Kézirat. Kérjük ebben a változatban nem hivatkozni!

Csata István Kiss Tamás: Demográfiai perspektívák Hargita megyében. A Hargita megyei magyar, roma és román népesség regionálisan bontott elıreszámítása Kézirat. Kérjük ebben a változatban nem hivatkozni! 1

CSATA ISTVÁN KISS TAMÁS:...1 DEMOGRÁFIAI PERSPEKTÍVÁK HARGITA MEGYÉBEN...1 A HARGITA MEGYEI MAGYAR, ROMA ÉS ROMÁN NÉPESSÉG...1 REGIONÁLISAN BONTOTT ELİRESZÁMÍTÁSA...1 BEVEZETÉS...3 1. AZ ELİRESZÁMÍTÁS MÓDSZERTANA...5 2. A ROMÁK SZÁMA HARGITA MEGYÉBEN...8 2.1. Nyelvtudás...8 2.2. Nemzetiség...9 2.3. Többes kötıdések?...11 2.4. Kérdezıbiztosok általi kategorizáció...12 2.5. Szakértıi besorolás...14 2.6. A megye és a régiók etnikai összetétele: az elıreszámítás kezdıértékei...19 3. FOLYAMATOK ÉS HIPOTÉZISEK...21 3.1. Korszerkezet...22 3.2. Termékenység...27 3.3. Halandóság...33 3.4. Migráció...38 3.5. Asszimiláció...43 3.6. A hipotézisek összefoglalása...51 4. AZ ELİRESZÁMÍTÁS EREDMÉNYEI MEGYEI SZINTEN...55 4.1. A népesség számának és összetételének alakulása nemzetiség szerint az alapverzió szerint...55 4.2. A migráció alternatív forgatókönyvei...70 4.3. A termékenység és halandóság alternatív forgatókönyvei...76 5. AZ ELİRESZÁMÍTÁS EREDMÉNYEI A KISRÉGIÓKBAN...85 5.1. Csíkszereda...86 5.2. Székelyudvarhely...89 5.3. Alcsík...91 5.4. Felcsík...93 5.5. Gyergyó...95 5.6. Maroshévíz...97 5.7. Udvarhely...99 5.8. Keresztúr...101 5.9. Szentegyháza...103 6. ÖSSZEFOGLALÓ...105 6.1. A népesedési kilátások erdélyi viszonylatban...105 6.2. A roma népesség növekedésébıl adódó problémák...110 SZAKIRODALOM...113 MELLÉKLETEK...120 2

Bevezetés Jelen tanulmány szerzıi 2007-ben adták közre az erdélyi magyar népességre vonatkozó regionálisan bontott elıreszámításukat. (Csata-Kiss 2007) Az elıreszámítás kiindulópontja a 2002-es (népszámlálási) év volt, amikorra ismertük a népesség korév, nem és nemzetiség szerinti megoszlását. Az elıreszámítás a kohorszkomponens-módszer segítségével 20, illetve 30 évre vetítette elıre a teljes és a magyar népességet. A számításokat három szinten végeztük el, a teljes erdélyi (és erdélyi magyar) népességre, a 16 erdélyi megyére, illetve 42 úgynevezett oktatási kisrégióra. A vizsgálatban tehát kiemelt szerepet kapott a regionális jelleg. Ennek oka egyrészt, hogy a korábbi elemzések alapján 1 tudatában voltunk a népesedési perspektívák nagyfokú regionális különbségeinek. Másrészt a népességelıreszámítás elsısorban közpolitikai célokat követett; az iskoláskorú népesség várható alakulásának bemutatásával az intézménytervezést kívánta segíteni. Ebben a tekintetben a kisrégiók szintje volt a leginkább érdekes. A 2007-es vizsgálat regionális jellegébıl adódóan Hargita megye teljes, illetve magyar népességét is elıreszámoltuk, mégpedig öt régióra bontva. 2 Az újabb elıreszámítást a Hargita Megyei Tanács ilyen irányú megrendelése mellett mégis több tényezı indokolja: - Egyrészt és ezt tekintjük a leginkább fajsúlyos érvnek a korábbi vizsgálat kizárólag a népszámlálások nemzetiségi megoszlásait vette figyelembe. Ezek alapján egy kétosztatú etnikai térszerkezetet képe rajzolódott ki. A népszámlálás szerint Udvarhelyszéken, a Csíki-, illetve a Gyergyói-medencében a nem magyar népesség aránya nem számottevı, csupán Csíkszeredának, Gyergyószentmiklósnak, Balánbányának és Vaslábnak van jelentıs román lakossága. A megye északi részén, Maroshévíz környékén ezzel szemben a román etnikum van többségben, a jelentıs arányú magyar kisebbség mellett. A különbözı terepkutatások, 3 az önkormányzatok szintjén lefolytatott adatfelvételek, 4 illetve a speciális 1 Ezzel kapcsolatban lásd Kiss szerk. 2004. 2 Ezek a Csíki medence, Gyergyó, Udvarhely, Keresztúr, illetve Szentegyháza környéke voltak 3 A teljesség igénye nélkül lásd. Gagyi szerk. 1996; Bodó szerk. 2002; Szabó 2002; Voiculescu 2007. 3

