Holocén korú homokmozgások a Nyírségben Dr. Lóki József * Dr. Demeter Gábor* Négyesi Gábor* Vass Róbert* Dr. Molnár Mihály ** Bevezetés Éppen 100 évvel ezelőtt (Nagy J. 1908) jelent meg az első dolgozat, amely a Nyírség természeti viszonyaival foglalkozik. A szerző véleménye szerint a Nyírség homokja az Ondava, Tapoly, Laborc, Ung és Latorca folyóknak a vulkáni koszorú előtt elterülő hordalékkúpjáról került a jelenlegi helyére, tehát a szél távolabbi területről szállította. Arra nem gondolt, hogy a futóhomok helyben is képződhetett, pedig helyesen ismerte fel, hogy a futóhomok feküje folyóvízi üledék. Két évvel később Cholnoky J. (1910) Az Alföld felszíne dolgozatában részletesen tárgyalja a nyírségi homokterület kialakulását és a formák kialakulását is magyarázza. A homok eredetét ő is az Ondava-Tapoly-Ung és Latorca törmelékéből származtatta és az erős északi főn szelek a nyírségi löszplatón alakították ki a féligkötött futóhomok formáit. Véleménye szerint a Nyírség homokja hosszú utat tett meg és ezzel magyarázható a szemek koptatottsága. Mivel a részben kötött futóhomokra éppen az jellemző, hogy a formák ott tudnak kialakulni, ahol nem védi megfelelő növénytakaró a felszínt, így nehezen képzelhető el, hogy a növényzettel részben fedett területen a szemcsék ilyen hosszú utat tettek meg. Ennek ellenére a neves földrajztudós magyarázata évtizedekig tartotta magát és hatással volt a kutatásokra is. Sümeghy J. geológus fúrásadatokra támaszkodva, a Tiszántúl című könyvében (Sümeghy J. 1944) a Nyírséget hordalékkúpnak írta le, amelyet a Kárpátokból és Erdélyből lefutó folyók építettek. Továbbá azt is megjegyezte, hogy a futóhomok alatt nem lösz van, hanem folyóvízi homok és a futóhomokot ebből fújta ki a szél. A múlt század ötvenes éveiben Borsy Z. részletes természetföldrajzi vizsgálatokat végzett a Nyírségben. A felszín kialakulásának magyarázatánál (Borsy Z. 1961), miután részt vett az Alföld ÉK-i részének geológiai térképező munkálataiban is, elfogadta Sümeghynek a nyírségi hordalékkúpról alkotott nézeteit. Az elhagyott folyómedrek rétegsorának pollenanalitikai vizsgálata után megállapította, hogy a terület pleisztocénvégi felszínének kialakításában a folyóvíz mellett fontos szerepe volt a szélnek is. Akkor még a geológusok a Bodrogköz és a Bereg-Szatmári-síkság süllyedését a würm legvégére, illetve a fenyő-nyír (1. táblázat) elejére helyezték, tehát a vízfolyások a D-i irányba lejtő nyírségi hordalékkúpon a Sárrétek irányába tartottak. A süllyedések, illetve a nyírségi vízválasztó kialakulásának a hatására a Tisza a futásirányát megváltoztatva a Bereg-Szatmárisíkságon és a Bodrogközön át talált lefolyást a Tokaji-kapu irányába. Így a Nyírség élő vízfolyás nélkül maradt és a fokozatosan egyre szárazabbá váló éghajlaton a szél az elhagyott folyómedrek egyes szakaszait futóhomokkal feltöltötte. Borsy Z. (1961) szerint a meleg, száraz mogyorófázisban, ott, ahol a felszínt nem védte megfelelő vastagságú lösztakaró, a szél teljesen átformálta a felszínt, deflációs és akkumulációs formákat hozott létre. Tehát a mai formák többsége a mogyorófázisban képződött, ugyanis a csapadékosabbá váló tölgyfázisban a homokmozgás csak kis területekre korlátozódott, a bükkfázisban pedig teljesen megszűnt. A holocénkori homokmozgásról alkotott véleményét akkor változtatta meg, amikor a 14 C-es kormeghatározások lehetővé tették a futóhomok mozgásperiódusainak pontosabb meghatározását. Kutatásaink alapján megállapítottuk, hogy az első jelentősebb futóhomok-képződés a felsőpleniglaciálisban ment végbe, amelyet a Dryasban újabbak