A 2012/27/EU új energiahatékonysági irányelv átültetésére vonatkozó javaslatok. 2013. augusztus 30.

A 2012/27/EU új energiahatékonysági irányelv átültetésére vonatkozó javaslatok 2013. augusztus 30.

Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... i Táblázatok jegyzéke... iii Ábrajegyzék... v Vezetői összefoglaló... 1 Bevezetés... 10 Az új energiahatékonysági irányelv előírásai... 11 Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek (7. cikk)... 11 A kötelezettség időtartama... 11 Az energiamegtakarítási kötelezettség meghatározásának módja... 11 A kötelezettségi rendszer hatásai... 14 A kötelezettség csökkentésének lehetőségei... 15 A kötelezettség meghatározása... 16 A kötelezettség teljesítésének lehetséges módjai... 19 A kötelezettségi rendszer keretében elfogadott intézkedések meghatározása... 23 A kötelezettségek elszámolása... 30 Kötelezettségteljesítés előre hozásának vagy későbbre halasztásának lehetősége... 32 A közintézmények példamutató szerepe (5. cikk)... 32 A fogyasztók tájékoztatására és pozíciójának erősítésére irányuló program (12. cikk)... 33 Az irányelv átültetése... 34 Közpolitikai célrendszer... 34 Az energiahatékonysági irányelv honosításának javasolt modellje... 36 Állami épületek korszerűsítése centralizált modellben... 39 A lakossági és kisvállalati épületállomány energetikai korszerűsítése decentralizált modell alkalmazásával... 42 Nagyvállalati megtakarítások önkéntes megállapodások rendszere segítségével... 45 i

A kötelezettség allokációja a modell egyes elemeire... 46 Az energiahatékonysági irányelv honosításának várható nemzetgazdasági hatásai... 48 Az energiahatékonysági irányelv végrehajtásának pénzügyi modellje... 50 Kiindulási feltételek... 50 Eredmények... 52 Melléklet A magyarországi energiahatékonysági potenciál... 58 A magyar gazdaság energiafelhasználása és energiamegtakarítási potenciálja ágazati bontásban... 59 Energiamegtakarítási potenciál a magyar gazdaság főbb szektoraiban... 65 Az energiatermelés, -szállítás, -elosztás megtakarítási potenciálja... 65 Az ipar energiamegtakarítási potenciálja... 69 Lakossági energiamegtakarítási potenciál... 75 Az energiahatékonysági irányelv honosításának várható nemzetgazdasági hatásai... 84 Középület-állomány... 100 A közlekedésben elérhető energiamegtakarítási potenciál Magyarországon... 102 Az egyes, energiamegtakarítást célzó intézkedések összehasonlítása... 108 Forrásjegyzék... 110 ii

Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Energiamegtakarítási kötelezettség (2014 2020)... 1 2. táblázat: Az energiamegtakarítási kötelezettség forrásai és felhasználása (2014 2020)... 6 3. táblázat: Az energiahatékonysági irányelv honosításának javasolt modellje és várható nemzetgazdasági hatásai... 9 4. táblázat: Földgáz-, villamosenergia- és távhőszolgáltató vállalatok értékesítési adatai.. 12 5. táblázat: A 7/2006. TNM rendelet szerinti primerenergia-átalakítási tényezők... 13 6. táblázat: A földgáz- és villamosenergia-szolgáltatók költségmegoszlása végső energiában történő elszámolás esetén... 14 7. táblázat: A földgáz- és villamosenergia-szolgáltatók költségmegoszlása primer energiában történő elszámolás esetén... 14 8. táblázat: A kötelezettség alapjának meghatározása... 17 9. táblázat: Energiamegtakarítási kötelezettség a kötelezettségcsökkentési lehetőségek igénybevétele nélkül... 17 10. táblázat: Energiamegtakarítási kötelezettség progresszív ütemezés esetén... 18 11. táblázat: Kötelezettségcsökkentési lehetőség... 18 12. táblázat: Energiamegtakarítási kötelezettség a teljes kötelezettségcsökkentési lehetőség kihasználása esetén... 19 13. táblázat: A kötelezettségi rendszerben alkalmazható intézkedések... 25 14. táblázat: Energiamegtakarítási kötelezettség szektoronként (2014 2020)... 50 15. táblázat: Az energiamegtakarítási kötelezettség forrásai és felhasználása (2014 2020) 53 16. táblázat: Az energiahatékonysági irányelv honosításának javasolt modellje és várható nemzetgazdasági hatásai... 57 17. táblázat: Energiamegtakarítási potenciál az ipari szektorban (bázisév: 2004)... 61 18. táblázat: Energiamegtakarítási potenciál a lakossági szektorban (bázisév: 2004)... 61 19. táblázat: Energiamegtakarítási potenciál a közlekedési szektorban (bázisév: 2004)... 62 20. táblázat: Energiamegtakarítási potenciál a szolgáltató szektorban (bázisév: 2004)... 64 21. táblázat: A nagyerőművek legfontosabb termelési adatai (2012)... 66 22. táblázat: Erőműtípusok hatásfoka és átlagos beruházási és üzemeltetési költsége... 68 iii

23. táblázat: Energiamegtakarítási potenciál értékei az egyes ipari energiafelhasználási szegmensekben (bázisév: 2004)... 72 24. táblázat: Az ipar energiamegtakarítási potenciálja ágazati bontásban (bázisév: 2004) 73 25. táblázat: Lakossági energiamegtakarítási potenciál (bázisév: 2004)... 76 26. táblázat: Az egyes épülettípusokban élő háztartások részaránya... 80 27. táblázat: Az egyes épülettípusokban használt fűtésmódozatok megoszlása... 81 28. táblázat: Háztartások gázfogyasztásra fordított havi kiadása és éves gázfogyasztása épülettípusonként... 83 29. táblázat: Fajlagos gázfogyasztás értéke az egyes épülettípusokban... 84 30. táblázat: Épülettípusok állag szerinti besorolása... 86 31. táblázat: A háztartástagok csoportosítása a háztartás tagjainak gazdasági aktivitása szerint (megoszlás épülettípusonként)... 88 32. táblázat: Háztartások részaránya, amelyek megengedhetnek maguknak évi 1 hét nyaralást... 89 33. táblázat: Háztartások villamosenergia-fogyasztása az egyes épülettípusokban... 93 34. táblázat: A 8 évnél magasabb életkorú nagy háztartási gépek cseréje révén elérhető megtakarítás... 95 35. táblázat: Az egyes nagy háztartási gépek megtérülése... 96 36. táblázat: A modern világítóeszközök alkalmazása révén elérhető energiahatékonyságnövekedés, illetve az egyes eszközök ára... 97 37. táblázat: A háztartások összes világítási célú energiafogyasztása világítótesttípusonként 2008-ban (számított), 2013-ban (becsült) és 2020-ban (előre jelzett)... 99 38. táblázat: A hazai középületek száma és alapterülete (2005)... 101 39. táblázat: Az egyes hajtásláncok főbb jellemzői... 103 40. táblázat: Az egyes, energiamegtakarítást célzó intézkedések összehasonlítása... 108 iv

