Bortudomány Marsanne és Merlot Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása Egy gyönyörűen terített asztal mellett érdemes odafigyelni az ital kiválasztására. Ha tudjuk mi a különbség bor és bor között vagy ismerjük az elkészítésének rejtelmeit, netán a származásásról is eszünkbe jut valami, akkor az üzleti ebéd nem lehet sikertelen. A bor készítése A bor a szőlőből eredő must alkoholosan erjesztett leve. A magyar bortörvény szerint tilos más gyümölcsöt felhasználni borkészítésre, illetve ezt külön fel kell tüntetni (pl. almabor, ribizkebor, meggybor). A borkészítés folyamata a szürettel kezdődik. A szüret egyszerű, de igen fontos munkafolyamat. Tudni kell a szőlő leszedésének megfelelő időpontját és a szőlőből kinyert must kezelésének módját. A különböző szőlőfajták eltérő időpontban érnek meg. A szüret ideje általában akkor jön el, mikor a szőlő cukortartalma már nem növekszik lényegesen és savtartama kellő mértékben lecsökken. A bogyókban levő cukor szaporodását az átlagminták szedésével és fokolással vizsgálják. Minőségi borok esetében érdemes megvárni a szőlő túlérését, aszúsodását. Azonban a vörösbor készítésére nevelt szőlőfajták esetében nem célszerű bevárni a túlérést, mert akkor a termés színanyaga pusztulni kezd.
A szőlőt szárazon szokás leszedni a fürtnyelénél fogva. Szüretelés előtt alaposan kitisztítják a szedéshez használatos edényeket, préseket, a sajtolásra szánt helyiséget és a pincéket. A szőlő feldolgozásának műveletét aszerint végzik, hogy a későbbiekben milyen bort szeretnének majd készíteni. A leszüretelt szőlőfürtöket a zúzómalmok segítségével összezúzzák, hogy a bogyó levének (must) eltávozása következtében könnyebb legyen a sajtolás. Fehérbor készítésénél a kapott musttól a törkölyt (törkölynek nevezik a szőlő kocsányát, héját és a magját) különválasztják és kétszer-háromszor átsajtolják. A must erjesztés előtti ülepítése során gyorsabban tisztuló és szebb színű bort kapnak. Az ülepítés (nyálkázás) lényege, hogy a must erjedését 1-2 napra borkén hozzáadásával megállítják, ezalatt a hordó alján lerakódó üledékről (seprő) lefejtik a tiszta mustot. A must erjesztése során a szőlőben már eleve megtalálható erjesztőgombák a must cukortartalmát alkohollá és széndioxiddá alakítják át. A hordókat csak háromnegyed részig töltik meg musttal, mert a széndioxid távozása közben a must megduzzad, habzik, és így a teli hordókból könnyen kifuthat. A nemkívánatos gombákat és egyébb organizmusokat a must kénezésével pusztítják el. Ezt úgy hajtják végre, hogy a még üres hordókban kénszeleteket égetnek el, vagy a mustot borkénnel vegyítik. Az erjesztésre legkedvezőbb pincehőmérséklet 15-18 C. A must gyorsabb erjedését fajélesztőkkel segítik elő. Az erjedés ideje attól függ, hogy mekkora a must cukortartalma. Minél nagyobb a cukortartalom, annál több időt vesz igénybe az erjesztés. 5 naptól akár 2-3 hétig is eltarthat ez a folyamat. Vörösbor készítésekor a mustot törkölyön erjesztik. Sötét színű vörösbort a tökéletesen beérett szőlőből lehet
