Copyright Meg Cabot, 2007 Published by arrangement with HarperCollins Publishers

MEG GABOT LOCSÍFECSÍ KIRÁLYNŐ NEW YORKBAN Ciceró Könyvstúdió A mű eredeti címe Queen of Babble in the Big City Fordította Varsányi Anna Fedél Rigler György Grafikusok Bt. ISSN 1586-2674 ISBN 963 539 677 1 Copyright Meg Cabot, 2007 Published by arrangement with HarperCollins Publishers Varsányi Anna, Hungárián translation, 2009 Rigler György, fedélterv, 2009 Ciceró Könyvstúdió, magyar kiadás, 2009

Benjáminnak Hálás köszönet illeti Beth Adert, Jennifer Brownt, Barbara Cabotot, Carrie Feront, Michele Jaffe-et, Laura Langlie-t, Sophia Travist és legfőképp Benjámin Egnatzot.

Lizzie Nichole Esküvői Ruhakalauza Megtalálni a tökéletes menyasszonyi ruhát a nagy napra nem könnyű feladat, de azért nem kell könnyekig kétségbeesned! Tervezz akár formális szertartást hagyományos, hosszú ruhával, a lehetőségek és stílusok száma akkor is végtelen. A trükk mindössze annyi, hogy a megfelelő menyasszonyhoz a megfelelő ruhát válasszuk, az ara-para helyzetet megelőzendő és itt jön a képbe a menyasszonyiruhaszakértő, vagyis én! Lizzie Nichols Design

1 A beszédnek nem elég, ha érthető és értelmes cél és horderő is szükséges hozzá. Máskülönben a beszédtől a fecsegés szintjéig, a fecsegéstől a locsogásig, a locsogástól pedig a zűrzavarig jutunk. René Daumal (1908-1944) francia költő és kritikus Kinyitom a szemem, nézem, ahogy a reggeli napfény ferde sugarakat vet az ágyam fölött lógó Renoirra, és hirtelen nem is tudom, hol vagyok. Aztán eszembe jut. És a szívem megtelik bolondos izgalommal. De komolyan. Bolondos. Az az első-tanításinap-és-vadonatúj-már-kás-tj Maxx-cuccban-megyek-suliba -féle izgalom. És nem csak azért, mert ez a Renoir a fejem fölött eredeti. Pedig az, nem holmi reprodukció, mint amit a koliszobám falára ragasztottam. Valódi festmény, az impresszionista mester saját kezű munkája. Amit először jóformán el se hittem. Mert őszintén, milyen gyakran találsz valaki hálószobája falán eredeti Renoirt? Hát, soha. Legalábbis, ha én vagy. Amikor Luké kiment a szobából, én hátramaradtam, és úgy tettem, mintha vécére mennék. Közben viszont lerúgtam a spárgatalpú szandálomat, felmásztam az ágyra, és közelről megvizsgáltam a vásznat. És igazam lett. Pontosan láttam a festék csomócskákat, amiket Renoir olyan nagy gonddal helyezett el a kislány részletesen kirajzolt csipkemandzsettáján. Meg a karjában tartott macska bundáján a csíkokat Kiálló festékcseppek. EREDETI Renoir, a javából. És ott lóg az ágy fölött, amiben felébredek az ágy fölött, amit jelenleg eláraszt a bal oldali hatalmas ablakon át beözönlő napfény a napfény ami visszaverődik a szemközti épületről amely épület nem más, mint a METROPOLITAN MŰVÉSZETI MÚZEUM. A Central Park előtt. Az Ötödik sugárúton. NEW YORKBAN. Igen! NEW YORKBAN ébredek!!!! A világ legizgalmasabb városában! A városban, amely sosem alszik (habár én igyekszem tartani magam legalább napi nyolc órához, különben felduzzad a szemem, és Shari szerint nyűgös leszek)! De mindez még nem indokolja az izgalmamat. A napfény, a Renoir, a Metropolitan, az Ötödik sugárút és New York. Ez mind nem ér fel azzal, ami leginkább izgalomba hoz valami, ami többet ér mindezeknél meg a sulikezdő TJ Maxx-cuccnál együttesen. És ez a valami itt fekszik mellettem az ágyban. Milyen édes, amikor alszik! Férfiasan édes persze, nem kiscicásan. Luké nem tátott szájjal és oldalt kicsorgó nyállal fekszik, ahogy én szoktam (erre a nővéreim hívták fel a figyelmemet. Amellett pedig általában nedves foltot találok a párnámon reggelente). Luké szépen csukva tartja a száját. És a szempillája milyen hosszú, göndör! Az én szempillám miért nem ilyen? Nem igazság. Elvégre én vagyok a lány. Úgy illene, hogy nekem legyen hosszú, göndör szempillám, a helyett a rövid sörte helyett, amit hajszárítóval előmelegített göndörítővel és vagy hét réteg szempillafestékkel kell kezelésbe vennem, hogy egyáltalán látsszon valamennyire. Oké, ezt inkább abbahagyom. Nem gyötröm magam a barátom szempillájával. Ideje felkelnem. Nem lustálkodhatok egész nap az ágyban, amikor NEW YORKBAN vagyok!

