GÁNÓCZI Gánó GÁBOR RAP

GÁNÓCZI Gánó GÁBOR RAP A két könyvről: Érdekesebb, mint, a Gyűrűk Ura, izgalmasabbak, mint egy Stephen King könyv, több infót tartalmaz, mint bármelyik Rap oldal és jobb, mint a Biblia. Röviden ennyi, de még számtalan jelzővel illethetném. B.Attila (egy olvasó) Respect a szerzőnek! Olvastam a könyvről és maximális tiszteletem a sok belefektetett munkáért! WOLFIE (Punnany Massiff) 2001.SÁTORALJAÚJHELY 2013. Budapest Harmadik kiadás

KÖSZÖNETTEL ÉS HÁLÁVAL TARTOZOK: Béress Lacinak R.I.P. Cinyunak! Ivánnak (a bulikért és a segítségeiért) Tominak (Check magazinokért és a segítségeiért) Pásztinak (a Rap zenéért) Teybének (Freee magazinokért és sok egyébért) Csabinak (infókért, Boarderekért) Tikónak (a régi nagy, igazi bulikért!) JONES-nak és az ő Szelektív Hallásának! (Rádió Extrém 94,2 Abszolút Rádió, Pont FM, NEO FM) Thamole Drávai Tamás ( Pluside, RAPNET,..és az összes Szelektíves Spannak..4EVER! És mindenkinek, aki a Rap zenét csinálja, szereti. De főleg neked, aki épp ezeket az oldalakat olvasod! Szerzői kiadás, szerzői nyomtatás! Bármilyen adat, információ felhasználása engedélyhez kötött! Forrás: Internet

BEVEZETŐ Na akkor vágjunk bele. Talán van köztetek olyan, akinek már ismerősen cseng a nevem. Igen én voltam az, aki megpróbálta TUPAC Amaru Shakur életét bemutatni nektek. A visszajelzéseitekből azt vettem ki, hogy jó néhányan vártatok már valami hasonlóra magyar nyelven, úgyhogy ezúton is újra megköszönöm óriási érdeklődéseiteket a könyv iránt. THANX 2 U!. Remélem az első megírt könyv gyermekbetegségeiként könyvelitek el a sokszor szembetűnő és zavaró hibákat. Nem vagyok igazi főállású író, de azt hiszem művemmel, most már műveimmel talán pótolni tudok olyan hiányosságokat itt Magyarországon, amire van igény, csak hát pont azok nem veszik ezt észre, akiknek ez lenne a dolguk. Szóval sokat gondolkoztam már azon, hogy nem ártana egy hasonlóan részletes könyvet megírnom az egész RAP zene történetéről. Kemény vállalkozás, tudtam jól. Végül is gondoltam, aki átélte ezt az egészet annak egy, jó kis nosztalgikus feelinget is okozhatok akár, de olyan infókat is szolgáltathatok az egykori nagy sztárokról, amiket esetleg az akkori magyarországi zenével foglalkozó újságok sohasem közöltek le. Akkoriban nálunk az Első Emelet szintű dolgok és a heavy metal teljesen leuralták a zenei életet és zenei információkra való éhségünket a vasárnap déli Zenebutikkal akarták kielégíteni. De érdekességet nyújthat egy ilyen könyv a fiatalabb generációknak is, mert a Hip Hop hódit napjainkban és talán fontos lenne nekik is, hogy miből is jött ez a már több éve elfogadott és szeretett zene. Ám mielőtt bármiről is írnék, szeretném azt elmondani, hogy minden, ami itt leírásra kerül, különböző a témával foglalkozó médiumokból, újságcikkekből, internetes infók fordításából, lemezborítók üzeneteiből, valamint a stílussal kapcsolatos dokumentumfilmekből lett összeollózva. Na, most nehogy valami szörnyű tankönyv jellegű, oktató-okoskodó formátumra gondoljatok, ezt az egészet úgy fogom tálalni, levezetni, 3