követtek (Borsy Z. et al. 1985; Lóki J. et al. 1993; Borsy Z. Lóki J. 1994; Lóki J. 2003). A holocén klímaváltozásokat figyelembe véve felmerült a kérdés, hogy a későglaciálist követően volt-e eolikus felszínalakulás a hazai homokterületeken. A Nyírségben és a Duna-Tisza közén végzett kutatások arra utalnak, hogy jóval többször mozgott a homok a Duna-Tisza közén. Ez azzal magyarázható, hogy ez a terület az elmúlt évezredekben is a Kárpát-medence legszárazabb területei * DE Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék ** MTA ATOMKI Környezetanalitikai Laboratórium
fenyő-nyír boreális atlanti tölgy szubboreális szubboreális Bükk I. szubatlanti szubatlanti Bükk II. közé tartozott, ezért az ottani futóhomok felszíneken gyakrabban jelentkezhetett a szélerózió. Ezért nem alakulhatott ki fejlett talaj a hátság homokterületein. 1. táblázat A holocén korbeosztásainak összesítő táblázata homokmozgási hazai adatokkal Európa klímaperiódusai Kr.u. 1300-1700 kis jégkorszak Kr.u. 600 szárazodási maximum: régészeti kronológia Kr.u. 2000 Kr.u. 1700 újkor Kr.u. 895 honfoglalás "deserta Avarorum" Kr.u. 450 népvándorlás kora, hunok, gepidák, langobardok Kr.u. 1 Róma, szarmaták, dákok földtörténeti korbeosztás régi új pollenklíma 0 BP. 2000 homokmozgás (BP) (klimatikus és antropogén) Marosi S. (1967) Borsy Z. (1977ab), Lóki J. 2003) Kiskunhalas és Csengele OSL 600 (Kiss T. et al. 2008) Apostag és Erdőspuszta OSL 900-1000 (Kiss T. et al 2008) Kiskunhalas OSL 1200 (Kiss T.), Csengele 1300 (Kiss T. et al 2008) Kiskunhalas OSL 1900 (Kiss T.), Csengele és Apostag 1700 (Kiss T.) Hetényegyháza, szarmata temető (Lóki- Schweitzer 2001); Hosszúpályi szarmata edény (Félegyházi-Lóki 2006) Kr.e. 300 klímaoptimum Kr.e. 850 Vaskor, kelták, venétek BP. 2600 BP 2500 Bagamér OSL 2450 (Kiss T. et al. 2008.) Kiskunhalas, OSL 2900 (Kiss T.) Kr.e.1200 szárazodási maximum: Kr.e 2100 klímaoptimum Kr.e. 3000 szárazodási maximum: tengeri népek vándorlása, Trója eleste, dórok, héberek mínoszi Kréta, palotagazdaságok Kr.e.2800 Bronzkor Nílus-völgy, Mezopotámia öntözéses gazdálkodás, első államok BP. 5000 Csengele OSL 3600 (Kiss T.) Gégény 14 C 3740 Hosszúpályi bronzkori edénymaradvány (Félegyházi-Lóki 2006) (Lóki-Schweitzer, 2001) Kr.e. 4400 Rézkor BP. 5600 BP. 5700 atlanti Bagamér OSL 6000 (Kiss T. et al. 2008) BP. 7300 Dunavarsány (Újházi K. et al. 2003) Kr.e. 6000 Neolitikum BP. 8000 BP. 8300 mogyoró boreális BP. 9000 Bagamér, OSL 9200 (Kiss T. et al. 2008) BP. 9600 BP. 9600 preboreális BP. 10200 preboreális Dél-Nyírség pollen (Félegyházi E. Lóki J.) Kr.e. 10000 Mezolitikum Dryas BP. 11200 Dryas A legújabb vizsgálatok (Félegyházi E. Lóki J. 2006; Kiss et al. 2008) arra utalnak, hogy a Nyírségben az első holocén homokmozgás a preboreálisban fordult elő, ami megegyezik Borsy korábbi (Borsy
Z. 1980) feltételezésével. Kiss T. és munkatársainak (Kiss T. 2000, Kiss T. Sipos Gy. 2006, Kiss T. et al. 2008) mérési koradatai boreális, klímaváltozás hatására végbement homokmozgásra utalnak. Atlantikus homokmozgásról először Borsy Z. (1961) irt a Nyírség felszínfejlődésének tárgyalásánál. Az újabb vizsgálatok során Ujházi K. (2002) a dunavarsányi feltárásban az idősebb dryas felett felső-atlanti homokmozgást mutatott ki. Kiss T. és munkatársai a bagaméri és az erdőspusztai mintaterületeken atlantikus és szubboreális széleróziót határoztak meg (Kiss T. Sipos Gy. 2006, Kiss T. et al. 2008). A régészeti és az OSL adatokra támaszkodó kutatások (Gábris Gy. 2003, Ujházi et al. 2003, Nyári D. Kiss T. 2005b, Kiss T. et al. 2006, Sipos Gy. et al. 2006, Nyári