Igaz, mondjuk, hogy nincs állásom. Vagy lakásom. Merthogy a Renoir Igen, a Renoir Luké mamájáé. Ahogy az ágy is. Ja, és persze a lakás. Akkor vette, amikor úgy tűnt, válni fognak Luké papájával. De már nem tűnik úgy. Hála nekem. Szóval megengedte Luke-nak, hogy maradjon, amíg akar. Mázlista Luke. Bárcsak az ÉN anyukám is el akart volna válni az ÉN apukámtól, és vett volna egy tüneményes lakást New Yorkban, a Metropolitan Művészeti Múzeum tőszomszédságában, amit évente egyszer-kétszer szándékozik csak használni egy bevásárló körút vagy olykor egy balettelőadás alkalmával. Na jó, most már tényleg föl kell kelnem. Hogy fekhetek ágyban hozzá kell tennem, egy hatalmas, kényelmes franciaágyban, hófehér, puha pehelypaplan alatt, miközben az ajtón túl (vagyis a liften és a márvány előcsarnokon túl) NEW YORK CITY csak arra vár, hogy fölfedezzem? Én és persze a barátom. Olyan furcsa érzés kimondani még gondolatban is. Én és a barátom. A barátom. Mert életemben először ez végre valódi! Végre istenigazából van barátom. Olyan, aki a barátnőjének tekint. Nem egy meleg srác, aki engem használ álcának, hogy a szigorúan keresztény szülei elől eltitkolja az Antonio nevű valódi párját. Nem azon mesterkedik, hogy őrülten beleszeressek, aztán amikor előhozakodik az ötletével, hogy hármasban szexeljünk a volt barátnőjével, akkor beleegyezzem, mert félek, hogy különben kidob. Nem valami megrögzött szerencsejátékos, aki a megspórolt pénzemen akarja kihúzatni magát a csávából, ha adósságot halmoz fel. Nem mintha bármi ilyesmi történt volna velem. Egynél többször. És nem is csak bemesélem magamnak. Luké és én együtt vagyunk. Nem állíthatom, hogy nem féltem egy kicsit mármint amikor eljöttem Franciaországból, és hazamentem Ann Arborba hogy mi van, ha soha többé nem hallok felőle. Ha annyira mégsem tetszettem neki, és szabadulni szeretett volna tőlem, hát ott volt rá a tökéletes alkalom. De Luké kitartóan hívogatott. Először Franciaországból, aztán Houstonból, ahova visszament összecsomagolni a holmiját, eladni a lakását meg a kocsiját, majd miután megérkezett, innen, New Yorkból. Egyre csak azt ismételte, mennyire várja, hogy láthasson. Sorolta, hogy mi mindent csinál majd velem, ha végre itt leszek. És a múlt héten, amikor megérkeztem, meg is csinálta mind az összes dolgot, amit emlegetett. Alig tudom elhinni. Mármint hogy egy srácnak, aki any-nyira tetszik nekem, mint amennyire Luké, a változatosság kedvéért én is tetszhetem. Hogy a kettőnk kapcsolata nem csupán nyári kaland. Mivel a nyárnak vége, már ősz van (na jó, majdnem), és még mindig együtt vagyunk. Együtt vagyunk New Yorkban, ahol ő orvosi egyetemre fog járni, én meg munkát keresek a divatszakmában, és még nem tudom, mit, de valami divattal kapcsolatosat fogok csinálni, és együtt meghódítjuk a várost, amely sosem alszik! Amint találok egy állást. Ja, meg egy lakást. De biztosra veszem, hogy Sharival hipp-hopp találunk magunknak elbűvölő új otthont. És addig is, én lakhatok Luke-nál, Shari meg elvan East Village-ben, ahol a barátja, Chaz kivett a múlt héten egy kérót egy régi bérházban (miután érthetően elutasította a szülei ajánlatát, hogy költözzön vissza a házba, ahol nevelkedett már amikor nem paterolták bentlakásos iskolába Westchesterben, és ahonnan az apja azóta is naponta ingázik a belvárosi munkahelyére). Bár nem mondhatni, hogy a város legszebb környéke, de azért nem is a világ legszörnyűbb helye, és előnyére szól, hogy közel van a New York-i Egyetemhez, ahol Chaz a PhD-jét csinálja, meg hogy olcsó (fix lakbérű, két hálószobás, havi kétezerért. Mondjuk, az egyik háló egy ablaktalan fülke. De akkor is).

Igaz, hogy Shari máris végignézett egy hármas késelést a nappalijuk ablakából. De az nem számít. Családi összezördülés. Az udvar túloldalán álló házban egy pasas leszúrta a terhes feleségét meg az anyósát. Ez még nem jelenti azt, hogy Manhattanben vadidegenek csak úgy megkéselgetik az embert. Ráadásul a végén mindenki rendbe jött. Még a kisbaba is, akit a zsaruk segítettek világra a kapu előtti lépcsőn, amikor a feleségnél idő előtt beindult a szülés. 3 kiló 80! Mondjuk, a papája sitten ül a Rikers Islanden. De akkor is. Isten hozott New Yorkban, kicsi Julio! Egyébként szerintem Chaz titkon abban reménykedik, hogy nem találunk magunknak lakást, és Shari kénytelen lesz hozzá költözni. Mert Chaz valójában romantikus alkat. És most komolyan, mennyire buli lenne! Luke-kal átmehetnénk hozzájuk, és megint olyan jól ellennénk négyen, mint Franciaországban, Luké apja házában. Chaz keverné a kir royale-t, Shari mindenkinek parancsolgatna, én Her-shey-csokis bagettet készítenék, Luké pedig a zenét válogatná, vagy valami És ami azt illeti, meg is van rá az esély, mert Sharival eddig nem sok szerencsénk volt lakásnézés terén. Felhívtunk legalább ezer hirdetést, de a lakásokat már vagy elkapkodták (ha valamennyire is emberi állapotban voltak), vagy annyira förtelmesek, hogy épeszű ember soha be nem költözne (láttam például egy vécét, amin az embernek deszkákon kell egyensúlyoznia egy földbe vájt GÖDÖR fölött. Ez mind egy garzonlakásban volt, a Pokol konyhája hangzatos névre hallgató városrészben, potom kétezer-kétszáz dolcsiért havonta). De nincs semmi baj. Előbb-utóbb találunk lakást. Ahogy előbb-utóbb találok munkát is. Nem fogok kétségbeesni. Egyelőre. Hű! Nyolc óra van! Ideje lenne felébreszteni Luke-ot. Ma van az első tájékoztató napja a New York-i Egyetemen, ahol másoddiplomás orvosi előkészítő programra jár, hogy felvételizhessen az orvosira. Biztos nem akar rögtön elkésni. De olyan édes, ahogy itt fekszik. Póló nélkül. És a bőre barnaságát milyen szépen kiemeli az anyukájától kapott, krémszínű, egyiptomi luxus pamuthuzat (megnéztem a cetlijén). Hogyan is éb Jujj! Atyaúristen! Hát, azt hiszem, már ébren van. Mivel most épp rajtam fekszik. Jó reggelt! mondja. Még ki se nyitotta a szemét. Az ajkait a nyakamhoz dörgöli. Más részeit pedig más részeimhez. Nyolc óra van! kiáltok. Bár persze nem akarok közbeszólni. Mi lehetne mennyeibb, mint ágyban feküdni egész reggel és szerelmeskedni a barátommal? Főleg, ha az ágy fölött egy eredeti Renoir lóg, és az ablakból látszik a Metropolitan Művészeti Múzeum és NEW YORK! De a barátom orvos akar lenni. Egy nap majd rákos gyerekeket fog gyógyítani! Nem hagyhatom, hogy elkéssen az első tájékoztató napjáról. Luké! szólongatom, miközben az ajka egyre közeledik az enyémhez. Ó! Nincs is reggeli lehelete! Ezt meg hogy csinálja? Én meg miért nem rohantam azonnal fogat mosni, amikor felébredtem? Mi az? kérdezi, és ráérősen megnyalogatja a számat. Amit csak azért sem fogok kinyitni, mert nem akarom, hogy megérezze, ami odabent rejlik. Ami, ha nem tévedek, egy kisebb utóíz-party a tegnap este házhoz rendelt csirke-tikka-maszala-rák-curryből, amit a jelek szerint nem izgat túlzottan, hogy direkt bevettem egy Listerint meg egy Crest tablettát is, igyekezvén megelőzni az utóhatást. Ma reggel van a tájékoztatás figyelmeztetem. Nem könnyű feladat ezt kimondani csukott szájjal. És 82 kilónyi ínycsiklandozó meztelen férfival a hasadon. El fogsz késni! Nem érdekel feleli, és az ajkamra nyomja az ajkát. De hiába. Nem nyitom ki a számat. Leszámítva, amikor azt mondom:

