Ha már fent voltam az Interneten, ismét megnéztem az időjárás előrejelzést, érdemben nem változott, csak a keddi özönvizet becsülték kisebbre.

Markelfingen, 2012. június 11, hétfő, 33. nap Egész éjjel esett megint. Reggel két okból is felkeltem már hét óra előtt. Egyrészt éjjel bejelzett a WC, hogy teli van és ekkor kicsit elállni látszott az eső és alkalmasnak véltem a helyzetet az ürítésre. Tévedtem, mire kiértem az ürítő helyre, - ami itt természetesen nem fedett helyen van, - ismét rákezdett, elég rendesen eláztam. Ami sokkal fontosabb volt, hogy megpróbáltam felhívni a betyárokat mielőtt elindulnak az iskolába. Nem volt szerencsém, kicsit lassan állt össze az Internet kapcsolat és fél nyolc előtt pár perccel már nem vették fel a telefont. Ebben biztos az is szerepet játszott, hogy Tamás ma Brüsszelbe utazott és Vikinek egyedül kellett megbirkóznia a három gyerek elvitelével a műintézetekbe. Ha már fent voltam az Interneten, ismét megnéztem az időjárás előrejelzést, érdemben nem változott, csak a keddi özönvizet becsülték kisebbre. Kicsit még ellötyögtünk, azután elkezdtem készíteni a reggelit. Elfogyasztása után felmerült, hogy akár esik, akár fúj, ma bizonyos dolgokat be kell, hogy vásároljunk. Abban maradtunk, hogy egyedül megyek be Konstanz-ba. Egyrészt így gyorsabban tudok haladni a motorral, másrészt több cuccot tudok elhozni, és semmi értelme, hogy mindketten elázzunk. Fél tíz körül kicsit javult az idő és összekészültem. Tízkor indultam és simán bejutottam a mintegy 15 kilométerre lévő ipari-kereskedelmi zónába. Itt kicsit keresgélnem kellett, de végül találtam egy Aldi-t. Amíg az üzletben keresgéltem a dolgokat egy nagyon durva eső csapott le a környékre. Mire kijöttem, lecsendesedett, de még mindig esett. Nagy-nehezen behúzódtam a bevásárlókocsival és a motorral a kevés fedél alá. Itt bepakoltam, felhúztam a vízhatlan nadrágot és a visszaindulásra kivártam egy esőmentes időszakot. Ez nem tartott soká és elkapott az úton egy nem túl erős, de motoron nagyon kellemetlen zápor. Mire visszaértem a kempinghez az eső elállt. A motort kint hagytam a porta előtti kis parkolóban. Indulásom előtt tisztáztam a tulajjal, hogy bizony felszámolnák a 1.50 eurókat. A hátizsákkal és egy nagy szatyorral, kissé elázva érkeztem a lakóautóhoz. Ekkor dél volt. Mire elpakoltuk a vásárolt dolgokat és én is átöltöztem, a nap szépen kisütött és csak a látóhatár peremén voltak felhők. Úgy határoztunk, hogy elmegyünk egy kisebb kirándulásra. Amúgy is, ha nem megyünk el, soha sem fogunk elázni. Kézenfekvő volt a választás, hogy a világörökség részét képező Reichenau szigetét keressük fel. Ide Konstanz előtt kell letérni a főútról és nem egy nagy terület, egy-két óra alatt bejárható. Mire összeszedelődzködtünk és kiértünk a motorhoz, már megint teljesen beborult. Azért nem hátráltunk meg és elindultunk. Alig pár kilométer megtétele után elkezdett esni, egyelőre csak gyengén. Nem álltunk meg még a nadrágot sem felvenni. Mire ráfordultunk a sziget felé vezető útra már késő volt. Jócskán kaptunk és mindenünk vizes lett. 151

A Reichenau szigeten több mint ezer éve egy kolostort alapítottak. Az 5 kilométer hosszú és 2 kilométer széles sziget, ma nem is igazán sziget, egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel, melyen az országút mellett egy kerékpárút is vezet és egy keskeny erdősáv is helyet foglal. Ma három templom és egy kolostorépület őrzi ezeknek az időknek az emlékét. Rajtuk kívül sok régi és újabb lakóház, számos vendéglátóhely, jacht kikötő, múzeum, sok üvegház, és még egy kemping is található a szigeten. Erős esőben, rendesen elázva érkeztünk meg a sziget bejáratához legközelebb eső St.Georg templomhoz. Letettük a járgányt és gyorsan menedéket kerestünk a templomban. Ez a templom látszik külsőre és belsőre is a legrégebbinek. Falait eléggé elhalványodott freskók díszítik. Mennyezete valamilyen különleges technikával festett fa. A fali festmények és a mennyezet védelmében a templomban nagyon vigyáztak a klimatikus viszonyokra. Valamilyen speciális mérő és figyelő rendszer működik már évek óta. Az eső elálltát többedmagunkkal a templom előterében vártuk ki. Utána kinéztünk a közeli tópartra, de minden annyira vizes volt, hogy érdemben semmit sem lehetett tenni. 152

