Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete

1 Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete H á z a s s á g i v a g y o n j o g, k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l a h á za s t á r s k ü l ö n v a g y o n á r a é s m e g t é r í t é s i i g é n y é r e Konzulens: Kovácsné Dr. Kaiser Klára egyetemi tanársegéd Simkóné Réti Réka Diplomás Levelező tagozat IV. évfolyam

2 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 4 1. A házassági vagyonjogi rendszerek jellemzői..... 5 2. A hatályos vagyonjogi szabályok jellege.... 7 2.1. A házastársak vagyonközössége, mint a közös tulajdonszerzés sajátos alakzata..... 7 3. A házastársi vagyonközösség... 10 3.1. A közös vagyon vélelme..... 12 4. A házassági vagyonjogi szerződés.... 13 5. A házastársak különvagyona... 14 5.1. A házasságkötéskor megvolt vagyontárgy... 15 5/2. Öröklés jogcímén és ajándékba kapott vagyontárgyak rendezése. 16 5/3. Személyes használatra szolgáló különvagyon jellege.. 28 5/4. A különvagyon értékén szerzett vagyontárgy... 29 6. Megtérítési igények az alvagyonok között... 30 6.1. A megtérítés mértéke... 37 6.2. A megtérítés módja.. 48 7. Összegzés... 50 Irodalomjegyzék... 52

3 A házasságnál bonyolultabb dolgot még a japánok sem találtak ki. Vavyan Fable

4 Bevezetés E szakdolgozat célja annak vizsgálata, hogy a házassági vagyonjog és ezen belül is a házastársak különvagyona, megtérítési igényeik milyen problémákat vetnek fel a gyakorlatban, a mindennapi élet során. A házasulók többsége a tartós, hosszú házasság és családalapítás reményében köt házasságot, melyben a vagyontárgyaik, vagyonaik összeforrnak, és egy esetleges válásra, jogvitára nem készülnek. Dolgozatom témájának kiválasztásakor meghatározó tényező volt a munkahelyem. Tíz éve dolgozom a Miskolci Városi Bíróságon, ma már Miskolci Járásbíróságon, ahol polgári ügyszakban jegyzőkönyvvezetőként dolgozom. Számos házasság felbontása iránti pert ismertem meg közelebbről, és ezek nagytöbbsége kiterjedt a vagyonközösség megosztására is. Előfordult olyan per, amely évekig elhúzódott, mert a vagyonmegosztás körében nagyon sok kérdés merült fel, szakértői bizonyítás és tanúk sokaságának meghallgatása vált szükségessé. A házastársak vagyoni jogviszonyait olyképp szabályozni, hogy az egyfelől a házasfelek benső életébe kíméletlen kezekkel bele ne nyúljon és a családi életnek mégis szilárd szervezetet nyújtson, másfelől pedig, hogy a házastársaknak harmadik személyekkel kötött ügyleteit biztos és olyan alapra fektesse, mely sem valamelyik házastársnak, sem a jogügyletre lépő harmadik személynek kárára ne szolgáljon, olyan probléma, melynek megoldása minden idők minden törvényhozójára a legnehezebb feladatok egyikét rótta. Sehol nem lép úgy előtérbe az egyén felfogása, nézete, érzülete, fajának jellege, tehát egész jelleme, mint a házassági vagyonjogban. Jelenleg hatályos családjogi törvényünk meglehetősen szűkszavú, így a jogalkalmazás során elkerülhetetlen a Kúria gyakorlatát és iránymutatásait követni. A fent említett cél érdekében dolgozatomban először a házassági vagyonjogi rendszerek jellemzőit, a hatályos vagyonjogi rendszer elvi alapjait mutatom be. Ezt követően a házastársi vagyonközösséget és a közös vagyon vélelmét tárgyalom. Kitérek a házassági vagyonjogi szerződés jellemzőire, és végül a házastársak különvagyonát teszem a vizsgálódás tárgyává, mely során eseti döntések segítségével a megtérítési igények problematikáját feltárva zárom a szakdolgozatom.

5 1. A házassági vagyonjogi rendszerek jellemzői A házassági vagyonjog a házastársak egymás közötti (belső), valamint harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) vagyoni viszonyait szabályozza a házasság időtartamára, illetőleg a házasság megszűnésének esetére. A házastársak polgári jogi jogképességüket a házasságkötés után is megtartják, jogokat szerezhetnek és kötelezettséget vállalhatnak, ugyanakkor a házastársi életközösség létrejötte lényeges kihatással van vagyoni viszonyaikra. E vagyoni viszonyok körében a jognak választ kell adnia egyrészt arra, hogy mi legyen a házasulók meglévő vagyonának a sorsa a házasságkötés után, hogyan alakul a házassági együttélés alatt közösen vagy bármelyik házastárs által külön szerzett vagyon jogi helyzete, miként rendelkezhetnek a házastársak vagyonukkal, milyen részesedési, megtérítési igényeket támaszthatnak egymással szemben a házasság megszűnésekor, másrészt rendelkeznie kell, hogy a házastársakat milyen jogok illetik és kötelezettségek terhelik harmadik személyekkel szemben (pl.: milyen felelősséget viselnek a közösen vagy az egyikük által vállalt tartozásokért). 1 Az említetett alapkérdéseket az egyes jogrendszerek eltérően válaszolják meg, ennek megfelelően beszélhetünk különböző házassági vagyonjogi rendszerekről. A magyar házassági vagyonjog mind a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 1953. január hó 01. napján történt hatályba lépése óta, mind pedig azt megelőzően a szerzeményi közösségen alapuló, vagyonösszesítő rendszerek körébe tartozik, illetve tartozott, ami az úgynevezett értéktöbbleti elven alapult. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy a házasfeleknek a házasság fennállása alatti vagyonjogi önállóságát és önálló vagyoni felelősségét meghagyva, kölcsönösen biztosítja számukra a házasság fennállása alatt a másik házasfél vagyonában bekövetkezett vagyonszaporulatból való részesedést. Az ezen az elven alapuló szerzeményi közösség a házasság fennállása alatt a vagyonelkülönítést követi, az együttélő házastársak a vagyoni önállóságukat megőrzik, szerzett vagyonukkal is szabadon rendelkeznek, vagyoni kapcsolatuk megszűnésekor azonban közöttük el kell számolni: meglévő vagyonukból az adósságokat és a különvagyonaikat le kell vonni és a fennmaradó vagyonszaporulat megosztására tarthatnak 1 Dr. Kőrös András: A családjog kézikönyve I. Kötet HvgOrac Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest 2007. 126. old.

