Úttörők, alapító atyák, iskolamesterek Arc és tájképek a tudománymetria XX. századbeli történetéből Schubert András MTA Könyvtár és Információs Központ Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály
Richard Jolley, 2014
Úttörők
Amikor egy kutatási terület intézményesülni kezd, az első lépések egyikeként megteremti a saját mítoszát. Olyan "úttörőket" talál, akiknek tiszteletre méltó képét büszkén teheti közszemlére; a dicső múlt révén megelőlegezve a még dicsőbb jövőt. Talán nem véletlen, hogy ezeket az ikonikus figurákat általában holtuk után éri ez a megtiszteltetés, amikor már semmiképpen nincs módjuk tiltakozni ellene. Amikor a tudománymetria az 1960 as években elindult ezen az úton, nem cselekedett másként. Megtalálta azokat a koherensnek látszó alapokat, amelyekre építkezhet: három matematikailag megfogalmazható törvényt: Bradford, Lotka és, Zipf törvényeit.
Samuel C. Bradford (London, 1878 London, 1948) Esti tagozaton, vegyészként szerezte PhD jét, de 21 éves korától nyugdíjazásáig a Londoni Tudományos Múzeum könyvtárosaként dolgozott. Már mindig elegáns öltözködése, megjelenése is tiszteletet parancsolt. Gomblyukából sohasem hiányzott egy szál rózsa.
1934 ben az Engineering című folyóiratban megjelent cikkében azt vizsgálta, hogy hogyan oszlanak meg egy szakterület legfontosabb cikkei (tételek) a folyóiratok (források) között. Azt találta, hogy ha a forrásokat a tételek száma szerint sorba rendezzük, akkor a legtöbb tételt tartalmazó, a középső és a legkevesebb tételt tartalmazó harmad elemeinek száma 1:n:n 2 arányban áll egymással, ahol n a Bradford állandó. Az összefüggést Bradford gyakorlati célra szánta, semmiféle magyarázatát nem adta, és azóta sem találták. Bradford neve már halála évében eponímizálódott: a Bradfordtörvény kifejezés Vickery 1948 as cikkében fordult elő először.
Bradford törvénye
Nyugdíjba vonulása utáni éveit Bradford kedvteléseinek: a rózsák nevelésének és a tudománynak szentelte. Ekkor írta két könyvét: Romance of Roses (1946) és Documentation (1948). Az előbbit a botanika, utóbbit az információtudomány gyűjteményei tartják számon.
Alfred J. Lotka (Lemberg, 1880 New York, 1949) Amerikai szülők gyermeke. Tanulmányait Párizsban kezdte, Birminghamben folytatta, majd Lipcsében tanult kémiát. Az Egyesült Államokba visszatérve fizikát hallgatott és oktatott, vegyészként, majd biológus kutatóként dolgozott. 1924 től nyugdíjazásáig a Metropolitan Life Insurance Company statisztikusa volt.
1926 ban a Journal of the Washington Academy of Sciences ben megjelent cikkében névmutatókból választott mintákon vizsgálta meg a szerzői produktivitás gyakoriságeloszlását, vagyis, hogy hány szerző írt 1, 2, 3, stb. cikket. Tapasztalata szerint az x cikket írt szerzők száma x n nel arányos, ahol n egy, az eloszlásra jellemző állandó, amelyet jó közelítéssel 2 nek talált. A jelenség magyarázatával a cikk nem foglalkozott. A gondolatnak Lotka munkásságában sem előzménye, sem következménye nem volt, de mások gondolkodását alaposan megmozgatta. 1945 óta a Web of Science szerint közel 1000 cikkben idézték az 1926 os munkát.
Lotka törvénye
Úttörő tevékenysége nem korlátozodott a tudománymetriára. Kétkomponensű oszcillációk Lotka Volterra modellje Elements of Physical Biology című könyve (1925) a 40 es években a matematikai biológia alapvetésévé vált A statisztikai demográfia atyja
George K. Zipf (Freeport, IL, 1902 Newton, MA, 1950) A Harvardon tanult (rövid berlini és bonni kitérővel), és ott is dolgozott haláláig. Alapterülete a nyelvészet volt, itt megfogalmazott gondolatait kísérelte meg világmagyarázó elméletté általánosítani.
Munkásságának kutatói és követői szerint Zipf vizsgálta elsőként a szógyakoriságok eloszlását. Első munkáiban valójában Lotka modelljét alkalmazta anélkül, hogy Lotka évekkel korábban megjelent munkáját ismerte, vagy legalábbis idézte volna. Lotka munkájára csak 1949 ben hivatkozik először; viszont elsőként ő nevezi a reciprok négyzetes összefüggést Lotka törvénynek. 1935 ben használja először azt az összefüggést, amelyet ma a bibliometria Zipf törvényként tisztel. Eszerint egy csökkenő gyakorisági sorba rendezett szóhalmazban a rangsorban x edik helyen álló szó előfordulási gyakorisága x n nel arányos, ahol n egy, az eloszlásra jellemző állandó, amelyet Zipf jó közelítéssel 1 nek talált.
