Buskó András Buskóné Szatai Marianna RALLY POLSKA 2014 III. Rész 1
2
5. nap 2014. július 16. Bobrek Oświęcim Pszczyna Promnice Tychy Mikołów Gliwice Bobrek Bobrek lengyel falu a Kis-lengyelországi vajdaságban, az oświęcimi járásban, Chełmek nagyközséghez tartozik. Bobrekben található egy Visztulán átívelő közúti híd, egy elpusztult palota, cselédházak (néprajzi múzeum), társadalmi segítség háza valamint egy XVIII. századi fa magtár. 1975-1998 között a helység közigazgatásilag a bielski vajdasághoz tartozott. Bobrek falut a népi festészet kislengyelországi fővárosának is nevezték. Ambroży Grabowski (Kęty, 1872. december 7.-Krakkó, 1868. augusztus 3.), lengyel történész, könyvárus, műgyűjtő, régész és antikvárius, Krakkó útikönyv szerzője a falu két híres népi festőjét említi meg: Sagant valamint Wojciech Bryndzát. Bobrek labdarúgó csapata, az LKS Bobrek jelenleg az A osztályban játszik, valamint itt működik az Ikarion Lovas Központ. Az Adam Stefan Sapieha krakkói érsekről elnevezett Iskolában óvoda, általános iskola és gimnázium működik. A falu területén a római katolikus lelkipásztori tevékenységet a Legszentebb Háromság plébánia látja el. A Legszentebb Háromság plébániatemplom A Legszentebb Háromság plébániatemplom (Kościół parafialny pod wezwaniem Trójcy Przenajświętszej w Bobrku) A templom építését Poniatowski hercegprímás, a Krakkó Egyházkerület adminisztrátora a Sułkowski nagy-lengyelországi hercegi családba tartozó Teresa asszonnyal együtt határozták el 1788. szeptember 25-én (vagy 1798-ben), alkalmazva a templom építésére és dolgaira különböző tizedeket. A templom építése 1798-ban kezdődött. 1804. július 31-én a templomot ks. Cyprian Gdowski szentelte fel. Az építkezés 1810-ben fejeződött be, a helyi intéző Bobrekben ks Wojciech Lipka volt. Az 1840. április 12-én alapított bobreki plébánia első plébánosa ks. Mateusz Solarski volt. A templomot 1863. szeptember 22-én Antoni Janusz Gałecki püspök, a Krakkói Egyházkerület adminisztrátora szentelte fel. Az egyhajós templom kőből és téglából épült, alapjai facölöpökre támaszkodnak. A templom hossza 36,5 m, szélessége 15 m, a templomhajó magassága 14 m. A templom összterülete 664 m 2, térfogata közel 5 ezer m 3. A templomtorony A kórusra vezető lépcsőházban a lépcsőházat a többi résztől elválasztó falban található ajtón keresztül vezet a torony bejárata. A tornyon található órát ks. Kazimierz Lissewski, płazai plébános készítette. Ezt az órát a krakkói ks. Andrzej Bajer szentelte fel 1970. június 7-én. A toronyban vannak felfüggesztve a harangok. A két legnagyobb: Maria és Józef, 1970-ben helyezték el. Mindkettőn felirat található: Dzwony ufundowane ofiarnością parafian mieszkańców Bobrku, Gorzowa, Gromca i Szyjek, staraniem pasterza Ks. Stefana Wyszogrodzkiego ku uczczeniu Matki Bożej w drugą rocznicę nawiedzenia przez Nią parafii. Bobrek RP 1970. A harangok Bobrek, Gorzów, Gromiec, Szyjka lakói, Ks. Stefan Wyszogrodzki lelkipásztor önfeláldozásából, Szűz Mária tiszteletére látogatásának második évfordulója alkalmából készültek. Bobrek RP 1970. Ezen kívül a Mária harang felirata: Maryjo Królowo Polski módl się za nami. Mária, Lengyelország királynőja imádkozz érettünk A József harangon lévő másik felrat: Św. Józefie Patronie rodzin miej nas w swojej opiece. 3
A harangokat Franciszek Kubica Dąbrowa Górnicza harangöntő műhelyében öntötték. A harangokat J.E.Ks.Kard. Karol Wojtyła szentelte fel 1971. március 7-én. A harmadik harangot 1920-ban öntötte Ks. Szwabe Białai Harangöntő Műhely neve Szent Adalbert zászlóval. Főoltár A főoltárt a Legszentebb Háromság tiszteletére szentelték, 1874-ben építették homokkőből és gipszből Felix Księżarski tervei szerint, klasszicista stílusban, 1893-ban szentelte fel Albin Sas Dunajewski kardinális. Középen a Szentháromság barokk olajfestmény látható. Barnás árnyalatú. Czechwoicz festette. A festmény előlnézetből nézve, baloldalon felhőgomolyagban ülő Krisztus látható, meztelen testét fehér vászon fedi, bal kezével a vállára támaszkodó keresztjét tartva. Behajlított jobb kezével a keresztre mutat. Krisztus fejét glória koszorúzza. Krisztus bal lába maga alatt, jobb kissé előre nyúlik. A jobboldalon az Atya Úr Isten ül, feje felett a háromszög az Isteni Gondviselés jele látható. Krisztus és az Atya között fénylő alakban a Szentlélek látható galamb formájában. A kép alsó részén a címkében latin nyelvű felirat olvasható: Gloria Patri et Filii et Spiritui Sancti sicum erat in printipio et nunc et semper et in secula seculorum. A kép mellett oldalt két fémből készült rovátkolt korinthuszi oszlop áll, arany színben. Oldalt szentek gipsz figurái láthatóak valószínűleg Jan Matejko rajzai szerint. Az oltár bal oldalán Szent Szaniszló krakkói püspök, jobbról Szent Adalbert. A főoltár tetején három angyalt ábrázoló olajkép látható. A fő alak a kék ruhába öltözött angyal, aki kezében egy vörös kötésű könyvet tart. Oldalain könyveket tartó angyalok vannak baloldalon zöld ruhába öltözött, jobbról lilába. Ez a három alak felhőbe burkolódzik. Felettük lévő angyalok felhőbe burkolóznak, csak a fejük és szárnyaik látszik. A főoltár tetején jobb és baloldalon, a külső oszlopok felett közel egy méteres hosszú gipsz szobrok találhatók. Baloldalon Kenty Szent János, jobbról Szent Kázmér. Az oltárasztal fehér márványból készült, a menza alatt négyszögű antependium. A menza felett szentségház (tabernákulum) emelkedik. A szentségház felett négyoszlopos barokk trónbaldahim áll. A hátsó oszlopok között található a fából készült IHS szimbólum, sugarakkal körülvéve. Az oltár és a szószék vörösmárványból készült (időszerűen átépítve). Az oltárasztal (menza) két lefelé szűkülő márvány támasztékon nyugszik. Ezt az oltárt Ks. Karol Wojtyła kardinális 1973. április 23-án szentelte fel. Mellékoltárok A templom belseje A templomban négy klasszicista stílusú mellékoltár található. Ezek: Jézus Legszentebb Szíve mellékoltár, Szent Ferenc oltár, częstochowai Fekete Madonna oltára és a Szent Barbara oltára. Mindegyikük a falfülkék közepén van, melyekben vagy kép, vagy pedig szobor találhatók, aranyszínű kerettel díszítve. A keret oldalain toszkán oszlopok vannak, korinthuszi oszlopfejjel. Az oltárok oldalain az oszlopok mellett a szentek szobrai állnak. Az oszlopok és a keret felett gerendázat van. Az oltárképek felett kisebb képek találhatók. A frízt növénymotívumok díszítik. Minden oltár felett fakereszt áll. Oświęcim Oświęcim (németül Auschwitz; héb.: Oshpitizin) lengyel város a Kis-lengyelországi vajdaságban, az Oświęcimi járásban. Lengyelország felosztása után a Magyarországon is uralkodó Habsburgok egyik címe az Auschwitz hercege volt. Oświęcim a város és nagyközség hatóságainak székhelye. 1975 1998 között a város közigazgatásilag a bielski vajdasághoz tartozott. 2011. március 31-i adatok szerint a városnak 40 324 lakosa volt. Oświęcim egykor a Lengyel Királyság királyi városa volt. Fekvése A város a Soła folyónak a Visztulába torkolatában fekszik. Oświęcim az oświęcimi völgykatlanban, a Kárpátok és a Sziléziai-fennsík között található. A környező régiók: Kis-Lengyelország, Felső- Szilézia, Żywiecczyzna és a Cieszyński Szilézia (Śląsk Zaolziański vagy Śląsk Cieszyński, németül: Teschener Schlesien), melyeket megfelelő vasúti, közúti és vízi összeköttetés köt össze. 4
