Győr-Moson megye és Győr törvényhatósági jogú város 1922 és 1947 közötti országgyűlési képviselőválasztásainak társadalomtörténeti háttere

Doktori disszertáció Győr-Moson megye és Győr törvényhatósági jogú város 1922 és 1947 közötti országgyűlési képviselőválasztásainak társadalomtörténeti háttere Paár Ádám Ferenc 2015

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori disszertáció Paár Ádám Ferenc Győr-Moson megye és Győr törvényhatósági jogú város 1922 és 1947 közötti országgyűlési képviselőválasztásainak társadalomtörténeti háttere Történelemtudományok Doktori Iskola Dr. Erdődy Gábor DSc, az MTA doktora, tanszékvezető, egyetemi tanár Társadalom- és gazdaságtörténet doktori program Dr. Kövér György CSc, az MTA doktora, egyetemi tanár A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk A bizottság elnöke: Felkért bírálók: Dr. Izsák Lajos DSc, professor emeritus Dr. Sipos Balázs PhD, egyetemi adjunktus Dr. Bódy Zsombor PhD, egyetemi docens Titkár: Tagok: Dr. Varga Zsuzsanna Csc, habil. egy. docens Dr. habil. Hubai László Csc, főiskolai tanár Dr. Vida István (póttag), Dr. Szakál Gyula (póttag) Dr. Gyáni Gábor CMHAS., egyetemi tanár 2015 2

Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Dr. Gyáni Gábornak a támogatásért és értékes javaslataiért, amelyek nélkül ez a disszertáció nem születhetett volna meg. Köszönettel tartozom Dr. Hubai Lászlónak, Kimlei Péternek, Dr. Szakál Gyulának, Dr. Szentkuti Károlynak, Tuba Lászlónak, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri és Mosonmagyaróvári Levéltára, a Győr Megyei Jogú Város Levéltára, az érdi Kisgazda Örökség és Levéltár Alapítvány Kisgazda Levéltára, a Politikatörténeti Intézet Levéltára, a győri Kisfaludy Károly Könyvtár, a mosonmagyaróvári Huszár Gál Könyvtár és a Hansági Múzeum munkatársainak, akik tanácsaikkal és javaslataikkal, valamint források rendelkezésemre bocsátásával segítettek a kutatásban. 3

Tartalom Bevezetés...5 I.Tudománytörténeti és elméleti alapok... 17 I. 1. A választáskutatás történeti áttekintése: tudományágak, elméletek és módszerek... 17 I. 1. 1. A politikatudomány... 18 I. 1. 2. A politikai szociológia... 22 I. 1. 3. A választási földrajz... 26 I. 1. 3. 1. Elbridge Gerry szalamandrái... 28 I. 1. 3. 2. A választási földrajz és a politikai ökológia Nyugat-Franciaországban és Schleswig-Holsteinben... 30 I. 1. 3. 3. A politikai magatartás modelljei... 37 I. 1. 3. 4. A választási földrajz és a politikai ökológia Magyarországon... 40 I. 2. A választáskutatás gyakorlati kérdései és problémái... 50 I. 2. 1. A pártok forrásai és szakirodalma Győr és Moson megyében... 50 I. 2. 2. A társadalomkutatás kockázata: az ökológiai tévkövetkeztetés... 55 I. 2. 3. Zászló vagy személy mi alapján szavaznak?... 58 I. 2. 4. Szocializációs minták vagy racionális döntéshozatal?... 59 II. Pártok, pártcsaládok és pártrendszerek az 1922-1947 közötti időszakban... 63 II. 1. Párttípusok és pártcsaládok a politikatudományban... 63 II. 2. Az 1922-1947 közötti időszak magyarországi pártcsaládjai... 71 II. 2. 1. A törésvonalak... 73 II. 2. 2. A magyarországi pártcsaládok... 77 II. 2. 2. 1. A nemzeti konzervatív pártcsalád... 78 II. 2. 2. 2. A keresztényszocialista, kereszténydemokrata pártcsalád... 80 II. 2. 2. 3. A liberális pártcsalád... 87 II. 2. 2. 4. A paraszt és agrár pártcsalád... 90 II. 2. 2. 5. A szocialista, szociáldemokrata pártcsalád... 97 4

II. 2. 2. 6. A kommunista pártcsalád... 99 II. 2. 2. 7. A szélsőjobboldali (nemzetiszocialista, nyilas) pártcsalád... 101 II.3. A pártcsaládok topográfiai beágyazottsága... 104 III. A választási rendszerek és a választójog 1922-1947 között... 112 II. 1. Választók és választhatók: az aktív és passzív választójog feltételei... 113 II. 2. Biztonsági fékek... 120 IV.Győr-Moson-Pozsony k.e.e. megye és Győr törvényhatósági jogú város arculatai... 125 IV.1. Határrégiókban... 125 IV. 2. Nemzetiségek... 128 IV. 3. Felekezetek... 129 IV. 4. A gazdasági régió... 134 V. Törésvonalak és konfliktusok... 141 V.1. A felekezeti kérdés: katolikus-protestáns és felekezeti-munkáspárti ellentét... 143 V. 2. A zsidó-nem zsidó együttélés és ellentét... 147 V. 3. A nemzetiségi kérdés, különös tekintettel a német kérdésre... 153 V. 4. A telepes kérdés... 163 V.5. Moson és Magyaróvár ellentéte... 174 V. 6. A politikai régió... 176 VI. A Győr-Moson megyei képviselők jellemzői... 185 VI. 1. Folyamatosságok és törések... 185 VI. 2. Foglalkozás és társadalmi háttér... 186 VI. 3. Nemzetiség és felekezet... 189 VI. 4. Személyiség és lokalitás... 191 VII. A választások története... 196 VII. 1. 1922... 196 5

VII. 2. 1926... 199 VII. 3. 1931... 201 VII. 4. 1935... 205 VII. 5.1939... 209 VII. 6. 1945... 214 VII. 7. 1947... 221 Összegzés... 232 Rövidítésjegyzék... 239 Bibliográfia... 241 Mellékletek... 271 6

