Űrkutatás, naprendszerünk Önképző kör 2004.03.21 A rakéták fejlődése A kínaiak isz. 1000 körül puskaporból tűzijáték petárdákat készítettek. A rakéta haditechnikai alkalmazása 1232-ben kezdődött, amikor Kai-fung-fu város ostrománál a puskaporral kilőtt petárdákhoz rögzített nyilakkal verték vissza a mongolok támadását. 1926-ban Richard H. Goddard (USA) kilőtte az első, 3.05m hosszú, folyékony üzemanyaggal hajtott rakétát. A következő hatalmas technológiai ugrás a 2. világháborúban volt: Németország Wernher von Braun vezetésével kifejleszti a V2 névre keresztelt megtorlófegyvert. Az egyszerű, teherautón is szállítható kilövőállványról indítható rakéta mintegy 160 kilométer magasra és több száz kilométer távolságra tudott repülni. A V2-t ellátták egyszerű vezérlőrendszerrel is: ennek segítségével állították be a becsapódási célpontot. Habár az irányítórendszer (mechanikus!) a kor tudásához képest hatalmas teljesítmény volt, mégsem volt túl megbízható: a kilőtt 5500 rakétának mintegy a fele célt tévesztett. A háború után a rakétafejlesztésben részt vevő német tudósokat a nagyhatalmak Szovjetunióba illetve az Egyesült Államokba szállítják. Ők adják a hidegháborús űrverseny technikai alapját. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy egy témával foglalkozó filmben az első orosz űrutas hírére az amerikai vezetést megnyugtatja a mérnökök hada: Nem kell félni, a mi németeink jobbak az ő németeiknél! Az űrverseny megindul, eleinte a szovjetek vezetnek: gyakorlatilag a katonai interkontinentális rakétájuk tetejéről lecsavarják a robbanófejet és helyére műholdat, vagy embert szállító űrkabint tesznek. Az amerikaiaknak ekkor rosszul jön fejlettebb technikájuk: a kisebb irányítórendszerrel és robbanófejjel bíró rakéták kicsiny teljesítménye nem elegendő műhold vagy ember Föld körüli pályára állításához. A szovjetek 1957-ben fellövik első műholdjukat, a Szputnyik 1-et. Ez gyakorlatilag csak egy rádióadóval rendelkező, 84 kilós fémgömb négy antennával, mely mindössze pár napot keringett, de a pszihikai hatása az amerikaiakra felmérhetetlen volt. A nyomás csak fokozódott, amikor pár nappal később felküldik az 508 kilós Szputnyik 2-t a fedélzetén Lajka kutyával. Máig sem tudjuk biztosan, hogy ki volt az első ember az űrben a szovjet rendszer ugyanis szisztematikusan minden adatot eltűntetett annyi azonban bizonyos, hogy nem Jurij Gagarin. Gagarin ha egyáltalán fent volt volt az első olyan ember, aki minden probléma nélkül tudott visszajönni az űrutazás során. Előtte volt egy ember a híres Iljusin repülőtervező család sarja ő azonban a visszajövetel után súlyos egyensúlyi és egyéb zavarokkal küzdött így nem volt ildomos utazását bejelenteni a mosolygós, erős hősöket váró népnek. Napjainkban kezdenek csak kiderülni, hogy a ruszkiknak hány halálos kimenetelű űrutazása volt! Fontos, hogy míg az amerikaiak mindig meghívták a sajtót az egyes fellövésekre így azok láthatták az első műhold fellövések sorozatos kudarcát addig az oroszok mindig utólag jelentették be, hogy elértek valamit. A hatalmas orosz űrelőny hatására megindul az amerikai űrprogram feszített fejlesztése: az első sikertelen műhold felbocsátások után az amerikaiak 1962- ben már egy új űrutassal büszkélkedhetnek: John Glennel (ő volt az, aki nem olyan régen, immár hajlott korral ismét felment az űrbe az űrsiklóval). Az oroszok azonban tovább növelik előnyüket: végrehajtják az első űrsétát, majd 1966-ban a Luna 9 robotszonda működőképes állapotban leszáll a Holdra. A következő cél mindkét csoport számára egyértelmű: embert juttatni a Holdra. John F. Kennedy amerikai elnök még a hatvanas évek elején kijelenti, hogy az évtized végéig embert juttatunk a Holdra. A Holdraszállás megvalósításához azonban egy sor problémát meg kellet oldani. A Gemini-program gyakorlatilag a Holdraszállás előkészítője volt: segítségével a két fős személyzet megtanult manőverezni az űrben és végrehajtották a világ első űrben történő dokkolását.
