JELENTÉS A MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZATI MÚZEUMOKRÓL ÉS KIÁLLÍTÓHELYEKRŐL 2011
TARTALOM - Bevezetés - I. Országos Gyűjtőkörű Szakmúzeumok 1. Központi Bányászati Múzeum, Sopron a) Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás, Gánt b) Oroszlányi Bányászati Gyűjtemény, Oroszlány XX. akna c) Mecseki Bányászati Gyűjtemény, Pécs d) Uránbányászati kiállítás, Kővágószőlős 2. Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg a) Szabadtéri műszaki emlékkiállítás, Zalaegerszeg b) A szénhidrogén-bányászat története Zalában és Buda Ernő emlékszoba, Bázakerettye c) LT-3 jelű (Lovászi Tankállomás) Műszaki Emlék Kiállítás, Lovászi 3. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Massa Múzeuma, Miskolc Újmassa 4. Miskolci Egyetem Egyetemtörténeti Gyűjtemény - II. Megyei önkormányzatok által fenntartott múzeumok és kiállítóhelyek 1. Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet a) Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye, Salgótarján 2. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság a) Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum, Rudabánya b) Abaúji Múzeum, Telkibánya 3. Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága a) Bányászati Emlékmúzeum, Sopron-Brennbergbánya - III. Települési önkormányzatok által fenntartott múzeumok és kiállítóhelyek 1. Ajkai Bányászati Múzeum 2. Bányász Emlékház, Dorog 3. Bányászház, Kazár 4. Bányász emlékház, Mátranovák 5. Bányász Múzeum, Mogyorósbánya 6. Perlit Bányászati Múzeum, Pálháza 2
7. Bányászattörténeti Kiállítóhely, Recsk 8. Lignitbányászati Emlékház, Rózsaszentmárton 9. Állandó Bányász Kiállítás, Sárisáp 10. Bányászattörténeti Kiállítás, Szászvár 11. Tatabányai Múzeum Bányászati és Ipari Skanzen 12. Bányászati Gyűjtemény, Tokodaltáró 13. Váraljai Bányászati Gyűjtemény, Váralja 14. Sztáray Antal Várpalotai Bányászattörténeti Gyűjtemény, Várpalota - IV. Helytörténeti gyűjtemények 1. Helytörténeti gyűjtemény, Borsodnádasd 2. Halimbai Helytörténeti Gyűjtemény 3. Komlói Múzeum 4. Nagybörzsöny, Tájház - V. Civil szervezetek, magángyűjtemények által létrehozott, fenntartott gyűjtemények és kiállítások 1. Bányász Gyűjtemény, Bükkábrány 2. Bányászati és ásványgyűjtemény, Csolnok 3. Bányászati Gyűjtemény, Miskolc-Mexikóvölgy 4. Bányász emlékszoba, Nagymányok 5. Bányász és Ásványkiállítás, Nagytálya 6. Bányatörténeti bemutató, Ózd-Somsály - Fogalomtár - Befejezés 3
BEVEZETÉS A hazai műszaki muzeológia sajátos területe az, amely az 1000 éves múltú, európai jelentőségű bányászatunk emlékeit, tárgyait és dokumentumait őrzi, mutatja be. Ezeknek, az alapításuk évét tekintve nem túl koros múzeumoknak, kiállítóhelyeknek a fenntartása az elmúlt két évtizedben bizonytalanná vált, annak ellenére, hogy a két országos gyűjtőkörű múzeum: a Központi Bányászati Múzeum és a Magyar Olajipari Múzeum feladatait a Bányatörvény határozza meg. A magyar műszaki múzeumok helyzete sajátos, számos más európai műszaki múzeumi állapottól különböző. Míg sok helyen egyetlen, centralizált 1, a műszaki élet minden területére kiterjedő múzeum van, addig nálunk számos, országos gyűjtőkörű, de csak egy-egy szakmára kiterjedő múzeum működik. Ennek oka a magyar műszaki muzeológia eredetébe rejlik. A Közlekedési Múzeumot kivéve nálunk az egy-egy iparág történetét bemutató múzeumok az 1950-es, 60-as években alakultak, megelőzve az Országos Műszaki Múzeum de jure és de facto létrejöttét 1973-ban. Míg ez utóbbinak az elmúlt évekig nem volt látogatható kiállítása addig a többi múzeum teljes vertikumában működött, kiállításaik látogathatók voltak. Legkorábban a Központi Bányászati Múzeum nyitotta meg a kapuit 1957-ben. A magyar műszaki muzeológia még egy területen különbözött az európai normától, nálunk ennek a területnek az országos múzeumai a rendszerváltásig nem a kulturális, művelődési, hanem az ágazati minisztériumok fenntartásában működtek, többnyire nem önálló költségvetési intézményként, hanem az ágazathoz tartozó állami tulajdonú kutatóintézetek főosztályaiként. A múzeumoknak azonban volt önálló működési engedélyük, s az ott őrzött tárgyak nem tartoztak a működési kereteket biztosító kutatóintézet leltárába, hanem szabályos múzeumi leltárba voltak nyilvántartva. 1 A nagy országos múzeumok mellett azonban ott is működnek különleges kiállítások, gyűjtemények- többnyire a helyi társadalomra, vagy egy-egy iparág szponzorrációjára támaszkodva. 4
