B.U.É.K. Miért hívják szilveszternek december utolsó napját? December utolsó napját azért nevezik szilveszternek, mert majd' 1700 évvel ezelőtt e napra esett a katolikus I. Szilveszter pápa halálának napja is, így az egyház emléknappá nyilvánította. Maga a pápa nem volt nagyon jelentős személyiség, igaz, megszervezte a római egyházi életet, és jó kapcsolatot ápolt a világi hatalmakkal, de nevét mégis amiatt emlegetik, mert összeforrt az év utolsó napjának ünneplésével. Nézzünk most néhány szokást: Megtudhatod, férjhez mész-e, és azt is, kihez! Tartalomjegyzék B.U.É.K... 1. Kati néni és az ő malackái... 2. Félelem, izgalom, tudás... 3. Az iskola története... 4. A farsang... 8. Sportág ismertető: A MediBall... 9. 1848. március 15.... 10. Könyvajánló... 12. Rejtvény... 12. A szilveszteri gombócfőzés során minden darab tésztába egy férfinevet tartalmazó cetlit tettek, a gombócokat a forró vízbe dobták, s amelyik leghamarabb feljött a víz felszínére, azt gyorsan kivették: a név, melyet magában rejtett, a jövendőbeliét jelölte. A cél érdekében a disznóól rugdosását is bevetették. Ha a kiszaladó hajadon jól megrúgva az ólat röfögést hallott válaszul, akkor biztosan férjhez ment abban az évben - arról már nem szól a fáma, hogy a disznók felébresztése céljából hányszor rúghatták kékre a lábukat a lányok. A szilveszteri ólomvagy viaszöntés is a jövendőbeli kilétét kutatta: a mutatványhoz egy fazék hideg vízre és némi felolvasztott ólomra vagy viaszra volt szükség, melyet egy kanállal a vízbe öntöttek: a megszilárduló anyag formájából lehetett kikíváncsiskodni a legény foglalkozását, küllemét, vagy bármi jelet, ami tulajdonságaira utalhat. Csirke, pulyka mehet a sutba, malac, halacska pénzt hoz a házhoz. Friss vízzel mosakodni szerencse. Szerencsét hoz, ha meghúzzuk a malac farkát. Gáti Liliána 7. b
Kati néni és az ő malackái Már régóta tudom, hogy Terjéki Kati néni malacokat gyűjt. Amikor az újévről kérte Heni néni, hogy írjak az iskolaújságba, akkor eszembe jutott, hogy megkérdezem osztályfőnökömet, hogy miért éppen a malacot választotta kabala állatkának? - Mióta tetszik malacokat gyűjteni? - Kb. 8 éve. - Miért pont malacokat? - Szívesen szolgálnék valami érdekes, vagy tudományos magyarázattal, de nem tudok. Csak egy babonát említhetek: A disznók állítólag kitúrják a szerencsét. Arra pedig mindig szükség van. - Hogyan került az első disznó haza? - Az első malackát a fiamtól kaptam, aki szintén idejárt a Rákócziba. Egy reggel kirándulni ment az osztályával. Amikor a költőpénzt a kezébe adtam, ezt mondtam neki: - Kisfiam, a pénzt költsd magadra! Egyél, igyál, érezd jól magad, és ne azzal töltsd az időt, hogy, jaj, mit vigyek anyának ajándékba! Csak 1 napra mész el, nem hetekre. Este, azonban, amikor megérkeztek, boldogan húzott elő a zsebéből egy kis selyempapírba csomagolt szuvenírt. Egy fából készült, malac formájú sótartó volt. A kezembe adta, és gyorsan ezt mondta: - Nem keresgéltem, csak megtaláltam. Ettől kezdve bárhová ment, mindenhonnan hozott nekem egy kis malacot. - És hogy került ez a szokása Kati néninek az osztályba? - Talán már nem emlékeztek, de 5. osztályban, még egészen év elején, amikor megkaptalak benneteket, az egyik osztályfőnöki órán elmondtam magamról néhány dolgot. Már akkor is őszinte ember voltam. Szóval, elmondtam, hogy szeretem a virágot, de a Raffaelot jobban; hogy tanárként 2 dolgot tűrök nehezen, vagy sehogyan sem: ha hazudnak nekem, és ha gyerekek bántják, vagy megalázzák egymást; és malacokat gyűjtök. Akkor ezt szimpla információ-megosztásnak szántam, de innentől kezdve, időnként megleptetek egy-egy állatkával szeretetetek jelül, aminek nagyon örültem, és örülök. Mert elég otthon a kis disznóóljaimra pillantani a falon, és a sok kis rózsaszín, barna, zöld, fából, üvegből, gyöngyből, plüssből, agyagból készült kis konnektor orrú mind arra emlékeztet, hogy