És velem mi lesz? Muszáj felkelnem, hogy elindulhassak állás-meg lakásnézőbe. Tizenöt doboznyi cuccom van a szüleim garázsában, és csak arra várnak, hogy elküldjék nekem, amint meg tudom adni a címet. Ha nem mentem ki gyorsan a ruháimat, lefogadom, hogy anyu kiárusítja mindet, és sose látom többé a cuccaimat. Sokkal célravezetőbb lenne állapítja meg Luké, miközben az antik szaténhálóingem pántjával babrál, ha te is meztelenül aludnál, mint én. Csakhogy még meg sem tudok rá haragudni, amiért egy szavamra se figyelt, mert bámulatos fürgeséggel sikerül megszabadítania a hálóingemtől, és a következő pillanatban azon kapom magam, hogy a tájékoztató napja, a lakás-és álláskeresés, sőt még a szüleim garázsában tornyosuló dobozok is mind lényegtelenné törpülnek. Valamivel később fölemeli a fejét, az órára pillant, és meglepetten megállapítja: Hú. El fogok késni. Az ágyon fekszem, egy izzadságtócsa közepén, és úgy érzem magam, mint akin átment a gőzhenger. Csodálatos érzés. Én megmondtam felelem, szavaimat leginkább a fejem fölötti Renoir-lánynak címezve. Lizzie szól Luké, útban a fürdőszoba felé, van egy ötletem. Iderendelsz egy helikoptert, hogy vigyen be az egyetemre? kérdezem. Mert másképp aligha érsz oda idejében a tájékoztatásra. Nem válaszol Luké a fürdőszobából. Hallom, ahogy csobogni kezd a víz a zuhanyból. Miért nem költözöl ide, hozzám? Akkor nem lesz más dolgod mára, mint munkát keresni. Kikukkant a fürdőszoba ajtaján a haja imádnivalón kócos az iménti eseményektől, és várakozva néz rám. Na, mit gondolsz? De nem jön ki hang a torkomon, mert azt hiszem, a szívem ezer darabra szakadt a boldogságtól.

Lizzie Nichole Esküvői Ruhakalauza Rengeteg különböző stílus és fazon létezik azon menyasszonyok számára, akik a hagyományos, hosszú ruhát választják; de az öt leggyakoribb fazon a következő: Az empire derék Az egyenes fazon A báliruha Az A vonalú A sellő fazon Lizzie Nichols Design

Vajon melyik forma illik legjobban hozzád? Ez az egyetemes kérdés soha nem hagyta nyugodni a menyasszonyokat a történelem során. 2 A pletykálkodó kiadja más titkait, de a megbízható szellem nem él vissza a bizalommal. Biblia: hébor szállóigék 11:12 Egy héttel korábban Hát, legalább nem költöztök össze szögezi le a nővérem, Rose, miközben tíz sikongó ötéves kislány felváltva püföli bottal a hátunk mögötti fa ágán lógó póni formájú pihatát*. Ez fáj. Mármint Rose megjegyzése. Az ötévesek ellen tehetetlen vagyok. Tudod, mit? felelem ingerülten. Talán ha együtt éltél volna Angelóval egy kis ideig, mielőtt összeházasodtok, esetleg idejében rájöhettél volna, hogy mégsem ő a tökéletes lelki társad. Rose dühösen mered rám a kerti asztal fölött. Terhes voltam feleli. Nem mintha lett volna más választásom. O hümmögök, miközben a legfülsiketítőbben visító ötévest, a szülinapos unokahúgomat, Maggie-t figyelem. Hallottál már olyanról, hogy fogamzásgátlás? Tudod, Lizzie, néhányan a pillanat gyönyörében hisznek oktat ki, Rose, ahelyett, hogy folyton a jövő miatt paráznának. És nem a fogamzásgátlás az első, ami eszünkbe jut, ha egy jóképű férfi kikezd velünk. Egy egész csomó válasz jut eszembe erre, ahogy ott ülök, és nézem, amint Maggie elunja a pinata püfölését, és helyette az apját veszi kezelésbe. De kivételesen inkább hallgatok. És az istenért, Lizzie folytatja Rose. Átruccansz Európába pár hónapra, aztán úgy jössz vissza, mintha mindent tudnál? Csak mert nem tudsz. Főleg a férfiakról. Nem veszi meg a tehenet az, aki ingyen is ihat a tejből. Erre csak pislogni tudok. Hűha! szólalok meg. Te kezdesz tisztára olyan lenni, mint anya. Sarah, a másik nővérem erre majdnem visszaköpi az italt a műanyag margaritás poharába. Rose lesújtó pillantást vet rá. Na, pont te beszélsz, Sarah! Sarah elképed. Én? Mióta hasonlítok én anyára? Anyára talán nem feleli Rose. De ne is próbáld tagadni, hogy Kahlúát* öntöttéi reggel a kávédba. Negyed tízkor. Sarah vállat von. Nem szeretem a feketekávé ízét. Ja, persze, nagyi. hunyorít felém Rose és folytatja. Csak hogy tudd, Angelo igenis a tökéletes lelki társam. Nem kellett vele élnem az esküvőnk előtt ahhoz, hogy ezt tudjam. O Rose szól közbe Sarah A tökéletes lelki társadat hamarosan péppé veri az elsőszülötted. * Mexikói kávélikőr. Rose megfordulva látja, hogy Angelo kezét a combja közé szorítva kuporog a földön. Maggie eközben már a szülei minibuszának oldalát csépeli, a kis szülinapi gyülekezet lelkes biztatására. Maggie! jajdul föl Rose, fölpattanva a kerti padról. Hagyd békén a Mami kocsiját! Nem szabad!

