Watermillock, 2006. július 25., kedd, 86. nap

Watermillock, 2006. július 25., kedd, 86. nap Ma kicsit korábban keltünk, mert hosszú út állt előttünk. Tízkor már úton voltunk Anglia felé. Tettünk egy kis kerülőt, mert tudtuk, hogy Dumfries-ban van Lidl is és Aldi is. Nem tudjuk, hogy lesznek-e ilyen szupermarketek Angliában, ezért amit tudtunk beszereztünk az út hátralévő részére az ismert és megszokott termékekből. Ha már ott voltunk, vettem pár szerszámfélét az akciós cuccokból és kaptunk a kicsiknek olyan szandálokat, melyek reményeink szerint bölcsibe, vagy otthon jók lesznek. Tankoltunk is, mert már ideje volt. Innen egyenesen mentünk a Lake District National Park-ba. Az út nagyobbik része autópálya volt, ahol a külső sávban 80-90-nel kényelmesen tudtunk haladni. Eseménytelen volt az út, a táj sem mutatott semmi különöset. Elsőre az NT kezelésében lévő Ullswater parkolót kerestük fel, ahonnan az Aira Force vízesést lehet meglátogatni. Megtudtuk, hogy van néhány gyalogösvény, mely egy napra kellemes kirándulást ígér. Sajnos a hely vagy négy kilométerrel messzebb van, mint azt eredetileg sejtettem, így bármilyen helyi éjszakázási helytől csak járművel közelíthető meg. A környéken sok kemping van, de mind 2-3 kilométerre a tóparttól. Pedig az is felmerült, hogy maradjunk kicsit hosszabban és töltsünk el egy-két napot pihenéssel a víz partján. Miután felderítettük a lehetőségeket elkezdtünk kempinget keresni. Az első helyen, ez is jó messze volt mindentől, nem volt helyük, de ha lett volna 18 volt a tarifa. Egy másik, a tóhoz talán kicsit közelebbi helyen 17.50, egy harmadikon 22. Ekkor úgy határoztunk, felkeressük a közelben lévő CL-t. Ez nincs sokkal messzebb, mint a kempingek és 5 -ért éjszakázhatunk. Villany ugyan nincs és a terület is kicsit gyengébb, mint a korábban meglátogatott CL-ek esetében, de egyedül vagyunk, csak egy itt parkoló lakókocsival kell megosszuk a területet. Ezek után lemondtunk a strandolásról. Holnap reggel elmegyünk lakóautóval a parkolóig, ahonnan a turistautak indulnak, kirándulunk egy jót és megyünk tovább. A változtatás miatt a következő napok programmját is módosítani kell, de rugalmasak vagyunk. Kendal, 2006. július 26., szerda, 87. nap Korán, nyolc körül keltünk, hogy a parkolóban kapjunk helyet. Tíz után pár perccel le is álltunk, még az NT embere is csak utánunk érkezett. Még egyszer megnéztük magunknak a térképet és nekivágtunk a túrának. Egy kilenc kilométeres kört kezdtünk meg. Először felkapaszkodtunk egy elég húzós meredeken. Cserében gyönyörű kilátásban volt részünk. Ahogy emelkedtünk, mind több és több látszott az Ullswater Lake-ből. Eleinte csak a déli medencéje, majd a Yew Crag fokról az északi is. 199

Két gondunk volt csak. Az egyik, hogy sokkal párásabb volt a levegő, mint tegnap, és ez azt jelentette, hogy a kilátás nem volt tökéletes, sok minden a fantáziánkra volt bízva. Ezt a fényképek is jelzik. A másik kellemetlenség az volt, hogy az út jelentős része magas, hol derékig, hol vállig érő páfrányok között vezetett. Szerencsére nem szúrtak vagy karmoltak, de nagyon megnehezítették a járást az alig arasznyi ösvényen. 200

