Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival? Ady Endre [ Góg és Magóg fia vagyok én --- 1906 ] Fel Felvidékre Az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron Megyei Magánerdő Gazdálkodási és Környezetvédő Csoportjának tanulmányútja --- 2008. június 09~15. ((( színjelzéssel: királykék = Kertész J. eredeti szövegezése; fekete = Bolla S. kiegészítései ))) 2008.06.09. Hétfő. Utazás a koronázó fővárosba : Pozsonyba. Felvidéki folyóink mentén a Morvától a Vágig. 06.30 Indulás Győrből a MÁV pu. parkolójából a xxxxxxxxxxxxxxx külön buszával. A./ A KISALFÖLD Vámosszabadi~*Medve/Medveďov-nál határ nélküli átkelés a Kisalföld Nagy-Duna bal parti felére, a történelmi Győr vármegye Csilizközi Járása területére; via *Szap/Sap *Csiliznyárad/Ňárad. --- ( Itt le nem írt rövid ismertetés ) a *Duna/Dunaj egységes kisalföldi hordalékkúpjának, vagyis a csak a felszínen tagolható[nak tűnő ]»Szigetköz + Csallóköz + Vízköz«természet- és termelésföldrajzi tájnak, mint egységnek (!) a geomorfológiájáról és ökológiájáról; a Nagy-Duna környezetétől elszigetelt művi mederbe terelésének ( 1992. 10. 25. ) ökológiai, ezen belül erdészeti következményei, erdőkárok a Szigetközben és a Csallóközben~Vízközben. *Bős ( a Trianon előtti magyar időkben: mezőváros )/Gabčíkovo; [ Gabčík-ot - egy a szovjet Vörös Hadsereg által átdobott szlovák ejtőernyős partizánt - közép-szlovákiai földet érésekor a szlovák fasiszták elfogták és kivégezték; úgy különben soha életében nem járt a környéken sem ]. Bős KDK-i mai községhatárában a tatárjárás előtt a Csiliz-Dunaág partján ( s ezért a Szt. István-i szervezéstől: Győr vármegyében ) volt az Árpád nagyfejedelem egyik nyári szálláshelyére utaló Árpádfalva település. A bő szó a honfoglalás előtti és alatti magyar nyelvben a nemzetségfőt, az Árpád-korban birtokos nemes -t jelentett, ( a vagyonosság okán belőle képzett, ma már tágabb értelmű fogalmat napjainkban is használjuk: bőség ); tehát a helynév-adás idején Bős = jómódú magyar nemzetségfők szállásterülete. A megvalósult C -variáns: vízi-erőmű a Kárpát-medence egyik földrengésekre legérzékenyebb geológiai törésvonalán!, és a hordalékkúpjától elzárt = betonnal, aszfalttal, kátránnyal szigetelt aljzatú és falú művi csatornába terelt Nagy-Duna; zsilipelés-előkészítés.
Medvétől Nagy-Pozsonyig ( = Vereknyéig ) a *Csallóköz természetföldrajzi középtájban haladunk, [ a *Csalló a pozsonyi Kis-Dunaág felső szakaszának Árpád-kori neve volt az azt birtokló *Csarlaγ ( = a törökös nyelvekben: sirál /sirály ; ugyanazzal az általános magyar népi r l lambdacizmussal, így látszatkettőzéssel, mint amely pl. a sarló salló, parlag pallag, sőt, még egyes személynevekből lett családneveknél is: Barnabás/Barla(bás)/Borla Balla/Bolla képzésnél is látható/hallható ) Csalloγ~Csalló nevű nemzetség nevéről. Az ómagyar tájnévadás szabálya pedig az, hogy a kisebbik folyóról ill. ágról nevezik el a nagyobbik folyóval vagy ággal bezárt területet, azaz a köz -t, ( ld. Temesköz, Bodrogköz, Taktaköz, a Hanság ősi víztengeréhez viszonyítva: a Rábaköz, a Sárvíz és a Duna között a Sárköz, stb. ). A Nagy-Duna kisalföldi egységes hordalékkúpja csak a felszínen (!) É-i részének, tehát a Csallóköznek a tájneve a pozsonyi és mosoni németség nyelvén évszázadokig Ungarische Große Schüttinsel volt, ( Schütt = áradmány, hordalék, öntés ) ez a mai szlk. Žitny ostrov ; Pozsony legszűkebb térségébe észak - a Kárpátok ÉNY-i tagjainak a Morva- ill. a Vág-folyó felőli lábazata, továbbá a Turóc- és a Felső-Nyitra medence - felől viszonylag későn ( = tömegesen csak a törökkorban ) érkező és letelepedő szlovákok a XIII. sz. óta már itt élő németség Schütt szavát a szláv Žito -nak hallották félre, így lett az ő népetimológiájukkal ) Gabonasziget. A Csallóköz kb. 90 km hosszú és 15~30 km széles terület. [ A Szigetköz neve pedig Ungarische Kleine Schüttinsel volt ; ungarische, mert a németség jöttekor a Kisalföld e térségein színtiszta magyar lakosság élt ]. Az 1885-től szabályozott medrű Nagy-Duna és az 1992. október 25. óta üzemelő hajózócsatorna közti művi zárványterületre került az a *Vajka/Vojka község is, amely nevében is őrzi Szt. István királyunk eredeti, a megkeresztelése előtti magyar nevét: ifjú korában ugyanis nyitrai székhelyű birtokaihoz tartozott, amely birtokokon nagyfejedelmi trónörökösként gyakorolta a jószágkormányzást ill. általában a helyi, kistérségi közigazgatást. Utunk a történelmi Pozsony vármegye színtiszta magyar K-i részeinek harántolása: honszerző nagyfejedelmünk itteni szállásterületének nevét őrző Árpád[-falva ] már a középkorban Bősbe olvadt, a közelben van Megyer ( később és ma: Nagymegyer ), Padány, Várkony ( = a Hétmagyar honfoglalást itt is megélt korai avarok vezértörzsének iker-neve: *uar~hyon! ), [Csallóköz-]Nyék, Karcsa, ( Ó-)Gelle, ( Nagy-, Kis-)Budafa, Csécsény-Patony, Diósförge-Patony, ( Duna-)Kisfalud, *Dunaszerdahely ( = tört. járási székhely )/Dunajská Streda. Itt közelítjük meg legjobban - légvonalban 25-30 km-re - a Csallóközön, sőt a Vízközön ( = a kisebbik: a *Dudvág-/Dudváh-ba folyó *Feketvíz/Čierna voda, és a nagyobbik: a Csalló, azaz pozsonyi *Kis- Duna/Malý Dunaj közé zárt kistáj ) túli *Deáki/Diakovce községet, amelynek Szt. István király által 1001-ben ide telepített bencései az 1103-tól mindmáig fennálló kápolnában ill. az 1228-ban hozzá épített félköríves stílusú ( = a romanika jegyében épült ) 3 hajós, 2 tornyú templomban használták azt a XII. sz. 2. negyedéből származó latin nyelvű misekönyvet, továbbá itt Deákiban, és a bencés rend szomszédos vágsellyei ill. taksonyfalvi birtokainak temetőiben azt a szertartáskönyvet, amelynek része volt a legkésőbb a XII./XIII. szf.-n írt 2 legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünk is: a»halotti Beszéd«, és a»könyörgés«; ( íme a Halotti Beszéd kezdete, valószínűsített egykori hangzásban átírva: )»Látjátuk felejim szümtükkel, mik vogymuk: isá pur és homuv vogymuk. Mennyi míloszt bən terümtevé eleve miü isemüküt, Ádámut, és oduttá vola néki paradisumut házoá«[ Egy, vagy pár szavas, ennél korábban - már a Kárpát-medencében, és rovásírással ill. görög vagy latin betűkkel - leírt és fennmaradt magyar nyelvemlékünk a 680 körüli közép avar kori honfoglalást - benne a székely-magyar honfoglalást - követő késő avar kortól (!) kezdődően, a Hétmagyar honfoglalástól pedig egyre sűrűbben fordul elő ill. maradt fenn ]. Ugyanezen a 25~30 km-es sugarú körön belül van *Galánta/Galanta: gondoljunk Kodály Galántai táncok c. magyar népdal feldolgozására. És Pozsony vármegye itteni, K-i részein járván egyetlen percre se feledjük, hogy 9 évszázadnyi időtartamban, tehát az Árpád-kortól 1884-ig Pozsony vármegye DNY-i és D-i része volt a szigetközi Kiliti, Püski, Remete, Lipót, Darnó és Zseli községek teljes határa, amiként a mai Dunasziget közigazgatási területét alkotó egykori erdők-mezők-rétek-vizek is; és ugyanígy a bal parti anyaközség: *Bodak/Bodíky főmeder jobb parti, szigetközi filiája - éppen származék-státusára utalóan az utóbb kis jelzővel megkülönböztetett - Kisbodak is ; és hogy Győr, Moson és Pozsony vármegye történelmi hármashatára II. Józsefig a hédervári Árpád-fában, utána a hédervári kastély tornyában, végül a zseli Parázsszeg dűlő mellett volt.
*SzentMária~ Szemmárja /Somorja/Šamorin, [ ilyen csuvasos sz s váltásra párhuzamos példa, hogy Győr vármegye É-i, így csilizközi kistájain is, és a Csallóköz egy részén is pl. a szárcsa népi neve sárcsa ]; majd *Pozsonypüspöki/Podunajské Biskupice és *Várkony~( magas hangrendű magyar alakja )*Vereknye/( a magyar mély hangrendű, ősibb alakból a szlk. ) Vrakuňa ( a kettő együtt ma: Pozsony egyik külvárosi kerülete ) harántolásával érkezünk majd Pozsonyba. Lelki és alapismereti rákészülés a Felvidékre ill. Pozsonyra *Pozsony történelmi [ = a Nagy-Duna bal parti ] magja az őskortól - az élelemtermelés itteni kezdeteitől - lakott terület, utóbb a Baltikumból a Mediterráneum felé haladó ún. borostyánkő-útvonal legfontosabb dunai átkelőhelye. Majd a kelták idején törzsi székhely volt pénzverdével, a római limes ( = birodalmi határ ) a Duna jobb partján húzódott ( Vindobona/Bécs Carnuntum/Deutsch Altenburg ad flexum Danubii/Magyaróvár Quadrata/Lébény~Kimle~Mecsér között a Mosoni-Dunaágnál: Barátföld Arrabona/Győr ), a Nagy-Duna pozsonyi bal partján időnként hídfő-erődöt igyekeztek kiépíteni a rómaiak, de ide nem terjedt ki maga a Római Birodalom. Attilla húnjait megelőzően és azt követően Pozsony környéke is a germán népvándorló törzsek szállásterülete volt. A germán langobárdokat a korai avarok 568-ban telepítették ki innen is, a Dunántúlról és Szlavóniából is a mai Longobardia/Lombardiába; a DK-sziléziai, a mai morvaországi és az ÉNY-felvidéki korábbi langobárd szállások egy részére régészetileg kimutathatóan (!) 1-2 generációnyi elnéptelenedésidőtartam után, tehát a VI./VII. szf.-n - elsősorban a *várkony vezértörzs-nevű korai avarok szervezésében és segédcsapataiként (!) - kezdtek betelepedni a legkorábbi szlávok is ( = ez a szlávság betelepedésének 1. hulláma, köztük a mai szlovák nép legkorábbi NY-szláv alkotóelemeié is, akik igen kis népsűrűséggel elkezdték nagyon gyéren belakni a Felvidék ÉNY-i magas hegyvidéki részeinek völgyeit ). De más avar-szövetséges, az avarokkal azonos/közel azonos életmódú nem-szláv népek is 568-at követően költöztek be, éspedig elsősorban a nagyállat-tartásra alkalmas síkvidékekre, mint pl. a ma Morva-mezőnek nevezett részekre, ill. a Kisalföld Nagy-Duna bal parti, azaz É-i felére. A NY-i szlávok tipikus ún. prágai kerámiája és a nem-szlávok mostanában ún. Duna-menti -nek vagy egyszerűen csak dunai -nak nevezett kerámiája minden felszínes hasonlósága és/vagy határterületi kölcsönös egymásra hatása ellenére jellegzetesen eltér egymástól, és általában csak az etnikai határok mentén élő népesség használta mind a kettőt. A dunai a szlovák napi-politikus régészek által kitalált művi név: valójában az össz-kárpát-medencei avar kerámia feltűnően egységes, csakis az időben - de akkor szinkron - változó műveltségének edényeiről van szó a Duna itteni térségében is. Az ÉNY-Felvidéken a *Miava-/Myjava-völgy~Galgóc~Nyitra~Selmec~Zólyom között húzott vonaltól É-ra zömmel a mai szlovákok több komponensű, különféle időkben ide érkezett ősei, ettől D-re zömmel nemszláv népek éltek az Avar Birodalom közel 2 és fél évszázadnyi idejében; a zömmel --- kölcsönösen (!) mozaikos mintázatú szállásterület-eloszlást jelent e határsáv mindkét oldalán. Az egyes mozaik-részek azonban önmagukon belül homogén, a saját népük kultúráját megőrző kisebb tömböket jelentenek: a IX. sz.-ig még e határsávok térségében sincs ún. avar~szláv együttélés, legfeljebb a néptömbök felől e határsávok 2 oldaláig húzódó telepek egymás mellett élése és/vagy gazdasági árucseréje. A Hétmagyar honfoglalás és államszervezés során a magyarokkal szövetséges - avar-kori és az Árpáddal érkezett - nem-szláv népekből szervezte meg a magyar központi hatalom a Kárpátok gerinceiig és hágóiig a magyar gyepű-rendszer határvédelmét, míg az ÉNY- és Közép-Felvidék magas hegyvidékeinek völgyeiben élő, különféle (!) törzsekhez tartozó szlávokat ( továbbá azokat a más, nem-szláv népeket, amelyek harcoltak a Hétmagyarok ellen ) a Magyar Királyság ( szlk.: Uhorsko ) államalapítása részeként itt is megszervezett vármegyék ill. erdőispánságok fennhatósága, közigazgatása alá osztotta be. A IX. sz. első éveiben a Temesközbe, D-Erdélybe ill. a Szerémségbe is behatoló óbolgárok hadműveletei elől a mai É-Szerbia, tehát az É-Balkáni (!) Morava-folyó alsó szakaszának térségéből - amelynek az ókori neve Hérodotosznál *Brog n(osz), a hún időkben a torkolatánál a nevét viselő erőd pedig *Marg(um) volt, s amely folyó-nevet a középkorban is előszeretettel használták, a mellé települt *morәb-nevű D-szláv törzsről a
