TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XII

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XII

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XII. SZEGED 1987

TANULMÁNYOK CSONGRÁX) MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL Szerkesztőbizottság B arna László, Barta László, Blazovich László, G aál Endre, Tamasi Mihály Szerkesztette BLAZOVICH LÁSZLÓ Lektorálta Belényi G yula, Kanyó F erenc, Koncz János, Kovács T ibor, Szakács Sándor, Tóth Sándor, Vágvölgyi András Műszaki szerkesztő GAÁL ENDRE A térképeket készítette KRATOCHWILL MÁTYÁS ISSN 0133 414 X Blazovich László, 1986 Kiadja a Csongrád Megyei Levéltár

R. A. Vészelik EGY SZOVJET HÍRADÓS HÁBORŰS FELJEGYZÉSEI Fordította Farkas Ferenc A Bevezetést írta Halmágyi Pál

BEVEZETÉS MAKÓ VÁROSÁNAK ÉS KÖRNYÉKÉNEK FELSZABADULÁSA 1944 SZEPTEMBER OKTÓBERÉBEN 1. Az 1944. augusztus szeptemberi harcok Románia (Dél-Erdély) területén A szovjet csapatok 1944. augusztus 20-án indították meg Iasi-Kisinyov térségében a Nagy Honvédő Háború egyik legeredményesebb hadműveletét. A támadás célja a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport bekerítése és megsemmisítése valamint Románia háborúból való kiválásának elérése volt. A nagyszabású támadás mindkét célt maradéktalanul elérte. A Dél-Ukrajna hadseregcsoport 47 német és román hadosztályából és 5 dandárából, augusztus 29-ig a szovjet erők megsemmisítettek 22 német hadosztályt, s egyidejűleg szétverték vagy fogságba ejtették a németek oldalán harcoló valamennyi román egységet is.1 A román vezetés a katasztrofális vereség láttán megtette az egyetlen ésszerű lépést, megszakította kapcsolatait a Német Birodalommal, és a fegyverszünet mielőbbi megkötése érdekében azonnal tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval. Románia kiválása a hadviselő felek közül gyökeresen új katonapolitikai, hadászati feltételeket teremtett Délkelet-Európában. A román Alföld elvesztése után a németek az új védővonalat a Kárpátokban képzelték el, remélve, hogy a magas hegység átjáróit megszállva, sikerül megakadályozni a szovjet előrenyomulást Magyarországra, utolsó nagyjelentőségű mezőgazdasági ellátó területükre és a román olajkutak kiesése utáni egyetlen természetes olajforrásukra. Mivel a Kárpátok vonulatának csak keleti része volt a magyar csapatok birtokában, a terv megvalósításához feltétlen szükséges volt a déli vonulat birtokba vétele is. E cél érdekében a német vezetés állandó nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magyar hadsereg kezdjen minél előbb akciót a déli hágókért. A Dél-Erdély elleni magyar támadás szeptember 5-én indult meg, és az első napokban a terveknek megfelelően haladt is előre. A magyar erők Tordán túlra vetették vissza a román egységeket, és Székelykocsárdnál elérték a Marost, majd Nagyenyed és Nyárádtő között átkelve a folyón, keleti irányban csaknem Kisküküllőig nyomultak előre. Ezalatt a német erők Bánát déli részéről indultak meg keletre, Orsóvá Vaskapu irányába. A 2. Ukrán Front jobbszárnya már augusztus 25/26-án elérte a Keleti-Kárpátok hágóit. A hegyszorosokban kiépített védelmet azonban csak nehéz harcok árán tudták leküzdeni a szovjet csapatok, s igen lassan haladtak előre. Erre figyelemmel és a román kormány kérésére a szovjet főhadiszállás szeptember 5-én utasította a Front közepén és balszárnyán haladó csapatokat, hogy forduljanak északra, illetve északnyugatra, és keljenek át a Déli-Kárpátokon. Az erdélyi medencébe érve Kolozsvár irányába támadva nyújtsanak segítséget a magyar támadás ellen védekező román hadseregnek. Ugyanakkor a szorosokban védekező erők hátába kerülve, hathatósan támogathatják a Front jobbszárnyát. Az északnyugatra forduló szovjet 1 Hősök. A Szovjetunió hősei a magyarországi felszabadító harcokban, 1944 1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1981. 13. old. 7

erők feladatául a Brád Lugos vonal szeptember 19-i elérését határozta meg a főparancsnokság. A Fekete- és Fehér-Körös, a Maros, a Béga és a Temes-völgy kijáratait a majd M akót is felszabadító 53. hadseregnek és 18. harckocsihadtestnek kellett elérnie. A szovjet csapatok e parancs nyomán váratlanul gyors megjelenése Erdélyben reménytelenné és teljesen céltalanná is tette a magyar hadsereg további előrenyomulását. A vezérkar szeptember 8-án megállította a támadást és a csapatokat a Maros vonala mögé rendelte vissza. A déli átjárók birtokbavételére alapozott terv tehát összeomlott, s a német magyar vezetésnek most már a szovjet csapatoknak az erdélyi hegyek közül az Alföldre való kijutását kellett megakadályoznia. Ezért újabb támadással a folyóvölgyek kijáratait tervezték elfoglalni. Ezt az újabb támadást szeptember 12-én reggel a Bánátban állomásozó német csapatok kezdték meg. A 4. SS rendőr páncélgránátos hadosztály erős páncélos és gépesített egységeivel megindult Temesvár felé.2 Az előretörés célja a várostól keletre a Temes-völgy lugosi kijáratának lezárása volt, ezzel akarták megakadályozni a Béga völgyében Déva felől közeledő 53. szovjet hds., illetve a Temes mentén Karánsebes felől érkező 46. szovjet hds. csapatainak kilépését a bánáti síkságra. Szeptember 12-én kapta meg a támadási parancsot a IV. és VII. magyar hadtest. Feladatuk egyrészt az erdélyi hadsereg jobbszárnyának fedezése és a középen védekező magyar erők tehermentesítése, másrészt a bánáti német támadás északi biztosítása, harmadrészt a Körösök és a Maros kijáratának lezárása volt. Másnap, szeptember 13-án a VII. magyar hadtest a 4. és 12. hadosztályaival, a nagyvárad gyulai határszakaszról Belényes Vaskóh, illetve Borosjenő Borossebes felé kezdte meg az előrenyomulást. A IV. hadtest 8. és 6. hadosztályaival, az 1. magyar páncéloshadosztály és az I. póthuszárezred részeivel a Lőkösháza Battonya vonalról indult meg Arad Lippa irányába. A hadtest jobbszárnya Tornyán keresztül nyugatról, balszárnya Sofronya és Zimándújfalu irányából északról tám adt Aradra.3 *8 A főirányba tám adó magyar és német alakulatok szárnyain a magyar határvadász erők is benyomultak Románia határ melletti területeire. Akciójuk alig ütközött helyi ellenállásba, hiszen az 1. román hadsereg visszavonulásával a határ menti granicsár és csendőr alakulatok is hátrahúzódtak. így a Marostól délre ismét magyar kézbe került Nagyszentmiklós, Perjámos, Pusztakeresztúr, Porgány, Óbéba és még néhány kisebb település. Ezen a szakaszon a Maros és a 4. SS hadosztály között a magyar határvadászok, a Makó elleni támadás kezdetéig, szeptember 24-ig tartották magukat. 2 Országos Levéltár, MTI Rádiófigyelő 1944. szeptember október. K. 428. 1309 csomó. Bizalmas külpolitikai szemle. 91. szám. - K anyó Ferenc Szeged felszabadításáról szóló dolgozatából ismerjük (Tiszatáj, 1984 október), hogy a 4. SS hadosztályt 1943 nyarán Németországban állították fel a Szovjetunióban szétvert 4. rendőr páncélgránátos hadosztályból. Ezután Görögországba került, onnan 1944 nyarán vonták ki, ismét feltöltötték és első osztályú harci értékűvé szervezték át. Önálló páncélos osztállyal erősítették meg, mely 30 db Panzer VI harckocsiból állt. Továbbá rohamlövegekkel, nehéztüzérséggel, gépesített egységekkel látták el. A hadosztály így igen komoly katonai erőt jelentett. Parancsnoka Schmodos SS-Brigaderführer, a Waffen-SS vezérőrnagya volt. 8 Magyarország hadtörténete. Szerk.: L iptai Ervin. Bp., 1985. 389 390. old. A hadosztályok teljes elnevezései a következők: 4. tábori póthadosztály, 12. tartalék hadosztály, 20. gyaloghadosztály, 8. tábori póthadosztály, 6. tábori póthadosztály. A IV. hadtest szeptember 23-tól II. hadtest, majd október 1-től VIII. hadtest néven szerepelt. Kötelékébe szeptember 23-án este érkezett meg a 23. tartalék hadosztály első egysége Kőszegről Makóra. A ho. a 42., 51. és 54. pótgyalogezredekből állt. 8