2002. évi adatok szerint a 30,3 km² kiterjedésű Oświęcim területének 34%-a mezőgazdasági művelésű, 1% erdőterület. A város a járás területének 7,46%-át foglalja el. Szomszédos nagyközségek: Chełmek, Libiąż, Oświęcim. A város nevének etimológiája Oświęcim a város 800 éves ősi lengyel neve. A város neve különböző nyelveken lengyelül, németül, csehül vagy latinul jelenik meg írásban. A földrajzi név írott formája megerősíti szláv eredetét. Etimológiailag a birtokosok nevéhez kötődik: Oświęcim gród Oświęcima = Oświęcim városa. Oświęcim név a fennmaradt lengyel, cseh, német és latin anyagokban a különböző formában fordul elő: Ospenchin (1217), Osvencin (1280), Hospencin (1283), Osswetem (1290), Uspencin (1297), Oswentim (1302), Wswencim (1304), Auswintzen (1312), Oswiecim (1314), Oswencin (1327), Auswieczin (1372), Awswiczin (1372), Uswiczin (1400). Az ólengyel helységnév latinizált formája Oszwyancim Jan Długosz Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis című művében fordul elő (1470-1480). A helység Ozwieczin néven Abraham Ortelius (másként: Ortels, Orthellius, Wortels; 1527. április 14.-1598. június 28.) flamand térképész és geográfus Oświęcimski és Zatorski Hercegség 1603-ból való térképén fordul elő. A német nyelvterületen már a XV. században kiadott atlaszokban, szótárakban és történelmi munkákban is lehet találkozni ezzel a változattal. Miután a várost a Német Birodalomhoz csatolták, a hatóságok nevét Oświęcimről a német Auschwitzra változtatták. Az osztrák megszállás alatt (1772-1918) a kétnyelvű dokumentumokban a lengyel Oświęcim német fordításban Auschwitz néven is megtalálható. A Német Birodalomhoz való csatolását követően, a megszállás alatt a lengyelről német változatra cserélte nevét. Ezért jelenik meg a koncentrációs tábor nevében Oświęcim német neve. Miután a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én felszabadította a várost, visszaállították eredeti nevét, amit ma is visel. A város szimbólumai: Oświęcim város címere: Oświęcim történelmi címerében a kék címerpajzs közepén fehér színű kőtorony található, kiszélesedő toronnyal, öt lőréssel, gótikus trapéz alakú vörös tetőzettel. A tető csúcsán két arany golyó, mindkettő egyforma magasságú. A toronyban egymás alatt két fekete, téglalap alakú, felül lekerekített, nyitott ablak van. A torony mellett, mindkét oldalon, arany fél sas kék háttérben, szimbolizálva az egykori Opolei és Sziléziai Hercegséghez való tartozást, egymástól elfordított fejjel. A címerpajzs szegély nélküli. Abraham Ortelius térképe Más névváltozatok: Ossvancin, Osvencim, Osvenczyn, Osvacim, Osswanczyn, Ossvijancin, Osswancin, Oswęcim, illetve Ossvencim. Latinul Osswencimen vagy Osviecimensis változattal találkozni. Mivel Oświęcim fontos kereskedelmi központ volt, a német kereskedők saját német névvel illették Auswintz -cal. Az Oppelni és Tescheni Hercegségek okleveleiben is előfordul a németesen hangzó név. A város címere Oświęcim város zászlaja Oświęcim város zászlaja négyszögű szövetdarab, oldalaránya: 5:8. Kék háttérben középen Oświęcim város címere látható keret nélkül. A címer mérete (magassá, szélesség) a zászló rövidebb oldalához igazodik. Oświęcim város címere a lobogón annak felső részében helyezkedik el. Oświęcim város zászlaja 5
Hejnał miasta Oświęcimia (a város szignálja) A hejnał (Oświęcim város szignálja) Aleksander Orłowski Esküvői Polonézének első négy taktusa. Oświęcim Logója A város promóciós jelképe Miasto Oświęcim logotípusból és egy fehér galamb kiterjesztett madárszárnyát ábrázoló grafikából áll (a béke szimbóluma). Az új logó: Oświęcim Miasto Pokoju a város logója A város története A város története 800 évre tekint vissza, Lengyelországban a legrégebbi Piast-dinasztia-kori vármegyei (kasztelania) városok (várak) közé tartozik. A város valamikor egy Oswięczym nevű emberhez tartozott. A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1179-ben Igazságos Kázmér közvetítésével került át testvére, Görbelábú Mieszko opolei és raciborzi herceg fennhatósága alá. Ettől az időtől kezdve a város sorsa Sziléziához és Kis-Lengyelország történelméhez, sőt a XIV. században a Cseh Királysághoz kötődött. Ettől kezdve a város sorsa összefonódott Szilézia és Kis-Lengyelország történetével, sőt a XIV. században a Cseh Királyság történetével is. I. Ulászló opolei herceg uralkodása alatt (1272. körül) Oświęcim lvovi városi jogokat kapott. Ezeket 1291. szeptember 3-án új gazdasági és bírósági jogokkal egészítették ki. 1281-ben Oświęcim és környéke az újonnan alakult Cieszyni Hercegséghez került, majd 1312 1317 között önálló Oświęcimi Hercegség alakult, melynek uralkodója Ulászló herceg lett. 1327-ben a hercegség több mint egy évszázadra függetlenné vált Csehországtól. 1445-ben felosztották az Oświęcimi, Zatorski és Toszecki Hercegségre. 1457-ben János herceg eladta a hercegséget IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk) lengyel királynak, ennek köszönhetően Oświęcim ismét visszatért Lengyelország határai közé, melyben a következő 330 év során maradt. 1454. március 19-én IV. János oświęcimi herceg hűbéresküt tett IV. Kázmér lengyel királynak, 1457. február 21-én pedig 50 ezer prágai hatvan garasért eladta hercegségét a lengyel királynak. Ettől kezdve a hercegség vezetőjét a lengyel király sztarosztájának is nevezték, e nemesség megtartotta különböző jogait. 1564-ben a Lengyel Királyság által bekebelezett Oświęcimi és Zatorski Hercegséget egyidejűleg, mint sziléziai járást a krakkói vajdasághoz csatolták. A svéd háborúk idején Oświęcim jelentősen megsérült, a város és környéke Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben osztrák megszállás alá került egészen 1918-ig. Az osztrák császár címei közé felvette az Auswintz hercege címet. 1929 1931 között a város a járás székhelye lett, azonban 1932-ben a járást megszüntették. A II. világháború idején 1939 szeptemberében a várost a Wehrmacht foglalta el. Az Oświęcimből és környékéről kivonult Lengyel Hadsereg felrobbantotta Sole folyón átívelő, a város bal és jobbparti részét összekapcsoló hídját. Hitler 1939. október 8-i rendeletével Oświęcimet a III. Birodalomhoz csatolták. A második világháború idején itt létesítették a legnagyobb német koncentrációs és megsemmisítő tábort, az Auschwitz-Birkenau tábort. A komplexumba tartozott az anyatábor, KL Auschwitz I. Oświęcimben, a KL Auschwitz II- Birkenau Brzezinkában, a KL Auschwitz III- Monowitz Monowicében és több altábor. 1941-től kezdte meg működését az IG Farben konszern itt lévő foglyok által épített hadiüzeme. Oświęcim közigazgatásilag a III. Birodalomhoz tartozott, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel. A tábor máig a különböző nemzetiségűek és más hitűek, közel 1,1-1,3 millió ember tömeges elpusztítása tragikus történetének szimbóluma maradt. Az áldozatok közel 90 %-a zsidó vallású volt. A második nemzetiség az áldozatok között a lengyel volt, mintegy 75 ezer fő. A háború utáni időszak A tábor felszabadítása után, a Belügyi Népbiztosság, rövidítve NKVD (oroszul: НКВД, Народный комиссариат внутренних дел, magyar átírásban Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel) annak területén két átmeneti tábor létesített a német hadifoglyok számára. Az oświęcimi tábor valószínűleg 1945 őszéig működött, közülök a második azonban az egykori KL Auschwitz II- Birkenau területén létesített tábor 1946 tavaszáig. Ezekben a táborokban mintegy ötezer személy tartózkodott. Parancsnokuk a szovjet Masłobojew ezredes volt. Ezen kívül Oświęcimben a Közbiztonsági Hivatal tábora (obóz Urzędu Bezpieczeństwa Publicznego) is működött, amelyet az oświęcimi vasútállomás közelében, az egykori Gemeinschaftslager területén létesítettek. Három blokk, amely egykor a 6