VI./VII. szf.-tól ráragadt új Morava nevével szemben - pl. *marót nevű, hún eredetű törökös vezető rétegű, bizánci/orthodox kereszténnyé lett nép, és vele szláv, a VI./VII. szf. óta nyelvileg már el-délszlávosodott É- balkáni népek ( de nem a *szerb, hanem a *morәb/morb nevűek! ) költöztek a Zsitva és a Garam közé [[ is!, meg pl. Biharba is ]]. E szállásaik tömbösek-sávosak voltak, ám néhány csoportjuk *Szered/Sered környékén is megtelepült, valamennyiüket sclavi Mar(a)gen s(es) néven emlegetik a frank, stb. kolostorokban, ill. a NY-i szláv g h hangváltás okán»mara h ens(is)«felségterület-határról írnak a Garam jobb partja mentén. E marót vezetésű *morәb/morb = D-i(!)-morva népesség adja a későbbi ún. közép-szlovák nyelvjárásnak a[z elektronikus média kiegyenlítő ( rossz! ) hatása előtti ] markánsan D-szlávos jellegét; [ Samuel Czambel ( 1909 ) szlovák nyelvész minden, a NY-szláv cseh nyelvvel ( utóbb, ma úgy mondjuk: Sprachbund-ban ) kialakult hasonlóság ellenére a tót/szlovák nyelvet D-szlávnak tartotta; Slovenskỳ parvopois; Slováci i ich reč ]. Végül: a legkésőbb kialakult, és ma ún. K-szlováknak mondott nyelvjárás jellegeit a szlovákok őseinek középkori KÉK-re vándorlását megelőzően itt lakó nem szláv + más szláv népek kései el-szlovákosodása, beolvadása okozta/okozza. Az ókori Mar(us)-, tehát a mai Mor va-folyó bal partja ill. a Kis- és a Fehér-Kárpátok közti, jórészt kilúgozott lepelhomok óriási kiterjedésű összefüggő erdei fenyvesei [ az ún. Bur-erdő, amelynek flórája a mi Fenyőfő~bakonyszentlászlói ún. iszonyatos fenyvesünk növényzetével azonos, és jégkorszaki maradványelemekben is gazdag ], és mozaikosan előforduló cseres-tölgyesek jellemezik az *Erdőhát/Záhorie kistájat. Főként az Erdőháton, de Dévény és Pozsony környékén is a késő avar kortól tömbként élő, Árpád Hétmagyarjainak honfoglalása után határőrizeti szerepű székely-magyar Pozsony had ( = a Pozsony nemzetség és/vagy azonos nevű Szt. István-kori nemzetségfője, egyúttal várkapitánya ) itteni szállásterületeiről kapta a mindenkori magyar nevét a vár, a város, ezekről pedig a vármegye. [ A legújabb szlovák tájbeosztásban nincs Záhorie, helyette Záhorská ( vagy Borská ) nížina, tehát a Hegyentúli ( vagy Bur-/Bor- azaz: erdeifenyves ) alföld a hivatalos megnevezés ]. A VIII./IX. sz. fordulóján a frank hadsereg megdöntötte a kárpátiai Avar Birodalmat, felszámolva annak az egész Kárpát-medencére - tehát mind a törökös, mind a székely-magyar, mind a szláv nyelvű népességre - évszázadokig kiterjedő állami közigazgatását; ekkortól Karinthiában, Stájerországban, Szlavóniában és a Dunántúlon frank helyőrségeket alakítottak ki, az Alpokaljára pedig megkezdődött a bajor-frank parasztok betelepítése. Pár évtized múlva, tehát a IX. sz. 20-as éveire Morvaföldön megszerveződött a frankokkal kapcsolatba kerülő morva törzsszövetség ( ennek katonai arisztokráciája és törzsfőnökei azonban még viseletükben is korábbi uraikat, az avarokat utánozták! ). Majd a frank birodalmi belviszályokat kihasználva az eredetileg frank-vazallus Ómorva Fejedelemség I. Mojmír nevű fejedelme a Turóc-medencei - tehát ilyen értelemben a szlovákok őseitől eredő - származású, nyitrai székhelyű, ugyancsak frank-vazallus Pribina fejedelemségét 833- ban felszámolta. Tehát a NY-felvidéki, azaz a helyi szlávok legfejlettebb csoportja frank segítséggel kezdődő önszerveződését a Kárpátokon túlról hadseregekkel érkező hódító szláv (!), jelesül ómorva I. Mojmír fejedelem szüntette meg: a helyi szláv vezető család ( feje: Pribina ) és katonai kísérete tagjait a Dunán túlra üldözte, szövetséget kötött a késő avar-kori Duna-menti túlélő nem-szlávokkal, majd a Garamig az egész területet kb. 2 generációnyi ( 70, maximum 75 évnyi ) időtartamra a Kárpátokon kívüli főközpontú Ómorva Fejedelemséghez csatolta. Az elüldözött Pribina 8 évnyi kalandos politikai manőverezés után a DNY- Dunántúlon frank gróffá lett, miután a frankok újra (!) megkeresztelték, és frank katonai kíséretet rendeltek mellé Az ómorva I. Mojmír tehát kiterjesztette Ómorávia fennhatóságát a Garamig, így a Nagy-Duna bal parti, azaz É-i Kisalföld-rész zömmel nem-szláv, és a hegyvidék igen gyér népsűrűségű, ám zömmel szláv népeire is; és mivel Dévény ill. Pozsony nemcsak a közvetlenül a frank birodalomhoz csatolt Dunántúllal szemközt a határon, hanem a megnövekedett területű Ómorva Fejedelemség 2 része közötti legfőbb közlekedési utak egyikén feküdt, ezért a morvák mindkét őrhelyet, erődöt megerősítették. Az Ómorva Fejedelemségnek a Garamig terjedő Kárpát-medencei részeit a morvák mindenkori trónörökös hercege Nyitráról kormányozta, míg
a főhatalmat gyakorló morva (fő)fejedelem udvara mindvégig Morvaföldön, azaz a Kárpátokon kívül volt, így napjaink nacionalista hamisítása Ómorávia egészét szlovák ős-államnak minősíteni. [ A középkorban az időbeli szinkronban/egyidejűségben nagy -ot jelentő latin magna, ill. bizánci görög megale jelzőt ha valami elmúltával, tehát utólag (!) illesztették pl. egy területi szervezet, akár szállásterület vagy államalakulat nevéhez, akkor már a jelentése öreg, ó ill. régi, sőt: néhai, hajdani volt; ( még a mai közbeszédben is a nagy apa nem óriás, hanem öreg ); ezért a kortársak soha sem írták le e jelzőket a morvák aktuális államára, amíg az - akármekkora kiterjedéssel - fennállt, csak az utókor, ha visszaemlékezni ill. utalni akartak rá. Tehát nem létezett Nagy Morávia, valós térbelisége ill. kb. 2 és fél generációnyi léte okán pedig még nagyobb torzítás Nagy-Morva Birodalomról fantáziálni ]. I. ( Nagy ) Szv atopluk ( 870-894 ) ómorva fejedelem a félvazallusságot időnként lerázva függetlenedni akart a frankoktól, ezért uralkodása vége felé Árpád etelközi majd erdélyi Hétmagyarjaival kötött szövetséget a frankok elleni hadjáratokra, korábban pedig közvetlen kapcsolatot akart kiépíteni a vele időnként szövetséges, a Hétmagyarok érkezése előtt az al-dunai~szerémségi~temesközi~d-erdélyi részeket az avar központi hatalom szétdúlása után uraló óbolgárokkal, amely kapcsolat érdekében I. Szvjatopluk/Szv atopluk [ a Bíborbanszületett VII. Kónsztantinosz bizánci császár 2/3 évszázad múlva írt összefoglaló tudósításaiban még őrzi e név eredeti kiejtését: Szfendoplók(osz), az -en orrhang a szláv nyelvek többségében általában -я /(átírva) -ja hangzásúvá vált, még később a j is elnémulhatott ] - éppen Pozsony/Dévény térségéből is kiindulva - annexiós ( = terület-szerző ) céllal többször betört a Nagy-Duna jobb partjára, azaz a frank-megszállta Dunántúlra is. Ezt elhárítandó a IX. sz. végétől a frankok szlovéniai~szlavóniai~dunántúli határőrgrófja, sőt, 884-900 között itteni katonai parancsnoka: a vend/szlovén származású Braszláv herceg a morvák ( és a szlovákok ősei ) ellen a Nagy-Duna bal partján, Pozsonyban 892-ben frank katonai hídfőt épített; és ezt az erődöt az építtetőről = a frank-vazallus morva államot és lakosságát katonailag ellenőrző és féken tartó hadvezérről nevezték el a frankok Braszláv várá -nak ): ( egy 907-es, a még Árpád nagyfejedelem által előkészített és megszervezett, a honfoglaló magyarok európai jelentőségű átütő győzelmét hozó pozsonyi csatáról hírt adó salzburgi bajor-frank iratban --- a Burg-ot Purch -nak írva ) Brezalaus-purch ( németül mindmáig ) Preßburg ~ ( ebből lett ószlovákul, majd a szlovákság által a XIX. sz.-ig használt alakban ) Prešporok az 1919-es entente-cseh megszállás óta Bratislava. [ Utóbbi névadás egy XIX. sz.-i tévedésen alapul: egy korabeli frank iratból P. J. Šafarik tót/szlovák történész a hídfő-vár építő Braszláv neve helyett Bratiszláv -ot olvasott ki, és a szövegkörnyezetet is tévesen úgy értelmezte, hogy e személy I. Szv atopluk fia volt. ( I. Szv atopluk ilyen vagy hasonló nevű és/vagy kormányzói rangú fiáról nem tud a történelem, noha családja minden tagjáról korabeli külföldi források bőségesen szólnak ). Amikor a XX. sz.-ban a szlovák történészek egy része elismerte ezt az alapvető hibát, hogy mégse a saját őseiket is féken tartó frank határőrgróf nevét viselje a fővárosuk, kitaláltak egy bratri -sláva = a testvérek dicsősége, testvéri dicsőség művi értelmezést, a másik testvér, fívér alatt a cseheket értve 1993. január 1. óta azonban szétköltöztek e testvérek : ( megint ) nincs Csehszlovákia, de még Cseh-Szlovákia sem Most vajon ki és mivel magyarázza a tévedésen alapuló és gyökértelen Bratislava-nevet?! ]. Az Árpád fia, Levente vezette magyarok vlsz. 902-ben adták meg a kegyelemdöfést Ómorávia államiságának, maga Levente pedig a NY-i gyepűt őrző várát ( a német iratokban: Liuntikas -burg, Laventenburch ) az egykori ómoráviai fejedelmi központoktól DNY-ra a Thaya-/Dyje-folyó torkolata közelében építette fel; ( kései és romlott nevű alakja: Břeclav L unden-burg ). A morva vitézek többsége pedig csatlakozott a magyar haderőhöz, még korábbi - Szt. Kónsztantinosz/Cirill és Szt. Methódiosz, ill. bajor papok térítő tevékenységének köszönhető - felszínes kereszténységüket is elhagyva, és a honfoglaló magyarok többségének pogány szokásait, szertartásait is átvéve. Nyitra és tágabb környéke pedig ( a környék -be beleértve a középdunai hordalékkúp, tehát a Víz- és a Csallóköz + a Szigetköz legnagyobb részét is ) az Árpád-házi trónörökös hercegek közigazgatási~jószágkormányzási iskolája és tangazdasága lett, mind a Magyar Nagyfejedelemség, mind a keresztény Magyar Királyság idején. A Pozsony váráról elnevezett Pozsony határ-vármegyét magának Szt. István királynak a parancsára szervezték meg, ezért a pozsonyi Szt. Márton székesegyház főoltára szoborcsoportjában a patrónus, tehát az ókorban a Pannonia provincia É-i részén született, Galliába/Franciaországba elkerült Szt. Márton főoltár tengelyében álló, azaz középső szobra mellett méltán állt jobbról Szt. István király, balról Szt. László király szobra
A szlovákságot alkotó szláv népesség 2. fő hulláma a XIII. sz.-ban ( a tatárjárás előtt is, de főképpen az után ) költözött be Lengyel- és Morva-Szilézia környéki hegyvidéki őshazájából a korabeli adózás szempontjából kedvezőbb, pl. az irtásfalvak létesítéséért több generációs adómentességet ill. kedvezményeket biztosító Magyarország ÉNY-i részeire; az elvándorlásuknak nyomatékot adó sziléziai német térnyerésnek is, a ma szlovákoknak mondott népesség onnan elköltözésének is van gyér nyoma a Lengyel Királyság korabeli okmányaiban. Végül a szlovákság jelentős létszámú és legkésőbbi szláv - cseh és morva - rétegét a huszita háborúk elől a XV.~XVI. sz.-ban elmenekülő igen sok ezer katolikus család elsősorban a Felvidékre költözése, majd a mérsékelt irányzatú ( ún. kelyhes ) huszita hittérítők és családjaik átköltözése jelentette; ( e husziták utódainak túlnyomó többsége a reformáció idején lutheránussá/evangélikussá lett és szintén beleolvadt a szlovákságba ). E kései jövevény cseh-morva komponens hozta magával a cseh nyelvterületen a XIV. sz.-tól kialakult -ak népnév-képzőt, így valószínűleg ők alkották meg a slovak /szlovák ( többes számban: szlováci ) szót, amely egyes számban szláv férfi -t jelent, és ez váltotta fel ( nagyon lassan! ) a mai szlovákság korábbi» slovian/sloven = szláv férfi«önmegnevezését, ( míg a nőket mindmáig az eredeti» slovenka = szláv nő«néven nevezik ). Így a Felvidék szláv-lakta területeinek korábbi gyűjtőneve is - először csak 1512- ben leírva - Sclavonia volt. Tehát a középkor folyamán soha és sehol nem fordul elő a Sloven sko = Szlovákföld Szlovákország~Szlovákia megnevezés, amelynek előzménye is majd csak a XVII./XVIII. sz. fordulóján jelenik meg írásban a sloven ská zem = szlovák föld formában, tehát már a tartomány, ország név-képzős - sko utótaggal. Szintén a mozgékony és országos kapcsolatú husziták és lutheránus utódaik felvidéki beolvadása tudatosíthatta először a magas hegyekkel erősen tagolt terepen szóródott szállásterületű, csak a közvetlen szomszédsággal ( = a szomszéd völgy lakóival ) rendszeres kapcsolatba kerülő felvidéki szlávság nyelvi és részben kulturális egységét, mi -tudatát. A XX. sz. előtt a nemzeti nyelven prédikáló, tehát a szlovák többségű területeken szlovákul is prédikáló ill. működő evangélikus egyházrész iskola-hálózata és általános kulturális tevékenysége volt elsősorban a szlovák öntudat kifejlődésének legfőbb támasza. E folyamat következményeként is a középkor végétől követhető nyomon, hogy a szlovákság - ekkor még mint anyanyelvi közösség - elnevezésében is megkülönbözteti Magyarország ( a *hungár népnévből származó hu(ν)gar, a NY-i szláv g h általános hangtörvény érvényesülése, továbbá itt a szó-eleji h elkopása és az n elnémulása után:» u hor«, ezért a *Hungária országnévből Uhor sko ) egészét, mint közös államot, hazát a magyar többségű területek tömbjétől [ = Maďar sko; e sok évszázados és 1920-ig következetes (!) szlovák fogalom-használat alapján az államuk jogelődjéhez 1920-ban csatolt D-i, magyar többség lakta területsávot a szlovákok ma is Maďarsko(!)