eljárással készített survey-k 5 azonban nem erısítik meg a népszámlálásokban megjelenı nemzetiségi struktúrát. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a térségben a magyarok és románok mellett jelentıs számú roma él. Vizsgálatunk egyik fı célja az volt, hogy a Hargita megyei romák számáról, demográfiai jellemzıirıl és e népesség várható alakulásáról képet adjon. - Másrészt a korábbi vizsgálatban használt regionális felosztás újragondolása is felmerült. Több helyrıl érdeklıdés mutatkozott a nagyobb városok (Csíkszereda és Székelyudvarhely) népesedési kilátásai iránt. Jelen vizsgálatban ezeket külön egységként kezeltük. Másrészt a korábban egységesen kezelt Csíki medencét, illetve Gyergyót is kisebb területi egységekre osztottuk. Így a korábbi öt helyett kilenc régióval számoltunk. Ezek Csíkszereda, Székelyudvarhely, Alcsík, Felcsík, Gyergyó, Maroshévíz, Udvarhely, Keresztúr és Szentegyháza. Az egyes régiókhoz a következı községek/városok taroznak: Régió Csíkszereda Csíkszereda Székelyudvarhely Székelyudvarhely Alcsík Felcsík Gyergyó Maroshévíz Udvarhely Keresztúr Szentegyháza 1. Az elıreszámítás során használt régiók Város/község Tusnádfürdı, Csíkkozmás, Csíkszentgyörgy, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentlélek, Csíkszentmárton, Csíkszentsimon, Kászonaltíz, Tusnád, Balánbánya, Csíkcsicsó, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Csíkpálfalva Csíkrákos, Csíkszentdomokos, Csíkszentmihály, Csíkszenttamás Csíkszépvíz, Gyimesfelsılok, Gyimesközéplok, Karcfalva, Madéfalva Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóditró, Gyergyóremete, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu, Vasláb Maroshévíz, Borszék, Bélbor, Galócás, Gyergyóholló, Gyergyótölgyes Gyergyóvárhegy, Salamás Bögöz, Farkaslaka, Felsıboldogfalva, Fenyéd, Homoródszentmárton, Kányád, Korond, Máréfalva, Nagygalambfalva, Oklánd, Oroszhegy, Parajd, Székelyderzs, Székelyvarság, Zetelaka Székelykeresztúr, Etéd, Siménfalva, Székelyandrásfalva, Szentábrahám, Újszékely Szentegyháza, Homoródalmás, Kápolnásfalu, Lövéte 4 A Human Dynamics által elvégzett Inclusion 2007 (Fleck-Rughiniş ed. 2008), illetve a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikai szegregációs modellek Romániában (Toma 2010) vizsgálatok. 5 A KSH Népességtudományi Kutatóintézet Életünk Fordulópontjai Erdély (Spéder szerk. 2009), illetve a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Demográfia, rétegzıdés, nyelvhasználat vizsgálatok. 4

- Harmadrészt tanulmányuk fokozott figyelmet kíván szentelni a megyét jellemzı regionális sajátosságok bemutatásának, a népesedési tendenciák romániai, illetve erdélyi összehasonlításának, illetve a 2002 és 2008 közötti periódusra vonatkozó adatok elemzésének. 1. Az elıreszámítás módszertana Hargita megyei elıreszámításunk során az erdélyi vizsgálathoz hasonlóan a kohorszkomponens-módszert alkalmaztuk, amelynek elınye, hogy a népességszámra, illetve nyers mutatókra alapuló becslésekkel szemben a népességszám alakulását kor és nem szerinti bontásban képes nyomon követni. A módszer amellett, hogy részletesebb (és így közpolitikai szempontból jobban hasznosítható) eredményekre vezet a lineáris projekciónál pontosabb. Egy népesség számának várható alakulását nagyban befolyásolja a korösszetétel, amit a kezdıévben ismerünk. A természetes népmozgalmi eseményeket, a szülést, illetve az elhalálozást részben az emberi életciklust szabályozó biológiai tényezık határozzák meg. Így annak ellenére, hogy a gyermekvállalást befolyásolja a társadalmi és kulturális környezet kemény korlátokat állít, hogy a nık (általában) 15 és 49 éves koruk között termékenyek. Az elhalálozások és a korszerkezet közötti összefüggés még nyilvánvalóbb. A halálozást és a termékenységet természetesen a társadalmi, kulturális és gazdasági körülmények is befolyásolják, ezek azonban viszonylag lassan (long durrée) változnak, így viszonylag pontosan elırejelezhetık. A népesség-elıreszámítások legproblematikusabb elemét a vándormozgalmak jelentik, hisz a migrációnak az emberi életcikluson belül nincs semmilyen biológiailag meghatározott helye és a vándorlást befolyásoló társadalmi tényezık (pl. a befogadó országok migrációpolitikai döntései) is sokkal esetlegesebbek: azok egyik évrıl a másikra megváltozhatnak. A kohorszkomponens-módszerrel történı elıreszámítások kétféleképpen végezhetık el. Egyik esetben a vizsgált népességet ötéves korcsoportok szerint vetítjük elıre. Ez alapján a népesség ötéves periódusonkénti elıreszámítása végezhetı el (pl. 2002 2007 2012- ). A második eljárás során a népesség koréves összetételébıl indulunk ki, és éves periódusokra 5

számítjuk elıre a népességet. Mind a 2007-es, mind a mostani, Hargita megyei vizsgálatunkban ezt az utóbbi módszert használtuk. A kiinduló évre szükségünk van tehát a népesség kor és nem szerinti összetételére. Ilyen adatokkal nemzetiségi bontásban 2002-bıl rendelkezünk, így ez lesz a népességelıreszámítás kiinduló éve. A népszámlálási adatokat Statisztikai Hivatal (INS) községsoros bontásban bocsátotta rendelkezésünkre, a magyar és a teljes népesség vonatkozásában. 6 (1) A módszer alapelve szerint az adott évben (január 1-jen) az i életkorú népesség számát megkapjuk, ha az elızı évben (január 1-jén) i-1 életkorú népesség számából levonjuk az adott korban meghaltak számat, és elszámoljuk az adott életkorú népességet érintı vándorlást. (2) A születésszámot a 15 49 éves nık számának és a megfelelı koréves termékenységek szorzatainak összegeként kapjuk. Az adott évben 0 évesek számát az elızı évben születettekbıl számoljuk, figyelembe véve a csecsemıhaladóságot és a migrációt. (3) A népességszámot meghatározó demográfiai folyamatokat (a halandóságot, a termékenységet és a vándorlást) egymástól függetlenül becsüljük, vagyis ezek alakulására független hipotéziseket állítunk fel. Mindhárom tényezı esetében kor és nem szerint bontott mutatószámokra van szükségünk a számítások elvégzéséhez. (4) A halandóság becslésében a születéskor várható élettartamnak (E0) van jelentısége, amit a férfiakra és a nıkre külön számolunk. A születéskor várható élettartam egy olyan szintetikus mutató, amely áttekinthetı módon jellemzi a halandóság különbségeit. Ugyanakkor a várható élettartamot egy a kor-specifikus elhalálozási valószínőségeket tartalmazó halandósági táblából számítjuk. Az elıreszámítás során az eljárás fordítottja történik, vagyis a várható élettartamból becsüljük az elhalálozási valószínőségeket. (5) A termékenység tekintetében a teljes termékenységi aranyszámon (TFR) keresztül fogjuk a hipotéziseinket megfogalmazni. Itt a képletet bonyolítja, hogy nem pusztán a TFR szintének, hanem a termékenységi naptárnak a változását is feltételezzük. Kelet-Európában és így Székelyföldön is általános tendencia, hogy a termékeny életszakasz elsı fele (15-24 év között) le-, a második fele (25 év felett) pedig felértékelıdik. Ezért a hipotézisekbe a 6 A magukat cigánynak vallók korösszetételét megyei bontásban ismertük. Ennek a községsoros ismerete azonban az alacsony esetszámok miatt nem is hordozott volna magában többletinformációt. A késıbbiekben részletesen kitérünk arra, hogy a (környezete által) cigány(nak tartott) népesség korszerkezetét hogyan határoztuk meg. 6

