Kortárs művészeti dolgozat Sugár Gábor festőművész készítette: Szatmári Krisztina 2007. március
A kiállítás kiválasztása Hosszú keresgélés jellemezte a megfelelő tárlat kiválasztását. Eddig ezen irányú szórólapok, hirdetések, témák nem nagyon vonzották érzékszerveimet, de mostanában mintha ez megváltozott volna. Alig pár nappal az első előadás után egy meghívót dobtak a postaládánkba, miszerint a hét végén a közeli lévő városban a Vándorfény Galéria kiállítása lesz. A meghívón 20 festő egy-egy alkotása is látható. Nagyon szép csendéletek, tájképek virítottak a lapon, pedig a bemutatkozó részben leírták, hogy kortárs magyar művészek válogatott, zsűrizett alkotásainak értékesítésével foglalkoznak. Nekem eddig ez volt a kortárs művészet. Megörültem, hogy lám-lám, van még szép és élvezhető a nap alatt. (A következő előadásra vittem is magammal a szórólapot, hogy megmutassam, milyen képeket láttam, mert sokaktól hallottam, hogy elég érdekes egy-egy mai alkotó munkája.) Családommal el is mentem akkor az iskolába. Visszaemlékezve rá, közel 150 kép volt kitéve egy keskeny aulában és egy még keskenyebb folyosón, állványokként 5-6 alkotással és maximum 1,5 méteres távolságokkal. Nem tudtuk igazán élvezni. Nem lehetett elmélyülni benne, mert a szememet vagy a másik kép zavarta meg, vagy a fény nem esett rá megfelelően, illetve nem lehetett messzebbről megszemlélni a következő állvány közelsége miatt. Újabb kiállítás utáni kutatásom nem tartott sokáig, mert szoktam kapni a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadójától karácsonyi és húsvéti képeslapokat. Ez pár hete meg is érkezett és felhívtam őket, hogy nem tartanak-e valahol kiállítást. Sajnos március 23-án nyílik meg a tárlat, ami már túl késő nekem a dolgozat leadási határidejéhez képest. A második előadáson elhűltem, hogy mi is az a kortárs művészet. Nagyon meglepett, hogy ilyen van, egyes emberek ezt szeretik és netán még ki is teszik otthon. (Utólag visszagondolva, lehet, hogyha előbb elmegyek egy kiállításra és tudom, hogy ezeknek a mögöttes mondanivalóját érdemes nézni, más élményekkel tértem volna haza az óráról.) Elkeseredtem egy kicsit, de szerencsére a férjemnek eszébe jutott, hogy egy másik főosztályon dolgozó kollégája festő és hátha van kiállítása. Nem jártunk sikerrel, de ő ajánlotta Sugár Gábor alkotóművész barátját, akinek éppen van kiállítása. Segítségül megadta a galéria internetes címét is, illetve felajánlotta, hogyha megnézem a képeket, beszélgethetünk is az élményeimről. Csak érdekességként említeném meg, hogy azóta hallottam, hogy az egyik kollégám felesége is fest és néha szokott kiállítása lenni a helyi Művelődési Házban. Azt hiszem az ismereteim felfrissítésén és egy kiállítás élményén túl, erre is jó volt ezt a tárgyat felvenni, hogy felnyissa szememet a művészet iránt és bevallom, meg is változott a véleményem ezen a téren. Pár mondatban a DunaPart Galériáról Sugár Gábor művész munkáit a DunaPart Galéria gondozásában láthatjuk. 2001 januárjában alakult a céltól vezérelve, hogy kortárs képzőművészeti alkotások napvilágot látva környezetünket, otthonunkat és munkahelyünket gazdagítsák. Minden stílus-irányzat képviselteti magát, minden kortárs alkotóművésztől fogadnak munkákat, nem bírálják felül a művészt és annak művészetét, elfogadva, hogy minden festmény más és más embert szólít meg, mindenkire másként hat, és mindenkit másként érint. Havi rendszerességgel rendeznek tárlatokat a West End City Center irodaházaiban. Az értékesítéssel egybekötött tárlatok elsősorban az irodaházakban dolgozóknak és az oda bejáró ügyfeleknek szólnak, de az alkotásokat bárki megtekintheti, felvállalva az irodaházak csupasz falai által nyújtott látvány megváltoztatását, a közösségi helyek, előterek feldíszítését. 2. oldal