-nak kellene, hogy hívják!; ám Trianon után e megnevezés használatát beszűkítették Csonka-Magyarországra, mint utódállamra --- mindmáig ]. A reformáció kezdetétől a NY-Európába kikerülő szlovák vándor-diákok ( peregrinusok ) és ipari tanulók, céh-legények az ottani nyilvántartásokba következetesen azt írták be, hogy hazájuk Hungária/Uhor sko, anyanyelvük szerint pedig ők a magyarországi szláv/sclavus ( slovian/sloven ) nép fiai, vagyis megvolt mind a nyelvnemzeti, mind a hungárus honpolgári identitástudatuk. A magyar-szlovák együttélés lényegében konfliktus-mentes 9 évszázada után a XIX. sz. elejétől a szlovák értelmiség józanabb részének vezetésével felerősödött a SzentKorona égisze alatti szlovák nemzeti önigazgatás-/autonómia-törekvés is, míg a nagy-orosz birodalom érdekszférájának Közép-Európába kiterjesztését célzó pánszláv agitáció hatására pedig a szélsőséges szlovákok körében is teret nyert a Monarchia állami egységéből - tehát az 1.000 éves Magyarországból is - kiszakadó, Oroszország védnöksége alatt megalapítandó cseh-morva-szlovák egységes szláv nemzetállam politikai célja is. A szlovák-magyar ellentétek jellemző este volt pl., hogy a selmecbányai evangélikus líceumban egy szlovák nacionalista tanár azért buktatta meg az ekkor még Petrovics vezetéknevű Petőfi Sándort - mégpedig magyar(!) nyelv- és irodalomból -, mert anyja, Hrúz Mária szlovák származása ellenére sem volt hajlandó belépni az evangélikus magyar Petőfi a magyar-ellenes szlovák nacionalista szervezetbe, ( a majd 1861/62-ben megalakuló Matica Slovenská elődjébe ). 1848-49-ben a jelentősebb arányban szlovák lakosságú felvidéki városok egy részében feszültséget okozott, hogy a közhivatalok, közintézmények zászlótartóiba a császári lobogó helyére a piros-fehér-zöld magyar trikolórt, vagy az ekkor frissen kialakított szlovák nemzeti zászlót tűzzék-e ki, de ezek a nézeteltérések többnyire megmaradtak az utcai vagy kocsmai csetepaték szintjén. Az 1848. májusi liptószentmiklósi szlovák nemzetgyűlés a szentkoronás~címeres piros-fehér-zöld zászlót Uhorsko közös állami zászlajaként ismerte el, ez alatt megkülönböztette Maďarsko ( címer nélküli ) piros-fehér-zöld zászlaját, és Slovensko piros-fehér
zászlaját; [ tehát akkor még bikolort: a kéket csak hónapokkal később - a Hurban-vezette Miava-i betörés idején - vették bele: ekkor kék-fehér-piros trikolor lett, s a légiók erre esküdtek fel, meg a Mátra-Fátra-Tátra téveszme okán a magyar címerből átvett, ám kékre festett hármashalmos, ill. a latin-keresztény Szt. István király apostolisága helyett a görög-keleti ( orthodox ) Cirillre és Methódra átértelmezett kettőskeresztes - minden valós tót/szlovák történelmi előzmény nélkül ugyancsak 1848-ban kitalált - címerre, amely címer a Štúr, Hurban és Hodža által még Bécsben megszervezett Szlovák Nemzeti Tanács pecsétjén debütált ]. A bécsi hatalom a Morvaföldön kiképzett néhány kisebb tót/szlovák légiót szeptember 17.-én ugyan át tudta dobni a határon a magyar forradalom és szabadságharc ellen, de ezeket a bécsi zsold akadozása miatt fosztogató bandákká züllő alakulatokat a helyi lakosság a magyar honvédség/nemzetőrség és a vármegyék közreműködésével rövid idő alatt felszámolta. Mindezen jelenségeket is felmérve báró Eötvös József és Deák Ferenc már a Bach-korszak idején kimunkálta a Magyarország mozaikos nemzetiségi viszonyaira alkalmazható javaslatait, amelyek lényege a szabad vallásgyakorlás személyiségi jogával azonosan teljes körű személyi autonómia a nemzetiség megélésében: egyenrangúan szabad nyelvhasználat a helyi ill. megyei közéletben, az anyanyelven történő beterjesztések joga a helyi közigazgatási jogalkotásban éppúgy, mint a Bach-korszak utáni országgyűlésben, anyanyelvi oktatás az állami népiskolákban, szabad anyanyelv-használat az illető nemzetiség kulturális és gazdasági életében; ám a történelmi Magyarország állami ( és gazdasági ) egységének és működőképességének megőrzése érdekében az országos jogalkotás legyen magyar nyelvű; a közigazgatási beosztást ( = a megye-rendszert ) ne szabják át valamely nemzetiség éppen aktuális többsége alapján, és ugyanezért - Horvátország eredendő (!) és sok száz éves alkotmányjogi önállóságát kivéve - ne legyenek autonóm nemzetiségi régiók, tartományok sem: tehát ne érvényesülhessen az a nemzeti(ségi) szeparatizmus sem, amelyet az 1861-ben Turócszentmártonban megfogalmazott szlovák memorandum a Magyarországon belüli szlovák területi autonómia = a felsőmagyarországi szláv kerület [ horno-uhorské slovenské okolie, rövidítve: Okolie = a kerület ] programjában rögzített. Ez a koncepció a XIX. sz.-ban lehetséges legjobb - a svájcival sok tekintetben azonos - módon egyeztette az erős és egységes állam programját a személyi autonómia-elvű nemzetiségi egyenjogúságnak [ = az ún. individuális kisebbségvédelem -nek ] a korabeli liberalizmus által hirdetett alapcéljaival. Erre épült a kiegyezés után 1 évvel az Eötvös által benyújtott 1868-as magyarországi XLIV. törvény A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában, amelyet az országgyűlés mindkét háza elfogadott, majd az uralkodó szentesített is. Ennek okán a magyarországi parlamentbe először 1869-ben beválasztott tót/szlovák nemzetiségű követek is, tehát az önmagukat tótföldi delegátusoknak nevező szlovák képviselők is a budapesti országgyűlésben anyanyelvükön adhatták be beadványaikat ill. szólalhattak fel, szinkron-tolmácsok közreműködésével. A Monarchia papírpénzeire pedig az értéket jelző számon kívül valamennyi nemzetiség nyelvén rányomtatták a címletet szövegszerűen is, mégpedig azonos betűnagysággal. Az osztrák-magyar ( és az ezt rövid idő múlva követő horvát-magyar ) kiegyezés utáni időkben a világ akkori leggyorsabb gazdasági fejlődését mutató Magyarország/Uhorsko sikerektől megrészegült magyar politikusainak és más vezetőinek egy része, tehát a hivatalos Budapest azonban időnként kifejezetten gőgösen és sértően jellemezte a nemzetté válása elején tartó szlovákság ÉNY-felvidéki részét: pl. az MTA támogatásával 1886-ban megjelent A Magyar Birodalom földrajza, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra c. - földrajzi tekintetben különben kitűnő színvonalú - monográfia ( p. 516-517 ) ezt írja: A tótok rendesen magas termetű, szálas emberek, arczuk széles, kidomborodó pofacsonttal; többnyire szőkék, bajuszt, szakállt nem szoktak viselni, hajukat hosszúra növesztik. Trencsén megye éjszaki vidékein, Árvában s más terméketlen vidékeken a nép nagyon szegényesen táplálkozik, leginkább zab-kenyérrel és burgonyával él. Lakásai is nyomorultak; a hegyes vidékeken a falvak házai néha messzire szét vannak szórva, többnyire fából összetákolt viskók, nagyon apró ablakokkal, kémény nélkül; gyakran az egész lakás csak egy szobából és kamarából áll. A tót nép általában jámbor, vallásos, szelíd lelkületű, alázatos, de gyakran hízelgő, álnok és makacs; csendes nyugodt magaviseletű, de igen lármás, amikor ittas. Kiválóan a pálinkát szereti, s a pálinka-ivás nemcsak testi,
hanem lelki romlását is okozza. az elszegényedésnek, az erkölcsök romlásának egyik fő-oka a pálinkázásban, a korcsmai életben keresendő. S a tót nép keresve keresi az alkalmat az ivásra, a vásárokat s a búcsúhelyeket is leginkább azért keresi fel oly sűrűn. Az éneket, a tánczot is nagyon szereti, sok népdala van, az erdők és mezők gyakran visszhangoznak a mélabús daloktól. Különben a tótok dolgos emberek, minden munkára alkalmasak, noha felfogásuk kissé nehézkes és lassú. Legszívesebben a baromtenyésztéssel s különösen a juhtenyésztéssel foglalkoznak, a juhpásztorok a felföldi német városokban is rendesen tótok. Szívesen dolgoznak a mezőn és erdőben is, aratni az alföldi megyékbe is eljárnak; különböző mesterségekre is nagy hajlandóságuk van, a házi ipar általában el van náluk terjedve. Különösen mindenféle fatárgyakat készítenek, s apró készítményeikkel nemcsak az országot, hanem a külföldet is bejárják; a drótosok egérfogókkal stb. mindenfelé elvándorolnak. A tutajosok, kik a Vágon és Garamon a fát és faárukat leszállítják, szintén mind tót emberek. A tót nép általában hazafias érzelmű, magyarnak vallja magát, hazájához híven ragaszkodik, jó katona, kivált a gyalogságnál; legnagyobb része 1848-ban és 1849-ben a magyarokhoz szított. Csak a kaputos (( = hosszú felsőkabátos, értsd: nacionalista városi értelmiségi )) izgatók, kik a panszláv eszmének hívei, bujtogatták akkor és bujtogatják most is, némely vidéken csakugyan sikerült nekik az együgyű népet megtántorítaniok és elámítaniok ; -------- mindezt alig egyetlen generációnyi idővel Trianon előtt, és az 1868-as, ma is világszínvonalú példaként alkalmazható magyarországi nemzetiségi törvény vármegyei szintű nyílt elszabotálásai okozta nemzetiségi felháborodások kellős közepén! Amely trianoni határmegvonás eredeti - a cseheknek az Alpokaljára és NY-Dunántúlra is kiterjedő későbbi plusz-követelései előtti - térképein a ( Pozsony melletti 2-3 német kisközséget leszámítva ) akkor még színtiszta magyar Csallóköz Magyarországé maradt volna; s amely Csallóközt [ majd ennek kb. a 3-szorosát is, de még ez is sokkal kisebb lett volna a tömbösen lakó magyarság nyelvi/néprajzi határai által közrefogott D-i területek összességénél ] Magyarország kormányzója, Horthy Miklós küldöttségével a nagyhatalmak nyomására Rév-Komáromban tárgyalni kezdő csehszlovák delegáció 1938. októberében visszaadásra felajánlott (!), [ a tárgyalás meghiúsulásának következménye lett 1938. 11. 02.-án a nagyhatalmak ún. I. bécsi döntése, amely valóban a néprajzi/nyelvi határokon futó államhatárokat jelölte ki ]; és amely Csallóköz II. világháború után is Magyarországnál maradását - Sztalin ezt elutasító erőszakos követelését megelőzően - maga Churchill angol miniszterelnök is szorgalmazta. Az európai történelemben példa nélküli módon igazságtalan Trianon revíziója 1. lépéseként a Felvidék D-i pereme és a Nagy-Duna bal parti Kisalföld nagyobb része: közel 12.000 km 2, e területek akkor 1 milliónyi, 85 %-ban magyar - mégpedig tömbösen magyarok lakta - lakossága az angol + francia + olasz + német nagyhatalmi garanciájú ún. I. bécsi döntéssel 1938. november 2.-án visszakerült Magyarországhoz. Az első hónapokban a magyar hatóságok egy része a magyar állampolgárrá lett csekély számú szlovákság nemzeti érzékenységére nem ügyelt, sőt azt 1 esetben véres incidensig fajulóan megsértette, [ 1938. Karácsonyán a (( hatalmi fölényt fitogtató, tehát teljesen esztelen )) hatósági tilalmat megszegve a Nyitra megye D-i részén, *Nagysurány-/Šurany-ban élő szlovákok a templomban elénekelték a szlovák himnuszt, a templom előtt dulakodássá fajult nézeteltérés csendőrsortűzbe torkollott, amelynek több halálos áldozata lett ]. Pár átmeneti hónap után azonban zökkenőmentesen biztosították a visszacsatolt területeken a szlovákok nemzetiségi jogait: minden érintett településen kellő számú szlovák alapiskola, összesen 2 szlovák gimnázium, 1 felsőipari és 1 felsőkereskedelmi szlovák középiskola, szlovák sajtó, szlovák egyesületek, szlovák párt működhetett szabadon a mintegy 100.000 szlovák számára; [ a visszacsatolt területeken további kb. 50.000 németajkú is élt; a szlovákok és a németek együtt teszik ki a 15 %-nyi nem magyar anyanyelvűt ]. Az 1939~ 45 között a Hitler-kreálta - a náci németek által ( 25 évre szólóan! ) rákényszerített ún. védnökségi szerződés /Schutzvertrag kapcsán kezdettől fogva német hadseregeket is a területén állomásoztató, ezért Hitler időben legelső, legkorábbi csatlósának tekintendő - Jozef Tiso-féle fasiszta bábállam, az ún. 1. Szlovák Köztársaság volt a közhatalom a Felvidék nagy részén és a Kisalföld Magyarországhoz vissza nem csatolt szegélyén. E Szlovákia túlfűtött nacionalista állameszméjét így fogalmazta meg dr. Štefan Polakovič a Slovenskỳ národnỳ socializmus (( = a szlovák nemzetiszocializmus )) c. alapművében [ Bratislava-1941. p.