Bevezetés Az 1989-90-es demokratikus átalakulást követően, és a parlamentarizmus, a jogállam és a polgári demokrácia intézményrendszerének kiépülésével párhuzamosan, a magyarországi történettudomány és politikatudomány művelői természetes érdeklődéssel fordultak az 1867 és 1945, illetve 1945 és 1948 közötti időszak történetéhez. Az 1990-es években megújult érdeklődés övezte a politikatörténet-írást, hiszen a modern kori magyar demokrácia születése pillanatában magától adódott a kérdés: milyen politikatörténeti hagyományokra támaszkodhat a 90-es években kiépülő magyar politikai rendszer, kimutatható-e a kontinuitás az 1945, illetve 1948 előtti időszakkal, akár a pártrendszer, akár a pártok ideológiai és szervezeti építkezése, vagy a politikai kultúra, az állampolgári magatartás tekintetében. A választási rendszert és a pártrendszert vizsgálva például szembe kellett nézni azzal a problémával, hogy Magyarország többpártrendszerű történetének nagy részében a hegemón pártrendszernek volt hagyománya. A hegemón pártrendszer lényege, hogy a többpártrendszer keretei között a politikai verseny korlátozott, mert reálisan egyetlen pártnak van esélye a választások megnyerésére és a kormányalakításra. 1 Az 1867 és 1945 közötti magyar történelmet a hegemón pártrendszer léte jellemezte: majdnem nyolc évtizeden keresztül az 1906-1910 közötti koalíciós kormányzást és az 1918-19-es forradalmi és ellenforradalmi időszakot, valamint az 1944-es nyilas diktatúra időszakát leszámítva egy mamutpárt gyakorolta a kormányzást, amelyik gyakorlatilag leválthatatlan volt. 2 A mindenkori kormánypárt leválthatatlanságát számos tényező biztosította: a választási rendszer jellege (a rendszerbe épített cenzusok és az ún. korrektívumok, vagyis biztonsági fékek révén), a különböző szociológiai érdekcsoportok törekvéseinek és érdekeinek összehangolása, a közigazgatás kormányzati irányítása a főispánok miniszterelnöki kinevezése révén, valamint a szabadságjogoknak (pl. sajtó- és gyülekezési szabadság) az adott korszakoktól függően 1 Csizmadia Ervin: A magyar pártfejlődés történeti perspektívában: új hipotézisek. Politikatudományi Szemle. 2009/4. 8. A hegemón pártrendszer fogalmát elemzi: Enyedi Zsolt-Körösényi András: Pártok és pártrendszerek. 2., javított kiadás. Bp., 2004., Osiris Kiadó. 150. és Bayer József: A politikatudomány alapjai. Bp., 1999., Napvilág Kiadó. 199. 2 A magyarországi hegemón pártrendszerek kormánypártjai a következők: 1867-1875: Deák-párt, 1875-1904: Szabadelvű Párt, 1910-1918: Nemzeti Munkapárt, 1920-1922: Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, 1922-1931: Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt, 1932-1939: Nemzeti Egység Pártja, 1939-1944: Magyar Élet Pártja. Az egyes pártokat bemutatja: Izsák Lajos-Jónás Károly-Kovács Tamás-Réfi Attila-Sziklai István (szerk.): Magyarországi politikai pártok lexikona (1846-2010). I. köt. Bp., 2011., Gondolat Kiadó-MTA- ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport. 7

kisebb-nagyobb mértékű jogszabályi korlátozottsága, nem beszélve a kemény eszközökről, mint az ellenzéki jelöltek hatósági zaklatása, vagy a csendőrség és rendőrség bevetése és erődemonstrációja az ellenzéki választók mozgásának korlátozására. De még a társadalom bizonyos alrendszerei is hatással lehettek a választók magatartására (pl. faluhelyen a templom és az iskola, vagyis a pap vagy a tanító útmutatása, vagy hogy milyen lapok jelentek meg az adott törvényhatóságban). 1867-től 1945-ig, vagyis a kormánypárt dominanciáján alapuló hegemón pártrendszerek időszakában egyetlen olyan országgyűlési választás sem zajlott, amelyik a lakosság egyik vagy másik, kisebb vagy nagyobb részét ne zárta volna ki a választójog gyakorlásából. Bár a választójog általánossá vált 1945-ben, ebben az időszakban is létezett nemzetiségi cenzus (a német nemzetiségűekkel szemben). Az 1947:XXII. tc. újabb kizárásokat léptetett életbe, tovább szűkítve a választópolgárok arányát. 1949 után a rendszerlogikából fakadóan a parlament, Hubai László szavaival élve, nem volt több egyszerű szavazási gesztusnál. 3 Minden választással szemben alapkövetelmény, hogy egyaránt megfeleljen a kormányozhatóság és a reprezentativitás elvének: vagyis, hogy kormányzóképes többséget eredményezzen, és a választás eredményeként létrejövő parlament minél hitelesebben tükrözze a választópolgári közösség politikai-ideológiai mintázatát, vagy legalábbis megközelítse annak leképeződését. 4 A gyakorlatban azonban ez a két feltétel szembekerülhet egymással, és a 20. századi magyar választási rendszerekben állandósult az állapot, hogy a kormányozhatóság elve, a hatalmi logikából fakadóan, rendre felülírta a reprezentativitás érvényesülését. A mindenkori kormánypártok a 19. század második felétől kezdve, szinte az egész parlamentáris korszakban, arra törekedtek, hogy különböző eszközökkel fékezzék a választási versenyt, lefojtsák a társadalom eszmei-politikai megosztottságának, azaz a (természetes) konfliktusosságnak az artikulálását az országos törvényhozásban, és megakadályozzák a parlamenti váltógazdálkodás kialakulását. Ilyen eszközök minden korszakban, és hozzátehetjük, amennyiben Magyarországon kívülre tekintünk, eredetileg szinte minden térségben és országban a mindenkori kormányerők rendelkezésére álltak. Kis túlzással élve, a döntéshozók szinte kifogyhatatlanok voltak az ötletekből, hogyan ne adják meg a választójogot. Abban az esetben, amennyiben a kormányzat megadta a választójogot, és a hatalmon lévő erők politikai meg 3 Hubai László: A választói magatartás kontinuitása 1990-2002. Politikatudományi Szemle, 2002/12. 95. 4 Hubai László: Kis magyar választási földrajz 1920-2002. Rubicon, 2002/4-5. 4. 8

társadalmi értelemben túlságosan drágának ítélték a választójog szűkítését, különböző mechanizmusokkal gyengítették annak értékét, nehogy túl éles fegyverré váljon az ellenzék kezében. De még abban az esetben is, ha a közjogi feltételek nem adottak a politikai versenyhez, amennyiben, mint ahogyan a két világháború között számos vidéki választókerületben előfordult, imitált választások zajlanak, feltétezhető, hogy a választókerületek és települések nem homogének politikailag. Magától értetődően egyszerre többféle pártszimpátia van jelen. E pártpreferenciák sajátos, az adott területre jellemző politikai mintázatot mutatnak. 5 Disszertációmban arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam Győr-Moson megye 1922-1947 közötti párt- és választástörténetét, és bemutassam, hogy a régiós társadalom szerkezete, gazdasági beágyazottsága, törésvonalai milyen módon befolyásolták az egyes politikai irányzatok támogatottságát. Tézisem szerint Győr-Moson megyében és Győr városában kimutatható egy stabil, a politikai rendszereken átívelő, és területhez kötött, vagyis a régió társadalmára jellemző pártmintázat, amelyben az ellenzéki pólus a Horthy-korszakban is mélyen beágyazódott a társadalomba. Egyik tézisem szerint a győr-mosoni pártrendszer nem egyszerűen másolata volt az országos pártrendszernek, hiszen a régiós és helyi jellegű törésvonalak minden régióban meghatározzák a pártképződés mikéntjét, a pártok erősorendjét. Másik tézisem, hogy a politikai rendszerben lezajlott törések ellenére az 1945 utáni politikai-eszmei irányultság alapvetően nem változott a két világháború közötti időszakhoz képest: mindvégig kimutatható a folytonosság az eszmei-politikai irányultságban ha nem is az egyes pártok iránti (mivel bizonyos korábbi pártok a pártrendszer jobboldali szegmensében nem indulhattak), de az egyes eszmei irányzatok és pártcsaládok iránti választáson keresztül. Ennek oka, hogy a régiós társadalmak értékei és ezekhez kapcsolódó törésvonalai minden, a társadalmi és gazdasági szerkezetben bekövetkezett változás ellenére szilárdak maradtak, és megváltozott formában megőrződtek az 1945 utáni új pártrendszerben is (pl. a katolikus értékorientáció, a nemzetiségi kérdés mint konfliktusgeneráló tényező fennmaradása, és a szociális kérdéshez való kapcsolódása 1945 után). A disszertáció szakaszhatárai nem illeszkednek a politikatörténetben meghonosodott korszakoláshoz: a két politikai rendszert, a Horthy-korszakot és az 1945 utáni időszakot együttesen vizsgálom. Ennek egyik oka éppen a 5 Hubai 2002. 96. 9