ahogy én láttam, megéltem, átéltem. Az egész HIP HOP evolúciót próbálom áttekinteni. Persze én sem a kezdeteknél kapcsolódtam be ebbe a világba, koromnál fogva is érdekes lett volna. Jó pár évet várni kellett arra, hogy bemehessünk egy lemezboltba és Rap zene után érdeklődhessünk. Eleinte hivatalosan meg sem jelent Hip Hop zene nálunk. Minden, amit kapni lehetett német, jugoszláv és lengyel kiadású volt, mai szóhasználattal piaci-gagyi. A rendszerváltás tette szabadabbá ezt a dolgot is (kb. 1990-ben). Nem volt ennyire gyors a stílus beáramlása az országba. Próbáltam már mesélni ezekről az évekről egy-két fiatalabb korosztályhoz tartozó, ám RAP zenével súlyosan fertőzött egyednek, de láttam, hogy nem igazán tudták beleképzelni magukat abba a számomra nosztalgikus korszakba, aminek már csak a felemlítésével is újra magam előtt látom a régi helyeket, helyszíneket, amik nálam szorosan összekapcsolódnak a RAP zenével. Hihetetlennek tartották, hogy ha egy új album megjelentéről hallanának, és azt ne tudnák maximum két alatt megszerezni. Azért abban az egyben megtudtam őket győzni, hogy legyen szó bármilyen zenei stílusról, mindig az úttörők, a legelsők azok, akik sosem felejtődnek el és akiknek a dallamaikhoz, szövegeikhez visszanyúlva bármikor sikerlistás dalokat lehet összefabrikálni. Így illik megismerni őket, az ÖRÖKHAGYÓKAT!!!!! Persze vannak kivételek, hisz elég csak 2PAC-re gondolni, aki a 90- es években tudott a RAP örökös királyává lenni. Ő lett a RAP Maradonája. Az utolsó király. ( Ez utóbbi három mondatomat nyugodtan tudjátok be 2PAC fanatizmusom túltengésének! ). Sajnos manapság túlzottan a biznisz irányítja még a dalok szövegeit is, van erre példa bármilyen zenei stílusban számtalan. A RAP világában két meghatározó stílus vonulat bontakozott ki napjainkra, az eladhatóbb, gengszter életet favorizáló szövegvilágú előadóké és a tanító jellegű, elgondolkodtatóbb üzeneteket közvetítőké. Sajnos az ismertebb slágeresebb dalokból kevés értelem, kevés üzenet jön le. Sőt rengeteg a rossz irányú elcsavarás. Többek közt gondolok itt a nyílt színű drogreklámozásokra, amiről szegény 4

kissrác azt vágja le elsőre, hogy az a jó, ha az ujja közt parázslik a Dzsoja. Néha meg azt hiszem, hogy TeleShop-os adást hallgatok, attól a sok felemlített ruha, cipő és autó reklámtól. Ja és persze a politika sem maradhat ki ebből. Van, hogy bújtatva és van, hogy nagyon is egyértelműen kinyilatkozik az adott előadó politikai hovatartozásáról. Sajnos sokszor ki is érződik a politikai ismeretek hiánya is, de egy-egy lemez kiadása érdekében egynémelyek bármit hajlandóak a szájukon kiejteni kellő átgondolás nélkül. De minden előadónak szíve-joga, hogy mit vállal be sikereinek elérése érdekében és meddig hajlandó elmenni ezért. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy szarok rá, csak a zene legyen jó és a kárszeg bánnya ki mit mond. Ez ugyan az a dolog, hogy nem leszarom, hogy ki szív, vagy ki nem, ha jó neki hát tőlem össze is szarhatja magát bárki bárhol. Nem az én dolgom. Viszont aki jó zenét kreál az nálam nagyon nagy király. Szóval visszagondolva a 80-as évek végére és a 90-esek elejére, hát elég nehézkesen és nagy utána járással lehetett beszerezni kazettákat, vagy épp bakeliteket. Speciál helyeken kerestük őket, mert csak ott voltak fellelhetők. Milyen becsben tudtunk tartani olyan rossz minőségű, életveszélyes felvételeket, amiket ha ma megszerzek CD-n és újra meghallgatom, hát néha olyan érzésem van mintha nem is ugyanazt a zenét hallgatnám. Pár nappal ezelőtt egy valahonnan előbányászott, régi Kurtis Blow kazit hallgattam újra végig és mit mondjak, hát elég érdekes volt az a zajzörej szimfónia, ami a hangszórókból áradt ki a halló járataim felé, de azért sikerült felismernem a Magilla Gorilla ütemeit. Elkezdhetnék írni most a már minden újságban, beleértve még a Dörmögő Dömötört is, szépen levezetett HipHop kultúratagozódásról, de ezt inkább most kihagyom, mert már a legkisebb bézbólsapkás hülyegyerek is kívülről fújja ezt, mint az anyám tyúkját. Mindenki tudja, hogy a Break-nek, a Grafittinek és a Rap zenének mind-mind egy a gyökere, a Hip Hop. Azt szeretem a legjobban, amikor Stingen és Dire Straits-en felnőtt, önmagukat zenei publicistának nevező köcsögök feljogosítva érzik 5

