A DUNA MENTE TERMÉSZETI KINCSEI Nyitra Köpösdi Juhász szikesek Széki földek, Mocsonok Nemes-tagi szikes Nagysurányi szikesek Érsekújvár Naszvadi homoki gyepek Dérhídi szikes Szentpálpusztai szikes Komáromi szikes Hetényi homokdombok Diófa sori szikes Komárom Marcelházi homokbuckák Bokrosi szikes szikes terület Szentgyörgyhalma Párkány Csenkepuszta Csak azt védhetjük, amit ismerünk! 1
A Kéméndi szikesek helyi nevükön Kéméndi Sósok Kőhídgyarmat (Kamenný Most) és Kéménd (Kamenín) között találhatók. A kifejezetten szikes (magas sótartalmú) talajnak köszönhetően a terület különleges növény és állatfajok élőhelye. A Kéméndi szikesek nemcsak hazai, hanem európai mércével mérve is egyediek. Ezért 2004-től Kéméndi szikesek, közösségi jelentőségű természeti területként, 119,44 ha területtel a Natura 2000 európai különleges természetmegőrzési területek ökológiai hálózatának részét képezik. A különleges természetmegőrzési területek Natura 2000 elnevezésű egységes ökológiai hálózata Európa természeti kincseinek megőrzése érdekében jött létre. Célja elsősorban a különleges és leginkább veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelme az EU területén (azokat az élőhelyeket, amelyek védelme különleges jelentőséggel bír, elsődleges fontosságú élőhelytípusoknak nevezzük). A Natura 2000 hálózatát a ritka vagy veszélyeztetett madárfajok védelmére szolgáló különleges madárvédelmi területek, valamint az egyéb, különleges vagy veszélyeztetett növény és állatfajok és élőhelyeik védelmére szolgáló európai jelentőségű természetmegőrzési területek alkotják. 500 m Légifelvétel a területről A területet két kisebb védett rész alkotja a Kéméndi Szikesek Természetvédelmi Terület (1953-tól élvez védelmet, Kéménd község igazgatási területéhez tartozik), valamint a Čistiny ( Tisztások ) Védett Természeti Terület (2001-től, Kéménd és Kőhídgyarmat igazgatási területét érinti). A Kéméndi Szikesek Természetvédelmi Terület és a Čistiny ( Tisztások ) Védett Természeti Terület 4. fokú védelmet élvez, egészében véve a Kéméndi szikesek alkotta közösségi jelentőségű élőhelyre 3. fokú védelem vonatkozik, amíg nem kerül sor a teljes terület átminősítésére. A fentebb jelzett védettségi fokok azt jelentik, hogy a terület meglehetősen szigorú védelem alatt áll. Ez nem zárja ki a kaszálást és a legeltetést, ami kifejezetten a szikesek megőrzését szolgálja. Ugyanakkor tilos a terület felszántása vagy lecsapolása. Fotó: Pavol Littera Fotó: Pavol Littera A terület panorámája a téli és főleg a tavaszi időszakban bizonyos részek víz alá kerülnek. 2
A Kéméndi szikesek természeti kincsei A Kéméndi szikesek a legnagyobb kiterjedésű szikes rétek Szlovákia területén, ahol különleges halofil (sókedvelő) fajok élnek. Európai szempontból jelentős, 1340-es jelölésű élőhelynek számít: ez a kontinentális szikeseket és szikes (sós) réteket jelöli, melyeket az EU elsődleges fontosságú élőhely típusoknak tekint. A szikesek természetes ökoszisztémáját a talajban és a vízben feloldódott nagy mennyiségű só jellemzi. Elsősorban a tengermellékeken fordulnak elő, jóval ritkábbak a kontinentális területeken. A Duna mentén a talaj sótartalma a talajvízben megtalálható, könnyen oldódó sóknak (a karbonátok és szulfátok stb. formájában jelen lévő nátriumnak, magnéziumnak, kalciumnak) köszönhető. A talajvíz felső szintje a talajfelszín közelében található. Az év melegebb időszakában a párolgás jellemzőbb, mint a csapadék. A sók a talajfelszínre jutva felhalmozódnak, olykor fehér kristályok formájában kicsapódva szikvirágzásnak (sókivirágzásnak) nevezett képződményeket hoznak létre. A talaj szikesedését ásványokban gazdag vízzel történő elöntés, majd az ezt követő fokozatos kiszáradás, valamint emberi tevékenység (pl. ásványi trágya túlzott használata) is okozhatja. A Kéméndi szikesek sovány csenkeszes társulás Kicsapódott sókristályok ún. szikvirágzás (sókivirágzás) A terület jelentőségét bizonyítja, hogy az itt élő magasabb rendű növények közül 74 faj szerepel a Szlovákia veszélyeztetett növényfajait tartalmazó Vörös listán. A szikesekre