készíteni, a kevés színanyagot tartalmazó fajtákból csak sillerbort lehet előállítani. Az erjedés által képződő alkohol és sav oldja ki a héjban lévő színanyagot. Az erjedés befejeztével a bor néhány hét alatt magától kitisztul, de a tökéletes letisztuláshoz és a megfelelő zamat kialakulásához némi borkezelési eljárásra van szükség. A három legfontosabb tennivaló: a töltögetés, a fejtés és a kénezés. A legfontosabb fogalmak: Töltögetés: Mivel a bor a dongák likacsain keresztül párolog, ezért a teli hordókban is hiány keletkezik. Az üres térbe bekerült levegő rontja a bor színét, illatát, ízét és nem utolsó sorban elősegíti a borvirággomba szaporodását. Hogy ez ne történhessen meg, a hordókat hetente, kéthetente mindig tele kell tölteni. Fejtés: A feldolgozás során a mustba került szennyezőanyagok és elhalt élesztősejtek leülepszenek. A fejtés lényege, hogy ezeket az anyagokat elválasztják a bortól, másrészt elősegítik a bor további fejlődését. Az erjedés után 1-2 hónappal a bort lefejtik egy másik kénezett hordóba lehetőleg úgy, hogy az ne érintkezzen levegővel, mert így a bor frisseségét adó széndioxidból több marad meg. Kénezés: A kénezés következtében a bor jobban tisztul, fejlődik és sokkal ellenállóbb lesz a különféle borbetegségekkel szemben. Vörösborok készítésénél erjedés előtt a musthoz adott kén elősegíti a szín kioldását. Szűrés: Ez az eljárás tükrössé teszi a bort. A szűrő visszatartja a lebegő anyagokat és a mikroorganizmusok többségét. Az üzemek nagyrészt cellulóz vagy azbesztszűrőket használnak. Derítés: Tükrössé, kristálytisztává teszi a bort. A borhoz zselatint és csersavat kevernek, amelyek a lebegő és zavarosságot okozó anyagokat magukkal ragadják. Pasztőrözés: A borokba került nem kívánatos organizmusokat és a károsan
ható enzimeket pusztítja el. A mustokat és a borokat magas hőfokon pasztőrözik. Háziasítás: Különböző borok szakszerű keverésével ki lehet iktatni bizonyos hibákat, hiányosságokat. Házasítással javíthatnak a bor ízén, színén. Színjavítás: A fehérbor színének javítására szaflórt (a vadsáfrány virágjának szirma) illetve karamellt használnak. A szaflórtól zöldessárgává, míg a karamelltől sárgává, aranysárgává válik a bor színe. Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány Marsanne és Merlot Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása A Pezsgő A pezsgő készítését 1668-ban találta fel Dom Perignon szerzetes. A bort először megcukrozzák és élesztőt kevernek hozzá, majd lepalackozzák és kierjesztik. Az érlelés során keletkezett seprűt eltávolítják és újból erjesztik. A pezsgőt akár évekig is erjeszthetik a megfelelő minőség és tisztaság
érdekében. A művelet során a töltési cukoradag teljesen elerjed és a pezsgő savanyú ízt kap, ezért az italba némi likőrt öntenek. A habzóboroknál a bort egyszerűen csak szénsavval telítik. Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány Marsanne és Merlot Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása A Fehérbor borfajták Chardonnay - Az egyik legjobb és legelterjettebb szőlőfajta, melynek őshazája Burgundia. E fajtából általában erős, fűszeres, míg a hidegebb tájakon gyümölcsös és acélos borokat állítanak elő. Remek bor válhat belőle, ha a mustját tölgyfahordókban érlelik. A legjobb minőségű chardonnay borok
Kaliforniában, Champagne-ban és Észak-Olaszországban teremnek. Németországban és Ausztriában legfőként a fűszeres változatai terjedtek el. Chenin blanc - Dél-Afrikában és Ausztráliában is elterjedt szőlőfajta, de a legjobb fajtákat Franciaországban a Loire mentén termesztik. Jellegzetes illata a mogyoróra emlékeztet. Grauburgunder - Németországban pinot grigio, Franciaországban pinot gris néven ismerik. Magyarországi változata a szürkebarát. A manapság forgalmazott borai szárazak, savkaraktere erős. Az olasz ételek elengedhetetlen itala. Kerner - Német nemesítés, melynek gyümölcsös és fűszeres íze erősen emlékeztet a rizlingre. A fajta Ausztriában és Dél-Tirolban is