Támogatók: MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság A K.Ö.SZ. Tudományos-népszerűsítő füzetei 1 F.S.C.H. Popular Science Booklets 1 ÖSSZEKÖTTETÉS FÖLD FÖLÖTT ÉS FÖLD ALATT A Győr Szombathely és Szombathely közötti 400 kv-os távvezeték régészeti kutatásai 2003 2009 CONNECTIONS ABOVE GROUND AND BELOW Archaeological excavations of the 400kV transmission line between Győr Szombathely and Szombathely in 2003 2009 Szerkesztő: ILON GÁBOR, KVASSAY JUDIT Sorozatszerkesztő: ILON GÁBOR Kiadó: Felelős kiadó: DR. VIRÁGOS GÁBOR FŐIGAZGATÓ Szombathely Budapest, 2009 Címlapkép: 400 kv-os távvezeték oszlopa Tilaj (Zala megye) határában és régészeti lelőhely feltárása Sorkifalud (Vas megye) határában (fotó: KVASSAY JUDIT és NAGY MARCELLA; számítógépes grafika: GAÁL ERIKA) Nyomdai előkészítés: TÖRÖKNÉ MIHÁLYFI IZABELLA, K.Ö.SZ. Példányszám: 1000 ISBN: 978-963-88584-0-5 ISSN: 2061 1889
Tartalom: A Győr Szombathely és Szombathely Héviz közötti 400 kv-os távvezeték régészeti kutatásai 2003 2009.....................................1 (Tari Gábor vezérigazgató, MAVIR ZRt.) Összeköttetés föld fölött és föld alatt........................................2 (Virágos Gábor főigazgató, K.Ö.SZ.) Összeköttetés föld fölött és föld alatt A Győr Szombathely és Szombathely közötti 400 kv-os távvezeték régészeti kutatásai 2003 2009..............................................3 1. Bevezető..............................................................3 1.1 Földrajzi viszonyok....................................................3 1.2 Lelőhelyfelderítés......................................................4 2. Építés közbeni régészeti szakfelügyelet.....................................5 3. Feltárások.............................................................6 3.1 Győr Szombathely szakasz..............................................7 3.2 Szombathely szakasz.............................................9 4. Feldolgozás...........................................................16 5. Összefoglaló..........................................................16 5.1 Az oszlophelyek kutatása során előforduló korszakok bemutatása................16 5.2 Tapasztalatok........................................................29 6. Régészeti kislexikon....................................................30 7. Irodalom..............................................................31 Summary...............................................................32 Technikai adatok.........................................................34 Szerzők.................................................................40 Közreműködők..........................................................40 Ábrák forrásai...........................................................40
A GYŐR SZOMBATHELY ÉS SZOMBATHELY HÉVÍZ KÖZÖTTI 400 KV-OS TÁVVEZETÉK RÉGÉSZETI KUTATÁSAI 2003 2009 Történelmi együttműködés Kedves Olvasó! Ön most a Győr-Szombathely és a Szombathely 400 kv-os távvezeték létesítése során végzett régészeti kutatásokat bemutató szép, és a laikus számára is hasznos kiadványt tartja a kezében. Ahhoz, hogy az Ön otthonában, munkahelyén, vállalkozásában csupán egyetlen kattintással bármikor elérhető legyen az áram, nem csupán meg kell termelni, de szállítani sőt, irányítani is kell a villamos energiát. Mindehhez elengedhetetlen fontosságú a ma már több mint 3600 km hosszú magyar 220 kvos, 400 kv-os és 750 kv-os átviteli hálózat, amelynek üzemeltetése, karbantartása, s nem utolsó sorban fejlesztése a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. feladata. A MAVIR ZRt. azonban nem csak az alaphálózat tulajdonosa és kezelője, de ellátja a villamosenergiaipari rendszerirányítás feladatait is és markáns szerepet játszik a villamosenergia-piac életében is, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokból származó energia átvételére, a zöld gazdaság alapjait meghatározó kötelező átvételi mérlegkör működtetésére. 2009-ben a rendszerirányítás 60 éves jubileumát ünneplő vállalatunk mindig kiemelt figyelmet fordított arra, hogy az átviteli hálózat fejlesztése, a távvezeték-létesítési munkák során a lehető legkisebb mértékben változtassa meg a természeti és az épített kulturális környezetet, illetve még akkor is megőrizze a munkák kapcsán felbukkanó történeti rekvizitumokat, vagy lehetővé tegye azok felderítését, amikor ez esetleg növeli a beruházás költségeit. E felelősségteljes magatartás egyik eredménye ez a kiadvány is, amely számba veszi mindazon régészeti emlékeket, amelyek a két nyugat-dunántúli 400 kv-os távvezeték építési munkái során kerültek elő, s amelyek történelmünk pótolhatatlan részletei. A MAVIR ZRt., mint a magyar átviteli hálózati engedélyes beruházásában létesített távvezetékek projektjei magukban foglalták egy új 400/120 kv-os alállomás építését, a végponti alállomások mezőbővítését, illetve a mintegy 90 km és 78 km hosszú két távvezeték építését is. Ezek a távvezetékek megnövelik az észak délnyugat irányú átviteli kapacitást, ezzel pedig javítják a régió villamosenergiaellátásnak biztonságát. A MAVIR egyértelműen úgy ítéli meg, hogy minden szempontból hasznos volt az a közös hatévnyi munka, amelyet munkatársaink a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársaival karöltve végeztek, s a magyar villamosenergia-rendszer fejlesztése mellett hozzájárulhattunk történelmi emlékeink jobb megismeréséhez. Kiváló alapul szolgálhat ez az együttműködés jövőbeli közös munkáinkhoz is. Tari Gábor vezérigazgató A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság 1
ÖSSZEKÖTTETÉS FÖLD FÖLÖTT ÉS FÖLD ALATT A keskeny nyomtávú vonalas létesítmények kiépítéséhez kapcsolódó örökségvédelmi munkálatok több szempontból is nagy kihívást jelentenek a régészet számára, a lelőhelyek felderítésétől a szűk területre korlátozott feltárások elvégzéséig. Ugyanis valamennyi munkamozzanat során tudományágunk megszokott, nagy felületekre érvényes módszereitől eltérve, a nyomvonal kereteihez alkalmazkodva kell a kutatásokat, megfigyeléseket és ezek dokumentálást végrehajtani. A létesítmény jellege szabta korlátokért kárpótol viszont az, hogy nagy területekről nyerhetünk keresztmetszetet, hegyen-völgyön át követve a vezeték nyomvonalát. A villamos távvezetékek kiépítését kísérő régészeti feladatok abban a tekintetben térnek el az egyéb keskeny nyomtávú vonalas létesítmények fektetése közbeni régészeti munkáktól, hogy csupán tartóoszlopaik mélyednek az altalajba. A tartószerkezetnek kiásott alapozási gödrök pedig nagyobb, összefüggő felület kutatását teszik lehetővé. A Győr Szombathely és Szombathely közötti 400 kv-os távvezetékek kiépítésével kapcsolatos régészeti munkálatokba a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (K.Ö.SZ.) a 2007. április 3-án hatályba lépett 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet nyomán, 2008. második félévében kapcsolódott be, a Szombathely szakasz kivitelezése során, koordinálva a Vas és Zala megyék területét érintő, a megyei Múzeumigazgatóságok szakemberei által végzett régészeti szakfelügyeletet, valamint megelőző feltárásokat. Jelen kiadványunkban a két ütemben megvalósult beruházás régészeti kutatásainak eredményeit összefoglalóan adjuk közre. Az azonos módszerekkel felszínre hozott anyag és a földrajzilag, valamint történetileg összefüggő területek egyaránt indokolják ezt az átfogó képet. Bemutatjuk a munkafolyamatokat a lelőhelyek felderítésétől a leletek polcra kerüléséig. Ismertetjük, továbbá értékeljük a feltárt régészeti jelenségeket és leleteket, végül beleágyazzuk az így nyert mozaikkockákat a Dunántúl történeti tablójába. Leírásainkat nem csupán a szakemberek számára készítettük, hanem igyekeztünk azokat a régészeti munkák és szűkebb lakókörnyezetük története iránt érdeklődőknek is színessé tenni, kiegészítve a történeti korok bemutatásával és szakkifejezések magyarázatával. Reményeink szerint a beruházó és a kivitelező cégek munkatársai, akik tevékenységünknek csak egy-egy kis szeletét ismerhették meg a közös munkafázisokban, szintén érdeklődve forgatják majd kötetünket, amely megvilágítja a teljes folyamatot és ráirányítja a figyelmet az eredményekre: legyen az egy érdekes lelet vagy településtörténeti tanulság. Kiadványunkkal sorozatot indítunk el, A K.