A KANADAI FENYÕSZÚ MIATT BORUL A FÖLD ÉGHAJLATA?

A TARTALOMBÓL: Meddig fogunk még a Stockholm-..... 2 szindróma rémálmában fetrengeni? A nép nevében a nép ellenében...... 3 A lengyel püspökök nekiestek Európának. 4 Ahogy én látom.................... 5 Demokrácia?...................... 5 Éhínség...........................7 Az ország életereje.................. 8 Egységes szövetségben Magyarország... 10 Csíksomlyó....................... 13 Kik azok a mi?.................... 14 Nemzetek megsemmisítésérõl........ 14 Mátyás király igazsága és a végsõ ítélet. 16 Országimázs...................... 17 Szigeti Péter harca az alkotmány ellen. 18 Toleránsok népe................. 18 Vita a zsidóságról.................. 19 Úton a magyarság teljes felszámolása felé. 20 Fábry vs. Vágó: A helyzet tragikuma... 21 Üzenet a harmadik köztársaságtól..... 26 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A KANADAI FENYÕSZÚ MIATT BORUL A FÖLD ÉGHAJLATA? A nyugat-kanadai British Columbia tartomány fenyõerdei aggasztó mértékben pusztulnak. Egy apró rovar pusztítja õket, amely még nagyobb veszéllyel is fenyeget. A fákat, többnyire csavarttûjû fenyõket egy félcentis bogár, a kanadai fenyõszú lárvái dézsmálják - ezzel rövid idõ alatt megállítva a fa nedvkeringését. Az elmúlt években több mint 130.000 négyzetkilométernyi erdõ pusztulását okozták ezzel. A kártevõ kezd elterjedni az egész észak-amerikai kontinensen. A kanadai kormány hat év alatt 40 millió dollárt költött arra, hogy megfékezze a rovar tovább terjedését. A kanadai erdészeti hatóság kutatója, Werner Kurz és csapata most felmérték, milyen kihatással lehet a jelenség a Föld éghajlatára. A Nature címû szaklapban megjelent tanulmányuk eredményei nyugtalanítóak Nyugat-Kanada erdei hosszabb idõre szén-dioxid-raktárból széndioxid-forrássá változhatnak. A számításaik szerint 2000 és 2020 között 990 megatonnával növekszik ezáltal a szén-dioxid-kibocsátás. A baj pedig Kurz szerint az, hogy a jelenlegi éghajlatmodellek ezt a növekedést nem veszik számításba. A szú azért tudott ilyen mértékben elszaporodni, mert az éghajlatváltozás miatt egyre inkább kimaradnak a kemény telek, amelyek eddig kordában tartották. Ez a pozitív visszacsatolás teszi még veszélyesebbé a helyzetet - a pusztuló erdõk miatt növekszik a szén-dioxid-kibocsátás, az viszont a hõmérséklet további emelkedéséhez vezet - egyre kedvezõbb feltételeket teremtve a fenyõszúnak, amely már Alberta tartományt is elérte. A Brit Columbia Egyetem pedig 1,4 milliárd dollárt kapott faanyag-kutatásra. A cél, hogy minél több értéket nyerjenek ki a károsodott, de még felhasználható fákból. greenfo Jelenleg, kissé lassabban és átvitt értelemben ugyanaz történik velünk, mint a lengyel tisztekkel történt 1940 májusában a katyni erdõben. Csak az utolsó pillanatban, amikor már semmit nem tehettek szembesültek a nekik szánt halállal! Az MSZP/SZDSZ húzd meg, ereszd meg, szappanszínházszerû kutyakomédiája csak elterelõ hadmûvelet. Minket is már, majdnem mindenünktõl megfosztva, továbbra is hiteltelen, hazug ígéretekkel hülyítenek, miközben magukban cinikusan röhögve taszigálnak elõre megásott tömegsírunk felé. Meddig fogunk még a Stockholm szindróma rémálmában fetrengeni? Lévay Atilla A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok és a kiszolgáltatott helyzetben lévõ emberek általában szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. MAGYAR SZOCIALISTA MILLIÁRDOSOK PÁRTJA (MSZMP) Fohász! (Ami már majdnem beteljesült.) És vérgõzös, gyilkos múltunkat végképp eltörölni! Agymosott, Rabszolga Nép most (ÚJRA) indulj velünk! Negyven évig megint: Higgyetek nekünk! Ha majd mindnyájan földönfutókká lesztek téve és teljes reménytelenségbe taszítva, amikor már csak az alkohol és az öngyilkosság között választhattok, milliárdos vagyonaink eredetével kapcsolatban akkor se tegyetek fel kellemetlen kérdéseket! Ti csak: Higgyetek Nekünk! Amikor már megint suttogni sem mertek majd saját hazátokban és a csengõfrász újra mindennapi valóság lesz Magyarországon! Akkor is: Higgyetek Nekünk! Ha majd megint az Andrássy út 60, vagy valami hasonló intézmény pincéiben lesztek bebörtönözve és embertelen brutalitásba züllesztett õreiteknek az lesz utasításként a falakra írva, hogy: Ezeket az embereket ne csak õrizd! Gyûlöld is! Akkor is: Higgyetek Nekünk! És, ha, majd megint egy új 301-es parcella jeltelen tömegsírjaiba dróttal hátrakötött kezekkel, arccal lefelé fogtok kerülni: akkor is! és ott is! higgyetek nekünk! 40+4+4+? év szennyét, mocskát, gyilkosságait, harácsolásait, csalásait, sikkasztásait, pénzmosásait, hazugságait akarják most az elvtársak itt-ott megnézni, megmosolyogni, egy Na és! -sel végleg lezárni; a még létezõ aktákat is megsemmisíteni és utána makulátlan, tiszta lappal a kezükben újra elölrõl kezdeni mindent. Ha hagyjuk, hogy ez megtörténhessen, megérdemeljük sorsunkat, ami, végkifejletében, katasztrofálisabb lesz, mint eddigi történelmünk összes veresége és vesztessége együttvéve. 2 jó ha figyelünk

Nem azért küldött minket a nép a parlamentbe, hogy ott mi érvényesüljünk, hanem azért, hogy a pártprogram mellett törhetetlenül kitartsunk. Mi ezzel a programmal állunk vagy bukunk. A nemzet, ha úgy találja jónak, elejthet bennünket, de mi a vállalt kötelezettségünket semmiféle látszateredményért soha fel nem adjuk. E gondolatot nem 1990 után fejtette ki valamelyik honatya az Országgyûlésben, hanem Gaál Gaszton közölte hallgatóságával Szentesen, 1931. április 26-án, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Agrárpárt zászlóbontó nagygyûlésén. A nem amatõrök által elõkészített demokráciánk 1990 után az intézményesített népképviseletrõl oly módon gondoskodott, hogy a nemzet, ha akarja, akkor sem ejtheti el a képviselõit. A LÓVÉTÖRVÉNY ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT A 42/1990-es sürgõsséggel tárgyalt 1990. május 18-án elfogadott (!) törvény ideiglenes megoldással az országgyûlési képviselõk havi tiszteletdíját a miniszteri illetmény 50%-ban határozta meg. Akkor ez a félpénz alig több mint 30000.- Ft volt, ehhez járultak a pótdíjak: a legmagasabb, 180 százalékos, a házelnöknek, a legalacsonyabb a jegyzõnek. A bizottsági tagságért 40 százalék pluszt fizettek, ehhez jött még hozzá a képviselõi tiszteletdíj harminc százalékáig terjedõ költségtérítési átalány, valamint a képviselõi tevékenységgel összefüggõ igazolt szállásköltségek megtérítése. A lóvétörvény, ahogyan ezt a számukra legfontosabb törvényt a honatyák elnevezték, ingyenes utazást biztosított a közforgalmú jármûveken számukra, valamint ingyenes, ennek ellenére a legmagasabb szintû, orvosi ellátásban részesítette a szabadon választott parlament tagjait. A májusban ideiglenesen megállapított összegek még mindig a legfontosabb problémák egyikeként! július elsejére kissé feljebb kúsztak: a bizottságok elnökei a fix honorárium duplájára tarthattak igényt, a frakcióvezetõk a képviselõi díjazás 120 százalékára. Az ezredforduló táján, az Orbán-kormány idején, igencsak megemelkedett az országgyûlési képviselõk költségtérítési-átalánya: megjelent és elterjedt az internet ill. a mobiltelefon és a pártkatonák is igényesebbek lettek, mert az autó lett a fõ közlekedési eszközük. (Itt szükséges megjegyezni: az Antall József vezette kormány az elsõ nemzetközpontú intézkedései egyikeként 3500 személygépkocsit vásárolt Nyugat-Németországtól, természetesen nem a legolcsóbb tipusokat preferálva.) Parlamenti képviselõink az elmúlt évben sikeres embereknek bizonyultak, ha csupán csak az országgyûlési munkájukért felvett juttatásaikat vesszük figyelembe. Kimutatott kereseteik alapján az elsõ tízbe nem lehetett 1, 5 millió forint jövedelem alatt bekerülni. A listát az egyébként is a dúsgazdag politikusok Gyurcsány Ferenc, Kapolyi László, Orbán Viktor vezetik, a Top 10 között hat szocialista, három Fidesz-képviselõ és egy SZDSZ-es politikus található Kapolyi László egy hónapi jövedelmét egy átlag fizetésû magyar, feltéve, ha folyamatosan dolgozna, 26 év alatt keresné meg. Ez olvasható a nyílvánosságra hozott statisztikákból és az, hogy Orbán Viktor pártelnöki fizetése mellett, lényegét tekintve, ugyanazért a munkáért képviselõként is felvette a nem kis összegû javadalmazását. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, egyetemi oktató, kutató és a Fidesz MPSZ országgyûlési képviselõje havonta 2 millió 149. 996 forintot kapott 2007-ben. Politikusként nyílván megérdemelten. Kérdés: milyen minõségû lehetett a parlamenti politizálás mellett végzett oktatói munka és az elmélyültnek aligha nevezhetõ kutatói tevékenysége? 2007-re a legkevesebbet keresõ képviselõk havi jövedelme már 400. 000.- Ft volt, és ebbe az aprópénzbe még nem számíthatjuk bele a legtöbbször több százezres adómentes költségtérítést. Hogy némi elképzelésünk legyen a közterhek viselése alól is mentesített országgyûlési képviselõk fizetésérõl: Herényi Károly (MDF), a havonta legálisan felvett 718. 000.- forintjával a sikerlista 179. helyét foglalja el. Kóka János (SZDSZ) és Lendvai Ildikó (MSZP) mindössze 510 000.- forintot vallottak be. Amint az a Miniszterelnöki Hivatal 2008. május 13-án közzétett jelentésébõl kitûnik: Hiller István oktatási miniszter havonta mintegy 1, 3 millió forintot keres, 2003 és 2005 között egyéb pénzbeli juttatások címén 4, 7 millió forintot vett fel. Kiss Péter (a Kommunista Ifjúsági Szövetség volt budapesti elnöke, jelenleg kancelláriaminiszter) 1, 3 millió forint fizetést kap egyéb címen 2006-ban 7, 9 millió forintot utaltak számlájára az Országgyûlés pénztárosai. Horváth Ágnes volt egészségügyi miniszter idei adóbevallásában 16, 1 millió szerepel az összevont adóalap összegénél. A május 13-i jelentés azt is tartalmazza, hogy Orbán Viktor 2000 és 2002 között, a miniszterelnöki és a pártelnöki fizetése mellett külön juttatásként összesen 7 millió 804 ezer 142 forintra tett szert és élvezhette a természetbeni juttatások minden elõnyét. A KÜLÖNLEGES ANYAGBÓL GYÚRT NÉPKÉPVISELÕK Az Országgyûlésben tavaly mindösszesen 84 képviselõ volt, akik fõállásban végezték munkájukat ti. csak és kizárólag a szavazógomb megnyomásával, valamint a másik párthoz tartozók szidalmazásával, lejáratásával foglalkoztak. A többiek, tehát több mint háromszáz népképviselõ az egész embert kívánó, felelõsségteljes parlamenti elfoglaltaság mellett vállalkoztak, cégeket tulajdonoltak, önkormányzati funkciókat vállaltak, tagjai voltak különbözõ igazgatótanácsoknak, lakásokat adtak bérbe, pénzért tanácsot adtak, egyetemeken tanítottak, kutatómunkát végeztek és ezen kívül kereskedelmi, mûvészeti és mezõgazdasági tevékenységeket is végeztek. Az önkormányzatokban is szerepet vállalt 185 országgyûlési képviselõ (ha csak a 2006-os elszámolásokat vesszük figyelembe) összesen 761, 2 millió forintot vihetett haza az egyéb helyekrõl zsákmányolt milliók mellé. Legutóbbi vagyonnyilatkozataikból megállapítható: a 277 egyéni vagy társas vállalkozásból, melyben a honatyák valamilyen formában szerepet vállaltak csak 73 ügyletbõl származott adóköteles jövedelmük. A 204 veszteséges vállalkozás ügyébõl ki tudja miért? nem lett ügy, az adóellenõrzés figyelmét valami vagy valaki másfelé irányította. A kiscápa-kategóriában 66 országgyûlési képviselõ 71 betéti társasága esetében csak 6 cégbõl származott adóköteles jövedelem cégenként és tulajdonosként azonban még ennél is nyomorúságosabb a kép: összesen ugyanis kevesebb, mint 40 millióból voltak kötelesek adózni, ez cégenként és havonta 26 000.- forintot jelent. A nemzeti elkötelezettségû tokajhegyaljai Orbán Viktor, ex-miniszterelnök úr esetébõl tudhatjuk, hogy a vagyonnyilatkozat a demokrácia szent tehene, azt a nyilvánosságnak, még ha kételyeik vannak is, tényként muszáj elfogadni. A vagyonnyilatkozatokat ugyanis népképviselõk írták valamint az Országgyûlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak pecsétje szentesíti. Így csupán a fatális véletlennek tudhatjuk be, hogy a parlamentben is tevékenykedõ õstermelõk közül három olyan is akadt, akik fillérre ugyanannyi, 600 ezer forint után adóztak (azt pedig valóban a véletlen számlájára kell írni, hogy éppen annyi volt a mezõgazdasági õstermelõk esetünkben a népképviselõk adómentességi jövedelemhatára, tehát nekik nem kellett adózni.) Megtörtént eset: Lengyel Zoltán országgyûlési képviselõ például saját bevallása alapján! úgy ügyvezetett és vezérigazgatott egy részvénytársaságot illetve egy kft-t, hogy abban nem volt érdekeltsége. Ugyanez a törvényalkotó továbbá oly módon volt tulajdonosa egy betéti társaságnak és szövetkezetnek, hogy abból egyetlen forint adóköteles jövedelem sem származott Járvás István (az elõbbi párttársa), jászapáti népküldötte, két szövetkezet elnöke és tulajdonosa valamint egy részvénytársaság részvényese, amikor ahhoz a rubrikához ért ahol számot kellett volna adni a cégeinek jutott állami jó ha figyelünk 3