* A pinata eredetileg a mexikói kultúra részét képező ünnepi játék, amelyben egy papírból készült színes állatkát megtömnek cukorkákkal, a babazsúr résztvevői pedig botokkal kezdik ütlegelni egészen addig, amíg szét nem szakad és ki nem hullik belőle az összes édesség Ne törődj Rose-zal, Lizzie tanácsolja Sarah, mikor Rose hallótávon kívülre kerül. Az esküvő előtti együttélés a tökéletes mód kideríteni, hogy egyetértetek-e egymással a fontos kérdésekben. Milyen kérdésekben? tudakolom. Hát, tudod feleli Sarah bizonytalanul. Hogy szerettek-e mindketten tévét nézni reggel, meg ilyenek. Mert ha egyikőtök reggelente Regis és Kelly show-t akar nézni, a másiknak viszont csöndre van szüksége, hogy erőt gyűjtsön a naphoz, akkor adódhatnak veszekedések. Azta. Még emlékszem, Sarah mennyire bedühödött, ha reggel valaki bekapcsolta a tévét. És nem tudtam, hogy a férje, Chuck Regis és Kelly-rapngó. Akkor nem csoda, hogy Kahlúát tett a kávéjába. Egyébként pedig folytatja Sarah, végighúzva az ujját Maggie ló alakú tortája maradékának a szélén, és lenyalva róla a vaníliás cukormázat nem is ajánlotta föl, ugye? Mármint, hogy költözz hozzá. Nem felelem. Tudja, hogy Sharival keresünk lakást. Én azt nem értem anya érkezik az asztalhoz egy kancsó friss limonádéval a gyerekek számára, hogy minek kell egyáltalán New Yorkba költöznöd. Miért nem maradsz Ann Arborban, és nyitsz itt egy menyasszonyi ruharestauráló üzletet? Hát azért magyarázom legalább huszadszorra, amióta néhány napja visszajöttem Franciaországból, mert ha tényleg sikeres akarok lenni, akkor oda kell mennem, ahol a legszélesebb a lehetséges vásárlók köre. Szerintem akkor is csacsiság véli anya, és ledobja magát mellém a padra. A megfizethető' árú kiadó lakásokért és a kábeltévé meg más szolgáltatások beszereléséért kegyetlen versengés folyik. Pontosan tudom. Suzanne Pennebaker legnagyobb lánya; tudod, Sarah, a te osztálytársad volt Hogy is hívják? Ja, igen, Kathy. Szóval ő is New Yorkba ment, hogy színésznőként próbáljon szerencsét, és három hónap után visszajött, mert annyira kikészítette a lakáskeresés. Akkor mit vársz az üzleted beindításától? Úgy döntök, nem hívom föl anya figyelmét Kathy Pennebaker nárcisztikus személyiségzavarára (legalábbis Shari erre következtet a számtalan lenyúlt pasiból, akiket Kathy számlájára írnak az Ann Arbor környéki lányok, és abból, ahogy azonnal ejtette valamennyit, amint a hajsza gyönyöre elmúlt). Az efféle viselkedés, gyanítom, nem tette őt túl népszerűvé New Yorkban, ahol értesülésem szerint heteroszexuális férfiakból amúgy is enyhe hiány van, és a nők nem riadnak vissza az erőszaktól sem, hogy megvédjék a pasijukat. Helyette annyit mondok: Kicsiben akarok indítani. Keresek magamnak állást egy antikruhaboltban, és feltérképezem a New York-i antikruhaterepet, gyűjtök egy kis pénzt aztán idővel megnyitom a saját üzletemet, talán a Lower East Side-on, ahol olcsó az ingatlanbérlés. Na jó, olcsóbb. Hogy akarsz pénzt gyűjteni? kérdezi erre anya. Nem marad majd semmi pénzed, mire kifizeted a havi ezerszáz dolláros lakbért. Nem lesz olyan magas a lakbérem, mert Sharival osztozunk. Egy garzonlakás, vagyis egy egy légterű, háló nélküli lyuk havi kétezerbe kerül Manhattanben folytatja anya. És Suzanne Pennebaker szerint több lakótárssal kell osztoznod rajta. Sarah bólogat. Ő is tisztában van Kathy pasilopó hajlamával, ami erősen megnehezíti a lakótársakkal való együttműködést, feltéve, hogy nőnemű lakótársakról van szó. A tévében is ezt mondták ért egyet.

De nem érdekel, miket beszél a családom. Akkor is megvalósítom az álmomat, hogy saját üzletem legyen. Még az sem érdekel, ha Brooklynba kell költöznöm érte. Azt hallottam, ott nagyon avantgárd a hangulat. A valódi művészek mind ott laknak, vagy Queensben, mert a befektetési bankárok kiszorították őket Manhattanből. Legközelebb szóljatok, hogy ne bízzam Angelóra a szülinapi zsúr szervezését szól Rose, aki visszatér a kerti asztalhoz. Hátrafordulva látjuk, hogy a férje lábra állt, de fájdalmas arccal biceg anyáék hátsó terasza felé. Ne is törődj velem! kiált Rose-nak gúnyosan. Ne aggódj, nem kell segítség, jól leszek! Rose a szemét forgatja, aztán a margaritás kancsóért nyúl. A tökéletes lelki társ kuncog magában Sarah. Pofa be! torkolja le Rose, aztán lecsapja a kancsót. Üres! a hangjában pánik csendül. Elfogyott a margarita! Jaj, istenkém aggodalmaskodik anya. Apátok az előbb keverte ezt az adagot Majd én csinálok még! ugrom föl. Bármit, csak hogy megszabaduljak a vészjóslatoktól, hogy mekkora ballépés New Yorkba költöznöm. De erősebbre keverd, mint apa javasolja Rose, miközben a feje mellett elsüvít a megboldogult pinata póni papírmasé lába. Légyszi! Bólintok, és kancsóval a kezemben elindulok a hátsó ajtó felé. Nagyjából félútig jutok, amikor belebotlom a nagyiba, aki éppen kifelé igyekszik. Szia, nagyi! köszönök. Milyen volt a Quinn doktornő? Nem tudom. Látom rajta, hogy részeg, pedig még csak déli egy óra van: megint kifordítva vette föl a köntösét. Elaludtam. Sully benne se volt ebben a részben. Nem értem, minek csinálnak egyáltalán részeket nélküle. Mi értelme? Senki sem kíváncsi arra, ahogy ez a Quinn doktornő szaladgál a térdnadrágjában. Sully az egyetlen érdekes. Hallottam, hogy próbálnak lebeszélni New Yorkról. A vállam fölött hátranézek anyámra és a nővéreimre. Most épp mindhárman a tortamaradék széléről szedik le a mázat, aztán lenyalják az ujjukat. O felelek, igen. Tudod. Csak aggódnak, hogy úgy járok, mint Kathy Pennebaker. Ezen nagyi meglepődik. Az a pasitolvaj lotyó? Nagyi. Nem lotyó. Csak éppen mosolyogva megcsóválom a fejem. Honnan tudsz te erről egyáltalán? Nyitva tartom a fülemet hangzik a rejtélyes felelet. A többiek azt hiszik, hogy csak mert iszákos vénség vagyok, azt se tudom, mi folyik itt. De nagyon is képben vagyok. Nesze. Ez a tiéd. A kezembe csúsztat valamit. Lenézek. Nagyi szólok, és eltűnik a mosoly az arcomról. Hol szerezted ezt? Azzal te ne törődj feleli a nagyi. Neked akarom adni. Szükséged lesz rá, ha a városba költözöl. Mi van, ha le akarsz lépni, és sürgősen kell a készpénz? Sohasem tudhatod. De nagyi tiltakozom. Nem fogad A pokolba is! kiabál rám a nagyi. Tedd már el! Jól van, elteszem mondom, és a szépen összehajtogatott tízdollárost az ujjatlan, feketefehér, antik Suzy Perette délutáni ruhám zsebébe bújtatom. Tessék. Most örülsz? Igen mondja a nagyi, és megveregeti az arcomat. A lehelete kellemesen sörszagú. Eszembe juttatja az általános iskolás éveket, amikor segített házit írni. A legtöbb megoldásom rossz volt, de mindig kaptam pluszpontot a képzelőerőmre. Sok szerencsét, te büdös lány! Nagyi felelek. Csak három nap múlva indulok. És ne feküdj le tengerészekkel teszi hozzá a nagyi, mintha meg se hallotta volna. Még elkapsz tőlük valami frászt. Tudod mosolygok, azt hiszem, te fogsz nekem a legjobban hiányozni, Madárijesztő.