magukat arra, hogy Rap zenei dolgokról írjanak. Van erre példa higgyétek el, de hála az égnek lassan már a legtöbb zenei lapnál inkább felkérnek a Rap zene területén ismertebb arcokat a publikálásokra, a kritikákra és a lemezajánlókra, akiknek írásaiból én is sokat tudtam meríteni ehhez a könyvhöz. RESPECT nekik! De azért én maradok annál az alapkoncepciómnál, miszerint a saját élményeimmel fűszerezve fogom bemutatni a Rap zene legnagyobbjainak életútját, persze hiteles életrajzi leírások alapján. Végül is az életem egy bizonyos ponttól párhuzamosan pörgött ennek a stílusnak a kiteljesedésével. Bár tudom másképp élte meg ezt a korszakot egy Budapesten élő, a lemezekhez könnyebben hozzájutó akárki, mint én a vidéki kis suttyó, de azt hiszem, lesznek kapcsolódási pontok az életünkben, hisz egy-két eseménynek, egy-két helyszínnek mindenképp közösnek kell lennie mindenkinek az életében aki, akkor Rap zenét hallgatott. Mint minden más zenei stílusnál, úgy a Rap zenénél is tudtul adták a rajongók külsőségeikben a hovatartozásukat. Behatárolni nem tudnám most és nem is akarom, hogy mi is a legjellemezőbb öltözéke egy reppernek, de az az egy biztos, hogy minden olyan ruhadarab fellelhető a fanokon, amit egy feka valamelyik klipben egyszer is megfuttatott magán. Régebben ez nem volt annyira márkafüggő, csak a forma és a stílus volt a lényeges, ám manapság fájhat a feje annak, aki trendi akar lenni, hisz agyba-főge nyomulnak az önmagukat autentikus Hip Hop Wear-ként reklámozó cégek kis hazánkban is. Külön üzletág lett ebből is rendesen, de hát nem is baj ez, hisz végtére én is ebből élek. Emlékszem mi is a klippekből próbáltunk öltözködni és keresztanyámmal próbáltam YANKEES mezt varratni egy A Tribe Called Quest klip, a Check The Rhyme alapján, úgy, hogy a minta a lepauzált videóról lett levéve.magas szárú Nike-t vettünk, vagy Adidas Marathon-t, vagy éppen Csehszlovákiából áthozott Conversere hasolító tornacipőt festettünk feketére. 6

Amugy a varrott mez kurva jól sikerül, mert még két év múlva is elég komoly lóvéért adtam el valamelyik surmónak. Aztán ez a Yankees mánia elég sokáig megmaradt nálam, hisz azontúl, hogy a mai napig van otthon vagy három színben New York jeles sapka, más egyéb ruha darabjaimat is tudatosan úgy vásároltam, hogy valami köze legyen a Yankees-hez. Arról viszont, hogy a baseball, mint sport miről is szól, hát arról fingom sincs. És hát volt egy olyan korszakunk is, aminek az öltözködési trendjét a De La Soul Me, Myself and I c. klipjében látható cuccok alakították, na és minden olyan hülyeséget magunkra vettünk, amit itt nálunk S.A.Újhelyben Marczi Öcsi és Drizner Attila magára vett. Ők voltak itt az első olyan emberek, akik a Rap zene hazai kezdeteitől benne voltak a témában. Csak éppen elég spórolósan osztották az igét! Egyszer láttam a tévében egy vén picsát, aki számba akarta venni, hogy mik is a különböző zenei stílusokat hallgatók legjellemzőbb ruhadarabjai és ismertető jegyei és erről még könyvet is adott ki. Na azt mindenkinek látnia kellet volna, hogy mekkora okosságokat mondott és még komolyan is gondolta azt. Na ennek csak annyi köze van az én mondanivalómhoz, hogy nehogy azt higgyétek, hogy én itt most valami hasonlóra készülök. Én nem fogom meghatározni a 7

reppert. Persze azért régebben volt egy-két olyan dolog amit kizárólag a repperek egy csoportjához lehetett kötni, olyanra gondolok mint a a frissen nyugatról behozott Golfokról leoperált és nyakban hordott VW jel, amit a Beastie Boys-os csávóktól majmoltak le néhányan, vagy a házilag készített három színű Afrika medállal pózoló, bőgatyás csávók. Aztán volt más kifejezési módja is Hip Hop-er mivoltunknak. Engem speciel nagyon megfogott 89 körül a Grafitti. Nagy mértékben köszönhető ez a Malcolm McLaren Buffalo Gails klipjében ténykedő sprayereknek. Ez és a hazánkban egyik elsőként ténykedő Sizarre nevű srác művei fogtak meg nagyon és lettem miattuk én is mániása a falaknak.ugyan személyesen nem ismetem a srácot, de nagyon respektáltam és irigyeltem, hogy ő már akkor két oldalas cikkben szerepelt az Ifjúsági Magazinban. Akkoriban elég jól fellendítettük a környékbeli festék boltok forgalmát Akril és Neolux vásárlásainkkal egy Tiko nevű haverommal, aki minden marhaságban benne volt velem. ( Jó haver voltál Tikesz és az is maradsz örökké! ). 1994 körül épp ezzel a haverommal hepiztünk Siófokon munkakeresés gyanánt, mikor is az anyai hívószónak eleget téve haza kellett jönnöm. Az anyai hívószót egy rendőrségi idézés indukálta. Egy egész napot végig stoppoltam, hogy egy hülye félre értést tisztázzunk a rendőrségen. Csupán annyi történt, hogy valami elmekárosult telepingálta a várost horogkeresztekkel és Halál a Cigányokra! felíratokkal és hát a rendőröknek (errefelé is nagy eszük lévén) rögtön a grafittiseket kellett elővenniük. Jegyzőkönyvbe kellet mondanom valami olyan bugyutaságot, hogy kijelentem, hogy rajzainkkal és felíratainkkal nem úszító jellegű szövegeket terjesztettünk, hanem a kedvenc együtteseink és énekeseink nevét népszerűsítettük. Volt egy másik nosztalgiát ébresztő esetünk is Tikóval. Tikó és én a két észlény kitaláltuk, hogy nekünk sürgősen fújnunk kell valamit és ki is néztük a helyi húsipar betonkerítését. Délben. Neki is láttunk olyan értelmes felíratokkal ellátni ama általunk sivárnak vélt falat, 8