Felültünk a robogóra és elmentünk a sziget közepére, ahol a központ van. Itt található a múzeum központi épülete egy nagyon szép régi házban. Előtte egy szépen rendezett téren egy nagyon öreg hársfa áll. Közelében van egy információs központ, mely messze több mint a szokásos turistainformációs iroda. Kicsit odébb található a kolostor, mellette a városháza, szemben vele egy régi favázas villaépület. A kolostor egy modern épületegyüttes benyomását kelti. A templom és a mellette álló épületek inkább egy XIX. századi kastélyra emlékeztetnek, mint egy ezer éves hagyománnyal rendelkező kolostorra. 153

A St.Maria & Markus templom belsejében az arab építészet nyomait is felfedezni véltük. Az oltárt érdekes módon kb. a templom közepén helyezték el. Mögötte díszes vasrács, ez mögött kapott helyet a kórus. Az egész templombelső kialakítása egyszerű. Elhagyva a kolostort csepegő esőben kisétáltunk a jacht kikötőbe. Ezen az esős kora délutánon semmilyen élet jelét sem fedeztük fel. A kikötő előtti partszakasz szépen parkosítva van. A sétányon egy gyermekjátszótér is helyet kapott. Itt szoktak a turistákat szállító buszok is leállni. A rövid séta után visszatértünk a motorhoz, hogy meglátogassuk a sziget végében lévő harmadik, St Peter & Paul templomot. Eddigre az idő is megemberelte magát és mondhatni kellemes körülmények között érkeztünk meg. A három templom közül talán ez tetszett a legjobban. Ez is ezeréves múltra tekint vissza, de a sok átépítés nyomán egy kimondottan újszerű templom benyomását kelti. Ez annak is köszönhető, hogy legutóbbi felújítása nem olyan régen készült el. 154

Még vetettünk egy pillantást a templom melletti mellvéd tetejéről a tóra és előtte a mezőgazdasági területre és indultunk vissza a motorhoz. Mivel benzinünk nagyon megfogyatkozott, mindenképpen tankolnunk kellett. Sajnos a kemping felé vezető úton nincs benzinkút, ezért be kellett menjünk Konstanz-ba. A város határában a főút mellett van is egy, csak az út építése miatt nem lehet behajtani hozzá. Ezért elmentünk arra az ipari-kereskedelmi területre, ahol reggel is bóklásztam. Kutat azt nem találtunk, de elhagyva az Aldi-t belebotlottunk egy Lidl-be. Nem tudtuk kihagyni és vettünk pár kajafélét, inkább hosszabb távra gondolva. Innen egy hölgy eligazítása szerint indultunk tovább és találtunk is egy Agip kutat. Tankolás után egyenesen jöttünk a kempingbe. Öt óra körül érkeztünk vissza. Ezt a szakaszát az útnak megúsztuk szárazon. Átöltözés után gyorsan felmentem az Internetre és elintéztem egy banki műveletet, ismét megnéztem az időjárás előrejelzést, de érdemi változás nincs. Utána megettük hideg vacsoránkat és zuhanyozást követően Zsóka még ki is ült egy kicsit a kocsi elé. Én a napot dokumentáltam le. Holnap teljes esőnapra számítunk. Úgy készültünk, ha kell, egész nap ki sem mozdulunk a kocsiból. Ennél csak jobb lehet Markelfingen, 2012. június 12, kedd, 34. nap A várakozásnak megfelelően ez totál esőnap lett. Éjjel ugyan nem esett, de korareggel rákezdett, és most 12 órával később, még mindig esik. Ugyan az özönvíz elmaradt, de esett annyi, hogy a kempingben mindenfelé tócsák álljanak és a talaj úgy megszívja magát, mint a szivacs. A lehetőségek ismeretében, csak valamikor tíz óra után kezdtünk el a reggeli készítés gondolatával foglalkozni és fél 12 lett, mire mindent elpakoltunk. Utána olvasás, Zsóka a további útvonal megálmodásával is foglalkozott. Azt elhatároztuk, hogy Németországban még talán tíz napot maradunk, meglátogatjuk a Feketeerdőt, és utána Franciaországban Elzász-Lotaringia 155