Gemeinschaftslager -hez tartozott, napjainkig fennmaradt, az Auschwitz és a Birkenau múzeumok között félúton fekszik. Az öt fabarakkból álló táborban a lengyel kommunista hatóságok a NSDAP, Hitlerjugend és BDM tagsággal gyanúsított személyeket valamint a német civil lakosságot és a folkszdojcs (Volksdeutsch) illetve a lengyelekkel nem szimpatizáló felső-sziléziai elemeket helyezték el. A tábor körülkerített volt és őrszemek őrizték. Ennek a tábornak a foglyai szerelték le többek között a monowicei vegyi üzemek berendezéseit, melyeket a Szovjetunióba szállítottak. A tábort valószínűleg 1946 márciusában számolták fel. 1945. március 20-tól 1946 februárjáig a Bielsko-Biała és környékéről valamint Sziléziából és Németországból származó 144 elhunyt személyt tartottak nyilván. Jelenleg az egykori tábor helyén az oświęcimi Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum található, amely 1947-ben alakult és 1979-ben az UNESCO világörökség részévé minősítette. 1952-ben alakult meg az Oświęcimi járás, mely az 1975-ös közigazgatási reform során a Bielskói (lengyelül: Bielsko) vajdaságba került. 1979-ben megalakult a Város Elnökének hivatala. Az 1999-es új közigazgatási felosztás eredményeképpen az újonnan alapított járás székhelyeként a Kis-lengyelországi vajdasághoz került. II. János Pál pápa első lengyelországi zarándoklata idején (1979) a város és a múzeum a pápa zarándokútjának része lett. A Szolidaritás által szerkesztett üzemi lapja az Ozon volt. A hadiállapot bevezetése után a városban a Szolidaritás földalatti tevékenységet folytatott, elnyomott személyek és a szamizdat kiadó terjesztőinek segítségével. Az akkori oświęcimi földalatti aktivista Andrzej Chlewicki volt. 1983. április 29-én (a hadiállapot megszüntetése idején) az Oświęcim Vegyi Üzemekben a röplapok és a kiadó illegális csoportjából a milicia 3 személyt vett őrizetbe. A hadiállapotot 1982. december 31-én ugyan felfüggesztették, de végleg csak 1983. július 22-én, az állami ünnepen szüntették meg. o A rendszerváltozást követően 2006. május 28-án XVI. Benedek pápa Lech Kaczyński Lengyelország köztársasági elnöke kíséretében Oświęcimbe látogatott. Műemlékek A városban megőrződtek az oświęcimi hercegi vár egyes részei, a középkori erődítményrendszerének egyik XIII. századi bástyája. A várban korszerűen berendezett múzeum várja a város történetével ismerkedő látogatót. Lengyelország területével kapcsolatban számos helyen felsoroltuk már a Piast uralkodóház történetét. Tekintettel arra, hogy ez a terület szorosan kapcsolódik a hercegi dinaszti majd a lengyel királyság történetéhez, foglaljuk össze a magyar királyokkal rokoni kapcsolatban álló lengyel uralkodó dinasztia történetét. A Piast-dinasztia lengyel uralkodóház volt a független Lengyelország megteremtésétől (IX. század) Nagy Kázmér haláláig, 1370-ig terjedő időszakban. A dinasztia ágai tovább uralkodtak 1526-ig a Mazóvia hercegségben, 1675-ig pedig Sziléziában. II. János Pál pápára emlékeztető falfestés: Az antiszemitizmus az isten és az emberiség elleni bűn 1980. szeptember 1-jén az Oświęcim Vegyi Üzemekben megalakult a Szolidaritás (lengyelül Solidarność; teljes neve: Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet, lengyelül Niezależny Samorządny Związek Zawodowy Solidarność ) Kombinát Bizottsága (Beszkidi Régió). A Piast-dinasztia címere A legendák szerint a dinasztia őse Piast volt. Nevét először Gallus Anonymus említi a Lengyel hercegek krónikája című művében, amelyet 1113 körül írt. 7
A XII. századi legenda szerint a IX. század második felében Gniezno fejedelmét, Popielt egy Piast nevű földműves fia, Siemowit követte a trónon, s ő alapította meg azt a dinasztiát, amely azután 1370- ig uralkodott Lengyelországban. A család a Piast nevet hivatalosan csak a XVII. században kezdte el használni. Az első név szerint ismert Piast-fejedelem I. Mieszko (ur. 963 körül - 992), aki feltehetően a negyedik Piast-házi fejedelem volt, már eléggé fejlett, bár más területektől meglehetősen elzárt államot örökölt, amely a későbbi Nagy-Lengyelország (Wielkopolska), esetleg Mazóvia (Mazowsze) területét foglalta magába. Mieszko kapcsolatba lépett a tőle nyugatabbra fekvő európai államokkal és 996-ban felvette a (nyugati) kereszténységet. Hatalmát 990- ig kiterjesztette a Balti-tenger mentén fekvő Pomerániára (Pomorze), 992-ig pedig Sziléziára (Slask) és Kis-Lengyelországra is (Malopolska). Fia I. (Vitéz) Boleszláv (ur. 992-1025) folytatta a terjeszkedést, megerősítette a kormányzatot és az egyházszervezetet, majd röviddel halála előtt királlyá koronáztatta magát. Az első király utódai II. Mieszko (ur. 1025-1034) Veszprém (ur. 1031-1058), I. (Megújító) Kázmér (ur. 1034-1058), II. (Merész) Boleszláv (ur. 1058-1079), majd I. Ulászló (1079-1102), akik közül csak II. Mieszko és II. Boleszláv viselt rövid ideig királyi címet. A hanyatlás korszakát hozták: kezükből kicsúszott a központi hatalom, a helyi nemesség javára, továbbá számtalan háborúba keveredtek, amelyek területi veszteségekkel jártak. Ennek III. (Ferdeszájú) Boleszláv (ur. 1102-1138) vetett véget, miután 1107-ben elűzte bátyját és társuralkodóját, Zbigniewet, s 1125-ig visszaszereztelegalább az I. Mieszko uralkodása alatt Lengyelországhoz tartozó területeket. Azonban őt sem koronázták királlyá, és a nemzeti széthúzásnak sem tudta elejét venni, ezért a belviszálynak úgy akart gátat szabni, hogy országát felosztotta fiai között. A négy országrész domierz fejedelemsége mind a Piast-ház egy ágán belül öröklődött. Maguk között elsőnek kellett elismerniük a Krakkóban uralkodó nagylengyel fejedelmet, aki ilyenformán egyszersmind egy laza államszövetség feje is volt. Ez a berendezkedés a gyakorlatban nem vált be, mivel tényleges főhatalommal csak egyetlen krakkói nagyfejedelem, II. (Igazságos) Kázmér (ur. 1177-1197) rendelkezett. A következő másfél évszázadban Lengyelország a szétesés szélére került az állandó belháborúk miatt, és a külföldi támadások következtében területe is egyre zsugorodott. A Piast-birtokok azonban a politikai megosztottság e zűrzavaros időszakában is megtartották egységes egyházszervezetüket, közös nyelvüket és gazdaságukat, amelyek alapján később az egyes fejedelmek a lengyel királyság újraegyesítésére törekedtek. Az első ilyen kísérletek kudarcot vallottak, ám miután II. Vencel cseh király megszerezte Lengyelország területének kétharmadát, s rövid időre (1300-1305) Lengyelország királya is lett, fellángolt a nemzeti mozgalom, amelynek élére I. (Mazóviai) Konrád unokája, a későbbi I. (Kis) Ulászló (ur. 1320-1333) állt. Łokietek Ulászló a köznemesség és a papság támogatásával hamar megszerezte Krakkót és Sandomierzet, majd magyar és pápai segítséggel az egész Nagy-Lengyelországot is, és 1320-ban királlyá koronáztatta magát. Országát gyermekei ügyes kiházasításával erősítette meg, így téve szövetségesésé Litvániát és Magyarországot. (Az utóbbiban Ulászló lánya, Erzsébet lett I. Károly király felesége, Nagy Lajos anyja.) Ulászló fia és örököse III. (Nagy) Kázmér (ur. 1333-1370) alatt tetőzött a Piastok hatalma, hogy azután el is enyésszen. Kázmér kiegyezett országa két legnagyobb ellenségével, a cseh királysággal és a Német Lovagrenddel. Átengedte nekik Sziléziát, illetve Pomerániát, 1349-ben viszont birtokba vette Mazóviát és elfoglalta Galíciát (Galicija). Fellendítette az ország gazdaságát, újjászervezte hadseregét és közigazgatását, törvényeket alkotott, s 1364-ben megalapította a Krakkói Egyetemet. Nagy Kázmér halálával véget ért a Piast-ház uralma: miután fia nem született, trónját unokaöccsére, az 1342 óta Magyarországon uralkodó Nagy Lajosra hagyta, aki alatt a két ország 1382-ig perszonálunióban volt. Halála után egyik lánya Hedvig (Jadwiga) lett Lengyelország királynője, ó pedig 1386-ban férjhez ment Jagelló litván nagyfejedelemhez, aki II. Ulászló (ur. 1386-1434) néven új dinasztiát alapított Lengyelországban. A Jagelló-dinasztia leszármazása A Piastok kisebb hercegi címeket örököltek az országban, a család utolsó ága 1675-ben halt ki. 8
