Történeti összefoglaló A mezõ gazdaságtan elsõ egyetemi tanszékét 1 767-ben Göttingenben ll. György Ágost állította fel, a másodikat Mária Terézia 1777 -ben Budán, a Tudományegyetem bölcsészeti fakultásán (a Ratio Educationis egyik intézkedéseként). Professzora, Mitterpacher Lajos 1768-tól 1774-ig a bécsi Theresianum bölcseleti tagozatán kameralisztikát tanított, s ennek keretében foglalkozott a mezõgazdasággal. Érdeklõdése ekkortájt fordult teljesen a mezõgazdaság felé. Az intézmény kertjében kísérleteket is végzett, és hozzálátott mezõgazdasági tankönyve Írásához. Így 1777-ben, professzorrá történt kinevezésekor már ki is adhatta az "Elementa rei rusticae" elsõ kötetét, amelyet késõbb még két kötet követett. E munkáját nagy becsben tartották, több nyelvre is lefordították: olasz kiadását még az 1830-as években is használták Itáliában. Az egyetemen a tárgyak egyike volt csupán a mezõgazdaságtan, és kizárólag elméleti elõadásokra szorítkozott. A gyakorlati szakemberek, a gazdatisztek oktatására a Festetics György gróf keszthelyi (1797), Albert Kázmér herceg magyaróvári (1818), Batthyány Lajos, Kázmér és Károlyi Lajos hármasban alapított rohonci (1839) magániskolái szolgáltak. Ezek sorsa azonban bizonytalan volt. A reformkor agrárpolitikai koncepciója nélkülözhetetlennek tartotta egy szilárd anyagi alapokon nyugvó, a Magyar Gazdasági Egyesület felügyelete alatt mûködõ egyetemi rangú fõiskola ("középponti gazdaképzõ intézet") létesítését. Javaslatát az egyesület 1844-ben emlékiratba foglalva, az Országgyûlés elé terjesztette, a magas alapítási költségek miatt azonban a döntést a Ház halogatta. 1848-ban a tervezet ott szerepelt a nemzet sürgõs feladatai között. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban az MGE megismételte -most már a bécsi udvarhoz intézve -javaslatát. A felterjesztés válasz nélkül maradt. Mindössze annyi történt, hogya magyaróvári magánintézetet átvette az állam. A többi mezõgazdasági tanintézet megszûnt. 1857-ben a József-Mûegyetem -külföldi mintára - mezõgazdaságtani-erdészeti tanszéket állíttatott fel avval a céllal, hogy leendõ mérnökei áttekintést kapjanak a mezõgazdaság lényegérõl. A tanszék 1888-ban megszûnt, illetve átalakult Mezõgazdasági Géptani Tanszékké. 5
A kiegyezés után az Országgyûlés idõnként foglalkozott a mezõgazdasági szakképzéssei, de elõnyben részesítette az alsó fokú oktatást. A hetvenes évek államháztartási válsága mindennemû szakképzési fejlesztés elé gátakat emelt. Több javaslat is született, s felmerült egy közgazdasági-kereskedelmi jellegû fõiskola felállításának a gondolata is, de döntés nem született. Végre, 1914-ben a különbözõ érdekeltségû szakkörök a fõvárosban létesítendõ gazdasági egyetem javaslatával álltak elõ. A tervezet szerint az egyetem.1. mezõgazdasági, 2. ipari, 3. kereskedelmi, 4. társadalomtudományi karokra tagolódnék. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke, Károlyi Mihály által 1911. december 19-én az Országgyûlés elé terjesztett javaslat teljes egyetértésre talált, s a ház határozatot hozott a közgazdasági egyetem felállítására. A néhány hét múlva kitört parlamenti válság azonban háttérbe szorította a további lépéseket. E szélcsendben, néhány héttel a világháború kitörése elõtt, a Mûegyetem újból szakosztályt szervezett a mezõgazdasági képzésre. A világháború alatt szunnyadt a közgazdasági egyetem ügye. 19.18 nyarán azonban, amikor ismét a koncepciót támogató Zichy János került a miniszteri székbe, elõvette és részleteiben is kidolgoztatta tervezetét, majd IV. Károlynak 1918. október 23-24-én ( a vonaton) referált az ügyrõl. A király egyetértett a kultuszminiszter javaslatával, és még a vonaton engedélyezte a közgazdasági egyetem megszervezését. Egy