Talajok AL- és forróvíz-oldható (HWP) P- és K-tartalmának összehasonlítása

AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN 58 (2009) 2 243 250 Talajok AL- és forróvíz-oldható (HWP) P- és K-tartalmának összehasonlítása FÜLEKY GYÖRGY és BENEDEK SZILVESZTER Szent István Egyetem MKK, Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllő Bevezetés A talajban a növények számára könnyen hozzáférhető tápelemek meghatározására az elmúlt másfél évszázad során számos növényfiziológiai, mikrobiológiai, fizikai-kémiai és kémiai eljárást dolgoztak ki. A módszerekkel végzett összehasonlító vizsgálatokból egyértelműen kitűnt, hogy a legalkalmasabbak a nagyszámú talajmintában, kevés önköltséggel, rövid idő alatt reprodukálható eredményeket szolgáltató kémiai extrakciós módszerek (FÜLEKY & THAMMNÉ, 1979). Ennek megfelelően hazánkban a talajok P- és K-tartalmának meghatározására hivatalosan az AL-módszert (EGNER et al., 1960; SARKADI et al., 1965) használják. A felvehető tápelemtartalom meghatározásra irányuló módszerek mellett külön figyelmet igényel a talajoldat tápelemtartalmát meghatározó vizes extrakción alapuló H 2 O-P módszer (PAAUW, 1971), amely akkor került ismét jónéhány évtized elteltével az érdeklődés középpontjába, amikor technikailag lehetővé vált a kis tápelem-koncentráció gyors kémiai meghatározása és emellett sok országban a talajokat már oly mértékben feltöltötték foszforral és káliummal, hogy könnyen kioldhatóvá vált a növények számára rendelkezésre álló tápelemmennyiség egy jelentős része (FÜLEKY & THAMMNÉ, 1979). A talaj vízoldható formában lévő tápelemtartalmának ismerete ma környezeti szempontból is különös jelentőséggel bír, hiszen ha több tápelem van egy adott időben a növény számára jelen, mint amennyit az felvenni képes, fennáll a tápelem-kimosódás veszélye is (FÜLEKY, 1996). Nagyon fontos SCHACHTSCHABEL és BEYME (1980), ill. BUZÁS (1987) megállapítása is, miszerint a talaj vízoldható tápelemtartalma a laktát módszerekkel meghatározott tápelemtartalommal szemben jobban mutatja a talaj tápelemszolgáltató képességét. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Hot Water Percolation (HWP) forróvizes talajextrakció (FÜLEKY & CZINKOTA, 1993) kifejlesztése is. BERECZ és munkatársai (2005) mérései alapján a HWP-P 2 O 5 -tartalom az AL-P 2 O 5 -tartalomnak átlagosan 5,9%-a, a HWP-K 2 O-tartalom pedig az AL-K 2 O-tartalomnak átlagosan 7,8%-a. Pozitív korreláció áll fent az AL- és HWP-oldható elemtartalom között: az R² értéke a foszfor esetében 0,70 és 0,97 között, míg a kálium esetében 0,76 és 0,89 között Postai cím: FÜLEKY GYÖRGY, Szent István Egyetem, MKK, Talajtani és Agrokémiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. E-mail: Fuleky.Gyorgy@mkk.szie.hu

244 FÜLEKY BENEDEK változik (FÜLEKY & CZINKOTA, 1993; FÜLEKY, 2002; SÁRDI & FÜLEKY, 2002; BERECZ et al., 2005; BENEDEK et al.; 2008). FÜLEKY és CZINKOTA (1993) több módszerrel is vizsgálta a talaj P-tartalmát, a korreláció a HWP-P tartalommal minden esetben pozitív, az R²-értékek a következők: Olsen-P: 0,86, H 2 O-P: 0,85. Ezeket az összefüggéseket alátámasztják SCHACHTSCHABEL és BEYME (1980) mérései is, miszerint 15 40 egymást követő vizes extrakció esetében pozitív korreláció (R² = 0,84) áll fenn az első vízoldható P- frakció és az összes vízoldható P mennyiség között. HANKS és munkatársai (1997) mérései szerint is pozitív korreláció található a talaj laktátos módszerekkel, ill. forróvizes extrakcióval meghatározott P- (R² = 0,60) és K-tartalma (R² = 0,85) között. CRANE és munkatársai (2005) szintén pozitív korrelációt (R² = 0,67) találtak