vagy uniós támogatásokról hanyag eleganciával írhatta be: e kérdésrõl nem nyilatkozik. Csodálkozhatunk tehát Kapolyi László havi 58 milliós jövedelmén és a hatmilliárdos vagyonán? Az ellenzéki pártok számára Kádár egykori miniszterét azért is kínos lenne támadni, mert nem egészen köztudottan 1989 tavaszán 500 millió (nem inflációs) forintot osztott szét az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ és az FKGP ellenzéki politikusai között AZ ÉHEZÕ GYERMEK ÉS A DEMOKRATIKUS VISZONYOK Nem áll szándékomban túldramatizálni az ország helyzetét. Akit az éhség vagy a fagyhalál fenyeget az nem politizál, hanem menekülni igyekszik az iszonyatos sorsa elõl, számára egyetlen cél létezik: a túlélés. 1990 és 2002 között, miközben a demokratikus nómenklatúra kényelme érdekében az ország vezetõi Audi gépkocsikat vásároltak önmaguk és ellenzékük számára, a fogyasztói árak a hétszeresére, a fûtés-energiaárak a tizenötszörösére emelkedtek. A közállapotok az elmúlt 5-6 év során csak súlyosbodtak. Jelenleg 400 000 olyan család él ma Magyarországon, hogy a rezsi (lakbér, fûtés, energia) kifizetése után egy fõre számítva 3400 forintja marad havonta miközben 1 kg kenyér ára 200 forint. Az 1, 1 mélynyomorban élõ honfitársunkat követõ másik milliónak sem sokkal kedvezõbb a helyzete: számukra 13 ezer forint jelent némi reményt a túlélésre. Mikor Orbán Viktor és kormánya 2002-ben átadta az ország vezetését a Magyar Szocialista Pártnak 500 000 családnak volt közüzemi vagy kamattartozása. A történelembõl ismert: a nyomor és a bûn születnek csak igazán egy anyaméhben, a társadalomnak abban a legmélyebb poklában, ahová a tehetõsebb emberek pillantása sohasem vetõdik, csak a statisztika száraz számaiból sejtenek valamit a nyomor létezésérõl. Az ország felelõs vezetõi 187 ezer forintos átlagfizetésrõl beszélnek, miközben mint tulajdonosok, vezérigazgatók vagy kvázi emberkereskedõk jól tudják, hogy a kétkezi munkásokat, alkalmazottakat közel sem fizetik meg ennyire, a statisztikai jövedelem fele a tényleges, ugyanakkor országosan ismert: a munkaadók minimálbéren jelentik be a dolgozóikat, ezzel évekre, évtizedekre elõre biztosítják számukra a nyugdíjas évek szegénységét. A nemzetiszocialista-hungarista eszme felé menetelõ lumpenréteg nem felejtette el a kilencvenes évek végén számukra megírtakat, mely szerint: A társadalom a teljes értékvesztés állapotába került. A polgároknak, legalábbis egy viszonylag meghatározott nagy részüknek, elegük van a parlamenti pártok által képviselt politikából. Radikális változásokat akarnak, amit csak a markáns jobboldaltól illetve a szélsõségesnek nevezett jobboldaltól várhatnak el. A talányos mondatokat mindenki értse úgy, ahogy akarja a polgárokat (polgári köröket?), azok szándékait is. És ha meggondoljuk, hogy a reménytelenek százezrein túl az egész nap munkában görnyedõ apák és anyák gondozatlanul kénytelenek hagyni az utca nevelésére bízva gyermekeik tíz és százezreit, ha meggondoljuk, hogy ezrekre megy itt, Budapesten is a teljesen árva, család és szülõk nélkül való gyermekek száma nem fogunk csodálkozni rajta, mikor apró gonosztevõket a legundorítóbb bûnök elkövetésén kapnak rajta. A jelenlegi társadalom már megszülte a demokrácia leendõ gyilkosait. Szemenyei-Kiss Tamás A lengyel püspökök erkölcsi alapelveivel ellenkezik az Európa Tanács abortuszpárti határozata, mely szerint a 47 tagállamban biztosítani kell a legális és biztonságos abortuszhoz való jogot. Lengyelországban a hivatalos statisztikák szerint évente mindössze 200-300 abortuszt végeznek, feminista szervezetek azonban évi 180 ezerre becsülik az illegális abortuszok számát. A lengyel katolikus püspöki kar kemény hangon tiltakozott a hét végén az Európa Tanács abortuszpárti határozata ellen. Az emberi jogok védelmével foglalkozó legfõbb európai szervezet azt követelte április közepén, hogy a 47 tagállam mindegyike biztosítsa a nõk számára a legális és biztonságos abortuszhoz való jogot. A lengyel püspökök határozata kimondja: Kategorikusan ellenezzük, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek ránk adminisztratív úton, amelyek ellenkeznek erkölcsi alapelveinkkel. A lengyel püspökök szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének határozata árt a védtelen gyermeknek, az anyának és az egész társadalomnak. A határozat helyrehozhatatlan kárt okoz az európai egyesülés eszméjének, nehéz ugyanis elképzelni az egyesülést akkor, ha olyan alapon jön létre, hogy jogot ad az emberek egy csoportjának meggyilkolására, fogalmaztak a lengyel püspökök. Lengyelországban, ahol a lakosság 95 százaléka vallja magát hívõ katolikusnak, a törvény csak rendkívüli esetekben engedélyezi a terhesség megszakítást. A 39 milliós országban a hivatalos statisztikák szerint évente mindössze 200-300 abortuszt végeznek. Feminista szervezetek azonban évi 180 ezerre becsülik az illegális abortuszok számát. Az ET Parlamenti Közgyûlése (amely a tagországok parlamentjeinek delegációiból áll), maratoni vita után hozott határozatot, a lengyel parlamenti képviselõk támadták a határozattervezetet. Ez az abortusz legalizálására szólítja fel azokat az ET-tagállamokat, amelyekben a terhesség megszakítást tiltja a törvény. A közgyûlés 102:69 arányban szavazta meg a határozatot. Andorrában, Írországban, Máltán, Monacóban és Lengyelországban az abortusz vagy tilos vagy szigorúan korlátozzák. Az ET Parlamenti Közgyûlésének határozata felhívja a figyelmet, hogy a teljes tilalom veszélyes illegális beavatkozásokhoz és abortuszturizmushoz vezet. A dokumentum megfelelõ anyagi támogatást, orvosi és pszichológusi gondozást követel az abortuszt kérõ nõk számára. független hírügynökség Egy férfi eltéved a hõlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nõt, és odakiált hozzá: Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelõtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok. A nõ a földön így felel: Ön egy hõlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság 59. és 60. foka között van. Maga biztosan mérnök mondja a hõlégballonos férfi. Az vagyok. feleli a nõ Honnan tudta? A hõlégballonos férfi így válaszol: Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntõl kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Õszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban. A nõ erre így vélekedik: Maga pedig szerintem szocialista politikus. Igen, bólint a hõlégballonos férfi egyetértõen de ezt honnan tudta? A nõ azt feleli: Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvezõ széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett, amirõl fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévõ emberektõl várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielõtt találkoztunk, de most már én tehetek róla! 4 jó ha figyelünk

Tisztelt Barátaim! Csaknem 4 éves amerikai tartózkodás után most alkalmam van néhány hétig itthonról figyelni a hazai politika történéseit. Szeretném megosztani Önökkel tapasztalataimat természetesen csak azokkal, akik kiváncsiak rá. Szeretnék ezentúl idõnkint, nem naponta néhány sorral jelentkezni, és korábbi szokásommal ellentétben röviden beszámolni tapasztalataimról, gondolataimról. Nagyon megtisztelne mindenki, aki venné a fáradtságot, hogy ezeket elolvassa. Ennél csak az lenne a nagyobb megtiszteltetés, ha reflexiók, ellenvélemények is érkeznének válaszként. Ime az elsõ gondolatsorom: A Gyurcsány kormány mindenképpen szeretne túlélni. Többféle stratégiát, vasat tart a Párt és az Apró-Gyurcsány- Dobrev család a kezében illetve a tûzben: 1. Az emberek elaltatása. Ez érezhetõ a TV1 és TV2 látványosan leszelíditett, konfliktus-kerülõ, széles mosolyú riporterei által közvetített stílusában. A vad Orbán-ellenességet az apró kis bodicsekkelés váltotta fel. (Krizsa Szilvia vezérletével). A pénztártörvény visszavonása, néhány korrupt pasas leleplezése valamennyien kis halak a vasút,- és kórházpusztítás folyamatainak lelassítása része ennek a stratégiának. A cél: növelni a választók potenciálisan MSZP-re szavazó, vagy legalább közömbös ( amazok sem lennének jobbak emezeknél ) hányadát. 2. A Clinton-család receptjének ügyetlen leutánzása: Gyurcsány helyett a kém-lány, Gyurcsányné Dobrev Klára miniszterelnökségének megvillantása. Izgatottan várják a lakosság reakcióit. 3. Szélsõségesen Orbán-ellenes arcok felmutatása (ld. Szanyi), mint Gyurcsány- alternatíva. 4. Szili Katalin képben tartása, noha meggyõzõdésem, hogy ez a végtelenül szerény képességû, bár némi jó érzésektõl nem mentes politikus-asszony a legkevésbé sem esélyes a miniszterelnöki posztra, már csak azért sem, mert berzenkedik kissé az SZDSZ-szel való korábbi sziámi iker együttmûködéstõl. Márpedig az SZDSZ-nek olyan kutyusra van szüksége, amelyik hagyja békésen, hogy a farkincája csóválja. Szanyi mindenre hajlandó a hatalomért, õ aligha jelente problémát a koalició újjászületésének útján, Szili esetleg problémát jelentene. Õ viszont annyira Slota-szerûen visszataszító figura, hogy nem adok neki sok esélyt arra, hogy miniszterelnök legyen, noha nyilvánvalóan ez a célja. 5. A direkt Gyurcsány-világnak alighanem vége szakad, ha nem elõbb, akkor õsszel, a költségvetési vita során. Azt is prognosztizálom és nemcsak azért, mert Lengyel László is így látja, hogy Kóka politikai karrierjének is vége, majd az üzleti életben kárpótolja magát. 6. Szinte biztos vagyok benne, hogy az MSZP-SZDSZ koaliciót valamilyen módon a de facto formából ismét de jure statusra emelik, azaz ujrafogalmazzák. Ennek a két személyi feltétele Gyurcsány és Kóka lelépése alighanem adott. Az SZDSZ legvalószínûbb jelöltje névrokonom, Fodor Gábor az örök majdnem-sikeres (nem akarom az örök vesztes jelzõt használni) politikus. Most sem lesz hosszúéletû a politikai sikere, de szükség van rá, miunt strómannra, mert az SZDSZ tényleges irányítói Pethõék egyelõre nem akarnak vagy nem tudnak a nyilvánosság elõtt szerepelni, Kókát pedig el kell távolítani. Fodor Gábor viszont az MSZP- SZDSZ koalíció újjászületését igéri. 7. A kérdés az, hogy az MSZP-ben ki az a személy, aki még nem kompromittálódott teljesen, s aki elég értelmes ahhoz, hogy a két párt jó kapcsolatának prioritást biztosítson. Racionálisan gondolkodva a közepesnél egy fokkal értelmesebb Kis Péter látszik erre alkalmasnak. Õk biztosan megértenék egymást Fodor Gáborral. Liberális, nézetei aligha különböznek az SZDSZ-étõl, csupán gyakorlati megfontolások szem elõtt tartása miatt lenne esetleg valamennyivel visszafogottabb a szerintem nagyon buta Gyurcsánynál. Kis veszedelmes lehet. Kérdés, mennyi a támogatottsága a felkavart iszaphoz hasonló MSZP-ben Kis Péternek, illetve fõleg az, hogy elfogadja-e õt Putyin budapesti helytartónak. Ez utóbbiban nem vegyok biztos. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy ismét egy Apró-villabeli lakos, a pápagyilkossági tervben is kompromittálódott KGB ügynök, Petár Dobrev lánya, Gyurcsányné Dobrev Klára neve felmerült. Elõször valószínûleg Putyin környezetében. Mivel az SZDSZ bevallottan már nem az elveit, hanem praktikus érdekeit képviseli, egyáltalán nem lepne meg, ha Fodor Gábor, mint az SZDSZ ujdonsült elnöke hajlandó lenne adott esetben akár Gyurcsányné Dobrev Klárával is együttmûködni, a nem piszkítunk a kútba, csak a kávájára praktikus elvet követve. Azt hiszem, ezeket a lehetõségeket talán érdemes lenne górcsõ alá venni. Megköszönöm mindazoknak, akik elolvasták gondolataimat. Tisztelettel: Fodor András (a Deák Körbõl) A rendszerváltás idején valahogy mindannyian úgy képzeltük, azért akarunk demokráciát, mert az önmagában véve jó dolog, ami... idõvel mindent megold. Minden gazdasági bajt, társadalmi nyavalyát. Ma már ez naiv elképzelésnek tûnik. Megértettük, hogy a demokrácia nem varázsszer... Magyarok milliói ezért kiszolgáltatottak ma is ott állnak munkavállalóként, kamarai, szakszervezeti, munkahelyi védelem nélkül. Kiszolgáltatottak fogyasztóként, fogyasztóvédelmi oltalom nélkül. Kiszolgáltatottak homo sapiensként a természeti környezetet védeni képes szervezett erõ nélkül. Kiszolgáltatottak választópolgárként a demokráciába vetett, egyre vékonyodó hittel és a demokrácia mibenléte felõl egyre súlyosbodó kételyekkel" ORBÁN VIKTOR Minden rendszer a saját világnézetét igyekszik ráerõltetni a társadalomra és törekszik a kizárólagosságra. Ha ma diktatúrát kiálltok, akkor csak észlelem a rendszer kizárólagosságra való törekvését és azt, hogy nem viseli el a hagyományos magyar világnézetet, mert a fejébe verték:"a föld fog sarkából kidõlni, semmik vagyunk, s minden leszünk"! Az internacionálén felnõtt újkapitalisták, magukkal hozták a pártiskolák szellemiségét és a filozófia kizárólagosságának hitét. Közben szigorúan dolgoznak az állam elhalásának nem lenini, hanem globalista megoldásán. A hazaárulókból álló volt orosz gyarmati adminisztráció emberei ma is keletre tekintenek, de kiszolgálják a multinacionális nagytõke gyarmatosító politikáját, sõt ebbõl bõséges haszonra is szert tesznek. A helyzet tehát hatvankét éve változatlan: a bûnözõ parazita-politikusok teszik tönkre és nevetségesséamagyarállamot. >> jó ha figyelünk 5