o Oświęcimi vár a toronnyal Oświęcim várát (Zamek w Oświęcimiu) a középkorban a Soła folyó jobb partján lévő magaslat tetejére építették. Az alapok fölött mintegy 1,7 m magasságig kőből készült, a munkálatok ismeretlen okból megszakadtak és ezt követően téglából építették tovább. Az opus emplectum (vegyes anyaghasználatú és technológiájú falszerkezet) technológiát alkalmazták, a téglákat vend vonalban helyezték el. A torony falainak vastagsága az alapnál kb. 4 m, két emelet maradt fenn ebből az időszakból és a hozzáépített XVI. századi szint nem maradt fenn a helyén. A zsindellyel fedett tetőzetet két réz golyó koronázza. Oświęcim vára (Zamek w Oświęcimiu) A vár része a XIII. századból való, tetővel fedett, kétszintes, koragótikus védőtorony. Az alápincézett építmény négyszögű alaprajzú (a vár régi szárnya a XVI. század elejéről való) és az 1929 1931 közötti időből való összekötő rész egy régi építmény helyén épült. Az erődítmény jelentős része a folyó árterületén található. A vár 3D-s látványképe A várdombon találhatók a védőfalak és bástyák maradványai. A vár alatt két alagút húzódik. a régebbi 1914 előtt épült, a másikat a németek készítették 1940-1944 között. Ez az alagút légvédelmi óvóhely szerepét töltötte be. o A vár leírása A torony négyszög alaprajzú, 10,5 m oldalhosszúságú, nyugati fala előreugrik a falak vonala elé kb. 2 m-t, és az egész torony 1,5 m-t a régi falrész fölé. A középkori vártorony a hozzá épült szárnnyal A magasabb szint belseje nagy lakóhelyiség kandallóval, északkeleti oldalán lőrés látható a régi állás maradványával (fa gerenda a falba verve). Az udvari szint déli oldalán található a XIX. században készült bejárat. Az eredeti, csúcsíves kapuzattal 10 m-el magasabban található. Az építmény stílusa, a többszöri átépítés és rekosntrukció ellenére változatlan maradt. A várszemlék fennmaradt dokumentumai alapján le lehet írni felszerelését és helyiségeinek kinézetét. Noha a vár bejáratához két fahídon kellett keresztül menni, a helyiségek, amelyekben a vendégeket elhelyezték és vendégül látták, az emeleten helyezkedtek el. Hozzá tartozott még a két kisebb bírósági terem, két szoba és egy további terem. A vár másik oldalán, szintén az emeleten volt néhány szoba és a kápolna, alattuk a kancellária és a bolthelyiségek (itt helyezték el biztonságos körülmények között a vár könyveit). A torony két vagy három szintjét belső lépcső kötötte össze. A feljutást a jelentős magasságra létrák elhelyezésével segítették. A XVI. században külső falépcsőt építettek hozzá, amely napjainkig fennmaradt. Az alsó részében, amelybe nem volt kívülről bejárat, börtönt helyeztek el. A torony homlokzatán óra volt. A toronnyal szomszédos épületben, a lalóhelyiségeken kívül, pékség, kamrák, boltozott pincék, konyha, serfőzde, malátacsíráztató volt. Az első kapu melletti fegyverraktárban szakállas puskákat, számszeríjakat, lándzsás ágyukat, kopjákat, lőport, vasgolyókat, kovát tároltak. 9
A vár története Az oświęcimi várispánság első írásos említése abból az időszakból való, amikor az az opolei hercegséghez tartozott (1177 1179). A vár megerősítését és átépítését IV. Mieszko, más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 1211. május 16.) fiának, Kázmér hercegnek (1179 1230) írta elő. Erről tanúskodnak a torony közelében végzett régészeti feltárások, melyek megerősítik egy XIII. század első feléből származó falazott létesítmény létezését a várhegyen. 1241-ben a várost és környékét a Sziléziába igyekvő, Bajdár vezette tatárok pusztították el. Ez után az esemény után a várost átépítették és falakkal vették körül, a magaslaton pedig megkezdték a négyszögű kőtorony építését. 1291- ben, Oświęcim bakó tartására nyert jogot, akit a szent igazságosság mesterének is neveztek, aki e torony körül hajtotta végre az ítéletelet. 1314-ben (vagy 1315-ben) az Oświęcimi Hercegség első uralkodójának, I. Ulászló hercegnek lett a székhelye. 1414 1433 között, egész uralkodása alatt a várban lakott Przemysław I Noszak (cieszyński) (1332 és 1336 között 1410) fia, Kazimierz I Oświęcimski (1396-1433 vagy 1434) herceg. 1453-ban a várat egykori birtokosa, IV. János ostromolta, aki nem tudva belenyugodni rezidenciájának elvesztésébe, igyekezett azt visszaszerezni. 1454-ben a vár az oświęcimi hercegséggel együtt behódolt IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk) lengyel királynak, és három évvel később, február 21-én annak kezére került. Hiszen a király letette a cseh hűbéresküt, és egyet kellett érteni a cseh királlyal ennek az országrészenek a jogi státuszával. A głogaui szerződés értelmében (1462) a vár, ahogy az oświęcimi-zatori földek része is, a Korona részei lettek. Az első várnagy Mikołaj Słop lett. A király különös gonddaé vette körül a Szilézia szomszédságában fekvő új szervezeményét. Restauráltatta a várat és a városfalakat, megerősítette a védelmi rendszert és kimélyíttette a várárkokat. A munkálatokat az oświęcimi és krakkói földek lakói egyszeri önkéntes adóval finanszírozták. 1503-ban tűzvész pusztította el a fa építményeket, egyedül csak a falazott torony és az alapok maradtak meg. Az átépítés több évig tartott, a vár építésének szükségleteire 1512-ben téglagyárat, 1525-ben kőbányát kellett üzembe helyezni. A munkálatok 1534-ben fejeződtek be. Az építkezés költségeit a közvetlen adókból és 1504-ben az épített hidakból befolyó hídvámokból kellett fedezni. A híd építésére az engedélyt maga Aleksander Jagiellończyk lengyel király erősítette meg, ezen kívül 15 évi adómenteséget adott a városnak. Ez volt a vár utolsó nagy átépítése és megerősítése. A későbbi években az építmény folyamatosan tönkrement, és elvesztette védelmi jellegét. A vár alaprajza Marian Kornecki nyomán A svédek által előidézett 1656-os tűzvész megpecsételte a vár hanyatlását. Az 1765-ös várszemle a tornyon és a vár déli épületén kívül az összes épületet elpusztult állapotban mutatja be. 1805-ben és 1813-ban árvizek alámosták a dombot és a védőfalak valamint a gazdasági épületek elpusztultak. Egy időn keresztül a várban helyezték el a sóraktárat, ez után az osztrák hatóságok lebontását rendelték el, amit azonban nem valósítottak meg. Végül 1904 1906 és 1929 1931 között átépítették, majd elvesztette a vár jellegét. Egykori rendeltetéséről és védelmi jellegéről csak a gótikus tornya árulkodik. A II. világháború idején a várban volt az elnyomó német hatóság székhelye. Jelenleg az Oświęcimi Városi Hivatal tulajdona. 2007-ben fejeződött be az Európai Unió támogatásával a vár felújításának első szakasza. A második szakaszában történik majd a gótikus torony felújítása. A vár múzeumépülete felújítás után Oświęcimi Vármúzeum (Muzeum Zamek w Oświęcimiu) A vármúzeum a nagyközségi szervezeti egység keretében az oświęcimi várban található. A múzeum az Oświęcimi Városi Tanács 2010. évi rendeletével jött létre. 2010. január 1-jén kezdte meg működését. 10
