TÉRSÉGI TURISZTIKAI INFORMÁCIÓS PONTOK Tourinform Rétság 2651 Rétság, Rákóczi út 26. Tel.: 35/550-155, 35/550-036 Fax: 35/550-156 (szezonális iroda, nyitva: június 15-augusztus 31.) E-mail: retsag@tourinform.hu Web: tourinform.retsag.net Magyar Turizmus Zrt. Éjjel nappal hívható Hotline Tel.: 06-1/438-8080 Web: www.itthon.hu
KÖSZÖNTŐ Tisztelt Érdeklődő! Csodálatos természeti környezetben, a Börzsöny és a Cserhát védelmében él és küzd a fennmaradásáért sok kis településen, megannyi jobb sorsra érdemes ember. A megyék és régiók határán, közel az országhatárhoz egymásra utaltságban fáradozik a gazdaság, az életfeltételek megújításán nemzetiségi, kisebbségi és a többséghez tartozó. Ők azok, akik képesek voltak feltárni néprajzi hagyományukat és ápolva, fejlesztve adják át utódaiknak, mutatják be az éppen arra járó vendégeknek. Megtalálták a kapcsot a kultúra, a gazdaság, a fennmaradás és a közösségfejlesztés között. Képesek voltak önerőből perspektívát adni, mások számára is vonzó életteret felmutatni. Nem véletlen, hogy ezeken a kistelepüléseken kezd megfordulni a migrációs folyamat. Nem véletlen, hogy a helyi értékekkel ma már büszkélkedhetnek is. Ebben a kedvező folyamatban kell szervezéssel úgy bekapcsolódni a munkába, hogy a fejlesztés pénzügyi háttere is kialakuljon, hogy ez a közösség hozzájusson azokhoz a forrásokhoz, amelyek céljaik megvalósításához szükségesek. A vidékfejlesztési akciócsoport ezt tűzte céljául. Dr. Orbán Péter elnökhelyettes Innoland Khe. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 3
BÁNK Bánk Budapesttől 60 km-re, a Börzsöny és a Cserhát találkozásánál helyezkedik el. A település története régmúlt időkre nyúlik vissza, első írásos említése az 1405-ből származó Zsigmond kori oklevéltárban található. 1506-ban terjényi Radnóti György birtokában volt. A török hódoltság alatt elpusztult, lakosai elszéledtek. 1699-ben az akkori földbirtokosok a Zichy és a Balassa család tagjai újratelepítették a falut a Felvidékről érkező evangélikus tótokkal. A XVIII. század közepén a Jeszenszky család, 1770-ben pedig az úrbéri rendezés alkalmával, Becskády Pál, Gyurcsányi Ignácz és Hodossy József voltak a helység földesurai. 1826-ban báró Andreánsky István nyugalmazott államtitkár volt a legnagyobb birtokosa. Az 1970- es években az ország gazdasági fejlődése keltett igényt újabb és újabb üdülőterületek, pihenőhelyek kialakítására. Bár Bánk csodálatos tava korábban is vonzotta a természet szerelmeseit, de a jelentősebb fejlődés erre az időre tehető. Számos beruházás járult hozzá, hogy napjainkra valóságos üdülőparadicsommá válhatott, mely emellett messze híres nemzetiségi és kulturális programjairól is. A község későbarokk evangélikus temploma 1783-ban épült, szerkezete egyhajós, középen befelé ívelő kórusát két oszlop tartja. Főoltárát a tolmácsi születésű festőművész, Edvi Illés Ödön festette 1903-ban Az evangélikus temetőben egy régi templom alapfalai láthatók. A hagyomány szerint eredetileg itt állott helység s a templom a reformátusok birtokában volt, de a hódoltság alatt a törökök elpusztították. A település szlovák tájháza a XIX. század végén épült, vegyes falazatú, boltári cseréppel fedett szabadkéményes parasztház. Az itt látható helytörténeti kiállítás a környék, zömében evangélikus szlovák lakosságának életét mutatja be. A fürdőzésre és horgászatra is alkalmas, erdőségekkel határolt Bánki-tó Nógrád megye egyik ékessége. Északról a falu utcái, délről az üdülőtelep öleli körül a Lókos-patak völgyében elterülő, festői környezetű tavat. Egész nyáron várja a látogatókat a sokoldalú szolgáltatást nyújtó, színvonalas szabadvizű strandfürdő. A minden évben megrendezésre kerülő Bánki Nyár kulturális programsorozat is nagy érdeklődésnek örvend, melynek helyszínéül nyaranta a tóra épült Víziszínpad szolgál. Ezenkívül számos könnyűzenei program, műsoros est, színházi előadás, filmvetítés várja az ide látogatókat. 4 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
BERKENYE Berkenye a Börzsönyben, Váctól 20 km-re északra fekvő, festői szépségű kicsiny település, a közelében található a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet. Első ízben 1299-ben említik az oklevelek Terra Werebenye néven puszta földterületként. A Nógrádi Főesperesség plébániái között 1629-ben szerepel először. A falu a török dúlás alatt teljesen elpusztult, elnéptelenedett. 1717-ben a terület akkori birtokosa, a váci püspök népesítette be újra a németországi Frankóniából származó telepesekkel. Lakóinak jelentős része ma is német anyanyelvű. Az 1770 és 1848 között kelt iratok tanúsága szerint a váci püspökség volt folyamatosan a terület legjelentősebb földesura. 