A Marostól északra a battonyai csanádpalotai határvonalon összevont határvadász egységek szintén átlépték a határt, és Nagylak, Pécska elfoglalásával biztosították az Aradra bevonuló IV. hadtest jobbszárnyát. A megszokott határ menti tűzpárbajokat meghaladó méretű összeütközésekre itt sem került sor. A román határvédelem ezen a területen is követte a visszavonuló hadsereget.4 A támadás első' napjának estéjén a magyar páncélosok bevonultak Aradra. Arad elfoglalása után a Maros mentén keletre, délkeletre továbbhaladó IV. hadtest egységei szeptember 15-re elérték a Hidasliget Temesfüves Ópálos Aradkövi vonalat. Tőlük északra a VII. hadtest csapatai a Fehér-Körös völgyében eljutottak Borossebesig, a Fekete-Körös völgyében pedig Kisszedresig. Eközben, szeptember 13/14-re, a vulkáni szoroson, majd hátszegi medencén át közeledő szovjet csapatok is kijutottak Dévánál a Maros völgyébe. Már csak napok kérdése lehetett a két hadsereg találkozása. Déváról a szovjet csapatok egyik része Brádon keresztül Nagyvárad irányába, másik része a Maros völgyében Arad felé haladt tovább. A Nagyvárad irányába előretörő csapatok Halmágycsúcsnál ismét szétváltak. Északra támadó élük a Fekete- Körös völgyében Belényes előtt védekező magyar egységekbe ütközött. A Fehér- Körös völgyében tovább haladó hadosztály pedig Borossebesnél érte el a magyar csapatokat. Megkezdődtek a harcok a völgyek kijárataiért. A magyar hadvezetés ezekben a kritikus napokban szervezte meg a Románia területén harcoló IV. és VII. hadtestekből, Lengyelországból hazahozott csapattestekből, az 1. magyar hadseregtől átirányított és tartalékosokból felállított egységekből a 3. magyar hadsereget. A hadsereg parancsnoka Heszlényi József altábornagy, a volt IV. hadtestparancsnok lett. A hadsereg parancsnokságát is e hadtest törzséből szervezték meg. (A hadtest számozása ezzel megváltozott, csapatai szeptember 23-tól a Lengyelországból hazahozott II. hadtestparancsnokság irányításával, majd október 1-től VIII. hadtest elnevezés alatt vettek részt a dél-alföldi harcokban.) A magyar vezérkar azt remélte, hogy e hadsereg felállításával az ország határán harcoló csapatai irányítását továbbra is saját kezében tudja tartani. A vezérkari főnök az igen határozott német ellenkezés miatt azonban ezen elgondolását nem tudta megvalósítani. A 3. magyar hadsereg, csakúgy mint az 1. és 2. magyar hadsereg mind hadműveleti, mind harcászati vezetés szempontjából német irányítás alá került. A dél-alföldi harcok vezetésében a 3. magyar hadseregparancsnokságának sok nehézséget okozott egy német hadtestparancsnokság létezése. A LVII. német páncélos hadtest törzse a Békés megyei Kondorosról irányította egyetlen ütőképes hadosztályát, a Bánátban harcoló 4. SS rendőr-páncélgránátos hadosztályt. A hadtest alá még a 844. nehéztüzérosztály egy ütege és a 22. SS lovashadosztály néhány századnyi harccsoportja tartozott. E két utóbbi egység Gyula térségében állomásozott, majd harcolt a későbbiek során. A nézeteltérésekre az adott okot, hogy a 3. magyar hadsereg területén tevékenykedő német magasabb egység nem volt alárendelve a magyar hadseregparancsnoknak. A két egység között egy körül nem határolt egyenlőségi viszony volt, de ezt sem Heszlényi altábornagy, sem a német hadtestparancsnok nem tartotta tiszteletben. A magyar hadseregparancsnok úgy próbált tárgyalni a németekkel, mint alárendeltjeivel, viszont a hadtest a felsőbb német parancsnoksággal való jobb összeköttetése, kapcsolatai és pontosabb érte- * Kelemen Ferenc: Az utolsó napok krónikája. Kézirat a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1160/85. Mucsi Balázs határvadász katona visszaemlékezése, a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1161/85. Zubán Magdolna kiszombori tanítónő személyes közlése a szerzőnek. 9

