A mi életünket jobban befolyásoló földszinti résszel már augusztus végére készen lesznek, így a hittan- és egyéb csoportok már az újjávarázsolt termeket tudják a nyári pihenőt követően használni. Ezután még majd egy évig készül a Ferences Bemutatóhely, de ez remélhetőleg nem fogja zavarni a plébániánk mindennapjait. Már működő és újonnan indult programokra is sikerült egy szép summát nyernünk, ebből jutott a jegyesoktatásra, a Vidám Családi Napra, a Baba-mama klubra, az ifjú hittanosaink képzésére, óvodás és középiskolás nyári táborra, tájolásra. Indítottunk újakat: torna, kosarazás, önismereti csoport, bibliodráma. Sporteszközöket, játékot és kézműves-rajzolós anyagokat is vettünk belőle gazdagon, remélhetőleg évekig kitartanak. És nagy nyereség lett az is, hogy ezekre a programokra nem kellett plébániai forrást használni, így jutott a sümegi találkozóra, a családos táborra, a Mitakura, a Búcsúi ebédre, Mária köszöntőre. Fiataljaink önkéntes képzésére is nyertünk pályázatot, ebből részben a MILKÓ tábort támogattuk, részben pedig egy olyan képzést, ahol megtanulhatják, hogyan lehet jól önkéntes munkát szervezni, végezni. Ezekből is látható, hogy mennyire szerteágazó, lehetőségekkel teli tevékenységet vállaltunk magunkra. Azt már látjuk, hogy pénz van, de nem adják ingyen. Nem elég egy jó ötlet és nem elég az, hogy sokan eljönnek és örömmel töltenek el együtt néhány órát. Ahhoz, hogy pénzt is kapjunk rá, el kell hitetnünk a pályázat kiírójával, hogy valóban megérdemeltük. Ennek megvannak az adminisztrációs kötelmei, ami szerencsére csak egy-két emberre hárul. Viszont a plébániai közösség nélkül a papírmunkát végzők meghalnak. Mindenki tud valamiben segíteni! A legjobb az, ha van egy jó ötlete valakinek és ehhez tud is olyan csoportot, akikkel szívesen megvalósítja. Kitalálni, lelkesíteni és megvalósítani mindenki alkalmas lehet, csak akarat kell hozzá. Hát erre szeretnénk meghívni benneteket, kedves Testvérek! Ötleteljetek minél szabadabban, minél elrugaszkodottabban. Legyetek bátrak arra, hogy biztassátok egymást, hogy jöjjenek olyan emberek, akik szívesen adják az idejüket, az aktivitásukat arra, hogy még több programunk lehessen. Tehát ötletgazdák, szervezői hajlamúak és mindenki, aki szeretne többet tenni ebben a közösségben keressétek Kamill testvért, Varga Zsuzsát vagy jómagamat! Igyekszünk forrást találni mindarra, amit csak szeretnétek megvalósítani. Kaszper Pál Szerkesztők: Tördelőszerkesztő: Nyomdai munka: Erhardt Krisztina, Varga Kamill Cziráki György Tiszapress Alsóvárosi Ferences Plébánia Az Alsóvárosi Ferences Plébánia értesítője, Megjelenik 500 példányban, alkalmanként. Kérjük, támogassa lapunkat hozzájárulásával az irodán! 6725 Szeged, Mátyás tér 26. szeged.pleb@gmail.com www.szeged.ofm.hu 62/442-384 SZEGEDI HAVAS BOLDOGASSZONY XXXIII. Évfolyam, 2. szám 2011. augusztus 6. Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Hírlevele AUGUSZTUSI ÜNNEPÜNK: Havas Boldogasszony Országos Nagybúcsú Nagy ünnep írja Tömörkény a Havi. Ez valóságos időpont, egy darab sarokkő az idők folyásában, melynek napját mindenki tudja és ismeri. Miként egyes, régibb események idejét úgy szokás meghatározni, hogy a nagyvíz előtt, vagy a nagyvíz után történt-e, akként a Havi napja is útjelző, karó az élet nagy homokjain, s a dolgok, miket az emlékezet megőriz, körébe csoportosulnak. Ez az emlékezés onnan támad, hogy Havi napján mindenki megmozdul, aki élő, hogy járuljon Mária elé. A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a S. Maria Maggiore Bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett ezután a templom eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni, Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Szentelése 365. augusztus 5-én volt. Ez a templom Róma négy legnagyobb becsben tartott bazilikájának egyike. A hagyomány szerint a templom főoltárképét szent Lukács festette. Ezen kép másolását pápai rendelet tiltotta.