6 igényt. Amelyik házastársnál az említett számítást követően értéktöbblet jelentkezik, köteles azt a másik házastársnak természetben illetőleg pénzben megtéríteni. Az 1987. július hó 01. napjától hatályos szabályozás az úgynevezett reálszerzés elvét vezette be. A reálszerzés elvén alapuló törvényes vagyonközösségi rendszer (comunitatea legală) lényege az, hogy a házastársak vagyona három, dologi jogilag elkülönített vagyontömegből áll: a férj és a feleség különvagyonából, valamint a közös vagyonból. A két különvagyon a házastársak egymástól független kezelése és rendelkezése alatt áll, míg a közös vagyon tekintetében a birtoklás, kelezés és rendelkezés joga egyaránt közös. Az egyes alvagyonok elkülönítése folytán mindegyik alvagyont külön terhelik a saját körén belül felmerülő terhek és kötelezettségek, és közöttük megtérítésnek annyiban van helye, amennyiben az egyik alvagyonból a másik javára költekezés (beruházás) történt és így az egyik alvagyon a másik alvagyon terhére gazdagodott. 2 Ha a házasulók vagy a házastársak a törvényes vagyonközösség rendszerétől eltérően kívánják rendezni vagyonjogi viszonyaikat, a megoldás a házassági vagyonjogi szerződés, melyben a felek maguk határozhatják meg, hogy a házasságba hozott, illetve a házassági életközösség során szerzett vagyon kit milyen mértékben és módon illet meg, így méltányosabb és elfogadhatóbb helyzetet teremtve egymás számára. Ez az úgynevezett egyezményes vagyonközösség (comunitatea convenţională) rendszere, melyben a vagyonközösség és a különvagyon tartalma kizárólag a szerződő felek akaratától függ. A házastársak a törvényes rendszertől úgy is eltérhetnek a szerződésben, hogy a viszonyukban a jövőre nézve teljesen kizárják a vagyonközösséget és közöttük a vagyonelkülönítés (separaţia bunurilor) lesz az irányadó. Ez esetben a házassági szerződéshez mindig csatolni kell az elkülönített vagyontárgyak leltárát. A rendszer lényege, hogy az egyik házastárs vagyonszerzése, gyarapodása vagy esetleges eladósodása nem hat ki a másik vagyonára, tehát nem keletkezik igényük egymással szemben. A házastársak a saját vagyonukat önállóan használják, kezelik, és nem felelnek egymás tartozásaiért sem, egymás vagyontárgyainak használata pedig haszonélvezeti kötelezettségeket von maga után. Nem sértheti viszont a vagyonelkülönítési szerződés a szülői jogok és kötelességek együttes gyakorlásának és az öröklési rendnek törvényes jogelveit. Fontos előírás, hogy a közös életvitellel szorosan 2 Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog Complex kiadó Budapest 2009. 11. old.

7 összefüggő költségeket, a közös gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat a házastársak közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek, a család érdekében végzett munka pedig a költségviselésben való részvételként értékelendő. 2. A hatályos vagyonjogi szabályok jellege A családjogi törvény házassági vagyonjogi szabályai diszpozitív, szerződést pótló jellegűek, e szabályoktól tehát a felek a Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó szabályaihoz hasonlóan egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. 3 A házastársak Csjt. 27. (1) bekezdése szerinti vagyonközössége családjogi jogviszony, melyre elsődlegesen tehát a házassági vagyonjogi szerződés, másodlagosan a Csjt., továbbá kisegítő jelleggel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályai és végül pedig a Kúria ítélkezési gyakorlata által kialakított elvek az irányadók. 2.1. A házastársak vagyonközössége, mint a közös tulajdonszerzés sajátos alakzata A Csjt. 27. (1) bekezdése szerint: A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj. 4 A házastársak vagyonközössége a közös tulajdonszerzés sajátos alakzata abban az értelemben, hogy - egyrészt bármelyik házastárs tulajdonszerzése kihat a másik házastársra, 3 Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Complex kiadó Budapest 2006. 28. old. 4 A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. (1) bekezdés

8 - másrészt a házastársak közös tulajdonszerzésének a Legfelsőbb Bíróság utóbbi évben kialakult gyakorlata nem a polgári dologi jog, hanem a polgári vagyonjog fogalmának megfelelő értelmet tulajdonít. 5 A házastársak tulajdon- és vagyonszerzése esetében a közös vagyon tárgyának, értékének és a házastársak közötti megosztás módjának a meghatározása során élesen el kell határolni egymástól egyrészt a harmadik személyekhez fűződő, ún. külső jogviszonyaikat, másrészt az egymás közötti, ún. belső jogviszonyaikat. A külső jogviszonyaikban akár együttes, akár külön külön szerzőként is szerepelhetnek. A belső jogviszonyaikban azonban együttes szerzőnek minősülnek, vagyis főszabály szerint a harmadik személlyel létrejött szerződés megkötésében való részvételüktől, annak tartalmától, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül közös tulajdonosaik annak, amit a házassági életközösségük, illetőleg az együttélésük alatt a közös gazdálkodásuk eredményeként szereztek, és ugyanígy felelnek az együttélésből eredő tartozásukért is. A Csjt. 27. (1) bekezdésének a Kúria utóbbi 12 évben kialakított vagyonjogias értelmezése szerint a házastársak osztatlan közös tulajdonszerzésének fogalma, tárgya és köre szélesebb fogalom a Ptk. szerinti közös tulajdonnál. A Csjt. az osztatlanságot hangsúlyozza a Ptk. 139 (1) bekezdésében foglaltakhoz képest. Abból ugyanis, hogy a Csjt. a házastársak közötti vagyonközösség létrejöttéről rendelkezik, amely magában foglalja mindazt, amit az együttélés alatt akár együttesen, akár külön külön szereztek, az következik, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló osztatlan közös tulajdonszerzése kiterjed mindarra, ami polgári jogi értelemben vett (aktív és passzív) vagyon fogalmi körébe tartozik, tehát ami polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya (ingó vagy ingatlan dolog), amelyre a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell (pénz, értékpapír, dolog módjára hasznosítható természeti erő) és amely polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igénynek minősül (vagyoni értékű jog vagy követelés, vagyoni tárgyú kötelezettség, illetve tartozás). Az osztatlan jelleg fennáll a vagyonközösség megosztásáig, ami bekövetkezhet akár az életközösség megszűnése után tipikusan a házasság bírói úton való felbontásakor akár az életközösség megszűnése nélkül tipikusan házassági vagyonjogi szerződés kötésével. Ennélfogva a valódi tulajdoni arányok csak akkor jelennek meg, ha a vagyonközösség 5 Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog Complex kiad ó Budapest 2009.13. old.