Ábrajegyzék 1. ábra: Beruházási költségek és összetételük... 5 2. ábra: A lakossági beruházások finanszírozása... 6 3. ábra: Vállalati beruházások és adókedvezmények... 7 4. ábra: Végsőenergia-fogyasztás energiahordozók szerinti megoszlása, közlekedés és nem energetikai célú felhasználás nélkül (2008)... 23 5. ábra: Az állami és az önkormányzati épületállomány energetikai korszerűsítése centralizált modell alkalmazásával... 41 6. ábra: A lakossági és kisvállalati épületállomány energetikai korszerűsítése decentralizált modell alkalmazásával... 43 7. ábra: Az önkéntes megállapodások modellje... 46 8. ábra: A MURE-modell és a javasolt vegyes modellben szereplő megtakarítási potenciál 47 9. ábra: A rendelkezésre álló állami pénzeszközök... 51 10. ábra: Beruházási költségek és összetételük... 52 11. ábra: Állami források felhasználása... 54 12. ábra: A lakossági beruházások finanszírozása... 54 13. ábra: Vállalati beruházások és adókedvezmények... 55 14. ábra: A magyar gazdaság végsőenergia-felhasználásának megoszlása (2010)... 59 15. ábra: Az ipari ágazatok termelési értéke és energiaintenzitása 2010-ben... 71 16. ábra: Lakossági végsőenergia-felhasználás összetétele (2010)... 75 17. ábra: A fajlagos gázfogyasztás és a nem kiváló állagú épületek aránya közti kapcsolat 87 18. ábra: Az aktív és a nyaralási lehetőséggel bíró háztartások részaránya épülettípusonként... 90 19. ábra: Az épület-energiahatékonysági beruházási programok fókuszpontjainak meghatározása... 91 20. ábra: Az egyes hajtásláncok ára, illetve árösszetétele... 104 21. ábra: Az elektromos autóban használt akkumulátor árának várható csökkenési üteme 105 v

22. ábra: A gépjárművek fogyasztásához hozzájáruló technológiai fejlesztések energiamegtakarítási potenciálja és várható elterjedési ideje... 106 vi

Vezetői összefoglaló Az Európai Parlament és Tanács az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/27/EU számú irányelve 2012. november 14-én jelent meg az EU Hivatalos Lapjában. Az irányelv a teljes energetikai értéklánc minden elemére vonatkozóan tartalmaz energiamegtakarítási előírásokat, ezek közül az egyik leghangsúlyosabb a fogyasztók energiamegtakarítására vonatkozik. Az irányelv a tagállamok részére főszabályként előírja, hogy 2014 2020 között évente végsőenergia-fogyasztásuk 1,5 százalékának megfelelő új energiamegtakarítást kell elérni, de jól lehatárolt keretek között lehetőséget ad a kötelezettség csökkentésére is. Az általános energiamegtakarítási kötelezettségen belül külön előírás az is, hogy az államnak példamutató szerepet kell vállalnia, ezért a központi kormányzat használatában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületre vetített 3 százalékát kell felújítania évenként. Az irányelv legfontosabb szabályainak átültetését 2014. június 5-ig kell a tagállamoknak megtenniük, de már 2013. december 5-ig értesíteniük kell az Európai Bizottságot azokról a szakpolitikai intézkedésekről, amelyek alapján el kívánják érni az előírt energiamegtakarítást. Az irányelv átültetésére a Századvég javaslatot dolgozott ki, amelyben maximálisan figyelembe vettük a kormányzat közpolitikai céljait. Energiamegtakarítási célérték, elfogadott energiahatékonysági intézkedések Javasoljuk, hogy a kormányzat mozgásterének megőrzése érdekében Magyarország a legalacsonyabb megtakarítási kötelezettséget vállalja. Az irányelv adta csökkentési lehetőségeket teljes mértékben javasoljuk kihasználni, nem javasoljuk a közlekedési szektor figyelembevételét. Javasoljuk továbbá, hogy Magyarország éljen a fokozatos bevezetés lehetőségével is. Az előzetes adatok figyelembevételével a minimálisan vállalandó kötelezettségek az alábbiak szerint alakulnak: 1. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG (2014 2020) Év 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 Megtakarítási kötelezettség (TJ) 3565 4753 5941 5941 7130 7130 7130 Forrás: Századvég-számítás 1

Az elvégzett potenciálelemzések eredményei azt mutatják, hogy Magyarországon a legjelentősebb, hatékonyan elérhető fogyasztói energiamegtakarítási lehetőséget az épületenergetikai korszerűsítések (ideértve a lakossági, kisvállalati, valamint állami és önkormányzati épületeket) jelentik, majd ezt követik a vállalati szektor (ipar, illetve a szolgáltató szektor nagyvállalatai) felújításai. A háztartási gépek cseréje és a lakossági világítás-korszerűsítés is komoly energiamegtakarítást eredményez, ezek azonban támogatás nélkül is megtörténnek a gépek szükségszerű cseréje, valamint a hagyományos izzók gyártásának tilalma miatt. A gépjárművek energiahatékonysági szempontból történő cseréje a járművek bekerülési ára, várható élettartama és az elérhető üzemanyag-megtakarítás alapján nem térül meg. A gépjárműcserék esetleges támogatása egyéb közpolitikai szempontból sem jár különösebb haszonnal, hiszen alternatív hajtásláncú gépjárművek gyártása Magyarországon nem folyik, így a gépjárműcsere esetleges támogatása nem Magyarországon hozna létre munkahelyet, és erősítené az országból kifelé történő pénzáramlást. Ezzel szemben az épületenergiahatékonysági beruházások révén jelentősen nő a hazai foglalkoztatás, és az épületkorszerűsítési felújítások támogatását hazai vállalatok köztük számos kis- és középvállalkozás realizálnák. Az ipari szektorban végrehajtott korszerűsítések révén pedig az ország versenyképessége javul. Javasoljuk, hogy az elfogadott energiahatékonysági intézkedések körébe a lakossági, kisvállalati, valamint az állam, illetve az önkormányzatok tulajdonában lévő épületek energetikai korszerűsítése, valamint az ipari és egyéb nagyvállalatok által végrehajtott energiahatékonysági beruházások kerüljenek bevonásra. Az elfogadott megtakarítási intézkedések körébe nem javasoljuk bevonni a közlekedést, a háztartási gépek cseréjét és a lakossági világítás-korszerűsítést. Működési modell Az irányelv több lehetőséget biztosít a kötelezettség teljesítéséhez: 1. A kötelezettség az energiaelosztókra vagy energiakereskedőkre terhelhető (decentralizált modell). Ebben az esetben az energiaszolgáltatóknak kell az energiamegtakarításokat részben vagy egészben finanszírozniuk, és igazolniuk, hogy a szükséges energiamegtakarítási beruházásokat a fogyasztóik végrehajtották. Az állam feladata az elfogadott felújítások meghatározása, a keretszabályok kialakítása és az ellenőrzés. Az állam támogatásokkal segítheti a beruházásokat. 2. A kötelezettség nemzeti energiamegtakarítási programok keretében is végrehajtható (centralizált modell). Ebben az esetben a programokat az állam finanszírozza és bonyolítja le. 3. Lehetőség van a bizottság által jóváhagyott alternatív intézkedések elfogadására is. Ezek közé tartozhatnak az energiamegtakarításokat ösztönző beruházási 2