Ö.SZ. Tudományos-népszerűsítő füzetei címmel. Egyegy feltárás terepi munkafázisának lezárultával, átfogó képet adunk az ásatás számszerű adatiról, eredményeiről és kiemelkedő leleteiről, a munkálatok által érintett terület lakói, valamint a beruházásban résztvevők számára, a tudományos tényeket és eredményeket közérthető formában bemutatva. Első füzetünk megjelenéséhez nyújtott támogatásáért a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaságnak mondunk köszönetet. Dr. Virágos Gábor főigazgató Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Budapest, 2009. szeptember 3. 2
Bevezető ÖSSZEKÖTTETÉS FÖLD FÖLÖTT ÉS FÖLD ALATT A Győr Szombathely és Szombathely közötti 400 kv-os távvezeték régészeti kutatásai 2003 2009 1. Bevezető (K. J. N. M.) A Győr Szombathely és Szombathely közötti 400 kv-os távvezetékek építéséhez kapcsolódóan a Kulturális Örökség védelmi Hivatal állásfoglalása alapján és részben a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megbízásából a Vas és a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága a nyomvonal Vas megyei szakaszán 2003 2009 között, Zala megyei szakaszán 2007 2009 között régészeti lelőhelyek felderítését, azaz terepbejárást, régészeti megfigyeléseket, régészeti szakfelügyeleti tevékenységet és megelőző régészeti feltárásokat végzett. Ennek során két ütemben először 2003 2005-ben a Győr Szombathely közötti szakaszon, majd 2008 2009-ben a Szombathely közötti szakaszon a tervezett, és azóta már megépült 461 darab oszlophely építése előtt és közben összesen 16.216 m² területet figyelhettünk meg régészeti feltárás és szakfelügyelet formájában. Munkatársak Vas megyében: Farkas Csilla, Ilon Gábor, Kiss Péter, Nagy Marcella, Pap Ildikó Katalin, Skriba Péter régészek; Isztin Gyula, Kelbert Krisztina, Kőszegi Ádám, Radics András, Szilasi Attila Botond és Vámos Gábor régésztechnikusok; Derdák Ferenc geodéta, Kiss Krisztina adattáros, Mátyus Magdolna rajzoló. Munkatársak Zala megyében: Frankovics Tibor a megelőző régészeti feltárások osztá lyának vezetője, Basticz Zoltán, Fullár Zoltán, Kvassay Judit, Mészáros Melinda és Straub Péter régészek, Kámán Beáta térinformatikus. A régészeti terepi munkák befejezése után elkészült a szakfelügyeleti megfigyelések, valamint a feltárások 1. Régészeti szakfelügyelet oszlophely humuszolásánál dokumentációja. A dokumentálással párhuzamosan végeztük a leletanyag elsődleges feldolgozását: tisztítását és restaurálását, majd leltározását. Az elsődleges feldolgozás lezárásaként fényképfelvételek és rajzok készültek a beleltározott tárgyakról. A jelen kiadvány hasábjain pedig a terepi megfigyelések és a tárgyi anyag értékelését tesszük közzé, ami a munkálatokban résztvevő Vas és Zala megyei szakemberek, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársainak összefogásában készült. Azaz megszólaltattuk a leleteket: bemutatjuk azokat lehető legteljesebb valójukban, ismertetjük rendeltetésüket, használatuk mikéntjét és idejét. Megmutatjuk, hogy az oszlophelyek kutatása során tapasztaltak, kezdve a terepbejárások eredményeivel, a feltárt településés temetőrészleteken keresztül egészen a leletanyag értékeléséig, hogyan illeszkednek bele és finomítják a két megye történetéről való ismereteinket. 1.1 Földrajzi viszonyok (K. J. N. M.) A 400 kv-os távvezetékek nyomvonala (38. ábra) Vas megyét nagyjából észak déli irányban szeli át, mint egy 83 kilométer hosszan. A nyomvonal a Rábaköz legdélebbi részén, szinte a Rába-folyót követve érkezik megyénkbe, majd dél felé a Répce- és a Kőris-patakok mentén halad. Szombathelytől délre és délkeletre, azaz a Vasi-dombvidéktől keletre a Gyöngyös-, a Sorok-patakokat, valamint a Rába-völgyében kialakult kavicsos teraszképződményeket érintve éri el a Kemeneshát és a Kemenesalja térségét, majd lépi át végül a megyehatárt. A távvezeték Zala megye északkeleti részét északnyugat délkeleti irányban szeli át, 36 kilométer hoss zan. A vezeték az emberi megtelepülésre és közlekedésre nagyon alkalmas folyó és patakvölgyekben halad, illetve keresztezi azokat. Gősfa, Vasboldogasszony és Alibánfa határában a Csöngeti-patak nyugati partjára lejtő dombháton emelkednek az oszlopok, majd kis darabon a Szévíz-csatorna (a középkori Pölöske-vize nevezetű mocsaras terület) folyását követi. Az Egerszeg-Letenyei-dombság északi végét keresztezve a Foglár-csatorna (a középkorban Kanizsa-vizének nevezett, szintén mocsaras völgy északi ága) mentén halad a vezeték. A Zalaapáti-hátságon keresztülvágva a Zalaapáti-patak völgyét keresztezve, annak torkolatánál éri el az Alsó-Zala-völgyet. Majd a Zalavári-háton át keresztezve a Kösz- 3
Összeköttetés föld fölött és föld alatt vényesi-patak völgyét ér el a hatá rában, a Páhoki-patak nyugati partjára lejtő dombon kiépített transzformátorállomást. Két helyszí nen szeli át a különböző történeti korszakokban sűrűn lakott Zala-folyó völgyét: északon az Alibánfa Vöckönd Nemesapáti hármas határnál, a folyó és a Szévíz összefolyása közelében, délen pedig Zalacsány és Szentgyörgyvár határán, a Zalacsányipatak torkolata közelében. 1.2 Lelőhelyfelderítés (K. J. P. I. K.) A 400 kv-os távvezetékek Vas megyei nyomvonalának megismerése után elsőként a szakirodalomból ismert lelőhelyek listáját állítottuk össze és egészítettük ki a Savaria Múzeum Régészeti Adattárában található adatokkal. Ilyen módon 21, Hegyfalu, Ölbő, Pósfa, Vasegerszeg, Vassurány, 2. Légifotó a hévízi transzformátorállomásról Vasszilvágy és Vép település határában lévő, az őskortól a késő középkorig datálható régészeti lelőhely esetleges érintettsége derült ki. Emellett Vép határában, a Belső-Zanati-dűlőben, a római kori Savaria (a mai Szombathely) és Arrabona (a mai Győr) közötti kavicsozott távolsági utat keresztezte a beruházás nyomvonala. A régészeti terepbejárásra két ütemben, 2003 és 2006 őszén került sor. Ebben az évszakban viszonylag sok terület fedett növényzettel, illetve az időjárási és a látási viszonyok sem voltak mindig kedvezőek. Ennek ellenére Répcelak, Nick, Vámoscsalád, Hegyfalu, Szeleste, Nemesbőd, Vassurány, Táplánszentkereszt, Sorkikápolna, Rábahídvég, Vasvár és Nagytilaj határában a tervezett nyomvonalon újabb 25 lelőhelyet regisztráltunk. Összességében a megyét átszelő vezeték nyomvonalán a szakirodalmi gyűjtés és terepbejárás alapján a felsorolt települések határában 21 őskori, 16 római kori, 1 népvándorlás kori, 6 Árpád-kori és 18 késő középkori lelőhely esetleges érintettsége merült fel. Az oszlophelyek pontos kijelölését követően a nyomvonal bejárásakor kiderült, hogy néhány lelőhely biztosan nem fog sérülni a beruházás során, ám így is várható volt az egész Vas megyei szakaszon előre nem látható régészeti emlékek temetők illetve a fedett, terepbejárásra alkalmatlan álla potban lévő területeken település-o bjektumok* felbukkanása. A nyomvonal által érintett területek kis részén folyt csak szisztematikus régészeti topográfiai terepbejárás Zala megyében. 3. Terepbejárási napló részlete Ezért a munka első fázisában szintén szakirodalmi és adattári adatgyűjtést végeztünk. Ennek nyomán megállapítottuk, hogy 8, korábbi bejelentésekből, terepbejárásokból vagy ásatásból ismert régészeti lelőhelyet érinthet a 400 kv-os távvezeték Zala megyei szakasza Zalaszentiván, Alibánfa, Nemesapáti, Nagykapornak, Szentgyörgyvár és Felsőpáhok határában. Megállapítottuk, hogy a tervezési területen és közvetlen környezetében nem található védetté nyilvánított országos jelentőségű régészeti lelőhely. Ezt követően, 2007 tavaszán és késő őszén végeztük el a régészeti terepbejárást. Majd 2008 tavaszán, Zalacsány határában, a nyomvonal kismértékű korrekcióját követően, pótlólagos terepmunkák következtek. Ezen terepmunkálatok során ellenőriztük, pontosítottuk a korábbi megfigyeléseket. * A ritkított szavak magyarázata a régészeti kislexikonban található, a 31 32. oldalon. 4