9 megszűnik, illetve ha valamilyen formában a tulajdoni viszonyok rendezése válik szükségessé. A vagyonközösségben nem jelenik meg a Ptk. 139 (2) bekezdésében említett tulajdoni hányad, amelyet alátámaszt az, hogy a közös vagyon a törvény rendelkezése alapján jön létre (Csjt. 27 (1) bekezdés). Így a közös vagyonról a házasfelek csak együttesen rendelkezhetnek (Csjt. 30 (1) bekezdés), míg a közös tulajdonban lévő vagyontárgy tulajdoni hányadával a tulajdonostárs akinek rendelkezési jogát kis mértékben korlátozza a többi tulajdonostárs elővásárlási, előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti joga rendelkezhet (Ptk. 145. ). Más megközelítés szerint: az osztatlan közös tulajdon kifejezésen nem a hányad nélküli tulajdonközösséget, hanem azonos arányú, hányados tulajdonközösséget kell érteni. 6 A vagyonközösség osztatlan jellegét támasztja alá, hogy a közös szerzés vélelme ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés ellenében is fennáll (BH.1988. 101., valamint BH. 1996.97.), amely bírói döntések jogforrása a Csjt. 27 (1) bekezdése. A családjogi törvény e rendelkezése a házasság bírói úton való felbontásakor - megfordítja a bizonyítási terhet - illetve pervesztés kockázatának viselését abban az értelemben, hogy a tulajdonosként bejegyzett házastársat kötelezi annak bizonyítására, hogy az ingatlan a különvagyonát képezi. Ennek sikertelensége esetén a közhiteles nyilvántartásban nem szereplő házastárs is jogosult a vagyonközösség megosztásakor az ingatlan felére igényt támasztani. A házastársak vagyonjogi rendszerének elemzése során ki kell emelnünk, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyok a felek érzelmi erkölcsi, emberi kapcsolata miatt sajátosak, lényegileg különböznek a polgári jog autonóm tulajdoni viszonyaitól. Ez a specifika jelenik meg a megtérítési igények elbírálásakor, házastársi tartás megítélésekor, közös vagyon bírói megosztásakor, illetve mindazon döntésekben, amelyekben a méltányosságnak van kiemelt szerepe. 6 Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás HvgOrac Bp. 2002. 51.old.

10 3. A házastársi vagyonközösség A családjogi törvény rendelkezése értelmében: A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. 7 A fentiekből következően a házastársi vagyonközösségnek két feltétele van, egyrészt a házasság megkötése, másrészt a házassági életközösség megkezdése. A házasság megkötésére a törvényi szabályozás egyértelmű, gyakorlati életben viszonylag elenyésző számú a vitatott eset, amelyeknek jelentős részében az érvénytelenségi okok fennállása a kérdéses. A házassági életközösség fogalmára a jelenleg hatályos jogi szabályozás nem ad meghatározást, annak ellenére, hogy a vagyonközösség az életközösség fennállásához kapcsolódik, pontosabban az életközösség fennállása alapozza meg a vagyonközösség törvényi vélelmét. (Csjt. 27 (1) bek.) A házassági életközösség a joggyakorlat szerint a házastársak között fennálló érzelmi, szexuális, gazdasági közösség, amely együttlakásban, közös háztartás vezetésében, gyermekek közös nevelésében nyilvánul meg. A bírói gyakorlat vélelmezi, hogy a házasságkötéssel a házastársak között életközösség keletkezik.(bh. 1992.398.) Ennek megfelelően az életközösség megkezdése előtt valamely fél tulajdonában lévő vagyontárgy a különvagyonba tartozik (Csjt 28 (1) bek. a) pont),az életközösség fennállása alatt szerzett vagyontárgyak közös tulajdonba kerülnek (Csjt. 27 (1) bek.). Hasonlóan a fentiekhez az életközösség fennállta határolja el, hogy a külön- illetőleg közös vagyonba tartoznak- e azon vagyontárgyak, amelyek tulajdonjog átruházásával kerültek a házastársakhoz és az átruházási aktus egyes elemei (jogcím, illetve ingóknál átadás, ingatlannál tulajdonjog bejegyzése) időben elválnak egymástól, úgy, hogy a kettő közé esik az életközösség kezdete. Különvagyonná válik, ha a jogcímet az életközösség kezdete előtt szerezte a házastárs, feltéve, ha a szerzés ellenérték fejében történt és ennek egy részét a fél már a házasságkötés előtt kiegyenlítette. A vagyoni értékű jogok jogi sorsa ugyanúgy alakul mint a dolgoké : a házassági életközösség létrejötte előtt megkötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződéssel megszerzett 7 A Csjt. 27. (1) bekezdés

11 vagyontárgyak a szerződést megkötő házastárs különvagyonába kerülnek, az életközösség fennállása alatt teljesített tartás vagy életjáradék értékét a közös vagyon részére meg kell téríteni. Az életközösség fennállása nemcsak vagyonközösséget keletkeztető szereppel bír, hanem az életközösség megszűnésekor fel is számolja a vagyonközösséget. (Csjt. 31 (2) bek). A házassági életközösség egymagában a különélés folytán még nem szűnik meg, hiszen ez ideiglenes is lehet és kényszerű körülmények is előidézhetik. Az életközösség megszűnése csak akkor következik be, ha a különéléshez legalább az egyik házastárs részéről a házastársi összetartozás és kapcsolat megszakításának elhatározott szándéka is járul, annak kifejezésre juttatása, hogy a másik házastárssal tovább együttélni nem hajlandó. 8 Az életközösség megszűnésének fogalmát hasonlóan, mint a keletkezésének meghatározását az ítélkezési gyakorlat alakította ki. A házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat házassági életközösségnek ugyan nem tekinthető, hiszen az élettársi jogviszony vagyonjogi megítélésére a Ptk. 578/G. (1) bekezdése az irányadó. A Kúria már hatályon kívül helyezett 10. számú irányelvének 3. pontja alapján kialakult bírói gyakorlat azonban vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik ellenkező megállapodás hiányában arra lehet következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni. 9 A házastársaknak ily módon vélelmezett akarata folytán a házasságot megelőző együttélés vagyonjogi szempontból a házassági életközösséggel egybeolvad és ezért a házastársi életközösség megszakadásakor a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell alkalmazni. 8 Dr. Petrik Ferenc: A családjogi törvény magyarázata I. Kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1988. 285. old. 9 Kúria 10. számú Irányelv 3. pontja

