Tudnivaló a drogokról 1. Mit nevezünk drognak? Amíg a mai magyar köznyelvben a drog szó jelentése egyenlő az illegális drogéval, addig az addiktológia (szenvedélybetegséggel foglalkozó tudomány) a következő meghatározást adja: Drognak nevezzük azt az anyagot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira. Ez a meghatározás magába foglalja a legális drogokat is (alkohol, nikotin, koffein). Még tágabb értelemben drognak nevezünk minden olyan természetes vagy mesterséges anyagot, mely a szervezetbe bekerülve akár pozitív, akár negatív hatást vált ki. A gyógynövények, fűszerek mértékletesen alkalmazva jótékony (pozitív) droghatást eredményeznek. 2. Mit jelent a kémiai addikció? A kényszeres drogfogyasztásnak az a viselkedési mintája, amit a következők jellemeznek: a drog beszerzésére és fogyasztására irányuló leküzdhetetlen vágy, valamint erős tendencia az elvonást követő visszaesésre. Az addiktív drogfogyasztás magában foglalja a dependencia és a tolerancia kifejlődését (lásd később). 3. Mit jelent a szerrel való visszaélés (drogabúzus)? Orvosi szempontból abúzusnak nevezzük a szer használatnak azt a módját, ami a szervezetet károsítja, az anyag mennyisége, helytelen használata, vagy a használat hosszú időtartama miatt. Más megfogalmazás szerint 1. oldal
drogabúzus bármely drog önhatalmú használata, amely eltér az orvosi előírástól, vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól. 4. Mit nevezünk dependenciának vagy szerfüggésnek? A szerhez való hozzászokás után a szer abbahagyása vagy a megszokottnál kisebb adagja a drogra jellemző megvonási tüneteket vonja maga után. Ebben az esetben a szervezet "normál" működéséhez kell az anyag. A szer hiánya pszichológiai síkon úgynevezett sóvárgást okoz, míg bizonyos drogok elhagyása után jellegzetes testi tünetek lépnek fel. Ez utóbbit nevezzük testi vagy fizikai függésnek. Míg lelki függést gyakorlatilag minden pszichoaktív szer képes kialakítani, testi elvonási tünetek csak bizonyos drogok abbahagyása után lépnek fel. A dependencia kialakulását a drog típusán kívül befolyásolja a szert használó egyén biológiai és pszichés adottsága is. 5. Mit jelent a tolerancia? A szervezet alkalmazkodása miatt a drog kezdetben alkalmazott dózisa már nem fejti ki ugyanazt a hatást, ezért a kívánt hatáshoz a drog mennyiségét emelni kell. 6. Melyek a kockázati tényezők? A kockázati tényező szociológiai fogalom. Azokat a tényezőket jelenti, melyek a drogfüggők élettörténetében a nem drogfüggő populációhoz képest gyakrabban vannak jelen. Ez nem jelent ok-okozati összefüggést a függőség kialakulására vonatkozóan. Ilyen statisztikailag kiértékelt rizikófaktor például: a férfi nem, a csonka családban nevelkedés, a gyerekkorban ért bántalmak (fizikai, érzelmi, szexuális), egyes nevelési minták (túl büntető-korlátozó vagy túl megengedő- nemtörődöm), a 2. oldal
családban előforduló drogfogyasztás, az anya terhesség alatti drogfogyasztása (cigaretta is!), a család gyakori helyváltoztatása (állandó költözések). II. Néhány gondolat a drogfüggőségről Bár mindegyik illegális drognak ismert kulturális célú felhasználása, Európában amely egy alkoholt preferáló kultúra ezek a szerek az orvostudomány közvetítésével terjedtek el. Orvosi kutatásoknak köszönheti létét a heroin is, amely a máktejben található ópium alkaloidjának, a morfinnak egy módosított változata. Mivel a morfint nemcsak fájdalomcsillapító, hanem függőség okozó hatásában is felülmúlja, ezért a gyógyászatból kiszorult. Erős dependenciát okozó tulajdonsága miatt alkalmas arra, hogy az általa okozott függőség vizsgálata a függőség általánosabb, többi szerre is alkalmazható modelljeként szolgáljon. A heroin és az ópiátok az agyi gyönyörközpontra hatnak. A