Nem tudom, miről beszélsz sértődik meg a Nagyi. Milyen madárijesztő? De még mielőtt megmagyarázhatnám, Maggie masírozik el mellettünk némán, fején a meggyilkolt pihata póni tetemével, mögötte a hirtelen csöndbe burkolózott vendégsereg, fejükön a pinata egy-egy darabjával hol egy patás láb, hol egy farokdarabka, és mind tökéletes szinkronban lépkednek. Hű! sóhajt fel a nagyi, amikor a hátborzongató pinatatetem-felvonulás utolsó résztvevője is eltávolodik. Most jólesne egy ital. És én tökéletesen egyetértek vele.

Lizzie Nichole Esküvői Ruhakalauza Melyik menyasszonyi ruha áll a legjobban? Ma olyan szerencsés vagy, hogy az alakod magas és vékony, tulajdonképpen bármelyik fazont viselheted. Ezért van, hogy a modellek mind magasak és vékonyak mert minden Jól áll nekik! De tegyük fel, hogy egyike vagy a millió nem annyira magas és vékony nőnek. 5zóval milyen fazont válassz? Mondjuk, hogy alacsony vagy, és az alakod enyhén telt. Miért ne próbálnál ki egy empire derekú ruhát? A lazán leomló anyag körvonala magasabb és karcsúbb hatást kelt. Ezért is kedvelték eme fazont az ókori görögök és Josephine Bonaparte, Franciaország divatrajongó császárnéja egyaránt! Lizzie Michols Design

3 A nagy ember elméletekről társalog, az átlagember dolgokról, a kisember pedig a borról. Fran Lebowitz (sz. 1950), amerikai humorista Igazából én tehetek az egészről. Vagyis az, hogy hiszek a mesékben. Persze szó sincs olyasmiről, hogy nem tudom megkülönböztetni őket a valós eseményektől. De tény, hogy egész életemben szilárdan hittem: minden lánynak megvan a maga hercege. Nem kell mást tennie, mint rátalálni, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezek után képzelheted, hogyan hatott rám, amikor kiderült. Mármint, hogy a hercegem tényleg az. Herceg. Ez most halál komoly. Egy igazi HERCEG. Jó, mondjuk, a hazájában nem ismerik el annyira, mert a franciák elég alaposan kiirtották az országuk arisztokráciáját az elmúlt kétszáz év során. De az én hercegem valamelyik felmenője sikeresen meglépett Madame Guillotine elől, és Angliába menekült, évek múltán pedig a család kastélyát is visszaszerezték, feltehetőleg elszánt és kitartó pereskedés során, már amennyire én ismerem őket. Igaz, manapság dél-franciaországi cháteau-tulajdonosnak lenni kábé évi százezres adót jelent, és szüntelen fejfájást a beázott tető meg az albérlők miatt. De akkor is: milyen gyakran találkozol olyan sráccal, akinek van egy? Mármint egy igazi kastélya? De becsszóra, nem ezért szerettem bele. Amikor megismertem, nem tudtam sem a hercegi címről, sem a kastélyról. Sosem kérkedett vele. Ha kérkedett volna, alapból meg se tetszik. Mert kinek tetszene? Úgy értem, a jófej lányok közül. Nem, Luké pontosan úgy viselkedett, ahogy egy jogfosztott hercegtől várná az ember mintha szégyellné a rangját. És ez valamennyire igaz is. Szégyelli beismerni, hogy herceg egy VALÓSÁGOS herceg, és egyedüli örököse egy terjedelmes cháteau-nak, egy ezer holdas (de sajnos nem túl gyümölcsöző) szőlőnek, Párizstól hatórányi vonat-útra. Az egészre véletlenül jöttem rá, amikor a Cháteau Mirac nagytermében felfigyeltem egy borzasztó ronda pasas arcképére, és az alatta lévő feliratra, aminek tanúsága szerint a muksó herceg volt, és ugyanaz a vezetékneve, mint Luke-nak. Luké nem akarta beismerni, de végül az apjából sikerült kihúznom. Azt mondja, nagy felelősség a hercegi cím meg a kastély üzemeltetése, meg minden. Talán a hercegesdi nem is annyira, mint inkább a cháteau. Az egyetlen megoldás, amivel fenn tudja tartani és elegendő bevételt tud termelni az éves adó kifizetéséhez, az, ha kiadja a kastélyt gazdag amerikai családoknak, vagy néha egy filmstúdiónak, kosztümös filmek forgatásához. Annyi biztos, hogy a szőlője nem valami jövedelmező befektetés. De mire ez az egész kiderült mármint a hercegi cím, én már fülig szerelmes voltam Lukeba. Attól a perctől tudtam, hogy őt nekem teremtették, amikor leültem mellé a vonaton. Azt persze álmomban se mertem volna remélni, hogy egyszer majd ő is így érez irántam. Egyszerűen csak olyan kedves volt a mosolya nem beszélve a hosszú szempilláiról, amilyet a Shu Uemura reklámokban próbálnak folyton utánozni, hogy nem tudtam nem beleszeretni. Szóval Luké címe és birtoka csak a hab az amúgy is íny-csiklandóan édes tortán. Luké egyáltalán nem hasonlít a srácokra a főiskolán. Például nem érdekli se a póker, se a sport. Egyedül az orvostudomány érdekli ez a szenvedélye meg én. Ami részemről teljesen rendben van.