sülései miatt általában előnyösebb helyzetben volt és előterjesztései kedvezőbb elbírálásban részesültek. A Maros és Körösök völgyét védő magyar erőkkel az 53. szovjet hadsereg egységei kerültek szembe. A hadsereg a főhadiszállás szeptember 5-i parancsát kitűnően hajtotta végre. Szeptember 17-re maga mögött hagyva Brádot, a Fehér- Körös völgyében Borosjenőig, a Maros völgyében pedig Lippáig nyomult előre. E területeken a hadsereg 57. hadtestének 203., 243. és 228. lövészhadosztályai harcoltak. A Marostól délre, Temesvár körzetében a hadsereg 49. hadtestének 375. lövész, 110. gárda lövész és 1. gárda légideszant hadosztályai, még délebbre pedig a szovjet vezetés alá került 1. román hadsereg 7. hadtestének 9. lovas, 14. és 19. gyalogos hadosztályai tevékenykedtek. Igen jelentős szerepe volt a dél-alföldi harcokban a 18. szovjet harckocsihadtest 110., 170. és 181. harckocsi, illetve a 32. gépesített dandárjának. Az 53. hadsereg néhány nap múlva Makót felszabadító 228. hadosztálya a,,voznyeszenszkij nevet viselte. A hadosztály megtisztelő címét Voznyeszenszk város 1944 márciusi hős felszabadításáért kapta. Az egység szeptember 1-én Bukarestben kapott parancsot, hogy Krajova, Tirgu Jiu, Petrozsény, Hátszeg, Déva, Lippa útvonalon Erdélybe vonulva, akadályozza meg a magyar német csapatokat a hegyszorosok kijáratainak elfoglalásában. A hadosztály kötelékébe a 767., 795. és 799. lövészezred, továbbá a 699. tüzérezred tartozott. (Természetesen még számos harcoló, kiegészítő és ellátó egység is tevékenykedett a hadosztály keretében.) A 767. ezrednek I. A. Jermolajev, a 795. ezrednek Sz. V. Fedotov, a 799. ezrednek pedig Arzsancev őrnagy volt a parancsnoka. A hadosztály ezredei egymással szoros összeköttetésben és együttműködésben küzdöttek Csanádpalota, Makó és Hódmezővásárhely felszabadításáért. Az Arad körzetébe érkezett szoyjet hadsereg 243. hadosztálya szeptember 17-től hathatós segítséget nyújtott az Ópálosnál védekező 1. román hadsereg egységeinek. A Marosvölgy kijáratának megszerzéséért elkeseredett küzdelem bontakozott itt ki. Két nap múlva szeptember 18119-én kezdődött meg az 53. hadsereg általános támadása a Fehér-Körös völgyétől Temesvárig húzódó teljes frontszakaszon; Az Arad felszabadításáért megkezdődő harcok keretében, a 767. lövészezred szeptember 19-én Lippától délnyugatra indulva, Máslak és Vinga helységeken át kerülte meg az Ópálosnál harcoló magyar erőket és Aradot. Célja a Maros, Varjas Perjámos térségében való elérése, s ezzel a város bekerítése volt. A 799. lövészezred ezalatt délkeletről, Szépfalu irányából támadta az Újaradnál védekező 8. magyar hadosztályt. A következő nap, szeptember 20-án, a szovjet páncélosok Aradtól északra, Pankotától délre kijutottak a síkságra s délutánra Zimándújfalu fölött elérték az arad -nagyváradi főútvonalat.5 A magyar német csapatok arcvonala így már két helyen megszakadt. A Temesvár előtt a várost a 4. SS hadosztálynak nem sikerült elfoglalni - álló német és az Újaradot védő magyar erők közötti 25 km széles résen nyomult előre a 228. és a 375. szovjet hadosztály. A IV. hadtest északi szárnya, Zimándújfalu és a VII. magyar hadtest déli szárnya, Csermő közötti 30 km széles területen pedig a 18. harckocsihadtest egységei, a 181. harckocsi dandár, illetve a 32. gépesített dandár és a 203. hadosztály csapatai törtek előre a magyar határ irányába. A harckocsikkal támadó szovjet csapatokkal szemben álló magyar erőkről az * Hadtörténelmi Levéltár Filmtára, 1258. tekercs Kriegstagebuch des Oberkommandos der Heeresgruppe Südukraine. A Dél-Ukrajna hadseregcsoport hadinaplója, 6594. sz. irat. 10

LVII. német hadtest parancsnoka jelentésében megállapította, hogy a szovjet csapatok harcértékével, fegyvereivel, felszerelésével szemben rendkívül gyenge, csak védekezésre és harcfelderítésre alkalmas.6 A lassan négy napja tartó ópálosi küzdelem is a végéhez közeledett ekkorra. Szeptember 20-án a szovjet erők áttörték a 6. hadosztály vonalát, és szétszórták az 1. páncéloshadosztály zömét is.7 A magyar csapatok gyorsan vonultak vissza A rad felé. Ugyanezen a napon a 767. szovjet ezred a kijelölt területen elérte a Marost, és másnap szeptember 21-én délután megkezdte az átkelést Szemlaknál a folyó északi partjára. A szovjet csapatok Arad körüli gyűrűje így mind veszélyesebbé vált. A magyar csapatoknak egyetlen lehetősége m arad t: a kilátástalan harcot és értelmetlen véráldozatot elkerülve, szeptember 21-érői 22-re virradó éjjel Battonya Dombegyház irányába kivonulni a városból. Reggelre a 228. szovjet hadosztály 799. ezrede délkeleti irányból bevonult Aradra. A 2. Ukrán Front csapatai ismét fényesen és a megadottnál jóval korábban teljesítették feladataikat. Szeptember 30. helyett már szeptember 22-re elérték a Nagyvárad Arad Temesvár vonalat, s e két utóbbi várost fel is szabadították. A moszkvai rádió még ezen az éjszakán bejelentette Arad város és nagy vasúti csomópont elfoglalását.8 2. Az első magyar város Makó felszabadítása 1944. augusztusában az ország belsejében csak béke helyőrségek, bevonulási körletek, kiképző táborok és alakulatok voltak, ill. tartózkodtak. A front közeledtére a magyar vezérkar augusztus 17-én felállította a tábori póthadsereg parancsnokságot, ill. elrendelte néhány hadosztály kivonását és hazahozatalát a frontról, ill. a front mögötti területekről. így került sor többek között az 1. magyar hadsereg kötelékében, a Kárpátok előterében levő 23. tartalék hadosztály hazahozatalára is. E hadosztály alapvető szervezési, felszerelési, kiképzési hiányosságokkal küszködött. Ennek megfelelő volt lengyelországi alkalmazása is, biztosító szolgálatot látott el az első vonalak mögött. A hadosztály hazahozatal utáni feltöltése és felszerelése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egység továbbra is jelentős felszerelési hiányokkal indult szeptember végén a dél-alföldi frontra. Tüzérsége, hatékony páncélelhárító fegyverei nem voltak. A páncéltörő fegyverként kiadott 35 mm-es kis belga löveg a szovjet harckocsik páncélját át sem tudta ütni. A hadosztály frontot megjárt 51. és 54. gyalogezredei mellé, gyorsított ütemben állították fel itthon a harmadik, 42. gyalogezredet. A hadosztály legénysége az ország legkülönbözőbb területeiről származott; (Zemplén, Bácska, Nyugat-Magyarország, Budapest, Nyírség.) Jelentős számban voltak közöttük kárpátaljai ruszinok is. A tisztikar ugyanígy nagyon sok helyről és alakulattól érkezett, s egymást egyáltalán nem ismerte. A 23. hadosztály parancsnoka Deseő Gusztáv vezérőrnagy, az 51. gyalogezredé Battka Andor, az 54. gyalogezredé Pákh Miklós ezredes volt. 8 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Südukraine 6593. sz. és a 6594. sz. irat, valamint K orom Mihály: Az ország felszabadulásának megindulása és az új élet első lépései Délkelet-Magyarországon. Makó az első felszabadult magyar város c. kötetben, kiadta Makó Város Tanácsa, 1974. 8. old. 7 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Südukraina 6591. sz. irat. 8 OL Rádiófigyelő szeptember 22. A moszkvai rádió orosz nyelvű adása 22.30-kor. 11

