Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola Tantárgy neve: A magyar közigazgatás-tudomány kihívásai a nemzetközi folyamatok tükrében Oktató: Dr. Szamel Katalin, PhD egyetemi docens, NKE, KTK A tantárgy típusa: szabadon választható szaktárgy Az oktatás nyelve: magyar A tantárgy szakmai tartalma: A hallgatók mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben szerény ismereteket sajátítanak el a közigazgatástudományról. Szakdolgozataik pedig általában egy témához kapcsolódnak, valójában azonban felkészültségük folytán nem igazán tudnak különbséget tenni a tekintetben, hogy mely szerzők milyen tudományos háttérrel rendelkeznek, egyes témákat illetően a szerzők mennyire tekinthetők kompetensnek. Természetesen a konzulensek ilyenkor még segítségükre vannak, s így van ez a PhD dolgozatok készítésekor is, azt követőn azonban maguknak kell boldogulniuk, s ez csak akkor lehetséges, ha el tudnak igazodni a tudomány világában. Ezért gondoljuk azt, hogy egy a magyar közigazgatástudományról tartott kurzus okvetlenül hozzátartozik a doktori képzésben részesülők alapos tudományos felkészítéséhez. A kurzus keretében nem a magyar közigazgatástudomány mérlegét kívánjuk megvonni, hisz az, ha nem is kilátástalan, de nem is lehet valóban komoly vállalkozás. (Némiképp más lenne a helyzet, ha itt olyan előzményekre támaszkodhatnánk, melyek ezt az értékelést a témához méltó módon és terjedelemben elvégezték volna.) S bár végül is természetesen minden közigazgatástudományi munkának az a célja, hogy a közigazgatás állapotairól adjon számot, mi itt mégis inkább arról igyekszünk majd szólni, hogy a közigazgatástudomány eredményei meddig jutottak el, hol tartanak, illetve hova mutatnak A II. világháború előtti korszakra vonatkozó irodalom viszonylag gazdagabb, hisz annak méltatására Szamel Lajos egy monográfiát szentelt elvégezte kal az alábbiakban azért nem kívánok foglalkozni, s a hallgatók rendelkezésére áll részben Közigazgatástudományi antológia vonatkozó fejezetében, részben a Magyar közigazgatástudomány klasszikusai c. kötet által, mely egy reprezentatív összeállítás a polgári magyar közigazgatástudományról. Tartalmazza a lényegesebb irányzatokat, és egy-egy szerző néhány olyan alkotását mutatja be, melyekről a kötet szerkesztői úgy vélték, hogy máig aktuális tartalmat hordoznak, megjelenésük idején kifejezetten újdonságnak számítottak a magyar közigazgatástudományban. 1
A II. világháború utáni magyar közigazgatástudomány átfogó értékelésére azonban eleddig alig került sor. Ennek oka részben az az óvatosság, hogy kortársakat, különösen a még élő kortársakat ne értékeljünk és főleg ne bíráljunk, részben azonban valószínűleg az is, hogy az értékelésnek nem volt sem elegendő perspektívája, sem olyan szempontja, aminek alapján az elvégezhető lett volna. A szocialista periódusban született munkákat mint értéküket vesztetteket lényegében egyfajta általános bizalmatlanság övezi, miközben valójában e korszak bázis számos tekintetben maradandó műveket méghozzá komoly tudományos bázison, s jelentősen járult hozzá ahhoz, hogy már a szocializmus időszakában megszülessenek azok a művek, amelyen világszínvonalon tartották a magyar közigyazgatástudományt, és irányokat mutattak a kövő számára is. A rendszerváltás körüli időszak számos feladatot hárított a közigazgatástudomány művelőire, ami nem csak azt jelentette, hogy sokan - kiváló képességű kutatók közigazgatási vezető pozíciókba kerültek, ami kétségtelenül hátráltatta kutatói tevékenységüket, vagy azoknak új színezetet adott, amelynek inkább a gyakorlatiasabb, és nem annyira az elméleti problémák