Csenger neve egy 1412-es oklevélben III. Béla pénze, az első rézpénz Magyarországon, 1219-ben említik Csengert először Senguer alakban a Váradi Regestrum 86-os tételében. 1239-ben Chenguer, és 1332-ben Chengeer, és az 1400-as évektől már Chenger- formában írják a nevét. A település azonban az első említéstől jóval régebbi, hiszen honfoglalás-kori emlékek is előkerültek, ezenkívül egy III. Béla (1172-1196) által kiadott rézpénz is ezt igazolja, melyet a városközpontban találtak. A település a szatmári királyi várbirtokhoz tartozott, és a Szamos kedvező révét védő várjobbágyok lakták, egy részükből alakult ki a későbbi középnemesség. 1322-ben András erdélyi püspök megengedi, hogy Jánossy Péter fia János mester, a csengeri népnek lelki hasznára fa kápolnát (capellam ligneam) építhessen a Jánosi, Boldog Margit templomának sérelme nélkül, annak papja ennek a kápolnának is lelkésze lehessen, s a kápolna a Margit egyházához, mint anyához tartozzék. A XIV.század elejétől a Csaholyiak dinamikus előretörése Csengerben a magyarázata annak, hogy a püspöki engedélyt figyelmen kívül hagyva a fakápolna helyett egy méreteiben egy monumentális téglatemplom épült, mely a Mindszentekről neveztek el. Valószínűsíthetően az 1350-es években már ebben a formában állhatott, de első írásos említése csak 1406-ból való A templom patrónusa és kegyura az építtető Csaholyicsalád volt, akik a templom alatti kriptákba temetkeztek.
1388-ban a Szent Kereszt feltalálásának ünnepe utáni harmadik Úrnapján kapta meg Csaholyi Sebestyén a vásárjogot Csenger számára Zsigmond királytól, mely Visegrádon lett keltezve országunk hasznára és javára Szatmár megyében bírt Csenger nevű majorságában, minden negyedik ünnepen nyilvános vásártartást / /,azon birtokra nézve, jelen iratunknál fogva, de más városok hátránya nélkül megerősítettünk.. Az eredeti oklevél Marosvásárhelyen található. Ez a jog Csenger mezővárossá válásának előfeltétele lett. A Csaholyi címer Csenger mezőváros pecsétje (Sigillum Oppidum Chenger) 1429-ben Csengert már, mint oppidumot- azaz mint mezővárost említik, melynek autonóm vezetősége maga ítéli a lakosság ügyeit. Ennek előzményeként 1338-tól már rendszeresen itt tartották meg a megyegyűléseket, melyeken nem egyszer maga a nádor is részt vett és ítélkezett, ezáltal törvénykezési és egyben közigazgatási hellyé lett. Lényegében Csenger Szatmár vármegye központjává vált. 1404-ben maga Zsigmond király is részt vett egy törvénykezési napon. A brebiri Melith család címere (1580) 1544-ben említik először Csengerben a horvát eredetű brebiri Melith családot. Melith György (1510-1575) a fiúágon kihaló Csaholyi családba nősült be, Csaholyi Annát vette feleségül, és ezáltal Szatmár megye egyik leggazdagabb birtokosa lett. A Melithek többször voltak a szatmári vár kapitányai is. Az 1500-as évek közepétől a megye minden rangos főura már a reformáció hívévé vált, így a Melithek is az új vallás buzgó pártfogóivá lettek.
Az 1559-ben Bogácsi Demeter csengeri prédikátort választják a protestáns egyház Szatmár vidéki püspökévé, ami bizonyítja, hogy az új vallás ezekben az években Csengerben bizonyítottan jelen volt. Miután korábban is a messze környék leggazdagabb egyháza volt itt, ezért az új egyházszervezetben is jelentős szerepe lett. Református prédikátor a XVII. századból Falusi kántor vagy iskolamester 1562. július 22-én említik először a csengeri iskolát, annak okán, hogy Nyírcsaholyban lett öngyilkos Ilosvai Péter csengeri rektor, aki Wittenbergben végzett, majd a debreceni iskola rektora lett, s innen került Csengerbe. Nem akárkit küldtek tehát ide, hogy a Bogácsi Demeter püspöki székhelyén működő iskolát vezesse. A mezővárosban korábban is lehetett iskola, a város közigazgatása, a birtokosainak igénye ezt valószínűvé teszi. A protestáns elveknek megfelelően minden embernek olvasnia kellett a Bibliát, ezért az egyháznak iskoláról, tanítókról kellett gondoskodni. A Csengeri Hitvallás címlapja 1570. július 26-án kezdődött a Csengeri Zsinat, melyet Méliusz Juhász Péter vezetett. Szatmár vidéke volt színtere azoknak a hitvitáknak, amelyek a szentháromság tagadó mozgalommal függenek össze, és ez komolyan veszélyeztette az elért eredményeket. Melith György és fia Pál reformátusok voltak, közeli barátságban Méliusz Juhász Péterrel, és az ő pártfogásukkal tartották a nevezetes zsinatot. A zsinat megbízásából szerkesztették meg az úgynevezett Csengeri Hitvallást, mely főleg a szentháromság hitének körvonalazása és az ezzel összefüggő tételek megállapítására irányultak.
