Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról

Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról A Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft. részére Készítette: Prof. Dr. Stefler József Dr. Máté Sándor Dr. Keszthelyi Sándor Dr. Borbély Csaba Polereczki Zsolt

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 4 2. Növénytermesztés... 5 2.1. Szántóföldi növénytermesztés... 5 2.1.1. Természeti adottságok... 5 2.1.2. Gabonafélék... 5 2.1.2.1. Termelési adatok... 5 2.1.2.2. Fajta-, hibridkínálat, vetőmag-előállítás... 7 2.1.3. Olaj- és cukoripari növények... 7 2.1.3.1. Termelési adatok... 7 2.1.3.2. Fajta-, hibridkínálat, vetőmag-előállítás... 9 2.1.4. Pillangós szálastakarmány és fehérje növények... 10 2.1.4.1. Termelési adatok... 10 2.1.4.2. Fajtakínálat, vetőmag-előállítás... 11 2.1.5. A dél-dunántúli régió szántóföldi növénytermesztésének összesítő elemzése... 12 2.1.6. Termelési szerkezet, gazdasági viszonyok a dél-dunántúli régióban... 12 2.1.7. A Dél-Dunántúl növénytermesztésének SWOT analízise... 14 2.2. Kertészet... 14 2.2.1. Zöldségfélék... 15 2.2.2. Gyógynövények... 16 2.2.3. Gyümölcsfélék... 16 2.2.4. Zöldség és gyümölcsfeldolgozás... 17 2.2.5. SWOT analízis... 18 3. Állattenyésztés... 19 3.1.A Dél-Dunántúl állattenyésztésének általános helyzete, főbb tendenciái... 19 3.2. Dél-Dunántúl állattenyésztésének SWOT analízise... 22 3.3. Az egyes állattenyésztési ágazatok helyzete a régióban... 23 3.3.1. Szarvasmarhatenyésztés... 23 3.3.2. Sertéstenyésztés... 24 3.3.3. Baromfitenyésztés... 24 3.3.4. Juhtenyésztés... 25 3.3.5. Nyúltenyésztés... 27 3.3.6. Lótenyésztés... 28 3.3.7. Zárttéri vadtenyésztés... 28 3.4. A Dél-Dunántúl-i régió fontosabb innovatív gazdasági szereplői... 30 4. Feldolgozóipar... 33 4.1. Édesipar... 35 4.2. Malomipar... 39 4.3. Tejipar... 40 4.4. Húsfeldolgozás... 46 4.5. Konzervipar... 51 4.5.1. A dél-dunántúli konzervágazat... 51 4.5.2. Konzervipari vállalatok a Dél-Dunántúli Régióban... 52 4.6. Egyéb ágazatok... 54 4.6.1. Gyógy-, és fűszernövények... 54 4.6.2. Méhészeti termékek... 55 5. Összefoglalás... 58 5.1. Növénytermesztés... 58 5.1.1. Kertészet... 58 5.1.2. Szántóföldi növénytermesztés... 59 5.2. Állattenyésztés... 60 2

5.3. Feldolgozóipar... 61 5.4. Regionális SWOT vizsgálat... 63 6. Melléklet... 65 6.1. A feldolgozóipar fejezet melléklete... 65 6.2. Táblázatok jegyzéke... 92 6.3. Ábrák jegyzéke... 94 3

1. BEVEZETÉS Az élelmiszergazdaság számos kihívás előtt áll, amelyekhez minden résztvevőnek alkalmazkodnia kell. A globalizálódó világ által támasztott magasabb szintű megfelelés mellett figyelembe kell venni a természeti erőforrások érezhetően szűkülő voltát, a klímaváltozás egyre gyakrabban jelentkező hatásait és nem utolsó sorban a változó fogyasztói igényeket. Egy ilyen összetett feltételrendszerhez csak úgy lehet alkalmazkodni, ha az ágazat szereplőinek lokálisan, regionálisan és természetes nemzeti szinten is van stratégiája. Ebben a kérdéskörben kiemelkedő szerepe van az innovációnak, a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítésének, hiszen a kor által támasztott kihívásoknak ma már nem lehet megfelelni a régi, elavult rendszerekkel, módszerekkel. Ennek a tanulmánynak az az elsődleges célja, hogy egy dél-dunántúli regionális stratégiát megalapozandó kiindulási helyzetet vázoljon fel, amely segítségére lehet a későbbi stratégia kidolgozóinak. Az elemzés mindenekelőtt azokra a folyamatokra fókuszál, amelyek a régióban 2005-2010 között érvényesültek. 4

2. NÖVÉNYTERMESZTÉS 2.1. Szántóföldi növénytermesztés 2.1.1. Természeti adottságok A Dél-Dunántúl kiváló természeti adottságai, az éghajlat, a domborzat, a jó minőségű termőföldek kiváló feltételeket biztosítanak a növénytermesztés számára. Ezen adottságokra alapozva a régió gazdaságában, az itt élők mindennapjaiban az agrárium mindig is meghatározó szerepet játszott és jelentősége az 1990-es évek társadalmi-gazdasági változása, s az ágazatnak a modern gazdasági viszonyok között való nagymértékű térvesztése ellenére ma is nagyobb az országos átlagnál. E tényt egyértelműen alátámasztja a termesztett kultúrák sokszínűsége, illetve a betakarított termésátlagok alakulása. Az ország termőterületéből való részesedése (15%) elmarad a legnagyobb súllyal rendelkező két alföldi régióétól (19% és 20%), de szántóterületének átlagos aranykorona értéke (21,4) a délalföldié (24,5) után a legnagyobb az országban. Az 1. táblázat mutatja a régió 2009-ben alkalmazott szántóföldi vetésszerkezetét. Látható, hogy meghatározó szerepe a gabonafélék elsősorban az őszi búza, őszi árpa és a kukorica illetve az ipari növények napraforgó, ősz káposztarepce, cukorrépa termesztésének van. Emellett kisebb felületen megtalálhatók a pillangós szálastakarmány és hüvelyes növények is. A következőkben tárgyalt fő csoportok kialakításánál az adott kultúra, régió növénytermesztésében betöltött meghatározó szerepe mellett, a Közös Agrárpolitika (GOFR) által is kiemelt jelentőség volt a meghatározó szempont. 1. Táblázat Szántóföldi vetésszerkezet a Dél-Dunántúli régióban 2009-ben Gabonafélék Burgonya Száraz hüvelyesek Ipari növények Takarmány növények Zöldségfélék Egyéb Összesen arány % Gazdasági szervezetek Dél- Dunántúl 74,6 0,1 0,6 18,0 6,0 0,6 0,1 100,0 Ország 64,0 0,2 0,6 22,8 9,7 2,2 0,6 100,0 Egyéni gazdaságok Dél- Dunántúl 84,9 0,3 0,4 11,5 2,4 0,2 0,4 100,0 Ország 74,4 0,9 0,3 18,1 4,1 1,7 0,4 100,0 Forrás: KSH évkönyvek 2.1.2. Gabonafélék 2.1.2.1. Termelési adatok Magyarország, és egyben a régió gabonatermesztése meghaladja a belső szükségleteket, így nagy mennyiség kerül minden évben exportra. A dél-dunántúli régióban a gabonák közül meghatározó jelentősége az őszi búza, a kukorica (3., 4. táblázat) és az őszi árpa termesztésének van, amelyet legjobban az előállított termésmennyiség és vetésterület adatok reprezentálnak. Az éves vetésterületek (2005-2009 évek átlaga: 156.953 ha) és megtermelt összes termésmennyiség 5