jellemző, hogy a talaj sótartalma nagyon változatos, akár néhány tíz centiméteren belül is változhat. Ezt a növények mozaikszerűen változatos megjelenése is tükrözi. A sóban gazdag környezet a növényzet szempontjából extrém körülményeket teremt, amely csak a sókedvelő (obligát halofita, sót igénylő) növények kis csoportjának és a sótűrő növényeknek (tolerálják, de nem igénylik a sót) felel meg. Szlovákia flórájában a halofitákat 33 magasabb rendű (edényes) növény képviseli. Fotó: Libor Ulrych Szikfolt a Kéméndi szikesek területén Szlovákia területén a Kéméndi szikesek a magyar sóvirág Limonium gmelinii gyakori lelőhelyének számítanak, a növény élőhelye a magyarországi szikes sztyeppékről húzódik át hozzánk. A magyar sóvirág pannon endemizmus, azaz kizárólag Pannónia területén fordul elő. A vegetáció legkülönlegesebb megjelenési formái az ún. szikfoltok (vaksziki növényzet). Ezek ritkás növénytakaróval borított, extrém sós talajú területek. Száraz nyarak idején a talajban mély repedések alakulnak ki. Ezeken a területeken ma már csak elszórtan fordul elő a kritikusan veszélyeztetett bárányparéj Camphorosma annua. Szlovákiában azoknak a területeknek a 75%-án, ahol a múlt század 70-es éveiben még előfordult, mára eltűnt. 3
A bárányparéj a szélsőségesen magas sótartalmú helyeket kedveli, ahol más növényfajok nem élnek meg. A tartósabban elöntött területeken a szikes társulások mozaikszerűen váltakoznak a magas növésű sással. A pannon régió szikes pusztáinak tipikus növénye a sziki üröm Artemisia santonicum, amely a tavasszal elöntött, nyárra kiszáradó területeket kedveli. Szlovákiában veszélyeztetett és védett fajnak számít, s ha nem változik a helyzet, a kipusztulás szélére kerül. Egy további, szikesekre jellemző faj, a sziki útifű Plantago maritima is megtalálható a veszélyeztetett és védett fajok listáján. A viszonylag alacsonyabb sótartalmú területeken a vegetáció is dúsabb. A növényzet tipikus képviselői a fűfélék, mint a sziki mézpázsit Puccinellia distans, valamint a sovány csenkesz Festuca pseudovina. Virágzása idején látványos a korcs (fátyolos) nőszirom Iris spuria. Nem tipikusan sókedvelő növény, inkább az alluviális réteket kedveli, de a mérsékelten szikes területeken is előfordul. A kritikusan veszélyeztetett magyar sóvirág Szlovákiában kizárólag a Kéméndi szikesek területén fordul elő. 4 A sziki útifű azokat a szikes területeket kedveli, amelyek tavasszal nedvesek, nyárra pedig kiszáradnak. Fotó: Daniel Dítě
A réti gerebcsin (Galatella punctata) késő nyáron virágzó, feltűnő növény. Szlovákiában kritikusan veszélyeztetett, védett fajnak számít. A korcs (fátyolos) nőszirom Szlovákiában a kritikusan veszélyeztetett, védett fajok közé tartozik, a Duna mente mintegy 10 lelőhelyén fordul elő. Fotó: Ján Šeffer Ha a talajban magas a könnyen oldódó sók tartalma, a növényeknek magasabb ozmózisnyomást kell leküzdeniük a víz felvételekor, ami megnehezíti a vízfelvételt. A sós közeg hatása a növényekre nézve végső soron ugyanolyan, mint a szárazság. Ez megmutatkozik a növények megjelenésében is. Többnyire szürkések, csenevész növésűek, olykor pozsgás felépítésűek. Ezeknek a növényeknek a sejtjei akár a víz 6%-os sótartalmát is elviselik károsodás nélkül, miközben a világ tengereinek átlagos sótartalma 3,5%-os. A szikesek számos állatfaj számára biztosítanak megfelelő feltételeket. A gerinctelenek közül jellegzetes lakója a tengerzöld sáska Aiolopus thalassinus, az olyan nedvességkedvelő fajok, mint például a sarlós kúpfejűszöcske Conocephalus dorsalis, a tövishátúsáska Tetrix bolivari, több melegkedvelő faj, mint a fekete tücsök Melanogryllus desertus vagy a rövidnyakú rétisáska Euchorthippus declivus. A bogarak közül a magas sókoncentrációhoz egyebek között a veszélyeztetett széki ásófutrinka Dyschirius salinus alkalmazkodott. A lepkefélék közül mindenekelőtt a magyar fúrómoly Cochylimorpha obliquana képviselteti magát ezeken a területe- Fotó: Anton Krištín A tengerzöld sáska az extenzív gazdálkodású szikesek, rétek, legelők alacsony növénytakaróját kedveli. 5 A vöröshasú unka egy mérgező békafaj, amire a hasán levő Vörös foltokkal is figyelmeztet. A nyári időszakban táplálékának jelentős részét szúnyoglárvák alkotják. Fotó: Ján Svetlík/flickr.com