E két ezredet Nyugat-Dunántúlon, Szombathely, Kőszeg, Körmend, Nagykanizsa területén töltötték fel, míg a 42. gyalogezredet Nyíregyházán állították lábra. A hadosztály szeptember 21-én kapta a parancsot, hogy Nyugat-Dunántúlról vonuljon a Dél-Alföldre. A Kőszegen állomásozó 51. gyalogezred III. zászlóalja indult el leghamarabb. A zászlóalj első része még ezen a napon bevagonirozott és 2 napi utazás után Baján keresztül előbb Szegedre, majd M akóra érkezett. A második rész egy nap múlva követte őket.9 Az Aradot felszabadító 228. hadosztály egységei nem álltak meg a városban, hanem a magyar csapatokat üldözve tovább támadtak északnyugati irányba. Újabb parancsuk Tornya, ill. Kis- és Nagyvarjas elfoglalása volt. Ezen a vonalon kellett Arad körül védőövet kialakítani a hadosztálynak. E védelem megszervezése közben érték el és lépték át minden valószínűség szerint a Tornyáról Battonyára vezető úton a szovjet felderítők Magyarország határát 1944. szeptember 22-én késő este vagy a következő nap hajnalban.10 Szeptember 23-án a Vörös Hadsereg 799. ezrede parancsot kapott, hogy indítson támadást Szederhát térségéből nyugatra, Pécska irányába. A támadás célja: a pécskai állomás s az egész falu elfoglalása után, enyhén északnyugati irányba fordulva elérni a Mezőhegyes Nagylak közötti vasútvonalat. Az ezred Pécskát felszabadította, majd a faluból kiérve a szőlőknél észak-nyugatra, Csanádpalota felé fordult. A 799. ezred elfordulásával a Pécskától nyugatra a trianoni határig húzódó területsáv felszabadítása a délről érkező 767. szovjet ezred feladata lett. Marosi átkelését befejezve az ezred Szemlakról Sajtényra, majd onnan a romániai Nagylak község felé nyomult előre. Szeptember 23-án este, ill. 24-én reggelre mind a két ezred a trianoni román magyar határ közvetlen közelébe érkezett. A szovjet felderítők szeptember 23-án már ezen a részen is átlépték a magyar határt és Csanádpalotáig, sőt Királyhegyesig, ill. Apátfalváig kémlelték ki az utakat, s bizonyosodtak meg a határ nyitottságáról, ill. a katonai egységek hiányáról.11 Szeptember 23-án a román területeken nyugatra, Makó felé előrenyomuló szovjet csapatok csak helyi jellegű ellenállással találkoztak. Néhány csendőr és határvadász egység próbálta megzavarni előrenyomulásukat. Nem így történt az észak felé, Battonya irányába támadó csapatok esetében. Az Aradról visszavonult magyar egységek Mezőhegyes Battonya Dombegyház Kevermes vonalon álltak meg, s szervezték meg védelmüket. A szeptember 23-án délelőtt 10 11 órakor Tornyáról indított szovjet harckocsitámadás (170. hk. dd. 1. zlj.) így Battonya határában a 8. hadosztály szívós ellenállásába ütközött. A községet 3 napos harc után, majd csak szeptember 26-án délután tudták felszabadítani a szovjet csapatok.12 A Temesvártól északnyugatra húzódó bánáti területen bonyolult helyzet alakult ki. A 4. SS hadosztály északkeleti szárnyával a várostól 17 km-re állt, déli szárnyával pedig a Béga-csatornára támaszkodott. Az előretörő szovjet csapatok a Maros és a hadosztály északi szárnya közötti szűk területen a németektől alig 20 30 km-re haladtak előre. 9 Bán Ödön százados, a Makón harcoló egység parancsnokának visszaemlékezése. Fclvév-' 1985-ben. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1162/85. 10 K orom Mihály: Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet (1944 1945). Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. 92. old. 11 H erceg Mihály: Vásárhely felszabadulása. Vásárhelyi tanulmányok 2. Hódmezővásárhely, 1970. 12 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 99. old. K orom M.: Makó felszabadulása (Várospolitikai Füzetek 6.) Makó 1985. 7 8. old. 12

A Maros déli partján ellenállás nélkül húzódtak vissza a szovjet hadsereg elől a magyar határőrök. Perjámost feladva, csak Nagyszentmiklósnál próbáltak szilárdabban megkapaszkodni. Ehhez némi segítséget nyújtott egy időközben odaérkezett honvéd zászlóalj. Szeptember 23-a estéjén a szovjet egységek Nagyszentmiklós előtt készültek a másnapi támadásra.13 Szeptember 23-án este érkezett meg a 23. hadosztály első egysége Makóra. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának első része, Kövesdi Vilmos százados vezetésével kirakodás után, az apátfalva nagylaki úton azonnal a frontra, a trianoni határra indult.14 A magyar hadvezetés ezekben a napokban már lázasan igyekezett csapatokat irányítani a szinte teljesen védtelen délkeleti határra. így például a szeptember 11-én Tapolcáról az Északkeleti-Kárpátokba irányított 7. rohamtüzérosztályt szeptember 20-án, alig hogy ott kirakodott, már útnak is indították az Alföldre. Az egység Békéscsabán keresztül szeptember 23-án este érkezett Orosházára, és az addigra már Dombegyházáról idáig visszahúzódott II. hadtestparancsnokság alárendeltségébe került. A szovjet parancsnokság a felderítés adatai alapján megállapította, hogy a Marostól északra a II. hadtest egységei Mezőhegyes Battonya Dombegyháza vonalon hevenyészett védőállást építettek ki. A védővonal nyugati szárnya azonban semmihez sem kapcsolódott. A jobbszárnyat alkotó 8. hadosztály, a mezőhegyesi ménesbirtok határán körbefutó harckocsi biztos vizesárok mögött rendezkedett be védelemre.15 Mezőhegyestől nyugat felé, ill. délre a Marosig, azonban már nem volt több katonai alakulat. Erre a területre, a védővonal következő láncszemének szánt 23. hadosztály még csak töredékével érkezett meg. Ennek ismeretében a szovjet parancsnokság a 18. harckocsihadtest 110. és 170. dandárénak zászlóaljait Battonya alól fokozatosan átcsoportosította a 799. ezred támadási sávjába és feladatukul az északnyugati, nyugati irányú előretörést jelölte meg. Szeptember 24-én reggel a 228. voznyeszenszkij lövészhadosztály Sajténynál álló 767. ezrede Nagylak irányába, a 799. ezred, néhány harckocsival megerősítve pedig a pécskai úton Csanádpalota felé támadt. Az északnyugati irányba előretörő szovjet egységek a mezőhegyes battonyai magyar védővonaltól alig néhány kilométerre vonultak előre. Csanádpalota község határát s egyben az országhatárt elérve, a szovjet katonák néhány sorozattal szétszórták a határvadászokat, s a déli órákban már a falu temploma előtt állt két szovjet tank.16 A szovjet harckocsik és a kísérő gyalogság Csanádpalotáról az ún. Rác úton haladt tovább Királyhegyes, majd Földeák felé. A községben csak egy kisebb egység maradt. 1944. szeptember 24-e jelentős napja lett ezzel az ország legújabbkori történetének. E napon szabadította fel tehát a Vörös Hadsereg az első magyar községet, a korábban Csanád megyei, ma pedig Csongrád megyében levő Csanádpalotát. E tényt ma már nem lehet elvitatni a településtől. A Maros északi partján előrenyomuló 767. ezred a délelőtt folyamán felszabadította a romániai Nagylakot és dél körül érte el, s lépte át az országhatárt. Az ezred előrehaladását a Romániából visszavonuló határvadászokból, csendőrökből és az előző este a makói állomásra érkezett fél zászlóalj katonáiból álló csoport próbálta 13 Mucsí B.: Határvadász... 14 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 15 Adonyi F erenc: A magyar katona a második világháborúban 1941 1945. F. Kleinmeier, Klagenfurt, 1954. A kötetből Török Pál százados, a 7. rohamtüzér osztály parancsnokának visszaemlékezése, egységének 1944. szeptember 25-től október 5-ig a Dél-Alföldön vívott harcairól a 231 238. oldalakon. 16 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 96. old. 13