A Yew Crag-tól az út a szárazföld belseje felé folytatódott. Mind jobban eltávolodtunk a tótól. Errefelé tőzeges zsombékok között vezetett az ösvény. Most nem volt gond, mert két hete nem esett, de elképzeltük milyen lehet a süppedős talajon járni, ha az át van itatva vízzel Erre a részre kevesen merészkedtek el, hosszú kilométereken egyetlen lelket sem láttunk. Aztán felkapaszkodtunk a 437 m magas Green Hill-re. Errefelé már megjelentek a turisták. Innen elkezdtünk leereszkedni az Aire Force vízesés szurdoka felé. Néhol elég nehéz terepen haladtunk. Közeledve a szurdokhoz hirtelen nagyon sokan lettek. Ez egy kedvelt kirándulóhely. Alig egy kilométeres sétával fel lehet jutni a vízeséshez, ahol az árnyas szurdokban sokan kerestek felüdülést. A patak mindkét partján jól kiépített sétaút vezet. Mi körülbelül a szurdok felénél csatlakoztunk be. Először elindultunk felfelé. Errefelé kicsit lankásabb a völgy, de így is szép, vadregényes a környezet. Később megfordultunk és visszafelé haladva értük el a nagy vízesést. Ez egy kimondottan szép darab. Felette és alatta kőhíd ível át a patakon. Innen már csak pár perces séta volt a lakóautóig. Kb. három órát voltunk távol, mire leértünk a parkoló teljesen megtelt, még az ideiglenesen megnyitott részen is több kocsi, köztük két lakóautó, állt. Kicsit kipihegtük magunkat, levettük átizzadt cuccainkat és indultunk tovább. 201

Az NT Townend nevű létesítményét kerestük fel. Az út eleinte az Ullswater tó partján haladt. A délutáni meleg sokakat késztetett fürdésre, a partok mindenhol tele voltak. Átmentünk néhány kimondottan üdülő településen. Itt nem hogy megállni nem lehetett, de néha kész csoda volt, hogy egyáltalán át tudtunk vergődni. Egy újabb, de sokkal kisebb tó mellett elhaladva az út keskenyebb lett és elkezdett emelkedni. Itt-ott 20%-os emelkedőkön és lejtőkön vezetett a szerpentin. Amblside környékén van a Townend nevű négyszáz éves farmerház, melyet egy család 12 generációja lakott egészen 1943-ig. A hely keskeny és meredek utakon közelíthető meg. Eléggé megszenvedtünk a lakóautóval, amíg felértünk. A ház parkolójába nem is tudtunk befordulni, mert a meredek kanyarban a kocsi háta leverődött. Le is szakadt két kábelrögzítő, de szerencsére semmi komoly kár nem történt. Este a rögzítőket pótoltam. Végül kicsit távolabb az út egy öblében tudtunk, úgy ahogy leállni. Mint kiderült ezt a helyet is meglátogattuk 8 éve. Azóta szerintem további néhány szobát kinyitottak. A ház már akkor is tetszett, számos, a család tagjai által készített faragott tölgyfa bútor és díszítés emeli az értékét. Egyik-másik még az 1600-as évekből való. Érdekes látni, hogy egy módos farmercsalád milyen körülmények között élte életét. Az épület nagyon szépen rendben van tartva, az út túloldalán lévő gazdasági épületeket nem nyitották meg a látogatók előtt, de mintha állaguk most jobb lett volna, mint az első látogatásunkkor. Innen a közeli Kendal mellett kinézett CL-be mentünk. Nem valami jó hely, hallatszik a közeli autóút zaja, nincs villany, de van WC, és ez is valami Mivel főzött kajakészleteink kifogytak, zuhanyozás után egyszerű konzerv vacsorát ettünk és még maradt időnk kicsit kiülni is. Durham, 2006. július 27., csütörtök, 88. nap Reggel kicsit korábban keltünk, mert hosszú utat terveztünk mára. Feltöltés után már tízkor úton voltunk. Első célállomásunk a római korból maradt Hadriánusz fal és annak egyik erődje volt. Először átmentünk a közeli Kendalon, majd északnak fordulva az A6-os illetve M6-os úton Penrith-ig, ahol ugyanabban a körforgalomban kanyarodtunk észak-keletnek, ahol két napja letértünk a Lake District-be. Innen az A686- oson közelítettük meg a fal középső, talán legjobban megmaradt részét. 202

Ez a védelmi vonal, mely nyugat-kelet irányban lekeresztezte hajdan a szigetet, az egyik legjelentősebb történelmi emléke Angliának. Most, csaknem kétezer évvel építése után még mindig jelentős szakaszai viszonylag épen megvannak, bár az elmúlt századokban sok követ elhordtak más építményekhez. A fal mentén számos erődítmény volt, melyek a katonák és eszközök elhelyezésére szolgáltak. Mi a Hausesteads Fort-ot látogattuk meg. Ez egyike a legjobban megmaradt erődöknek. Ez természetesen nem jelent többet, mint, hogy megvannak az alapfalak és néhány épület körvonalait feltárták. Jól látszanak a kapuk, a fontosabb funkcionális épületek elhelyezkedése, de ez sajnos nem igazán a mi műfajunk, kevésbé kedveljük a romokat Elsétáltunk egy darabon a falon, illetve mellette menő gyalogösvényen. A fal maga talán két méter széles lehet, magassága ma már csak másfél-két méter. Jól látszik, ahogy a dombokon kanyarogva eltűnik a távolban. Néha nehéz megkülönböztetni a farmerek által épített kerítésektől. Egy helyen egy kapuerőd maradványait is láttuk. Itt zsilipszerűen kialakított az átkelés és látszik, hogy komoly őrség vigyázta a helyet. Eredetileg ezen a környéken terveztünk megszállni és holnap továbbmenni Durham felé. Kempinget nem találtunk a környéken és még korai volt az idő, - fél három felé járt, - ezért úgy határoztunk, tovább megyünk. Mivel Newcastel alatt van egy régi világítótorony, melyet már nyolc éve is szerettem volna megnézni, de akkor nem sikerült, és most egy pár tucat kilométeres kerülővel 203

