Balatoni József Jocó bácsi világa
ELŐSZÓ Egy nagy vágyam teljesült azzal, hogy most ezeket a sorokat olvasod kedves Olvasó. Ennek két oka is van: egyrészt mert megjelent az első könyvem, másrészt mert van olyan ember, aki olvassa. Bár lehet, hogy az előszót nem is olvassa senki. No, sebaj! Hosszú út volt, míg eljutott idáig a történet. Egyszerű posztolgatásnak indult, majd a Jocó bácsi világa Facebook oldallal folytatódott, és ma itt tart, amit most olvasol. Ki is vagyok én? Balatoni József vagyok, történelemtanár. 1987. augusztus 16-án születtem Veszprémben. Papkeszin nőttem fel, ahol általános iskolai tanulmányaimat folytattam a Bocskai István Általános Iskolában. Ekkor még kitűnő tanuló voltam. Gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni: már egészen kisiskolásként úgy tanultam, hogy a plüssállataimnak mondtam fel az anyagot. Ezzel a beszédet is gyakoroltam, mert nagyon zavart a dadogásom. Ekkor még a matematika-fizika szak vonzott, de a középiskolában gyorsan rájöttem, hogy ez azért többről szól, mint amit én be tudok fogadni. Sőt, ekkor még a tanári pályától is elment a kedvem Középiskolai tanulmányaimat a pápai Türr István Gimnáziumban végeztem. Itt is kitűnő voltam: de itt már 5
a nagy számmal, a fejlett igazságérzetemmel, és a nem mindig példás viselkedésemmel tűntem ki. Így rám maximálisan igaz a rablóból pandúr mondás. A középiskolás éveim izgalmasan teltek, amiről szerencsére hallgatnak a barátaim. Végül a Pécsi Tudományegyetemen kötöttem ki, ahol történelemtanár és hon- és népismeret tanár diplomát szereztem. Az egyetemi évek alatt végig dolgoztam: egyrészt szociális referens voltam a Bölcsészettudományi Kar Diákjuttatási és Kollégiumi Bizottságban, másrészt pedig régiókoordinátor voltam a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának Mentorprogramjában. És most jövök rá, hogy csupa nagyon hosszú nevű helyen dolgoztam 2013 óta Budapesten élek, és a 15. kerületi Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolában dolgozom. Ötödiktől tizenharmadik osztályig tanítok, és jelenleg egy nyolcadikos osztály osztályfőnöke vagyok. A munkám tele van kihívással, de ettől szép ez a szakma. Minden nap más, minden óra más. Miért születik ez a könyv? 2015-ben fenekestül felfordult az életem. Egy tévés vetélkedőbe jelentkeztem, és onnantól elindult a lavina: mára az ország Jocó bácsijaként, az ország legnépszerűbb töritanáraként emlegetnek. Jóleső érzés ezeket olvasni, bár én nem szeretem ezeket a címkézéseket. Ugyanaz vagyok, aki voltam: leginkább egy egyszerű vidéki parasztgyerekként szoktam magamat aposztrofálni. Szeretném bemutatni, hogyan élem meg ezeket a sztorikat, a gyerekekkel való napi munkát és a közös pillanatokat. 6
Kiknek szól ez a könyv? Tanároknak és nem tanároknak, diákoknak és nem diákoknak. Egyszóval mindenkinek, aki szeretne egy kicsit nevetni és kikapcsolni a nagy rohanásban; aki saját iskolás éveiben szeretne nosztalgiázni; aki ihletet szeretne meríteni egy kicsit más jellegű pedagógiához; vagy egyszerűen csak érdekli, mi is lehet ebben a könyvben. Mi is van ebben a könyvben? Vicces, megható, érdekes iskolai történetek és szituációk, aranyköpések, a gyereklogika rejtelmei és egy tanár reakciói. Mindez kiegészítve pedagógusi kommentekkel, magyarázatokkal. Szóval egy újszerű és kicsit merész fúzió. De talán ettől válik érdekessé, élvezhetővé. De ennek megítélését Rád hagyom Mi is a célom a könyvvel? Szórakoztatni, egy másik utat bemutatni és bebizonyítani, hogy az iskola egy jó hely, tanárnak lenni pedig igenis menő dolog. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a könyv létrejöttéhez hozzájárult: a családomnak, a barátaimnak, a kollégáimnak, a kiadó bájos munkatársainak. De leginkább és legnagyobb köszönettel a diákjaimnak, akik nélkül egy billentyűleütés sem történhetett volna! Nem szaporítom tovább a szót, és húzom az időt, egyszerűen csak jó olvasást kívánok neked! Balatoni József szerző 7
VOLT 1 PERC 2015-ben sok minden történt, amit nem hittem volna, és ami nagyot változtatott az életemen. Egy egyik ilyen az, hogy részt vettem az RTL Klub 1 perc és nyersz című vetélkedőjében. Sosem hittem volna, hogy én valaha egy nagy kereskedelmi tévében fogok szerepelni, azt meg végképp nem, hogy egy ügyességi vetélkedőben. Mert azért bevallom, nem az ügyességemről vagyok híres. De végül vállaltam. És ahogy mentem előre a válogatókon, aztán a táborban, egyre jobban szerettem volna. Pláne, hogy a cél teljesen 8