Építés közbeni régészeti szakfelügyelet Továbbá szisztematikusan végigjártuk a tervezett nyomvonalat. Ez utóbbi terepbejárásokkal összesen 12 új régészeti lelőhely nyomát regisztráltuk a legkorszerűbb technikai eszközök segítségét is felhasználva. GPS-vevővel összekapcsolt kéziszámítógépen határoztuk meg és rögzí tet tük a lelőhelyek elhelyezkedését, 4. Régészeti terepbejárás és a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken fellelhető leletek előfordulását. 5. Terepi adatrögzítés GPS-vevő és kéziszámítógép segítségével A lelőhelyek felderítésének munkafázisában az oszlophelyek pontos elhelyezkedése még nem volt ismert, így a szakirodalmi és terepi adatok alapján összeállított örökségvédelmi hatástanulmány a nyomvonal egészét érintő, valamennyi régészeti lelőhelyet taglalta. Felhívtuk a figyelmet, hogy amennyiben oszlopalapozást, vagy bármilyen más, a távvezeték kiépítésével kapcsolatos földmunkát (szervizút kialakítását az oszlophelyhez, vagy földkábel fektetését) régészeti lelőhelyterületre terveznek, akkor ott, a régészeti objektumok, jelenségek, a felszín alatti kultúrrétegek a földmunkák különböző munkafázisai során megbolygatásra, illetve teljes megsemmisítésre kerülhetnek. Hangsúlyoztuk továbbá, hogy a földrajzi adottságokból kifolyólag, a megtelepedésre rendkívül alkalmas folyó- és patakvölgyekkel szabdalt tervezési terület jelentős részét régészeti érdekűnek kell tekinteni. Nem kizárható, hogy a kivitelezési munkák során, a nyomvonalterületen még újabb, úgynevezett előre nem jelezhető lelőhelyek (pl. temető/sír) kerülnek elő. Azt javasoltuk, hogy a régészeti lelőhelyeket, amennyiben lehetséges, ne érintsék az építéssel, a régészeti lelőhelyterületekre ne tervezzenek oszlopkialakítást és más földmunkákat sem. Ott, ahol ez nem lehetséges, a kivitelezési munkák előtt a régészeti lelőhelyen el kell végezni a megelőző régészeti feltárásokat a tervezett földmunkák, alapozások teljes területén. 2. Építés közbeni régészeti szakfelügyelet (K. J. N. M.) A 400 kv-os távvezeték 2003 2005-ben kivitelezett Győr Szombathely közötti szakaszán, a kulturális örökség védelmére alapított hatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírása szerint azon oszlophelyek területén, amelyek régészeti lelőhelyeket érintettek, megelőző régészeti feltárásokat végzett a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága. A többi oszlophelyen építés közbeni régészeti szakfelügyelet nem volt. A 2008 2009-ben kivitelezett Szombathely szakaszon a kiépítéséhez kapcsolódó régészeti feladatokat a 21/2007. (III. 26.) OKM rendelet értelmében a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat látta el. A Szakszolgálat a feladatok elvégzésébe bevonta az előkészítő munkálatokat elvégző Vas és Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságát. A két megyei szervezet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalása, előírása szerint a nyomvonal teljes hosszában, valamennyi oszlophely földmunkáit felügyelte. Ez azt jelentette, hogy minden egyes oszlophelynél, az oszloplábak alapozási gödreinek humuszolása régész szakember jelenlétében történt meg. Ezekben az esetekben az OVIT és a MAVIR képviselőivel időben egyeztetve, az építkezés megkezdése előtt néhány nappal tudomást szereztünk a gépi munka megkezdéséről és a megbeszélt napon, az éppen aktuális oszlophelynél megkezdtük a közös munkát. Amennyiben a gépi humuszolás során a kulturális örökség elemei (például kerámiatöredékek, állat- vagy embercsont-maradványok, vagy valamilyen régészeti jelenség például gödör, cölöplyuk, fal, sír) előkerültek, akkor az érintettség mértékének függvényében vagy a szakfelügyelet keretén belül, vagy megelőző feltárás keretein belül folytatódott a 5
Összeköttetés föld fölött és föld alatt régészeti kutatás. Az előbbire egyetlen esetben került sor Rábahídvég határában, az 59. oszlophelynél, utóbbira számos alkalommal. Vas megyében 9, Zalában 3 új régészeti lelőhely került napvilágra. Mindkét megyében egy-egy olyan helyszínen (Vas megyében a 18. oszlophelynél, Táplánszentkereszt település határában, középkori jelképes kutyatemetkezés; Zala megyében a 194. oszlophelyen, Tilaj határában, egy késő közép- kora újkori kis temető 5 sírja), ahol avval, az általános tapasztalatok alapján, nem lehetett előre számolni. A régészeti lelőhelyek jellegéből adódóan a teljesen pontos lokalizáció, még inkább pedig a pontos kiterjedés általában nem határozható meg pusztán a felszíni jelenségek alapján. Például, amennyiben egy domb alján fekvő lelőhelyet a mezőgazdasági művelés mélységénél vastagabb eróziós réteg fed el, akkor annak leleteit az eke már nem éri el és nem tudja a felszínre hozni. Érdekes módon, Zala megyében, Gősfa, Vasboldogasszony és Zalaszentlőrinc határában, a megtelepedésre igen alkalmasnak tűnő, a Csöngeti-patakra enyhén lejtő domboldalon, mindössze egy régészeti lelőhelyet lehetett újonnan lokalizálni. Ugyanakkor, Zalaszentiván határában, ugyancsak a Csöngeti-patak partján elhelyezkedő két lelőhely esetében tisztázni lehetett, hogy azok a felszíni jelenségek alapján meghatározott kiterjedésüknél valóságban kisebbek, és így a 134, 135, 136. oszloplábak alapozási gödrei nem érintették az őskori települések objektumait. Épp az ellenkezőjét lehetett megfigyelni a 189. oszlophelynél, Tilaj határában, valamint a 206. oszlophelynél, Zalacsány határában, ahol az oszloplábak területén feltárt régészeti jelenségek azt mutatták, hogy a felszínen megfigyelhetőnél nagyobb kiterjedésű a régészeti lelőhely. Vas megyében az volt az általános tapasztalat, hogy a felszínen megfigyelhető kiterjedésüknél általában kisebbnek bizonyultak a régészeti lelőhelyek, és sok esetben, a ritkás lefedettségűeknél egyetlen objektum sem esett a kutatott területre. 3. Feltárások (K. J. N. M.) A két megyében összesen 21, a nyilvántartott régészeti lelőhelyeket érintő oszlopnál volt megelőző régészeti feltárást. Ezt a számot az építés közbeni szakfelügyelet során előkerült régészeti lelőhelyek tovább szaporították, ahol a humuszolást követően megfigyelhető régészeti jelenségek feltárását szintén elvégeztük, összesen 17 oszlophelynél. A Vas megyei részen összesen 36, a Zala megyei szakaszon pedig 39 objektumot dokumentáltunk. Számos korszak emlékei kerültek elő, de a leletek zöme Vasban az újkőkor, a bronzkor (Makó kultúra, halomsíros- és urnamezős időszak), a vaskor (H all - statt kultúra, kelta kor) és az Árpád-kor idősza kának népeihez és kultúráihoz köthetők. A felszínről és a jelenségekhez, objektumokhoz nem köthető rétegekből, valamint a természetes vízfolyásokkal elöntött területekről nagy mennyiségű szórvány kerámiatöredékek származnak, melyek főleg az őskor és az Árpád-kor, valamint a római kor emlékei. Ezekben az esetekben feltételezzük, hogy az oszlophelyek kis mérete miatt nem esett bele a feltárt területbe egyetlen objektum sem. Azonban mind a korábbi terepbejárások, mind a feltárások igazolták az egykori megtelepedést a megkutatott oszlophelyeken. Zala megyében a feltárt objektumok majd fele az őskorból, azon belül a rézkor első feléből (Lengyel II. és Balaton-Lasinja kultúra) származott. Több helyszínen is találtunk középkori emlékeket. Egy-egy oszlopnál kerültek elő újkőkori (Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája), késő bronzkori, római- és népvándorlás kori emlékek. 7 8 9. Szakfelügyelet és régészeti feltárás 6. Régészeti feltárás 6
