IX ÉVFOLYAM. XXIII. SZAM. 1V06. XII. 1. A Természet" előfizetési ára egy évre 6 korona, díszes bekötési tábla hozzá 2 korona. Állattani, vadászati és halászati folyóirat. Megjelenik minden hő l-én és 15-én. Szerkeszti és kiadja: Dr. LENDL ADOLF Hudapest, II. ker., Donáti-utcza 7. szám. Kis-ázsiai utazásom. Dr. 1.null Adolf. (Folytatás ) Különben régi emlékek találhatók mindenfelé. Xagy és viharosan változatos múltja van Kis-Ázsiának. Hajdan termékeny ós magas kultúrájú volt de késöhben kipusz - tították kegyetlenül és kizsarolták oktalan módon. Azért oly e'hanvagolt és gyéren lakott most. De az emlékek, amik köböl vaunak, megmaradtak Nagy épületek romjai sokfelé láthatók, szintúgy sziklákba vésett kép de. oltárok és keresztek. Barlangbejáratok díszes kapukkal és lépcsőfokokkal minden télé vannak a nagy pusztaságban. Egyik ilyen emlék, ez az ősrégi kép, itt található Ivris-ben, bben a kis faluban ki tudja, hajdan milyen nagy város létezett itt - Még három napig bolyongtunk e vidékem, azután visszatértünk Eregli városába, az utá atos,,han -ba. Egyikünk se kívánkozott itt sokáig maradni. Ismét hazakiildtünk egv nagy ládával allatokat, s elhatároztuk, hogy mindjárt nagv utunkra indulunk, a Taurusz hegység közepébe. Tizennégy napra terveztük; tizenhét lett belő u. Némelyik napon jó dolgunk is volt, de bizony rendesen esak szenvedtünk. Nem az uti fáradalmak, a gyaloglás é- gyűjtés, sem a s/.omjub<»zas és koplalás gvengit»'tt el bennünket-, még a nappali hőség sem, hanem a hideg éjszakák, mert ueui tudtunk levetkezni egyszer sem a hideg mi itt. Volt ugyan sátrunk és meleg köpenyegünk, de mindig esak úgy a puszta földön aludni, nap-nap után egyfolytában fáradni, hiányosán táplálkozni, soha le nem vetkezni és egész éjjel fázni bizony, ez sok volt a jóból. De azért nem csüggedtünk. Gyalog kellett járnunk, inert gyűjteni akartunk; a teve, ló, vagy szamár nyergéből nem lehet a földön futkosó bogarat felszedni, gyíkokat fogdosn", p csolyákból bókákat kihálózni s a bogáncsvirágon zsongó-dongó méhet elfogni. Hát gyalogszerrel mentünk. Ft nélkül, térkép és mágnestűvel kijelölt irányban. Száraz mezőkön, kopár hegyeken át, néhol patakok mentén, máskor úgy, hogy egész nap egy csepp vizet vngv árnyékot se láttunk. Előttünk volt a Taurusz óriási heg\láticza. ahova törekedtünk Miué' közelebb jutottunk, annál magasabbnak látszott. Szürke niészkö-gerinezéu hóval fedett, fehér mezők, égbe meredő csúcsok. Mi csak mentünk és gyűjtöttünk. Mögöttünk döezögött a ló, amely a p nlgyászun kat vitte. Itt-ott lőttünk egypár madaiat. néhol megállapodtunk óra hosszat, ahol a g\űjtés éjen eredményes volt. Estére lehetőleg víz, patak közelbe igyekeztünk, vagy ha volt falu, hát abba tértünk. Sokszor azonban a sátrat kellett felállítani, hogy abban háljunk. A legforróbb napon délben 60 C-t jegveztünk és ugvanakkor éjjel csak tokot.
2í;I Ez a nagy hőingadozás a szürkülettel következik he. Amint a nap lenyugszik, hirt-denül hül le minden, levegő és tölil s a teljesen fedetlen területen megfázik minden. Dideregve bujtunk a sátor alá amint sötétedni kezdett. Ha falut értünk, kicsit jobb do'guuk volt Néhol kaptunk sajtot, vajat. Ha pazarul éltünk, to jásrántottát főztünk. IJendes eledelünk azonban a nyers uborka volt Mindazonáltal jól bírtuk ós közülünk senkise betegedett meg. Végre, több napi fáradságos űt után eljutottunk a Taurusz-hegységet átvágó Bozauti-völgybe, melyben széles medrft patakot találtunk. Frissen zöldé 1 ö rétek fogták körül és fák meg bokrok álltak a mentén. Megváltozott a fauna is. Újból felébredt kedvünk, fokozatott erőnk; emberek járta útra is kerültünk, mely keresi ül vezet a nagy hegységen, annak déli oldalán levő tengerpartig. Vígabban haladtunk már most, mert tudtuk, hogy nemsokára czélt érünk. Itt-ott egv kis falu, amott egy malom, vagy útszéli han. ahol betérhettünk. Mindenütt szíves, bár nagyon egyszerű embereket találtunk. Azonban még sokat kellett emelkednünk, míg végre egyik végpontunkhoz. Csiftehan-ba értünk. llárom irányban jövő útnak talalkozása van ott a Taurusz kellő közepén Néhány ház áll e ponton s az egyikben vendégszoba is volt, de csak úgy török értelemben véve a szót. Zsandárállomás is van itt. Nyugodtan megszánhattunk. Kaptunk