1865. szeptember 7-én a község háromnegyed része tűzvészben leégett. Az 1970-es évek elejétől a Nógrádi Községi Közös Tanács igazgatta, majd a falu 1990-ben önállósult. A hegyek által határolt háborítatlan, tiszta levegőjű környezetben egész évben sokféle lehetőség nyílik a szabadidő eltöltésére. Nyaranta a tó kiválóan alkalmas horgászatra, csónakázásra, az erdő gazdag vadállománya pedig lehetővé teszi a vadászatot is. Az aktív pihenésre vágyók kerékpár- vagy gyalogtúrákat tehetnek a Börzsönybe. A község nevezetes műemléke az 1777-ben Migazzi Kristóf váci püspök támogatásával copf stílusban épült római katolikus plébániatemplom. Az épület szerkezete egyhajós, egy homlokzati toronnyal épült, szentélye kosárívvel záródó, főhomlokzatán Migazzi címer található. Belépve művészien festett oltárkép tárul a látogató elé. Híresen szépek a község északi részén lévő kis dombon álló kálváriakeresztek, melyek az 1800-as évek második feléből származnak. A település a feszületek faluja is, amelyekből összesen 18 számolható meg. A közösségi összefogássat létrehozott faluházban a hajdani sváb életviszonyokat, kultúrát megelevenítő honismereti múzeum is helyet kapott. A hagyományos falusi építkezés jegyeit magán viselő épület korábban az Engelsdörf család tulajdonában volt. Az itteni lakosok szorgalmát, munkáját dícsérik a falut körülvevő biogyümölcs ültetvények, ahol a környék hagyományos gyümölcse, a málna mellett többek között szedret, ribizlit, kajszibarackot is termesztenek. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 5
BORSOSBERÉNY Borsosberény Nógrád megye nyugati részén, a parassapusztai határátkelőhely irányába haladva Rétság után következik. A falu neve az ótörök eredetű berendi népnévből származik, melynek jelentése: megadta magát. A település környéke már a kőkorban is lakott volt, kő- és bronzkori leletek is előkerültek a határában. 1274- ben a Johannita Lovagrendnek önálló rendháza volt itt, amely azonban az idők folyamán teljesen elpusztult. Első okleveles említése 1393-ra datálódik, amikor a Losonczy család volt a terület birtokosa. 1470-ben Mátyás Madách Lászlónak és Jánosy Gáspárnak adományozta a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeik elismeréseként. A váci püspökség 1505-ben jutott itt birtokhoz Szobi Mihály adományozása révén. 1626-ban a törökdúlás következtében a falu szinte teljesen elpusztult. Az 1700-as évek elejétől elkezdett újjáéledni. A településnek az idők folyamán sok földesura volt, többek között a Tihanyiak, a váci püspökség, a Bartakovichok, és a Mocsáryak. 1909-ben a magyar nemzet a Mikszáth családnak ajándékozta Mikszáth Kálmán negyven éves írói jubileuma alkalmából. A község egészen 1945-ig a család tulajdonában maradt. A község római katolikus templomát 1728 1730-ig építették, 1790-ben jelentősen felújították, kibővítették. Az épület homlokzat előtti órapárkányos toronnyal és félköríves szentéllyel rendelkezik, hajója pedig háromboltszakaszos, orgonakarzattal. Belsejét mívesen faragott faszobrok díszítik. Az egykori Tihanyi-kúriát kilenc oszlopos tornácával 1826-ban építtette Tihanyi Tamás, majd 1888-ban átalakították. Korábban a kúriában gazdag numizmatika gyűjtemény, könyvtár, értékes festmény és porcelánok voltak találhatók. Az épület napjainkban az óvodának ad helyet. 6 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
DIÓSJENŐ Diósjenő a Börzsöny hegységtől keletre, Nógrád megye nyugati részén fekszik. A község neve a honfoglalás kori Jenő törzs szálláshelyére utal. A vidék az ember megjelenésétől fogva lakott hely volt, ezt tanúsítják a község határában talált csiszolt kőeszközök és a késő bronzkori földvár maradványai. A falut a tatárok 1241- ben felgyújtották, az ott élők nagy részét megölték. A lakosság pótlására német telepesek, majd szerzetesek is érkeztek. Ezután akadálytalanul terjedtek a reformáció tanai, a református felekezet hamar megerősödött. A mezővárosi kiváltságokat is élvező település fejlődését a török hódoltság törte meg. A katolikus egyház 1685-ben jelent meg ismét a településen. Az 1848/49-es szabadságharc idején Kossuth Lajost a község tiszteletbeli bírájává választották. Az 1900-as évek elején a falu meghatározó szerepet töltött be, mint a környék legjelentősebb, lélekszámban is legnagyobb települése. A Diósjenőt övező hegytetőkön több, más korban emelt vár állott egykoron (Pogányvár, Csehvár, Kámorvár). A csend, a nyugalom, a természetjárás szerelmeseinek maradandó élményt nyújtanak az izgalmas börzsönyi túrák, melyek egyik kiindulópontja Diósjenő. A hegyekben található számos védett növény- és állatfaj hazánk területén csupán itt honos. A település római katolikus templomát 1788-89-ben építették újjá klasszicista-barokk stílusban, de az írásos adatok alapján elődje már 1241-ben állhatott. A templom mellett található a temetőkert, amely a több évszázados sírkövek mellett Piret báró síremlékét is őrzi. A másik nagy felekezet, a reformátusok klasszicista stílusú temploma a falu központjában található. Az 1850-es évek környékén építették, a parókia is ebből az időből származik. A község szakrális építménye még a falutól északkeletre a Kápolna-dombon álló Kálvária-kápolna, melyet Ápád-kori elődjeinek maradványaira építettek és amelyről belátható a térség egészen a nógrádi várig. A XIX. század első évtizedeiben épült pincesor húzódik a katolikus templom és a temető feljárójánál. A falutól nem messze található a 28 hektáros Jenői-tó, amely amellett, hogy a horgászok paradicsoma, csodálatos környezetet biztosít minden pihenni vágyó turistának. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 7