gyermekvállalás késıbbre tolódását is beépítettük. A roma népesség esetében egy ettıl eltérı tendenciával számolunk, amit a továbbiakban ismertetünk. (6) A migráció elırejelzése mint arra a késıbbiekben kitérünk a legproblematikusabb. Általánosan elfogadott, hogy a halandóság elırebecslésénél a legkisebb a bizonytalanság, a termékenység esetében pedig a népesség-elıreszámítások forgatókönyveinek és a tényleges demográfiai folyamatoknak az illeszkedése már kisebb. A vándormozgalmi folyamatok becslésében azonban ez utóbbinál is sokkal nagyobb az esetlegesség. A vándormozgalmi folyamatok által intenzíven érintett Romániában és Székelyföldön azonban a vándormozgalmi folyamatok figyelmen kívül hagyásával nem értelmes népesség-elıreszámításokat készíteni. Így a modellben a vándormozgalmi egyenleg vonatkozásában is hipotéziseket fogalmazunk meg. Ezt nyers formában (ezrelékben) adjuk meg, amit ahogy azt a késıbbiekben bemutatjuk szintén kor és nem szerinti arányszámokra bontunk fel. (7) Az erdélyi magyarokra fókuszáló népesség-elıreszámítás során a halandóság, a termékenység, illetve a vándormozgalmak elemzése mellett az asszimilációs folyamatokat is tekintetbe vettük. Ez az alkalmazott modellben a magyar nemzetiségőek a vegyes házasságokban keletkezett veszteségeként jelent meg. A Hargita megyei elıreszámítás során az asszimilációs folyamatokkal csupán román-magyar relációban és csupán a maroshévízi régióban számoltunk. A döntésünk melletti érveket, illetve a folyamatok részletes kifejtését a következı fejezet tartalmazza. (8) A népesség-elıreszámítást a három meghatározó nemzetiségre, a magyarokra, a románokra és a romákra külön végeztük el, a teljes népességet pedig ezek összegeként számítottuk ki. Más szóval a teljes népességre nem, csupán az egyes nemzetiségekre fogalmaztunk meg forgatókönyveket. (9) Az elıreszámítást két szinten, a teljes Hargita megye, illetve az egyes régiók esetében végeztük el. Arra törekedtünk, hogy a regionális és megyei szint között konzisztencia legyen úgy a hipotézisek, mind az eredmények tekintetében, vagyis a regionális mutatók (és eredmények) összege feleljen meg a megyei szinten meghatározott/kapott értékeknek. 7

(10) Az elıreszámítást egy erre a célra készített szoftver segítségével végeztük el. Miután a számításokat automatizáltuk, ez tetszıleges számú forgatókönyv futtatását tette lehetıvé számunkra. 2. A romák száma Hargita megyében A rendszerváltást követıen Kelet-Európa szerte a tudományos és közéleti viták homlokterébe került a romák reális számára vonatkozó kérdés. A vitákra az adott okot, hogy a romák számára vonatkozó becslések függnek az alkalmazott kategorizációs technikáktól. Más szóval a romák számára vonatkozó becslésünk attól fog függeni, hogy kit (és mi alapján) tekintetünk romának/cigánynak. Egyes szerzık (Ladányi-Szelényi 1997; Emigh és mások 2001) éppen ezért amellett érveltek, hogy a kérdésre nem is adható egyetlen, objektíve helyes válasz. Szerintük az, hogy kit tekintünk romának (következésképpen, hogy hány romát tartunk számon) a kategorizációs küzdelmek részéként értelmezendı, a különbözı eljárásoknak pedig egyaránt van/lehet társadalmi relevanciájuk. A kelet-európai gyakorlat minden esetre több alapvetı kategorizációs eljárást ismer. A következıkben ezeket ismertetjük, illetve meghatározzuk, hogy az egyes eljárások (és a létezı adatok) alapján Hargita megyében mekkora roma népességrıl beszélhetünk. 2.1. Nyelvtudás Egyrészt tekinthetjük romának azokat, akiknek a romani (valamelyik dialektusa) az anyanyelve, vagy azokat, akik ismerik/beszélik a romanit. Az 1880 és 1910 közötti magyar népszámlálások például az anyanyelvre kérdeztek rá, és azt a nemzetiség objektív mutatójának tekintették (Arel 2002). Így a cenzusok a nyelvében már akkor nagymértékben a környezetéhez hasonult cigányságnak csupán kisebb részét mutatták ki. Jellemzı, hogy a tágan vett Erdély területén az 1890-es népszámlálás 64 ezer cigány anyanyelvőt talált, míg a hatóságok által végzett 1893-as cigányösszeírásban 150 ezer cigány szerepelt. A mai Hargita megye területén a korabeli magyar népszámlálások nem találtak cigány anyanyelvőeket, de a cigány anyanyelvőek száma az 1930 és 2002 közötti román népszámlálások szerint is 8

