GALAKTIKA. Tudományos-fantasztikus antológia

0

GALAKTIKA Tudományos-fantasztikus antológia Isaac Asimov: A repülő csészealjakról (Gömöri Péter fordítása) Kuczka Péter: UFO-k és más égi jelek Szentmihályi Szabó Péter: A warminsteri rejtély Arthur Shuttlewood: Az Aenstria bolygó üzenetei (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Gömöri Péter: Új Földek Részletek Fort könyvéből (Gömöri Péter fordítása) Samuel Rosenberg: UFO-k a történelemben (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Szentmihályi Szabó Péter: Egy NASA-mérnök Ezékiel űrhajójáról J. F. Blumrich: A küldetés (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Szentmihályi Szabó Péter: Az UFO-szenzáció Frank Edwards: Néhány klasszikus eset (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Szentmihályi Szabó Péter: A Condon-jelentés Szentmihályi Szabó Péter: A csillagász és az UFO J. Allen Hynek: Az UFO-helyzet (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Szentmihályi Szabó-Péter: Tévedett-e a Condon-bizottság? David R. Saunders: Az UFO és ön (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) R. V. Jones: A repülő csészealjak természetfilozófiája (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) 3 4 12 15 20 23 33 39 44 51 54 58 70 79 81 83 86 22

V. A. Ambarcumjan: A Földön kívüli civilizációk keresésének problémái (Székely Sándor fordítása) I. Sz. Sklovszkij: A lakott világok sokasága és a velük való kapcsolat megteremtése (Székely Sándor fordítása) Ludvik Souček: A kicsi zöld emberkék nyomában (Lőrincz Irén fordítása) I. Hobana - J. Weverbergh: UFO-kihívás az értelem ellen (Kálmán Béla könyvismertetése) Lontay László: Kappa úr kajánkodásai múltról, jövőről Peter Kolosimo: Nem földi (Részlet; Lontay László fordítása) Schalk Gyula: Mi az igazság az UFO-körül? 89 93 101 105 107 113 125 Összeállította és szerkesztette Kuczka Péter A fedélterv és a tipográfia Erdélyi János munkája A fedélen A fedélen Bruce Pennington festménye Dallos Jenő rajzaival Kuczka Péter editor, 1976 2

ISAAC ASIMOV A repülő Csészealjakról Minthogy élénken foglalkoztatnak a Földön kívüli élet lehetőségei, és mert tudományosfantasztikus regények írójaként ismernek, gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy hiszek-e" a repülő csészealjakban. Akik ezzel a kérdéssel fordulnak hozzám, mind eleve igenlő válaszra számítanak. És a repülő csészealjaknak a hittel" való összekapcsolása rendszerint arra utal, hogy a kérdező ezeket valamiféle - nem emberi észlények által irányított - űrjárműveknek képzeli. Nos, engedtessék meg nekem, hogy világosan kifejtsem a véleményemet, mert semmiképpen sem szeretném, ha írásaimat egy olyan felfogás kiindulópontjaként használnák, amelyet én magam ostobaságnak tartok. Ha tehát a repülő csészealjakat olyan űrjárműveknek képzelik, amelyeket Földön kívüli lények irányítanak, akkor azt mondom: nem hiszek bennük. Korábban már kifejtettem, hogy a Naprendszerben gyakorlatilag sehol máshol nincs a földihez hasonló értelmes élet, és az űrhajók kezeléséhez szükséges kultúra feltételei valószínűleg tőlünk csak sok-sok fényévnyire fordulhatnak elő. Ha azt mondom - márpedig ez szilárd meggyőződésem -, hogy a világűr végtelenjében kétségtelenül létezik még valahol értelmes élet, az egyáltalán nem ugyanaz, mint ha azt állítanám: e kultúrák nagy rajokban meglátogatják Földünket repülő csészealjaknak álcázott űrhajókban, amelyeket egyre gyakrabban észlelnek, bár bizonyítható kapcsolat sohasem létesült velük. A csillagközi utazás olyan mérhetetlen energiamennyiséget kíván, amely eleve elképzelhetetlenné teszi számomra, hogy bármilyen lények pusztán azért vágjanak neki a világűr végtelen mélységeinek, hogy néhány évtizeden át eljátszadozzanak velünk. Ha kapcsolatot akarnának létesíteni velünk, megtennék; ha pedig nem, akkor megtakarítanák az energiát, és máshová mennének. Kétségtelenül vannak olyan becsületes emberek, akik vitathatatlanul valódi, bár szokatlan jelenségeket észlelnek. Ezek azonban valószínűleg nem űrhajók (sőt biztos vagyok benne, hogy nem azok), de hát az űrhajókon kívül jó néhány dolog van még, ami fokozott vizsgálódást érdemel. Az is kétségtelen, hogy a tudósok több lelkesedést mutatnának, és nagyobb erővel kutatnának, ha a múlt tapasztalata nem arra tanítaná őket, hogy a repülőcsészealj-őrület korszakának hírei között hemzseg a sok kacsa, szélhámosság és rémhír. Szó, ami sző, ez bizony nem az ő hibájuk. Épp ezért mindaddig, amíg nem sikerül egy ilyen űrhajót kézzelfoghatóan, nem emberi legénységével együtt közszemlére tenni, addig - anélkül hogy bárkit rágalmazni akarnék - továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy minden ilyen észlelet vagy kacsa, vagy tévedés, esetleg olyasvalami, amit úgy is megfejthetünk, hogy nem keverjük bele a távoli csillagokról érkezett űrhajó fikcióját. GÖMÖRI PÉTER FORDÍTÁSA 3

KUCZKA PÉTER UFO-k és más égi jelek 1 A Vannak? Nincsenek? Léteznek? Nem léteznek? Jók? Rosszak? Figyelnek bennünket? Nem figyelnek? Nem az angyalokat vagy ördögöket kérdezzük. Ügyüket régen eldöntötte az egyház, dogmává nyilvánítva a IV. lateráni és a vatikáni zsinaton, hiszen a Biblia majdnem minden lapja tanúsítja" létezésüket. De eldöntötte millió és millió férfi, mondván, hogy vannak angyalok, s millió meg millió nő, esküdözve, hogy vannak ördögök. Szinte mellékes, hogy a lélektan is valami effélét állít, amikor bennünk, titkolt álmainkban vagy vágyainkban röhögni látja az ördögöt és mosolyogni az angyalt. A repülő csészealjakról van sző, vagyis az UFO-król, a nappali vagy éjszakai égen megjelenő titokzatos tárgyakról vagy szerkentyűkről, ezeknek létéről vagy nem létéről. Nem véletlenül kezdtük az angyalokkal, nemcsak azért, mert a hasonlat szinte magától kínálkozott, hanem azért is, mert az UFO-irodalom köteteiben megjelenő égi küldöttek (az angyal, angelosz" egyébként küldöttet jelent) néha bizony nagyon erősen emlékeztetnek a Biblia történeteiben számos alkalommal megjelent lényekre. A hasonlóság felhívja magára a figyelmet. De erre később még visszatérünk... A párhuzammal inkább a vita természetére akarunk utalni. Arra a vitára, amely néhány évtizede világszerte folyik a repülő csészealjakról hívők és hitetlenek, a tudomány képviselői és a hivő laikusok, sőt olykor a hatóságok, az állam képviselői és a hivő állampolgárok között is. Ha egyszer a művelődéstörténészek vagy a kuriózumok gyűjtői és vizsgálói visszanéznek korunkra, feltúrják a könyvtárakat, vallatják az újságokat és könyveket, és találkoznak ezzel a témával, igencsak elcsodálkoznak. Hát hogyan - kérdezik talán abban a korban, amely hozzányúlt az atomenergiához, rakétákat és műbolygókat lőtt a Naprendszerbe; vagy még azon is túl, kitalálta a műanyagokat, az absztrakt festészetet, az audiovizuális oktatást és a fogamzásgátló 4