adókedvezmények. Ebben az esetben a vállalkozás hatósági szerződés keretében energiamegtakarítást vállal, amiért adókedvezményben részesül. A háromféle eszköz kombinálható, ha kimutatható, hogy az elfogadott intézkedések biztosítják a tagállam energiamegtakarítási kötelezettségét. A magyarországi adottságok és az irányelv adta lehetőségek és kötelezettségek alapján kombinált, három pilléren álló modell bevezetését javasoljuk. Az állami szektor épületeinek felújítását központilag meghatározott módon, programozottan javasoljuk végrehajtani (centralizált modell). Ennek alapjául szolgálhat az állami épületek energiahatékonyságának felmérése és a felújítás sorrendjének optimalizált meghatározása. A felújítás sorrendjének meghatározásakor a költséghatékonyságnak kell döntő szerepet játszania. A centralizált modell esetében ellentétben a 2007 2013-as időszakban alkalmazott, sok negatívummal járó pályáztatásra nincs szükség, ami komoly adminisztrációs költség- és időmegtakarítást jelent. A beruházások centralizált végrehajtása során lehetőség van egy egyszeri központosított közbeszerzés lebonyolítására, ami további időmegtakarítást jelent. A központosított modell méretgazdaságosságból származó megtakarítást eredményez. A központosított modell finanszírozásának alapja a 2014 2020- as időszak európai uniós forrásai, amelyet kisebb mértékben kiegészíthet kedvezményes kamatozású refinanszírozott hitel, valamint az energiamegtakarításokból származó költségcsökkenésből finanszírozható ESCO-konstrukció. A lakossági, illetve a kisvállalati szektorban a villamosenergia- és földgázkereskedőket 1 javasoljuk kötelezni az energiahatékonysági felújítások lebonyolítására (decentralizált modell). A beruházások finanszírozása négy forrásból áll: a fogyasztó önrésze, az állami támogatás, a kereskedők és az elosztók hozzájárulása. Az energiakereskedők mellett az elosztók részvétele az arányos teherviselés, illetve a költségek szétterítése miatt indokolt. A kötelezett energiakereskedőknek az általuk forgalmazott energiamennyiség arányában szükséges energiamegtakarítási igazolásokat összegyűjteni. Az elfogadott felújítási típusokat és a hozzájuk kapcsolódó állami támogatásokat az energiahatékonysági programokért felelős állami szervezet állítja össze. A magyar vidék esélyegyenlőségének biztosítása érdekében a lakossági programok összeállítása során figyelembe kell venni, hogy a felújítások területi eloszlása igazodjon a társadalmilag indokolt területfejlesztési célkitűzésekhez. A felújításokat kezdeményezhetik a fogyasztók, de a kereskedők is megkereshetik őket. A felújításokat a minőség biztosítása érdekében minősített vállalkozók végezhetik. A kereskedő és az állami szervezet keretmegállapodást köt, amelyben a kereskedő vállalja, hogy a vele szerződő fogyasztó bizományosaként eljár az állami támogatás lehívásában. A 1 E tanulmányban kereskedőnek tekintjük az egyetemes szolgáltatókat is. 3

területileg illetékes villamosenergia-, illetve földgázelosztó jogszabályi kötelezettség alapján szintén szerződik a kereskedővel. A szerződés értelmében a kereskedő az általa finanszírozott összeg felét az elosztóra terhelheti. A fogyasztó, a kereskedő és a beruházást végrehajtó vállalkozó háromoldalú szerződést kötnek. A vállalkozó munkáját a beruházás után a fogyasztó igazolja, és az önrészt kifizeti. Az igazolás alapján az energiakereskedő az államtól lehívja a támogatást, és azt saját hozzájárulásával együtt eljuttatja a vállalkozónak. A kereskedő ezzel párhuzamosan hozzájárulásának meghatározott részét kiszámlázza a területi elosztónak. A kereskedő összegyűjti a felújításokról szóló igazolásokat, és elszámol velük az államnak. Abban az esetben, ha egy kereskedő egy adott évben több igazolást gyűjtött össze, mint amennyire kötelezett volt, a többletet más kereskedőnek értékesítheti, vagy a következő évre átviheti. Ha a kereskedő nem gyűjt össze elégséges igazolást, más kereskedőtől vásárolhat, ha erre sem képes, akkor büntetést köteles fizetni. A kötelezettségi rendszer előnye, hogy az állami szervezetek mentesülnek nagyszámú, elaprózott projektek kezelésétől. A kereskedők érdekeltek a hatékony projektek megvalósításában, ami a költséghatékonyságot javítja. A kötelezettségi rendszerbe a villamosenergia- és földgázkereskedőket javasoljuk bevonni. A villamosenergia- és földgáz-kereskedelem engedély alapján végezhető, a kereskedők jól ellenőrizhetők, a befizetések rendszere könnyen kialakítható, már létező modellekre ráépíthető. A kereskedők kötelezettsége mellett szól, hogy a fogyasztókkal ez az engedélyes kör áll kapcsolatban, alaptevékenységükhöz jobban illeszkedik az energiahatékonysági programok kezelése, mintha azt az elosztók végeznék. A teherelosztás egyenletességének biztosítása érdekében az elosztói engedélyesek a finanszírozás meghatározott részét 50-75 százalékát viselik. A távhőszolgáltató társaságokat és egyéb energiakereskedőket (szilárd tüzelőanyag, PBgáz stb.) önállóan nem javasoljuk kötelezetté tenni, mert ez a kötelezettek számát nagyon kibővítené, ugyanakkor a földgázkereskedők esetében a kötelezettség mértékének megállapításába a távhőtermelés céljából értékesített földgáz beszámításra kerül. A közlekedési szektor bevonását a kötelezettségi rendszerbe nem javasoljuk. Az üzemanyagok szabadáras termékkörbe tartoznak, így a kötelezettség terhei azonnal megjelennének a fogyasztói árakban. Ez egyrészt növelné a fogyasztóiár-indexet, másrészt az üzemanyagok magas árrugalmassága miatt a motorhajtó anyagok forgalmát is visszavetné. Hazánk és a szomszédos, gyorsan útlevél-ellenőrzés nélkül elérhető országok üzemanyagárai jelenleg nem térnek el jelentősen. Abban az esetben, ha a motorhajtó anyagok árait megterhelnénk a kötelezettségi rendszerből származó költségekkel, az üzemanyag-turizmus felélénkülne, és a tranzitforgalom üzemanyag-vásárlásai a határon túlra 4