heroin ezáltal pótolja a mindennapi élet nyújtotta örömöket, és olyan alapvető vágyakat szorít vissza, mint az éhség és a szexualitás. A kényszeres droghasználó ember érzelmi élete fokozatosan elsivárosodik, szociális élettere beszűkül. A súlyos pszichés problémákkal küzdő ember eleinte a külső-belső szorongató élmények és a külvilág előli "elbújásra" használja a szert. Később a mindennapi drog megszerzéséért folytatott harc és az elvonástól való félelem súlyosbítja meglevő szorongását, amit más módszerek nem lévén szintén droggal csillapít. Ez a vázolt folyamat a drogfüggést magyarázó öngyógyítási modellbe illeszkedik, mely szerint a drogozás az egyén lélektani problémáinak hibás korrekciós kísérlete. Ezt Leon Wurmser amerikai pszichiáter-pszichoanalitikus, aki maga is több száz heroin-függő ember pszichoterápiás kezelését végezte, így fogalmazza meg: "Úgy gondolom, hogy minden kényszeres kábítószer-használat egy öngyógyító kísérlet. Azok, akik intenzíven foglalkoznak kényszeres droghasználókkal 3. oldal
újra meg újra tapasztalják, ha a választott droghatást elveszik tőlük, előbb vagy utóbb valamilyen más tünet lép fel helyette. Neurotikus depressziót, öngyilkossági kísérletet, impulzív reakciókat, lopást, elkóborlást és súlyos szorongásos rohamot találhatunk leggyakrabban a betegek droghasználatot megelőző élettörténetében. Más szavakkal a kényszeres droghasználat sokkal inkább egy tünet a többi között, a háttérben meghúzódó zavar kifejeződése, nem a betegség maga." Előfordul, hogy az addikció nem kötődik egyetlen speciális szerhez: itt az a lényeg, hogy mindig legyen "kéznél valami", és ilyenkor az illető azt a drogot használja, amihez éppen hozzájut. Ezt politoxicomániának nevezzük, és általában komoly személyiségzavart jelöl. Az gyakoribb, hogy speciális lelki problémákat a "megfelelő" szerrel vagy szerek kombinációjával elégítenek ki, ilyenkor a politoxocománnal ellentétben az egyén rövidebb - hosszabb kísérletezés után leragad annál a fajtánál. Kokain, illetve stimulálószer-függőség hátterében sokszor depresszív tünetek állnak. Mindemellett lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a drog kipróbálása nem egyenlő a drogfüggőség megjelenésével. A drogok élményt nyújtó hatása miatt, az életkorra jellemző kíváncsiságtól amúgy is hajtva, számos fiatal próbálkozik a "tiltott gyümölccsel". Közülük csak igen kis százalékban válnak függővé. Ez nem azt jelenti, hogy a próbálkozókra nem kell figyelni. Fontos, hogy a fiatal megértse, ezek a szerek csak "pótszerek". III. A drogokról részletesen A drogokat domináns hatások alapján négy fő csoportba oszthatjuk, amelyek a következők: A/ A stimulánsok vagy a szleng nyelvén "gyorsítók", ahogy a nevük is kifejezi, energetizálják, feldobják fogyasztóikat. Ezek közé tartozik a kokain, az amfetamin-származékok (speed és extasy) és a legális szerek közül a koffein. 4. oldal
B/ A bódító szerek vagy kábítószerek csoportja, erős szorongásoldó, nyugtató hatással rendelkezik. Ezek közé soroljuk az ópiátokat, az alkoholt, a ragasztó-higító szereket és a nyugtatókat. C/ A hallucinogének legismertebb képviselője az LSD (Lizergsav-dietilamid) vagy bélyeg és számos növényi alkaloid, például az úgynevezett "varázsgombákban" található psilocybin. D/ A negyedik csoportba az atípusos hatású drogok tartoznak, melyek a fenti három csoporttól eltérő hatásmechanizmusú vegyületek. E csoport prominens képviselői a marihuána és a hasis, melyek az indiai kender (Cannabis sativa) alkaloidjai, hatóanyaguk a THC (tetrahidro-cannabinol). Ide tartozik a PCP (Phenciclidin-chlorid) vagy más néven angyalpor, emellett említésre méltó az anabolikus szteroidok csoportja, melyet gyakran használnak abúzus szerűen testépítők