2. 2011. Búcsú 2011. Búcsú 9. Ferencesek Szeged Alsóvárosra a 15. század derekán érkeztek. Az itt álló Szent Péter templomot vették birtokba. Ez azonban hamarosan szűknek bizonyult, s új, nagyobb templom építésébe fogtak. Mátyás királytól kaptak építőmestereket. Az építkezéshez felhasználták a Szent Péter templom köveit, illetve koldultak hozzá a környező településeken. Az új templomot 1503. augusztus 5-én szentelték fel. A gótikus stílusban megépített templomot később átalakították, barokk bútorzattal látták el. A főoltár 1713- ban készült el, a Napbaöltözött Asszonyt ábrázolja a jelenések könyvéből: Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. (Jel 12,1) A török hódoltság idején csak a ferenceseknek engedték meg, hogy a keresztény hitet ébren tartsák, a népet látogassák. S így az Alsóvárosi templom és rendház Gyöngyös és Nagykanizsa mellett lelki központtá vált. Innen jártak ki a ferencesek szentségekkel ellátni az embereket, vigasztalni, ápolni őket. Amikor pedig már szabad volt a zarándoklat, akkor egyre nagyobb számban érkeztek ide az emberek. A búcsú a hazaérkezés színhelye is volt. A Szegedről elszármazott emberek hazalátogatásuk idejét mindig augusztus elejére tették, hogy a búcsún itt lehessenek. A búcsújárás megőrizte a Szegedhez való tartozás, a szegedi származás tudatát. Mit jelent a búcsú napjainkban? Sokak számára talán vásárt, körhintát, kegytárgyárusokat, szórakoztató vállalkozók letelepedését a templom körül. Számunkra szentmisét, szentgyónást, találkozást Istennel, elcsöndesedést a hétköznapok rohanásában, sebeink gyógyulását. Ha valaki eltöri a lábát, akkor elmegy orvoshoz, röntgenre, gipszelőbe. Csontja összeforr, lába meggyógyul. De még szükséges a teljes épséghez a rehabilitáció, a gyógytorna. A teljes felépüléshez, sebekkel teli szeretetünk gyógyulásához még szükséges, hogy az Egyház által előírt módon részesüljünk a teljes gyógyulás folyamatában. A plébániának egy pályázat lehet pénzügyi erőforrás ez lenne az ormány. Aztán lehet egy biztosíték, ami lehetővé teszi, hogy megvalósítsunk egy-egy programot ez a füle. Lehet a közösség(sz)építés eszköze, ami összehoz különféle embereket, dolgozni, játszani, örülni ez a teste. Persze benne van sok-sok munka is, pályázatírás, szervezés, elszámolás ezek a lábai. A lényeg az, hogy egy olyan összetett dolog ez, aminek a különféle részei akár önállóan is működhetnek, de jól csak együtt. Azért, ha a plébánia szemszögéből nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy a legfontosabb részlet a közösségépítés, s az összes többi ehhez van - mintegy elmaradhatatlan toldalék rendelve. Ezt azért jó így kiemelni, mert ha így tudjuk kezelni a pályázatot, akkor pont a lényegen lesz a hangsúly és a kevésbé lényegesek csak a szükséges mértékben jelennek meg. Vagyis például egy pályázat megírása és elszámolása nagyon sok munkát tud adni egy-két embernek, de ügyesen végezve ez nem jelent terhet a közösségnek, szinte észrevehetetlen marad (nem terjed tovább az itt írd alá -nál). Egy pályázaton elnyert pénz nemcsak egy konkrét program esetén jelent segítséget, hanem az arra szánt összeg fölszabadul, s másra költhető. Idén például így lehetett támogatni a Ferences Plébániák sümegi találkozójára utazók buszköltségét. De bárhonnan is vizsgálgatjuk mindig érdemes kedvenc