Az Apollo-program, melynek célja a Holdraszállás, grandiózus-terv volt: a háromfős legénységet szállító három fokozatú rakéta 110 méter magas: magában foglalt egy kicsiny űrhajót, egy leszállóegységet (továbbiakban: holdkomp), valamint a későbbi leszállások alkalmával egy holdjáró elektromos autót. A képen a hatalmas hordozórakéta látható: A Holdraszállás nagyon komplex folyamat: a három meghajtó-fokozat leválása után az anyaűrhajó (CSM) megfordul, hogy csatlakozzon az holdkomphoz (LM). Az immár összekapcsolódott két egység Hold körüli pályára áll, majd átszáll két asztronauta a holdkompba (egy az anyaűrhajón marad a Hold körül keringve) és leszáll a Holdon. Az első Holdraszállás 1969 július 21.-én történt az Apollo-11 keretében. Szintén nagy áttörés volt bár erről mégsem beszéltek annyit az Apollo-12, mely egy 1966-ban leszállt amerikai űrszondától, a Surveyor 3- tól alig pár száz méterre landolt és az űrhajósok begyűjtve a szonda egyes részeit, tanulmányozták azt. Miután befejezik a felderítést, az űrhajósok visszaszállnak az űrkompba és annak felső fokozata elhagyja a Holdat. Ez a felső fokozat csatlakozik az anyaűrhajóval, az asztronauták átszállnak ide és elindulnak a Föld felé. Először a holdkomp, majd a műszaki egység válik el a legénységet szállító űrkabintól, mely 5 és 7 fokos szög között belép a Föld légkörébe. Mikor a légköri súrlódás eléggé lelassítja, kinyitja ejtőernyőit és leszáll az óceánon, ahonnan egy közeli anyahajóról induló helikopter felveszi az űrhajósokat. A Holdraszállás után a figyelem először az űrállomások fordul. A szovjetek 1971-ben a Szojuz 10 és Szaljut 1 összekapcsolásával létrehozzák első űrállomásokat. Az amerikai válasz sem várat sokáig magára: az Apollo hordózó rakétájának harmadik fokozatának átalakításával létrehozzák a Skylab űrállomást (1973-1979 között keringett a Föld körül). Létrejön a két versengő nemzet között az első közös űrrepülés 1975-ben: a Szojuz-19 és az Apollo-18 űrhajó összekapcsolódik az űrben. A két rivalizáló nagyhatalom egyre-másra küldözgeti űrszondáit a naprendszer különböző részeibe: 1970-ben a szovjet Venyera-7 elsőként hajt végre sikeres landolást a Vénuszon. Eleddig ez az egyetlen sikeres landolás a Vénuszon (az űrszonda csak pár óráig működött, aztán
megolvasztotta a Vénusz magas hője). Az amerikai Viking-1 1976-ban leszáll a Marsra és 1977- ben a Voyager elindul a Szaturnusz felé (1980-ban halad el mellette). Az űrprogram mindkét versengő nagyhatalom gazdaságát megviseli: a hidegháború enyhülésével próbálják a kormányok csökkenteni a költségeket. Ennek eredményeképpen az amerikaiak létrehozzák a máig használatos, többször felhasználható űrsiklót (Space Shuttle=Űrkomp), melynek első startja 1981-ben volt. Az oroszok szintén létrehoznak egy hasonló kissé modernebb űrrepülőt (Buran=Hóvihar) és nyolcvanas évek második felében végrehajtják első és egyben utolsó útját, személyzet nélkül. A felbomlás után anyagi gondokkal küzdő Oroszországnak nemhogy új fellövésre, de még az űrrepülőgép szétbontására sincsen pénze. Az űrkutatás megrekedt: csak a régi korból megmaradt Szojuz rakétákat küldözgetik fel. A pénznélküliséget mutatja az is, hogy orosz űrhajóval küldték fel az első űrturistát. A helyzet amerikai részről sem sokkal jobb: a Spacelab (laboratórium, melyet az űrrepülő visz fel) és a Hubble űrtávcső ugyan viszonylag fontos lépés a fejlődésben, de a lefaragott költségvetés ezen kívül csak néhány olcsóbb Mars-expediciót tesz lehetővé. A Columbia 2003-as katasztrófája után űrrepülőgépet nem lőnek fel, csak azután, hogy a vizsgálat kideríti, hogy mi volt