a forróvizes és ammónium-acetátos extrakcióval meghatározott K-tartalom között. Munkánk célja a Magyarországon használt AL-módszerrel végzett P- és K- vizsgálatok eredményének összevetése az elmúlt években kidolgozott forróvizes (HWP) módszerrel nyert eredményekkel. Anyag és módszer Az összehasonlító vizsgálathoz összesen 315 talajmintát használtunk, amelyek elsősorban műtrágyázási tartamkísérletekből (Keszthely, Karcag, Gödöllő, Putnok, Nyírlúgos, Őrbottyán) származó, a tartamkísérletek felelősei (Berecz Katalin, Holló Sándor, Kadlicskó Béla, Blaskó Lajos, Márton László) vizsgálatra átengedett talajmintái, továbbá üzemi táblákról (Pásztó) és biogazdálkodási kísérletből (Stuttgart) eredtek. A vizsgálatba vont területek talajainak legfontosabb tulajdonságai az 1. táblázatban láthatók. A legtöbb talajminta savanyú kémhatású, kivéve az őrbottyáni talajt. A pásztói és stuttgarti minták egy kis hányadában nyomokban volt kalciumkarbonát. Az átlagos humusztartalom 0,70 és 2,51% között változott. A fizikai féleség a durva homok és az agyagos vályog közötti volt. (1) A minta származási helye 1. táblázat A vizsgált talajminták fontosabb talajparaméterei (2) Minták száma ph(kcl) CaCO 3 % (3) Humusz, % Pásztó 68 6,43 ny. 2,51 45 Keszthely 60 4,85 0 1,01 26 Karcag 40 5,64 0 2,50 40 Gödöllő 60 5,10 0 1,28 23 Putnok 48 4,09 0 1,60 36 Nyírlúgos 16 4,75 0 0,70 23 Őrbottyán 15 6,95 5,5 0,75 20 Stuttgart 8 6,06 ny. 2,03 40 Megjegyzés: ny: nyomokban; K A : Arany-féle kötöttségi szám K A

Talajok AL- és forróvíz-oldható (HWP) P- és K-tartalmának összehasonlítása 245 A talajok P- és K-tartalmát egyfelől a Magyarországon használt ammóniumlaktátos (AL) módszerrel (EGNER et al., 1960; SARKADI et al., 1965), másrészről a forróvizes extrakciós módszerrel (HWP) (FÜLEKY & CZINKOTA, 1993) határoztuk meg (2. és 3. táblázat). A HWP módszer esetében 100 cm³-nyi forróvizes extraktumot használtunk, így a talaj:víz arány 1:3 (30 g talaj:100 cm³ extraktum) volt. Eredmények és értékelésük A 2. táblázatban a két módszerrel meghatározott foszfortartalom értékek láthatók vizsgálati helyenként és ahol volt kísérletenként csoportosítva. A táblázatban bemutattuk a vizsgálatok helyre, illetve térségre vonatkozó legkisebb (min) és legnagyobb (max) értékeket, és az átlagos értékeket (x 1 és x 2 ). Kiszámítottuk az egyes helyekre vonatkozóan a két módszer összefüggését (R²), valamint a két módszerrel kapott értékek arányát (x 1 /x 2 ). Látható, hogy a pásztói üzemi táblákon (B41 75, K2, M37) voltak nagyon jelentős P-tartalmú minták is, de általában a minták közepes ellátottságot jeleztek. Voltak természetesen igen gyenge és gyenge ellátottságot mutató minták, ugyanúgy, mint jó és igen jó ellátottságúak is (BUZÁS et al., 1979 alapján). 2. táblázat Az AL és HWP módszerrel meghatározott P-tartalom jellemző paraméterei (1) Minta származási helye n AL-P, mg kg -1 HWP-P, mg kg -1 min. max. x 1 min. max. x 2 R² x 1 /x 2 Pásztó 68 24 2963 324 1,4 159,5 14 0,7568 23 Pásztó B41-75 35 28 283 218 1,4 5,0 3,0 0,5377 72 Pásztó K2 14 24 129 58 1,8 6,0 3,3 0,2792 35 Pásztó M3 8 86 357 139 3,0 28,9 8,9 0,9139 16 Pásztó L 11 53 2963 955 4,3 159,5 67 0,8948 14 Keszthely 60 9 156 64 0,3 12,9 3,9 0,8275 17 Karcag 40 24 130 66 1,2 4,3 2,2 0,8817 30 Kompolt 40 4 66 19 0,3 2,8 1,4 0,6348 15 Kompolt B 20 4 66 19 0,3 2,8 1,1 0,7013 18 Kompolt C 20 9 41 20 1,2 2,5 1,7 0,6122 24 Gödöllő 60 26 197 99 0,9 43,7 12 0,8292 8 Putnok 48 2 64 29 0,2 3,8 1,6 0,8077 18 Putnok K-kez I/1 24 2 64 31 0,2 3,8 1,6 0,8308 20 Putnok K-kez I/11 24 9 58 27 0,4 3,6 1,6 0,7904 7 Nyírlúgos 16 25 174 94 1,3 24,5 7,7 0,9215 12 Őrbottyán 15 29 157 71 0,3 4,4 2,0 0,9442 35 Stuttgart 8 55 124 82 0,8 1,1 1,0 0,8245 83 Megjegyzés: x 1 és x 2 : átlagos értékek; R²: két módszer közötti összefüggés