plébánosunk irányelvét átvennünk: a plébánián minden a közösséget, a közösség építését kell szolgálja. Hogyan is tudja egy pályázat szolgálni ezt a célt? Elsősorban úgy, hogy a közösség számára fontos dolgokról szól. Arról, amivel most is foglalkozunk, amire kisebb nagyobb létszámban szívesen összegyűlünk. Jegyesoktatás, plébániai kirándulások, hittanos foglalkozások, Vidám Családi nap és még lehetne sorolni. Aztán úgy is lehet, hogy az egyházközség egyes csoportjai kitalálnak maguknak valamit, amit egy pályázat is támogat. Milyen pályázatok futnak jelenleg? Most fejeződött be, illetve az utómunkálatoknál tart a Kultúrház fölújítása, ami egy új közösségi teret hozott létre a földszinten. Megújult a kisterem, a büfé és a wc, valamint kialakítottak egy számítógépes sarkot, ahová bárki beülhet internetezni. Amit biztosan senki sem tud elkerülni, az a kolostor külső homlokzatával illetve a plébánia által használt helyiségekkel kapcsolatos fölújítás és múzeum kialakítás. Alászigetelték az épület ezen szárnyát, a régi vakolatot eltávolították és újravakolják, áthelyezték a wc-t és áthelyezik az irodát. Ezzel párhuzamosan újjáépítették a kerítést és az Agapé épület utolsó traktusát. Itt egy közösségi terem és egy kívülről is megközelíthető mosdó-wc lesz, amit talán már a Búcsún is használhatunk.
8. 2011. Búcsú Reggeli után a váci strandra mentünk. Elég borús volt az idő, ezért a víz elég hideg volt. Délelőtt keveset voltunk a vízben, inkább kosaraztunk meg kártyáztunk. Ebéd után visszamerészkedtünk a vízbe és egy fergeteges játék kerekedett ki a dologból. Fiúk a lányok ellen vízi labdával játszottak. A strand után hazamentünk. A napi megbeszélésre nem a tűz mellet került sor, mert esett az eső. Ezért mindenki a fiúk szobájában tömörült. Negyedik nap Kismarosra mentünk egy monostorba, ahol a lelki napra került sor. Ciszterci rendi apácák vártak minket, akik bemutatták nekünk a rend történetét, a monostort, valamit beavattak a lekvár készítés rejtelmeibe. Délben pedig a nővérekkel együtt vettünk részt egy zsolozsmán. A hazaúton elkapott minket az eső és mindenki nagyon megázott. Este a rossz idő miatt ismételten elmaradt a tábortűz. Az ötödik napon egy akadályversenyre került sor, amit a nagyobbak rendeztek. Egy mókás kis délután kerekedett ki a dologból, mindenki nagyon jól érezte magát és a csapattársaimmal igazi csapatként teljesítettük a feladatokat szélvész gyorsan. Valamint egy kendőt kellet minden csapatnak készíteni amin egy címer, csapatnév valamint jelmondat található. (Ez a kendő volt rajtunk a vasárnapi szentmisén) Este még métáztunk egy jót, ami szintén nagyon jól sikerült. A tábor végére teljesen feloldódott mindenki és a konfliktusok, veszekedések száma is nagymértékben csökkent. Nagyon jó hangulata lett mindenkinek a tábor végére és sok barátság kötődött az egy hét alatt. A tábor legviccesebb eszközével Kamill testvér drukkolt elő, aki szabadalmazta az Ifj. Magyar Mihályt módosító eszközt, aminek hatására Misu a tábor végére teljesen megváltozott. Sajnos a módosító eszközt az első 3 napban őrangyali kötelességem miatt nem vehettem igénybe. Nagyon jól éreztem magam az egy hét alatt, egyszerűen nem értem miért nem vettem részt az elmúlt 8 évben ilyen táborban. Azok a cinkék, illetve ministránsok akik nem jöttek, bánhatják hogy otthon maradtak, mert minden résztvevőnek felejthetetlen emléket nyújtott a szokolyai tábor. Pályázatok plébánia módra Hilák Dani Sokan vannak, akik ezt a szót hallván már kezdik is keresni a kijáratot, amerre elmenekülhetnének. Aztán vannak, akik egy lehetőséget látnak a pénzszerzésre, egy fejős tehénkét, amit