alacsony. Ennek oka, hogy a cigányok túlnyomó többsége Hargita megyében magyar anyanyelvő. Jelentıs részük (a házi cigányok többsége) a cigány nyelvet egyáltalán nem ismeri. Nem feledhetjük tehát, hogy amikor Hargita megyei cigányokról szélünk, egy olyan közösséget vizsgálunk, amely túlnyomó többsége egyben a magyar nyelvi közösség részét képezi. 2.2. Nemzetiség 2. A cigány anyanyelvőek száma Hargita megyében az 1930-as, 1966-os, 1992-es és 2002-es népszámlálás szerint Népszámlálás Cigány éve anyanyelvőek 1930 476 1966 568 1992 1505 2002 1238 Forrás: Varga 1998 Másik kézenfekvı lehetıség, ha azokat tekintjük cigánynak/romának, akik ilyen nemzetiségőnek vallják magukat. Az önbevalláson alapuló és egy kulturális értelemben vett nemzeti azonosságot kifejezı nemzetiség a második világháború után Kelet-Európában egyértelmően az etnikai klasszifikáció domináns módjává vált. A régió más országaihoz hasonlóan a statisztikai adatszolgáltatás Romániában is a nemzetiségi változó mentén jeleníti meg a kulturális/etnikai különbségeket. A korábbi, 2007-es népesség-elıreszámításunk során az erdélyi magyar népességet ez alapján határoltuk le. A nemzetiségi változó használata melletti érv az is, hogy a népmozgalmi (születésre, halálozásra és házasságra vonatkozó) statisztikák szintén hozzáférhetık ebben a bontásban. 7 Hargita megyében a cigány nemzetiségőek száma a népszámlálásokból kiindulva felülmúlja a cigány anyanyelvőekét. Az 1850-es osztrák népszámlálás ami nem az anyanyelvre, hanem a nemzetiségre kérdezett rá 2636 cigányt mutatott ki, de az 1930 és 2002 közötti román népszámlálások szerint is a cigány anyanyelvőek többszörösét teszik ki a cigány nemzetiségőek. 7 A közelmúltig a belsı migrációra vonatkozóan is léteztek nemzetiség szerint bontott adatok. 9

3. A cigány nemzetiségőek száma Hargita megyében az 1930-as, 1948-as, 1977- es, 1966-os, 1992-es és 2002-es népszámlálás szerint Népszámlálás éve Cigány nemzetiségőek 1930 2702 1956 1514 1966 1390 1977 3228 1992 3827 2002 3835 Forrás: Varga 1998 A népszámlálások nemzetiségi megoszlásaival kapcsolatban gyakran felmerülı kritika, hogy azok nem reprezentálják megfelelıképpen a cigányok/romák számát. A fenti táblázat adatait tekintve a szembetőnı a cigányok/romák számának a hullámzása. Az 1948-as és 1966-os népszámlálás kevesebb cigányt mutatott ki az elızı cenzusnál, míg 1977-ben a számbeli növekedés egyértelmően nem magyarázható népmozgalmi növekedéssel. Az országos, romániai adatokból kitőnik, hogy a cigány (roma) nemzetiségőek számát a demográfiai trendek mellett szintén nagyban befolyásolta a nemzetiségi bevallás hullámzása. A cigányok számát tekintve országosan is 1966 volt a mélypont. Míg 1930-ban 242.656, 1956-ban pedig 104.216 személy vallotta magát cigánynak, 1966-ban csak 64.197. Ebbıl az erdélyi cigányok száma 49.105 volt. Azóta a cigányok/romák száma népszámlálásról népszámlálásra trendszerően növekszik, mégpedig nem pusztán a demográfiai tényezıknek köszönhetıen, hanem azért, mert egyre többen regisztráltatják magukat romának/cigánynak. Ezt a jelenséget cigány/roma disszimilációnak nevezhetjük. A statisztikai adatok változását azonban nem csak és nem elsısorban a romák nemzeti(ségi) öntudatra ébredése eredményezte. Abban az összeírás körülményeinek, illetve a cigányokkal szembeni politikának is jelentıs volt a szerepe volt. A kommunista rezsim elsı, a hatvanas évek második feléig tartó korszakára fokozott mértékben igaz, hogy a pártállam a cigányokat elsısorban társadalmi és nem etnikai kategóriának tekintette. Az 1966-os mélyponthoz ez a tényezı nagymértékben hozzájárult. A hetvenes évektıl azonban ez a szemléletmód részben megváltozott, aminek világos jele, hogy az RKP Központi Bizottsága a Belügyminisztériumon keresztül 1976-ban cigányösszeírást rendelt el (Achim 1998:159). Részben ennek a változásnak tudható be, hogy 1977-ben az 1966-os cenzushoz viszonyítva jóval többen, 227.398-an vallották magukat cigánynak. Az 1992 és 2002-es 10

népszámlálásokra már a rendszerváltást követıen került sor. Ekkor a roma szervezetek megjelenése, illetve a cigánykérdés médiában való fokozottabb jelenléte is a roma/cigány identitás felvállalása irányába hathatott. Egy korábbi tanulmányunkban arra a következtetésre jutottunk, hogy 1977-ben (az 1966-os népszámláláshoz képest) 147 ezer, 1992-ben (1977-hez képest) 95 ezer, 2002-ben pedig (1992-hez képest) 42 ezer volt a cigány nemzetiségőek disszimilációból fakadó növekménye (Gyurgyík-Kiss 2010: 119). A Hargita megyei adatok (3. táblázat) viszont egyértelmően nem ebbe az 1966 és 1992 közötti disszimilációs tendenciába illeszkednek. A korábbi számításainkból (uo.) egyértelmően kiderül, hogy mind 1992-ben, mind 2002-ben a korábbinál kevesebben vallották magukat romának/cigánynak, az így keletkezett (statisztikai) asszimiláció pedig döntıen a magyar nemzetiségőek sorait gyarapította. 2002-ben a megyében Újszékely, Parajd, Korond, Gyergyóalfalu, Gyergyóremete, Gyergyóújfalu, Székelyderzs voltak azok a községek, ahol a magukat romának vallók száma jelentıs mértékben csökkent. 2.3. Többes kötıdések? A nemzetiség szerinti kategorizáció logikája azt feltételezi, hogy az így körülírható azonosulások egymást kizáróak. Ebbıl a logikából adódik, hogy a népszámlálások alkalmával egy személy nem vallhatja magát egyszerre például románnak és magyarnak, vagy szerbnek és horvátnak. A vonatkozó kutatások szerint ez a kategorizációs logika Erdélyben román-magyar viszonylatban többé-kevésbé meg is felel a társadalmi valóságnak, vagyis az emberek valóban nem tekintik (nem tekinthetik) magukat egyszerre románnak és magyarnak. Természetes számukra, hogy (a népszámlálás során) ezen kategóriák között választaniuk kell (Kiss 2009: 209-238). A Székelyföldön cigány-magyar, vagy Erdély más részein cigány-román vonatkozásban azonban ez már korántsem ennyire nyilvánvaló. A cigány azonosulás mögött az esetek többségében nincs abban az értelemben nemzeti(ségi) identitás mint a román vagy a magyar azonosulás mögött. Így a romák számára sok esetben a nemzetiségi identitások kizárólagossága is értelmezhetetlen. 11