és sportolók. Ebből a korántsem teljes felsorolásból a terjedelem szabta határok miatt az öt legelterjedtebb illegális drog részletes tárgyalására kerül sor. Speed és Extasy A két amfetamin tartalmú szintetikus drog előfutárait a 30-as évektől a gyógyászatban alkalmazták, ilyen volt például a Benzedrin, amit többek között a migrén, a tengeribetegség és a depresszió kezelésére használtak. Később az amfetamin a II. világháborúban mint rekreációs szer bizonyult hatásosnak. Szintén e hatásának köszönhette sikerét az USÁ-ban az egyetemi diákok körében. Később ismertté váló káros következményei miatt droglistára került. Az amfetamin tartalmú drog, a speed "kistestvéreként" a 80-as években ennek módosított változata, az extasy terjedt el, amit 1985-től szintén betiltottak. Az amfetamin gyógyászatban történő felhasználása egyéb, kevésbé veszélyes gyógyszerek megjelenése 5. oldal
miatt beszűkült. Figyelemzavaros gyerekeknél, narkolepsziában (napközben fellépő alvási roham) valamint ritka, más szerre nem reagáló depressziós kórképekben még ma is alkalmazzák. Hatások, amiért fogyasztják: A Speed és az Extasy feldobottságot okoznak és az egész éjszakán át tartó stimuláló, állóképesség javító hatásuk miatt diszkódrogként terjedtek el. Alkalmankénti használatakor gyorsító hatása figyelhető meg, gyorsítja a beszédet, az asszociációt, a gondolkodást. Növeli a szexuális teljesítőképességet (rendszeres használatánál ez ellentétesen érvényesül). Az Extasy tablettáknak hallucinogén hatása is van, és használói gyakran számolnak be egyfajta érzelmi megnyílásról, gátlásoldódásról. Hatóidejük átlagos dózis esetén 4-6 óra. Mellékhatások, következmények: Fizikai szinten a stresszre adott válaszreakciók jelennek meg, emelkedik a vérnyomás, nő a pulzusszám, tágul a pupilla, csökken az éhségérzet és nő az éberség. Nagyobb adagok alkalmazása esetén szorongásos, pánik állapot alakulhat ki, súlyosabb esetben pszichózis, üldöztetési téveszmékkel. A szervezet folyadékvesztése miatt kiszáradás veszélye állhat fenn és a szerek mérgező hatása fokozódik. A vese és a szív terhelése megnő. Rendszeres használata májkárosító, emellett az extasy tabletták idegkárosító hatását is kimutatták. Alkalomszerű használat után is nyomott hangulat és fokozott alvásigény jelentkezik, míg rendszeres, huzamosabb idejű használat után depresszió alakulhat ki. Függőséget okozó hatás: Az amfetaminokkal szemben gyorsan kiépül tolerancia. Fizikai dependenciát nem okoz, viszont pszichés függőséget igen. Abbahagyása 6. oldal
esetén a szer utáni sóvárgás, letört hangulat, krónikus fáradtságérzés alakulhat ki. Átlagos dózisuk: Extasy: 8o-16o mg, speed: 5-3o mg. A szerhasználat módjai: Poralakban szippantva, szúrva (intravénásan), illetve tabletta formájában szájon át. Kokain A kokain a Dél-Amerikában őshonos kokacserje leveleiből előállított fehér por, melynek kristályos formáját crack-nek nevezik. Európában a múlt század közepén állították elő és a század végén népszerű stimuláló szerként futott be. (1903-ig a Coca-cola is tartalmazta). Számos ismert személyiség, köztük Sigmund Freud is a használói közé tartoztak. A gyógyászatban helyi érzéstelenítőként, a depresszió ellen és a morfin-dependencia megakadályozására alkalmazták. Az orvosi használatból erős addiktív hatása miatt kiszorult, bár sebészeti célokra ritkán ma is alkalmazzák. Az illegális piacon népszerűsége máig is nagy, annak ellenére, hogy az egyik legdrágább drog. Felhasználói köre jóval szélesebb, mint a többi illegális drogé. Hatások, amiért fogyasztják: Intravénás alkalmazáskor intenzív eufória-érzés jelentkezik, amely pár másodpercig tart. A kokain jóval rövidebb hatástartalmú, mint az amfetamin-származékok, hatóideje a felhasználás módjától függően, maximum egy óra. Gyors metabolizációja (anyagcseréje, lebomlása) miatt rendszeres használata során erős lelki függőséget alakíthat ki. A többi stimulálószerhez hasonlóan energetizál, a fizikai és szellemi teljesítőképességet fokozza, az éhség és a szomjúságérzetet csökkenti. Mellékhatások, következmények: 7. oldal