megnehezíteni. Ellenállásuk előbb közvetlenül az ország határán, a kedvező terepadottságokat kihasználva szilárdult meg egy-két órára, majd a bökényi vasúti őrháznál harcoltak, szovjet jelentés szerint szívósan, délután 5 és 6 óra között.17 Szeptember 24-én a Marostól délre, a Varjas Perjámos térségében álló 375. szovjet hadosztály, nyugati irányba támadott. Előretörése elsöpörte a Nagyszentmiklósnál védekező magyar egységeket. A csak kézifegyverekkel felszerelt honvédek és határvadászok, a délelőtt 10 órakor aknavetőkkel, sorozatvetőkkel, harckocsikkal indított támadás elől elmenekültek. A szétszóródott katonák gyorsan húzódtak vissza Kiszombor felé, de volt, aki a Maroson át menekült.18 A déli órákra így Kiszombor előtt is mind veszélyesebbé vált a helyzet. A szovjet katonák gyorsan közeledtek az ország határához, és Dávid ezredes, a makói állomásparancsnok délután 1 órakor már Kiszombor feladását fontolgatta.19 Az állomásparancsnok és a Ferencszálláson álló felderítő zászlóalj parancsnoka Légrády alezredes, kora délutánra már felismerte, hogy a csanádpalotai szovjet előretörés célja Földeák, majd Hódmezővásárhely elérése. Kézzel foghatóvá vált a veszély, hogy Kiszombor és Földeák elfoglalásával a szovjet csapatok jóformán bekerítik Makót. Az utolsó pillanatban a magyar hadvezetés kapkodva próbálta a védővonalon Makó körül tátongó rést valahogyan betömni. Délután 2 órakor érkezett meg az újvárosi állomásra az 51. gyalogezred III. zászlóaljának második része Bán Ödön százados, zászlóaljparancsnok vezetésével. A kirakodás alatt már oda hallatszott a nagylaki határon folyó harci zaj. A Makó mögötti nagyvárost, Szegedet is igyekezett a vezérkar katonai erővel biztosítani. Oda légvédelmi tüzérek érkeztek Matolcsy Elek vezérőrnagy parancsnoksága alatt.20 Makótól keletre pedig Tótkomlóson jelentek meg újabb egységek, a 7. rohamtüzér osztály két ütege.21 Délután 2 óra körül Dávid ezredes már azt is tudta, hogy nem partizánok mint korábban feltételezték, hanem reguláris szovjet erők vonulnak Csanádpalotáról Királyhegyes felé. Az újvárosi állomásra éppen hogy megérkezett zászlóaljból egy szakasznyi honvédet a vármegye tehergépkocsiján azonnal ki is küldött Királyhegyesre ellenőrizni a helyzetet.22 A faluba V23-kor megérkező szakasz gyalog indult el Rác úton Csanádpalota felé megbizonyosodni a szovjet előretörésről. Az első szovjet tankokat és katonákat 3 óra körül meglátva, visszafutottak a faluba és az Apátfalvára vezető úton elhagyták Királyhegyest.23 Valószínű, hogy a szakasz nem ment le Apátfalváig, hanem a csanádpalotai utat a Kápolnánál elérve visszafordult Makóra. Vass hadnagy 3/44-kor jelentette a vármegyeházán Bállá Endre tartalékos főhadnagynak, hogy Királyhegyest a szovjet erők elfoglalták.24 * A főhadnagy az önkéntes karhatalmi század megerősítéséül 17 Korom M.: Magyarország felszabadulásának megindulása. (Tanulmányok, dokumentumok.) Tudományos szocializmus füzetek 67. MM. Marxizmus Leninizmus Oktatási Főosztálya. Bp., 1982. 23. old. 18 Mucsi B.: Határvadász.... 19 Az elmenekült Csanád megyei vezetőség Tiszaföldváron 1944. szeptember 29-én készült jegyzőkönyve. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. 20 Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékiratai 1918 1945. Sajtó alá rendezte, a bevezető szöveget írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta Perneki Mihály. Bp. 1983. 289. old. 21 Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához. (1938 1945.) Összeállította: Csima János. HM. Központi Irattár, Bp., 1961. 269. old. 22 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 23 M artonyi Zoltán: Királyhegyes története 1944-ben. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1163/85. 21 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 14

szolgálatot teljesítő 3. korcsoportú leventék egy részével az apátfalvi csanádpalotai utak város alatti elágazásához kivonult. A leventecsapat összes felszerelése kispuska és puskánként néhány töltény volt. Céljuk az útlezárással az volt, hogy kémgyanús és nemkívánatos elemek beszivárgását a városba megakadályozzák. A leventék másik csoportja a Maros hidaknál volt őrszolgálatban.25 Királyhegyesen délután 3-kor már nem kezdődött meg a vasárnapi litánia, mert a plébános a szovjet csapatok közeledtének hírével motorkerékpárján Makóra robogott.26 A nagylaki járás főszolgabírója székhelyéről Csanádpalotáról közvetlenül a szovjet csapatok megérkezése előtt távozott el gépkocsin. A délutáni órákban Mezőhegyesről már nem tudott községébe visszatérni, mert Csanádpalotán nagyobb orosz erők zárt egységben vonultak Földeák irányába. 27 Makóra az ún. Battonyai úton (Pitvaroson és Rákoson keresztül) sem tudott a tisztviselő eljutni, mert a szovjet egységek Királyhegyes mellett 3 4 óra körül elvonulva este 7 36-ra már a 4 km-re levő rákosi útkereszteződést elérték, s így ezt az utat is elzárták. A 799. szovjet ezred támadó éle a rákosi útcsomópontból két irányba haladt tovább. Az erősebb egység folytatta menetét a Rác úton Hódmezővásárhely felé, a szovjet katonák másik része pedig nyugatra fordulva egy dűlőúton (az ún. Srég úton ) Földeák község alatt elérte a makó vásárhelyi vasútvonalat és országutat. (Egyes feljegyzések szerint a szovjet csapatok éle már ekkor elérte Hódmezővásárhely szélét, az adatok azonban a szeptember 25-i támadást támasztják alá.) Földeák község déli és keleti szegélyén álló ezred katonái, szeptember 24-én késő este, éjjel bevonultak a faluba. Mialatt Makótól északkeletre a szovjet csapatok zavartalanul haladtak előre (a csanádpalotai csendőrök oktalan provokációját leszámítva), a Makón kirakodott zászlóalj megkezdte a város védelmének kialakítását. Bán százados embereit a város keleti szegélyén, mintegy fél körvédelemben helyezte el. A katonák a városból kivezető utakat, a város szélének jobban védhető, jelentősebb pontjait szállták meg szakasz, félszakasz, gyakrabban raj, félraj erővel. Egy-egy golyószóró néha géppuskaképezte a védelem fő tűzerejét. Páncéltörő fegyvere, tüzérsége egyáltalán nem volt a zászlóaljnak. A támpontokból álló védővonal délen a makó apátfalvi vasútvonal töltés alatti részénél kezdődött, majd észak felé haladva a Vásártéri megállónál, téglagyárnál érte el az országutat. A téglagyár tűnt valamelyest jobban védhető objektumnak ezen a részen. Innen a vonal követte a Honvéd szélén futó vasúti töltést és a kivezető Királyhegyesi út, Újvárosi állomás, Rákosi út, Igási út elején voltak a védelem támpontjai.28 A százados a körvédelem kiegészítéséül a csendőriskola 60 ittmaradt csendőrét a Maros-hidaktól a Szegedi utca elejéig húzódó gátrész védelmére irányította, és a postahivatal biztosítása is a csendőrök feladata lett. (A telefon összeköttetést a postáskisasszonyok bonyolították az akkor Szegeden levő hadosztályparancsnoksággal.) A hidak és Kiszombor védelme a határvadász zászlóalj feladata lett. A határőrök egy szakaszának az összeköttetést is biztosítani kellett a két alakulat között. A hidaktól a strand melletti erdőn keresztül a keleti védővonal gerizdesi kezdetéig húzódó déli területen a városi légószázad néhány megmaradt tagja szervezett figyelőszolgálatot.29 26 Makói Népújság, 1945. augusztus 9. 26 M artoni Z.: Királyhegyes.... 27 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 28 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 29 Szilvásy József állomásfőnök visszaemlékezése. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/9. 15