és az Ardennek bejárására szánjuk a júliust és augusztus jelentős részét. Hogy ezen belül mit nézünk meg, hol alakítjuk ki a bázisokat, és utána hogyan folytatjuk, az még a jövő zenéje. Valószínűleg holnap megint legalább délig be leszünk zárva. Ezalatt talán az első hetek programja kialakul. A rövid szemerkélős időszakokban rendeztük el mindazt, amit kellett. Kétszer kimentem megnézni a motort, szegény ázik rendesen, de ez a sors várt volna rá itt is. Mivel a hőmérséklet sem kényeztet el, hamar lezuhanyozunk és vagy lefekszünk, vagy a nappaliban, pokrócokba burkolódzva olvasunk. Markelfingen, 2012. június 13, szerda, 35. nap Este tízig esett, utána már csak egyszer-egyszer hallottuk a kopogást. Reggel sokáig aludtunk, mert későig, mondhatni nagyon-nagyon későig, de inkább ma korán reggelig olvastam. Megint felhős volt, de már néha kisütött a nap. Ez nem zavarta az esőt, hogy azért rá-rázendítsen. A kemping úszott, mindenhol pocsolyák. Ezért meg sem kíséreltük a kinti reggelit. A délelőtt folyamán napsütéses és esős időszakok váltották egymást, mindenfelé sötét felhők rohangáltak. Nem mertünk neki indulni és végül mindig bebizonyosodott, hogy igazunk volt. Csak dél körül került túlsúlyba a szebb idő és lett elfogadható az elindulás kockázata. Ma Konstanz meglátogatását tettük a programba. A két napja bejárt úton mentünk és a város határától a belvárost jelző táblákat követtük. Nagyon sokat motoroztunk ipari- és lakóövezetekben. Már csalódásunknak is hangot adtunk, amikor elértük végre az igazi belvárost határoló gyűrűt. Egy alkalmas helyen, az evangélikus templom előtti téren, letettük a mocit és nekivágtunk. A később beszerzett térképről tudtuk meg, hogy itt egy érdekes helyzet van. A város elég kiterjedt, ez a Bodensee legnagyobb városa. Belvárosa a nagy tóból a kicsibe átvezető Rajna déli partján van, a nagy tó mellett. Ezen a részen viszont a Rajna vonala a határ Svájccal, csak Konstanz belvárosa miatt tarozik egy kis terület a folyó déli partjából Németországhoz, a belváros szinte egy enkláve. Ezért a város nem tud délre terjeszkedni és a belváros csak egy, két hídon megközelíthető peremkerület. Viszont nagyon szép. Konstanz legnagyobb nevezetessége, hogy itt volt valamikor több mint ötszáz éve a katolikus egyház zsinata. Ezen a zsinaton ítélték el és égették meg máglyán Husz János, cseh prédikátort, és hoztak meg az egyház történetében jelentős döntéseket. Pápát is választottak itt. Ezekre a dolgokra a város ma nem igazán játszik rá növelendő turisztikai vonzerejét. Husz Jánosnak van ugyan múzeuma, de azon túl semmi. Betérve a belvárosba azonnal nagyon szép épületek sorát érintettük. Ezek közül is kiemelkedik a városháza. Utca felöli homlokzatát freskók díszítik, udvara nagyon hangulatos. Itt van felállítva egy új építésű mozgó szobor. 156

A belváros elég kiterjedt. A tóparton itt van a hajóállomás. Ezt csak a sétahajók és pár vitorlás használja, a túlparton lévő Meersburg-ba menő kompoknak külön kikötője van jó pár kilométerrel arrébb, a Rajna túloldalán, egy félsziget túlsó oldalán. A kikötő mellett szépen parkosított rész, meghatározó épülete a régi kereskedőház. Valószínűleg ebben tarthatták a már említett zsinatot. Ma is jól karbantartott állapotban van 157

A kikötőt Lindau-hoz hasonlóan, itt is két oldalról móló védi. A bal oldali móló végén egy érdekes szobor áll. A talán három méteres nőalak, Imperia-t ábrázolja, és lassan forog. Nem régi műalkotás, az ezredforduló után készült. A túloldali móló végén apró, szinte mesebelinek tűnő tornyocska áll. Bementünk az Imperia szoborig és szépen látszott a Rajna torkolaton túl álló palota sor. A kikötő mögött, a part mentén halad a vasútvonal. Az állomás érdekes hegyes tornyú épület, építésénél szürke követ használtak. A pályaudvaron külön pénztárai vannak a német és a svájci vasutaknak, a vágányokat mindkét társaság szerelvényei használják. 158