FELSŐPETÉNY Felsőpetény Nógrád megye délnyugati részén, a Lókos-patak völgyében, a Cserhát dombjai között elterülő település, ma főként szlovák nemzetiségűek lakják. Érdekessége, hogy magyarok és szlovákok, illetve katolikusok, evangélikusok és baptisták élnek együtt békességben. A község neve a Péter személynév korai alakjából, a Pete kicsinyítőképzős változatából származik. Első írásos említése 1247-ből való, akkor még Alsópeténnyel közös falut alkottak, a két település csak a XIV. században vált ketté. Az Árpád-korban a Csák nemzetség, majd a Török család, később Werbőczy Imre birtokolta. Az 1660-as években a helység fele része Balassa Imre tulajdona volt. A török hódoltság idején népessége jelentősen lecsökkent, majd a XVIII. század végén szlovákok települtek be. A község 1809- ben felhőszakadás okozta vízár által majdnem teljesen elpusztult. 1826-ban a Gyurcsányi család, majd báró Podmaniczky János, Lieszkovszky Gusztáv, Horváth Dezső, Podhorányi Károly birtokolták. 1898-1908 között Spett Vincze volt a falu legfőbb birtokosa, ő építtette 1902-ben a kastély elődjét. A község legjelentősebb műemlék épülete a település szélén álló, 1902-ben épült Almássy-kastély, falai között ma gyermekotthon működik. 1955-56-ban itt tartották háziőrizetben Mindszenty József bíboros prímás, esztergomi érseket. Emlékét a kastély falán elhelyezett emléktábla őrzi. A szépen tájolt kastélyépületet védett park övezi, különlegessége egy közel 20 m magas, minden tavasszal pompás virágokat bontó tulipánfa. A falu barokk stílusú evangélikus templomát 1801-ben építették, ekkor még torony nélkül. 1820-ban tornyot emeltek a templom elé, ahová hamarosan két harang került. Az elsőt 1858-ban, a másodikat 1868-ban öntötték. A templom barokk oltára a XVIII. század közepén készült. Az oltárképen Krisztus látható, felül a volutákon egy-egy angyalszobor, középen sugár- és felhőkoszorúban az Atyaisten szobra. A helyi baptista gyülekezet összejöveteleit egy ideig magánházaknál tartotta, majd 1931-ben felépítette a baptista imaházat. A római katolikus templom 1985-ben épült Marosi Gábor tervei alapján. A templomban található az az oltár, amely mellett naponta imádkozott a településen fogva tartott Mindszenty József bíboros. A településen az elmúlt évek folyamán kialakításra került több mint 300 hektáron a Vadaskert, ahol többek között szarvas, vaddisznó és muflon is látható. 8 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
KESZEG Keszeg Nógrád megye délnyugati csücskében, Budapesttől 45 km-re található, egyike a megye legmagasabban fekvő falvainak. Területe már az őskorban lakott volt, de községként csak a XVIII. századtól ismerik, azóta, hogy Koháry István országbíró birtokába jutott a török hódoltság után és elkezdte az újratelepítését. Később a Huszár család lett a község földesura, tőlük 1926- ban vásárolta meg vitéz Purgly Emil nyugalmazott királyi földművelésügyi miniszter. A Purgly család folytatta a Huszárok által megkezdett mintagazdálkodást egészen a második világháborúig. A háború után a település a rendszerváltásig a szerepnélküli kisfalvak életét élte, egyre többen elköltöztek, megfogyatkozott lakossága az elöregedés útjára lépett. Azóta a falu gyökeres változáson ment át, mára korszerű, teljes körű infrastruktúrával rendelkező településsé fejlődött. A település legszebb építészeti emléke az 1749-ben copf stílusban felépített és az 1870-es években kibővített, 3 részből álló Huszár-Purgly kastély. Jelenleg óvoda és posta működik benne. Az épületegyüttest közel két hektáron elterülő természetvédelmi terület, őspark veszi körül. Az egyhajós, előreugró középtornyos keletelt római katolikus templom 1706-ban készült barokk stílusban, majd 1747-ben és 1764-ben megnagyobbították. Főhomlokzatát párkányok, egyenes vonalú oromfalak díszítik. Északi oldalához csatlakozik a sekrestye, és ugyanitt épült a Huszár család kriptája is. A templom belső tere dongaboltozatos, a hajónál három, a szentélynél öt fiókboltozattal. A természetvédelmi terület szélén áll a magtár. Mint a kastély egykori gazdasági épülete, ez is a műemlékegyüttes részének tekinthető. A téglalap alaprajzú egyemeletes épületet a XVIII. században építették. Földszintjén és emeletén téglalap alakú, kőkeretes ablakai vannak, falazata kőből készült, nyeregtetős. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 9