(2005-2009 évek átlaga: 80.120 t) adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a régió búzatermesztése az ország régióinak sorrendjében előkelő helyet tölt be, a termésátlagok (2005-2009 évek átlaga: 4,82 t/ha) pedig minden évben felülmúlják az országos értékeket. Látható, hogy a 2004-es EU csatlakozás évét követően a búza vetésterületében (14,39%) bekövetkezett eltérések szűk határok között mozogtak. Ezzel szemben az országos értékekhez igazodva, sajnos a vizsgált időszak termésátlagainak (30,38%) és így a megtermelt összes termésmennyiségek (26,18%) évenkénti eltérései nagyok. 2. Táblázat Az őszi búza termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal A betakarított terület országos értékhez viszonyított %-os értékei 2004 2005 2006 2007 2008 2009 14,22 13,54 13,47 14,19 14,96 14,01 A termésátlag országos értékhez viszonyított %-os értékei 101,75 111,55 119,90 109,74 113,65 122,36 Betakarított összes termés t 869 760 767 956 706 389 621 891 956 995 761 545 % 14,47 15,09 16,14 15,59 16,99 17,32 Felvásárlási átlagár (Ft/t) 23400 20458 26 319 43 745 40 095 29872 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek Az országos szinten a második legnagyobb kalászos kultúra, az árpa vetésterületének átlagosan 13,59%-a (2005-2009 évek átlagában 43.001 ha) található a régióban. A vizsgált öt év 4,22 t/ha-os átlagos terméseredményéből (amely mintegy 15%-kal az országos átlag felett van) következően, átlagosan, évente 182.031 t (az országos éves összmennyiség 15,73%-a) kerül betakarításra. A kalászos gabonákat megelőzve a legdominánsabb szántóföldi ágazat a dél-dunántúli régióban a kukorica, azon belül is az árukukorica termesztése. Az elmúlt 5 év átlagában ország kukorica vetésterültének mintegy negyede (25,51%) Somogy, Tolna, Baranya megyékben volt található. A dél-dunántúli kukoricaterület legjelentősebb része 35-38%-a többnyire Somogyban volt, míg a terület mintegy harmadát Tolna, bő egynegyedét, pedig Baranya mondhatta a magáénak. A fajlagos terméseredmények átlagosan 7,74% kal magasabbak a régióban az országnál, ebből adódóan az ország kukoricatermésének átlagosan 27,39 %-át állítja elő a dél-dunántúli régió. A 2005-09-es évek főbb termesztési mutatóinak ingadózásai (maximális eltérés százalékban: vetésterület: 6,17%; termésátlag: 58,32%; termésmennyiség: 59,08%) párhuzamot mutatnak az őszi búzánál említettekkel, amely elsősorban a szélsőséges klimatikus adottságra vezethető vissza. Mindez nagymértékben rontja a termelők taktikai és stratégiai tervezésének lehetőségeit. A felvásárlási árakat és a megtermelt összes termésmennyiségeket vizsgálva látható, hogy bizonyos években a dél-dunántúli régió jó jövedelem pozíciókat ért el a gabonafélék termesztésével. Az őszi búza esetében a 2008, 2009-es évek, míg a kukorica esetében a 2008-as gazdasági évek említhetők. 6

3. Táblázat A kukorica termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal A betakarított terület országos értékhez viszonyított %-os értékei A termésátlag országos értékhez viszonyított %- os értékei Betakarított összes termés 2004 2005 2006 2007 2008 2009 24,97 25,25 25,52 27,51 24,60 24,67 109,57 113,33 112,31 94,90 105,22 112,96 t 2.272.355 2.571.965 2.374.960 1.052.225 2.305.679 2. 102.262 % 27,27 28,41 28,67 26,13 25,91 27,87 Felvásárlási átlagár (Ft/t) 23.500 21.662 26.204 45.753 29.953 29.179 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek 2.1.2.2. Fajta-, hibridkínálat, vetőmag-előállítás Az őszi búza hazai fajtalistán levő 133 fajtából (fajtaválaszték) megközelítőleg 34 fajta uralja a vetésterület 93-96%-t, amiből a hazai nemesítésű (magyar) fajták aránya a 100 %-os vetésterületet figyelembe véve, már évtizedek óta 80-85%. Ez az arány az EU csatlakozás óta sem romlott jelentős mértékben, sőt esetenként javult is, pedig a csatlakozással, a szabadon hozzáférhető fajták száma több százra nőtt. Magyarország a kukoricavetőmag-előállításban Európában a második, és a legnagyobb vetőmagüzem is nálunk működik. A kalászos növényekhez hasonlóan a kukorica vetőmagelőállító területe 2004-től 2007-ig folyamatosan csökkent. 2006-ban csupán 19.491 hektáron folyt vetőmag-előállítás. Majd 2007-es aszály, s a vetőmagkészletek csökkenéséből adódóan ismét fellendült a vetőmagtermelés (2008-ban 26.225 hektárra növekedett vetőmagtermelő területek mérete). A köztermesztésben lévő hibridek közül a legnagyobb felületen a korai- (FAO 300-399) és középkorai (FAO 400-499) hibridek szerepelnek. A kukorica vetés-területének 92%-ára egy multinacionális cég saját, illetve kooperációs hibridjeit használták fel. 2.1.3. Olaj- és cukoripari növények 2.1.3.1. Termelési adatok Az olajipari növények dél-dunántúli régióban történő termesztése növekvő tendenciát mutat, amely elsősorban a kereslet növekedésére, az érintett ágazatok egyre kedvezőbb jövedelem viszonyaira, illetve a támogatási rendszer megváltozására vezethetők vissza. Az elmúlt évtized eredményeit figyelembe véve a térség az országos napraforgótermés mintegy 10 12%-át adta (4. táblázat), amivel a régiós rangsor középmezőnyében szerepelt. Bár a 2009-es gazdasági év kiemelkedő termésmennyiségeiből adódóan az országos érték 13,41%-át e térség termelte. 7