Feltárások 3.1 Győr Szombathely szakasz Ölbő, Főső-berek-szer (194. oszlophely) (F. Cs.) A terepbejárások alapján 100 150 méter nagyságú lelőhely, a falu belterületétől északnyugati irányban, a Kőrispatak jobb oldali teraszán található. A terepbejárási adatok alapján a lelőhelyre utaló kerámia-töredékek a pataktól távolabb, a magasabb térszínen sűrűsödtek. A kutatandó oszlop helyétől kelet északkeletre, a kertek végében igen sok kerámiát gyűjtöttünk. Elsősorban római kori leletanyag került elő: hurkafül, fazék- és tálperemek, oldaltöredékek. Szórványosan néhány őskori darabot, többek között egy ujjbenyomással tagolt bütyökdíszes oldaltöredéket, valamint egy Árpád-kori fazék vonalakkal díszített töredékét is 10. Római kori kút megtaláltuk. Az oszlop a lelőhely központi részétől délnyugatra, szinte a Kőris-patak árterében került felállításra. A 66 70 cm vastag, iszapos, fekete, öntéstalajban római teguladarabok és állatcsontok kerültek elő, valószínűleg a patak hordalékaként, vagy a lelőhely magasabb részeiről lemosódva. Alatta, a világos altalajban egy kerek objektum foltja rajzolódott ki. Betöltése egyöntetű szürkés-vöröses iszapos. Valószínűleg egy kisebb kút lehetett, kerek, tölcséres szájú, oldalfala elég meredek. Az alját a feltörő víz miatt nem tudtuk megkeresni, a mai felszíntől 180 centiméter mélységig bontottuk ki. Korhatározó leletanyag nem került elő belőle, de feltételezhetően a római korban használták víz nyerésére. Vasegerszeg, Hermin-tábla 2. (173. oszlophely) (F.Cs.) A településtől déli irányban, egy kb. 110 100 méteres területen, a Kőris-patak bal partján elterülő lelőhely terepbejárásakor több római kerámiatöredék is előkerült, közöttük egy terra sigillata darab. Az oszlop a Kőris-patak partján, a vízfolyástól távolodva alig emelkedő, szinte sík területen épült. Egy északnyugat délkeleti irányú, U átmetszetű, sekély árok részletét találtuk meg. Feltehetően egy római kori mellékút vízelvezető árka lehetett. Nemesbőd, Kishatári-dűlő (229. oszlophely) (F. Cs.) A településtől nyugatra, egy kb. 100 150 méteres területen, a Surányi-patak bal oldali, erőteljesen emelkedő magasabb platószerű magaspartján, a 86-os számú főúttól északra találtuk meg egy római kori településrészlet nyomait. A római kori települést a 86-os főút ma használatos és most épülő új nyomvonala is átszeli. 12. A feltárás alaprajza A kutatandó oszlop helye éppen a plató patak 11. A feltárás felülnézeti fotója felé eső szélén volt. A mai felszíntől már 20 22 centiméterre jelentkezett egy 25 28 centiméter vastag törmelékréteg. Igen sok tégla, tegula, imbrex, kőtöredék, habarcsdarab volt benne, kevés más leletanyag: néhány kerámia, terra si gillata töredék. A törmelékréteg alatt, két egymásra merőleges, kelet nyugati, illetve észak déli, erősen boly gatott falalapozás nyomait találtuk meg. Az 50 cen - ti méter széles alapozási árok 75 centiméterre mélyedt az altalajba. A két falszakasz csatlakozási pontja az oszloplábak területén kívülre, pont az oszlop tengelypontjára esett. A kisméretű ásatási felület miatt, csak feltételezhető, hogy egy épület északi és nyugati falának nyomait találtuk meg. 7
Összeköttetés föld fölött és föld alatt Vép, Határ-dűlő, a 400 kv-os távvezeték szombathelyi alállomása (K.P.) 13. Római kori árok A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Régészeti Osztálya 2005. március 22-én régészeti szakfe - lügyeletet kezdett az épülő 400kV-os távvezeték szombathelyi alállomásának területén. A Vép köz - igazgatási területéhez tartozó Határ-dűlő a Bogáca-értől keletre elhelyezkedő sík területen található, ahol a alállomás építésének megkezdéséig nem ismertünk régészeti lelőhelyet. A megkezdett földmunkák során, a alállomás épület-alapozásából kitermelt depóban, valamint a bekötőút területén bronzkori, Árpád-kori és középkori leleteket talált helyszíni szemléje során Ilon Gábor. Az ezt követően kezdődött szakfe lügyelet folyamán, március 23 24-én, valamint 29-én a bekötőút és a alállomás körül húzódó vízelvezető árok terü letét kb. 300 méter hosszúságban 1,6 méter széles sávban humuszolták le. Az átvizsgált területen a korábban előkerült szórvány leletek ellenére régészeti je len séget nem találtunk. Mindössze egy objektum került elő a alállomástól nyugatra, egy K Ny-i árok, amelyet 6 méter hoszszúságban feltártunk. Az árok mérete a sárga altalaj jelentkezési szintjén 0,4 m, mélysége 0,25 m. Keresztmetszete sekély U alakú. Az árokból leletanyag nem került elő, így a kora ismeretlen. Leletanyag hiányában azt sem lehet eldönteni, hogy régészeti korszakból származik-e. Az árok értelmezése a hiányzó leletanyag és az egyéb hiányzó objektumok miatt nem lehetséges. Út árka nem lehet, mivel a környékén sem kavics, sem vele párhuzamos árok nem került elő. Az árok iránya és helye azonban felveti az objektum római korhoz való kötésének lehetőségét. Az árok iránya mintegy 10 fokkal tér el északra a K Ny-i iránytól (kb. 80 ), és párhuzamos a tőle északra húzódó, Savariát (Szombathely) Bassianával (Sárvár), illetve Arrabonával (Győr) összekötő római kori távolsági úttal. Az út és az árok távolsága térképen mérve 750 méter, ami közelítőleg megfelel 0,5 római mérföldnek (1 milia passuum = 1.481,5 m). Ez az iránya a Szombathely, Bogáca-érnél feltárt római kori vicinális útnak is (Ilon 2000, 69.), amely nagyjából kétszer ekkora távolságra, 1,5 km-re húzódik a főútvonaltól északra. Ez a vicinális út, és az ugyanott feltárt útkereszteződés a Savaria territoriumán létrehozott római kori centuriációs rendszer határvonalaiként is funkcionáltak egyben. Ennek a rendszernek a részét képezhették utak mellett egyéb határvonalak is, pl. fasorok, bokorsorok vagy vízelvezető árkok. Vízelvezető ár kok derékszögű rendszerét Franciaország-ban, a Rhône mentén sikerült kimutatni. A 400 kv-os vezeték szombathelyi 14. A lelőhely, a Savaria Arrabona távolsági út és a Bogáca-érnél feltárt mellékút-kereszteződés topográfiai helye alállomásánál feltárt árok ese tében sem zárható ki, hogy egykoron vízelvezetés céljából ásták ki. Római kori eredete nem bizonyítható, de elő kerülése felvetette annak a lehetőségét, hogy a Savaria territoriumán lévő centuriációs rendszer parcelláit nem csak utak, hanem vízelvezető árkok is határolták. 8