elérhető, ezt céloztuk meg. Egy órával a zárás előtt, - négykor, - Oda is értünk. Rózsi nagyon nagyot alkotott, Newcastel külvárosaiban olyan magabiztosan autózhattunk, mintha őshonosok lennénk, és szinte centire pontosan elvitt a helyre. A világítótorony nagyon érdekes volt. Abban az állapotában őrizték meg, ahogy vagy húsz éve abbahagyta a tevékenységét. Ma is működőképes. Van néhány érdekes, egyedi megoldás, melyet csak itt használtak. Az egyik századforduló stílusában berendezett személyzeti lakás is megtekinthető. Lelkes önkéntesek mutatták be a tornyot és a gépeket. Ha jól értettem a magyarázatokat, a létesítmény ködkürtjét még ma is használják. A létesítmény és környezete talán még az többi NT-s létesítménynél megszokottnál is rendezettebb, tényleg öröm bemenni. Láthatóan kedvelt helye az NT-nek, a szép időben ma is sokan voltak. Mi is szívesen töltöttünk volna kicsit több időt a környezet megismerésével, de ötkor bezártak. 204

Azért kicsit sétáltunk és gyönyörködtünk a sziklás partszakaszban, a part előtti sziklákon a sirályok és kormoránok rajaiban. Sajnos sietnünk kellett, mert még jó harminc kilométer és a szálláshelykeresés várt ránk. Úgy határoztunk, hogy kempingbe megyünk. Durham mellett van a Caravaning Clubnak egy helye. Tekintettel a hétvégére, három éjszakát tervezünk itt tölteni, közben meglátogatni Durham-ot és esetleg egy kisebb mosást és egy karbantartást is beiktatni. A helyre Rózsi megint simán elvezetett, de ott a gondnok, egy kevéssé sem szolgálatkésznek mondható koma, közölte, hogy ma éjszakára van helye, de péntek-szombatra tele van. Ez nekünk sehogy sem jó, ezért kértük ajánljon valami mást. Csupa félórányi autózásra lévő helyet mondott. Kénytelenek voltunk, úgy határozni, hogy bár már hat napja mindig CL-ben alszunk, és lassan jó lenne egy igazi kempingben éjszakázni, felkeressük a városhoz legközelebb lévő CL-et aztán majd meglátjuk A helyet, némi szerencsével könnyen megtaláltuk, de már bent állt a maximálisan megengedett 5 kocsi. Azért elmentünk a tulajhoz, nagyon segítőkész volt, mondta a hivatalos helyre nem enged be, mert nem akarja, hogy valaki panaszt tegyen rá, de az út túloldalán egy hasonló, bár nem olyan szépen gondozott legelőre megengedte, hogy beálljunk, természetesen a teljes 4 -os tarifáért. Két napot kifizettünk és majd meglátjuk, mit teszünk. A hétvége a több mint két hete tartó jó idő miatt egyre veszélyesebbnek látszik, ezért lehet, hogy maradunk Amíg elvoltam a fizetést intézni a tulajjal és beszélgetni a szélmotorjáról az egyik angol kollegával, Zsóka meg akart lepni a kész a fürdővízzel és kajával. Mindent nagyon precízen tett meg, de pechére éppen akkor fogyott ki a gáz. Erre már számítottunk. Regensburg-ban vettük használatba ezt a palackot és 205