megoldása volt a fő iránya. Ráadásul a közigazgatás hatalmas joganyagát nem lehetett oly sietséggel hatályon kívül helyezni, mint az Alkotmányt, mert az - előre belátható módon - nagyobb káoszt jelentett volna, mint átmeneti hatályban tartása, ami végül lényegében 20 évig tartó folyamatos megújítási periódust eredményezett, ami ráadásul nem minden esetben szerves fejlődés eredményeként született meg, hanem az Európai Unió elvárásrendszerének hatályos jogunkban való megjelentetése által. Ezen túl volt egy általános elbizonytalanodás a közigazgatással kapcsolatban általában, értékelésével kapcsolatban pedig különösen, hiszen a rendszerváltás olyan helyzetet teremtett, és egy olyan új működési üzemmódra való átállást jelentett a közigazgatás számára, amely minden bizonnyal sokkolóan új volt, amely egy olyan új feltételrendszer kidolgozását és működésbe hozatalát kívánta meg, amelyre a magyar közigazgatástudomány nem volt igazán felkészülve. Különösen arra nem, hogy a magyar politikai élet olyan helyzetek elé állítja, amelyekre nem volt kész megoldási javaslatuk, vagy az nem nyert meghallgatást, mert (okkal, ok nélkül) a politikusok úgy vélték, hogy a tudományos igazságok kimondása valamiféle időponthoz köthető. A jogalkotás szintjén ez azt jelentette, hogy átültetés helyett gyakran csak az igényeknek való formális megfelelést elégítette ki a jogalkotás, az elmélet pedig abba a helyzetbe került, hogy olykor kissé az események után kullogva próbálta meg feldolgozni és részben kritizálni a már bekövetkezett jogalkotási meglepetések garmadáját, ám nem tudta a folyamatokat előre tervezhetővé tenni. A világtendenciák ismerete nem volt elegendő ahhoz, hogy az egyre gyakorlatiasabbá váló szükségleteket képes legyen kielégíteni, ahol pedig a tudomány elég ismerettel rendelkezett, ott gyakran a politika ad-hoc-izmusa fektette két vállra a jó szándékú és perspektivikus gondolatokat. A közigazgatástudomány művelésének lehetőségei megsokasodtak, a feldolgozott témák sokasága és specializálódottsága azonban miközben fontos részösszefüggésekre mutat rá, valójában hiányolja azt a szilárd elméleti bázist, ami a közigazgatási jogrend koherenciáját biztosítaná. A tantárgy bevezetésétől azt reméljük, hogy ezt az elméleti bázist szilárdabbá teszi, s a jövő kutatógenerációja számár megkönnyíti az orientálódást.. 2
A tantárgy óráinak tematikája: A magyar közigazgatástudomány korszakai és irányzatai Kiket nevezhetünk klasszikusoknak a magyar közigazgatástudományban? (legjelentősebb szerzők és főbb műveik? I. A legjelentősebb szerzők és főbb műveik? II. A szocialista periódus hagyatéka Közigazgatástudomány a rendszerváltás után A közigazgatástudomány ma. Az előadásokat alkalmanként 4 órásra tervezzük A hallgatók a félév során 9 önálló feladatot vállalnak, mely egy szerző munkássága, vagy egy irányzat képviselői lehetnek. A félév egy helyszínen elkészített esszé megírásával zárul, melyhez a hallgatók szakirodalmat használhatnak, esetleg az internetet is. Irodalomjegyzék Szamel Lajos: A magyar közigazgatástudomány KJK. 1977. 413. old. Tamás András: A közigazgatási jog elmélete. 2007, Budapest Lőrincz Lajos: Közigazgatástudományi antológia I-II. kötet Bp, 1994, Unió Lőrincz Lajos (szerk.): A magyar közigazgatás tudomány klasszikusai 1874-1947. Bp, 1988, KJK Lőrincz Lajos: Közigazgatás-tudományi antológia HVG-ORAC, 2007, Bp. A közigazgatás tudományos vizsgálata egykor és ma c. konferenciakötet (szerk: Fazekas Marianna )Gondolat Kiadó, 2011 160 oldal BALÁZS ISTVÁN: A kormányok döntéshozatali mechanizmusa, különös tekintettel a konzultatív testületek szerepére. Nemzetközi összehasonlítás.in: Horváth M Tamás (szerk.) Kormányzati működés.budapest: MTA Jogtudományi Intézet, 2004. p. 38. BALÁZS ISTVÁN: A közigazgatás változásai Magyarországon és Európában a rendszerváltástól napjainkig.debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011. 