A kastélyok alaprajza az 1935-ös ásatás alapján. A fentebbi kastély a régebbi építésű. 1585-ben erősítette meg a Csaholyiak udvarházat várkastéllyá Melith Pál. Az építéséről egy 1780-as évekbeli leltárban ezt írták ama jó emlékezetű Melith Pál, Brebiri Melith György fia építette 1585- ben az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében ahogy olvasható a kastély felső palotákra felszolgáló ajtajának felében A kastély jelentőségét bizonyítja, hogy az 1600-as évek első évtizedeiben a megyegyűléseket rendre a falai között tartották. Mondhatni, hogy a nemesi vármegye tényleges központja itt volt.. Reneszánsz kályhacsempék a Kastélyból 1604. február 22-én a számos csengeri zsinatok egyikén választották Szatmár megye püspökévé Hodászi Lukácsot, aki korábban Ecseden Báthori István udvari papja volt, illetve ekkor avatták pappá Alvinczy Pétert, Bocskai István későbbi udvari papját. Kálvinista lelkész a VII. sz.-ban Bethlen Gábor II. Ferdinánd 1627-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megerősítette Csenger mezőváros dézsmakiváltságát, amivel a feltörekvő jobbágypolgárság adóképességét kívánta védeni és fokozni 1633. Minden dézsmájukra királyi adományt kaptak a csengeri jobbágypolgárok II. Ferdinánd királytól.
A kápolna alaprajza, jól kivehetők a sírboltok lépcsői és a sokszögű szentély 1636-ban egy levélből ismeretes, hogy az újabb Melith kastélyhoz egy kis kápolnát építettek, ugyanis a család Pázmány Péter hatására ekkorra már rekatolizált, azaz visszatért a katolikus valláshoz. A kápolnát a Szentháromság tiszteletére nevezték el, s ez vált a család temetkezési helyévé is. A kápolna a kastéllyal együtt a kuruc harcokban, - Csenger leégése után a XVIII. század elején romossá vált, elpusztult. 1935-ben tárták fel. 1703 júliusában, a szatmári főnemesek közül báró Melith Pál volt az első, aki Rákóczi Ferenc híve lett. Az ő példáját aztán a vármegye többi főnemese, nemese is hamarosan tömegesen követte. Csellel, puskalövés nélkül a fejedelem pártjára állította a bevehetetlennek hitt ecsedi várat. 1703 decemberében tragikus körülmények között Bihardiószegnél halt meg, testét a Fejedelem a diószegi r. kat. templomba temettette el. Vele fiúágon kihalt a brebiri Melith család. Feljegyzés a csengeri ref. egyház anyakönyvében Szatmár várának korabeli ábrázolása 1704 tavaszán, a kuruc ostromzár alá vont szatmári várból kitörő császáriak felgyújtották és kirabolták Csengert, a református templom leégett és a Melith kastély is romokban hevert. Az 1766-tól kezdődő ref. anyakönyvben a következőképpen emlékeznek meg visszamenőleg erről az eseményről: Anno 1704. Az Magyar hazának közönséges háborúságából származó kárt ezen ekklesia is meg érzette, midőn Temploma el égett, és a harangok a toronyból le hullottak, melyek közül az edjik a nagy tűzben el is olvadt.
1713-ban a templom északi oldalát egy új hajóval kibővítették a lekcsei Sulyok család támogatásával. Az északi tömör téglafalat két magas, csúcsíves nyílással, a sekrestyét egy alacsonyabb, félköríves nyílással áttörték E bővítések révén a templom befogadóképességét jelentősen megnövelték. A megolvadt harangot újraöntették, és még három új haranggal is gazdagodott az egyház. A lekcsei Sulyok család címere Az északi fal két, csúcsíves áttörése 1739-1743 között pusztító pestisjárványok sújtották az újraéledő várost, Somodi Ferenc rektor tanítványai valamennyien meghaltak, ő maga kilábalt a betegségből. 1741-ben Csengerben az újonnan betelepült zsidó közösség ellen vérvádat szítottak, vélhetően a pestisjárványok miatt feszült hangulatot kihasználva. A vádat igen hamar elejtették, s mindenkit felmentettek. galíciai zsidók az XVIII. század végén.