A partot elhagyva a régi városháza épületét érintettük. Bár valahová a XV. századig nyúlik vissza története, a sok át- és ráépítés miatt ma egy jellegtelen kockaépület. Egyedül díszes kapuja érdemel figyelmet, de az nagyon szép. Elmentünk a közeli szigetre, melyen egy korábbi dominikánus kolostorban ma szálloda működik. Nem volt különösebben emlékezetes. Vele szemben viszont a városi színház homlokzatán felfigyeltünk egy színes domborműre, mely a színházművészetet van hivatva szimbolizálni. Visszatértünk a városba és az utcákon bóklászva nagyon sok szép épületet, palotát láttunk. Ezek rendeltetését nem mindig lehetett megállapítani. Itt mintha nemcsak a vendéglátás épületei kaptak volna díszes homlokzatot. Nagyon tetszett a sokféle és változatos kialakítás. Nagyon sok épületre csak egy kis dombormű, vagy egy kiugró ablakfülke, egy freskó vagy festett bordűr került, de ezek karaktert adnak az épületnek. A modernet is jól ötvözik a régebbivel, a régi viszont nagyon különböző korokat és stílusokat ölel fel. Láttunk számos 5-600 éves épületet. Konstanz-ban sok templom van Mi csak a St.Stephan székesegyházba mentünk be. Ez a város legnagyobb temploma. Felfigyeltünk rá hogy sok eleme (bejárati ajtó, szószék, számos díszítés, a padok szépen faragott fából készültek. Örömmel láttuk, hogy az építők alkalmazták az általunk annyira kedvelt színes üvegablakokat. 159

A templomnak talán kéttucatnyi mellék kápolnája van. Közülük több is nem az oldalhajókban, hanem az oltár mögött, vagy az altemplomban kapott helyet. Ezek mind látogathatóak, több is nagyon régi lehet és ma csupán a falai, vagy egy-egy korábbi eleme maradt meg. A templom mellett egy kerengő két oldala maradt meg. Ezt ma üvegtáblákkal lezárták és mindenféle műtárgyakat mutatnak be bennük. Több boltívben is régi címerek olajjal festett másolatai vannak kiállítva. A csonka kerengő melletti. területen mostanság szabadtéri előadásokat, koncerteket szoktak tartani. 160

A templom toronyórája is szép keretet kapott. Még sétálgattunk egy kicsit a városban, benéztünk üzletekbe, - meglepően sok van belőlük, - vettünk pár apróságot napi használatra. Közben befelhősödött és hűvös is lett. nem látszott célszerűnek elindulni. Betértünk a C&A-ba és nézelődtünk egy kicsit, de nem vettünk semmit. Közben kint eleredt az eső, de nem bizonyult hosszúnak. Mire a szomszédos Deichman-ból kijöttünk (Zsókának egy esős városnézésre alkalmas pár cipővel) el is állt. Elsétáltunk a robogóhoz és visszajöttünk a kempingbe. Útközben betértünk a közeli Hagenau-ba ahol az útról nagyon ígéretesnek látszott a kolostor. Közelebbről megnézve semmi érdekes, le se szálltunk a motorról. Fél hatra érkeztünk meg a kempingbe. Megúsztuk szárazon. Az utolsó kilométereken már nagyon kellett izgulni. Átöltöztünk és beállítottam a TV-t. Na, nem a magyar csatornákra, hanem ahol a foci EB mérkőzéseit lehet nézni. Valamennyire képben kell legyünk, hogy a gyerekekkel tartani tudjuk a lépést. Közben megmelegítettük és elfogyasztottuk a vacsorát. Megint bent ettünk, mert ismét kisebb szitálások borzolták az idegeinket. A meccsnézések miatt a naplóíráshoz ma későn jutottam hozzá, éjfél felé jár az idő, amikor ezeket az utolsó mondatokat bepötyögöm a gépbe. Markelfingen, 2012. június 14, csütörtök, 36. nap Éjjel már nem esett, de elég hideg volt. Reggel egyenletes, de vékony felhőréteg takarta az eget. Fél kilenc körül keltünk és most már nem állhattuk meg, hogy ne kint együnk. Az igen kényelmes reggeli után fél 12-kor indultunk, hogy elmenjünk Konstanz-ba, a Meersburg-ba induló komp kikötőjébe. Itt letettük a robogót és beszálltunk az első kompba. Jól számoltunk, amikor ezt az átkelési módot választottuk. A pár kilométeres úton hat komp viszi-hozza a kocsikat és embereket folyamatosan. Kb. negyedóránként van járat. Az átkelés talán húsz perc lehet. 161