Székhelyéül az oświęcimi várat jelölték ki, amely 1993-tól az Oświęcimi Kulturális Központ Történeti és Néprajzi Gyűjteményének adott otthont. Létesítését a 2004-2006 közötti felújítása előzte meg. A múzeumban az alábbi kiállítások láthatók: o régészeti, amely az oświęcimi várhegyen valamint a Wołek erődítmény területén folytatott ásatások leleteit mutatja be; o egyháztörténeti, melynek keretében a katolikus és a júdaizmus vallási kultusz tárgyait mutatják be. Többek között Mikołaj Myszkowski XV. századból való sírkövét; o Hívőket segítő Szűzanya-templom (Kościół pw. Matki Bożej Wspomożenia Wiernych w Oświęcimiu) A piactértől déli irányban, mintegy 100 m-re, a Władysław Jagiełły utcában található Hívőket segítő Szűzanya-templom a XIV. század első felében épült a Mieszko cieszyni herceg által ide telepített domonkosok számára. A kolostor építését Władysław oświęcimi herceg és felesége, Eufrozyna asszony folytatták. 1594-ben a domonkosok az akkori káptalantermet Szent Jácint lengyel domonkos szerzetes szentté avatása alkalmából kápolnává alakították át. o Tóra a tóra mutatóval néprajzi, a XX. század eleji katolikus és zsidó lakások belsejét bemutató kiállítás. Hívőket segítő Szűzanya-templom tömbje a várból A Hívőket segítő Szűzanya-templom keletelt szentélyű volt. 1608-1610 között a templomot reneszánsz stílusban építették át. Miután II. József felszámolta a kolostort, a XIX. század első negyedében raktárrá alakították át, teljesen rommá vált. Az épület egy idő után a zsidók kezére került és összedőlt. 1895-ben az Úrnapja (több más nyelven Corpus Christi) alkalmából rendezett szertartás keretében a templom romjain kinyilatkozott a Szűzanya, ami Oświęcim város katolikus közössége által a templom átvételéhez és átépítéséhez vezetett. A templom a zavaros évszázadban a Hívőket segítő Szűzanya temploma (Kościół pw. Matki Bożej Wspomożenia Wiernych w Oświęcimiu) nevet kapta. A kiállítás részlete o Aleksander Orłowski (1862-1932), zeneszerző és karmester, az Oświęcim város szignálja alkotójának életrajzát bemutató kiállítás. o Pincerendszer Főtere körül a barokkosított templomok és egykori kolostorok ugyanúgy megtartották középkori elemekeiket, műtárgyaikat, mint az ország más városaiban. A várban számos korabeli műemlék és egyháztörténeti emlék található. Sétáljunk egyet, és keressük fel ezeket: A templom 3D-s modellje 11
A templomot a szaléziak Szalézi rend (más elnevezései: Szalézi Szent Ferenc Társaság, lat. Societas Sancti Francisci Salesi; ol. Salesiani di Don Bosco, lat. Societas Don Bosco, SDB),, szaléziek) klerikus szerzetesi kongregáció a római katolikus egyház keretein belül, Női ága a Segítő Szűz Mária Leányai Társaság restaurálták, ugyanakkor elvesztette eredeti jellegét jelenleg neogótikus stílusú. A XX. század 80-as éveiben hasonló magasságú új hajó épült hozzá, ugyancsak téglából, a templom korábbi részének stílusához hasonló nyeregtetővel fedve. A templom korábbi, műemléki részétől eltérő, világosabb színű téglából épült, ami jól látható. Ez a meghosszabbítás a Soła folyó völgye felől, nyugati irányban fekszik. o Szent Jacek Kápolna (Kaplica św. Jacka w Oświęcimiu) Szent Jacek Kápolna névadója Szent Jácint, lengyel domonkos (született kb. 1185 Kamień Śląski -, Krakkó, Lengyelország, 1257. augusztus 15). Szent Jácint Odrowąż Itáliában lépett be a domonkos rendbe. Párizsban és Bolognában végezte tanulmányait. Az alapító Szent Domonkos azzal a feladattal bízta meg, hogy erősítse meg a rendet Lengyelországban és evangelizálja Poroszország pogány lakosságát. Ennek eleget is tett, továbbá Kijevben foglalkozott a latin rítusú hívek lelkipásztori ellátásával. 1257-ben, Krakkóban, Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. A Szent Jacek Kápolna a XIV. század első felében létesült egykori domonkos kolostor maradványa. A kolostorban káptalanterem működött (a szerzetesek gyülekezési, imádságos és tanácsterme). Mária-templom A szentélyt hajóvá alakították át a Jagelló utca felőli (előtte a templom oldala felőli) bejáratára való tekintettel. Ennek köszönhetően már nem keletelt, csakúgy, mint a Szent Jacek Kápolna (káptalanterem), amellyel eredetileg a kolostoregyüttest alkották. A templom téglából épült. A hajó (egykori szentély) egyenes záródású, háromfesztávú, a restaurálás után hatmezős, bordás boltozattal. Hiszen az eredeti boltozata nem maradt fenn, boltozata csak részben alátámasztott, északról és délről minden második mérműves, csúcsíves ablak után. A főhajót csúcsíves szivárvány osztja ketté, az átépítés alatt készített tágas galériával és kórussal. A falfülkékben kis ablakok és oltárok találhatók. A főoltár szalézi szenteket ábrázoló képekkel és szobrokkal a templombelsőhöz igazodik. A bejárati falán háromszögű oromzat és rozettás ablak van. A templom külsejéhez gyámfalak támaszkodnak. A gyámfalak a szentélynél kétlépcsősek, a hajóknál háromlépcsősek. 1905-ben a templom nyugati oldalán oktogon épült, melyen toronyóra található, egyúttal azonban ezt nem fejezték be. A második világháború idején a németek itt nyitották meg a városi mozit, mely 1944-ben, bombatámadás következtében elpusztult. Szent Jacek Kápolna A XIV. századi egykori káptalantermet 1594-ben a domonkos patrónusának tiszteletére, Szent Jacek kápolnává alakították át. A kápolna a Hívőket segítő Szűzanya-templomától déli irányban található. A négyszögű kápolna téglából épült, kétfesztávú, keresztbordás boltozatú. A bordák profilja egyszerű, a boltozatok zárókövei lekerekítettek, a gyámkövek csúcsíves formájúak. A kápolna külseje gyámpilléres. A keleti, déli és északi homlokzatában az ablakok félkörívvel záródnak. Ugyanakkor a nyugati oldalán lévő bejáratában félköríves bádog ajtó található. Az egykori káptalanterem, jelenleg kápolna nevében (Szent Jacek) a domonkos hagyományokhoz igazodik. 12
A svéd hadjárat idején a kolostort laktanyává alakították át. II. József (Bécs, 1741. március 13. Bécs, 1790. február 20.) 1782. január 12-i rendelete feloszlatta a szerzetesrendet. A kápolna a templommal és a kolostor épületével együtt romosodni kezdett. 1819-1872 között a Russocki családé volt, ezt követően Landau zsidó kereskedő birtokába került. Pusztulásához ezt követően az 1863-as tűzvész is hozzájárult. 1894-ben, a kápolna alapításának 300. évfordulóján, ks. Andrzej Knycz prelátus, helyi plébános kezdeményezésére visszavásárolták azt a zsidók kezéből. Az 1894. évi restaurálása idején a kápolnát nyeregtetővel fedték, és falfülkés oromfalakkal zárták. A kápolna felújítási terveit, ahogy a templomét is, Sławomir Odrzywolski- Nałęcz (1846-1933) építész professzor, műemlék restaurátor készítette. Ebben az időszakban a kápolna Szent Jaceket ábrázoló szép üvegablakot kapott. Ünnepélyes felszentelésére 1894. augusztus 19-én került sor. Az építmény belsejében a svéd özönvíz idejéből származó síremlék található, Agnieszka z Bibersteinów által férje, Mikołaj z Mstowa Mstowski emlékére állíttatott, vörösmárványból készült korabarokk epitáfium. Mikołaj Mstowski 1656. augusztus 18-án, a svédek elleni harcokban esett el. A kápolna padozata alatti kriptában valószínűleg az oświęcimi uralkodók nyughelye található, többek között Władysław I Oświęcimski hercegé (1275/80 1321/1324) és feleségéé, Eufrozináé, a kolostor alapítóié. A kriptában a körülményekhez képest jó állapotban maradtak fenn az oświęcimi hercegek és várnagyok, valamint a kolostor jótevőinek az egykori Szent Kereszt domonkosrendi templomból áthozott csontvázai. A kápolna homlokzata előtt Bosco Szent János (Castelnuovo d'asti, 1815. augusztus 16. Torinó, 1888. január 31.), eredeti teljes nevén Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság, férfi szerzetesrend megalapítójának emlékműve áll o Fájdalmas Szűzanya-templom (Kościół pw. Matki Bożej Bolesnej) Fájdalmas Szűzanya-templom a Kościuszko téren található. A szerafita rendi szerzetesnővérek kolostorának része. A kolostorépületet 1893 1895 között építették. A jelenlegi épület a XX. század 50-es éveiből származik. 