Zipf törvénye a Wikipédiák szógyakoriság eloszlására
Zipf törvénye az Egyesült Államok városainak lakosságára
Zipf törvénye folyóiratok idézettségeloszlására
A kor nyelvészei munkáit szakmailag elfogadhatatlannak minősítették. Zipfet nem tántorította vissza a szakma értetlensége, szívósan dolgozott általános elméletén, és 1949 ben megjelent főműve: Az emberi viselkedés és a legkisebb erőkifejtés elve. Egyik kritikusa nem titkolva, hogy nehéz elfogulatlan kritikát írnia Zipfnek a könyvben is hangoztatott ideológiai és politikai nézetei miatt* taszítónak találja a könyv nagyképűen dagályos stílusát, a megalapozatlan általánosításokat, a kortárs társadalomkutatók eredményeinek semmibevételét. Ugyanakkor elismeri az összegyűjtött kvantitatív anyagok puszta mennyiségének értékét, és a modellalkotás kísérletének merészségét. *Német felmenőkkel rendelkező családban született. Ennek bizonyára szerepe volt a német nyelv iránti érdeklődésében és sajnálatosan Hitler eszméi iránti kendőzetlen rajongásában.
Az utókor megbocsátóbb. Az ideológiai tévelygések elhomályosulnak, a kortársak értetlensége a meg nem értett zsenik sajátja. Az őrült ötletek értő kezekben meggyőző eredményeket ihlettek. Herbert Simon, Benoit Mandelbrot, Barabási László új értelmet adott Zipf zavaros elgondolásainak. 1945 óta a Web of Science szerint műveit kb. 3000 cikkben kb. 6000 alkalommal idézték.
Alapító atyák
Derek John de Solla Price (Leyton, 1922 New Haven, 1983) Fizikus, tudománytörténész. 1963 ban írt Kis tudomány, nagy tudomány című könyvét tekintik a mai értelemben vett tudománymetria alapvetésének.
Derek John de Solla Price emlékérem 1984 E. Garfield 1985 H.J. Moravcsik 1986 T. Braun 1987 H. Small, V. V. Nalimov 1988 F. Narin 1989 J. Vlachy, B.C. Brookes 1993 A. Schubert 1995 R. K. Merton, A. F. J. van Raan 1997 B.C. Griffith, J. Irvine & B. R. Martin 1999 W. Glänzel, H. F. Moed 2001 L. Egghe, R. Rousseau 2003 L. Leydesdorff 2005 P. Ingwersen, H. D. White 2007 K. W. McCain 2009 P. Vinkler, M. Zitt 2011 O. Persson 2013 B. Cronin 2015 M. Thelwall
Alan Pritchard (Southsea, 1941 London, 2015) Kémiát tanult Hull egyetemén, majd könyvtár szakon végzett. 1969 es cikkében alkotta meg a bibliometria szót, mint a matematikai statisztikai módszerek alkalmazása könyvekre és más kommunikációs médiumokra. Disszertációját 1984 ben írta az információs hálózatok szerkezetéről.
Vasiliy V. Nalimov (Moszkva, 1910 Moszkva, 1997) 1987 Statisztikus, filozófus, vizionárius. Orosz nyelvű statisztikai munkáit világszerte sokezerszer idézték és idézik mindmáig. Gulágon töltött 18 évet. 1969 ben Mulcsenkóval közösen írt könyvükben alkották meg a naukometriya szót.
Eugene Garfield (New York, 1925 ) 1984 Vegyész, nyelvész, információkutató. 1955 ben alapította meg cégét, az Institute for Scientific Information t(ma Thomson Reuters), melynek Science Citation Index nevű terméke az idézettségvizsgálatok lehetővé tételével a tudománymetriai kutatások máig is legfontosabb adatbázisa.
Braun Tibor (Lugos, 1932 ) 1986 Vegyész, információkutató, folyóiratszerkesztő. A Scientometrics című folyóirat alapító főszerkesztője.
A Scientometrics folyóirat (1978 )
Iskolamesterek
A Scientometrics folyóirat társszerzői hálózata (1978 2004)
A philadelphiai iskola Institute for Scientific Information + Drexel University
A philadelphiai iskola Henry Small Belver C. Griffith 1987 1997 Témák: az együttidézésen alapuló tudománytérképezés módszertanának kidolgozása, és a Web of Science adatbázis alapján történő megvalósítása.
A philadelphiai iskola Howard D. White Katherine W. McCain 2005 2007 Témák: a tudomány ismeretelméleti szerkezetének kutatása a tudománymetria módszereivel.
A Budapest Leuven tengely Schubert András Wolfgang Glänzel Koenraad Debackere 1994 1999 Témák: a tudománymetria matematikai alapjainak megteremtése, a tudománypolitikát támogató mutatószámok és osztályozási rendszerek kidolgozása
A leideni iskola Anthony F.J. van Raan Henk F. Moed 1995 1999 Témák: a fizika szakirodalmának tanulmányozása, az idézettség egy koherens mutatószám rendszerének kidolgozása, a felsőoktatási intézmények bibliometriai értékelésének módszertana
Ben Martin A sussexi iskola John Irvine 1997 1997 Témák: a Sussexi Egyetem Tudománypolitikai Kutatóegységeinek munkatársaiként a tudománymetria módszereinek tudománypolitikai alkalmazásában jártak élen
A madridi iskola Aida Mendez, Isabel Gomez & Maria Bordons Témák: Az orvosi szakirodalom sajátosságai, a spanyol nyelvterület publikációinak elemzése, a nők helyzete a tudományban
A madridi iskola Isidro F. Aguillo A Cybermetrics című e folyóirat megalapítója (1997).
A tudománykutatás alterületei Ingwersen szerint
A tudománykutatás alterületei: módosított változat
Köszönet Köszönettel tartozom A konferencia rendezőinek megtisztelő meghívásukért; Az Európai Bizottságnak az FP7 Grant #613202 (IMPACT EV project) támogatásáért; A hallgatóságnak szíves érdeklődésüként és türelmükért.