Kézenfekvı megoldás lenne, hogy a népszámlálási (vagy egyéb) klasszifikációt olyan kérdésekre alapozzuk, amelyek lehetıséget nyújtanak a többes kötıdések megvallására. Az elsı lehetıség, amit a romák kapcsán Szelényi és Treiman (1992) javasolt, hogy az amerikai népszámlálási gyakorlat szerint a leszármazásra (ancestry) kérdezzünk rá. A második lehetıséget a 2001-es magyar népszámlálási gyakorlat szolgáltatja, ahol egyrészt egyszerre több nemzetiségi kötıdés volt megjelölhetı, másrészt pedig külön rákérdeztek az egyéb kulturális kötıdésekre. A román népszámlálási gyakorlat ilyen irányú módosítása kétségkívül releváns elemzési felületeket eredményezne. 2.4. Kérdezıbiztosok általi kategorizáció A kelet-európai romákkal foglalkozó kutatók között konszenzus van abban, hogy a romák számát tekintve az önbesoroláson alapuló népszámlálási adatok megbízhatatlanok. Ez abban is törıdik, hogy az adatok népszámlálásról népszámlálásra demográfiai okokkal nem magyarázható módon ingadoznak. Ennek egyik oka, hogy a cenzusok politikai környezete makro-társadalmi és lokális 8 szinten egyaránt befolyásolja az összeírás végeredményét. Másrészt azonban a kelet-európai és így székelyföldi roma/cigány etnicitás társadalmi konstrukciójában nem annyira a cigány nemzeti(ségi) kategóriával való személyes azonosulásnak, hanem a mások által cigányként való beazonosításnak van döntı szerepe. Sok roma számára a cigányság nem büszkén vállalt nemzeti identitás, hanem társadalmi stigma. Annak ellenére azonban, hogy a romák ettıl a stigmától adott esetben szabadulni szeretnének, a mindennapokban maguk is kénytelenek számot vetni azzal, hogy környezetük cigányként kezeli ıket. Ebbıl kiindulva azt, hogy kik és hányan vannak azok, akiket a környezetük cigánynak tart, egy igen fontos társadalmi ténynek kell tekintenünk. Nem mellesleg ezzel a klasszifikációs eljárással egy a demográfia eszközeivel sokkal jobban kezelhetı, demográfiai értelemben véve sokkal reálisabb népességet kapunk. 8 Annak, hogy a székelyföldi cigányok közül 2002-ben többen vallották magukat magyarnak, mint tíz évvel azelıtt több oka volt. Az egyik kétségtelenül az, hogy a népszámlálás elıtt lépett életbe a státus-törvény, a romák pedig a Magyar Igazolványt a magyarországi munkavállalás során felhasználható tıkének tekintették. Másrészt azonban nagy szerepe lehetett annak, hogy a népszámlálás lebonyolítása az önkormányzatok hatáskörébe került. A székely önkormányzatok, a számlálóbiztosként tevékenykedı helyi pedagógusokkal és egyéb értelmiségiekkel együtt gyakran szimbolikus tétként fogták fel a település etnikai összetételét. 12

A kutatási gyakorlat két fontos eljárást ismer, amelynek segítségével a mások által cigánynak tartottak számát, jellemzıit megbecsülhetjük, az elsı a kérdezıbiztosok, a második a szakértık által végzett kategorizáció. A kérdezıbiztosok segítségével végzett beazonosítást többször bírálták (Havas-Kemény-Kertesi 1998; Kertesi 1998), a módszert azonban ennek ellenére gyakran használják és több országban a romák számának becslésében ennek az eljárásnak jut kulcsszerep. 9 Kérdés természetesen, hogy a kérdezık milyen ismérvek alapján minısítenek valakit cigánynak. Ladányi és Szelényi (2006: 140) erre vonatkozó kutatásából az derül ki, hogy e tekintetben legfontosabb szerepük a rasszjegyeknek (bırszín) van. A Romániában kérdezı biztosok 52 százaléka azt nyilatkozta, hogy a besorolás kapcsán ez a szempontot nagyon fontos, további 32 százaléka pedig, hogy fontos volt a számára. Magyarországon ugyanezek az arányok 61 és 29 százalék voltak. Ezek az adatok arra utalnak, hogy elsısorban az eltérı rasszjegyek a felelısek azért, hogy a romák származásukat nem tudják eltagadni, ha akarják sem. A második hasonlóan fontos szempont az életmód. A bırszín mellett a kérdezık elsısorban arról ismerik fel a romákat, hogy azok cigány módjára élnek. Ennek a szempontot a romániai kérdezık 47 százalékos arányban mondták nagyon fontosnak és 33 százalékos arányban fontosnak. Magyarországon ezek az arányok 41 és 27 százalék. Összehasonlításképpen a romániai kérdezık 47 százaléka egyáltalán nem tulajdonított jelentıséget annak, hogy az illetı minek tartotta magát. Hargita megye (és Erdély) vonatkozásában az Életünk Fordulópontjai Erdély 10 vizsgálatban alkalmaztuk a kérdezık általi kategorizációt. A vizsgálat során a 20-45 év közötti megkérdezetteket véletlenszerően a választói névjegyzékbıl választottuk ki. A mintába került 11 ezer megkérdezett közül azokkal készült interjú, akik beszéltek magyarul. Az interjút követıen a kérdezıknek adatlapot kellett kitölteniük, többek között a kérdezett roma/nem roma mivoltára vonatkozóan. A vizsgálatban megfelelı esetszámmal (475) képviseltette magát Hargita megye is. 9 (Cseh)szlovákiában 1970-ben és 1980 a népszámlálás során a kérdezettek egy zárt listáról választhattak maguknak nemzetiséget, ami nem tartalmazta a cigány/roma kategóriát. E mellett azonban a kérdezık mindenkit beazonosítottak romaként vagy nem romaként (Gyönyör 1990). A szlovákiai romák demográfiai jellemzıinek vizsgálatában ma is döntı szerepük van az 1980-as adatok kohorsz-komponens módszerrel való továbbvezetésének. Magyarországon a Kemény István féle cigányvizsgálatok ugyan szakértıi a besorolásból indultak ki, de Hablicsek (2007) cigány népességre vonatkozó demográfiai elıreszámítása felhasznált kérdezıi besorolásból származó adatokat is. 10 A 2006-ban lebonyolított vizsgálatot a KSH-NKI kezdeményezte. Az eredményekrıl lásd Spéder szerk. 2009. 13