elég sokat használtuk. Még nem számoltam ki pontosan, de több mint húsz éjszakán nem vettünk villanyt és kb. ugyan ennyiszer zuhanyoztunk a sajátban. Igaz csak kétszer grilleztünk és valahányszor volt villanyunk a reggeli teát is villanyon készítettük el. Minden esetre a tapasztalat kedvező, két palack gázzal simán ki tudunk húzni egy szezont. Ami a szélmotort illeti, több helyen láttam, elsősorban vitorlásokon. Nagyon megmozgatta a fantáziámat, mert komoly alternatívája lehet a solar-nak. Sajnos a koma nem sok jót mondott. A mindenfelé látott kis motor 40 km/órás szélnél 50 Wattot ad le, ami messze nem elég a hűtőnek. Egyedül a jól feltöltött aksiba képes visszatáplálni a világításra, automatikára és kisseb inverteres fogyasztók ellátására felhasznált energiát, és ezzel a kb. három napos készenléti időt lehet megnyújtani. Maga a gép nem lehet túlzottan drága, ő pár éve használtan 40 -ért vette, újonnan lehet, hogy 3-5-szőr több. De elég nagy, nehéz a pakolása és szerelgetni is kell. Ez sem látszik üdvözítőnek Durham, 2006. július 28., péntek, 89. nap Ma nem siettük el a kelést, mert csak a jó félórás gyaloglással megközelíthető Durham-ot terveztük meglátogatni. Az útikönyvek mindegyike a legmagasabb kategóriába sorolja a települést, de egyik sem ír túl sokat róla. 11 körül indultunk és egyenesen a várost átszelő Wear folyó nagy kanyarulata által képzett félszigeten lévő kastélyhoz és katedrálishoz mentünk. Már a belvárosi részeken is feltűnt, hogy milyen hangulatos és patinás ez a hely. Az egész vidék dimbes-dombos, maga a kastély és a katedrális is egy dombon áll, és ez a folyóval és annak partjával különös hangulatot ad a településnek. Számos templomot és palotát láttunk, de vitathatatlanul a kastély-katedráliskolostor épületegyüttes határozza meg a város arculatát. Durham ma is egyetemi város, a kastély és a kolostor egy részében továbbá városszerte még egy sor más épületben kapott elhelyezést az intézmény. A kastély ma zárva tartott, csak az udvarába tudtunk bepillantani. A katedrálist viszont meglátogattuk és jól körbejártuk. Érdekes és szokatlan dolog volt, hogy dél körül egy modern tánc produkciónak adott otthont, illetve 206

mindenhová szabad bejárása volt a turistáknak. A templomhoz a Spanyolországban látottakhoz hasonlóan csatlakozott a kolostor kerengője. A kolostor épület számos helysége ma üzleti célokat szolgál, étterem, könyvesbolt, oktatási központ kapott itt elhelyezést. Még a kolostorhoz tartozó területen számos diákszállót és magánlakást is láttunk. 207

Bár Durham-ban is épült számos modern épület, több bevásárlóközpont is, de valahogy az egész itt egységes képet alkot, nem zavaróak a modern épületek. A város összképéhez hozzátartoznak a hidak. Megvan pár középkori kőhíd és természetesen számos modern híd is szolgálja a megnövekedett forgalmat. Külön érdekesség a város közepén álló vasúti viadukt. 208

Összegezve nagyon örültünk, hogy rátaláltunk erre a helyre. Nagyon kellemes napot töltöttünk el a városban bóklászva, megtettünk vagy hét kilométert a belvárosban és még ötöt az oda-vissza úton. Sétáltunk a bevásárló utcákban is. Ismét irigykedve gondolhattunk arra, hogy ez az előttünk eddig ismeretlen nevű kisváros milyen fejlett kereskedelmi hálózattal rendelkezik, és, hogy a hozzá hasonló hazai települések mikor tudnak majd felzárkózni erre a szintre. Ez a hét a nyári árleszállítások utolsó hete, ennek megfelelően nagyon sokan voltak a boltokban és néhány dolgot tovább csökkentett áron kínáltak. Találtunk a kicsiknek a kért MEGABLOCKS játékokból és jól bespájzoltunk. Egész nap kellemes meleg volt, sütött a nap. Sortban és egy szál rövid ujjú ingben jól éreztük magunkat. Fél hat körül értünk vissza a lakóautóhoz, elkészítettük a fürdővizet, lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk és mire 209