A stimulálószereknél részletezett vérkeringési és szívhatások itt is jelentkeznek, túladagolásnál szívinfarktus, epilepszia és pszichózis alakulhat ki. Magzatkárosító hatású, rendszeres használata után depresszió léphet fel. Függőséget okozó hatás: Főleg intravénás használat után, illetve az elfüstölhető kristályos formájú crack fogyasztása kapcsán erős pszichés függőség alakulhat ki, fizikai függést nem okoz. A crack használatánál komoly tüdőkárosodást írnak le. Átlagos dózisa: 1o-5oo mg. Használat módja: Por alakban szippantva, intravénásan, crack esetében cigaretta formájában. A kokalevél rágása főleg a kokain őshazájában szokásos. LSD A hallucinogén csoportba tartozó drog használata számos kultúrából ismert. A nyugati világ Albert Hoffman felfedezése nyomán ismerte meg, aki egy anyarozson élősködő gombát a vérkeringést befolyásoló alkaloidjai miatt vizsgált. Eközben fedezte fel az LSD-t, melynek hallucinogén hatása a szer véletlenszerű lenyelése után derült ki. A felfedezés nyomán a drog intenzív vizsgálata kezdődött el. Pszichés, tudatmódosító hatásait pszichiáterek vizsgálták és pszichoterápiás alkalmazására is sor került, mivel a szer használatakor a tudattalan fantáziák könnyen hozzáférhetővé válnak. Később a 60-as évekbeli hippi-kultúrában az LSD-használat a társadalom elleni lázadás egyik szimbólumává vált. Bár az akkori LSD-használat jóval inkább pozitív értékrendbe ágyazottan történt (szeretet, béke, önmegismerés), mint ma, a szer rendkívül erős pszichés hatása miatt számos kárt okozott. Ennek következtében a 60-as évek végén betiltják. 8. oldal
Manapság ismét nő a népszerűsége, mint rekreációs, diszkódrog. Az úgynevezett bélyeg - az LSD-vel impregnált papír - a 60-as évek LSD-s tablettáinál kisebb hatóanyag-tartalmú, változó minőségű kiszerelési forma. Hatások, amiért fogyasztják: Az LSD hatása a többi szernél jóval inkább dózisfüggő. Kis adagban inkább a hangulatot befolyásolja, nagyobb adagoknál tudatmódosító hatása a jellemző, mely az érzékelés megváltozásában jelentkezik. Ilyenek a vizuális illúziók, szinesztéziák, az idő múlása érzékelésének megváltozása. Gyakran tapasztalják fogyasztói azt, mintha megállna az idő. A domináns balféltekei működést, a racionális gondolkodást felváltja egy jobbféltekei, hangokban, képekben, érzetekben, szimbólumokban való gondolkodás, melyhez az egyén hangulatától, fantáziáitól függő érzelmek társulnak. Mellékhatások, következmények: Mivel az LSD-hatást az egyén beállítottsága, hangulata és a környezeti hatások nagymértékben befolyásolják, az átélt élmények (az úgynevezett trip vagy utazás) lehetnek igen kellemetlenek. Szorongó-depresszív, pánikállapot alakulhat ki. Ez az úgynevezett rossz utazás, (bad trip) különösen azért kellemetlen, mert az LSD hatás hosszú, fél napig is eltart. Hatásánál fogva lappangó pszichiátriai betegségeket hívhat elő. Flash-back jelenségnek vagy "újrajátszásnak" hívják azt a távhatást, amely a szer vérből való kiürülése után jelentkezik, egyfajta emlékezés formájában. Ez az LSD utazás alatt átélt élmények LSD nélküli átélését jelenti, amely lehet képi, hangulati, vagy akár zsigeri emlékezés. Mint ahogy a trip, a flash-back is lehet pozitív vagy negatív élmény. Összefoglalóan, az eddig ismertetett szereptől eltérően az LSD-t gyakorlatilag nem lehet túladagolni, ugyanakkor rendkívül erős pszichés hatásai miatt lelkileg labilis emberekre veszélyes lehet. 9. oldal