A rendszerváltás során ezek a múzeumok kikerültek az ágazati minisztériumok fenntartásából, s többségében megszűntek, vagy felszámolás alá kerültek a korábbi keretintézmények is. Ma már nyilvánvaló, hogy a felszámolási eljárás során számos jogi szabálytalanságot követtek el. Nem tették kötelezővé a korábbi alapítónak és fenntartónak, hogy gondoskodjon a gyűjtemények sorsáról, s általában sem rendelkeztek az ott őrzött vagyon /műtárgy/ tulajdonjogi helyzetéről, ezzel jogi bizonytalanságot okozva a megoldatlan fenntartás kényszeréből gründolt, fenntartásra, illetve annak támogatására létrehozott alapítványokat. Az 1990-es évek közepére kiderült, hogy ezek az alapítványok nem képesek fenntartani a múzeumokat a költségvetés támogatása nélkül. Előbb egyszeri, majd rendszeres évi működési támogatást kaptak a múzeumokat fenntartó alapítványok. Az elmúlt években ez az összeg a fenntartó nélkül maradt országos gyűjtőkörű múzeumok részére 150-170 millió Ft volt, a 2010-es évre azonban ez az összeg a még működő négy múzeum működésnek támogatására összesen 40 millió forintot tett ki. 2 Az ún. működési támogatáshoz ráadásul nagyon bizonytalan időben tudunk csak hozzájutni, a tavalyi évben (2010) november elején utalták át a pénzt. Az elmúlt két évtizedben átalakult az érintett múzeumok köre, jónéhány korábban önállóan működő múzeum önként, vagy kényszerből beolvadt nagyobb, szakmailag erősebb szervezetbe. A fenntartás nehézségei ellenére az elmúlt két évtizedben számos, előremutató változást regisztrálhattunk: a Központi Bányászati Múzeum keretein belül létrejött egy, a Dunántúl több, bányászati múltú településére kiterjedő múzeumi hálózat. A Magyar Olajipari Múzeum fejlesztése, gyűjteményének gazdagodása is jelentős eredményként könyvelhető el. A két országos múzeum fenntartása az erre a célra alapított, kiemelten közhasznú alapítványokra maradt, egyre fogyatkozó állami támogatás mellett. Több, kisebb, bányászati tárgyú kiállítóhelynek a két nagy Múzeum mellett működési engedélye, s az elmúlt években új, ma még működési engedéllyel nem bíró kiállítóhelyet is létrehoztak helyi önkormányzatok. 2 A jelen állapot szerint a Központi Bányászati Múzeum és a Magyar Olajipari Múzeum tartozik ebbe a támogatott körbe. 5
Az ország volt bányavidékein számos kisebb-nagyobb kiállítást tekinthetünk meg, amelyek a többségük természetesen lokális vonatkozásúak, a két országos múzeum azonban túlnyúlva a mai országhatárainkon a történelmi Magyarország bányászatának dokumentumait, tárgyait őrzi, s feldolgozás után bemutatja. 1989 előtt három, országos gyűjtőkörű bányászati múzeum működött az országban: a Központi Bányászati Múzeum, a Magyar Olajipari Múzeum, valamint az Érc- és Ásványbányászati Múzeum. Az elmúlt években jelentősen bővült a Központi Bányászati Múzeum feladatköre. Az ország számos pontján működű, fenntartó nélkül maradt bányászati tárgyú gyűjteményt és kiállítást a Központi Bányászati Múzeum olvasztotta magába: 6 új kiállítóhely (3 korábban önálló gyűjtemény) került a hálózatába. 