ideértem a naplóban, már elmúlt kilenc óra, és még a képeket sem tettem be a szövegbe és az Internetre is fel kellene mennem, már két hete nem néztem meg a leveleket és a bankot. Durham, 2006. július 29., szombat, 90. nap A mai nap kicsit kényszerpihenő lett. A hétvége miatt nem mertünk helyet változtatni, viszont a várost már bejártuk. Azért úgy döntöttünk, újra bemegyünk, mert akartunk még venni néhány MEGABLOCKS szettet a kicsiknek, lefogyott megint a mobilunk és a végkiárusítás utolsó napján is reméltünk valamit találni. Ma hamarabb indultunk és kicsit más úton mentünk, ez pár száz méteren a patak mellett haladt és később is voltak zöld részei. Mindhárom célunkat elértük, ami a legfontosabb, kaptunk Zsókának reményeink szerint jó edzőcipőt. Azért kicsit megálltunk a városháza előtti téren, ahol ma egy flórkor fesztivál együttesei mutatták be programjaikat. Már fél háromkor ismét a lakóautónál voltunk és végrehajtottuk a napok óta tervezett ágynemű és törülköző cserét. Ezeket már nem fogjuk kimosni csak otthon. Utána nekiláttunk a paprikás krumpli megfőzésének. Félig sem volt kész, amikor egy zápor bezavart és bent kellett befejezni. Megterveztük holnapi utunkat York-ba és elhatároztuk, mindenképpen kempingbe megyünk és veszünk villanyt, mert már egy hete csak a kocsi generátora töltötte az aksit. York, 2006. július 30., vasárnap, 91. nap Ma éjjel eszembe jutott, hogy este, amikor beadtam a mára tervezett York-i kemping koordinátáját, az nem stimmelt a címmel. Mivel szereztünk York várostérképet, hajnalban felkeltem és megnéztem mi a helyzet, majd Rózsiban szerettem volna leellenőrizni az eredményt. Ekkor derült ki, hogy York már nem szerepel a május elején Titisee mellett áttöltött térképen. Szerencsénk volt, hogy kiderült, mert úgy járhattunk volna, mint Ulm környékén vagy három hónapja. Még felkelés előtt elkészítettem a térkép készletet egész Angliára és át is töltöttem. Következőleg hazaindulás előtt kell ezzel foglalkozni. Mindezzel együtt már nyolc előtt készítettem a kávét Zsókának és fél tíz után el is hagytuk külön bejáratú legelőnket és vadnyulainkat. 210

Egyenesen York-ba mentünk, az út java autópálya volt, ahol egyenletes 80-90 kilométeres sebességgel haladhattunk, a táj nem igazán izgatta fel egyikünket sem. Már jóval dél előtt megérkeztünk York-ba. Még az úton úgy határoztunk, hogy egyenesen a Nemzeti Vasúti Múzeumba megyünk, és csak utána keressük meg a kempinget. Simán odataláltunk, jól ki van táblázva. Bár a múzeum ingyenes, a parkolás 7 lett volna. Kerestünk és találtunk a közelben egy helyet, ahol megállhattunk és irány a múzeum. Maga a kiállítás ebben a műfajban a legnagyobb a világon. A régi pályaudvar és valószínűleg a fűtőház, némi átalakítással, adja a csarnokokat és jelentős külső területek is tartoznak hozzá. Meg kell mondani nagy élmény volt az a négy óra, amit ott töltöttünk. Eleinte fényképezgettem, de egy idő után abbahagytam, nem lehet mindent lefényképezni Itt van minden, ami a vasút több mint kétszáz éves történetéről szól. Az Euston pályaudvar egykori díszes kapujától a csatorna alagút építésénél használt vonatokig. 1842-től az összes királyi szerelvény, beleértve Viktória királynő vonatát és VI.György kocsiját, melyet II.Erzsébet is használt 1977-ig. Láttunk vagy ötven különböző gőzmozdonyt (egyet még metszetben is), gyönyörűen kiglancolva és természetesen diesel- és villanymozdonyokat is beleértve az Eurostar-t és a japán csodavonatot. Számtalan személy és tehervagont állítottak ki. Külön részlege van a postakocsiknak. 211

Talán legérdekesebb az a nyilvános raktár, melyben állványokon rendezve tárolják a tárgyi emlékeket, de a közönség látogathatja és megismerkedhet ezzel a rendkívül gazdag, de ebben a formájában alapjában véve rendezetlen és dokumentálatlan anyaggal. Betekintést kaphat a látogató abba a műhelybe, ahol a felújításokat csinálják. De van itt terepasztal, kicsinyített modellek, oktatóterem, a legegyszerűbb dolgokat a gyerekeknek bemutató rész, kiállítás a jegyekből és menetrendekből, az étkező kocsikban használt eszközökből és még sok minden más. Ajándéktárgy- és játékbolt, valamint büfé sem hiányozhat. A múzeumlátogatás után megkerestük a kempinget. Itt kicsit felülbíráltuk Rózsit, mert nem akartunk a belváros szűk utcáin tekeregni, helyette inkább a városfalon kívül, a gyűrűn kerültünk a túlsó oldalára a belvárosnak. A kemping a Caravaning Club kezelésében van, így élvezzük a tagsággal járó előnyöket. Így csak 20 -ba kerül egy éjszaka A helynek két előnye van: pár percre van a belvárostól, és ez holnap jól fog jönni, és van mosógépe elfogadható áron. Az árak és a vasárnap délután ellenére alig volt helyük, négy-öt parcellából választhattunk négy óra körül, de utánunk még többen 212