szállást, kaptunk ennivalót a közelfekvő bányavárosból, Bulgar-MadenbV, meg egv kis fürdő telepről, ahol vendéglős is volt és vagy 50 60 csúzos ember. Kénes-vasas meleg fotrások vannak ott, me\veknek vize gyógvíti) erejéről híres. Slrausz barátunk megfürdött benne, de 10 perez múlva úgy jött ki belőle, mint a tőit rák, mert a \ íhőmérséklete 5.V C. Azonban sokáig nem maradhattunk Csiftehanban sem. Még fe'jebb hatoltunk Bulgar-Madenig*\ ahonnét FöUváry és Salamon megmásztak a hegység egyik legmagasabb csúcsát; 3500 m magasságban voltak és íorró déli napon hóban gázoltak. De oda is voltak, mire ismét leértek, én pedig láttam, hogy napról-napra mindinkább kimerül már az egész társaság. Azoubati még lejebb, délre is kellett törekednünk. Legalább Bozauti helységig el akartam jutni Még 2-3 napi nehéz út volt előttünk. Hát felkerekedtünk másnap. El is jutottunk odáig de hogyan? Nagyon fáradtan pihentünk le egy kis han-bm, Ak-köprü liidja mellett. Es amint másnap felkelek, látom, hogy még senkise mozog. Költögetem őket, de még nem akarnak felkelni Kimegyek az udvarra, hát ott fekszik a ló é-i amint a szintén a löllön heverő dragom int biztatom, keljen már lel, magas égeu áll a nap, ki kell nunuünk a hegyo'- dalakba gyűjteni, hát esik annyit tudott elhaló hangon felelni : Ach, Herr Doctor... Oda voltak mindannyian. Aznap délelőtt csak ón egymagamban menteni ki gyűjteni. Délután azonban talpra áltak isméi. Következő napon nagy sikerrel gyüjtöttmk és mert már megvolt minden, amit kívántunk az a három nevezetes gyík faj is több példányban, ami nélkül haza jönni nem mertünk vo'na, de most már büszkék is lehettünk, hogy megszereztük: hát elhatároztuk, hogy másnap visszatérünk. Nagy öröm kelt ennek nyomában Eszembe jutott jókedvünkben az az ismert adoma arról a vadászemberről, aki vizslakutyájáuak örömet akart okozni. Előfogja a kutyát és kezdi döngetni A kutya jajgat és sír, ő meg c-ak üti-veri. Megszólítja a szomszédja, hogy miért veri oly kegyetlenül a szegény állatot? O ir.eg azt fe'eli, hogy örömet akar neki okozni. Nem érti a s: omszéd, hogy mi öröme lehet a szegény állat- *) Útközben, Ali-Hodzsa faluban lettünk eiry szajkót, amelyet Madarász dr. új fajnak deklarált ÉŐsz a télben. Irta: Vutshits Gyi)» yy dr.,,a TERMKsXKT" eredeti túrezája i János urambátyám összekészülődött A ^ v ájába beletett egy fél kenyeret, a zacskóját telenvümöszölte jóléle kukoriczaközi dohánynyal, ott is megnevekedik szép nagyra az Istenadta plánta Kitapogatta, zsebbe' van-e a pipa, meg a bicska, mert a nélkül nem is ember az ember. Aztán a teleségitöl. Holnap esak gyertek ki a zöldségért, mi egymásért. Az asszony helybenhagyta: jó. Hát kend mikor gyün elő? elköszönt meg melés-el Ha Az öreg a Sanyi rántott is kijön egyet a vállán. előbb végzünk a er- No Isten áldjon s indult kifelé a l égyre A mifajta parasztunk, ha nem is hegyen van a szőleje, mégis hegynek mondja. Szép lassan poroszkált az öreg. akár egy kiérdemült igavonó állat, ki is izzadt, el is fáradt egy kicsit, mire kiért. Ott leült előbb a pincze előtt egy tuskóra, nagy akkurátusan megtömte a pipáját, rágyújtott. A pinezelikakon csak ugy áradt az uj bor szaga s nem hagyta nyugton az öreget. Szétnézett, nem-e látja valaki és nagv óvatosan kihúzta a félrőfös régi módi kulcsot a pincze füstös j náderesze alul. Kinyitotta a pincze nehéz, vastag tölgyí faajtaját hadd szellőzőn Addig köiíilnéz a szőlőben.! Csodálkozva nézi, hogy hajt a szőlő, még virágot is hoz, ebbe a ritka szép, meleg, bosszú őszbe A domb ; alján bágyadtan illatozik az akáczfa virága. A luezernát meg mint a húznák ugy nő haragos zöld színében., Oh de bolond jó idő sóhajtja az öreg és örül öntudatlanul a meghosszabbított életnek, ami körülte van.