KOSD Kosd Váctól 6 km-re a Kosdi patak völgyében a 652 m magas Naszály hegy lábánál fekszik a Cserhát hegyeinek ölelésében. Az őskortól lakott, gazdag régészeti lelőhely, leletanyagát még a British Múzeum is őrzi. A falut a nógrádi birtokok adományozásával egy időben kapta Boleszláv váci püspök II. Endre királyunktól. A tatárok 1241-ben elpusztították a falut, a templomot súlyosan megrongálták. A következő évtizedekben a püspökök azon voltak, hogy a települést újra benépesítsék. A mohácsi csata után a török csapatok Váccal együtt felégették. A püspökség birtokai közül elsőként Kosdra terjesztette ki földesúri joghatóságát, melynek nagy része ekkor már református volt. Berkes András prépostot bízták meg, hogy az összes templomot vegye birtokába és a lakosságot térítse vissza a katolikus hitre. Kosdon ez 1699-ben következett be. A település a palóc vidék csücske, múltjáról gazdag helytörténeti gyűjteményt tekinthet meg az ide látogató. Természeti környezetét a Naszály hegy közelsége határozza meg. Itt találkozik az Alföld és a hegyvidék különleges flórája. Az esti órákban érződik a hegyvidék klímája, mely kiválóan alkalmas az asztmás betegek gyógyítására is. A község legrégebbi épülete a XIII. század első felében emelt római katolikus templom. A XIV. századi gazdasági fellendülés időszakban gótikus stílusban bővítették, átépítették. Barokk stílusban történt átalakítása Migazzi Kristóf váci püspök nevéhez fűződik, az átépítés két szakaszban történt 1772 1777. között. Az 1974 78-as években végzett régészeti kutatás során megtalált középkori részletek, maradványok segítségével történt a templom műemléki helyreállítása. A település határában magasodó, főként mészkőből álló Naszály hegyen az egykori hévizes forrástevékenységeknek köszönhetően több kisebb üreg és barlang található. Ezek közül a második legnagyobb és legismertebb, a túristák által igen kedvelt Násznép-barlang. Mélyedéseiben kincsásók is többször kutattak, mert állítólag a XVIII. században ezen a vidéken garázdálkodó tót rablók ebben a barlangban rejtették el kincseiket. 10 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
LEGÉND Nógrád megye délnyugati részén, Váctól 30 km-re található ez az erdőktől, domboktól övezett nyugodt, csöndes kis település. Első ismert birtokosa Legéndi Miklós volt 1483 környékén. A települést a törökök 1594-ben feldúlták. A középkori falu eredetileg közelebb lehetett a mai katolikus templomhoz, valószínűleg a mai temető helyén. A területet 1702-ben a Záborszkyak és a Radványiak telepítették újra. Az 1754-55. évi összeírásban Jeszenszky Sándor szerepel tulajdonosként. A XIX. század első felében pedig a Radványi, a Káldy és a Plachy családok birtokolták a falut. A település igen gazdag műemlékekben, számos kúriája miatt kastélyos falunak is nevezik. A helyi szlovák nemzetiség még ma is őrzi népviseletét, szokásait. A község római katolikus temploma a település Nógrádsáp felé eső szélén áll. Az egyhajós, torony nélküli gótikus templom építése a megmaradt középkori részletei alapján a XV. századra tehető. Az épületet 1769-ben teljesen átépítették, felújították Egyszerű főhomlokzata háromszögű oromfallal van lezárva, középen kis, gótikus ablakkal. A falu házai között álló római katolikus kiskápolna és harangtorony a XIX. században épült klasszicista stílusban. A torony magas lábazaton áll, legalsó szintjére lépcsők vezetnek. A barokk jellegű Nyári-kastély főépületét a Nyáry család építtette 1750 körül. Az L alakú szárnyat már a Balás család építtette hozzá a XX. század elején. Az épületegyüttes az emelet szintjéig érő, sima lábazattal készült. Az eredeti épületrészt többek között lizénák, falmezők, tagolt koronázópárkány és címeres, háromszögű oromzat díszíti. Belsejét az utóbbi évtizedekben átalakították. Az épület sokáig adott helyet a helyi általános iskolának, ma üresen áll. A volt Szandtner-Györgypály kúria barokk stílusú, 1770 körül épített földszintes épület. Az utca felől magas lábazaton áll, téglalap alakú, utcai homlokzatán enyhén előreugró középrizalittal. A volt Hirsch kúria eredetileg a Takács, majd a Paulovich család birtokában volt. Őket követte a Hirsch család birtokosként. A klasszicista stílusú épület a XIX. század első felében épült. Eredeti homlokzatát időközben erősen átalakították. Jelenleg a Polgármesteri Hivatal működik benne. A magántulajdonban lévő Káldy-kastély az 1760-as években épült, vidékies barokk stílusban. Alaprajza téglalap alakú, a főhomlokzatán három kosáríves nyílás található háromszögű oromzattal lezárt, előreugró tornácrésszel. A főbejárat a tornácról nyílik, melyhez kétoldalról hatszöges, faragott kőlépcsős feljáró vezet. Dongaboltozatos pincéje a tornác alól nyílik. Az épületet magas, kontyolt nyeregtető fedi. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 11