Mrd Ft tolódnának. Ez az üzemanyag-eladás visszaesését eredményezné, ami a jövedékiadóbevételek csökkenésével járna. A nagyvállalati szektor esetében az ún. önkéntes megállapodások rendszerét javasoljuk. Ennek keretében a vállalkozás energiamegtakarítással járó beruházást hajt végre, amiért cserébe beruházási támogatást és adókedvezményt kap. Az önkéntes megállapodások előnye, hogy képes figyelembe venni a vállalati sajátosságokat. Erre azért van szükség, mert a technológiai folyamatok energiamegtakarításai kevésbé tipizálhatóak, mint az épületenergetikai felújítások. Magyarországnak 2020-ig összesen 41,6 PJ új energiamegtakarítást szükséges elérnie, ennek 55 százaléka (22,9 PJ) a lakossági és kisvállalati épületenergetikai korszerűsítések, 25 százaléka (10,4 PJ) az állami és önkormányzati tulajdonú épületállomány felújítása, 20 százaléka (8,3 PJ) pedig a nagyvállalatok önkéntes energiahatékonysági beruházásai révén teljesülhet optimálisan. Pénzügyi modell A tanulmány pénzügyi modellje szerint 2495 Mrd Ft beruházás valósul meg az irányelv alapján 2014 2020 között. 1. ÁBRA: BERUHÁZÁ SI KÖLTSÉGE K ÉS ÖSSZETÉTELÜ K 450 400 86 86 86 350 300 250 57 71 71 89 89 107 107 107 200 43 71 150 100 50 53 118 157 196 196 235 235 235 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 lakosság és kisvállalat állam és ömkormányzat nagyvállalat Forrás: Századvég-számítás Az állami intézmények fejlesztése 100 százalékos támogatást élvez, a lakosság esetében átlagosan 50 százalékos önerőt tételezünk fel, míg az önkéntes megállapodások 5

Mrd Ft rendszerében részt vevő vállalkozások átlagosan 24 százalékos támogatást kapnak, és önrészük 30 százalékát levonhatják adójukból. Az állami források 76 százaléka európai uniós forrásokból, 10 százaléka kvótabevételből származik, és mintegy 14 százaléka ESCOfinanszírozásból. 2. TÁBLÁZAT: AZ ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG FORRÁSAI ÉS FELHASZNÁLÁSA (2014 2020) Forrás/felhasználás Állami szektor Lakosság és kisvállalkozás Nagyvállalat Összesen Állami támogatás 624 272 119 1015 Ebből: EU-forrás 770 Kvótabevétel 105 ESCO-forrás 140 Energiaszektor 0 414 0 414 Ebből: Földgáz- és villamosenergia-kereskedők 0 207 0 207 Földgáz- és villamosenergia-elosztók 0 207 0 207 Önerő 0 686 380 1066 Ebből: Adókedvezményként visszaigényelhető 0 0 114 114 Összesen 624 1372 499 2495 Forrás: Századvég-számítás 250 2. ÁBRA: A LAKOSSÁGI BERUHÁZÁ SOK FI NANSZÍROZÁSA 200 21 99 98 97 150 100 20 20 58 77 59 39 19 20 21 39 50 59 78 98 98 118 118 118 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 év önerő állami támogatás villamosenergia- és földgázszektor hozzájárulása Forrás: Századvég-számítás 6

Mrd Ft A lakossági beruházások finanszírozásának kritikus pontja az energiaszektor hozzájárulásának növekedése. Míg 2014 2016-ban a hozzájárulás alacsony szinten marad az engedélyesek árbevételének mintegy 1 százaléka, 2017-től közel háromszorosára, 2018-tól ötszörösére nő az eredetihez képest. Ennek elsődleges oka, hogy 2018-ra a beruházások elérik csúcspontjukat. 2018-tól a hozzájárulás finanszírozását vagy be kell építeni az energiaárakba, vagy az energetikai társaságokat sújtó különadókat kell csökkenteni, vagy egyéb külső forrást kell találni. Az önkéntes beruházások után elszámolható adókedvezmények időben elnyújtva jelennek meg. 3. ÁBRA: V ÁLLA LATI BE RUHÁZÁSOK ÉS AD ÓKEDVEZM ÉNYEK 90 86 86 86 80 70 71 71 60 57 50 40 43 30 20 10 0 17 18 20 15 13 13 8 7 3 0 0 0 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 beruházások adókedvezmény Forrás: Századvég-számítás Az energiahatékonysági irányelv hatásai Az energiahatékonysági irányelv végrehajtása generálja 2014 és 2020 között a legtöbb beruházást, összesen 2495 Mrd Ft-ot. Ennek eredményeképpen élénkül a gazdaság, megújul a magyar köz- és lakóépületek nagy része, versenyképesebbé válik a magyar ipar. A megtakarítások révén a földgázimport 15 százalékkal csökken, ami növeli az energiaellátás biztonságát, a környezetterhelése csökken, és a jelenlegi földgázimportárak mellett 96 milliárd forinttal csökkenti az importkiadásokat. Az energiahatékonysági beruházások évente átlagosan 35.600 fő közvetlen foglalkoztatását biztosítják. A költségvetés 7