- 2(>7 ~ link abban, ha igy elbánnak veié, mire folytatja a vadászember: nézze csak, milyen öröme lesz mindjárt a I vizslának, ha most eleresztem!... Ilyen örömünk volt n künk is, amikor kijelentettem: már elég a szenvedésből, mehetünk haza! Azt az utat, amit idejövet egy hót alatt tettünk j m g, most harmadfél nap alatt futottuk át.*) Igaz, hogy I euő nap 55 kilométert, második nap 32 kilométert ós a harmadik félnapon még 20 kilométert gyalogoltunk egyfolytában. Akkor azután ismét ott voliunk abban a megútált városban, Eregliben és abban a piszkos hanban, amelyből azelőtt csak menekültünk. Es mégis, hogy örültünk most neki, a sok szenvedés után! Örültünk, mert ott volt a vasút is. Nem kéltünk sokáig. Felkerekedtünk ós mindenestül visszatértünk Komába, Eszki-Csehirbe. Nyolcz hete volt épen. Strausz barátom megelégelte ós hazajött; vele indult Földváry is. Ketten még ott maradtunk két hétig, mert még egyet-mást kellett szereznünk. Bejártuk a Bos-Dag hegységet, ahol még két szállítmányra valót gyűjtöttünk. Azután mi is siettünk hazafelé. Visszajövet felkerestük a Kis-Ázsia városaiban elszórtan lakó honfitársainkat, akikről útközben hallót unk Eregliben voltunk Ürmös Károly-nál, aki a német vasút tisztviselője és Csongrádból származott oda. Koniában lakik Kremplrr Károly és Slczinger Adolf vállalkozó. EszV i-csehirben találtuk (trendi Károly-t, akinek rokonsága Brassóban van. Slezingcr-nek, mint nagy útépítő vállalkozónak, gyakran volt tilkalma régiségeket gyűjteni és van is neki egy egész kis nuizeumra való szép tárgya : érmek, périz?k. gyűrűk, edények, lánczok; kések, kardok, meg más. *) rtközben a negyedik szállítmányt küldtük haza Dör/ler A. osztrák származású mérnök szíves közvetítése révén, akivel a fürdőben ismerkedtünk meg s aki elvitte a nagy ládát magával Mersinába, hogy tengeren továbbítsa Fiume felé. Egyet ezek közül különösen megbecsül Rákóczi idejéből való kót kardja van, melyek közül az egyik különösen sz^p. Finom, hajlított penge, belevésve Szüz-Mária képe ; ala'ta az áll: Patrona Hungáriáé." Ugyancsak egy másik kóp is látható rajta: a magyar czimer a szent koronával, de ezen nem a ferde kereszt, hanem a török félhold vall. Ezt a kardot kapta Kossuth Lajos, amikor Kis- Ázsiában, Kutaiah-ban volt a számkivetésben. Amikor onnét is mennie kellett, elajándékozta ezt a kardját valamelyik pasának. Ennek a fiától szerezte meg Slezinger drága ereklyeként ós megígérte, ha jövőre hazajön Budapestre régóta vágyik haza a messze idegenből elhozza magával ós a M. N. Múzeumnak fogja ajándékozni. Tiz heti távol'ét után végre hazajöhettünk miuk is. Egy-két nap alatt rendbe hoztuk utolsó gyűjtéseinket. Különösen a rovaroknak konzerválása nagy gondot okozott mindig. Sok bajlódással bár, de elvégeztük ezt a munkát, hogy a hosszú úton való sok hányatás ne nagyon károsítsa a gyűjteményeket és hogy a tudományos feldolgozást lehetővé tegyük. Azóta megérkeztek mindazok a ládák: is, miket állatokkal megrakva a Múzeumba küldtünk. Körülbelül "-4000 darab állatot gyűjtöttünk, többnyire rovarokat és más apróbb fajokat, de köztük van Méhély barátomnak örömére, nagy herpetologiai munkájának befejezéséhez, az a 3 gyíkfaj is, melynek megszerzéseórt tulajdonképen legtöbbet kellett szenvednünk. l)e szívesen szenvedtünk ós mindig törekedtünk, hogy becsületes kitartással végezzünk Az ökörnyál ide-oda szállong, beleakaszkodik a,.libájába, bajuszába, röpül u'ána m'nt a czéruaszál. Kiér a dombra, leül innen belátni a birtokot szemlélődik. Hát látja án?, hogy ép most száll a tarlójára három szép fáezáu. Csak ugy csillog a tarka tollúk a nap fé- j nyében. Az öreget megbizsergett' valami az orrában van az uj bor szaga. De inni esik akkor lehet jól, ha eszik előbb valamit az einb.t.! Milyen közel vannak! Haj de jókorák, l'gyan mit szólna a Sanyi, ha fáczánpec-enyére várnám. Fgy megsütném pirosra a nváivon, mint a gról szakác>a. <íalambocska'im csak várjatok, mindjárt jövök ' Hozok nekt d\ s/.emet - vasból. Indult is az öreg szap»ra léptekkel a pincze felé a puskáért. Ott áll a korpaszsák mögött a öreg, rozsdás ni ualalv, de azért jól j hord, csak érteni kell hozza ' Az üreg meg érti. Kihozza, megtölti, ámbár, hogv ninesen tégy verengedélye! ng v bot- z vev a dombra A Szuszkó" kutya alighanem megérezte, mi készül, eőkeríilt és feszült figyelemmel né'i a gazdáját.. Az öreg fohászkodik egyer, esak nagyot ne szólna ez a fene puska. Czéloz megesetten a ravasz, két fáczán rémült rebbenóssel menekül, a harmadik, a kakas, nem bír felrepülni ugy látszik Egy-két pillanatig forog maga körül, azután örült futással neki a rétnek, a remiz léié. Hajrá Szuszkó, fogd meg! a kis juhászkutya megfeszült inakkal nekirugaszkodik. Az öreg nézi s látja, h'»gy a kakas fölröppent nagv messzi, a kutya kilógó nyelvvel csak fut utána Egv fordulónál eltűnik kutya is, kakas i- és az öreg elszontyolodva b;d!ag a pinczébe Ezt ugyan elszalajtottam, biztos csak a szárnyát érte (d a lövés. lemegy János b:;esi egy kis derékaljnak.ló télóra után való szalmáért, llát uramtia, ott rágódik a Szuszkó immáron a fején a faezánnak. Szanaszét a sok szép, fényes toll, a vér összekente a sok szalmát. Az öívgból ki - z badui egy káromkodás: bogy a
