TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM MAGYARORSZÁGON Nem csak egy lehetséges jövő van; a mai döntések befolyásolják a jövőt. A kedvezőtlen trendek is megváltoztathatók, ha összehangoltan ezen dolgoznak a gazdaság, a kutatás-fejlesztés és az államigazgatás szakemberei. Az OMFB Tanácsának felhatalmazása alapján 1998-ban átfogó elemzés kezdődött Technológiai Előretekintési Program (TEP) néven. A program szakmai irányítását az OMFB Tanácsa által felkért Irányító Testület (IT), szervezését pedig a TEP Iroda végzi. Mi a TEP? A technológiai előretekintés a tudományos és technikai fejlődés, illetve a várható piaci, gazdasági, társadalmi trendek szisztematikus értékelése abból a szempontból, hogy milyen hatást gyakorolnak egy nemzet (vagy régió, ágazat, szakágazat, vállalat) versenyképességére, jövedelemtermelő képességére és a lakosság életminőségére. A technológiai előretekintési programok négy alapkérdésre keresnek választ: Várhatóan milyen társadalmi, gazdasági, környezeti és piaci trendek bontakoznak ki hosszabb távon, azaz a következő 15-30 évben? A kutatás-fejlesztés (K+F) mely területei a legfontosabbak ezen trendek szempontjából (mit és hogyan lehet hasznosítani, illetve a kedvezőtlen hatásokat hogyan lehet enyhíteni vagy kivédeni)? Hogyan lehet a jólét növelése és az életminőség javítása érdekében a leghatékonyabban felhasználni az állami forrásokat? A szabályozórendszer, az oktatási és szakképzési rendszer és más tényezők milyen hatást gyakorolnak a műszaki-technikai illetve a piaci lehetőségek megvalósítására (illetve milyen kölcsönhatások bontakoznak ki)? A technológiai előretekintés különböző módszereit az USA-ban és Japánban dolgozták ki, s az utóbbi években egyre több nyugat-európai és ázsiai gazdaságban, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Brazíliában alkalmazzák. Az egyes részletekben eltérő módszerek közös lényege, hogy a tudomány, a gazdaság és az államigazgatás szereplői együtt tárják fel a tudomány és a technika várható fejlődési irányait, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság és az infrastruktúra erős és gyenge pontjait, piaci helyzetét és lehetőségeit. Ennek alapján ajánlásokat dolgoznak ki az államigazgatási szervezetek számára, a kutatóintézetek és a vállalatok pedig a stratégiai tervezésben felhasználható elemzések formájában hasznosíthatják az eredményeket. A Technológiai Előretekintési Program során új - tudományos, technológiai, gazdasági és piaci - információ keletkezik, és áramlik a résztvevők között. Formális és informális kapcsolatok erősödnek meg, illetve jönnek létre a kutatók, a fejlesztők, a gazdasági és az államigazgatási szakemberek között.
2 Az információcsere és a megegyezésen alapuló helyzetértékelés hozzájárul a kooperatív és stratégiai gondolkodás elterjedéséhez, illetve megalapozza a kutatási, üzleti és makrogazdasági stratégiák kidolgozását. A társadalmi és gazdasági átalakulás második szakaszában járó Magyarországon a legfontosabb cél a versenyképesség és az életszínvonal javítása. E cél elérését szolgálja a lehetőségek és az erőforrások elemzése, a megfelelő stratégia kialakítása és megvalósítása. A információgyűjtés és elemzés egyik hatékony eszköze a TEP. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is akkor tekinthető sikeresnek, ha ennek révén nő a magyar gazdaság teljesítménye és javulnak a lakosság életkörülményei. A TEP eredményei tehát a csatlakozási folyamat közben is hasznosíthatók. A Technológiai Előretekintési Program sokban különbözik az eddig ismert döntés-előkészítő megoldásoktól. Más módszerekhez képest lényeges jellemzője az értékelést, elemzést megalapozó adatok és feltevések rendszerezett kifejtése, és széles körű konzultációk, szakmai viták szervezése. A munkában nemcsak az államigazgatási apparátus és a rendszeresen megkérdezett tanácsadók vesznek