elterjedt. Marsanne - A francia Rhone-vidék kiemelkedő fajtája, de megtalálható még Ausztráliában és Kaliforniában. Leginkább háziasítás céljából érlelik. Testes fajta, savtartalma nem túl magas, hosszabb ideig is eltartható. Muskotály - Az egyik legrégibb szőlőfajta. Fontosabb termőhelye Ausztria és Szlovénia. Lehet belőle édes és száraz bort készíteni. Savtartalma igen magas, ezért hosszabb ideig is érlelhető. Rizling - A legkiválóbb rizlingborokat Németországban és Ausztriában termelik. Minőségét erősen befolyásolja a klíma és a termőhely sajátossága. Aromájára jellemző a grépfrút- és az őszibarackillat. Savignon blanc - Sok országban termesztik előszeretettel ezt a fajtát. A jó minőségű borainak jellegzetesen egres és bodza íze van. A legismertebb termővidékei: Franciaország (Loire mentén), Észak-Olaszország, Ausztria (Burgenland), valamint Dél-Afrika és Új-Zéland. Szilváni - A szilváni Ausztriából került Németországba. A legjobb száraz fajtáit Rheinhessenben, Pfalzban és Svájcban termesztik. Borai semleges ízűek és enyhén fűszeresek. Szőlőjéből akár édes bor is készíthető. Köztudott dolog, hogy fehérbort általában
hal mellé szokás inni. A minőségi borokhoz minden további nélkül fogyaszthatunk borjúhúst és szárnyas vadat egyaránt. De a bort nemcsak a húsokhoz párosíthatjuk, hiszen kiválóan illik tészták, levesek, sajtok és desszertek mellé. Azt azonban tudni kell, hogy a desszert nem lehet édesebb a bornál. Íme néhány tipp inyenceknek: fiatal borok - halételek, tojásételek, tészták, zöldséges ételek, sajtok, sós sütemények középnehéz száraz borok - tészták, szárnyasok, pizzák, tengeri gyümölcsök, sült hal, hidegtálak, sajtok, zöldségek nehéz, markáns ízű borok - tengeri halak és gyümölcsök, borjúhús, vadhús, szárnyasok gyümölcsös aromájú borok - szárnyasok, vadhús, levesek, sajtok, gyümölcsdesszertek, ázsiai konyha könnyű, édes, jellegzetes aromájú borok - sajtok, gyümölcsdesszertek megnövelt alkoholtartalmú borok - sült hal, sós sütemények, sajtok, desszertek, csokoládé Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány Marsanne és Merlot
Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása A Vörösbor borfajták Barbera - Szlovéniában, Franciaországban és Argentínában terjedt el ez a fajta. Borainak tannintartalma minimális, viszont savtartama jelentős. Leghíresebb fajtáit tölgyfahordókban érlelik. Cabernet sauvignon - Egyike a legkiválóbb borfajtáknak. A szőlő héjában rengeteg színezőanyag található, mely gyönyörű színt kölcsönöz a bornak. Jellemző rá a magas tannintartalom. Illata hasonlíthat a zöld paprika vagy a csokoládé illatához. Szinte a világon mindenhol megtalálható: Franciaország, Olaszország, Chile, Dél-Afrika, Kalifornia, Ausztrália, Oroszország Gamay - Általában a hüvösebb éghajlati területeken termesztik. Aromája a málnáéhoz hasonló. Az ebből a fajtából készült borokat fiatalon fogyasztják. Franciaországban és Svájcban terjedt el. Merlot - Korán érik be és viszonylag bő termést hoz. Illata a szilváéra emlékeztet, tannintartalma kisebb, mint a Cabernet sauvignon-é. Elterjedése: Franciaország, Szlovénia, Argentína, Dél-Afrika, Kalifornia, Chile, Új-Zéland Pinot noir - Ez egy burgundi fajta. Korán érik, de esősebb vidékeken könnyebben rothad. Illata az eperre és a cseresznyére hasonlít. A jobb minőségű borok több évtizedekig is eltarthatók. Leginkább Franciaországban, Svájcban, Németországban és Kaliforniában termesztik Sangiovese - Későn érő típus, ezért a melegebb éghajlatú tájakat kedveli.