társadalomtörténeti nézőpont érvényesítésének a szándéka: a társadalomtörténeti folyamatok nincsenek tekintettel a politikai rendszerekre, hiszen a régiós pártképződést meghatározó Horthy-kori törésvonalak egy része szívósan továbbélt 1945 után, az új társadalmi szerkezetben is (különösen a német-magyar nemzetiségi törésvonal tekintetében). A kezdőpontot (1922) indokolja, hogy ez volt az első olyan választás, amelyik a trianoni határok között zajlott, vagyis az 1922-es választásokra Győr és Moson megyékben (ekkor még önállóan) a ma is létező államhatárokon belül került sor. A végpontot (1947) pedig az indokolja, hogy a politikatörténeti szakirodalom egy része az 1947-es választást tekinti fordulópontnak, amelyet követően, ez év őszétől a parlamentarizmus, valamint a koalíciós kormányzáson alapuló demokratikus kísérlet felszámolása az addiginál gyorsabb üzemmódra állt át. 6 Nemcsak politikatörténeti, hanem társadalomtörténeti szempont is szól az 1922-1947 időhatárok kijelölése mellett. 1947-re nagyjából befejezettnek tekinthető a két világháború közötti társadalom felszámolása. A Győr-Moson megye története szempontjából releváns tényekre utalva: erre az időszakra a földreform következtében dominánssá vált a kisbirtok (1945), ezzel a korábbi elit nagybirtokos része és a római katolikus egyház elveszítette gazdasági alapját, a nagyiparban lezajlott az államosítás, valamint megtörtént a németek kitelepítése (1946), és a németek helyére mások (csehszlovákiai menekültek, szigetköziek, borsodi telepesek) letelepítése (1945-47); a lakosság részleges kicserélődése a korábban német nemzetiségi többséggel rendelkező Mosonban alapjában új helyzetet teremtett nemcsak a nemzetiségi viszonyrendszerben, hanem a politikai életben is, az egyházat is érintő földreform pedig Győrben és Mosonban is meggyengítette a térségben domináns katolikus egyház pozícióját. 1947. augusztus 1-jén kezdetét vette a hároméves terv, ami a központilag irányított tervgazdaság bevezetését jelezte. Mindezek következtében az 1947-es választáson már egy átformált arculatú társadalom vett részt. 7 A történetírás eltérő mélységben dolgozta fel az 1922-1947 közötti időszak egyes pártjainak, pártcsaládjainak, eszmei irányzatainak a regionális történetét. Az 1980-as évek végén megindult politikai pluralizálódás, a pártosodás 6 Ld. erről a kérdésről: Hubai László: Viták és álláspontok a II. Magyar Köztársaságról. Múltunk. 2005/2. 209. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy önmagában a választás nem jelentett döntő fordulatot, hiszen a többpártrendszer kulisszaként továbbra is fennmaradt. Azonban a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt mandátumainak megsemmisítése már jelezte a többpártrendszer és parlamentarizmus felszámolását. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999., Osiris Kiadó. 292.,Gergely-Izsák: A huszadik század története. Bp., 2000., Pannonica Kiadó. 307., Izsák-Jónás-Kovács-Réfi-Sziklai 2011. 295. 7 A makrotörténeti változások kapcsán az alábbi szintézisekre hivatkozhatunk: Romsics 1999. 281-282., 311-312., Gergely-Izsák 2000. 262-263., 280-281. 10

hozadékaként a rendszerváltást követően a közönség érdeklődése a pártok múltja felé fordult, és örvendetes módon megkezdődött az egyes régiók párttörténeti múltjának levéltári és sajtóforrásokon alapuló feltárása, valamint erről a témáról monográfiák kiadása. A történészek új összefoglaló munkákat, monográfiákat közöltek a két világháború közötti korszak, valamint az 1945 utáni időszak pártjairól. A párt- és választástörténeti kutatás a makro-(országos) szint mellett növekvő mértékben felölelte az egyes pártok régiós beágyazottságának vizsgálatát, természetesen a forrásadottságoknak a függvényében. Az 1990-es évek elején az újjászerveződött Független Kisgazdapárt figyelmet fordított önnön múltjának rekonstruálására, és történettudományos reprezentációjára, nem csupán országos köztörténeti, hanem megyetörténeti szinten is. A Független Kisgazdapárt régiós és megyei szintű szervezkedésének történetéről, a párt régiós és helyi politikába beágyazott alakjairól számos mű jelent meg. 8 A Nemzeti Parasztpárt Baranya megyei történetét Szirtes Gábor írta meg. 9 A két világháború közötti kormánypártnak kevés megyei levéltári forrásanyaga maradt fenn, de Baranya megye a kivételek közé tartozik. Vonyó József több tanulmánykötetben közreadta a gömbösi Nemzeti Egység Pártjának Baranya és Vas megyére vonatkozó dokumentumait, és tanulmánykötetben feldolgozta a kormánypárt történetét, valamint a levéltári anyag alapján képes volt rekonstruálni a NEP Baranya megyei, illetve községi szociológiai bázisát. 10 8 Szecskó Károly, dr.: A Kisgazdapárt története Heves vár/megyében 1908-1990. /Kisgazda kis könyvek, a Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Tudománypolitikai Intézetének kiadványa, szerk.: Virágh Ferenc, dr./ Bp., 1995., kiadja az FKGP Országos Elnöksége Tudománypolitikai Intézete, Fazekas Gábor-Dani Lukács: A Független Kisgazdapárt Fejér megyében 1910-1949. Székesfehérvár, 1992., kiadja az FKGP Fejér megyei elnöksége. Az FKGP képviselőit ismerteti az alábbi adattár: Vida István-Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949. Életrajzi lexikon. Bp., 1991., ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet (Történeti elitkutatások, szerk.: Kovács I. Gábor) 9 Szirtes Gábor: A gatyás kommunisták? A Nemzeti Parasztpárt Baranyában 1945-1949. Baranya Megyei Levéltár, 1993. A mű kiadását többek között a Nemzeti Parasztpárt eszmei-politikai örökségét valló Magyar Néppárt támogatta. 10 Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának megszervezése és taglétszámának alakulása Baranya megyében (1932-1936). Pécs, 1982. Uő.: A Nemzeti Egység Pártja induló szervezésének első dokumentumai (1932. december-1933. január). Századok,1984/4. 783-831., Uő.: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében, 1933-1936. Baranyai helytörténetírás: a Baranya Megyei Levéltár évkönyve. 1984/1. 175-202., Uő.: Dokumentumok a Nemzeti Egység Pártja Baranya megyei megszervezéséhez és működéséhez. In: Szita László (szerk.): Baranya Helytörténetírás 1989. Pécs, 1989., Baranya Megyei Levéltár. 235-265., Uő.: Marton Béla utolsó kísérletei és kudarca a Nemzeti Egység Pártja szervezésében Dokumentumok a Vas Megyei Levéltárból. Vasi Honismereti Közlemények, 1992/2. 66-79., Uő.: Gömbös Pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932-1939). Budapest-Pécs, 1998., Dialóg Campus Kiadó., Uő.: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pécs, 2001., Pannónia Könyvek. 11