3 Eredeti feladatkörével, állandóan bővülő gyűjteményével, új kiállítóhelyekkel működik a Magyar Olajipari Múzeum Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum a telkibányai múzeummal együtt a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat (továbbiakban: BAZ Megyei) tulajdonába, fenntartásba került. A rudabányai múzeum új neve BAZ Megyei Bányászattörténeti Múzeum, míg a volt telkibányai múzeumot az Abaúji Múzeum szervezetéhez kapcsolták. A jelenlegi helyzet annak nyomán alakult ki, hogy 2005-ben a kulturális minisztérium létrehozott egy szakmai bizottságot, a NKÖM illetékes államtitkárának vezetésével, azzal a feladattal, hogy készítsen javaslatot a fenntartó nélkül maradt múzeumok helyzetének konszolidációjára. A bizottság által összeállított jelentés, a részletes elemzéseket és megoldásokat tartalmazó határozati javaslatokkal a 2005. október 13-i államtitkári értekezlet elé került. Sajnos az ekkor benyújtott, s jóváhagyott javaslatokból nem sok valósult meg, a helyzetünk ex lex volta ezzel is magyarázható. Valószínűleg nagy lehetőséget vesztegettünk így el. Az elfogadott határozatok leglényegesebb pontja szerint az országos gyűjtőkörű szakmúzeumoknak rendezni kell a náluk őrzött gyűjtemények tulajdonjogát. Ennek előfeltétele a szakszerű műtárgyleltár, következménye pedig a KVI nyilvántartásába való bekerülés (lett volna). 3 A volt Mecseki Bányászati Múzeum 3 kiállítóhellyel, az Oroszlányi Bányászati Múzeum, a gánti Bauxitbányászat-történeti kiállítás /mely az Alumíniumipari Múzeumtól került át/, és a várpalotai Bányászati Múzeum. 6
Az állami vagyon kezelésének támogatására aztán lehet (lehetett volna) működési támogatást adni annak, aki valóban állami feladatot lát el: nevezetes megkötött vagyonkezelői szerződése van. Az összes országos gyűjtőkörű szakmúzeum közül jelenleg egyetlen, a Központi Bányászati Múzeum (illetve az azt fenntartó alapítvány) rendelkezik vagyonkezelői szerződéssel: 2002. szeptember 16-án került aláírásra. Az együttes fellépés lehetősége így esélytelenné vált. A bányászati múzeumok, kiállítóhelyek, gyűjtemények tulajdonjoga, fenntartása egyébként a két országos gyűjtőkörű múzeum tulajdon- és fenntartói viszonyai túl is igen színes. A bányászati múzeumok közül több megyei önkormányzati fenntartásban működik, ezekben az őrzött gyűjtemény a megyei önkormányzat tulajdona. 4 Több kisebb-nagyobb kiállítóhely működik városi, települési önkormányzati fenntartásban az önkormányzatok tulajdonában lévő gyűjteményekkel. 5 Vannak ezek között önálló, szakági gyűjtemények, 6 de jónéhány ilyen gyűjtemény a helytörténeti gyűjtemény részeként kerül bemutatásra. 7 Az elmúlt években sok nagyon különböző kvalitású új kiállítóhely is megnyílt, s ezek között jelentős magánfenntartású gyűjtemények és kiállítóhelyek is vannak. Kiemelkedik ezek közül a Miskolc-Mexikóvölgyben a MIKEROBB Kft. által kialakított és fenntartott bányászattörténeti kiállítás. A bemutatott múzeumok és kiállítóhelyek közül számos rendelkezik működési engedéllyel igaz ezek közül jó néhányban talán csak a dátum nem változott meg, ám sok új kiállításnak nincs működési engedélye, s a jelenleg hatályba lévő múzeumi törvény szerint esélye sincs arra, hogy valaha is kapjon. 8 Bányászati múzeumaink, kiállítóhelyeink, gyűjteményeink világa igen csak színes, s az elmúlt két évtizedben jelentősen átalakult. Ahhoz, hogy a mai állapotokat értelmezni tudjuk, érdemes kronologikusan áttekinteni a magyar műszaki és ezen belül a bányászati múzeumi hálózat kialakulását. 4 A fent már említett rudabányai múzeumon túl, ilyen a salgótarjáni múzeum is. 5 A legjelentősebb ezek közül a Tatabányai Múzeumhoz tartozó ipar-és bányászattörténeti skanzen. 6 Bányász Emlékház, Dorog, Rózsaszentmártoni Lignitbányászati Kiállítás 7 Bányászati Múzeum, Szászvár 8 A működési engedély kiadása, illetve megtartása olyan szigorú feltételrendszerhez van kötve, ami rendkívül aránytalan költségeket róna a fenntartóra. Annak, hogy van, vagy nincs működési engedély csak az állam által kiírt (NKA) pályázatok esetében van jelentősége: ide csak működési engedéllyel bíró múzeumok pályázathatnak. 7