Olaszország egyik legkedveltebb szőlőfajtája. Aromája a szilváéhoz hasonlatos. E fajta Olaszországban és Kaliforniában tenyészik Syrah - Bő termésű fajta, nagy mennyiségű színanyagot tartalmaz. Általában fűszeres illatú. A minőségi borfajtákat tölgyfahordókban érlelik. Elterjedése: Franciaország, Ausztrália, Kalifornia, Dél-Afrika Tempranillo - A hüvösebb éghajlatú vidékeken termesztik. Kiválóan alkalmas tölgyfahordókban való érlelésre. Legtöbbször más fajtákkal háziasítják. Előfordulási helye: Spanyolország és Franciaország A vörösbor a nehéz húsételekhez illik. Ez leginkább a testesebb, nagyobb tannintartalmú vörösborok esetén igaz. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy az érettebb, testesebb borok ne vegyék el a hús ízét. Az egyszerűbb fajtákhoz jól mennek a zöldséges ételek és a szárnyasok. A következő párosításokat is érdemes kipróbálni: rozék - halételek, fehér hús, zöldségek, tengeri gyümölcsök, tojásos ételek, kolbászok, ráksaláta fiatal, könnyű borok - mindenféle hús, pizza, zöldséges ételek, sajtok, szalonna fiatal, testes borok - marhahús, szárnyas vad, pástétomok, sajtok, hüvelyesek testes, magas tannintartalmú borok - gulyás, nehéz húsételek, kuszkusz érett, nagy borok - vadhús, kacsa, sajtok, hidegtálak nagyobb alkoholtartalmú borok - sajtok, gyümölcsös sütemények, dió, aszalt gyümölcsök, csokoládé Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak:
Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány Marsanne és Merlot Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása Bortermő országok Argentína - Legfőként vörösborairól ismert, de a fehérszőlők között a torrontes fajta mellett megtalálhatjuk a sauvignon blanc-t és a chardonnay-t. Az argentín szőlők nagyrésze Mendoza környékén terem. Míg korábban a mennyiség számított az országban, mostanában egyre inkább a minőséget helyezik előtérbe, ezért telepítettek be olyan híres vörösszőlőfajtákat, mint a cabernet, a syrah és a merlot. Ausztrália - Leginkább Ausztrália déli részére összpontosul a bortermelés. Mivel itt a klíma igencsak forró, ezért csak az erjesztési folyamat hőmérsékletének a szabályozása tette lehetővé a gyümölcsös borok termesztését. Az ausztrálok összbortermelésének több mint a felét a fehérborok teszik ki. A legfontosabb fehér szőlőfajta a chardonnay és a rizling. A vörösborok közül a cabernet sauvignon és a shyraz dominál. Ezt a két vörösborfajtát gyakran háziasítják.
Ausztria - A bortermelés az ország keleti felére koncentrálódott. Elsősorban fehérszőlőt termesztenek. Ausbruch-ben kitűnő édes fehérborokat állítanak elő. Burgenlandban a St. Laurent a legelterjedtebb vörös szőlőfajta. Újabban megjelent a cabernet sauvignon is a Fertő-tó környékén. Bulgária - Északon és délen termesztenek vörösbort, főleg merlot-ot, cabernet sauvignon-t és pinot noir-t. Ismertebb fehérszőlőt termő helyei Novi Pazar, Várna és Shumen, ahol chardonnay-t, rizlinget és traminit termelnek. Chile - A vörösbortermelés fellegvára. Túlnyomórészt Franciaországból származó vörösborokra támaszkodnak. Legfontosabb fajtáik a cabernet sauvignon, a merlot és az általuk kreált Sena. A fehér fajták közül a sauvignon blanc, a sémillon és a rizling a népszerű. Főleg Casablanca-ban foglalkoznak fehérborral. Dél-Afrika - Afrika legjelentősebb borközpontja a fokföldi borvidék. Jórészt fehérborokkal foglalkoznak, mint például a chenin blanc, de megtalálható a chardonnay és a sauvignon blanc is. Vörösborok szempontjából a legjelentősebb termelőhelyek Stellenbosch és Paarl. A legismertebb vörösszőlőfajtái a cinsault, a cabernet sauvignon és egy érdekes keresztezés a pinotage, mely a cinsault és a pinot noir egyesítésével jött létre. Észak-Amerika - A nyugati partvonal első számú borvidéke Kalifornia. Kiemelkedő fajtája a chardonnay, továbbá a chenin blanc és a sauvignon blanc. Kedvelt vörösszőlő a cabernet sauvignon és a zinfandel. Washington és Oregon államban szintén elterjedt a chardonnay és a rizling. Oregon még dicsekedhet a pinot noir fajtájával. Franciaország - A borászat nagyhatalma, ahol szinte az összes borszőlőféle megtalálható. Többségében vörösszőlőt termesztenek. Legismertebb borvidéke a vörösborairól (cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot) elhíresült Bordeaux. Fehérbort pedig sauvignon blanc-ból és sémillon-ból készítenek. A Loir mentén főként a