A honvédek a városházán rendezték be központjukat, (konyha, gazdasági hivatal), s egy szakaszuk is itt volt tartalékban. Bán százados a kiegészítő parancsnokság irodájából intézkedett. A zászlóalj előző este Makóra érkezett része, Kövesdi százados vezetésével ez idő alatt harcban állt az országhatáron, majd késő délután fokozatosan visszavonult előbb Magyarcsanádra, majd Apátfalvára. Késő estére a zászlóalj zöme, néhány megfigyelő szakaszt hagyva a községekben, bevonult Makóra, és a védővonal déli felét szállta meg.30 Estére a Rákosi út felől a makói Újváros szélénél föltűntek az első szovjet előőrsök.31 A Marostól délre a szovjet katonák mind közelebb értek a határhoz. A torontáli járás vezetője szeptember 24. délután 3/44-kor jelentette Makóra, hogy a magyar csapatokat a határra vonták vissza. A helyzet azonban válságos, mert a katonák elhagyják a frontot, erőszakkal kell őket vissza irányítani. A főszolgabíró a helyszínen levő katonatiszt adatai alapján jelentésében megállapította, hogy ha nem érkezik Kiszomborra erősítés, a falu megtartása lehetetlen.32 1944. szeptember 24-e estére a szovjet egységek a Makó körüli váratlanul gyors előrenyomulásukkal m ár több községet fölszabadítottak. A Maros északi partján, a csanádpalotai országhatártól kezdődő ék alakú terület magába foglalta Csanádpalotát, Királyhegyest és Rákost, csúcsa pedig elérte Földeákot. Déli záróvonala a magyarországi Nagylaktól nyugatra Magyarcsanád felől indult észak felé, és Kövegy előtt érte el a már szabad Csanádpalota déli részét. A Marostól délre a szovjet csapatok ezen az éjszakán elfoglalták Kiszombort. A hidakat még nemveszélyeztették, azok szilárdan a határvadászok kezében voltak. A német hadsereg hadinaplója szerint a II. magyar hadtest arcvonala szeptember 24-én magába foglalta Mezőhegyes alatt Kis- és Nagypereget, továbbhaladva kelet felé pedig Battonyát és Dombegyházát.33 A Mezőhegyes déli határától a Marosig húzódó jelentős rés katonai erővel meg nem szállt, Makó és Hódmezővásárhely felé mutató 20 km széles területsáv, e jelentés alapján szinte kézzelfogható. Méginkább azzá tette a szovjet hadvezetés azzal, hogy felderítve e rendkívül kedvező lehetőséget, erőit átcsoportosítva az első sikertelen próbálkozás után nem erőltette tovább arcból a Battonya elleni harckocsi támadást maximálisan kihasználta. A Vörös Hadsereg a magyar országhatárt átlépve északnyugati irányba Hódmezővásárhelyig nem akadt ellenállásra, nyugati irányban pedig a helyi jellegű ellenállást fokozatosan felszámolva haladt előre Makóig. Az 53. hadsereg parancsnoksága megállapítva, hogy a 228. hadosztálya 20 km mélyen beékelődött az ellenség védelmébe és szem előtt tartva az egység elérendő feladatait, további erősítéseket irányított Makó körzetébe. A város, ill. Hódmezővásárhely elleni támadáshoz a fokozatosan beérkező harckocsi egységek után odavezényelte a 3. csapásmérő rohamezred 23. és 27. rohamzászlóaljait is. Szeptember 25-én, hétfő reggel a magyar német csapatok több helyen indítottak ellentámadásokat a Mezőhegyes Gyula közötti frontszakaszon. E támadások közül a Makóhoz legközelebbi és a városkörnyéki harcok szempontjából is legjelentősebb, a Csanádpalota visszafoglalására irányuló akció volt. Az 53. szovjet hadseregparancsnokság utasításának megfelelően a 170. harckocsidandár tankjai hajnalban kiindulási állásaikba Földeák körzetébe Csanádpalotán keresztül vonultak. Szárnyaik biztosítására négy harckocsi Mezőhegyes felé fordult, s ott 30 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 31 Tamasi Mihály cikke a Csongrád megyei Hírlap 1964. szeptember 27-i számában és Kiss István János visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/45. 33 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 33 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Síid. 1944. szeptember 24. 16

éppen a Csanádpalota ellen készülődő honvédzászlóaljat zavarta meg. A támadásra már készen álló magyar rohamtüzér üteg, (a 7. rohamtüzér osztály 2. ütege) kilenc rohamlöveggel azonnal a gyalogság segítségére sietett. Egyenlőtlen küzdelem bontakozott ki. A szovjet harckocsik közül a tüzérek egyet kilőttek, a visszaforduló tankokat pedig Csanádpalotáig üldözték. A szovjet harckocsidandár többi páncélosa akkorra már elhagyta a falut, s a házak között csak gyalogosok és ellátó egységek voltak. A rohamtüzérek és a beérkező gyalogzászlóalj (a 8. hadosztály 12. gyalogezredéből) kora délutánra visszafoglalta a községet, vagy annak csak északi északkeleti részét a szovjet csapatoktól.34 Az időközben Földeákra beérkező harckocsi egység az ott csatlakozó gyalogsággal Hódmezővásárhely irányába kezdett támadást. A T 34-es páncélosok a Rác úton nyumultak előre. A harckocsik a széles földúton gyorsan haladtak északnyugatra. A visszaemlékezések szerint 7 tank és mintegy 100 főnyi kísérő gyalogság tám adta Hódmezővásárhelyt. (Kis pontatlansággal ez éppen egy harckocsi és egy lövész század.) Ez a jelentős erő szinte észrevétlenül jutott a város alá. A határban még mindenütt állt és töretlen volt a kukorica. A sűrű és magas növényzet jóformán teljesen eltakarta a harckocsikat, esetleg a torony teteje látszott csak ki. A harckocsimotorok dübörgése persze minden katonaviselt embernek azonnal elárulta, hogy miről van szó! Azonban nem lehet eleget dicsérni a szovjet felderítést, hogy pontosan tudták: Csanádpalotától Hódmezővásárhelyig egyetlen valamirevaló katonai egység sincs. Különösen elhagyott pedig ez a földút, mely szinte nyílegyenesen vezet az országhatártól az alföldi nagyvárosig. így történt meg, hogy késő délelőtt a Dilinkai-nyomáson már 2 300 méterre az újvárosi körtöltéstől álltak a szovjet harckocsik.35 Hódmezővásárhelyen pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy a szovjet előőrsök a város szélénél vannak. Az első lövésre kitört a pánik, a boltok bezártak, a vasúti forgalom megszakadt.36 Az újvárosiak emlékezete megőrizte a szovjet tankok tüzelőállásainak helyét. Egy tank a makói út melletti árokból, másik a Rác út torkolatából, míg egy harmadik a Rác út és a vasút közötti terület kiemelkedéséről tüzelt.37 A városban német egység egyáltalán nem, magyar katonaság is csak alig volt. A szovjet páncélosok ellen Tótkomlósról a csanádpalotai támadást biztosító rohamtüzér üteget (7. rohamtüzér osztály 1. ütegét) azonnal Hódmezővásárhelyre rendelték. Az üteg délelőtt 11 órakor elindult, és Orosházán keresztül délután 3 órakor ért a városba. A rohamlövegek és a T 34-esek között a teljes besötétedésig dúlt a harc. A rohamtüzérek éjszakára Újváros szélső utcáiba húzódtak vissza.38 A csatáról a szovjet források is megemlékeztek: Az ezred támadása sikertelen volt. Az ellenséges túlerővel kemény harcot vívott Földeáktól északra. Az itt folyó küzdelem súlyosságára és a feladat fontosságára vet fényt, hogy az 57. szovjet hadtest hadműveleti osztályának vezetője, a hadtest parancsnokságról a helyszínre, Hódmezővásárhely alá érkezett, és ott tette meg a szükséges intézkedéseket. A csanádpalotai magyar támadás miatt a tartalékbók előrevont 795. szovjet 81 K orom M.: Magyarország ideiglenes... 97. old. K orom M.: Makó felszabadulása. (Várospolitikai Füzetek 6.) Makó, 1985. 13. old. HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd. szeptember 25. Török P.: 7. rohamtüzér 232 234. old. 36 Herceg M.: Vásárhely... 15. old. 36 Kristó N agy István: Följegyzések a történelem számára. Somogyi-könyvtári műhely, Szeged, 1974. 4. szám 472. old. 37 Herceg M.: Vásárhely... 15. old. 33 Török P.: 7. rohamtüzér 235. old. 17