4. A kérdezık által cigánynak minısítettek aránya a 20-45 éves magyarul (is) beszélı népességen belül (Hargita megye és Erdély) - 2006 Nem Igen NT Hargita megye (N=475) 87,2 11,6 1,3 Erdély (N=2469) 89,1 9,6 1,3 Forrás: Életünk Fordulópontjai Erdély Az adatok szerint a magyarul (is) beszélı 20-45 éves népesség 11,6 százalékát minısítették a kérdezık romának Hargita megyében és 9,6 százalékát Erdélyben. A kérdezettek további 1,3-1,3 százalékáról nem tudták eldönteni, hogy roma vagy nem roma. 5. Kérem mondja meg, hogy az utolsó népszámláláskor Ön mely nemzetiséghez tartozóként lett regisztrálva? A kérdezık által romának kategorizált válaszadók. 20-45 éves magyarul (is) beszélı népesség - 2006 Magyar Román Roma Egyéb, NT Hargita megye (N=54) 92,6 1,9 5,6 0,0 Erdély (N=236) 57,2 10,2 30,5 2,1 Forrás: Életünk Fordulópontjai Erdély Hargita megyében a kérdezık által romaként azonosítottak 92,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy 2002-ben magyarnak vallotta magát. Ugyanez az arány az összes erdélyi magyarul (is) beszélı roma között 57.2 százalékos volt. Az adatokat nehezen tudjuk a megye teljes népességére vetíteni, ugyanis nem ismerjük a romák arányát a magyarul nem beszélık, illetve a vizsgálatba be nem került korosztályok esetében. E mellett további hátrányt jelent, hogy a hivatkozott felmérés alapján a megye alatti területi egységekre nem kapunk becslést. 2.5. Szakértıi besorolás A szakértıi besorolás a kérdezıbiztosi kategorizációhoz nagymértékben hasonló eljárás, hisz mind a két esetben másokat kérünk meg arra, hogy állapítsák meg a vizsgált személyekrıl, hogy romák, vagy nem romák. A szakértık a gyakorlatban a romákkal kapcsolatba kerülı hatósági, illetve ellátó/szolgáltató szervek alkalmazottai lehetnek, vagyis: rendırök, közigazgatási alkalmazottak, orvosok, tanárok, postások. Szelényi és Ladányi 14

(1997) az emelik ki, hogy a szakértıi kategorizáció fokozottan felülbecsüli a problémás eseteket/családokat, hisz ezek sokkal nagyobb eséllyel kerülnek az illetékes hatóságok látókörébe. Fordítva pedig a szociális elıadó, vagy a rendır számára az integrálódott/asszimilálódott, középosztálybeli roma származású családok kisebb eséllyel jelennek meg cigányként. Ez a hatás fokozottan érvényesül a nagyobb lélekszámú településeken, ahol a személyes kontaktus és ismeretség nem magától éretetıdı. E mellett a szakértıi becslések nagymértékben különböznek az alkalmazott módszertan szisztematikusságában is. Romániában több olyan, az önkormányzatokat megcélzó adatfelvételt készült, ahol a kérdıív tartalmazott a községben élı romák számára, illetve egyéb jellemzıikre vonatkozó kérdést. 11 Ezek a vizsgálatok, ahol a kérdıíveket postán jutatták el az önkormányzatokhoz, több szempontból is problematikusak. Egyrészt az önkormányzatok a hivatalos felkérést különbözıképpen értelmezik. Egyesek válaszként a népszámlálási értékeket küldik vissza, mások ezzel szemben megbecsülik az általuk romaként számon tartott (kezelt) személyek számát. A végeredmény így gyakorlatilag értelmezhetetlen lesz. Azokban az esetekben, ahol a népszámlálási értékeket látjuk viszont nem tudjuk eldönteni, hogy ezek az értékek valóban megegyeznek a hivatal becsléseivel, vagy a hivatal a népszámlálási értékekre vonatkozó kérdésként értelmezte a feladatot. Másrészt a vizsgálatokban a kérdések csupán egy aggregát adatra vonatkoznak, így a szakértık nem egyénenként/családonként sorolják a roma, illetve nem roma kategóriába az embereket. Korábbi terepmunkáink során több esetben végeztettünk a Kataszteri Jegyzék (Registrul Agricol) alapján családonkénti kategorizációt a szakértıkkel (Kiss 2009b), aminek az eredménye általában jelentıs mértékben eltért az elsı kézbıl deklarált aggregát adattól. Romániában 1998-ban Preada és munkatársai készítettek a romák számára vonatkozó országos becslést, egy romákra reprezentatív adatfelvételhez kapcsolódóan (Preda-Zamfir szerk 2002). Ennek során a választókörzetekbıl 12 vettek reprezentatív mintát, majd ezekben egyfajta mikro-cenzust végeztek. A háztartások kategorizálása során ık is szakértıkre hagyatkoztak. Eredményeik szerint 1998-ban a romák száma Romániában 1,8 millió volt. A szakértıi becslések sorában szintén ki kell emelnünk az 1976-ban a Belügy Minisztérium által végzett cigányösszeírást, amelynek során a milícia (rendırség) 11 A 4. lábjegyzetben említett vizsgálatokon kívül Sandu (2005) adatfelvételét kell kiemelnünk. 12 A választókörzet a településnél kisebb egység, átlagosan 1000 lakost tömörítı területi egység. A kisebb falvakban egy, a nagyobb városokban több száz választókerület található. 15