Napjainkban a két világháború közötti szélsőjobboldali pártok regionális történetét, lokális és regionális bázisát is megújult figyelem övezi. Paksy Zoltán regionális metszetben, a Dunántúl térségében, illetve Zala megyében vizsgálta a nemzetiszocialista, nyilas pártok szerveződését és tevékenységét. 11 Megállapítható azonban, hogy az 1990-es és 2000-es években készült regionális és lokális összefoglaló munkákban elhanyagoltan szerepel Győr- Moson térsége. Az északnyugati országrésznek ez a szeglete olyan politikai társadalomtörténeti adottságokkal rendelkezik, amelyek a korábbi évszázadok fejlődéséből, valamint a földrajzi adottságból fakadóan egyedi színt kölcsönöznek ennek a területnek; utalhatunk a kevés iparosodó központ-sok falu kettősségére, a római katolikus dominanciára, vagy Moson megye német nemzetiségű majoritására; arra, hogy Moson megye egy német-magyar erőtérben helyezkedett el, míg a szomszédos Győr megye teljesen magyar nemzetiségi arculattal rendelkezett. Ez a kistérség három egykori megye (Győr, Moson, Pozsony) területén fekszik, amelyek rendelkeznek közös jellemzőkkel, de társadalomtörténeti és néprajzi szempontból mégis egyedi vonásúak. A megyénként egyedi és a közös vonások összessége, és ennek a makropolitikával való egymásra hatása alapján érthetjük meg a két rendszer során bekövetkezett változásokat, amelyek előidézték a politikai couleur locale formálását. 1924 után a három megyét közigazgatásilag egyelőre egyesített törvényhatóság formájában, ideiglenesnek szánt jelleggel összevonták. 12 Így az új közigazgatási határok által kijelölt terület elég széles ahhoz, hogy befogható legyen egy választási társadalomtörténeti kutatás számára, ugyanakkor mégis összetett ahhoz, hogy bemutassam az egyes alterületek fejlődésében jelentkező különbözőségeket, és az egyes területek önálló arculatát. A kereskedelmi centrumból iparvárossá lett Győr, az Öreg-Duna és Mosoni-Duna által közrezárt Szigetköz, az agrár jellegű Mosoni-síkság viszonyainak egyedisége magyarázatot nyújt a pártbeágyazottság különbözőségére, ahogyan a német többségű Moson és a magyar lakosságú Győr megyék, vagy utóbbi területén a katolikus lakosságú Sokoró-dombság és az evangélikus lakosságú Tóköz nemzetiségi és vallási arculata is meghatározó a helyi pártosodás jellegére, a pártbeágyazottságra és a politikai kultúrára. 13 11 Paksy Zoltán: Nagypolitika kicsiben: parlamenti választás és társadalmi háttere Zalaegerszegen 1935-ben. Korall. 2004. szeptember. 88-107. 12 1923. évi XXXV. tc. a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7575, 2011. november 2. 13 Győr-Moson megye táji tagozódásáról, valamint a táji jellemzők által meghatározott műveltségéről és gazdasági szerkezetéről hasznos volt számomra: Kósa László: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp., 1978., Akadémiai 12

A disszertációban arra törekszem, hogy felvázoljam az 1922-1945 közötti Győr-Moson- Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye/vármegyék, majd az 1945-1947 közötti Győr-Moson megye, valamint Győr törvényhatósági jogú város választás- és párttörténetét (az 1950-ben e területhez csatolt Sopron megye és Sopron törvényhatósági jogú város nélkül), a megye és a város társadalomtörténetébe ágyazva. A kutatás fókuszát a választások szociológiai és kulturális összetevőire kell szűkítenem, és el kell tekintenem a választási magatartás pszichológiai és szociálpszichológiai vonásainak ismertetésétől, mivel ez a szempont túlzottan is szétfeszítené az elméleti-tudománytörténeti bevezető kereteit. 14 Mivel a disszertáció bevallottan egyfajta kísérlet a történettudomány és a politológia Magyarországon még többnyire széttartó útjainak egyesítésére, ezért a politikatudományi jellegű fejtegetések, ismertetések tekintélyes részt tesznek ki. Tudatosan törekszem arra, hogy a magyarországi, szűkebben a Győr-Moson megyei választások politikai szociológiai, választási földrajzi és párttörténeti hátterét amennyiben lehetséges nemzetközi tudományos kontextusba helyezzem. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar politikatörténet akkor tudja nemzetközi szinten is megértetni a két világháború közötti, vagy az 1945-47 közötti időszak történetét, ha kilép az 1920 után részben kényszerűen kialakult nemzetállami keretből, és elhelyezi a magyarországi folyamatokat a nemzetközi kontextusban. Mindebben a politikatudomány komparatív (összehasonlító) iránya nyújthat eszközt. A komparatív és lokális, regionális társadalom- és politikatörténeti nézőpontok ötvözése szükségszerűen együtt jár a történettudományi munkákban megszokott kronologikus szerkezet oldásával : az egyesített megyék és Győr város földrajzi, társadalomtörténeti, gazdasági vonatkozásainak a bemutatásakor a tematikus rendezőelvet követem, míg a szigorúan vett kronológiai sorrendet csak az utolsó fejezetben alkalmazom, amelyben egymás után ismertetem a képviselőválasztások lefolyását. Nem foglalkozhatok azonban minden kérdéssel teljes mélységében, ezért bizonyos fontos politikatudományi jellegű kérdések tárgyalásától el kellett tekintenem. Az egyes pártok országos programjait külön nem elemzem, mivel a programok Kiadó, Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920). Bp., 1998., Planétás Kiadó, Borsos Balázs: A magyar népi kultúra régiói 1. Dunántúl, Kisalföld, Alföld. Bp., 2011., M- érték Kft. Kiadó. 14 A választás pszichológiai elméleteiről részletesen ír: Prasanta K. Pattanaik: Voting and collective choice. Some aspects of the theory of group decision-making. 1971., Cambridge University Press., Pippa Norris (ed.): Elections and Voting Behaviour. New Challenges, New Perspectives. Aldershot, Bookfield, Singapore, Sidney, 1998., Dartmouth Publishing Company Limited. Ashgate Publishing Limited. (Teh international library of Politics and Comparative Government, ed.: David Arter) 13