203 p. BALÁZS ISTVÁN: Kormányzás az EU tagállamaiban (In: Lorincz L szerk:közigazgatás az Európai Unió tagállamaiban: összehasonlító közigazgatás) Budapest: Unió Lap- és Könyvkiadó, 2006. pp. 377-423. BALÁZS ISTVÁN: Új tendenciák a közigazgatás-tudományban.in: Balázs István (szerk.) Közigazgatás-elmélet. Egyetemi tankönyv.debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011. pp. 225-236. BIBÓ ISTVÁN Válogatott tanulmányok BOÉR ELEK: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog Budapest, 1912. 3
BONCZ FERENC: A magyar közigazgatási tudomány kézikönyve Budapest, 1876. CONCHA GYŐZŐ: Politika, II. kötet: Közigazgatástan Budapest, 1905. CSIKY KÁLMÁN: A magyar állam közigazgatási joga Budapest, 1888. EREKY ISTVÁN: Közigazgatás és önkormányzat Budapest, 1939. FAZEKAS MARIANNA: Köztestületek I.II. Magyar Közigazgatás 1993 3. és 4. sz. 142-152, és 206-217. Fésűs György: A magyar közigazgatási jog kézikönyve Budapest, 1880. GAJDUSCHEK GYÖRGY Gajduschek György, Hajnal GyörgyKözpolitika. A gyakorlat elmélete és az elmélet gyakorlata.budapest: HVG ORAC, 2010. 412 p. GAJDUSCHEK GYÖRGY Közszolgálat. A magyar közigazgatás személyi állománya és személyzeti rendszere az empirikus adatok tükrében Budapest: KSZK-MKI, 2008. 304 p GAJDUSCHEK GYÖRGY REndnek lenni kellene. Tények és elemzések a közigazgatás ellenőrzési és bírságolási tevékenységéről.budapest: KSZK-MKI, 2008. 339 p. GRÜNWALD BÉLA: A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve Budapest, 1880. HARMATHY ATTILA: Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás Akadémiai Kiadó 1983. HOLLÓ ANDRÁS A közigazgatás ügyészi felügyeletének államjogi alapkérdései Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989 HOLLÓ ANDRÁS: Az államjogtól a jogállamig. (A közjog forradalmai.) Bp., 1993 Jászi Viktor: A magyar közigazgatási jog alapvonalai Debrecen, 1907. KALAS TIBOR: Számítógép az államigazgatásban, Bp. KJK. 1979 KALTENBACH JENŐ: Az önkormányzati felügyelet Universum Kiadó, Szeged, 1991 KISS LÁSZLÓ: A közigazgatás szerepe a jogalkotásban Unió Kiadó, Budapest 1995. KILÉNYI GÉZA A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. Budapest: Complex, 2009. KMETTY KÁROLY: A magyar közigazgatási és pénzügyi jog. Budapest, 1911. KMETTY KÁROLY: Magyar közigazgatási jog. Budapest, 1896. KOVÁCS ISTVÁN: Az államigazgatás fogalmának meghatározása c. munkájában (Állam és Jogtudományi Intézet értesítője 1957 I. sz.), melyben kifejti, hogy milyen kört ölel fel az államigazgatáshoz, és mi a viszonya az igazgatástudományhoz. KULCSÁR KÁLMÁN A szociológiai gondolkodás fejlődése c. művében a bürokratikus, Az ember és társadalmi környezete című Tanulmánykötetében (1969) 4
LOVÁSZ JÁNOS: A kameralisták szerepe az abszolút monarchiában Jogtudományi Közlöny 1976. évi 2. szám LŐRINCZ LAJOS - NAGY ENDRE - SZAMEL LAJOS: A közigazgatás kutatásának tudományos irányzatai Budapest, 1976. Madarász Tibor: A magyar államigazgatási jog alapjai Budapest, 1989. MADARÁSZ TIBOR: Városigazgatás és urbanizáció (A városigazgatási tevékenység elméleti modellje). Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. MAGYARY ZOLTÁN: A magyar közigazgatás racionalizálásának programja Budapest, 1932. MAGYARY ZOLTÁN: Amerikai államélet. A közigazgatás útja az Amerikai Egyesült Államokban Budapest, 1934. MAGYARY ZOLTÁN: Közigazgatási vezérkar Budapest, 1938. MAGYARY ZOLTÁN: Magyar közigazgatás Budapest, 1942. MAJTÉNYI LÁSZLÓ: Az ombudsman - a jogok biztosa, 1992, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 138.o. MÁRFFY EDE: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog Budapest, 1926. MARTONYI JÁNOS A közigazgatás jogszerűsége a mai államban (1939), MARTONYI JÁNOS Az államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata (1960) MOLNÁR MIKLÓS: A közigazgatás döntési szabadsága. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó Bp 1994 MOLNÁR MIKLÓS: A közigazgatási jogtudomány aktuális problémái Jogtudományi Közlöny, 1995. évi 4. szám MOLNÁR MIKLÓS: Funkcionalizmus és a jogtudomány új szemléleti horizontja. Magyar Jog 1995/2. Közigazgatási anyagi szankciók az egyes közigazgatási szakterületeken. Magyar Közigazgatás 1999/5. NAGY MARIANNA: Interdiszciplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához : 2011, ELTE Eötvös Kiadó Kft.: 214 PÁLNÉ KOVÁCS ILONA :Regionális politika és közigazgatás Dialóg Campus, 2001 304 oldal PATYI ANDRÁS (Szerk) Közigazgatási hatósági eljárásjog Budapest; Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2009. PATYI ANDRÁS (Varga Zs. András)Általános közigazgatási jog Budapest; Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2009. pp. 5
PESCKA VILMOS: A jogviszonyelmélet alapvető kérdései Budapest, 1960. Politika és politikatudomány. Válogatta és szerkesztette Bihari Mihály. A szerzők: Kulcsár Kálmán, Tőkei Ferenc, Görgényi Ferenc, Papp Zsolt, Gombár Csaba, Schmidt Péter, Bihari Mihály, Paczolay Péter, Szabó Máté. RÁTZ ATTILA : A törvényesség és a közigazgatás, Akadémiai Kiadó (Budapest) 1990 Reviczky József: Introductia ad politicam regni Hungariac. Pest, 1790. SÁRKÖZY TAMÁS:Államszervezetünk potenciazavarai., HVG ORAC, 2006. SZAMEL KATALIN: Közigazgatás az állampolgárért, vagy állampolgár a közigazgatásért. KJK, Bp. 1988 SZAMEL LAJOS: A protekció, a korrupció és a többi Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1989. SZAMEL LAJOS: Az államigazgatás felelősségi rendszere KJK 1986, SZAMEL LAJOS Az államigazgatás törvényességének jogi biztosítékai (1958) SZENTPÉTERI ISTVÁN: Az igazgatástudomány szervezéselméleti alapjai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974. 449 p. TAKÁCS ALBERT: A közigazgatási reformok szükségessége és lehetősége, Állam és Jogtudomány 30évf., 1-2 sz.. 174-230 old TAMÁS ANDRÁS: Legistica. A jogalkotástan vázlata. Szent István Társulat, Budapest, 2005. 4. kiadás. TOMCSÁNYI MÓRIC: A magyar közigazgatási jog alapintézményei Budapest, 1926. TORMA ANDRÁS:Európai közigazgatás, régiók, önkormányzatok (monográfia)budapest: Virtuóz, 2001. 248 p. TÖRÖK LAJOS: Az állami ellenőrzés szocialista rendszere.1971, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (Budapest) VADÁL ILDIKÓ: A közigazgatási jog kodifikációja (stabil kormányzás, változó közigazgatás) c. monográfiája. 206 Dialog Campus 275 old VÁGI GÁBOR: Versengés a fejlesztési forrásokért Területi elosztás-társadalmi egyenlőtlenségek KJK, Budapest 1982. 225. VARGA ZS ANDRÁS (társszerző): Patyi András (társszerző, szerk.): A közigazgatási hatósági eljárások joga. Győr: Universitas-Győr Kht., 2005, 6
VARGA ZS ANDRÁS: Az ombudsman szerepe a végrehajtó hatalom ellenőrzésében. In Heizerné Hegedűs Éva (szerk.): Az ombudsman intézménye és az emberi jogok védelme Magyarországon. Budapest: Országgyűlési Biztosok Hivatala, 2008, 82-99. VEREBÉLYI IMRE, Marcou G (szerk.)new Trends in Local Government in Western and Eastern Europe Brussel: IIAS, 1993. 265 p. VEREBÉLYI IMRE: A tanácsi önkormányzat K J K, Budapest, 1987. 432. old 7