jöttek és valószínűleg most már telt a ház. A hely nem különösebben nagy durranás, a parcellák kőzúzalékkal vannak leterítve, elég nagyok, a vizesblokk korrekt, de láttunk már jobbat is. Alapjában véve kicsit hangulattalan a hely. A beálláskor nekitolattam az elválasztó cserének, ezt egyébként szoktam csinálni, hogy nagyobb helyen tudjak mozogni a kocsival. Itt sajnos a rendszeres nyírás miatt a bokroknak olyan kemény ágai vannak, hogy az egyik betörte a motortartón lévő lámpaburát. Megragasztottam, de ezt is fel kell venni a beszerzendők listájára. Élve az alkalommal lebonyolítottuk reményeink szerint az utolsó mosást ezen az úton. Egy adag fehérneműt pörgettünk ki. Este még egy kisebb eső is jött, és ez lehet, hogy azt jelenti, hogy vége a meleg napoknak és angolosra vált az idő. Nem örülnénk neki. York, 2006. július 31., hétfő, 92. nap Ma ragyogóan kék égre ébredtem úgy hat óra körül. Mire nyolc előtt elkezdtem készíteni a reggelit, már kezdett befelhősödni. Ez nem zavart minket abban, hogy már tízkor a város utcáit járjuk. A kempingből a folyó partján felmentünk az első hídig. Azon átsétálva a belváros felé megcsodáltuk az aktív életet a folyón. Sétahajók, lakóhajók, sporthajók járták a vizet. Már itt sejteni lehetett, hogy ma egy nagyon hangulatos várost fogunk megismerni. Elsőnek a mesterséges dombra valamikor a római korban épített Clifford`s Tower mellett mentünk el. Valaha a York-i vár egyik erőssége volt, ma erősen romos, de látogatható. Romokra nem igazán vagyunk vevők, így csak kívülről vetettünk rá egy pillantást. További utunk a belvárosba vezetett. Itt láthattunk párszáz éves palotákat, köztük a bíróság épületét, és sokkal régebbi, favázas lakó- és kereskedőházakat. Ma a belváros pezsgő életet él, számos kis üzlet működik a régi épületekben. 213

A belváros zeg-zugos utcácskáit járva eljutottunk a túlsó oldalon lévő York Minster katedrálisig. Mielőtt azonban közelebbről megnéztük volna, betértünk a szomszédságában lévő egyetlen York-i NT-s helyre, a Treasurer`s Houseba. 214

Ez a hajdani római hadiútra épült és eredetileg a Minster kincstárnokának háza volt. 1897 és 1930 között egy Frank Green nevű úriember felújíttatta és négy évszázad stílusában berendezte eredeti bútorokkal. 1930-ban átadta az NT-nek és ma regisztrált múzeumként működik. Nagyon szép és érdekes kiállítást láttunk. A pincébe, ahol állítólag az épület szelleméről lehet látni, vagy hallani valamit, nem mentünk le. Innen a szomszédos Minster-hez mentünk. Ez állítólag a legnagyobb gótikus templom az Alpoktól északra. Minden esetre nagyon nagy. Nem mentünk be, csak körbejártuk, ez is elég szép feladat volt. 215

York története több mint 1900 évre tekint vissza. Ekkor alapították a rómaiak és jelentős erődítményt építettek itt. Később Nagy Konstantint itt választották meg császárnak. Ezen korok emlékét őrzi a császár Minster mellett álló szobra és az egykori római település főépületének egyik helyreállított oszlopa. Innen kisétáltunk York egyik nevezetességéhez, a belvárost körülvevő falhoz. Ez három rövidebb szakasz híján ma is megvan és végig lehet sétálni rajta. Mi az északi szektort jártuk végig, de előtte megcsodáltuk a képzőművészeti múzeumnak otthont adó palotát. A fal maga talán két méter széles lehet, külső oldalán mellvéddel. Tetejéről lehetett a legjobb képet készíteni a katedrálisról. Az északi falszakaszon van a négy kaputorony közül a legnagyobb és egyben legnevezetesebb, a Monkgate. Nevét onnan kapta, hogy valaha szerzetesek 216