Feltárások 3.2 Szombathely szakasz Táplánszentkereszt, Alsó-réti-legelő (18. oszlophely) (N. M.) Táplánszentkereszttől keletre, a Gyöngyöspatak bal partján, egy kisebb magaslaton, megtelepedésre alkalmas területen a terepbejáráskor régészeti leleteket nem lehetett találni. A régészeti szakfelügyelet során azonban egy erősen fekete betöltésű, nagyjából kelet nyugati tájolású gödör beásásának foltja jelentkezett. Emiatt a szakfe - lügyelet után megelőző feltárásra került sor. A gépi humuszolás után megtisztított felületen még további jelenségekre leltünk. Végül összesen 3 objektumot különíthettünk el. Ebből az egyik egy lekerekített téglalapalakú sírgödör volt, amely emberi maradványokat nem tartalmazott. Nyugati felében mindössze egy kutya koponyáját találtuk meg néhány rossz állapotú középkori kerámiatöredék társaságában. A kutya testét nem helyezték el ebben a gödörben, de megállapítható volt a kutya szándékos, ilyen formában történő eltemetése. Mind a sírgödör mérete, mind a sírgödör, vagy áldozati/jelképes gödör tájolása teljesen megfelel a korban szokásos normáknak, a kelet nyugati iránynak. A másik kettő leletszegény objektum igen sekély, középkori gödröknek tart hatók. A korábbi régészeti megfigyelés és a megelőző feltárás igazolja az egykori középkori megtelepedést a területen és esetleg egy kisebb középkori köznépi temetkezési helyet feltételezhetünk. 15. A 4. gödör bontása 16. Az 1. objektum kutyakoponyával Táplánszentkereszt, Országút és Ér közötti dűlő (22. oszlophely) (N. M.) Táplánszentkereszttől délkeleti irányban, a Boláta-patak és a Cséve-árok közvetlen közelében egy magasabban fekvő teraszon, egy 350 méter hosszúságú és 140 m szélességű őskori lelőhelyet találtunk. A lelőhely közepén helyezkedik el a 22. számú oszlophely. A felszínen már a gépi munka előtt szórvány jelenséghez nem köthető régészeti leletek, főleg kerámiatöredékek kerültek elő. Ennél az oszlophelynél is a szakfelügyeletet követte a feltárás, melynek során 7 jelenségre leltünk. Az 1. számú objektum egy késő bronzkori gödör, melyben több nagy hombáredény, egy a késő bronzkori időszakra nagyon jellemző úgynevezett turbántekercs díszes peremű tál és két nagyméretű őrlőkő alsórésze volt. Feltételezhető, hogy ez a jelenség az urnamezős időszak fiatalabb fázisának emléke. A gödör rendeltetését illetően egyértelműen nem dönthető el, hogy települési objektumról vagy esetleg temetkezésről van-e szó. A gödörből égett csontmaradvány nem került elő, de a leletek együttes elő fordulása 17. Őrlőkő és hombár a késő bronzkori gödörben és épsége inkább ez utób bi funkciót erősíti. A töb bi 6 gö - dör kora biztosan őskor és valószínűleg ugyan ezt az időszakot képviseli, de betöltésükből csak egy-két apró és jellegtelen, durva kavicsos soványítású tárolóedény töredéke került elő. Mind a korábbi régészeti megfigyelés, mind a megelőző feltárás igazolja az egykori nagyon intenzív őskori megtelepedést a lelőhelyen. 9
Összeköttetés föld fölött és föld alatt Táplánszentkereszt, Mohácsi-mezőtől keletre (29. oszlophely) (N. M.) Az előzetes lelőhely-felderítés során a Táplánszentkereszttől délre, a Rangut-majortól nyugatra, a Szombathely Nagykanizsa vasútvonal mellett közvetlenül elhelyezkedő 29. számú oszlophelynél régészeti leletek nem kerültek elő. A hely egy lankás domboldal, mely emberi megtelepedésre mégis igen alkalmasnak tűnt. A szakfelügyelet során végzett gépi humuszolás után az oszlophely egyik lábát érintően sötét elszíneződésekként jelentkezett egy nagyméretű, 4 méter hosszú és 1 méter széles régészeti jelenség. Ekkor a gépi munkát és az építkezést leállítottuk és megelőző feltárás keretében folytattuk a humuszolást. A felület tisztítását követően sikerült egyértelműen tisztázni a jelenség körvonalait. Végül a feltárás során összesen 3 jelenséget dokumentáltunk, ebből kettő a feltöltési rétegekhez, egy pedig az egyetlen előkerült objektumhoz tartozott. A humuszolt felszín tisztításakor szórvány leletek láttak napvilágot. A D oszlopláb helyén egy 1,5 méteres területen kerámiatöredékekből álló leletkoncentráció jelentkezett, amit objektumhoz nem lehetett kötni. Az 1. számmal jelzett gödör betöltése egységes, teljesen homogén összetételű, enyhén agyagos, sötétszürke színű. Ebben nagyobb mennyiségű őskori, kora bronzkori minden bizonnyal a Makó kultúra népé hez köthető emlékeket találtunk, főleg kerámiatöredéket, rossz megtartású állatfog maradványokat valamint a keleti felében paticsdarabokat. A kultúra egyik jellegzetes- sége az enyhén megvastagodó és kihajló perem- kikép- zés, illetve az edények nyak-, váll- és hasrészén kiala- kított plasztikus díszítés. Ezek szép szám- mal képvi- seltetik magukat az itt előkerült leletanyagban. Az ob- jektum egy része a szelvényen kívül esik, ezért csak három irányban vált meghatározhatóvá a jelenség ki- terjedése. Mind a korábbi mind a megelőző feltárás iga- megtelepedést ezen a táplánszentkereszti lelőhelyen. régészeti megfigyelés, zolja a történeti korú 18. Kora bronzkori objektum feltárásának mozzanatai Sorkifalud, Rétútra-dűlő (42. oszlophely) (N.M.) Sorkifaludtól délre, az Ó-Sorok és a Sorok-patakoktól alig 180 méterre, annak kanyarulatai között húzódó magasabb teraszon az ásatást megelőző szakfelügyelet során nagyobb mennyiségű kerámiatöredék került elő, de azok régészeti jelenséghez nem kapcsolódtak. A sárga színű, bolygatatlan altalaj igen mélyen, kb. 80 centiméter mélységben jelentkezett, felette vastag agyagos réteg és igen vékony, bolygatott, áthumuszolódott réteg volt. A gépi munka után megtisztított teljes felületen sem tudtunk objektumot azonosítani, de a szórványosan jelentkező régészeti korú kerámiadarabkák száma egyre csak szaporodott. A szórvány cserepek nagy része őskori (újkőkori és vaskori), néhány darab római kori, valamint egy kisebb hányada az Árpád-kor időszakát képviseli. Az egyik legszebb darab, ami ezen a feltáráson előkerült, egy vörös színű réteggel bevont, finoman iszapolt, díszített terra sigillata töredéke, amely a római kori kerámiaművesség gyakori, mégis nagyon reprezentatív alkotása. Mind a korábbi terepbejárás, mind a mostani feltárás igazolja az egykori intenzív megtelepedést a lelőhelyen és közvetlen környezetében. Minden bizonnyal az oszlophely kis mérete miatt nem esett bele a feltárt területbe egyetlen valódi objektum sem. 10
Feltárások Sorkifalud, Taródháza TSz. Major (44. oszlophely) (N. M.) Sorkifaludtól délre, az Ó-Sorok és a Sorok-patakoktól alig 300 méterre, annak jobb partján egy magasabban fekvő dombháton egy 250 méter hosszú és 80 méter széles őskori lelőhely került elő. A távvezeték építését megelőzően régészeti feltárást végeztünk a tervezett 44. számú oszlopnál, ami a lokalizált régészeti lelőhely déli szélén helyezkedik el. A feltárást megelőző szakfelügyelet alatt az egyik láb helyén két objektum sötétre színeződött foltja került elő, tetején őskori, durva kavicsos és kerámiazúzalékos soványítású kerámialeletekkel. Emiatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ezen az oszlophelyen is régészeti feltárást írt elő. A gépi humuszolás folytatása után a korábban loka lizál - tak nak megfelelően két oszloplábat érintően sötét elszíneződésekként jelentkeztek a régészeti jelenségek most már egyértelmű körvonalakkal. A végső tisztítás után sikerült tisztázni a jelenségek kontúrjait, széleit és viszonyait, kapcsolatait. Végül összesen 3 objektumot bontottunk ki. Az objektumok min degyike az őskor idején volt használatban, a benne talált kerámiatöredékek a késő bronzkori halomsíros kultúra emlékei. A 2. számú objektum valószínűleg temetkezés lehetett, de benne a rengeteg és változatos formákat mutató kerámiaedény és markáns faszénréteg mellett csak minimális mennyiségű kalcinátumot, égett emberi csontmaradványt és hamvat találtunk. A 3. számú objektumból szintén gazdag leletanyag származik, melynek jelentőségét a betöltésből előkerült apró bronzdarabok és bronzsalak darabkák tovább erősítik, és a helyi szinten működő, kis mennyiséget produkáló, jellegzetesen bronzkori fémműves mesterség egyértelmű bizonyítékainak tekinthetők. Mind a korábbi terepbejárás, mind a mostani feltárás igazolja az egykori sűrű megtelepedést a lelőhelyen. Rábahídvég, Molnári úton aluli-dűlő (62. oszlophely) (N. M.) 19. Késő bronzkori gödör A korábbi terepbejárás alkalmával Rábahídvégtől keletre, a Rába-folyótól 1 km-re északra, a folyó kanyarulatait követő egyik hosszan elnyúló teraszon, egy nagyjából 400 200 méter nagyságú őskori lelőhelyet lokalizáltunk. A 62. oszlop a lelőhely nyugati felére esik és építésekor a legfelső humuszos rétegből szórvány Árpád-kori cserepek kerültek elő. A leendő oszloplábak helyén több olyan réteget is el lehetett különíteni, melyek kulturális örökség elemeit régészeti korú leleteket tartalmazták. A lelőhelyen nagy mennyiségű őskori, pontosabban az újkőkor időszakára keltezhető kerámiát, egy csiszolt kőeszköz töredékét és paticsdarabokat találtunk. A C láb helyén, annak északi felében, a felszíntől 40 centiméter mélyen egy majdnem teljesen ép, kisméretű talpgyűrűs tálka került elő, sajnos azonban semmilyen objektumhoz nem volt kapcsolható. Előbbiek egy közel 6000 éves település ránk maradt emlékei. A feltárás során egyetlen, paticsos és enyhén faszenes betöltésű, 50 centiméter átmérőjű oszlophelyet találtunk. E jelenség minden bizonnyal egy egykori faszerkezetes épület dokumentálható, bár igen kis részlete. 20. Őskori edény bontása 21. Feltárás kukoricásban 11