alkalmazottai közölték a körzetükbe tartozó cigányok számát (lásd Achim 1998: 159). A felmérés szerint a cigányok száma Romániában 541 ezer, Hargita megyében pedig 9,1 ezer volt. A késıbbiekben látni fogjuk, hogy ez az adat meglehetısen jól illeszkedik azokhoz az értékekhez, amelyekbıl 2002 vonatkozásában kiindultunk. A következıkben mi is szakértıi becslésekbıl indultunk ki. Az alábbi táblázat adatai az Etnikai szegregációs modellek Romániában, illetve az Inclusion vizsgálatból származnak. A két vizsgálatra összességében a Hargita megyei az önkormányzatok 40 százaléka adott értékelhetı és elfogadható választ. Az adatokat a (Sepsiszéki) Nagy Balázs által közölt számsorokkal egészítettük ki (Sepsiszéki Nagy 2003; 2004). Nagy az ezredfordulót követı években végigjárta a Székelyföld (köztük Hargita megye településeit) és a romák számáról szintén az önkormányzatnál dolgozó szakértık segítségével készített becslést. A Nagy által közölt értékeket elfogadtuk 2002-es kiindulópontnak. Az önkormányzati ankétok esetében, amelyek 2009-ben készültek, a népesség-elıreszámító szoftvert felhasználva megkerestük azt a 2002-es népességszámot, ami meghatározott hipotézisek mellett kiadja az onnan nyert eredményeket. Az alábbi táblázat utolsó oszlopában szerepelnek az így nyert 2002-es kezdıértékek. Régió Alcsík Felcsík 6. A szakértık által romának minısítettek aránya községenként 2002-es Szakértıi népszámlálás becslés Becslés 2002-re Község/Város Teljes Romák Romák Romák Romák Idıpont népesség száma száma aránya Csíkszereda 42029 262 600 2009 512 1,2% Csíkkozmás 1986 4 592 2009 505 25,4% Tusnád 2114 151 300 2002 300 14,2% Kászonaltíz 2979 271 375 2009 320 10,7% Csíkszentgyörgy 4891 207 553 2009 471 9,6% Csíkszentkirály 2478 23 182 2009 155 6,3% Csíkszentmárton 2348 79 153 2009 130 5,5% Csíkszentlélek 1721 12 110 2009 94 5,5% Csíkszentimre 1995 23 100 2002 100 5,0% Csíkszentsimon 3446 12 150 2002 150 4,4% Tusnádfürdı 1728 7 7 2002 7 0,4% Összesen 25686 789 2522-2232 8,7% Csíkrákos 1517 0 100 2002 100 6,6% Csíkpálfalva 1736 5 100 2002 100 5,8% Csíkszépvíz 3652 22 140 2002 140 3,8% Balánbánya 7902 54 300 2009 256 3,2% 16

2002-es Szakértıi népszámlálás becslés Becslés 2002-re Régió Község/Város Teljes Romák Romák Romák Romák Idıpont népesség száma száma aránya Gyimesközéplok 5227 0 198 2009 169 3,2% Csíkmadaras 2205 7 30 2002 65 2,9% Csíkszentdomokos 6401 74 125 2009 107 1,7% Csíkszentmihály 2643 0 0 2002 35 1,3% Gyimesfelsılok 3424 0 20 2009 17 0,5% Csíkdánfalva 2315 9 9 2002 9 0,4% Madéfalva 2761 2 2 2002 2 0,1% Csíkszenttamás 2644 1 1 2002 1 0,0% Csíkcsicsó 2628 0 0 2002 0 0,0% Karcfalva 2842 0 0 2002 0 0,0% Összesen 47897 174 1025-1001 2,1% Gyergyószentmiklós 20018 305 1410 2009 1202 6,0% Gyergyóújfalu 5152 70 250 2002 250 4,9% Gyergyóremete 6316 0 150 2002 150 2,4% Gyergyó Gyergyóalfalu 5721 72 82 2009 70 1,2% Gyergyószárhegy 3607 44 44 2002 44 1,2% Vasláb 2056 24 24 2002 24 1,2% Gyergyócsomafalva 4493 9 9 2002 9 0,2% Gyergyóditró 5944 0 0 2002 0 0,0% Összesen 53307 524 1969-1749 3,3% Székelyudvarhely 36948 429 1200 2002 1200 3,2% Oklánd 1403 6 500 2009 426 30,4% Máréfalva 1962 4 570 2009 486 24,8% Korond 6180 260 1700 2009 1449 23,4% Székelyderzs 1177 0 303 2009 258 21,9% Nagygalambfalva 1711 3 350 2009 298 17,4% Parajd 6846 154 1100 2002 1100 16,1% Kányád 1273 6 200 2002 200 15,7% Homoródszentmárton Udvarhely 3011 0 450 2002 450 14,9% Bögöz 3460 0 600 2009 512 14,8% Zetelaka 5753 0 400 2002 400 7,0% Fenyéd 1599 0 101 2009 86 5,4% Farkaslaka 4434 2 161 2009 137 3,1% Oroszhegy 3906 28 86 2009 73 1,9% Felsıboldogfalva 3026 0 34 2009 29 1,0% Székelyvarság 1515 0 0 2002 0 0,0% Szentegyháza Összesen 47256 463 6555-5904 12,5% Homoródalmás 1415 0 200 2002 200 14,1% Szentegyháza 7042 0 550 2009 469 6,7% Kápolnásfalu 1983 6 108 2009 92 4,6% Lövéte 3525 1 150 2009 128 3,6% 17

