KÉPI KIADÁSA MIKSZÁTH V

KÉPI KIADÁSA MIKSZÁTH V

<

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja MIKSZÁTH KÁLMÁN 9. KÖTET HAZAI REJTELMEK Irta KUTHY LAJOS ]]. BUDAPEST FRA N KL1 N-TÁRSU LAT magyar irod. intézet és könyvnyomda 1906

HAZAI REJTELMEK REGÉNY JRTA KUTHY LAJOS MÁSODIK KÖTET PATAKY LÁSZLÓ RAJZAIVAL ó, i^7 -^ ZJ BUDAPEST FRA N K Ll N-TÁRSU LAT maoyar írod. intézet és könyvnyomda

Pfí kot 9 Minden jog fentarlva. Stl Í967 Z"i o / y of ^ö*&, Franklin -Tártulat nyomdája

I XXI]]. (L6bl Simon.) Néhány nap múlva zajlott, hemzsegett, javában állott a debreczeni szabadság, mely keresztneve a vásároknak, egy szurkos markú exegeta szerént szabad lopástól vette eredetét. A vidéki mipar, végetlen bséggel állítá piacéra együgy mveit. Cziroksepr, szekérkas, lapát, gereblye, favilla, vasatlan targonczák durva, nagyolt faragásban, nehéz faekék, idomtalan talyigák, ökörjárom, s mindennem mezei kerékgyártómvek, egy új ültetvény s fejletlen földmvelés hevenyészett eszközeiként tnnek fel. Mindenek felett hallatlan b- ségben somfa ostornyél s piros makrapipa; jeléül, hogy az állatvéd eszme nem nekik való, s a magyar ember mindent fumigál. Széllel bélelt guba, töretlen juhbundák, hitvány, rossz festék gyapju-népruhák, s elláthatlan utczái a kérgesen cserzett, vásárilag tákolt, puha, ázékony talpú csizmáknak : mind azt jelentik a nyugoti idegen eltt, miszerint e nép izlése, szükségei s anyagi értéke az európai országokénál sokkal alantabb fokon áll ; s nem foghatja meg, miként lehetett e világos esz, szabad ajkotmányú fajt, e kövér s bvelked földön úgy kormányozni, hogy üzlete s iparfogyasztása máig esetlenebb és gyérebb a tizenöt éves irtású amerikai rabgyarmaténál ; kereskedése pedig, korunkhoz aránylag, alig több, mint Béla király csere-vásárai? meglepleg tapasztalandja egyszersmind, miszerint ez al-

földi tiszta magyarfaj, kézi iparában, üzleteszközeiben, itt, keletfelli lakhelyén, elszigetelve a mveltebb példáktól, minden segély és vezérbefolyások nélkül, sokkal csinosb, ozélszerbb, tökélyesb rendszerre tudott vergdni, mint hazánk idegen vérei, mint például a tótok, a mvelt Szilézia s Morvaország szomszédságában ; és ez, a sok között, egyik ozáfok, a nemzeti ipartörekvések újabb szakában keletkezett azon tan ellen, miszerint a birodalmi tehetlenséget véd secta, a magyart, göröngyhöz ragadt, s csoroszlyához varrott földmívelnek erködik praedestinálni. A belpiaoz hosszán, jókor reggel Vámos törekvék a tolongásban keresztülhatolni, két ismeretlennel, kiknek egyike zömök, kerek szem, széles kalapú, magyarkába öltözött középkorú férfi, kezében kostök- s tájt pipával ; másika fodrozott hajú, fehér keztys ifjú, Singer pesti zsidószabó formátlan divatruháiban, fehér fogantyús, könny nádbottal. A zömök úr fontoló, hivatalos arczozal haladt Vámos mellett, s élénk mohó figyelemmel látszék nyelni suttogó szavait, miket itt-ott, a tolongás közben füleihez érve, hozzá intézett. Az ifjú pallóról nyomadékra lépve, most elmaradva, majd utánok szökve kerülgeté a sárt, mérgesen tisztogatva könyökét, ha itt-ott egy béleshordó kofa, vagy brszed zsidó hozzá dörgölzék. Végre befordultak a tepertsoron, hol mázsaszámra illatozik a brös pecsenye, s gömböcz- és hurkaboglyák közt, harminozhat kovászos ugorkát adnak egy garason. A mészárszékek hosszú sétasorán kiértek kis újutozájára, hol tanú és akadály nélkül folytathatá Vámos utasításait ; a Singer-féle hüvelybe kebelezett sárz pedig, miután egy lomha szelindekben megbotlott s feszes nadrágát elrepeszté, sarkukba nyomult, mígnem mindhárman, a pocsolyásutoza tekerületében, a külvásár felé eltntek. Azalatt egy rezeskép, piros orrú, kajla bajuszú, szürke posztónadrágos egyén szájongott a belpiaozi kofák közt, bizonytalan szin nankin zekében, melynek