teljes körű ismertetése és összevetésük a makropolitikai kutatás témakörébe tartozik, én pedig éppen a regionális és lokális jellegű kutatásra törekszem. Természetesen a pártok programjaikat a makroszintű közösségre vonatkoztatva fogalmazzák meg, de azok megvalósíthatóságát, realizálhatóságát a regionális és lokális társadalom tényezői határozzák meg. Sok esetben egyetlen személy, képviselő választási győzelmében a személyiség vagy a kapcsolatok nagyobb szerepet játszottak, mint a pártközpontok akarata és programja. Különösen így volt ez az egyéni választókerületekben, ahol a Horthy-kori választások többsége zajlott. A programok helyett figyelmem fókuszát arra fordítom, hogy a pártok miként reflektáltak az adott regionális társadalom jellegzetességeire, törésvonalaira. A makro- és a regionális, lokális szint összefüggéseit szerves egységben mutatom be. A disszertáció összetett témájából fakad a makro-történet és a regionális történet szintjeinek egymásra forgatása, kölcsönhatásos viszonyának vizsgálata. A makro-történet szükségszerűen pártközpontú, míg a regionális és lokális politikum vizsgálatakor társadalom- és gazdaságtörténeti mutatókat elemzek, hogy minél teljesebben és sokoldalúbban felvázoljam a vizsgált, és önmagában is összetett régió politikai mintázatát. A makroszintű elemzés pártközpontú perspektívájából fakad, hogy nem törekedhetek az országos politikai rendszer valamennyi szegmensének áttekintő elemzésére, így nem reflektálok azokra, a politikai rendszer egészének jellegével kapcsolatos szakmai vitákra sem, amelyek a Horthy-korszak és az 1945-47 közötti rendszer tartalmának értelmezése és megnevezése körül zajlanak, és nem tartom feladatomnak a politikai rendszerek értékelését. A pártrendszert úgy kezelem, mint a politikai rendszer elválaszthatatlan elemét, szubrégióját, amelyik azonban a disszertációban önálló szerepet kap. Szükségtelennek éreztem a reflektálást a Horthy-korszak és az 1945-47 közötti időszak politikai rendszereinek a pártszerkezeten túlmutató tartalmi és intézményi vonásaira, hiszen a tudományos szakirodalom a rendszerváltás óta, amióta a források teljes köre és a legteljesebb tudományos szabadság rendelkezésre áll, kellő mértékben tárgyalta a két politikai rendszer leírását. 15 A választások történetéből nem 15 Korántsem a teljesség igényével az alábbi művek tájékoztatnak a két tárgyalt politikai rendszer jellegéről: Horthy-korszak jellegéről: Hirata Takeshi: A bethleni konszolidáció jellege a nemzetközi szakirodalom tükrében. Valóság, 1993/11. 54-66., Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában, 1914-1945. Debrecen, 1998., Csokonai Kiadó, Hajdu Tibor: Mozgástér és kényszerpálya: Horthy-korszak. Rubicon, 1998/4 5.42 43., Romsics Ignác: Bethlen István. Bp., 1999., Osiris Kiadó, Romsics, 1999., Püski Levente: Demokrácia és diktatúra között. A Horthy-rendszer jellegéről. In. Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Bp., 2005., Osiris Kiadó. 206-233., Ungváry Krisztián: Magyarország szovjetizálásának kérdései. In: Romsics Ignác (szerk.): ua. 279-308., Turbucz Dávid: A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében. Múltunk, 2007/4. 228-254. Püski Levente: Horthy-rendszer (1919-1945). Bp., 2006., Pannonica Kiadó. Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). 2., bővített és átdolg. kiadás. 14

foglalkozom az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztásával, mivel a választás idejére nem stabilizálódhatott még a pártrendszer a Dunántúlon. Ugyancsak el kellett tekintenem azoknak a törésvonalaknak a részletes vizsgálatától, amelyek az országos pártosodást strukturálták. Noha ismertetem a cleavage (törésvonal)-elméletet, fontos megjegyezni, hogy a Lipset-Rokkan szerzőpáros által megfogalmazott törésvonalak az egyes országok fejlődéséhez, azokon belül az egyes régiók, tájegységek objektív adottságaihoz, történelmi és társadalmikulturális hagyományaihoz illeszkedtek, vagyis mindig a helyi színekben jelentek meg. 16 A vizsgált politikai térnek nemcsak a története, hanem az elnevezése is sajátosan alakult, ami a trianoni békeszerződés kontextusában érthető meg. Az 1920-as évek elején szükségessé vált a megcsonkított megyék közigazgatásának szanálása. Az 1923-ban létrehozott ideiglenes(nek szánt) vármegyék hivatalos elnevezése az 1923:XXXV.tc. szerint közigazgatásilag egyelőre egyesített (írásban rövidítve: k.e.e.) vármegyék, de a mindennapi szóhasználatban elterjedt a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye formula is. A különbség látszólag jelentéktelen, de a többes szám használata konkrétabban utalt az ideiglenességre. A disszertációban Győr-Moson és Pozsony k. e. e. vármegyék formulát használom abban az esetben, amikor közjogi eseményekről írok, ezzel is kifejezve, hogy a megyéket politikai-közigazgatási egységként kezelem. A Győr-Moson elnevezést akkor használom, amikor a két megye történetének, társadalmának, gazdaságának, műveltségének, nemzetiségi és felekezeti tagoltságának, valamint pártviszonyainak korabeli, valamint 1923 előtti jellegzetességeiről írok. 1945 után a Győr-Moson név vált hivatalossá, ettől az időponttól számítva közjogilag is ezen a néven említik a megyét. 1950-ben egyesítették Győr-Moson és Bp., 2008., ELTE Eötvös Kiadó. Ilonszki Gabriella: Képviselők és képviselet Magyarországon a 19. és 20. században. Bp., 2009., Akadémiai Kiadó, Az 1945-47 közötti rendszer jellegéről: Balogh Sándor-Jakab Sándor: A magyar népi demokrácia története 1944-1962. Bp., 1978., Kossuth Könyvkiadó, Hubai László: Viták és álláspontok a II. Magyar Köztársaságról. Múltunk, 2005/2. 203-220., Bihari Mihály: Magyar politika 1944-2004. Politikai és hatalmi viszonyok. Bp., 2005., Osiris Kiadó. A két, általam tárgyalt politikai rendszerről rövid bevezetőt nyújt: Izsák-Jónás-Kovács-Réfi-Sziklai 2011. 137-147., 255-261. 16 Magyarországon a szerzőpáros által ismertetett törésvonalak másként jelentek meg, mint Nyugat-Európában. Ilyen különbségnek tekinthető, hogy a klasszikus centrum-periféria és a munkaadó-munkavállaló törésvonal Magyarországon zsidó-keresztény szembenállásként is artikulálódhatott. Az 1918 előtti időszakban a politikai küzdelmek tengelyét a közjogi kérdés jelentette, de ez az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásával és az 1918- as forradalommal érdektelenné vált, illetve csak a későbbi ún. királykérdés formájában létezett. Ld. Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán. Bp., 2008., Napvilág Kiadó., Ignácz Károly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920-1945. Bp., 2013., Napvilág Kiadó. 15