év múlva, 1919 õszén megkezdõdtek az elõmunkálatok. December 22-én -az ország válságos gazdasági helyzete miatt -egyetem helyett csupán kart létesítettek, a tervezett karok helyett pedig szakokat azzal az elgondolással, hogy késõbb önálló egyetemmé lesz fejleszthetõ, vagy esetleg csatlakozik a Tudományegyetemhez. A Kar elsõ professzorai -hat egyetemi nyilvános rendes és öt egyetemi nyilvános rendkívüli tanár -1919. december 30-án megkapták kinevezésüket. A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar mezõgazdasági szakosztálya (1920-1934) Alig két héttel az elsõ professzorok kinevezése után, 1920. január 13-án a Budapesti Közlönyben megjelent II A magyar kormány 272/1920. M.E. számú rendelete a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem mellett létesített Közgazdaságtudományi Kar szervezeti szabályzatáró1'1 [Sic]. S rendelet a) egyetemes közgazdasági és közigazgatási, b) 6
mezõgazdasági, c) kereskedelmi, ( a kereskedelmi iskolai tanárképzõvel), d) konzuli és külképviseleti szakosztályok létesítésérõl intézkedett. (5. ) Számunkra a legfontosabb, a 7. így 'hangzik: "A mezõgazdasági szak, mint a karnak külön osztálya, a mezõgazdasági oktatásügy legfelsõbb intézményének kiépítéséhez adja meg az alapot; jelenleg, az adott viszonyoknak megfelelõen a magasabbfokú mezõgazdasági tudományos intézetek személyzetének és a mezõgazdasági nagyüzemek elméleti készültségû embereinek képzésére szolgál és arról gondoskodik, hogy a magyar közgazdasági életben mûködõ egyének -a mezõ gazdaságnak nemzetgazdaságunkban irányadó jelentõségéhez képest -mezõgazdasági alapismereteket szerezzenek." A Kar a vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alá tartozott, de a mezõgazdasági osztály felett a földmívelésügyi miniszter felügyeleti jogot gyakorolt. A tanszékeket pályázat vagy meghívás útján, nyilvános rendes (illetve rendkívüli) tanárokkal töltik be. A mezõgazdaság tárgyú tan székekre a jelöléshez a földmívelésügyi miniszter egyetértése szükséges. A l3. 17 tanszéket rendszeresít. A mezõgazdasági szak elsõ tanszékei: Agrárpolitika, Szövetkezetügy, Növénytermesztés, Mezõgazdasági Ipar, Mezõgazdasági Közigazgatás és Falupolitika, Mezõgazdasági Üzemtan voltak. A természettudományi alaptárgyak akkor még nem kaptak tanszéket; ezeket fõleg a Tudományegyetem és az Állatorvosi Fõiskola professzorai adták elõ. Erre a l5. nyújtott lehetõséget. 1922-1924-ben megalakultak az Agrokémiai, a Növénykórtáni, a Növénytani, és a Geológiai tanszékek. Az Agrokémiai, az Állattenyésztési és a Növénytermesztési tanszékek 1923-tól "tanszék és intézet" lettek, azaz az elõadások mellett még kutatási, -szervezési feladatokat is el kellett látni ok, amihez több munkatárs alkalmazására volt szükség. Késõbb intézetesítették a Növénykórtani és az Üzemtani Tanszékeket is. A mezõgazdasági osztály kísérleti telepéül a 20. az Orsz.Magyar Gazdasági Egyesület tápiószelei tangazdaságát jelöli meg. A tangazdaság elszámolási rendjét és a karral való kapcsolatát a VKM és az FM együttesen szabályozzák. (A tápió szel ei tangazdaság nem felelt meg a célnak, mert a megszálló román csapatok feldúlták. 1923-ban Eber Antal ajánlotta fel sõregpusztai 2 ezer holdas birtokát. A mecénás bankelnök vállalta a diákok és oktatóik elszállásolását és ellátását is.) 7