lenge szárnyait csak a rárakott sujtás óvta meg a folytonos lobogás ellen. Az egyén fején jó meleg nemezsipka ült, ell-hátul rövid ernyvel, s alúla minden lépten emanczipálta magát vörös üstöke, mely nem másként villogott kopasz koponyáján, mint hivatalkodó gránáton a lángfürt. Úgy látszik, váró izgatottsággal lézeng fel s alá, s bizonyos záridt akar elácsorogni, mert nyugtalanul tekintgete olykor a nagy templom felé hol fényes lapátok mutaták az óra közeit. Hátratett marokkal kerülgeté a halmokra kopasztott szárnyas állatokat, mik toilette nélkül, paradicsomi állapotban voltak egymásra nyújtva, lévén az brük fehérebb, mint akármelyik bécsi leányé. Kétszer ment végig a csábító soron ; Yégre engedt kísértetének a válogató szem, s kihúzott, hat garasért, rokonai közül egy hízott kacsát, mely a pesti piaczon lúdnak is beillenék. Aztán hvös tormalevélbe öltöztetvén, nankin zekéjébe ereszté a nyársra kárhozottat, maga pedig egy krajczáron gazdag reggelit vásárolt a közelebbi zsendicze-kofától, ki, mint egy ázsiai sátor, b területtel telepedék meg fazekai között. Ezalatt hatot kongatott a kis torony, s az egyén felkerekedvén testestül, lelkestül, tovább ozipelte ellátott gyomrát, egészen egy borbélymhelybe, mely éppen álmából ébredt ásító szájként tátotta fel legyes ajtaját. Pálinkás jó reggelt, nótárus uram 1 hol jár itt? üdvözlé egy félszem borbély, ki éppen fülmetél Yatermörderjét (gallér) kötözé egy darab tükörbl, s hideg kolbászt falatozott akközben. Terminusom van itt, valakit várok a koma m- helyében, felele a récze-ruczás egyén ; addig tisztítsa meg az állam, ha szeret. Oly simára mint a koppasztott malaczot. Éppen jó bicskám van, tegnap pirongatta meg a köszörs fügemaggá aprítja a csecsszopó hajszálát. Kapjon alá egy széket;... csláb! köss nyakruhát nótárus uramnak;... mindjárt kész leszek;... lcsláb, vakapád?

8 hozz egy garasárú szilvát, hadd vessek eozetágyat a kebelembe, télen-nyáron olyan étvágyam van, hogy a reszelt is megenném. No csak ne szuszogj, szedd hónod alá a labodát, s míg az orromon végig nézek, itt teremj... Szekérrl hozz, mert a kofa keveset ád.. no lódulj ; de ne egyél belle, mert szagát megérzem a szádon. Lcsláb, a negyedfél lábnyi foghúzógyakornok, elrugaszkodék. Te marhahús! kiált utána a szakállirtó, ha lehet, régi kétgarasost fizess a tipónak. Aztán öltözéshez látott, s miután saruit bodzabogyóval kifényezé, a szalmásüveg hátralékát pedig gégéjébe önté : mködni kezde a nótárus körül, orrát száját betapasztván ködmönszag fekete szappannal. Nagy a sár, koma ; kezde társalogni nótárusunk a kopasztó-széken, mennyire száját fungálni engedé a hivatalos tapasz. Van egy kis locs-pocs, viszonzá a borbély. Kis locs-pocs? Istenért, hát mikor van sár? hiszen felöl nyire talál a kerék feneket. Tegnap csak egy vasas tótot láttam megszakadni a mhely eltt: mikor sár van, három lovat is megnyúznak naponként... Hogy mondja ez a kis vas? kérdé utánvetleg önhitten, miközben egy alig tollkésnyi borotvát, szíjján megrecsegtetve, a jegyz szakállába vágott. Biz' a szemem majd kiugrik tle. Bizony pedig a bátyja Münchenben tisztogat viszonzá a megsértett mvész, s élesen a szemébe nézett a komájának, ha józanon vádolja-e kését ily rágalmazólag? Aztán boszújában segítségül ragadta a patiens orrát, rángatván azt jobbra és balra, miközben herseg mszerét ide s tova kanyargatá. Nem hiába mondják koma, hogy gólyától lopta az orrát ; monda torlásul a késbántalomért, olyan piros, mint egy rúd spanyolviasz : nem próbált-e még vele pecsételni?