350 Mrd Ft áfa- és 80-120 Mrd Ft szja-bevételi többlethez jut hét év alatt, kiadásai az állami intézmények energiafelhasználásának csökkenése miatt fokozatosan mérséklődnek. A csökkenés 2020-ban a 2013-as szinthez képest 30 Mrd Ft. A kidolgozott pénzügyi modell alapján 2014-ben az energiaszektor költségei teljes árbevételük mintegy 1 százaléka kezelhetők. A költségek szétosztása a kereskedők és az elosztói engedélyesek között biztosítja a működési feltételek fenntartását. A költségvetésnek ebben az évben adóbevétel kiesése nincs. A beruházások hatására azonban az áfa- és szja-bevételek emelkednek. 2015 és 2017 között az energiaszektor költségei kezelhetők maradnak, az adókedvezmény mértéke a három év alatt összesen 24 Mrd Ft. 2018-tól az energiaszektor költségei a 2014-es szint ötszörösére növekednek, amely már nem kezelhető a szektoron belül. A költségemelkedés mintegy öt százalékos árnyomást okoz, amelyet vagy a végfogyasztói árakban kell érvényesíteni, vagy az energiaszektor adóterheit kell csökkenteni. Alternatív megoldást jelenthet, ha az állam a növekvő terhek egy részét vagy egészét átveszi. Erre fedezetet biztosíthat a beruházásokból származó szjaés áfabevétel növekménye. A meghozandó intézkedésekről jelenleg nem, csak 2017-ben kell dönteni, az akkori makrogazdasági környezet, energiaárak ismeretében. 8

3. TÁBLÁZAT: AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI IRÁNYELV HONOSÍTÁSÁNAK JAVASOLT MODELLJE ÉS VÁRHATÓ NEMZETGAZDASÁGI HATÁSAI Centralizált Decentralizált modell Önkéntes Összesen modell megállapodások Kedvezményezett állam és lakosság és nagyvállalatok önkormányzat kisvállalatok Beruházás típusa épületek energetikai korszerűsítése, épületek korszerűsítése energetikai technológia, épületenergetika stb. közvilágítás Stratégiaalkotás ellenőrzés és állam állam állam A lebonyolító végrehajtást állam villamosenergia- és földgázkereskedők nagyvállalatok hatósági szerződés keretében Finanszírozó állam (uniós támogatás, kvótapénz, ESCO) állami támogatás (EUtámogatás, kvótapénz), energiaszektor hozzájárulása, lakossági önrész állami támogatás, nagyvállalati önrész (ennek egy része adókedvezmény) Részaránya a teljes kötelezettségből Éves energiamegtakarítás 2020- ban (bázisidőszak: 2009 2011 átlaga) Földgázimportköltség megtakarítása 2020- ban Földgázimportcsökkenés 2020-ban (bázisév: 2012) 25% 55% 20% 10,4 PJ 22,9 PJ 8,3 PJ 41,6 PJ 96 Mrd Ft 14,9% Beruházási (2014 2020) összeg 624 Mrd Ft 1372 Mrd Ft 499 Mrd Ft 2495 Mrd Ft Éves átlagos közvetlen munkahelyteremtő hatás 35.600 fő Forrás: Századvég-számítás 9

Bevezetés Az Európai Unió az ellátásbiztonság és a versenyképesség növelése, valamint a fenntartható fejődés biztosítása érdekében célul tűzte ki az energiafogyasztás 20 százalékkal történő csökkentését, a megújulóenergia-felhasználás részarányának 20 százalékra történő növelését és a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékkal való csökkentését. Az energiahatékonyság terén tett célkitűzés szigorításnak számít az Európai Unió korábbi elképzeléseihez képest. A 2006/32/EK direktíva ugyanis összesen 9 százalék energiamegtakarítást tett kötelezővé az egyes tagállamok számára a 2007 2016 közötti időszakban. Ez átlagosan évi 1 százalék energiamegtakarítás elérését igényelte a tagállamok részéről, melyet a gazdasági válság következtében előálló energiafogyasztás-visszaesés hatására a tagállamok előreláthatólag a jelenleg érvényben lévő intézkedések révén teljesíteni fognak. A 2020-as 20 százalékos célérték azonban 11 százaléknyi többletkötelezettséget jelent a tagállamoknak a 2016 2020 közötti időszakban, melynek teljesítéséhez a jelenleg érvényben lévő intézkedések már nem elégségesek. Az Európai Unió, az energiahatékonyság-növelési célok iránti töretlen elkötelezettségét megerősítve, új energiahatékonysági irányelvet fogadott el 2012/27/EU néven, amelyben számos, valamennyi gazdasági szektorban megvalósítandó energiahatékonysági intézkedésre kötelezi a tagállamokat további energiamegtakarítás elérése érdekében. Az irányelv előírásai az energiatermelést, az elosztást és a végső felhasználást egyaránt érintik. Az érintett szektorok spektruma is rendkívül széles. Az előírások hatással vannak a lakossági, a tercier, az ipari szektorra éppúgy, mint az energiaátalakításra. Ebben a tanulmányban kizárólag a végső fogyasztás csökkentésére irányuló intézkedéseket vizsgáljuk, amelyekről az irányelv 7. cikke rendelkezik. Az irányelv átültetése során, a végső fogyasztói terhek minimalizálása érdekében az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni: az energiamegtakarítási kötelezettség az irányelvben lefektetett szabályok keretei között a legalacsonyabb és a legkönnyebben teljesíthető legyen; minél nagyobb arányú külső forrásintegrálásnak kell megvalósulnia (EU-s források, szén-dioxid-kvóta stb.); a kötelezetteket a prioritást élvező össztársadalmi célok teljesülése mellett a legjobb költség-haszon mutatókkal rendelkező programok és intézkedések megvalósítására kell ösztönözni. Javaslataink megfogalmazása során a fenti kritériumokat kiemelten kezeltük. 10