becsültök engem, és olyankor is gondoltok rám, amikor nem is kéne. - Hány darabból áll a gyűjtemény? - kb. 60 darabból. - Van kedvence Kati néninek? - Mindet nagyon szeretem. Inkább néhány érdekes darabot említenék. Van malackás zseblámpám, bevásárló táskám, tolltartóm, gumicukrom, kézi festésű saját készítésű pezsgős üvegem, röfögő plüsspárnám, malackás plüssel bevont fényképtartóm, naptáram, sőt egyszer kaptam egy csokinyulat is, amelyik állítólag röfög. De én még nem hallottam. - Meddig tetszik gyűjteni a röfiket? - Szerintem most már életem végéig. Majd ha öreg leszek, kiállítást szervezek belőlük. Jó lesz egy kis nyugdíj kiegészítésnek. - Köszönöm a beszélgetést és remélem ezt a szenvedélyes gyűjtést tovább folytatja Kati néni. Ha majd a gyerekeim ide járnak iskolába, akkor újra megkeresem tanár nénit ezzel a témával. Talán addigra egy osztálytermet is be lehet rendezni a kabalákkal! Gáti Liliána 7.b
Félelem, izgalom, tudás Hosszas előkészületek előzték meg január 19 -ét. Korán kezdődő előkészítő órák és hosszú délutánok. Bár tudtuk, hogy az előkészítők a mi érdekünket szolgálják, mégis mérgelődve fogadtuk, ha közölték velünk, hogy másnap ismét tovább kell az iskolában maradnunk. Úgy gondolom, hogy megérte a sok fáradozás, hiszen jó eredményeket értünk el. A felvételi napján nemcsak mi, hanem tanáraink is izgalommal ébredtek. Mikor a helyszínre értünk, egyre jobban lehetett látni rajtunk a feszültséget. Arról már nem is beszélve, mikor beültünk a terembe. Mindkét feladatlappal ügyesen boldogultunk, csak az időhiány nehezítette meg a dolgunkat. A két feladatsor közötti szünetben lehetőségünk volt barátainkat felkeresni a folyosón. A második 45 perc után megkönnyebbülten léptünk ki a teremből. Vegyes érzelmekkel érkeztünk meg osztályfőnökünkhöz, aki a Plázában várt bennünket. Beszámolóink után megnyugtatott bennünket, hogy minden rendben lesz és azt hiszem igaza volt, mert utólag elmondhatom, hogy jó pontszámokat értünk el. Ám legtöbbünk egy életre elrettent a kávétól és a szókirakós játékoktól. A szóbeli vizsgázók február végén és március elején mutathatták meg a tudásukat. Idegen nyelvből felvételizőket órán kívül is sokszor hallgatták meg tanárink. Az a véleményem, hogy kiemelkedően teljesítettünk. Köszönjük szépen Kriszti néninek, Laci bácsinak, Ildikó néninek, Heni néninek, Mónika néninek, Dórika néninek és Éva néninek a felkészítést! Kövesdi Gréta 8.b
Az iskola története Az intézmény 1869-ben alakult, mint nagyvárosi elemi fiú tanoda. Az iskola a 2877. helyrajzi számú házban kezdte meg működését, amely épület a mai iskola területén volt, amit a város 500 koronáért vásárolt meg a közösség javára. 1877-től vezették be az iskolai tanrendet, ettől kezdve az iskola nagyvárosi tanodaként működött, ahol fiúk és lányok elemi oktatása folyt. Az intézményt 1898-ban államosították, és akkor lett állami népiskola. Egy 1903-as birtoklap bizonyítja, hogy bővítették az iskola területét, és feltehető, hogy az iskolának volt egy kihelyezett tagozata is a Petőfi út 5. sz. alatt. Az épületet mai formájában 1910-ben építették. Az intézmény 1898 után hat osztályos elemi népiskola lett. Érdekes adat, hogy a két világháború között az elemi és az óvodai oktatás mellett tanoncképzés is folyt, de csak lányok részére, fodrászokat és varrónőket képeztek. A környékbeliek visszaemlékezései szerint az iskolában az I. és II. világháborúban hadikórházat rendeztek be. Itt találtak menedéket a környék lakói a bombázások idején. Az iskola stratégiailag nem tartozott a lerombolandó épületek közé, valószínűleg ezért maradhatott épségben a bombázások ellenére