12 3.1. A közös vagyon vélelme A Csjt. 27. (1) bekezdése a házastársi közös vagyont a különvagyontól pozitív és negatív módon egyaránt elhatárolja. A pozitív elhatárolás szerint házastársi közös vagyon mindaz, amit a felek az együttélés ideje alatt akár együtt, akár külön-külön szereztek (vagyontárgyak, vagyoni értékek, dologi jellegű használati jogok, követelések, stb.), továbbá a különvagyonnak az együttélés alatti a vagyonkezelés és fenntartás költségeinek a levonása után megmaradó haszna és közös vagyon a szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség alatt megillető esedékes díj. A negatív elhatárolás szerint pedig házastársi közös vagyon mindaz, ami nem tartozik valamelyik fél különvagyonába. A szabályozás, az elhatárolás módja egyértelműen mutatja, hogy a főszabály a házastársi közös vagyon és a különvagyon a kivétel. A Csjt. rendelkezése értelmében: a házastárs különvagyonához tartozik: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. 10 A bírói gyakorlat a közös vagyon védelme érdekében a vélelmek egymásba kapcsolódó láncolatát alakította ki, így: - ami az életközösség megszakításakor megvan, az az ellenkező bizonyításig közösen, az együttélés alatt szerzettnek tekintendő - az együttélés alatt szerzett vagyon ellenkező bizonyításig közösnek tekintendő - az együttélés alatt teljesített kötelezettségek ellenkező bizonyításig közösen teljesítettnek tekintendők. 10 Csjt. 28. (1) bek.

13 4. A házassági vagyonjogi szerződés Az osztatlan jelleghez képest jelent kivételt a házastársak különvagyona (Csjt. 28 (1) bek.), illetőleg a házassági vagyonjogi szerződés intézménye (Csjt. 30 (1) bek.) Ez utóbbi jogintézmény lehetőséget nyújt arra, hogy a házasfelek vagyonjogi kérdéseket a családjogi törvénytől eltérően szabályozzanak. Nem minősül házassági vagyonjogi szerződésnek - viszont a későbbi bizonyítást jelentősen megkönnyíti az a megállapodás, amelyben a felek azt rögzítik, hogy az együttélés megkezdésekor melyikük milyen különvagyonnal rendelkezik. Ugyancsak nem tekinthető házassági vagyonjogi szerződésnek a házastársaknak a vagyonközösség megszűnése után kötött közös vagyon megosztására, különvagyonból a közös vagyonba, illetve viszont történő megtérítésre vonatkozó megállapodása. Szűkebb értelemben házassági vagyonjogi szerződésnek az a megállapodás tekinthető, amelyben a házasulók, illetve házastársak az életközösség fennállásának idejére szabályozzák a Csjt. rendelkezéseitől eltérően vagyoni viszonyaikat. A szerződés megkötésének tulajdonképpen az a célja, hogy a házasfelek a közös, illetve a különvagyon körét a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösség helyett belátásuk szerint határozzák meg, a házastársaknak a vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal való közös rendelkezési jogát, valamint az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét a Csjt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozzák. A felek szerződési szabadsága tehát kiterjed a hatályos vagyonjogi rendszertől eltérő vagyonjogi rendszer kikötésére is, ami igen széles autonómiára enged következtetni. Tágabb értelemben a házassági vagyonjogi szerződés magában foglalja a házastársak egymás közötti, egyszeri szolgáltatásra irányuló adásvételi, csere, ajándékozási, kölcsönszerződését, valamint az olyan megállapodásokat is, amelyek a Csjt. vagyonjogi rendszerével összhangban szabályozzák a házastársak vagyoni viszonyait.

14 A szerződés érvényességét a családjogi törvény elsősorban formai feltételekhez köti: annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzet magánokiratba foglalása szükséges. 11 Tartalmi elemeiben a fentiekben kifejtetteken túlmenően lényeges megkötés nincs, a Csjt. erre vonatkozóan semmiféle korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, csupán a szerződések általános szabályai között megtalálható jóerkölcsbe való ütközés esetén (Ptk. 200 (2) bek.) tekinthető semmisnek. (BH.1999.409.) Az a körülmény, hogy a törvény nem szab határt különvagyonba sorolható vagyontárgyaknak, előidézheti az egyik fél kiszolgáltatottságát. Nehéz ugyanis a szerződési akaratnyilatkozat valós motívumait megtalálni. Amennyiben a házastársak között vagyonjogi szerződés jött létre, úgy vagyoni viszonyaik rendezésére a Csjt. szabályainak diszpozitív jellege miatt ez lesz az irányadó akkor is, ha az életközösségük megszűnését követően a közös vagyonuk megosztása tárgyában bármelyikük kérelmére a bíróság dönt. 5. A házastársak különvagyona A házastársak összvagyonán belül a különvagyon dologi jogilag elkülönült alvagyon. A házastársak együttélése során azonban a házasságba hozott vagy az együttélés alatt keletkezett különvagyonok gyakran összeolvadnak a közös vagyonnal és ez a vegyülés olyan mértékű is lehet, hogy a vagyonmozgás nyomon követése szinte lehetetlenné válik. Az ítélkezési gyakorlat a Csjt. rendelkezéseiből kiindulva a közös vagyoni vélelmek rendszerét építette ki, amellyel egyértelműen a közös vagyont védi. Az utóbbi években azonban az ítélkezési gyakorlatban némi elmozdulás észlelhető a közös vagyoni vélelmek merevségének oldása irányába. 12 A családjogi törvény 28. (1) bekezdése szerint: (1) A házastárs különvagyonához tartozik: a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, 11 Csjt. 27. (3) bekezdés 12 Dr. Kőrös András: A családjog kézikönyve I. Kötet HvgOrac Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest 2007. 169. old.