A dékánt egy tanévre a nyilvános rendes tanárok közül titkosan választja a tanári testület. Helyettese elõdje, a prodékán. (27-32. ) A kari ülés tagjai a nyilvános és rendes és rendkívüli tanárok, továbbá a magántanárok két választott képviselõje. Utóbbiak azonban csak a dékánválasztások alkalmával szavazhatnak. (33. ) A doktori címet -tudományos értekezés és sikeres szigorlat után - azok nyerhetik el, akik diplomájuk megszerzése óta néhány évet a gyakorlatban töltöttek el és publikációs tevékenységet folytattak, illetve a Kar valamelyik szemináriurnában egy évig sikeresen mûködtek. (41. ) Figyelmet érdemel a 43. : "Mindaddig, amíg a közgazdaságtudományi kar, akár mint a budapesti Tudományegyetem ötödik tudománykara, szervesen be nem illeszkedik a budapesti Tudományegyetem kebelébe, akár mint önálló közgazdasági egyetem ki nem alakul", a rektor jogkörét a dékán gyakorolja. A Tudományegyetem tanácsa azonban elzárkózott a Kar befogadása elõl, mert nem volt beleszólása (hivatalosan) az elsõ professzorok kiválasztásába. Az elutasítás megpecsételte a Kar sorsát. Október 5-én kihirdették az 1920. évi XXXI.törvénycikket a "budapesti kir. magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar [sic] feláliításáról és ideiglenes szervezetérõl." A kilenc paragrafusból álló törvény megerõsíti a 272/1920.M.E. rendelet fõbb intézkedéseit, egy lényeges eltérés azonban van: nem tesz említést a Kar további sorsáról; sem a Tudományegyetemhez kilátásba helyezett csatlakozásáról, sem arról, hogy önálló gazdasági egyetemmé fejlõdhet. A Kar hivatalos elnevezése 1934. augusztus végéig változatlan maradt. Központi épülethez (Szerb u. 23.) a Kar csak 1923-ban jutott. A mezõgazdasági szak már 1920-ban -részben -birtokba vehette otthonát (Eszterházy u. 3.) -(ma: Puskin u.). A kezdeti évek kísérletei és tapasztalatai alapján kiforrott tanterv 1926-ban lépett életbe. A tanulmányi idõ nyolc félév maradt. A vizsgarend könnyebbedett: az alapvizsgát eltörölték. Négy féléven keresztül (V-vIll.) legalább egy szeminárium munkájában kellett részt vennie minden hallgatónak. (Szakirodalom tanulmányozása, elõadások tartása, szakmai viták, bírálatok.) A tudományos képzésnek, a doktoranduszoknak disszertációjuk készítéséhez, majd késõbb, a magántanári habilitációra pályázóknak szintén a szemináriumok voltak a színhelyei. Négy szakosztályával a Kar a természet- és társadalomtudományok széles skáláját fogta át, és igen jó lehetõségeket 8
nyújtott a szakosodáshoz az élelmiszervegyészettõl a gazdaságtörténetig: a magántanári elõadások ezt a célt szolgálták. A Kar magántanári tárgyai között pl. a néprajz is megtalálható volt. (E diszciplína jól szolgálta a közigazgatási pályára készülõk látókörének bõvítését.) Új tudományágak (pl. falu szociológia) meghonosítás ával és ápolásával szintén érdemeket szerzett a Kar. A falukutatás tudományos magalapozásába, módszertanának kidolgozásába szinte valamennyi intézete bekapcsolódott. Összehangolt kutatásaik az ország területének jelentõs részét behálózták. Mindezen érdemei azonban nem feledtethették el azt a körülményt, amit a pénzügyi- államháztartási tisztviselõk többször hangoztattak: az önmagában létezõ kar anakronizmus az egyetemek életében. Vagy csatlakoztatni, integrálni kell valamely egyetembe, vagy a szakokat karokká emelve, különálló egyetemmé fejleszteni. Az utóbbi megoldás reménytelennek tûnt. A megszüntetés veszélye fenyegette a Kart, amelynek megmentésébe bekapcsolódott az ifjúság is: a különbözõ sajtótermékekben napvilágot látott hetven cikket -közöttük 35 elismert szakemberét -összegyûjtve, "V élemények a magyar sajtóban a közgazdasági egyetemrõl" címmel bocsátotta közzé. A meggyõzõ érvelés nem volt hatástalan. Hosszú tárgyalások után Hóman Bálint kultuszminiszter 1934-ben az Országgyûlés elé terjesztette javaslatát, ami mindkét ház egyetértésével találkozva, az 1934. évi X. törvénycikkben nyert testet. Magyar királyi József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezõgazdasági és Allatorvosi Kar, Mezõgazdasági Osztály (1934-1945) Az új egyetemi kötelékben a mezõgazdasági szak státusa nem változott, most azonban az állatorvosi