a katasztrófa oka (az 1986-os Challenger katasztrófa után egy évig nem indítottak űrsiklót). A vizsgálat idejéig csak az európai Ariane és az orosz Szojuz és Progresz űrhajók visznek fel szerszámokat, embereket (ezek közül csak a Szojuz szállít embereket) a nemzetközi űrállomáshoz. A fejlődés tehát megrekedt, egyedül Kína az, aki hatalmas összegeket emészt az űrprogramba: 2003-ba felküldték első űrhajósukat és habár a közszolgálati sajtó szinte kinevette ezért a késlekedésért, lehet, hogy ez húsz év múlva már nem lesz olyan vicces Naprendszerünk Nap Átmérő: 109 (Föld=1) Tömeg: 330.000 (Föld=1) Térfogat: 1.300.000 (Föld=1) Sűrűség: 1,41 (víz=1) Gravitáció: 27,94 (Föld=1) Felszíni hőmérséklet: 5500 ºC Belső hőmérséklet (becsült): 15 millió ºC minden szempontból átlagos csillag 11 éves napfoltciklusok: 11 évenként megnő a napfoltok száma (akár 100 is lehet egyszerre) régészetben a dentakronológia a napfoltciklusok és a fák évgyűrűiből kormeghatározást végez.
Merkúr Átmérő: 0,38 (Föld=1) Tömeg: 0,06 (Föld=1) Térfogat: 0,06 (Föld=1) Sűrűség: 5,43 (víz=1) Gravitáció: 0,38 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: 167 ºC Naptól való távolság: 0,387 CSE (57,9 millió km) Keringési idő: 88 nap Tengelyforgási idő: 58 nap 14 óra (0º) Nincs holdja Nincs légköre nagy hőingadozások: -180 +450ºC Kráterekkel borított, szürke felszín Ekleptikától (naprendszer síkja) 7º-al tér el (A Plutót kivéve mindegyik bolygó eltérése max. 4º). Vénusz Átmérő: 0,95 (Föld=1) Tömeg: 0,82 (Föld=1) Térfogat: 0,86 (Föld=1) Sűrűség: 5,20 (víz=1) Gravitáció: 0,91 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: 464 ºC Naptól való távolság: 0,723 CSE (108 millió km) Keringési idő: 225 nap Tengelyforgási idő: 243 nap (2,6º tengelyhajlás) Nincs holdja Sűrű légköre van (Szén-dioxid: 96.5%, Nitrogén és gáznyomok: 3.5%) üvegházhatás miatt meleg felszín + 50-szer akkora légnyomás, mint a Földön. Felszínén néhány km/h-s, 50-60km magasan lévő felhők fölött több száz km/h-s szél. Feltűnően kevés kráter van nem olyan régen (kevesebb, mint 1 milliárd év) még aktív tevékenység kellett, hogy legyen. Fordított irányban forog. Ennek okát nem tudják, egy feltevés: később befogott bolygó.
Nagyon hasonlít maga a bolygó a Földhöz, a légkör viszont nem. Tanulmányozni kéne, hogy megértsük, hogy miért nem olyan fejlődési utat járt be, mint a Föld (csak a Naptól való távolság miatt?) Minden tájegység neve női, csak Maxwell bácsi árválkodik egyedül egy hegységben Föld Átmérő: 12.756 km Tömeg: 5.98*10e+21 t Térfogat: 1.08*10e+12 km³ Sűrűség: 5.52 (víz=1) Gravitáció: 1g Átlag hőmérséklet: 15 ºC Naptól való távolság: 149,6 millió km (1 CSE) Keringési idő: 365+¼ nap Tengelyforgási idő: 24 óra (23.5º) Egy holdja van Légköre: Nitrogén 78,1%, Oxigén 20.9%, Vízgőz és gáznyomok 1% 70%-át víz borítja. Hold Átmérő: 0,27 (Föld=1) Tömeg: 0,01 (Föld=1) Térfogat: 0,02 (Föld=1) Sűrűség: 3,34 (víz=1) Gravitáció: 0,17 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: -18 ºC Földtől való távolság: 384.400 km Keringési idő: 27 nap 7 óra Tengelyforgási idő: 27 nap 7 óra (6.7º) Mivel keringési és tengelyforgási ideje azonos, ezért mindig ugyanazt az arcát mutatja Nincs légköre Kráterekkel borított, szürke felszín. Holdraszállás: 8 orosz űrszonda (Luna: 9, 13, 15, 17, 18, 20, 21, 24) 5 amerikai űrszonda (Surveyor: 1, 3, 4, 5, 6) 6 embert szállító űrhajó szállt le épségben (Apollo: 11, 12, 14, 15, 16, 17)