lövészezred szeptember 25-én estére érkezett meg a községhez. Ellentámadása teljes sikerrel járt, a szeptember 26-án hajnalra ismét szovjet kézben volt Csanádpalota. A jelentős páncélos erőkkel39 egész éjszaka tartott ütközetben a magyar rohamtüzér üteg (7/2.) az utolsó lövegig megsemmisült.40 Makó ellen két irányból indult szovjet támadás szeptember 25-e reggelén. A 767. ezred 2. zászlóalja Magyarcsanádon és Apátfalván keresztül vezető főúton nyomult előre. A magyar katonák az előző napi harcok után csak biztosító egységeket hagytak a két faluban. A szovjet csapatok megérkezése előtt 4 5 órával azonban ezek is elvonultak Magyarcsanádról.41 A szomszédos Apátfalvára is minden ellenállás nélkül nyomult be a szovjet zászlóalj, de. 8 9 óra között.42 Felszerelésük igen komoly volt. Harckocsik, páncéltörő ágyúk és aknavetők mellett még két sorozatvető Sztálin orgona is erősítette a gyalogság tűzerejét. A két sorozatvetőt a templom előtt állították fel és onnan lőtték a makói vásárteret.43 A 767. ezred 1. és 3. zászlóalja északkelet felől a palotai úton, rákosi úton közeledett a városhoz. (Kövegyet ezen a napon a 799. ezred egyik egysége szabadította fel.) Az ezred parancsnoka Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy az 1. zászlóalj katonáival együtt nyomult előre. A szovjet egységek gyűrűje szeptember 25-én mind teljesebbé és szorosabbá vált Makó körül. A német vezérkar hadinaplójában tényként állapították meg, a szovjet erők M akótól északra és délre tovább nyomulnak előre, s az orosz páncélosok Marosleiét akarják elfoglalni.44 Míg a 228. hadosztályt támogató harckocsi egység egyik része Hódmezővásárhe y alatt harcolt, másik része északnyugat felől is be akarta zárni a várost.45 A Marostól délre, Kiszombornál a magyar csapatok, bár a községet 24-én éjjel feladták, a hidak előterét még tartották és megvolt az összeköttetésük Ferencszálláson keresztül Szeged felé.46 Minaszjan szovjet hadtörténész Délkelet-Európa felszabadításáról írt munkájában megállapítja, hogy a szovjet csapatok gyors előretörése következtében a magyar német erők Magyarországon csak ún. tábori típusú védelmet tudtak kiépíteni. Ez a védelmi rendszer tűz és páncéltörő fegyverekkel ellátott támpontokból, ellenállási csomópontokból és azokhoz kapcsolódó aknamezőkből állt.47 A makói védővonal meg se közelítette ezt a rendszert. Nem voltak páncéltörő fegyverek, nem volt aknamező és a tűzfegyverek száma is igen csekély volt. Nagyon kevés volt továbbá maga a katonai erő. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának létszáma összesen 804 fő volt. Az elsőként, szeptember 23-án este beérkezett rész 2 nap óta folyamatosan harcolt, s így mire a front elérte a várost, már voltak veszteségei. A Szegedi utca végétől a hidakig elhelyezett csendőrök 60-an voltak. A város szélén levő levente egység nem várta meg, hogy a front elérje, hanem 25-én, hétfő 39 Csima J.: Adalékok... 269. old. 40 Török P.: 7. rohamtüzér 234. old. Elesett az üteg parancsnoka, Köszeghy Barnabás főhadnagy, 3 tiszt és 32 katona. Megsemmisült 9 rohamlöveg. 41 Dorogit! Szlavkó (Magyarcsanád) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/19. 42 Ferenczi Ferenc (Apátfalva) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/58. 43 Szentesi István (Apátfalva) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/57. 44 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd. szeptember 25. 45 Korom M.: Magyarország ideiglenes... 97. old. 46 Bandur Mihály (Kiszombor) visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/22. 47 Minaszjan, M. M.: Délkelet-Európa népeinek felszabadítása. (Hazánk felszabadulása 1944 1945. Tanulmánykötet.) Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1970. 32. old. 18