1895-ben a szerafita rendi szerzetesnővérek gyülekezetét Małgorzata Szewczyk, tulajdonképpen Łucja Szewczyk (Wołyń, 1828- Nieszawa, 1905. június 5.) anya Krakkóból Oświęcimbe telepítette át. Fájdalmas Szűzanya-templom Maga a templom 1899-ben fejeződött be. Téglából épült, egyhajós, előcsarnokkal, keresztbordás boltozatú, sokszögzáródású apszissal. Stílusában a kolostor épületéhez igazodik, neogótikus stílusú. A templom neogótikus oltárait és a szobrait a przemyśli Stanisław Majerski készítette. Két oldalról gyümölcsös és kolostorkert veszi körül. Területén a XX. század 30-as éveiben épült két óvoda épület és az 1905-1910 között épült Karitász épület is található. Az oświęcimi temetőben találhatók a szerafita nővérek síremlékei is, Leopoldyna Stawecka, a rendben Maria Eligia (Bochnia, 1896. november 11.- Białka Tatrzańska, 1933. január 7.) a Női Önkéntes Légió osztályainak parancsnoka, a Lengyel légió főhadnagya hamvaival. Harci Kereszt érdemrenddel tüntették ki. o Piactér (Rynek w Oświęcimiu) A piacteret a város középkori alapításának idején tűzték ki, mint kereskedelmi központot kezdetben fa épületek vették körül. A piactéren található a városi hatóság székhelye valamint a legjelentősebb lakóházak. A piacteret többségükben a XIX. századból való falazott lakóházak veszik körül, a piactéren pedig kiskocsmák működnek. 2009-ben összedőlt a XX. század 60-as éveiből való a II. világháborúból való bunkerre épült "Tęcza" (szivárvány) kereskedelmi pavilon. 13
A Rynek közepén álló "Tęczy" összeomlása volt a fodulópont, ami után megkezdődött a Rynek Główny felújításának. 2012 júliusától folyt a Rynek megújítása, ami után a piactér egyrészt visszanyerte háború előtti kinézetét (a kút rekonstrukciója), másrészt teljesen megváltozott (kivilágítás, üveg ráépítések az első, történelmi városháza fölött). o Régi lakóházak A Rynek házai o Városháza (Ratusz w Oświęcimiu) A fő piactéren elhelyezkedő Városháza épülete 1872-1875 között épült. A Rynek egykor és napjainkban A belvárosi Ryneken figyelmet érdemel a Ślebarskiak lakóháza valamint a 11. számú lakóház. o Ślebarskiak lakóháza (Kamienica Ślebarskich vagy Dom Ślebarskich) A Ślebarskiak lakóháza későklasszicista épület, a Rynek Główny 14 szám alatt. Ratusz Ez egy egyemeletes, alápincézett téglaépület. Neogótikus elemeket tartalmaz. A városháza tornyán óra található. A XX. század elejéig a városi hatóság székhelye. Az épületben kapott helyet a Járási Közbiztonsági Hivatal székhelye (Powiatowy Urząd Bezpieczeństwa Publicznego w Oświęcimiu). Jelenleg az épületben található többek között az Oświęcimi Föld Kedvelőinek Társasága (Towarzystwo Miłośników Ziemi Oświęcimskiej). A Zmotoryzowane Odwody Milicji Obywatelskiej, a rendőrség gépesített egységei (ZOMO) megalakulása után, 1956-ban az egyik ZOMO egység székhelye volt itt. 1960-ban, Nowa Hutában, a keresztért folyó harcok során is bevetették. A Rynek napjainkban, a Ślebarskiak lakóházával Ez egy L alakú, egyemeletes építmény, 15 tengelyes főhomlokzattal. Az épülettömböt oszlopokon nyugvó függőfolyosó dísziti. Michał Stefan Laurenty Ślebarski (1790-1856), oświęcimi plébános, kanonok építtette 1830 körül. A XIX. század végéig a Ślebarski család tulajdona volt. Jelenleg a Kerületi Bíróság székhelye. 14
Ślebarskiak lakóháza Ebben a házban születetett a lengyel művészettörténetben jelentős két testvér: Leon Antoni Szubert (Oświęcim, 1829. június 5.- u.o. 1859. szeptember 18.) lengyel szobrász. Leon Antoni Szubert szobrász Testvére, Awit Szubert (Oświęcim, 1837. július 3.- Szczawnica, 1919. május 27.) lengyel fényképész, a Tátra első fotográfusainak egyike, festő volt. Az egykori szálloda helyén jelenleg patika működik o Mária mennybemenetele templom (Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny w Oświęcimiu) A kelt-nyugat tengelyű Mária mennybemenetele templom az óvárosi piactértől északra, a Kościelna utcában található. Tátrai vezetők, 1877-ből fotó: Awit Szubert o A 11. számú lakóház A mellette álló 11. számú lakóház a XIX. századból való, a II. világháború idején épült át a német "Heimatstil módon (Németországban Heimatstilnek nevezett lakóház-architektúra, melynek romantikus tömegkompozíciói mögött gyakran a lakályos angol polgári lakás funkcionalizmust találhatjuk). A XIX/XX. században ezen a helyen működő "Herz" hotelben vendégeskedett Józef Piłsudski. 1325-1327 között említették. Jan Długosz is falazottként említi. A templom alapításának dátuma pontosan nem ismert. Többször átépítették, 1530 előtti építészeti szerkezetéről keveset tudunk. A XVII. század harmadik negyedében átépült. Az 1863. évi tűzvész után restaurálták. A négyszögű torony 1863-77 között végül átépült, korábii alsó része XVI. századból való. 15
Mária mennybemenetele templom a várból A templom keletelt, falazott, négyszögű szentélye kétfesztávú, délen sekrestye található. Északon a Kresztus keresztrefeszítése-kápolna van. A szentély a templomtesthez félkörívű szivárvánnyal kapcsolódik. Az épülettörzs háromhajós, csarnoktemplom, kétfesztávú kórussal. A főhajó az oldalhajók felé nyitott, mindkét oldalon dekoratív gyámpilléres négyszögű oszlopok árkádjával. A szentély és a hajó bölcső boltozatú, fiókos hevederekkel. A zenei kórus a templomtest szélességében három árkádon, a kórus korlátja ívesen közép felé hajlik. A kórus parapetje, ahogy a boltozat geometrikus figurákkal díszített. A szentély és az oldalhajók ablakaiban többszínű üvegablakok vannak. A templom a Rynek felől nézve Északon Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú kis kápolnája található. Nyugaton a magas óratorony tengelyében előcsarnok nyílik. A felső színteket farkasszőlő motívumok díszítik. A templom külsején, a szentély sarkainál gyámpillérek találhatók, ahogy a torony is támpillérekkel megtámasztott. A templomtest tetőzetén kis lélekharang van. A szentély keleti falán lévő kereszt a XVII. század második feléből való. A kapu belsejében; az előcsarnokból az északi oldalhajó felé és a szentélytől a sekrestyéig gótikus-reneszánsz, ez 1529-ből való. A templom belseje Fotó: Bartosz Twarowski A sekrestyébe vezető bádoggal borított vasajtó az északi hajó és a św Maksymilian kápolna közötti ajtóhoz hasonló. A főoltárt többször felújították (utoljára 2004-ben), későbarrokk, a XVIII. század első negyedéből való. A Szent Péter és Pál apostolok oltárszobrai valamint a négy angyal szobra későbarokk. A bádoggal fedett márvány keresztelőmedence 1613-ból való. A Szent Jacek és Szent Dominik mellékoltárokban barokk képek láthatók. A körmeneti kép későbarokk, a kereszt XVII. századi. Számos barokk és klasszicista síremlék található itt. A szentély északi falán lévő szószék későbarokk. Plébánia A II. világháború idején a templom melletti plébániaépületet a Gestapo foglalta el saját székhelye számára. A háború után az épületben a Járási Közbiztonsági Hivatal (Powiatowy Urząd Bezpieczeństwa Publicznego w Oświęcimiu) működött. o Temető (Cmentarz parafialny w Oświęcimiu) A plébánia temetőjét, a sírkertet a XIX. század első felében alapították Oświęcimben. Ez a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele római katolikus plébánia temetője. Kiterjedése kb. 3 ha. A temetőben 210 db XIX. század második feléből és a XX. század első feléből származó műemlék síremlék található, melyek védelem alatt állnak. Szintén védelmet élveznek a temető területén található öreg fák is. o Zsidó emlékek Oświęcimben o Oświęcim zsidó hitvallású lakóinak története Az első zsidók a XVI. században érkeztek Oświęcimbe. 