Csenger mezőváros pecsétje 1742 1742-ben vált el a nemesi városforma szerint is a mezővárostól. A Melithek kihaltával a földesúri fennhatóság hiányát kihasználva a nemesség új városcímerrel, illetve pecséttel is kifejezte önállóságát. Az 1600-as évek nagy népmozgásaként, beköltözésekkel nőtt a nemesek száma. Közösségüket a főhadnagy vezette, a mezővárost pedig a főbíró. A nemesi communitas egészen 1848- ig fennállt. Ecsedy Belényessy Kun Osváth Varga Nagy Hadady Bokor 1743-ban került Csengerbe lelkésznek a debreceni származású Diószegi István orvos prédikátor. 1727-ben Utrechtben végzett, ahol orvosdoktorrá avatták, s itt több latin nyelvű orvosi könyve is megjelent. Szervezője és irányítója lett a templom további újjáépítésének. 1749-ben halt meg, érdemeiért a ref. templom szentélyében temették el. 1743-ban kezdődtek el a templom belső berendezéseinek kialakításai, elkészültek a barokk profilozású padok, valamint a karzatok, ekkor az órát is renováltatták az Ekklésia költségén és a templomot újra bevakoltatták A toronyóra az 1930-as években még megvolt, sőt még a napóra is látszik
1745 május 4-én készült el a festett kazettás famennyezet, a templom belső dísze, melyet Felsőbányai Asztalos István készített. A kazetták változatos rajzolatán főképpen a növénymotívumok dominálnak, melyben döntő súlyban a tulipán szerepel. Néhány kazettán figurális ábrázolás is látható, illetve égitestek rajza is. Ismeretes, hogy vitéz Csontos György és fia Gábor vette a deszkákat és az egész mennyezet Hadadi Gábor kurátorsága idején készült. A kazettás mennyezet a szentély felől A pirossal jelölt a legrégebbi iskola, szemben az 1766-ban épült - zölddel jelölve A csillag =szárazmalom 1766-ban elhatározza a presbitérium, hogy új oskola házat építtet, a gr. Bethlen Gergely által adományozott telken. Helyét így határozták meg az oskolával átellenben, a Szamos-parton, az száraz molnár háza megett, a Szamos partra, a Szamosparton út hosszában. Keleti szomszédja a Szamos, nyugati a Berek alá járó út. Ötvös rész északi szomszédja, mivel a sikátor is az Ekklésia telkéhez tartozik. Az iskolát 1767-ben meg is építették, majd 1768-ban még egy leányiskolát is. A legrégibb iskola helyére is következtetni lehet. Az I. Kat. Felmérés térképéről a helyszínt jól megfigyelhetjük. A Szuhányi kastély egy századeleji képeslapon 1780-as években az örökösödés folytán Csengerbe került hiripi és ivácskói Szuhányi-család kúriát építtetett a Halom utcán, az egykori Melith Péter féle udvarház helyén. Az ötszobás, zsindellyel fedett épületet többször is átalakították, a ma is álló kúriát 1830 körül bővítették, szinte átépítették, s ekkor nyerte el mai A Szuhányi formáját. kasképeslapon
Csenger az I. Katonai Felmérés térképén 1782-1785 között készült el Csenger első hiteles térképe. Ebben az időben mérték fel a vármegyét, az I. Katonai Felmérés munkálatai során. A korabeli térképen jól kivehetőek az ősi utcák, az északi részen, a Szamos mentén az elágazó Berekalji utcák, melyek alatt a Szamos közvetlenül a város alatt folyt, keletről egyre jobban megközelítette azt. Délre volt a Tót utca, vele párhuzamosan a Kis utca, melyet a Szamos igen szaggatott Nyugatra tartó volt a Halom utca. Ezen utcák kereszteződésében alakult ki a Piac, a város ősi központjaként. 1799 Szent János havában (december) jelent meg Debrecenben Mándy István könyve, mely Anonymus első magyar nyelvű fordítása volt, a nagy nemzeti megújulás időszakában, a korszellem hatására. A mű egyébként 1792-ben már kész volt. Mándy István Csengerben lakott, Szatmár vármegye hites esküdtjeként. 1813. július 31-én született Riskó Ignácz. Apja, Riskó József a város jegyzője volt. A debreceni Ref. kollégiumban tanult, később Szatmár vármegye aljegyzője lett. Költészettel foglalkozott, versei a kor divatos lapjaiban jelentek meg, Bajza nagy jövőt jósolt neki. Szoros barátság fűzte Petőfihez, Júliát is ő mutatta be neki. 1848-ban megírta a Hazafiúi Kiáltványt, s Nagykároly országgyűlési követe lett. 1849-ben kormánybiztosi feladatokat is ellátott, a Radikális párt tagja volt. Az áprilisi trónfosztó országgyűlés jegyzőjeként ismerjük. A szabadságharc után börtönbüntetésre ítélik, irodalmi pályája derékba tört. 1885-ben, mint pénzügyminisztériumi osztályfőtanácsos ment nyugdíjba. 1890. október 22-én halt meg Budapesten. Emlékét Csengerben utca őrzi.