Összeköttetés föld fölött és föld alatt Gősfa, Csöngeti-patak Nyugat (117. oszlophely) (K. J.) Gősfától északkeletre, a Csöngeti-patakot nyugatrról kísérő, észak déli dombhát déli végén, a megtelepedésre igen alkalmas helyen a nyomvonal előzetes felderítése során leleteket nem lehetett találni. A kivitelezéskor azonban előkerült két, a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra kerámiaanyagát tartalmazó gödör. A lelőhely kiterjedésének megállapítását a rossz megfigyelési körülmények (gazos szántó) nem tették lehetővé. A terepi adottságok alapján egy. kb.150 méteres sugarú körben helyezkedhetnek el még további objektumok. Alibánfa-Lukafa, Temetői út mellett (145. oszlophely) (K. J) Alibánfa község Lukafa elnevezésű településrészétől északnyugatra, a Zala-folyó széles árterében lokalizáltuk a kisméretű régészeti lelőhelyet az előzetes terepbejárás során. A gyűjtött anyag tanúsága szerint a római korban élt a település. A lelőhelytől 80 méterre, délnyugatra felállított 145. oszlop humuszolásakor talált, és 2009-ben feltárt két Árpád-kori objektum azt mutatja, hogy a lelőhely jóval nagyobb a felszíni nyomok alapján megfigyelteknél, és hogy egy későbbi időszakban, jelesen a 12 13. században is megtelepedtek itt az emberek. Tapasztalataink szerint valószínűleg a középkori Lukafa falu egy részének emlékeit találtuk meg. (A leírás Straub Péter jelentése felhasználásával készült.) Nemesapáti, Alsó-rét (148. oszlophely) (K. J. M. M.) Nemesapáti határának északnyugati részén, az Alsó-rét elnevezésű dűlőben, a Zala-folyó és a Szévíz-csatorna összefolyásától délre, megtelepedésre rendkívül alkalmas területen, a Szévíz keleti partján, a távvezeték tervezett nyomvonalának terepbejárása során egy északkelet délnyugati irányú, 420 240 méter nagyságú régészeti lelőhelyet lokalizáltunk. A területen nagy mennyiségben voltak gyűjthetők a kö zépső rézkori Balaton-Lasinja kultúra, a római kor és a késő középkor időszakából származó kerámiatöredékek. Az oszlop a lelőhely északkeleti felé ben épült. Négy lábának teljes, ös sze sen 123 m² a lap területén, a 30 centiméter humusz 22. A régészeti lelőhely és az oszlop elhelyezkedése alatt 30 40 cm vas tag, sötétszür - ke, kemény, isza - pos réteget, a Zala és a Szévíz egykori kiöntéseinek nyomát lehetett megfigyelni. Alatta jelentkezett a sárga, agyagos altalaj, amibe a régészeti jelenségek, szakkifejezéssel objektumok belemé lyedtek. Az átkutatott felületen 8 objektum került elő. Egy nagyméretű, sekély gödörben (5. objektum) és egy kisebb gödörben (6. objektum) igen sok, a rézkor elejére, a késői Lengyel II. kultúra időszakára keltezhető, jellegzetes edénytöredéket, agyagkanalat, másodlagosan csiszolóként használt edénytöredéket, pattintott és csiszolt kőeszközt, valamint őrlőkő töredékét találtuk. Egy kisebb gödörből (3. objektum) a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra használati tárgyai kerültek elő. Négy, szintén kisebb gödör (1, 2, 7. és 8. objektum) apró, kopott, közelebbről meg nem határozható rézkori edénytöredékeket tartalmazott. Egy, gödörből pedig késő népvándorlás kori, 9. századi fazekak hullámvonalakkal díszített darabjait hozta felszínre az ásó. 24. Rézkori leletek 23. A feltárás alaprajza 12
Feltárások Nemesapáti, Tőberek (150 152. oszlophely) (K. J. M. M.) Nemesapáti határának északnyugati sarkában, a Szévíz-csatorna bal partja mentén, a csatorna és a Zala-folyó összefolyása közti területen helyezkedik el a Tőberek lelőhely. Északi végén, 1961-ben, kavicsbányát nyitottak. A kitermelés során megbolygatott edényeket, edénytöredékeket, csontokat és bronz karperecet Szentmihályi Imre, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum akkori igazgatója mentette meg és vitte a múzeumba. Az utóbbi, római korinak meghatározott darab ma is megtalálható a Régészeti Gyűjteményben. A távvezeték tervezett nyomvonalának terepbejárása során a hajdani bányahelytől kiindulva, egy észak déli irányú, 1150 x 200 méter nagyságú régészeti lelőhelyet lokalizáltunk. A területen nagy mennyiségben voltak gyűjthetők a kora rézkori Lengyel kultúra, a római kor, az Árpád-kor és a késő középkor időszakából származó kerámiatöredékek. Több kőpengét is találtunk a szántásban. 25. Humuszolt felület nyesése A 150. és a 151. oszlop a lelőhely déli felében, egymástól 340 méterre épült fel. A két helyszínen összesen 150 m² felület megkutatására nyílt lehetőség. A 150. oszlophelynél két rézkori gödröt tártunk fel (1. és 2. objektum). A második számúban az edénytöredékeken kívül agyagkanál és pattintott kőeszközök, valamint egy szerszámként használt kavics is előkerült. A 151. oszlophelynél szórványosan találtunk két modern árokkal megbolygatott római kori edénytöredékeket. Az előzetes lelőhely-felderítés során a Nemesapátit és Alsónemesapátit összekötő úttól délre eső szántásban leletet nem találtunk, az ezen a területen épülő 152. oszlop alapjának humuszolásakor azonban edénytöredékek kerültek napvilágra, jelezve, hogy a Tőberek régészeti lelőhely a korábban megfigyeltnél még legalább 270 méterrel hosszabban nyúlik el a Szévíz nyugati partja mentén. A 2009-ben elvégzett feltáráson népvándorlás kori objektumok jöttek felszínre, köztük két kemence maradványa. (A leírás Straub Péter jelentése felhasználásával készült.) Alsónemesapáti Hosszú-földek (156. oszlophely) (K. J.) Alsónemesapáti és Nemesapáti települések határán, a Bükk-aljai-patak keleti partja fölé magasodó meredek domboldalon, a megtelepedésre alkalmas helyen a nyomvonal előzetes felderítése során leleteket nem lehetett találni. A 2009-ben végzett kivitelezéskor azonban előkerült két késő középkori gödör. A feltárt régészeti jelenségek valószínűleg a középkori Közép-Apáti (ma Nemesapáti település déli része) falu egykori kiterjedését jelzik. (A leírás Straub Péter jelentése felhasználásával készült.) Tilaj, Kistilaji-földek (189. oszlophely) (K. J.) Tilaj belterületétől északkeletre, a településen keresztülfolyó, és a Zalacsányi-patakba torkolló kis vízfolyás keleti partja fölé, mintegy 30 méter relatív szintkülönbséggel magasodó, meredek oldalú domb oldalán egy 150 méter átmérőjű régészeti lelőhelyet lokalizáltunk a megelőző régészeti terepbejárás alkalmával. Őskori edénytöredékeket és kőeszközt lehetett találni a szántásban. A lelőhelytől 50 méterre, északkeletre épített oszlop humuszolása során egy kisméretű gödör került elő, a rézkorra jellemző edénytöredékekkel. A régészeti jelenség azt mutatja, hogy a lelőhely a felszínen megfigyelteknél nagyobb volt. Tilaj, Alsó-dűlő II. (194. oszlophely) (F. T. K. J.) A község határa keleti széle közelében, a településen keresztülfolyó, és a Zalacsányi-patakba torkolló kis vízfolyás keleti partja fölé, mintegy 30 méter relatív szintkülönbséggel magasodó, meredek oldalú domb déli vége közelében létesülő oszlophelynél régészeti szakfelügyelet mellett, lehumuszolásra kerültek az oszloplábak. A gépi humuszolás során sem régészeti lelet, sem objektum nem mutatkozott. Az őszi vetés területén 25 cm vastag művelt réteg alatt világossárga, laza, mészkonglomerátumos lösz altalaj jelentkezett. Ezt követően megkezdődött az oszlophelyen a kivitelezési munka. Ennek során mint arról Helembai Mihály építésvezető telefonon tájékoztatott az alapárok mélyítésekor emberi csontváz került elő. Az eseményt a kivitelezők a Keszthelyi Rendőrkapitányságon jelen tették be. 13