ken, amely a szikesek indikátor fajának számít. Hernyói a sziki üröm szárából táplálkoznak. A Kéméndi szikesek több közösségi jelentőségű gerinceseknek is otthont adnak, ilyen például a vöröshasú unka Bombina bombina, a fürge gyík Lacerta agilis, a mezei hörcsög Cricetus cricetus. A nyári időszakban a barna rétihéja Circus aeruginosus, télen pedig a kékes rétihéja Circus cyaneus vadászterülete. Jellemzően a terület rétjein költ a sárga billegető Motacilla flava és a cigánycsuk, más néven cigány csaláncsúcs Saxicola torquata. A földre rakja fészkét a nagyon ritka parlagi pityer Anthus campestris. A terület szélén húzódó tüskés bozótosban a tövisszúró gébics Lanius collurio és a karvalyposzáta Sylvia nisoria fészkét találhatjuk meg. Feltűnő színével hívja fel magára a figyelmet a búbos banka Upupa epops és a sárgarigó Oriolus oriolus. A vadfajok közül általánosan elterjedt az európai őz Capreolus capreolus, a mezei nyúl Lepus europaeus és a fácán Phasianus colchicus. Magyar fúrómoly Fotó: Stanislav Harvančík Barna rétihéja Fotó: Stanislav Harvančík Kékes rétihéja Sziki üröm Fotó: Jozef Lengyel A sárga billegető színes tollazatú énekesmadár, mely elsősorban az időszakosan elárasztott szikes réteken költ és szerzi meg táplálékát. 6 A parlagi pityer főleg a ritkás füves területeket, külterjes legelőket kedveli. Fotó: Jozef Lengyel
A szikeseket fenyegető veszélyek A múlt század 60-as éveiben a szikesek megközelítőleg 470 hektáron terültek el, Párkánytól (Štúrovo) északra Kéménd (Kamenín) község határáig húzódva. Napjainkra területük a negyedére csökkent. A Garam (Hron) folyó árterének szélén fekvő Kéméndi Szikesek Természetvédelmi Területté nyilvánítását követően a környező területeket lecsapolták, művelés alá vonták és mezőgazdasági területté átalakították át. A Garam medrének mélyítése a folyó szabályozása során megváltoztatta a természetvédelmi terület vízháztartását. A terület határán lecsapoló csatorna került kialakításra. Hagyományosan ezen a vidéken juhokat és szarvasmarhákat legeltettek. A természetvédelmi területté nyilvánítás óta tilos a legeltetés, kizárólag a legelők kaszálása engedélyezett. A rendszerváltást követően teljesen megszűnt a gazdálkodás a területen. A megváltozott vízháztartás és a megfelelő gazdálkodás hiánya a szikes területet kedvelő növény és állatfajok visszaszorulásához, eltűnéséhez vezet, a területet fokozatosan elfoglalják a szárazságkedvelő növényfajok, főként gyomnövények és fásszárúak. A legértékesebb sókedvelő (obligát halofita) növényzet által borított úgynevezett szikfoltok (vakszik) már csak elvétve találhatók a területen. Bokrok, cserjék térfoglalása Gyomtársulások térfoglalása 7
Hogyan őrizhető meg ez az egyedülálló vidék A Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása elnevezésű LIFE+ Projekt (2011 2016) célja ezeknek az értékes és különleges élőhelyeknek a megőrzése, valamint a Natura 2000 rendszer fejlesztése. A szikesek meglétének feltétele a gazdag sótartalmú talajvíz, kellő talajvízszint (a kapilláris emelkedési rétegben) és a talaj nyári kiszáradása. Leegyszerűsítve szükség van a sziki növények által igényelt sótartalmat garantáló szikesedésre. A szikesek megmentése érdekében ezért meg kell újítani, majd fenn kell tartani a megfelelő vízháztartást, elsősorban a megfelelő talajvízszintet. Ezáltal kellő párolgás és a talaj felsőbb rétegeiben nagyobb mennyiségű só felhalmozódása érhető el. A közeli vízelvezető csatorna hatásának semlegesítésére a LIFE+ projekt keretében egy felszín alatti vízzáró agyagréteg kerülne kilakatásra, mely biztosítaná a Kéméndi szikesek területén a talajvízszint emelkedését. Fontos tudatosítani, hogy bár védett területről van szó, nem tilosak a területen azok tevékenységek, melyeket a Kéméndi Szikesek Természetvédelmi Területté nyilvánítása betiltott. Éppen ellenkezőleg a különleges sziki növény és állatfajok fennmaradása érdekében