1945-ig az elemi oktatás nem volt ingyenes, meghatározott összegű tandíjat kellett fizetni, amely összeg mindenki számára egységes volt. A tanévet nem felezték, hanem harmadolták. Az első harmad szeptembertől karácsonyig tartott, a második karácsonytól húsvétig, a harmadik pedig júniusig. A tanulók tehát kétszer kaptak évközi osztályzatot: karácsonykor és húsvétkor. A tantárgyak is más megítélés alá estek, és eszerint is tanítottak. Nagyon szigorúan vették a hit- és erkölcstant. De milyen tantárgyakat tanultak a gyerekek akkoriban? Egy 1909/10-es osztálynapló szerint: hit- és erkölcstant, beszéd- és értelemgyakorlatot, magyar írást és olvasást, magyar nyelvtant, helyesírást, fogalmazást, számtant, mértant, földrajzot, történelmet, polgári jogokat és kötelességet, természetrajzot, természettant, vegytant, szépírást, éneklést, rajzolást, testgyakorlást, gazdasági ismereteket, kézimunkát. Idegen nyelveket viszont nem tanultak a gyerekek. Az osztályozás is különbözött a maitól. Az egyes volt a legjobb és az ötös a legrosszabb jegy. Akkoriban az osztálylétszámok jóval magasabbak voltak, általában 50 fő körüliek. Minden osztálynak volt osztályfőnöke, aki az összes tantárgyat tanította, kivéve az éneket és a testnevelést. A visszaemlékezések szerint a tanulók féltek tanáraiktól, akik minden vétséget szigorúan megbüntettek, és vakfegyelmet követeltek, a diákok mégis tisztelték őket. Lássuk, milyen is volt egy átlagos tanítási nap abban az időben: Az iskolában minden reggel imádkozni kellett. Hetesek nem voltak, de névsorolvasást tartottak helyette. Ha az osztályba valaki bejött, tanár vagy szülő, katonásan fel kellett állni, és egyszerre azt mondani: Isten hozta, ha pedig elment: Isten vele. Reggel 8:00 12:00-ig tartott egy tanítási nap. Aki rossz volt, nem beírást kapott, mivel nem volt ellenőrző, hanem körmöst. Az intézmény 1958-tól lett vegyes iskola. Az iskola ekkori hivatalos címe Rákóczi u. 31. volt. A hatvanas években még mindig igen mostoha körülmények között folyt az oktatás. A tantermekben olajos padlón tanítottak a nevelők, vaskályhákkal fűtöttek, nagyon szegényes volt az oktatástechnikai eszköztár. 1984-ig váltott tanítás folyt. A nyolcvanas években épült csak meg a kisméretű tornaterem. A tantermeket is folyamatosan alakították ki a hetvenes évektől kezdve. 1993-ban fejezték be a főépület átalakítását, egy irodablokk megépítésével. Az iskola azóta újabb épületeket vett birtokba, ezek egyikében ebédlő található. Az iskola hatalmas, mintegy 11 000 négyzetméteres udvarral, szabályos méretű kézilabdapályával és 1998-ban létesített játszóparkkal rendelkezik. Az 1984-ben bevezették az egyműszakos oktatást, 1985-ben pedig elsőként a megyében német tagozatos általános iskolává váltunk. Szemléletváltozás következett be a nevelés területén, előtérbe került a tanulók egyéni személyiségformálása. Ami már régóta váratott magára, a legjobbak közé küzdötte fel magát az iskola a sport területén is Sokrétű, magas színvonalú zenei, tánc- és képzőművészeti oktatás, nevelés formálja a tanulók ízlését, a szép iránti igényét. 1990-ben vette fel az iskola II. Rákóczi Ferenc nevét, felvállalva ezzel névadójának eszmeiségét. A névadó emlékét őrzi a földszinti folyosón elhelyezett Rákóczi dombormű, Szabó Imre fia, Béla alkotása. 1990-től az iskola életében elkezdődött egy folyamatosan gyarapodó hagyományrendszer kiépítése, ami a mai napig is tart sok-sok újítással ötvözve. A visszaemlékezésekben, történjék az tanár vagy diák részéről, egy szót mindig ott találunk: a szeretet szót. Szerettem idejárni, szerettem itt dolgozni. Az alábbi oldalon egy régi diákkal olvashattok egy beszélgetést, amit Lévai Kinga 6.b osztályos tanuló készített a nagymamájával: Nagymamám sokat mesélt arról, milyen volt régen a mi iskolánkba járni. Ha elolvassátok, ti is megtudtok néhány dolgot arról, milyen volt majdnem 50 évvel ezelőtt, a mi szeretett iskolánk a nagyi szemével. Kinga: Hogy hívták akkor az iskolát? Mama: Ugyanaz volt a neve, mint most, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola. Kinga: Hány tanár tanított itt, és hány osztály volt?