mint a Jammin Jam és a Crack, vagy akár New York. A probléma ott kezdődött, hogy az egész délben történt és tíz méterre a biztonsági őröktől. A dolgozók meg jöttek-mentek közben. Végül is elkaptak minket, de valahogy sikerült meglépnünk tőlük a bekísérésünkkor. Szart sem ért, hisz kisváros lévén ismertek minket. Azóta is őrzök egy szabálysértési eljárás eredményeképpen megszületett határozatott, melyben közlik velem, hogy térítsek meg a károkozásért 1000 Ft-ot!!!!! Vagy váltsam be 5!!!!! napi elzárásra! Kérdés: Vajon melyiket választottam?! Eléggé kellemes emlékek kötnek ezekhez az időkhöz, hisz kifestettünk( immár legálisan) discót, bárt..stb-t. Persze a mai srácok rajzaihoz képest eléggé primitívnek tünnének most a mi rajzaink, de akkor és ott nagyon amerikai volt mind. Minden elismerésem nektek SPRAYEREK, mert mostanában amilyen rajzokat látok Bp.-n, hát nagyon komolyak, nagyon profik! Hoppá igazából a Rap zenéhez akartam írni egy kisebb bevezetőt, de inkább valamiféle vallomással tűzdelt önéletrajz kerekedett belőle. BOCS!!! De akkor bele is kezdenék az eredeti könyv témámba, mielőtt földhöz nem vágjátok! 9

10

1. fejezet. Ha a RAP-ről akar valaki írni, akkor szerintem csakis a fekete emberek, az amerikai feketék öntudatra ébredésénél kell kezdenie. Mert annak ellenére, hogy a nagyvilágban manapság a legtöbb rap albumot fehér srácok veszik, azért mégiscsak eredetileg ez a zenei stílus is, mint más fekete alapokon nyugvó zenei megnyilvánulás, az afro-amerikai fiatalok egyik önkifejezési formája. Számtalan stílusra osztályozódott az eltelt évek alatt, de egy valami mindig is össze fogja kötni őket. Ez a valami pedig maga a RAP alapismérve, a ritmikus beszéd a hagyományos énekléssel ellentétben. A történet pedig igazából a 70-es évek elején kezdődik New York South Bronx és Harlem nevezetű részein A 70-es években az Egyesült Államokban és Európában tombolt a discóláz, magára valamit adó fiatal minden szombat este a discóban rongylábazott. Nálunk és a többi kelet-európai szocialista országban persze még mindig inkább a Rock zenével próbálták kiszúrni csóró fiatal szemét, de azért rájöttek hamar az emberek, hogy széllel szemben nem sokáig érdemes pisálni. Egy olyan hurrikánszerű áramlatot, mint a Disco feeling, nem lehetett nem létező dologként kezelni. Kint az USA-ban a klubbokat uralta a Funky. A Kool & the Gang, az Earth, Wind & Fire, a Delegation, a Temptations és megannyi más előadó és együttes már a 60-as évek végétől ontották a dallamos kis melódiákat, ami minket sem hagyott hidegen, persze jó pár évnyi késéssel. Trapéz gatyák, afró frizurák, stb. Ám ez a bulizósabb életvitel inkább a középosztálybeli feketék privilégiuma volt. De a gettókban azért még nyomai voltak a Watts lázadás be nem forrott sebeinek és a feketék még mindig a jogaikért próbáltak harcolni. Abban az időben nagyon szar állapotok uralkodtak a fekete gettók környékén. Óriási erőszak hullám söpört végig az utcákon, sosem látott méreteket öltött a bűnözés. A kábítószer terjedése a fénykorát élte, (most már tudjuk nem az egyetlent), ember embernek volt farkasa. A srácok bandákba verődve látták a kiutat és mindannyian SUPAFLY-ok szerettek volna lenni, vagyis hatalmas pénzeket forgató menő stricik. 11