Hány emlösfaj él Magyarországon A madarak tanulmányozásával sokan foglalkoznak hazánkban, mig az emlősök nem részesülnek ily szeren-, csében. Ennek az az oka. hogy a kisebb emlősöket sokkal nehezebb tauulmányozni ós zsákmányul ejteni részint mert éjjeli állatok, részint mert rejtett életmódot folytatnak. Innen van, hogy m r 'g ma, a huszadik században is vau elég tennivalónk hazáuk emlösfiuuája érdé- kében Hány emlősfaj é! ma hazánk erdeiben és mezőin, j a barlangok odúiban és a íöld üregeiben, megállapitani! nem könnyű feladat. Természetesen csak a vadon élő j emlősöket vehetjük számításba, mert ezek jellemzik j hazánk faunáját. Vadon élő emlőseink öt rendbe tartóz- j nak: a Denevérek, Ragadozók, Rovarevők, Rágcsálók és Patások rendjébe. Az európai alt égi ón kivül a kelet- európai és mediterrán alrégió emb'sei ezek. A Denevfoek rendjében rendben van a szénánk i Méhely monographiája ota. Magyarország denevéreinek monographiája" czimen jelent meg 1900-bar. Húsz dene- vérfajt irt le hazánkból s kifejezte gyanúját, hogy még ; három faj előfordulhat. Mrg a muuka megjelenésének évében előkerült a tavi denevér is, melylvel együtt ma, már huszonegy denevérlajt ismerünk hazánkból Remé- ; nyünk lehet még két oly faj felfedezésére, melyet nem ismerünk Magyarország területén. eddig A Ragadozók rendjéből tizenhét faj él hazánkban, melyek közül a kutyát ós nu.cskát az ember honosította meg, a sakál pedig ritka vendég, miáltal a ragadozók száma tizenötre olvad le. Ide tart< zik a vadmacska, hiúz, borz, nyuszt, nyest, görény, vadászgörény, hermelin, nyércz, vidra, farkas, róka, medve. A medvének azonban két faja fordul elő: a barna medve (Trsus arctos) és a hangyaevő medve (l r us formicarius). Az utóbbi faj koponyája és termete kisebb, Xopcsa szerint Erdélyben fordul elő. A nádi farkas (< 1 anis lupus minor) ma már! nem él Magyarországon, úgy látszik kihalt, mert a ' Természet" kutatásai eredményre nem vezettek. Az az j j ] állat, melyet midi farkas néven a dr. Lendl Adolf ménkő üssön a kónis hasadba és a c>izmi sarkával jót rug a Szuszkó jóllakott, kidülledt hasára Eltakarodj* mert agyoncsaplak. Szuszkó nagy alázattal, bűnbánóan j húzódik odébb, egyenesen a tyúkok óljához zarándokolt i csak ugy lafatyolja a vizet a finom uri pecsenye után' ' Az öreg meg csak dohog: mégis esak jd bele- I találtam én; ha ez a ronda dög be nem zabálta volna j már meg is kopasztottani volna > j Menne a dolga után, de a vadászszerencse nem 1 hagy békit neki. Hátba egy nyulacska finom kis süldő, az sem I volna kutya. Megint csak elkullog a puskáért kiül a dombra- Kezd alkonyodni. Az öreg éles. szürke szeme kémlelve intézetébe beküldtek, fiatal közönséges farkasnak bizonyult. A liovarcvök rendjéből hót faj él: a sündisznó, az erdei eziczkáuy, törpe cziczkány, a havasi cziczkány, a vízi cziczkány és a vakondok. E rendnél csak az lehet kétséges hogy a házi cziczkánynak hány válfaja él hazánkban Eddig csak e-jy ismeretes s az is csak egyeien lelőhelyről. A sündisznó mellett az Alföldön sünkutyát is ismernek, ez azonban csak nemi különbség. A Rágcsálók közül huszonöt faj ól, közülök csak kettőt tenyészt az ember, a többi vadon él. Tenyésztik a tengeri nyulat és a tengeri malaczot, szabadon élnek a mókus, az ürge a havasi marim ta, a hörcsög, a nagy pele, erdei pele, mogyorós és kerti pele, a házi és vándorpatkány, az erdei, házi gözü, pirók ós törpe egér, a földi kutya, a csikós egér, a mezei és sarki nyúl. Nem vettem fel a jegyzékbe az északi poczok (Microtus oeconomicus) nevíi poczokfajt. mert erről még kétes, hogy vájjon él-e Magyarország területen? Íme, egy nagyon szép feladat, melyet a természet kedvelői egy kis fáradsággal megoldhatnak. A Nemzeti Múzeumban két példány északi poczok van, de lelőhelyek ismeretlen s igy lehetnek