A bányászati tárgyú múzeumok kialakulásának történeti áttekintése Ha a bányászat és a muzeológia formális összekapcsolásáról beszélünk, akkor az első valós, ma is érvényes eredménnyel bíró dátum 1952. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaktudománytörténeti Bizottsága 1952. január 23- án tartotta azt az ülését Budapesten, melyen a műszaki tudományok és a magyar bányászat kiemelkedő személyiségei voltak jelen, s a műszaki muzeológia, a műszaki emlékek védelme volt a főtéma. Faller Jenő, a bányászati muzeológia honi magalapítója ennél konkrétabb volt. Nemcsak az Akadémia falai között, de a szakma nyilvánossága előtt is kifejtette: sürgősen tenni kell a pusztuló műszaki emlékek megőrzésnek érdekében. A kutatómunka mellett szükségesnek ítéli meg az országos bányászati múzeum létrehozását is. 9 A magyar ipar-és műszaki múzeumok létrehozására azonban nem ez volt az első kísérlet. A 19. század elején, a nagyszombati egyetem Budára költöztetése kapcsán készült leltárban már voltak olyan modellek és makettek, melyeket oktatáson túl azért is őriztek, mert azok egy-egy már eltűnőben lévő iparághoz, a fogyatkozó manufakturális struktúrához kapcsolódtak. 1808-tól a Magyar Nemzeti Múzeumban ipartörténeti gyűjteményt hoztak létre, ennek mostoha sorsa azonban mintegy előrevetítette az ipari-műszaki tárgyú gyűjtemények hányattatásait. A Múzeum kinőve az alig néhány évtizede elkészült épületét 1870-es években az ipartörténeti gyűjteményét három részre osztva átadta azokat a Műegyetemnek, az Iparegyesületnek, illetve ez utóbbi által 1883-ban alapított Technológiai Iparmúzeumnak. Ennek tevékenységében azonban a kutatások kerültek középpontba, s ez súlytalanná tette, mint lehetséges múzeumot. A 19. század végén több nagy kiállítást is rendeztek Budapesten, illetve a hazai vállalkozások Európa több nagy kiállításán vettek részt. A millennium tiszteletére rendezett kiállítás számos később országos múzeum szintjére emelkedett közgyűjtemény alapjait jelentette. Nem így a műszaki múzeumoknál. Egyetlen kivétel ez alól az 1898-ban megnyitott Közlekedési Múzeum. A honi gyáripar, bányászat azonban nem tudta egybe tartani a kiállítás anyagát, s ez, ismerve a magyar bányászat legnagyobb akkori vállalkozásinak kiállítását, a 9 Bányászati Lapok 1952/1. 8
kiállított anyagok inventáriumát, pótolhatatlan veszteséget jelent. Ma már tudjuk, ez volt az utolsó alkalom arra, hogy a történelmi Magyarország legjelentősebb bányavidékeinek történetét dokumentáló anyagot egybe megmenthettük volna. A lehetőség azonban elveszett. A fantasztikus, igaz fából épült pavilonokat lebontották, a kiállított tárgyakat visszaszállították, s többségüknek nyoma veszett. Az országos hatáskörű ipari-műszaki múzeum létrehozásának ügye azonban nem került le a napirendről. A Múzeumot igaz, különböző néven többször is megalapították. A különböző névvel jelölt, sokszor csak lelkes magánemberek jóakaratából működő gyűjtemény sorsa furcsa, a magyar történelemhez illő véget ért. 1935-re úgy tűnt, hogy megoldódnak a gondok. Az akkor épp Magyar Műszaki Múzeum néven bejegyzett intézmény a MÁV tulajdonában lévő Délvasút Igazgatóság épületében kapott helyet, 1939-ig. Akkor a MÁV felmondta a bérleményt, s a Múzeum anyagát a Kassa visszatérte felett érzett hazafias lelkesedésben a kassai Vasútigazgatóság épületébe helyezték el. A háború után az anyag nagy része Kassán maradt, illetve onnan Pozsonyba került. A jószándékú kísérletek ellenére a II. Világháborút követő években a műszaki múzeum(ok) ügye megoldatlan volt. Bár a korábban már idézett 1952-es MTA Műszaktudománytörténeti Bizottsági ülésen is napirendre került a Pozsonyba került anyag. A Bizottság 24. számú határozatában szükségesnek ítélte a kormányok közötti megállapodást az anyag hazaszállítását illetően, 10 a megoldást nyilvánvalóan nem ez jelentette. 