Felhagyott és helyreállított külszíni bányák szerepe a tájkarakterben Módosné Bugyi Ildikó, dr. Csima Péter Budapesti Corvinus Egyetem, ildiko.bugyi@uni-corvinus.hu Bevezetés A tájépítészeti munkák tájvizsgálati munkarészeiben évtizedek óta fontos szerepet kap a tájkarakter. A tájkarakter vizsgálatok módszeres, tudományos megalapozásával mégis csak az Európai Táj Egyezmény hatására kezdtünk el foglalkozni, a kutatások során támaszkodva a több évtizedes hazai tájtervezési tapasztalatokra. A Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékén folyó kutatásokat egyrészt tematikus megközelítésben a tájhasználat alapján meghatározott tájtípusok szerint, másrészt tájegységekre, térségekre vonatkozóan folytatjuk. A termelőtáj részét képező külszíni bányák által okozott tájsebek a tájkarakter meghatározó elemei. Ezért, a tematikus megközelítésű kutatásaink egyik részfeladataként foglalkozunk a felhagyott és a helyreállított külszíni bányák tájkarakterben betöltött szerepével. A kutatás egyik célja a felhagyott külszíni bányák sajátos tipizálása a tájkarakterben betöltött szerepük alapján, ezzel a tematikus tájkarakter vizsgálatok módszertani megalapozásának kiterjesztése erre a tájalkotó elemre is. A kutatás tárgyát az ország különböző tájaiban fellelhető, tájkarakter szempontjából tipikusnak mondható, felhagyott külszíni bányák képezik. Helyszíni felvételezés, majd összehasonlítás alapján határozzuk meg jellemzőiket a tájkarakter tényezők szerint. A tájkaraktert általában meghatározó legfontosabb tényezők: a karakter értékű természeti elemegyüttesek, a történelmileg évszázadok során kialakult tájhasznosítás és tájszerkezet, a tájképi adottságok (a feltáruló látvány minősége), valamint a tájhoz kötődő hagyományok és érzelmek, illetve azok kifejeződése a tájalkotó elemekben (CSIMA 2008). A külszíni bányászat eredményeként megváltoztatott felszínek évezredek óta jelen vannak a tájban. 50-80 ezer éve ezek a beavatkozások csak pár köbmétert tettek ki, a római korban már elérték a 10 ezer köbméteres nagyságrendet (FALLER 1997, BENKE 1996). A nyersanyagigény napjainkra oly mértékben fokozódott, hogy világszinten 1 köbkilométer/év kőzet kitermelése folyik. Ennek a jelentős anyaghiánynak, vagy (meddőhányók esetében) anyagtöbbletnek komoly szerepe van a tájkarakter formálásában. A felhagyott külszíni bányák esetében tájkaraktert meghatározó természeti elem lehet a felszínen látható, a bányászatot követően visszamaradt alapkőzet, a vizes bányagödrök esetében a bányató vízfelülete, illetve a biológiai értelemben helyreállított bányák esetében a másodlagos növénytakaró. Korábbi felmérések adatai szerint Magyarországon közel 10 000, bányászat által létrehozott tájseb található, amelyek túlnyomó többsége rendezés nélkül felhagyott külszíni bánya, illetve kőfejtés, anyagkitermelés maradványa. A külszíni bányák az antropogén felszínformák egyik, a tájat meghatározó típusát képezik (SZABÓ DÁVID 2006). Tájkaraktert meghatározó tényezők vizsgálata A felhagyott külszíni bányák esetében tájkaraktert meghatározó természeti tényező lehet a felszínre került, a bányászat felhagyásakor visszamaradt alapkőzet, a 1
vizes bányagödrök esetében a bányató vízfelülete, illetve a spontán megtelepült, vagy a biológiai értelemben helyreállított bányáknál a másodlagosan kialakított növénytakaró. 1. kép Természeti tényező: visszamaradt alapkőzet, Csókakő 2. kép Természeti tényező: kavicsbányató, Rábahídvég A tájkarakter tájképi tényezői közé tartozik a látható bányafelület nagysága, a felhagyott bánya rendezettsége (a műszaki és a biológiai helyreállítás mértéke), a bányafelület takartsága és a bányaterület tájképben is megmutatkozó utóhasznosítása. A látható tájrészletek nagysága szempontjából is jelentősen eltérő a dombvidéki és síkvidéki, a működő és a felhagyott (helyreállított) bányák tájkarakterben betöltött szerepe. 3. kép Tájképi tényező: Pécs, Tettye a Karolina-bányával 4. kép Tájképi tényező: Bélkő a Bükki Nemzeti Parkban Dombvidéki bányák esetében sokkal nagyobb az a tájrészlet, amelyben a bányának tájkaraktert meghatározó szerepe van. Ebben jelentősek a helyzeti tényezők, úgymint a felszínformai jellemzők: a bánya helyének relatív magassága, kitettsége stb. A vegetációnak, a felszín borítottság mutatóinak szerepe ebben az esetben csekélyebb. A síkvidéki bányák esetében a helyzeti tényezőknél jóval nagyobb szerepük van a környező tájhasználatoknak, az azokhoz társítható növényborítottságnak, illetve annak, hogy pozitív, vagy negatív geometriájú rombolt felületekről van-e szó. Ebben az esetben 2