Szóval azt hiszem, természetes, hogy azonnal tervezni kezdtem az esküvőmet. Na persze Luké nem kérte meg a kezem egyelőre legalábbis. De tudjátok, hogy van ez TERVEZNI attól még lehet. Hiszen tudom, hogy EGY NAP majd összeházasodunk. Mert a pasik nem költöznek össze olyan lánnyal, akit nem akarnak feleségül venni, nem igaz? Szóval MAJD, amikor összeházasodunk, a Cháteau Miracban rendezzük meg az esküvőt, a nagy, füves előkertben, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész völgyre amely fölött a de Villiers család hajdan uralkodott. Természetesen nyári este lesz, lehetőleg rögtön az utáni nyáron, amikor a menyasszonyiruha-restauráló szalonomat a Lizzie Nichols Designt felvásárolja Vera Wang (egyelőre ez sem történt meg. De hamarosan meg kell történnie). Shari lesz a nyoszolyólányom, a nővéreim pedig a koszorúslányok. És ellentétben azzal, ahogyan ők bántak a koszorúslányukkal (vagyis velem), én kíméletes leszek, és ízléses ruhát választok majd nekik. Nem préselem őket mentazöld, abroncsszoknyás taftruhába, ahogy ők tették velem. Mert ellentétben velük, én kedves és figyelmes vagyok. Nyilván az egész családom ragaszkodik majd a részvételhez, noha még egyikük sem járt soha Európában. Kicsit aggaszt is, hogy a nagyvilági de Villiers-k nem találják majd elég kifinomultnak a rokonaimat. De biztosra veszem, hogy végül egymásra találnak, mint zsák meg a foltja. Apa ragaszkodik majd a barbecue felügyeletéhez, anya pedig tanácsokkal látja el Luké mamáját, hogy mivel lehet kitisztítani a megsárgult, tizenkilencedik századból való vászon ágyneműt. A nagyi valószínűleg elég fárasztó lesz, lévén, hogy a francia tévé nem adja a Quinn doktornőt, de egy-két kiroyal biztosan megteszi a hatását. Már most tudom, hogy az esküvőm lesz életem legboldogabb napja. Magam előtt látom, ahogy ott állunk a nap-fény-pöttyözte pázsiton, én hosszú, egyenes vonalú, fehér ruhában, Luké pedig nyitott gallérú fehér ingben meg a fekete szmokingnadrágban, amiben eszményien helyes és vonzó. Pontosan úgy fog festeni, mint egy igazi herceg, ami nem is csoda Már csak azt kell kitalálnom, hogy mihez kezdek addig, és akkor az életem a legnagyobb rendben lesz. Szóval teríti ki Shari maga elé a Village Voice-ot, amit épp most szerzett, az apróhirdetés rovatnál kinyitva. Amelyiket nem ingatlanügynökség közvetíti, azt alapból nem is érdemes nézni. Jól tudom, hogy ravaszul kell eljárnom. Ez kényes ügy. Ez azt jelenti, hogy muszáj lesz kiköhögnünk a díjat. Szar ügy folytatja, de hosszú távon szerintem megéri. Nem szabad csak úgy kibökni. Kíméletesen elő kell vezetnem. Tudom, hogy nem vagy túl jól eleresztve zsével mondja Shari, de Chaz megígérte, hogy kölcsönad nekünk az ügynökre. És majd ha a saját lábunkra álltunk, visszaadjuk neki. Jobban mondva, amikor te a saját lábadra álltál. Merthogy Sharinak már megvan az állása egy kis non-profit szervezetnél, akiknél tavaly nyáron jelentkezett állásinterjúra, még mielőtt Franciaországba utazott. Holnap kezdi is a munkát. Mármint ha Luké nem ajánl föl neked kölcsönt. Ajánlott? Tudom, hogy nem akarsz kérni tőle, de gondolj bele, neki meg se kottyan. Nem zúdíthatom hirtelen a fejére. Lizzie! Figyelsz te egyáltalán? Luké megkért, hogy költözzek hozzá hadarom váratlanul, mielőtt még visszafoghatnám magam. Shari nagy szemekkel bámul rám a ragacsos asztal fölött. És ezt mégis mikor akartad közölni velem? kérdezi. Szuper. Máris elbénáztam. Shari dühös rám. Tudtam előre, hogy haragudni fog. Miért nem tudom egyszer befogni azt a nagy számat? Miért?

Shari, csak ma reggel ajánlotta föl mentegetőzöm. Azelőtt, hogy elindultam veled találkozni. És nem mondtam igent. Csak annyit mondtam, hogy meg kell beszélnem veled a dolgot. Shari hitetlenkedve pislog. Ami ugyanazt jelenti állapítja meg érezhetően epés hangon. Össze akarsz vele költözni. Különben helyből nemet mondtál volna. Shari! Nem igaz! Vagyis hogy igen. De gondolj bele! Lássuk be, hogy te amúgy is állandóan Chaznél leszel. Az, ha Chaznél alszom, egyáltalán nem ugyanaz, mintha vele élnék közli Shari. De tudod, hogy mennyire szeretné felelek. Gondolj bele, Shari! Ha én Luke-hoz költözöm, te pedig Chazzel fogsz lakni, akkor nem kell lakásnézésre pazarolnunk az időt, meg ügynökökre és előlegre pocsékolni a pénzünket. Mindketten legalább ötezret spórolunk! Fejenként. Ne csináld ezt! vág közbe élesen Shari. Mit? pislogok. Ne csinálj úgy, mintha a pénzről szólna az egész mondja. Mert ez nem igaz. Te is tudod, hogy ha pénzre van szükséged, tudsz szerezni. A szüleid küldenek. Hirtelen felszökik bennem a higanyszál. Imádom Sharit. Tényleg. De a szüleimnek három gyerekük van, akiknek folyton pénzre van szüksége. Egy ciklotron-felügyelő, ami apa posztja, elég jól keres, de ahhoz közel sem eleget, hogy állandó jelleggel támogassa a három felnőtt gyerekét. Shari viszont egy jó nevű Ann Arbor-i sebész egyetlen lánya. Ha megszorul, elég felhívnia a szüleit, és már küldik is neki a kért összeget, meg sem kérdezve, hogy mire kell. En vagyok az, aki bolti eladóként dolgozott azelőtt pedig bébiszittelt minden péntek és szombat este, tizenöt éves korom óta, lemondva bármiféle normális társasági életről, minimálbéren tengődve, és megfosztva magam az olyan drága szórakozásoktól, mint a mozi, az étterem, a márkás sampon, autó és a többi, csakis azért, hogy megspóroljak annyi pénzt, amiből egy nap New Yorkba költözhetek, és valóra válthatom az álmomat. Bármi legyen is az az álom. Nem akarok panaszkodni. Tudom, a szüleim mindent megtettek, hogy a legjobbat nyújtsák nekem. De bosszant, hogy Shari képtelen felfogni, egyesek szülei nem olyan adakozóak, mint az övéi. Pedig már többször is próbáltam megértetni vele. Nem hódolhatunk be New York zsarnokságának fejtegeti Shari a véleményét. Nem szabad, hogy a magas lakbér befolyásolja a fontos döntéseinket, mint például, hogy összeköltözünk a barátunkkal. Ha már most megalkuszunk, akkor végünk. Csodálkozva bámulom Sharit. Néha tényleg nem tudom, honnan szedi ezeket a gondolatokat. Ha csak a pénzről van szó, és nem akarsz a szüléidtől kérni folytatja, Chaz simán kölcsönad neked. Tudod jól. Chaz családja már generációk óta tehetős ügyvédekből áll, és felveti őt a pénz. Nemcsak azért, mert a rokonai sorban feldobják a talpukat, és őrá hagyják a vagyonukat, hanem azért is, mert a rokonok pénzén kívül a takarékosságukat is örökölte, és megfontolt befektetések mellett szerény életet él legalábbis a vagyona mértékéhez képest, ami állítólag túlszárnyalja Luke-ét is. Persze Chaznek nincs franciaországi kastélya, ami elárulná mindezt. Shari felelem. Chaz a TE barátod. Nem akarok kölcsönkérni a barátodtól. Miért lenne az jobb, mint összeköltözni Luke-kal? Mert Chazzel nem fekszel le a pénzért állapítja meg Shari a rá jellemző száraz modorban. Szigorúan üzleti megállapodás lenne. De valahogy a gondolat, hogy Chaztől pénzt kérjek, habár jól tudom, hogy minden további nélkül igent mondana, mégis taszít. Ráadásul nem is a pénz a lényeg. Az nem számít.