NÉZSA Nézsa a Cserhát nyugati vonalai között, Nógrád megye délnyugati határán, Budapesttól 50 km-re fekvő település. A község története a honfoglalásig nyúlik vissza. Nisza (Nysa) vagy Nesza túlnyomóan katolikusokkal lakott, termékeny határral bíró Nógrád vármegyei település volt. A Nézsával kapcsolatos eddig ismert legkorábbi írásos oklevelekből kiderül, hogy a XIV-XV. század környékén a Nézsai (de Nysa) család birtokolta. Mátyás király Nézsai László hűtlen magatartása miatt elkobozta. A XVII. század végére a terület teljesen elnéptelenedett. Az első adat az újra lakott faluról 1700-ból származik. A XVIII. században több család birtokolja, így a Motesitzky, a Bossányi, a Sándor és a Klobusitzky családok. A település 1807-től teljes egészében a Szentiványiaké. A későbbiekben Edelspacher Mátyás és felesége Blaskovich Anna illetve Szentiványi Ferenc a tulajdonosai. A XIX. század végén a Blaskovich család birtoka. 1908-ban Blaskovich Elemértől Reviczky József vásárolja meg, és nászajándékba fiának Reviczky Tibornak ajándékozza. 1924-ben Reviczky Tibor halála után testvérei: Reviczky József és báró Durneissné Reviczky Melánia vették át a kegyúri jogokat 1945-ig, a II. világháború végéig. Ma is a település dísze a falu központjában álló Reviczky-kastély, melynek építését az 1740-es években Klobusitzky István kezdte, majd 1896-ban Blaskovich Miklós földesúr emeletet és két toronyszobát építtetett rá. A kastélyhoz tartozó 10 hektáros angol-park a benne lévő kis tóval együtt védett terület. Az épületben jelenleg iskola működik. A temető-dombon található a Szent-Anna kápolna, amelyet 1825-ben emeltetett Szentiványi Bonaventúra özvegye Szirmai Apollónia. A kápolna tetején lévő kálvária szobrait Dunaiszky Lőrinc készítette. A község Szent Jakabról elnevezett barokk stílusú temploma a XVI. századból való. Az 1760-as években gróf Klobusitzky István pártfogásával tornyot csatoltak hozzá. 1934-ben az épületet újra kibővítették, és a régi torony helyére újat emeltek. 1998-ban teljes külső és belső felújítást végeztek rajta. 12 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
NÓGRÁD A község Nógrád megye délnyugati sarkában, a Börzsöny hegység keleti oldalán, festői szépségű völgykatlanban terül el. A mintegy 1600 lélekszámú falu Nógrád megye névadó települése. A terület a leletek alapján már a bronzkorban is lakott volt. Nógrád vára kezdetleges földvár formájában már a honfoglalás előtt is állt. A település 1138-ban még a király birtokában volt, aki itt a dömösi prépostságnak földeket adományozott. A XIII. század második felében a váci püspöknek voltak itt birtokai. A tatárjárás alatt a hajdan városi ranggal bíró település megsemmisült. A középkorban földesurai, a váci püspökök, mindent elkövettek, hogy helyreállítsák és benépesítsék, mindamellett a tatárjárás előtti jelentőségét nem tudták visszaállítani. 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzónak adták át a tulajdonjogot. 1544-ben a törökök a várat melynek őrsége gyáván megszökött kardcsapás nélkül birtokukba vették. A XVII. század végén, a XVIII. század elején, a háborús évszázadok során elpusztult népesség pótlására szlovák telepesek érkeztek a Felvidékről. 1861-ben a fél falu leégett, rá öt évre csak negyven ház, 1883-ban pedig ismét a község fele vált a lángok martalékává. A környék legjelentősebb látnivalója a lapos, csupán 286 méter tengerszint feletti magasságú szikladombra épült vár, mely a község közepén helyezkedik el. A vár alatt, a vasút mentén egy nevezetes forrás, a Csurgó található. Vizét ma is előszeretettel viszik haza a nógrádiak, de más falvakból is át-át rándulnak egy kis friss forrásvízért. A vár tövében található a millecentenáriumi emlékpark. A településen keresztül megy az Országos Kék Túra útvonal. A községet körülvevő erdők-mezők és a hegyi források a túrázást kedvelők kedvenc célpontjai. A falu régi része a vártól északkeletre terül el, itt található a XVIII. században barokk stílusban épült római katolikus templom és plébániaház. A műemléktemplom legdíszesebb része a főhomlokzat, a tört kosáríves bejárati kapu felett íves ablak díszíti, ennek két oldalán helyezkednek el az építtető püspökök feliratos címerei. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 13
NÓGRÁDSÁP Nógrádsáp Nyugat-Nógrád megye déli szegletében, a Cserhát hegység és a Gödöllői-dombság találkozásánál a Sápi-patak partján elhelyezkedő település. Az 1219-ből származó első említésében Sáp-villa -ként szerepel. 1312-ből a Saap névváltozatot ismerjük, míg a Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában már az Alsó Sápp és Felső Sápp megkülönböztető formákban szerepel. A két falut 1928-ban egyesítették Nógrádsáp néven. A község a váci püspökség ősi birtoka volt, ez derül ki már egy 1379-ben és egy 1460-ban kelt oklevélből is. A török uralom ideje alatt ellentétben több más nógrádi településsel nem néptelenedett el. A hódoltság után a megfogyatkozott népesség pótlására felvidéki szlovákokat telepítettek a területre. 1720 körül Baloghy Ádám és Antal voltak a település földesurai. A Baloghy család tagjai egészen a XX. századig váltották egymást a birtoklásban. A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeinek sorscsapásai nagyon nehézzé tették az amúgy is szegénysorban élő sápiak életét. 