tablettákat; abban a korban, amely a tudományos-technikai forradalom korának nevezte magát, és megszaporította a tudományos közlemények számát, és az egész Földön elterjesztette a Kék Duna keringőt; abban a korban, amely a repülés fejlesztésével összekötötte és a televízió fejlesztésével elválasztotta egymástól az embereket - abban a felvilágosult, köznevelő és műveltséget terjesztő korban lehetett ilyen témáról, ilyen módszerekkel vitatkozni? És mi, ebből a korból, zavartan vonogatjuk vállunkat, szemérmesen lesütjük szemünket, idegesen babrálunk a gyufaskatulyával, és csöndesen mormolva, már-már alig érthetően azt válaszoljuk a jövőbéli kutatónak, hogy: igen, volt és lehetett ilyen vita. Aztán egy kicsit bátrabban hozzátesszük, hogy ez nem is olyan nagy baj. Mert ez a vita, minden látszólagos hasonlóság ellenére, nem középkori disputa volt arról, hogy hány angyal fér el egy gombostű hegyén, vagy hogy tud-e a Mindenható akkora követ teremteni, amekkorát maga sem képes felemelni. Nem, ez az abszurdnak vagy skolasztikusnak látszó vita valójában a tudományról szólt, és ha látszólag összekuszálódtak is benne a résztvevők véleményei és érvei, messziről nézve az álláspontok elég világosan kirajzolódtak. A vitázók nézetei és érvei gyakran mást mutattak, mint ami a lényegük volt. A tudomány képviselői olykor-olykor a hitet védelmezték, a hitvédők pedig, bár nem is tudtak róla, a tudomány fejlődése mellett törtek lándzsát. Mindez természetesen kesze-kuszán jelent meg, a birkózók összekapaszkodtak, s nehéz volt eldönteni, hogy melyik láb vagy melyik kar kié, de hát sok minden volt így nálunk akkoriban - mondjuk a jövőbéli kérdezőnek -, amíg minden rendbe nem jött. S elszemtelenedve, ahogy az ilyen beszélgetéseknél előfordul, hozzátehetjük még, hogy jobb volt erről vitatkozni, mint a baktériumbombák hatékonyságáról vagy a szurony bedöfésének helyes szögéről. Ennyit mondunk a jövőbéli kíváncsinak. De mit válaszolunk a mainak? 2 Ráth-Végh István bölcsessége, humora, mindent megértő tapasztalata, rengeteg ismerete és széles látóköre szükségeltetnék a téma tárgyalásához. E megvalósíthatatlan kívánság magába foglalja azt is, hogy a témát művelődéstörténeti szempontból kellene tárgyalni, és annak is fonákjáról. Magyarán szólva úgy hisszük, hogy az egész kérdéshalmaznak csak parányi része tartozik a tudományok (csillagászat, fizika, biológia, lélektan stb.) és a filozófia körébe, a nagyobbik rész a szélhámosságok, hazugságok, mesék, félreértések és félremagyarázások ősi forrásokból fakadó, széles folyójának vizét dagasztja. Ezzel a nagyobb résszel szeretnénk végezni először. Szögezzük le, hogy az UFO nem jelent okvetlenül repülő csészealjakat, Marsról, Vénuszról vagy más galaxisokból érkező titokzatos űrhajókat. A nem azonosított repülő tárgyak" (Unidentified Flying Objects) sokfélék lehetnek: meteorok, tűzgömbök, fényjelenségek, repülőgépek, műbolygók, rakétafokozatok, csillagok, felhők stb. stb - tehát olyan jelenségek, amelyek nem lépik túl a természet általunk jelenleg ismert törvényeit, s amelyekre viszonylag könnyen magyarázatot adhatunk. Az igazi, vérbeli ufológusok viszont nem tesznek különbséget - vagy csak ritkán - az ilyen természetes jelenségek és a repülő csészealjak között. Válogatás nélkül mindent beleszórnak egy óriási zsákba, s ez nem is csoda, hiszen akár hivők, akár cinikus hazudozók, mindenképpen az igazukat akarják bizonyítani. Ezzel a buzgalommal fordulnak a múlt felé is. Minden régi feljegyzésben, minden régi megfigyelésben, babonában vagy jósjelben megtalálják a maguk táplálékát. Mintha a múlt minden ismerete, a Bibliától a középkori krónikákon és alkimista könyveken át, egészen Charles Fort gyűjteményéig csak őket igazolná. Bőven merítenek is ezekből a forrásokból. Pedig valójában a hulladékokból élnek. 5

Mítoszok, mesék, kezdetleges világképek, naiv hipotézisek hulladékaiból. A történelemre hivatkoznak, holott éppen a történelmet, a történetiséget vesztik szemük elől. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy az emberiség bizonyos nézeteket, ismereteket, gondolatokat túlhaladt, elhagyott, eldobott. Különös lomtárban élnek. Jégszekrényben hűtik az italt, de kés helyett kőbaltát használnak; villanyfőzőben főzik, de kézimalommal őrlik a kávét. Mégis, hacsak nem teljesen cinikus üzletemberek vagy szélhámosok, még róluk sem beszélhetünk teljesen elítélően. Hiszen az ismeretek megszerzésének vágya munkál bennük. Igaz, hogy rossz irányban keresnek, de erről nemcsak ők tehetnek. Érdeklődésüket, kíváncsiságukat, problémáikat nem veszi észre és nem tereli helyes irányba a társadalom. Pedig csodavágyásukat például jól kielégíthetné az amatőr csillagászat, tevékenységi, szereplési vágyukat valamilyen társadalmi mozgalom, olvasási igényeiket egy jó könyvtár. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az ember elég gyorsan rájön arra, hogy életének végessége és a világ végtelensége között feneketlen szakadék tátong. És ilyenkor kérdezősködni kezd. Kielégítő vagy inkább megnyugtató választ akar. Szelleme, agya ilyenkor akár a felszántott, dús talaj. Bármilyen magot befogad, bármilyen növényt fellombosít. Ha ilyenkor találkozik a repülő csészealjak meséjével vagy a misztikus küldöttek történetével vagy a végítélet próféciájával, akkor hinni kezd, s nehezen gyógyítható ki a hitéből. És mit mondjunk erről a hitről? Nevessük ki, gúnyolódjunk fölötte, vagy értsük meg, vegyük észre a mögötte meghúzódó egyéni és társadalmi okokat, és engedjük szabadjára? Mit mondjunk az úgynevezett egyszerű" emberekről, amikor tudományosan képzett és művelt emberek is bevallják, hogy hisznek a spiritizmusban, a lélek halhatatlanságában vagy a repülő csészealjak földi látogatásaiban? Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tarka, tetszetős, izgalmas hazugságot általában könnyebben elfogadjuk, mint a szürke, kemény és fárasztó igazságot. Szeretjük a mesét, vonzódunk a rejtélyekhez, titkokhoz, a képzelet szívesen játszik, és mi örülünk játékának. És a hétköznapok világa egyre kevesebb teret ad a képzeletnek. Ennyit a hívőkről. Nem annyira védelmül, mint inkább magyarázatul. De nézzük a hívőknek álcázott hitetleneket. Ők írnak repülő csészealjakról szóló könyveket, szerkesztenek lapokat, folyóiratokat, szerveznek kutatóintézeteket", gyűjtenek jelentéseket, hamisítanak fényképeket és filmeket; ők mesélik, hogy utaztak az idegen űrhajókon, találkoztak kis zöld törpékkel" vagy karcsú, szőke és telt keblű Vénusz-lakó nőkkel; ők érintkeznek telepatikusán vagy rádión az idegenekkel; ők becsmérlik a hivatalos" tudományt, ők állítják, hogy a kormányok - persze csak UFO-ügyben - félrevezetik az Egyesült Államok lakosságát; ők követelnek vizsgálatokat és természetesen pénzt a vizsgálatok céljára; ők szerveznek kongresszusokat, és - összefoglalva - ők azok, akik bankszámlájukat erre a tevékenységre alapozzák. Leveleket írnak a tudósoknak, tudományos intézeteknek, akadémiáknak, minisztériumoknak, közületeknek, s ha eszelős és provokatív szövegeikre nem kapnak választ, akkor szétkürtölik, hogy az illető szerv vagy személy is tagja a hallgatás összeesküvésének"; ha pedig választ kapnak, akkor arra hivatkoznak, hogy a kérdésről levelezést folytatnak az illetékes személlyel vagy szervvel". Hatot vagy vakot vet a kocka, nekik minden jó az üzlethez. Mert üzletemberek ők, a képzelet kizsákmányolói". Ha valaki elolvas 10-15 könyvet a repülő csészealjakról, bizony alaposan elcsodálkozik e könyvek sikerén. Lapos, unalmas, az írni tudás minimumára sem figyelmező szövegek, egy kaptafára húzott történetek, sete-suta mondatok, rossz, publicisztikus filozófiai" elmélkedések. Ezek a szemfényvesztők hol ufológusnak, hol kapcsolatteremtőnek vagy hasonlónak, de mindenkor bennfentesnek mondják magukat, s legtöbbször azzal kérkednek, hogy meghívást kaptak egy repülő csészealjra, megismerkedtek utasaival, az idegen bolygók életével, idegen 6