Az új energiahatékonysági irányelv előírásai Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek (7. cikk) A kötelezettség időtartama 2014. január 1. 2020. december 31. Az energiamegtakarítási kötelezettség meghatározásának módja (1) Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. Ez a rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő, a (4) bekezdés értelmében kötelezett félnek minősített energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások 2020. december 31-ig megvalósítsák a halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási célkitűzést. Az említett célkitűzés értelmében 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig minden évben az összes energiaelosztó vagy az összes kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás által a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5%-ának legalább megfelelő új megtakarítást kell elérni a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. E számításból részben vagy teljesen kihagyható a közlekedésben felhasznált energiavolumen. (5) A tagállamok az egyes kötelezett felektől elvárt energiamegtakarítás mennyiségét végsőenergiafogyasztásként vagy primerenergia-felhasználásként fejezik ki. A kötelezett felek által megvalósított állítólagos megtakarítások kiszámításához is az elvárt energiamegtakarítás kifejezéséhez választott módszert kell használni. A IV. mellékletben megállapított átváltási tényezőket kell alkalmazni. Döntési pont: Végsőenergia-felhasználásban vagy primerenergia-felhasználásban javasoljuk meghatározni a kötelezettséget? A döntés egyrészt befolyással van a kötelezettség mértékének kötelezett felek közötti megoszlására, másrészt pedig befolyásolja a kötelezettek által preferált beavatkozási területeket. Ennek oka, hogy a villamos energiát 2,5 értékű primerenergia-tényezővel számítják át. IV. melléklet: A kwh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítás esetében a tagállamok alapértelmezett 2,5-es együtthatót alkalmazhatnak. A tagállamok alkalmazhatnak eltérő együtthatót, amennyiben azt meg tudják indokolni. Ez azt jelenti, hogy primer energiában történő elszámolás esetén a villamosenergia-ipari szereplőknek, a végső fogyasztásban történő elszámolás esetén pedig a többi kötelezettnek keletkezik nagyobb megtakarítási kötelezettsége. Ezenkívül a primer energiában történő elszámolás a kötelezetteket arra motiválja, hogy a kötelezettség teljesítését a villamosenergia-fogyasztás csökkentésén keresztül érjék el a hőfelhasználás csökkentésével szemben. A végsőenergia-felhasználásban történő elszámolás ezzel éppen ellentétes motivációt eredményez a kötelezetteknél. Ez a hatás kompenzálható 11

a kötelezettségi rendszer keretében elfogadott intézkedések megfelelő megválasztásával, esetleg kvóták alkalmazásával. A kötelezettség primer energiában történő meghatározása mellett szól, hogy sokkal jobban tükrözi a valós, nemzetgazdasági szinten jelentkező energiamegtakarítást. Ezenkívül bizonyos tanúsítási rendszerek (pl. az épületek energetikai tanúsítása) már eleve primer energiában számolnak. Az energiahatékonysági támogatási rendszerek is jellemzően a primer energiában történő számítást alkalmazzák, így ez jobban megfelel a magyar és európai uniós gyakorlatnak. Becslést készítettünk a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által közölt 2011- es és 2012-es értékesítési adatok alapján, hogy hogyan alakulna a kötelezettség szétosztásának vetítési alapja a vezetékes energiahordozó-szolgáltatással foglalkozó vállalkozásoknál a kötelezettség végső energiában, illetve primer energiában történő kifejezése esetén. 4. TÁBLÁZAT: FÖLDGÁZ-, VILLAMOSENERGIA- ÉS TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK ÉRTÉKESÍTÉSI ADATAI Végső energiában [GWh] Földgázkereskedők felhasználóknak történő értékesítése összesen 49 853 49 853 Egyetemes földgázszolgáltatók felhasználóknak történő értékesítése összesen 32 834 32 834 Villamosenergia-kereskedők felhasználóknak történő értékesítése 21 816 54 540 Egyetemes villamosenergiaszolgáltatók felhasználóknak történő értékesítése 11 857 29 643 Távhőszolgáltatók felhasználóknak történő hőértékesítése 7 987 7 987 Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, Századvég-számítás Primer energiában [GWh] A távhő, illetve egyéb energiahordozók primer energiára történő átváltásához a 7/2006. TNM rendeletben található átváltási tényezőket lehetne alkalmazni. 12

5. TÁBLÁZAT: A 7/2006. TNM RENDELET SZERINTI PRIMERENERGIA-ÁTALAKÍTÁSI TÉNYEZŐK Elektromos áram 2,5 Csúcson kívüli elektromos áram 1,8 Földgáz 1,0 Tüzelőolaj 1,0 Szén 1,0 Tűzifa, biomassza, pellet 0,6 Megújuló (pl. napenergia) 0,0 Távfűtés esetén földgáz biomassza Fűtőműi távfűtés 1,26 0,76 Távfűtés, kapcsolt 0,71 0,43 Forrás: 7/2006. TNM rendelet Becslést készítettünk továbbá arra vonatkozóan, hogy mekkora energiamegtakarítási kötelezettség terhelné a kereskedő és egyetemes szolgáltató vállalatokat abban az esetben, ha a kötelezettséget a végsőenergia-fogyasztás alapján, illetve ha primer energiára átszámítva osztanák szét. A számítások elkészítésekor azt feltételeztük, hogy az összes kötelezettséget a vezetékes energiahordozókat szolgáltató vállalatok között osztják fel. A becslés során a 2014-re vonatkozó 0,75 százalékos éves energiamegtakarítási kötelezettségből (lásd A kötelezettség meghatározása című fejezetben) adódó 3565 TJ energiamegtakarítással és a 2012-es szolgáltatói energiaértékesítési adatokkal számoltunk. 2,3 Olyan kötelezettségi rendszert feltételezve, ahol a kötelezettek által végrehajtott energiamegtakarítási beruházások portfóliója és ebből kifolyólag az egységnyi energiamegtakarítás elérésének átlagos költsége közel azonos, ott a nagyobb kötelezettség arányosan nagyobb költségekkel párosul. Ez azt jelenti, hogy végső energiában történő elszámolás esetén a földgázkereskedőknek és egyetemes szolgáltatóknak körülbelül két és félszer akkora költséget eredményezne a kötelezettség teljesítése, mint a villamosenergiakereskedelmi és egyetemes szolgáltatói engedélyeseknek. Primer energiában történő elszámolás esetén a költségek körülbelül azonos arányban oszlanának meg a villamosenergia- és földgázipari társaságok között. 2 A bemutatott számítás csak a költségek szétosztásának megosztását hivatott szemléltetni, a tényleges értékek becslése egy későbbi fázisban történhet. 3 A távhőszolgáltatók által értékesített mennyiséget a jellemzően őket ellátó földgázkereskedőkre terheltük. 13