Sopron megyéket, Győr-Sopron megye néven. 17 Ha a jelenleg érvényes megyebeosztásról írok, akkor a megyék mai elnevezését használom. A városok és falvak esetében azt az elnevezést tekintem mérvadónak, amelyik az adott időszakban hivatalos volt. Moson és Magyaróvár 1939- ben egyesült, előtte a két település önállóan élte az életét. Ahogyan 1970 előtt hiába keressük a térképen Jánossomorját, helyette Mosonszentjánost, Mosonszentpétert és Pusztasomorját találjuk. 18 A disszertáció témáját bevallottan az a szándék inspirálta, hogy mintát nyújtsak arra, hogyan lehet alkalmazni a történeti politológiát, hogyan találhat utat a politikatudomány a történeti szintézishez, a politikai társadalomtörténeten keresztül. Kevés magyar nyelvű elméleti műre támaszkodhattam, amelyek egyforma mélységben állnak a történettudomány és politikatudomány tudásanyagán, és e kettő szintézisének megvalósítására törekszenek. A történeti politológia még mindig fehér folt a magyarországi történettudományban és a politikatudományban, a regionális társadalomtörténeti aspektusok és a párttámogatottság összefüggése pedig különösen hiányos fejezete a magyar szakirodalomnak. Mindazonáltal remélem, hogy sikerül bebizonyítanom a politikatudomány és a történettudomány egymásrautaltságának előnyét, és utat mutathatok ennek a kölcsönhatásnak a gyakorlati hasznosításában. 17 Romsics 1999. 338. 18 Thullner István: A városegyesítés visszhangja a korabeli sajtóban. In: Szentkuti Károly (szerk.): Mosonmagyaróvár 60 éve, 1939-1999. Emlékkönyv a város egyesítésének 60.évfordulója alkalmából. Mosonmagyaróvár, 1999., Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata. 13-22., Thullner István: Jánossomorja: kismonográfia és településtörténeti olvasókönyv. Jánossomorja, 2004., Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány. 40. 16

I.Tudománytörténeti és elméleti alapok I.1.A választáskutatás történeti áttekintése: tudományágak, elméletek és módszerek Meglátásom szerint minden választási rendszer mint a politikai rendszer egyik alrendszere, amelyik azzal összefüggésben van, de mégis elkülönült rendszert alkot hét komponensből áll össze. Ezek: a választások jogszabályi környezete, amelynek meghatározására természetesen az állam jogosult (törvényekkel, rendeletekkel), a választások idején és a választási eljárás lebonyolítására felállított intézmények, a pártok választási programjai, a választási kampányok, a pártok képviselőjelöltjeinek és választási apparátusának tömegei, valamint a választók tömegei, és némileg elvont elemként a választói magatartás, amelyik része az állampolgári kultúrának. Az állampolgári kultúrát olyan adottságnak tekintem, amelyik diffúz módon van jelen a társadalom különböző szféráiban, az állami intézményekben, az iskolarendszerben és az egyesületi életben. A magyar kutatók összegyűjtötték és feldolgozták a választások jogi és intézményi kereteinek működését, valamint a pártprogramokat, ugyanakkor a választási rendszer mikroszintje, a kampányok, a választói tömeg szociológiai rétegződése, és az azzal összefüggő választói magatartás kutatása sokszor elhanyagolt tényező a szakirodalomban. Minél jobban távolodunk az intézményi szinttől, annál mélyebbre hatolunk a regionális és lokális társadalom finomszerkezetébe. A regionalitás és lokalitás szintjén folytatott kutatásban a társadalomtörténet, a politikai társadalomtörténet és a választási földrajz nyújthat segítséget. Disszertációmban az intézményi aspektusokkal a pártok, a választójog és választási rendszer vonatkozásában foglalkozom, egyébiránt a régiós és lokális társadalmi jellemzőkből és törésvonalakból próbálom megérteni a pártok támogatottságának mértékét. A pártok képviselőjelöltjei és választói magatartása, valamint az állampolgári kultúra vizsgálatát illetően a 19. század végi és a 20. század eleji társadalomtudományos forradalom, valamint ezeknek empirikus módszertana megtermékenyítően hatottak mind a korábban intézményközpontú, normatív politikatudományra, mind pedig a történettudományra. Az olyan határterületek, mint politikai szociológia, politikai pszichológia vagy politikai kultúra nemcsak a politikatudomány nyitottságát jelezték a rokon társadalomtudományok nézőpontjai, 17

kérdésfeltevései és módszerei iránt, de lehetőséget nyújtottak a 19. század vége óta széttartó társadalomtudományok szintetizálására is. Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegyék és Győr törvényhatósági jogú város politikai társadalmának vizsgálatában a hagyományos politika- és társadalomtörténet mellett a politikatudomány, valamint két határterület, a politikai szociológia és a választási földrajz nézőpontjának és módszertanának szintézisére teszek kísérletet. Ezért, a politikatudomány értelmezési kereteinek és fogalmi apparátusának a bemutatását követően, a politikai szociológia és a választási földrajz fogalmát értelmezem, hozzátéve, hogy a választási földrajzról részletesebben írok. Ezt indokolja, hogy a rész-diszciplína magába sűríti a politikai szociológia és a politikai kultúra tanulságait, de ezen kívül más diszciplínákból is merít, a közvéleménykutatástól a szociálpszichológiáig, miközben számos vita van a választási földrajz alkalmazhatósága körül. Ezért szükséges a választási földrajz történeti ívének felvázolása. I.1.1. A politikatudomány Talán különösnek hat, hogy a disszertáció elméleti alapjai közé sorolom a politikatudományt, amelyik jóval tágabb és összetettebb, mint a választások és választási rendszerek jogi, intézményközpontú, kulturális vagy szociológiai tanulmányozása. Mégis fontosnak tartom a 20. században intézményesült politikatudomány nézőpontjának felvázolását, amelyet a disszertációban a történettudományos, illetve ezen belül társadalomtörténeti megközelítéssel ötvözök. A politikatudomány fiatal diszciplína, amelyik, hasonlóan a többi rokon, ún. társadalomtudományhoz (közgazdaságtan, szociológia, pszichológia, antropológia), a filozófia nagy rendszeréből szakadt ki, tehát gyökerénél fogva interdiszciplináris tudományág. Alapvető fogalmai (hatalom, uralom, legitimitás, szuverenitás, parancsolás és engedelmesség) filozófiai jellegűek, de emellett a politikatudomány fiatal társadalomtudományként magába olvasztotta az alkotmánytan és a jog, a történettudomány, majd a többi társadalomtudományok (szociológia, közgazdaságtan, pszichológia, antropológia) eredményeit, fogalmait és nézőpontját. 19 19 Mattei Dogan: A politikatudomány és a többi társadalomtudomány. In: Robert E. Goodin-Hans-Dieter Klingemann (szerk.): A politikatudomány új kézikönyve. Bp., 2003., Osiris Kiadó. 108. 18