71-72. ] : Sokáig úgy látszott, mintha Szlovenszkó res nullius (( = gazdátlan jószág )) lenne, amellyel mindenki a saját állampolitikai kombinációja szerint azt tehet, amit akar. A szlovákok imperialista szomszédainak (( értsd: magyarok, csehek )) azonban tudomásul kell venniök, hogy a szlovákok csakis a szvatopluki korona eszméjéhez lehetnek hűek, mert ez jelenti történelmük ragyogó IX. századának rezüméjét (( = összefoglalását )). A szvatopluki korona nem fikció, sem alkalmi kitalálás. Államjogilag a szvatopluki korona, mint a szlovák királyok szimbóluma --- eredeti szlovák örökség, amelynek kizárólagos jogos tulajdonosa a szlovák nemzet. Ez a korona régibb, mint a szomszéd nemzetek koronái, s ami az államjogot illeti: a szlovákok Közép-Európában a legrégibb államra hivatkozhatnak, s büszkén mutathatnak rá kultúrájuknak oly időkből származó alkotásaira, amikor a szomszéd nemzetek még vagy vad vándornépek voltak, (( értsd: a magyarok )), vagy még nem érték el az államalkotáshoz szükséges [ szintű ] egységet (( értsd: a csehek )). E Szlovákiában maradt a vissza nem csatolt Felvidék- és Kisalföld-részeken élő magyarok jogait védő diplomata: gróf Esterházy János --- pl. az egyetlen (!) képviselő, aki e pozsonyi parlamentben nem szavazta meg a szlovákiai fasiszta zsidó-törvényt a zsidók haláltáborokba deportálásáról. A Gestapo elől is bujkálnia kellett. A II. világháborúban a későbbi győztesek mellé állt cseh emigráns politikusok, és a szovjeteknek Kárpát-medence térségét megközelítésekor a felvidéki hegyekben megalakult szlovák partizán-csoportok a bécsi döntést semmisnek tekintették, és az ún. pozsonyi hídfővel ( = Ligetfalu, Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsuny Magyarországtól átcsatolásával ) megtoldott trianoni határok visszaállítása során újra Csehszlovákiába kerülő összes magyar Csonka-Magyarországra telepítését szorgalmazták eredetileg. Amikor ehhez mégsem kapták meg a nagyhatalmi támogatást, a kikényszerített lakosságcserén felül terrorisztikus törvényalkotással igyekeztek a magyarokat elüldözni: ezek a hírhedt, mindmáig hatályos Beneš-dekrétumok. Esterházyt pedig a Pozsony belügyeit a koalíción belül irányító vörös diktatúra képviselői ( Gustáv Husák és elvbarátai ) elfogták, és a fasizmussal kollaborálás, mint háborús bűn koholt vádjával kiadták a szovjeteknek, akik Esterházyt kihurcolták a Szovjetunióba; Pozsonyban a távollétében kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték. Esterházy a Szovjetunióban az embertelen körülmények között halálosan megbetegedett. Ekkor ( 1948 ) visszahozták szlovákiai börtönökbe, kegyelmi kérvénye alapján halálos ítéletét életfogytiglanira módosították, a börtönökben szándékosan létminimum alá csökkentették az élelmezését, a cella fűtését, ill. Esterházy orvosi ellátását; a szlovákságnak is igaz barátja: az egyenrangúságon alapuló szlovák-magyar együttélést szorgalmazó Esterházy mindezekbe belehalt --- ám a mai ún. 2. Szlovák Köztársaság sem hajlandó rehabilitálni mindmáig. És e 2. Szlovák Köztársaság mai vezetői is, nacionalista szervezetei is egyre többször vetik fel az 1. Szlovák Köztársaság és/vagy leghírhedtebb vezetőinek rehabilitációját, ünnepségeket tartva Tiso és mások sírjánál. Megint hangoztatják, hogy az Ómorva Fejedelemség valójában csak a Morvaföldre is kiterjedő szlovák királyság volt, amelynek élő emléke adott reményt a szlovákságnak az 1.000 éves magyar elnyomás, meg a Trianon és a II. világháború utáni cseh elnyomás túlélésére. És: az Ómorva Fejedelemség, de legalábbis annak Kárpát-medencei (( féktelen fantázával feltételezett, így a békés térkép-papírok által elviselt! )) összterülete --- ősi szlovák föld Innen már csak egyetlen lépés, és ezt a féken nem tartott mai szlovák nacionalisták már meg is tették: a magyarok, takarodjatok a Duna túlpartjára! jelszó. A világháború alatti szlovák nemzetiszocializmust/fasizmust felváltó, magyar szempontból a gyakorlatban még tragikusabb bolsevik és polgári nacionalizmus mindmáig hatályos kezdő lépése: a Beneš-dekrétumok hatálytalanításáért az idén folyó nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozás dokumentumait Kertész József jóvoltából megkaptuk, amelyeket a közületek e-mail címmel rendelkezőknek az alábbi kísérőlevéllel küldtem meg:»kedves Címzettek! Végre módunkban áll az össz-magyarságra nézve nemzetgyalázó, felvidéki és É-kisalföldi magyar nemzetrészünket illetően pedig a II. világháború végétől kezdve mindmáig hatóan megnyomorító ( magyar magánbirtokok, földek, stb. jelentős hányadának vissza nem szolgáltatása; a magyarok kárpótlásainak mindmáig elmaradása; a magyar közhasznú szervezetek, egyesületek, alapítványok, stb. eltulajdonított javai joghelyzetének mindmáig rendezetlensége; a cseh országrészbe a kitelepített németek munkaerejét pótlandó rabszolga-munkára elhurcolt felvidéki magyar tízezrek kártérítésének felemás volta vagy teljes elmaradása, stb. ) és/vagy szülőföldjükről a felvidéki magyarokat az 1945/46-os államhatár innenső oldalára átüldöző Beneš-dekrétumok elleni tiltakozás, amely dekrétumok érvényességét a mai szlovák parlament ill. kormány -
több EU-tagállam lakosságának ill. polgári szervezeteinek tiltakozása ellenére - a közelmúltban megerősítette. [ Csak emlékeztetőül: a háború után több évig csak az a pár ezer magyar kapott Csehszlovákiában állampolgárságot, aki az országba bevonuló szovjet hadsereg vagy a szlovák partizánbrigádok tagja volt! --- a többi 3/4 milliónyi honfitársunk évekig teljes jogfosztottságban élt, ezért pl. a nagybirtokok korabeli államosításakor sem juthatott földhöz vagy más tulajdonhoz! ]. A Beneš-dekrétumok alapelvét, tehát a kollektív bűnösség bélyegét - aki magyar: bűnös, tehát méltán büntethető pusztán azért, mert magyar - nem szabad tovább tűrnünk! A brüsszeli ill. a strasbourgi új fellépés hatékonyságát, a szlovák kormány visszakozásra kényszerítését szolgálja valamennyi aláíró.«de térjünk vissza Pozsony város történetére. Pozsony az Anjou kezdetek után Luxemburgi Zsigmond idején kezdett regionális rangra kiemelkedni az átlagos vármegye-székhely korábbi státusból, [ pl. 5 országgyűlést tartott Pozsonyban Zsigmond ], majd 1. igazi fénykora Mátyás király idejére esett, aki 1467-ben a Szt. Márton dóm hossztengelyében a szentély mögött párszor 10 m-re a Ventur-utcában ( ma: Ventúrska ulica ) felépíttette az Academia Istropolitana ( Dunavárosi Akadémia ) nevű reneszánsz szellemi műhelyt és egyetemet, ( ma az átalakított épületben Színházművészeti Főiskola működik ). A mohácsi csata, főként pedig a főváros, Budavár oszmán-török elfoglalása után a török által meg nem szállt ill. Erdélyre és a Partiumra értve: a felügyeletük alá nem vont országrészek, azaz a maradék Magyar Királyság államigazgatási központja, azaz fővárosa Pozsony lett 1536-tól: a SzentKoronát és más koronázási jelvényeket [ Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelme és a székelyek ispánja vezette 1605-ös korponai ( szlk. Krupina ) országgyűlésnek a vallásszabadság mellett a SzentKorona Magyarországon őrzése volt a legfőbb követelése ] 1608-tól - a térségbeli közvetlen török veszély elmúltától - 1784-ig [ amikor is II. József ideiglenesen Bécsbe vitette ] a pozsonyi vár DNY-i tornyában őrizték, az országgyűléseket is itt tartották. Már 1526. decemberében volt itt egy ( az erdélyiek nélküli ) rész -országgyűlés és a Mohácsnál hősi halált halt II. Lajos özvegye testvérének, I. ( Habsburg ) Ferdinándnak Magyarország királyává megválasztása, 1527. novemberében pedig a megkoronázása: az ő koronázási szentmiséjére még a ferencesek templomában került sor, [ így összesen 303 évig lett Pozsony a koronázó főváros ], ám fiának, I. Miksának 1563-ban, és minden utódjuknak már a Szt. Márton székesegyházban --- 1830-ig volt a pozsonyi Szt. Márton dóm a Habsburgcsaládi magyar királyok - 11 uralkodó - koronázó temploma. Erdészeti szakmai okokból közülük kiemelendő I. Miksa ( 1563/ 64~1576 ), aki már uralkodása 1. teljes évében: 1564-ben kiadta a felvidéki bányavárosokat igazgató körmöci bányakamara bányafát és a kohók fűtőanyagát biztosító erdész szakszemélyzete számára az ország 1. erdész szolgálati szabályzatát, 1565-ben pedig erdőrendtartási királyi rendeletet ( = a Constitutio Maximiliana kezdetű pátens ), a bányák és kohók környezetében szükséges takarékos és környezetkímélő fahasználatok rendjéről, ( pl. térszakozás ); és Pozsonyban koronázták meg ( osztrák beiktatása után 1 évvel később: 1741-ben ) Magyarország királynőjévé Mária Teréziát is, aki erdő-kímélés végett, ám a kohók tüzifahelyettesítő fűtőanyagát biztosítandó: 1760-tól megnyittatta az ország 1. szénbányáit, ( pl. Brennbergbányát is ); 1769-ben megjelent erdőrendtartásában pedig pl. a török megszállás alól felszabadított, elnéptelenedett és elbozótosodott alföldi tájak ( újra-)erdősítését, fásítását - még a preferált fafajokat is kijelölve - számos anyagi kedvezménnyel ösztönözte, támogatta. Az 1830-ban utolsóként itt megkoronázott V. Ferdinánd 1847 végén nyitotta meg az 1847/48-as = utolsó pozsonyi országgyűlést, ( egyben az utolsó rendi, tehát még nem polgári országgyűlést ), azonban az országgyűléseknek és a kormánynak Budára visszahelyezését már a népakarat: az 1848. március 15.-i 12 pont egyike is követelte. 1526-hoz képest 322 év után az utolsó országos államigazgatási esemény Pozsonyban 1848. április 11.-re esett: V. Ferdinánd király a mai prímási palotában nevezte ki az 1. felelős magyar kormányt, ( Batthyányi Lajos miniszterelnöksége mellett Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös és még 4-en voltak a kormány tárcavezető tagjai ), a király egyúttal szentesítette az. ún. áprilisi törvényeket, mint a polgári Magyarország [ = Uhorsko ] alapító okmányát, ( amelyet a kiegyezéskor is beemeltek a magyarországi jogrendbe ). Még a vallásfelekezeti háborúk idején pár évig, 1619~1621 között a református Bethlen Gábor erdélyi