1824-ben vágták át a Becsikertnél a Szamos nagy kanyarját, mely északról veszélyeztette a várost. 1841-ben már Holt- Szamosként emlegették, mint gazos, posványos, hasznavehetetlen területet. Az átvágással a Becsikert a csengeri határ része lett, ugyanakkor Izgét Becshez került. A Jékey-ház. A patika az épület jobb oldalában volt. 1825-ben jegyzik be Csengerben a gyógyszertárat, Oroszlán néven. Tulajdonosa Brandl János (1814-1855) patikárius volt. Csenger első patikája a Jékey-család által ekkortájt épített emeletes házában működött, később veje, Mauks István patikus vette át a patikát, majd a századfordulón, 1906-tól Klein Rezső gyógyszerész tulajdona lett Arany Oroszlán elnevezéssel. 1829-ben fejeződött be a klasszicista stílusú római katolikus templom építése, melynek szervezése már 1804- ben elkezdődött. A katolikus vallás az 1700-as évek elején éledt újjá Csengerben Kelemen Diák hathatós közreműködésével. Abban az időben még Szuhányi László udvarán egy fakápolnában tartották istentiszteleteiket, e katolikusok első lelkészéről 1732-ben van említés. 1819- ben már a Romano Catholikus harangozóról is szó esik. A templom a Szentháromság nevet viseli.
1831-ben épült fel a csengeri zsinagóga. A városban már az 1700-as évek közepén megjelent a zsidóság. 1765-ben meg is alakult a hitközség, zsinagógájukról az I. Katonai Felmérésben említést tesznek. Temetőjükből az első sírkő 1755-ből való. Később Csenger központjában alakítottak ki üzleteikkel máig meghatározó kisvárosias jelleget. A zsinagógát 1958-ban bontották le, a jogutód mátészalkai hitközség jóváhagyásával. 1836-ban a református templom tornyára egy új sisakdíszt helyeztek el, ugyanis 1835 júniusában...templomunk vas keresztjét egy sebes száraz menkő öszve törvén../../elhatároztatott /../ a kereszt helyett a toronyra rézgomb készíttetése. Erről így írnak 1836. A kereszt és a kakas helyett egy nagy réz gomb, vitorla és arannyal bevont csillaggal ékesíttetett fel a / /torony. Elgondolkodtató, hogy egy református templomon még a XIX. sz. középén is megmaradt a kereszt, rajta a kakassal. Erről az érdekességről Jókai is írt egy cikkében az Üstökös című újságban. A szatmári fahíd a XIX. sz. közepén. A csengeri is hasonló volt 1847 tavaszán a Szamoson levonuló jeges árvíz teljesen elvitte a csengeri fahidat. Erről a fővárosi Jelenkor április 11-én is megemlékezett, Jókai tollából ekképpen hogy a csengeri hidat is elsodorta a Szamos jege és árja, pedig alig múlt hat éve, hogy újjonnan építtette a nemes megye. Csengerben a XIII. sz. végétől már állandó fahíd volt, amit az ismétlődő árvizek szinte évtizedenként megrongáltak.