D. et. al 2006ab, 2007ab) azt igazolják, hogy a szubatlantikus fázis elején, a vaskorban és a népvándorlás idején is többször mozgásba lendült a homok a hazai homok területeken. A Nyírség déli peremén és a Duna-Tisza közén a lepelhomokban található bronzkori és szarmata leletek az antropogén hatásra bekövetkezett szélerózióra utalnak (Félegyházi Lóki 2006; Lóki Schweitzer 2001). A legfiatalabb homokmozgásokat jelzik a felszín alatt 0,5 1,5 m-re található eltemetett talajok. Ezt a 18-19. századra tehető eolikus felszínalakulást több kutató (Marosi S. 1967, Borsy Z. 1977ab, 1980, 1987, 1991, Borsy Z. Lóki J. 1982, Lóki J. 2003) az erdőirtásokkal, a földművelés területi kiterjesztésével magyarázza. Az eddigi holocén homokmozgásra utaló adatokat a pollenanalitikai elemzések, az OSL mérések és a régészeti adatok szolgáltatták. A jelenlegi kutatást azért tartjuk fontosnak, mert ez az első olyan feltárás a Nyírségben, ahol a holocén felszínváltozásra utaló radiokarbon kormeghatározásra volt lehetőség. A vizsgált terület jellemzése Nyíregyházától ÉK-re a Demecsert Dombráddal összekötő úton Gégény déli határában nagy kiterjedésű homokbánya található. A homokfeltárás déli falának rétegeit egy kevésbé fejlett, de jól felismerhető fosszilis talajréteg tagolja (1. ábra). 1. ábra Fosszilis talaj a gégényi homokfeltárásban A homokbánya környezetét áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a kutatási területünk egy hosszan elnyúló homoksziget (egy egykori meder által letarolt, eróziós homoksziget) DNy-i szélén, a Rétköz peremén található. A bucka tetejéről szép kilátás nyílik egyrészt Ny-i irányba a
Rétközre, másrészt K-i irányba a homokterület legmagasabb buckájára (2. ábra), amelyet a második katonai felvételen Tolvaj hegy névvel tüntettek fel. 2. ábra A Tolvaj hegy Gégény határában A homokszigetet az ármentesítések előtt időszakosan vízzel borított lapos területek vették körül (3. ábra). A feltárás közelében a Rétköz felőli oldalon feltöltődött medermaradvány található. 3. ábra A feltárás környékének térképe a második katonai felvételen
A kutatás módszere A homokbánya falánál 500 cm-es vertikális szelvény állt rendelkezésünkre (1. ábra). A feltárás rétegeiből 20 cm-es mélységközönként vettünk mintákat elemzésre. A laboratóriumi vizsgálatok során meghatároztuk a minták mechanikai összetételét, CaCO 3 -, humusztartalmát és a ph értékét. A homokszemcsék görgetettségének vizsgálatához a begyűjtött mintákból kvarcszemcséket válogattunk. A szakirodalom alapján a 0,5 1 mm-es kvarcszemcsék a legalkalmasabbak a folyóvízi és a futóhomok elkülönítésére (Borsy Z. 1974, Borsy Z. Félszerfalvi J. Lóki J. 1982). A szemcsék lefőzése 65%-os salétromsavban, sósavas ónkloridban, nátrium-hidrokarbonát oldatban és desztillált vízben 30 30 percig tartott. Az elemzést binokuláris mikroszkóppal végeztük. Az okulárhoz csatlakoztatott digitális tükörreflexes fényképezőgéppel pedig különböző nagyításban felvételeket készítettünk. A 420 440 cm mélységben található eltemetett talajrétegből kigyűjtöttük az elszenesedett maradványokat és radiokarbon kormeghatározásra átadtuk a MTA ATOMKI Környezetanalitikai Laboratóriumának, ahol a koradatok kerekítése a referenciában javasoltak szerint történt (Ref.: Stuiver M and Polach H. 1977. Discussion: reporting of 14 C data. Radiocarbon 19(3): 355 63.). A kalibrálást a RADIOCARBON CALIBRATION PROGRAM REV 5.0.1 szoftverrel (Ref.: Stuiver, M., and Reimer, P.J., 1993, Radiocarbon, 35, 215-230.) végezték. Az alkalmazott kalibrációs görbe: Intcal04.14c (Ref.: PJ Reimer, MGL Baillie, E Bard, A Bayliss, JW