fejedelem ill. a csapatai uralták Pozsonyt, a Szt.Korona új őrségét is Bethlen jelölte ki. Bethlent 1620 januárjában Pozsonyban Magyarország fejedelmévé, júniusban Besztercebányán pedig Magyarország királyává választották, a Szt.Koronával megkoronázást, mint beiktatást - függő/vazallus királysága királyaként - az Oszmán Birodalom is jóváhagyta volna. Ám Bethlen Bécs ez esetben várható érzékenységét ill. valószínűsíthető erőszakos reagálását az ország érdekei ellen valónak ítélte meg, így királlyá megkoronázását reálpolitikusként elhárította. Bécs ezt a Bethlennek adományozott birodalmi hercegi címmel honorálta, ill. a Bethlen jelenlétében megtartott, és céljaival azonosuló Nagyszombat-beli országgyűlés főbb követeléseit a nicolsburgi békeszerződésbe becikkelyezte. Utóbb a hatalomba visszakerülő Habsburgok Pozsonyban is engedélyezték a jezsuiták visszatelepedését, új rendházuk 1. rektora 1628-1634 között Káldi György lett, aki a teljes Szentírást katolikus szellemiségben és nevezéktannal magyar nyelvre fordította, s mert össz-magyar ügyről volt szó, e mű kiadása nyomdaköltségeinek egy részét - Pázmány Péter érsekkel ezt előzetesen levélben egyeztetve - Erdélyből maga a református Bethlen Gábor fejedelem támogatta, személyes ill. családi jövedelmeiből is. Azaz: 2 vallási világnézet, 2 államszervezet, néha a harctéren is megütköző 2 hadsereg, 2 nagy formátumú, de eltérő vérmérsékletű politikus --- ám egyetlenegy cél, akarat és cselekvés, ha össz-magyar ügyről volt szó. Pázmány valamennyi kortárs erdélyi fejedelemmel együttműködött. Egész Magyarországon, így Erdély-szerte is jól ismerték reálpolitikusi nyilatkozatát, amelyben hitet tett a református Bocskai István fejedelem Kassán megírt politikai végrendeletében foglaltak mellett, t.i. hogy jó dolog az Erdélyi Fejedelemség, mint magyar államalakulat léte a Habsburgok abszolutista törekvéseinek féken tartása végett, és a maga pázmányi stílusában ezt így indokolta: nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk (( mai szóval: tekintélyünk )) vagyon mostan az mi kegyelmes keresztyén császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni (( virágzani )), (( mert a Bécstől függtelen erdélyi magyar politikai ellensúly híján )) gallérunk alá pökik az német Pozsony és környéke korabeli szellemi életét jellemzi, hogy --- Szencen született és itt, majd Győrben járt alapiskolába a magyar nyelv egyik legnagyszerűbb művelője, [ németföldi nyomdaipari és egyéb tanulmányai után ] zsoltárfordítóként is, latin~ógörög~magyar szótára révén is a Károli Gáspár-féle református Szentírás-fordításban közreműködő, majd Erdélybe került református Szenci Molnár Albert; --- a Szenc-közeli Magyarbél volt ősi családi fészke annak a nyíltan hungárus öntudatú evangélikus Bél Mátyásnak, aki 1714~ 49 között a pozsonyi evangélikus líceum rektoraként európai jelentőségű tudományos munkát is folytatott, amely okán ő lett az az időrendben 2. magyar ( hungárus ), akit a londoni Royal Society ( = az angol tudományos akadémia ) levelező tagjává választott [ 1738-ban ]; Bél Mátyás Pozsonyban szerkesztett lapjának címe: Nova Posoniensia = Pozsonyi újdonságok, [ vagyis a város magyar nevének latinosított változatát használja, nem a német vagy a tót/szlovák nevét ]; --- 1780-ban a győri evangélikus Ráth Mátyás Pozsonyban alapította meg Magyarország első magyar nyelvű újságját, a Magyar Hírmondót; --- 1783-ban szintén Pozsonyban, azaz Prešporok-ban jelent meg Magyarország 1. tót/szlovák nyelvű újságja is. 1741-ben Pozsonyban ajánlották fel a Sziléziát megszállt porosz hadsereg által szorongatott Mária Teréziának életüket és vérüket a magyar nemesek, --- cserében a királynő ekkortól garantálta, hogy az ország nádora mindenkor magyar származású lesz; továbbá a török utáni országos újjáépítésekhez jelentős arányban átcsoportosították a bécsi központú állami bevételeket. Sőt: a királynő a magánjövedelmei egy részét is felhasználva Dalmáciában visszavásárolta és a magyaroknak ajándékozta a SzentJobbot. 1760-ban pedig a felújított Szt. Márton székesegyház toronysisakja tetejére a Szt.Korona másolatát helyezték el, és az mindmáig ott van. Mária Terézia volt az első Habsburg uralkodó, aki évi rendszerességgel és hosszabb időt töltött Magyarország területén, elsősorban Pozsonyban.
1783-ban II. József számos országos hatáskörű főhivatalt visszaköltöztetett Budára, amely ismét Magyarország hivatalos fővárosa lett, ám mind az országgyűlések, mind a kormány székhelye, mind az ország kulturális életének legfőbb központja továbbra is Pozsony maradt. Így pl. a 10 évesen itt koncertező Liszt Ferenc további tanulmányait Pozsonyban politizáló magyar mecénás arisztokraták által a számára 1821-ben létesített ösztöndíj tette lehetővé. 1825-ben Pozsonyban ajánlotta fel 1 évi jövedelmeit Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. 1827-től ( megszakításokkal ) Pozsonyban tevékenykedett a szlovák nemzeti ébredés apostola, a Győrben érettségizett L udovit Štur. Az 1843/44-es pozsonyi országgyűlés iktatta törvénybe, hogy Magyarország egész területén a törvénykezés és államigazgatás, továbbá az állami iskolákban a tanítás hivatalos nyelve a magyar. Nem véletlen tehát, hogy 1848 télutolján/koratavaszán az utolsó pozsonyi országgyűlést Habsburg V. Ferdinánd király magyarul nyitotta meg. Pozsony nemzetőrsége verte szét 1848. szeptembere utolsó napjaiban a Morvaország felől a *Miava-/Myjavafolyó völgyébe behatolt néhány osztrák-bérenc, Hurban-szervezte - összességében jelentéktelen létszámú, több nemzetiségű, de összetevőinek többsége szerint - tót-légiót, amelyek [ az erdőháti, azaz záhorjak tájnyelvű szlovákság beköltözése révén a XIX. sz. közepére 2/3 részben már el-szlovákosodott, de 1/3-nyi zsidó lakossága a városka magyar nevét használta, így 1851-ben még ] *Szénásfalu mezőváros a XIX. sz. végére hivatalossá vált szlk. tükörfordításban már Senic(e), ma: Senica vidékéig, majd *Miava/Myjava mezővárosig jutottak el a 09. 17~28. közötti 11 napnyi felvonulásuk során. Ám 09. 25.-én már maga Bécs is letiltotta az akció folytatását, mivel a tót/szlovák többségű vármegyék népe a legcsekélyebb mértékben sem csatlakozott e magyarellenes nemzetiségi felkelés -hez. Sőt! Főként a szabadság eszméinek elkötelezett híve, a tót/szlovák J. Horárik szervezésével és irányításával e tót/szlovák többségű vármegyék újoncként több mint 10.000 tót/szlovák önkéntest tudtak küldeni Magyarország/Uhorsko szabadságharcának zászlói alá. Maga Ján Horárik a Trencsén vármegyei *Bán-/Bánovce nad Bebravou-ban született 1808-ban; 1831-től egy évtizeden át római katolikus pap volt, felekezeti és politikai reformersége miatt 1841-ben elhagyta papi hivatását, ( sőt, korábbi világnézetét is ), és pedagógusként ill. német és magyar nyelvű könyv- és újságírásból élt, ( néhány műve már 1848. előtt Németföldön jelent meg ); radikális publicisztikája okán elvbarátai - Táncsics, Petőfi, Vasvári és mások - magyarországi Holbach -nak nevezték; ismerte Saint-Simon, Hegel, Feuerbach, sőt az ifjú Marx és Engels műveit is, amelyek alapján a társadalmi egyenrangúságot hirdette; az Egyenlőségi Társulat vezető tagjaként pedig egyike volt a magyarországi forradalom és szabadságharc ügyéért leghatározottabban és cselekvően harcoló értelmiségieknek; a világosi fegyverletétel után Németföldre emigrált, az 1857-es általános amnesztiával haza térhetett; ekkortól pl. görög és római regéket, mondákat fordított és adott ki magyarul, ( a megkülönböztetett cenzúra- figyelmet és -kötözködést elkerülendő: eleinte még saját szerzői neve feltüntetése nélkül ); 1864-ben halt meg Besztercebányán. 1849-ben Haynau pozsonyi vérbírósága ( még Arad előtt ) 13 pozsonyit végeztetett ki a forradalom alatti tevékenységükért, köztük evangélikus és római katolikus lelkészt is. A bresciai hiéna ugyancsak Pozsonyban írta alá a 13 honvédtiszt kivégzésének parancsát: ők lettek az aradi magyar Golgotha vértanúi. A Pozsony vármegyei németség felét kitevő Pozsony városi németség ( = e város többségi lakossága évszázadokon át ) Ungaro-Deutsch öntudatát, így a Béccsel és az osztrák-németséggel szembeni dacolását jelezte már jóval korábbi időktől az is, hogy a katolikus császárváros, Bécs szomszédsága, illetve a XVII. sz.-i erőszakos ellenreformáció idején és ellenére is a pozsonyi németség viszonylag igen nagy része, kb. 1/5-e protestáns: evangélikus maradt. És a vallásfelekezettől független csak azért is Ungaro-Deutsch kiállás egy másik szép példája, hogy a város többségében német anyanyelvű vezetése 1867-ben - tehát a kiegyezés után azonnal (!) - Pozsony díszpolgárává választotta ( az egykor győri joghallgató ) Deák Ferencet.