Térségünkben a napraforgó szántóföldi részaránya 4 9%, amely némileg elmaradt az országos szinttől. A régiós napraforgó terület legjelentősebb részét (40 50%-át) ugyanakkor többnyire Tolna mondhatta magáénak, míg legkisebb hányad (25 30%) Baranyában összpontosult. A déldunántúli régió betakarított napraforgó területe az országos átlag, mintegy 10-11%-a, míg többek között a kiemelkedő edafikus adottságokból adódóan is a termésátlagok átlagosan 15,98 %-kal múlják felül a magyarországi értékeket. Mindemellett nagy problémát okoz az éves termésingadozásokból adódó kiszámíthatatlanság (2005-09 évek termésátlagainak eltérése: 22,18%; összes termésmennyiségének eltérése: 17,38%) 4. Táblázat A napraforgó termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal A betakarított terület országos értékhez viszonyított %-os értékei A termésátlag országos értékhez viszonyított %-os értékei 2004 2005 2006 2007 2008 2009 9,49 10,94 10,34 9,73 10,95 10,78 112,40 108,29 119,72 116,66 111,02 124,25 181.57 Betakarított összes t 127.608 130.748 144.328 118.110 168.907 4 termés % 10,65 11,86 12,39 11,32 12,17 13,41 Felvásárlási átlagár (Ft/t) 5.6000 5.0232 5.2938 85.505 80.363 59.198 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek Az őszi káposztarepcével bevetett terület nagysága az utóbbi években a Dél-Dunántúlon is szinte exponenciálisan nőtt (5. táblázat). 2009-ben 2004-hez képest már 2,35-ször nagyobb területre került elvetésre e növény. E felülettel a régió az országos vetésterület 15,51%-t fedi le. A Dél-Dunántúlon a repce hasonlóan az országos tendenciához a szántóföldnek 2 5%-ára terjedt ki, és annak legnagyobb része (45 60%-a) többnyire Somogyban koncentrálódott, míg legkisebb hányaddal Tolna rendelkezett. Ezzel párhuzamosan szinte évről évre egyre nagyobb termésátlagot regisztráltak. A 2005-09 között a dél-dunántúli repce terméseredmények, mintegy 12,11%-kal múlják felül az országos átlagokat. Ezzel együtt az elmúlt években a régió súlya az országos repcetermésen belül egyre inkább mérséklődött: míg 1998-ban még az összes termés 31%-át adta, addig például 2008-ban már csak 15%-a származott innen. Ennek eredményeképpen körzetünktől a vezető pozíciót a Nyugat-Dunántúl vette át. 8

5. Táblázat Az őszi káposztarepce termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal a betakarított terület országos értékhez viszonyított %-os értékei a termésátlag országos értékhez viszonyított %-os értékei betakarított termés összes 2004 2005 2006 2007 2008 2009 16,47 15,81 14,02 12,36 12,94 15,51 89,81 106,49 115,38 134,95 115,56 133,18 t 42.433 47.303 53.993 82.529 97.870 118.906 % 14,78 16,86 16,16 16,70 14,92 20,45 felvásárlási átlagár (Ft/t) 56.423 63.326 104.102 71.592 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek Az olajipari növények termesztési felületének, és termésátlagainak növekedése mellett az felvásárlási árak növekedése is tapasztalható volt, amely az érintett ágazatok jövedelem pozícióinak, versenyképességének javulását is előidézte. A cukorrépánál hasonlóan az országos folyamatokhoz a terület az elmúlt tíz évben szinte folyamatosan csökkent (2009-ben a 2004-es gazdasági évhez képest a vetésterület országosan 21,34%-kal, a dél-dunántúli régióban 64,87%-kal csökkent), miközben a termésátlag jelentős ingadozások mellett nőtt. Mindemellett az országos cukorrépa termesztés a Dél-Dunántúl területére koncentrálódott. Régiónk az elmúlt években az országos cukorrépa-termés egyre nagyobb hányadát adta, és 2009-ben ez az arány elérte a 29,31%-ot, amely az egyedüliként működő Kaposvári Cukorgyár működésével magyarázható. A termesztési feltételekből, elsősorban az edafikus adottságokból adódóan a térségen belül Tolna megyében (1.609 ha) került legnagyobb felületen elvetésre a cukorrépa, s csupán a második helyen volt található Somogy megye (969 ha). 2.1.3.2. Fajta-, hibridkínálat, vetőmag-előállítás A napraforgó magyarországi vetőmagpiacát elsősorban nemzetközi multinacionális cégek uralják. A vetőmag kínálati oldal az elmúlt 5 évben a linolsavas, konvencionális hibridek (LO) mellett megjelenő, magas olajsavas (HO), és a különböző herbicid toleráns (HT) vetőmagvak megjelenésével bővült. A repcemag fajta-, és hibrid választéka széleskörű Magyarországon, így a régióban is. Amíg 2005-ben a hibrid repcék aránya fajtaválasztékon belül csupán 10% alatt volt 2009-re elérte az 54 %-ot. A repce vetőmag előállítás elsősorban Békés, Veszprém, és Győr-Moson-Sopron megyékre összpontosult. Szaporító-terület nagysága folyamatosan nőtt Magyarországon: a 2004-es 1.121 hektárról 2009-re 3.162 hektárra. Mindemellett az átlagos vetőmag előállító táblaméretben is emelkedés volt tapasztalható. 9

2.1.4. Pillangós szálastakarmány és fehérje növények 2.1.4.1. Termelési adatok A legjelentősebb pillangós virágú tömegtakarmány növény, a lucerna termesztése régiós szinten EU csatlakozást követően csökkenő tendenciát mutatott. A lucernával hasznosított terület az elmúlt tíz évben dél-dunántúli régióban és országosan is évről évre csökkent (6. táblázat), azzal együtt, hogy a termésátlag mindkét körben az erőteljes hullámzás ellenére is lényegében stagnált. Az elmúlt 5 év régióban megfigyelt átlagtermése 5,62 t/ha, annak termésingadozása 10,57% volt. Az adott időszakban a Dél-Dunántúl részesedése az országos lucernatermésből fokozatosan csökkent: míg 1998-ban még annak egytizedét mondhatta magáénak, addig 2008 már csak 7,3%-át, amely mutatóval a térség sereghajtóvá vált a régiók sorában. Az elmúlt 5 év régiós lucerna átlagtermése 62.764,4 t volt. A lucerna szántón belüli aránya régiónkban és országosan is mindinkább csökkent. A Dél-Dunántúlon ez a hányad az országosnál alacsonyabb szinten, 1,4 2,9% között alakult. A dél-dunántúli lucernaterület zöme 40 45%-a 2004-ig Tolnában összpontosult, utána a súlypont áttevődött Baranyába. 6. Táblázat A lucerna termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal a betakarított terület országos értékhez viszonyított %-os értékei a termésátlag országos értékhez viszonyított %-os értékei betakarított összes termés 2004 2005 2006 2007 2008 2009 8,93 8,41 8,00 7,90 7,01 8,92 104,28 110,98 103,49 122,86 103,92 117,24 t 86.540 76.266 63.020 54.540 55.996 64.000 % 9,31 9,34 8,29 9,70 7,28 10,46 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek A borsó vetésterülete (7. táblázat) a régióban az elmúlt 5 évet figyelembe véve átlagosan 3.170 hektár volt. Ez a felület az 5 év átlagában a magyarországi borsóvetések 13,21%-át képviselte. A legnagyobb borsó vetésterületek országos szinten Békés- és Hajdú-Bihar megyében, s a legkisebbek Vas-, Zala- és Nógrád megyében találhatók. Régiónk a középmezőnyben található. A régióban vetésterületek mérete alapján a megyék sorrendje Somogy, Baranya, Tolna volt. A termésátlagok az országos átlagokat reprezentálják, míg az összes megtermelt termés a hazai termésmennyiség 13,84%-át teszi ki. Az EU csatlakozást követő évek termésingadozása 36,39%- nak bizonyult. 10