Mars Átmérő: 0,53 (Föld=1) Tömeg: 0,11 (Föld=1) Térfogat: 0,15 (Föld=1) Sűrűség: 3,93 (víz=1) Gravitáció: 0,38 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: -63 ºC Naptól való távolság: 1,524 CSE (228 millió km) Keringési idő: 1,882 év Tengelyforgási idő: 24 óra 37 perc (25,2º) légkör: ritkás, összetétel: 95,3% szén-dioxid, 2,7% nitrogén, 1,6% argon, 0,2% egyéb Sikeres űrszonda leszállások: Marsz-3 (SZU 1971), Viking-1 (USA 1976), Viking-2 (USA 1976), Pathfinder (USA 1997), Spirit és Opportunity (USA 2004) A Mars a Föld típusú belső bolygónégyes utolsó tagja. A felszínét borító sivatagok miatt gyakran nevezik vörös bolygónak is. A Mars évszakváltozásai és a sarki hósapkái emlékeztetnek a Földre. Az utóbbi pár év felfedezéséhez tartozik, hogy víz nem csak itt, hanem az egyenlítő térségében is található a kőzetekben. Légköre olyan ritka, hogy a felszíni nyomás kevesebb, mint 1%-a a Földinek. A hőmérséklet általában fagypont alatt mozog. Az egész év során rendszeresek a helyi porviharok, de a bolygó Nap-közelsége idején ezek az egész bolygóra kiterjednek. A Mars felszíni alakzatait tekintve gyakorlatilag két részre osztható: a déli félteke főleg becsapódásos kráterekkel borított fennsíkokból áll, míg az északi félteke simább. Néhány nagy vulkán is van a bolygón: a legnagyobb a 600km átmérőjű és 25 km magas Olympus Mons, a naprendszer eleddig ismert legmagasabb vulkánja. Másik jellegzetes alakzat a több mnit 4000 km hosszó Valles Marineris kanyonrendszer. A mars felszíne sziklákkal borított, a vasoxidtól rozsdavörös színű, több kilométer mélységig fagyott sivatagra emlékeztet. Sok jel, kiszáradt meder utal arra, hogy a a légköre valamikor sűrűbb, klímája melegebb volt és víz folyt a felszínén. A Marsnak két holdja van: a Phobos és a Deimos. Átmérőjük csupán 22 és 12 km. Gyakorlatilag a Mars által befogott szabálytalan (nem gömb) alakú aszteroidák. A Mars felszíne Az Olympus Mons
Jupiter Átmérő: 11,21 (Föld=1) Tömeg: 318 (Föld=1) Térfogat: 1321 (Föld=1) Sűrűség: 1,33 (víz=1) Gravitáció: 2,36 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: -144 ºC Naptól való távolság: 5,203 CSE (778 millió km) Keringési idő: 11,9 év Tengelyforgási idő: 9 óra 50 perc (3,1º) Ismert holdak száma: 16 ebből a 4 Galilei hold: Io (átmérő: 3630 km) Europa (átmérő: 3138 km) Ganymedes (átmérő: 5262 km) Callisto (átmérő: 4840 km) A Jupiter a gázóriások közül a legelső a Naprendszerből kifelé haladva, valamint Naprendszerünk legnagyobb bolygója. Tömege több, mint kétszerese az összes többi bolygó együttes tömegének. Jellegzetes alakját a légkörében (főként hidrogén és héliumból áll) dúló hatalmas viharok adják. Némelyik vihar igen hosszú ideig tart: a Nagy Vörös Folt egy örvénylő hatalmas ciklon. Egy hét alatt fordul körbe az óramutató járásával ellentétes irányban. Mérete hatalmas: 40.000km hosszú és 10.000km széles. Ezt a képződményt 1831 óta követik nyomon. Érdekes egy, a Jupiterbe becsapódott pár száz méteres meteorról készült felvétel (baloldali kép). A felvételen látható, hogy a meteor becsapódási helyein fekete porfelhők alakultak ki és fokozatosan terjedtek szét: méretük nagyobb, mint a Földdé!!! A felvétel jól szemlélteti, hogy mi történne egy hasonló méretű objektum Földbe csapódásakor: az általa fölvert porfelhő évekig eltakarná a Napot, miáltal eltűnne bolygónkról gyakorlatilag minden élet. A Jupiterrel kapcsolatban még meg kell említeni annak vékony gyűrűjét, mely a Szaturnuszéhoz hasonlít. A bolygó 16 ismert holdja három csoportba osztható: a bolygó egyenlítői síkjában kör alakú pályán kering a legbelső nyolc hold beleértve a négy Galilei-holdat. Utánuk következik a bolygó egyenlítői síkjához 25-30º szögben hajló középső négy, majd az elliptikus pályákon retrográd irányban mozgó külső négy.