Pozsonynak a kiegyezés után is megőrzött nemzetközi rangját, fejlődését is jelzi, hogy ( az 1930-ban felépített mai Carlton szálloda helyén a magyar időkben állt ) Zöldfa vendégfogadóban szállt meg 1892-ben Alfred Nobel, vagy 1911-ben Albert Einstein is. E Zöldfa erkélyét az tette híressé, hogy innen hirdette ki Kossuth Lajos 1848. március 17.-én az ország újjászületését, azaz a polgári Magyarország megszületését; ( Trianon után ezt az erkélyt a Kossuth-hagyományokat ápoló Ceglédre menekítették ). A cseh legionáriusok 1919-es megszálló hadműveletei előtt Pozsony lakosságának 42 %-a volt német ajkú, 41 %-a magyar ajkú, és 17 %-a szlovák ajkú; --- ma, azaz 9 évtized = közel 3 generációnyi csehszlovák ill. szlovák fennhatóság - benne a Beneš-dekrétumok, kitoloncolások és az ún. reszlovakizáció - következtében Nagy- Pozsony/Bratislava lakosságának 96 %-a szlovák ajkú, 0 %-a német ajkú, és 4 %-a magyar ajkú B./ A KIS-KÁRPÁTOK / MALÉ KARPATY KÖRNYÉKE Pozsonyi városnézés. Idő függvényében megtekinthető látnivalók: Az *Új híd/nový most kilátóteraszára, gyors-lifttel. Szent Márton-dómtemplom, ahol 300 éven át magyar királyokat és királynékat koronáztak. 1221 után épült, az Árpád-korban»a Legszentebb Megváltó«titulusú templom, majd az átépítésére adakozóknak pl. 1318-ban az esztergomi érsek teljes búcsút hirdetett, így az Anjouk idején már Szent Márton-titulusú; utóbb a török elől Budáról ide menekítették Szt. Márton ereklyéit is, ahol Buda ill. Székesfehérvár oszmán-török megszállása miatt 1563-tól 267 éven át ( 1830-ig ) a magyar királyok és királynék túlnyomó többségét koronázták: a toronysisakot 1760-tól mindmáig a ( stilizált ) SzentKorona ékesíti. Itt van a jezsuita Pázmány Péter Esztergom~nagyszombati érseknek, a magyar nemzeti elkötelezettségű politikusnak, a kitűnő szónoknak, a magyar nyelvű katolikus vallási irodalom megteremtőjének, a nagyszombati főiskolát egyetemi rangra emelő szervezőnek a sírja is: a kanonok-üléshelyek és a főoltár között az É-i ( a bejárat felől haladva a templom főtengelyéhez képest balról lévő ) falban, szép fehér dombormű jelzi; - a mellette lévő, 1914-ben Pozsony város közössége által felújított vörösmárvány fedlap tanúsága szerint - több más esztergomi érsek csonttartó kőládába/kőkoporsóba összegyűjtött földi maradványaival együtt. Mellettük nyugszik Pálffy Miklós kapitány is ( szintén dombormű jelzi ): Győr töröktől visszavívásának - a vas-kakas ( győriesen: vas-kokas ) jeladású fényes diadalnak - a magyar vezére. A mai főoltár feletti középső ólomüveg-mozaik ablak ( még ) őrzi az eredeti oltár-kialakítás ikonográfiáját, amely Magyarország valamennyi jelentősebb, az 1.000 éves országhatár menti vagy közeli templomában már a középkor óta megtalálható ( volt ): középütt a megszentelt hely fő patrónusa ( itt: Szt. Márton ), jobbján Szt. István király, balján Szt. László király --- akik kiábrázolt/szimbolikus jelenlétükkel is jelzik az ország ősi gyepűinek közelében, hogy amiképpen életükben, azonképpen üdvözült állapotukban is őrzik a hitet, és a SzentKorona teljes fennhatósági területét ill. a kisugárzása alá tartozó országlakosokat, természetesen kiemelten is az eredeti államszervező magyarságot. Korábban e székesegyház szentélyében állt, ma a Duna felőli mellékhajó K-i zárófalánál látható G. R. Donner barokk lovas-szobra: a magyar huszár-egyenruhás (!) Szt. Márton megosztja köpenyét a didergő koldussal. Gyalogséta a koronázási útvonalon: a Klarissza-kolostor és templom [ = a III. András által honosított apácarend e pozsonyi, 1297-ben megépült rendháza fogadta be az 1619-ben a Margit-szigetről - az oszmán-török környezetből - ide menekült domonkos-rendi apácákat is, akik magukkal hozták Árpád-házi Boldog ( Szt. ) Margit ereklyéit is ]. Főurak palotái, az Óvárosháza, a Roland-kút, a Mihály-kapu, stb. {{ Egy óvárosi mexikói étel~ital bisztró teraszán kis csapatunk felköszöntött Bedő-díjam friss híre kapcsán --- nagyon kedves emlékem! És jól eső érzéssel ugrott be az is, hogy abszolutóriuma utáni 2 éves kötelező szakmai gyakorlata 2. felét Kálnoki Bedő Albert itt, Pozsony környéke erdeiben végezte el, majd innen ment vissza Selmecre államvizsgázni és erdőmérnöki diplomáját átvenni. }}
A Kárpát-koszorú nyugati szárnyához tartozó, igen vegyes geológiai összetételű [ gránit + klf. pala + homokkő + márga ( gyűjtőnevük: flis ) + mészkő + dolomit ] Kis-Kárpátok kezdő tagja a Dévény település fölé magasodó, 514 m tszf csúcsú *Dévényi-tető/Devínska Kobyla, amelynek a Morvára néző, *Dévényújfalu-/Devínska Nová ves-ig húzódó rézsűje természetvédelmi terület. A *Morva-/Morava-folyó torkolata mellett a parti él és az ártér kereken 145 m tszf, e terepszintből kb. 80 m-nyire emelkedik ki a várhegy meredek mészkőszirtje, amelyet a»porta Hungarica«, vagyis az 1.000 évig hazánk nyugati kapuját jelentő *Dévény vára koronáz meg; [ dévény ( is ) a hún eredetű avar kori szaben der törzsnév változata; a IX. sz.- ban ( 864, Fuldai Évkönyvek ) Dowina ma: Devín ]: várfoglalás, új időknek új dalaival. A kicsiny dévényi várhegy - természetvédelmi terület - egy sor szubmediterrán növény É-i elterjedési határa ( vagy annak közelében áll ); ezek közül jellegzetes pl. a D-( DNY-)Turántól Európa D-ebbi tájaiig őshonos: a Kaukázuson és a Krímen, majd DNY-Ukrajnán át É-Erdélyig élő; a Felvidék D-i peremén a hegyek rézsűi alsóbb szakaszain van a természetes É-i határa - 1.000 m tszf-ig soha nem hatol fel még D-ies kitettségben és/vagy mészkő ill. dolomit alapkőzeten sem -, előfordul még a Morva-medence D-i részein, a Duna felső szakasza mentén, NY-Európában pedig a Vogézek az É-i határa --- a *sajmeggy: mivel a Kárpát-medence É-i része magas hegyeiben, vagyis az eredeti (!) szláv szállásterületek környékén elő sem fodult, így tót/szlovák népi neve nincs is (!), szlk. szakmai neve: mahalebka, ( Prunus syn. Cerasus mahaleb ); pontusimediterrán[~szubmediterrán] flóraelem. Ide Dévénybe a jégkorszak utolsó stadiálisa után, legkorábban vlsz. a holocén HL 2 = óholocén v. boreális fázisában ( Kr.e. 6.700~5.100 ) hatolt fel az Alpokalja K-i szegélyén: az ún. illyr flóra-folyosón. {{ Itt a Porta Hungarica tövében jóféle borovicskával és jóféle ógyallai Arany fácán sörrel köszöntem meg a csapatnak a Bedő-díjhoz kapcsolódó pozsonyi figyelmességét, és kívántam további szép utat, amelyen 9 hónapos csípőprotézisemmel sajnos még nem vehetek részt }}. A Nagy-Duna jobb, azaz túlpartján a folyó geol. törésvonal-árkával elválasztott még kárpáti eredetű, max. 480 m tszf magasságú szikla a Hainburgi-rög, őrt állva a Bécsi-medence és a Kisalföld között; mögötte a látóhatáron jobb ( DNY ) felől pl. a Rozália-hegység és közeli szomszédai - terepalakulatilag előhegyekként - átmenetet alkotnak a Kárpátok és az Alpok között, ám növényföldrajzilag már az Alpokalja részei; bal ( = DK ) felől pedig a növényföldrajzilag szintén az Alpokaljához tartozó Lajta-hegység. A Hainburgi-rög Magyarország felőli lejtői alján a *Fenyër [ Lajtazug ] hidromorf ( = vízjárta ) kistájban fekszik *Köpcsé ny / Kittsee, kicsit távolabb Lajtakörtvélyes és Járfalu: a VIII./IX. szf.-n a Havasalföld NY-i részén lévő Oltközből az óbolgár zaklatások elől a Bécs~Sopron~Magyaróvár háromszögbe költözött későavar főméltóság, a kapagá nkán népének Köpcsény környéke volt a törzsszövetségi központja; az ő nem-szláv népük zömét is az ÉNY-i Kárpátok Morvamezőtől É-ra lévő szakaszain is kijelölt 3-as gyepűrendszer gyepűőreiként a Kis-Kárpátok vonulatának közepénél lévő *Detrekő/Plavec~*Sasvár/Šaštín ~*( Morva-)Őr/Stráže tágabb térségétől ( pl. a *Szakolca/Skalica melletti *Kopcsány/Kopčany, amely a Köpcsény mély hangrendű változata ) a Szepességig húzódó határsáv-ív hágói mellé vagy a 3-as gyepűrendszer belsőbb határőr láncolata valamelyik őrhelyére [ pl. a turóci Blatnica közelében létesült, róluk elnevezett *( Nagy- és Kis-)Csepcsény/Čepčín-be is ] telepítették Árpád Hétmagyarjainak honfoglalása után. ( Évszázadok múlva beolvadtak a többségi szlovákságba ill. a cipszer-nek mondott szepesi szászokba ). Az Árpád-korban gyepűőrként már alpokaljai és erdőháti [ = főképpen a későbbi Pozsony és Trencsén vármegyét NY-on elválasztó Nyitra vármegye-részen élő ], a Kárpát-medencében a 680-as évek elején hont foglaló székely-magyar csoport szomszédai a Hétmagyar honfoglalás után NY felől az alpesi szlávok, ÉNY felől főként morvák, Trencsén és a Felső-Nyitra medence [ ÉÉK-i fele ] irányából főként a szlovákok elődei voltak. A ( nyilván kölcsönös ) egymásra hatás egyik nyelvi nyoma mindmáig (!) megmaradt Pozsony vármegye egész ( így: egykori közép-szigetközi! ) területe magyarságának körében és főként NY-Dunántúlon: a *gyöngyvirágfa~kocérka[~májusfa/gerezdes-cseresznye~ zelnice meggy ] = Padus racemosa ( syn. Prunus padus ) környékbeli ( = alpesi-, morva-, talán korai tót-/szlovák-)szláv črem cha (( ld. még a K-i szlávban is черёмуха, becézve черемуж ка )) nevét - divatszóként átvéve - itteni magyar őseink/őseim a maguk szokásainak megfelelően csormá n~csórmá ny végződésűre alakították át, és használták/használják/használjuk mindmáig; ( amelynek korai, illatos virágaiból gyűjtik a nektárt a méhek és a darazsak --- jó szigetközi~csallóközi magyar gyűjtőnevük: csömény ).
A Kis-Kárpátok legmagasabb csúcsa csak a 740 m tszf-t éri el, ezért a zonáció a cseres-tölgyesektől a gyertyános-tölgyeseken - kilúgozott termőhelyek esetében a szelídgesztenyével elegyes mészkerülő tölgyeseken - át a középhegységi ( = szubmontán ) gyertyános-bükkösökig tart. Erdeifenyvesek természetes úton csak az erdőháti kilúgozott lepelhomokon élnek, ott viszont tömegesen: megnevezésük a Záhorie-i szlovák tájszólásban a Bur/Búr(-erdő) kistáj, azaz (erdei)fenyő(-erdő) kistáj nevében él; [ az irodalmi - így a szakirodalmi - szlovákban a Pinus silvestris = erdei fenyő neve: bor ill. borovica lesná, K-en pedig a K- szlávból ( ld. orosz сосна ) átkerült sosna ]. A Kis-Kárpátok belső ( = Kárpát medence felőli ) oldala, főleg a D-DK-ies rézsűi jól védettek a Morva-kapun át É-ról bezúduló, az Erdőhátat érintő hideg ill. hűvös levegőtől, így a Pozsony~*Récse/Rača~( az 1323-ban Anjou Károly Róbert által Pozsonynak adományozott ) *Pozsonyszöllős/Weiner n [ = a XIII. sz.-tól a környékre költözött németség egyszerű tükörfordítása az eredeti magyar megnevezésből ]/[ a XIX. sz.közepéig ( = Récsénél/Récse mellett = szlk.: pri Récsa ) P rača; a Bach-érától a németből Vajnor, ma:] Vajnory, [ Récse és P.szöllős = Pozsony elővárosai, kerületei ]~*Pozsonyszentgyörgy/Svätỳ Jur pri Bratislave~*Bazin/Pezinok [ itt született Kupeczky János, a kuruckor egyik festőművésze ] ~*Modor/Moder n/modra [ itt ( is ) lakott, és 1856-ban egy vadászbalesetben e település határában halt meg Ľudovít ( másképp is írta: Ludoviť ) Štúr szlovák nyelvész, politikus ]~*( Alsó- és Felső-)Diós/( Dol. a Hor.)Orešany~*Bélaház/Boleráz~*Nagyszombat/Tyrnau/Trnava között húzódó *»Hegyalatt«[ neve a magyar egyházi beosztásban Trianonig fennmarad, a magyar tájföldrajz a XIX./XX. szf.-tól inkább ( Pozsonyi-)Hegyaljá -nak nevezi ] nevű kistájrészlet számos szubmediterrán fajjal gazdag cseres-tölgyesei igen alkalmasak a szőlő- és gyümölcstermelésre. Sőt, a grániton vagy a flis-en ( homokkő, márga, palák ) kialakuló mészkerülő tölgyeseikben ( és helyükön ) a még kifejezettebben szubmediterrán igényű szelídgesztenye is megterem, ennél É-abbra már nem; ( itteni jelenléte kapcsolódik a soproni és a Hainburgirögön található természetes előfordulásaihoz ). Az oszmán-török hadseregek pl. Bécs elleni felvonulásai és a török-dúlások elől Győr és környéke elmenekülő lakosságának nagyobbik része a Hegyalatt területén meghúzódva talált ideiglenes menedékhelyet. Utazás a szálláshelyre: Récse harántolásával *Szenc/Senec ( = tört. járásszékhely ) az Árpád-kori magyar/szláv nyelvhatár közelében - korabeli okmányokkal igazolhatóan - párhuzamos (!) kettős névadással: *Kökényes-/Trna-patak { É-indogermán: tövis német: Dorn[-Schleh(e)], szlk.: trn ka = Prunus spinosa = kökény } torkolatánál épült *Nagyszombat/Tyrnau/Trnava [( = tört. járásszékhely, 1543-tól az esztergomi érsekség ill. a budai egyetem menedékhelye a török megszállás idején: Pázmány érsek az itteni felsőoktatás bővítése~fejlesztése során - a környék nemzetiségi összetételéhez igazodva - azonos karok ill. szakok esetében párhuzamos magyar, német és tót/szlovák oktatási nyelvű évfolyamokat indíttatott!; az érsekségnek Pozsonyban, mint török kori fővárosban is volt hivatala ill. palotája, maga az érsekség 1820-ban költözött vissza Esztergomba, megkezdve az esztergomi bazilika, mint Magyarország legnagyobb temploma építését ). Nos, Nagyszombat mellett elhaladva a *Holt-Vág/német ( tod tájszólásban ) Dud-Waag-/ebből szlk.: Dudváh-folyó harántolásával a Dudvág és a *Vág-/Waag-/Váh-folyó közé érünk és itt átlépünk a tört. Pozsony vármegyéből Nyitra vármegyébe, ahol [ az Árpád-kori *Szolgagyőr, utóbb ] *Galgóc/Hlohovec ( = tört. járásszékhely ) *Pöstyén/Piešťany ( = tört. járásszékhely, már a Monarchia idején is nemzetközi rangú fürdőváros ) az útirány. A Vág Pöstyénnel szemközti partján található *Moraván/Morvany nad Váhom: híres őstörténeti lelőhely, ahol a jégkorszak Würm eljegesedése legzordabb fázisában is éltek emberek. C./ A VÁG KÖZÉPSŐ SZAKASZÁNAK A FEHÉR-KÁRPÁTOK ALATTI RÉSZE A XV. sz.-tól írásos emlékekből is adatolható a ( tulajdonképpeni ) *Felföld fogalma, amelyen akkor a Hétmagyar honfoglalás óta a magyarok szállásterületének szegélyén kialakult északi magyar nyelvterület-sávot értették; ez 3 nyelvjárást foglal magába: a ( ma ) palócos(nak nevezett ) magyar nyelvjárás + a [ Korpona~Ipolyság~Csóványos~(Nógrád-)Verőce sávtól K-re lévő ( ma ) palóc(nak nevezett ) magyar