A művész életútja Azon furcsa helyzet állt elő, hogy előbb mentem el a kiállításra, mint megismertem volna a művész munkásságát és stílusát. Így a következő fejezet anyaga úgy készült el, hogy nem tudtam miért azt, és miért úgy festette meg a művész, csak leírtam, ami eszembe jutott a kiállításon a képekről, illetve azokat az érzéseket, amiket kiváltott belőlem. Mentségemre szolgáljon az alábbi idézet Dr. Beke László: Műalkotások elemzése című könyvének elejéről: TANÁR: Gyerekek, a művész ezzel azt akarta mondani DIÁK: Tanár úr kérem, akkor miért nem azt mondta?! (H.M.) Jelen fejezet Sárándi Tiborral történt beszélgetésünk alapján készült, felhasználva barátja önéletrajzát, amelyet a rendelkezésemre bocsátott. Sugár Gábor 1976. december 29-én született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait az Árpád Fejedelem Általános Iskolában végezte. Itt kezdett el rajzolni Gergely Klára rajztanárnő segítségével. Hetedik-, nyolcadik osztályos korában tanulmányi rajzversenyt nyert. Tanulmányait a Tótfalusi Kiss Miklós Nyomdaipari Szakiskolában folytatta, így szakmáját tekintve ofszet gépmester, de mindig is a kedvenc időtöltése a rajzolás volt. A Budai Rajziskolában ismerkedett a rajzolással, festészettel, barátaitól pedig grafitit tanult. A rajzolásban eleinte grafittal, majd szénnel próbálkozott, de most már szinte csak olajjal fest. A kezdeti próbálkozások után mára már kialakult egy meghatározó stílus, ami jellemzőjévé vált. Ez pedig a térlátás, térfestés, tiszta, élénk színek alkalmazása, a valóság és képzelet keveredése egyszerűbb formákban. Jelenlegi alkotásai a pointillizmus, a térvilággal való keveredés, Csorba Simon mester irányításával alakult ki. Alkotásaiban az állatok emberi fejformákká való alakulását hozta létre, tiszta élénk színeket alkalmazva. Vászonra és farostlemezre készíti a képeit. Első kiállítása az üllői Vargha Gyula könyvtárban volt 1996-ban. Alapító tagja az Üllői Mecénás Művészeti Klubnak. Részt vett a 2006-ban meghirdetett Művészetek szerelmesei című, XIX. Országos Képző- és Iparművészeti tárlat Pest megyei pályázatán is, ahol grafikáival nemcsak a megyei tárlatra, hanem az Országos Esszencia kiállításra is beválasztották. Távolabbi tervei között szerepel többek között, hogy bekerüljön a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Sugár Gábor művészete az elmúlt tíz évben folyamatos fejlődésen ment keresztül. Eleinte Ő is, mint a legtöbb vizuális érzékekkel rendelkező alkotó, tájképek festésével fejezte ki önmagát. Fejlődésének állomásai magánéleti változásait követték. A tájképek után grafitik festésével foglalkozott. A romantikus témákból a térbeli alakzatok kezdték foglalkoztatni. A kezdeti nonfiguratív alakzatok alkotása közben súlyos pszichés betegség alakult ki nála. Ez a művészetében is jelentős változásokat hozott. Térbeli alakzatai összetett világ ábrázolásává alakult. Égbe vezető lépcsősorok, szellemszerű alakzatok jelentek meg vásznain. 1. ábra: Látványos szobabelső Egyfajta képzeletbeli szellemvilág és a jelen kilátástalanságból való menekülés olvasható ki műveiből. Terápiás foglalkozásokon ontotta újabb és újabb képeit, aminek következtében kezdett kialakulni 3. oldal