Beck, C Bertrand, PG Blackwell, CE Buck, G Burr, KB Cutler, PE Damon, RL Edwards, RG Fairbanks, M Friedrich, TP Guilderson, KA Hughen, B Kromer, FG McCormac, S Manning, C Bronk Ramsey, RW Reimer, S Remmele, JR Southon, M Stuiver, S Talamo, FW Taylor, J van der Plicht, and CE Weyhenmeyer (2004), Radiocarbon 46:1029-1058.) Kutatási eredmények A feltárásból begyűjtött minták szedimentológiai elemzésének adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a feltárt rétegsor összetétele a hazai tipikus futóhomokra jellemző szemcseeloszlású (4. ábra - a). A mintákban a 0,1 0,2 mm-es szemcsék aránya a legmagasabb, 66,1 és 92,3% között váltakozik. A 0,2 0,63 mm-es méretű szemcsék 6 és 33,4%-ot tesznek ki. E két adatsorból már következik, hogy a 0,1 mm-nél kisebb, illetve a 0,63 mm-nél nagyobb szemcsék külön külön nagyon kis arányban fordulnak elő. A fentiek alapján megállapítható, hogy a homokrétegek jól osztályozottak. A szemcseösszetétel kisebb eltérései a szél munkavégzésével magyarázhatók, amelyet a feltárás rétegződései is igazolnak. A feltárás rétegeinek humusztartalma (4. ábra - b) nagyon alacsony. A felszíni réteg enyhén humuszosodott, de a humusztartalom nem éri el a 0,4%-ot, és lefele haladva ez az érték is fokozatosan csökken. A legmagasabb értéket (0,63%) az eltemetett talajrétegből vett mintában mértük. A minták CaCO 3 -tartalma (4. ábra c) a nyírségi homokra jellemző alacsony értékeket mutatja. Általában nem haladja meg a 3%-ot, csak a fosszilis talaj felett és alatt érzékelhető kismértékű feldúsulás, de ott is az értékek 5% alatt maradnak. Az eltemetett talajból gyűjtött faszén alapján a réteg konvencionális radiokarbon kora 3740 50 BP (2. táblázat). A koradat a fosszilis talaj korát jelenti, a felette lévő, meglepően vastag (4 m) homokréteg ezt követően több fázisban, viszonylag rövid idő alatt akkumulálódott. A futóhomok koptatottságát is megvizsgáltuk a mintákból vett 0,63 1,0 mm átmérőjű kvarcszemcséken. A binokuláris mikroszkóppal készített felvételekből (5. ábra) megállapítható, hogy a fosszilis talajréteg alatt és felett egyaránt jól legömbölyített szemcsék találhatók. Ebből arra következtethetünk, hogy a talajréteget nagy vastagságban beborító futóhomok egy korábban képződött eolikus réteg áthalmozásával került a jelenlegi helyére. A gömbölyödöttség attól is függ, hogy a futóhomok feküjét képező folyóvízi homok koptatottsága milyen mértékű, tehát nem feltétlenül
jelenti azt mint ahogy azt korábban gondolták hogy hosszú utat tett meg az eolikus szállítás során. Az eolikus szállítás nyomait a becsapódásoktól mattá vált felület jelzi. A feltárás szubboreális fosszilis talaját betemető 4 m vastag futóhomok-felhalmozódást újabb akkumulációs jellegű homokmozgás követte. Ezt igazolja a bucka K-i falának rétegsora (6. ábra), ahol a bucka lejtősen képződött rétegeit szinte vízszintes futóhomok rétegek takarták be. Ezeket a kovárványos rétegek teszik változatossá. A két eltérő rétegsort azért nem választja el egy újabb, fiatalabb talajréteg, mert a laza, száraz homokfelszínen a talajképződés feltételei hiányoztak, vélhetően a zárt növénytakaró is hiányzott. A vizsgálatok alapján a felszínfejlődés 4 fázisa különíthető el. (1) A fosszilis talajréteg alatti anyag is eolikus eredetű, 3700 évesnél idősebb homokmozgás eredménye (5. ábra, lent). (2) Ezt követte a 3700 évesnél fiatalabbra kalibrálható mozgás (5. ábra fent). (3) Majd jött egy nem datálható újabb futóhomok-akkumulációs periódus, amit a rétegtani diszkordancia és a kovárványcsíkok elhelyezkedése bizonyít, s ezt követte a (4.) fluviális, eróziós homokszigetté történő formálódás. 4. ábra A gégényi feltárás rétegeinek szemcseeloszlása, humusz- és Ca CO 3 -tartalma (a=szemcseösszetétel, 1:>0,2mm, 2:0,2-0,1mm, 3:<0,1mm t=talaj; b=humusztartalom; c=ca CO 3 -tartalom) 2. táblázat A gégényi feltárásban 420 440 cm mélységben található talaj koradatai deb-szám minta név 13 C(PDB) 0,2 [ ] konvencionális radiokarbon kor (BP) naptári kor (cal BC 1 ) Deb-14715 Gégény 2007, faszén -24,2 3740 50 2200 BC:2040