>> Mi lehet ennek a látszólag butaságnak a valódi célja? A világháborús diktatúrák a rövid nyilas és a hosszú bolsevik után a késõkádári liberalizált diktatúra is kitermelte a legkártékonyabb harácsoló réteget, amely politikusi szerepben tetszelegve teszi tönkre nem csak gazdaságilag, hanem erkölcsileg is azt az államot, amely egyedüli védelem lehetne a számunkra a globalizáció hihetetlenül káros mellékhatásaival szemben. A Magyar Állam elhalását tehát ez a késõkádári politikusi garnitúra vagy célul tûzte ki, vagy annyira gátlástalan, hogy az egyéni érdekeit még az állam tönkretételén át is érvényesíti. Lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok, de még egy Spiró György is kijelentette: a demokráciában a hülyék választanak hülyéket Sajnos ebben, (és csak ebben) egyet értek vele. A söpredék uralma feltételezi a söpredékszavazótésabecsapottnaivakmillióitis.akésõkádári kor biztosította a söpredéket, a folyamatos média butítás pedig a naivakat vette rá, az önérdekével ellentétes szavazásra. A kezdõ idézetben OV azt í rta, hogy a demokrácia (azt gondolta) idõvel mindent megold. Pedig az athéni demokrácia is megbukott a söpredék miatt, s a Svéd modellrõl is tudják a közgazdászok, hogy szegény országban nem mûködik. A Magyar Állam elhalása. A jelenlegi felelõsségre vonástól reszketõ köztörvényes csalókból álló államvezetés önmaga építi le az állam produktív funkcióit. Sajnos az erõsebb államokban is ez történik, csak lassabban és kevésbé észrevehetõen. Építkezõ, növekedõ, munkahelyteremtõ programok kellenének, de ez a globalizáció pénzügyi gyarmatosítása miatt lehetetlen. A világ vezetõ közgazdászai már régóta tudják, hogy le kellene számolni a neoliberális dogmákkal. A belsõ lobbizást és a csúszópénzes építkezéseket, értékesítéseket meg kellene szüntetni egy erõs és rendpárti kormánnyal, de sajnos erre kevés a kilátás, mert a háttérerõk nem ebben, hanem az államcsõdben érdekeltek. Ez esetben ugyanis az állam elhal és a pénzügyi elit irányításával a háttérhatalom egy új állam felépítését kezdheti meg. Ma a gyarmatosítás és az adósságspirál olyan mértékû, hogy naponta 1000 Md forint körüli összeg áramlik ki az országból. Az adósságszolgálat elérte a GDP 88%-át, s az infláció is 7% felett van. Ráadásul a szociális segélyre szorulók havonta kb. 4000 fõvel gyarapodnak, ami drámai növekedés akkor, amikor az összlakosság csökken. Mi lehet a kiút? Veszélyben vagyunk, de még mindig van mozgásterünk. A Magyar Nemzeti Bank devizatartalék számláján 17 Md euró van jelenleg. Erre a fedezetre lehetne közpénzt kibocsájtani, hogy a gazdaságélénkítéshez legyen elegendõ pénz, hiszen ma a gazdaság pénzszükségletének csupán 40 %-a van forgalomban, tehát mesterséges pénzhiány van. A környezõ államok ezzel szemben az ötszörösét forgatják, s így nincs pénzszûke, s a hitelek is kedvezõbbek. Ha az állam testét is megtisztítjuk az élõsködõ, csúszópénzes, lobbi gengszterektõl és valódi megtisztulás következne be a közélet minden területén, akkor új és tisztességesebb alkut lehetne kötni a nemzetközi tõkevilággal, mert a nemzet újratermelõ képességének lerombolása, nem érdeke a teljes pénzvilágnak. Ehhez persze véget kellene vetni a mûdemokráciának és egy új politikai struktúrában a megszorítások vagy növekedés hamis dogmáját elfelejteni. Ki kell kerülni abból a szorításból, amelyet a Világbank, Valuta Alap és Frankfurt jelent. A meg oldást Siklaky István dolgozta ki a Létbiztonság és harmónia c. munkájában, s az ebben szereplõ ún. Fehér Program ma is aktuális. Orbán Viktor nem tévedett: a demokrácia nem csodaszer. Talán tovább kellene gondolni és megtalálni a valódi szert, ami csak a tradicionális magyar közjogi gondolkodás produktuma lehet, hiszen az, minden elnyomás és ármány ellenére mûködött a történelmünk folyamán. Sõt a nemzetvédõ harcok alatt megtizedelt és a Habsburgok által zömmel lecserélt magyar nemesség is különb elitet alkotott, mint ez a mai politikusi bûnbanda. A 1989-es esemény nem naivitás, hanem tudatos kollaboráció volt a Szovjetdiktatúra utáni pénzdiktatúra képviselõivel. A demokrácia pedig csak színházi kellékként és szükséges rosszként vezetõdött be, mert az elõzõ rendszerben elkövetett bûnöket, csak az új kollaborációval lehetett elmismásolni. Már a Wasingtoni Konszenzus óta tudta a techokrata réteg, hogy mit tesznek és tudatosan folytatott neoliberális gazdaságpolitikát mind a két oldal. A kiszolgáltatottak pedig szegények maradtak, sõt egyre szegényebbek lettek, amíg a gazdagok egyre gazdagabbak és mindez nem a tehetség és szorgalom függvényeként, hanem a késõkádári kapcsolati rendszer és a közvagyon gátlástalan szétlopásának az eredménye. Közben a még fennmaradt erkölcsi alapokat is szétverték éppen úgy, mint a Rákosi érában. Német László minõség forradalmára lenne szükség! Magyarországon szinte teljesen megszûntek az emberi méltóság feltétel nélküli tiszteletére épülõ közösségek és minimálisra csökkent az emberekben a hit. A pénzközpontúság oly mértékben uralkodott el, hogy a társadalmi empátia, s a szolidaritás helyét az aranyborjú imádat és a fenntartható fejlõdésben való vak hit váltotta fel. (tisztelet a kivételnek) Mindez azért volt lehetséges, mert nem történt meg a szükséges felelõségre vonás az elkövetett bûnök kapcsán de nem történtek alapvetõ emberi változások sem, mert aki gonosz és kapzsi volt az még gazdaggá is vált, s így negatív mintát mutatott a magyar társadalomnak. 6 jó ha figyelünk

Néhány hete még minden a legnagyobb rendben volt. Legalábbis a nemzetközi média szintjén. Aztán felröppent a hír: Éhséglázadások törtek ki itt, aztán ott, végül már a világ számos országában. Az oknyomozók napok alatt kiderítették: megdrágultak az élelmiszerek. Aztán azt is, hogy azért, mert a terményekbõl élelmiszer helyett bioetanolt állítanak elõ. Aztán azt is, hogy azért állítanak elõ etanolt, mert olyan drága a nyersolaj, hogy megéri természetes anyagokból etanolt gyártani, ehhez pedig kevés a kukorica és a többi gabona. Ráadásul a kínaiaknak és a hinduknak éppen most jött meg az étvágyuk a disznóhúsra, tehát nem csak a növényi élelmiszer lesz kevés és drága, de a többi is. A világot nem csak a drágaság, de éhínség is fenyegeti. Nemrégen még úgy szólt a fáma, hogy a Föld tizenkét milliárd embert képes eltartani, jelenleg pedig ennek felénél alig valamivel élünk többen. A raktárakban pedig eladhatatlan tej-vaj-gabona fölöslegek, húshegyek avasodnak. A fejlett államok Farmer gazdáit tömik pénzzel, és azért könyörögnek nekik, hogy ne termeljenek már annyit. Hatalmas termõterületek parlagosodnak. Nagyon valószínû tehát, hogy ami az etanol-élelmiszer antagonizmust illeti, csak spekulációról van szó, hosszabb távon a világ képes lenne minden ilyen szükségletet fedezni. Az árak megduplázódása és az általa kiváltott lázadások mögött egy másik, valóságos probléma áll. A fejlett országok túltermelési problémáit nemcsak a dotációs rendszerrel kívánták orvosolni, hanem azzal is, hogy a nagy nemzetközi élelmiszeráruház-láncok dömpingárakkal törtek be a fejletlen országok piacaira. Ezzel tönkretették a helyi mezõgazdaságokat, amelyek keveset termeltek, elavult módszerekkel és drágán. A falusi, mezõgazdasággal foglalkozó réteg tönkrement, felhagyott a gazdálkodással, eladta, vagy otthagyta a földjét és a városokba özönlött, ezzel mindenki az áruházláncok vásárlójává-függõjévé vált. Az árak megduplázódását ezeknek az elmaradott, fõleg afrikai és ázsiai országoknak a lakossága az új árakat nem tudja megfizetni. Visszaút pedig nincs. Az önellátás reménytelen. Afrika, Ázsia, Közép-amerika tõlünk messze van. Mi a büszke és gazdag, többtermelõ, parlagosító, dotálós EU tagjai vagyunk. Majd ellátjuk olcsó élelmiszerrel a szûkölködõ országokat. Elvégre is ötven, de még inkább hatvan évvel ezelõtt mi voltunk a gazdasági csoda, Európa éléskamrája és még ma is nettó mezõgazdasági mérleggel büszkélkedhetünk. Az élelmiszerárak emelkedése mégis el kell, hogy gondolkoztasson bennünket. A mai kis- Magyarország, az Alföld mindig is a mezõgazdaságból élt. Az itt élõk jóval több mint fele önellátó is volt, nem kellett a boltba mennie élelmiszerért. Ráadásul olcsón, élõmunkával termelt. Még a két világháború között is korlátozták a mezõgazdasági gépek alkalmazását, hogy a lakosságot a mezõgazdaságban foglalkoztatni lehessen, más munkalehetõség nem lévén. A szocializmus építése ezt az egyébként valóban archaikus helyzetet megváltoztatta. A korszerûsödés ürügyén a parasztok a földet nem eladták hanem tõlük elvették, a kiosztott földeket nagybirtokokká egyesítették a régebbi kisgazdaságokkal együtt. A feleslegessé vált munkaerõ vagy a városokba tódult, vagy otthon maradt zsellérnek a gazdaságokban. De városi- és falusi lakos egyaránt megszûnt önellátó lenni, mindenki a bolti árukra szorult. A bérek alacsonyak, az árak a létfenntartás szintjén megfizethetõek voltak, disznóhúsra is futotta, mint manapság Kínában. Jött az új fordulat, a földek egy részét újra kiosztották, nagy volt az öröm, a reménység. Aztán megjöttek a nagy élelmiszer-láncok a dömpingáraikkal. Néhány év alatt kiderült, hogy drágán, rossz, vagy legalábbis annak minõsített árut termeltünk, nincs piaca. Nem versenghetünk sem a dotált országokkal, sem a dömpingárakkal. És a földek eladókká, a lakosok városiakká, vagy falun élõ eltartottakká váltak. És nincs visszaút. Senki ne ábrándozzon a nádfödeles, kiskertes, galambdúcos, szövõ-fonó, kukoricafosztó, aratóünnepes, cigányzenés kis faluról. Itt vannak ellenben az egyre kevésbé dömpingáras áruházak és a létminimum alatti jövedelmek. Itt van Afrika Borsodban, Dél-Dunántúlon meg Józsefvárosban, Havanna-lakótelepen, Kelenföldön? A most még távoli éhséglázadásos, árfelverõs, parlagot dotálós, városbaköltözõs, olajválságos, etanolgyártós, áruházláncos-árletörõsárdrágítós világhelyzet tanulságait most kell levonnunk, amíg még nem késõ. Magyarország képes az önellátásra, ez szervezés kérdése és persze bátorság is kell hozzá. Az EU-t idejében szembesíteni kell feladataival, mielõtt a nyugati nagyvárosok perifériái szembesítik. Nálunk csak egy virtuális Afrika alakulgat, saját polgárainkból. De mit csinálnak azok az államok, ahol a nagyvárosok perifériáin valóságos afrikaiak és ázsiaiak milliói sûrûsödtek össze? Ez nem rasszizmus-probléma. Ez a jóléti állam álmának csõdje. De kicsiben a miénk is. d-y-ó EGY ALAPKÉRDÉS: Ha a forint folyamatosan erõsödik a dollárhoz viszonyítva, akkor a dollárban vásárolt kõolaj ára nálunk miért nem csökken, vagy stagnál? A civil kezdeményezések és alternatív mozgalmak sajátos párt kötõdéssel és állami pénzektõl való függésben léteztek csupán. Mindezt az Õszödi beszéd kiszivárogtatása törte meg és beindult egy valódi és független helyi kezdeményezésû civil szféra, amely önszervezõdõ és hobbista, azaz akár éhezve is de lelkesen és áldozatkészen munkálkodik a magyar jövõért. A társadalom integrálását a nemzetre kívánják építeni, mert a nemzet kiemelkedõ szerepet tölt be a közösségi struktúrában, erõs lelki kötés a közösségnek, s ezáltal tompíthatja, fékezheti a globalizáció negatív hatásait. Ez a mozgalom a Kossuth tér 2006 c. kiadványban mutatja meg magát és az aktív, utcai politizálásban mutat példát az ország különbözõ pontjain. Nem a média által közvetített, virtuális terepen szereplõ ál-képviselõk ezek a helyi kezdeményezések, hanem a kiútkeresés úttörõi, akik az egyéni és közös sorsunkat befolyásoló döntések jogának visszaszerzéséért, önkéntesen és alázattal vetették meg a lábukat a XXI. század mocskában, erkölcsi forradalmat és megújhodást hirdetve. Nem a pártoké, hanem az övék a jövõ. Õk fognak véget vetni a pártokráciának, amelyet ma demokráciának csúfol a hatalom, és amelyet Arany János democsokráciának nevezett. Dr. Bene Gábor jó ha figyelünk 7

Jobb egy borzalmas vég,mint egy vég nélküli borzalom. Mennyit keres ön? Akármennyit keres, lehet állandó jövedelme, lehet kisnyugdíjas vagy jövedelem nélküli iskolás, óvodás, csecsemõ, lehet GYESen lévõ kismama vagy reménytelen munkanélküli, mindenki kivétel nélkül adjon hozzá a jövedelméhez havi 90 ezer forintot. Ön is és önnek minden hozzátartozója is. Egy négytagú családnak ez havi 360 ezer forint. Ez a pénz az önöké. Nem hiányzik? Mert ennyit visz el az adósságszolgálat. És van még égy rosszabb hír is. Az ön jövedelme nem biztos, hogy emelkedik, az adósságra fizetendõ összeg azonban nõ. Mindazon szellemi és anyagi javak összességét értem az ország életerején, amelyeket országunkon belül fejlesztésre fordítunk. A szellemi javakkal jelen írásomban nem foglalkozom. Az alábbiakban néhány számadatot kívánok szerepeltetni, melyek ezermilliárd forintos nagyságrendûek. Ezermilliárd egybillióval egyenlõ. Célszerû ezért billió forintokkal (B Ft) dolgozni a kisebb számok és a megjegyezhetõség végett. Egybillió az egy egyes és utána tizenkét nulla. Egy billió forintból minden magyar állampolgárnak éppen százezer forintot lehetne adni, önnek is. Ez tehát nagyon-nagyon sok pénz. Mostani katasztrofális helyzetünkben a legnagyobb baj nem a hatalmas államadósság, ez csak az egyik tényezõ. A legnagyobb baj az, hogy az ország életerejének legnagyobb része kimegy az országból. Amikor a privatizáció elkezdõdött, senki sem gondolt arra, hogy a bagóért külföldnek eladott vállalkozásaink haszna, nyeresége ezentúl nem az ország fejlõdését fogja szolgálni, hanem távozik az országból. A nyereséget számos eladott vállalatnál államilag garantáltan minimum 8 százalékban határozták meg, ezt azonban nyugodtan 10 százalékra tehetjük, mert nincsen verseny, a monopolhelyzetbe került cégek annyi nyereséget kalkulálnak, amennyit éppen nem szégyellnek. És ezt a hasznot nem az után az összeg után számolják, amivel ezen vállalatokat megvásárolták, hanem õk ezeket felértékelték a valódi nyugat-európai szintre, s ez új értékek után számolják ki a hasznukat, és ezt viszik ki az országból. A legutóbbi privatizációs törvény szerint a még privatizálható állami termelõ és szolgáltató vagyon értéke 10 B Ft, és ez az összes ilyen vagyonállománynak 10 százalékát teszi ki. Ebbõl következik, hogy az eddig már privatizált ilyen vagyon összértéke 90 B Ft. Ennek mintegy 75 százaléka került külföldi kézbe, azaz 70 B Ft. Ez a vagyon évente 10 százalék, azaz 7 B Ft hasznot termel, ami egy az egyben megy ki az országból! És itt van a döbbenetes helyzet: az államadósság évi kamata 1^ B Ft, ugyanakkor a külföldi kézben lévõ vállalatok éves haszna, nyeresége 70 B Ft! És mindkét összeg minden évben ismétlõdõen kimegy az országból! Ne tévesszen meg senkit az, hogy a statisztika messze nem mutat ki ilyen mértékû nyereségtranszfert. Ezek a cégek a nyersanyag, a félkész és a kész termékek beárazásánál úgy manipulálnak, ahogy akarnak, és így rejtik el a kivitt nyereségük valódi összegét. Gondoljuk csak meg, idejönne-e a külföldi tõke, ha itt nem érhetné el a maga minimum 10 százalékos hasznát. Eléri és ki is viszi. És ez még nem minden... A magyar lakosság életszínvonala olyan alacsonyra süllyedt, hogy megtakarítás, életerõ nem keletkezik. Sõt a megtakarítások állománya már egyre csökken, az emberek felélik megtakarított vagyonkájukat, így az életerõ-tartalékunk is egyre fogy A külföldi tulajdonban álló cégek nyereségüket kiviszik, belföldi életerõ itt bent már nem keletkezik. A magyar tulajdonba került vállalatok nyereségét az állam adóban elviszi, és ennek nagy része - adósságszolgálat címén szintén kimegy az országból. A maradék a fenntartásra sem elegendõ. A vállalatoknak (akár magyar, akár külföldi) szükségük van mûködési és forgótõkére is, ezt a bankokból veszik fel rövid lejáratú hitelek formájában. Mivel belföldi megtakarítás nincsen, a bankok külföldrõl hoznak be pénzt erre a célra, és ennek kamata bár az értékét a magyar dolgozók termelik meg ismét csak kimegy az országból. Számszerûsítve: a fent jelzett 90 B Ft privatizált tõkeállományhoz mintegy 20 százalék, azaz I8 B Ft forgótõke szükségeltetik, aminek éves kamata 1,8 B Ft. Az önkormányzatokat a kormány kifosztotta, életerõ itt sem születik. A lakosság és az önkormányzatok szférája szükségszerûen eladósodik. Kénytelenek hitelt igénybe venni, aminek fedezetére a bankok ismét csak külföldrõl hoznak be pénzt. Az eladósodás ebben a szférában már elérte a 10 B Ft-ot, ennek évi kamata 1 B Ft, ami szintén kimegy a országból. Így az országból évente kimenõ életerõ: 1,2 + 7,0 + 1,8 + 1,0 = 11B Ft! Ez egy lakosra leosztva évi 1,1 millió forint, egy hónapra leosztva pedig mintegy 90 ezer forint. Négytagú családra ez 360 ezer forint havonta. Itt van az a hatalmas életszínvonal-lépcsõ lefelé, amit Hegyeshalomnál az országba belépõ egyértelmûen tapasztal. Óhatatlanul felmerül az a kérdés, mi történik ezzel az évente kiáramló irdatlan mennyiségû, mintegy 11 B Ftttal? Nos, a külföldi kedvezményezettek nyilvánvalóan nem tudják megenni a forintot, ezt a hatalmas összeget csakis Magyarországon tudják levásárolni. És itt jön be a képbe a dübörgõ magyar gazdaság. Erre a célra hozták létre a magyarországi zöldmezõs nagyberuházásokat, illetve e célra használják a bagóért megvásárolt volt állami vállalatokat. Nem a gazdaság dübörög, hanem ezek az országra rátelepedett életerõ-szivattyúk dübörögnek. Ezek a szivattyúüzemek kizárólag exportra dolgoznak, a magyar munkások kizsákmányolásával. Termékeiket jóformán adómentesen állítják elõ, nehogy már a magyar nép valamit is visszakapjon ezen pénzmosási machinációik során. És viszik ki az országból, hogy ott kint busás haszonnal értékesítsék, de immár kemény külföldi pénzért. Ugyanígy jár a magyar mezõgazdaság is: vasútállomásainkon végeláthatatlan sorokban sorakoznak a gabonaszállító tehervagonok. Itt forintért, igen nyomott áron felvásárolják a termést, kint busás haszonnal világpiaci áron eladják, kemény nyugati valutáért. Ez az irdatlan mennyiségû forint a valóságban ki sem megy az országból, hanem különbözõ bankok közötti tranzakciók után a külföldi kedvezményezettek ezekbõl a forintokból fizetik ki az így részükre itt vérrel és verejtékkel megtermelt magyar javakat. Ez ám az igazi nagy pénzmosás! így alakul át az országból kizsarolt forint odakint kemény euróvá, dollárrá, jenné. És az ország életereje folyik, folyik megállíthatatlanul kifelé. 8 jó ha figyelünk