Jegyet nem lehet elővételben venni. A hajót mozgó jegyárusok járják. A sétafedélzeten viszont a kocsik utasai keverednek a gyalogosokkal és mindenkiről azt hiszik, hogy járművel van. Így elszaladt mellettünk a jegyárus és mi lógtunk. A hajóról szépen látszott Meersburg. A város két részre, alsóváros és felsőváros osztható. Az alsóvárost nyugatról a komp, keletről a hajókikötő határolja. Köztük a parton sétány, beljebb egyetlen, a parttal párhuzamos utca, az Unterstadtstrasse. A kettőt néhány sikátor köti össze. Az alsóváros felett a dombon van a felsőváros. Ennek négy meghatározó épülete nyugatról keletre a régi vár, az új palota, a Reithof (ma állami borászat) és egy gimnázium épülete. Sétánkat az alsóvárosban kezdtük. Ez lehet a modernebb és szinte kizárólag a turizmust szolgálja. Szebbnél szebb épületek, - köztük sok patinás, - ma szálloda, étterem. A környék a bortermelésről is szól, a két városrész közötti domboldalon is szőlőtőkék sorai húzódnak. Elsétáltunk a hajókikötőig. Itt a móló mögött néhány vitorlás horgonyzott és a nagy hajóknak volt kikötőhelye. Furcsa volt az egyik épületen a vámhivatal feliratot látni. Pedig ez természetes, itt napjában többször kötnek ki Svájcból érkező és oda induló hajók. És Svájc ugyebár nem EU tagország. Már tegnap láttuk, hogy az üzletekben keményen működik az ÁFA visszatérítés rendszere. 162

A kikötőből jól látszottak a felsőváros jellegzetes épületei. 163

A kikötő épülete korábban kereskedőház lehetett. Homlokzatán díszes domborműveket láttunk. A móló végén egy érdekes modern képzőművészeti alkotás áll. A parton egy butikban megtetszett egy vízhatlan jacky. Ilyen vétele már vagy két éve szerepel a programban. Zsókának való volt, elfogadhatónak látszó 60 eurós áron. Megvettük, csak egy gond volt, nem lehetett kártyával fizetni és nálunk mindössze nyolcvan valahány euró volt készpénzben. A parti sétányon tértünk vissza az alsóváros nyugati végéhez. Innen kapaszkodtunk fel a felsővárosba. Az utca neve stílszerűen Steigstrasse. 164

A régi vár mellett vezetett utunk és számos régi, többségében favázas épületet láthattunk. Errefelé is sok épület homlokzatán jelentek meg a domborművek. Felsővárosi sétánkat nem a négy jellegzetes épület meglátogatásával kezdtük, hanem a katolikus templomnál. Ez, bár az oldalán lévő tábla szerint több évszázadra vezeti vissza történetét, ebben a formájában csak mintegy 180 éves. Külseje elég jellegtelen, megfelelő rálátás hiányában nem is lehet rendesen fényképezni. Bent egyszerű, de szép a kialakítás, az egész mennyezetet lefedő freskó talán a legérdekesebb. 165

A templomot elhagyva a felsőváros felső peremén mentünk el a borgazdaság hatalmas sárga épületéhez. Utunk során érintettük a Felsőkaput (Obertor), mely a XIV. századtól a Ravensburg felé vezető kereskedelmi utat engedte át. A borgazdasági épületek közül kiemelkedik a hatalmas téglalap formájú, tágas udvart körbevevő főépület. Ennek keleti szárnyait a szomszédos gimnázium használja, tó felöli, nyugati sarkán étterem működik hatalmas, csodálatos kilátást nyújtó terasszal. Innen jól látható szinte az egész tó és a túlparton a háttérben az Alpok havas csúcsai. Az udvar szépen parkosítva van. Miután megcsodáltuk a panorámát átmentünk a másik épülethez. Ez egy működő iskola, kollégiummal. Ebbe bemenni nem lehetett, de a két épület közötti teraszról az előbb látotthoz hasonló kép tárult elénk. Visszaindultunk, hogy az új palotát keressük fel. Közben több szép épületet láttunk, de közülük is kiemelkedik a városháza sárga tömbje egy jellegzetes átvezető ívvel. 166

