Javaslat a Paloznaki Tájház (nemzeti érték megnevezése) Paloznak települési értéktárba történő felvételéhez I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI 1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: Czeglédy Ákos 2. A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai: Név: Czeglédy Ákos Levelezési cím: 8229 Paloznak Ady u. 20. Telefonszám: 30/9166280 E-mail cím: pm@paloznak.hu II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése: Paloznaki Tájház 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás X épített környezet sport 3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye: 8229 Paloznak Fő u. 6. 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik X települési tájegységi X megyei külhoni magyarság 5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása: A tájház A falu közepén álló épület az 1815-ben keltezett összeírás szerint Diószegi Mózes háza volt, amelynek minden falai sövénybül állanak, 1888-ra azonban a korábbi, sövényfalú épületet átépítették. Mint ekkor már a Balaton-felvidéken szinte minden lakóházé, az új Diószegi-ház falai kőből készültek, a tető pedig nádfedést kapott. A legutóbbi felújításra 1994 96-ban került sor, ekkor kapta az épület mai tájház funkcióját. A háromosztatú épülethez tartozott az egy tető alá épített gazdasági rész is, ami valószínűleg istálló és pajta lehetett. Ezzel derékszögben áll egy kisméretű pince, amit a partfalba építettek bele. (mellékletként folytatható) 6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
A Paloznaki Tájház egy jellemző Balaton-felvidéki népi építészeti hagyományt őriz, műemlék jellege és a benne lévő a XIX. sz. végi paraszti életformát bemutató kiállítás miatt is javaslom az értéktárba való felvételét. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 647. sz Paloznak látnivalók 2000. Törő László: A paloznaki falumúzeum. (kézirat) 1996 Sleicher Vera: A polgárosodás határán. (kézirat) 2012 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.paloznak.hu III. MELLÉKLETEK 1. Az értéktárba felvételre dokumentációja javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális- 2. A Htv. 1. (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek 3. A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat Készítette:. (aláírás) Czeglédy Ákos Paloznak 2014. május 25.
1.sz. melléklet Tájház az udvar felől Tájház utcai homlokzata
Utcai szoba Konyha
4. sz melléklet Tájház leírása: A tisztaszoba (utcai szoba) A szokatlanul tágas szoba nyilvánvalóan többfunkciós volt, valószínűleg legalább két generáció lakott együtt. Bizonyos időszakokban, amikor a család létszáma ezt lehetővé tette, feltehetően reprezentációs célokra, azaz tisztaszobaként használták. A szoba sarkos elrendezésű, hagyományos Balaton-felvidéki parasztszoba. A helyiség lelke a vidékünkre jellemző, pártával díszített zöld mintás szemeskályha, amelyet kívülről, a konyhából fűtöttek. Szintén a szoba levegőjének tisztán tartását szolgálta a tornácról nyíló ajtó, amely a konyhai szabad kémény megépítése előtt biztosította, hogy a konyhai kemence füstje ne árassza el a lakószobát. A Balaton-felvidék lakáskultúrájára jellemző módon a bútorzatot nem a festett, hanem a faragással, gyakran évszámmal és felirattal díszített keményfa bútorok alkotják. Figyelemre méltó a szobai falba beépített falitéka díszesen faragott ajtaja. A bútorzat régies: a paraszti életforma azon korszakát mutatja, amikor az asztalosok által sorozatban gyártott szekrények és sublótok helyett még a festett láda és a házi készítésű kászli szolgált a ruhanemű tárolására. Ugyanakkor a használati tárgyak egy része már a polgári mintákat követi: a petróleumlámpa, a bogárfogó, az ágyterítő a 19. század végi gyáripari termékek világát idézi. A dunántúli reformátusságra jellemző módon, minden bizonnyal a Diószegi-ház egykori lakói is igyekeztek ápolni és ébren tartani a 19. század második felében erősödő hazafias gondolkodást és nemzettudatot. Ezt a romantikus és ugyanakkor történeti gondolkodást jelzik a lakószoba 1848-at idéző vásári nyomatai és a nemzeti jelképekkel díszített használati tárgyak: a dohányzacskó, a gyufatartó, a tükrös és a hímzett cifraszűr. Pitvar konyha A ház középső helyisége a konyha, amelyet minden bizonnyal az 1888-as átépítéskor láttak el szabad kéménnyel. A füst a Balaton-felvidék jellegzetes nagy méretű hasábkemencéjéből a tetején kialakított kürtőn keresztül távozott, de azért befűtéskor így is bőven terjenghetett a levegőben. Ezt fokozta az oldalsó főzőpadkákon és a kemence tetején a tűzikutyák és vas háromlábak segítségével szabad tűzön végzett főzés. A füstöt amellyel a kémény kürtőjében kolbászt, szalonnát tartósítottak a helyiséget kettéválasztó nagyméretű füstgerenda tartotta a konyha belsejében. Így a külső rész, a pitvar viszonylag tiszta maradhatott. Ezért itt kaptak helyet a vizespadon tárolt vizesedények, amelyekbe az ivóvizet fáradtságos munkával hozták, mivel a Kossuth utcában sehol nem volt kút. A konyha képe és berendezése a gyári vasedények megjelenése előtti hagyományos korszakot mutatja, amelyben a 19. század végének cifra parasztos divatját egyedül a tálason sorakozó kézzel festett keménycserép díszedények képviselik. Kamra A háromosztatú parasztház hátsó helyisége az éppen aktuális családszerkezettől függően lehetett lakószoba, de kamra is. A tájház jelenlegi berendezése ez utóbbit mutatja. A kamra a háztartási-gazdasági eszközök tárolóhelye. Itt tárolták a disznóvágás, a kenyérsütés, a mosás-vasalás eszközeit és a háztartás apróbb tárgyait a libatömőtől a vajköpülőn és máktörő mozsarakon keresztül a petróleumos edényig. Ugyancsak itt volt a helye a legfontosabb élelmiszereknek és alapanyagoknak. A többrekeszes hombár a különböző minőségűre őrölt gabona tárolására szolgált, míg fölötte a lécekből álló kenyértartó a megsütött, de még szegetlen kenyér helye volt. A stelázsin (kamrai polcokon) a tej feldolgozására szolgáló aludttejes köcsögök és tejfölös csuprok, valamint a kívül-belül egyaránt mázas lekváros szilkék sorakoznak.
Kifejezetten kiállítási céllal mutatjuk be a hagyományosan nem kamrában (hanem istállóban vagy halászkunyhóban) tárolt, de a helyi életformára jellemző szerszámokat. Így a földművelés -állattartás eszközei (pl. favilla, szénavágó) mellett helyet kapott a balatoni téli és nyári halászat néhány szerszáma is: a szigony, a gemics, a rúdhajtó, a varsa és a jégpatkó. Pince A háznál lévő pince alapvetően nem borospince, hiszen minden családnak megvolt a maga présházpincéje a szőlőhegyen, különösen a tehetősebbeknek. A háznál csak a leggazdagabbak, ill. a szegényebbek építettek pincét: A leggazdagabb azért, hogy a ház körül is legyen kéznél mindig bor, a szegényebbek meg azért, mert a hegyben nem volt nekik, így a háznál lévő pince elsősorban az egyéb termények tárolására szolgált, úgymint krumpli és egyéb zöldségek. Persze, egy-két kisebb hordó bor is elfért a kis udvari pincében. Itt láthatók a kisebb méretű szőlőművelő és borkészítő eszközök, szerszámok: kapák, ültetővas, metszőkések, metszőollók, permetezőgép, szénkénegező, kisméretű prés, kád stb.