megújul a hagyományos gazdálkodás. A Kéméndi szikesek területén a vegyes állattartás lovak, szarvasmarha (magyar szürke szarvasmarha), Romanov juhok és kecskék legeltetésével hozzájárul a különleges sziki fajok újbóli elterjedéshez. Uniós támogatásból féltetős menedék, itatóhely és kerítés épült, mely megakadályozza az állatok kijutását a környező mezőgazdasági területre. A hagyományos legeltetéshez való visszatérés a fentebb leírt természeti jelenségek megőrzésének ideális módja. A legeltetés újraindítását az illegális szemétlerakók felszámolása és a pionír fafajok eltávolítása előzte meg. A Čistiny ( Tisztások ) területén lévő részeket kaszálják. A Kéméndi szikeseken kívül a projekt a Duna menti régió további 10 közösségi jelentőségű természeti területére is kiterjed, melyeken elvétve megtalálhatók a különleges szikesek maradványai. A tervek szerint 379 hektárnyi szikes terület kerülne revitalizálásra, majd fenntartásra. Ez azonban már a helyi lakosság feladata. A legeltetés hagyományának újraélesztése során kulcsfontosságú a helyi lakosok aktív részvétele, az őseik által folytatott gazdálkodási forma felelevenítésére irányuló tenni akarása. Az egyik célkitűzés ezért a Kéméndi szikesek egyediségének megismertetése a helyi lakosság körében. A projekt külön figyelmet szentel a Kéméndi szikesek témakörének oktatási folyamatba történő bevezetésére a kéméndi általános iskolában. A projekt a Daphne Alkalmazott Ökológiai Intézet (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie, Bratislava), a Pozsonyi Regionális Természetvédő Egyesület (BROZ) és az Állami Természetvédelmi Hivatal (ŠOP SR) részvételével zajlik az Európai Unió LIFE+ programból származó pénzügyi támogatásával és a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával. Bővebb információk: www.daphne.sk/pannonicsk és www.perlypodunajska.sk. Kecske és juhlegeltetés a szikeseken 8
Európai és szlovákiai szikes területek A kontinentális szikesek és szikes (sós) rétek Szlovákia-, ill. Európa-szerte is a legveszélyeztetettebb élőhelytípusok közé tartoznak. Európában csak néhány országban lelhetők fel, elterjedésüknek központja a Pannon régió, az EU területének csak 3%-át teszik ki. A szikesek Szlovákiában elszórtan, szigeteket alkotva fordulnak elő, fő elterjedésük Magyarországon van, Szlovákiában elterjedésük északi határa húzódik. A múlt század 50-es éveiben a Duna-menti síkság viszonylag nagy, megközelítőleg 8 300 hektáros területét foglalták el a szikes területek. Nagyobb részüket lecsapolták, beszántották, erdősítették vagy benőtte a növényzet. A szikesek utolsó maradványai szigetszerűen szórtan maradtak fenn. Területük összesen kb. 500 hektárt tesz ki, amelyet a megváltozott vízháztartás és a megfelelő gazdálkodás hiánya miatt a továbbra is az eltűnés veszélye fenyeget. Pannon biogeográfiai régió zöld színnel a Natura 2000-es területeket jelöltük. SKUEV0080 KÖPÖSDI JUHÁSZ SZIKESEK SKUEV0095 NEMES-TAGI SZIKES SKUEV0099 SZENTPÁLPUSZTAI SZIKES SKUEV0078 DÉRHÍDI SZIKES SKUEV0088 SZÉKI FÖLDEK, MOCSONOK SKUEV0017 DIÓFA SORI SZIKES SKUEV0010 KOMÁROMI SZIKES SKUEV0096 NAGYSURÁNYI SZIKESEK SKUEV0066 KÉMÉNDI SÓSOK SZIKES TERÜLET SKUEV0068 SZENTGYÖRGYHALMA SKUEV0076 BOKROSI SZIKES Duna menti szikesek közösségi jelentőségű természeti területek (SKUEV) Forrás: DAPHNE/Rastislav Lasák Forrás: DAPHNE/Rastislav Lasák Készítette a Daphne Alkalmazott Ökológiai Intézet (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie, Bratislava, www.daphne.sk) az Állami Természetvédelmi Hivatal Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet Igazgatósága (ŠOP SR Správa CHKO Dunajské luhy, www.sopsr.sk), valamint a Pozsonyi Regionális Természetvédő Egyesülettel (BROZ, www.broz.sk) közreműködésével. Fordítás: Elokvent, s. r. o., www.elokvent.sk Grafika és rajzok: Riki Watzka, www.rwdesign.sk Készült a LIFE10NAT/SK/083 a Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása projekt keretében, az Európai Unió LIFE+ programból származó pénzügyi támogatásával, valamint a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával. 9