úgy magyarországiak, mint külföldiek. Elfordulásuk nagyon valószínű. Az apró rágcsálókkal már Petényi Salamon na<iy szeretettel fogla kozott s ö fede/.te fel a göziiegeret 1841-ben, melyet előtte senki sem ismert. Felényi Mus sjnrilegus néven nevezte, de iájdalom. értekezése csak jóval később je'ent meg s igya gözüegér ma a tudományban 3íus Wagneri Eversm néven szerepel, pedig Eversnianu csak hét évvel később találta meg Oroszország dó i vidékein. Hazánk állatvilágának egyik érdekessége a földi kutya (Spalax typblus Pali) is Nehring egyik válfaját Spalax hungaricnsnéven nevezte, ezt azonban önál'ó tajnak nem fogadhatjuk el, mert a megkülönböztetés csupán a fogak zoniánczredőire volt alapítva, ez a jellemvonás pedig a koptatás folytán változik. Kutatásra sz'-rulnak még a mezei nyéil (Lepus europeus L ) válfajai is Valószínű, hogv három válfaja jár ja körül a lucz^rnást, azon alul a kelkáposztás darabot. Ni-ni, a luczernásba mozog valami, egv nyúl. A puska durran s a nyúl véresen hempereg a fii vön. Az öreg mint a fürj fut u'ána, fülénél viszi a hajlek télé, boldog diadallal. \ égig simogat ja a puskája'*, ugv teszi vissza a helyére. Fölakasztja a tapsifülest, belekezd a nyúzásba. Az is megvan A bőrét kipéczézi, felakasztja hátul a sötétbe a gerendára. Jó lesz a dolmány bélését kifoltozni. A nyulat a cseberbe rakja, viz^t önt rája hadd szijja meg. M ntha az égből pottyant volna le, eléje kerül a komája, a hegypásztor. Adj Isten Ján< s bácsi, mintha lövést hallottam volna errefelé. János bácsi elfordul egy kicsit, öreg képire egy kis pirosság lopódzik. Hásze, jól hallottad. Hittek oda át, a doktor fia próbálja ki a puskáját. En is láttam, fáin egy fegyver, 1 ;>0 pengős. Ha az durrogat. akkor jó. Mit csinál János hatvani, véres a keze feje? Az öreg a pokolba kívánja a komáját, de azért nagv nyájassággal magyarázza. Egv tvukot öltem paprikásnak, kijön a Sanyi is, a vőm.
- 269 ól M agyarország területén, de a beható kutatások még hiányoz mik. A Patásolc rendjéből tizenöt fajt találunk, de ezeket jó részben az ember tenyészti s vadon élő őslakónak csupán négy iájukat fogadhatjuk el: a gímszarvast, özet, zergét ós vaddisznót Az ember honositotta meg a dámszarvast, muflont, kecskét, juhot, bivalyt-, szarvasmarhát, lovat, szamarat. Itt említhetem meg, hogy egyes könyvek szerint a kőszáli kecske (Capra ibcx L.) még ma is él Erdélyben. Ez azonban tévedésen alapul, mert a kőszáli kecske régen kihalt hazánkban s ujabban néhány darabot Hohenlohe herczeg hozatott javorinai vadászterületére Ezek szerint hetvenegy faj vadonélő emlős ól Magyarország területen, összesen tehát körülbelül nyolczvanöt faj emlős, nem számítva a válfajokat Bizony sok még a tennivaló az einlcsök kutatása terén hazánkban; hiszen a felsorolt fajok között van számos, mely esak egy-két lelőhelyről ismeretes; sok, melynek válfajai nem ismeretesek; még több olyan, melynek életmódjáról a hazai megfigyelések még hiányoznak. Már Petényi ajánlta a magyarországi emlősök kutatóinak a denevérek, cziczkányok, egér- és poczokfajok tanulmányozását, de meg kevesen fogadták a szavát. E. E. Agancsos vadjaink fejlesztése. j Lehetséges-e szabad területek agancsosainál a vad-! állománynyal egyetemben az agaucskópződményt is szebbé, erőteljesebbé tenni? Azt hiszem, ez többé-kevésbbé nyilt kérdés marad ; mindamellett tény az. hogy az állat existencziális feltételeinek legmegfelelőbb klimatikus övek alatt kellő szaktudással, a lelövós helyes arányával és a trofeaszerzós körül tapasztalt káros versenygós kizárásával kétségtelenül előmozdíthatjuk nemcsak az állat erőfejlettségét, hanem bizonyos fokig agancsképződménye kvalitásait is Kezdjük az őzeken. Az őz, Európa legészakibb pontjai kivételével, világrészünk minden táján meghonosodott; egyéb világrészek közül, az Amerikába áttelepítettekről ezúttal nem szólva, otthon van Középázsiában, a rengeteg kinai birodalomban és Szibéria mérsékeltebb tájain. Az elősorolt vidékek valamennyije az északi szélesség 40 60 foka közt fekszik. Ebből látszik, hogy az őz klímához kötött olyan állat, a mely sem a nagy meleget, sem a zord hideget el nem tűri s igy az emiitett fokokon túl existencziális zónái megszűnnek. Arra esik csak jól az uj bor, kiváltkép a magáé János