6. TÁBLÁZAT: A FÖLDGÁZ- ÉS VILLAMOSENERGIA-SZOLGÁLTATÓK KÖLTSÉGMEGOSZLÁSA VÉGSŐ ENERGIÁBAN TÖRTÉNŐ ELSZÁMOLÁS ESETÉN Végső energiában történő elszámolás Kötelezettség megoszlása [%] Kötelezettség [TJ] Földgázkereskedők 46 1658 Egyetemes földgázszolgáltatók 26 941 Villamosenergiakereskedők 18 625 Egyetemes villamosenergiaszolgáltatók 10 340 Forrás: Századvég-számítás 7. TÁBLÁZAT: A FÖLDGÁZ- ÉS VILLAMOSENERGIA-SZOLGÁLTATÓK KÖLTSÉGMEGOSZLÁSA PRIMER ENERGIÁBAN TÖRTÉNŐ ELSZÁMOLÁS ESETÉN Primer energiában történő elszámolás Kötelezettség megoszlása [%] Kötelezettség [TJ] Földgázkereskedők 34 1179 Egyetemes földgázszolgáltatók 19 669 Villamosenergiakereskedők 31 1 112 Egyetemes villamosenergiaszolgáltatók 17 604 Forrás: Századvég-számítás Javaslat: A terhek egyenletesebb elosztása érdekében a primer energiában történő elszámolást javasoljuk. A kötelezettségi rendszer hatásai A kötelezettségi rendszer bevezetésének hosszabb távon számos kedvező hatása lehet: a megvalósuló energiahatékonysági beruházások révén csökken az érintett szektorok (lakosság, ipar, tercier) energiafelhasználása, ami a beruházások megtérülését követően csökkenő energiaköltségeket eredményez; 14

csökken a többnyire importforrásokból származó fosszilis energiahordozók felhasználása, és ebből kifolyólag javul Magyarország külkereskedelmi mérlege; a hazai építőipar az energiahatékonysági beruházások révén jelentős megrendelésekhez jut; az energiafelhasználás csökkenése növeli Magyarország energiaellátásának biztonságát (növekvő tartalékok az energiaellátásban), és csökkenti az energiafüggőséget; energiatudatosságra neveli a végső fogyasztókat, ezáltal multiplikatív hatást eredményezhet az energiatakarékosság és az energiahatékonyság-növelés terén; csökken a környezet terhelése. A kötelezettség csökkentésének lehetőségei (2) A (3) bekezdésre is figyelemmel minden egyes tagállam: a) elvégezheti az (1) bekezdés második albekezdésében előírt számítást 2014-ben és 2015-ben az 1%- os értéket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben az 1,25%-os értéket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig az 1,5%-os értéket alkalmazva; b) kizárhatja a számításból annak az értékesített energiavolumennek egy részét vagy egészét, amelyet a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során használtak fel; 2003/87/EK irányelv I. melléklet: Energiatermeléssel kapcsolatos tevékenységek Tüzelőberendezések 20 MW-ot meghaladó bemenő hőteljesítménnyel (kivéve a veszélyeshulladékégető és településihulladék-égető létesítményeket) Ásványolaj-feldolgozók Kokszolókemencék Fémek termelése és feldolgozása Fémérc- (beleértve a szulfidércet) pörkölő és szinterező létesítmények Vas vagy acél előállítására szolgáló létesítmények (elsődleges vagy másodlagos olvasztás), beleértve a folyamatos öntést is, 2,5 tonna/óra kapacitás felett Ásványipar Cementklinkernek forgókemencében történő gyártására szolgáló létesítmények 500 tonna/nap termelési kapacitáson felül vagy mésznek forgókemencében történő gyártására 50 tonna/nap kapacitáson felül vagy egyéb égetőkemencékben 50 tonna/nap kapacitáson felül Üveg gyártására szolgáló létesítmények, beleértve az üvegszálat is, 20 tonna/nap olvasztókapacitáson felül Kerámiatermékek égetéssel történő gyártására szolgáló létesítmények, különösen tetőcserepek, téglák, tűzálló téglák, csempék, kőáruk vagy porcelánok gyártása 75 tonna/nap termelési kapacitáson felül, és/vagy ahol a kemence térfogata 4 m 3 és abban az árusűrűség a 300 kg/m 3 -t meghaladja Egyéb tevékenységek Faanyagból származó pép (cellulóz) vagy egyéb szálas anyagok gyártására szolgáló létesítmények; papír és karton gyártására szolgáló létesítmények, 20 tonna/nap termelési kapacitáson felül 15

c) lehetővé teheti az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban ezen belül a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra terén a 14. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontjában és a 15. cikk (1) (6), illetve (9) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarításnak az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe történő beszámítását; valamint d) beszámíthatja a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró egyedi fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítást az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás mennyiségébe. (3) A (2) bekezdés alkalmazása nem eredményezheti az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás 25%-nál nagyobb csökkenését. A kötelezettség meghatározása Az irányelv előírásai szerint a kötelezettség meghatározásának alapját a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 2010 2012 közötti átlaga képezi. A megtakarítási alap becsléséhez, a 2012-es adatok hiányában, a 2009 2011 időszak adatait használtuk. A direktíva lehetővé teszi, hogy a kötelezettség részben vagy egészben csökkenjen a közlekedésben felhasznált energiával. A megtakarítási alap számításának legkézenfekvőbb és az Európai Bizottság által is javasolt módja, ha a teljes végsőenergiafogyasztást részben vagy egészben csökkentjük a közlekedés végsőenergia-felhasználásával. Ez gyakorlatilag az Eurostat által közölt Final energy consumption (Code B_101700) kategória Final energy consumption transport (Code B_101900) kategóriával történő csökkentését jelenti. Az így adódó érték azonban még tartalmazza a saját előállítású megújuló energia felhasználását, melynek levonását mivel ez nem kereskedőtől történő beszerzésnek számít a direktíva szintén lehetővé teszi. Azonban, ha a tagállam él ezzel a csökkentési lehetőséggel, akkor erre számítási módszertant kell kidolgoznia és a bizottsággal elfogadtatnia. A saját előállítású megújuló energia felhasználásának megtakarítási alapból történő levonása célszerű lenne, mivel ez a tétel Magyarországon, a lakosság körében használt saját termesztésű és gyűjtésű biomassza elterjedtsége következtében nagy súllyal bír. A magyarországi energiastatisztikában a lakosság és a kommunális szektor becsült, saját előállítású megújuló energia felhasználására található adat, ami felhasználható a számításhoz 4. Az előzőekben bemutatott számítás eredményeit szemlélteti az 8. táblázat. A számítást elvégezve kaptuk a kötelezettség meghatározásának alapjául szolgáló 475 PJ energiamennyiséget. Az ipari megújulóenergia-termelésre vonatkozóan nem áll 4 Ez az adat korábban az Energia Központ Nonprofit Kft. által készített Energiagazdálkodási Statisztikai Évkönyvben volt megtalálható, a kiadványt azonban 2009 óta nem publikálják. 16