Az a helyzet kezdem óvatosan, hogy nem csak a pénzről van szó, Share. Shari feljajdul, és a tenyerébe ejti a fejét. Jaj, istenem sopánkodik az ölébe. Tudtam előre, hogy ez lesz. Mi? Nem értem, mitől van úgy kiakadva. Mármint, tisztában vagyok vele, hogy Chaz nem éppen tipikus herceg a fordított Michigan baseball sapkájával, meg az állandó borostájával, de annyira humoros és kedves! Amikor épp nem Kierkegaardról meg magánnyugdíjpénztárakról magyaráz. Ne haragudj, Shari. De nem lehet megoldást találni? Mi a gond egyáltalán? A hármas késelés? Azért nem akarsz Chazhez költözni, mert rossz a környék? De hát a rendőrség is megmondta, hogy családi összezördülés volt. És máskor nem fordul elő. Mármint, amíg Julio apját ki nem engedik a Rikersből Ennek ahhoz semmi köze vág közbe Shari. A fülkénk közelében a falra szerelt, világító Pabst Blue Ribbon tábla fényében rakoncátlan, göndör fekete tincsei kékesen csillognak. Lizzie, még csak egy hónapja ismered Luke-ot. És máris össze akarsz vele költözni? Két hónapja helyesbítek sértődötten. És Luké Chaz legjobb barátja. Chazt pedig évek óta ismerjük. Éveken át vele laktunk. Vagyis egy koliban. Ez tök más, mintha Luké vadidegen lenne, mint Andrew volt Pontosan. És mi van Andrew-val? köti az ebet a karóhoz Shari. Lizzie, épp hogy véget ért egy kapcsolatod. Elcseszett egy kapcsolat volt, de attól még kapcsolat. És itt van Luke. Két hónapja még valaki mással élt! És most fogja magát, és nyomban összeköltözik az új barátnőjével? Nem kellene egy kicsit lassítanotok? Shar, nem akarunk összeházasodni! ellenkezem. Csak arról van szó, hogy összeköltözünk. Luke részéről talán ért egyet Shari. De én ismerlek, Lizzie. Már most arról álmodozol, hogy összeházasodtok Luke-kal. Ne is tagadd. Nem igaz! kiáltok, és azon töprengek, hogy a csudába jött erre rá. Jó, igaz, hogy gyakorlatilag születésem óta ismer. De akkor is. Ez ijesztő. Hunyorítva néz rám. Lizzie! mondja fenyegető hangon. Jól van, na! adom meg magam, és nekidőlök a vérvörös műanyag fülkefalnak. Egy Honey's nevű, lepukkant, belvárosi karaoke bárban ülünk, félúton Chaz Tizenharmadik utcai lakása (az East Side-on, az Első és a Második sugárút között) és Luke anyukájának Ötödik sugárúti lakása (a Nyolcvanegyedik sarkán) között, ahova mindkettőnknek egyformán bonyolult (vagy egyformán könnyű, nézőpont kérdése) eljutni. Igaz, hogy a Honey's lepattant egy hely, de legalább üres szokott lenni nagyjából este kilencig, amikor az elhivatott karaoke-rajongók beérkeznek, úgyhogy beszélgethetünk, és a light kóla is csak egy dolcsiba kerül. Ráadásul a pultost egy punk külsejű koreai-amerikai huszonéves lányt láthatóan merőben hidegen hagyja, hogy rendelünk-e valamit. Túlságosan leköti a barátjával mobilon folytatott veszekedés. Na és ha hozzá akarok menni? kérdezem rosszkedvűen, miközben a pultos lány hangosan kiabál a rózsaszín Motorolajába: Tudod, mit? Tudod, mit? Kapd be! Szeretem. Az jó, hogy szereted, Lizzie magyaráz Shari. Teljesen természetes. De nem vagyok róla meggyőződve, hogy okos döntés összeköltözni vele. Éljen. Most már az ajkát harapdálja. Én csak Felnézek a light kólámból. Mi? Figyelj, Lizzie! Sötét szeme kifürkészhetetlen a bár homályában. Pedig odakint hétágra süt a nap, lévén, hogy még csak dél van. Luke igazán helyes srác. És amit tettél, hogy kibékítetted a szüleit, és rávetted Luke-ot, hogy megvalósítsa az álmát, hogy orvos legyen, ez mind fantasztikus a részedről. De ami kettőtök hosszú távú kapcsolatát illeti