246 FÜLEKY BENEDEK A forróvíz-oldható foszfortartalom (HWP) értékek általában jóval kisebbek voltak (0,2 159 mg P kg -1 ). A pásztói talajok esetében az AL-oldható P-tartalom 23- szor, a keszthelyieknél átlagosan 16-szor, a karcagiaknál 30-szor, a kompoltiaknál 15-ször, a gödöllőieknél 8-szor, a putnokiaknál 18-szor, a nyírlúgosiaknál 12-szer, az őrbottyániaknál 35-ször, a stuttgarti minták esetében 83-szor volt nagyobb, mint a HWP-oldható P-tartalom. Az is megfigyelhető, hogy a karbonátos minták esetében voltak általában jóval nagyobbak az AL-P értékek, a talajkivonószer savanyú kémhatása, nagyobb oldási erélye következtében, hiszen a savas kémhatású AL a rosszul oldódó Ca-foszfátokat is oldja (FÜLEKY, 1976a, b). A két módszerrel kapott eredmények a nagy abszolút értékbeli különbségek ellenére szoros összefüggésben voltak egymással (R² = 0,6348 0,9442), ezért a két módszerrel nyert eredmények legalábbis vizsgálati helyenként átkonvertálhatók egymásba. A 3. táblázatban a K-vizsgálati eredmények láthatók az előzőekhez hasonló elrendezésben. Az AL módszerrel kapott eredmények azt mutatják, hogy a talajok K- ellátottsága általában a gyenge és igen jó közötti volt (BUZÁS et al., 1979 alapján). A forróvíz-oldható K-tartalom is kisebb volt az AL módszerrel mért értékeknél, de ebben az esetben kisebbek voltak a különbségek is a két módszer között. 3. táblázat Az AL és HWP módszerrel meghatározott K-tartalom jellemző paraméterei (1) Minta származási helye n AL-K, mg kg -1 HWP-K, mg kg -1 min. max. x 1 min. max. x 2 R² x 1 /x 2 Pásztó 68 179 1245 393 6,1 201 37 0,9533 11 Pásztó B41-75 35 191 597 307 8,1 73 27 0,8905 11 Pásztó K2 14 179 458 247 6,1 26 11 0,8429 23 Pásztó M3 8 305 1004 432 12,6 78 28 0,9487 16 Pásztó L 11 285 1245 826 14,4 201 109 0,9650 8 Keszthely 60 56 311 167 0,5 60 16 0,8192 10 Karcag 40 239 347 284 5,4 21 11 0,5300 26 Kompolt 40 30 265 92 1,7 19 7,5 0,8550 12 Kompolt B 20 38 265 105 1,7 19 7,2 0,9189 15 Kompolt C 20 30 133 79 3,4 14 7,8 0,9206 17 Gödöllő 60 109 572 250 16,2 178 62 0,9344 4 Putnok 48 88 353 199 1,6 36 12 0,8612 16 Putnok K-kez I/1 24 121 345 202 1,6 36 12 0,6118 17 Putnok K-kez I/11 24 88 353 195 2,2 30 13 0,7904 15 Nyírlúgos 16 45 135 79 4,2 54 21 0,8664 4 Őrbottyán 15 59 184 109 5,3 28 15 0,8207 7 Stuttgart 8 263 433 337 6,2 30 16 0,8953 22 Megjegyzés: x 1 és x 2 : átlagos értékek; R²: két módszer közötti összefüggés

Talajok AL- és forróvíz-oldható (HWP) P- és K-tartalmának összehasonlítása 247 Pásztón 11-szer, Keszthelyen 10-szer, Karcagon 26-szor, Kompolton 12-szer, Gödöllőn 4-szer, Putnokon 16-szor, Nyírlugoson 4-szer, Örbottyánban 7-szer, a stuttgarti mintákban pedig 22-szer volt nagyobb az AL-oldható K-tartalom, mint a HWP K-tartalom. Látható, hogy a homokos talajoknál kb. 10-szeres, míg az agyagosabb talajoknál több mint 20-szoros különbség volt a két módszerrel kapott értékek között. A két módszerrel kapott eredmények a kálium esetében még szorosabb összefüggést mutattak, mint a P esetén (R² = 0,5300 0,9533) és ezért a kötöttség ismeretében bátrabban átszámíthatók egymásba. Tekintettel arra, hogy az AL módszer alapvetően a potenciálisan hozzáférhető tápelemtartalmat oldja, a forróvizes extrakció pedig elsősorban a pillanatnyilag oldható P- és K-tartalmat, nyilvánvaló mindkét módszer használatának jogosultsága. A vizes módszer alkalmazása az ökológiai gazdálkodásban és a környezet védelme miatt