7. Táblázat A fontosabb hüvelyes növények termesztési mutatói a dél-dunántúli régióban, illetve annak összevetései az országos átlagokkal borsó szója 2004 2005 2006 2007 2008 a betakarított terület országos értékhez 13,08 15,37 16,03 12,52 9,05 viszonyított %-os értékei a termésátlag országos értékhez viszonyított %-os 82,57 102,38 112,65 107,86 93,69 értékei betakarított összes t 15.728 7.920 8.910 8.275 3.902 termés % 10,80 15,74 18,04 16,16 8,48 felvásárlási átlagár (Ft/t) 86.800 75.876 80.016 80.501 105.831 a betakarított terület országos értékhez 63,54 59,88 52,91 54,61 51,97 viszonyított %-os értékei a termésátlag országos értékhez viszonyított %-os 102,81 105,17 99,15 90,85 100,80 értékei betakarított összes t 44.554 49.152 48.455 30.209 44.593 termés % 65,32 62,98 56,98 55,96 60,14 felvásárlási átlagár (Ft/t) 62.800 52.975 51.841 62.262 75.336 Magyarázat: % = az adott termesztési paraméter országos értékhez viszonyított százalékos értékei; 2004 = bázis; Forrás: KSH évkönyvek A jelentős olaj kihozatalú és magas fehérje tartalmú szója fő termesztési körzete a Duna-Dráva ártere, mivel a virágzáshoz szükséges magas relatív páratartalom e területeken adott. Így a nagy mennyiségű, jó minőségű termés is e régió legdélebbi megyéjében, Baranyában várható. Régiónk az országos betakarított terület 56,58%-át fedi le (14. táblázat), ezen belül Baranya közel 80-85%- ban részesül. A Tolna és Somogy megyei termésátlagok az országos átlag alatt, míg a baranyai értékek rendszerint a fölött alakulnak. Az országos szinten magas vetésterületekből is adódóan az éves átlag termésmennyiség az ország 60,27%-át képviseli. Az éves termésingadozás megközelíti a 20%-ot (19,61%). A vizsgált években tapasztalt hüvelyesek felvásárlási árának növekedése az adott kultúrák jövedelemviszonyainak javulását, az ágazatok gazdasági stabilizációját eredményezhetik. 2.1.4.2. Fajtakínálat, vetőmag-előállítás A lucerna vetőmag szaporítások 85%-a a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Szolnok és Heves megyei területeken helyezkedik el. Így régiónk rendkívül kis szegmenst képvisel. A magyar lucernafajták kiváló tulajdonságaik révén, külföldön is versenyképesek és így vetőmagjuk keresett egész Európában. A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 33 fajta zömében magyar nemesítésű. 11

A borsó fajtaösszetétele a vetésterülethez mérten Magyarországon rendkívül jó. A fajták száma alapján jelenleg 19 sárga- és 11 zöld magvú étkezési fajta áll a termesztők rendelkezésére, míg a zöld magvú takarmányborsó fajták száma 13, a sárga magvúaké 2 db. A zöldtakarmányozásra is használható és ősszel vetendő minősített fajták száma 2, így mindent összevetve 47 államilag elismert száraz borsó fajta alkotja a választékot. A konzervipari célra termeszthető államilag elismert fajták száma 99, melyből a velőborsó fajták száma 96 db. Ez utóbbi fajtacsoportba tartozó fajták nagyobb része (közel 66%) honosítás útján került hazánkban is minősítésre. A szója fajta-ellátottsága kifejezetten jó, 48 db ebből 22 db hazai nemesítésű államilag elismert fajtával rendelkezünk, melyek közül a középérésű csoport (23 fajta) dominál. A szójatermesztés és vetőmag-előállítás legkedvezőbb területei a Dél-Dunántúlon, szűkebben Baranyában, illetve a Dél-Alföldön találhatók. 2.1.5. A dél-dunántúli régió szántóföldi növénytermesztésének összesítő elemzése Az EU csatlakozást követően a gabonafélék vetésterülete a régióban sem negatív, sem pozitív irányban nem változott jelentősen. Átlagosan 450e hektáron kerültek betakarításra e kultúrák, amellyel domináns szántóföldi ágazatként szerepeltek. A kukorica és az őszi búza egymást kiegészítve fedik le ezt a közel félmillió hektáros szántóterületet. Bizonyos években (pl.: 2006), amikor a klimatikus adottságok megnehezítették vagy ellehetetlenítették a búza vetését így annak vetésterület csökkenését előidézve akkor e területeken elsősorban a kukorica, mint alternatív lehetőség merült fel, kihasználva a felszabaduló erőforrásokat. A 2007-ben tapasztalt aszállyal párosult, arid klíma jelentősen, közel 50%-kal visszavetette az amúgy stabilnak mondható éves betakarított gabonatermés mennyiséget (3,1-3,3M t). A kukorica szántóföldi dominanciája, a még mindig gazdaságos, egyéb kultúrákhoz képest versenyképes előállíthatóságával, míg az őszi búza termesztése elsősorban kedvező agrotechnikai sajtságaival magyarázható. Az olajipari növények vetésterülete, megtermelt termésmennyisége évről évre növekvő tendenciát mutat. A 2004-ben tapasztalt 62e hektárral szemben, 2009-ben már közel 100e hektáron szerepeltek ezen ipari növények. A betakarított összes termésmennyiség, pedig több mint másfélszeresére nőtt az elmúlt 5 évben. E növekedés hátterében elsősorban az őszi káposztarepce termesztésének utóbbi években tapasztalt rohamos fellendülése áll, amely a kedvező piaci és agrár-közigazgatási intézkedésekkel is párhuzamba állítható. A pillangós virágú szálastakarmány növények napjainkban megfigyelhető termesztésvolumene jól tükrözi a hazai gazdasági állatállományban bekövetkezett változásokat. Mindamellett, hogy az egységnyi takarmánytermő területre eső állatlétszám emelkedést mutat, a vetésterületek rohamosan csökkennek. A régióban a 2004-es lucerna vetésterület 2008-ra közel 30%-kal zsugorodott. A betakarított összes termés több, mint 25%-kal visszaesett. Nagy valószínűséggel a korábbi takarmánytermő területekre napjainkban fellendülő olajipari növények kerültek. A fontosabb hüvelyesek dél-dunántúli termesztése az EU csatlakozást követően enyhe csökkenést mutat. A régióban a szója és a borsó együttes vetésterülete a vizsgált időszakban 17-23 ezer hektár között mozog, ami meglehetősen nagy ingadozást jelent. Ez a közel 6e hektáros rövidtávú vetésterület ingadozás a változó termesztő kedvvel, s elsősorban a szója speciális éghajlati igényeiből adódó termesztési, gazdasági sikertelenséggel állítható párhuzamba. Ezen ágazatok fellendülését az emelkedő piaci kereslet által indukált magasabb átvételi árak a jövőben előmozdíthatják. 2.1.6. Termelési szerkezet, gazdasági viszonyok a dél-dunántúli régióban A sokrétű termékszerkezetből és a magas termelési színvonalból adódóan a régió társas vállalkozásain belül a mezőgazdasággal foglalkozók aránya mindig is jóval magasabb volt az országosnál: 2002 végén az országosan regisztrált 3%-kal szemben a térségben 7% a régiók között a legmagasabb volt ez a hányad. Az alkalmazásban álló mezőgazdasági dolgozók hányada ugyanakkor szintén a legmagasabb (8%) volt. 12