15 c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. 13 A Csjt. 28. (1) bekezdése értelmében a vagyontárgy a szerzés időpontja, jogcíme, a vagyontárgy jellege, illetőleg megszerzésének forrása alapján minősülhet különvagyonnak: vita esetén az igény eredményes érvényesítéséhez ezeket kell bizonyítania a különvagyont állító házastársnak (BH.2003.323.). A jogszabály végig a vagyontárgy kifejezést használja, de a házastárs különvagyonnak minősülő követelései, egyéb vagyoni jogosultságai, továbbá adósságai és kötelezettségei is a különvagyonhoz tartoznak (Pl.: nem minősül a különvagyon hasznának és ezért nem tartozik a közös vagyonba az egyik házastárs különvagyonát képező Kft.-üzletrésznek az életközösség ideje alatt bekövetkezett, kizárólag annak működtetésére visszavezethető értéknövekedése BH.2008.150.).. Ki kell emelni, hogy bár a különvagyonhoz tartozó tárgyakat a Csjt. mintegy taxatíve felsorolja, de ezt a kört a bírói gyakorlat tágította (pl.: a házastárs személyiségét ért kár megtérítése fejében kapott összeg a hátrányt szenvedett házastárs különvagyona BH.1976.159., vagy például nem minősül a különvagyon hasznának, ezért nem közös az egyik házastárs személyéhez kötődő olyan kedvezmény (termőföld utalvány), melyhez a jogosult csak törvényben meghatározott többletkövetelmény személyes teljesítése révén juthat hozzá BH.2008.39.). 5.1. A házasságkötéskor megvolt vagyontárgy A Csjt. felsorolása szerinti különvagyonba tartozó a) pont alá eső (házasságkötéskor megvolt) vagyontárgyak esetén a megszerzés időpontja az, ami miatt a vagyontárgy a házasfél különvagyonába tartozik. A törvény vagyonjogi rendszeréből következik, hogy a házasságon kívüli, az azt megelőző szerzés nem eredményez szerzeményi közösséget, közös tulajdont (BH.2001.18.). 14 Tipikus esetben a házasságkötés időpontja egybeesik a házassági életközösség megkezdésével. Vannak azonban olyan esetek is, amikor az életközösség a házasságkötés előtt vagy után kezdődik meg. Ilyenkor pedig nem a házasságkötés, hanem az életközösség megkezdésének időpontja lesz a meghatározó. Ehhez képest: 13 Csjt. 28. (1) és (2) bekezdés 14 Complex Jogtár: Csjt. Kommentár

16 - ha a házasságkötést az életközösség megkezdése csak később követi, azok a tárgyak minősülnek különvagyonnak, amelyek az életközösség kezdetekor vannak a házastársak tulajdonában - ha a házasságkötést házasságon kívüli együttélés előzte meg figyelemmel az egykori 10. sz. Irányelvre azokat a vagyontárgyakat kell a Csjt. 28. (1) bekezdésének a) pontja alapján a házastársak különvagyonába utalni, amelyek a házasságkötést megelőző együttélés megkezdésekor voltak tulajdonukban. 15 Azt, hogy a felek mit vittek be a házasságba, mi az, ami megvolt a házasságkötéskor, nem lehet formálisan értelmezni. Nem feltétele a különvagyonhoz tartozásnak a házasságkötéskor a tulajdonos általi birtoklás. A gyakorlat szerint tehát az a vagyontárgy is a különvagyonba tartozik, amit a házastárs ugyan a házasságkötés után, de a házasságkötés előtti jogcímen szerzett. Ilyennek minősülnek például a házasságkötés előtt megrendelt, kifizetett és elkészült, de csak a házasságkötés után leszállított bútor, a házasságkötés előtt már elvégzett munka díja, szolgáltatás ellenértéke, a házasságkötés előtt adott és a házasságkötés után visszakapott kölcsönösszeg, stb. Az ingatlan is különvagyoni jellegű lesz, ha a házastárs még a házasságkötés előtt vásárolta (a szerződést megkötötte, a vételárat megfizette), de a tulajdonjog megszerzését jelentő konstitutív jellegű bejegyzés az ingatlan-nyilvántartásba csak a házasságkötés után történt meg. 5/2. Öröklés jogcímén és ajándékba kapott vagyontárgyak rendezése A családjogi törvényünk szerint a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett, vagy ajándékba kapott vagyontárgyak annak a házastársnak a különvagyonát képezik, aki azt megörökölte, illetve kapta. Ezek a vagyontárgyak a megszerzés jogcíme miatt minősülnek a szerző fél különvagyonának, attól függetlenül, hogy a szerzés a vagyonközösség ideje alatt történik. Nem pusztán az ingyenesség az, ami a vagyonközösség ideje alatt a szerző fél különvagyonát megalapozza, hiszen nem minden ingyenesen juttatott vagyontárgy tartozik a különvagyonba, csak az ajándékba kapott, illetve az örökölt vagyontárgy. 15 Dr. Petrik Ferenc: A családjogi törvény magyarázata I. Kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1988. 323. old.

17 Az örökléssel szerzett vagyontárgynál a közös- különvagyon elhatárolása általában a gyakorlatban nem sok gondot okoz. Különvagyonba kerül minden olyan vagyontárgy, amely bármilyen öröklési jogcímen kerül a házasság fennállása alatt a házastárs tulajdonába. Az öröklési jogcím egyaránt jelenthet öröklést, kötelesrészt, hagyományt, meghagyás alapján kapott vagyoni értékű szolgáltatást és halál esetére szóló ajándékozást. 16 Az egyik házastárs által kötött öröklési szerződés tartós jogviszonyt hoz létre a szerződő felek között. Előfordulhat tehát, hogy az életközösség megkezdése előtt megkötött szerződés teljesítése az életközösség tartamára, az életközösség ideje alatt kötött megkötött szerződésé pedig az életközösség megszűnését követő időszakra nyúlik át. A házassági életközösség létrejötte előtt megkötött öröklési szerződéssel megszerzett vagyontárgyak a szerződést megkötő házastárs különvagyonába kerülnek, az életközösség fennállása alatt teljesített tartás értékét viszont a közös vagyon részére meg kell téríteni. A teljesítésben való részvétel a másik házastárs számára csak kötelmi igényt alapoz meg. Az öröklési szerződéssel szerzett vagyontárgy azonban a közös vagyont gyarapítja akkor is, ha a szerződést az életközösség fennállása alatt csak az egyik házastárs kötötte, mert ebben az esetben visszterhes szerződésről van szó. 17 E vonatkozásban született BH.2010.66. számú eseti döntés szerint: A végrendelet nem minősül öröklési szerződésnek amiatt, hogy a halál esetére szóló juttatás indokaként az örökös ápolási, gondozási szolgáltatásait jelöli meg. Ezért a végrendelettel megörökölt vagyontárgy az örökös különvagyonába tartozik akkor is, ha az ápolási, gondozási szolgáltatásokat házassági életközösségének fennállása alatt, házastársával közösen nyújtotta. Az ilyen szolgáltatások ráeső része fejében a vagyonmegosztás során a másik házastárs pénzbeli megtérítésre jogosult (1959. évi IV. törvény 355., 1952. évi IV. törvény 27., 28. és 31. ). 18 A felperes és az I. r. alperes 1971. április 10-én kötöttek házasságot. 1973-ban T. és 1974- ben N. R. utónevű gyermekeik születtek, akik a jelen per III. r. és II. r. alperesei. 16 Dr. Petrik Ferenc: A családjogi törvény magyarázata I. Kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1988. 324. old. 17 Dr. Kőrös András: A családjog kézikönyve I. Kötet HvgOrac Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest 2007. 171. old. 18 Kúria BH.2010.66. számú eseti döntése Complex Jogtár