egy jellegzetes stílus. Betegsége miatt egyfajta bezárt világba került. A szellemvilágot idéző alkotásait saját útkeresési próbálkozásai követték. Az állatvilág sematikus ábrázolásával kombinálta képeit. Szorgalmas, autodidakta munka mellett jelentkezett hivatásos képzőművészeti szervezetekhez. Festészeti foglalkozásokon vett részt, ahol megismerkedett a pointillista alkotással. Képeit azonban csak térkitöltő pontozással színesíti. A Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai Intézetében (ide jár terápiás kezelésre is) az ő képei díszítik a folyosókat. Művészeti irányzatát az Art Brut irányzathoz sorolják, mint a legtöbb pszichiátriai-terápiás alkotó munkáit. Az Art Brut kifejezés Jean Dubuffet-nek, a francia informel festészet jeles képviselőjének nevéhez fűződik. Szó szerint nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent, és az elmebetegek, a perifériára szorult ismeretlenek, a naivak, a rabok, a gyermekek és részben a primitívek képzőművészeti munkáinak összefoglalására használatos. Dubuffet 1945-ben figyelt fel az Art Brut fogalomkörébe tartozó képek és szobrok elementáris drámai erejére, és egyrészt elkezdte őket gyűjteni, másrészt belőlük indult ki saját művészeti világának kialakításakor. Az első nagyobb kiállításra 1949-ben került sor a párizsi René Drouin Galériában, ahol 63 ismeretlen alkotó mintegy 200 munkáját mutatták be. E kiállítás katalógusában jelent meg Dubuffet Kulturált művészet helyett nyers művészet című manifesztuma, melyben a szerző a professzionális, tanult alkotók magas művészetével szemben az elmebetegek, a spiritiszta médiumok, a gyermekek és a primitívek megfontolatlan, spontán önkifejezése mellett állt ki. 1 A kiállítás Az irodaház aulájában 12 kép került kiállításra. Fényképezni nem engedtek, a képeket a www.galeriainfo.hu címről szedtem le. Mindegyik alkotás vegyes technikával készült, színviláguk egyedi. 7-8 színnél többel nem dolgozik. A kartonlapokra készült rajzokon a fekete (grafit) és a fehér a domináns szín, némelyiknél használ fekete, illetve kék filctollat. Két képe farostlemezre, a leírás alapján olajjal készült, de először vízfestékre tippeltem, mert nem voltak fényesek. Uralkodó elemei az állatok és az emberarcok, mintegy jelezve, hogy mennyire fontos az ember-állat kapcsolat világunkba. Képcímei beszédesek, lényegre törők. Egy mondattal jellemezve kifejezi lelkivilágát, a világról alkotott negatív, de sajnos igaz véleményét. Rajzolási technikáját tekintve az egyiptomi stílus jutott eszembe. Karakteres ábrázolású, a főbb jellemzőket emeli csak ki. Az állatok természetellenes nézetben láthatóak, de mégis természetesek. Az életben az állatokat nagy ritkán látjuk 100 %-os oldalnézetben. Vagy mászkálnak az udvarban, akkor felülről látjuk őket, ha meg madarak, akkor meg alulról látjuk, mikor szállnak. Alakjai egyenes vonalvezetésűek, olyan érzést keltettek bennem, mintha egyvonalasan rajzolta volna meg a formákat. Nézve őket gyerekrajzok jutnak eszembe, akik nem finomítják rajzaikat, hanem egy határozott, erős vonallal elkészítik művüket. Képeinek nagy részén, egységesen narancssárga színű kartonlap szolgál háttérként. A narancs, mint a természetben tisztán nem sűrűn előforduló szín egy állandó, biztos pont a rajzokon, míg a fekete-fehér váltakozása miatt hullámzó alakzatok egy egyértelműen meghatározható irányba mozognak, szinte szállnak. Ez a kettősség adja a képek fantasztikus hangulatát. 1 http://www.artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/art_brut letöltve 2007.03.15-én 4. oldal
2. ábra: Noé bárkája Noé bárkája című alkotása 3 különálló kép egymás mellé helyezésével válik teljessé. Nagyon nehéz első látásra különválasztani az állatokat, megtalálni az emberalakokat a képen. Teljesen nyilvánvalóan ábrázolja számomra, hogy az ember mennyire elválaszthatatlan a természettől. Nagyon nagy koncentrációt igényel a kép. Fantáziadús, lüktető, hullámzó képpel állunk szembe. Feltűnt, hogy az állatok barátságos arcúak. Az emberarcokról azonban hiányzik a mosoly. A középső képen található maci például szinte mosolyog, míg az emberi száj mindenütt egyenes. Az állatok rajzolási módja a gyerekrajzokhoz hasonlóan egyszerű, nem tartalmaz bonyolult elemeket. A színösszeállítással jön ki a mozgás. Beindítja a fantáziát, az ember megpróbál