fehérbor a menő. A felső szakaszon sauvignon blanc és chenin blanc a két jellemző szőlőfajta, az alsóbb szakaszokon szinte csak chenin blanc-kal találkozhatunk. Itt készítik a világon leghosszabban eltartható borokat. Elzász is a fehérborok vidéke, ahol az elsőrangú szőlőfajták között megtalálhatjuk a muskotályt, a rizlinget, a szilvánit, a pinot blanc-t és a traminit. A pinot noir hazája Burgundia, amerre többnyire vörösbort állítanak elő, de nem elhanyagolható nagyszerű fehérszőlőjük a chardonnay. A Rhone-völgy északi részén a syrah fajtát helyezik előtérbe, míg a déli részen a tucatnyi szőlőfajta mellet a grenache dominál. Champagne-ban vörösszőlő (chardonnay, pinot noir, pinot meuner) tenyészik, amiből fehérborokat készítenek. Görögország - Említést érdemlő boruk a recina, melynek érdekessége, hogy gyanta alatt érlelik, de hagyományos fehérborral is foglalkoznak. Magyarország - Nálunk nagy mennyiségben készítenek olaszrizlinget. Egyre terjedőben van a chardonnay, azonban a magyar borok királya a tokaji aszú, amit furmintból és hárslevelűből érlelnek. Vörösborok tekintetében az itt honos szőlőfajták a kékfrankos, a kadarka, az oportó, a merlot, a cabernet sauvignon, a pinot noir és a zweigelt. Legismertebb vörösborunk az egri bikavér. Németország - Hideg klímája a fehér borszőlő fajtáinak kedvez. A híresebb rizlingborok a Mosel mentén teremnek. Würzburg környékén minőségi szilvánit állítanak elő. Badenben a spätburgunder, Württembergben a trollinger és a lemberger nevü vörösszőlőfajták terjedtek el. Fontosabb fajta még a portugieser, melyből rosét készítenek. Olaszország - Az utóbbi időkben rohamos fejlődésnek indult a bortermelés az országban. Az északi részén az Alpok lábánál a nebbiolo, a barolo és a barbaresco a legfontosabb szőlőfajta. Friaulban teremnek a legzamatosabb fehérborok, mivel itt él a pinot grigio, a pinot bianco, a chardonnay és a sauvignon blanc. Toscana vörösborai világszerte híresek,
melyeket főként a sangiovese, a chianti, a sangioveto és a brunello fajtából nyernek ki. A déli országrész is megpróbál szakítani az olcsó borok előtérbe helyezésével és minnél inkább a jobb minőségű borok előállításán fáradoznak. Portugália - Ki ne ismerné Portugália legfontosabb borát, a portói bort, mely a Douro-völgy legfontosabb bora. Ismert fajta még az ország északi részén termő vinho verde, melyből egyaránt készítenek vörös- és fehérbort. A legjobb fehérbort Moncaoban állítják elő az alvarinho szőlőből. Románia - Itt a fehérbor terjedt el. Mostanában előszeretettel telepítik a nemzetközi szőlőfajtákat Romániába (pl. chardonnay). Spanyolország - A világ legnagyobb szőlőterületével rendelkező ország. Legismertebb bortermelő vidéke La Rioja. Melegebb éghajlata miatt az itt termelt fehérszőlők savtartalma alacsony. Finom fehérbort készítenek Aragonban a viurából és a chardonnay szőlőből. Fontosabb szőlőfajta még a tempranillo. Svájc - Valais kanton híres vörösbora a dole, amit a pinot noir és a gamay társításából hoznak létre. Ticino rendelkezik a legkiválóbb merlot fajtákkal. Ezek mellett még a syrah is szépen megterem. A nyugati részen remek minőségű fehérszőlőt termesztenek. Kelet-Svájc jellegzetes fajtája a Müller-Thurgaut. Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány
Marsanne és Merlot Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása Bortörténelem A szőlő az egyik legrégebbi növényfajta a világon. A szőlőtermesztés története pedig szinte egyidős az emberiséggel. Valószínűleg az ember egészen véletlenül jött rá, hogy a bornak bódító hatása van. Ezt a felfedezést leginkább a melegebb éghajlaton élő népek tehették, mivel a magasabb hőmérsékleten a szőlőlé hamarabb kezd erjedni. A bort már ismerték az ókori Babilonban és Egyiptomban is. A borászatról szóló legkorábbi emlék egy i.e. 4000. tájékán készülhetett prés. Hatalmas szőlőföldek terültek el Egyiptom területén, a Nílus deltáján. E nemes italt főként az isteneiknek áldozták, de ihattak belőle a fáraók, papok és a