18 A család először a K., M. utca 12. szám alatti ingatlanban élt, amely a felperes és az I. r. alperes házasságkötésekor 1/4 arányban volt a felperes tulajdona, majd 1975-ben örökléssel a felperes további 1/4 tulajdoni hányadot szerzett meg. 1979 szeptemberében a család átköltözött a felperes nagynénjének, néhai S. F.-nének a K., M. utca 22. szám alatti ingatlanába, amelyet előzőleg, ugyanezen év augusztus 7-én kelt végrendeletében S. F.-né a felperesre hagyott. Az írásbeli magánvégrendeleten - az annak érvényességéhez szükséges aláírások után - a végrendelkező aláírásával egy utóirat is szerepel, amely szerint: a fentiekért kérem gondozásomat, ellátásomat életem végéig. A végrendelkező és a peres felek összeköltözése után ők közös háztartásban éltek. A végrendelkezőre az I. r. alperes főzött, mosott, takarított, majd 1981 májusától 1981. október 18-áig S. F.-né haláláig az akkor már szükségessé vált teljes körű fekvőbeteg ellátást is az I. r. alperes biztosította. Az elhunyt eltemettetéséről is a felperes és az I. r. alperes gondoskodott. A k.-i közjegyző végzésével a fenti ingatlant 360 000 forint értékben végrendeleti öröklés címén a felperesnek adta át. A felperes és az I. r. alperes az ingatlanon az örökhagyó halálát követően beruházásokat végeztek, amelyek értékét a perben kirendelt szakértő az elbíráláskori 7 875 000 forintos forgalmi értéken belül 1 013 000 forintra tette. A házastársak a beruházások költségeinek fedezésére felhasználták azt a 150 000 forintot is, amelyet a felperes mint rokkant, mozgáskorlátozott, az M. O. Sz.-nek ajánlására, fogyatékosságára tekintettel, ingatlan korszerűsítési támogatásként az államtól kapott. A felperes és az I. r. alperes között 2002. május 27-én az életközösség megszűnt. A felperes az utolsó közös lakásul szolgáló K., M. utca 22. szám alatti ingatlanból elköltözött és élettársi kapcsolatot létesített. Az ingatlant az alperes és a II. r. alperes, majd - az időközben visszaköltözött - III. r. alperes (is) használják. A használattal, fenntartással és tulajdonnal kapcsolatos terheket ők fedezik (döntően az alperes). A felperes és az I. r. alperes házasságát a K.-i Városi Bíróság és a Megyei Bíróság (az indokolást részben módosító) rendelkezésével jogerőre emelkedetten felbontotta. A felperes keresetében valamennyi alperest az M. utca 22. szám alatti ingatlan általuk történő kiürítésére kérte kötelezni, és az I-II. r. alperesektől 2002. május 1-jétől, míg a III. r. alperestől 2008. január 1-jétől használati díjat követelt.

19 Az I. r. alperes viszontkeresetében a felperessel szemben mind az M. utca 12. (K. 5662. hrsz.), mind az M. utca 22. (K. 5700. hrsz.) szám alatti ingatlan tekintetében résztulajdoni igényt érvényesített. Az M. utca 12. szám alatti ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét házastársi közös vagyoni szerzés és elbirtoklás, továbbá közös ráfordítások megtérítése jogcímén kérte. A K., M. utca 22. szám alatti ingatlannak pedig 3/4 tulajdoni hányadát követelte. Ebből 2/4 hányadot házastársi közös vagyoni szerzés jogcímén, 1/4 hányadot pedig tartási, öröklési szerződés kötelezettségének a részéről történt, személyes többletteljesítése miatt. A II-III. r. alperesek ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság - kijavított - ítéletében a K., M. utca 22. szám (5700 hrsz.) alatti ingatlanból annak 507/7875 hányadára az I. r. alperes tulajdonjogát - házastársi közös szerzés jogcímén - megállapította. A felperest az I. r. alperes javára 15 nap alatt 1 380 200 forint megfizetésére kötelezte. Az alpereseket használati díjban marasztalta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította. A kereset részbeni teljesítését az M. utca 22. szám alatti ingatlan vonatkozásában a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyonhoz tartozó értékemelő beruházásainak a szakértői vélemény szerinti értékemelő hatása I. r. alperesi jutója (50%) és a teljes ingatlan forgalmi értékének az arányára alapozta. Egyebekben az ingatlanra - végrendeleti öröklés miatt - a felperes 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 28. (1) bekezdés b) pontja szerinti különvagyonát állapította meg. Tartalmi okokból és kétoldalú kötelezettségvállalás hiányában az I. r. alperes által a felperes tulajdonszerzési jogcímeként megjelölt tartási-öröklési szerződést - a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésére is hivatkozással - tévesnek minősítette. Az I. r. alperes követelését az örökhagyónak nyújtott személyes szolgáltatások miatt tulajdonjogot megalapozó követelés helyett csupán mintegy hagyatéki hitelezői igényként tartotta (csak) alaposnak. Az M. utca 12. szám alatti ingatlannal összefüggésben az I. r. alperes igényét az elsőfokú bíróság a felperes Csjt. 28. (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti különvagyonának a megállapításával elutasította. Helyette, részletesen megindokoltan ezen ingatlannal kapcsolatban résztulajdon helyett csak pénzbeli térítésre látott lehetőséget. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen valamennyi fél fellebbezett.

20 A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, az M. utca 22. (5700 hrsz.) szám alatti ingatlanra az I. r. alperes tulajdoni hányadát 453/7875-re leszállította. Az alpereseket többlethasználati díj megfizetésére kötelezte. A felperest az I. r. alperes javára 15 nap alatt 1 503 380 forint megfizetésére kötelezte. A II-III. r. alpereseket kötelezte az M. utca 22. szám alatti ingatlan 30 nap alatti kiürítésére, valamint használati díj megfizetésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a földhivatal megkeresését a rendelkezésének megfelelően módosította. Ítéletének indokolásában az M. utca 22. szám alatti ingatlannal kapcsolatban igen részletesen kifejtette, hogy annak tulajdonjogát a felperes írásbeli magánvégrendelettel szerezte meg, amely sem tartalmát, sem formai kellékeit illetően nem tekinthető az I. r. alperesi érvelés szerinti öröklési vagy tartási szerződésnek. Azok ugyanis kétoldalú jogügyletek, és ilyen nem jött létre, még a végrendeletre vezetett utólagos feljegyzéssel sem. A tartási szerződés egyébként fogalmilag is kizárt, mert nem élők közötti, hanem halál esetére szóló vagyonátruházás történt. Ezen ingatlanra az I. r. alperes tulajdoni hányadát 507/7875-ről 453/7875-re azért mérsékelte, mert az örökhagyó halálát követő és értéknövelő beruházások ráfordításából a 150 000 forintos felperesi állami támogatást a felperesi különvagyonnak tekintette, melyet az 1 013 000 forintos értékemelkedésből a szakértő által meghatározott aránytényezőnek, a 71%-nak megfelelően 106 500 forint értékben a közös vagyoni beruházás miatti értékemelkedésből leszámított. Így az I. r. alperes jutóját csak 906 500 forint felében, 453 250 forintban állapította meg, ami 453/7875 tulajdoni hányadnak felel meg. A volt házastársaknak ugyanezen ingatlanra az örökhagyó életében végzett ráfordításait a megtérítési igény körében értékelte. Az I. r. alperes kiürítésre kötelezése iránti felperesi kereset tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontját osztotta. A II-III. r. alpereseket azonban szívességi lakáshasználónak tekintve az I. r. alperes tulajdoni hányadának mértékét nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy az ingatlan használatáról ő egyedül rendelkezzék, hanem a jelentős többlettulajdonnal bíró felperes egyoldalú nyilatkozata alapján a szívességi lakáshasználatot megszüntetettnek tekintette. A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. Sem a felülvizsgálati kérelem, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.