részt, hanem több ezer szakember. Nem a győztes technológiák, ágazatok, vállalatok kijelölése a cél, hanem olyan környezet megteremtése, amelyik lehetővé teszi, hogy a legnagyobb szabadsággal folytatott kutatás-fejlesztés eredményei közül minél korábban felismerjék a legígéretesebbeket. Miért szükséges (hasznos) a TEP? Az új szemlélet és módszer alkalmazása több döntési feladat megoldásában is segíthet. A legfontosabbakat szedi csokorba az alábbi rövid ismertetés: A piacgazdaságokban sokáig világosan elkülönültek az állam és a magánvállalatok pénzügyi forrásai, ebből következően nem keveredtek a célok és értékek, tehát viszonylag könnyű volt dönteni. A magánvállalatok viszont napjainkban egyre inkább vonakodnak attól, hogy a rendkívül költséges kutatási programokat egyedül finanszírozzák, legalább két tényező miatt: egyrészt mindinkább nő a kutatásfejlesztés bizonytalansága (nem egyszerűen a kiszámítható kockázata!), másrészt a sikeres kutatási eredményekből származó hasznot nem sajátíthatja el teljes mértékben az innovátor a haszon egy része ugyanis az utánzóké lesz. (Az utánzás viszont társadalmi érdek, hiszen ez nem más, mint az addiginál jobb termékek, termelési eljárások és vezetési-szervezési módszerek terjedése, széles körű gazdasági hasznosítása.) A kutatás-fejlesztés terheinek megosztása érdekében vagy együttműködési megállapodást kötnek egymással a versenytársak, vagy állami források bevonására törekednek. Az utóbbi megoldást azonban a demokráciákban csak akkor lehet elfogadtatni, ha az adófizetők pénzét széles körű szakmai viták eredményeként meghatározott kutatási célok megvalósítására fordítják, s ezeknek a céloknak a megfogalmazásában segíthet a TEP. Az adófizetők pénzével természetesen akkor is kell számolni, ha azt állami egyetemeken, kutatóintézetekben költik el. Ráadásul ma már a legnagyobb és leggazdagabb országok sem engedhetik meg, hogy minden kutatási ötletet, minden javaslatot finanszírozzanak - bármilyen ígéretesek is legyenek azok -, tehát kényszerűen választani kell közöttük. A TEP elemzései, ajánlásai a prioritások meghatározásához is hozzájárulnak. Az utóbbi évtizedekben megerősödött az igény az egyes kutatási programok, az eredmények hasznosításának társadalmi ellenőrzése, a tisztánlátás megteremtése iránt, ehhez pedig szintén hasznos lehet a TEP alkalmazása. Bizonyos technológiák - például az atomenergia, a génsebészet és az informatika - olyan nagy mértékben alakítják át a mindennapi életünket is, hogy az alkalmazásuk mértékéről szóló
3 döntéseket nem bízhatjuk kizárólag szakértők vagy politikusok szűk körére. A környezetvédelem is széles körű társadalmi konszenzus kialakítását követeli meg. Új értékelési, döntési módszerek szükségesek annak következtében is, hogy a kutatás interdiszciplinárissá válik, és egyre fontosabb az egyszerre sok területen alkalmazható, ezért nagy gazdasági jelentőségű technológiák térnyerése (elsősorban az informatika, a biotechnológia, az anyagtudományok, a lézertechnológia terén). A kutatás-fejlesztési források elosztásának korábban alkalmazott módszerei viszont konzerválnak (például az úgynevezett peer review, amikor a kutatók egymás kutatási javaslatait értékelik), akadályozzák az új tudományterületek megszületését és kibontakozását, a létező kutatási ágak összekapcsolódását, s nem teszik lehetővé az átfogó hatások figyelembevételét. A szakirodalomban termelékenységi paradoxonnak nevezett jelenség - vagyis miközben a műszaki fejlődés gyorsul, ettől elmaradó ütemben javul a korábbi módszerekkel mérhető termelékenység - ugyancsak új szemléletű elemzési és döntési módszerek bevezetését teszi szükségessé. Az élesedő és globalizálódó versenyben a sikerhez széles körűen megalapozott stratégia (is) szükséges, az egyes vállalatok azonban egyedül nem képesek átfogó műszaki, gazdasági, társadalmi elemzések