társadalmak vezetőivel és filozófiájával, és felhatalmazást kaptak, hogy az üzeneteket átadják, és az emberiséget felvilágosítsák. Élükön, legalábbis történelmi sorrendben, George Adamski áll, aki szerényen" filozófusnak, tanárnak és ufológusnak mondja magát, holott a Palomar-hegy déli lejtőjén egy vendéglőben vagy büfében dolgozott, és két kis amatőr teleszkóppal figyelte a csillagos eget. Egészen addig, amíg 1946. október 9-én meg nem látott egy hatalmas űrhajót... Mielőtt továbbmennénk, jegyezzük meg, hogy Palomar-hegyen van a világ egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma és egyik legnagyobb távcsöve. Ez azért fontos, mert az ott dolgozó csillagászok sohasem észleltek repülő csészealjakat, ellenben Adamski rendszeresen megfigyelte és lefényképezte őket. Elbeszélését azért ismertetjük kissé részletesebben, mert mintája, modellje lett szinte minden későbbi UFO-jelentésnek. Tudnunk kell még, hogy ebben az időben az amerikai sajtó már elég gyakran adott hírt a titokzatos repülő szerkezetekről, s meglehetősen nagy érdeklődést és figyelmet keltett valószínűleg sugalmazott cikkeivel. Az amerikai közönség - ezt tudjuk Orsón Welles hírhedt rádiójátékának esetéből - könnyen hivő és néha gyermekien naiv, hamar beugrik a szenzációs közleményeknek. A légkört figyelembe kell vennünk Adamski könyvének eseténél is. Adamski 1946-tól 1952-ig számtalanszor megfigyelte és lefényképezte a repülő csészealjakat, cikkeket írt, előadásokat tartott róluk. Volt eset, hogy több száz, zárt alakzatban repülő csészealjat látott. A Palomar-hegyi obszervatóriumban ezt a flottatüntetést sem észlelték I Adamski híre hamarosan bejárta az Egyesült Államokat. Más forrásokból ismerjük egyegy fellépésének leírását, az előadások tartalmát. Hívei és elszánt rajongói támadtak. Közülük néhányan meglátogatták 1952 novemberében, és arra kérték, hogy jelenlétükben vegye fel a kapcsolatot a repülő csészealjak személyzetével. Adamski elfogadta a javaslatot, és a társaság kirándult a sivatagba. Nem kellett sokáig várniuk. Narancssárga fényben feltűnt egy űrhajó, és leszállt a dombok között. Adamski elindult az objektum felé, a többiek távolról, kb. egy kilométerről figyelték. Adamski észrevette, hogy tőle kb. 400 méterre megjelent a bokrok között egy férfi, és integetett. Adamski odaballagott, és azonnal látta, hogy az illető más bolygóról érkezett, mert a) haja a válláig ért, és mert b) az idegen nadrágja egészen más volt, mint az enyém, formája szerint sínadrágnak látszott, és csodálkoztam is magamban, hogy miért visel ilyen helyen ilyesmit". Gyorsan kiderült, hogy az érintkezésnek nincsenek nehézségei, mert a szemben álló felek jelekből, kézmozdulatokból és gondolatokból könnyen megértették egymást. Igen, gondolatokból, telepatikus úton! A férfiról kiderült, hogy Vénusz-lakó, és igen értelmes. Például az atomrobbantásokat őértelmessége a megfelelő kézmozdulatokkal és hangos bumbummal jelezte. Ezt így írja le a filozófus szerző: Neki (a Vénusz-lakónak) nem esett nehezére a felhőképződéseket kéz- és karmozdulatokkal kifejezni, de magát a robbantást jelezve azt mondta: bum-bum. Hogy pedig megértesse magát, először megérintett engem, aztán a növényzetet, ami mellettünk volt, végül a földre mutatott, és egy messze kiható kézmozdulatot tett, jelezve, hogy ez mind sok bum-bum által fog elpusztulni"* A sci-fi olvasónak önkéntelenül az a novella jut eszébe, amelyben a Mars-lakók a Földre érkezve egy aranyásó öszvérével akarták felvenni a kapcsolatot. De térjünk vissza a meséből a valóságba. * Az UFO-könyvek részleteit dr. Mócsi Károly kéziratos fordításából idézem. K. P. 7

Adamski hosszan elbeszélgetett az idegennel. Azt is megtudta, hogy a mi tudásunk felszínes, az övék mélyrehatóbb. A Földön kívüliek jobban vigyáznak a Teremtő törvényeire, mialatt a földiek a materializmus törvényeit tartják szem előtt". Az is kiderült, hogy a bolygók és a naprendszerek között az utazás általános jelenség; hogy az emberi forma is általános; hogy minden bolygónak vannak lakói, és hogy tudósaink általában tudatlanok és műveletlenek. Az már tréfa - valószínűleg Adamski is nevetett, amikor leírta -, hogy az idegen beszéde erősen hasonlított a kínaihoz. De hát a legszebb találkozásnak is vége szakad egyszer. Az idegen beszállt űrhajójába, és zajtalanul távozott. Csak lábnyomait hagyta a homokon. Nyilván bizonyítékul, mert Adamskiék gipszöntvényeket készítettek a nyomokról. A gipsznyomokat Adamski elvitte előadásaira, és mindenütt nagy sikert aratott velük. Kiderült, hogy az idegen cipőtalpán hosszú szöveg volt titokzatos jelekből, megfejtésén több tanult ember dolgozik, egyelőre még eredménytelenül". A siker után Adamski társszerzőjével együtt újabb könyvet írt. Ebben a Vénusz-lakó visszatért, magával vitte az illusztris szerzőt, tanárt és filozófust az űrhajóra. Az űrhajón Mars- és Szaturnusz-lakókkal is találkozott az ufológus; megismerte az űrhajók működését, a szuperértelmes lények különféle szerkezeteit; találkozott néhány Mesterrel, akiktől sok titkot megtudott az emberiség történelméről; látott űrállomásokat és laboratóriumokat; látta a Hold túlsó oldalának vizeit és állatait; evett-ivott a távoli bolygók termékeiből; látta egy furcsa televízión a Vénusz világát - megtudott minden megtudhatót. Kár, hogy az idegenek filozófust és tanárt, nem pedig fizikust és gépészmérnököt választottak a földiek közül. így csak néhány olcsó közhellyel gazdagodtunk, és nem fizikai felfedezések meg gépek sorával. Adamski két könyvében minden vagy majdnem minden megtalálható, ami a későbbiekben. Nem sok képzelőerőre vall, hogy a későbbi szerzők lényegében csak ismételték Adamski sztoriját, kibővítették, felnagyították egy-egy részletét. Az eltérések - s ez érdekes - inkább a részletekben találhatók, az idegenek, a szerkezetek, a bolygók, a filozófiák" leírásában. Az eltérések párhuzamba állításával szépen kimutathatnánk a hazugságokat, de ehhez nincs sem kedvünk, sem terünk. Itt csak az alaptörténetet akartuk ismertetni. Adamski nyomába százak léptek, amerikaiak, angolok franciák, olaszok, spanyolok, portugálok, ausztráliaiak, dél-amerikaiak, németek, svédek, dánok, norvégek stb. stb. - közvetítők" az idegenek és a Föld együgyű lakói között. A szövegek három irányba fejlődtek: politikai, vallási és tudományos" irányba. A politikai irány végső teljesítménye az az olasz könyv, amely bebizonyítja, hogy az elmúlt harminc év minden világpolitikai eseménye mögött az idegenek állnak, akik közben bázisokat is létesítettek a Földön, a föld alatt és a tenger fenekén. És az idegenek itt vannak köztünk, embernek, közönséges földi halandónak álcázva... A vallási irány azt bizonygatja, hogy sem az űrhajók, sem utasaik nem valóságosak fizikai értelemben, csak pszichikailag. Ezek a lények voltaképpen angyalok, történelmünkben mindig itt jártak, próbáltak jobb útra téríteni minket, de kevés sikerrel. Majdnem pontosan illik rájuk az egyház meghatározása: nincsenek helyhez kötve, egyes esetekben testet vehetnek fel, halhatatlanok, alig hat rájuk az idő, de teremteni és csodát tenni nem tudnak stb. stb. Itt vannak köztünk, földi halandónak álcázva... A tudományos irány aprólékos kutatásokba mélyül. Vizsgálja és osztályozza az űrhajók formáit, megjelenésük időpontjáról és leszállásaik helyéről készít statisztikákat, laboratóriumba viszi az űrhajókról lehullott tárgyakat, fémdarabokat, vizsgálja az űrhajók radioaktivitását, hipotéziseket állít fel hajtóműveikről, szerkezetükről, fordulékonyságuk okáról stb. stb. - folytathatnánk oldalakon keresztül. 8