21 A Legfelsőbb Bíróság BH1995. 715. számú eseti döntése szerint végrendelet, ha az idős, beteg személy nem tartási vagy öröklési szerződést köt az eltartójával, hanem a róla gondoskodó személyt (a már nyújtott) és a jövőben elvárható szolgáltatás fejében örökösévé teszi. Az ún. utóirat a végrendeleti juttatás indoka volt. Ezt - az I. r. alperesi érvekkel szemben - szerződési elemként vagy kikötött feltételként értelmezni nem lehet. A végintézkedések két csoportja, a végrendeletek és az öröklési szerződések között lényegi különbség van. Míg a végrendelet egyoldalú, nem címzett jognyilatkozat, az örökösödési szerződés kétoldalú, címzett kötelezettség-vállalás. Ez utóbbiak hiányában, ami az adott esetben kétségtelen, az öröklési szerződésnek a Ptk. 655. (1) bekezdésében írt lényegi elemei nem valósultak meg. A végrendeleti juttatás indokaként megjelölt gondozás, ellátás, ápolás (az örökhagyónak ez a végrendeletben foglalt kikötése, ami kötelezettség-vállalás hiányában nem is lett volna kikényszeríthető) nem változtat a végrendeleti jellegen, nem teszi a végrendeletet öröklési szerződéssé (BH2000. 106.). Mindezekre tekintettel sem az I. r. alperes személyes munkavégzése, sem a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyona terhére történt költekezés az I. r. alperes javára tulajdoni igényt nem alapoz meg. Ezek a szolgáltatások a jogerős ítéleti álláspontnak megfelelően a Csjt. 31. (2) bekezdés második fordulata alapján, mint a felperesi különvagyonra történt közös vagyoni ráfordítások téríthetőek meg. A másodfokú bíróság a megtérítés mértékét a Pp. 206. -ában biztosított mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg. A döntés érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést a vonatkozó mérlegelése során nem vétett. A felperesnek az építkezéshez nyújtott 150 000 forint állami támogatás különvagyonába tartozásának a megállapításával és ezzel a közös vagyoni értékemelő ráfordítások csökkentetésével sem sért a jogerős ítélet anyagi jogi rendelkezéseket. A személyt (személyiséget) ért sérelemért kapott juttatás a Csjt. 28. -ának felsorolásában ugyan nem szerepel, de a bírói gyakorlat az életviszonyok változásához igazítva bővítette különvagyon körét, kiterjesztetve azt a személyben, személyiségben ért sérelem miatt kapott juttatásokra is (EBH2005. 1310., BH2006. 83.). Jogszerű tehát a másodfokú bíróság eljárása, amikor az irányadó gyakorlatot követve az I. r. alperes tulajdoni hányadát a fenti különvagyoni ráfordítások értékemelő hatására figyelemmel - az elsőfokú ítélethez viszonyítva - leszállította. A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275. (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.061/2009.)

22 - - - - - A különvagyoni hivatkozások esetén a jogalkalmazás során az ajándékozással szerzett vagyonnál adódik a legtöbb probléma. Okirat hiányában vitás lehet a megajándékozott személye (egyik vagy másik házasfél), és gyakran felmerül a tartós házasság reményében adott ajándék visszakövetelésének az igénye is. Okirat hiányában a korabeli nyilatkozat, az ajándékozást indító esemény, ráutaló magatartás, az ajándéktárgy jellege, a megajándékozott és az ajándékozó közötti rokoni kapcsolat, az ajándék érétke, stb. alapján dönthető el, hogy az ajándékozás kedvezményezettje egyik vagy mindkét házasfél. 19 Ehhez jelentős segítséget nyújt a Kúria 281. számú polgári kollégiumi állásfoglalása. Ezen állásfoglalás tulajdonképpen vélelmet állít fel arra, hogy közeli hozzátartozó által nyújtott jelentős értékű ajándékot csak a hozzátartozó házasfél részére (és nem közös) juttatásnak kell tekinteni. A megajándékozott és az ajándékozó közötti közeli rokoni kapcsolatnak az ajándék értékével összefüggésben ügydöntő jelentősége van. Ha ugyanis a szülő vagy más közeli rokon eredetileg nem is csupán a hozzátartozóját személyében, hanem annak családalapítását, családjával együtt megfelelő otthonhoz jutását, jobb életkörülményeiket is kívánta támogatni, az ajándékozás valódi tartalma, az ajándékozó korabeli szándéka arra mégsem irányult, hogy az együttélés végleges meghiúsulása, a család felbomlása esetén az ajándéka a másik, nem hozzátartozó házastársat is gazdagítsa. Ilyen szándékot az általános társadalmi normák szerint közeli hozzátartozónak nem lehet tulajdonítani. Ajándékával eredetileg is csak közvetve, gyermeke (más közeli hozzátartozója) miatt, reá tekintettel segítette a családalapítást, az egész család boldogulását. E közvetett juttatást azonban olyan kiterjesztően értékelni, hogy az a házasság felbontása esetére is a család minden egyes tagját megfelelő arányban megillesse, nem lehet. A házasságkötés alkalmával adott ajándék (nászajándék) a házastársak közös vagyonába tartozik, kivéve, ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből vagy egyébként az ajándékozás körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házastárs 19 Complex Jogtár: Csjt. Kommentár