dél körül, amikor már Apátfalva felől jöttek vissza az első vonalban levő biztosítók, fokozatosan hátrább vonult, s végül anélkül, hogy harcba keveredett volna, hétfő délután este feloszlott.48 Szeptember 24-én érkezett meg egy fél üteg (!), két darab 10 és feles ún. Göring tábori ágyú Makóra. A lövegek a Margittai hídnál foglaltak tüzelőállást. Innen tűz alatt tudták tartani a földeáki és az igási utat. A tüzérek azonban nem sokáig maradtak a városban. Ahogyan szűkült a gyűrű, felcsatolták lövegeiket és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan elmentek a városból. Míg tüzelőállásban voltak, tehergépkocsijuk többször vitt hátra sebesülteket az újvárosi frontvonalról.49 Makó ostroma szeptember 25-én délután 6 óra tájban kezdődött. A szovjet zószlóaljak keletről és északkeletről már a kézifegyverek lőtávolságára megközelítették a város szélét, s közben aknavetőkkel is lőtték a védőket.50 Vészelik százados, a harcok résztvevője, s egyben krónikása szerint az ellenség keményen ellenállt. A szilárd ellenállás arra kényszerítette a 767. ezred parancsnokát, hogy más, eredményesebb haditervet alkalmazzon. Jermolajev őrnagy új terve rövid idő alatt megszületett, s azt a hadtestparancsnokság is elfogadta. Szeptember 25-én hétfő este és éjjel megtörténtek az előkészületek a város elleni rohamra. Jermolajev őrnagy terve az volt, hogy a szovjet csapatok megkerülve a város védőit, északról északnyugatról támadnak Makóra. A várost keletről támadó zászlóalj legénységéből ezért egy-egy szakasz 2 3 fős csoportokban hátrahúzódott, a megkerülő csoport erősítésére. A támadáshoz a 170. harckocsi dandár egyik zászlóalja a Nagylaktól nyugatra levő kiindulási területre érkezett. Itt gyülekezett össze az arcvonalból kivont gyalogság is. A 767. ezred támadócsoportja a felderítők vezetésével 25-én hétfő este észak felé indult útnak. A lövészek a konvojban haladó tankokon, teherautókon, lovas fogatokon ültek. A bekerítő csoport indulásával egy időben az arcvonalban hagyott szakaszok fokozott erővel lőtték a védőket. A szeptember 25-e esti szovjet hadijelentés szerint a 767. lövészezred keletről támadó 2. zászlóalja este 6 órakor az apátfalvi csanádpalotai útkereszteződésben vívott tűzharcot. Az 1. és 3. zászlóalj, illetve a harckocsik 20km-es menettel ugyanekkor elérték az igási út Földeáki út közötti Papos tanyát. (A város szélétől 6 km-re északra.) A keletről támadó egységek éjjel 10 11 órakor az újvárosi állomásért harcoltak, s a város keleti szegélye fokozatosan birtokukba került.51 52A szovjet felderítők már a koraesti órákban jóval a védők háta mögé is eljutottak. A védővonal déli a Maros töltésre, vasútvonalra támaszkodó sarkát az ártéren megkerülve Verebes felől lovas előőrsök szivárogtak be a városba.62 Valószínű, ugyanez volt az útvonala annak a géppisztolyos szakasznak is, akik a téglagyár vásártér körzetében védekező Kövesdi századost és csoportját bekerítették és a szemből támadó társaikkal együtt megadásra kényszerítették. Ez az esemény azonban már szeptember 26-án hajnalban, a Makó elleni általános támadás megindulásakor történt. Jermolajev őrnagy terve szerint fél 3-kor röppentek föl a roham kezdetét jelző piros rakéták. A támadók ekkor már több helyen is benn voltak a városban. Az este 6 órától tartó harcban a szovjet katonák 48 M akói Népújság, 1945. augusztus 19. 49 Bán Ö.: Visszaemlékezés. Kovács József visszaemlékezése a Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/20. 50 Baranyi János: Szeptember 21-től a makói tűzoltóságtól milyen működést követeltek. Makó Városi Levéltár, Kigyűjtött iratok 1944. szám nélkül. 61 Kelemen F erenc: Visszaemlékezés a felszabadulás 15. évfordulóján. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1163/85. Kiss István János visszaemlékezése JAM. A.: 178/45. Kiss Ferenc visszaemlékezése JAM. A.: 178/39. 52 Erdei Sándor visszaemlékezése JAM. A.: 178/34. Mucsi B.: Határvadász.... 19

északkeleten túljutottak az újvárosi állomáson, majd az újvárosi templomokon, s hajnalban már a város belsejéhez közeledtek. A magyar katonák miután a védelem szilárdabb pontjai (állomás, téglagyár) elvesztek, igyekeztek hátrahúzódni a főtér felé. Akiknek ez nem sikerült, vagy fogságba estek, vagy egynéhányan át tudtak öltözni a közeli házakban. A város központját elérő katonák reggel, a városházán tartalékban levő szakasz, a zászlóalj parancsnokság, gazdasági részleg tagjaival a főtéren, a városháza előtt próbálták mégegyszer felvenni a harcot. Létszámuk hozzávetőlegesen 130 fő lehetett.53 Ezt a csoportosulást jelentette második védővonalként a szovjet felderítés.54 A 3. magyar hadsereg parancsnoka ugyanakkor jelentette feletteseinek, hogy a 23. tartalékhadosztály részei Makón bezáródtak. A városban utcai harcok. 55 A Dél hadseregcsoport naplója ehhez még hozzáfűzte, hogy Makónál a helyzet egyszerűen tisztázatlan. 56 A város főterén ismét felerősödő harcban mindkét részről többen estek el. A szovjet katonákat és tiszteket a helyszínen, a Hősök szobra kertjében még aznap eltemették. A városban harcoló utolsó magyar egység akkor kezdte meg a végül meneküléssé gyorsuló visszavonulást, amikor 9 óra felé az északnyugatról jövő szovjet katonák elérték fedezetlen balszárnyukat. Egyetlen útvonal volt még szabad számukra, a hidakhoz vezető Szegedi utca. A kölcsönös lövöldözésnek még ezen az útvonalon is voltak áldozatai. Az utca végén, a töltés alá kiérve látták meg a honvédek, hogy a hidakat védő csendőröket már legyőzték, a hidakat pedig még hajnalban felrobbantották a határvadászok. Kun Tibor őrnagy 26-án hajnalban ugyanis úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a hidak védelmével fel kell hagyni, s parancsot adott a már korábban aláaknázott vasúti és közúti híd felrobbantására. A robbantást végrehajtó határőrtiszt makói volt, így a gyújtózsinórokat több helyen elvágva igyekezett a legkevesebb károkozással végrehajtani a parancsot. A menekülő honvédek a legelőn keresztül a töltés és a Maros között húzódó csipkési szőlőkbe futottak. A Maros északi partján végül eljutottak a tápéi komphoz, és átkeltek a biztonságot jelentő Tisza túlsó partjára. A zászlóalj parancsnoka a kompátkeléskor megállapította, hogy összesen 204 katonája és egy teherautója tudott kijönni a városból. A teljes parancsnoki iroda, gazdasági hivatal, konyha, raktár, s minden egyebek a katonák személyes felszerelésével együtt a vársoban maradt. Az 51. ezred III. zászlóaljából megmaradt s ezután parancsnokáról Báncsoport -nak nevezett egység az átkeléssel nem hagyta el végleg a város környékét, mert az 1-2 nap múlva induló ellentámadásokban még ismét találkozunk velük. A főtéri harcok befejeződése után nem sokkal értek be az Aradi utcán a keletről támadó csoportok. A szovjet katonák átkutatva a városházát néhány foglyot ejtettek (sebesültek), illetve szemben a kiegészítő parancsnokság épületében megtalálták a zászlóalj irodáját és a mellette levő helyiségben a városi levente zenekar hangszereit. A városban ekkor már csak itt-ott lehetett szórványos lövöldözést hallani. Délelőtt 10 óra felé egy járőr és egy civil hozta az orosz nemzeti zászlót és fel kellett húzni a városháza ormára, jegyezte fel a nagyjelentőségű eseményt a városházán szolgálatot teljesítő egyik tűzoltó.57 63*6 63 Baranyi J.: T űzoltóság... 54 Shvoy K.: Makón is benn vannak az oroszok, egy hír szerint fele az övék, fele a mienk. 290. old. Fábián Pál visszaemlékezése (JAM. A.: 178/2.) szerint, egy magyar tiszt Tápéról telefonon jelentette este: Makó főterén az ellenséggel a harcot felvettem. Néhány halott és sebesült hátrahagyásával éjjeli szállásra és lőszerkiegészítésre Tápéra visszavonultam. Kérek fegyver- és lőszerkiegészítést. Reggel a harcot újra felveszem. 55 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6698. sz. irat. 66 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd szeptember 26. 57 Baranyi J.: Tűzoltóság 20