Elképedve pislogok felé. Mi van vele? Hát csak feleli Shari valahogy nem látom. Nem bírom elhinni, hogy ezt mondja. Az ÁLLÍTÓLAGOS legjobb barátnőm. Miért? tudakolom, és rémülten érzem a szememet égető könnycseppeket. Azért, mert ő herceg, vagyis majdnem, én meg csak egy sokat locsogó michigani lány vagyok? Hát mondja Shari, többé-kevésbé. Úgy értem, Lizzie te Való Világ maratont szeretsz nézni a tévében, miközben félliteres kávés-karamellás, dobozos fagylaltot kanalazgatsz, és a Varrjunk! legújabb számát lapozgatod. Max hangerőn üvölteted az Aerosmitht, miközben ötvenes évekbeli koktélruhákat szegsz át a Singer varrógépeden. El tudod képzelni, hogy ezt valaha Luké jelenlétében csináld? Magadat adod vajon, amikor vele vagy? Vagy inkább eljátszod azt a lányt, aki szerinted Luke-nak bejön? Feldúltan meredek rá. Nem tudom elhinni, hogy ilyet kérdezel tőlem. Igazából már sírok, de igyekszem titkolni. Még szép, hogy magamat adom Luké jelenlétében! Habár igaz, hogy amióta New Yorkba értem, mindennap rajtam volt az alakformáló nadrágom. Ami mély, piros nyomot hagy a derekamon, amikor leveszem, és meg kell várnom, amíg elmúlik, mielőtt Luké meztelenül lát. De ez csak azért van, mert Franciaországban újra elkezdtem kenyeret enni, és visszahíztam valamennyit a nyáron leadott túlsúlyomból! De csak egy kicsit. Kábé hét kilót. O, istenkém! Sharinak igaza van! Figyelj! szól Shari, láthatóan észrevéve riadt arckifejezésemet. Nem azt mondom, hogy ne költözz hozzá, Lizzie. Csak figyelmeztetni akartalak, hogy állj le az esküvőtervezéssel. Vagyis a te esküvőd tervezésével. Megtorlóm a könnyes szememet. Ha most azzal jössz, hogy nem veszi meg a tehenet az, aki ingyen is ihat a tejből szipogok keserűen, akkor tutira elhányom magam. Dehogy mondok én ilyet! feleli Shari. Csak tarts egy kis szünetet a nagy döntések előtt, oké? És ne félj magadat adni, amikor vele vagy. Mert ha nem azt a lányt szereti, aki igazábólvagy, akkor nem ő a mesebeli herceg. Erre muszáj eltátanom a számat egy picit. Most komolyan. Tök úgy beszél, mintha olvasna a gondolataimban. Mitől lettél kérdezem, könnyekkel küszködve te ilyen okos? Pszichóból diplomáztam emlékeztet Shari. Bólintok. Shari holnaptól tanácsadóként dolgozik egy kis nonprofit intézménynél egy családon belüli erőszak-áldozatokon segítő programban, ahol átmeneti szállást, távoltartási rendeletet és szociális juttatásokat mint az élelmiszerjegy és a gyerektartási segély biztosítanak az áldozatok számára. Nem éppen jól fizető állás, ami a bért illeti. De az anyagi hátrányt kiegyenlíti a tudat, hogy életeket ment meg, és segít az embereknek főként a nőknek biztosabb hátteret teremteni a maguk és a gyermekeik számára. Igazából, ha jobban belegondolunk, a divatszakmában mi is ugyanezt tesszük. Nem feltétlen mentünk életeket, de a magunk egyszerű módján mi is szebbé varázsoljuk az emberek hétköznapjait. Ahogy az a dal mondja A lányok is ráunnak egyszer arra a régi, kopott ruhára. A mi feladatunk megajándékozni őket egy újjal (vagy egy restaurált régivel), hogy kicsivel jobban érezzék magukat.

Nézd, Lizzie folytatja Shari. Az igazság az nem is tudom. Csalódott vagyok. Annyira vártam, hogy közös lakásba költözzünk. Már elterveztem, milyen poén lesz használt bútorboltokban vásárolni, aztán feldobni valahogy a cuccokat. Vagy kölcsönkérni valakinek a kocsiját, és kibumlizni New Jerseybe az IKEA-ba, bevásárolni. Erre most Chaz örökölt bútoraival kell laknom, amiket az apja selejtezett ki a belvárosi ügyvédi irodájából. Ezen elnevetem magam. Láttam azokat a díszes, aranyozott kanapékat Chaz nappalijában ahol a parketta enyhén délre lejt, meg a behajtott zsalus ablakot, amin át a tűz-lépcsőre lehetne kilátni Innen látta Shari Julio apjának a késelős jelenetét. Majd átjövök, és csinálok valamit azokkal a kanapékkal ígérem. Van pár köteg megmaradt anyagom, amit a So-Fro végkiárusításán vettem. Varrok nektek egy levehető huzatot, amikor anyu elküldi a dobozaimat. Meg függönyöket is teszem hozzá. Hogy ne kelljen több késelést végignézned. Az jó lenne sóhajt Shari. Akkor hát, tessék tolja felém a Village Voice-ot. Erre szükséged lesz. Csodálkozva pillantok az újságra. Minek? Már van lakásunk. Hát, hogy állást keress, te dilibogyó! feleli Shari. Vagy Luke felajánlotta, hogy az antikruha-vásárlásaidat is fedezi a lakás mellett? O nevetek erőtlenül. Igaz. Koszi. Azzal az aprók álláshirdetés részéhez lapozok éppen, amikor egy Gandalf-botot cipelő törpe lép be a Honey's ajtaján, odakullog az asztalunkhoz, jól megnéz minket, aztán hátat fordít és kimegy, anélkül, hogy egyetlen szót szólna. Sharival mindketten a pultos lányra pillantunk. Úgy tűnik, észre se vette a törpét. Aztán megint egymásra nézünk. Fura egy város ez állapítom meg. Nekem mondod? feleli Shari.

Lizzie Nichole Esküvői Ruhakalauza Mit kell tudni A menyasszonyi ruha ujjáról? Pánt nélküli természetesen ujja sincs Spagetti pánt nagyon vékony pánt Ujjatlan szélesebb pánt Ejtett vállú egészen rövid ujj, általábar inkább a váll meghosszabbított része. Negyven év fölötti menyasszonyoknak nei ajánlott (hacsak nem edzenek. Súlyzóval Rövid ujjú A ruhaujj pontosan a felkar közepénél ér véget. Formális szertartásokhoz ez az ujjhossz túl hétköznapi. Könyök feletti ez az ujjhossz a legjobb mindazon menyasszonyoknak, akiket aggaszt a karjuk alatti lúdbőr. Háromnegyedes ez az ujj a kar háromnegyedét fedi, a könyök és a csukló között félúton ér véget. Szinte kivétel nélkül mindenkinek előnyös. Hétnyolcados A csukló fölött néhány centivel végződik. Ez a hossz nem ajánlatos esküvőre. Csuklóhossz Ez a fazon közkedvelt a konzervatív menyasszonyok körében, valamint azoknak is hasznos, akik ekcémát vagy más bőrhibát igyekeznek elfedni. Teljes hossz A csuklócsont alatt végződik. A középkori vagy reneszánsz stílusú ruhát kedvelő nők gyakori választása. Lizzie Nichols Design