Nemzetőrök Horvát hadifoglyokat kísérnek 1849. Csenger nemzetőri szervezési központ lett, a Krasznaközi Járás II. kerületének székhelyeként. Tisztikara 12 főből állt, melynek kapitánya Domahidy Ferenc lett. 1849-ben a csengeri nemzetőrök Nagygécben esküdtek fel. 1848-ban a csengeri kerület országgyűlési képviselője Nagy Ignácz lett. 1849 júniusában 600 horvát hadifoglyot helyeztek el Komlódtótfaluban, akik Schiffner János csengeri plébánostól kaptak lelki vigaszt. A Haynau-kastély Kisgécz-pusztán 1906-ban Haynau az 1850-es években 1850-ben, nyugdíjaztatása után vette meg a gr. Majláth birtokot Haynau, vele a kastélyt is. Alig két évet élt itt, igyekezett a környék nemeseivel kapcsolatot keresni, sikertelenül. A hagyomány szerint többször járt a csengeri nagyvásárokon is. A kastélyt később Grószmannn zsidó bérelte, amit 1945-ben alapjáig leromboltak. A II. Katonai Felmérés (1806-1869) Csengert ábrázoló részlete 1854-re végre megtörtént a Szamos délkeleti nagy kanyarjának átvágása. Erről így írt a korabeli jegyzőkönyv Most már az élő Szamos alóla elvezettetvén mármint a város alól. Ez a kanyar már nagyon régóta veszélyeztette a várost, egy 1841-es bejegyzés szerint nehogy hosszas halogatás miatt utzáink, templomaink, oskoláink végpusztulásra jussanak Az 1863-as térképrészleten már jól látható, hogy már csak helyenként jeleznek élővizet a már lassan kiszáradó a holtmederben.
1861-ben lett a csengeri választókerület képviselője a Határozati Párt színeiben Domahidy Ferencz. Szamosangyaloson született 1824. október 14- én. A szabadságharcban századosi rangban harcolt. 1860-ban a Krasznaközi Járás főszolgabírája. 1875- től Szatmár vármegye főispánja volt, 1892-ig. 1863. február 23-án született Csengerújfaluban Peres Sándor óvodapedagógus, pedagógiai író. 1894- től a budapesti óvónőképző intézet igazgatója volt. Számos pedagógiai jellegű cikket, valamint tankönyvet írt. 1907. december 27-én halt meg Budapesten. A Csengeri Járás pecsételője 1877-ben a nagy közigazgatási átszervezés során szétdarabolták a Krasznaközi Járást, és többek között kialakították belőle a Csengeri Járást is, ezzel párhuzamosan megszűnt Csenger mezővárosi rangja. Az új járáshoz 27 község tartozott, 23775 lakossal. Első főszolgabírája Domahidy Ferenc lett. 1945 után az erdőháti, volt Szatmári Járásból idekerült 11 falu. A Csengeri Járás 1969 decemberében szűnt meg. Csenger nagyközségi rangot kapott.
1878-ban az egyházmegye segélyéből felépült a tanítói lakással együtt a római katolikusok iskolája, de törvényes méretűvé csak 1925- ben vált. A korábbi iskolaépület 1800-tól ugyanezen telek Köves utcai oldalán állt, 1870-ben életveszélyessége miatt lebontották. 1889-ben alakult meg a polgárosodás egyik jeleként CSENGER és VIDÉKE TAKARÉKPÉNZTÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Elnöke Pongrácz Imre volt. 1926-tól az ügyvezető igazgatója Reinitz Hermann lett. 1893. május 27-én adták át a forgalomnak a korábbi fahíd helyett az új vasszerkezetű Szamos hidat. Az építkezést 1892 júniusában kezdték el. A két pillérre épített egynyílású híd hossza 111,8 méter volt. Ez lett a vármegye második vashídja.
A csengeri óvoda egy 1946-os felvételen. 1896-ban már említik a csengeri óvodát és az óvónőt, Karikás Máriát. A csengeri járásban ekkoriban 10 óvoda működött. Az egy szobából és konyhából álló épület a mai Szent István tér végén állt. 1897-ben állami segélyből megépült a zsidó iskola, a zsinagóga melletti telken. Tervezője Ungvári Béla szatmári építész volt. A háromtantermes épület a kor viszonyaihoz képes modern, jól felszereltnek számított. 1919-ben, a román megszálláskor bútorzata megsemmisült. Első igazgatója Kaszavitz Miksa volt. Tanítói Pollack Teréz és később Balázs Gizella, illetve Göndör Gyula voltak. 1898-ban kezdte meg működését az Ősz József gépész által alapított korszerű gőzmalom. Tőle vette meg Gelber Jenőné, majd 1932-ben Leichtmann Nándor lett a tulajdonosa. 1990-es években bontották le.