Szót kell itt ejtenem ahogy ezt minden alkalommal megteszem a kamatos kamatról, és az adósságcsapdáról. Ismert, ha valaki Krisztus urunk idejében betett volna a bankba kamatos kamatra egy drachmát, az a mai napig akkora aranytömbbé szaporodott volna, mint a Föld. Ez mutatja a kamatos kamat rendszer abszurditását, igazságtalanságát, embertelenségét. Az emberi életkor rövid, ezért egy-egy ember életében nem mutatkozik meg a kamatos kamat rendszer abszurditása. Ez egy-egy embert tönkretesz ugyan, de a világ erre nem figyel föl. Amikor ugyanis az ember meghal, a bank a kölcsönt veszteségként leírja, és nincs tovább. Ellenben ha egy ország adósodik el és belesodródik az adósságcsapdába, akkor az menthetetlen. A csapda ott kezdõdik, amikor újabb és újabb kölcsönöket kell felvenni azért, hogy azokból legalább a kamatok egy részét fizetni lehessen. Hangsúlyozom, a kamatokat, és akkor kölcsön-visszafizetésrõl még szó sincs. Most itt tart Magyarország. De visszatérve az iménti drachma példára: az egyes emberek adósságállománya nem növekedhet a végtelenségig, mert a halál közbeszól. Egy ország esetében azonban a kérdés nyitott: az adósságnövekedés az idõk végtelenségéig tarthat, és csak a kölcsönt adó hitelezõ gazdaságossági optimalizáló számítása szabja meg, hogy milyen mértékben él az így megszerzett hatalmával.. Az optimumpontot pedig számára az határozza meg, hogy mikor, milyen feltételek mellett tudja évente a legnagyobb hasznot, az életerõt kiszivattyúzni az adós országból az idõk végtelenségéig. Az adósságcsapdából csak nemzetközi szabályozás jelenthet kiutat. Nemzetközi megállapodásban kellene meghatározni, hogy ha egy adós (ország vagy egyén) kamatokban és törlesztéssel az eredeti kölcsön összegének valahányszorosát már visszafizette, akkor a kölcsön megfizetetté válik. Tarthatatlan, felháborító és erkölcstelen állapot az, hogy az eredetileg felvett kölcsön 20-30-szorosát is visszafizettük már kamatokban és törlesztésben, továbbá iparunk és szolgáltató szektorunk 70 százalékának átadásával erre a célra, és ennek ellenére az országból kiszivattyúzott életerõ mennyisége évrõl évre továbbra is ijesztõ mértékben növekszik. Teljesen félrevezetõ az a szóbeszéd, hogy ezt a terhet még unokáink is nyögni fogják. Nem fogják, mert nem lesznek unokáink, mert ez a teher már minket és gyermekeinket is agyon fog nyomni. Ezt a fehérhegyet egyszerûen nem lehet visszafizetni. A 110 B Ft visszafizetéséhez több mint öt évi teljes nemzeti jövedelmünkre volna szükség. (Ha a 10 százalék 11B Ft, akkor a 100 százalék 110 B Ft. Ennyi kellene az összes adósságunk visszafizetéséhez, és az ipari és szolgáltatási szektorunk visszavásárlásához, illetve az elpusztítottak újbóli felépítéséhez.) Öt évig sem enni, sem inni, sem lakni, sem vásárolni és semmi egyebet nem volna szabad csinálnunk. Ez mutatja helyzetünk tarthatatlanságát. Ha nincsen nemzetközi rendezés, akkor be kell jelentenünk a csõdöt. Van egy ismert közmondás: Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom. Ne kerülgessük a forró kását, tudomásul kell venni ezt a helyzetet, és ebbõl kiindulva kell dönteni a teendõkrõl. A gazdasági életben a csõdeljárás bevett, legális lépés. Idõben meg kell lépni. Aki nem lépi meg, és megvárja a teljes összeomlást, az szalonképtelenné válik, és kirekeszti magát a gazdasági életbõl. Természetesen a diplomácia nyelvén nem szabad államcsõdrõl beszélni. A szóhasználat itt moratórium,"átütemezés", nyereségtranszfer letiltása és hasonlók. Egy ilyen sorsdöntõ lépés megtételéhez teljes nemzeti egyetértés szükséges, itt a pártoknak össze kell fogni (de csak ebben a kérdésben). Ezt a Fidesz sem teheti meg egyedül. A lépés erkölcsi alapja az elõzõ bekezdés elsõ mondata. Argentína néhány évvel ezelõtt megtette, azóta mindig az elsõ tíz leggyorsabban fejlõdõ ország közt van. a szerzõ okleveles közgazda Forrás: Dr.Gallai István Demokrata jó ha figyelünk 9

A lengyel baloldal példájához hasonlóan kis párttá válhat a milliárdosok által irányított, neoliberális politikát folytató MSZP is, amennyiben nem ismerik fel az elõre hozott választás számukra is létezõ hasznát nyilatkozta lapunknak adott interjújában Kubatov Gábor. A Fidesz pártigazgatója beszélt még a népszavazási kampány kiértékelésérõl, a kínai olimpia bojkottjáról, valamint az állítólagos szélsõjobboldali veszélyrõl. Országjáráson értékelte a népszavazási kampány tapasztalatait, amelyet a Fidesz elnöksége összegzett. Milyen elõrelépések vagy negatívumok voltak a korábbi kampányokhoz képest? Mûködött a választók mozgósítása? A Fidesz történetének talán a legrészletesebb felmérését készítettük el a népszavazási, választási idõszakról. Munkatársaimmal ellátogattunk az ország összes megyeszékhelyére, ahol a regionális igazgatóink, országgyûlési képviselõink, polgármestereink, közgyûlési elnökeink segítségével összegeztük tapasztalatainkat. Sok értékes tanácsot gyûjtöttünk össze, és számvetést készítettünk, amelybõl azt látom, hogy a Fidesz készen áll arra, hogy bármikor megméresse magát egy elõre hozott választáson. Kialakult egy olyan egységes szövetség Magyarországon, amely erõsebb és szervezettebb, mint eddig valaha. A népszavazás gyõzelme óta elvégeztük azokat az elemzéseket, amelyek kijelölik számunkra a fejlõdés további útját. Többek közt egyértelmûvé vált, hogy a Fidesz nem maradhat alul a harmadik évezred kihívásaival szemben sem. Ezért olyan informatikai rendszert fejlesztünk ki, amely lényegesen hatékonyabbá teszi a munkánkat. Vajon, ha nem a vizitdíjról, a kórházi napidíjról vagy a tandíjról szólt volna a népszavazás, hanem egy olyan nemzeti sorskérdésrõl, amelyet kevésbé éreztek volna az emberek a hasukon, akkor is ilyen szép sikert értek volna el? Nem nemzeti sorskérdésekrõl szólt? Dehogynem! A vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörlése igenis nemzeti sorskérdés volt, mert fennmaradásuk hosszú távon határozta volna meg hazánk sorsát. De nemzeti sorskérdés volt az is, hogy vissza tudjuk-e adni az emberek demokráciába vetett hitét. A polgári oldal megtalálta azt a legitim eszközt, amellyel a választók véleményt mondhattak a kormányzat eddigi teljesítményérõl, ami nyilvánvalóan a nulla felé konvergál. Hiába próbálják ezt felnagyítani milliárdos kommunikációs költségekkel, az emberek csak egyre nagyobb és nagyobb nullát látnak. Hány új szavazó voksolt igennel a népszavazáson, s közülük mennyit tudott hoszszabb távon is megtartani a Fidesz? Körülbelül 700 ezer 1 millió olyan szavazó volt, akik nem tartoznak szorosan a Fidesz táborához. Számtalanszor halljuk, hogy politikai értelemben két részre szakadt országban élünk, véleményem szerint a népszavazással bebizonyítottuk, hogy az emberek ugyanazt tartják fontosnak. Kimondták, hogy kudarc volt az elmúlt hat év. Jól látható, hogy a mögöttünk hagyott idõszak szocialista?szabad demokrata kapkodása után, a reményük már csak bennünk van. A napnál is világosabb, hogy a balliberálisok választásról választásra becsapják a szavazóikat, nem tudják, sõt ma már talán nem is akarják megvédeni õket, és eszük ágában sincs képviselni az érdekeiket. A MSZP-bõl kiábrándult új szavazók megtartása nem készteti arra a Fideszt, hogy erõsen populista politikát folytasson, s esetleg tompuljon a nemzeti elkötelezettsége? A nemzeti kérdések, a hazánkért érzett hangsúlyos felelõsség mindig is része volt a Fidesz húszéves történetének. Ez most sincs másként. Az ország legfontosabb problémáival azonban foglalkoznunk kell. A munkahelyteremtésre, az elszabadult kamatok visszafogására, az életkörülmények javítására a szocialisták láthatóan képtelenek megoldást találni immár 60 éve, így a válaszokat a Fidesznek kell megkeresnie. Ma Magyarországon sajnos nincs ezeknél fontosabb kérdés. A szociális problémák megválaszolása kapcsán a pártok könnyen megvádolhatók populizmussal. A nehéz sorsú emberek érdekeinek képviselete egy olyan néppártnak, mint a Fidesz, kiemelkedõ feladata. Nem gondolom, hogy ez populista lenne. 10 jó ha figyelünk

Hogy látja, mi lehet a koalíciós válságnak a tényleges vége? Újra összenõ, ami összetartozik, vagy az ellentétek ennél mélyebben gyökereznek? Az MSZP és az SZDSZ válságának végkifejlete még nem rajzolódott ki teljesen, de ez a bábszínházi komédia a júniusi szabad demokrata elnökválasztásig biztosan nem ér véget. Ha a liberális párt úgy dönt, hogy követelései ellenére õsszel visszatér a koalícióba anélkül, hogy Gyurcsány Ferencet leváltanák, a következõ választásokon már nyugodtan írhatják a plakátjaikra:?bármit mondunk, ne hidd el!? Ha azonban úgy kötnek koalíciós szerzõdést, hogy a miniszterelnök távozásra kényszerül, akkor a szocialisták joggal hihetik ismét, hogy a bolha irányítjaazelefántot,ésezazmszp-sekszámára több mint idegesítõ lehet. A harmadik lehetõség, hogy az SZDSZ valódi ellenzékként fog viselkedni? így végérvényesen megszûnik a kormánytöbbség?, de akkor könnyes búcsút kell venniük a zsíros pozícióktól, ami rájuk, ugye, nem igazán jellemzõ. Az ellentétek és a feszültség kézzelfogható, érezhetõ. Az SZDSZ az erejét fitogtatva bármikor leszavazhatja a kormány javaslatait. Ilyen volt Gyenesei doktor bizottsági buktája is. Elemzõk azt mondják, hogy a kormányalakítás során Gyurcsány Ferenc stabilizálni próbálta saját pozícióit. Az MSZP-n belül minden fontos csoportot pozícióhoz juttatott, plusz Gyenesei Istvánt, akit alkalmatlannak talált az önkormányzati bizottság, s öt rendõrségi eljárás keretében vizsgálják korábbi tevékenységét. Az egész kormányalakítás olyan, mint egy rossz randi, az elején és a végén mosolyognak a résztvevõk, de istenigazából mindenki a végkielégítésre hajt. A miniszteri poszt egyszerû árucikké vált. Gyenesei doktor leigazolása pedig az egész kormányzás paródiája. Az elvtársiasság teljes eszköztárával rendelkezik, s ennek a stigmáit a függetlenség látszatával próbálja kozmetikázni. Akár a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetne, mert annyi kétes ügy lengi körül a Somogy megyei pályafutását. Teljesen komolytalan ember, aki kampányrendezvényen vetkõzik, meg a vagyonnyilatkozatával tudatosan viccelõdik. Képviselõnek is alkalmatlan, nemhogy miniszternek. Persze, Gyurcsánnyal a közös múlt összeköti õket. Mindketten a KISZ üdvöskéi, és hithû szolgálói voltak a 80-as évek végén. Ilyen kormánytagokkal nem lehet sok ideig húzni, gondolom õt is lecserélik néhány hónap múlva, mint ahogy ez a szocialistáknál divat. Az elõre hozott választás megoldás lehetne, ám ez sem az MSZP-nek, sem a mostani SZDSZ-nek nem érdeke, ráadásul alkotmányos úton csak úgy lehet elérni, ha a parlament többsége megszavazza az Országgyûlés feloszlatását. Amennyiben Gyurcsány Ferenc továbbra is ilyen görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, pontosan úgy járhat, mint ahogy a lengyel baloldali párt 2001 és 2005 között. Õk ugyanis nem tartották be a választási ígéreteiket, szocialistaként kerültek be a parlamentbe, és kormányzó erõként már vegytiszta liberálisként viselkedtek, a választásokon pedig szinte teljesen megsemmisültek. Pártigazgatóként nyugat-európai példákon látom, hogy mikor van egy szervezet a szétesés állapotában. A szocialistáknál is egy ilyen folyamatot érzékelek. Zavar, káosz, széthulláshoz közeli helyzet. Ha nem változtatnak, ez be is fog következni. Ha így folytatják, a 2010-es önkormányzati választásokon nem lesz esélyük a mostani pozícióik megtartására sem. Ha az MSZP hosszú távon gondolkodna, akkor lehet, hogy elõnyösebb lenne számára még most elengedni a kormányrudat. Ami az országnak kínszenvedés és gyötrelem, az a Fidesznek politikai értelemben csak hozhat a konyhára, hiszen erõsödik. Sokan úgy látják, addig jó a legnagyobb ellenzéki pártnak, jó ha figyelünk 11