saját hasznukra fejhetnek a közösség nevében. Másoknak csak egy papírt jelent, amit eléjük tettek: itt írd alá. Ezek az emberek egy kicsit hasonlítanak arra a négy vakra, akiknek megmutatták az elefántot az egyiknek az ormányát, a másiknak a fülét a harmadiknak a törzsét, a negyediknek a lábát. Aztán mikor kérdezték, milyen az elefánt, akkor mindenki a magáét mondta. Az elefánt egy hosszú rugalmas cső, aminek a vége nedves és tud vele fogni. Dehogy, az elefánt egy nagy lepedőszerű állat. Nem úgy van, mert az egy hatalmas kerek hurka. Rosszul tudjátok, egy hatalmas oszlop. Igen, a pályázatokkal is így vagyunk, mindenki a maga szeletéről tud jót-rosszat mondani, és mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. Most nézzük meg a plébánia nézőpontját is (hátha segít azoknak, akik idegenkednek ettől). 2011. Búcsú 3. Házasságkötéskor nagy várakozásaink vannak. A friss férj reméli, hogy felesége mindig ugyanolyan marad, mint amikor megismerkedtek. Az újdonsült feleség pedig arra számít, hogy férje majdcsak megváltozik... Mindkettőjüknek csalódnia kell... Szeressétek egymást! A házasság szentségéről a család éve kapcsán (ismeretlen) Sokat töprengek a fenti kis mottón. Mennyire nem vagyunk egyformák, és mennyire sokat várunk egymástól. Mi a házasság végeredményben?! Elvárások? Teljesítmény? Feladat? Szentség?! Nem vagyunk egyformák. Más srófra jár az agyunk. Egyszer olvastam erről egy vicces kis hasonlatot. A férfi agya olyan, mint egy nagy irodaház. Folyosók, ajtók feliratokkal: Család, Munka, Hobbi stb. Ha az egyik helyiségben benn van, időbe telik, mire kijön és bemegy a másikba. Hazaér, és még legalább fél óra, mire a lelke is megérkezik a munkából... Az asszony agya olyan, mint a mosógép. Bemegy mindenféle feladat, hol ezt, hol azt végzi, s a végén elkészül a tiszta ruha. Kicsit felületesnek tűnik, de a nap végére tisztán ágyban a gyerek és tisztán szárítón a használt edény... Ezen is gondolkodom, elég gyakran. Ha esetleg sántít is a modell (hisz csak modell, egyszerűsíti a valóságot), arra mindig emlékeztet, hogy nem gondolkodunk egyformán. És arra is figyelmeztet, hogy mennyire jól van ez így: a férfinek koncentráció kell a munka elvégzéséhez, az asszonynak sokfelé figyelni tudás. Mégis, a hétköznapokban milyen nehéz nemhogy elfogadni, akár egyszerűen észrevenni, hogy a társunk hogyan és miért úgy gondolkodik, nyilatkozik vagy dönt dolgokról. Hiába mondom neki, hogy ne a tejforraló edényben pirítsunk hagymát... nem, nem idióta, süket vagy nemtörődöm... neki ott és akkor az a fő szempont, hogy azt az edényt legkönnyebb kivenni a polcról. Ez is egy szempont... De vajon ez a legnagyobb nehézség egy házasságban? Részben meg kell tanulni ezt is tiszteletben tartani. De az igazi kérdés, hogy mit gondolunk házasságnak, mit akarunk a házasságtól. Nemrégiben került a kezembe egy remek könyv, amely alapjaiban változtatta meg a házasságra vonatkozó elképzeléseimet. Egy baptista testvérpár műve, a könyv alapján készült film talán ismertebb: Fireproof címmel vetítették 2009-ben a mozikban; a könyv Stephen és Alex Kendrick munkája, a magyar fordítás címe: Merj szeretni! Nem egy történetet mesél el, hanem bevon egy játékba. Negyven napon keresztül ad feladatokat a házasságunkkal, házastársunkkal kapcsolatban. Nagy kihívás, nagy kaland. És miközben arra késztet, hogy naplót vezessünk a külső, belső történéseinkről, tanít. Nagyon egyszerű szavakkal megmutatja, hogy mi a házasság. Isten rendelése szerint valami nagyon jó dolog: nem egymás terhei vagyunk, hanem egymás vigaszai.