Mama: Úgy emlékszem 30 tanár volt körülbelül, és ugyanennyi osztály volt mint most, évfolyamonként A és B. Lehet, hogy mégis többen voltak a tanárok? Kinga: Változott azóta valamit az iskola külseje? Mama: Az utca felől az iskola külseje majdnem ugyanilyen volt. Az udvaron nem volt ott az ebédlő épülete, és tornaterem sem volt az iskolában. Kinga: A fiúk és a lányok egy osztályba jártak? Mama: Igen, de csak 4. osztályig. Felső tagozaton a mostani Belvárosi iskola, az akkor Koltói Anna úti Általános Iskola volt a lány iskola, ahová csak lányok jártak, a Rákóczi pedig a fiú iskola, ahová csak fiúk jártak. Kinga: Milyen tantárgyak voltak? Mama: Alsóban számtan, írás, olvasás volt, nem voltak idegen nyelvek, és persze informatika sem. Felsőben orosz nyelvet tanultunk, németet nem, de mindjárt előkeresem a bizonyítványomat és te is megnézheted. Abban az időben még mindenütt ugyanazokat a tantárgyakat tanították, ugyanazokból a könyvekből. Első és második osztályba tanyán jártam osztatlan iskolába, ahol 1-4, és 5-8 évfolyamon együtt voltak az osztályok. Nálunk vagy 20 gyerek volt, akik kitették a 4 osztályt. Beszélgetés, olvasás, írás, számtan, ének, testnevelés volt, amit tanultunk. Harmadikra már beköltöztünk a városba, ide a Rákóczi útra, így ebbe az iskolába jártam. Beszélgetés, olvasás, írás, fogalmazás, nyelvtan és helyesírás, számtan, rajz, ének, testnevelés voltak a tantárgyak. Akkor még nem volt tornaterem, a tesi jó időben az udvaron volt, kint szaladgáltunk, télen a padok közt mozogtunk. Egy kicsit, hajlítgattuk a kezünket, a törzsünket, helyben jártunk. Negyediktől már bejött a földrajz, az olvasás, írás, ének, beszélgetés, fogalmazás mellé. Persze volt ének, rajz, és testnevelés is. Ötödikben irodalom, orosz, földrajz, élettelen természetismeret, ahol nagyrészt úgy emlékszem kövekről volt szó, rajz, ének, testnevelés tantárgyak voltak, és külön osztályozták a bizonyítványban az írásbeli dolgozat külalakját. Hatodikban ének, irodalom, orosz, történelem, földrajzból növénytan, testnevelés, számtan, tantárgyak voltak. Jéééé, nem volt nyelvtan!! De az írásbeli dolgozatok külalakját itt is külön osztályozták. Érdekes, hogy nem számították bele a magyar jegybe. Hetedikben irodalom, történelem, földrajzból állattan, fizika, számtan, orosz, rajz, ének, testnevelés, és a külalak van a félévi és év végi bizonyítványomban. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen eredményeim voltak. Nyolcadikban rajz, ének, testnevelés, irodalom, orosz, történelem, ember élettana és egészségtana, fizika, kémia, számtan, rajz tárgyak voltak. Szinte mindenből négyes voltam, így mentem a Vargába, gimnáziumba. Akkor a Varga volt a lány, a Verseghy pedig a fiú gimnázium. 1958-ban végeztem el a 8. osztályt. Kinga: Milyen volt átmenni 4. osztály után egy másik iskolába? Mama: Rossz volt, mert messzebbre kellett járni. Jó volt, hogy a lány osztálytársaimmal szinte mindannyian együtt mentünk, a fiúk maradtak. Kinga: Csak orosz nyelvet tanultatok? Mama: Általános iskolában akkor az orosz volt a kötelező. Gimnáziumban már lehetett németet is tanulni.