1563-ban adták ki a zsidók városba való telepedését megtiltó rendeletet, ugyanakkor azonban már 1588-ban engedélyezték nekik az itteni imaház építését temetővel. 1666-ban a zsidóknak 20 épületük volt a városban. Az egykori Oświęcimi Hercegség területén a saját kormányzatot tartalmazó kahal (zsidó hitközség ill. elöljárósága) a XVIII. század második felében alakult. A XIX. század második felében jelentős volt itt a haszidizmus befolyása. 16
A haszidizmus egy XVIII. század közepén indult zsidó mozgalom. Maga a haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber rokon szavából származik. Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1698-1760) rabbi, a haszidizmus megalapítója, Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az, akinek tanításai alapján összefoglalták négy alapeszméjüket, melyek a következők: Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jó cselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. A dvekut - vagyis a teremtőhöz való ragaszkodás fontosságát. Ez a feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség. A zsidó ember nem csak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is - azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár. Hagyományok: A világháború után a kisszámú zsidóság visszatért Oświęcimbe. 1946-ban 186 zsidó élt itt. 1955-ig valószínűleg többségük emigrált. A 60-as években Szymon Kluger (1925. január 19.-2000. május 26.) oświęcimi lakos, a koncentrációs tábor egykori foglya 1962-ben visszatért a városba. 1998-ban került sor a ks. Jan Skarbek tér 3. szám alatti Chewra Lomdei Misznajot zsinagóga ünnepélyes átadására a Bielsko-Białai Zsidó Hitközség számára, ahol megépült a Zsidó Oktatási Központ (Edukacyjne Centrum Żydowskie). A központ 2000. szeptember 12-én nyílt meg. A központ célja az elpusztított áldozatokra való emlékezés a lengyel zsidóság történelme és kultúrájának oktatása révén, Oświęcim példáján. Szymon Kluger, Oświęcim utolsó, végig itt lakó zsidó lakosa 2000-ben hunyt el. A helyi zsidó temetőben temették el. A háborút túlélte a bobowai haszid zsidók zsinagógája is. Ugyanakkor 2005-ben, az építmény rendkívül rossz műszaki állapota miatt elpusztult. Az 1939-ben leégett, már nem létező Nagy Zsinagóga (Wielka Synagoga) közelében állt. o Régi zsinagóga (Stara Synagoga w Oświęcimiu) A jelenleg már nem létező oświęcimi Nagy Zsinagóga (Wielka Synagoga) a város legnagyobb zsinagógája volt a mai Berek Joselewicz utcában, az egykori Zsidó utcában. Haszid zsidó szőrmesapkában A lengyelországi haszidokra a XVII-XIX. században viseletük alapján könnyen rá lehetett ismerni. Sötét selyemkaftánt, prémkalapot, lábukon fehér harisnyát, fekete lakkcipőt hordtak, valamint hosszú pajeszt és szakállt viseltek. A megházasodott nők kopaszra borotválják fejük, és parókát illetve kendőt viselnek. Jellemző a térd alatt végződő szoknya, harisnyával. A gyermekekkel is gyakrabban hordatnak fekete-fehér ruhákat. 1765-ben Oświęcimben 133 zsidó lakott, 1910-ben már 3000, 1921-ben pedig 4950 (a lakosság 40 %- a). A II. világháború idején az oświęcim zsidókat a chrzanówi, będzini és sosnowieci gettókban helyezték el (1941), ezek felszámolása után a Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba szállították át őket. Az oświęcimi Nagy Zsinagóga. Utolsó képe mór stílusban a XIX. és XX. század fordulójáról. A fénykép Mirosław Ganobis gyűjteményéből való. Forrás: http://www.kasztelania.pl/galeria20.php?page=7&galdz=9 17
Az utca névadója, Dow Baer (Berek) Joselewicz (Kretynga (lit. Kretinga), 1764. szeptember 17.- Kock, 1809. május 5. vagy 8.), zsidó származású lengyel kereskedő, a lengyel hadsereg ezredese, az itáliai lengyel légi tisztje volt. A zsinagóga 1711 után épült, egy régebbi, fa zsinagóga helyén. Nem tudni, hogy fa vagy falazott épület volt-e. 1863-ban, a városban tomboló tűzvész során leégett. Helyén új zsinagóga épült, melyet később Nagy Zsinagóga néven illettek. A zsinagóga története A Nagy Zsinagóga 1863-1873 között épült egy korábbi zsinagóga helyén. 1899-1900 között Karl Korn vel Carl Korn, másként Karol Korn (Wadowice, 1852 Bielsko,1906), zsidó származású bielskoi építész tervei szerint átépítették. A II. világháború idején, 1939. november 29-ről 30- ra virradó éjszaka a hitleristák a zsinagótát felgyújtották. 1941-ben üszkös romjait elbontották, területét légvédelmi óvóhelyek építéséhez használták fel. Napjainkig a zsinagóga területén nem áll más épület. Jelenleg az Oświęcimi Zsidó Központ tulajdona, amely emléktáblát állított rá. 2004. június 28-29. között a zsinagóga egykori helyén dr Małgorzata Grupa (Toruńi Mikołaj Kopernik Egyetem) vezetésével régészeti kutatásokat végeztek. módszerrel kell keresni a tárgyakat. Ezeket Eljasz Bombach, az első háborús napok idején az akkori rabbi kezdeményezésére fém ládákban rejtették el a padozat alatt egy méterre, a zsinagóga sarkában, a női karzatra vezető lépcsők alatt. Elásás előtt részekre szedték azokat. Ner tamid (örökmécses) maradványai a zsinagógából A munkák kezdeményői Jariv Nornberg és az izraeli filmszakértő, Jahaly Gat voltak, szponzorai pedig a Conference on Jewish Material Claims Against Germany és magán adományozók. A munkálatok megkezdődtek, nem sokkal az után, hogy a Bielskoa-Białai Zsidó Hitközség a zsidó vagyon visszadásával kapcsolatban az Oświęcimi Városi Hivatallal kötött 1997. évi szerződés alapján visszakapta telkeit. A munkálatoknak célja volt a területén pontos kutatása is, hogy elérjenek az első fa zsinagóga alapjaiig. Az első három héten a régészek egyúttal rábukkantak az apró kerámia tárgyakra, a XIX. század elejéről származó pénzekre, és a XX. század elejéről a rabbi emléktáblájára is. Éppen csak június első felében, a régi zsinagóga sarkában megtalálák a kincseket. A lelőhely az Oświęcimi Zsidó Központba került, ahol az állandó kiállításon teljes egészében bemutatásra kerül. A tóratekercs maradványai azonban nem kerültel elő, valószínűleg az oświęcimi zsidó temetőben ásták el. A Nagy Zsinagóga helyén lévő emléktábla Az ásatás során a háború előtti zsinagóga felszerelése közül több mint 400 tárgyat tártak fel. Ezek között volt például rézből készült Ner tamid (örökmécses), számos hanuka gyertyatartó valamint a XIX. század második feléből származó csillárok. ארון הקודש; ha-qodesch, Megtalálták az Aron (Tóraszekrény), a padok, a meggyújtott könyvek valamint a héber nyelvű feliratos részek maradványait is. Oświęcim egykori lakóival kapcsolatos régészeti munkák megkezdését Jiszajahu Jarot ihlette, aki megírta a műemlék feltárt tárgyak történetét valamint Leon Schönker története adta, aki a német megszállás első napjaiban a helyi zsidó hitközség élén állt. Jarot térképet is készített, milyen A 2004-ben, a Nagy Zsinagóga helyén folyó régészeti ásatások idején előkerült gyertyatartó kiállítva az Oświęcimi Zsidó Központ kiállításán. http://www.fzp.net.pl/kultura/wielka-pustka 18