Az új palota az XVII. század első felében épült a Konstanz-i püspök nyári rezidenciájának. Termei látogathatóak, de idő és készpénz hiányában elpasszoltuk. A kertet, mely a tó fölé emelkedő mellvéd és az épület között kapott helyet, viszont szabadon lehet látogatni. A palota előtti tágas téren nyüzsög az élet, utcai zenészek szórakoztatják az arra járókat. A palota kertjéből jól lehet látni a szomszédos várat. Ez 1526-ból származik és a Konstanz-i püspök rezidenciája volt. Ma magántulajdonban van, közel harminc szobáját múzeumként működtetik. Szívesen bementünk volna, de a korunk miatt kedvezményes belépőjegy is 7.65 euró lett volna és csak készpénzt fogadtak el. Féltünk, hogy nem marad elegendő pénzünk a kompra és a feltétlenül szükséges reggeli kenyérre. 167

Fájó szívvel elindultunk lefelé a kompkikötőbe. Közben még megakadt a szemünk pár szép házon. Nagyon örültünk, hogy Mersburg-ot felvettük a meglátogatandó helyek listájára. Talán ez a legszebb település a tó körül. Minden esetre méltán sorolható Lindau és Konstanz mellett a feltétlenül ajánlott helyek közé. Kellemes pár órát töltöttünk itt. Kompunk megint azonnal indult és rövidesen kikötöttünk a déli parton. A jegyárus megint csak intett nekünk. Az idő még nem volt túlzottan öreg, így elhatároztuk, amit már reggel is beszéltünk, hogy betérünk a közeli Mainau szigetére. Motorunkkal pár perc alatt eljutottunk a sziget bejáratához. Ez egy zárt terület, tipikus turistalátványosság. És belépési díjat szednek, méghozzá nagyon keményen. Felnőttnek 18.60 euró és még kedvezmény sincs az időseknek. Bár lehetett volna kártyával fizetni, azt mondtuk, bármi is legyen odabent, ennyit nem ér meg. A súlyos belépti díj ellenére hatalmas volt a tömeg, személykocsikkal és buszok tucatjaival volt tele a hatalmas parkoló. Nagyon sajnáltuk, hogy ezt is ki kellett hagyjuk, de indultunk vissza a kempingbe. Kenyerünk még nem volt, azt a visszafelé útba eső Allensbach-ban terveztük beszerezni. Ott két napja mindig elmegyünk egy spárgaárus mellett is és szeretnénk még egy jó spárgavacsorát csinálni. Közelítve a letérőhöz láttuk, hogy tegnap óta lezárták. Hogy mi az oka azt találgatni sem tudjuk. Minden esetre jó nagy kerülőt kellett tegyünk, jócskán Allensbach után, majdnem a kempingnél tudtunk csak letérni a főútról és kellett vagy 3 kilométert visszamotorozzunk. A nagyon kedves spárgaárus hölgynél vettünk két kiló, sajnos elég vékony spárgát kilónként 2 euróért. Legjobb ajánlata egy 7-8 kilós kosár volt 10 euróért, de ki tud annyi spárgát megtisztítani? Miután megvettük a két zsömlét is, indultunk a kempingbe. 168

Így is elég korán, fél öt körül értünk a lakóautóhoz. Itt első dolgunk volt a motort felszerelni és az ágyneműt és a törülközőket kitenni a napra. Utána kicsit kényelmesre vettük a napot. Elkészült a túrós tészta (az itteni túróból és tejfölből nem az igazi, ezen még a hazai sültszalonna sem segített). Elfogyasztása után még lehetett keveset kint maradni, a nap végig sütött, de nem volt meleg. Fél tízkor már bezavart a hideg a kocsiba, eddigre a napló is elkészült. Ma korán fogunk lefeküdni. Holnap megyünk tovább. Ma újabb csavart tettünk a programba és lehet, hogy a Feketeerdőben három helyen is megállunk. A holnapi cél minden esetre adott, Donaueschingen közelében egy Bad Dürrheim nevű település. Bad Dürrheim, 2012. június 15, péntek, 37. nap Reggel nyolckor keltünk és a szokásosan kényelmes reggelit követően tíz után valamivel hagytuk el a kempinget. Ma több időt vett igénybe az indulás, mert ezekben a német kempingekben először ki kell hívni a szakembert, hogy kihúzza az elektromos kábelt és leolvassa a fogyasztást. Csak ezt követően lehet elmenni fizetni. Itt, mint kiderült még bonyolultabb a helyzet, mert a kemping elhagyása után lehet csak fizetni. Ehhez nincs is megfelelő parkolójuk. És mindezek tetejében, megint nem fogadták el a kártyánkat. Az indulásnál Rózsit kicsit felülbíráltuk, mert az elmúlt napokban kitanulmányoztuk, hogy merre a legjobb rátérni a főútra. Van itt 2.8 méteres magasságkorlátozás, kerékpárút és sok minden más. A jó 50 kilométer nagyobbik felét autópályán, vagy ahhoz hasonló úton tettük meg. Itt megint volt egy kis eltérés Rózsi és a számítógép útvonal terve között. Rózsi hamarabb lehozott az autópályáról és ezt nem is bántuk. Így meg tudtuk venni a kenyeret a közeli napokra egy Pennymarket üzletben. Fél 12 körül értünk a kempingbe. Itt bejelentkeztünk és még délig helyet is kellett válasszunk, mert kezdődik a háromórás ebédszünet és az alatt semmit sem lehet tenni, se elektromos kábelt felcsatlakoztatni, se a sorompón bejönni. A kemping egy kisebb tó partján van, nagyon sok az állandó és ezek egész kiskerteket építettek. Láttunk egy parcellát, ahol garázs volt a kocsinak. Mi választhattunk egy szűk, köves, tóparti terület és egy tágas füves, néhol fás, de a tótól messze lévő terület között. Ez utóbbira esett a választásunk. Amíg a kocsit állítottuk le valaki leszólított magyarul, már azt hittük, hogy a villanyt bekapcsoló szakember, de kiderült, hogy egy állandó vendég. Egy 36 éves srác, aki 20 éve él Németországban, szakápolóként otthoni ápolást végez és egy jurta sátorban itt lakik a kempingben. Kicsit elbeszélgettünk vele, volt olyan kedves és adott egy térképet a környékről. 169