amíg Gyurcsány Ferenc az MSZP, Kóka János pedig az SZDSZ élén áll, hiszen elintézik õk saját magukat és pártjaikat. Hiszek a felelõs ellenzéki magatartásban. A kormányzásuk minden további napja, órája, perce, újabb és újabb károkat okoz az országnak. Engem ez zavar elsõsorban, minden egyéb csak másodlagos. Zavar, hogy csakis azért van kormányülés, hogy legyen. Érdemes azonban felidézni, hogy hogyan jutottunk idáig, mennyi megmagyarázhatatlan dolog történt az elmúlt hat évben. Gondoljon csak bele, közel 60 minisztert és 98 államtitkárt használtak el eddig. S ekkor még nem is beszéltünk a botrányokról, amibõl minden hétre jutott néhány. Szükség volt-e milliárdokért luxusautókra, sok esetben helyesírási és szakmai hibáktól hemzsegõ milliárdos tanácsadói és kommunikációs anyagokra? Százmilliók mentek el utazásokra, hadrendbe állítottak tízmilliós fagylaltgépet, sok millióért vettek napozóágyakat. Zuschlagosítják a közpénzeket, privatizálnak mindenféle ráció nélkül, majd adókat emelnek. Mindeközben több száz embernek szûnik meg naponta munkahelye, több tízezer család nem tudja fizetni a megemelt villanyszámláját, a miniszterelnök cége viszont kedvezményes áron kapja az áramot. Nem kell csodálkozni az érzéketlenségükön! Olyanok akartak és akarnak megszorító intézkedéseket bevezetni, akiknek fogalmuk nincs a hétköznapi emberek életkörülményeirõl, csak azon munkálkodnak, hogy több pénz legyen bespájzolva a széfjükbe. Gyurcsánynak, Bajnainak, Kókának és Kapolyinak a magánvagyona egyenként nagyobb, mint egy magyarországi nagyváros éves költségvetése. Gyurcsány Ferenc 2006-ban naponta 230 ezer forintot költött el, beleértve a vasárnapokat és ünnepnapokat is, és mindezt úgy kommentálta, hogy nagypolgári életet élt. Dehogy élt nagypolgári életet. A milliomosok életét élte és éli! Magyarország nevet viselõ alapprogramját. Miért nem készítik el ennek alapján a választási programot is? A Fidesznek konkrét elképzelései vannak a kormányzásról. A fõbb irányelvek, a kitûzött célok nyilvánvalók és kiolvashatók az Erõs Magyarország alapprogramból. Mi az adócsökkentés, a munkahelyteremtés, gazdasági fejlõdés, kormánya leszünk. Meg kell teremteni egy új lakáshoz jutási programot, amely az átlagemberek számára is lehetõségeket kínál, és amely biztonságos, tartós növekedési pályára segítheti a gazdaságot, egyúttal hosszú távra új munkahelyeket hoz létre. Rendbe tesszük az egészségügyet, oktatást, mert jobban tudunk és jobban fogunk kormányozni. A Fidesz már egyszer bebizonyította, hogy képes a haladó kormányzásra, mert 1998 és 2002 között minden gazdasági mutatónk javult. Emellett meg kell nézni néhány fideszes vezetésû várost Debrecent, Kaposvárt, Hódmezõvásárhelyet, Zalaegerszeget vagy Karcagot?, ahol régóta kimagasló és mérhetõ teljesítmény van a polgármestereink mögött. Mindezen túl a pénzügyi, gazdasági szakértõink számára még ma is a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem ismerhetjük meg az ország valódi gazdasági helyzetét. Árnyékkormány felállításán nem gondolkodnak? A Fideszen belül mûködnek olyan munkacsoportok, amelyek szakmai választ tudnak adni a mindennapi ügymenetben felmerülõ kérdések megoldására. Ennek megfelelõen egy esetleges árnyékkormány felállítása, megítélésem szerint nem szükséges. Az utóbbi hetekben derült ki, hogy a harmadik Gyurcsány-rezsim titkosszolgálati eszközökkel akarja megfigyelni az önkormányzatokat. A diktatúrát idézõ kormányhatározatot nem vonták vissza, ráadásul robbant a másik botrány: Orbán Viktort, Simicska Lajost és Kalmár Istvánt az egykori közpénzügyi államtitkár törvénytelen módszerekkel akarta levadászni, s terhelõ adatokat gyûjteni róluk. Miért nem tesznek jogi vagy politikai lépéseket? A nagy testvér figyel minket. Ez is egy sajátos etûd az MSZP SZDSZ demokráciafelfogásából. Az önkormányzatokra vonatkozó határozat végrehajtását a kormány lényegében visszavonta, hiszen a helyhatóságok beleegyezésétõl tette függõvé a megfigyelést. Legnagyobb sajnálatomra úgy látszik, hogy azok számára, akik a pártállami diktatúrában a hatalmi elithez tartoztak, ezek a megoldások továbbra sem idegenek. Náluk megállt az idõ. Azt gondolták, hogy mindent meg lehet oldani erõbõl. Mûveleti területté lehet nyilvánítani hónapokon át az Országház elõtti teret, össze lehet verni békés megemlékezések résztvevõit, tetszés szerint lehet csorbítani a gyülekezési jogot. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy demokráciában ki lehet nevezni az Országgyûlés nemzetbiztonsági bizottsága elutasítása dacára, a Nyugat fejcsóválása ellenére egy olyan embert Laborc Sándort a Nemzetbiztonsági Hivatal élére, akit a szovjet KGB képzett ki. A Kapolyihoz és Kellerhez köthetõ másik megfigyelési ügyben a megmagyarázhatatlant próbálják szánalmasan megmagyarázni az érintettek, holott bebizonyosodott, pénzt adtak Orbán Viktor, Simicska Lajos és Kalmár István levadászására egy törvénytelen módszereket alkalmazó magánnyomozó cégnek. Nem feledkezhetünk meg Keller László áldásos tevékenységérõl sem. Több tucat feljelentést gyártott futószalagon, ám bûncselekmény vagy bizonyíték hiányában mindegyik esetben megszüntették az eljárást. Mindent elmond a magyarországi viszonyokról, hogy mindezek ellenére Keller László a kormány tagja. Tömeges emberi jogsértések történtek az elmúlt években, mégis a közélet egyes szereplõi kizárólag az állítólagos szélsõjobboldali veszélytõl rettegnek. A Fidesznek miért kell részt vennie a ki tud hangosabban elhatárolódni a fasisztáktól címû vetélkedõben? Nézze, ma Magyarországon senkinek sem kell félnie attól, hogy faji vagy vallási alapon sérelem érheti õt. Ha ilyen lenne, mi emelnénk fel legelõször a hangunkat. Csak a kormány érdeke, hogy ez a téma bekerüljön a napirendbe, s hogy ehhez van néhány ember, aki erre alapot ad, az nem jó. Szégyenszemre egy olyan ország rendezheti az olimpiai játékokat, amely semmibe veszi a kisebbségi és emberi jogokat. Ha a játékok bojkottja nem is várható el, a protokolláris eseményeké, mint például a megnyitóünnepségé, igen. Támogatnák ezt a kezdeményezést, s konzultáltak errõl Schmitt Pállal, a MOB elnökével? Sokan mondják, hogy Kína túl korán nyerte el az olimpia rendezésének jogát, egy fontos érv azonban szól a döntés mellett: a sportesemény nélkül soha nem kaphattak volna ekkora figyelmet az ottani jogsértések. A világméretû tiltakozások, lassan ugyan, elindíthatják az országot a demokratizálódás útján. Az internet, a televízió nyilvánossága rákényszerítheti a kínai vezetést az emberi szabadságjogok tiszteletben tartására. Azt azonban nem tartanám szerencsésnek, ha az olimpiai bizottság döntéseibe bárki beavatkozna. Ön fiatalként a Ferencvárosban futballozott. Mit a gondol a klub helyzetérõl, a feljutás reménytelenségérõl? Sajnos a visszajutás kérdése már eldõlt, de egy igazi fradista soha nem adja fel. Már régóta tudjuk, hogy a csapatot, a Ferencvárosi Torna Clubot az egyesület emblémájában szereplõ legendássá vált 3 E tartotta egyben és segítheti ki minden esetben a válságból: erkölcs, erõ, egyetértés. IZRAELI ERÕSÍTÉS A SZADESZES KÖCSÖGÖKNEK A Reáli Kárávánim nevû izraeli turisztikai honlap héber nyelven, részletesen hirdeti és reklámozza Budapestet. Idézzünk a rendkívül csábító ajánlat szövegébõl: Budapest arról híres, hogy a hét bizonyos napjain kizárólag férfi vendégek látogatnak egyes ottani fürdõket, s ez a szolgáltatás fontos szerepet tölt be a magyar fõváros guys (férfi buzeránsok a szerk. megj.) közösség életében, írja az izraeli idegenforgalmi lap. A budapesti guys közösség élénk társadalmi élete kellemes meglepetés számunkra, s máris vannak olyanok, akik ezért a várost egyenesen Kelet-Európa homoszexuálisai fõvárosának is nevezik. Budapesten a homoszexuálisoknak barátságos környezetben utcai találkahelyeik is vannak, így például a Duna-korzón a pesti oldalon és a Margit híd budai hídfõjének környékén, olvashatjuk az SZDSZ buzeránsainak utánpótlást toborzó izraeli honlapon. Az izraeli turisztikai hirdetés írója ezután megnevezi a Rudas-, a Király- és a Rác-fürdõt, mint a férfiak kedvenc találkahelyét Budapesten, majd névvel, címmel, telefonszámmal és villámpostacímmel fölsorol legalább egy tucat bárt, éttermet és egyéb szórakozóhelyet, ahol szívesen látják az Izraelbõl hozzánk látogató köcsögöket. 12 jó ha figyelünk

Izraelt éltette és hadat üzent a keresztény antiszemitizmusnak a Hit Gyülekezete Nagyban segítette a Hit Gyülekezete a héberek itteni érdekérvényesítését hálálkodott Izrael nagykövete a cionista szektának azon az ünnepségen, melyet a terrorállam születésnapjára rendeztek Némethék, akik hadat is üzentek a magyarnak megmaradni akaró keresztényeknek. Mi régóta hangoztatjuk, hogy ez a veszélyes tömörülés a hazánkat megszálló zsidóság törekvéseit segíti, most maga a nagykövet mondta ki helyettünk, aki, mint ismeretes, nyíltan beszél arról, hogy fajtársai is készülnek hazánkba telepedni. Izrael magyarországi nagykövete szerint Izrael állama nemes egyszerûséggel a XX. század egyik legnagyobb sikertörténete. A holokauszt hamvaiból egy demokratikus államot (!) hoztak létre, amely a világ országai közül vezetõvé vált a tudomány, a technika (és fõként a népirtás és hazudozás) területén. Aliza Bin-Noun errõl egy budapesti konferencián beszélt vasárnap hangzott el a magyarellenes ATV Híradójában. Izrael kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából rendezték a konferenciát vasárnap a Hit Gyülekezete Hit Park nevû budapesti csarnokában. Az ünnepen (mely az életet és az ártatlan emberek szabadságjogait tisztelõk számára gyásznap) megemlékeztek azokról, akik segítettek a terrorállam (palesztinok hulláira való) építésében és megvédésében (pontosabban a mindennapi terror fenntartásában). A nagykövet emlékeztetett: a volt szovjet államok közül Magyarország volt az elsõ, amely felújította a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. (Vajon miért?) A két ország közti kapcsolat azóta tovább javult, és ezt a Hit Gyülekezete is nagyban segítette. A gyülekezet tagjai ebben az évben is mindent megtettek, hogy elérjék az izraeli közösségeket, barátságukat és szeretetüket ajánlották fel. Az elmúlt évben pedig egyedül ez a közösség üdültetett olyan gyerekeket, akik a Gázai övezetben támadásokat szenvedett településeken laknak (értsd: terroristák gyerekeinek mutatták meg leendõ új hazájukat a szerk.) mondta beszédében Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet. A Hit Gyülekezete vezetõ lelkésze szerint szeretni kell Izraelt és a zsidóságot. El vagyunk kötelezve, hogy az antiszemitizmus ellen harcoljunk, és kiváltképp a keresztény antiszemitizmus ellen fogunk küzdeni a jövõben is ígérte fõnökeinek Németh Sándor. Kuruc.info FH avagy a magyar katolikusság hanyatlása... Emõdi Béla: Végül hadd kérdezzelek az ökumenérõl? Stoffán György: Úgy ostobaság, ahogy van! Minden vallás tartsa meg a sajátját! Ne közeledjenek egymáshoz úgy, hogy saját dogmáikat, hitük alapkérdéseit feladják. Ez nem megoldás, hiszen egy konferencián ki lehet mondani, hogy ez vagy az nem így lesz, hanem úgy... de ezt magyarázd el a híveknek. Kérdések, csömör, kételyek tömege és hitehagyás lesz a végeredmény. Ebbõl az esztelen eszmébõl él és táplálkozik sok szekta. Ökumené nélkül is meg tudom becsülni a másik ember vallását, és lehet vitázni vagy egyetérteni, de azt nem adom fel és oda, ami az enyém, amibõl a lelkem táplálkozik. Az elveket és a hit alaptételeit viszont nem szabad feladni. Ez is egy balga kezdeményezés, amelyet jól kiszámítottak ahhoz, hogy hígítsa a történelmi vallásokat. Akkor lesz értelme az ökumenének, ha a zsidók elismerik Krisztust, és bocsánatot kérnek a keresztre feszítésért. Emõdi Béla: Mi volt tehát a tanúsága számodra a 2008-as csíksomlyói búcsúnak? Stoffán György: Az, hogy kevesebben voltunk és ez intõ jel!, hogy beette magát a politika ide is, hogy az egyház jobban kéne támogassa a nemzetet, s hogy ma már nem a bizalom és a hit hozta el a tömegek jórészét, hanem valami más... amolyan nemzeti buli volt fõpapi részvétellel. Legyen ez a búcsú a ferenceseké, végezzék õk a szertartást, beszéljenek õk a nemzethez. Hiszen õk nem lila övvel, felfuvalkodva járnak a nép között, hanem derekukon kötéllel. Szent Ferenc csuhájában, a nép bajait ismerve és velük, velünk közösséget vállalva, akárcsak háborúinkban és forradalmainkban, vagy a török alatt... Fogyunk barátom, és ezt a fogyást az abortuszokon kívül a hit egyre nagyobb gyengülése, azaz a papok és püspökök lanyhasága és hitetlensége, a Szentszék cionizmusa okozza. Ám, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Talán rájönnek ezek a hivatásukat nem is ismerõ, túldolgozott és nagyképû reverendás egyházellenesek, hogy mindenkinek el kell számolnia egyszer... nekik is! A BALLIB MÉDIA ORBÁN ÕSZÕD BESZÉDET PRÓBÁL ELÕÁLLÍTANI Hirszerzõ, Stop.hu, index.hu, Duma Tv, MTV, stb. stb. A ballib média színe java (igen már a Duma Tv is egy ideje sajnos!) megpróbálja csõbe húzni Orbán Viktor, õ pedig naívan belesétál a csapdába. Képes elhinni, hogy valamelyik magát politológusnak hazudó balibb fehérjehalmaz kötetlen, zártkörû beszélgetésre hívta õt. Orbán meg elhitte, hogy nem lesznek csõre töltött újságírók a helyszínen. Hangfelvétel nyílván nem készült, így csak a Hírszerzõ, és a többi cionista média deformált híreire hagyatkozhatunk mi hangzott el a beszélgetésen. Egyetlen mondatot nem hallottunk magának Orbán Viktornak a szájából a Magyar Gárdát illetõen. Egyetlen valódi szót nem hallottunk azokról a mondatokról, melyet a cionisták állítanak. Nem tisztem Orbán Viktor védeni, inkább kritikusa vagyok, hiszen tétlenül nézi nemzetünk pusztulását, de nem értem a Fidesz vezérkar, a tehetséges autószerelõ Kubatovval az élen, miért hagyta, hogy elmenjen egy ilyen ellenséges környezetbe a Fidesz elnöke. A helyzet egyértelmû: a hazug, velejéig korrupt, és romlott balliberális média megpróbál egy Õszõdi Orbán beszédet összehazudni. Egyelõre sikertelenül, de ne becsüljük alá a média erejét! Javaslom tájékozódjunk inkább tiszta forrásokból... jó ha figyelünk 13