nyelvjárás + a Hernád alsó szakaszától K-re, K-Abaúj és Zemplén vármegyékben ill. ezektől K-re Ugocsáig, Máramarosig [ + a nem hegyvidéki ÉK-Alföldig ] beszélt ún. északkeleti magyar nyelvjárás területét együtt. A Felföld tehát eredetileg nem természetföldrajzi, hanem etnikai - ezen belül leginkább nyelvi - fogalom volt, hiszen a Korpona~Ipolyság~Csóványos~(Nógrád-)Verőce sávtól NY-ra lévő ( ma ) palócos(nak, hibásan NY-i palóc -nak nevezett ) nyelvjárás magyarjainak több mint 4/5-e a Kisalföld É-i szegély-tájain, a másik 2 nyelvjárás magyarjainak is csak mintegy a fele élt és él középhegységi és/vagy magashegységi könyezet völgyeiben és lejtőin. [ A politikai ill. a katonai helyzet függvényében sűrűn változó kiterjedésű Alsó- és Felső- Magyarország közigazgatási beosztás végképp nem kapcsolható sem a természetföldrajzi, sem az etnikai állapotokhoz ]. A XIX. sz.-ig (!) a ( tulajdonképpeni ) *Felvidék/Horná zem, Hornáky csakis a tótsági vidéket jelentette, vagyis É-Magyarország már akkor tömbösen szlávok lakta részeit: a szláv többségű vármegyéket és a D-ről szomszédos vegyes lakosságú vármegyék szláv többségű É-i részeit együtt, amelyre - de csakis erre! - a XVII. sz. végétől a Sloven sko = Szlovákföld, Szlovákia névhasználat is megjelent. A Felvidék fogalmához a XIX. sz.-ig minden esetben szükséges volt mellé tenni az É-i jelzőt, mert a felvidék a magyar nyelv tájjellegre utaló közszava volt: beszéltek egyéb magyarországi felvidékek -ről is, köztük jelesül Erdély volt a DK-i felvidék, stb. 1848-ban a természettudományokban is járatos Kossuth egyértelműsíti a Felvidék szó használatát, kiterjesztve azt a Felföld természetföldrajzilag hegyvidéki tájaira is, de csakis azokra: Felvidék = Magyarország É-i, hegyvidéki része, ( mindenféle etnikai szűkítés nélkül ), ez így a síkság [ és peremtájai ], tehát az Alföld - ( ezen belül mind a Nagy-, mind a Kisalföld-)jelenség és -fogalom párja. Trianon óta - mind természetföldrajzilag, mind történelmileg helytelenül - a Kisalföld [ Cseh-]Szlovákiához csatolt É-i felét is gyakran beleértik a Felvidék fogalmába; [ ez pontosan olyan hiba, mint a Partiumot Erdélynek mondani! ]. Vagyis helyesen: a mai Szlovákia = a Felvidék + az É-Kisalföld. ( Ekkor a Nagy-Alföldnek a Bodrog vízgyűjtője menti, a mai Szlovákiába benyúló öblözetéről hallgatólagosan nem szólunk, de tudunk róla ). A Felvidék - Morvamező és Kisalföld közé félszigetszerűen benyúló - része már a Kis-Kárpátok is. Ám a Galgóc térségénél kezdődő *Vág-Inóc/Považský Inovec félszigete és a Fehér-Kárpátok *Vágújhely/Nové Mesto nad Váhom mellett már úgy megközelíti egymást, összeszűkítve a Vág völgyét, hogy látvány- ill. élményszinten is egyértelmű lesz: elhagytuk a Kisalföld nagytájnak még a peremvidékét is ( itt: a síksági Mátyusföld-rész É-i öblét is ), és belépünk a Kárpátok nagytájába, vagyis a természet- és termelésföldrajzi értelemben vett Felvidékre. A Pöstyén~*Berencs/Branč~Szakolca vonaltól ÉK-re kezdődnek a *Fehér-Kárpátok/Biele Karpaty, [ időszakosan használt korábbi nevén: Magyar-Morva határhegység ], amely hegyvonulat az őt túlnyomó részt alkotó dolomit és mészkő színéről kapta a nevét; a Pöstyén~Trencsén közti Vág-szakasz bal parti mellékvizei pedig a Nyitra-folyó felé egyúttal vízválasztó szerepű, középhegységnek megfelelő gerinc- és csúcsmagasságú [ az É-i vége közelében lévő névadó csúcs a legmagasabb: 1.042 m tszf ] Vág-Inóc-hegységből erednek. Vágújhely térségében ( = tört. járásszékhely, egyúttal a Dudvág forrásvidéke, sőt, egyúttal a kisalföldi flóra keskeny nyelvszerű öblözetben É-ra felhúzódásának határa: ettől kezdve már nemcsak a buszból látjuk a szomszédos hegyeken, hanem a völgyekben is a kárpáti flóraterületen belül leszünk! ), és most már végig a Vág völgyében felfelé autózva átlépünk a tört. Trencsén vármegyébe. Vágújhelytől pár km-re a Vág bal, tehát K-i partján egy mészkőszirten áll a már Anonymus által is felemlegetett *Bolondóc, ma *Beckó/Beckov vára. E.(-1.)/ A KIS-FÁTRA / MALÁ FATRA DNY-i SZÁRNYÁNAK KÖRNYÉKE (-1.) *Trencsén/Trenčín város határát elhagyva *Illava/Ilava és *Bellus/Beluša érintése után a szálláshelyre érünk: a Trencséntől *Vágbeszterce/Považská Bystrica városkáig a Vág bal partját követően húzódó, a Kis-Fátra DNY-i szárnyának számító *Strázsó~Sztrázsó-/Strážov-hegység azonos nevű, 1213 m tszf magasságú csúcsától É-ra lévő völgyében - egy felvidéki magyar kisnemesi család, a Baross-család ősi fészke, így Baross Gábornak ( sz.:1848, 1892 ), a kiegyezés után közlekedés-fejlesztő vasminiszter -nek, a győri Baross út névadójának szülőfaluja: *Barossháza/Pružina melletti - *Egyházasnádas/Podskalie-ba; helyfoglalás 2-3 ágyas, zuhanyozós szobákban; 20.00: Vacsora a szálláshelyen; ( össz-utazás kb. 340 km.)
2008.06.10. Kedd. Vártól várig. 07.30. Reggeli. a szálló éttermében 08.00. Indulás a Vág völgyébe, vissza Trencsénbe; Kr. sz. u. 179-ben Laugaritio néven írták le, mint a germán kvádok egyik fészkét. Trencsén vára és városa ( tört. járásszékhely is ): az Árpád-ház utolsó évtizedeiben és az Anjou-ház berendezkedésének elején Magyarországon a központi hatalom meggyengült, és magánhadsereggel is rendelkező 10-12 főúr ún. kiskirályságaira osztódott fel a tényleges hatalomgyakorlás. Ezek egyike volt az a Csák nemzetségbéli Máté ( e név szlávosan: morva Matouš, szlk.: Matjuš Mátyus ), aki nem Álmos fia Árpád nagyfejedelem ágán, hanem Előd fia Szabolcs, az uralkodásra Árpád 907-es halálakor még túl fiatal Árpád-fia Zsolt nagybátyja és rövid ideig az ország nagyfejedelme ágán maga is, miként a Csák-nemzetség minden tagja, a szakrális Turul-nemzetség, ill. Szabolcs révén az uralkodói család leszármazottja volt. Csák Máté fiatal korában hadi és üzleti tapasztalatszerzés végett Cseh- ill. Morvaországban is tartózkodott, megtanult szlávul is, innen hozott feleséget, de Mátyus -t középkori szlovák királynak csak a mai eszetlen nacionalizmus próbálja beállítani. Birtokai többsége ill. fő hatalmi területe főként a Vág melléke térségében volt [ mindmáig *Mátyusföld/Matjušova a Trencséntől *Guta/Kolárovo ( legújabban a szlovákban is: Gúta ) vidékén át a Nyitra-folyóig terjedő kistáj-összlet neve ], de a Csákok ősi, Velencei-hegységbeli birtokait is uralta, továbbá katonai erőszakkal ill. hűbéri szerződésekkel időnként egészen Árváig ( 1310 körül ), Zólyomig, sőt ÉK-en a távoli szepességi Lublóig ő volt a kiskirály. Székhelye 16 éven át Trencsén vára volt, [ Trencséni Mátyus -nak hívták a kortársai ], ám az új és energikus király, Anjou Károly Róbert ( 1308~1342 ) - hatalmában megerősödvén - katonailag is körbefogta és izolálta Mátyus -t, akinek - fiú-örököse nem lévén - halálakor ( 1321. 03. 18. ) minden birtoka visszaszállt a SzentKoronára. A nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc az 1708. 08. 03.-i trencséni csata legválságosabb pillanatában lováról lebukva olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy a halálhírét költötték. A csatatéren a kurucok között emiatt keletkezett pánik volt az egyik fő oka, hogy elvesztették ezt a döntő csatájukat. Trencsénben - a Vág középvízszintje = a parti él 205 m tszf - városnézés, majd Csák Máté egykori, 260 m magas mészkő-szirten álló várának bevétele, némi kapaszkodás árán. D./ A FELSŐ-NYITRA MEDENCE Pihentető buszozás - a legmagasabb pontján is csak a mi Kékes-tetőnkkel pár 10 méter eltéréssel azonos magasságú Vág-Inóc/Považský Inovec hegyvonulat és a Sztrázsó közti völgyben: a menekülő, és Szt. László király által befogadott Břetislav cseh fejedelem menedékhelyén: *[Trencsén-]Bán/Bánovce nad Bebravou városon át Nyitra vármegyébe, jelesül a Felső-Nyitra medencébe - a Nyitra-folyócskához: *Privigye/Prievidza városig ( tört. járásszékhely ). A szomszédos *Bajmóc/Bojnice várában csak a lépcsőkkel kell megküzdenünk. Pálffy gróf rejtélyének megfejtése. Bajmó c neve szabályos magyar helynévképzés egy avar-kori nem-szláv, a IX. sz. 30-as éveitől az Ómorva Fejedelemség szolgálatába szegődött katonai segédnép-rész pl. Nyitra forrásvidéki csoportja nevéből; a soha sem volt»várépítő szláv Bojnik (( szlk.: a Harcos )) lovag«névadóként kitalálása a szlovák nacionalizmus egyik, művi történelmet gyártó fantázia-szörnyszülötte A Bajmóc tágabb környékén, éspedig a szintén Nyitra vármegyei *Nagytapolcsány/Topol čany és Pöstyén között fekvő *( Nyitra-)Bajna/Bojná is ugyanennek a Hétmagyar honfoglalás előtt már itt élt nem-szláv népcsoportnak egy másik szállásterülete volt. A Duna bal parti Kisalföldön, és szerte a Kárpát-medencében másutt is megtalálhatók az e népnév-változatokból keletkezett település-nevek. Ennek az ős-eredetileg mandzsúriai, a *žu-ž w an-ok, azaz ún. ázsiai avarok előhadaként NY-abbra, majd a *uar~hyon/var~koń/várkony ikernév-vezértörzsű, azaz korai avarok ( egyik ) előhadaként Európába átkerülő *boyən/boym, stb. névváltozatú - a bizánciaknál néha antikizálva paion -nak (át)írt -, legkésőbb a 680 körüli közép-avar népvándorlással a Kárpát-medencébe kerülő népnek az avar-kori
sírokból előkerülő földi maradványai mandzsu~koreai ( = É-szinid ) és más távol-keleti ill. belső-ázsiai rassz-jellegeket is mutatnak. Nevük véletlenül ugyanúgy hangzott/hangzik - és leírva olyannak látszik -, mint az antik ( kelta ) *Boyohämia Bo hämia ország- és népnevet a csehekre átszármaztatott német Böhm en, ill. középkori latinos boym név. Mivel a Kárpát-medencei avar(osodott) *bəyn/*bəym nép Nagy-Duna bal parti csoportjai a Hétmagyar honfoglaláskor az Ómorva Fejedelemség katonáskodó alattvalói voltak, Anonymus híradása a valóságot tükrözi, és csakis a Gesta Hungar(or)um latin szövegének mai magyar fordítói/ferdítői(!) tévednek, amikor a 2 nevet egynek véve késő avar kori ill. IX./X. sz.-i csehek -ről írnak a Morva- és a Garam-folyó között. Továbbá: a b és az m hang gyakran felcserélődik, főleg a szájhagyományban. Anonymus hírforrásai, tehát a vidék már magyar emlékezete az I. Szva toplukot halála után követő idősebb fia, II. Mojmír ( 894-902 ) ómorva (rész)fejedelem személynevét Boymi(r) alakban tartotta fenn, akinek a kegyelméből (( értsd: a vazallusaként )) gyakorolta a hatalmát a nyitrai részeken Zobor. A M/Boymə(r) herceg Anonymus-i nevet és rangot a latin szövegből a csehek hercege -ként mű-magyarítani, és ráfogni Anonymusra a történelmietlenséget: ez is az illető mai történészeket minősíti, nem Anonymust és hírforrásait. Úgy mellesleg: az I. Szva topluk által hódoltatott, de akkoriban nemhogy a Kárpát-medencében, hanem még a Kárpátokon kívüli tulajdonképpeni Morvaföld túlnyomó többségén sem lakó csehek II. Mojmír trónra léptekor elszakadtak az Ómorva Fejedelemségtől, így a Hétmagyar honfoglalók csak a Közép-Európa NY-i részein vezetett hadjárataikkor találkozhattak velük először Morvaföld NY-i peremén és a Cseh-medencében. Egészen más: a Felső-Nyitra medence barnaszénben gazdag vidék. És: a bajmóci várkastélynak állítólag 365 ablaka van, ( és aki nem hiszi, járjon utána! ) E.(-2.)/ A *KIS-FÁTRA/MALÁ FATRA DNY-i(-2.) és ÉK-i SZÁRNYÁNAK KÖRNYÉKE Utazás busszal a Strázsó~Sztrázsó-hegység mellékére. Látogatás Trencsén vármegye K-i szélén, *Csicsmán(y)/Čičmany-ban: az 1.214 m tszf csúcsú Strázsó~Sztrázsó [ földrajzi értelemben a Kis-Fátra DNY-i szárnya ] K-i lábazatánál, 650 m magasan lévő faluban, { amelyet a kunok elől a Fekete-tenger É-i mellékéről Magyarországra menekülő törökös nyelvű [ a későbbi anatóliai szeldzsuk- és oszmán-törökök őseivel egyazon nyelvet beszélő ], az Árpád-korban, éspedig a XI. sz.-ban a középső gyepű-vonal védelmére ide ( is ) telepített oguz-ok úz-ok csicsmá ń nevű törzsének tagjai alapítottak. A Balkánt megszálló oszmán-törökök elől Magyarországra menekülő bolgárok egyik csoportja 1410-ben költözött az akkora már csaknem elnéptelenedett, inkább csak dűlőnévként élő egykori település helyére }. Eredeti boronafalú házak között járkálhatunk. A csicsmányi hegyekben ered, és Zsolna alatt folyik a Vágba a szárazabb nyarakon néha már-már szinte kiszáradó *Rajec(i-víz)/Žilinca. Tovább busszal ÉK É felé. A Csicsmány-közeli ún. Facskói-hágó választja el a Strázsót a Kis-Fátra DNY-i szárnyától, amelyet a korábbi természetföldrajzi szakirodalom *Rajeci-havasok/Veterná hola néven emlegetett; ez főként gnejszből és gránitból áll, de metamorf ( pala-) és üledékes ( mészkő, dolomit, homokkő ) kőzetek foltjai is tarkítják. A Kis-Fátra DNY-i szárnyának korábbi szlk. neve, tehát a Rajeci-havasok/Veterná hola a(z 1.-től csak pár m-rel lemaradó ) 2. legmagasabb ( 1.472 m tszf ) csúcsa nevéből ered. *Facskó/Fačkov - hajdani irtványfalu - a Rajeci-völgynek már a Kis-Fátra DNY-i szárnya alatti részén fekszik. Következő megállónk *Frivaldnádas/Rajecká Lesná városkája, ahol minden arasznyi figura mozog, ami faragható fából: a Szlovák Betlehem megtekintése. A két szomszéd település *Györkeháza/Ďurčiná és *Rajec/Rajec. Visszabuszozás a Vág völgyébe.