Különböző érdekvédelmi szerveződések jöttek létre a feketék között, akik fontosnak érezték a népük és közösségük fejlődését, öntudatuk fejlesztését és ezt akarták elérni minden egyes gettóbeli fekete fiatalnál. Szerették volna, hogyha értelmetlen öldöklés helyett inkább személyiségük és tudásuk fejlesztésével foglalkoznának inkább a már születésükkor is óriási hátrányból induló afroamerikai fiatalok. Előtört belőlük afrikai gyökereik utáni érdeklődés, mindegyikükben felerősödött a vágy, hogy megismerjék saját történelmüket, kúlturájukat. Pattanásig feszült hangulat uralkodott az általuk lakott negyedekben. Volt, aki az erőszakosabb eszközök felé mozdult el céljainak elérése érdekében, megint mások a zenefelé fordultak. Az első kategória alatt értem a Fekete Párduc mozgalomba tömörülőket. Egy hazai, zenei élettel foglalkozó internetes oldalon olvastam egy olyan infót, mely szerint a Nation of Islam egyik akkori vezetője Louis Farrakhan egy 1971-es beszédében arra szólította fel követőit, hogy tagadják meg mindazon addigi zenei megnyilvánulásaikat, melyek egykori rabszolgaságukra emlékeztetik a feketéket. Alkossanak új, önkifejező zenei stílusokat, amiben új, szabad lényüket tudják előtérbe helyezni. James Brown, a nagy Soul keresztapa is már beszédesebb formában tálalta dalszövegeit, sokan ezt is már a reppelés előszelének tudják be. A 90-es években is sokan nyúltak vissza James Brown ütemeiért, szinte mindenki, aki tutira akart menni, az az ő alapjaira építkezett. Minden tiszteletem Brown bácsinak, de ha nem haragudtok meg, akkor többet nem is nagyon foglalkoznék vele. Szóval a dél-bronxi és Harlem-i suttyóknál hagytam abba. Hát akkor elkezdem nektek ebben a fejezetben bemutatni a Rap kialakulását, az elhíresült 70-es évekbeli Blokk Partiktól, a DJ-k aranykorától, az első, lemezen megjelent Rap kiadványon és az Old School sztárok világán keresztül egészen a Crossover éráig. Aztán persze onnan folytatom tovább a következő fejezetben. A 70-es évek elején egy új zenei életérzés kezd körvonalazódni New York feketék lakta szegény negyedeiben. Tehetséges fiatalok nagy fantáziával, ám kevés pénzzel szabadidejükben elkezdenek kitalálni saját maguk szórakoztatására egy teljesen új zenei stílust. 12

Hip Hop, ahogy ők nevezik. Egy tisztán utcai leleményességből létrejött stílus, már meglévő zenei felvételekből kivont ütemek, legtöbbször a gettók krónikus életéről szóló fanyar költészettel összemixelve. A Hip Hop áradt ki a gettókból és lassan minden fekete fiatal rabjává vált. A házi készítésű felvételek terjedtek az utcákon, az aluljárókban és lassan gyökeret vertek olyan bronxi klubokban, mint a Savoy Manor Ballroom, Ecstasy Garage, Club 371, The Disco Fever és a T-Connection. Majd a külvárosi klubokból a középosztálybeli feketék által látogatott klubok felé is. Olyan klubokat értek ez alatt, mint a Renaissaince Ballroom, a Hotel Diplomat, a Roxy vagy éppen a Fun House. Akkoriban talán még senki sem gondolta volna, hogy évek múlva olyan műsorokon keresztül, mint a BET féle RAPCITY és később a YO!MTV RAPS, valamint hollywoodi filmek által ez az új stílus milliónyi új rajongókat szerezz majd magának, eljutva Bronx-i gyökereitől az ország messzi tájaira. Elterjed Európában, Ázsiában, Afrikában és az idő múlásával a Föld minden kontinensén. Napjainkra pedig a zenei világ egyik legjelentősebb és legsikeresebb műfajává vált. A Hip Hop egy olyan generáció hangja, mely elutasítja a városi nyomornegyedek elhallgatásának tényét és egy helyi jelenséget tálal elénk szenvedéllyel. Ez a valóságon ugyan nem tudott segíteni, de talán közelebb vitt egy tisztább, hibátlanabb világhoz. Ahogy minden zenei életérzésnek, így a Hip Hop-nak is megvoltak az úttörői, akiknek különleges érdemeik voltak a műfaj népszerűsítésében és meghatározásában. Ebben a fejezetben a kezdetekről fogok írni, az úgynevezett Old School korszakról. Ennek a korszaknak a sztárjairól, akiket a mai napig sem felejtett el senki, felvételeik gyakran szolgáltatnak a mai napig alapütemeket egy-egy siker számhoz, legtöbbjük pedig producerként, zeneszerzőként a mai napig aktív részese a Rap szcénának és az ahhoz tartozó üzleti világnak. A 70-es években, amikor a diszkó monopolizálta a mainstream világot, már születőben volt a RAP, mint előadásmód. Volt egy fickó, akit Pete DJ Jones-nak hívtak, ő volt akkoriban az egyik 13