1905. január 5-én született Csengerben Molnár József. Középiskoláit Szatmárnémetiben járta, majd Nyíregyházán érettségizett. Magyar-francia szakos tanárként végzett Debrecenben, Hajdúnánáson lett középiskolai tanár. Később Budapesten helyezkedett el, de munkásságával Csenger történelmét szolgálta. Feldolgozta az 1946-ban elpusztított Szuhányi levéltárat, családtörténeti, néprajzi és helytörténeti írásai mind Csengerrel foglalkoztak. Súlyos betegség után 1986. december 30-án hunyt el. Tiszteletére városunkban utcát neveztek el róla. 1908. július 31-én ünnepélyes keretek között beindult a Mátészalka- Csenger- Szatmárnémeti vasútvonalon a közlekedés. 1920-tól a trianoni határ miatt végállomássá vált Csenger. 1940 után négy évig ismét közlekedtek a vonatok Szatmárnémetibe. 1945-től végleg lezárták a határt, Óváriig még a síneket is felszedték. A Satin nyomda a bal oldali legszélső ajtónál volt 1908-ban alapította meg nyomdáját Satin Zsigmond, a Halom utca elején. A nyomda többnyire meghívókat, plakátokat és kisnyomtatványokat készített. A kisüzem 1941-ben szűnt meg, betűkészletét a mátészalkai nyomdába vitték. Satin Zsigmond egyébként a helyi zsidó hitközségben a Mágid szerepét töltötte be.
1910 július elsején alakult meg a Csengeri Népbank Részvénytársaság, igazgatója Németh József lett, az elnöki tisztséget Madarassy Dezső látta el, igazgatósági tag Hadady Gyula volt. 1912-ben épült meg a református iskola új szárnya, melynek egy része a Piacra, másik része a Köves utcára nézett. Mellette balra látható az 1895-ben épített régi, két tantermes kisiskola. Az új épület tervezője Kozma Rezső csengeri építész volt. A két iskolarészt 1957-ben építették egybe. 1912-ben alakult meg Csengerben a Szent Flórián Önkéntes Tűzoltóegylet. A fából készült tűzoltószertárat a Piac keleti oldalán, a régi óvodához építették. A tűzoltóság később az ún. Tyúkpiacra költözött át. A kép az 1930-as évek elején készült
A Kossuth (Pallós) utca 1958-ban. Molnár József felvétele 1913-ban szedték fel véglegesen az utcákból a deszkapallókat,- ezeket a széles és hosszú tölgyfadeszkákat - melyek a főbb utcákon a járdát jelentették. Legtovább a mai Kossuth utcán maradt ez meg, ezért is hívták sokáig Pallós utcának. Távíróoszlop az Árkossy bolt előtt, a Piacon 1915 júliusában határozta el a képviselőtestület, hogy Csenger is belép a távbeszélő hálózatba. A telefonközpont és a posta is a postamester, Pongrácz Imre házában működött. Az első bekötöttek a csengeri telefonhálózatba: Csenger és Vidéke Takarékpénztár: hívószám: 3, -Főszolgabírói Hivatal: hívószám 1. Illusztráció: A Károlyi kormány beiktatás Budapesten 1918. november 5-én a képviselőtestület átalakult Nemzeti Tanáccsá és letette az esküt a Károlyi kormányra, ugyanakkor megalakult a Nemzetőrség, parancsnoka Szuhányi László lett. November 10-én pedig a hazatérő katonákból megalakult a Katonatanács, és a Polgárőrség is, ennek vezetője Inántsi József lett.
1919. április 17-19-ig a támogatástól megfosztott Székely Hadosztály Csenger és környékén Nagygéc és Óvári alatt védelmi harcokat folytatott az előrenyomuló román csapatok ellen, a harcok a Szamos-vonal és Óvári irányában lévő védelmi vonalakon folytak. A főhadiszállás a csengeri Kaszinóban- a Járási Főszolgabírói Hivatal épületében volt. A jelentős túlerő miatt a Székely Hadosztály Mátészalka irányába vonult vissza. A Székely Hadosztály Szatmárnémetiben A Hadosztály jelvényei Mardarescu román tábornok és tisztikara. A megszálló csapatok 1920. március 20-án vonultak vissza a vármegye megmaradt három megmaradt járásának területéről 1919. április 20-án vonultak be a román csapatok Óvári felől a töltésen Csengerbe. A megszálló katonaság az iskolákba szállásolta be magát, s a berendezéseket elpusztították. A helyi közigazgatást meghagyták ugyan, de az román fennhatóság alá került. A csengeri járás román kormánybiztosa Papp Gyula-, azaz Julius Popp csegöldi pap lett. s A Vámőrség a Kossuth utcán 1921 őszétől a Magyar Kir. Csendőrségtől a kijelölt új határ védelmét a Magyar Királyi Vámőrség vette át. Ennek része lett a VI. Debreceni kerület Mátészalkai Szakaszának csengeri őrse. A legénység elhelyezésére a Képessykastélyt vették meg.