Bár Európában is létezett egyfajta ős-politikatudomány, az újkori egyetemeken kialakult kameralisztika vagy Polizeywissenschaft, amelyik a hivatalnokok képzésével az állam tisztviselő-utánpótlását volt hivatva biztosítani, és ennek megfelelően praktikus ismereteket oktatott, azonban a modern empirikus alapon nyugvó politikatudomány szülőhazájának az Egyesült Államok tekinthető. Hosszú elméleti előzmények után a politikatudomány intézményesülése a 20. században következett be, elsőként az Egyesült Államokban (szimbolikusan az Amerikai Politikatudományi Társaság 1903-as megalakulását tekintik kezdőpontnak), ahol a modern tömegtársadalom, a tömegdemokrácia, és ezzel együtt a politikai jelenségek vizsgálatára vonatkozó társadalmi igény először megjelent. 20 Az intézményesült politikatudomány iránti igény ugyanis elválaszthatatlan a társadalom demokratikus fejlődésétől. Gabriel A. Almond egyenesen úgy fogalmazott, hogy ha a politikatudomány történetét egy olyan görbével modelleznénk, amelyik a tudományág fejlődését írná le, akkor jelentősen megugrana a 19. században, majd stabilan emelkedni kezdene a 20. században, amikor a tudományág valódi professzionalizálódása végbement. 21 Almond a politikatudomány első felívelési szakaszát a két világháború közötti időszakra teszi, amikor a Charles Merriam, Harold Laswell és Harold Gosnell nevével fémjelzett Chicagói Iskola révén az empirikus társadalomkutatás beépült az amerikai politikatudományba. 22 A New Deal politikája és a II. világháborús mozgósítás oly mértékben hozzájárult az amerikai társadalom átformálásához, hogy a politikai és gazdasági döntéshozók egyre inkább igénybe vették döntéseikhez a modern diszciplínák szociológia, pszichológia, politikatudomány, marketing által nyújtott tudományos hátteret. A második fellendülés a II. világháború utáni időszakban következett be, a behaviorista forradalomnak köszönhetően. A jogi-normatív, intézményközpontú politikaelméletet megújító empirikus amerikai politikatudomány ekkor gyökeret eresztett Nyugat-Európa egyetemein és tudományos intézeteiben, nem utolsósorban a demokratizálódási kísérletnek köszönhetően. 23 Noha sokáig a 20 Warren E. Miller: Politikai viselkedés régen és ma. In: Goodin-Klingemann 2003. 289. Domenico Fisichella: A politikatudomány alapvonalai. Bp., 2000., Osiris Kiadó. 71. o., Bayer 1999. 34-36. 21 Gabriel A. Almond: Politikatudomány: a tudományág története. In. Goodin- Klingemann, 2003. 61. 22 Megjegyzendő, hogy számos európai társadalomkutató járult hozzá ekkoriban az amerikai társadalomtudományok (politológia, szociológia, pszichológia) fejlődéséhez, így Paul Lazarsfeld, a politikai szociológia egyik megalapozója, Sigmund Neumann, valamint a Frankfurti Iskola tagjai (pl. Otto Kirchheimer, Theodor W. Adorno, Herbert Marcuse, Frantz Leopold Neumann, Leo Löwenthal). 23 Gabriel. A. Almond: Politikatudomány In: Goodin-Klingemann 2003. 61., Bayer 1999. 34-36. 19

nyugat-európai politikatudomány a szilárdabb társadalmi és tudományos alapokon álló amerikai társa árnyékába szorult, azonban 1970-ben már megalakult az európai politikatudományi tanszékek nemzetközi szervezete (European Consortium for Political Research). 24 Feltehetjük az obligát kérdést: mivel foglalkozik a politikatudomány? Elsőre azt mondhatjuk, hogy a politikatudomány vizsgálódásának középpontjában a politika áll. A politika magában foglalja a politikai rendszert, annak intézményeivel (polity) együtt, a politikai erők közötti küzdelmet (politics), a közpolitikát (policy), amelyik a javak és szolgáltatások elosztására vonatkozik bizonyos elv mentén, valamint a politikai kultúrát. 25 A politikatudományon belül számos megközelítés létezik a politika lényegéről. Az egyik elmélet feltételez egy harmóniát az egyének, csoportok között. Ennek az irányzatnak a hívei feltételezik, hogy a politika célja az egykor volt harmónia visszaállítása. A politika más meghatározása viszont éppen a konfliktust tekinti a politika lényegének, ezeket a megközelítéseket összefoglalóan konfliktuselméletnek nevezzük. Carl Schmitt egyenesen a barát-ellenség elkülönülést tekinti a politika lényegének. 26 A politikai (vagy más természetű) társadalmon belüli konfliktusok megoldásának többféle módja lehet: a demokráciákban ez a többségi elv, amelyik a választási versenyben jut kifejezésre. Más megközelítések viszont arra helyezik a hangsúlyt, hogy a politika normatív értékek (pl. béke, közjó) képviseletéért zajlik. Max Weber a politikát koncepciózus gondolkodásnak és gyakorlati cselekvésnek tekintette, és különválasztotta normatív céljától, amelyre a politikai cselekvés irányul. 27 A 20. században az állam hatáskörének bővülésével, az ágazati politikák számának növekedésével, illetve mélyülésével (pl. a szociálpolitika, a gazdaságpolitika, a foglalkoztatáspolitika, a jóléti politika megjelenése) népszerűvé vált a politika közpolitikai felfogása. David Easton kanadai politológus értelmezésében a politikai rendszer mindazon interakciókat magában foglalja, amelyek a társadalomra nézve kötelezőként felfogott döntések 24 Uo. 85. 25 A hétköznapi szóhasználatban a politika kifejezés általában a politikai versenyre és a politikai intézmények működésére, vagyis a politics és a polity fogalmára szűkül. A politika fogalom három értelmezéséről ír: Ágh Attila: Közpolitika. In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? Bevezetés a politika világába. Bp., 2003., Osiris Kiadó. 119-163. 26 Fisichella 2000. 44-45. 27 Uo. 54., Bayer 1999. 59-63. 20