elengedhetetlen. A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az egyes vizsgálati helyeken meglévő szoros összefüggés a két módszer között lehetővé teszi esetleg tájékoztató jelleggel a másik módszerre történő átszámítást. Összefoglalás Az újonnan kidolgozott forróvizes extrakciós módszerrel (HWP) nyerhető foszfor és kálium vizsgálati eredmények értelmezése érdekében összehasonlító vizsgálatot végeztünk a Magyarországon hivatalos AL módszerrel. A zömében tartamkísérletekből, valamint üzemi táblákból származó 315 talajmintán hasonlítottuk össze a két módszerrel kioldott foszfor- és káliumtartalmakat. Mind a foszfor, mind a kálium esetében a két módszerrel nyert eredmények szoros összefüggésben voltak egymással, de az összefüggések szorosságát a talajok fizikai és kémiai tulajdonságai befolyásolják. A nagy abszolút értékbeli különbségek (átlagosan 10 20-szor nagyobb értékeket ad az AL módszer) ellenére a két módszerrel nyert eredmények vizsgálati helyenként a fentiek figyelembe vételével átkonvertálhatók egymásba. További előrelépést jelenthet a két módszer átjárhatóságában, ha még nagyobb számú mintán a foszfor esetében a kalcium-karbonát jelenléte, esetleg a kötöttség, kálium esetében pedig a kötöttség figyelembevételével végezzük el az átszámítást. A vízoldható elemtartalomnak ugyanis különösen környezetvédelmi szempontból kiemelt jelentősége van. A munka megkezdését az első szerző számára a Széchenyi Professzori Ösztöndíj; a második szerző számára a németországi munka megkezdését az Erasmus ösztöndíj, a magyarországiét pedig a Pro Renovanda Alapítvány ösztöndíja tette lehetővé. Kulcsszavak: HWP, AL, foszfor, kálium

248 FÜLEKY BENEDEK Irodalom BENEDEK SZ. et al., 2008. A talaj könnyen oldható P-tartalmának vizsgálata HWP forróvizes talajextrakció alkalmazásával a Kleinhohenheim-i ökológiailag művelt vetésforgó kísérletben. In: 50. Georgikon Napok, Keszthely. CD ROM. BERECZ, K. et al., 2005. Studying the direct and residual effect of long-term fertilization using ammonium lactate and hot water extraction methods. Comm. Soil Sci. Plant Anal. 36. 203 213. BUZÁS I. 1987. Bevezetés a gyakorlati agrokémiába. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. BUZÁS I. et al. (szerk.). 1979. Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest. CRANE, K. S. et al., 2005. A rapid turbidimetric potassium test modified for use with the pressurized hot-water extraction. Comm. Soil Sci. Plant Anal. 36. 2687 2697. EGNER, H., RIEHM, H. & DOMINGO W., 1960. Unterschuchungen über die chemische Bodenanalyse als Grundlage für die Beurteilung des Nährstoffzustandes der Böden II. Chemische Extraktionsmethoden zur Phosphor- und Kaliumbestimmung. Kungl. Lantbrukshögsk. Ann. 26. 199 215. FÜLEKY GY., 1976a. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározására használt kivonószerek vizsgálata I. Az AL-, DL-, CAL-, Bray I-, NaHCO 3 -os, NaHCO 3 + NH 4 F-os és CaCl 2 -os kivonószer vizsgálata közvetlen kioldással. Agrokémia és Talajtan. 25. 271 283. FÜLEKY GY., 1976b. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározására használt kivonószerek vizsgálata II. Az AL-, DL-, CAL-, Bray I-, NaHCO 3 -os, NaHCO 3 + NH 4 F-os és CaCl 2 -os kivonószerrel oldott P és a szervetlen foszfátfrakciók korrelációja. Agrokémia és Talajtan 25. 284 296. FÜLEKY GY., 1996. Talajvizsgálatok szerepe a biogazdálkodásban. A Biokultúra Egyesület Információs Centrumának tájékoztatója. 96. 5. FÜLEKY GY., 2002. Magyarország talajainak tápelem-szolgáltató képessége. In: Az agrokémia időszerű kérdései. 