1873-ban négy hónapig tombolt a kolerajárvány, 1880 táján az addig szépen jövedelmező szőlőültetvényeket elpusztította a filoxéra, 1893 májusában pedig tűzvész söpört végig a falun. Az 1960-as évek végétől a fejlődés a településen jelentősen felgyorsult, köszönhetően az infrastruktúra jótékony hatásának. A falu felé közeledve már messziről feltűnik a XIV. században épült erőd-templom tornya, amely a település feletti dombon található. Az épület eredeti, középkori hangulatában maradt meg. A templomkertbe lépve a területet körülvevő kőfalban a keresztút tűzzománc stáció képei láthatóak. A késő gótikus stílusban épült templom belsejében a legfőbb látnivalókat a falrestaurálás során előkerült felszentelési keresztek és freskók jelentik. Mindkét falurészben egy-egy harangtorony található. Az alsósápi a XIX. század első éveiben épült klasszicista stílusban, s Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. Homlokzatán kis napóra látható. A felsősápit Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje tiszteletére emeltette 1834-ben Baloghy Tádé földbirtokos és neje Berczelly Klára. A község három úrilakja közül a Szabó Rudolf-féle vészelte át a legjobb állapotban az elmúlt évtizedek változásait. A külsejében ma is mutatós épületben ma óvoda működik. 14 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
NŐTINCS Nőtincs Nógrád megye délnyugati részén a Naszály-hegy lábánál a Lókos és a Hangya patak völgyében terül el. A község területén 1933-ban új-kőkori csiszolt kőbaltára bukkantak, 1952-ben avar-kori sírokat tártak fel. Ezek alapján a település több mint ezer éve ad otthont az itt élő nemzedékeknek. A helyi szájhagyomány szerint a falu határában lévő Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa háreme. Az ott raboskodó magyar lányok hajfonataikból kötelet készítettek és azon ereszkedtek le a kastély ablakából. Menekülésük közben hajfonataik szétszóródtak, s ezért nevezték el a törökök a települést Nőtincsnek. A község első ismert földbirtokosa a gyulazombor nembeli Sebret fia Erdő volt. 1317-ben I. Károly király a Balogh nemzetségbéli Rimaszécsi Széchy családnak adományozta a birtokot. Széchy Istvánnak nem lévén fiú örököse, 1535-ben János király a hívének, Werbőczy Istvánnak adományozta Nőtincset. Werbőczyt a Ráskay család követte a birtokosok sorában. 1660-ban a falu fele része a balassagyarmati gróf és báró családhoz tartozó Balassa Imre birtoka volt. A török hódoltság alatt a falu népe jelentősen megfogyatkozott, a vész múltával a veszteségek pótlására szlovák telepesek is érkeztek. Az 1900-as évek elején Scitovszky János örökösei és Nagy Amália voltak a terület nagyobb birtokosai. Az első, majd a második világháború a nőtincsi polgárok közül is több áldozatot szedett, emléküket a templom falán elhelyezett táblák őrzik. A falu római katolikus temploma 1415-ben épült. Napjainkra a sok átalakítás eltűntette eredetiségét, már csak a sekrestye bejárata, a pastoforium alakja emlékeztet a gótikus vonásokra. Az épület főbejárata kettős egyenes záródású, az előreugró homlokzati toronyból nyílik. A tornyot egyszerű gúlasisak fedi. Berendezéséből a népies faragású, rokokó szószék jelentősebb, előlapján a magvető domborműve látható. Figyelemre méltó a keresztelőkút barokk fa-szoborcsoportja is. A templommal szemben, az egykori katolikus iskola falában kialakított fülkében látható Szent Flórián nagy méretű későbarokk stílusú szobra. 1780 körül készült az alatta lévő relieffel együtt a korábbi tűzvészek emlékezetére, a Balassa család támogatásával. 1869-ben nyert elhelyezést ebben a szoborfülkében, melynek síkja előreugrik az épület falából. A Gyurcsányi-Scitovszky kastély 1809 óta áll egy 4 hektáros ősparkban a település közepén. A Nőtincsen akkor birtokos Gyurcsányi család építtette. A főhomlokzatát képező rövidebb szárny közepén fogsoros keretezésű timpanon, alatta kettős féloszlopok helyezkednek el. A közelmúltban a Lókos patak vizét felfogva került kialakításra egy 51 hektáros felületű tó, melynek környezetét az idegenforgalom és vendégfogadás minden kellékével ellátták. Ma már korszerű infrastruktúrával, szépen parkosított partszegéllyel, kerékpárút-hálózattal, csónaktárolóval fogadja a látogatókat. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 15
ŐSAGÁRD Ősagárd a Cserhát délnyugati részén, a Naszály hegy alatti kis síkságon megbúvó, gyönyörű fekvésű, kicsiny település. Az Agárd településnév onnan származik, hogy a középkori uralkodók királyi vadászataira az agarakat itt tenyésztették. Az ős jelzőt sokkal később, 1906-ban kapta megkülönböztetésképpen. A község határában őskori kőedény töredékeket, kőeszközöket találtak, mindez azt bizonyítja, hogy a település igen régtől lakott hely. 1424-ben Zsigmond király feleségének, Czillei Borbálának adományozta a falut. 