s

A Kosta azt hiszi, pálinka miatt, a nm meg, hogy bortól van. Délig pálinkától, délután bortól, állítá a borbély. Mi újság koma? kérdezé a jegyz, hogy orrát kiszabadítsa a tárgyalás alól. A múlt hét elején furcsa esetem volt, felelt a borbély. Egy vlegény akarta menyasszonyát pióozáztatni ; s haragvék, hogy nálam nem talált. No bizony, hiszen csak nem tarthatok még pióczát is! fogjon maga, a ki rakatni akar. Vágjon eret rajta, mondám, ha v- legény... Uram fia, olyan lármát ütött pajkos szavamért, mint egy mostoha princzipális, ki az asszony officzinájában parancsolni akar. Pedig mindössze is leeresztett hajú mátkája volt, afféle locus communis, kinek, becsületén kívül, kezeszárából áll minden hozománya. Kalapot se tennék, ha vele kéne mennem; tudja, csak olyan sipkás embernek való. Tálaltam is neki a paprikás lébl, s oly hosszút nevettem utánok, mint egy toldott tákó. Ki volt a vlegény? esek szavába a piros orrú jegyz, kit az esemény szokatlanul látszék érdekelni. Egy szrszabó legény, ki az árva hajadonnal még tavaly összeszrte a levet. Három hét eltt remekelt, s kihirdetteté magát, hogy minél elbb haza vihesse az üres konyhára. borotva alatt Nem tudja-e koma a vlegény nevét? kérdezé a viczkándó egyén, növ érdekkel. Fekete Ferke, néhány id eltt henozidai csa- Hm hm! Rigó Ferke ; dühöngé magában a meg- vargó. lepett jegyz, s kezével a zsebbeli meztelen kacsába markolt, hogy ert vegyen a borotva élét kiállni. Hát ismeri tán koma azt a gyepi tipót? kérdé a félszem, miközben kliense orrlyukát a késnyéllel betapasztotta. S mi baja volt a hajadon szznek? kérdé viszont a kérdezett, a nélkül, hogy a gyilkosának feleletet adna.

IO Karakán baja olt, ha igaz, a mit a lacikonyhán mondtak. A szép lány jó szagú, mint az édes tejfel. Réges-régen már, sok gazdag macska kerülgeté, s kézfogó után, valamelyik tagbaszakadt kézláb, zugba szorítá. De Ferke rajta érte, s úgy meglegyezgeté, alig látott tle hazamenni. A nyaggatás pedig úgy fejébe szalasztá a meleget a leánynak, hogy vérét kellé venni. Hm hm! ismétlé a zsendiozétl felmelegült kebel ; s ki volt a megold algatott macska? akará szorgalommal tudni, mibl látni lehete, miszerint, e történettel némi homályos viszonyban áll, mit szeretne megmagyaráztatni a nélkül, hogy magát elárulja. Nem tom, ki lehetett, felelt a félszem. Igaz, akkor tájban Szalárdy Lajos úrfi felköté karját; s balarczán tördött daganat mutatá magát ; de nem lehetett; azt a paripája ragadta az istálló ajtónak. Ki az a Szalárdy Lajos? kérdezé mohón a jegyz. Egy gazdag, becsületes úrfi ; városunk dísze, szegények istápja.. igazság re, a nép barátja, híres hazafi, megtestesült jóság. Szeretve becsüli boldog, boldogtalan. Egész város vért ontana érte. Ha tyúkszemét megtapogatom is, egy nadrágot s három húszast ád. E pillanatban fehér tafotába vont szemfedelet vittek el a mhely eltt, melynek oldalán apró fényes szegbetkben vala olvasható : szerencsétlen véget ért 23-dik évében. A vízbe ugrott hortobágyi áldozat koporsója volt. Világos tényjel, mennyire igazságos szokott lenni a közvélemény. Azalatt a borbély czinkanalat nyujta a jegyz szájába, s kaptára ütvén arczait, kezdé a szrtövet visszán kikaparni ; de véitanuja megelégülvén a tisztálkodással, odébb mozdítá t ; s nagyot és mélyet gondolt a Szalárdy néven, mintha egy tejben-vajban fürösztött jövt akarna reá építni. Most Pisze Pista lépett a mhelybe, paraszt inggatyában ; mindenki eltt ismeretlen alak.