Kinga: Volt egyenruha? Ha volt, akkor az milyen volt? Mama: Mindenkinek sötétkék köpenye volt, ebbe kellett iskolába járni. Csak a színe volt egyforma, volt közte rövid ujjú, hosszú ujjú, a szabásuk különböző volt, és a hosszuk is különbözött. Volt rövidebb és hosszabb. Az én köpenyem hosszú ujjú volt, a térdemig ért, elég csinos darabnak számított. Dédi varrta. Akkor még nem volt konfekcióban köpeny, nem árultak ilyet az üzletben. A többiekét is vagy otthon varrták, vagy varrónő varrta nekik. Kinga: Hány évesen kezdted el, és fejezted be az általános iskolát? Mama: 6 évesen kezdtem és 14 éves korom előtt egy kicsivel fejeztem be. Kinga: Melyik hónapban kezdődött az iskola, és melyik hónapban kaptátok a bizonyítványt? Mama: Akkor is szeptemberben kezdődött az iskola, szeptember elsején, és június közepe felé fejeződött be. Kinga: Ha kisebb volt az iskola épülete, vagyis nem volt ennyi terem, akkor hogy fértek el benne az osztályok? Mama: Délelőtt és délután is jártunk iskolába, így a kevesebb terem is elég volt. Sőt, szombatonként is jártunk, minden szombaton. Télen, amikor korán sötétedett, szombat délután már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Kinga: A tanárokon kívül kik dolgoztak itt, és mi volt a feladatuk? Mama: Volt itt hivatalsegéd, akinek az volt a dolga, hogy kicsöngetett, és becsöngetett. Persze takarítók is voltak, a hivatalsegéd felesége is takarított. Ők ott laktak az iskola udvarán, úgy mint az igazgató is, akit úgy hívtak, hogy Mezei László. Az ő lakásuk a nagykapu melletti épületben volt, jobbra. Az épület első részében lakott az igazgató, utána pedig a hivatalsegédék. Képzeld el, a hivatalsegédnek, volt egy nagy, fűzfavesszőből font puttonya, ami tízóraira mindig tele volt friss, meleg kiflivel. Szünetben megrohantuk és körbefogtuk, mint csirkék az etetőjüket. Talán 10 fillérért adott egy kiflit, ami nagyon finom volt. Ez volt a tízóraink. Abban az időben a fűtéshez még nem volt gáz. Minden teremben hasonló kályha volt, mint az üstház, nagy kúpos teteje volt, fával szénnel fűtötték. A fára kellett tenni a szenet. Ez is a hivatalsegéd feladata volt. Szünetekben, hogy ne zavarja meg az órát, bement a tűzre rakni. Minden terembe külön-külön. A padló olajos volt, a hajópadló fel volt kenve olajjal, amit felsepertek, úgy takarították. Nem parketta volt, mint most. Akkor azt könnyebb volt takarítani. Kinga: Hogy osztályoztak a tanárok? Mama: Nagyon szigorúak voltak, ha rossz volt valaki még körmöst is adtak neki a vonalzóval. Kinga: Voltak akkor diákprogramok? Mama: Táborok és 1-2 napos kirándulások voltak, és néha kimentünk számháborúzni. Kinga: Mit csináltatok az iskolai szünetekben? Mama: Játszottunk, futkároztunk, és sokat kergetőztünk egymással, mint ahogy ti is manapság. Ez szerintem nem változott az évek alatt. Kinga: Kik voltak a kedvenc tanáraid? Mama: Szerettem az osztályfőnökömet, Simon Lajosnét, és Vajai Józsefet. Sajnos nem nagyon emlékszem már nevekre. Kinga: Mik voltak a kedvenc tantárgyaid? Mama: Nagyon szerettem a magyart, igyekeztem mindig figyelni rá, hogy a külalakom is szép legyen. Az éneket a testnevelést és a rajzot annyira nem szerettem. Kinga: Melyik teremben voltatok? Mama: Az első emeleten volt a mi termünk, az egyik utcára néző, de már nem emlékszem rá, hogy pontosan melyik is volt. Kinga: Hányan jártatok egy osztályba? Mama: Elég sokan, biztosan voltunk vagy harmincan. 2008-ban volt az 50 éves osztálytalálkozónk, ahol sajnos csak körülbelül 15-en voltunk, és emlékeztünk vissza a gondtalan általános iskolás évekre.