Ebben a kempingben mindenki kap egy kis mütyürt, melyben egy chip van. Ezzel lehet nyitni sorompót, vizesblokkot, mosodát, de ezzel lehet fizetni a mosásért és a zuhanyozáskor is ezt kell használni. Mindegyiken van 10 euró credit, és a start-stop rendszerű zuhany percenként 10 centet vesz le. A mosodában kapcsolóórás a rendszer, két és fél óráért 3 eurót vesz le. El is határoztuk, hogy mosunk. Két gép van működőképes állapotban, mindegyik 5 kilós. Az egyikbe betettünk sötétet, a másikba színeset. Egy óra múlva visszamenve látom, hogy a sötétet mosó gép órája leállt. A portán csak vonogatták a vállukat és mondták, hogy a főnök két óra múlva jön vissza. A cucc meg állt a koszos vízben. Végül a saját chipjükkel újraindították, de eddigre a másik gép már ki is pörgött. fél óra múlva mentem ellenőrizni, megint állt a gép. Végül átcuccoltam a jó gépbe és az egész indult újra. Közben Zsóka kimosott egy nagy adagot kézzel is. Szerencsére a nap többnyire sütött és jól száradtak a dolgok. Amíg a ruhákat vigyáztuk és rohangáltam a mosógépekhez, Zsóka elkezdte megpucolni a tegnap vett spárgát. Az lett a vacsora hollandi mártással és sült virslivel. Este kimondottan kellemes idő volt és sok hete először végre ki tudtunk ülni a kocsi elé játszani egyet. Tíz óra után mentünk csak be. Eddigre levizesedett és a végén már elkelt a gyapjútakaró is. Bad Dürrheim, 2012. június 16, szombat, 38. nap Reggel napsütésre ébredtünk és felhő sem volt sehol. A kellemes környezetben kényelmesen reggeliztünk meg. Bár hét vége van és az idő is jó, a kemping szinte üres. Az állandók közül ugyan sokan kint vannak, de túrázó alig. Végre jól kiszellőztettük az ágyneműt és a tegnapról maradt szárítanivalót is befejeztük. Utána összekészültünk egy motorozáshoz. Mára két célpontot terveztünk be: Donaueschingen-t és Bad Dürrheim-et. A térképről leolvastuk a települések neveit, amin át kell menjük és a dolog nagyon szépen működött. Beérve Donaueschingen-be a turistainformációs iroda előtt tettük le a mocit. Az irodában kaptunk várostérképet és pár anyagot a Feketeerdőről, melyek a következő napokban lesznek hasznosak. Itt tulajdonképpen egyetlen célunk volt, a Duna forrásának meglátogatása. Jártunk itt egyszer úgy 16-18 éve. Én emlékeztem valamennyire a helyre. Elsőre kicsit elkevertünk és egy szép palotaszerű épületnél kötöttünk ki, mely ma iskola. Visszaindulva a templom és a forrás felé láttunk pár szép régi épületet és újabb részeket is. Ezek a benyomások nem voltak különösebbek, de kellemes volt a séta. 170