bácsi. Nincs több olyan bor a hegybe. Az öreg büszkén dülleszti a mellét, jól esik a dicséret a fülének nagyon, annyira, hogv elfeledi, hogy ép a hordók felett fityeg a nyul bőre s beinvitálja a hegypásztort egy ital borra Az nem kéreti magát és belépnek a pinczébe. Sötét van. János bácsi nem látja a hordó akonáját, előkotorássza az olaj mécsest és meggyújtja. Milyen bor kő fiam, fehér vagy piros? Tán a piros jobb. Ep a//»n hordó fölött lenget: a betóduló esti szellő a kifeszített nyulbőrt. Míg János bácsi szí a hébériel, a hegyjásztor szemlélődik. Xi-ni nuilbőr! Még csöppög is! János báesi ijedten kapja fel a fejét, a hébérből nagy zuhogással ömlik vissza a bor. Otöl-hatol, inig kinyögi Az a, jól látod Ferkó. Ivzek a bestiák tönkre teszik a luezernámat, ma is Ha vannak földünkön állatok, a melyek existencziális köreiken túlterjeszkedni igyekeznek s erre képesek is, úgy az őzeket ezeknek az állatoknak sorából ki kell vennünk. Sőt abban a körben is, a melyet az őz magának kijelölt, változatosságot felmutatni nem képes. Vájjon miben rejlik ennek oka? Alighanem bizonyos szélsőségekben, melyek az özek sajátosságai; így nevezetesen a szabad területek őzállománva a megközelithetlenségig félénk vad, míg zártabb területeken a legrövidebb idő alatt bárányszelid lesz. Az ilyen nemzeott legeltek benne vagy hárman. Elfogott a méreg, csak ugy találomra hegyibük dörrentettem, hát az egyik szépen nyúlva maradt. Ha már meg ott van, csak nem hagyom ott. Mi? olyan paprikást főzök mindjárt, hogy olyant még nem > ettél. Mire a Sanyi jön, arra megesz, oszt eszünk, iszunk. Ami megmarad, haza viszed a gyerekeknek. Csak rakd le azt a puskát Maradni, maradok hogyne, hanem hát a hévatal." A fene egye a hivatalodat, hát ma korábban végzel, oszt levan. Megszelhetnéd a hagymát, én meg tüzet rakok ide a diófa alá. I A hegypásztor szó nélkül veszi le válláról a pus- ; kát és minden további ellenkezés nélkül belekezdett a hagymatisztogatásba.! János bácsi kiakasztott kondér ja alatt vígan lobo- gott a száraz venyige. A tűz vörös világánál János bácsi felaprózta kis fejszével a nyulat. Szalonnát is aprított j zsirnak a hagyma alá; mikor az is kiolvadt, egymásután rakta be a hagymát, nyulat, paprikát, sót. Két hitvány
- 270 déknél a keresztezések s a vérfeltrissités sem hozhat kielégítő seket nem kedvelné s azok neki kedvére nem volnának ; eredményeket s az állomány előbb-utóbb elcse- ellenkezőleg, a megfelelő bozótos sűrűségek és lomb- nevészedik. Sajnos, ráadásként azután az őz egyes olyan hullató egyéb fanemek mellett a kellő arányú fenyves járványoknak, melyek háziállatainkat is időszakonként területek jelentős szerepet játszanak. Ep ezért sokan, megtizedelik, fokozottabb mértékben ki van téve. kik azt hiszik, hogy a pagonyokba ültetett néhány Ma már csupán Európa s Ázsia egyes legfélreesőbb szál diszfenyővel az angancsosoknak eleget tettek, legtünk vidékeinek szabadban tenyésző özeinél beszélhealább is naiv utakon járnak. változatlan nívóról. Stagnálásuk, bogy ne mondjam Sajnos, kivált nálunk Középeurópában, ti kultura visszafejlődésük, egyik hátrányos tényezőjeként szerepel térfoglalása, a messzemenő vadvédelem, daczára, a viszszafejlődést a velük született kényesség is. Az özek mód nélkül siettető tényezők sorozatát növeli. finyásak és válogatósak; ha zárható helyen tartjuk őket, Ilyen körülmények közt az őz existencziális ősotthonától mindent megkóstolnak, a mihez hozzájuthatnak, annélkül, előbb-utóbb elesik s kénytelen lassanként kul- hogy egyikből is jóllaknának. Ezt a tulajdonságukat a tivált területek nyújtotta szűkre szabott feltételekkel beérni. szabad östermészetből hozták magukkal. A kényeskedőböl Egyedül az erdők rezervált tisztásai még nem az emberek közt sem válik atléta. nyújthatják neki mindazt, a mit egyéb nyilt tereken is Ha tehát az őzeket legalább is azon az erőmagaslaton feltalálhat. Az őzek veszedelme különösen erősebb telek akarjuk lentartani, a melyen agaucsképzöd- idején szokott beállani ; ilyenkor csakis a bükkösök és niéuyük után itólve ma még állanak, meg kell őket makkosok területei biztosítják létfeltételeit; innen van hagynunk korlátlan szabadságukban; hiszen módunkban az, hogy magérések idején másnemű táplálék és legelők áll