23 részére történt. E tekintetben a bizonyítás a különvagyonba tartozást állító házastársat terheli. 20 A menyasszonytáncnál kapott pénz, mint a házasélet terheinek megkönnyítését szolgáló támogatás általában mindkét házastárs részére szánt juttatás, tehát közös vagyon. Azonban bármelyik házastárs bizonyíthatja, hogy a menyasszonytáncpénzt a menyasszonnyal táncoló valamelyik rokon, barát vagy ismerős neki jutatta. Erre tipikus példa: a közeli rokon vagy jó barát nem vitt a lakodalomra nászajándékot, e helyet a menyasszonytánc során rendszerit feltűnő módon nagyobb összeget ad. A szokásos alkalmi ajándékok (házassági évforduló, más közös jellegű alkalom) jogi sorsának eldöntésénél ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, mint a nászajándék során, hiszen legjobban a nászajándék adásának körülményeihez hasonlít. A személyes jellegű alkalmak (születésnap, névnap, diplomaszerzés) viszont már önmagukban is annak a házastársak a javára szóló ajándékozás mellett szólnak, akinek a személyéhez fűződik. Az ajándék vagy az ajándék helyébe lépett érték visszakövetelésének a Ptk. 582. -ában taxatíve felsorolt okok alapján egyebek mellett akkor van helye, ha az a feltevés amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. E jogcímen a visszakövetelés iránti igény a Legfelsőbb Bíróság 76. számú állásfoglalása szerint csak akkor érvényesíthető, ha az ajándékozót valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozásra és e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. 21 A visszakövetelésre az általános elévülési időn belül van mód, ez a jog azonban az általános elévülési időn belül is elenyészik akkor, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja. Kizárt ezen igény érvényesítése akkor, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta. Nincs akadálya annak, hogy az ajándékozó szülő vagy más rokon ezt a követelését a Ptk. 328. (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze és ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében a szülő (rokon) perbenállása nélkül is elbírálandó. 20 Dr. Petrik Ferenc: A családjogi törvény magyarázata I. Kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1988. 326. old. 21 Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlat i kérdései Complex kiadó Budapest 2006. 273. old.

24 Ezt támasztja alá többek között a Döntések Tárában fellelhető BH.2001.277. számú eseti döntés, melyben a bíróság megállapította, hogy A szülőktől származó ajándék mint különvagyon megtérítésére a házastárs akkor is igényt tarthat, ha az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn [1952. évi IV. törvény 27. (1) bekezdés, 31. (2) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 116. (1) bekezdés, 296., 582. (3) bekezdés]. 22 Az elsőfokú bíróság - egyéb ítéleti rendelkezések mellett - az alperes ajándék visszakövetelése iránti viszontkeresetét elutasította, a perbeli ingatlanon a peres felek közös tulajdonát megszüntette, és ennek során az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 1 680 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A megállapított tényállás szerint a peres felek házasságát a bíróság felbontotta, a perbeli ingatlanon lévő utolsó közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, a házasságukból született kiskorú gyermekekkel. Az ingatlan 1/2-1/2 arányban állt a peres felek tulajdonában. Házasságkötésüket követően a peres felek a V. ingatlan egy részét vásárolták meg, melyhez a vételárat az alperes szülei biztosították. Az ingatlanrészt 1983-ban 180 000 forintért értékesítették. Az ebből származó pénzösszeg - 250 000 forint lakásvásárlási kölcsön és az alperes szüleitől származó 500 000 forint - felhasználásával vásárolták a perbeli ingatlant, amelynek beköltözhető forgalmi értékét a bíróság 3 360 000 forintban állapította meg. A perben az alperes előbb a szülei által biztosított vételárnak mint különvagyonnak az elszámolását kérte, majd a szülők engedményezése alapján a szülőktől származó ajándékvisszakövetelése iránti igényt érvényesített. Az ítélet indokolása szerint mindkét ingatlan vétele során tudták a szülők, hogy az ingatlanokat nem kizárólag az alperes szerezte meg, de sem a vételt követően, sem az életközösség 1991-ben történt megszűnése után, sem 1993-ban, a házasság felbontásakor ajándék visszakövetelési igényt nem érvényesítettek. A házasság az alperes magatartása miatt romlott meg, a felperes jogsértést sem követett el, ezért az ajándék az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 582. -ának (2) és (3) bekezdése alapján nem követelhető vissza. A bíróság álláspontja szerint az alperes a szülőktől kapott ajándék összegét beutalta a közös vagyonba, ezért az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. -ának (2) bekezdése alapján megtérítésnek sincs helye. 22 Kúria BH.2001.277. számú eseti döntése Complex Jogtár

25 A bíróság a közös tulajdont az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett hányadok alapulvételével szüntette meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Ennek során - többek között - a perbeli ingatlanon a felperes 1/2 tulajdoni hányadát ajándék visszakövetelése jogcímén 174/1000-re, míg az alperes 1/2 hányadát 826/1000-re módosította. A felperes által fizetendő megváltási árat 2 153 729 forintra felemelte, amelynek megfizetésére a felperest 90 nap alatt kötelezte. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy az alperes szülei mindkét lakás vételárához abból a megfontolásból adtak pénzt, hogy a peres felek együtt maradnak. Ítéletében rámutatott, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes szüleinek az ingatlanok vételéhez nyújtott jelentős összegű pénzbeli hozzájárulását nem az alperes különvagyonának tekintette és nem ekként számolta el. A szülőktől származó vételár közös ajándék, amit a szülők engedményezése folytán a PK 281. sz. állásfoglalásban kifejtett indokok alapján az alperes visszakövetelhet, és az ingatlannyilvántartási állapotból önmagában nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes a különvagyonáról lemondott. Megállapította, hogy a P. S. utca 25. szám alatti ingatlan 720 000 forintos vételárából 250 000 forint (OTP-vételárhitel) a felek házastársi közös vagyona, az alperesi különvagyon pedig 470 000 forint (az S.-i utcai ingatlan 180 000 forintos vételára és a szülőktől származó további 300 000 forint felhasználása), amiből következően a felperest 174/1000, alperest 826/1000 illeti. A felperes által fizetendő megváltási árat e tulajdoni arányok alapulvételével állapította meg. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az általa fizetendő ellenérték összegének 998 444 forintra való leszállítását kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperesi szülőktől származó pénzösszeget és annak az ingatlanok vételére történt felhasználását az elsőfokú ítélet (4. old.) tényként állapította meg, ezzel szemben a felperesi szülők anyagi hozzájárulása (másodfokú ítélet 6. old.) nem nyert bizonyítást. Ezeket a ténybeli következtetéseit a jogerős ítélet kellően megindokolta (5. és 6. old.), a tényállás megállapítása nem iratellenes, a jogerős ítélet indokolási kötelezettséget sem sért, ezért az