A Jupiter holdak közül feltétlenül kell beszélni az Ioról. Ez a legbelső Jupiter hold, átmérőjével a mi holdunkhoz hasonlít. Mivel közel van a Jupiterhez, a gravitációs erők (Jupiter + többi hold) húzd meg-ereszt meg játéka folytán alakja állandóan torzul, minek kapcsán belseje felmelegszik. Ennek köszönhető hatalmas vulkáni aktivitása, melynek folytán a kilövellt kénes anyag akár 200-300 km magasra is feljut és a hold körül pályára áll. A baloldali kép egy ilyen vulkánkitörést mutat. Szaturnusz Nem kevésbé érdekes a belülről számított második hold, az Europa (ld. bal oldali ábra). A Gallilei holdak közül ő a legkisebb. Felszínét jég borítja, hatalmas repedéshálózattal. A jég alatt melynek vastagságát nem tudjuk víz található, melynek folyékony halmazállapota a már Ionál ismertetett ám annál kisebb mértékű gravitációs erőknek köszönhető. A Gymedes 5262 km-es átmérőjével a Merkúrnál is nagyobb. Felszínét részben kráterekkel borított hatalmas sötét foltok és barázdált világos sávok jellemzik. A legkülső Galilei hold, a Callisto sötét felszínét kráterek szabdalják. Átmérő: 9,14 (Föld=1) Tömeg: 95 (Föld=1) Térfogat: 764 (Föld=1) Sűrűség: 0,69 (víz=1) Gravitáció: 0,92 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: -176 ºC Naptól való távolság: 9,539 CSE (1428 millió km) Keringési idő: 29,5 év Tengelyforgási idő: 10 óra 14 perc (26,7º) Ismert holdak száma: 18 Légköre a Jupiteréhez hasonlít: 96,3% hidrogén, 3,3% hélium és egyéb gázok. A Szaturnusz gyűrűrendszere apró jég- és porszemcsékből valamint több méteres sziklatömbökből épül fel. A gyűrűrendszer 420.000 km széles, de vastagsága csak néhány száz méter. A Szaturnusznak eleddig 18 ismert holdja van. A legnagyobb közülük az 5150 km átmérőjű Titan, mely a Jupiter Ganymedes holdja után a naprendszer második legnagyobb holdja, és az egyedüli, melynek számottevő légköre van. További holdok: Rhea, Tethys, Dione, Iapetus, Enceladus, Mimas.
Uránusz Neptunusz Átmérő: 4,0 (Föld=1) Tömeg: 14,5 (Föld=1) Térfogat: 63 (Föld=1) Sűrűség: 1,32 (víz=1) Gravitáció: 0,89 (Föld=1) Átlag hőmérséklet: -215 ºC Naptól való távolság: 19,191 CSE (2872 millió km) Keringési idő: 84 év Tengelyforgási idő: 17 óra 14 perc (98º) Ismert holdak száma: 17 Légköre: 82,5% hidrogén, 15,2% hélium, 2,3% metán és egyéb gázok. A bolygó legkülönösebb sajátossága, hogy forgástengelye csaknem pontosan a keringési pályasíkban fekszik, azaz oldalt fekve kering. Halvány gyűrűrendszere van. Átmérő: 3,9 (Föld=1) Tömeg: 17,1 (Föld=1) Térfogat: 58 (Föld=1) Sűrűség: 1,64 (víz=1) Gravitáció: 1,12(Föld=1) Átlag hőmérséklet: -215 ºC Naptól való távolság: 30,060 CSE (4498 millió km) Keringési idő: 84 év Tengelyforgási idő: 17 óra 14 perc (28,8º) Ismert holdak száma: 8 Triton holdja retrográd mozgású, ezért úgy vélik, hogy önálló égitest volt, amit a Neptunusz befogott. Légköre: 80% hidrogén, 19% hélium, 1% metán és egyéb gázok. A Neptunusz a legkülső gázóriás. Az Uránuszhoz hasonló hidrogénben, héliumban és metánban gazdag atmoszférája van. A Neptunuszt 1846-ban fedezték fel azáltal, hogy észrevették, hogy valami zavarja az Uránusz pályáját. A számításokat elvégezték és az az alapján előrejelzett helyen megtalálták a Neptunuszt. A Voyager 1989-es elrepüléséig csak szegényes ismereteink voltak róla. Halvány gyűrűrendszere van.