A farsang Ebben az évben, február 9-én szombaton rendezte meg iskolánk, az immár hagyománnyá vált farsangi bált. Az Ifiúsági Házban, vagy ahogyan sokan ismerik a Borostyán Művelődési Házban ünnepelhettük a farsangi időszakot. Az alsós diákok délelőtt, a felsősök pedig késő délután vettek részt a bálon. A hangulat ismételten fergeteges volt a produkciókat követő discóban. A gyerekek két órán keresztül kapcsolhatták ki agyukat és élvezhették a bulis hangulatot. Többen voltak olyanok, akik vendégként érkeztek. Sok, iskolánkból elballagó, régi nyolcadikossal is találkozhattunk. Étel-ital és mókás előadások várták az odalátogatókat. A felsős farsang ismételten szórakoztatóra kerekedett. Az osztályok már a bál előtt szorgalmasan készülődtek fellépésükre. A rengeteg előkészület és munka természetesen meghozta gyümölcsét. Vicces és elképesztő produkciókat sikerült alkotnia az osztályoknak. A technikai bakik ebben az évben sem maradhattak el. Véleményem szerint ettől előadás az előadás. A tombolasorsolás sem maradhatott el. Rengeteg ajándékot osztottak szét a szerencsések között. Lehetett nyerni minden jót a tortáktól kezdve, a tollakon át, egészen a plüssállatokig. Összességében azt gondolom, hogy idén is sikerült összehoznia a Diákönkormányzatnak egy fergeteges farsangi bált. Sajnálom, hogy nekem ez volt az utolsó, mert jövőre már nem ennek az iskolának a padjait koptatom! Korom Réka 8.a
Sportág ismertető: A MediBall A MediBall egy labdajáték, amely a Tai Chin alapul, megtartva a Tai Chi filozófiáját és a kifinomult mozdulatokat, ugyanakkor modern elemekkel ötvözi azokat. Nemrégiben a gyakorlóknak köszönhetően hivatalos nemzeti sporttá vált Kínában, aminek 7-91 évesek hódolnak. Bebizonyosodott az egészségre, életkedvre és mozgásra tett jótékony hatása. A gyakorlatok körkörös mozdulatain alapuló labdajáték ez és annyiban hasonlít pl. a teniszre vagy a tollaslabdára, hogy itt is ütőt használnak, de ebben a játékban a labdát nem vissza kell ütni, hanem egyfajta körkörös mozdulattal el kell kapni, és visszalendíteni. Könnyen megtanulható, és nagyszerű sport minden korosztálynak. Kínában, a parkokban látni időseket és fiatalokat egyaránt, akik rendszeresen gyakorolnak, párban és egyedül is. A MediBall egy egész testet megmozgató sport, egyformán edzi a nyakat, vállat, derekat és lábakat. Akaraterőnk és szabadságérzetünk megnő, fejleszti a sokoldalú gondolkodást és a kreativitást. Ennek az iskolában is nagy hasznát vesszük. Rendszeres gyakorlásával jótékony hatást fejt ki a magas vérnyomás, cukorbetegség, trombózis, a máj zsíros degenerációjának megelőzésében. A régebben idősebbeket érintő betegségek ma már a fiatalabb generációkat is érintik. A kevés mozgás, a sok étel, a felhalmozódott zsír és az anyagcsere felborulása mind veszélyeztetik a szív- és érrendszert, vesét, májat. Ismert alakjai ennek a sportágnak: Badar Ágnes Szilágyi István Leskó Anna Instruktor és Bíró Harc és Mediball mester emelt szintű MediBall oktató Mindenkinek szívből ajánlom ezt a sportágat! A cikket Bárándi Fanni 7.a osztályos tanuló írta, aki előszeretettel űzi ezt a sportot