Adamski szétszórt magocskái jó talajra találtak, szárba szökkentek, jó termést hoztak. Mint a nadragulya... De honnan jöttek ezek a történetek, hol találhatók Adamski irodalmi elődei? A sci-fi előtörténetében tájékozott olvasó már biztosan rájött a titokra. Igen, igen... Kicsit szomorkásán kell kimondanunk Verne Gyula nevét. Először (?) ő készítette el ezt az ételt. Emlékezzünk csak a Hódító Roburra. A regény azzal kezdődik, hogy a Föld különböző pontjain éjszakánként zenét és trombitaszót hallanak az égből. Aztán látnak valamit, amiről azt hiszik, hogy meteor vagy repülő szerkezet, de az a furcsa, hogy nagyon gyorsan változtatja helyét. Arra is gondolnak, hogy ez az a bomba, amelyet Schultze mérnök lőtt ki, és amelyből amolyan műbolygó lett. Az egyik csillagász kijelenti, hogy a mozgó tárgynak sem jellegéről, sem méreteiről, sem mozgássebességéről, sem mozgáspályájáról semmit sem lehetett biztonsággal megállapítani". Valósággal láz tört ki a Földön, amikor olyan események következtek, amelyeket lehetetlenség volt pusztán valamely kozmikus jelenséggel magyarázni. Zászlók jelentek meg a világ legmagasabb épületeinek tetején. Kész. Innen származik Adamski története. Igaz ugyan, hogy még hozzákevert egy kis misztikát Swedenborgból meg néhány ötletet a Science fiction újabb terméséből, például a francia Renard Kék veszedelem című regényéből vagy az amerikai Doc Smith űroperettjeiből, esetleg képregényekből és filmekből, de az igazi ihlető Verne Gyula. Kár, hogy a keverékben az alapanyag is elromlott. Könyvéből ítélve rossz szakács lehetett Adamski abban a büfében vagy vendéglőben. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra. Nem tudjuk, mekkora szerepe volt Adamskinak könyvei" megírásában. Életrajza szerint az ifjú George csak rövid ideig járt iskolába", és később sem lázadozott azért, mert szüleinek körülményei nem tették lehetővé hogy megfelelő oktatásban részesítsék". A gyanakvó olvasó félig-meddig jogosan kérdezheti: írt valamit Adamski? Vagy a Hódító Roburt csak a társszerző olvasta? 3 Hova tartozik tulajdonképpen a repülő csészealjak irodalma"? A tudományosfantasztikus irodalom képviselői általában tiltakoznak a Science fiction és az ufológia összekeverése ellen, de tiltakoznak az ufológusok is. Ez utóbbiak - köztük Adamski is-többször kijelentették, hogy semmi közük a sci-fi nevezetű kitalációkhoz, ők az igazat írják, céljuk nem a szórakoztatás, hanem a felvilágosítás, s mindezt önzetlenül és nem írói honoráriumokért teszik. Azért nyugodtan feltételezhetjük, hogy jövedelmüket nem utalják át sem a Keresztény Ifjak Egyesületének, sem az Üdvhadseregnek. De ne támaszkodjunk egyedül a kölcsönösen megvető nyilatkozatokra. Formailag a repülő csészealjakról szóló könyvek valóban gyakran hasonlítanak a tudományos-fantasztikus regényekre, néha a kiadók kis, kacér mosollyal utalnak is arra, hogy a könyvet szórakoztatásnak szánták. Mégis van különbség, s ez a különbség lényegbeli. A sci-fi sohasem állítja, hogy valóságos, megtörtént eseményt mond el, sohasem akarja becsapni olvasóit, a nevében is ott van a fikció", tehát a kitalálásra utaló szócska. A sci-fi kitalált történeteket mesél, még akkor is, ha nagyon hitelesen, nagyon elhihetően teszi. A hitelesség, mióta irodalom van, mindig a módszerhez tartozott. A repülő csészealjakról szóló könyv szerzője viszont mindig személyes élményeire hivatkozik, azt állítja, hogy a leírt események szorul szóra megtörténtek. Ebből az eltérésből adódik, hogy a sci-fi racionális, a repülő csészealjakról mesélt történet pedig irracionális. A sci-fi esetében a kitalált forma igazságot tartalmaz, a másik esetben az igaznak mondott formában hazugság rejlik. És ilyenkor, ahogy Swift mondja, aki pedig 9

egyáltalán nem idegenkedett a kitalációktól, a szerző és barátai gyakran és jócskán nevetgélnek egy titkos sarokban azon, hogy máris hány százezer bolondot csináltak". Az ufológia tehát nem tartozik az irodalom fogalomkörébe. De nem tartozik a tudományhoz sem. Ennek részletezésébe nem kezdünk itt, nem avatkozunk a tudósok dolgába, nemcsak illetéktelenségünk miatt, hanem mert a tudomány képviselői megtették a magukét, világszerte elutasítva az ufológusok jelentéseit, összeállításunkban találkozhat az olvasó ezekkel a véleményekkel. Sem ide, sem oda, hova tartozik tehát a repülő csészealjak irodalma? Azt hisszük, hogy leginkább az újságíráshoz, annak is a hírlapi kacsákat előállító ágazatához. Igaz, hogy ezek az írások gyakran könyvekben jelennek meg, de ez ne vezessen félre bennünket. Valódi szenzációhajhászó újságírói szövegek ezek, s kiválóan példázzák, hogy napjaink nyugati újságírásában hogyan manipulálják, hogyan keverik a valódi híreket a kiagyalt koholmányokkal. Az az újságírói és szerkesztői szellem, amelyik egyik oldalon, mondjuk, egy gyilkosság hiteles és naturalista leírását, a másik oldalon pedig Mr. X. asztrológiai tanácsait adja az olvasónak, megszülte a repülő csészealjakat is. Végeztünk tehát az ufológia nagyobb, terjedelmesebb részének ügyével. A kisebbik rész maradt hátra, a valóban megmagyarázhatatlan, szélhámosságnak nem tekinthető esetek dolga. 4 Az UFO-jelenséget vizsgáló különböző tudományos szervek, bizottságok és testületek jelentéseiben mindig szó van arról, hogy néhány esetet nem tudtak azonosítani vagy megmagyarázni, néhány eset előtt tanácstalanul állnak. Ilyenkor az ufológusok, pontosabban a repülő csészealjak hívei felhördülnek, és diadalmasan kiabálni kezdenek. Lám, lám - mondják -, a tudósok mégiscsak tehetetlenek, mert vannak megmagyarázhatatlan jelenségek. Vagy azt mondják, hogy a tudósok hazugok és korruptak, az összeesküvés" részesei, az állampolgárt félrevezető apparátus fizetett emberei. Nem veszik észre, hogy a tudomány éppen jellegéből fakadóan, éppen tudományos becsületből beszél így, hiszen az a tudós, aki azt állítja, hogy mindenre tud magyarázatot, ugyanott áll, ahol az ufológusok, akik mindenre magyarázatot adnak. A tudomány tisztességéhez és tisztaságához tartozik az igazmondás, annak közlése, hogy nem tudunk mindent, hogy vannak ma még ismeretlen és megmagyarázhatatlan jelenségek vagy dolgok, mint ahogy mindig is lesznek, hiszen mindentudók sohasem leszünk. A világ, az anyag végtelen, de elvileg és gyakorlatilag is megismerhető, egy adott korban viszont minden titkának, törvényének kifürkészésére, feltárására sohasem leszünk képesek. Az ufológusok kimazsoláznak" néhány adatot, tényt vagy hipotézist a tudás nagy kalácsából, és tudománytalan következtetéseket vonnak le belőle. Itt van például az a hipotézis, hogy Tejútrendszerünkben számos naprendszerben élhetnek értelmes élőlények, akikkel kapcsolatot lehetne teremtenünk. Az ufológusok gyakran hivatkoznak erre a hipotézisre, feledve, hogy a matematikai számításoknak olyan variánsa is van, amely szerint az egész Tejútrendszerben csak egyetlen bolygón van értelmes élet. A tudomány akaratlanul ad érvet az ufológusoknak, akik a hipotézisnek csak egyik részét használják, és eltorzítják az összképet. Azok a hívők pedig, akik az UFO-jelentéseket olvassák, csak ritkán vagy sohasem jutnak el a valódi tudományos magyarázatokig, hiszen könnyebb egy újságírói fogalmazványt elolvasni, mint egy tudományos közleményt. Tegyük hozzá, hogy az UFO-król szóló tudományos jelentések a megmagyarázhatatlan eseteket sem értelmezik idegen űrhajóknak, sőt számításokra támaszkodva erősen kételkednek a kozmikus űrhajózás lehetőségeiben. Az ufológusok válaszul az égre mutatnak, egy csillogó pontra, és azt mondják, hogy ott a bizonyíték. Nem törődnek azzal, hogy az a csillogó pont meteor, tűzgömb, repülőgép, műbolygó, rakétafokozat, meteorológiai ballon vagy egy reflektor kósza fénye a felhőkön. Az 10