11 A műszaki múltunk megőrzését fontosnak tartó, elkötelezett tudósok hangjának hangsúlyt adott az, hogy a Magyar Népköztársaság ideológiai elkötelezettségében, a vas és acél országának gazdaságában a nehézipar s ezen belül a bányászat, központi szereplővé vált. 1954-ben Az Elnöki Tanács által kiadott 4. számú rendelet védelmet biztosított a műszaki emlékeknek, s ezzel egy, a szakemberek 1949 óta benyújtott javaslata kapott szabad utat. Még abban az évben a Minisztertanács rendeletben hozta létre a Műszaki Emlékeket Gyűjtő és 10 Néhány tárgyat kivéve a hosszas tárgyalások, s a vonatkozó jogszabályok ellenére sem került soha haza az anyag. 11 Jegyzőkönyv az MTA Műszaktudománytörténeti Bizottságának 1952. január 23-i üléséről. KBM dokumentumtár. 9
Nyilvántartó Csoportot, mely a csaknem két évtized múlva megalapított Országos Műszaki Múzeum alapjait jelentette. Az első hazai műszaki múzeum: a Központi Bányászati Múzeum megnyitása 1957. október 13-án délben, korabeli bányászatunk jeles személyiségeinek jelenlétében, megnyílt Sopronban a magyar bányászat országos gyűjtőkörű szakmúzeuma: a Központi Bányászati Múzeum. 10
I. ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKMÚZEUMOK 1. KÖZPONTI BÁNYÁSZATI MÚZEUM Hivatalos megnevezése: KÖZPONTI BÁNYÁSZATI MÚZEUM Minősítése: országos gyűjtőkörű szakmúzeum Működési engedély: M/b/17 1975. XII. 30. Felelős vezető: Dr. Kovácsné Bircher Erzsébet Elérhetősége: 99/312-667, 06-30-22-63-794 Fenntartója: Központi Bányászati Múzeum Alapítvány, elnök dr. Kovács Ferenc Fenntartó elérhetősége: 9400 Sopron, Templom utca 2. Címadatai: 9400 Sopron, Templom utca 2. Tel./Fax: 99/312-667, 99/339-902 Internetes elérhetőségei (web, e-mail): www.kbm.hu; info@kbm.hu Látogatható: egész évben, hétfő kivételével Április 1. - Október 31. 10-18 óráig, November 1. Március 31. 10-16 óráig Belépődíj: van teljes árú: 700 Ft kedvezményes: 400 Ft Látogatószám 2010-ben Sopronban: 20 068 fő Látogatók megoszlása Fizető látogató: 7806 fő Kedvezményes belépő: 5227 fő (diák, nyugdíjas) Felnőtt: 2579 fő Ingyenes: 12 262 fő A Központi Bányászati Múzeum összes látogatója 2010-ben 47 116 fő volt. Fizető: 19 696 fő Kedvezményes: 12 525 fő (diák, nyugdíjas) Teljes árú jegy: 7 171 Fő Ingyenes: 27 420 fő 11
Az intézmény bemutatása A múzeum első volt a hazai műszaki muzeológia azon intézményei közül, melyek a 4/1954. évi törvényerejű rendeletnek köszönhetik létüket. Annak a rendeletnek, mely a magyar történelem műszaki- és technikai emlékeinek, értékeinek védelmében született, s melynek kidolgozásában múlhatatlan érdemei voltak a Központi Bányászati Múzeum alapító igazgatójának, a magyar bányászati tudományok egyik kiemelkedő alakjának Faller Jenőnek. Neve sokak számára egyet jelentett a műszaki emlékek védelmezésével. Faller Jenő a bányászat mindennapi gyakorlatából az egyetemre kerülve élharcosa lett a hazai műszaki muzeológia megindításának, az ipari műemlékek védelmezésének. Számos fórumon fejtette ki erről véleményét. Elsőnek a Bányászati Lapok 12 1952. januári számában hívta fel a figyelmét az olvasóknak a bányászat-történeti kutatómunka szerinte elhanyagolt állapotára. Ebben a cikkben az elvégzendő feladatok között elsőként említette az országos bányászati múzeum felállításának a szükségességét. Az ágazati miniszter nevében levelet fogalmazott az ipari létesítmények vezetőinek, melyben a fellelhető műszaki vonatkozású műemlékek, berendezések, gépek, szerszámok, tervek, metszetek, leírások számbavételét és összegyűjtését javasolta. Az elmélet gyakorlattá 1954-től vált. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaktudománytörténeti Bizottságának tagjaként Faller Jenő előkészítője és egyik kidolgozója lett annak a 4/1954. évi törvényerejű rendeletnek, amelyben a műemlékvédelemről szóló, 13/1949. számú, törvényerejű rendelet hatályát terjesztették ki a műszaki kultúra épített emlékeire, tárgyaira. A bányászati múzeum ügyében a következő lépést az MTA Bányászati Főbizottsága tette azzal, hogy egy 1955. június 21-én hozott határozatával jóváhagyta a bányászati múzeum megalapítását, egyben kijelölte a szükséges munkák elvégzésre azt a négytagú intézőbizottságot, 13 melynek a gondolatot sugalló és megfogalmazó Faller Jenő is természetesen tagja lett. 12 Megnyílt a Központi Bányászati Múzeum Bányászati Lapok 1957/12. 635-639. 13 A bizottság tagjai voltak: Szilágyi István, a Művelődésügyi Minisztérium Műszaki Emlékeket gyűjtő csoportjának vezetője, Alliquander Ödön, Péczely Antal és természetesen Faller Jenő. Bányászati Lapok, 1957/12. 638.p. 12
A Főbizottság javaslata szerint a múzeum fenntartására a szakminisztériumnak kell az anyagi alapot biztosítani, mely múzeumot egy országos politechnikai múzeum felállítása után is ésszerű fenntartani. 14 A múzeum épületét a város biztosította a Templom utca 2. szám alatti Esterházy palota átengedésével, melyben 1945. után előbb kórház, majd internátus működött. A múzeum anyagának gyűjtését Faller Jenő irányította. A múzeum gyűjteményének megalapozásban jelentős hányadot tett ki a Bányamérnöki Kar muzeális értékű tárgyainak összegyűjtése, az egyetemi fejlődéstörténeti gyűjtemény beolvasztása. A kor kiemelt figyelmet élvező iparágának múzeumát fényes külsőségek között nyitotta meg Czottner Sándor miniszter. Ő is, csakúgy mint valamennyi felszólaló a tudományt, a technikai fejlődést ünnepelte beszédében, természetesen az 1957-es esztendőben elvárt és kiszabott keretek között. Szó esett az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségéről, a Szovjetunió tudományos eredményeiről, a szocialista nevelés és a társadalmi haladás összefüggéseiről. Az ünnepség azonban a sok politikai szónoklat ellenére kedves emléke maradt mindenkinek, aki részt vehetett rajta. Jó néhány akkori egyetemista emlékszik vissza meleg szívvel arra, mikor történelmi bányászöltözékbe öltözve díszőrséget állva várták az illusztris vendégeket. Fontos beszédet mondott a megnyitón az alapítónk is. A szokásos és kötelező köszönetek tolmácsolása után beszédében kijelölte a múzeum jövőbeli útját is. Sajnálatosan hamar, 1966-ban bekövetkezett haláláig az általa megszabott úton haladt a múzeum. Szisztematikusan gyűjtött, s épített szakmai kapcsolatokat. A Központi Bányászati Múzeum törzsanyagának jelentős, legértékesebb része az ő igazgatása alatt került múzeumunkhoz. Az 54 éves múzeum szervezete és működése Múzeumunk kiállításainak területe, gyűjteményének nagysága ma, 2011-ben sokszorosa annak, amit alapítóink 1957-ben megnyitottak. A változások némelyike stratégiai döntés, más kényszerek szülötte. Az alapítást követő években nem sok jel mutatott arra, hogy a múzeum működésében alapvető változások következhetnek be. Faller igazgató úr halála után előbb Vendel Miklós akadémikus, majd Gyulay Zoltán egyetemi tanár, illetve Molnár László bányamérnök 14 Javaslat a Központi Bányászati Múzeum létesítésre. KBM. Dokumentumtár. 13/ 1957. 13
irányították az intézményt. Az 1970-es évek második felében a múzeum épületét a magyar bányászat támogatásával példamutató módon felújították. A Központi Bányászati Múzeum soproni épülete ma is egyike a belváros legszebb épületeinek. Az elmúlt évek a legnagyobb változását bizonyos a kényszer hozta a múzeumunk életében. A bányászat háttérbe szorulásával, a 1990-re fenntartó nélkül maradt a múzeum, a megmentésére akkor létrehozott alapítvány az, amely a mai napig is jogi kereteket biztosít működésünknek. A Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kiemelten közhasznú besorolású, kuratóriumának Dr. Kovács Ferenc akadémikus a vezetője, míg a Felügyelő Bizottságát Németh György bányamérnök vezeti. A Központi Bányászati Múzeum az elmúlt évtizedben számos díjat nyert soproni, 2000- ben PHARE támogatással megrendezett kiállításával. Ma ott egy korszerű, látogatóbarát kiállítás várja a látogatókat. 15 A Központi Bányászati Múzeum kiállításai: A barokk palota előtere a múzeum időszaki kiállításainak egyik helyszíne. 15 A kiállítás teljes feliratozása négy nyelven: a magyar mellett németül, angolul és szlovákul olvasható. A kiállítás megtekintéséhez a látogatók e-guide -ot vehetnek igénybe. Ez az elektronikus vezető a látogató ritmusához igazodva ismerteti a kiállítás anyagát. 14