1439-ben Szanda várának birtoka volt. A XVI. század elején Zápolyai János lett a tulajdonosa, aki 1526-ban átadta Werbőczy Istvánnak. Majd 1660-tól Balassa Imre birtokolta Nőtincshez hasonlóan. A török hódoltság miatt elpusztult falut felvidéki szlovák telepesek építették újjá a XVIII. században. A település fekvése miatt évszázadokon át igen elzárt volt, így sikerült megőrizni a jellegzetes és erőteljes szlovák folklór értékeit, a nyelvújítástól, a modernizációtól érintetlenül hagyott ősi szlovák nyelvet, szókincset, archaizmusokat. Máig fennmaradt több, az 1900-as évek elejéről származó népi stílusú lakóház. A falu környezete természeti értékekben gazdag, sok kirándulási lehetőség kínálkozik. A község neves építészeti emléke az 1785-ben barokk stílusban épült evangélikus temploma. A épületet kőalapzaton emelt, faráccsal ellátott, zöldre festett, oszlopos oltár díszíti. A jelenlegi oltárkép 1923-ból származik és a Getsemáné kertben leborulva imádkozó üdvözítőt ábrázolja. A szószék fából készült és olajjal festett. 1824-ben épített a gyülekezet a templom mellé tornyot. A Naszály meredek, észak-keleti oldalában található a Násznép barlang. Hatvan méter hosszú, négykupolás barlangtermében, 1912-ben ásatásokat végeztek, mert több környéken talált őskori edénylelet arra utalt, hogy a barlang egykoron ősember lakó-helyéül szolgált, azonban emberi leleteket, eszközöket nem találtak. A Násznép barlangtól keletre található a geológiai ritkasága miatt nevezetes Zsömle barlang, ami egy kb. 2 méter átmérőjű szabályos gömbfülke. A Naszály kiemelkedését megelőző földtörténeti korban, több mint 200 millió évvel ezelőtt keletkezett. A falut határoló Sinkár-patak völgyében geológiai ritkaságok láthatók. A környék turisztikai értékeinek köszönhetően itt vezet az Országos Kéktúra vonala. 16 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
PENC Penc Váctól 9 km-re, a Cserhát hegységben, festői környezetben lévő kis falu. A település igen régi, területe már az őskorban is ismert és lakott volt. Ezt bizonyítja az Alsópencen, 1921-ben talált kőbalta, és az 1933-ban talált csiszolt kőkorszakból való véső is. A helységet a XIII. században a Ruhmann család birtokolta. 1390- ben már a Penczy-család egyik őse, Penczy Péter volt a község földesura. 1444-ben a Csővár Giskra huszita vezér kezébe került falu végveszélybe került, ám csupán rendszeres fosztogatások elszenvedőjévé vált. A Pency család kihalása után 1533-ban Zápolyai János király tanácsosának, Fráter Györgynek adományozta a területet. A török hódoltság idején a község Rusztem budai pasa hűbérbirtoka volt. A török uralom után a visszatérő földesurak szlovák nyelvű munkásokat telepítettek. 1850-től a község Felső-Pencz, Puszta-Pencz elnevezése megszűnt, és Penc lett a neve. Az 1870 80-as években a próbafúrások a területen jó minőségű kőszenet találtak. A falu I. világháborúban elesett hőseinek emlékét emlékoszlop hirdeti. A település 1969-ig önálló községként működött, 1969 89 között a rádi székhelyű közös tanács társközsége volt, önállóságát 1990-ben nyerte el ismét. A zegzugus utacskákkal átszőtt erdők, a tiszta levegő, és a dombos táj szépsége, utánozhatatlan élményt nyújt a természetet és nyugalmat kedvelők számára. A falu múzeuma a műemléki védettség alatt álló egykori Osztroluczky-kúriában foglal helyet. Rendkívül gazdag régi kelta és szkíta tárgyi emlékekben, köszönhetően a múzeumot 1952-ben megalapító az akkori iskolaigazgató, történész, régésznek Jakus Lajosnak. A falu román kori katolikus temploma az 1300-as évek táján épült, majd a későbbi felújítások során barokká alakították. Az 1825-től 1830-ig készült copf stílusú evangélikus templom kőből és téglából épült. Köveit a Dunából ökrös szekereken szállították Vácról. A Kálmánházy-kúria L alakú, földszintes, klasszicista épületét 1810 körül emelték. Az épület ma is lakott, udvarán toszkán oszlopos tornác látható. Különlegességnek mondható az 1820-ban egy szőlőültetvényt megkímélő jégeső miatti fogadalomból épült Mária Magdolna kápolna. A Penc község mellett található Kozmikus Geodéziai Obszervatórium épületét 1976. november 26-án avatták fel. Az obszervatórium azóta is vezető szerepet játszik a hazai űrgeodéziai kutatásban és az új technikák meghonosításában. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 17
RÁD A település Pest megyében, a Cserhát hegység délnyugati lábánál Vác és Penc között helyezkedik el. Nevét az I. István feleségével Gizellával Magyarországra jött bajor lovagok egyikének fiáról Rádról kapta. A falu a X. század végétől lakott, ezt a határában, a Koporsó-hegyen talált avarkori sírok, és a Kishegyen feltárt X-XI. századi temető is bizonyítják. Egykori földesura, Corvin János a birtokot Mátyás király természetes fiaként adományként kapta. Corvin Jánost Ráskay Balázs követte, majd a Csuda-család volt a település tulajdonosa. A falu a XVIII. század első felében előbb a Vay-család, majd a Muslay család birtoka. Végül a II. világháború végéig a Toperczer család birtokolta. 