A május 1-i Gyurcsány-szónoklat megértéséhez vissza kell révednünk a Rákosi-kor dicsõ elõidejébe, annak is legsûrûbb, legsötétebb napjaiba, mikor az elvtársak már saját soraikban is szimatolták, ûzték, sõt el is kapták az ellenséget. A pártszervezetek szüntelenül üléseztek, felülvizsgáltak, a tagok órákon át élettörténetüket mesélték, elemezték, önkritikát gyakoroltak, bûnbánatot tartottak tévelygéseikért, kizárták és feljelentették egymást. Ezekben a szép, 1950 körüli napokban az Írószövetség pártszervezete is tisztogatott. Akkoriban a Párt írói már tökéletesen megértették a szocialista realizmus felsõbbrendûségét és iparkodtak falujárókká, sõt, ottani lakosokká, vagy gyári munkásokká átlényegülni, Móricz-novellákat és Gorkij-regényeket imitáltak, laúnak ejtették a lovat és láthassának a láthatját. Az egyik ilyen életfeltáró ülésezésen T. az 56 -ban sürgõsen Párizsba visszaemigráló fiatal író saját gyermekkorába révülten mesélte, mint szúrta meztelen talpát a tarló, a lekaszált rét, a legelõn a száraz fû torzsa, miközben az árvatõzeget gyûjtötte tüzelõnek, nagy szegénységükben. Na de T. elvtárs szakította félbe a munkásból lett párttitkár ne meséljen már ilyesmit, hogy maguk száraz marhaganéjjal tüzeltek. Mindenki tudja, hogy a maga apja jólmenõ ügyvéd volt B.újfalun. Hát igaz ébredt révületébõl T. de olyan szép lenne, ha így lett volna. Erre a régi történetre emlékeztet Gyurcsány május elsejei szózatának egy mondata. Mi tudjuk igazán, mit jelent reggel hatkor vagy ötkor munkába menni, havi hetvenezerbõl megélni, szûkösen -Ki az a MI? kérdezték aznap este a kommentátorok, de nem faggatództak tovább. Valóban ki az a MI, akik közé Gyurcsány tartozik, és akik reggel ötkor mennek munkába A harmadik generációs, felkapaszkodott káder, Dobrev Klára? Lendvai Ildikó a színigazgató papával, egy fõiskolai tanár mamával? Kiss Péter a pedagógus-igazgató szülõkkel? A Bécsben tanuló Bajnai? Az ávós-tiszt-jogász-orvos-külkeres-közgazdász-csemeték KISZ-be igazolt hosszú sora? Az persze nem lenne baj, ha jól képzett, többedik generációs értelmiségiek vezetnek egy országot. De akkor azon a szinten teljesítsék, amit vállaltak, ne a káderségük legyen a fõ szempont. Kétségtelen, hogy a többes számban beszélõ Gyurcsány a deklasszált apjával, munkás mamájával egyes számban beszélhet a nehézsorsúakról legalábbis a kezdet kezdetérõl, de honnan a többes szám, a MI? A szüntelen identitás-váltogatás egyre hiteltelenebb az õ szájából. Mondta õ már azt is, hogy ha a zsidókat üldözik, akkor õ zsidó, ha a cigányokat, akkor õ cigány. Most meg éppen a keserû proletársors üldözöttje, de volt õ ministráns is, mint annyi más káder és bérmálkozott is, egyszer pedig Boszniában marcona hadfinak öltözött rohamsisakban, golyóálló mellényben, géppisztollyal a nyakában. Siralmas látvány volt, csak úgy, mint híres táncjelenetében. Kocog-e még hajnalonként, vagy az már nem divat? Hol van Blair, a vacsoravendég? Amikor egy politikus már a fasisztázásra, antiszemitázásra fanyalodik, tüntetéseken hajszolja a tovatûnt népszerûséget, a nép közé keveredik de testõrök gyûrûjében, az már a politikus vég. Nem hat többé az ellenzék ellenzékének handabandázó cirkusza, nem is beszélve az ellenzék programjának kisajátításáról. Mintha most, néhány nappal a Marosán-stílusú néptribuni szónoklat után, ez a legújabb szerep jutott volna eszébe. Adóreformmal összekötött jövedelem és nyugdíjemelést, iskolák, mûvelõdési házak, óvodák felélesztését, új munkahelyeket, szociális támogatásokat ígér a parlamenti ülésen. Pártbeli társai szemmel láthatólag elképedve hallgatják a rögtönzést. Itt valami komoly baj van olvasható ki a szemükbõl. Egyre súlyosabb és nyilvánvalóbb az a személyiségzavar, amely a jó megfigyelõk számára már miniszterelnöksége elsõ napjától, majd a választási kampányban észlelhetõ volt. A következményekért a felelõsség elsõsorban azoké, akik ennek láttán és tudatában elõtérbe tolták és kihasználták ezt, a ma már mindenki számára nyilvánvaló zavartságot. A bûvös MI többes száma nyilván azokat jelenti, akik szocialista politikát hazudva csõdbe vitték az országot, és akiket Gyurcsány maga körül szeretne látni, immár proletárnak és népboldogítónak álcázva. Vajon holnapra felfogják-e, hogy most nekik népboldogítaniuk kellene, vagy rádöbbennek, hogy az üres ígérgetés már egy fabatkát sem ér, mert már nincs mibõl. És akkor ÕK végre, végre, vezérükkel-foglyukkal együtt örökre eltûnnek a süllyesztõben. Utánuk a vízözön és a hetvenezer forintosok serege. d-y-ó Kedves Barátaim! Négy éve írta ezeket a sorokat Radics Géza barátom. Azóta a helyzet súllyosbodott. Úgy néz ki a helyzet, hogy a következõ választásokra, legyen az elõrehozott vagy a tervezett, a nemzet nemzeti elitje, ha van ilyennek nevezhetõ réteg még, és nem vándorolt ki mindenki nyugatra, megosztottabb, mint az elõzõ választásokon. Most, ördögien, megkönnyítik a pártalapítást azzal, hogy minden pártocska kap majd állami támogatást, az ájonnan felveendõ kölcsönökbõl, tehát hozzájárul a nemzet további eladósításához, ahelyett, hogy egy nemzeti csoportosulásba egyesülne. Így, akik ezek után új pártot alapítanak vagy ahhoz csatlakoznak, vagy a FIDESZ-tõl várnának csodát egy nagy összefogó nemzeti érdeket képviselõ párt létrehozása helyett, felelõsek az utókor (ha marad ilyen) elõtt, és pártalapítasukkal vagy ahhoz csatlakozással csak még egy szöget vernek a nemzet koporsójába... Az Isten szerelmére, fogjatok össze! Balogh Sándor, USA Még sohase volt a tömegszuggesztió olyan hatásos, még sohase rendelkeztek a manipulálók olyan hatékony, tudományos tapasztalatokra épített propaganda technikával, olyan beható tömegkommunikációs eszközökkel, mint ma. (Konrád Lorenz) NEMZETEK MEGSEMMISÍTÉSÉRÕL A nemzeteket úgy likvidálják mondta Hübl, hogy legelõször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, mûveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más mûveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környezõ világ még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt minek vennék el tõlük? Puszta folklórrá válik, és elõbb-utóbb természetes halállal kimúlik." (Milán Kundera: A nevetés és felejtés könyve, Európa, Bp. 1998. 201-202. oldal) A folyamat Magyarország és a magyarság felszámolása már legalább százötven (150) éve folyamban van. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a Habsburgok a magyarság nemzettudatának megrontását vették célba. Ennek gerince a hun-szittya származástudat lerombolása volt. A Tudományos Akadémiára saját embereiket építették be, akik hatalmi helyzetbõl kidolgozták a finnugor származáselméletet. A cél az volt, hogy 14 jó ha figyelünk

kimutassák a magyarság primitív, barbár eredetét, s ezzel belegázoljanak érzelemi és lelkivilágába, lerombolják önbecsülését. Az 1867-es kiegyezés idejére a finnugorosok hatalmi helyzetet vívtak ki és maradtak. Szellemiségük ma is kísért. A Habsburg-érdek Magyarországot is belesodorta az I. Világháborúba, amelynek következménye a Történelmi Magyarország feldarabolása lett. A hatalmas csapás felrázta a szunnyadó értelmiséget, és kezdetét vette egy nemzeti, szellemi kibontakozás, amelynek a harmincas években már egészséges hajtásai mutatkoztak, de amelyet elseper a II. Világháború. A II. Világháború újabb csapásokat hozott Magyarországra. A visszacsatolt és újabb területek elvesztésével tovább csonkult az ország. A magyarságra a kommunizmus gyilkos évtizedei zúdultak. 1956-ban a nemzet megkísérelt egy újabb talpra állást, de szabadságharcunkat cserbenhagyta a nyugat, és a vérbefojtása után a magzatelhajtást lett a követendõ példa, mely jelek szerint a magyarság felszámolását eredményezheti. Az anyaország magyar lélekszáma egyre fogy és a folyamat gyorsul. Minden csapást ki lehet heverni, de a gyermektelenséget nem. Az 1980-as évek elején kezdetét vette Magyarország eladósítása, egy göndör, fekete hajú, János nevû bankár vezetésével, amely napjaink gyarmatosításának talpköve lett. Magyarország mai (2004) külsõadósság 50 milliárd dollár körül van, amelynek évi kamata kb. 3 milliárd dollár. A hatalmas adóság és kamatainak fizetését nyögi az ország, mely lehetetlenné teszi az egészséges gazdasági kibontakozást, az életszínvonal emelését. Egyik gerinctelen, és magyartalan kormányt követi a másik, amelyek hûségesen végrehajtják a nemzetközi bankárok által kiszabott gazdaságpolitikát, míg a magyarság túlnyomó többsége kizsigerelve, embertelen körülmények között él. A mai magyar társadalomnak képtelen nyomást gyakorolni a kormányra, hogy e becstelenül felvett kölcsönöktõl mentesítse az országot. A gyarmatosítás második fontos lépése Sorosék fészekrakása volt a nyolcvanas évek közepén, és a jövõ (FIDESZ) vezetõinek utaztatása, kiképzése. E jól nevelt fiatalok, nemzeti színû zászlókkal a kezükben, mestereik hûséges kiszolgálói lettek, annak ellenére, hogy volt néhány elismerésre érdemes intézkedésük. A gyarmatosítás harmadik, a magyar jövõt és sorsot meghatározó lépése volt 1989-el kezdõdõen, még a Németh-kormány ideje alatt, a vidéki újságok kiárusítása a nyugati nagytõke sajtómágnásainak. Ezzel a közvélemény irányítása a gyarmatosítók kezébe került, és az ország teljes kiszolgáltatottságba jutott. A szabad sajtó csak egy fedõnév. A sajtó a mindenkori tulajdonos anyagi és világnézeti érdekeit szolgálja, és nem a közösségét, vagy ha úgy tetszik a nemzetét. Ennek megértése és figyelembevétele nélkülözhetetlen követelmény a közreadott hírek helyes kiértékelésében. Ha a sajtó arról ad hírt, hogy Magyarországon jól mennek a dolgok, azt kell érteni alatta, hogy a sajtómágnásoknak, és akiket képviselnek, a nagytõkéseknek jól megy a dolga. A negyedik lépésnek számít a magánosítás, amely kapcsán a magyar nemzeti vagyont idegen kézre játszották, miközben a cinkosok nagyobbrészt kommunisták dollármilliomosok lettek, s ezzel megalapozták új hatalmukat. Az ötödik lépés folyamatban van. A magyar föld kiárusítása, amelyrõl a zsebszerzõdések címszó alatt értesültünk már a kilencvenes évek közepe óta, s melynek erélyes kivizsgálása érdekében egyik kormány sem tett lépést. Ugyanez mondható az országgyûlésre is. Az öntudatát és önbecsülését vesztett nép pedig közömbös. Bár a parasztság nyaka körül érzi a kötelet, és megmozdult, de megfelelõ vezetõk nélkül könnyen becsapják és leszerelik. A pártvezérek pedig jól érzik magukat a húsosfazék mellet, a magyarság sorsával mit sem törõdnek. A hatodik lépés szintén folyamatban van. Nagyszámú idegent betelepítenek az országba, akik részére falvakat építenek biztonsági berendezésekkel, kerítésekkel, sorompókkal, õrökkel ellátva, és kezdõtõkét adnak a magyar adófizetõk pénzébõl, miközben a cigányságot a magyarság ellen lázítják. A rohamosan fogyó magyarság valószínû nem lesz képes ezen elzárt közösségeket beolvasztani, míg védett helyzetük lehetõvé teszi, hogy az ország vezetését szilárdan kezükben tartsák. A hetedik lépés is most van folyamatban. Minden nemzeti érdekeket képviselõ kormány állampolgárságot ad a külföldön élõ nemzetiségeinek, ha arra a nemzetközi jog lehetõséget ad. Ettõl csak a magyar kormány zárkózik el. Sõt, hadjáratot indított, hogy meghiusítsa a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazást a kettõs állampolgárság ügyében. Ezzel magyarellenességét, kétséget kizáróan kinyilvánította. Most, mikor Magyarország az Európai Gazdasági Közösség tagja lett, leereszkedik a vasfüggöny az elszakított területek magyarsága elõtt, kivéve a Felvidéket. Ezzel felgyorsul az ott élõ magyarság felmorzsolása, beolvasztása. A külföldön élõ magyarok állampolgárságának különbözõ fokozatai lehetnek. Itt csak a legegyszerûbbet említem meg. Kaphatnának egy olyan állampolgárságot, amely csupán szabad határátkelést biztosítana részükre, és nem többet, de ez lehetõvé tenné a további, akadálytalan kapcsolattartást, úgy a rokonit, mind a barátit és mûvelõdésit. Minden jel arra mutat, hogy a herderi jóslat, ha késve is, de beteljesedik. Ha a jelen folyamatot nem tudjuk megállítani, úgy a magyarság lélekszáma a huszonegyedik század végére a törpe népi állagra süllyed, s magyarság letûnik a történelem színpadáról. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, minden erõnket a magyarság nemzeti önismeretének, és azon keresztül nemzeti önbecsülésének visszaállítására kell fordítani. El kell követnünk mindent, hogy az ébredõ ifjúság kezébe hazafias irodalmat adjunk, hogy magyarságismeretét fölépíthesse, és a jövõ szilárdtudatú vezetõivé válhassanak. Minden jel arra mutat, hogy a magyarság tudatos megsemmisítése folyamatban van. Ne reménykedjen tehát senki politikai megoldásban mindaddig, amíg a magyar ismét magyar nem lesz, amíg azt se képes felismerni, hogy mi szolgálja javát és mi nem! Politikai megoldáshoz egyébként is sok pénzre és népre lenne szükség. Nekünk nincs se egyik, se másik. Ha ellenségeink fontosnak tartják nemzeti önismeretünk lerombolását, akkor nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy azt visszaépítsük. Erre kellene fordítani minden rendelkezésünkre álló dollárt/forintot. Ha figyelembe vesszük a magyarság mai tudati és erkölcsi állapotát, akkor úgy tûnik, hogy minden egyéb idõ és erõpazarlás. Eredménye a nemzethalál!!! A külföldi magyarságnak, de elsõsorban a magát nemzetinek valló részészének óriási mulasztása, hogy az 1990-es évek elejétõl kínálkozó lehetõségeket e szempontból nem használta ki!!! Radics Géza Az a tévhit, miszerint a helyes kondicionálást feltételezve az embertõl minden elvárható, vele csaknem minden megcsináltatható, alapjául szolgál annak a sok bûnnek, melyet a civilizált emberiség a természet, így az ember természete és az emberség ellen elkövet. Szükségszerûen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia az abból eredõ politikával együtt hazugságra épül. Az áldemokratikus dogma kétségtelenül felelõs az Egyesült Államokat fenyegetõ morális és kulturális összeomlásért, amely örvényével valószínû, hogy magával sodorja az egész nyugati világ. (Konrád Lorenz) jó ha figyelünk 15