sem érdekli őket, hogy a csillogó pont a Vénusz, vagy valamely titkos katonai kísérlet eredménye. Így hát a vita lezáratlan. És a vitát milliók és milliók kíváncsisága kíséri. A kíváncsiság jogos. A kíváncsiság lehet ugyan üres pletykavágy, de lehet a tanulás kezdete, az ismeretek szerzésének alapfoka. Nálunk is, ahol a sajtó és könyvkiadás általában tartózkodik az UFO-históriák ismertetésétől, tíz- és tízezrek érdeklődnek a téma iránt; egy hír vagy cikk nyomán fellángol az érdeklődés, a különböző külföldön megjelent, esetleg magyar nyelvű könyvek magas áron cserélnek gazdát, és kézről kézre járnak, nem is beszélve arról, hogy a sugdolózás még ezeknek a könyveknek a tartalmát is eltorzítja. Érdeklődő levelek százait írják az emberek, s író-olvasó találkozók alig múlnak el a repülő csészealjakra vonatkozó kérdések nélkül. Az olvasók titkot sejtenek, és mint tudjuk, minden titok vonzó. Pedig titok valójában nincsen. Éppen ezért szántuk a Galaktika két számát (a jelenlegit és a következőt) e témák ismertetésére. A kíváncsiak igényeire gondoltunk, és nem a hívők igényeire. Szeretnénk objektív" képet adni. Szeretnénk a vitát, a konfliktust mozgásában bemutatni. Éppen ezért felsorakoztatjuk az egymásnak teljesen ellentmondó nézeteket, nemcsak a komolyakat vagy komolykodókat, hanem azokat is, amelyek alól kilátszik a lóláb. Ahogy fentebb már mondtuk, az egész ügyet kuriózumnak tekintjük, az emberi képzelet játékának, még akkor is, ha a vita résztvevői tiltakoznának szemléletünk ellen. Célunk az ismertetés és szórakoztatás. Mert őszintén szólva néha legalább annyira mulatságosnak tartjuk a komoly hipotéziseket, mint az ufológusok hasonlóan komoly látomásait. Objektívek vagyunk, de objektivitásunk elfogult az értelem és igazság iránt. Összeállításunknál tehát figyelembe vettünk lehetőleg minden véleményt. Ezért ismertetjük a híres Charles Fort könyveit, amelyeket titokban vagy bevallottan forrásmunkának tekintenek az ufológusok, és gátlástalanul felhasználnak. Ismertetjük a Condon-jelentést és a vele vitázó szerzők nézeteit, de bemutatjuk Shuttlewood igazi UFOjelentését is az ún. warminsteri rejtélyről, hogy átadhassuk a szót Asimov és mások elutasító véleményének. Igazi csemegének tekintjük Blumrich spekulációját az Ezékiel prófétával találkozó űrhajóról. Nyugodtan állíthatjuk az utóbbiról, hogy a logika diadala a józan ész fölött. Szívesen adtunk helyet két szovjet tudós, Ambarcumjan és Sklovszkij hipotéziseinek az élet, illetve a Földön kívüli civilizációk létezésének lehetőségeiről. Ismertetjük Ion Hobana és Ludvik Souček témánkkal foglalkozó könyveit is. Kötetünket az olasz Peter Kolosimo könyveinek néhány fejezetével zárjuk. Kolosimót azért tartjuk fontosnak, mert sorai mögött mindig ott lappang az a bölcsesség, megértés és humor, amellyel az egész UFO-históriát szemlélnünk kellene. Ügy beszél mosolyogva, mintha a régi latin költővel együtt mondaná, hogy semmi sem idegen tőlem, ami emberi". Olvasóinknak is ezt a mosolyt és ezt a mondást ajánljuk figyelmükbe. És erre szükségünk is van, ha látjuk, amit már Swift is, hogy néhány alantas és tudatlan fráter, aki köztünk s a csillagok világa közt kalmárkodik, a legnyomorultabb módon bánik el a nemes tudománnyal. Ezek évenként előállnak egy csomó képtelenséggel, balgasággal és orcátlansággal, amelyeket úgy tárnak a világ elé, mintha egyenesen a bolygókról származnának, holott nem mentek értük magasabbra a saját agyvelejüknél"* * A Swift-idézeteket Kéry László fordította 11

A warminsteri SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER rejtély Eleinte főleg amerikai UFO-esetekről olvashattunk, s a másutt észlelt UFO-jelenségeket a nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkező amerikai ufológusok is meglehetősen röviden elintézték. Az angolszász nyelvterületen észlelt UFO-esetek közül kiemelkedik a warminsteri (Wiltshire megye) rejtély, amelyről 1967-ben Arthur Shuttlewood könyvet is kiadott. A jelen beszámoló ennek a könyvnek a rövid összefoglalása. Shuttlewood ritkán használja az UFO-megjelölést, s hogy miért, arra nézve legjobb, ha őt idézzük: Az olvasók ugyancsak csodálkozhatnak, a szerző miért használta a dolog kifejezést, hogy az egyes vagy összes azonosítatlan repülő tárgyakat megnevezze, amelyek Warminster városát kísértették 1964 karácsonya óta. A kifejezést nem becsmérlő vagy tiszteletlen értelemben használtuk. Mivel sosem hallottak repülő csészealjakról vagy UFO-król, a Warminsterben élő tanúk többsége már korábban is ragaszkodott ahhoz, hogy e jelenségeket dolgoknak nevezze, amikor a szerző újságírói minőségben kérdezgette őket. Ez a név megragadt, és szívesen használták a brit és amerikai újságokban is, amikor a dologról szóló történetek szenzációt hoztak ebből a kis wiltshire-i városkából, Angliából." 1966. április 1-én Charles Hudd szolgálatban volt az egyik warminsteri autóparkolónál, s négy másik emberrel együtt szemtanúja volt, amint egy hatalmas, szivar alakú tárgy repült el nyugatról keletre, majd felizzott, és középen kettévált. A megfigyelők hatalmas robbanást vártak, de ez nem következett be, csak hat vörös gömb keletkezett, amelyek ezüstössé váltak, és csöndben elszáguldottak észak felé. Három nappal később, 1966. április 4-én az Angol Bank egyik tisztviselője Salisburyből Warminsteren át Bathba tartott. Útközben hasonló jelenséget észlelt, és leállította gépkocsiját. A szivar alakú tárgy átsuhant a sötét falu felett (Norton Bavant a falu neve), mögötte hat narancsszínű labda, amelyek mind más-más irányban tűntek el. Három közülük Warminster külső kerületei felé vette útját. 1966. április 7-én R. J. Ashwood és P. Davies hadnagy, a Welch Regiment tisztjei éjszakai hadgyakorlaton vettek részt, s hajnalban hagyták el a tiszti éttermet, amikor fent nagy sebességgel száguldó tárgyat pillantottak meg, amely keletről nyugatra tartott, a warminsteri Cradle Hill felé. Ezeket az eseteket Arthur Shuttlewood jegyezte fel többek között - a helyi lap, a Warminster Journal újságírója. 12