Régió Keresztúr Maroshévíz 2002-es Szakértıi népszámlálás becslés Becslés 2002-re Község/Város Teljes Romák Romák Romák Romák Idıpont népesség száma száma aránya Összesen 13965 7 1008-889 6,4% Újszékely 2660 109 1314 2009 1120 42,1% Etéd 2837 29 1195 2009 1019 35,9% Székelyandrásfalva 1320 78 421 2009 359 27,2% Szentábrahám 2517 44 750 2002 750 29,8% Siménfalva 3738 0 850 2002 850 22,7% Székelykeresztúr 10370 281 743 2009 633 6,1% Összesen 23442 541 5273-4731 20,2% Maroshévíz 15880 486 486 2002 486 3,1% Galócás 2656 66 66 2002 66 2,5% Gyergyóvárhegy 2105 42 42 2002 42 2,0% Borszék 2864 14 49 2009 42 1,5% Gyergyótölgyes 3596 23 28 2009 24 0,7% Gyergyóholló 1601 11 11 2002 11 0,7% Salamás 4131 3 8 2009 7 0,2% Bélbor 2859 0 0 2002 0 0,0% Összesen 35692 645 690-678 1,9% Hargita megye összesen 326222 3834 20842-18690 5,7% Forrás: Inclusion 2007; ISPMN 2009; Sepsiszéki-Nagy 2002; saját számítás Látható, hogy a szakértıi becslések szerint a romák száma Hargita megyében jóval meghaladja a népszámlálási értéket. E szerint 2002-ben a cigányok száma csaknem 19 ezer volt, akiknek csupán egyötöde vallotta magát a népszámlálások alkalmával romának. Az is elmondható, hogy az 1977-es, 1992-es és 2002-es népszámlálások során a Hargita megyei cigányok egyértelmően csökkenı arányban azonosultak a roma/cigány kategóriával. Amennyiben az 1976-es összeírás eredményeit elfogadjuk akkor a magukat cigánynak vallók aránya ekkor még 35 százalékos volt. Összességében a romák 5,7 százalékos arányából indulunk ki. A leginkább elcigányosodott kisrégió Keresztúr, ahol a szakértıi becslések szerint a romák aránya 20,2 százalék volt. A térség falusi jellegő településein ez az arány még magasabb volt, megközelítette az egyharmadot. Székelykeresztúron belül a romák jelentıs hányada szintén a közigazgatásilag a városhoz tartozó Fiatfalván élt. Szintén magas a cigányok aránya Udvarhely régióban (12,5 százalék), illetve Alcsíkban (8,7 százalék). A megyei átlagnál kisebb arányban éltek romák a két középvárosban Csíkszeredában (1,2 százalék), illetve Székelyudvarhelyen (3,3 százalék), Maroshévíz régióban (1,9 százalék), Felcsíkban (2,1 18

százalék) és a Gyergyói-medencében (3,3 százalék). Gyergyóban szemben a megye más régióival a romák nem a falvakon, hanem a városban, Gyergyószentmiklóson koncentrálódnak. Az alábbi térkép alapján is jól kivehetı, hogy a cigányok aránya a megye nyugati, dél-nyugati peremén magasabb, míg az északi, észak-keleti területen jóval alacsonyabb. 7. A szakértık által romának minısítettek aránya községenként (2002) Forrás: Inclusion 2007; ISPMN 2009; Sepsiszéki-Nagy 2002; saját számítás 2.6. A megye és a régiók etnikai összetétele: az elıreszámítás kezdıértékei Az elıreszámítás egységét képezı etnikai csoportokat összetett módon határoztuk meg. A románok és magyarok számának meghatározásában a népszámlálás nemzetiségi megoszlásait vettük figyelembe. E mellett az anyanyelv jöhetett volna szóba alternatív 19

kategorizációs eljárásként, hisz a magyar és román etnikum közötti határmegvonásban (a mindennapok során is) a szubjektív nemzeti azonosulásnak, illetve a nyelvi-kulturális gyakorlatoknak van döntı szerepük. (Brubaker et alii 2006; Horváth 2010) Akár az egyik akár a másik megoldást választjuk demográfiai szempontból kezelhetı egységeket kapunk. Ugyanakkor a népszámlálási adatokban nem tükrözıdik reálisan a harmadik etnikum, a cigányság jelenléte. A cigány etnicitás társadalmi konstrukciójában nem is a fenti tényezıknek, hanem a mások általi klasszifikációnak van döntı szerepe. Ebbıl adódik, hogy amennyiben a népszámlálási értékekbıl indulunk ki, a cigányok vonatkozásában nem kapunk egy demográfiai szempontból reális népességként kezelhetı entitást. A cigány etnicitás társadalmi felépítésében a mások általi azonosításnak van szerepe, ami döntıen rasszjegyek és életmódelemek alapján történik. Ebbıl kiindulva a románok és magyarok közötti különbségtétel mellett romák és nem romák között is disztingváltunk. Miután a népszámlálás során a cigányok csupán töredéke jelent meg romaként, a magyar, illetve a román népesség számát a megfelelı értékekkel csökkentettük. 8. A magyarok, románok és romák aránya régiónként. A népesség-elıreszámítás kezdıértékei (2002) Magyarok Románok Romák Csíkszereda 81,2% 17,5% 1,2% Székelyudvarhely 93,6% 3,1% 3,2% Alcsík 88,9% 2,4% 8,7% Felcsík 85,8% 12,5% 1,7% Gyergyó 89,7% 7,0% 3,3% Maroshévíz 25,4% 72,7% 1,9% Udvarhely 86,8% 0,9% 12,3% Keresztúr 77,2% 2,0% 20,8% Szentegyháza 92,9% 0,8% 6,4% Hargita megye 80,2% 14,0% 5,7% Forrás: saját számítás A 8. táblázatból látható, hogy a roma népesség miatt elsısorban a magyarok száma és aránya csökkent, hisz a Hargita megyei cigányok többsége a népszámlálásokon magyar nemzetiségőként jelenik meg. A románok számát egyedül Balánbányán, illetve Székelyandrásfalva községben kellett csökkentenünk, ami azonban összességében nem jelentett nagyobb mértékő változást. 20