készítésére. Magyar sajátosságok Az eddig vázolt általános érvényű tényezők Magyarországon is hatnak, tehát hiba lenne figyelmen kívül hagyni azokat. Természetesen a TEP elemzéseinek és ajánlásainak megfogalmazásakor még nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a magyar sajátosságnak: A piacgazdasági átalakulás a legtöbb vállalat számára piacvesztéssel járt, ebből következően az életben maradáshoz új termelési és értékesítési lehetőségeket kell felkutatni és megragadni. Kiemelt feladat az emberi erőforrások hasznosítása (mint lehetséges versenyelőny), illetve az agyelszívás (brain drain) lassítása, s ezzel egy súlyos hátrány csökkentése. Mindehhez innováció kell, miközben csökken az innovációra fordítható forrás. Emiatt is új szereposztást kell kialakítani a vállalatok és az állam között. Az EU-csatlakozás is akkor lehet számunkra előnyös, ha megbízható információkkal rendelkezünk az adottságokról, a várható hazai, nyugat-európai és globális változásokról, s ennek alapján dolgozzuk ki a csatlakozási folyamat stratégiáját. A feladatok ütemezése, az eddigi eredmények A program megvalósítása három fő szakaszra bontható: I. Előkészítés, tudatosítás (1997. szeptember 1998. március); II. Elemzés, szakmai viták, a TEP jelentések elkészítése: 1998. április 2000. szeptember); III. Terjesztés, megvalósítás (kezdete: 2000. október). 1998. tavaszára befejeződött az első, előkészítő szakasz, és elkezdődött az adatgyűjtés és elemzés. A második szakaszban a munkacsoportoké illetve az ún. Delphitípusú kérdőíves felvételben és a szakmai vitákban résztvevő több ezer szakértőé volt a főszerep. A munkacsoportok a következő területek - egymással szorosan összefüggő - kulcsproblémáit elemezték: 1. Emberi erőforrások 2. Egészség és élettudományok 3. Informatika, távközlés, média 4. A természeti és épített környezet védelme és fejlesztése 5. Termelési és üzleti folyamatok
6. Agrárgazdaság, élelmiszeripar 7. Közlekedés, szállítás 4 1998. őszére minden munkacsoport elkészítette a saját szakterületére vonatkozó forgatókönyvek első változatát, amelyeket a munkacsoportok regionális rendezvényein vitattak meg széles szakmai körben. A rendezvények szervezésében közreműködtek a helyi kereskedelmi és iparkamarák, MTESZ-szervezetek és felsőoktatási intézmények. Az eredmények terjesztésére a regionális rendezvények is lehetőséget adnak, a médiában való folyamatos megjelenés mellett. Ez utóbbira igen nagy hangsúlyt helyezünk, így számos cikk, rádió- és tv-műsor készült már a TEP-ről (Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Világgazdaság, Figyelő, Piac és Profit, Új Magyarország, Byte Magazin, Ipari Szemle, Vezetéstudomány, Logisztikai Híradó, Egészségügyi Gazdasági Szemle, Gyógyszer, Magyar Közlekedés, Mérnök Újság, Periodica Politechnika Transport Engineering, Kossuth Rádió, Rádió Bridge, MTV1, MTV2. Duna TV, TV3, helyi rádiók és tv-csatornák). 1998. decemberére elkészültek a társadalmi-gazdasági keretfeltételeket leíró, úgynevezett makro-forgatókönyvek első változatai. A három lehetséges jövőképet többször megvitattuk a TEP Irányító Testülete, a munkacsoportok és külső szakértők bevonásával. 1999. márciusban kezdetét vette a kétfordulós Delphi-felmérés első szakasza. A válaszok visszaérkezése és összesítése után júniusban elindult a felmérés második fordulója, ami decemberben fejeződött be. Ennek eredményeként új információk születtek, mivel az egyes területeken közel 200 szakember mondott véleményt a jelenlegi helyzetről, a várható események bekövetkezésének idejéről és hatásáról, a K+F. az innováció, a termelés és szolgáltatás valamint a szabályozás színvonaláról a fejlett európai országokhoz viszonyítva, továbbá a kedvező változásokat akadályozó tényezőkről. A munkacsoportok a saját forgatókönyveikre, a Delphi-felmérés és a szakmai viták eredményeire alapozva készítették el a