Az ásatások idején forgatták "A Treasure in Auschwitz" című dokumentumfilmet, Jahali Gat rendezésében. A film megvalósulásában nagy szerepet vállaltak Oświęcim egykori zsidó lakosai is, az Izraelben lakó Adam Druks valamint Lolek Lehrer. 1. A zsinagóga építészete A falazott zsinagóga épületét négyszög alapterületen építették. Északi részében előcsarnok volt, amelyből a nagy imaterembe lehetett jutni. Három oldalról a női karzatok vették körül, amelyekre személybejáratok és lépcsőházak vezettek. A zsinagóga belsejében 2000 ülőhely volt. Az 1899-1900 között folyó átépítés során, a zsinagóga gazdagon díszített új neoromán, neogótikus és mór stíluselemekkel kevert homlokzatot kapott. Az egészet két hagymakupola fedte. Az átépítés előtti zsinagóga kinézete valamint a belseje nem ismert, mert egyetlen fénykép vagy építészeti terv sem maradt fenn. Az egykori zsinagóga területét a vár felől a Hívőket segítő Szűzanya-templom felé haladva jobbkéz felől érintettük. Az itt elhelyezett emléktábla emlékeztet egyedül a szörnyű pusztításra. o Synagoga Chewra Lomdei Misznajot w Oświęcimiu (Bractwa Studiujących Misznę) A Misnát Tanulmányozó Testvériség Zsinagógája: Synagoga Chewra Lomdei Misznajot w Oświęcimiu (Bractwa Studiujących Misznę) Beth Midrash (héberül: בית מדרש ; másként Beis Medrash, Beit Midrash) oktatási típusú zsinagóga Oświęcimben található a Jan Skarbek tér 5. szám alatt, az egykori Kórház tér (plac Szpitalny) és a Templom utca (ulica Kościelna) sarkán. A zsinagóga építésének elgondolása bizonyára a Chewra Lomdei Misznajot társaság 1893. évi bejegyzése után azonnal megszületett. Eredetileg ennek a társaságnak a tagjai a chrzanówi haszidok zsinagógájában imádkoztak. 1912-ben a testvériség megvásárolta a Kórház térnél lévő ingatlant, Józef és Gizela Glassów házaspártól. Már 1913-ban a zsinagóga és a társaság székhelyének felépítésére törekedtek. A zsinagóga már 1918 szeptemberétől a német hadsereg 1939-es bevonulásáig működött. A zsinagóga helyiségeit egyben a Talmud tanulmányozásának céljára rendezték be. A II. világháború idején, a hitleristák elpusztították a zsinagóga belsejét és lőszerraktárat rendeztek be benne. Oświęcim szovjet hadsereg általi felszabadítása után a szinagóga visszanyerte eredeti funkcióját és a kis, helyi zsidó társadalmat szolgálta. Ugyanakkor 1955-ig valójában az összes oświęcimi zsidó kivonult a városból, és az imaház elhagyatottan állt. Akkoriban valószínűleg teljes belső felszerelését elszállították. 1977-ben a zsinagóga épülete az Államkincstár kezelésébe került és ettől kezdve többek között szőnyeg nagykereskedés működött benne (1992-1997). 1998 márciusában a zsidó vagyonok visszaadásáról szóló 1997-es szerződés szerint a zsinagógát, mint az első zsidó vallási kultikus létesítményt a Bielsko-Białai Zsidó Hitközség kapta meg és ezt követően, 1998 júniusában Auschwitz Jewish Center Foundation vette át. Az alapítványnak köszönhetően 1999. november 8-tól az épületben gyökeres felújítást végeztek, amely 2000. július 26- án fejeződött be. Ennek köszönhetően az imaház visszakapta egykori eredeti kinézetét. A Synagoga Chewra Lomdei Misznajot épülete 2000. szeptember 12-én, a Nem York-i Great Neck zsidó közössége által a Tóra tekercseinek bevitelével valamint a mezuza beverésével [a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokban] a zsinagógát ünnepélyes keretek között vallási és oktatási célokra nyitották meg. Az egykori női szárnyban az oświęcimi zsidó áldozatok muzeális kiállítását nyitották meg. Az imaházzal közvetlenül kapcsolatos szomszédos épületben 2006 szeptemberétől a New York-i Zsidó Hagyaték Múzeumával társult Zsidó Múzeum található. 2. Építészete A zsinagóga falazott épülete négyszög alapterületű. Belsejében található a nagyobb négyszögű fő imaterem, gazdag fa felszereléssel, mint például a faragott fa Aron הקודש ha-qodesch, ;ארון (Tóraszekrény), az almemor [centrálisán elhelyezett, körülkerített és néhol kupolával fedett emelvény a zsinagógában, amely eredetileg kizáróan a Tóra-felolvasás céljaira szolgált] valamint padok. A nyugati falon kis könyvespolc található zsidó könyvekkel az istentisztelethez. A zsinagóga egészét nagy csillár világítja meg. Északi oldalon található kisebb helyiség egykor a fő naygteremhez kisebb ablakokkal kapcsolódó nők 19
terme volt. A nyugati és déli falakon az eredeti falfestés kisebb maradványai láthatók, párkány alakjában. Az egykori tetőtérben helyezkedett el a Talmud tanulmányozásának helyisége. Eredetileg a fő imaterembe a deli falban lévő személyi ajtón keresztül léptek be. A zsinagógának szabálytanul elhelyezett ablakai vannak, a keleti és a nyugati falon található rész félköríves végződésű, a délin ívesen záródó. Az egészet nyeregtető fedi. A férfiak részében két emléktábla maradt fenn. Az első 1907-ből való, az Aron ha-qodesch (tóraszekrény) jobb oldalán elhelyezett nem a Chewra Lomdei Misznajot zsinagógából való. Valószínűleg a népirtásból megmenekült oświęcimi zsidók állították. A másik tábla 1928-ból való, az imaház hivatalnokainak emlékére helyezték el. o Zsidó Múzeum (Muzeum Żydowskie) A Zsidó Múzeum fő kiállítása a helyi zsidó társadalom történetét mutatja be, melynek kezdetei a XVI. század első feléig nyúlnak vissza. A kiállítás fényképekből, dokumentumokból, emléktárgyakból áll és multimédia egésziti ki, ebben a város egykori zsidó lakosaira emlékeznek. A kiállítási részben vannak értékes judaikák, melyek a hitleristák által 1939-ben elpusztított Nagy Zsinagógából származnak. A tárgyakat a régészek tárták fel a 2004-ben folytatott régészeti ásatás során. Ezek egy elpusztított kultúra szimbólumai. o Zsidó temető (Cmentarz żydowski w Oświęcimiu) A zsidó temető a Dąbrowski és a Wysokie Brzegi utcák sarkán található. A temető területe 1,7 ha, több mint 1000 síremlék található benne, melyekből, a legrégebbi 1757-ből való. Az utolsó temetésre 2000-ben került sor. A XX. század 70-es és 80-as éveiben a temetőt a környékbeli vandálok többször megrongálták. 1980-ban a temetőt felújították és rendbeszedték. Hamarosan a Sharf család síremléke fölé kis fehér házat (ohel) állítottak, melyet a new york-i Asher Scharf alapított. A 90-es években a Nissenbaum Család Alapítvány az ohelbe világítást vezetett valamint folyóvizet vezetett a temető bejáratánál. Szymon Kluger nyughelye A temetőben 2000-ben temették el az utolsó oświęcimi zsidó lakost, Szymon Kluger (2000. május 26-án hunyt el). Testét épített egyedi ohelbe temették. 2003-2004 között a temetőt újra rendezték. Az auschwitz birkenaui koncentrációs tábor külön programot kínál a holokauszt turizmus jegyében. Az első lengyelországi kirándulásom idején, 1979- ben már voltam itt és akkor is elszörnyedve látogattam végig a megsemmisítő tábor látnivalóit. A Rally Polska 2014 útvonala során épp hogy csak érintettüók a bejáratát, ahol jól kiépített autóparkolók várják az ide érkezőt. Mi csak az egyik őrtornyot fényképeztük le. A zsidó temető síremlékei Az oświęcimi zsidó temetőt a XVIII. század első felében alapították. A II. világháború idején a hitleristák erősen lerombolták a temetőt. A háború befejezése után a városba visszatérő kisszámú zsidó csoport ellenére a temetőben egy temetés sem volt. Akkoriban rendezték azt és kerítő falát felújították. Őrtorony a tábor kerítésénél 20