5. ábra A feltárás 400 420 és 460 480 cm mélységközéből vett 0,63 1,0 mm átmérőjű kvarcszemcséinek mikroszkópfelvétele
6. ábra Kovárványos homokrétegek a gégényi homokbányában Összegzés Az elmúlt évtizedben a futóhomok területeken végzett kutatások (OTKA T 037249, T 61878 sz. pályázatok) a holocén felszínalakulás pontosabb kimutatására irányultak. A hagyományos pollenvizsgálatok mellett a régészeti adatok és OSL mérések eredményei szolgáltattak új adatokat az utolsó tízezer év homokmozgásairól. A jelenlegi feltárást egyrészt azért tartjuk fontosnak, mert ez az első olyan hely, ahol radiokarbon kormeghatározással lehetett megadni a futóhomokkal eltemetett fosszilis talaj korát, másrészt pedig azért, mert a Nyírség É-i részéről eddig holocén homokmozgásra utaló adattal nem rendelkeztünk. Az eddig végzett kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy a hazai futóhomok területeken a homoklepel takarók a holocénben több periódusban képződtek. A holocén első felében a boreális fázisban, valamint az atlantikus fázis szárazabb időszakaiban volt futóhomok-mozgás, tehát a felszín eolikus átalakulása elsősorban klímatikus okokkal magyarázható. A holocén második felében a futóhomok mozgások minden bizonnyal kisebb területre terjedtek ki és az ember természetátalakító tevékenységéhez kötődtek. Természetesen az antropogén hatásra végbement eolikus felszínalakításban is fontos szerepe volt a szárazabb éghajlati időszakoknak. A lapos, nedves, gyakran vízzel borított felszínből kiemelkedő gégényi homoksziget biztonságos letelepedési lehetőséget nyújtott az itt élő embereknek, de talán éppen nekik köszönhető az a jelentős homokmozgás, amelynek rétegeit tanulmányoztuk. Az eredmények tükrében megkockáztatható, hogy a holocén futóhomokmozgási periódusok nagyobb mértékben járultak hozzá a Nyírség jelenlegi arculatának elnyeréséhez, mint korábban gondolták. Irodalom Borsy Z. (1961): A Nyírség természeti földrajza. Akadémiai Kiadó. Budapest. p. 227.
Borsy Z. (1974): A futóhomok mozgásának törvényszerűségei és a szélerózió elleni védekezés. Doktori értekezés. Debrecen. Borsy Z. (1977a): A Duna-Tisza köze homokformái és a homokmozgás szakaszai. Alföldi tanulmányok 1, 43-53. Borsy Z. (1977b): A magyarországi futóhomok területek felszínfejlődése. Földrajzi Közlemények 27, 12-16. Borsy Z. (1980): A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei. Acta Academiae Nyíregyháziensis 8. 19-36. Borsy Z. Félszerfalni J. Lóki J. (1982): A jánoshalmi MÁFI alapfúrás homoküledékeinek elektronmikroszkópos vizsgálata. Közlemények a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből, No. 143. pp. 35-50. Borsy Z. Lóki J. (1982): Nyíregyháza geomorfológiája. Acta Acad. Nyíregyhaziensis 9, 5 19. Borsy Z. Csongor É. Lóki J. Szabó I. (1985): Recent results in the radiocarbon dating of windblown sand movements in the Tisza-Bodrog Interfluve. Acta Geogr. Debrecina 22. pp. 5-16. Borsy Z. (1987): Az Alföld hordalékkúpjainak fejlődéstörténete. Nyíregyházi Főiskola Füz. pp. 5-37. Borsy Z. (1991): Blown sand territories in Hungary. Zeitschrift für Geomorphologie N.F. Suppl. 90. 