1 Itt van-c a henozidai nótárus? kérdé minden beköszöntés nélkül. Én vagyok fiam, mi bajod? mond a piros orrú. Pisze Pista dobaz levelet nyujta át, s a nélkül, hogy szólna, vagy szót kapna, mint a nyíl eltünék. Hm hm! min titkolózás ily igazságos ügyben, gondola a jegyz ; az ember még csak szóhoz sem juthat mindig más kém, s mint a boszorkányparipa, sutty! már oda van. Aztán tré a levelet, s egy zugnak fordulva kicsempészte a bepakolt bankót, mohón olvasván a sorok tartalmát. Ön bevégzé eddigi feladatát. Rigó Ferkét, ki négy éy eltt falujából elillant, mint szökevény csavargót, ujonozok közé irata : szolgabirájától pandúrokat eszközölt, hogy katonának fogassa. Ezért, ide záratik az igért díj. Ha szerepét bevégzi : botrány nélkül száz, borránynyal kétszáz pengt fog kapni... U. 1. Névtelen megbízóját ne akarja tudni. Ha kémeldik, csak önveszélyét fedezendi fel. Min különös! gondola magában ; az els levél alatt szórói-szóra ezen utóirat állt. Miért e titok? hisz én nem vétkezem. Tettem a birák akaratán épül, s az ország-világ tudja. Egy csavargót adunk katonának, hogy a dolgos adófizett kiméljük. Igaz, Ferke nem csavargó, de helyet töltünk vele, hova falubelit kellene befogni aztán meg a törvény tesz, én csak eszköz vagyok, s ezért jól fizet egy látatlan kéz... Azonban nem jó bolondozni ily irat tilalmával. Ha pénz dolgában adott szavát tattá bizonyosan a bot vastagabb vége sem maradna el. Azért sem szó, sem tartomány. Nem kérdezek senkit. Majd csak magam találom ki, hogy titkos committensem : a megütögetett Szalárdy Lajos, kit bosszúállás dárdája kerget. Mindig jó lesz fejstehénnek, ha szükség szorít. Míg a gólyaorrú így okoskodék, félszem nyuzója tüdszín frakkot ölte magára, s kikefélve koppadt szövetét, néhány harapófogót rejte hátuljába, mikkel szakköri mtéteire fogott indulni.

II E közben lcsláb megérkezék, s hátán czipelte a garasárú szilvát. Hová vesztél, lóhus! azt tudtam, megettek ; szutyongatá az izgatott subject... Jó volnál halálnak, oly lassan tudsz járni ; s recseg szitkához érzékeny tenyerelést toldott lcsláb termetének azon részére, mely neveztetik nyakszirtnek. Esküvre jöv násznépet néztem. Kutya Pista volt az egyik vfél, kin az egész város röhög, menté magát az elbdült lcsláb ; s daczos hangjából kitetszett, hogy efféle látványokért jogosítva érzi magát, legszentebb kötelességeit elhanyagolni, s a vett fenyítéket méltatlan bántnlmul tekinti. A jegyz mintegy emlékeztetül véve a násznépi hitt, kószálódék kifelé, két garast fizetve a legyes ablakba, melynek deszkáján bajuszpedrt falatozott egy rongyos szarka. Én is megyek koma, felelt a félszem, miközben szilváit faldosá. Tegnap estve hittak Vad Mihály vargához, ki pillulái helyt a visicatort megette, s foga válhatlanul egymáshoz ragadt. Mára halasztottam. Emlegesse meg a hólyagos pecsenyét. Azonban, Czegléd-utcza fell egyszer nászmenet húzódék a nagy templom felé. A pártás menyasszonyt két levantin szoknyás gömböly asszony fogta közre, kiknek szemérmes feje modorosan billegett a bársony kontyborítók roppai t súlya alatt. A menyasszony szelíd szke hölgy, virágokat vitt összetett kezében; s a szerep és helyhatósági illem szokásos adóját, könyket hullata, maga sem tudván, mit kell siratnia, mert leírhatlanul boldog volt. A násznagy, vlegény s néhány görögdinnye termet ismers egészíté ki a takarékos társaságot, mely mérsékelt fogyasztáshoz látszék számítva. Csak az tnt fel a városiak eltt : miként lehetnek ily szegény párnál oly piperés vfélek? s kivált Kutya Pista, ki egész városban legtréfásabb s azért legdrágább egyén, mit keres ottan? ha nem tudták