hivatalnokok is. Európa borkultúrájának ókori bölcsője Görögország volt. A bor nagy hatást gyakorolt a görög kultúrára, és mindig találtak kifogást a Hellének, ha inni akartak belőle. Érdekes módon étkezés közben nem ittak a szent italból, hanem csak utána. Szigorú rendszabályokhoz kötötték a bor fogyasztását: pl 18 évnél fiatalabbak egyáltalán nem ihattak. Már az ókorban is léteztek borhamisítók, akik különböző idegen anyagok hozzáadásával és fűszerek segítségével próbálták jobbá tenni borukat. Az ókori Rómában már üvegedényekből itták a bort, szemben a görögökkel, akik agyagedényeket használtak erre a célra. A rómaiak is külön szabályokat hoztak létre a borivásra. Csak férfiak ihattak és közülük csak azok, akik betöltötték a 35. életévüket. A vétkező nőket akár halállal is büntethették. Az egyre nagyobb
területen művelt szőlő elterjedése következtében a bor olcsóbb lett, így az egyszerűbb embereknek is bőven jutott belőle. Rengeteg tavernát hoztak létre, ahol a római polgárok jól leihatták magukat. A rómaiak borászati eljárásait a középkorban is szívesen alkalmazták. Már jóval a honfoglalás előtt ismerték a szőlőt a Kárpát-medencében élő kelták, de a borászat fellendülése a rómaiak nevéhez fűződik. Az azonban máig is vitatott megállapítás, hogy a letelepedett magyarok a római borászati hagyományokat folytatták volna. Az Árpád-korban a szőlőtermesztőket leginkább az egyházi birtokokon tevékenykedő szolgák alakították. A borászat Nagy Lajos és Mátyás király korában élte virágkorát, aminek a későbbi török uralom vetett véget. A törökök eltakarítása után újra fellendült a szőlőtermesztés, amit nagyban elősegített az elhomokosodás elleni küzdelem az Alföldön. A 19. században az Amerikából behurcolt filoxéra teljesen tönkretette a hazai szőlőket. Ezt a problémát újratelepítéssel sikerült orvosolni. A 60-as évekig a kisüzemi módszerek jellemezték a hazai szőlőtermesztést, amit később a nagyüzemi szőlők telepítése váltott fel. Az utóbbi évtizedekben jelentőssé vált a házikerti szőlőtelepítés is. Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank Bortudomány Marsanne és Merlot
Kapcsolódó cikkek: A bor készítése A pezsgő A fehérbor A vörösbor Bortermő országok Bortörténelem Borok tárolása és felszolgálása Borok tárolása és felszolgálása A borok helyes tárolásához sajnos nem elég egy közönséges pincehelyiség, mert számolni kell a nagy hőmérsékletingadozással és a különböző erős szagok keveredésével. Az optimális borospincének sötétnek és hüvösnek kell lennie, az ideális hőmérséklet kb 18 C. A megfelelő relatív páratartalom pedig kb 70 %. Ha nem rendelkeznénk ilyen borospincével, akkor kisebb mennyiséget elhelyezhetünk egy kevésbé fűtött helyen, például a hálószobában vagy a lépcsőházban, de semmiképp sem a konyhában. A borokat tárolhatjuk még a külön erre a célra gyártott borhűtőszekrényekben is, ami persze egy kicsit drága mulatság. A borospalackok kinyitására nincs egységes szabály, de érdemes áttölteni a bort egy metszett kancsóba, hogy a kellemetlen illatok eltűnjenek (ezt a műveletet vörösboroknál érdemes végrehajtani). Fehérboroknál a felszolgált bor hőmérsékletének meg kell egyeznie az adott bor alkoholfokával. A vörösborokat magasabb hőmérsékleten szokás fogyasztani kb. 16-18 C -on. Manapság az egyes borfajtákhoz külön poharakat lehet kapni. Fehérborokhoz a hosszú szárú és vékony falú pohár passzol, melynek kelyhe vékonyabb a vörösboros poharakénál és fent összeszűkül. A vörösborokhoz illő pohár szintén hosszú szárú, tulipán alakú és felül összeszűkül, de a kelyhe hasasabb. A jó minőségű bor tükrös és fényes színű. Ha a pohárban megmozgatott bor a pohár oldalán csíkokban csorog le és ezeket a csíkokat felül ívek kötik össze, akkor egy minőségi borral találhatjuk szembe magunkat, ugyanis ez a jelenség a nagy alkohol- és
glicerintartalom következménye. A jobb borok illata tiszta, míg a beteg boroknál szagokat észlelhetünk, ami akár a rossz dugó miatt is keletkezhetett. Ezek után nem marad más hátra, minthogy megigyuk e nemes nedüt. Egészségükre! Kapcsolódó leírás: Zodera - first class Kapcsolódó oldalak: Bortársaság Klub Borvirág Borközpont Villány-Siklós borút Prank