1921-ben indította be ecetgyárát Kauffmann Nándor a Rákóczi utcán ma is álló lakóháza mögött. A cég igazgatósági tagja Pongrácz Imre volt, az elnöke pedig Madarassy Dezső lett. Ebben az évtizedben több más kisebb üzem is alakult, főképp a szikvízgyártás terén, így Schwarcz Izidor Hellbraun Lajos és Weisz Lajos vállalkozása. A kettős birtokosság egyik átkelőhelye Csenger és Óvári között a töltésen. 1922-ben véglegesítették Csengernél a trianoni határt, Óvári és Csenger között. Azonban a környéken, Uránál az új határ kettévágta a falut, a Határkiigazító Bizottság ezt módosította 1923. október 15-én, így Csengerújfalu is visszakerült Magyarországhoz. Nagygécnél is sikerült javunkra korrigálni a határvonalat. Az érvényes rendelkezések szerint az odaátra esett földjeiket, mint úgynevezett kettő birtokosok művelhették A trianoni határkő A M. Kir. Csendőrőrs épülete a gr. Tisza István utca elején 1924. augusztus 22-én Csengerben új csendőrségi laktanya építésére, vagy vásárlására tettek javaslatot, miután Csenger csendőrőrsi központ volt Az erről szóló iratok a Minisztertanácsi Jegyzőkönyvekben találhatóak. Az új Csendőrőrs a gr. Tisza István utcán épült meg Kozma Rezső csengeri építész tervei szerint.
A római katolikus templom belső képe 1930- körül 1926. szeptember 12-én szentelték fel a római katolikus templom két új harangját, mindezek Gyulai Mihály csengeri plébános áldozatos munkásságát dicsérik. Az avatási szertartást Székely Gyula püspöki helynök celebrálta..a harangokat a budapesti Watser Ferenc cége öntötte. 1926. december 8-án az országos választások során, a csengeri választókerületben az Egységes Párt színeiben induló Szuhányi Ferencz túlnyomó többségben országgyűlési mandátumot kapott, de a vármegye valamennyi kerületében is az Egységes Párt győzött. Halála után (1934) Mecséri Endre lett az utóda. Szuhányi Ferenc A Szuhányi címer A csengeri viseletbe öltözött bandérium a Katz-féle terményraktár előtt 1927-ben a csonkaszatmári körútja alkalmából Csengerbe látogatott dr. Baltazár Dezső (1871-1936), a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. A magasrangú egyházi vendéget Porcsalma és Csenger egyesített lovasbandériuma fogadta és kísérte végig a községben
1928-ban kapcsolódott be Csenger, járási székhelyként az Ecsedi-láp Társulat Villamosüzeme által kiépített villamoshálózatba, két darab 20 kw-s transzformátorral. A községben megjelent a közvilágítás, természetesen csak a főbb utcákban és néhány módosabb magánszemély is bekötette házába a villanyt. Fontos mérföldkő volt ez Csenger fejlődésében. Megjelennek a villanyoszlopok a ref. iskola előtt is A híd kedvelt fotótéma volt. 1931 január 1-től Szatmár-Bereg- Ugocsa K.E.E. közgyűlése megszüntette a csengeri Szamos híd hídvámkötelezettségét. A határozat indoklásában hivatkoztak a trianoni határ közé szorított községek nehéz gazdasági viszonyaira. A hídra pedig egy emléktáblát helyeztek el, Horthy Miklós kormányzásának 10 évfordulója alkalmából. A kriptákból előkerült szablyák a XVI_XVII.sz.-ból 1932. augusztus 1-5-ig a református templom kriptáiban Höllrigl Sándor vezetésével kutatásokat végeztek, Molnár József indíttatására. A feltárások 1933 júliusában tovább folytatódtak. A Csaholyi és a Melith-család sírboltjaiból előkerült kincseket a Nemzeti Múzeum vette meg. A tárgyak nagy része a II. Világháborúban megsemmisült.