őket. földrészünk több helyén még messzemenő védelemben után kutatni alig szoktak. Általában bőséges makk- és részesíteni! bükktennés idején a jól áttelelt özállomány mindenkor Mindenesetre gondoskodni kell arról, bogy az a szaporulatot mutat. legnagyobb szabad terület, amit nekik nyújthatunk, erdő' Buífon már jó régen fölhívta a ügyeimet a dúsan ben, szántókban, rétekben, legelőkben a lehető leg- teritett erdők asztalaira, mint nélkülözhetlen olyan tényezőkre, változato&abhat nyújtsa; ez esetben az özek elemükben melyek a vadállomány degenerálódá^ának útját lesznek s a sajnosait már sok helyen felpanaszolt visszaesések vághatják. elöl is megóvhatok. Túlszigoru telek idején az özállomány átteleltetése Kárpátjaink vagv Oroszország rengeteg olyan fenyveseiben, szerfelett kényes, fáradságos feladat. Az ilyen teleknek ahol a fenyőket más lomblmllató fanemek nem nemcsak számtalan allat esik áldozatul, hanem a táplálókhiány, tarkítják, az őz magát igazában jól érezni nem fogja: sőt a gyöngébb minőségű eleség mellett ta- ott trófeái is mindenkép visszaesést fognak mutatni. vaszig elsatnyul s elgyöngül az az állomány, a mely hi- Ám ezzel kimondva nincs az, hogv az őz a fenvvezöld! vatott leune uemzedéke pótlásáról gondoskodni. A rossz! áttelelésnek kétségtelenül az állomány kvalitása szokta j kárát vallani. paprikát is hajított bele. Valahonnan előkotorászott I Keményebb lelek eleségszük világában az özállo- egy kimustrált fözokanalat, avval kavarta a rotyogó mány gondozása, megfelelő etetése, a vadfentartó uradalmak paprikást. egyik elsőrangú feladata. A vadtenyésztés reud- Micsoda jó szaga gviin mondja a hegypásztor szerint nagyobb gazdaságokkal kapcsolatos; a gazdaságban márég enne belőle az ember. sok olyan kevésbbé értékesíthető termék áll ren- Mindjárt, mindjárt csittítja az öreg. Holla, valaki delkezésre. a melv az özek s egyéb vad téli etetésének gvíin. A Sanyi lesz. < íyere fiam, gyere! jó szolgálatokat tehet Sajnos, helytelen irányban takarékoskodók Sanyi a tűzhöz óit. Mit csinál kend apám? néhol beérik a legsilányabb minőség kisza- Sose kérd. básával s azt hiszik, hogy az özeknek a termékek hulladéka Sanyi belenéz a kondérbi - a szag az ö orrát is meg iog lelelni, c-ak bövibben legyen abból! megigézi. Nyúl, mondja csodálkozva Hol vette kee? Megfelően erőteljes tápszer nélkül eredményt érni I" fogtam, nevet az öreg és leemeli a tűzről a nem lehet A természetadta utak itt is irányt fognak kondért. mutatni Elő a bicskát, itt a kenyér, oszt együnk. Olyan esztendőben, midőn őszszel makk és bükk Sanyi Jiain. hozz a csobolvóba bort, abból a szélső bőven termett, az özállomány tavaszszal erőteljesebb hordóból! volt s jó kondiczióban áttelelve, erőteljes trófeákkal ékeskedett. A hol kevés a tölgyes és bükkös, ott a pótlékról mihamarabb gondo kodni kell. Igaz, a kellő mennyiségű makk és bükkmag előteremtése talán költségesebb lesz egyéb silány tápszerénél, ám viszont az elérendő
- 271 eredmény a vadászt meg fogja lepni. Azonkívül nem szabad megfeledkeznünk a sózókról sem. A mit makkféléken kiviil az özeknek nyujtunk, az inkább csak kiegészítésű], pótlásul szolgálhat. Ilyenek nevezetesen a répafélék, burgonya, zab, vadgesztenye, széna és még a lombkötegek. főként Az öz bizonyára szives örömest fogja ezeket kóstolgatni, mint nyaranta minden ügyébe eső tápnövenyt; ám erőt és megfelelő tápot neki első sorban a makk- j neműek adnak; nyebben képes a tél szigorával ezek s azután lombkötegek mellett köny- j megbirkózni. Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy etetőhelyekhez, még enyhébb telek idején is, rendszeresen j hozzá kell szoktatni az özeket. Ha csak végszükség esetén rendezkedünk be ilyesmire, legtöbbnyire elkéstünk azzal. Az özállomány előnyös fejlesztésére az egymással j összefüggésben álló, minél nagyobb erdőterületek kétségtelen befolyást gyakorolnak. Bizonyára nem akadály az, ha az erdőségeikben összefüggő területek különböző j uradalmak kezein állanak. Xémi véríelfrissités nem j válik kárára egyetlen uradalom állományának sem. Az egymásra utaltságukat respektáló uradalmak egyöntetűen támogató eljárása nagy szolgálatokat tehet nemcsak az j őzeknek, hanem az egész vadállománynak is Mindaz, ami áll az őzekre, ráalkahnazható