A vizsgált évek gazdasági viszonyait jellemző agrárolló alakulása nem kedvezett a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó szervezeteknek sem (1. ábra). A termelés során felmerülő mezőgazdasági ráfordítások árindexei 2007-ig folyamatosan emelkedtek, majd csupán az utolsó két évben figyelhető meg bizonyos fokú csökkenés. 1. ábra.az agrárolló alakulása 2004-2005 között Magyarországon Forrás: KSH évkönyvek A 8. táblázat mutatja a mezőgazdasági területet használó gazdasági szervezetek nagyságkategória szerinti megoszlását. Látható, hogy az egyéni gazdaságok esetében magas a kis földterületen gazdálkodók aránya, emellett a 100 ha, vagy afeletti földterületen gazdálkodók száma pedig rendkívül kevés. Az alacsony üzemi méretekből adódóan az egyéni gazdaságok esetében a piaci viszonyoknak és szélsőségeknek való kitettség rendkívül nagy. A gazdasági szervezetek esetében kissé jobb az arány, viszont itt is alacsonynak mondható a nagyobb üzemi méretek jelenléte. 8. Táblázat A mezőgazdasági területet használó gazdasági szervezetek, egyéni gazdaságok nagyságkategória szerinti megoszlása a Dél-Dunántúlon 2009-ben GAZDASÁGI EGYÉNI GAZDASÁGOK SZERVEZETEK NAGYSÁGKATEGÓRIA gazdaságszám terület szám terület mezőgazdasági gazdaság- mezőgazdasági (HA) megoszlása, % 0-0,99 16,30 0,14 81,06 5,79 1,00-9,99 32,95 2,92 13,33 12,16 10,00-99,99 35,76 28,32 4,91 44,53 100,00-15,00 68,63 0,72 37,51 összesen 100,00 Forrás: KSH évkönyvek A szántóföldi növénytermesztést érintő legmeghatározóbb támogatások az ÚMVP (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program) és az AKG (Agrár-környezetgazdálkodási Program) keretében valósultak meg. 13

2.1.7. A Dél-Dunántúl növénytermesztésének SWOT analízise Erősségek Szántóföldi növénytermesztés szempontjából kiemelkedő természeti adottságok. Az agroökológiai és éghajlati viszonyok különösen kedvezőek speciális termékek előállítására. A környezet állapota és természeti erőforrásai sokirányú gazdaságfejlesztésre alkalmasak A régió mezőgazdasági foglalkoztatottainak országos szinthez viszonyított magas aránya. Kiemelkedő mennyiségű árukukorica előállítás. Nagy mennyiségű és jó minőségű őszi búza előállítás. Klimatikus, edafikus adottságokból adódóan országos szinten kiemelkedő szója termelés és vetőmag előállítás. Kiemelten erős agrároktatás és K+F, kiemelkedő szakmai és kutatói bázis jelenléte (Kaposvári Egyetem Lehetőségek Az olajipari növények termesztésvolumenének fokozása Az intenzív szántóföldi ágazatok termesztésének elősegítése (pl.: burgonya). Az extenzív és intenzív termelési módok megfelelő arányának kialakítása Az adottságokkal harmonizáló biológiai alapok adaptálása Az időjárási szélsőségek növénytermesztésre gyakorolt hatásainak mérséklése. A gabona és szója termesztésben betöltött vezető pozícióból adódó piaci lehetőségek kiaknázása Az árukukorica felvásárlásában szerepet játszó feldolgozó üzemek (bioetanol, keményítő stb.) régiós beruházásainak támogatása A szántóföldi kultúrákhoz köthető hozzáadott érték növelése Gyengeségek Elavult termelési struktúra, a növénytermesztésben Az intenzív szántóföldi kultúrák alacsony aránya Nagymértékű éves termésingadozás a jelentős szántóföldi kultúrák esetében (elsősorban. kukorica) Az időjárási szélsőségekből adódó jelentős eróziós és deflációs kártétel Kedvezőtlen piaci viszonyok, amelyek fenyegetik a kalászosok, s a szálastakarmányok gazdaságos előállíthatóságát A növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek kedvezőtlen jövedelem pozíciói Az egyéni gazdaságok esetében megfigyelt alacsony üzemi táblaméret A mezőgazdasági termékek egy része feldolgozás nélkül, más része alacsony feldolgozottsággal hagyja el a megyét Fenyegetések A növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezetek, egyéni gazdaságok üzemméretéből adódó financiális veszélyeztetettsége A mezőgazdaság jövedelmezősége nem javul, folytatódik a tőkekivonás A nyíló agrárolló kedvezőtlen hatása a növénytermesztéssel foglalkozó termelő szervezetekre. A klímaszélsőségek fokozott fellépése. A termésingadozásokból adódó piacvesztés A szálastakarmányok termesztésének rendkívüli térvesztése A termékpályák komplex fejlesztését az érdekeltség általános érvényesítésének hiánya akadályozza 2.2. Kertészet A kertészeti ágazatok jelentősége a dél-dunántúli régió megyéiben az országos területhez képest nem jelentősek. Az arányokat a 9. táblázat mutatja be. A régióra elsődlegesen szántóföldi növénytermesztés a jellemző: az országos területek 50 százalékán itt folyik a termelésük. A kertészeti növények (zöldség, gyümölcs, szőlő) arányai lényegesen alacsonyabbak 6,0-15,0 % között értéket mutatnak. 14

9. Táblázat A dél-dunántúli régió növénytermesztési mutatói, az országos helyzet arányában 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 % Szántó 50,0 50,0 50,0 50,0 50,0 50,0 50,0 Kert 11,0 12,6 10,3 10,2 10,3 10,3 10,4 Gyümölcs 6,2 6,2 6,2 6,2 6,2 6,0 6,0 Szőlő 13,2 13,2 13,2 14,1 14,1 13,9 14,9 Forrás: KSH évkönyvek A kertészeti ágazatra jellemző a növények egyedi ápolása és betakarítása. A hajtatott termesztésben jelentős a fosszilis energia hordozók felhasználása. Az élő munkaerő igénye nagy. Ez kifejezetten jellemzi a hajtatott zöldségtermesztést, és a friss fogyasztásra termelő gyümölcságazatot. A jelenlegi alkalmi munkavállalói engedély rendszer gátolja az alkalmi munkavállalók elhelyezkedési lehetőségét. 2.2.1. Zöldségfélék A Dél-dunántúli régió megyéiben a kert művelési ágba tartozó területek jelentősen a kis konyhakerti területeket jelentik. Nagyüzemi termesztés mindhárom megyében folyik, azonban nem nagy területen. A zöldségtermesztés területi megoszlását a 10. táblázatban mutatja be. Az adatokból megállapítható, hogy Baranyában egy kezdeti csökkenés után állandósult a terület mérete. A jelenlegi 2.500 hektáros felület a lakott területek térségében lévő konyhakerteket összegzi, illetve a Sellye térségében folyó dinnyetermesztő területeket jelenti. A termesztők jövedelem kiegészítés céljából, vagy saját fogyasztásra termelnek. A megtermelt árú direkt sel jut el a fogyasztóhoz. A közvetlen direkthez azonos arculatot kell kialakítani azok részére, akik közterületen adják el megtermelt árujukat. A kistermelők ellenőrzése a jövőben fontossá válhat, hogy ellenőrzött egészséges terméket hozzanak forgalomba. Mivel a zöldségtermékek egy része nem alapvető élelmiszer, ezért a fogyasztása is mérsékelt. Jelentősebb termesztő-berendezésben folyó termesztés Szigetváron folyik. Ott a termálvizet használják energia forrásként. A Szigetvári Konzervgyár működési körzetében is jelentősen csökkent a zöldségtermesztés. 10. Táblázat Dél-Dunántúli régió kert művelési ágú területeinek megoszlása, és viszonyítása az országos területi adathoz 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 1000 ha Baranya 3,4 5,0 2,5 2,5 2,5 2,5 2,5 Somogy 4,4 4,5 4,4 4,4 4,4 4,4 4,5 Tolna 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 3,0 Régió összesen 10,8 12,5 9,9 9,9 9,9 9,9 10,0 Országos 98,0 99,0 96,0 97,0 96,0 9,6 96 Országos részarány % 11,0 12,6 10,3 10,2 10,3 10,3 10,4 Forrás: KSH évkönyvek Somogyban területi adottságából adódóan nagyobb felületen folyik zöldség termesztés. A Nagyatádi Konzervgyár tulajdonos és termelési szerkezet váltása után a térség zöldségtermesztése csökkent. Korábban a konzervgyár termesztési körzetében jelentős volt a borsa, uborka, csemegekukorica termesztés. Jelenleg folyik termelés a gyárban, de inkább gyümölcsfeldolgozásra álltak át. A szigetvári és a nagyatádi konzervgyárak közös tulajdonban-, és azonos feldolgozási struktúrában vannak. Belső-Somogyi területeken folyó burgonyatermesztés mértéke is évenként csökkenő tendenciát mutat. 15

Korábban Somogyban és Baranyában folyó hajtatott zöldségtermesztés is megszűnt, mivel a fűtéshez felhasznált termálvíz magas sótartalma rendszeresen eltömítette a fűtőcsöveket. A Tolna megyei zöldségtermesztés központja érdekes módon a szomszédos megyében található Cece térségére koncentrálódik. Jelentős szabadföldi és hajtatott paprika és dinnye termesztés folyik a térségben. A Tolnába átnyúló területek adják a zöldségtermesztés egy részét, illetve a háztáji gazdaságokban a termesztést. Tolnai gazdaságok is inkább szántóföldi növénytermesztésre rendezkedtek be. 2.2.2. Gyógynövények A zöldségtermesztés technológiájához közel álló gyógy és fűszernövény-termesztés a Dél- Dunántúli régióban nem jelentős. A későbbi stratégiai tervben lehet szerepe a foglalkoztatás növelésében és az ökológiai termesztés bővítésében. 2.2.3. Gyümölcsfélék A Dél-Dunántúli régió megyéiben folyó gyümölcstermesztés területi arányait a 11. táblázatban mutatja be. A régióban lévő gyümölcs ültetvények életkora meghaladja a 20 évet. Az 1990-es évek előtt telepített ültetvények faj és fajta szerkezete meghaladja a napjaink igényeit. A fiatalabb ültetvények az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején lettek telepítve. A fajok és fajták változatosak, azonban nem a feldolgozó és fogyasztók igénye szerintiek. A termelők saját elgondolásuk szerint létesítettek ültetvényeket a piac mennyiségi és minőségi igényeit nem vették figyelembe. Baranya megyei adatok 1.100-1.200 ha gyümölcsös méretet mutatnak. A Pécsi Állami Gazdaság ültetvényeinek kezelői vitték tovább a termelést. A gazdaságok kis és középvállalkozások méreteibe tartoznak. A főbb fajok csonthéjasok és almás gyümölcsűek körébe tartoznak. Az érdekében létrehozott TÉSZ segíti munkájukat. A megyében a szőlő termesztés nagyobb jelentőséggel bír. 11. Táblázat Dél-Dunántúli régió gyümölcsös művelési ágú területeinek megoszlása, és viszonyítása az országos területi adathoz 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 1000 ha Baranya 1,1 1,1 1,2 1,3 1,3 1,3 1,2 Somogy 3,2 3,2 3,2 3,3 3,3 3,2 3,2 Tolna 1,7 1,7 1,7 1,8 1,8 1,7 1,7 Régió összesen 6,0 6,0 6,1 6,4 6,4 6,2 6,1 Országos 97,0 97,0 98,0 103,0 103,0 103,0 102,0 Országos részarány % 6,2 6,2 6,2 6,2 6,2 6,0 6,0 Forrás: KSH évkönyvek A Somogy megyei nagyüzemi gyümölcstermesztés az 1960-as évekig vezethető vissza. A Siófoki és a Balatonboglári Állami Gazdaságok nagy felületen termesztettek a Balaton parti vendégek ellátására elsősorban csonthéjas gyümölcsű fajokat. Európa és főleg Közép-Európa társadalmi és gazdasági átrendeződésének következtében a csökkent a vendég létszám, ezzel arányosan a fogyasztás is. Az ültetvényeket a privatizáció során részben felszámolták, illetve átalakították. Balatonboglár körzetében a gyümölcsösök helyére szőlőt telepítettek. A megyében található Közép-Európa legnagyobb összefüggő dió ültetvénye Lengyeltóti térségében. Belső-Somogyra a bogyós gyümölcsűek termesztése a jellemző. Kisebb ültetvényeket telepítettek az 1990-es végén ültetvénytelepítési támogatások segítségével. Tolna megyei gyümölcstermesztés területi arányai nem jelentősek. 1.700-1.800 hektár felületen termesztenek. Itt is kis és középvállalkozásokban folyik a termelés. Változatos faj és fajta választék mellett. Kiemelkedő üzemi méretű ültetvények nincsenek. Jellemző az almástermésűek és a csonthéjasok termesztése. 16

Gyümölcstermő növények országos területi megoszlását a 11. táblázat mutatja be. 12. Táblázat Magyarország gyümölcstermő területének változása 2001-2007 között 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 1000 ha Összes terület 95 97 98 103 103 103 102 Termő terület 76 76 81 81 81 Forrás: KSH évkönyvek A termesztés területei aránya az elmúlt 7 évben növekedési tendenciát mutat. A saját fogyasztásra szükséges mennyiséget meg tudjuk termelni. Az 13.-15. táblázatok a hazai gyümölcstermesztés mennyiségi mutatóit szemléltetik. 13. Táblázat Magyarország gyümölcstermésének mennyiségi változása 2001-2007 között 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 1000 tonna Termés összes 917 699 724 1038 732 863 368 Alma 605 527 508 700 510 537 158 Körte 21 13 19 18 20 33 11 Meggy 56 38 49 77 48 60 41 Szilva 90 49 45 67 36 65 22 Kajszi 16 7 31 35 26 40 17 Őszibarack 57 22 32 83 48 68 34 Forrás: KSH évkönyvek 14. Táblázat Az alma felvásárlási és piaci árának alakulása 2001-2007 között Magyarországon 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Forint Felv. átlagár 14,1 11,5 18,5 12,1 25,1 27,6 56,4 Piaci ár 96,0 122,6 115,2 114,7 119,4 149,9 204,0 Forrás: KSH évkönyvek 15. Táblázat Zöldség és gyümölcs fogyasztás alakulása 2000-2006 között Magyarországon 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Kg/fő Zöldség 109,2 109,9 111,7 113,7 117,7 112,1 119,9 Gyümölcs 108,5 100,0 96,6 86,8 93,7 82,7 90,7 Megjegyzés: A feldolgozott termékek átszámítva friss gyümölcs súlyra. Forrás: KSH évkönyvek 2.2.4. Zöldség és gyümölcsfeldolgozás A régióban két konzervgyár üzemel, a Szigetvári és a Nagyatádi. Mindkét üzemet azonos tulajdonosi kör működteti. A termék paletta is azonos. A kisebb térségi feldolgozók a helyben megtermelt alapanyagokból készítenek termékeket, amelyeket nagyobbrészt helyben, illetve a térségben értékesítenek. A siófoki Sió Eckes foglalkozik nagyobb mennyiségben gyümölcsfeldolgozással, de az alapanyagok jelentős részét nem a régióban termelik meg. 17

Kis gazdaságokban készítenek 100%-os gyümölcsleveket (pl. Mecseki Erdőgazdaság) aszalványokat, de ezek is inkább térségi fogyasztásra kerülnek. Az előállított alapanyagok nagyobbrészt feldolgozatlanul hagyják el a térséget. 2.2.5. SWOT analízis Erősségek Kertészeti növénytermesztés szempontjából kiemelkedő természeti adottságok. Az agroökológiai és éghajlati viszonyok különösen kedvezőek speciális termékek előállítására. A környezet állapota és természeti erőforrásai sokirányú gazdaságfejlesztésre alkalmasak A régió mezőgazdasági foglalkoztatottainak országos szinthez viszonyított magas aránya. Geotermikus energia ellátás Kiemelten erős közép és felsőfokú agrároktatás és K+F, kiemelkedő szakmai és kutatói bázis jelenléte (Kaposvári Egyetem) Lehetőségek Bio-termesztés növelése a kis és középvállalkozásokban Gyógynövények gyűjtése, termesztése, feldolgozása Az adottságokkal harmonizáló biológiai alapok adaptálása Az időjárási szélsőségek gyümölcstermesztésre gyakorolt hatásainak mérséklése (jégvédőhálók). A hozzáadott érték növelése, gyümölcs és zöldségfeldolgozás Gyengeségek Elavult termelési struktúra, a kertészeti termesztésben Az intenzív kertészeti kultúrák alacsony aránya Az időjárási szélsőségekből adódó jelentős eróziós és deflációs kártétel Kedvezőtlen piaci viszonyok, amelyek fenyegetik a gyümölcsök eladhatóságát A kertészeti termesztéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek kedvezőtlen jövedelem pozíciói, alacsony i ár Az egyéni gazdaságok esetében megfigyelt alacsony üzemi táblaméret A mezőgazdasági termékek egy része feldolgozás nélkül, más része alacsony feldolgozottsággal hagyja el a régiót Fenyegetések A növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezetek, egyéni gazdaságok üzemméretéből adódó financiális veszélyeztetettsége A mezőgazdaság jövedelmezősége nem javul, folytatódik a tőkekivonás A nyíló agrárolló kedvezőtlen hatása a növénytermesztéssel foglalkozó termelő szervezetekre. A klímaszélsőségek fokozott fellépése. A termésingadozásokból adódó piacvesztés Nagy kézimunka igényes zöldség és gyümölcstermesztésben hiányzik a munkaerő 18

3. ÁLLATTENYÉSZTÉS 3.1.A Dél-Dunántúl állattenyésztésének általános helyzete, főbb tendenciái A régió agroökológiai potenciálja az állattenyésztés szempontjából az országos átlagnál jobb. Meghatározó szerepe van az ország gabona-különösen kukoricatermesztésében, és ezen keresztül az abrakfogyasztó állatfajok takarmányellátásában. A silókukorica ugyanakkor a tejelőmarhatenyésztés legfontosabb takarmánya. Végezetül a régió gyepadottságai is kiemelkedően jók, lehetővé téve a gyephasznosító állatfajok, mindenekelőtt a juh- és húsmarhatartást. Sajnálatos tény, hogy a kedvező adottságok kihasználása az elmúlt időszakban jelentős mértékben nem javult, és miután az ágazat jövedelemtermelő-képessége az agrárágazaton belül is az átlagosnál gyengébb, az állattenyésztés a régió gazdasági növekedéséhez nem járulhatott hozzá. A múlt év decemberében a Dél-Dunántúlon összesen 78 ezer szarvasmarhát, 588 ezer sertést, 86 ezer anyajuhot és 3200 ezer baromfit tartottak a termelők, amely számokkal a térség a régiók rangsorában a középmezőnyben szerepelt. Mindezzel együtt hasonlóan a többi régióban tapasztalható tendenciákhoz nálunk is folytatódott az állományok csökkenése. A 2005. év adataihoz képest a tehénlétszám mintegy 5 %-kal mérséklődött, a sertéseké közel egyötödével esett vissza, miközben a juh és a baromfiak száma is apadt. Annak ellenére, hogy az állatlétszám csökkent, az állattenyésztéssel is foglalkozó gazdálkodók száma az elmúlt időszakban némileg nőtt (16. táblázat). 16. Táblázat Az állatot tartó gazdaságok aránya GAZDASÁGI MEGNEVEZÉS SZERVEZETEK EGYÉNI GAZDASÁGOK 2005 2009 2005 2009 Közép-Magyarország 26,6 30,1 60,0 58,2 Közép-Dunántúl 29,5 32,1 42,5 44,5 Nyugat-Dunántúl 26,2 28,7 41,5 43,3 Dél-Dunántúl 24,5 26,4 48,4 49,3 Észak-Magyarország 16,3 17,9 46,0 49,3 Észak-Alföld 30,2 32,4 55,8 55,7 Dél-Alföld 31,9 33,1 65,8 68,1 Ország összesen 26,8 28,9 53,3 54,8 Forrás: KSH évkönyvek Megfigyelhető az is, hogy az elmúlt években a Dél-Dunántúlon az állatállományok nagyobb része gazdasági szervezetekben koncentrálódott. Így 2009 végén e körben tartották a szarvasmarhák 81%-át és a sertések több mint háromnegyedét. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatsűrűség alapján valamennyi gazdaság adatát tekintve régiónk a szarvasmarháknál (Észak-Magyarországgal együtt) az utolsó volt a rangsorban, a sertéseknél pedig (Észak-Alfölddel együtt) az első helyen állt.(17. táblázat) Az állománykoncentráció mindenekelőtt a tejelőmarha-tenyésztésben és a sertéstartásban érhető tetten, és kevésbé érvényes a többi állattenyésztési ágazatra. Kedvező jelenség, hogy a nagyobb állományokkal rendelkező sertéstartó és tejelőtehéntartók az elmúlt periódusban komoly technológiai fejlesztést hajtottak végre, az AVOP pályázatok nyújtotta lehetőségekkel igyekeztek élni. Ezek a korszerű telepek a jövőben a technológiai fejlesztés és innováció kulcsszereplői lehetnek. Eredményeik az országos átlagnál jobbak, szellemi potenciáljuk is alkalmas egy ilyen szerepre. 19

A gyephasznosító állatfajok esetében a kép meglehetősen differenciált. A régióban változatlanul csökken a juhállomány, és néhány kivételtől eltekintve elavult technológia és az országos átlagnál is gyengébb hozamok a jellemzőek. Hiányzik a régióban az olyan integrátor, aki a termékben biztonságot, a technológiai korszerűsítésben iránymutatást jelenthetne. (Kivétel néhány kisebb vágóhíd, pl. Kapos-Tenero) 17. Táblázat A régiók állattenyésztésének fontosabb adatai A GAZDASÁGI SZERVEZETEKNÉL TARTOTT ÁLLATOK ARÁNYA 100 HA MG-I TERÜLETRE JUTÓ MEGNEVEZÉS szarvas- szarvassertésből marhából marha Sertés az összes gazdaság %-ában szám, db Közép-Magyarország 80,0 66,5 14 44 Közép-Dunántúl 76,7 71,6 14 59 Nyugat-Dunántúl 72,2 48,3 18 42 Dél-Dunántúl 80,8 77,0 9 71 Észak-Magyarország 56,1 65,1 9 23 Észak-Alföld 63,0 72,8 13 71 Dél-Alföld 56,8 59,0 11 70 Összesen 67,6 67,0 12 58 Forrás: KSH évkönyvek Kedvező irányú változások tapasztalhatóak a húsmarhatenyésztésben. Az ágazat javuló jövedelempozíciói és a régióban működő két tenyésztőszervezet Magyartarkatenyésztők Egyesülete, bonyhádi és a Hereford-Angus és Galloway Tenyésztők Egyesülete, kaposvári székhellyel hathatós közreműködésének eredményeképpen jelentősen gyarapodott a korszerű gyepgazdálkodásra és modern gyephasznosításra fogékony családi gazdaságok száma. Jelenleg az ország vágómarha-termelésének közel 20%-a származik a régióból. A húsmarhatartók szinte kivétel nélkül családi gazdaságok, és figyelembe véve a gyepadottságokat (elaprózódott legelők) ez a struktúra szakmailag is előnyös. A jövőben az innovációt az ilyen méretű gazdaságokra adaptált műszaki-technológiai és szervezési megoldásokra kellene koncentrálni. Ez az üzemi struktúra ugyanakkor fokozottan igényelné az integrátor szerepét is betöltő nagyobb hízómarha, ill. üszőnevelő telepek létesítését és a mai gazdasági viszonyokhoz igazodó együttműködési és szervezési megoldások kidolgozását. Annak ellenére, hogy a vágómarha döntően exportra kerül nem hanyagolható a hazai fogyasztás élénkítését szolgáló termékpaletta bővítése sem. Jelenleg az igényes belső piac számára felkínálható korszerű termék a régióban csaknem teljesen hiányzik. A gyepre alapozott állattartás terén további pozitív kezdeményezéseknek is tanúi vagyunk. A zárttéri vadtenyésztés (Bőszénfa), ill. húslótenyésztés (Kaposvár) ilyennek tekinthetőek. Ezek a kezdeményezések alkalmasak lehetnek a jövőben nemzetközi integrációs kapcsolatok kiépítésére és nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítására is. Utóbbi jól beilleszthető a régió sajátos profiljához igazodó, speciális i hálózatok árualapjának bővítésére is. A sertéstartásban a régió az országos átlagot jelentősen meghaladó árutermelő kapacitással rendelkezik. Az állománycsökkenés ebben az ágazatban is jelentős, volt, de ez együtt járt a technológiai korszerűsítéssel. Itt is jelentős AVOP forrásokat használtak fel a telepek rekonstrukciójára és a kiegészítő környezetvédelmi beruházásokhoz. Sajnálatos módon ezek a telepek további innovációs csomópontoknak kevésbé tekinthetőek, mivel nagyrészük külföldi hybrideket tart és kapcsolatrendszerük alapján a regionális innovációnak nem célpontjai. Kivételnek tekinthető a Fajtatiszta Sertéstenyésztést integráló szervezet (Kaposvári székhellyel), amely mindenekelőtt a KKV kategóriába tartozó vállalkozások számára szükséges tenyészállat-előállítását szervezi.. Ez a szervezet megfelelő innovációs kapacitással rendelkezik 20