jelentésüket, amelyek helyzetképből, markánsan eltérő jövőképekből és a legkedvezőbb, reálisan elérhető jövőhöz vezető út felvázolásából, vagyis ajánlásokból állnak. Egy-egy munkacsoportban 20-25 eltérő szakmai iskolákat képviselő szakember dolgozott, az általuk szervezett rendezvényeken százas nagyságrendben további szakértők kapcsolódtak be, a Delphi-kérdőívekre pedig egy-egy területen az első körben 170-230 választ kaptunk. Mindezt figyelembe véve több ezer szakember tudására, együttműködésére alapozva fogalmazódnak meg a munkacsoportok jelentései. A munkacsoportok jelentéseire és további háttértanulmányokra köztük az ún. makro-forgatókönyvekre támaszkodva az Irányító Testület (IT) elkészítette összefoglaló tanulmánya első változatát: helyzetképet ad, felvázolja a lehetséges jövőképeket, és ajánlásokat fogalmaz meg, hogyan juthatunk el a jelenből a számunkra legkedvezőbb jövőbeni állapotba. Az IT megállapításait és javaslatait szélesebb körben is megvitatják, és szükség esetén módosítják, pontosítják, vagyis ezzel megkezdődik a javaslatok megvalósítása is. A 2000. év tavaszán a munkacsoport-jelentéseket többször átdolgoztuk a munkacsoport-vezetők, -titkárok és a TEP Iroda munkatársai közötti konzultációk alapján, és figyelembe vettük az IT-tagok és a többi munkacsoport írásos megjegyzéseit, javaslatait is. A hét jelentés nyilvános megvitatására 2000. június 22-én, a 250 fő részvételével megrendezett konferencián került sor, amelynek alkalmából a TEP módszereit, céljait valamint a munkacsoportok eredményeit tömören összegző kiadvány is napvilágot látott. A szekciókon elhangzott észrevételek, javaslatok alapján az egyes
5 munkacsoportok kiegészítették, módosították jelentéseiket, és 2000 októberében leadták a nyomdakész változatot. Az IT-jelentés végleges formába öntésére 2000 november és 2001 március között került sor, mivel a jelentés alapját képező helyzetkép és jövőképek aktualizálása az időközben sokat változott munkacsoport-jelentések, valamint széleskörű szakmai viták eredményeként valósult meg. A politikai döntéshozók tájékoztatását célozta a parlamenti bizottságokkal történt kapcsolatfelvétel. A 2000 nyarán megkezdődött egyeztetés eredményeként a parlamenti bizottságok napirendre tűzték a kapcsolódó TEP munkacsoport-jelentések megvitatását. (A Környezetvédelmi Bizottság 2000. november 22-én vitatta meg a Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése munkacsoport jelentését, az Egészségügyi és Szociális Bizottság 2001. február 7-én tűzte napirendre az Egészség és élettudományok munkacsoport jelentését, az Emberi erőforrások munkacsoport jelentésének megvitatására pedig 2001. március 22-én került sor az Oktatási és Tudományos Bizottság előtt.) Összefoglalva, a technológiai előretekintési program eredményeként egyrészt elemzések készültek a meglévő, elérhető információk összegyűjtésével és feldolgozásával, másrészt új információk is keletkeztek mind a jelenre, mind a várható jövőre vonatkozóan: a résztvevők értékelték a gazdaság, a kutatás-fejlesztési és az államigazgatási intézményrendszer adottságait (az erős és gyenge pontokat), valamint elemezték a technológiai változások tendenciáit, a várható társadalmi igényeket és a piaci lehetőségeket. Az elemzéseket a magyar vállalatok felhasználhatják a versenyképességüket javító K+F stratégiájuk megalapozásához. A program további célja ajánlások megfogalmazása mindazon államigazgatási és szakmai szervezetek számára, amelyek tevékenysége befolyásolja a magyar gazdaság versenyképességét, a lakosság életminőségét. A közös gondolkodási folyamat közben megerősödnek a korábbi viszonylag gyenge, esetleges kapcsolatok, illetve újak jönnek létre a K+F szektor, a gazdaság és az államigazgatás szakemberei között, és egy új, az együttműködésen és stratégiai gondolkodáson alapuló kultúra bontakozik ki és terjed el.