Függőséget okozó hatás: Hatásához gyorsan tolerancia alakul ki. Fizikai függést nem, de lelki függőséget okoz, pótszerként való rendszeres használata előfordul. Ilyenkor a pszichés problémák megoldására és egyfajta fantáziavilágba való elmerülésre használják a szert. Használat módja: Az LSD-vel impregnált papír (bélyeg) lenyalása, szájpadlásra helyezése, mivel az anyag a nyálkahártyáról könnyen felszívódik. Átlagos dózisa: 1oo-25o mikrogramm. Marihuána és hasis A marihuána az indiai kender leveléből, levélcsúcsaiból és virágzatából kiszárítás után készült dohányszerű keverék. A hasis a kendervirágok gyantájából előállított préselt készítmény, melyben a hatóanyag tartalom (THC) körülbelül ötször magasabb. A világon a negyedik legnépszerűbb drog. Míg keleten a kenderszívásnak kulturális hagyományai vannak, Európában és Amerikában újra és újra fellángol a társadalmi vita ennek, az orvosi szempontból legveszélytelenebb tiltott szernek a legalizálásával kapcsolatban. A drog legalizálását sürgető vélemények szerint a szer illegális piacról való kivétele csökkentené az egyéb illegális szerekhez való hozzájutás lehetőségét. A másik oldalon leginkább az úgynevezett "kapu" teóriával érvelnek, mely szerint a marihuána fogyasztás okozati összefüggésben állna a későbbi destruktívabb szerekhez való fordulással. Hatások, amiért fogyasztják: A marihuána és a hasis fogyasztása a hangulatra hat, általában jókedv, 10. oldal
feldobottság, oldott hangulat jelentkezik. Használói olykor kitörő jókedvről, nevetőgörcsről számolnak be. Nagyobb mennyiségű vagy nagyobb hatóanyag-tartalmú szereknél már inkább dominál az érzékelésre kifejtett hatása: az érzékszervek működése kiélesedik, beszámolók szerint a marihuána-fogyasztó egyén jobban hall, szagol, ízlel, tapint. A művészi és a kreatív tevékenységek kibontakozhatnak. Emellett a belső, saját testből érkező információk vétele is javul, az illető átéli felgyorsult szívdobogását. Mind a pozitív, mind a negatív érzelmek átélése intenzívebbé válik. Hatástartama kb. 2-3 óra. Mellékhatások, következmények: Mivel a negatív érzések szintén felerősödnek, a marihuána fogyasztása járhat szorongással, esetleg pánik átélésével. A testi reakciók a következők: pupilla-tágulat, a szem kötőhártyájának pirossága, pulzusszaporulat, megnövekedett étvágy, nagyobb adagoknál álmosság, alvás. Halálos dózisa nem ismert. Rendszeres, hosszan tartó használata tüdőkárosodáshoz, memóriazavarok kialakulásához, a gondolkodási képesség romlásához vezethet, emellett a hangulati élet elsivárosodása, apátia jöhet létre. Függőséget okozó hatás: Testi függőséget nem, ellenben pszichés függőséget okozhat. Használat módja: A marihuánát általában cigaretta formájában használják, szétmorzsolás után a hasis is elfüstölhető. Mindkét szer szájon át is fogyasztható, általában valamilyen süteménybe sütik bele. A marihuána és a hasis felhasználására számtalan recept terjedt el. 11. oldal
Ópiátok Az ópium régóta ismert anyag, élvezeti használata főleg a Távol-Keleten volt jellemző. Nyugaton az első alkaloidákat a 19. század elején állították elő, melyeket a gyógyászatban kiterjedten alkalmaznak ma is. A kábítószernek nem minősülő hatóanyagait köhögéscsillapításra, hasmenés elleni gyógyszerként adják. A morfin, amely kábítószernek minősül, máig a leghatásosabb fájdalomcsillapító. Abúzus-szerű használata is a gyógyászatból nőtt ki, az első drogfüggők között szép számmal voltak orvosok, ápolók. Erős függőség-okozó hatása miatt alkalmazása kizárólag orvosi felügyelet mellett, szigorú előírásoknak megfelelően történhet. Az ópiátok illegális formái között a heroin, a morfin, és a mákgubókból főzött úgynevezett máktea a legnépszerűbb. Hatások, amiért