4. 2011. Búcsú 2011. Búcsú 7. A házastársam az az ember, aki ismer erényeimmel és hibáimmal együtt; talán az egyetlen ezen a világon, aki tisztában van azzal, mennyire esendő vagyok. S én ugyanígy vagyok ővele. Ez megpróbálja az embert: van egy társam, akit a legjobbnak, legtökéletesebbnek szeretnék látni és nem az. Nagyon szemléletesnek találom az egyik hasonlatát, melyben a jóhiszeműségről állít elém tükröt: Szíved mély és titkos folyosóin nyílik egy szoba. A Megbecsülés Szobájának nevezik. Ez az a hely, ahová gondolataid járnak, amikor pozitív és biztató dolgokat fedezel fel a társadban; és amikor ez történik, élvezettel időzöl ezen a különleges helyen. A falakat körös-körül kedves szavak és kifejezések borítják, melyek mind társad jó tulajdonságait dicsérik. (...) Minél több időt töltesz eme pozitív jellemvonások felidézésével, annál hálásabb leszel a társadért. (...) Szíved mélyén egy másik, sötétebb folyosón található a Becsmérlés Szobája, ahová sajátos módon szintén bejársz. Ennek a falára azok a dolgok vannak felírva, amelyek zavarnak és idegesítenek a házastársaddal kapcsolatban. Ezek a dolgok csalódottságból, megbántottságból és a teljesületlen várakozások miatt érzett kiábrándulásból fakadóan kerültek oda. Ez a szoba férjed, illetve feleséged gyengeségeivel és kudarcaival van kipingálva. Milyen általános emberi jellemvonás ez: újra és újra sorolgatjuk magunkban a sérelmeinket. Csakhogy ez az út megöli a házasságot és minden emberi kapcsolatot... És ekkor jönnek a feladatok. Nem neki kell elvégeznie, hanem nekem. Apró, pici figyelmességek és nagy falatok egyaránt. A szeretet türelmes ma éppen csak annyi, hogy nem szólok vissza. A szeretet bátorít most arra figyelek, hogy miben kell erősítenem őt. A szeretet jóhiszemű igyekszem nem becsmérelni, hanem megbecsülni a társamat: a fenti idézethez kapcsolódóan összegyűjteni társam pozitív és negatív tulajdonságait, majd elégetni mindazt, ami rossz. Nem felejtem el, de nem erre összpontosítok. És még az is kiderülhet, hogy állandó elégedetlenségem közepette is könnyebben, gyorsabban és több jó tulajdonságot tudok felsorolni... Ha végre csak erre figyelek. És aztán lesz egy holtpont, amikor felteszem a kérdést magamnak: minek csinálom mindezt? Viszonzásért? Csere-bere-szeretetért? Észre kell vennem, hogy nem biztos a viszonzás nem szeretet, ha csak azért teszem, hogy a másik észrevegye, én mennyit küzdök a kapcsolatunkért. Mert a szeretet, az Jézus Krisztus áldozat. Vagy ha úgy tetszik: szentség. Egymásnak szolgáltatjuk ki, amikor kimondjuk: Én téged szeretlek... és el nem hagylak, semmiféle bajodban, holtomiglan-holtodiglan. A gyermekeimhez csak vérségi kapcsolat fűz, házastársamhoz egy szentség ami megköttetik az égben is. Milyen szépen fogalmaz a magyar nyelv: akik házasságot kötnek, azok egybekelnek eggyé válnak, egymással, egymásban gyarapodnak. (folytatjuk) Jó szívvel ajánlom a fent idézett könyvet remek és nehéz házasságban élőknek egyaránt: Alex és Stephen Kendrick: Merj szeretni! Immánuel Kiadó, 2010. Prazsák-Hajnal Kriszta Szokolyai kirándulás Idén Szokolyán volt a MILKO. Már az eleje is nagyon tetszett, hiszen Kamill testvér elvitte a táborba a cuccainkat, csak elemózsiáról kellet gondoskodnunk a vonat út alatt. A Nyugatiig vonattal mentünk, majd Pesten átszálltunk egy másik vonatra, amivel Kismarosig utaztunk. Onnan egy kisvasúttal mentünk tovább Szokolyáig. A kisvasút átadta a régi idők hangulatát, valamint lassan közlekedett, így a környék tájával is megismerkedhettünk. Ezek után Szokolyára értünk és azzal szembesültünk, hogy elég kis településen vagyunk, viszont engem (alföldi gyereket) csodálattal töltött el, hogy egy völgyben lesz a szálláshelyünk. A szálláshelyünk három részből állt. A felső részében a lányok aludtak ÁGYAKON. Majd ahogy beléptünk az udvarba, a fiúk szobája, lakhelye volt található. Nekünk matracokon kellet aludnunk. Egy kicsivel arrébb volt egy harmadik helyiség, a felnőtteké. Mindenki kapott egy kontroll pajtit (akire vigyáznia kellett a kirándulás során), az én kontroll pajtim Balogh Dini volt. Első nap beosztották a csapatokat. 