legjelentősebb DJ. Sajátos mixelési stílusának és kitűnő hangtechnikai felszereltségének köszönhetően a partira járóknak nem kellett leállniuk a felvételek cserélésével járó kényszer szünetekben. Pete volt New Yorkban, 1972-ben a No.1 DJ és az ő MC-je volt az első igazi MC. Őt JT Hollywood-nak hívták, de nem volt azonos az 1973-ban színre lépő DJ Hollywood-dal. Pete további MC-jei, JJ the Disco King és a nagy LOVEBUG Starski. Az összes komolyabb fekete klubban felléptek, a fentebb említetteken kívül még a McCoys-ban, az Ipanemas-ban, a Nemosban és a Pippinsben is. Ám a Bronx-i és Harlem-i srácoknak nem igazán volt arra pénzük, hogy az ilyen drágának számító, kicsit lóvésabb fekáknak fenntartott klubokba járjanak, így hát jobb híján saját szervezésű utcai és Blokk partikat rendeztek. Ez a szórakozási forma terjedt a new yorki gettókban, megszülve a saját helyi DJiket és MC-jeiket, mai szóhasználattal az Underground arcokat. Volt egy jamaikai születésű DJ, aki 1964-től Bronxban tevékenykedett és úgy is nevezték őt, mint a RAP keresztapja. Ő volt KOOL HERC, aki hamar ráállt az új stílusra és igen népszerű DJ lett. Többek közt ő vezette be a két lemezjátszós DJ-zést. Főleg a Bronx-i srácok közt mozgott, akikből az ő általa elnevezett B-BOY-ok lettek. Nagyon nyomták ezek a srácok a BREAK-et, ami mint tánc stílus rögtön kifejlődött a zene mellett és szorosan kötődött hozzá. A B-BOY elnevezésre is többféle magyarázatot adnak, Bronx Boy, Beat Boy, Break Boy. Ez már csak Herc bátyó tudná eldönteni. Imádták a sajátos gettó stílusát. Amíg Pete Jones volt a No.1 a fekete klubokban, addig Herc és a B-Boyok, sajátos életstílusukkal az utcák királyai voltak, ám mindannyian különlegességei voltak a 14

Hip Hop áramlatának. A B-Boyokat egyedi öltözködési, beszédstílus és járásmód jellemezte, nem volt olyan nagyvárosi fekete fiatal, akit hidegen hagyott volna ez az életforma akkoriban. Nagyon elütöttek a Pete közönségét kitevő fiataloktól. Kangol cuccok, teniszcipő, jeans, melegítő és az elmaradhatatlan hamis fukszok és smukkok óriási halmaza. Aki igazán nagy fanatikus hiphoper volt, mint az akkor még teljesen ismeretlen Kurtis Blow ( persze, akkor még nem így hívták ), azok megnézték péntek esténként Pete-t a 43. utca és a Lexington-nál lévő Nell Gvynn-nél, majd irány a 4-es vonattal Bronx és ott Herc partijai. A kis DJ palánta Kurtis annyira tisztelte Herc-et, hogy tisztelete jeléül 1976- ban felveszi amatőr DJ-ként a Kool DJ Kurt nevet. DJ Hollywood volt az első ritmusos Disco repper, annak ellenére, hogy mainstream DJ volt. A zenék ütemére szigorúan figyelve pumpálta összekötő szövegeivel hallgatóságát. Az ő nevéhez kötik a mára már elhíresült, minden partin elhangzó mondatot, hogy Throw ya hands in the air!. Ö és Eddie Cheeba volt 75-től 77-ig New York legmenőbb DJ-je. Minden este 2000 ember előtt játszottak a legmenőbb helyen a Club 371-ben. Dj Hollywood után DJ Junebag volt egy nagyon különleges DJ, aki egyenrangú volt Pete-el és Grandmaster Flash-el a Hip Hop tinédzserkorában. Csak sajna a 80-as évek elején valaki lelőtte. Nyugodj békében! És ha már megemlítettük Flash-t, akkor folytassuk nála. Joseph Sadler aka Grandmaster Flash megjelenése a szcénában egy újabb szintje, lépcsőfoka a stílus fejlődésének. Nevét köszönheti a különleges DJ technikájának, az első, aki szkrecselt és vágásokat alkalmazott két lemezjátszóval egyszerre. Olyan technikai újításokat vezetett be, mint a back-spinning, ami visszapörgetést jelent és tulajdonképpen azt takarta, mikor egy felvételen belül egy ütemet elkapunk és azt többször, ismételt visszahúzogatással újra és újra lejátszunk. A cutting (vágás) a különböző felvételek összevágását jelenti, persze szigorúan ütemre. A phasing a felvételek játszása közben a lemezjátszó sebességének változtatásait fedi. Szóval csupa olyan technikai 15