K-NY irányban a Rajeci-völgy és a Vág közötti, É-D irányban pedig Zsolna és Barossháza közötti alacsony- és középhegységi magasságú, szabdalt kistájat - megkülönbözetve az 1.350 m tszf feletti csúcsokkal tarkított, a Vág-völgyön túli ( = ÉK-i ) szárnyán az 1.709 m tszf-t is elérő, de általában is sokkal magasabb gerincű Kis- Fátra hegylánctól - Zsibrit~Manin-hegycsoportként különbözteti meg a földrajzi szakirodalom: itt a legmagasabb csúcs a névadó Manin --- mindössze 889 m tszf., tehát az itthoni Írottkő-csúcsunk testvére. Ha még van erőnk: gyalogtúra a *Peredmér/Predmier-nél a Vágba torkolló Szulyó-ér völgyének rétjein, gyepjein felfelé a sziklakő-tengerbe: a *Szulyói-sziklák/Súl ovské skaly mesés világába: teremtett világunk csodájába. Másfél órás föl-le túra. Terepcipővel. A sziklarendszer egésze 25 km hosszú, 5-6 km széles, a völgyszegélyező sziklafalak 700~800 m tszf. magasságba ágaskodnak fel; legmagasabbra a 3-csúcsú *Szarvkő/Roháč. Ha erőnk fogytán lenne, akkor séta a [ Vágbeszterce-szomszéd *Vághéve/Považská Teplá melletti ] *Man in-hasadék/manínska tiesňava sziklaszurdokában; ( a geológusok szerint a Manin-hasadéknak a Kárpát-koszorún belül egyetlenegy méltó párja van: Erdélyben a Tordai-hasadék ). A Vághévével és Vágbesztercével háromszöget alkotó fekvésű ( Man in-alja értelmű ) *Podman in /Podmanín falucska a Budapest városfejlesztésében is oly jelentős szerepű Podmaniczky-család névadó/kibocsátó ősi fészke. Busszal vissza a szálláshelyre *Egyházasnádas/Podskalie-ba. 20.00. Vacsora a szálláshelyen. Esetleg szalonna-, kolbász-sütés tábortűznél. 2008.06.11. Szerda. Irány az Kis-Fátra, a Vrátna völgye. 07.30. Reggeli az étteremben. 08.00. Indulás *Zsolna [ 1208-ban: Selina n ]/Silein/Žilina városán keresztül, ahol a Vág középvízszintje, vagyis a parti él 344 m tszf.. S ahol a legjobban közelítjük meg az ÉNY-i Kárpátok legészakibb tagját: a Nyugati-Beszkideket, amelynek környékén körös-körül a Hétmagyar honfoglaláskor és államalapításkor még fehér horvátok éltek, ( = az innen az Adriai-tenger térségébe vándorolt mai horvátoknak még az avar kortól itt maradt maradékai. S ahol - tehát Zsolnán - 1381-ben már megnyilvánult és győzött is a helybéli szlovjan/tót kisiparosok, kiskereskedők és más foglalkozású itteni városlakók nyelvi~etnikai kollektív önazonosság-tudata: az ide látogató Anjou Nagy Lajos királynál elérték, hogy a városi tanácsba és az esküdtszékbe a német nyelvűekével azonos számú képviselőt küldhessenek. Zsolnával átellenben a Vág jobb partján - a Kisuca-folyócska torkolatánál - található Budatin, amely arról is nevezetes, hogy Magyarország/Uhorsko szabadságharca ellen Morvaföld felől a közeli határon átvezényelt osztrák-bérenc tót légió -t 1848. 12. 11.-én itt szórta szét Beniczky Lajos [ korábban a Selmecbányai Akadémián végzett bánytiszt, majd Zólyom vármegye aljegyzője, utóbb alispánja ]: a Batthyány-kormány idejétől, azaz 1848 tavaszától a felsőmagyarországi bányavárosok királyi biztosa, a nyár közepétől - őrnagyi rangban - a Nemzetőrség főparancsnoka. A Jablunkai-hágón Galícia felől átkelő osztrák reguláris hadsereg támadását 1848. 12. 30.-tól megkezdő, Götz-vezette csapatok ellen több kisebb ütközetet - részben gerillamódszereket is alkalmazva - szintén megnyert a közelben a Beniczky-vezette itteni kb. 3.000 fős nemzetőr gárda; { amely a felerősödő osztrák hadműveletek elől kitérve Görgey ( + Aulich ) feldunai hadseregéhez csatlakozott, és Görgey főparancsnok megbízása alapján utóhadként fedezte az 1849. 01. 24. után Besztercebányáról Branyiszkó felé visszavonuló magyar hadakat, ( hogy azok a legkevesebb veszteséggel csatlakozhassanak a Felső-tiszai fősereghez, s hogy itt előkészítsék és közösen megindíthassák a dicsőséges tavaszi hadjáratot ). 1849. 1. félévében Beniczky ismét a felsőmagyarországi bányavárosok biztosaként képviselte a szabadságharc érdekeit a Felvidéken }. Átkelve a Vág jobb partjára *Vágtapolca ( 1851-ben még Teplica )/Teplička nad Váhom mellett jusson eszünkbe, hogy a Magyarország érdekeit súlyosan sértő, így nemzetgyalázó Habsburg török vasvári béke és a magyarországi protestánsok elleni bécsi megszorítások ellenében Wesselényi Ferenc nádor itteni kastélyában tartott titkos tanácskozáson körvonalazódott először, majd 1666. 04. 05.-én Trencsén közelében a nádor és
Zrínyi Péter egyezményével öltött jogi formát a Habsburg-ellenes Wesselényi-féle összeesküvés szervezése. Útunk során *Várna/Varín településnél a Vágba ömlő, igen szeszélyes vízhozamú Varínka- vagy *Bella(-i)- ill. Terhely(-i)-/Belá-patak völgyében felfelé haladva, cél: a Vrátna ( = kapu ) völgye. A még Trencsén vármegye keleti határán fekvő *Terhely/Terchová községen utazunk át. Itt született Juráj Jánošík, a legendás szlovák népi hős[sé vált szökött katona, utóbb II. Rákóczi Ferenc kuruc hadseregének önkéntese, aki a trencséni kuruc csatavesztés ( 1708. 08. 03. ) után a nagyságos fejedelem seregéből is megszökött. Majd a szülőhelyétől DK-re eső Liptó vármegyei hegyekben kb. 2 évig bujkáló rablóvezér lett, akit a vármegyei hatóságok mindvégig köröztek, majd el is fogtak, és - hosszabb perének rablógyilkossági vádja alapján - 1713-ban, 25 éves korában kivégeztek. Jánošík a szlovákság XIX. sz. előtti történelmének a nép által név szerint megőrzött egyetlen alakja. Liptói betyár korában - az eltulajdonított javakat élelmiszerre, ruhára, stb. cserélő falusi orgazda cimborái révén - a környező szegény nép körében elterjedt róla, hogy zsákmányát elosztja a rászorulóknak. És a betyár-romantika szabályainak megfelelően utólag nemcsak számos szívtipró szerelmi kaland, hanem az urakon vett diadal is kapcsolódott a nevéhez; --- a korai szlovák nacionalizmus idejétől kezdve már a magyar urakon vett diadalairól esik szó a szlovák irodalomban, így köztörvényes bűnözőből a szlovákság hősévé magasztosult ]. E romantikus legendához képest fontos történelmi tény: *Terhely-/Terchová-n alakult ki a Felvidék legjelentősebb tót/szlovák parasztmozgalma a Bach-korszak bécsi adóterhei, megszorításai ellen. A Kis-Fátra ÉK-i = Vág jobb parti szárnya ( = sokáig csakis ezt nevezték Kis-Fátrának! ) Trencsén, Turóc és Árva vármegye határán húzódik, és 1.711 m tszf csúcsmagasságú = ez a *Nagy-Kriván/Veľkỳ Kriváň, amelyről Kriván-Fátrának is nevezik. Turóc, Árva, Liptó és Szepes vármegye egész területe ( tehát nemcsak a hegyek, hanem a völgyek, medencék is! ) a Kárpát-medencének olyan magas fekvésű régiója, ahol már nem él meg a csertölgy, következésképpen a szőlő sem; ( Árvában a dió sem, sőt, ott az alma sem érik be minden évben; évente többször megesik, hogy a hideg levegő légpárnája beül az Árvai-medence fenekére, és hetekig nem mozdul; és 40-50 évenként júniusban is eshet - esetleg pár napig megmaradó - hó ), az 5,8~7,5 o C évi középhőmérséklettel 800-900 mm csapadékösszeg jár együtt: hűvös humid táj Árva igen gyér szláv - vlsz. többségében fehér horvát - alaplakosságát a magyar államszervezés során - a nem szláv, pl. úz, stb. gyepűőrökön kívül - adókedvezményekkel ösztönzött szláv jobbágy- és zsellérbetelepítésekkel igyekeztek kiegészíteni, részben Lengyelországból, részben Liptó ( és Turóc ) szlovák-előd népességéből, már a tatárjárás előtti pár évtizedben is, főképpen azonban ezt követően. Árva jelentőségét kezdettől - a Hétmagyar honfoglalástól - fogva az adta meg, hogy itt vezetett Lengyelország felé és felől az egyik legfontosabb kereskedelmi út. Árva K-i határa ugyanis egy viszonylag alacsony hegyvonulat = az Árva-folyó és a Dunajec-folyó ( éspedig NY-i ága: a Fekete-Dunajec ) vízgyűjtője közötti vízválasztó; ennek okán is a Magas-Tátrától É-ra (!) eső Felső-Dunajec-vidék ( = a Nowy targi/neumarkt-i medence, azaz a mai Zakopane és Nowy targ környéke, mai lengyel tájneve: Podhale ) - Dunajec-föld néven - a Hétmagyar honfoglalástól Magyarországhoz, a - gyepűőröket nem számítva - igen gyéren lakott Zólyom-erdő -höz, tehát a mindenkori magyar nagyfejedelem, majd a magyar király zólyomi uradalmához, utóbb az ebből a XII./XIII. sz. fordulóján kialakított óriási kiterjedésű zólyomi erdőispánsághoz tartozott, amelyből csakis ez a tatárjárás dúlásai során elnéptelenedett Felső-Dunajec-vidék került utóbb Lengyelország fennhatósága alá. Árva vidékének új tatár-betörés elleni védelmére a Balassák elődei egy, a folyó fölé behajló mészkőszirtre felépítették Árva kővárát: Magyarország egyik legszebb fekvésű sasfészkét, ám a XIV. sz. elején ( Mátyus Trencsénbe izolálása után ) mindaddig az Anjou Károly Róbert által megszervezett Liptó és Zólyom vármegye ispánjának államigazgatási hatáskörébe tartozott az árvai magyar királyi uradalom-rész irányítása, ameddig - a XIV. sz. közepén - az önálló Árva vármegyét is meg nem szervezte Nagy Lajos király. Árva várának urai lettek pl. a Thurzók és a Thökölyek is. A Wesselényi-összeesküvésben részt vett Thököly István gróf - Thököly Imre későbbi kuruc-fejedelem édesapja -, aki Árva várában a császáriak ostroma miatti izgalmakba halt bele, s amely várból az éj leple alatt 13 éves fia, Imre álruhában elszökvén, nevelője segítségével bújdosva - s mert