Gőzerő Kiállítás Az épület freskókkal díszített nagytermében a magyar bányászathoz kapcsolódó képző-és iparművészeti alkotásokat láthatnak a vendégek. Feszty Árpád: Bányaszerencsétlenség A magyar bányászat három meghatározó dátumát bemutató freskóval díszített teremben a Kárpát-medence ásványait és bányakincseit mutatjuk be. A teremben látható az 1900-as Párizsi Világkiállításra készült, Selmecbánya ezüstbányáinak bonyolult vágatrendszerét bemutató háromdimenziós üvegtérkép. Ilyen jellegű térképből ma már csak három ismert Európában 15
A következő termek a magyar bányászat történetét mutatják be, az alábbi kiállítási egységekben: A Kárpát-medence bányászata az ókortól a magyar államalapításig Az Árpád-házi királyok uralkodásának bányászati emlékei Bányászatunk az Anjou-kortól a török megszállásig A középkori magyar királyság jövedelmét meghatározó montanisztika, pénzverés Selmecbánya az alapítástól a 19. századig Az Alsó-és Felsőmagyarországi Bányavárosok Szövetsége A Thurzó-Fugger vállakozás Erdély-és a Partium bányászata Az ipari forradalom hatása a magyar bányászatra A nagyipari bányászat kialakulása a kiegyezéstől az államosításig A széncsaták, a vas- és acél országa A magyar bányászat leépítése, szerkezetváltás Az első emelet két festett szobája a múzeum nagy értéke. Ezekben a termekben a bányászati és kohászati felsőoktatás történetét, illetve a bányászattörténetünkhöz kötődő legjelesebb dokumentumokat, könyveket mutatjuk be. 16
Az épület földszintjén két nagy tematikus blokk látható: A bányaművelés és a termelés története: a őskortól a nagyipari bányászatig Diorámák, 1: 1 arányú makettek, működő modellek A bányászati technika fejlődése a taposókeréktől a XX. század bányászatáig Múzeumunk legújabb, s egyben a gyermeklátogatóink között legnépszerűbb kiállítása az Élménybánya, melyet a Reneszánsz Év keretében a Műszaki Örökség Program támogatásával hoztunk létre. Az interaktív kiállítás több bányagép leegyszerűsített, nagyméretű, mozgatható modelljét, múzeumi mozit, gyermekfoglalkoztató teret tartalmaz. 17
Központi Bányászati Múzeum legnagyobb gyűjteményi fondjai A múzeum anyaga a Magyar Állam tulajdona, leltározása a törvényi előírásoknak megfelelő, naprakész. Egyedileg beleltározott technikatörténeti tárgyak Történeti Fotótár Adattári Fotótár 18
Történeti Dokumentumtár Múzeumi Adattár Történeti- és Szakkönyvtár Digitalizált és hagyományos Filmtár (1930-1960 közötti időszakból) A múzeum az elmúlt évtizedben számos kiadványt jelentetett meg, önállóan, s társkiadókkal együtt. Tanulmánykötetet jelentettünk meg a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére, az 1950-es évek bányászatáról- és a bányászathoz kapcsolható koncepciós perekről, az 1956-os forradalom bányászati vonatkozásiról. Forráskiadványunk két kötetben Bél Mátyás bányavárosi leírásait tartalmazza. 2003-ban részt vettünk az egyik legnagyobb európai bányászattörténeti kutatásban. A bányászat emlékezete Európa kulturális identitásában címmel 5 ország (Anglia, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Románia) kutatóival együtt végeztünk a CULTURA 2000 program támogatásával alapkutatást. A múzeum kiadványaiból, archivált anyagaiból, digitalizált filmtárából ingyenesen lehet letölteni, illetve rendelni a www.kbm.hu honlap segítségével. Az elmúlt években jelentős múzeumpedagógiai programokat indítottunk el Sopronban, illetve Pécsett az NKA, illetve a TÁMOP pályázati segítségével több ezer iskolás vett részt múzeumpedagógiai foglalkozásainkon, melyek a 2011-es évben is folytatódnak. Az elmúlt években jelentősen megnőtt a múzeum. Fenntartó nélkül maradt bányászati kiállítások, gyűjtemények, múzeumok kerültek a Központi Bányászati Múzeum szervezeti keretébe. A gánti Bauxitbányászati Kiállítás, az oroszlányi és a Mecseki Bányászati Múzeum beolvadásával létrejött hazánk egyik legnagyobb technikatörténeti gyűjteménye és kiállítása. Ma a Központi Bányászati Múzeum leltárkönyveiben több mint 10 000 egyedileg leltározott tárgy található, melyek között épp úgy található aknatorony, mint középkori munkaeszköz, hatalmas fejtőgép és türelempalack. Az intézmény összesen 6 kiállítást működtet, ezeken 4473 tárgy látható, 3360 m² beltéri, 1730 m² földalatti és 18 890m² szabadtéri kiállításon. A kiállításokat évente 70-80 000 látogató keresi fel. Hasonlóan a soproni állandó kiállításhoz filiáléinkban is jelentős fejlesztések szolgálják a magyar bányászati muzeológia ügyét. Újra rendeztük a gánti Bauxitbányászati Kiállítást, az Oroszlányi Bányászati Múzeumhoz új részeket csatoltunk, a Mecseki Bányászati Múzeum megmaradt történeti anyagából új 19
kiállítást nyitottunk, a pécsi Földalatti Bányászati Múzeum rekonstrukciója pedig jelenleg folyik. Számos tervünk közül a két legjelentősebb az oroszlányi múzeumnak a teljes és újszerű átépítése, illetve a pécsi kiállítások XXI. századi szintű felújítása. A felsorolt munkákat pályázatokon nyert támogatásokkal, illetve a múzeum munkáját támogató adományok segítségével tudtuk megvalósítani. A múzeum zenepavilonja a Bástyakertben 20
Szakmai értékelés A Központi Bányászati Múzeum a magyar bányászattörténet kiemelkedő intézménye, működése méltó az alapítók 1957-ben lefektetett céljaival. Az elmúlt 53 év alatt három állandó, több száz m²-es kiállítás készült itt, a legutóbbi 2000-ben, a PHARE CBC program támogatásával. A kiállítás négynyelvű. A múzeum szakmai működését az elmúlt évtizedben több díjjal és kitüntetéssel is honorálták: 2001-ben az új állandó kiállítást, a múzeum nemzetközi szakmai munkáját az ICOM az Év Múzeuma pályázaton külön díjban részesítette. 2003. szeptemberében a Magyar Turizmus Zrt. által alapított Vendégbarát Múzeum díjban részesült. Az elmúlt év szakmai fejlesztései a múzeumpedagógia, közönségkapcsolati munkára összpontosultak. Pályázati támogatással múzeumpedagógiai teret: Élménybányát alakítottak ki, melynek létrehozása, működtetése ma már tanagyag a muzeológus képzésben. A múzeum az elmúlt 10 évben 16 könyvet jelentett meg, tanulmányköteteket, forráskiadványokat. A múzeum az ún. törzsgyűjteményi anyagának adatai on-line formában elérhetők a kutatók számára. A több mint 20 000 darab itt őrzött műtárgy adatbázisának, a történeti fotótárnak, a dokumentumtárnak teljes kutathatósága biztosított. Időszaki kiállításai iránt igen jelentős az érdeklődés: az elmúlt év végén megnyílt, GŐZERŐ kiállítást két hónap alatt közel 10 000 látták. Fejlesztési javaslatok A Központi Bányászati Múzeum soproni kiállításnak fő fejlesztési iránya az interaktivitás javítása. Ma már a múzeumoknak olyan kínálati piacon kell megjelenni, ahol az információkat egy hagyományos múzeumi kiállításnál jóval fogyaszthatóbb módon tálalják. A terv az, hogy a ma is kiállított maketteket a látogatók által működtethetővé váljanak, így téve könnyebbé a bányagépek működésnek elveit. Kiemelt figyelmet fordítanak a digitalizálási programra, mely a teljes, papíralapú gyűjtemény kutathatóságát emeli, s egyben hozzájárul az állagmegóváshoz. Kapcsolat a bányász-hagyományok őrzőivel: A Központi Bányászati Múzeum országos működése miatt gyakorlatilag a teljes országban kifejt hagyományőrző és a múlt emlékeit őrző tevékenységet, támogatja azt. A múzeum konkrét tevékenysége az állandó kiállítás fenntartása mellett tematikus 21