minden formához valamit beazonosítani. Részletről részletre haladva mást és mást fedez fel az ember, más és más jut eszébe egyik pillanatról a másikra. A bal oldali képen a szélén először egy termetes elefánt villanik fel, a következő pillanatban felfedezem az oldalnézeti emberi arcot, majd utána szinte varázsütésre meglátom a felém figyelő hosszú agyarú elefántot. Sok időt kell eltölteni a kép előtt, mert minden részletben rejlik minden pillanatban egy plusz. Van egy-két állat, aminek jegyei nem azonnal beazonosíthatóvá teszi, egyszerre több állat főbb jellegzetességét is magán hordozza. Egy szomorú ember jut eszembe, aki a világ fájdalmát viseli magán. Lehet, hogy bűnösnek érzi magát? Fél a következménytől, hogy a természet ellen fordult? Hagyta, hogy elsodorja a divat és elszakadt a természettől, elhanyagolta környezetét? Szembeötlő, hogy a szemek nem néznek előre, mintha igazolná előző kérdéseimet, fél a számonkéréstől. Nem mer a néző szemébe nézni. Saját emberi természetünk jut eszembe, hogy nem vállaljuk fel önmagunkat és el akarunk rejtőzni a fürkésző tekintetek elől. Mindhárom részleten megtalálható a papagáj. Az életben ez egy színes, sokszínű madár. Itt nem színes, de nem is hiányzik. Tökéletesen olvad be a többi állat közé, ezáltal kettősséget szemléltetve. Az ember képes az alkalmazkodásra, de az ellenkezője is igaz, hogy el is vesztette egyéniségét, nagyon hasonló főbb jellemzőkkel rendelkező bábuk vagyunk. Az első részlet jobb alsó sarkában először egy eltorzult emberi arcot fedeztem fel, de elmélyülés után egy aranyos kutyusfejet láttam, majd tigris és cica fejek is kialakultak belőle. Nem merjük vagy nem engedik az igazi arcunkat mutatni? Mindenkivel másképp és másképp viselkedünk? A háttér nem egy egyszerű háttérszín, hanem része a képnek. A középső részben a narancs befelé szűkül, de az állatok nem. Ezáltal egy 3D hatás keletkezik. Az állatok sokszínűsége segíthet megmenekülnünk a beszűküléstől, az egyedül maradástól, de ehhez hűségesnek kell lennünk. Ugyanezt az érzést kelti az Emberek az állatok között című kép is. A csíkok által hullámzó kép egy balról - jobbra irányuló mozgást eredményez. Az életet ezen felül a fekete-fehér sarkok hozzák bele. Ezen a képen az ember másodlagos szerepet tölt be, háttérkép. Nem ő a 5. oldal
főszereplő. Az ember csak akkor jön ki, ha a kép mögé nézünk, és részletesen szemügyre vesszük az alkotást. Messziről nézve a kép egy villódzó, szemet zavaró egyveleg. Csak a színvilág és a mozgás iránya jön ki, mint karakteres jellemzők. Közelről tárja fel magát. A világ is ilyen. Távolságtartás jellemzi. Az emberek az első, néha nem kellemes benyomás után megalkotják véleményüket, nem veszik a fáradtságot, hogy közelebbről is megismerjék a másikat. A családon belül is ez a jellemző és ez rányomja bélyegét a társadalomra. Nincs időnk felfedezni és elfogadni az egyéniségeket. Az összetartozás érzése szükséges, de tisztelni kell a másságot. (a kép egyértelműen balról - jobbra mozog, de a baloldalon lévő madarak fentről lefelé csíkozottak) A legnagyobb hatást a Zsiráf című alkotás gyakorolta rám. Egy anya jutott eszembe, aki lehajol gyermekéhez. Melegebb is a kép a lila és bordó színek foltszerű alkalmazásától. Ez az első képe a művésznek, ahol éleket használ, ami a sérülékenységre utal. Darabokból épül fel az egész, melyet egy éles fekete erős vonal tart össze. De elég egyetlen rész kiesése, eltörése és megszakad az egész. Társas kapcsolataink is ilyenek. Elég egy kis megbántás és szétesik a kapcsolat. A legsérülékenyebb és legszebb kapcsolat az anya-gyerek kapcsolat. És ezáltal ezt a legkönnyebb elrontani. Saját életem jut eszembe. Nagyobbik lányom halmozottan 3. ábra: Zsiráf dyslexiás, dyscalculiás tüneteket produkál. Nagyon nehezen