5 csapat volt, én a 2. csapatnak lettem a vezetője Flórával, a csapatunk további tagjai elég kis emberek lettek: ifj. Magyar Mihály, Pap Bella valamint Csonka Dorka. Már az első nap délutánja során ügyességi vetélkedőre került sor a helyi focipályán, ami nagyon jól sikerült. Ez megalapozta a tábor hangulatát. Estére Zsófi néni vacsorával kedveskedett nekünk. A vacsora után leültünk a tábortűz köré és énekelgettünk, beszélgettünk. A második napon korán keltünk és a kisvasúttal akartunk Királyrétre utazni, de a kisvonat elment előttünk, így Királyrétre is gyalogolnunk kellet. Az út során én zártam a sort és ha valaki lemaradt az előtte lévőtől erőteljes hangom figyelmeztettem hogy haladjon. De az igazi túra Királyrétnél kezdődött. Innen indultunk neki a Börzsönynek, célunk Csóványos volt (935 m). Páran nem bírták a hegymenetet ezért módosítva lett a célirány és egy forrásig mentünk csak el kb. 750m magasra. Ezek után megebédeltünk és elindultunk visszafelé. A visszaúton megálltunk számháborúzni. Mondanom sem kell, akik alig akartak már jönni, azok hirtelen új életre kaptak és egy óriási csata alakult ki, aminek a végére a mindenki jól elfáradt és tele lett karcolással. Eztán megindultunk vissza Királyrétre, ahol a vonat várt ránk, Szokolyáig visszavitt minket. Este ismételten tábor tűz köré ültünk és felfedték magukat az őrangyalok. Én Ifj. Magyar Mihály őrangyala voltam ezért az első két nap nem volt lehetőségem őt megmódosítani. Majd Misu megjegyezte, reméli holnap is őt fogom húzni, mert fél a megmódosítástól. Így is lett. A harmadik nap reggelén, amikor kihúztuk, hogy ki kinek lesz az őrangyala, ismételten Magyar Mihályt húztam, így szerdán sem vehettem kezelésbe.
6. 2011. Búcsú A gyerekek ünneplő fehér ruhában, szívükben várakozással megszeppenve vártak. A sorok szépen összerendeződtek, és a szorongás elmúlt, amikor beléptek a templomba, ahol az Édes Jézus várt rájuk. Rendhagyó módon gitáros énekek, és a szülők kórusa tette emlékezetessé az ünnepet. A szentmise elején a szülők hálát adtak gyermekeikért, majd a szentáldozásban mindenki a szívébe fogadta Jézust. Talán ekkor értették meg, hogy az ünnepnek mi a lényege, a sok készület és izgalom ezért volt. A szentségkiszolgáltatás utáni csendben felszabadultan lehetett mindenki Jézussal, adhatott hálát e szép napért. Ez a hálás öröm, és felszabadultság töltött el mindenkit a fényképezés és az agapé idején. Mindenkinek személyesen adták át az emléklapokat, és az ajándékot: a Szentírást. Igazán emlékezetes, kellemes volt az ezután következő kis uzsonna, ahol mindenki beszélgethetett, szülők, gyerekek, Kamill atya és a hitoktatók egyaránt. Szívünkben öröm maradt és hála az elsőáldozókért, akik elindultak a szentségi élet útján, és remény is, hogy töretlenül megmaradnak Krisztussal, és sok hasonló szép élmény vár még rájuk. Nyári beszámoló részletei Velkey Nóra tollából: Tiszai Krisztina Június 20-án biciklivel indultunk a Szentmihály-teleki plébániára. A hittan tábor kerete a naphimnusz volt. Felosztottuk a himnusz szövegét magunk között. Mindenkinek jutott körülbelül két sor, ebből kiválasztottunk magunknak egy-egy szimbólumot, ami jelképezett minket a tábor ideje alatt. Ilyenek