A News of the World "í 973-as sajtóregisztere a következőket közli Warminsterről, illetve lapjáról: WARMINSTER (Wiltshire) Piaci város, a Salisbury síkság legnyugatibb részén helyezkedik el. Katonai és nagy állami gépipari központ. Lábbeli- és kesztyűipar, mezőgazdasági gépgyártás, tojáskeltetés és csomagolás, gyümölcsérlelés és - szállítmányozás. Népesség: 13 593. WARMINSTER JOURNAL Független. 1881-ben alapították. Warminsterben, Westburyben, Dél- és Kelet-Wilt-shire megyében terjesztik." Shuttlewood már az elején siet leszögezni, hogy lapja sohasem volt szenzációhajhász, és elég sok nyugtalanságot okozott a dolog légi akrobatamutatványainak sorozata ebben a csöndes és józan kisvárosban. A dologról néhány fényképfelvétel is készült, a legfontosabbat Gordon Faulkner 23 éves gyári munkás készítette 1966. augusztus 29-én. Elég furcsa kép, annyi szent - az UFO vagy két teljesen különálló darabból áll, vagy a tányér és a félgömb közötti rész tökéletesen átlátszó. A dolog körüli bonyodalmak voltaképpen 1964 telén kezdődtek el. 1964 karácsonyának hajnalán a helyőrség mintegy harminc katonája hatalmas dörrenésre riadt fel, az egyik őrmester nyilatkozata szerint olyan volt, mintha egy hatalmas kémény lezuhant volna a tetőről, és darabjai szétszóródtak volna a tábor egész területén". Riasztották az őrséget, de semmi sem történt - a dörejek nem hasonlítottak a szokásos, repülőgépek által okozott zajokhoz vagy hangrobbanáshoz. December 25-én reggel 6-kor Mrs. Marjorie Bye a templomba igyekezett, amikor, vallomása szerint, rettenetes hanghullámok valósággal a földhöz szögezték és megbénították. Ugyanekkor Roger Rump, Warminster főpostamestere is felébredt a rettenetes zajra, házának tetején hangos dobolás hangzott fel, mintha valamennyi cserepet felszedték, majd visszaejtették volna. Ugyanekkor furcsa, zümmögő zaj hallatszott. A jelenség körülbelül egy percig tartott. Ugyanilyen élményt beszélt el számos más tanú - ez esetben fültanú - Shuttlewoodnak. 1965. június 19-én Mrs. Kathleen Penton (saját előadásában) a következő jelenséget tapasztalta: Fantasztikus látvány volt - annyira, hogy a férjem és a lányom azt hitte, megőrültem, amikor később elmondtam nekik. Éppen kinyitottam az emeleti ablakot, mert fülledt éjszaka volt, amikor láttam ezt a fényes dolgot, amint oldalt elhalad az égen, jobbról balra. Egészen lassan siklott el a dombok előtt. Egész hosszában hajóablakszerű nyílások futottak rajta körben. Számomra olyan nagy volt az egész, mint a hálószobánk fala hatalmas. Ezek az ablakok ki voltak világítva, sárga lángszínűek voltak. Nagyon hasonlított egy vonatszerelvényhez, csak a vége le volt kerekítve. És nem hosszában haladt előre, hanem finoman oldalt siklott. Sehol nem beszéltem erről, csak itthon, mert tudom, az emberek kinevetnének. A férjem... azt hitte, álmodtam az egészet. A lányom, Angéla pedig azt hitte, túl sokat voltam a napon!" Shuttlewood érdekes mellékkörülményeket is felsorol - például rengeteg helyről érkezett jelentés döglött egerekről, amelyeknek bőrén apró lyukak voltak. Ezeket az egereket a hangbetörés érintette házak körül találták. A kutyák és macskák megvadultak a zajra, egyesek meg is bénultak. Hallgassuk most meg a fiatal Eric Payne asztalos tanúvallomását, aki barátnőjét kísérte haza 1965. március 28-án este 11 órakor, s a ködben hazafelé indult. A barátnőm biztonságban hazaért, én pedig Bishopstrow felé gyalogoltam a pászmákban összegyűlt ködön át a két falu közti országúton. Közel jutottam a bishopstrow-i Drayton s Schoolhoz, az útkanyar előtt, amikor fütyülő zaj hallatszott, amely hangos zümmögésbe váltott át. Nem az út menti telegráfpóznák felől jött a hang, bár hasonlított ahhoz a búgáshoz. 13

Nem vagyok egészen bizonyos, milyen irányból jött. Akkor a köd már olyan nagy volt, hogy eltakarta majdnem az egész eget. De amúgy is koromsötét volt. Akkor az a tárgy éreztette a jelenlétét. Mindkétfelől szinte rátenyerelt a fák koronájára, nagy recsegés-ropogás támadt odafent. Borsódzott a hátam. Ha elképzel egy hatalmas pléhdobozt, nagy csavarokkal benne, amit éppen a feje fölött ráznak, akkor tudja, milyen hang volt ez. Felnéztem, hátha egy alacsonyan szálló repülőgép. Nagy nyomást éreztem a fejemen és a nyakamon. Valami csípte a kezemet és az arcomat. Felemeltem az öklömet, megpróbáltam leküzdeni ezt a dolgot. De túl nagy volt az ereje. Mielőtt rám támadt volna ez az erő, semmit sem láttam az égen, csak egy árnyékot. Világosabb színű volt, és ovális tányér alakú. De talán nem jól láttam. Nagyon kevés fény volt. Talán a köd emelkedett fel, mivel semmiféle repülőgép fénye vagy ilyesmi nem volt látható. De fülsiketítő kattogást, kolompolást hallatott, amit repülőgép sosem idézhet elő." 1965 februárjában egy csapat galamb döglött meg, feltehetőleg a dologgal való találkozás következtében. A galambok Warminster közelében nekirepültek a bénító hanghullámoknak, amelyeket a dolog bocsáthatott ki, majd merev szárnyakkal lehullottak egy tisztásra. Két szemtanú megállapította, hogy a hullamerevség szinte azonnal beállott. A környékről egyébként a nagyobb állatok időleges nyugtalanságát, a kisebb állatok tartós rosszullétét vagy pusztulását jelentették. 1965. június 3-án több tucatnyi szemtanú látta a szivar alakú, narancssárga színű UFO-t az égen, 19-én Cheltenham közelében figyelték meg, lángoktól körülvéve. Közben a Warminster Journal szinte megtelt az olvasók leveleivel, pro és kontra a különös UFO-jelenséggel. Gordon W. Creighton, a Királyi Földrajzi Társaság tagja is csatlakozott a vitához a lap hasábjain, június 25-én: Nyilvánvaló, hogy egy csomó szamárságot is elmondanak az önök levélírói... A tény az - hasonlóan a világ valamennyi országához -, hogy a nagyközönséget itt is durván félrevezetik, becsapják, és agymosást hajtanak végre rajtuk a hatóságok, akik nagyon is jól tudják, mi történik valójában. Földön kívüli űrhajók, ha tetszik, repülő csészealjak valóban léteznek, és nemcsak ide jönnek, hanem egyre gyakrabban leszállnak a világ más részein is. A repülő csészealj kifejezést először egy texasi farmer használta 1878-ban, aki látott egy ilyen hajót a farmja felett... Én és annak a szervezetnek a tagjai, amelyhez tartozom, minden héten több tucatnyi jelentést kapunk a világ minden tájáról, az összes nagyobb nyelven, olyan emberektől, akik nemcsak ezeket a hajókat látták, hanem utasaikat is. És majdnem minden országban (van néhány kivétel is) a témát szigorúan kirekesztik a sajtóból. Olasz kutatók egy csoportja, akikkel szorosan együttműködünk, úgy becsülte, hogy az elmúlt két évben már több mint 2000 ismert leszállási esetet tartanak nyilván. A National Commission for the Investigation of Aerial Phenomena (Washington, D. C.), amely testületnek én is tagja vagyok, nagy jelentést készített az ügyről 1964 elején, cáfolhatatlan bizonyítékokkal, s ennek a jelentésnek egy-egy másolata most az Egyesült Államok szenátusa és kongresszusa valamennyi tagjának a kezében van. Ennek a jelentésnek a létezését a brit sajtó szinte figyelembe sem vette. Nem kívánatos, hogy önök megismerjék ezeket a tényeket. Jó alaposan és valóban agymosásban részesítik önöket hatalmas érdekszövetségek, akiknek a helyzet nagyon is zavaróvá kezd válni. Azt mondják nekünk, demokráciában élünk - és követeljük, amennyiben ez így van, hogy gyakorlati bizonyítékát is lássuk ennek. Vagyis hogy mondják meg ennek a népnek - és az összes többi ország népének - ezeket a rettentően fontos tényeket. Nyilvántartunk kartotékjainkon több száz leszállást, teljes dokumentációjukkal együtt - olyan eseteket, ahol a gép utasait látták, és találkoztak velük. 1964-ben és 1965-ben leszállások történtek Kanadában, az USA-ban, Brazíliában, Argentínában, Európában, és több ilyen leszállás történt hazánkban is. Csak a múlt szerdán egy újságíró felhívott a Fleet Streetről, hogy elmondja, előző éjjel egy hatalmas, harang alakú gépet, amely olyan nagy volt, mint egy emeletes autóbusz, láttak leszállni és néhány lábnyira a földtől lebegni egy 14