a bánya döntően tájszerkezeti tényezőként alakítja a tájkaraktert. A bányához kapcsolódó további járulékos beruházások jelentősen befolyásolhatják a tájkaraktert, sőt esetenként magánál a bányánál sokkal inkább meghatározhatják azt. Ilyen elsődleges, illetve másodlagos beruházások lehetnek: feldolgozóipar, erőmű, szállítóvezetékek és útvonalak stb. Az egyelőre működő bányák közül a járulékos épületek, építmények tájszerkezetet módosító hatására jó példa a nagyharsányi mészkőbánya, a visontai lignitbánya és a váci mészkőbánya, a felhagyott bányák közül a dudari szénbánya. A bánya felhagyását követő újrahasznosításnak is fontos a szerepe a tájszerkezet alakításában. Az intenzívebb újrahasznosítási formák, például az üdülési, valamint az ipari-kereskedelmi, amelyek tájszerkezetet döntő módon is meghatározhatják. Az extenzívebb formák, mint például az ökoturisztikai és a természetvédelmi, csak kismértékben, vagy egyáltalán nem befolyásolják a tájszerkezetet és azon keresztül a tájkaraktert. Utóbbira jó példa a dunaalmási kőfejtők természetvédelmi célú hasznosítása. Kérdés: van-e értelme arról beszélni, hogy negatívan, vagy pozitívan alakítja-e a táj egy eleme, elemegyüttese a tájkaraktert? Bizonyos, bányászat által kialakított formák már igencsak régen részt vesznek a tájkarakter kialakításában, hiszen több ezer, vagy akárcsak több évtized óta jelen vannak, beépültek a tájtudatba erősítik, meghatározzák azt. Ezek a tájkarakter érzelmi tényezői közé tartoznak. További érzelmi tényező lehet a bányászat által létrehozott, feltárt természeti érték megóvásának igénye. Magyarországon sok olyan egykori bányaterület van, amely ma természetvédelmi oltalom alatt áll akár geológiai értékként, akár élőhelyként is. Ezek nagy része geológiai, földtörténeti bemutatóhelyek, turisztikai-ismeretterjesztési célpont. 5. kép Érzelmi tényező: kétezer éves kőfejtő, Fertőrákos 6. kép Érzelmi tényező: Oktató tanösvény, Villányi Templom-hegy Ezzel szoros összefüggésben szintén a tájkarakter érzelmi tényezői közé tartozik az a társadalmi környezet, amit befolyásol a település és annak külterületén lévő bánya egymáshoz való viszonya, vagy az érintett települések lakosságának érzelmi kapcsolata a bányával. Például a bányásztelepülésekben a helyi lakosság részéről egészen más akár a működő, akár az időlegesen bezárt, vagy a már helyreállított bányák tájképitájhasznosítási szerepének megítélése, mint egyéb településekben. A dinamikus tényezők között értékelhető a működő bányák szerepe a tájkarakterben hiszen folyamatosan változtatják azt. A működő bányák a tájállapoton keresztül nagymértékben befolyásolják a tájkaraktert, hiszen általában gondozatlan, rombolt, rontott állapotot mutatnak. A felhagyást követő műszaki és biológiai 3
helyreállítás után (illetve annak hiányában esetleg spontán is) meginduló szukcesszió időben jól érzékelhető, állandó változást eredményez (CSIMA KINCSES 1999), ami a tájkarakterre is hatást gyakorol. 7. kép Rendezett kőfejtő, Vizsoly 8. kép Spontán szukcesszió működő bányában, Visonta A helyreállított külszíni bányák tájkarakterben betöltött szerepét sokféle rehabilitációs lehetőség is befolyásolja. Többek között például az, hogy milyen utóhasznosítást kapott a bánya, az új tájhasznosítás mennyire van összhangban a tájszerkezettel a tájtípussal, a kialakult egyedi látványok és értékes tájelemek megőrződtek-e. 9. kép Értékőrzés: bányamúzeum és tanösvény, Gánti bauxitbánya 10. kép Hagyományőrzés: bányász emlékmű, Pécs Összefoglalás Az eddigi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a bányászat a tájkaraktert alakító területhasználatok, tájhasználati formák közé tartozik. A felvázolt vizsgálati szempontok alapján lehatárolhatók azok a tájrészletek, amelyekben a bányának tájkaraktert: meghatározó szerepe van, jelentősen befolyásoló szerepe van, befolyásoló szerepe van. 4
Irodalom: Benke István szerk. (1996): A magyar bányászat évezredes története. II. kötet. OMBKE kiadás, Budapest Csima Péter Kincses Krisztina (1999): Tájrehabilitáció. Egyetemi jegyzet, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest. p. 96. Csima Péter (2008): Tájvédelmi szabályozás a településrendezési tervekben. pp. 401-408. In. Csorba P. Fazekas I.(szerk.): Tájkutatás-tájökológia. Meridián Alapítvány, Debrecen. Csima Péter-Módosné B. Ildikó (2010): Települési tájkarakter elemzés nógrádi települések példáján 4D könyvek, Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, pp. 201-210. Faller Gusztáv (1997): "Jó szerencsét!" Bányászat Magyarországon, Budapest. Szabó József Dávid Lóránt szerk. (2006): Antropogén geomorfológia, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen A kutatás TÁMOP-4-2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 keretében folyik 5