1946-ig közigazgatásilag Nógrád vármegye nógrádi járásához tartozott. Rád környéke erdőkben gazdag, igen alkalmas kirándulóhely gyalog vagy kerékpárral túrázóknak. Vác felől érkezve a falu elején, kis magaslaton található a Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt római katolikus templom. A copf stílusú, egyhajós, homlokzat előtti toronnyal rendelkező épületet 1767-ben építtette Muslay, majd tíz évvel később fia fejezte be. Az alapító emlékét dombormű és sírfelirat őrzi a hajó bal oldalán. A templommal szemben áll a három épületből U alakot formáló Muslay-kastély. A főépület és a saroképületek manzárdtetősek, díszítésük copf stílusú. A templom mellett látható a Muslay-Toperczer-kúria, amely a XX. század elején épült. A földszinten, a téglalap alaprajzú épületben ma könyvtár működik. A Kishegy nyúlványán található az 1911-ben épült evangélikus templom. A falu Penc felőli végén a XIX. század közepéről való Muslay-tisztilak látható. 18 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek
RÉTSÁG Rétság a Börzsöny és a Cserhát határán fekszik, Budapesttől 55 km-re. Nevét az 1300-as évek végén említik először levelek. A városhoz tartozó Pusztaszántó ennél is régebbi település, már 1299-ben szerepel a korabeli iratokban. 1393-ban a Losonczy család birtokában volt, neve ekkor Réthi Saagh. A török hódoltság alatt, 1583-1584-ben a település Boszna Hasszán birtoka volt, ekkor azonban elnéptelenedett, és még 1633-1634-ben is csak 3 adóköteles házat írtak össze. 1656-ban Lónyay Gábor volt itt birtokos. 1770-ben Sréter Pál és családja birtokolta. A településen a katolikus vallás újbóli térhódítása attól az időponttól számítható, mikor 1713-ban Berkes András nagyprépost megvásárolta Vattay Jánostól a falu egy részét. Így került birtokosként Rétságra a váci káptalan. 1910-ben özvegy gróf Benyovszky Béláné, Rosenbach Sándornak és Herzfeld Frigyes tulajdona volt. Főútvonala helytörténetileg is nevezetes hiszen az 1848/49-es szabadságharc idején többször volt hadműveletek, védelmi küzdelmek színhelye. A korábbi járásszékhely, ma a környező települések fontos közlekedési, kereskedelmi, igazgatási valamint kulturális és egészségügyi kistérségi központja. A városközpontban található az 1729 táján épült hagymasisakos tornyú, barokk római katolikus templom, melyet 1933-ban kibővítettek. Az épület 2006-ban felújításra került. Főoltárán a névadó Szent András apostolt ábrázoló XVIII. században festett kép látható. A templom melletti kis parkban a kőből faragott kecses Szentháromság-oszlop és az első világháborús emlékmű áll. Ugyanitt 1996-ban, a honfoglalás millecentenáriumára kopjafát állítottak. A Templom utca végén, az egykori laktanya bejáratánál egy kettős emlékmű található. Az egyik Mindszenty József hercegprímás emlékezetét őrzi, aki 1956. november 30-án a felsőpetényi fogságából kiszabadulva a laktanyában vendégeskedett. A múlt felkutatásának célkitűzése vezette a rétsági önkormányzatot, mikor úgy határozott, hogy egy felszabaduló épületét felújítva kialakítja a Civil Szervezetek Házát, s benne létrehoz egy állandó helytörténeti kiállítást is. DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek 19
SZENDEHELY Szendehely a Naszály hegy lábánál, Nógrád megye délnyugati részén fekvő német ajkú település. Neve valaha Szenthely volt bizonyára a földbirtokos püspökség után ami az idők során Szendehelyre módosult. A környék a váci püspökség ősi birtoka volt, amit valószínűleg még Szent István adományozott az egyháznak. Az itt letelepedő németek 1717- ben a bajorországi Franken vidékéről érkeztek Magyarországra, és a mai Berkenyén alapítottak falut. Onnan költöztek át a túlnépesedés miatt még 1753-ban a Vác és a nagymarosi rév felé vezető út mellé a szendehelyiek. A németek fejlett szőlőművelési kultúrát hoztak magukkal, a környékbeli lankákon a mai napig kiterjedt szőlőskertek vannak, bizonyítva, hogy az utódok sem felejtették el a vincellérség fogásait. A település legjelentősebb műemléke a főúton található római katolikus templom. Az épületet Althan károly váci püspök kezdte építtetni 1756-ban, majd azt 1758-ban Migazzi Kristóf püspök fejezte be, 1812-ben bővítették. Minden falát lizénák és faltükrök díszítik. A tornyot a lizénákon kívül öv- és órapárkány tagolja, barokk toronysisak fedi. Széles, zömök hajója mögött keskenyebb, egyenes záródású szentély helyezkedik el, ennek nyugati falához kapcsolódik a sekrestye. Berendezései közül a copf stílusú oltárszék és a szószék a jelentősebb. Az ófaluban, a Loska patak egyik ágán átívelő egylyukú, boltozott kőhíd műemlék jellegű. Mellvédjén Nepomuki Szent János 1830-ban mészkőből faragott szobra áll. Szendehelyhez tartozik Katalinpuszta település is, amely a nógrádi kéktúra útvonal kiindulópontja. Mindkét helyen fellelhetők még a népi lakóházak, bennük a jellegzetes, pirosra festett sváb népi bútorokkal. Ezeket a fenyőfából készült berendezési tárgyakat fláderos festéssel színezték. A német nemzetiség múltbéli emlékei, berendezései, használati tárgyai, jellegzetes viseletei megtekinthetők a honismereti házban. 20 DIPO (Duna-Ipoly Határon átnyúló Együttműködések Helyi Közössége) Helyi Értékek