Összeköttetés föld fölött és föld alatt A kivitelezés folytatódott, aminek alkalmával újabb csontok kerültek elő, amiről ismét Helembai Mihály építésvezető tájékoztatott telefonon. Értesítése nyomán Frankovics Tibor osztályvezetővel szálltunk ki a helyszínre, ahol érke zésünkkor is folyt az alapozás mélyítése. A 194. oszlophelynél a következőket tapasztaltuk: A rendőrség által kiszedett csontvázat (1. sír) a D oszlopláb északnyugati sarkában találták, amint a kiemelésekor az alapozás északi falában eszközölt rábontás mutatta. A rábontás helyzete és alakja alapján a váz nyugat keleti irányban, kb. 125 cm mélységben fekhetett. A vázat megtaláló gépkezelő elbeszélése szerint a bordák között erősen rozsdás vas kés volt, a csont körül pedig fekete, égett volt a föld. A B oszlopláb mélyítése során találták az újabb csontokat. A váz koponyáját és felsőtestét bolygatták meg, többi eredeti helyén maradt. A szintén nyugat keleti tájolású váz (2. sír) kb. 120 cm mélyen feküdt, derékcsigolyái közül egy töredékes vas csatkarika bukkant elő. A váz többi része az oszloplábak közti, bolygatatlan területre esik. A kiásott földből begyűjtöttük koponyatöredékét és felkarcsontját. Közvetlenül a váz északi oldala mellett, a B oszlopláb északi falában egy újabb nyugat keleti tájolású váz (3. sír) volt 26. A temetkezések elhelyezkedése látható: a föld súlyától összenyomódott koponya, gerinccsigolyák és részben a bordák. A váz többi része az oszloplábak közti, bolygatatlan területre esik. A váz jobb karjának csontjai hiányoztak. A nyakcsigolyák között egy apró, rossz megtartású bronz gyöngyszemet találtunk. A 122 cm mélyen fekvő váz körül koporsó fekete maradványai mutatkoztak. (Ezek szerint, az 1. sír körül leírt fekete, égett jelenség hasonló koporsó maradványa lehetett.) Az A oszlopláb északi falában határozott sírfolt és koporsónyom nélkül néhány, a munkagép által elmetszett borda töredéke mutatkozott (4. sír), kb. 120 cm mélységben. Miután a B oszloplábból kiemeltük a csontokat, a munkagép befejezte az alap kimélyítését. Eközben meg lehetett figyelni az északnyugati sarokban egy újabb fekete koporsófolt részletét, ezt is kb. 120 cm mélyen. A sírokat az erősen meszes, laza löszös altalajba mélyítették, fölöttük az egykori beásások nyomait a meredek oldalú domb talajeróziója eltakarta. A megfigyelhető temetkezéseket dokumentáltuk, a kimozdult vázrészleteket és a mellékleteket begyűjtöttük. A nyugat keleti tájolású, részben koporsós sírokból álló temető a szegényes mellékletek alapján valószínűleg a késő közép kora újkorban lehetett használatban. A temető megfigyelhető kiterjedése: kelet nyugati hossztengelyű, 15 10 méter. A teljes kiterjedés megállapítása csak régészeti feltárás elvégzése mellett lenne lehetséges. A temetőben valószínűleg a 194. oszlophelytől mintegy 200 méterre, délre elhelyezkedő, Tilaj Alsó-dűlő lelőhelyen megfigyelt, középkori település egykori lakói nyugszanak. Az egykori településre utaló történeti vagy térképi adatokat nem sikerült fellelni. A délután folyamán a Keszthelyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán szintén eljártunk, bejelentve, hogy az általuk felszedett csontváz egy középkori temetőből származik. 27. Bronzgyöngy és gyöngysor rekonstrukciója 14
Feltárások Tilaj, Alsó-dűlő (195. oszlophely) (K. J.) Tilaj község belterületétől délre, a Zalacsányi-patak északi magaspartján, megtelepedésre rendkívül alkalmas területen, 120 méter hosszúságú, 100 méter szélességű, kelet nyugati irányú régészeti lelőhelyet lokalizáltunk. A lelőhelyterületen jellegtelen őskori és Árpád-kori kerámiatöredékek voltak gyűjthetők. A lelőhely déli szélétől 20 méterre, délkeletre felállított oszlop 2009-ben végzett humuszolása során három régészeti jelenség foltja jelentkezett, amelyek a feltárás során újkőkori, a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája edénytöredékeit tartalmazó gödröknek bizonyultak. (A leírás Straub Péter jelentése felhasználásával készült.) Zalacsány, Nagy-gödör (206. oszlophely) (K. J.) Zalacsány községtől délre, a Zala-folyótól nyugatra, a Zalacsányi-pataktól délnyugatra, a Zala széles árterében lévő Nagy-gödör nevű területen elszórtan néhány edénytöredék volt megfigyelhető. A lelőhely északnyugat délkeleti hossztengelyű, 90 méter hosszan, 20 méter szélességben nyúlik el. Az edénytöredékek közelebbről meg nem határozható őskori település meglétét jelezték. A 206. oszlop a lelőhelytől 150 méterre, északnyugatra került felállításra. Humuszolásakor két középső rézkori Ba laton-lasinja kultúra kerámiaanyagát tartalmazó gödröt találtunk. A régészeti jelenségek azt mutatják, hogy a lelőhely valójában jóval nagyobb kiterjedésű, mint azt a felszíni leletek alapján meg lehetett figyelni. Szentgyörgyvár-Felsőmánd, 76-os műút (210. oszlophely) (K. J. M. M.) Szentgyörgyvár községtől északra, Felsőmándpuszta településrészen, a Zala-folyó keleti partján, a széles ártérre lejtő észak déli dombhát lábánál, a korábbi kutatásokból ismert, Felsőmánd, 76-os műút elnevezésű régészeti lelőhelyen a távvezeték tervezett nyomvonalának terepbejárása során kevés, közelebbről meg nem határozható őskori kerámiatöredéket figyeltünk meg. A lelőhely észak-északnyugat dél-délkeleti irányban, 270 méter hosszan, 40 90 méter szélességben nyúlik el. 29. Az urnasír közelről A 210. oszlop a lelőhely déli felében épült. Alapozásának humuszolásakor összesen 36 m² felületen 5 objektum, köztük egy urnasír került elő. Az urnasír (1. objektum) a késő bronzkori Urnamezős kultúra hagyatéka, a többi objektum római kori leletanyagot tartalmazott. A terepbejárási leletek közül néhány jellegzetes, díszített töredék alapján késő bronzkori, Urnamezős település előkerülése volt várható. Ehhez képest mind az urnasír, mind a római kori településnyomok napvilágra 28. Késő bronzkori urnasír bontása bukkanása újdonságnak számít, és jelentősen növelte ismereteinket a régészeti lelőhelyről. Alibánfa, Posta-út-alatti-dűlő lelőhelyen, 2007-ben, a Zalaegerszeg Boba vasútvonal korszerűsítési munkálatai keretében Basticz Zoltán egy i.sz. 1 2. századi római temető körárkokkal kerített sírsorát tárta fel. A 143. oszlop a régészeti lelőhely középső részén, a feltárt síroktól északkeletre, mintegy 80 méterre létesült. Az összesen 33 m² alapterületen elvégezett kutatás során a 35 centiméter vastag, szántott réteg eltávolítása után elértük a világossárga, mészkonglomerátumos, kavicsos, löszös, agyag altalajt. Az oszloplábak helyén sem régészeti leletet, sem régészeti jelenséget nem találtunk. A megelőző feltárás azt mutatta, hogy a lelőhely objektumai a 143-as oszlop területére nem terjedtek ki. Orbányosfa, Országúti-dűlő lelőhelyen az előzetes terepbejárások során egy kisméretű Árpád-kori lelőhelyet lehetett megfigyelni. A régészeti lelőhely déli szélén felállításra került 166. oszlop alapozása során mindössze egy apró Árpád-kori fazéktöredék került elő a szántott rétegből. A lelőhely objektumai az oszloplábak helyén nem jelentkeztek. Felsőpáhok, Vida-gödör-dűlő II. lelőhelyen az előzetes terepbejárások során egy kisméretű régészti lelőhelyet lokalizáltunk, amelyen római és Árpád-kori leleteket gyűjtöttünk. A 220. oszlop a lelőhely középső részén épült fel. Alapozása során sem régészeti leletet sem jelenséget nem lehetett megfigyelni, ami azt mutatja, hogy a hajdani települések objektumai az oszloplábak területére nem terjedtek ki. 15