éltek benne. Ma egy III.Richard életét bemutató kiállítás kapott helyet a toronyban. Mellette a város számtalan temploma közül az egyik látszik a felvételen. Mire végére értünk a falon tett sétának, eleredt az eső. Eleinte nem volt erős és tudtuk folytatni sétánkat. Ismét a belvárosba vetettük be magunkat és a régi, keskeny utcácskákat róttuk tovább. Közben az eső komolyabbra fordult és be kellett húzódjunk egy áruház védelmébe. Egy jó negyed óra múlva elcsendesedett, sőt el is állt és folytathattuk utunkat. Kikeveredtünk a belváros északi határánál lévő hídhoz, azon átkelve délnek fordultunk és elindultunk vissza a kempingbe. Három óra is elmúlt mire a lakóautóhoz visszaértünk. Némi szusszanás és az ilyenkor jogos sörök elfogyasztása után elkezdtük az esti grillezéshez összekészíteni a dolgokat. Mivel a felhők megint egyre csúnyábbak lettek, korán ettünk. Az utolsó otthonról hozott tarja volt a menü. Az evéshez már ki kellett engedni a markizét és mire mosogatás után elmentünk zuhanyozni, már komolyan esett. Behúzódtunk a lakóautóba és lefixáltuk a következő 4-5 217

nap programmját. Ehhez választottunk szálláshelyeket és Rózsit is tájékoztattuk a feladatról. Közben elszopogattuk az utolsó előtti pezsgőnket, mely az Angliába történő megérkezés alkalmára volt tartogatva, de paprikás krumplihoz mégsem ihattuk meg Castleton, 2006. augusztus 1., kedd, 93. nap Angliára az augusztus amolyan igazi angolos idővel köszöntött rá. Éjjel több menetben kisebb záporok futottak át felettünk. Reggel ugyan a készülődést nem zavarta meg az időjárás, azért bent kellett megegyük a reggelinket. WC ürítéssel és víztartály feltöltéssel tíz óra körül elhagytuk a kempinget. Az első BP kútnál megtankoltunk és még York-ban betértünk a TESCO-ba, hogy néhány kifogyott, vagy rövidesen kifogyó kajafélét vegyünk. Egyben letudtuk egy abrosz és nyolc szalvéta megvételét is, melyek esetlegesen nászajándékként fognak szolgálni egy rokon esküvőjén. Közben keményen eleredt az eső, futva kellett megközelítsük a kocsit. A további jó száz kilométer egyetlen eseménye is az volt, hogy szinte folyamatosan esett az eső. Az A1, illetve M1-es autópályán elmentünk Leeds mellett és Sheffield külvárosait is érintve letértünk az A625-ösre, hogy a Peak District National Park-ban kinézett CL-ünket elérjük. A helyet megtaláltuk, egy szépen rendezett CL, ahol villany is van. Ennek megfelelően 8 éjszakánként, de ez még mindig csak a 40%-a a tegnapi kempingnek Mielőtt beálltunk volna, az eső miatt vagy negyedórát várnunk kellett és a kiszintezés és áramcsatlakoztatás műveleteit is félbe kellett szakítani. Bár korán letáboroztunk, remény sincs arra, hogy egy kisebb túrát tegyünk. Időközben a szél is feltámadt, rendesen viszi az esőt, de messze nem olyan erős, mint az Achil szigeten, vagy Bretagne-ban volt. A kényszerpihenőt megpróbáljuk kihasználni. Zsóka megfőzte az utolsó adag tejberizst, én pedig megpróbálom feldolgozni a track log-okat és reményeink szerint korán lefekszünk. Castleton, 2006. augusztus 2., szerda, 94. nap Egész éjjel kisebb megszakításokkal esett és a szél egy fa ágait folyton odacsapkodta a kocsihoz. Reggelre az idő ismét bánatos volt, így nagyon nehézkesen készülődtünk. Reggeli után előbbre álltunk a kocsival, hogy ne verődjön hozzá az ág és a következő hetek programját igyekeztünk kicsit összehozni. Még este lefoglaltuk a helyünket 4 éjszakára a London belvárosához legközelebbi kempingben. Ezzel kb. két hétre zsugorodott a szabadrendelkezésű időnk. 218