Norwich környéki helyen. Ezt az információt, amelyet bizalmasan közöltek velem, egyetlen újság sem fogja lehozni..." Shuttlewood - az ilyen esetekben szokásos módon - különböző szaktekintélyeket sorakoztat fel az UFO-k létezése mellett, többek között idézi 1949-ből Robert B. McLaughlin parancsnok, USA haditengerészeti tüzérségi szakértő nyilatkozatát: Sokszor láttam repülő korongokat, amint követtek és megelőztek kísérleti lövedékeket repülés közben a White Sands (New Mexico) kísérleti támaszponton, ahol - amint ismeretes - az első amerikai atombombát próbálták ki." Truman elnök pedig 1950. április 4-én egy sajtókonferencián kijelentette: Biztosíthatom önöket, hogy a repülő csészealjakat - amennyiben léteznek - egyetlen földi hatalom sem állíthatta elő." Barry Goldwater amerikai szenátor, egykori elnökjelölt kijelentette: A repülő csészealjak, UFO-k, vagy akárhogy is nevezik őket, léteznek. De ha megkérdik erről a légierőt, hallgatásba burkolóznak." Hermann Oberth professzor, német matematikus, csillagász és rakétakutató: Azt hiszem, Földön kívüli értelmes lények figyelik a Földet - s több ezer éve látogatnak minket repülő csészealjaikon." A warminsteri rejtély persze tovább gyűrűzött, és nemcsak a sajtóban. A vallásos emberek, a szektások, okkultisták, médiumok is bekapcsolódtak az UFO-szenzációba. Ezek közül egyet említsünk meg. Egy médium azt állította, ő tudja, miért jelenik meg a dolog olyan gyakran Warminster felett, mivel telepatikus összeköttetésben van a gép vezetőjével. A látogatók Izrael elveszett törzseinek leszármazottai. Warminster azon a vonalon fekszik, amely összeköti Stonehenge-t Glastonburyvel, s ezek a jelenségek Krisztus második eljövetelét hivatottak közölni. A stonehenge-i Szent Kör és a legenda szerint Glastonburyben eltemetett Szent Grál (a kehely, amelyben felfogták Krisztus vérét) vonzza a látogatókat ide... Nehéz lenne felsorolni, mi mindent láttak Warminster jámbor polgárai Arthur Shuttlewood szorgalmas gyűjtőmunkája szerint. Hatalmas tűzkört, amely hosszú ideig egy sofőr teherautója előtt haladt; hatalmas robbanásokat és gombafelhőket, sőt a dologról feljegyezték, hogy egy szakadékba majdnem belezuhanó kisgyermeket láthatatlan karjaival felemelt, és biztonságba helyezett. Itt is találunk jelentéseket gépkocsikról, amelyeknek motorja felmondta a szolgálatot, amíg a dolog áthaladt. Találgatások egész sora vonatkozik arra Shuttlewood könyvében, kik is hát ezek a látogatók, s milyen energia hajtja csészealjukat. A legnépszerűbb nézet szerint valamilyen antigravitációs elv alapján működik a gépük, s a látogatók bibliai hírnökök", akik figyelmeztetik a világot a közeledő világvégére... Shuttlewood könyve kitűnő példa arra, hogyan hatalmasodik el egy kis közösségen belül az UFO-őrület, s hogyan válik egy kezdetben komoly" beszámolónak induló könyv mulatságos ostobaságok tárházává. Erre jó példa Shuttlewood könyvének függeléke, ahol a szerző az idegen lények" hozzá intézett telefonüzeneteinek lényegét rögzítette. Maga is gyanakszik, hogy ugratás áldozata, de nem tud ellenállni az ötletnek... Az Aenstra bolygó üzenetei* Bár mint realista még mindig fenntartom, hogy a rejtélyes telefonhívások, amelyeket otthon kaptam szeptember és október hónapban, ugratások voltak - és ezért kétes ízlésűek de el kell ismernem, hogy sok józan ész nyilvánult meg tartalmukban. Ha összehasonlítom őket azokkal az eseményekkel, amelyek Warminsterben történtek az elmúlt tizenhat hónapban, akkor, amennyiben igazak, nem csengenek hamisan. 15 * Arthur Shuttlewood: The Warminster Mystery - Eyewitness accounts of dramatic UFO sightings in England, Tandem Books, London, 1967

Az Aenstria bolygó (az ő nyelvükön Cantel) lakói: Caellsan, Selorik és Traellison mindig annak a Boreham Field-i telefonfülkének a számát adták meg, amelyet használtak, a belvárostól keletre. De a több mint tizenkét tucat hívás közül egyszer sem hallottam a híváshoz szükséges négy penny csörömpölését, sem esésüket a gomb lenyomása után. Ehelyett a hívások gyorsan és tisztán érkeztek, csak valami különös recsegés hallatszott, mintha elektromos zavar keletkezett volna. Észrevettem, amikor mellékesen megemlítettem ezeket a telefonbeszélgetéseket barátaimnak, hogy mindnyájukat lenyűgözte az, amit ez a három személy mondott nekem, és legtöbbjük meg volt győződve arról, hogy ezek az aenstriaiak valóban léteznek, és mindenáron idejében figyelmeztetni akarják és tanácsokkal akarják ellátni a Földet. Így meggondoltam a dolgot, nem hagyom ki őket ebből a könyvből. Mivel igazságos akarok lenni az olvasóhoz, a végkövetkeztetéseket egyéni megítélésükre bízom, és rögzítem közléseiket. Csak arról biztosíthatom önöket, hogy ezek a hívások valóban megtörténtek - amint ezt egész családom és Peter Earle, a News of the World riportere jól tudják és hogy némi töprengés után úgy fogadtam őket, mint ésszerű (és nem esztelen) őrültségeket, olyan emberekét, akiket vonzott a kivilágított leszállás gondolata. (...) Caellsan hangja kevés érzelmet árult el. Szenvtelen volt, mégis kényszerítő erejű, akcentusnak nyoma sem volt benne. Figyelmeztetett engem: Használjátok ki teljesen a természet áldásos kincseit békés és termelő céllal. Kormányaitok vezetőinek addig kell észre térniük, amíg nem késő. Ne rohanjatok a feneketlen végzet és pusztulás mélységeibe, amely ellentétes az értékes élettel. Felejtsétek el az őrült hatalom- és uralomvágyat, ahogyan mi is megtanultuk elfelejteni több ezer földi évvel ezelőtt. Arra kérünk benneteket, terjesszétek ezt a fontos üzenetet a ti cantel tanácsaitok elé. Azt szeretnénk, ha ismét átgondolnák őrültségeiket, bár nem tudjuk rájuk kényszeríteni akaratunkat. Szeretett Traellisonunk, Aenstria királynője ilyen döntést nem bízhat ránk, és az Igazság Általános Szelleme - akit ti, földiek Istennek neveztek - megtiltja, hogy kényszer uralkodjék agyunkban és szívünkben." Caellsan óva intett a tudományos és katonai felszerelések káros fajtáitól. A nukleáris korszak küszöbén az ember könnyen elhagyhatja a biztonság határát, és fejjel rohan a teljes feledésbe, a józanságból az öngyilkos őrületbe. A Föld cantel burka, ha nem vigyázunk, könnyen parázsló pokollá válhat mindenestül. Ez bizonyosan elpusztítaná cantelünk teremtő rendjét, felforgathatná az egész Naprendszert, sőt következményei károsan érintenék saját canteljüket, az Aenstriát is. Mert a légkör cantelünk felett kétségbeejtően vékony - nyilvánította ki. A földi tudósoknak, csillagászoknak, fizikusoknak és geológusoknak még csak töredékes a tudása arról a hatalmas világegyetemről, amely cantelünk ön kívül terül el. Selorik, aki úgy mutatkozott be, mint Aenstria angol tolmácsa, magas hangon beszélt, hangja lágy és zenei volt. Sokkal fiatalabbnak tűnt, mint Caellsan, aki gyakorlott űrhajóparancsnok volt. Selorikot főleg szeretett Traellisonjától érkező személyes üzenetei érdekelték. Néha izgatott hanglejtéséből azonban nyilvánvaló volt, hogy ő is aggodalmat érzett azok miatt a dolgok miatt, amelyek a királynőt aggasztották. A királynőt aggasztotta a túl nagy sugárzás légkörünkben, ennek hosszú lejáratú hatása a mutációkban és a súlyosan eltorzult emberi formában a Föld cantelen, mind a méhen belül, mind pedig kívül; az, hogy az ember fokozatosan megmérgezi önmagát és fajtáját a helytelen kémiai talajkezeléssel; hogy betegségek fognak elterjedni a jövőben, ha potenciálisan veszélyes és rosszindulatú anyagokat süllyesztenek a vízbe, a tengerek mélyére a közbiztonság gondatlan őrzői. Figyelmeztettek arra, hogy a vízkészletek helyzete Földünkön nagyon aggasztja Aenstria lakóit. Az atmoszférától eltekintve a baktériumok a vízben terjednek el leggyorsabban. Víz 16