1-14. Borsy Z. Lóki J. (1994): Nowe dane dotyczace wieku piasków eolicznych w pólnocno-wschodniej czesci wielkiej niziny wegierskiej. Vistulansko-Holocenskie zjaviska I procesy eoliczne(wybrane zagadnienia) Stowarzyszenie Geomorfologów Polskich pp. 25-31. Cholnoky J. (1910): Az Alföld felszíne. Földrajzi Közlemények XXXVIII. Kötet X. füzetéből. Budapest, pp. 413-436. Félegyházi E. Lóki J. (2006): A lepelhomok vizsgálata a nyírségperemi területeken Táj, környezet és társadalom. Landscape, Environment and Society. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére. Szeged pp.191-203. Gábris GY. (2003): A földtörténet utolsó 30 évének szakaszai és a futóhomok mozgásának főbb periódusai Magyarországon. Földrajzi Közlemények CXXVII.(LI.) kötet 1-4. szám pp. 1-14. Kiss T. (2000): Futóhomok területek felszíndinamikája természeti és társadalmi hatások tükrében dél-nyírségi vizsgálatok alapján. PhD értekezés DE TTK p. 128. Kiss T. Sipos GY. (2006): Emberi tevékenység hatására meginduló homokmozgások a Dél- Nyírségben egy zárt buckaközi mélyedés szedimentológiai elemzése alapján. Földrajzi tanulmányok Dr. Lóki József tiszteletére pp.115-125. Kiss T. Nyári D. Sipos GY. (2008):Történelmi idők eolikus tevékenységének vizsgálata: a Nyírség és a Duna-Tisza köze összehasonlító elemzése. Geographia generalis et specialis. Debrecen. pp. 99-106. Lóki J. Hertelendi E. Borsy Z. (1993): New dating of blown sand movement in the Nyírség Acta Geographica Debrecina Debrecen 1994. pp. 67-76 Lóki J. Schweitzer F. (2001): Fiatal futóhomokmozgások kormeghatározási kérdései Duna Tisza közi régészeti feltárások tükrében Acta Geographica Geologica et meteorologica Debrecina, Tomus XXXV. pp. 175-183. Lóki J. (2003): A szélerózió mechanizmusa és magyarországi hatásai. MTA doktori értekezés Debrecen p. 265 + Mellékletek Marosi S. (1967): Megjegyzések a magyarországi futóhomok területek genetikájához és morfológiájához. Földr. Közl. 231-255. Nagy J. (1908): A Nyírség domborzati viszonyai. Kolozsvár Nyári D. Kiss T. (2005b): Holocén futóhomok-mozgások Bács-Kiskun megyében régészeti leletek tükrében. Cumania, Kecskemét, 83-94. Nyári D. Kiss T. Sipos GY. (2006a): Történeti időkben bekövetkezett futóhomok mozgások datálása lumineszcenciás módszerrel a Duna-Tisza közén. III. Magyar Földrajzi Konferencia Tudományos Közleményei, CD-kiadvány, MTA FKI, ISBN 963-9545-12-0 Nyári D. Kiss T. Sipos GY. Knipl. I. Wicker E. (2006b): Az emberi tevékenység tájformáló hatása: futóhomok mozgások a történelmi időben Apostag környékén. Tokaj pp. 170-175.
Nyári D. Kiss T. Sipos GY. (2007a): Investigation of Holocene blown-sand movement based on archaeological findings and OSL dating, Danube-Tisza Interfluve, Hungary www.journalofmaps.com Nyári, D. Rosta, SZ. Kiss, T. (2007b): Multidisciplinary analysis of an archaeological site based on archaeological, geomorphological investigations and optically stimulated luminescens (OSL) dating at Kiskunhalas on the Danube-Tisza Interfluve, Hungary. Abstracts book, EAA 142-143. Sipos GY. Kiss T. Nyári D. (2006): OSL mérés lehetőségei. Homokmozgások vizsgálata Csengele területén. Environmental Science Symposium Abstracts, Budapest, 43-45. Sümeghy J. (1944): A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. 6. p. 208. Ujházy K. (2002): A dunavarsányi bucka fejlődéstörténete radiometrikus kormeghatározások alapján. Földtani Közlöny 132. pp. 175-183. Ujházy K. Gábris GY. Frechen M. (2003): Ages of periods of sand movement in Hungary determined through luminescence measurements Pergamon INQUA Quaternary International 111. pp. 91-100.