Március 15. Az idei március 15-ei műsort a hatodik osztály adja elő, iskolánk tornatermében. Az előadás a felső tagozatnak 8 órakor kezdődik. Az alsósok 10 órakor nézhetik meg a 4. osztályosok műsorát. Már nagyon várjuk, tudjuk, hogy sokat készülnek erre az alkalomra. 1848-49-es forradalom története: Aznap korán reggel, Petőfi Sándor a kávéházába sietett. Ott lévő társaival együtt Jókai Mór lakására mentek, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek.8 óra körül a Pilvax-kávéházba mentek és kitűzték a 12 pontot. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Tovább mentek az Egyetem utcába, orvosi egyetemre és végül a mérnöki és bölcseleti kar hallgatóihoz. Elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe vendi, amit meg is tett 10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába. Itt a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagként Petőfi Sándort, Vasvári Pált, Vidats Jánost és Jókai Mórt küldték be. A nyomdatulajdonos engedett, és rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól. Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy és Irinyi beszédet tartott a népnek. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára. Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak ahol a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezreivel osztogatták. Innen a városházára mentek, a 12 pont elfogadását kérve. A 12 pontot a tanács el is fogadta. Másnap, március 16-án a nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelentette, hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többit Komáromba vitték. Ekkor alválasztmányt neveztek ki a fegyverek kiosztása tárgyában, s egyórai tanácskozás után Rottenbiller alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városház terén összegyűlt népet nyugtatta meg. Tervezetet tette közzé, hogy az illető tömegek városnegyedenként külön oszolván, száz-száz férfit válasszanak ki maguk közül, akik óránként felváltva mint nemzetőrök, az éjjel kivilágított város nyugalma fölött őrködjenek. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott és harsogta: "éljen a szabadság!"
Tekse Tamás 5.b
Könyvajánló Ezúttal nem benneteket, kedves diákjaink, kértelek meg, hogy ajánljatok könyveket olvasásra, hanem egy kedves kolléganőmet, Abonyiné Majzik Krisztina tanárnőt. Nézzétek meg milyen olvasni valót kínál nektek: Mikor megtudtam, hogy az lesz a feladatom, hogy egy ifjúsági regényt, könyvet ajánljak nektek kedves olvasó gyerekek, egy kicsit megijedtem, hisz felnőttként is szeretek olvasni, de olyan könyveket, amelyek nem a ti korosztályotoknak szólnak. Én főleg krimiket szoktam olvasni és nem voltam biztos benne, hogy vissza tudok emlékezni egy regényélményemre az általános iskolai korszakomból. Leültem, a gép elé és elkezdtem gondolkodni. Nem sokáig törtem a fejem, mert rájöttem, hogy tévedtem, mégis könnyen megy az ajánlás. 5. osztályos koromban kaptam szülinapomra Roald Dahl Matilda három csodája című regényét. Matildáról, egy öt éves kislányról szól, aki nagyon tehetséges minden területen, többjegyű számokat szoroz össze fejben, a könyvtár gyerek és felnőtt könyveit is elolvasta, és rendkívül gyorsan tud memorizálni. Az iskolába az igazgatónő Ordass kisasszony, aki rendívül gonosz és kegyetlen és nem csak a diákokat, hanem a falu közösségét is félelembe tartja. Matilda varázslatos képességeit arra használja fel, hogy megbüntesse Ordass kisasszonyt. A regény sok izgalmas és vicces kaland során mutatja be, hogy Matilda terve sikerrel zárul e. Nagyon szórakoztató könyv, nekem annyira tetszett, hogy nem csak egyszer olvastam el. Filmet is készítettek belőle, de a véleményem, hogy a regény ezerszer jobb, színesebb, izgalmasabb, viccesebb, élvezhetőbb, így inkább olvasd el! Az 5 bekarikázott betűből rakd össze a megfejtést!