Dél körül kicsit kezdett kitisztulni és mi elindultunk egy nem túl hosszú túrára. A CL-ünk mellett haladó gyalogúton elmentünk Hope település temetőjéig, majd onnan jó kétszáz méteres szintet leküzdve felmásztunk a Win Hill csúcsára. Közben hol esett, hol nem. Ennek megfelelően mi hol felvettük, hol levettük az anorákot, de alapjában nem volt nagyon zavaró az eső. Jó időben csodálatos lehet a kilátás, még ma is sejthető volt valamennyi. A hegy déli oldaláról az a völgy látszik, melyben mi is táborozunk. Felérve a tetőre egyrészt az északi szél annyira megerősödött, hogy majdnem levitt a szikláról, másrészt viszont pillantást vethettünk az északi oldalon meghúzódó mesterséges tóra, a Ladybower tározóra. Ez két völgyet is érint és egy elég nagy területű, V alakú tó. Nem tudjuk, hogy van-e energetikai felhasználása, vagy csak víztározó. 219

A hegy tetején úgy döntöttünk, nem kísértjük tovább az időjárást és a legrövidebb úton jövünk le. Birka és marha legelőkön ereszkedtünk le, majd egy farmon keresztül értük el az aszfalt utat, mely elvitt a farmunkig. Két és fél órát voltunk távol és gyalogoltunk vagy 7 kilométert. Pár tucat méterre jártunk a lakóautótól, amikor úgy igazából neki eredt, és most már két órája esik. Kénytelenek vagyunk bent megfőzni a zöldbabgulyásunkat miközben szárítgatjuk a cuccainkat. Shifnal, 2006. augusztus 3., csütörtök, 95. nap Éjjel már nem esett és a szél is lecsendesedett. Azért végig ment az elektromos kályha, hogy kiszáradjanak a dolgaink. Reggel még csúnya felhők voltak mindenfelé, de valahogy nem látszottak annyira veszélyesnek. Már nyolc óra előtt elkezdtem készíteni a reggelit és ennek megfelelően fél tíz után már el is hagytuk nagyon kedves kis CL-ünket. Visszatértünk arra az útra, amelyről letértünk a CL-hez, és nyugat felé folytattuk utunkat. Átmentünk Hopeon, majd Castleton-on és hirtelen neki szaladtunk a hegyeknek. hegyekről. Ez a vidék tele van barlangokkal, legalább fél tucatot jeleztek a táblák mindenfelé. Az egyik barlang parkolójában megállva készítettem egy felvételt az előttünk magasodó A következő mintegy egy kilométeres szakasz meredeken egy keskeny völgyben vezetett felfelé. Sok szép helyen jártunk az elmúlt években, de ez a maga félelmetességében és vadregényességében mindenképpen az emlékezetes helyek közé fog kerülni. Később a fennsíkon is szép helyeken vezetett utunk, de az már nem volt olyan emlékezetes. Buxton-ba beérve nagy örömünkre találtunk egy Aldi-t. Étolajon kívül nem igazán kellett semmi sem sürgősen, azért vettünk pár dolgot. Én megint nem tudtam ellenállni pár szerszámnak Ami a fő célunk volt, hogy egy akciós újságot szerezzünk azért, hogy megtudjuk, merre számíthatunk Aldi üzletekre, az nem sikerült. Újságot ugyan találtunk, hármat is, de itt Angliában nincsenek felsorolva benne az üzletek. Marad a hagyományos vak tyúk is talál szemet elv. Közben feloszlottak a felhők és bár kicsit hűvös, de nagyon kellemes idő kerekedett. Amikor sütött a nap kimondottan meleg volt, árnyékban elkelt a flaneling, vagy a pulcsi. 220

Utunkat az A53-ason folytattuk. Egy parkolóba kiállva rövid technikai szünetre, láttuk azt, ami gondolom minden kempingező rémálma: egy kiégett lakókocsit. Mint azt egy arra járó autó sofőrjétől megtudtuk, három napja történt a baleset és alig negyed óra alatt teljesen kiégett a kocsi. Belegondolni is rossz Mai célunk az ipari forradalom bölcsőjének, a világörökség részét képező Severn folyó völgyének és benne Ironbridge-nek a meglátogatása volt. A település a világ első acélhídjáról kapta a nevét. A The Iron Bridge több mint kétszáz évvel felépítése után, ma is áll és nevezetes látványosság. Ezt még nem csavaros, vagy szegecselt kivitelben készítették, hanem a fa ácsolatoknál használatos ékekkel történő rögzítéseket alkalmaztak. Ezen a vidéken már a kezdetektől foglalkoztak vasgyártással, de csak az 1700-as években kezdték el a kőszenet használni a kohókban a faszén helyett. Ez az újítás teremtette meg a feltételeit a nagytömegű gyártásnak. A folyó völgy mintegy tíz kilométeres szakaszán egymást érték a bányák és kohók. Ma tíz múzeum van a környéken és számtalan helyen látszanak nyomai a régi ipari létesítményeknek. 221