alatti munkacsoportjaik máris kimerítő vizsgálatokat végeztek erről. Sürgős helyreállítási munkálatokat végeznek, készen arra, hogy kiemeljék az elsüllyesztett hasadóanyagokat, és légi semlegesítésre elszállítsák azokat. Hangsúlyozták, hogy az aenstriaiak maguk is átmentek a fejlődésnek ezen aggasztó fokozatain sok ezer évvel ezelőtt, így nagyon is tudatában vannak azoknak a szörnyű veszélyeknek, amelyek rájuk leselkedtek. Warminster, mint mondották, fontos bázis az ő népük számára, ahonnan műveleteiket folytatják, mivel a legkorábbi brit civilizáció bölcsője volt, és egyes őseik is ismerték már. Más nagy bázisok (bár nem szükségképpen Aenstria bázisai) működnek az amerikai kontinensen és Európa bizonyos részein rövid lejáratú megbízásokkal. Földünk aenstriai és más Földön kívüli utazók megfigyelése alatt áll évezredek óta. Amikor megkérdeztem, miért Warminstert választották ez alkalommal támaszpont gyanánt, azt válaszolták: Várnotok kell, és meglátjátok, mert sok dolog ki fog derülni, ha nyíltan megmutathatjuk magunkat a Föld minden emberének. Némelyek közülünk és elődeink sok évet töltöttek közöttetek, megtanulták szokásaitokat, és töprengtek hagyományaitok felett. Most itt olyan bázisokat létesítettünk, amelyek lényegesek célkitűzéseink szempontjából. Elolvassuk és megértjük földi írásaitokat, amelyeket ti újságoknak és könyveknek neveztek, és nem tetszik nekünk, hogy gyermekeitek képregényei szörnyekként ábrázolnak bennünket, akiknek két fejük vagy sok lábuk van, fémdoboz testük, gépagyuk. Kérlek titeket, higgyétek el, fizikailag éppen olyanok vagyunk, mint ti. Vannak nálatok is kivételek, vannak óriások és törpék, különböző bőrszínek. Nálunk is megvannak ezek a különbségek. A különleges feladatokat saját magunk teremtette robotok látják el. Ezek, ha a Földről látják őket, megzavarhatják a ti embereitek gondolatait, azt hiszik, hogy más bolygók groteszk lakói. De ezek ártalmatlanok, és akaratunknak engedelmeskednek. Szükségünk van a barátságotokra, hogy megoszthassuk veletek, tudósaitokkal és orvosaitokkal tudásunkat. Sok értékes dolgot tudunk felajánlani, ingyen és önként, a ti népeiteknek. Kérlek, mondd el nekik, canteletek minden lapjában és írásában, hogy tőlünk nem kell félni. Végtelen szeretettel és békével jövünk. Mégis sokan közületek ellenségesek velünk szemben. Földi tűzfegyverekből rálőttek az űrhajónkra. Ha felkészülünk az ilyen támadásokra, nem árthatnak nekünk. De néhányan közülünk emiatt értelmetlenül haltak meg. Tudod, Shuttlewood, mi nem állhatunk bosszút. Ez ellene szólna cantelünk törvényeinek és az Egyetlenegy követeléseinek. Lehet, hogy életünket veszítjük, miközben megpróbálunk segíteni népeiteken, bár mi semmit sem kapunk érte cserében. Ez tilos. Az Egyetlenegy azt parancsolta nekünk, szeretett Traellisonunkkal együtt, hogy jöjjünk ide, és mentsünk meg titeket az önpusztítástól. Ez nehéz és kockázatos feladat, ha figyelembe vesszük a ti embereitek viselkedését. Azt a tanácsot kell adnia nektek, az ő és az eljövendő nemzedékek érdekében, hogy javuljatok meg, keressétek a felvilágosodást és az igazságot, mielőtt a pusztulás órája felvirrad, hogy újjászületést jelezzen új formában; hogy úgy viselkedjetek, ahogyan az Egyetemes Igazság Szelleme kívánja. Tisztítsátok meg elméteket és gondolataitokat a tragikus előítéletektől. Tanuljatok meg teljesen élni és nem töredékesen, így gyógyítsátok meg lelki és testi bajaitokat. Az elme, a test és a lélek egészsége sosem lehet a tiétek, amíg canteleteket háborúk, éhség, betegség és helytelen gondolkodás pusztítják. Lágyítsátok meg szíveteket, és mindenekfölött - és most - tanuljatok meg bízni bennünk. Mi csak egy vagyunk a hatalmas világegyetem sok canteljéből, akik egyesültünk szeretetben és harmóniában egy isteni rendelésű tervben, hogy megszabadítsuk bolygótokat nyomasztó veszélyeitől. Nem szabad félnetek: égboltotokon többet fogjuk mutatni magunkat a jövő évben - és 1967 végére már sokat el is érünk abból, amiért canteietekre jöttünk."* * Optimista Földön kívüliek, ez tény, de akárhogy erőltetem az elmém, nem úgy látszik, mintha beváltották volna ezt az ígéretüket (A ford.) 17

Vajon földi tudományunk, a szó legtágabb értelmében véve, túlkomplikálttá vált-e? Mint tudományokhoz keveset értő ember, csak helyeselni tudom Selorik véleményét, hogy valóban ez az eset áll fenn. Persze ismét fel kell tételeznem, hogy az Aenstria néven ismert távoli világ emberei valóban bona fide kapcsolatot létesítettek velem. Vajon tudományunk megkísérli-e, hogy egy alsóbb ág foglalja el a tudás egész fájának a helyét? És talán ez a legfőbb tényező, amely a túlbonyolítás irányában hat? Az emberiség helyes fejlődéséhez Selorik szerint háromféle tudomány fontos: a szellemi, a társadalmi és a fizikai (vagy anyagi) tudomány. A kezdet kezdetétől - és ne felejtsük el, hogy az időnek más a jelentése más cantelek vagy bolygók esetében, mint itt a Földön - az ember megérezte, hogy egy felsőbbrendű hatalom és értelem hatja át és irányítja a természetet. Az ember vágya mindig az volt, hogy többet tudjon meg ennek a hatalomnak a természetéről, akár félelemmel, akár szeretettel eltelve állott vele szemben. Az ember csak akkor javíthatja meg élethelyzetét, ha együttműködik ezzel az erővel, s csak rontani fog rajta, ha tudatlanságában harcol ellene. Az anyagi tudomány felépítménye egyre inkább megfosztotta erejüktől a szellem- és társadalomtudományokat az elmúlt kb. fél évszázadban, mivel a testi szükségletek növekedése állandóan ösztönözte, és elnyomta a szellemi vágyakat. Ezért az emberiséget saját teremtményei fenyegetik, mert a szellemi és társadalomtudományok nem fejlődtek eléggé ahhoz, hogy megállapíthassák, mire használják fel saját jelentős eredményeiket. Az igazi alap került veszélybe, mert nem képes sokáig elviselni a ránehezedő hatalmas anyagi felépítményt, amely rá fog szakadni gyászos következményeivel. Elvesztettük egyensúlyunkat és saját mércénket, elvétettük a lépést, nem maradtunk harmóniában az ember számára eleve elrendelt és kívánt életformával a teremtés kezdete óta. És - mint megtudtam - az ember valóban egyedi öntőformában készült nem halak vagy majmok leszármazottja. (...) SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER FORDÍTÁSA Arthur Shuttlewood viszonylag hosszan idézett, jámbor erkölcsprédikációja, amelyet az ismeretlen telefonbetyároktól kölcsönzött, vagy saját maga talált ki, nyilvánvalóan gyenge és logikátlan tákolmány, még akkor is, ha a prédikációt a jó szándék ihlette. Az idealista gondolkodás számára régen az angyalok és ördögök, az istenek és istennők jelentették a Földön kívüli" értelmes lényeket - a mai idealisták számára kissé nehéz lett, a tudomány eredményei közepette, angyalokról és istenekről értekezni. Jönnek tehát a jóságos megfigyelők, pompás űrhajóval, mélységes szeretettel és segíteni akarással eltelve. Ha valóban így lenne - ha így lehetne a materialisták is szívből örülnének, hiszen Aenstria titokzatos lakói egy csapásra megoldhatnák az emberiség problémáit, amelyekből most is van sajnos elég bőven. Amíg azonban az aenstriaiak nem jönnek - márpedig 1966 óta nem hallottunk felőlük -, addig kénytelenek leszünk nélkülük haladni, a magunk erejéből. 18