I»3 volna, hogy a vlegény lelki barátja, s magát és tiszttársát nem annak költségén, hanem saját szerzeményeivel ékesíté fel. Míg a násznép haladt, a henczidai jegyz három fegyverzett egyénnel suttogott a Hatvani-utoza szegletén, s némi haszonhajtó értekezés közbejöttével, a násznépre vonatkozó tekintet után, a templom szomszédjába húzódtak. A menet közeiedék. A gyümölcs- s zöldségpiaca felmulhatlan kincsei mellett, a lépesméz-, béles-, mézkalács- és kenyéroldalon, s háj- és szalonnavásár másfélöles kiállítási közt vitte ket az út, mely nemcsak azt mutatá, miszerint e nép a gyomorczikkeket jelentbb mennyi- és minségben fejleszti, mint a mipart; hanem biztató reményt éleszte a nélkülöz párban, hogy ily istenáldott bség a szegényít rendszer súlya alatt is eltartja a szorgalom emberét. Midn az ágykofáknál mentek, hol ezernyi dunyhák puffadoznak hószin lúdpehelylyel, egy halom könny vánkos rádlt a menyasszonyra ; s miközben a nyoszolyóleányok baljóslatot súgtak ez int jelbl, Kutya Pista hetykén szavalt egy alkalmi rögtönzést: Töltött dunyha, pampuska, Még ma elsül a puska ; A vlegény jól töltött, Nem mond az csütörtököt. Végre a szekértömeg tekervényei közt a templomhoz értek. A kisded gyülekezet oly egyszer, de ájtatos ihlettségtl vala áthatva, mint midn a föld els családja elször jelent meg Isten eltt. A boldog menyasszony elejté végs könyjét s arczán kiderült a reszket öröm és a vlegény nem léphetett volna be emelbb gyönyörrel éden küszöbén, mint akart a templomba. Kutya Pista az ajtó elé állt, hogy vámot vegyen a jövevényektl. Több versei közt, mikkel a násznépet sorra zsebeié, badar kedélylyel monda a kék szem szznek

»4 A disznóugatást hét hétig kergettem, Szerecsenországban bagolymájat ettem : De még ily menyasszony nem akadt szemembe, Tegyen vagy tíz garast az oldalzsebembe ; s a vlegény lovagias készséggel fizeté jegyese vámját, mit Kutya Pista enged nagylelkséggel szabott meg, mert más esetben legalább öt forintot szokott követelni. E családias, édes késedelem közben, a henczidai jegyz erszakosan oda tolakodék, egy pandurhadnagy s két csákányos legény kiséretében. Rigó Ferke! add meg magad, ujoncznak vagy irva. A birák minden csavargót összefogatnak ; sok legény van ránk vetve... No... indulj szilajon, mert ez a somfakez pandúr a vendégoldalhoz talál kovácsolni. Tudom, megemlegeted, míg nyersen maradsz. A násznép azt hivé, hogy e megtámadás lakodalmi tréfa, azért Kutya Pista, szerepéhez illleg, feltalálván magát, versekben felelt Hogy menne egy nyomra kétszer katonának? Papucsvitéze már oldalbordájának. Magyar a kuruczot most úgy sem aprítja : Jobb, ha lyányok s fiak számát szaporítja. Félre láb alul, oda szólt Kutya Pistának a A nép, mintha kergetnék oda, karikába gylt. Ember, ember hátán ácsorogva, tétlenül nézte az erszakot; mert annyira rögzött már benne a szolgai gyávaság, hogy saját orrára vaskarikát hagyna vetni egy majomtól, csak hivatalos formában történjék. pandúr; Ferkét majd más vfél fogja tánczoltatni, kit káplárnak hínak ; s megragadta a rémült vlegényt. Hogy volnék csavargó? menté magát Ferke. Négy évtl mesterségem szorgalommal zöm. Itt szabadultam fel, remekeltem, keresztlevél és bizonyság mellett voltam kihirdetve. Erkölcsömet ismeri Debreczen. Hazámnak adót fizetek, a várost szolgálom, má-

sokat becsülök, az istent imádom. Lehet-e hatósági panasz ellenem, hogy mint egy vérontó rablót elhurczoljanak? Hagyjuk azt a feleselést, szólt a piros orrú. Okoskodnak az országban mi helyettünk mások. Te Henozidán születtél és a falut szökve hagytad ott. Most szükség van rád ; csak bele a bakancsba! Itt a szolgabiró parancs a hadnagy zsebében. Éppen szolgabiró parancs miatt hagytam el szülföldemet, mert huszonöt botot rendelt rám, mivel nem tudtam elfogatban gyorsan hajtani a kiállott lovat s a bálról elmaradt. Igen, igen, uradtól megszöktél, viszonzá a jegyz ; azért adunk most szorosabb gazdához, honnan nem oly könny lesz az eltágulás. Vétkeztek, uraim, ostora vagytok sorsunknak, kiálta kitörve a vlegény, miközben a pandurkezek fogták. Az igazság színe alatt elszeldelitek kenyerünket; megöltök bennünket s könyvünkbl áldomást isztok a törvényszin hóhérkodásra. Ti, a nép vénei, pártot üttök ellenünk, eláruljátok a vért, melyhez tartoztok. És mi gyáván, mint az akolba vert birka, tódulunk egymásra, trve, elfogadva az üldözbotot s legfeljebb egymás hátával törekedve védni magunkat. De nem re*z kertek- e, hogy isten látogató keze megnehezül a nép vénein? s a földi bosszú meg fogja érteni az égi büntetés mutató ujját? mint ezt mester uram fia, a tógás reméli. Hurkot bokájára, Miska ; szedte-yette parasztja, mit papol nekünk mint egy fánfütyül barát. Kösd a katedrába a vendégoldalhoz ; monda nyakason az otromba pandúr s Fekete Ferkét a templom és egy hasznos élet küszöbérl, az egyetlen öröm teljesülte eltt, vason elhurczolták. A szelíd szke hölgy ájultan leomlott. Az oszladó nép pedig más mulatság után tekinte, mert csddob, kötéltánczosmenet s vászonlobogóra festett borzasztó

i6 históriák éneke hívta t s ezen látványokat szintoly hidegen, minden szívbeli különbség nélkül tudá élvezni. A közelebbi események alatt Vámos kiért társaival. A zsidókert s tizenhárom város közt fekszik a külvásár gödrös utczáival, miknek habarcsos kátyúiba sárvíz idején emberek halnak. Hosszú sorokban nyúlnak egymáshoz raggatva a kházak, boltok, tárak, hivatalszobák, miket atyánkfiai, máig is, mind egy lábig, sátraknak neveznek ; s miket a futcákon kívül, kofával bélelt sikátorok és kutyaszorító szk közök választanak el. Német-utcza fell, mint folyamtorkolaton, folyvást ömlik ki a tarka fvilág ; s Kardszag uram kalapboltja eltt, az olajszín nemes ifjúság fumigálja bajait s a medvebrt elre nyúzó zsidók törvényesült körmét. Benn az utczákon hemzseg zaj, zene, zörej, lárma, rakodás, alku és kiáltozás. Ládák, hordók, zsákok vándorolnak csigán, emberháion vagy görgetve. Együgy vásárosok állongnak czifra boltok eltt, kik verítékkel szerzett filléreiket négyes árú hitvány gyártmányokért engedik ellopni. Szükség, czélöröm, bámészat, csalás, kérkedés, birdüh, veszteség, sürget nyomor és a vásári érdek több jelrajza deríti, nyomja, nyújtja és torzítja az elfoglalt arczokat s e tettet b- ség és változatosság özönjén, mint kirívó foltok egy nagy képen, tnik fel a csúszó koldusének s a toborzók feszes csapatja. Itt rongyos pórnk kényszerítik az eladó vizet, egyetlen czikk levén, mivel bírnak amott szállító parasztok trik egy otromba sváb szitkát görbeszt munka közt ; amott visszavetett árúcskája mellett veszékel a megcsalt pórcsalád. Az idegen fajok, jóllét s elégültség színeiben ragyognak, csak népünk jelenik meg mindenütt együgy, nyomott és nyomorult alak- és viszonyban ; s ha hozzáveszszük, hogy nemeseink két áron veszik a termesztményeikbl gyártott czikkeket ; ha hozzávesszük a külkereskedk nyomasztó rendszerét, a csalást, árbuktatást, cseles ármányokat

'7 termékeink átvételében : akaratlanul ama kereskedés jut eszünkbe, melyet Amerika feltaláltakor, Európa a hindukkal zött. És megátkozva a halottakat, kik ezt okozni kezdték, megvetve az élket, kik tudva vétkeznek, szánva a nagy népet, mely tudatlan áldozat akaratunk megersödik hatni és küzdeni a nemzeti bn ellen. Ily észrevételek közt vezeté keresztül Vámos, társait a vásári tömegen. A Hatvani-utcza felli végen bitang lovakat árvereltek az rház körül, melynek zubbonyos múmiái még csak egészségket sem rzik saját nejeiken kíyül. A dobszó körül, sürforrva lobogott egy lengyelzsidó kaftány. Nyúl lezik lótott-futott elre-hátra s hózseási örömmel apropriálta a kanit, melyet Kopogó, adott szava szerint, minden hiány nélkül elcsapott maga alul. Odább Harangi Pál ostornyelezte az árokpartra kapaszkodó rozsdást, mert egy kissé sokalta a talyigába ültetett három zsák repczét s nem akart menni. A hatvani kapun fitos orrú, madár szem, feltenyerelt hajú suhancz hivatalos buzgalommal törekedett kifelé, paszományos kalap, világoskék frakk s villogó vörös nadrágban, mely a tolongás közein keresztül virított. Ki ez ismers arcz, a dacz és szemtelenség makacs bélyegével? Nem más, mint Pisze Pista, ki borbélymhelyi minségébl átalakulva, tigrisi formaruhában végzi ura parancsát. Útba ejté Harangi Pál lovát s a dnaturam furca expellas, tamen usque redibit* törvénye szerint, feledve a rajta viruló új méltóságot, vévé hirtelen az fanyel bicskáját s a nélkül, hogy halandó szem látná, beleszelt az egyik repczés zsákba, melynek tölteléke menten a sárba folyt. Pál bátyát más figyelmezteté, hogy a repcze inkább hátra utazik, mint elre ; pedig káromkodásban véve elégtétet, hogy a bajon minélelbb segítsen, beült inni egy pálinkás bódéba ; mely jelentesteién eseménybl csak annyi a tanulság, hogy az emberi jellem kicsiben-nagyban h marad magához. Kuthy : Hazai rejtelmek. ÍJ. 2

E vidéken is élénkül zsibong a tömött mozaik. Egy hasadt trombitára, mint hegyi zuhatag, törve, rontva tódul és rohan a sokaság, bizonyos fedéltel en deszkaakolba, melynek kapuján diót eszik egy vedlett majom, magát ki- bell pedig strucztollas emberf mártogatja felé a légbe : kötéltánczosnénak az feje. Túl ez alkotmányon, a temetbl, vaskúp látszik ki, Csokonai emléke, mely lemezbl szegeztetek össze s ha püfölik, igen kong. Ez is jobb, mint semmi. Néhány magányos kegyelete az, mert a nemzet eddig jobban látszik szeretni költészeténél a kovászos káposztát. A vásár futczáján, sárral felvert, foszlott töv bolt eltt Tógyer gazda sepregeté a téglajárdát. Üvegajtaján fuvaros parasztok nézegettek be fogyó türelemmel, kik a szállítási alkudíjt várták. Benn a sarok megett, egy hordó rézpénzen, kopasz, éktelen, durva vonású öreg ült. Otromba csontos alak, zárkózó, mogorva kifejezéssel, szemöld alá vont, földkeres, de mély és ravasz szemekkel. Ugy látszék, egyike a csehek és morvák közül hozzánk származott ama formátlan, buta testeknek, kik vak szolgaiságra gépekül alkalmazvák s egyhangú szakmányon kívül mindenre képtelenek. Eltte, ablakhoz véggel fordult csapinós asztalnál, néhány nyuladt kép egyén Írdogált merülten tetemes könyvekbe ; míg körülök, aláírást váró levelek, csomók, kötegek, pecsétcsavar és egy súlymér egészíté ki a hivatalos bútort. A szoba hátfalán goromba zöld damisz függönyze kisded ablakot. E függöny a gépies csend alatt olykor halkan, nesz nélkül mozogni látszék... Egyszer ragyogó fekete mankó bútt ki redi közül s félre tolintá félszárnyát. Fehér pehelyágyból, kurta vörös hajú f pillant orozva ki s rántja vissza magát, ha dolgoznak-e az üzlet segédei? A f ismersnek látszik, mintha valaki már beszélt volna róla ; alkalmasint Tógyer gazda, Hortobágyon, a brtereget parasztok eltt. Szemöldje tömött, szeme sárga mint a rókáé, arcza szepls, szája nagy s végei felvonódnak

'9 mosolya közben, mi t ördögivé teszi. A bolt felett és üvegajtaján, nagy és kis betkkel írva áll : «Lbl Simon irodája. f> Tógyer pálinkázni futott a szomszéd utozába s távolléte alatt Pisze Pista érkezik a bolthoz. Felkölt-e már az úr? kérdé az ajtó megérti kopasztól, miközben üdvözlet helyett, mélyebben fejébe nyomta paszományos kürtjét, melybe csak ma iktattaték be hajdonfre termett koponyája. A kopasz, a helyt, hogy felelne, nyekegett és inte. Néma az a morva ;... mit akarsz? kérdé Pistá- Mondják meg az urnák, hogy Szalárdy Lajos nagy- tól az egyik zsidó diák, ki a pulpituson körmölt. sága egy órakor itt lesz ; s akkorra tisztítsa ki a boltját, mert nem szereti a Nyúl lezikféle embert útban találni monda a távozó Pisze kevély, megrendel hangon, nem értve azon titkos uraságot, melyet egy ily félig-meddig seprett bureau, a nagyságos ozímek felett a mai nap gyakorol. A bolt hátán régiebb idben nehéz vasajtón vala kijárás; de ez, mióta Lbl az épület belrészét önszobájává alakítá, feleslegessé ln ; zárral, vasrudakkal nyugalmaztatván, kívülrl fekete bagariával bevonatott. A bolt hátához kivül deszka hordbódé volt ragasztva, melyben egy becsületes gottscheber szokta vásáronként kirakni árúit, sajtot, szalámit s melegövi friss gyümölcsöket. Szegény feje már rég alkalmasb térre költözött volna, de Lbl Simonnal sohsem volt képes a helypénzi számolásokban tisztára jönni s vásárról -vásárra zálogot kellé hagynia adósság fejében. Ez órában gyors rakodás történik a gottscheber árúi között. A hátsó padok üríttetnek, hogy a leplezett vasajtó szabadon, megközelíthetleg álljon. Ezt az árú.-tulajdonos egyedül s lábujjhegyen végzi, hogy Lbl szobájába szokatlan zörej ne halljék át. Aztán leereszti a bódé tábláit, elzár minden közlekedést s vásárját mára megszünteti.

Mködése közben odaért Vámos azon két egyénnel, kiknek kíséretében a belpiaczon láttuk. Az ifjú, egy narancsszín csikú, világoskék nyakravaló! nézeget élvez gonddal, mit utjokban hirtelen megvett ; a kis poczkos pedig megtöltvén cseresznyeszín tajtját, csillagos bicsakkal kicsihol s arozát hivatalos kifejezéshez idomítgatja. Készen van-e ön? kérdé Vámos suttogva a bódétulajdonost. Készen uram, felelt az árus, hasonlóan súgva. Íme a kulcsok ; ma estig tessék rendelkezni sátrammal. Köszönöm a törvény nevében : íme fogadja a kármentési díjt ; felelt Vámos, miközben a kulcsot átvevé.. Tehát a vasajtó e tájon van? Igen uram, monda a gottscheber ; ott, a fekete bagazia alatt. Nem lehet-e Lbl szobájába belátni? folytatá Vámos. Azt hiszem igen, felelt a sajtos. A széllyuk alkalmasint nyitva van, csak a bagaziát kell rajta átmetszeni. Jól van ; tehát távozzék s néma legyen. A törvénynek engedelmeskedem ; viszonzá az ember s távozék, magányosan hagyva betett bódéjában a három jövevényt. Sötét lón s a fekete bagazián folt kerekedék, melyen Lbl fell áttört a napvilág. Ott a széllyuk, monda megörülve Vámos. Ha halkan a rakpadra lép, egy tollkés segélyével szemtanú is lehet szolgabíró úr. Azt fogom tenni ; feleié a pipázó köpezös emberke s hely után nézett, hová annak idején, biztosan el felhelyezze lábait. Csak a beszédet vehetnk jól ki ; aggódék a Singer uram hüvelyébe gombolt nyalka egyén. Mitse tördjék esküdt úr, feleié Vámos. A szó tisztán áthallik; a gottscheber régtl tapasztaljas magam is tettem már sikeres próbákat.

Még ily titkosan, statarialis esetben sem fungáltam ; megjegyzé a szolgabíró, miközben magyarkáját levetvén, szells kényelembe helyezé magát s egy szarvasbr vánkosra leült. Ügyünk fontosabb is, mint minket statárium tárgyal, monda Vámos. A bn sötét és mély ; világ kevés van, csak tapogatni kell. Lbl cseles, agyafúrt, mindenre kész. Vele másként nem boldogulunk, mint titkos les által. És ez, hol más nincs, igen jó mód lehet. Velencze politikája ebben tartá fenn garantiáját. Mi, tíz helyett, hármak tanácsa, tartunk nyomozást. Mi is lehet voltakép a hazai rejtelem, mit e tilalmas titok fed? kérdé asszonyos vágygyal az esküdt, ki az árúpadon papirt készítvén, tollat faragott. Azt mondanom nem szabad ; menté magát Vámos szerényen. Miért a vadnak lármát ütni, melyrl annyit tudunk, hogy a vadonban lappang s nyomozni akarjuk. Elég, hogy az érdek nagy ; sikerünktl fontos eredmény függ. Ha a rejl igazságot kivívtuk, megyénk is nyerni fog. Megszabaduland a családpárt ágbogas nygétl, megszilárdul az irány s koreszmék törvényes megérlelésében ; határozott színt öltend helyhatósági terén s önszerkezetében, melynek változó árnyéklati közt nem A titok közelebbi érdek része különben is kell remegni az ujítószék vak eseteitl. Esküdt úr, hivatalbeli fnökével együtt, megnyugvék. fölfedeztetek. A biztos tisztújítás oly jószagu nyúl, mely után vakon is buzgalommal lehet futamodni. Amice! ne tolakodjék avatkozással ; oktatá sütött hajú társát a szolgabíró. Ugy is, ha e néma rendszer, azaz hallgató vallatás succedál s leshelyünkben hasznavehet szavakra kaphatunk : megtudandjuk, miben fekszik a nyúl. Most miért tördnénk? Kezeinkben acompulsorium, mit Vámos táblabiró úr estaffetán hozatott s ez nekünk elég. Audita referre : ez kívántatik tlünk s azt megteszszük. Ha a széllyukon a beszélk arczait láthatjuk, az még jobb, annál duplábban érdemeljük a