Összeköttetés föld fölött és föld alatt 4. Feldolgozás (K. J.) A régészeti terepi munkákat az előírások szerint folyamatosan dokumentáltuk: a terepbejárások, a szakfelügyeletek és a feltárások eseményeit munkanaplóban, a megfigyeléseket adatlapokon rögzítettük. A munkafolyamatokról és a feltárt jelenségekről fényképeket, az utóbbiakról alap- és metszetrajzokat készítettünk. A terepi munka befejezése után az írott és képes anyagokból összeállítottuk a dokumentációt. A dokumentálással párhuzamosan végeztük a leletanyag elsődleges feldolgozását: tisztítását és restaurálását, majd leltározását. Az elsődleges feldolgozás lezárásaként fényképfelvételek és rajzok készültek a beleltározott tárgyakról. A dokumentálási és elsődleges feldolgozási munkafázisok szöveges és képi eredményei nyújtják az alapot a megfigyelések és a leletanyag értékeléséhez, és annak a szakemberek, valamint a nagyközönség számára történő közzétételéhez. 30. A feldolgozás munkamozzanatai 5. Összefoglaló: a távvezeték munkálatai során keletkezett ismeretek helye a régió történetében és a kivitelezés tapasztalatai (E. I. F. Cs. I. G. K. P. K. J. N. M.) 5.1 Az oszlophelyek kutatása során előforduló korszakok bemutatása Újkőkor (Kr. e. 6000 4500 / 4400) (F. Cs. I. G.) A neolitikum, vagyis az újkőkor, vagy régebbi elnevezéssel csiszolt kőkorszak nem pusztán a kőeszközök újfajta készítési módját jelenti. Az emberiség történetének jelentős fordulópontjára érkezett, amikor a gyűjtögető életmódot felváltotta a termelő gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés, amikor az edényeket agyagból készítették. Joggal nevezi ezt a több ezer évig tartó fordulatot a történettudomány neolit forradalomnak, hiszen egy olyan folyamat indult el, amely máig meghatározó az emberiség történetében. A növénytermesztés és állattenyésztés ismerete a Termékeny Félhold azaz Kisázsia és a Balkán felől érte el Európát. A Kárpát-medence déli részén a Kr. e. 7 6. évezred fordulója táján alakulnak ki az első földműves kultúrák. 31. Csiszolt kőbalta használatának rekonstrukciója Az ember lomblegeltetéssel, égetéssel és irtással egyre nagyobb területeket hódít meg a földművelésnek, majd azok kimerülésével visszaadja a természetnek, vagy legelőt alakít ki rajta. Házakat épít, falvakat hoz létre. A biztonság és az állandó élelem tartalékok a lakosság növekedését eredményezik. Megváltoznak a használati tárgyai, az eddigi háncs és egyéb (pl. bőr) szerves alapanyagú edények mellett használja az égetett agyagedényeket. A nagymennyiségű fa kivágásához, faragásához, a föld megműveléséhez, a növények feldolgozásához újabb és újabb, fejlettebb eszközökre (pl. nyelezett-csiszolt kőbalták, pattintott kőpengés sarló) van szüksége. Az egyre növekvő hiszen biztonságosabban élő népesség számára a megtermelt javakat raktározni (pl. vermek, nagy tárolóedények) és feldolgozni (pl. őrölni) kell. Bár nyomaikat nem találjuk, de megjelennek az első szőtt anyagok is, amelyek mintájára egyes edények és a kis embert ábrázoló szobrocskák díszítéséből is következtetni lehet. Az élelemtermelő életmóddal együtt járó változások nemcsak az ember mindennapi életére, de a szellemi életére is befolyással volt. Agyagból ember és állatformát alakított, áldozott és temetett. A túlvilágra útravalót (pl. étel, eszközök, ékszerek) 16
Korszakok bemutatása ad a halottai mellé. Ebben az időszakban még nincsenek elkülönült temetők, a halottakat a település gödreibe, házak alapárkába és padlója alá, később egy felhagyott, elkülönített részébe temetik. Az újkőkort a Kárpát-medence területén három szakaszra bontjuk, korai, középső és késői neolitikumra. Nem ismerjük milyen népek éltek itt, ezért az egyes művelődéseket, csoportokat, kultú - rákat, egy-egy lelőhelyről, vagy jellegzetes edényeikről, szokásaikról nevezi el a tudomány. Hazánk területén, a Kr. e. 7 6. évezredben, a legkorábbi neolitikus kultúrák, a déli eredetű Körös kultúra és a vele szorosan rokon Starčevo kultúra. Ez utóbbi művelődés a Dunántúl déli területeit népesítette be. E népesség készítette a Dunántúlon az első égetett agyagedényeket. A Starčevo kultúra népessége nagyjából a Balaton vonaláig hódította meg a Dunántúlt, hiszen legészakabbi lelőhelyeiket Vörs és Zalaegerszeg határából ismerjük. Az ettől északra fekvő területek lakosságáról ma még kevés információval rendelkezünk, valószínűleg továbbra is gyűjtögető, halászó, vadászó népek lakták. A két terület népei azonban bizonyosan intenzív kapcsolatban állhattak egymással, hiszen az északiak sajátos neolit forradalmának eredménye a Kr. e. 6. évezred közepén, az északi területeken keletkező új kultúra, amely Nyugat-Európa felé az Atlanti-óceánig elterjedt. Jellegzetes bekarcolt díszű edényei alapján a Vonaldíszes kerámia kultúrájáról beszélünk, amelynek egyik regionális népcsoportja a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája (DVK) nevet viseli. A kultúra kialakulása és elterjedése az újkőkor középső szakaszában történt. Nagyméretű falvaik, hosszú (néha 30 méter), felmenő falú, oszlopszerkezetes, agyag-tapasztásos (patics) falú, nagycsaládi házaik számos ásatásról, így Vas (pl. Torony) és Zala (Szentgyörgyvölgy) megyéből is előkerültek. A kultúra nyomait a villamos távvezeték kiépítése kapcsán Vas megyében Sorkifalud Rétútra-dűlő (42. oszlop), Rábahídvég Molnári úton aluli-dűlő (62. oszlop), valamint Pácsony Külső-Irtás II (98. oszlop) hely - színeken; Zala megyében pedig Tilaj hatá rá ban, az Alsó-dűlő lelőhelyen (195. oszlophely) találtuk meg. Temetkezéseiket még kevéssé ismerjük. 33. Újkőkori ház szerkezete 34. Jellegzetes DVK edény 32. Pattintott kőeszköz készítése és használata A Kr. e. 6. évezred végére kisebb, helyi csoportokra bomlott szét az eddig egységes képet mutató kultúra (Kottafejes kerámia kultúrája, Zselíz kultúra). A középső neolitikum végén ismét a kulturális egységesedés került előtérbe. A DVK késői csoportjaiból Északnyugat-Magyarországon és a Felvidéken jön létre egy új művelődés, az úgynevezett Lengyel kultúra, ez jelzi a késő neolitikum kezdetét. A névadó lelőhely a dél-dunántúli (Tolna megye) Lengyel község határában található. Szoros kapcsolata lehetett a Kárpát-medence keleti területein található késő neolitikus kultúrákkal (Tisza kultúra). A Lengyel kultúra Kr. e. 4800 körül jött létre. Igen változatos edényformái, festett díszkerámiái, és agyagkanalai jellegzetesek. Az időszak fiatalabb periódusában a festett edények aránya csökken, inkább a plasztikus díszek jellemzőek. A lengyeli időszakban a nyersanyagforrások előtérbe kerülnek. A kultúra telepei gyakran felhúzódnak a hegylábi régiókba, magasabb dombhátakra. Megváltozik a földművelés módja és minősége, nagyobb szerepet kap a nyersanyag bányászat, a kézművesség. A nagy települések jelentős szerepet játszottak a távolsági csere lebonyolításában, melynek jellegzetes tárgyai között már megjelenik a réz, a tengeri kagyló, a Tokaji-hegységben bányászott obszidián. Nagyobb sírszámú temetőik csak a Dunántúl keleti részén ismertek, amelyek még mindig a településeken belül, igaz attól elkülönítve helyezkednek el. A kultúra 17