osztállyal (a korábbi Allatorvosi Fõiskolával) alkotott kart. Az oktatás magas színvonalát továbbra is tartotta a mezõgazdasági osztály: hat -a természet- vagy társadalomtudományok valamelyikét mûvelõ -professzora tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, az alkalmazott tudományok közé sorolt agrártudomány mûvelõinek befogadásától azonban ekkoriban még elzárkózott az akadémia. Ez késztette a professzori kart arra, hogy kezdeményezze olyan tudományos társaság szervezését, ahol az agrártudomány(ok) különbözõ ágazatainak képviselõi eszmecserétarthatnak. Így jött létre a 9
"Darányi Ignác Agrártudományos Társaság" 1935-ben; amelynek vezetõségébe a szakosztály több tagját is beválasztották. 1936-ban a Gazdasági Szaktanárképzõ Intézet kebelében megkezdõdhetett a mezõgazdasági szaktanárok képzése posztgraduális szinten, két félévalatt. A (Magyar) Agrártudományi Egyetem Az ideiglenes kormány M.E. 4.050/1945.sz. rendeletével július 1- jén a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alá helyezte a mezõgazdasági szakoktatási intézmények mindegyikét, majd szeptember 26-án a felsõoktatási intézményeket egyesítve létrehozta a Magyar Agrártudományi Egyetemet 1. Mezõgazdaságtudományi, 2. Kert- és Szõlõgazdaságtudományi, 3. Állatorvostudományi, 4. Erdõgazdaságtudományi Karokkal. A Mezõgazdaságtudományi Kar négy szakosztályra (budapesti, debreceni, keszthelyi és mosonmagyaróvári) tagolódott. A szaktanárképzés egyelõre a kultuszminiszter kezében maradt. (8740/1945.M.E.) A vezetõ tisztségviselõket (rektor, dékánok, osztályelnökök) az illetékes egyetemi, kari, osztálytanácsok választották meg, meghatározott rotáció szerint. A Mezõgazdaságtudományi Kar osztályai élén osztályelnökök álltak. A Kar székhelye Budapest volt. Hivatalos elnevezései: 1945-1949: Magyar Agrártudományi Egyetem 1949-1989: Agrártudományi Egyetem (Gödöllõ) 1989. szeptember 1-jétõl (?) Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Az egyesítés az érintett nagy múltú intézmények körében ellenállásba ütközött. A legfõbb gond mégis a szétszórtságból adódott: a fõváros négy távoli pontján és négy vidéki városban helyezkedtek el az egyetem egységei. Legnehezebb helyzetben a fõvárosiak voltak. Sok tárgyalás után Budán, a Szilágyi Erzsébet fasorban elhelyezkedõ volt Bolyai János Honvéd Mûszaki Akadémia telepét szerezte meg az Egyetem 1946. szeptemberben. Ide kerültek volna elsõ sorban a központi hivatalok és intézmények, közöttük a központi könyvtár, amelynek alapját a Mezõgazdasági Múzeum, valamint a Földmívelésügyi Minisztérium történeti anyaga képezte volna. 10
1948-ban azonban a keményedõ diktatúra, és a nemzetközi helyzet megdermedése elsöpörte a terveket: májusban sürgõsen ki kellett költözni és visszaadni az épületeket katonai célra. 1948 õszén megkezdõdött a magyar egyetemek átformálása szovjet mintára. Bevezették a felvételi vizsgát, amelyen a politikai szempont domináit, és megfosztották katedrájától az Egyetem 18 professzorát, köztük több nemzetközi szaktekintélyt. 1949. áprilisában felfüggesztették a Mezõgazdaságtudományi Kar három vidéki osztályának mûködését. A hallgatóságnak több, mint a felét -polgári származása miatt -kizárták az Egyetemrõl és addigi vizsgáikat is semmissé nyilvánították. Az elhelyezés ügyében az ötéves terv keretében történt (1949. december) intézkedés: 1950. januárjában az Egyetem székhelyéül Gödöllõt jelölte ki a kormányzat: a megszüntetett premontrei gimnázium épületének felhasználásával, nagyarányú beruházást helyezett kilátásba. Ugyanekkor az Egyetemhez csatolták a 3280/l949.(IV.9.) Korm.sz. rendelettel felállított zsámbéki Mezõgazdasági Akadémiát, amely legalább hat elemit végzett és arra érdemes pártkádereknek adott az egyetemi diplomával egyenértékû oklevelet. 