53 62. Debrecen Egyetem Agrártudományi Centrum MTK. Debrecen. FÜLEKY, GY. & CZINKOTA I., 1993. Hot water percolation (HWP): A new rapid soil extraction method. Plant and Soil. 157. 131 135. FÜLEKY GY. & THAMM F.-NÉ, 1979. A jelenleg használt foszforvizsgálati módszerek értékelése különös tekintettel az AL-módszer hazai alkalmazhatóságára. In: Az intenzív műtrágyázás hatása a talaj termékenységére. 152 172. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet. Budapest. HANKS, D. A., WEBB, B. L. & JOLLEY, VON, D., 1997. A comparison of hot water extraction to standard extraction methods for nitrate, potassium, phosphorus and sulfate in arid-zone soils. Comm. Soil Sci. Plant Anal. 28. 1398 1402. PAAUW VAN DER, F., 1971. An effective water extraction method for the determination of plant-available soil phosphorus. Plant and Soil. 34. 467 481. SÁRDI, K. & FÜLEKY, GY., 2002. Comparison of extractants used for evaluating the bioavailability of soil P and K. Comm. Soil Sci. Plant Anal. 33. 2803 2812. SARKADI J., KRÁMER M. & THAMM F.-NÉ, 1965. Kálcium- és ammóniumlaktátos talajkivonatok P tartalmának meghatározása aszkorbinsav-ónkloridos módszerrel melegítés nélkül. Agrokémia és Talajtan. 14. 75 86.

Talajok AL- és forróvíz-oldható (HWP) P- és K-tartalmának összehasonlítása 249 SCHACHTSCHABEL, P. & BEYME, B., 1980. Löslichkeit des anorganischen Bodenphosphors und Phosphatdüngung. Zeitschrift f. Planzenernährung u. Bodenkunde. 143. 306 316. Érkezett: 2009. szeptember 28.

250 FÜLEKY BENEDEK Comparison of the AL- and Hot Water Percolation (HWP)-soluble P and K contents of soils G. FÜLEKY and S. BENEDEK Department of Soil Science and Agricultural Chemistry, Szent István University, Gödöllő (Hungary) Summary To aid the interpretation of the results obtained using a newly elaborated extraction method (hot water percolation, HWP) for phosphorus and potassium, a comparative analysis was carried out using the official AL method. The phosphorus and potassium contents extracted with the two methods were compared for 315 soil samples, originating mainly from long-term experiments (Keszthely, Karcag, Gödöllő, Putnok, Nyírlúgos, Őrbottyán) and partly from farm fields (Pásztó) and organic farming experiments (Stuttgart). For both phosphorus and potassium, the results obtained with the two methods exhibited a close correlation, though the closeness of the correlation was influenced by the physical and chemical properties of the soils. Despite the great differences in absolute values (on average 10 20 times higher values were obtained with the AL method), the results obtained with the two methods could be interconverted for each location in the light of the above. Further progress in the interconvertibility of the two methods could be achieved using a larger number of samples and by considering the presence of calcium carbonate, in the case of phosphorus, and the soil texture, in the case of potassium, when carrying out the calculations. The water-soluble element content is of outstanding importance, particularly from the environment protection point of view. Table 1. Main characteristics of the analysed soil samples. (1) Place of origin. (2) Number of samples. (3) Humus, %. Remarks: ny: in traces; K A : Upper limit of plasticity according to Arany. Table 2. Characteristic parameters of P content measured by the AL and HWP methods. (1) Place of origin. Remarks: x 1 and x 2 : mean values; R²: correlation between the two methods. Table 3. Characteristic parameters of K content measured by the AL and HWP methods. (1) Place of origin. Remarks: x 1 and x 2 : mean values; R²: correlation between the two methods.