trükköt, melyet a mai napig alkalmaznak DJ-k. Vannak, akik ezek közül néhányat Grand Wizard Theodornak tulajdonítják, de én maradok a Flash-es verziónál. Flash-nél is az instrumentális zenére MC-k szórakoztatták a tömeget, ám akkoriban a DJ-n volt minden szempár. Technikáját Herc-től, Grandmaster Flowers-től, Maboya-tól, Plummer-től és persze Pete-től tanulta, ám minden álma az volt, hogy felülmúlja Pete stílusát és ennek érdekében inkább a Herc-es antidiszkós stílust favorizálta és ezen a vonalon kísérletezgetett a lemezjátszó korongjain. 1974-ben kezdett pont abban az évben, mikor New Yorktól több ezer km-re-keletre megszületik korunk géniusza: ÉN!. Majd két év múlva összeáll előbb Keith Wiggins-el, akit Cowboy néven ismerünk később meg, majd, immár ketten összeállnak Melle Mel-el (Melvin Glover), Kid Creol-al (Nathaniel Glover), Scorpio-val vagy más néven Mr.Ness-el (Eddie Morris) és egy kicsit később Rahiem-al (Guy Williams). Létrejön a 80-as évek elejének korszakalkotó rap csapata, ám ezidőtájt még formálódgatnak. Érdekes adalék a csapat történetéhez, hogy 1978-ban rövid ideig a csapat tagja Kool Kyle és Kurtis Blow!!!!!!! is, de ez tényleg csak rövid ideig tart. Szóval az 1958. január 1.-én Barbadoson született, ám tiniként már Bronxban felnövő Joseph Sadler hamar megismertette művész nevét, a Grandmaster Flash-t a világgal úgyis, mint a Rap egyik úttörője és úgyis, mint az egyik legfontosabb mérföldkőnek számító csapat frontembere. Irányadó Bronx-i alapokon nyugvó Hip Hop csapat lesz a GRANDMASTER FLASH AND THE FURIOUS FIVE, közösen az ő bakelit pörgető varázslataival. 16

Köszönet nekik ezuton is az olyan slágerekért, mint a The Great Adventures of Grandmaster Flash on the Wheels of Steel, az It s Nasty, és White Lines, amely szám talán először szólt a drogokról, és amelyet az évek folyamán számtalan verzióban kiadtak, felújítottak. Talán a legismertebb a 90-es évek közepén a Duran Duran által átdolgozott verzió lett. Klipjét az egykori hazai Szív TV is sokat adta, nekem is onnan van felvéve. Na és persze a legnagyobb slágerük a Message, amiben témaként először jelenik meg a gettókban élő feketék sanyarú sorsa, amit keményen a világ elé is tárnak. A videóklipjét szinte faltuk, minden nap megnéztük, egyszerűen nem tudtuk megunni. Azt hiszem minden magyarországi rajongó a klip alatt végig tudta énekelni Melle Melékkel a szöveget. A klip utcai helyzetképeket tár elénk a gettók napjaiból a kornak megfelelően öltözött emberekkel, akiket ha ma meglátnánk az utcán, azt hinnénk a bolondokházából szabadultak. A technika is elég kezdetleges, amit a klip készítői használtak, hisz napjainkban egy egyszerű videókamerával is komolyabb trükköket tudnánk készíteni, de hát az akkori lehetőségekből ennyire futotta. Néha el is ámulok rendesen, hogy tíz-húsz év alatt mennyi minden megváltozott körülöttünk. A hang is elcsúszik itt-ott, de higyjétek el ennek a klipnek a hallatán sokunknak a mai napig végigfut a hátán a hideg. Sokan fel is használták alapnak saját dalaikhoz a Message-t, Puff Daddy barátunk is ennek az ütemnek a segítségével alkotta meg első slágerét, a Can t Nobody Hold Me Down-t, Ice Cube is belenyúlt a Check Yourself-el és hát Döglégy Zoliék se hagyhatták ki ezt a tökéletes dallamot. 17

A 90-es évek elején megjelenik egy szám a YO!-ban, New Message néven, amit néhány egykori Furios 5 tag mellet egy addig ( és azóta is ) ismeretlen tag, bizonyos Nikolai Steen neve fémjelzett. Ez Nikolai Steen kislemezeként jelent meg 1992-ben, mely a dal öt változatát tartalmazta. Szerintem ez a dal hazánkban csak a tényleg fanatikusok figyelmét keltette fel, de azokét nagyon. Kurva nagy szám. Egyszóval Flash-nak és a Furious Five-nak is nagy érdeme van abban, hogy lassacskán populárissá tették a stílusukat és az ahhoz tartozó életérzést a mainstream közönség előtt is. A 80-as években nagy sikerrel futó Miami Vice című TV sorozat filmzenei albumjára is készítettek egy dalt, Vice címmel. 1984-ben szétválik Flash útja a Furious Five-al és kiadja 1986-ban a The Source néven debütáló szóló albumát, majd ezt követi a They Said It Couldn t Be Done, a 87-es Ba Dop Boom Bang, 1988-ban az On The Strength, később pedig a Grandmaster Flash Presents Salsoul Jam 2000-et, majd 2002. január 28.-ára ígérték a The Official Adventures of Grandmaster Flash-t. A nagyközönség elől való eltűnése után a 80-as évek végén elkezd dolgozni az 1990-es visszatérésén, mint a hip hop tiszteletteljes politikusa. Nevét adja ruhakollekciókhoz, Rap összeállításokban szerepel és nagyobb zenei magazinokban. Grandmaster Melle Mel név alatt is jön ki néhány lemezük, 1984- ben a Work Party, 1985-ben a Steppin Off, majd 1997-ben megjelenik első a 90-es években kiadott teljes hosszúságú album a Right Now. Közben kishazánkban is tiszteletét teszi Kurtis Blow és Disco B társaságában a GLOBE discó meghívására, amit a Magyar Televizió is leadott. Nagyon akartam menni, de sajnos nem mertünk belevágni innen Sátoraljaújhelyből akkoriban és nagyon irigyeltük Drizner Attilát, amikor megláttuk az első sorban pacsizni Kurtis-el. A Furious Five-ról legközelebb szintén a 90-es évek közepén hallottam, amikor megjelent az MTV-n a Sun Don t Shine in the Hood című zenei csoda. Ez egy Raiders of the Lost Ark elnevezésű Old School válogatás albumon volt rajta, amin az összes komolyabb öreg szerepel egy-egy felvétellel. Ám mégis Melle Mel, a könyörtelen MC és Flash neve maradt igazából meg a köztudatban a csapatból és a válogatáslemezek, amiknek 18