(elõadás részlet) Ezek azok a pillanatok, amelyeknek hatalmas érzelmi töltetük van. Tényleg, egy kisgyermek is pontosan megérzi azt, hogy egy király miben különbözik mondjuk attól a néptõl, amelyik megválasztja õt királynak. Hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy akkor most valakire hatalmat testáltunk és akkor õ innentõl kezdve hatalmaskodni fog rajtunk. Tehát amikor tényleg egy Mátyás szintû uralkodója van egy népnek, akkor a nép és a király a szó legteljesebb értelmében egyetlen egy, szerves egységként mûködik. Tehát nem azért van a népnek királya, hogy azt a népet mondjuk dirigálják és mindenféle módon rátegyenek terheket, hanem pont fordítva. A király a nép válláról veszi le a terheket. Amikor elindul a prágai fogságból, Vitéz János és Szilágyi Mihály a magyar seregekkel átkel Esztergomnál a Dunán és szépen mennek fel Északra és akkor a Morva volt a határfolyó és megállapodnak abban, hogy Mátyást a határfolyónál veszik át. Azért kellett ezt a nagy megállapodást ennyire részletesen megbeszélni és megszervezni, mert itt van egy váltságdíj. Mi amikor hallunk egy olyan összeget, hogy hatvanezer arany, hát jó...hatvanezer arany. Azt a ládát, ami a hatvanezer arany volt, azt egy külön szekér vitte. Ember nem tudta azt a súlyt megmozdítani. A magyarság ezzel vállalta azt, hogy kiváltja az uralkodóját. Tehát itt anyagi értékek soha nem jelentettek akadályt. Ez eszméletlen nagy aranymennyiséget jelentett abban az idõben. Õk viszik a váltságdíjat és a csehek pedig hozzák le a fiatal uralkodót. Hajnal tájékán vagyunk a napi idõben és a két sereg a két parton helyezkedik el. Elég hideg van, elég kemény hideg idõ van, éppen jön föl keleti látóhatáron a nap. Ilyenkor télen azért lehet tudni, hogy ez a zúzmarás havas táj, amelyiket ez a súroló fény elkapja, az mindig egy csodálatos látvány. Egészen más síznek izzanak fel a deres havon ilyenkor. Szinte az egész ilyenkor egy rózsaszín fényzuhatagban jelenik meg. És ebben a rózsaszín fényzuhatagban Mátyás elindul a magyar oldal felé. Mi történik a magyar oldalon ebben a pillanatban? Egy tizenöt éves ifjú ember egy hatalmas nagy nyílt mezõn elindul Magyarország felé. Egyedül van és csak szépen lassan indul a hazai part felé. Ezen az oldalon abban a pillanatban, amikor õt a kelõ nap fényében meglátják, mindenki térdre borul. Nem kellett bemondani a tévében. Nem kellett meghirdetni, hogy ennek ez a koreográfiája. Megjelent a Magyar Király. Nem kell találgatni. Nincsen kérdés. A királyon látni, hogy uralkodó, látni, hogy rendkívüli ember. Amikor a vitézek ezek azért csatában forgolódnak, abban a pillanatban egy tizenöt éves ifjú ember elõtt mindenki térdre esik. Mátyás még a túlpartról szózatot intéz a magyarsághoz. Nem kell kiabálnia, mert ahogy mondják, Mátyásnak messzecsengõ hangja volt. Elég volt neki csak megszólalnia és bármilyen távol állt valaki, egyszerûen úgy terjedt a hangja, mint messze szóló csengõk áradtak volna a levegõben. Ilyen messzecsengõ hangon szózatot intéz a magyarsághoz. Elsõsorban a vitézekhez. Itt a magyar vitézi rendek felsorakoztak és a tizenöt éves ifjú innentõl kezdve csak gyõzelemrõl és csak diadalról beszél. Az elsõ beszéd, amit még a túlsó partról mond, annak a legfontosabb részében az jelenik meg, hogy innentõl kezdve dicsõséget dicsõségre fogunk halmozni. És nyilván nem azért, hogy mi táplálkozzunk belõle, hanem azért, hogy az utódoknak ebbõl a dicsõségbõl legyen mit meríteni a saját életüknek az éléséhez. Dicsõséget azért hajtunk végre, mert elõre gondolkozunk. Számolunk azzal, hogy lesznek utódaink. Mátyás tizenöt évesen gyakorlatilag meghirdeti az uralkodói programját. Az uralkodói program pedig egyszerre kozmikus és egyszerre üdvtörténeti. Õ nem csak magyar király, õ az egész emberiség vágyait, áhítatait fogja majd beteljesíteni. Azt feltétlenül el kell mondani, hogy rámenjünk az igazságosság kérdésére, hogy gyakorlatilag Mátyás királyt a környezõ népek hogyan tisztelik mind a mai napig. Magyarországon nem tisztelik úgy, mint most jól fogjuk meg a széket mint Szerbiában. Magyarországon nem tisztelik úgy, mint Szlovéniában. Magyarországon nem tisztelik úgy Mátyást, mint Horvátországban, mint Szlovákiában. És nem azért, mert ki akarják sajátítani. Nincs mit kisajátítani. Úgy nevezik a szerbek Hunyadi Jánost, mint Magyar János. Érdekes módon õk nem tudnak errõl a Magyar Tudományos Akadémia által levezetett... a szerbek! Magyar János az apja, õ Magyar Mátyás és Magyar Király! De mindannyiúnkért volt király. Õ az emberiség megmentésének a záloga. Lejegyezte: Kovács János 16 jó ha figyelünk

A figyelmes magyar utazó azt tapasztalhatja, hogy Horvátország, amelyet 1991-92-ben pusztító háború, majd ennek következtében évekig az idegenforgalom drasztikus visszaesése is sújtott, szép lassan, és napjainkra már jól érzékelhetõen elhagyta mind gazdasági, mind életszínvonalbeli fejlettség tekintetében Magyarországot. Amennyiben az embernek szerencséje lehetõvé teszi, hogy több külföldi országba eljusson s az egyszerûség kedvéért vegyük most csupán a környezõ közép-európai államokat -, akkor az utóbbi idõszakban keserûen kell megállapítania, hogy mindinkább nõ lemaradásunk szomszédainktól, s az õ hazáik kerülnek egyre közelebb a civilizált világ országaihoz. Példaként most említsük déli szomszédunkat, Horvátországot, ahol az elmúlt években többször is megfordulhattam, legutóbbi látogatásom alkalmával szerencsém volt két hetet eltölteni a gyönyörû Hvar szigetén. Ez a hely maga a földi paradicsom, mint ahogy az Horvátország egész adriai-tengeri sziklás-kies partvidéke, a festõi Dalmácia. A figyelmes utazónak azonnal feltûnik, hogy a horvátoknak sikerült végleg megszabadulniuk attól a posztkommunista gondolkodásmódtól és igénytelenségtõl, amivel hazánkban az idegenforgalmi szektorban és sajnos nem csak ott lépten-nyomon találkozhatunk még ma is. Ott úgy gondolják az idegenforgalomban és vendéglátásban dolgozó szakemberek, hogy a bel- és külföldi turistának a pénzéért színvonalas és igényes szolgáltatást és terméket kell, illetve illik nyújtani. Horvátországban mindenütt kedves és mosolygós emberekkel találkozhatunk az utcákon, rendkívül elõzékeny és figyelmes a kiszolgálás az éttermekben, udvarias a bánásmód a szállodák recepcióin, tehát mindent megtesznek a horvátok azért, hogy a vendég a lehetõ legkellemesebb élményekkel távozzon országukból, és majdan vissza is térjen oda. A Magyarországról érkezõ utazót az elsõ kellemes meglepetés már akkor éri, amikor este negyed kilenc tájt átlépve az államhatárt, két kedves és mosolygós fiatal diáklány információs kiadványokat nyújt át számára magyar nyelven: egy részletes autós turista térképet a felkeresett országról, amely feltünteti az összes idegenforgalmi szempontból lényeges látnivalót, természeti szépségeket és mûemlékeket egyaránt. Ezen kívül egy kis tájékoztató füzetet kap, amely ellátja az odaérkezõ idegent az országgal kapcsolatos minden közérdekû információval, a boltok nyitva tartásától és az autópályadíjaktól az orvosi ellátással és a banki szolgáltatásokkal kapcsolatos tudnivalókon át egészen a múzeumok látogatási idõpontjaiig. Aztán sorra jönnek az újabb pozitív élmények és benyomások: az utakon nincsenek nyak- és tengelytörõ kátyúk, mellettük pedig önmagukat kínáló prostituáltak, az autópálya-hálózat gyors ütemben épül és folyamatosan bõvül, a gyönyörû adriai partszakasz egyetlen kilométere sincs elképesztõen ízléstelen és harsány óriásplakátokkal telerondítva, és ami nekünk magyaroknak különösen meghökkentõen hathat: a több száz kilométeres dalmáciai tengerpart bármely pontján parkolhat autójával és megfürödhet a gyönyörû azúrkék tengerben a megfáradt utazó anélkül, hogy bárki a markát tartaná és parkolási díjat vagy strandbelépõt kérne tõle. Lehet, hogy nem figyeltem meg minden részletet kellõ aprólékossággal, ám az általam felkeresett helyeken egyetlen Mc Donald s gyorséttermet sem láttam, ezzel szemben százszámra találkozhat az ember olyan kisvendéglõkkel és éttermekkel, amelyekben állományjavítós mûhamburger és egészségrongáló Coca-Cola helyett helyi gasztronómiai ínyencségeket és kiváló dalmát borokat szolgálnak fel a betérõ vendégnek kifogástalan minõségben és udvariassággal. S lássunk csodát: a cégnevek, szórakozóhelyek és szállodák nevei nem angol nyelvûek, hanem majdnem kizárólag anyanyelven, horvátul nevezik el õket. Azonban bárhol, a külföldivel az itteniek a legtermészetesebb módon kommunikálnak angol vagy német nyelven. Persze ne higgyük azt, hogy az említett pozitív és kedvcsináló jelenségek csupán a véletlen mûvei lennének: erõs nemzeti öntudat és nagyon is átgondolt országimázs-politika húzódik meg mind e mögött. A horvát politikusok tudják, hogy országuk elsõsorban természeti adottságaiból, gyönyörû, ezer szállal a magyar történelemhez kapcsolódó mûemlékeibõl, s ebbõl következõen az idegenforgalmi szektorból profitálhat, növelheti nemzeti jövedelmét. Így Horvátország évente több százmillió dollárt fordít az infrastruktúra fejlesztésére és a külföldiek odacsábítására. (Ezzel szemben megjegyzendõ, hogy az idegenforgalomra szintén rendkívüli módon ráutalt Magyarországon már Medgyessyék megszüntették azt a keveset is, melyet a Fidesz-kormány e téren létrehozott: az Országimázs Központot.) A két ország közötti mentalitásbeli kontraszthatás különösen jól érzékelhetõ, amikor a sok felemelõ élmény után újra hazai földre lép a magyar utazó: a határõr udvariatlansága, a közlekedési morál teljes hiánya, a pincérek és a bolti eladók faragatlansága mind-mind jelzi, hogy a posztkommunista Magyarországon vagyunk. Természetesen nem sorolhatók e fogalmi körbe azok a sajnos az elõbb említettekhez képest törpe kisebbséget jelentõ pincérek, kereskedõk, hivatalos személyek és mások, akik kulturáltan és udvariasan végzik a munkájukat. Sajnos elképesztõ például az a napjainkra már teljes polgárjogot nyert hazai szokás, hogy egy üzletben vagy egy benzinkútnál sok elárusító nem érzi kötelességének azt, hogy egy kerek ezrestõl néhány forinttal elmaradó vásárlási tételnél a különbözetet visszaadja a vevõnek. Ennél már csak az elképesztõbb, hogy sok vásárló maga is természetesnek gondolja, hogy ez így van rendjén, és nagyvonalúan afféle borravaló -ként otthagyja az aprópénzt. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ilyen különös szokással még Európa egyetlen országában sem találkoztam (a Balkánt és Kelet-Európát most nem számítva ide): bárhol az utolsó centig, fillérig természetesen visszaadják a vásárlónak a visszajáró bármilyen csekély összeget is. A figyelmes magyar utazó tehát azt tapasztalhatja, hogy Horvátország, amelyet 1991-92-ben pusztító háború, majd ennek következtében évekig az idegenforgalom drasztikus visszaesése is sújtott, szép lassan, és napjainkra már jól érzékelhetõen elhagyta mind gazdasági, mind életszínvonalbeli fejlettség tekintetében Magyarországot. A jövõre nézve ez az eltávolodás alighanem folytatódni fog. A mostani kormány, nem létezvén gazdaságpolitikája, megismétli az 1994-98 közötti sarcoltatást, krízishelyzetet idéz elõ, és most Bokros-csomag helyett a Gyurcsány-Veres csomagnak örülhet az ország. Így aztán a múlt annyiban is ismétlõdni fog, hogy a talán 2010-ben megalakuló új, jobboldali kormánynak egy nagyon rossz gazdasági helyzetben lévõ országot kell majd átvennie és megpróbálnia ezt újra normális, élhetõ országgá tennie. Ám ehhez egy teljesen új elitnek is a magyar történelem színpadára kell lépnie addig. Hacsak a végtelen hatalmi arrogancia és pénzszerzési vágy már hamarabb nem okozza Gyurcsányék bukását, mely jelenlegi alkotmányos viszonyaink, és a többnyire valóság showkon felnövekvõ Kádár-népe országában nem tûnik valószínûnek... Lipusz Zsolt Nyíregyháza jó ha figyelünk 17

Az OVB elnöke különös érvekkel utasítja el a népszavazást Az alkotmány rendelkezéseivel ellentétes kijelentésre ragadtatta magát Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke. A Magyar Rádiónak nyilatkozva azt mondta: ha a parlamenti többség visszavonja az egészségbiztosítási törvényt, feleslegessé válik a népszavazás, és van jogalap arra, hogy úgy döntsenek, nem tartják meg a referendumot. Szigeti két áprilisi alkotmánybírósági döntésre hivatkozott, amelyek szerint ha egy ilyen népszavazási kezdeményezésben nincs eldöntendõ kérdés, akkor nem lehet a hároméves moratóriumot öncélúan érvényesíteni. Ha nincs olyan törvény vagy jogszabály, amely egy népszavazási kezdeményezést támadna, akkor nincs helye a népszavazási kezdeményezésnek mondta Szigeti Péter. Lövétei István alkotmányjogász szerint viszont nincs igaza az OVB elnökének, a népszavazással kapcsolatban ugyanis egyértelmû a szabály. Ha elindul a folyamat, és minden a törvények szerint zajlik, akkor az Országgyûlés nem gördíthet akadályt az ügydöntõ referendum útjába, és függetlenül attól, hogy a képviselõk látják-e értelmét, el kell rendelni a megtartását. Ezzel ellentétes döntést csak akkor hozhat, ha például törvénytelenül zajlott volna az aláírásgyûjtés, az aláírások ellenõrzése vagy az eredmény megállapítása. A parlamentnek tehát nincs mérlegelési jogköre, nem vizsgálhatja a népszavazási kérdés tartalmát, és nem dönthet ennek alapján egy referendum megtartásáról. A Liga Szakszervezetek érthetetlennek nevezte Szigeti Péter kijelentését, szerintük az OVB elnökének mindenkinél pontosabban kellene ismernie a vonatkozó jogszabályokat. A szakszervezeti tömörülés közleményben hívja fel a figyelmet: a Szigeti által idézett határozatok más témában és más körülmények között születtek. A TB-mentõk kérdése arra irányul, hogy a választópolgárok népszavazás útján válasszanak az egészségbiztosítási modellek között, nem pedig arra, hogy egy adott törvényt amely a kérdés hitelesítésekor éppúgy nem létezett, mint ahogy a népszavazás napján sem fog elfogadjon-e a parlament. Szintén közleményben tiltakozott Szigeti véleménye ellen a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztal is. Mint olvasható, az OVB elnöke tulajdonképpen arra szólította fel az Országgyûlést, hogy szavazza le a népet, és ne engedje kiírni a népi kezdeményezésen nyugvó referendumot. A fórum összeegyeztethetetlennek tartja Szigeti Péter politikai indíttatású kijelentését választóbizottsági szerepkörével. MH-összeállítás Megint több száz Újszövetséget égettek el Izraelben Több száz Újszövetséget égettek el zsidó szélsõségesek Izraelben. Or Jehuda településen keresztény misszionáriusok osztották szét az újtestamentumokat. Az alpolgármester, Uzi Aharon begyûjtette az Újszövetségeket, majd az ortodox vallási iskolások felgyújtották a halmot. Képzeljük el ugyanezt fordítva. És még ezek ugatnak náci könyvégetõkrõl, maguknak mindenütt toleranciát (értsd: dominanciát) követelve. Természetesen sem eljárás, sem nemzetközi botrány nem lesz, a hébereknek bármit szabad. A helyi városvezetõ szerint a zsidókat áttérésre ösztönzõ könyvek megsemmisítése vallási parancs, ezért õ nem a könyvégetõket, hanem a könyvek terjesztõit ítéli el. (A zsidók magukat, egyebek közt a könyv népének hazudják, igaz, nyilván saját könyveikre, leginkább a Talmudra gondolhatnak a szerk.) Az angol nyelvû izraeli Jerusalem Post (http://www.jpost.com/ servlet/satellite?cid=1211288128832&pagename=jpost%2fjp Article%2FShowFull) besz a gyûlöletkeltõ alpolgármester hangosbemondóval felszerelt kocsival szólította fel a 34 ezer lakosú, palesztinoktól elrabolt település lakóit, hogy adják oda a könyveket a kaftános diákoknak, akik házról-házra járva össze is szedték, majd egy zsinagóga közelében óriási halomba rakva felgyújtották az Újszövetség-köteteket (éppoly kegyetlenséggel, ahogy annak idején Krisztus meggyilkolására szavaztak. A minden európai, emberi értéket tagadókkal nem lehetséges kompromisszumot kötni, hiszen kultúránk elpusztítása hitük lényege a szerk.) Az izraeli rendõrség nem kommentálta az esetet. A lap cikkébõl kiderül, hogy körülbelül 10 ezer Krisztus-hívõ zsidó is él Izraelben, akiknek ügyvédje a könyvégetõk bíróság elé állítását követeli. Az izraeli hatóságok és az ortodox zsidók rossz szemmel nézik a zsidók közti keresztény hittérítést, noha az a legtöbb esetben törvényes írja a Jerusalem Post. (Kuruc.info Jerusalem Post MR híre alapján) Kuruc.info: Képzeljük el ugyanezt fordítva. De nem is kell feltétlenül bár ajánlott, Amerikában, Európában egyes keresztény hazafiak rendszeresen és törvényesen égetnek Talmudot pl. Tórát, Talmudot, Ószövetséget égetni, elég az izraeli zászlót, ugye emlékszünk a cionista hisztériára (noha Magyarországon ma még nem tilos, vagyis szabad zsidó zászlót lángra lobbantani). Mindenesetre a palesztinokat faji gettóban tartó, népirtást folytató, a keresztényeket vallási kötelesség alapján gyûlölõ, hazánkat bevallottan gyarmatosító zsidók fenti megnyilvánulása alapján amelybõl nem lesz nemhogy büntetõügy, de nemzetközi botrány sem bárki nyugodtan válaszolhat hasonló eszközökkel. Az eset, amely egyáltalán nem egyedi, hanem gyakori és bevett szokás zsidóéknál (egy 2001-es esetrõl is beszámolt az izraeli sajtó, 18 jó ha figyelünk