fogyasztják: Intravénás használatkor egy hirtelen jelentkező és elmúló kéjérzet, az úgynevezett "flash" érzés lép fel. Eufóriát okozó hatása erős, emellett általában egy kellemes, lebegő állapot jön létre, melyre a nyugalom és a befelé-fordulás a jellemző. A hatás egyébként egyénenként változó, az első használat némelyeknél kifejezetten negatív élményt jelent. Mellékhatások, következmények: A heroin számos testi elváltozást okoz: csökkenti a vérnyomást, szűkíti a pupillát, lassítja a bélműködést, hosszan tartó használat esetén állandó székrekedést okozva. Kezdeti használatakor gyakran hányinger, hányás lép fel. Gátló hatást fejt ki a légzésre. Általában csökkenti az étvágyat és a szexuális aktivitást. Túladagolása halált okozhat, a légzőközpont bénulása miatt fulladás, emellett szívritmuszavar lép fel. A túladagolás leginkább az anyaghoz nem szokott személyt veszélyezteti. A feketepiacon található heroin gyakran szennyezett, ezért hatóanyagtartalma változó, hatása nehezen kiszámítható. A gyakorlott heroin-használók ezért az anyagot 12. oldal
először "bepróbálják": ez egyfajta előkóstolás, melynek segítségével a szer minősége megállapítható. Előfordul, hogy egy "véletlen" heroin-halál mögött egy végképp kilátástalan helyzetbe került ember öngyilkossági szándéka húzódik meg. A heroin rendszeres használata számos következménnyel jár: csökken az immunvédekezés, ezt súlyosbítja a nem kielégítő táplálkozás. Romlanak, később kihullhatnak a fogak. Különböző fertőzések lépnek fel, melyek különösen intravénás használatnál veszélyesek, lásd hepatitis, AIDS. Emellett a heroin rombolja az illető szociális kötődéseit, az egyén egyre inkább elszigetelődik, egzisztenciálisan lecsúszik. Függőséget okozó hatás: Erős pszichés és testi függést okoz. A tolerancia gyorsan kialakul. A szer hiányában a használt adagtól és a használat időtartamától függő erősségű testi tünetek lépnek fel, melyek a következők: hidegrázás, izzadás, könnyezés, orrfolyás, hasmenés, csont és ízületi fájdalmak, alvásképtelenség, ingatag vérnyomás, pupillatágulat és súlyos szorongások. A folyamat egyébként csak a legritkább esetben halálos kimenetelű. Az elvonáson átesettek beszámolói szerint a testi tünetek eltörpülnek a lelki szenvedés mellett, melyet a szer utáni sóvárgás okoz. Az elvonás testi panaszai aránylag rövid időn (7-1o nap) belül megszűnnek, míg a lelki problémák, a depresszió hosszú ideig fennállhatnak. Használat módja: A heroin számos módon használható: cigaretta formájában, fóliáról füstölve az úgynevezett "sárkányeregetés" módszerével, orrba szippantva és intravénásan. Átlagos dózis: 5o mg-1g. Rendszeres használóknál ez akár napi több gramm is lehet. 13. oldal
Végezetül, néhány elterjedt tévhitre hívjuk fel a figyelmet: 1. Az egyszeri kipróbálástól egyenes út vezet az elvonókúráig Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a kipróbálók túlnyomó többsége nem válik drogfüggővé. 2. A drogproblémát börtönnel vagy kényszerzubbonnyal kell kezelni. A drogprobléma elsősorban nem rendőri vagy orvosi kérdés. A megelőzésnek a születésnél kell elkezdődnie egy nyitott, harmonikus család védőburkában. Emellett az igényes életre, értékekre történő oktatásban, a felelősségre való nevelésben a tanárok egyéni példaadása is nagyon fontos. 3. Minden drog egyformán veszélyes A testi egészség szempontjából nézve igen, míg egyes drogok egyszeri kipróbálása is túladagoláshoz, halálhoz vezethet (heroin), más drogoknál halálos dózis nem ismert (marihuána). Pszichés károsodás szempontjából az egyébként kevésbé veszélyes hallucinogének egyszeri kipróbálása is veszélyes lehet, különösen labilis pszichéjű egyéneknél. Addiktív potenciált illetően az ópiátok állnak az első helyen. 14. oldal