A zászlóavatás ünnepi pillanatai, dr. Ecsedy Elemér zászlótartó 1934. július 29-én tartották meg a Frontharcos Szövetség Csengeri Csoportjának ünnepi zászlóavatását, a régi vásártéren, a Nagykárolyi út kereszteződésénél. Az eseményen minden felekezet lelkésze jelen volt. Az alaprajzok az ásatási dokumentációból. A felső a régebbi, az alsó az újabb kastély. 1935. április 9-18. között dr. Gallus Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetésével feltárások folytak a Kastélydomb területén. Egy régebbi és egy újabb kastély alapfalai kerültek elő, számos csempe és egyéb leletek kíséretében. Az ásatás befejeztével a terepet elplanírozták, fákkal ültették be. A tégla és kőanyagot a terület tulajdonosa, Szuhányi Ferenc használta fel. Eszenyi Sándor tanító hazafias verset szaval. 1935. szeptember 15-én avatták fel nagy ünnepség keretében az I. Világháborús Hősök Emlékművét és az Ereklyés Országzászlót. Az ünnepi beszédet Urmánczky Nándor az Ereklyés Országzászló Nagybizottság elnöke tartotta, míg az avatóbeszédet dr. Vojtsek Ottó, az Országos Frontharcos Szövetség alelnöke mondta el. A zászlóanya dr. Szendy Károlyné volt. Ettől a naptól kezdve Csenger ezen része hivatalosan is a Hősök-tere nevet viseli.
1935. szeptember 19-én a Mátészalkai Járás Főszolgabírójának választották a csengeri származású dr. Osváth Ferencet. Az Osváth címer 1936 nyarán a leendő földművelődési miniszter, későbbi miniszterelnök Darányi Kálmán korteskörútja részeként látogatást tett Csengerben. A meghívást dr. Osváth Ferenc tette, aki felesége révén rokonságban volt vele. Darányi Kálmán beszedet mond a főtéren 1937. május 23-án tartották a református egyház harang és orgonaszentelési ünnepségét. Délben közebéd volt a református iskolában, majd délután istentiszteletet tartottak. A rendezvényt a Wachtel-féle vendéglőben műsoros est és reggelig tartó tánc fejezte be.
1937. augusztus 22-24. között tartották Csengerben a szatmári Református Egyházmegye II. Ifjúsági Táborozását. Az elszállásolás az iskolában történt, a mindennapi programokat fürdés a Szamosban, és a minden esti tábortűz színesítették. A Lorántffy Zsuzsanna Református Leányegylet Csenger, az 1930-as évek vége 1939-ben a csengeri Hangya Szövetkezet új, modern üzlethelyiséget nyitott a Horthy Miklós (Ady) utca elején. Az épületet a csengeri Kozma Rezső tervezte. A modern kirakattal ellátott üzlet a Horthy Miklós utcán Horthy Miklós kiszáll a különvonatból a csengeri állomáson 1940. szeptember 5-én érkezett meg a csengeri vasútállomásra vitéz nagybányai Horthy Miklós a Turán nevű különvonatján, akit az állomáson Teleki Pál miniszterelnök, Werth Henrik vezérkari tábornok, Hóman Bálint kultuszminiszter, és más magasrangú személy fogadott. A kormányzó innen indult Szatmárnémetibe, az első visszatért Észak - erdélyi nagyvárosba.
A kifosztott zsinagóga belseje 1944 áprilisában 1944. április 24-én gyűjtötték össze a csengeri zsidóságot a zsinagógába, melynek berendezését az előző napokban elpusztították. Éliás József alezredes és Szuhányi Ferencné megpróbált eljárni, bár sikertelenül, hogy itt, Csengerben legyen a gettó. Másnap szekerekkel a mátészalkai gettóba szállították őket, s onnan Sziván hó 12 napján érkeztek Auschwitzba. Ez a nap azóta a csengeri zsidóság emléknapja. 1944. október 25-én reggel 7 órakor a magyar utászok felrobbantották a Szamos hidat, egyúttal felgyújtották a malmokat is. A szovjetek pontonhidat építettek csapataik számára. Az átkelést az új híd megépültéig kompközlekedéssel oldották meg. A felrobbantott Szamos híd 1944. október 25-én a késő délutáni órákban vonultak be Csengerbe a szovjet csapatok. Előőrsként román kisegítő alakulatok jöttek Óvári felől. A község ezt a kritikus időszakot különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át. Kosztya Udovitszkij hadnagy Vlagyivosztokból, aki a Rákóczi u. 47. alatt volt elszállásolva.