e r yben a szarvasokra is. özekénél * * * A szarvasok existencziális körei talán még az is szigorúbb feltételekhez kötvék. A fajok átalakulásának elméleteire támaszkodva, nincs ki/árva. hogy a szarvakok agancsa valamelyik őskoi>zakban esetleg szimpla villaág volt, a melyből lassanként a mai változatos formácziókkal ékeskedő ágas-bogíis dísz fejlődött. Akármint álljon a dolog, kétségtelen, hogy átmeneti ; kapcsot észlelhetünk a két közel rokon, a szarvas és öz között. Egyes változatosabb őzagancsok nem állnak távol e föltevés lehetőségétől, viszont nem állnak távol a viszszafejlödésétöl sem! A borzalmas létküzdelmek korszakában, a pliocénban a felsőpliocéni kor szarvasa, a leletek után Ítélve, mesés nagyságú fegyverekkel ékeskedett. Milyen dúsgazdag legelöhelyei lehettek tikkor a szarvasoknak s milyen trófeákat szolgaitathattak volna azok egy-egy ilyesmiben kedvét lelő vadásznak!? A névrokonság következtében, a mely az őz és a szarvas közt fennáll, kétségtelen hogy existencziális feltételeikben alig találhatunk számbavehetöbb eltéréseket- Ami az egyiknek megfelel, az a másik követelményeinek is eleget fog tenni. Megbecsülhetetlen munkát végezne az, ki az agancsok keletkezésének történetét megírhatná! Sajnos, az anyag, ami rendelkezésre áll, vajmi kevés. A triász, a plíocénkor agancsosainak relupűái e korszakok felöl elég tájékoztatót nyújtanak ugyan, ám az átmeneti korszakokból nincsenek trófeáink, földünk jelen korszakából pedig, sajnos, megint csak végtelenül kevés áll rendelkezésünkre. Az egye-j számottevő gyűjteményekben, muzeumokban, úgyszólván csak a legutóbb lefolyt 100 esztendő képe áll rendelkezésünkre. Egy és ugyanazon vadászterület produktumairól sincs 100 évi időközt felölelő gyűjteményünk, még a legteljesebbnek tartott külföldiekben sem! Annyi mégis konstatálható, hogy az agancsképződmények még csak 100 évvel napjaink előtt áthg erőteljesebbek voltak ; míg ma azokhoz hasonlítható erősebb képződmények csak ritka kivételként jelentkeznek. A visszaesés okait ne keressük csupán magukban az őzekben és szarvasokban, hanem a pagonyokban s az azok nyújtotta existencziális tényezőkben, továbbá a kultura előnyomulásában s részben vadásztörvényeink tökéletlenségében de főként a vadászszenvedély elfajulásában. Abban az időben, midőn az őskoivzak emberének első nyomaira akadunk, földünk kontinenseit lombhullató erdőségek változatosan dús flórája boritotta. Ezek az ősrengetegek az agarcsosok zavartalan fejlődését kétségtelenül megfelelőbben biztosíthatták, mint a mai erdőgazdaság szempontjából, másként elsőrangú, ám minden oldalról keresztül-kasul szelt kulturerdőségek. Történeti időszámitásunk ismertebb folyamán is, pl. Tacitus és Plinius idejében még Európa őserdői nevezett klasszikusok figyelmét annyira lekötötték, hogy műveikben terjedelmes fejezeteket szentelnek Európa ösrengeteinek Korukban az erdők mellékének zsarolatlan földje, az erdő mellett, a mainál sokkalta csekélyebb számú emberiségnek bőven ontotta existencziális anyagait. E mellett azután zavartalanul osztozhatott az o ember az erdők birtokában az állatvilággal annélkül, hogy egyikök köre a másikét zavarta volna. A kultura előhaladtával s az erdők pusztulásával lépést tartott a vadak pusztulása s egyben visszafejlődése. A czirkulusok folyton szűkebb térre szoritkoztak. A modern technika, a gőz- és villamkorsznk< t megelőző 18-ik században, még aránylag kedvezőek voltak a feltételek. A kegyelemdöfést a gőz és villám adta. A középkor derekán s a 18-dik század vadállományánál, az egykorú leírások után itelve, nem fogunk oly szembeötlő eltéréseket találni, mint 20-dik századunk s a 19-dik eleje közt, midőn még a vasutak s a gyáripar föllendülése be nem következett. A 19-dik század elején községi külön legelöterületekről gondoskodni még nem kellett ; a marhaállomány az erdőkben, szélein s tisztásain megkapta mindazt, amihez ma gondozott legelőkön. tet u mesebb költségeink s utánjárásunk mellett képes csak hozzájutni. A szarvasnál gyöngébb alkatú őz az ősidők erdőiben nem volt oly nagy számban képviselve, mint az erőteljesebb szarvas, mely hatalmas agancsaival s izmosabb testalkatával az őseidök borzalmasan nagyszámú ragadozói elleu könnyebben védekezhetett. Följegyzések