1950-ben megindult a levelezõ oktatás, a Mezõgazdaságtudományi Karon belül pedig agronómiai, agrárközgazdasági, állattenyésztési és gépesítési szakokat indítottak. Az FM évek óta készült arra, hogy kezébe vegye a szaktanárképzést, de döntés csak 1950-ben született: október 7-én (251/1950.M.F.rendelet) felállította az Egyetem szervezeti egységeként a Mezõgazdasági Szaktanárképzõ Intézetet Debrecenben, mert a pedagógiai tárgyak oktatásához az ottani tudományegyetem tanáraira szorult. E megoldás azonban nem vált be és az intézetet már a következõ évben Budapestre költöztették. A tanárképzés posztgraduális jellegû volt, tanulmányi ideje pedig két félév. A Mezõgazdaságtudományi Kar, a múlt tanévben indult szakokból 1951/52-ben Agronómiai, Agrárközgazdasági, Állattenyésztési Karok megszervezésével egyidejûleg, megszûnt. E tanévben összesen hét kara volt az Egyetemnek. 1951-ben a hibás politika aláásta az ország gazdaságát; több gigantikus építkezést -köztük a gödöllõi kampuszét -le kellett állítani. Ú gy döntöttek, hogy a megfelelõ épületekkel rendelkezõ karok maradjanak a helyükön. Így 1952-ben kivált az Egyetem kötelékébõl a soproni Erdõgazdaságtudományi Kar és a budapesti Állatorvostudományi II
Kar, 1953-ban a Kert- és Szõlõgazdaságtudományi Kar s valamennyi fõiskolává alakult. 1954-ben a Gépesítési Kar is levált, és Budapest székhellyel önálló Mezõgazdasági Gépészmérnöki Fõiskolaként folytatta mûködését. Az Egyetemnek három kara maradt. Közben, 1951-ben Budapesten, ideiglenes épületben megalakult központi könyvtár 1954-ben Gödöllõre költözött. Igazgatója -az Egyetemi Tanács határozata (1955.júl.7.) alapján -megszervezte az Agrártörténeti Munkaközösséget és megindította az Agrártörténeti Szemle címû folyóiratot. Az 1956-ban kitört forradalom harci cselekményeiben három hallgató életét vesztette. Jóllehet az Egyetemen semmiféle atrocitás nem történt, megfosztották katedrájától és elbocsátották állásából az Egyetem rektorát, helyettesét és négy professzorát, a könyvtár igazgatóját pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. 30 további oktató részesült még -az elbocsátástól a figyelmeztetés ig -különféle büntetésben. A két karról összesen 37 hallgatót vontak felelõsségre. Száznál többen emigráltak. 1957 elejére már felszámolták a forradalom alatt létrejött ifjúsági szervezeteket és a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezetét, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget tették egyedüli legitim ifjúsági szervezetté. A forradalom leverése után a kormányzat végrehajtotta azokat a követeléseket, amelyek a politikai rendszert nem érintették. 1957-ben az Agrárközgazdasági, az Agronómiai Kar és az Állattenyésztési Karok összevonásával visszaállította a Mezõgazdaságtudományi Kart, a Mezõgazdasági Fõiskola pedig -karként -visszatért az Egyetem kötelékébe, mert a fõvárosban nem sikerült megfelelõ elhelyezést kapnia. Gödöllõn megkezdõdött 1961-ben az Egyetem bõvítése. Megindult a könyvtár szervezetének a korszerûsítése. Kialakultak a követelményeknek megfelelõ gyûjtemények és katalógusok. Az igazgatóhelyettes 1958. júniusában nagyszabású kiállításon mutatta be a mezõgazdasági felsõoktatás történetét, majd a dokumentumokból 1960- ban Egyetemtörténeti Különgyûjteményt alakítottak ki, amely a következõ években folyamatosan gazdagodott. Elõször az egyetemi nyomdaüzemben elõállított -az Egyetem belsõ életére vonatkozó - termékekkel (meghívók, elõterjesztések, tervek, konferenciák elõadásai, jegyzõkönyvei stb.) bõvült. Néhány professzor hagyatéka is megtalálható e különgyûjteményben, amely ma is nélkülözhetetlen kiegészítõ dokumentum-forrás gyûjteménye az Egyetemi Szaklevéltárnak. 12