A zsidó közösségek tagjainak az önkéntesség elve alapján anyagilag is áldoznia kellene saját szervezõdéseik fenntartására, hogy azok jobban mûködhessenek; így jöhetne létre reális alternatívája a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének mondta a Ki képviselje a zsidókat? címû kerekasztal-beszélgetésen vasárnap Budapesten Darvas István, a Nagyfuvaros utcai körzet rabbija. Az önkéntességnek meg kell nyilvánulnia az anyagi hozzájáruláson kívül a zsinagógák látogatásában, tehát a hitéletben is, ami a közösséget fejleszti. Ezenkívül a zsidó vallási és kulturális élethez kötõdõ szakértelem a legfontosabb, amelynek segítségével segíteni lehet a zsidó közösségek szervezését közölte. Olti Ferenc, a Maszihisz volt alelnöke a Bálint Zsidó Közösségi Házban rendezett fórumon kifejtette: a Mazsihisz monopolintézmény, amely az állam jóváhagyásával jött létre a zsidóság képviseletére. Véleménye szerint a zsidóság viszont annak köszönheti több ezer éves létét, hogy társadalma nem centrálisan szervezõdõ, ezért a többi, szintén a zsidóságot képviselõ szervezetnek ugyanúgy kellene kapnia állami támogatást, mint a legnagyobb magyarországi zsidó szervezetnek. Az általa említett mintegy évi ötmilliárd forintnyi állami támogatást, amely az egész avagy Ki képviselje a zsidókat? magyarországi zsidó közösséget illeti, nem egyedül a Mazsihiszen keresztül kellene felhasználni, ennek érdekében azonban meg kellene egyezniük a többi zsidóságot képviselõ szervezettel, ahogy az történt például Németországban hangoztatta. Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke vitatkozott azzal, hogy ötmilliárd forint lenne az a kérdéses összeg, amelyet a zsidó szervezetek között másként kellene felosztani. Meglátása szerint ugyanis a különbözõ oktatási, szociális és egészségügyi intézmények normatív támogatása, illetve a személyi jövedelemadó-felajánlások felhasználása csak a Mazsihiszen keresztül lehetséges. Az ingatlan örökjáradékból származó mintegy másfél milliárd forintot említette, mint amit a Mazsihiszen kívül más szervezetek is jogosan használhatnának fel. A volt elnök kijelentette: nem kell túlmisztifikálni a pénzkérdést, hanem olyan zsidó közösségeket kell létrehozni, amelyek megállnak a saját lábukon, ezen kívül közösségi élményt adnak tagjaiknak. Példaként hozta fel ezzel kapcsolatban azt, hogy a rabbik oktassanak minél szélesebb körben héber nyelvet. Kelemen Katalin, a Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség rabbija megjegyezte: az államtól szervezetük nem kapja meg az õt megilletõ részt. Szerinte minden intézménynek, amely a zsidókat képviseli, részesülnie kellene a magyar állam anyagi támogatásából, ami a magyarországi holokauszt veszteségeit kárpótolja. Utalt arra, hogy szervezetük a Mazsihisz-szel az utóbbi 2-3 évben jobb viszonyt ápol, mint korábban, erkölcsileg már kezdik õket elismerni, ám ezzel egyelõre nem jár együtt az állam anyagi támogatásából való részesedés. Seres Attila, a zsidonegyed.com portál képviseletében megszólalva arra tért ki a fórumon, hogy zsidó kerekasztal megszervezésére lenne szükség, amelyekbe autonóm hitközségeket és zsidó civil szervezeteket is bele kellene vonni. Ezáltal létrejöhetne egy független zsidó hitközségek konföderációja a Mazsihisz mellett. Kirschner Péter, a Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó kultúra az egész magyar társadalom számára jelent értéket, a fiatal generációk körében pedig az elõdeikhez képest a másként gondolkodás a jellemzõ. Szólt arról is, hogy az antiszemitizmus hiánya vagy megléte, illetve a holokauszthoz való viszonyulás szintén meghatározza egy társadalom egészséges vagy beteg voltát. Forrás: MTI/Hírextra de a világ médiumainak zöme nem), jól példázza a kibékíthetetlen ellentétet a talmudista zsidó gyûlöletvallás és a kereszténység között. Míg a héberek megkövetelik, hogy a keresztények elõttük hajbókoljanak és elismerjék borzalmas, tömeggyilkosságokat ünneplõ, a nemzsidókat állatoknak tekintõ vallásukat, sõt, folyamatosan fenyegetik a keresztényeket, hogy azok írjanak át minden keresztény hittételt az izraelita érdekeknek megfelelõen, addig õk a kölcsönösség minimumára sem hajlandóak. Sõt, a fajgyûlölõ, kizárólag vérségi-származási alapon mûködõ, törzsi zsidó vallás szerint Mária prostituált volt, Krisztus forró ürülékben fõ a pokolban, a gójok élete semmi, vagyonuk elvehetõ stb. Igazuk van azon, mondjuk így, alternatív katolikusoknak (és minden más, nem cionista vagy cionista irányítású keresztény közösségnek), amely szerint semmi közünk a héber Ószövetséghez, és be kellene fejezni a zsidók elõtti egyoldalú fetrengést. Amely örökös szolgaságon kívül az állandó pumpolásban ölt testet, hiszen ez a viszony lényege a Talmud népe számára. Természetesen a cionisták, akik maguknak folyvást korlátlan toleranciát követelnek, iskoláikban világszerte, így hazánkban is szabadon oktathatják a nemzsidók alsóbbrendûségét taglaló ember-, és nemzetellenes tanaikat. Ráadásul legtöbbször a mi zsebünkbõl, közköltségen. Nincs ombudsman, nincs ügyészi vizsgálat, nincs kirakatper, noha ha létezik faji megkülönböztetésen alapuló világnézet és értékrend, akkor a zsidó feltétlenül az. jó ha figyelünk 19

A magyarság megérett a teljes és tökéletes hódoltságra, sõt, a teljes pusztulásra, olyannyira, hogy a legelemibb nemzeti érdekeit se képes megvédeni, de még csak tudatában sincs azoknak. Miért van az, hogy a pártvezéreknek fõleg a nemzetinek mondottaknak és a polgári szervezetek vezetõinek most már közel két évtizede nem derengett fel, ha jövõt akarnak a magyarságnak, akkor a fiatalság felé kellene fordítani figyelõ szemüket? Olyan kis ország (Izrael) részérõl, mint mi, ez szinte döbbenetes. Azt látom, hogy fölvásároljuk Manhattant, és fölvásároljuk Magyarországot, és fölvásároljuk Romániát, és fölvásároljuk Lengyelországot. S ahogy én látom, nincsenek problémáink. A tehetségünk, az összeköttetéseink és a dinamizmusunk jóvoltából szinte mindenhová eljutunk. Simon Peresz, Izrael elnöke A fenti megjegyzés Izrael elnöke, Simon Peresz szájából hangzott el 2007. október 10-én a tel-avivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen, melyet a Máárív címû izraeli héber nyelvû napilap közlésébõl fordított Hering József volt izraeli katona. Peresz elnökúr azonban nem a teljes valóságnak megfelelõen fogalmazott. Magyarországot ugyanis lényegében már felvásárolták. Az egyetlen jelentõs nemzeti tulajdon a magyar föld, aminek nagyobb része még remélhetõleg magyar tulajdonban van, de a jelenlegi kalózkormány azon dolgozik, hogy azt is idegen kézre játssza. Marschalkó Lajos az Országhódítók címû munkájában közli a Russischen Invaliden 1910. december 30-i számából: Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezõbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek fáradozzatok minden erõtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek,... Ami korunk Magyarországában történik, nem elsõ ízben történik. Az 1867-es kiegyezés a zsidóság állampolgárságáról is rendelkezett. Ekkor kapták meg az állampolgárságot, addig nem lehettek azok. Nem csoda, hogy Deák Ferenc a haza bölcse lett. Bartha Miklós írja a Kazárföldön címû munkája 61. oldalán:... a kazárok (zsidók) tömeges bevándorlása 1868-ban kezdõdött. A tömeges bevándorlásnak nem kizárólag az állampolgárság elnyerése volt az oka, hanem nagyban hozzásegítettek az oroszországi pogromok, és Bartha szerint az, hogy Galíciában törvények szigorú alkalmazásával igyekeztek megfékezni az üzérkedést. Románia pedig lezárta határait elõttük, viszont nyitva volt Magyarország határa. Gazdaságilag meghódították az országot, és József Attila elpanaszolhatta versében: S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. A valóság az, hogy a másfél millió emberünk nem kitántorgott Amerikába, hanem a jövevények kihúzták a magyar középosztály talpa alól a szõnyeget, a megélhetést, és az utolsó pénzükön vettek egy hajójegyet Amerikába. Ma szintén ez történik, de a tönkretetteknek nincs hová menekülniük. Badiny Jós Ferenc írja a Mah-Gar a magyar (Buenos-Aires, 1976) címû munkája 90 és 91-ik oldalán, hogy Argentínában meglátogatta (nem írja, hogy mikor, de a hatvanas-hetvenes években lehetett) egy jelentõs zsidó ember Magyarországról, aki a legjobb visszaemlékezése szerint a következõket mondta neki: Mi, magyar zsidók professzor úr kutatásai és publikációi elé semmiféle akadályt nem gördítünk, sõt, köszönjük, ha még többet kutat. Ugyanis maga írja könyvében, hogy az emigrációs magyarság ifjúsága nem rendelkezik egy olyan erõs, tradicionális alappal, amelyre büszke lehetne. Így ez a finn-ugor származási elmélet õket arra készteti, hogy ezt meg se említsék, hanem örömmel beolvadjanak a nyugati kultúrából származó azonos országok fiai közé, ahová bevándoroltak. Nem így a magyarul beszélõ zsidó ifjak, akik külföldön is akárhová kerülnek a diaszpórában, beszélnek magyarul és magyarul beszélõ jó zsidónak tartja meg õket a bibliai tradíció. Professzor Badiny! A magyarországi nép 100 év alatt kiirtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket. 100 év múlva mi magyarul beszélõ zsidók leszünk a Mah-Garok, és köszönettel fogunk adózni Badiny professzornak, aki ezt kikutatta, és akinek a munkáira majd hivatkozni fogunk. A hitetlenkedõk kételkedhetnek, hogy e beszélgetés valóban megtörtént-e, avagy nem, de Magyarország megszállása, kisajátítása, meghódítása, sõt, az önpusztítás is kísértetiesen bekövetkezett. De hogyan is kezdõdött mindez? A magyarság már 500 éve kiszolgáltatottságban él, de az 1848-49-es szabadságharcunk leverése gyökeresebb sorsfordulót eredményezett, mint ahogy arról beszélni szokás. A Habsburgok tudományosan megalapozott tervet dolgoztak ki a magyarság nemzeti önismeretének lerombolására, azon keresztül nemzeti önbecsülésének szétzilálására. E pokoli tervet a finnugor származáselmélet keretén belül, a Magyar Tudományos Akadémia felhasználásával léptették gyakorlatba. Lényege az volt, hogy a magyarságot a nyelvrokonság kapcsán a Nyugat-Szibéria kezdetleges mûveltségû népeihez kössék, hogy ennek emlegetésével és az iskolákban való tanításával a lehetõ legmélyebbre gázoljanak a magyarság lelkületébe, megtörve nemzeti büszkeségét. E terv megvalósítása sikeres volt. A magyarság csak a trianoni katasztrófa után kezdett föleszmélni, miután elindult egy egészséges szellemi kibontakozás, de amelyet a vesztes II. világháború gyökerestõl elsodort. Ami jó volt a Habsburgoknak, jó lett Moszkvának, és ami jó volt Moszkvának, az jó most a nemzetközi rablótõkének. A kommunista évtizedek, majd az immár 18 éve hazánkra szakadt nemzetközi demokrácia alatt felnevelkedett három nemzedék. Gyökértelen nemzedék, népi/nemzeti mivoltát nem ismerõ, sõt, megtagadó nemzedék. A magyarság tehát megérett a teljes és tökéletes hódoltságra, sõt, a teljes pusztulásra, olyannyira, hogy a legelemibb nemzeti érdekeit se képes megvédeni, de annak még csak tudatában sincs azoknak. Az 1980-as években meg is kezdõdött az új honfoglalás alapjainak tudományos és történelmi hátterû lefektetése. Egyre-másra olvashattunk arról, hogy a zsidók a mai Magyarország területén már a Római Birodalom idején, a 3. században éltek. A magyarok a 9. században foglalták el e területet, olvassuk a New York-i Magyar Élet 1980 egyik novemberi számában. Mit is akarnak mondani ezzel? Azt, hogy a zsidók megelõzték a magyarságot jó félezer évvel a Kárpát-medencében, tehát történelmi joguk van hozzá. Nesze neked, magyar õstörténet. Ezért kell ledélibábosozni minden kutatót, aki nem a finnugor õserdõben keresi a magyarság bölcsõjét? A Reform 1991. március 8. számából a Magyar Honvéd március 1. számában közöl egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Az elsõbbségrõl ebben is szó esik ilyen formában: Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy idõben jelent meg a Kárpát-medencében? Elõbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele elõtti idõkbõl találtak itt. hangzott az újságíró kérdésére Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökének válasza. A budapesti fõrabbi sem mulasztotta el ezt megemlíteni, mikor kihallgatást kapott a pápától, a Katolikus Egyház fejétõl. S hogy mindezek nem véletlen megjegyzések voltak a zsidó honfoglalás történelmi 20 jó ha figyelünk