meghozatalára jogosultak. 28 Harold Lasswell felfogásában a politika a közjavak elosztása körül bonyolódik: a politológia azzal foglalkozik tehát, ki, mit, mikor és hogyan ad? Természetesen ez a definíció a közpolitikai szemléletet fejezi ki, amelyben a politika bizonyos közfeladatok ellátását végzi, és ezekhez a politika eszközöket (forrásokat, intézményeket) rendel. 29 A New Deal, majd a II. világháború utáni társadalmi és gazdasági reformok, amelyek szükségszerűen együtt jártak a szövetségi kormányzat hatáskörének bővítésével, Európában pedig a háború utáni újjáépítés és a jóléti politika együttesen megalapozták a politika ilyen típusú felfogását (emellett Németországban és Ausztriában az amerikai típusú politikatudomány intézményesülése a demokratikus szocializációs folyamatnak is részét képezte). Mindazonáltal a politikában továbbra is fennmaradtak, és népszerű témák maradtak olyan kérdések, hogy melyik politikai intézményrendszer a legmegfelelőbb az emberi közösségek számára, melyik politikai intézményrendszer felel meg leginkább a jó kormányzás követelményének. 30. A lasswelli elosztás-központú közpolitikai megközelítés nem elégítette ki Robert E. Goodint és Hans-Dieter Klingemannt, akiknek megközelítésében a politika a hatalom korlátozott alkalmazásában írható le. A két amerikai szerző arra hívta fel a figyelmet, hogy a redisztribúció csak egyik aspektusa a politikának. Utalnak arra, hogy a behaviorista forradalom és a racionális választás elmélete után a politikatudományban bekövetkező neoinstitucionalista fordulat visszahozta a politikatudományba a normatív elemek, értékek és intézmények fontosságának felismerését. Elméletükben a politikatudomány vizsgálódásának tárgyába belesűríthető minden olyan mechanizmus, amelyik a társadalmi hatalom korlátozott alkalmazására irányul. 31 A politikatudomány paradoxona, hogy bár elméleti kereteit, fogalmait más tudományterületekről (filozófia, jog, alkotmánytan, történettudomány, szociológia, közgazdaság, antropológia stb.) vette át, mégis az önállóság igényével lép fel. Azonban a legtöbb politikatudományi probléma mégis szoros összefüggést mutat más tudományterületekkel, ami megteremtette a lehetőséget Mattei Dogan kifejezésével élve a 28 Bogdanor 2001. 532. 29 Gabriel A. Almond: Politikatudomány... In: Goodin- Klingemann 2003. 75-76. 30 Bo Rothstein: A politikai intézmények: áttekintés. In: Goodin- Klingemann 2003.139. 31 Robert E. Goodin-Hans-Dieter Klingemann: Politikatudomány: a tudományág. In: Goodin-Klingemann 2003. 22-35. 21

tudományágak közötti hézagok kitöltésére. Ez megmutatkozik a hibridizáció jelenségében, vagyis abban, hogy a politológia közös területeket alakított ki más tudományágakkal. Egyebek között hogy csak a témám szempontjából relevánsakat említsem a politikatudomány és a földrajz, a politikatudomány és a szociológia területén (emellett a pszichológiától kezdve a közgazdaságig számos tudományág megtermékenyítette a politikatudományt), de ezen kívül még 38 hibrid területet (pl. politikai nevelés, pszichopolitika, nemi szerepek és politika) tartanak nyilván. 32 Összességében megállapítható, hogy mára a tudományágak közötti elméleti és módszertani átjárás megvalósult a politikatudományban. Az alábbiakban két, a disszertáció témáját meghatározó hibrid területet mutatok be, amelyek a politikatudomány és más társadalomtudományok határterületén alakultak ki, további specializálódást előidézve (politikai szociológia, választási földrajz). I.1.2. A politikai szociológia A politikai szociológia nézőpontjának, kérdésfeltevéseinek hatására megjelenő New Political History, valamint ennek újító hatásaként kialakult politikai társadalomtörténet új kérdéseket vetett fel. Kikből állnak a választójogosultak? Kik és miért szavaznak? Honnan rekrutálódnak a pártok politikusai? A szociális, földrajzi, nemzetiségi, felekezeti miliő és az ezekhez kapcsolódó törésvonalak hogyan befolyásolják a pártképződést? Milyen módon hatnak a kampányok a választás kimenetelére? Mi határozza meg az állampolgárok politikai választását, az intézmények milyen integrációs funkciót töltenek be? A politikai szociológia definícióját Seymour Martin Lipset amerikai politikatudós összegezte Political Man. The Social Bases of Politics című 1959-es művében, amelyik magyarul Homo Politicus címen jelent meg 1995-ben, és máig a politológusok által legtöbbet idézett mű. 33 Bár Lipset könyvének első megjelenése (1960) óta a politikatudomány és a történettudomány tükrében számos megállapítása elavult, leegyszerűsítőnek tűnik, vagy legalábbis megkérdőjelezhető (pl. a munkásosztály tekintélyelvűsége, a gazdasági fejlettség és a demokrácia szoros összefüggése), de a politikai szociológia definíciója, amelyet az első 32 Mattei Dogan: A politikatudomány... In: Goodin-Klingemann 2003. 108-126. 33 Uo. 125. 22

fejezetben közölt, ma is helytálló: A politikai szociológia egyik fő érdeklődési területe a demokráciát megalapozó társadalmi feltételek elemzése. Talán meglepően hangzik, de szilárd demokráciához szükség van a konfliktus, más szóval a megosztottság nyílt megjelenésére, az uralkodó pozícióért folytatott harcra, a hatalmon lévő pártokat érő kihívásokra és a hivatalban lévők cserélődésére. 34 Vagyis a politikai szociológia egy kérdésre vezethető vissza: mi tartja fenn az egyes országokban és nemzetközi szinten a demokráciát? A Lipset-i definícióból levonhatunk két dolgot: a politikai szociológia a konfliktust, a versenyt a demokratikus politikai rendszerek immanens, magától értetődő adottságának tekinti, mint amelyik lehetőséget nyújt a természetes módon tagolt, sokszínű politikai közösségben az érvek, értékek és ezekkel kapcsolatos álláspontok kifejtésére, a koncepcionális viták kihordására, továbbá a szavazási procedúrát, a közhivatalok választással történő betöltését is úgy fogja fel, mint a politikai közösség természetes tagoltságának nyílt megjelenítését. Kicsivel később a könyv lapjain Lipset az állam és a társadalom elkülönülését a reformáció és az ipari forradalom korszakáig, vagyis a modernitás kezdetéig vezeti vissza. 35 Ebből fakadóan az isteni legitimitás mellett, illetve azt követően az állami legitimitás is erős kritikák kereszttűzébe került: egyes gondolkodók az államtól mint elidegenedett hatalmi szervezettől visszaperelték a jogokat a társadalomhoz, vagyis állam és társadalom viszonyát konfliktusosnak látták (mint a korai szocialisták, Proudhon vagy Marx), mások azonban szükség- és törvényszerűnek, sőt jogosnak tekintették a társadalom alárendelődését az államnak. Lipset szerint a politikai szociológia azzal vágta át ezt az ellentétet, hogy egyrészt felismerte a konfliktus hozzájárulását a modern politikai rendszerek stabilitásához, másrészt az intézményesülés jelentőségét érzékeltette a modern társadalomban, amelyben a konszenzus fenntartását és a konfliktus kihordását sokféle intézmény biztosítja, és az állam maga csak egy ezek közül. 36 Lipset felhívta a figyelmet arra, hogy a szavazás egyszerre a verseny, a konfliktus kihordásának, megjelenítésének eszköze, és ugyanakkor a társadalmi integrációt szolgáló intézmény, és ezért a szavazást elsősorban abból a szempontból értékelte, hogy az fenntartja és 34 Seymour Martin Lipset: Homo Politicus. A politika társadalmi alapjai. Bp., 1995., Osiris Kiadó. 13. Egyes témák hivatkozásai: 44-60., 93-95., 104-147., 152-193. Természetesen a politikai szociológia a diktatúrák integrációs mechanizmusaival és intézményeivel is foglalkozik, ahogyan Lipset is (ld. Uo. 148-193.), azonban, érthetően, a politikai szociológia intézményesüléséhez is szükséges a demokrácia bizonyos foka. 35 Lipset 1995. 13. 36 Uo. 14-15. 23