boldogulunk vele. Az iskola, a környezetünk megért, de nagyon kevés segítséget kapunk. Nagyon nehezen építjük és erősítjük önbizalmát, de elég egy fáradtság egy elegem van az egészből és egy pillanat alatt leromboljuk a nehezen felépített félszeg személyiségét. Mikor tanuljuk meg, hogy az éles, darabos elemeket a szeretet vékony csíkja tartja össze, aminek fenntartása nagyon nagy odafigyelést igényel? A Darázsfej című kép egyetlen állatot ábrázol. Ezáltal rendkívül gazdag a kidolgozottsága. Jobban ellátta a rajzot részletkérdésekkel. A szárnyak alatt látható csíkokkal térbeli hatásúvá teszi ezt a kétdimenziós ábrát. Itt viszont az emberarc arányában torz. Túlzottan messze van az orr a szemtől és a száj mérete kicsi az orrhoz képest. Az az érzésem támadt a háttér láttán, hogy valami oknál fogva félt az alkotó meghagyni az erőteljes narancssárga színt meghagyni. Félt tán, hogy ha nem enyhíti a satírozással, akkor túl határozott, rámenős alakot kap? Ki is vagyok én című műve olajfestmény. Egy önmagát kereső embert juttat az eszembe. Bizonytalan önmagában és nem bírja eldönteni hova is tartozik. Felül hideg színt használ, alul meleget, ezáltal ez a rész barátságosabb. A fejen és a mellkas részen férfi és női jegyekkel is vegyesen rendelkezik. Maga se tudja, mit akar! A derék tájékon nagyon kevés az átmenet a két rész között, egy-két kocka kék folyik be a barnába és egy barna a kékbe. Eszembe villan, hogy a hideg színnel pont az ész és a szív területét ábrázolja. A racionális gondolkodás és döntés mellett 6. oldal 4. ábra: Ki is vagyok én
elképzelhetetlen egy érző lélek. Vagy nagyon nehéz megvalósítani vagy nem is vagyunk sokszor képesek erre. Taszítás című képén az ellentétességet a kék, a türkiz és a rózsaszín színekkel remekül ábrázolja. Ismét megjelenik az ábrán a szögletesség, az ellentét, viszont emberarcainak nincsenek jól körülhatárolható élei. Az ellentét a háború, a zagyvaság jelképe. Az egybemosódó formák az elvesztett egyéniséget jelképezik a számomra. E világunk tipikus jellemzőit tükrözi a Minden áron kos című alkotás is. MINDEN ÁRON az lesz, amit én mondok Rettentően határozott, éles körvonalakkal ellátott rajzot láthatunk. Annak kell lennie, amit kívülről ránk erőltetnek. A vékony talpakon álló nehéz fej könnyen elveszti egyensúlyát és elesik. Ki segíti fel? Hol van az esést enyhítő puha párna?? A külső erőszakra bekeményítünk, és nem hagyjuk magunkat. Körülbástyázzuk személyiségünket. A többi képhez képest más színvilággal rendelkezik. Pasztell színeket használ, a hasonló tónusú színek egy álló képet hoznak létre. Hogy nincs benne váltakozó fehér-fekete szín, elvesztette mozgását, hullámzását. Szürke emberek halmaza jön létre. Hiányzik belőle az élet! Ajánlás gyerekeknek Több ok miatt tudnám gyerekeknek ajánlani a kiállítást. Egyrészt az állatok hozzájuk állnak a legközelebb, mind lelki tisztaságuk, mind méretük miatt. A kisgyermeknek egy felnőtt óriási, de egy cica, egy kutyus vagy egy liba az ő méreteihez mérten, reális. Másrészt beindítja a fantáziát, erősíti a koncentráció-képességet. Főleg sérült gyerekeknél egy ilyen kiállításon szerzett élmény, gyógyító hatású lehet. Ha hagyják egy olyan helyszínen kibontakozni, ami még véletlenül sem hasonlít az eddigi kudarcait újra és újra megelevenítő iskolai helyszínre, akkor kedvet is kaphat a tanuláshoz, és sikerélményhez juttatja. El tudom képzelni egy tárlaton, hogy a gyerekek egymást túlharsogva, szinte verseny-szellemtől vezérelve kiabálják túl ötleteikkel egymást. Ha azt tapasztalja, hogy van egy terület, amin nem bírálják teljesítményét, akkor mer kipróbálni új dolgokat és így talán nagyobb esélye lesz megtalálni azt a területet, ami a kenyérkeresete lesz és nem utolsó sorban, élvezettel végez. 7. oldal