megjelentetése a mai napig tart, nem hagyják elhalványodni nevük fényét. De nézzük tovább e korszak nagy neveit, mert bizony volt belőlük jónéhány. Nem lehet érdemben beszélni a korai Hip Hop forgatagáról anélkül, hogy meg ne említenénk a KIRÁLY, KURTIS BLOW nevét, aki pimasz, színpompás és egyenesen-a-pofádba! Rapet alkotott. 1959.augusztus 9.-én született New Yorkban, aminek Harlem részén nőtt fel. Már 1976-ban is reppelt a Charles Gallery-ben, ami egy harlemi klub volt. Még abban az évben beiratkozik egy new yorki főiskolába, ahol a sulirádió program igazgatója lesz és iskolai évei alatt köt barátságokat olyan emberekkel, akik később a 80-as évek Hip Hop-jának lesznek a nagyjai. Többek közt olyanokkal, mint Melle Mel, Flash és Russell Simmons. 1977-ben és 78-ban kisebb helyi sikereket ér el, majd Harlem és South Bronx minden részén megismerik a nevét lassan. A főiskola után nekilát a zenei karrierje kiépítésének Russell Simmons-al, aki mint menedzsere segítette és annak öccsével (akit Son of Kurtis-ként neveztek, majd Run-ként ismeri meg a világ a Run DMC-ben.), aki a lemezjátszókon ügyködött. Ám az igazi, országos ismertségre 1979-ig várnia kellett. Ebben az évben aláír a Mercury Records-nál, ami azért nagydolog, mert addig soha sem foglalkoztatott nagy kiadó Rap előadót. 19

A Mercury gondoskodott debütáló slágeréről a Christmas Rappin -ről. A dal társ szerzője az a Rocky Ford, aki abban az időben a Billboard rovatvezetője volt. A dal ugyan országos sláger, de nem akkora, mint a következő a The Breaks. Ez egy 1980-as gyöngyszem, mely negyedik lett a Bilbourd R n B listáján és arany okleveles a RIAA- n. A felvétel egyaránt sikeres volt a Raprajongók közt is és sikereket ért el a kívülállók körében is egyaránt. Ezzel a dallal Kurtis fixálta a helyét a korai, meghatározó repperek Pantheonjában. Még ugyanebben az évben kiadja saját magáról elnevezett bemutatkozó albumát, mely magáénak tudhatja azt az érdemet, hogy az első Rap album volt, amit nagy kiadó neve fémjelzett. Kapcsolatuk gyümölcsöző volt, hisz 1981-ben megjelentetik a Deuce -t, majd 1982-ben a Tough -t. 1984-ben ugyan kiadják még az Ego-trip -et, rajta a hatalmas sikereket elkönyvelő Basketball -al, ám valljuk be Kurtis stílusa erre az évre kicsit megfáradt már. Ennek ellenére megtörténik első filmes debütálása a Krush Groove-ban, ami egy nagyon nagy film a stílust kedvelők körében a mai napig. Nálunk a tékákban Rap őrület néven lett forgalomba hozva. A film igazából a Fat Boys és a Run DMC karrierjét dolgozza fel, olyan sztárok közreműködésével, mint a Prince felfedezett Sheila E, LL Cool J, DR.Jeckyll and Mr.Hyde. A film után produkciós munkákat lát el, olyan sztároknál, mint Sweet G. Egymást követő három évben is jelölik az év new yorki producere címre 1983-1985-ig. Ezután karrierje mélyrepülésbe kezd, 1986-ban kiadott Kingdom Blow egy kereskedelmi és kritikai csőd, ahogy az 1989-es Back by the Popular Demand LP is. Bár nem tudom ki, hogy van vele nekem bejön ez a korong. Ahogy esett vissza előadói karrierje, úgy 20