Kiértünk a kastélyhoz. Ez ma magántulajdonban van és nem látogatható. Kertjében van a forrás, a szomszédos templom melletti mellvéd alatt. A forrás eleve szűk helyen van, mert csak a legkisebb területet nyitották meg a kastély kertjéből a közönség előtt. Ez a kastély felől deszkakerítéssel van lezárva, a mellvéd pedig omlásveszély miatt gerendákkal van megtámasztva. Az egész lepukkadt benyomást kelt. Nem is egészen értjük, hogy Donaueschingen egyetlen igazi turisztikai nevezetességét miért nem tudja rendesen karbantartani. A városban máshol is tetten értük az elhanyagoltságot és a szemetet. Ez a hely távol áll a korábbi hetekben meglátogatott rendezett városoktól. A Duna forrása egy kb. tíz méter átmérőjű medence, melybe láthatóan tör fel a víz. Ami az egészben érdekes, hogy a medencéből távozó csermely pár 171

tucat méter után egy méretes folyóba, a Brigach-ba ömlik, mely a közelben egyesül a Breg nevű, szintén méretes vízfolyással és tulajdonképpen innen viseli a Duna nevet. Az a kicsi csermely talán egy százalékát sem teszi ki a vízmennyiségnek. A medence két oldalán tábla mutatja, hogy 2840 kilométerre van a tenger és 678 méterre vagyunk a tengerszint felett. A medence alján különböző pénzek, melyeket a turisták dobáltak be. Nálunk sajnos forint nem volt, pedig azt lett volna stílszerű bedobni. A medence körüli kerítésen képek mutatták, hogy már az 1700-as évek óta a forrás foglalva volt. Ez a kialakítás a harmadik és valamikor az 1800-as évek közepén készült. 172

A forrást elhagyva betértünk a közeli St.Johann templomba. Ez bohémiai barokk stílusban épült. Kívülről semmi különös, belül sima világos falak, díszítetlen üveg ablakok, de nagyon szép vörös és fekete márványdíszítésű az oltár, a szószék, a mellékoltárok és a 12 szobor az oldalfalakon. Kihasználtuk az alkalmat és egy Pieta szobor előtt gyertyát gyújtottunk mindazokért, akik kedvesek voltak nekünk. A templomot elhagyva még megnéztük annak díszes főbejáratát és a mellvéd tetejéről bepillantottunk a kastély kertjébe. A forrásra nem tudtunk ránézni, mert a korlát előtti kb. két méter el volt kerítve. A templomot elhagyva leereszkedtünk a Brigach hídjához, hogy a túloldalon lévő kastélyparkban sétáljunk egy kicsit. A hídfővel szemben egy szálloda előtt áll a Diana kút. A híd túloldalán van a Biedermann múzeum. Ez modern művészetet mutat be. Pár műtárgy a szabad ég alatt van. Ilyen az a három egymással egy kocka oldallapjait alkotó tükör, mely egy fa ágaira van felfűzve. Éjjel az alkotást valamilyen fényhatás is kiegészíti. A múzeum épületét frissen újították fel. 173

A Brigach partján indultunk el. Itt ez egy sekély, de elég széles folyó. Elmentünk a Duna csermely beömlése mellett. Itt egy pagodaszerű építmény van, melyet sajnos felállványoztak. Tovább sétálva a kastély parkjában egy helyről rálátás nyílt a kastélyra is. A park tulajdonképpen egy erdő sétautakkal. Közepén van egy hosszú tószerű vízfelület. Rajta a kacsáknak házak. A parkban több régi és modern műalkotás kapott helyet. Sajnos itt a parkban is tetten értük az elhanyagoltságot, több helyen volt szemetes és láttunk düledezőépítményeket is. A parkot elhagyva visszatértünk a belvárosba. A Brigach partján felfelé haladva megkerültük a Fürstenberg sörgyár hatalmas telepét. Előtte a part 174

mellett aranyos kis épületre figyeltünk fel. Később a túlparton feltűnt az evangélikus templom. A városháza felé mentünk. Közben láttunk pár szép és érdekes házat. Betértünk egy butikba is. Zsókának kaptunk könnyű felsőt, bespájzoltunk mindjárt kettőt. Bankkártyánkat itt sem fogadták el. Város-házából itt kettő is van, gondoljuk a régebbi egy kisebb sárga épület, a nagyobb a XX. század elejéről származik. Természetesen be volt zárva. Előtte hangulatos szoborcsoport zenészeket ábrázol. A városháza előtti téren vette észre Zsóka egy üzlet kirakatában tükröződve a Lidl emblémáját. Úgyis a következő feladat egyetlen zsemle beszerzése volt, kiegészítendő kenyérkészletünket a hétfői reggelihez. Betértünk és egyúttal megvettünk pár éppen időszerű dolgot, azért nem téve ezzel feleslegessé a hétfői nagybevásárlást. 175