voltak: nap, halál, szél, csillagok,... Én a "majd", a következmény voltam, és a három nap alatt oda kellett figyelnem a tetteink következményeire és figyelmeztettem erre másokat is. Többek között beszélgettünk az Istenképünkről is, hogy mennyi helyet foglal el bennünk Jézus. Ezeket megpróbáltuk lefesteni, lerajzolni vagy éppen kivágni. Reggelente harangszóra, vagy valamelyik társunk recsegő emeletes ágyára ébredtünk. Az estéket kártyázással, beszélgetéssel, játszótéri sötétbújócskával, s az azt követő csillagnézéssel töltöttük. Egyik este tábortüzet tartottunk, melynek hangulatát még jó ideig nem feledjük. A tábor elején célokat, elvárásokat tűztünk ki magunk elé, azt hiszem jó sokan célba értünk. Utolsó nap a plébánia jóvoltából mindenki kapott egy fehér pólót, elején ez a szöveg áll: "Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi" (Fil 1,6 ), a hátulján egy piros háromszögben egy szívet lapátoló angyal látható, alatta a humoros felirat: "Átépítés alatt" Hazamenetel előtt fergeteges BANG! partival zártunk. A finom ebéd Zsófi néni érdeme volt. Köszönjük a szervezést Novák Marcsinak, Kaszper Palinak és Kamill testvérnek. 2011. Búcsú 5. Jegyes oktatás 2011 Idén két jegyeskurzus is volt plébániánkon 25 pár részvételével. Hajdú Zsolt és Búza Kornélia így élte meg ezeket a napokat: Amikor elhatároztuk, hogy összeházasodunk, mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy templomi esküvőnk lesz. Isten előtt szerettünk volna esküt tenni egymásnak arra, hogy nem untomiglan untodiglan - ahogy Kamill testvér szokta mondani -, hanem holtomiglan holtodiglan kitartunk egymás mellett. Az egyházi esküvő előtt jegyes oktatáson vettünk részt, amit az Alsóvárosi Közösség szervezett. Nagyon örültünk annak, hogy világi házaspárok osztották meg velünk személyes tapasztalataikat, néha olyan témákról is, amik nagyon bensőségesek voltak, de a jegyesek javára szolgáltak. Újdonsült családként jó volt hallgatni ezeket az előadásokat a családtervezésről, egymás családjának elfogadásáról, a gyermeknevelésről, a férfi és női szerepekről, az egymással eltöltött minőségi időről és egyéb témákról. Az előadások után kiscsoportos beszélgetéseken oszthattuk meg személyes gondolatainkat egymással. Sokszor még otthon is folytattuk a beszélgetést. A ferences szerzetesek előadásai abban segítettek, hogy jobban megértsük az Isten és az ember kapcsolatát és azt, hogy a családunk csak akkor lehet teljes, ha abban Isten is jelen van. Hallhattunk az isteni gondviselésről, ami azért volt fontos számunkra, mert világossá vált, hogy a családi élet nehézségeiben is számíthatunk Istenre. A jegyes oktatás lehetőséget adott arra, hogy megismerjük az Alsóvárosi Közösség tagjait és csatlakozzunk ehhez a közösséghez. Esküvőnk óta még jobban elmélyült a kapcsolatunk Istennel, egymással és a közösséggel is. Elsőáldozás 2011 Sok készület és izgalom előzte meg az idei elsőáldozást is. Kamill atya és Novák Mária tanítványai álltak az oltár elé. Igyekeztünk emlékezetessé és komollyá tenni a szentségre való felkészülést. A tanév lezárásaként volt vizsga, akadályverseny formájában, ahol, ha nem is tantermi formában, de gyakorlatilag használni kellett az addig szerzett ismereteket. Az első gyónásban most ismerkedhettek ezzel a szentséggel, melyhez ezután majd rendszeresen járulnak. A szülői értekezletek, a közös énekpróbák mind a szülői- és a gyerekközösséget próbálták összekovácsolni. Az elsőáldozás vasárnapjának gyönyörű reggelén már sok minden készen állt. A gyerekek szülei megterítették és feldíszítették az asztalt, elkészültek a sütemények, az italok ott sorakoztak az asztalokon.