Plutó Átmérő: 0,18 (Föld=1) Tömeg: 0,002 (Föld=1) Térfogat: 0,006 (Föld=1) Sűrűség: 2,0 (víz=1) Gravitáció: 0,07(Föld=1) Átlag hőmérséklet: -223 ºC Naptól való távolság: 39,518 CSE (5910 millió km) Keringési idő: 248 év Tengelyforgási idő: 6 nap 10 óra (123º) Az ekleptikától 17,14º-al tér el (legnagyobb eltérés). Szegényes ismereteink vannak róla. Baloldalt látható a legjobb fotó a Plutóról és holdjáról, a Kharonról. A Kharonnal gyakorlatilag kettős bolygó: holdja a bolygó átmérőjének fele, tömege egyötöde. A Plutó és a Kharon mindig ugyanazon arcukat mutatják egymás felé, akárcsak a Föld és a Hold. A kettős bolygó elnyújtott ellipszis pályán kering, időnként a Neptunusz pályájánál közelebb jut a Naphoz (pl.: 1979 és 1999 között). A kettős bolygórendszer inkább a Kuiper-öv tagja (ld. kisbolygók), mint önálló bolygó. Sedna Felfedezése 2004 márciusában történt. Keringési pályája nagyon nyújtott ellipszis, Napközelben kb. 3-szor olyan távol van a Naptól, mint a Plutó. Keringési ideje kb. 10.500 év, tengelyforgási ideje kb. 40 földi nap: Átmérője 1300-1600km közötti, kicsiny mérete miatt inkább a Kuiper-öv egyik kisbolygójának nevezhetnénk (ld. kisbolygók), mint önálló bolygónak. Kisbolygók Kisbolygóknak a Naprendszer kialakulásakor visszamaradt aszteroidákat értjük. Többségük Napkörüli pályája a Mars és a Jupiter között húzódik, de vannak eltévedt belső bolygók pályáit keresztező sziklatömbök (Apollo-aszteroidák). Szintén kisbolygókkal találkozhatunk a Jupiter pályája mögött (trójai kisbolygók) és előtt (trójai aszteroidák) Van egy külső kisbolygóöv a Neptunusz és a Plutó pályájának környékén is (Kujper-öv). A legújabb bolygót A Sednát is a csillagászok a Kuiper-öv egyik tagjának vallják: kicsiny mérete miatt inkább vehető kisbolygónak, mint bolygónak. A Mars és Jupiter pályája között lévő eddig ismert legnagyobb
aszteroida a Ceres, átmérője 1006km. De ugyancsak nagy a legnagyobb fényességű kisbolygó a Vesta: 580 km átmérőjű. A képen egy aszteroida fotója látható: Üstökösök és meteorok Az összejegesedett gázokat és port tartalmazó üstökösök elnyújtott parabolikus pályáikon időnként megközelítik a Napot, felmelegszenek, aminek következtében a por és a gáz egy része kiszabadul és csóvát húz. A csóva mindig a Nappal ellentétes irányba mutat. Az üstökösök (a tudomány mai állása szerint) a külső bolygók kialakulásakor visszamaradt összejegesedett gázokból és szikladarabokból álló szabálytalan alakú testek. Úgy gondoljuk, hogy a naptól több, min egy fényévnyire húzódó Oort-felhőben keringenek. Időnként a szomszédos csillagok hatására egy-egy üstökös belökődik a belső Naprendszerbe, ilyenkor a Földről nézve is látható. Jelenleg pár ezer üstököst ismerünk, de az Oort-felhő és a Kuiper-öv belső régiója valószínűleg több milliárdot tartalmaz. A képen a 76 év keringési idejű Halley-üstökös látható: