Bevezetés A két részre osztott könyv egy olyan gyakorlati folyamatot javasol, melynek alapjai a grafikai tervezés és az elektronikus könyvkiadás alapjaihoz nyúlnak vissza, az elsô részben szólunk róla, hogy késôbb mind ez központosuljon, a második részben, egy tagolt, kiadói projekt gyakorlati megvalósításában, mely az Adobe Illustrator-t veszi alapul, ami egyike a legismertebb és legsokoldalúbb szoftvereknek a reklám és kiadványgrafika területén. Work in process-ként emlegetve, a kötet második részében tárgyalt projekt gyakorlati képet ad a grafikai és kiadói tervezés több megközelítésérôl, kezdve cégek logoinak megtervezésével és megvalósításával, a cégek összképének részét képezô névjegykártyákon, fejléces borítékon és levélpapíron át, a valódi, és sajátos kommunikációig, melyek elôre láttatják a tájékoztató anyagok, és szórólapok kialakulását. Egy teljes körképet adunk arról az eszközrôl, ami a grafikai tervezést az elektronikus könyvkiadás gyakorlati megvalósításává alakítja át.
ALAPOK
Alapok Egy idô óta a grafikus és könyvkiadói tervezés során már alkalmazzák a digitális technológiákat, nem csak a sajtó számára, különféle kommunikációs anyagok készítéséhez. Egyszerû használatuknak és annak a végtelen kapacitásnak köszönhetôen, amit az informatikai eszközök a grafikus operátorok, és kiadványszerkesztôk számára biztosítanak, a grafika egyre szélesebb körû teljesítménnyel rendelkezik, egészen a grafikus tervezô munkájának újraértelmezéséig, hasonlóvá téve azt sok szempontból a hírközlés szakértôinek a munkájához. A logo elkészítése, egy cég, termék, vagy termékcsoport bemutatása, csak úgy, mint egy könyvsorozat vagy egy újság kiadói jellege, mind eredményei egy komplex tervezôi útnak, ami a technikai eszközök használata során a gyakorlottsággal ötvözi a pszichológia, a szemiológia, a kommunikáció tudományát, valamint azt a fajta fejlett érzékenységet és megfigyelési képességet, ami a minket körülvevô univerzum vizsgálatához szükséges. A könyv elsô részében megpróbálunk megvizsgálni néhányat ez utóbbi jellemzôk közül, a pszichológia és a kommunikáció tárgykörébôl, a második részre hagyva a technikai és operatív jellemzôk vizsgálatát.
Egy grafikai termék születése Ha a lényeget szeretnénk megtudni, mondhatnánk, hogy a grafikus tervezô munkája a látó-kommunikáció: feladata az, hogy egy céghez, termékhez vagy egy hírhez kapcsolódó üzenetet továbbítson a közönségnek, amelyet ô megcélzott. (A technikai zsargon gyakran használja a target kifejezést). Mind ez elôször nem tûnik túl komplikáltnak, de a valóságban annál inkább, mert meg kell érteni egy olyan rendszert, ami képes párosítani a mûködésbeli (például a megfelelô hírszolgáltató eszközök kiválasztása) és érzelmi (a megfelelô grafikai nyelvezet kiválasztása) szempontokat. Az új média szakértô és designer, Donald Norman, miután hosszan gondolkodott az érzelem, és funkció a használati tárgyakon összpontosuló összefüggésein, olyanokban mint például a hírközlô eszközök, saját gondolatait a attractive things work better (az esztétikus dolgok jobban mûködnek) fordulattal foglalta egységbe. A tervezô - nem csak a grafikusé - munkája: esztétikummal ellátni a dolgokat. Általában ez egy képzeletalkotó eljárással történik, melyet hat különbözô szakaszra bonthatunk: analitikus fázis, kreatív fázis, szintézis és fejlôdés, produktív fázis, kivitelezési és ellenôrzési fázis. 1. Analitikus fázis: ennek során el kell dönteni, hogy mit, hogyan, honnan, mikor és kinek szól az Üzenet. 2. Kreatív fázis: az elôzô szakaszban meghatározott információk analizálása és tanulmányozása (briefing)
3. Szintézis és fejlôdés: kezdetleges magyarázó levonat, és megszerkesztett szöveg elkészítése. Az üzenet ellenôrzése a briefing utasításai szerint. Technikai kiegyenlítés a kommunikációban érdekelt összes média szerint. 4. Produktív fázis: a végleges layout elkészítése. Az ügyfél jóváhagyása. 5. Kivitelezés: a nyomda részére levonatok készítése. 6. Gyártásellenôrzés: a végeredmény jóváhagyása és újabb ellenôrzés. Az analitikus fázis pontosan, és félreérthetetlenül meghatározza a továbbítandó üzenet típusát, és azon médiák típusait, melyekhez fordulni szeretnénk. A lehetséges legjobb eredmény elérése érdekében, egy briefing elnevezésû technikát alkalmazunk, mely számos találkozót eredményez a tervezô, és az ügyfél között, azért, hogy megelôzzünk bármilyen hibát, mely megakadályozhatná esetleg a további szakaszok elérését, valamint a végeredményt. A kreatív valamint a szintézis, és fejlesztés szakasz során a figyelem a briefing utasításai szerint az üzenet átláthatóságának folyamatos ellenôrzésére, és a hírszöveg technikai lehetôségére irányul, a választott médiaeszközök tükrében is (pl. egy logo olvasható kell, hogy legyen, továbbá meg kell, hogy tartsa saját appeal-ját akár egy reklámban, akár egy plakáton, televíziós animáción, a weben..) A produktív fázis során a munka lényegében a hatékony finish layout elkészítésében koncentrálódik, ami nem más, mint a végtermék hû másolata, amelybôl legalább annyit kell készíteni, amennyi a közzététel céljából elôzôleg kiválasztott médiák száma.
Amikor megvan az ügyfél jóváhagyása, áttérhetünk a kivitelezés fázisára, mely során elkészülnek a nyomda és a videó számára a szerkesztett anyagok, valamint folyamatosan ellenôrzésre kerülnek a különbözô gyártási fázisok, hogy végül biztosíthassuk a termék kiváló minôségét, ami a nagyközönség elé kerül. Az utolsó ellenôrzés, ha a gyártási folyamat minden szükséges lépése kellô figyelemmel lett elvégezve, lehetne akár egy proforma mûvelet is, gyakran újabb kommunikatív beavatkozások programozása miatt fontos. A visual Általában minden grafikai és/vagy kommunikációs projekt a visual-on alapul, vagyis azon az eljáráson, ami, egy sor egyre pontosabb vázlat és terv elkészülte után, a végleges layout-ot eredményezi. A visual mûvelet lépései nem egyszerre végzôdnek, és gyakran egy olyan folyamatról van szó, melyet többször kell megismételni, hogy elérjük az optimális megoldást. Mindazonáltal általában az ötlet vázlatának ez a része, melynek pontos célja az, hogy személyre szabja a nélkülözhetetlen elemeket, leredukálva az információfelesleget, és egyre nagyobb figyelmet kölcsönözve az egyes elemek közötti egyensúlynak. Ezek olyan mûveletek, melyek esetében a tipográfiai elemek kompozíciójának pontos ismeretétôl nem lehet eltekinteni, hogy megmaradjunk a nyomdai grafika tárgykörében, melyet ez a kötet tárgyal (1. Ábra).
1. Ábra A tipográfiai szedés A tipográfiai szedés általában két összetevôbôl áll: a szöveg, és a képek. A két összetevô harmonikus elegye kelti életre a grafikai projektet és/vagy a tördelést: az egész eredeti anyagot, a szöveget, és az illusztrációkat figyelmesen kell megvizsgálni, hogy megértsük az egyes részek közti egyensúlyt, rendet és összhangot. A grafikus feladata éppen az, hogy közvetítô legyen a megbízó és/vagy szerzô és a közönség között, pontosan elôkészítve az anyagot, valamint, hogy megfelelô technikák alkalmazásával, még kellemesebbé tegye a kommunikációt és az üzenet különféle tartalmának értelmezését.
Bitmap és vektor grafika A grafika egyike azon szektoroknak, ami elérte az informatikai alkalmazások terén a maximális fejlôdést. Nagy része a nem rég még kézzel végzett mûveleteknek ma már a kereskedelemben kapható programok használatával elvégezhetô, olyannyira, hogy a komputerizált grafika nélkülözhetetlen eleme bármilyen közlemény elkészítésének, a reklámoktól a videografikus és fotografikus eljárásokig. De szét kell választani a különbözô grafikus szoftvare-ek által feldolgozott képek típusát és fôbb jellemzôit: Bitmap képek Egy bitmap kép (szó szerinti értelmében: mátrixpontok) különbözô színû, a lapot befedô, pontocskákból áll össze. Pl. egy bitmap képpel írt vonal, kellôképpen felnagyítva, úgy néz ki, mint ha sok kis pont egymás mellé lenne helyezve szétterítve, pl: Paint-ben (2. Ábra). 2. Ábra
Annak ellenére, hogy a bitmap típusú képek fôleg a fotográfiai feldolgozás során, ahol a rendelkezésre álló képek egyetlen tipológiáját alkotják, valamint Web lapok készítésénél kerülnek felhasználásra, léteznek programok bitmap képek elkészítésére a kézi rajzolásnál is. Ezek olyan programok, melyeknek használata általában néhány különleges grafikai szükséglettel behatárolódik, mint pl. olyan képek esetében, melyek virtuális díszletet mutatnak be a fotórealizmus, vagy a festôi felidézés jegyében. A legismertebb és legkedveltebb a fotográfiai feldolgozás, és a bitmap képkészítés programjai közül bizonyosan az Adobe Photoshop (3. Ábra). 3. Ábra Vektorképek A vektorképet nem úgy ismerjük, mint ponthalmaz, hanem speciálisan csomóknak nevezett pontok, valamint egy sor matematikai szabály a tárgy geometriai megjelenítéséhez (4. Ábra).
4. Ábra Egy vektorképet, lévén, hogy matematikai objektumokkal kerül megjelenítésre, könnyen lehet, (a bitmap képpel ellentétben) módosítani, újradimenzionálni, fokozatosan csökkenteni, görgetni, egészében vagy részeiben. Ezért sok, a képek kézzel történô elkészítésének eszköze fokozatosan a vektorképek tipológiája felé orientálódik. A vektorgrafika legismertebb programjai közül megemlíthetjük a Macromedia FreeHand-t, az Adobe Illustratort, és a Corel- Draw-t. Általában minden vektorgrafikai program optimális eszközöket ad mind a tördeléshez, mind a szövegszerkesztéshez is. Képek elõkészítése a nyomda részére Fôleg bitmap formátumú képek esetében kell nagyon odafigyelni arra a tényre, hogy a legjobb eredmény elérése érdekében a
képeket két dologra kell alaposan elôkészíteni: megfelelô felbontást alkalmazni, és, színes képek esetében, beállítani a CMKY formátumot. Az otthoni vagy irodai nyomtatók használata során nyomtatáskor azt nyomtatjuk ki, amit a képernyôn is látunk. Ezzel ellentétben a film, és az ofszet nyomtatás szalagjait alkotó képegységek minôségi jellemzôkkel rendelkeznek, és döntôen más nyomtatási módszerekkel kerülnek kinyomtatásra. A felbontás A képek optimális nyomtatási minôségének elérése érdekében minimum 300 dpi felbontással kell, hogy rendelkezzenek (ellentétben azokkal, amit a képernyôn megjelenítettünk, és saját használatra nyomtattunk, amikhez elég a 72 dpi felbontás is). Még a bitmap képek tördelésbe vagy kiadványba való bevitele elôtt mindenképp meg kell bizonyosodnunk, hogy a fotókezelô program megfelelô felbontásban mentette-e el ôket. Ezért jobb, ha minden képet.tif formátumban mentünk el, a legjobb minôség érdekében: az olyan formátumok, mint.jpg,.gif,.png, annak ellenére, hogy az Interneten történô használathoz tökéletesek, a kép minôségét ronthatják, az arányok megtartása érdekében. Ha a minôségromlás a képernyôn megjelenítve ugyan elenyészô, nem lesz ez másként akkor sem, ha a szaknyomda számára készül. A professzionális képszerkesztô programok egyszerûen és azonnal döntenek a kép felbontásáról (5. Ábra).
5. Ábra De figyelem, mindig meg kell bizonyosodni arról, hogy induláskor a kép minôsége optimális legyen. A kép megjelenítésének pillanatában, pl. scannerrel, a nyomdai megjelenítéshez optimális értékeket kell beállítanunk. Az eredeti kép felbontásának megnövelése nem elég, nem garantálja a pontosságot a végeredményben. A színes nyomtatás Színes grafikai projekt esetén, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szaknyomda egy a négyszínnyomáson alapuló eljárást alkalmaz, azaz egy mind a négy a nyomtatás során használt alapszínre egy-egy különálló filmet nyomtat: Cyan, Magenta, Yellow és black (CMYK). Ha egy színes képernyôn megjelenített képet viszünk a nyomdába, az RGB modell használatával, az úgy fog megjelenni kinyomtatva, mint ha egy lépcsôzetes szürke kép lenne. Ebben az esetben is át kell alakítanunk a képet CMYK formátumba, mielôtt bevisszük azt tördelésünkbe.
Egy másik, nélkülözhetetlen, rendelkezésre álló funkciója a képszerkesztô programoknak, hogy lehetôvé teszik a képek átalakítását négyszínnyomásra (6. Ábra). 6. Ábra Túl a négyszínnyomáson A négyszínnyomást alkalmazó nyomtatási eljárás során nyerhetô színskálának vannak hátrányai: gyakorlatilag lehetetlen meghatározni néhány színt és csillogást, mint pl. az aranyszínek, és általában a metálszínek, nem garantálható a következô nyomtatásokon a színek komplett hûsége (gyakran még az adott nyomtatás során sem); gondoljunk arra, hogy milyen lenne a Coca Cola logo a hagyományos piros, valamint az IBM a kék nélkül. Ezekben az esetekben lehetôség van a kontraszt nélküli színek alkalmazására.
A kontraszt nélküli szín egy speciális festékkeverék, amit adalékként használhatunk a négyszínnyomás festékeihez. Minden kontraszt nélküli szín használata egy külön szalagot igényel a színes nyomtatás lenyomatához. Ezért általában csak akkor alkalmazzák a kontraszt nélküli festékeket, ha a szöveg kevés színt igényel (kevesebb, mint négy), és ha a színhûség alapfontosságú, vagy, ha mind ez nem érhetô el négyszínnyomással. Hogy egy tipikus példát említsünk, pl. a kontraszt nélküli színeket használjuk adalékként a négyszínnyomás színeihez, amikor egy cég logojának pontos színét szeretnénk visszaadni egy éves beszámolón, vagy naptáron, mely tartalmaz színes képeket is. A kontraszt nélküli színeket általában több gyártó katalógusából választjuk ki, melyek közül világszinten legismertebb a Pantone csoport. Ezen katalógusok közül nagyon sok már megtalálható a grafikus tervezés és tördelés programjaiban lévô színmodellek között, de ôket monitoron alkalmazni nem ajánlott: az lenne az ideális, ha saját grafikai szervizünktôl vagy nyomdászunktól kérnénk, hogy tekintse meg ô az egyes gyártó cégek katalógusait. Egy Pantone színkatalógus kontraszt nélküli színekre: (7. Ábra) 7. Ábra
Az oldalformátumok Egy nyomdai projekt során általában nem szabad figyelmen kívül hagyni az oldal formátumának pontos meghatározását, mely szerint ki lesz nyomtatva a kiadvány. Egy oldal vagy publikáció formátumának, azokon a tervezô által meghatározott esztétikai kritériumokon kívül, alkalmazkodnia kell a kereskedelemben fellelhetô formátumokhoz, hogy megelôzzük a hasztalan pazarlást. A legismertebb formátumok között megtalálhatóak a 64x88 cm-es (Négyszeres protokoll), és a 70x100 cm-es (Dupla, mellyel több standard méretû plakát kerül megvalósításra). Gyakran ezeket a formátumokat nem használják egész oldalak meghatározására: összehajtva, elvágva ôket elérhetô a megfelelô osztó (heted, tizenhatod, harmincketted), melyeket bizonyos határidôs publikációk elkészítésénél használunk. Az UNI formátumok A szabványformátumok, amik mára már utat törtek maguknak, olyannyira, hogy a kiadók valódi, és saját rendszerüknek tekintik azt, megakadályozzák a pazarlást, mivel ezek a formátumok az osztók és a többszörös alapelvén alapulnak, úgy, hogy a méretek megváltoztatásával is megmaradnak az arányok, minimális pazarlás nélkül. Az ilyen kritériumoknak megfelelô formátumokat 170 évvel ezelôtt a fizikus Lichtenberg dolgozta ki: megállapította, hogy egy papírlap, melynek oldalai úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a négyzet egy oldala, és annak átlója, a nagyobb oldal megfelezése által, olyan formátumot nyernek, melyben az oldalak viszonya állandó marad.
Mint az UNI formátumok egyik alappéldája, kiválasztottunk egy lapot, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, és a felszíne 1 m 2 : a lap oldalai: 841x1189 mm, mely a mindenki által ismert A0 formátumnak felel meg. Ez a kiindulási alapja az A standard formátumoknak, melynek osztóit a leghosszabb oldal megfelezésével kapjuk. Az A sorozat formátumait grafikai termékekhez használjuk, mint pl. levélpapírok, könyvek, hirdetmények vagy röpiratok A C formátumok, arányban az A formátumokkal, az A sorozat termékeit tartalmazó papírgyártás-technikai termékek csomagolására szolgálnak, mint nyilvántartó lap És végül vannak a B formátumok, arányban a C formátumokkal: a C sorozat termékeit tartalmazzák. Így egy A4-es formátumú levél, anélkül, hogy összehajtanánk, elfér egy C4 formátumú nyilvántartóban, és ez utóbbi egy B4 formátumú borítékban. A szám, ami a formátumok betûi mellett helyezkednek el, azt jelzi, nemzetközi megállapodás eredményeként, hogy a 0 számú lapot hányszor kell vágni, hogy megkapjuk a kívánt formátumot. Az A0 formátum egy derékszögbôl áll, 1 m 2 felszínnel. A hosszú oldal egyenlô a négyzet rövid oldali átlójával (8. Ábra). 8. Ábra
Az UNI formátumokat úgy kapjuk meg, hogy megfelezzük egyenként a felsô formátum hosszú oldalát, így tökéletesen arányos marad (9. Ábra). 9. Ábra A mértékegységek A nyomdaiparban, szélesebb körben a grafika területén, különféle mértékegység rendszerek használatosak. A legismertebbek pl. Olaszországban: a tizedes rendszer (mm), és a tizenkettedes, más néven Cicero, vagy Didot, pontokra, és vonalakra osztva. A tizenkettedes rendszerben egy vonal 12 pontnak, és 4,512 mmnek felel meg (vagyis minden pont 0,376 mm). A pontokat általában a kisebb méreteknél használják, olyanok mint a betûk mérete, vagy a vonások vastagsága; a sorok, és a milliméterek viszont nagyobb méretek méretezésénél használatosak, mint az oszlopok szélessége, az oldalak hossza, és vastagsága Egyéb mértékegységek fôleg az angolszász országokban használnak, mint a hüvelyk; a sor 1/6 hüvelyknek felel meg (vagyis 4,217 mm-nek); a pont pedig 1/12 sornak (vagyis 0,351 mm).
A betûk A nyomtatott betûk (vagy fontok) rajzolásának fôbb tulajdonságai a szár erejében, a befejezések jelenlétében, és ezek rajzolásában rejlenek. A szárak vastagsága lehet nagyon világos, világos, sötétebb, vagy sötét. A befejezés két csoportra bontja a csoportokat: serif, vagy sans serif. A betûket a következô típuscsoportokra bontjuk: 1. pálcika, etruszk, groteszk, ezek nem rendelkeznek sherif-vel, és száruk vastagsága egyforma 2. egyiptomi; száruk egyforma vastag, a serif derékszögû, melyeknek vastagsága azonos a száréval, vagy valamivel nagyobb; 3. antik római, van száruk (vékony, és vastag vonalak), a serif háromszög alakú, a szárnak megfelelôen, a kerek betûk (a,o,p,e ) szárai kötelezô érvényûek; 4. modern római; a serif vízszintes, nem vastag, azonos a világos szárakéval, a szárak kontrasztosak, a kerek betûk szára függôleges; 5. gótikus és középkori; tipikusan német betûk, de nehezen olvashatóságuk miatt ritkán használatosak; 6. angol, és kézírás; az antik kancelláriai írásokból lettek kifejlesztve, száraik erôsen kontrasztosak; 7. fantázia; osztályozhatatlan csoport, az 1880-as években terjedtek, de nem túl népszerû, amiatt, hogy köztük nehezen találunk olyan esztétikailag is tökéletes elemeket, melyek könnyen olvashatóak is. A fontok csoportjai: baston, (etruszk, és groteszk), egyiptomi, antik római, modern római, gótikus (és középkori), angol (és kézírás), fantázia (10. Ábra).
10. Ábra A betûk kiválasztása Általában de fôleg annak, aki elôször teszi végignézni egy betûgyûjteményt, meglehetôsen nehéz mûvelet. A betûk kiválasztása bizonyos fiziológiai faktoroktól függ könnyed olvasás, egyensúly a szavak, és az oldalak megszerkesztése során-, mind pedig pszichológiai faktoroktól egyéni ízlés, szokások, tetszés. Mind ez azért van így, mert az írásnak nem csak az a funkciója, hogy üzenetet továbbítson, hanem az is, hogy önálló kép alakuljon ki segítségével. Bármelyik mellett döntünk is, mindig elsôdleges kell, hogy legyen az olvashatóság szempontja. Sok betû csak kisebb méretben szép, és olvasható, míg mások viszont csak nagyobb méretben. Ezen kívül egy szép, és olvasható betû, ha nem megfelelôen van elhelyezve az oldalon, rondává, és érthetetlenné is válhat. Fôleg az olyan írás tekinthetô jól olvashatónak, melyet akkor is képesek vagyunk elolvasni, ha letakarjuk a kis betûk alsó felét; egy csak nagybetûkbôl álló szöveg olvasása nagyon nehéz, amit abból is láthatunk, hogy, ha letakarjuk az alsó részüket, és úgy próbáljuk kiolvasni.
A seriffel rendelkezô betûket fôleg nagyon hosszú szövegekhez ajánlott használni, nagyon kis korpusszal, mert az olvasás követi a betûk alapját képezô seriffek által kialakított ideális vonalat. Mindenképp kerülni kell különbözô betûk alkalmazását egy szövegen belül. Szövegrészek vagy címek kiemelésére használhatóak a méret, a betûstílus (félkövér, dôlt). Rácsok és kosarak a tördeléshez Mikor hozzálátunk egy grafikai projekt megvalósításához, fôleg, ha nagyobb terjedelmû, pl. egy katalógusról, vagy tájékoztató kiadványról van szó, nagy figyelmet kell szentelni az oldalhelyek felosztásának. Egy oldal vázlata, melyben elhelyezzük a szöveget, és a különbözô grafikai elemeket, az után kerül befejezésre, miután meghatároztuk a kiadvány funkcióját, címzettjét, és tónusát. Az oldalkosár általában azt a helyet határozza meg, melynek belsejébe elhelyezésre kerülnek a különféle elemek, és általában a margókkal határolva. A margók jelölésébôl kell kiindulni az oldal kinézetének meghatározásához. A margók mutathatnak egy alapasszimetriát is a tördelésre felhasznált helyen; ezért jobb az oldal kiinduló értékeit is meghatározni, általában mm-ben, vagy cmben, külön-külön. A legelterjedtebb elnevezés a margókra a: Fenti, Lenti, Kötésbeni, Külsô.
Már ebbôl az elnevezésbôl egyértelmûvé válik, hogy a nagyobb projekteknél helyet kell hagyni az oldalak belsejében, megelôzve azt, hogy ezek a kötés során eltûnhessenek. Bizonyos grafikai projektek esetében jobb, ha nem hagyunk üres helyet a lap szélein; más esetekben viszont teljesen meg kell változtatnunk a margót, hogy beférhessenek képek, és más elemek, néha teljesen el is tüntetve azt. Ezekben az esetekben ajánlott a lap tényleges szélén kívülre esô képekbôl egy arányosan kisebbet hagyni, hogy a kívánt hatás valóban megvalósuljon a lap vágásakor. Ez egy közismert technika, amit minden grafikus operátor ajánl, neve élô vágás. Miután meghatároztuk a margókat, fel kell osztanunk a lap keretét oszlopokra, a végsô rácsozás tördeléshez történô kialakításával. A szöveg több oszlopra történô felosztása mind funkcionális, mind esztétikai okokból is célszerû. Bizonyítottan nyugtatóbb az olvasás, amikor látásunk kiterjed az egész szövegsorra egy pillantással, a fej elforgatása nélkül. De ha a szöveg sora nagyon kicsi az olvasás folyamata komplexebbé válik, tehát ugyanez történik, azért is, mert többször kell visszatérni a sorvégi szótagokhoz. A másik figyelemre méltó változó a betûtest: minél kisebb, annál inkább nem ajánlott, hogy a szövegsor hossza több legyen 75-80 leütésnél. A szöveg több oszlopra való felosztása olyan kisegítô megoldás, melyet gyakran alkalmazunk, ha lendületet szeretnénk adni egy oldalnak, fôleg akkor, amikor az oszlopok különbözô szélességûek. A reklámhelyeket egész oldalakra, oszlopokra vagy azok részeire adják el (11. Ábra).
11. Ábra Az ûrtöltõ helyek Néha, tévesen, alulértékeljük a lapon az üres helyek fontosságát. Fontossága alapvetô a szöveg elhelyezkedésében, rendezettségében, és a betûk kiválasztásában. Egy megfelelô mennyiségû üres hely javítja az olvashatóságot, stílust ad a lapnak, kevésbé lesz unalmas, és sûrû. Az olvashatóság szempontjából fontos a sorok, a paragrafusok közti hely, mely utóbbit a végsô sorközti távolsághoz adunk hozzá a szövegszakasz vége, és kezdete között, csak úgy mint az oszlopok közti hely is.
Az üresség és a könnyedség dicsérete A grafikai tervezô mindig szem elôtt kell, hogy tartsa a tényt, hogy az olvasás és a konzultáció olyan tevékenységek, melyekhez szükség van a felhasználó aktív figyelmére: egy, még ha minimálisan is, interakcióról van szó. Ezért az oldalak rajzolása elôtt a tervezônek mindig fel kellene idéznie emlékeiben az üresség fontosságát a fizikai környezetben: a színpad szereplésre csábít, a gótikus templom hajójának szédítô magassága arra, hogy megnyíljunk egy metafizikai dimenziónak, a tér megállásra, és a váltásra Egy reklám, mely az üresség fontosságát hangsúlyozza (12. Ábra). 12. Ábra
Grafikus elemek A könnyedség dicsérete érvényes lehet a grafikai elemek és illusztrációk használatához is, amiknek ritkán van tisztán dekoratív funkciója; jelenlétük pontos szükségleteknek felel meg: szövegkiemelés, egy cím vagy alcím hangsúlyozása, egy fogalom aláhúzása, egy oldal mérlegelése A hajszálvonások A hajszálvonások segítik a függôleges vagy vízszintes konzultáció rendjének meghatározását. Egyes esetekben arra is használhatók, hogy néhány elemnek a szövegben vagy tárgynak az oldalon belül nagyobb fontosságot adjunk. Box A négyzeteket fôleg újságokban, és kiadványok készítése során használjuk elkülönítésre, és egy szöveg kiemelésére, vagy egy grafikus elem bekeretezésére Szimbólumok Az olyan szimbólumok, mint a pontok, kötôjelek stb. nélkülözhetetlenek felsorolások, táblázatok használata során, hogy kiemeljük a hozzájuk tartozó szöveget. Néhány esetben, speciális ügyfelek részére készített kompozícióknál, a leghagyományosabb szimbólumokat lényegesen kreatívabbakra cserélôdnek, olyanok, mint nyilak, kezek
Nagy kezdõbetû Általában kiemelésre használatos, az erôsen felnagyított méretei miatt, egy új szöveg elsô betûjeként. Fôleg dekoratív funkciója van, megtörve az egyes oldalak egységességét, melyben sok a szöveg, segíti az egyes szövegblokkok szétválasztását. Elválasztás az egyes oldalak között Azt a pontot nevezzük választónak, ahol befejezôdik az oldal; itt a szöveg megszakad, és a következô oldalon kezdôdik újra. Általában a lap végén el kell kerülni: egy szó szótagokra bontása értelmezési elválasztások (pl. egy név elválasztása a vezetéknévtôl) lezárni a vonalat két ponttal; beiktatni elválasztott címeket vagy alcímeket (az a legjobb, ha két-három sorral kísérjük); meghagyni csak az elsô sorát egy paragrafusnak, mely a következô oldalon folytatódik Egy oldal elején viszont el kell kerülni, hogy ott maradjon az elôzô oldalon kezdôdött paragrafus utolsó sorát.
A kreativitás új lehetõségei Még ha rövidített formában is, az elôzô oldalakon megismerhettünk néhány gyakorlati lehetôséget, és néhány aranyszabályt az oldalak szerkesztéséhez. De mindig figyelembe kell venni, hogy a globális informatív rendszer hihetetlen elburjánzása, a szabályoknak való nagymérvû megfelelés következtében elveszhet a kommunikáció appeal-ja. Más szóval: az oldalak forgatókönyve ma egymástól nagyon távoli, és különbözô megoldásokat nyújt. A publikáció tulajdonságainak kiválasztása, úgy tûnik, hogy drasztikusan szétválasztja a tipográfia hagyományos látványát, projektjeivel, és újításaival, attól az úgy nevezett új tipográfiai irányzattól, ami kiélesíti a játékot, úgy, hogy szinte csak önmagát hangsúlyozza. Kurt Weidemann maró iróniával jegyzi meg: A tipográfia célja önmaga számára olyannyira ésszerû, mint a mosópor, ami magát mossa. Az egységes kép Egy cég számára nagyon fontos az egységes kép, vagyis azon látó- és nyelvi mûveletek összessége, melyek meghatározzák a kép tervezését: a képet, amit a cég nyújt magáról. A cég, saját különleges image-jának megismertetéséhez olyan kódokat kell, hogy válasszon, melyek ismétlôdni fognak bármilyen kommunikatív üzenetben, ez fogja számára a garantált felismerhetôséget hozni.
Az egységes kép nem csak a cégek jellemzôjét jelenti, hanem közintézményekét, valamint projektekét, és árukét is. Ezt az összetett jel-, és mûveletrendszert jól meg kell tervezni, és tagolni, hogy garantált legyen a felismerhetôség, és a különlegesség. A grafikai beavatkozásnak, ami a koordinált képre vonatkozik, tükröznie kell a cég jellemzôit, eredeti, és személyre szóló kell, hogy legyen: ezek az alap attribútumok, hogy azonnal felismerhetôvé váljék. A felismerhetôség egy hatásos összkép számára a legfontosabb elem. A naponta ránk zúduló képek száma nagyon nagy, épp ezért fontos, hogy a felhasználó a képzeletében megtartson egy emléket a cégrôl, annak stílusáról, jellemzôirôl. A cég tehát egy sor koordinált kép által lesz ismert: a márka, a logo, a reklámok (plakátok, videó, szórólapok), a levelek, a brossúrák, termékeinek rajza A koordinált képet kialakító elemek tipológiáját mindig figyelembe kell venni annak tervezése során, vagyis: Márka/Logo Formák/Színek Csoportkép (Ruházat/Szállítóeszközök/Szponzor) Márkakép (Cégtáblák/Belsô kommunikáció) Termék (Nyomtatványok/Reklámok/Promotion) Formatervezés (Csomagolás/Reklámtárgyak) Miután meghatároztuk a védjegyet, a logot, és a színeket, ezeknek minden közlésen rajta kell lenniük, ezért nagyon figyelmesen végezzük ezt a munkát, lévén, hogy hosszú idôre tervezzük a képet, és több divatirányzaton át. Az évek múltával frissítenünk, módosítanunk kell majd, úgy, hogy megtartsuk fôbb jellemzô jegyeit a különféle megjelenítéseken (pl. egy TV reklámban szükség lehet módosításra a nyomtatott reklámkampányhoz képest).
Gondoljunk azokra a képekre, melyek a mai napig léteznek, anélkül, hogy változás következett volna be az arculatukban: az Eni Csoport, a hatlábú tûzokádó kutyával, a Coca Cola, Barilla A titok a jó tervezésben rejlik, kezdve a szimbólummal, és annak a kommunikációs eszközökhöz való hozzárendelhetôségében. Tehát az elsô fontos elem, ami meghatározza a koordinált képet, a védjegy. E mellé kerül gyakran a logo, mely a nevének grafikus megjelenítéséért felel. Majd a szín, ami vegyítve a védjegyet a logoval, lehetôvé teszi, hogy az egészre úgy emlékezzünk, mint egyetlen üzenetre. A jól sikerült tervek könnyen megjegyezhetô formák által jellegzetessé tett grafikus kódokkal rendelkeznek, melyek messzirôl is jól olvashatóak, határozott színvilággal. Az Eni Csoport tûzokádó kutyája pl. egy sárga alapon nyugszik; a Coca Cola dobozai pirosak Ezek az elemek, mint a védjegyek, logok, színek, a cég összes kommunikációs anyagán használatosak: Nyomtatott papír: fejléces papír, névjegykártya, boríték, számlák, belsô, és külsô nyomtatványok, tördelési sémák. Különféle nyomtatványok: brossúrák, katalógusok, house organ (idôszakos kiadvány saját alkalmazottak részére promotált szolgáltatásokról, vagy termékekrôl). Advertising: intézményi hirdetések termékekrôl, szolgáltatásokról, promóciókról. Packaging: csomagolóanyagok, csomagolás Web site: hivatalos és szolgáltató oldalak, tanácsadás az ügyfelek részére Jelzésrendszer: belsô jelzésrendszer, külsô jelzésrendszer, táblák
Környezet: építészeti elemek, a belsô részek arculata, berendezési rendszerek Kiállítások: standok vásárokhoz és kiállításokhoz, convention, egyenruhák Szállítóeszközök: céges autók, furgonok, vagonok, munkaruhák Más: kiegészítôk, reklámajándékok Egy gyakorlati példa A koordinált kép nem csak cégek, vagy közintézmények számára hasznos eszköz, hanem más esetekben is remekül használható. Erre példa a Egyetemes tervezés projekt egy kommunikációs tételhez. A tétel célja az volt, hogy az új technológiákra vonatkozó információknak tudatosabb, és érzékenyebb figyelmet szenteljen, a fogyatékosok javára, egy olyan cél irányába, mely nem csak az informatikai korlátokat szünteti meg, hanem az igazi integráció felé is visz. Ehhez a projekthez több olyan grafikai, és fotografikus elemet tanulmányoztak ki, melyek minden használt kommunikációs eszközre alkalmasak. A képeken megfigyelhetjük a dosszié tartalmát: különbözô cikkeket, Web oldalakat (melyek az új cikkek bevitele után is frissítésre kerülnek), a dosszié elindításához szükséges lapokat, a CD-ROM-ot, ami összegyûjti a cikkeket digitális formában, és a reklámoldalt, ami néhány újságban is megjelent. Egy projekt bemutatása ugyanúgy igényli azt a grafikai tanulmányt, azokat az esztétikai kitételeket, mint ha az egy cégé, vagy annak termékéé lenne.