rendelkezésre statisztika. Az ipar vélhetően csekély megújulóenergia-termelése miatt azt a kötelezettség megállapításakor nem vettük figyelembe. 8. TÁBLÁZAT: A KÖTELEZETTSÉG ALAPJÁNAK MEGHATÁROZÁSA 2009 2010 2011 Átlag Végsőenergia-fogyasztás (TJ) 687 131 697 503 681 452 Ebből közlekedés (TJ) 200 328 184 249 178 927 Végsőenergia-fogyasztás közlekedés nélkül (TJ) 486 803 513 254 502 525 500 861 Becsült saját energiatermelés 5 (TJ) 25 570 Kötelezettség alapja (TJ) 475 291 Forrás: Eurostat, Energia Központ Nonprofit Kft., Századvég-számítás A 475 PJ vetítési alapból számítható a megtakarítási kötelezettség. A 9. táblázat tartalmazza a direktíva előírása szerint, a kötelezettségcsökkentési lehetőségek igénybevétele nélküli esetben elérendő energiamegtakarítás nagyságát. A halmozott megtakarítási kötelezettség 2020-ban 200 PJ-ra adódik. Ez csökkenthető maximum 25 százalékos mértékben, azaz 50 PJ mennyiséggel. A minimális megtakarítási kötelezettség a lehetséges kötelezettségcsökkentési lehetőségek igénybevétele után tehát 150 PJ. Év 9. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG A KÖTELEZETTSÉGCSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉGEK Vetítési alap (TJ) IGÉNYBEVÉTELE NÉLKÜL Előírt megtakarítás (százalék) Megtakarítás összesen (TJ) 2014 475 291 1,50 7 129 2015 475 291 1,50 1,50 14 259 2016 475 291 1,50 1,50 1,50 21 388 2017 475 291 1,50 1,50 1,50 1,50 28 517 2018 475 291 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 35 647 2019 475 291 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 42 776 2020 475 291 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 1,50 49 906 Halmozott megtakarítás (TJ) 199 622 Forrás: Eurostat, Századvég-számítás A 10. táblázat mutatja a halmozott energiamegtakarítás alakulását abban az esetben, ha élünk a direktíva által felkínált progresszív ütemezéssel. Ebben az esetben a halmozott 5 Energia Központ Nonprofit Kft., Energiagazdálkodási Statisztikai Évkönyv, 2008, 51. táblázat. 17

energiamegtakarítás 158 PJ-ra változik, tehát ezzel kihasználunk a maximum 25 százalékos kötelezettségcsökkentési lehetőségből 20,83 százalékot. Év 10. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG PROGRESSZÍV ÜTEMEZÉS ESETÉN Vetítési alap (TJ) Előírt megtakarítás (százalék) Megtakarítás összesen (TJ) 2014 475 291 1,00 4 753 2015 475 291 1,00 1,00 9 506 2016 475 291 1,00 1,00 1,25 15 447 2017 475 291 1,00 1,00 1,25 1,25 21 388 2018 475 291 1,00 1,00 1,25 1,25 1,50 28 517 2019 475 291 1,00 1,00 1,25 1,25 1,50 1,50 35 647 2020 475 291 1,00 1,00 1,25 1,25 1,50 1,50 1,50 42 776 Halmozott megtakarítás (TJ) 158 034 Forrás: Eurostat, Századvég-számítás Ezt követően már csak 4,17 százalékos, azaz 8,3 PJ-nak megfelelő kötelezettségcsökkentési lehetőségünk marad. 11. TÁBLÁZAT: KÖTELEZETTSÉGCSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉG TJ százalék Teljes kötelezettség 199 622 100 Kötelezettség csökkenése a progresszív ütemezés következtében 41 588 20,83 További kötelezettségcsökkentési lehetőség 8 318 4,17 Minimális kötelezettség 149 717 75 Forrás: Eurostat, Századvég-számítás Ha mind a 25 százalékos kötelezettségcsökkentési lehetőséget kihasználjuk, akkor az azt jelenti, hogy 1 százalékról 0,75 százalékra (3,6 PJ-ra) csökkenhet a 2014-es év energiamegtakarítási kötelezettsége. 18

Év 12. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG A TELJES KÖTELEZETTSÉGCSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉG Vetítési alap (TJ) KIHASZNÁLÁSA ESETÉN Előírt megtakarítás (százalék) Megtakarítás összesen (TJ) 2014 475 291 0,75 3 565 2015 475 291 0,75 1,00 8 318 2016 475 291 0,75 1,00 1,25 14 259 2017 475 291 0,75 1,00 1,25 1,25 20 200 2018 475 291 0,75 1,00 1,25 1,25 1,50 27 329 2019 475 291 0,75 1,00 1,25 1,25 1,50 1,50 34 459 2020 475 291 0,75 1,00 1,25 1,25 1,50 1,50 1,50 41 588 Halmozott megtakarítás (TJ) 149 717 Forrás: Eurostat, Századvég-számítás Döntési pont: A direktíva által lehetővé tett kötelezettségcsökkentési megoldások közül melyiket alkalmazzuk a fennmaradó 4,17 százalékos (8,3 PJ-nak megfelelő) kötelezettségcsökkentési potenciál jóváírásához? A 8,3 PJ kötelezettségcsökkentési potenciál valószínűleg teljes egészében elismertethető a direktíva által lehetővé tett, 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró energiamegtakarítási intézkedések elfogadtatásával. A KEOP programkeretében 2007 2015 között a tervezett energiafelhasználás csökkenés 11 PJ/év. Ha a KEOP mellett működő egyéb energiatakarékossági programok (EHA, ZBR) és más operatív programok (ROP-ok, TIOP, KÖZOP, GOP) működtetésének eredményeként elérhető energiamegtakarítást is figyelembe vesszük, akkor az energiafelhasználás-csökkenés összességében 16 PJ/év-re becsülhető. 6 Az elismertethető érték ennél némileg kevesebb, mivel a 2008. december 31-ig elért megtakarítások nem elfogadottak, azonban valószínűleg így is meghaladja a 8,3 PJ értéket. A KEOP és egyéb programok által elért energiamegtakarítással a kötelezettség a bizottsággal történő elfogadtatást követően automatikusan csökkenthető. Javaslat: A fennmaradó 4,17 százalékos kötelezettségcsökkentést a 2008. december 31. óta végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró KEOP, illetve más operatívprogramok, valamint egyéb energiatakarékossági programok eredményeként bekövetkezett és számszerűsített energiafelhasználás-csökkenés igazolása révén javasoljuk elérni. A kötelezettség teljesítésének lehetséges módjai (4) valamennyi tagállam objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kötelezett feleket jelöl ki a területén üzemelő energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmienergia-értékesítő 6 Környezet és Energia Operatív Program 2007 2013. 19

vállalkozások közül, ennek során pedig figyelembe veheti a területén üzemelő közlekedési célú üzemanyag-elosztókat és a kiskereskedelmi közlekedési üzemanyag-értékesítőket is. A kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges energiamegtakarítás mennyiségét adott esetben a tagállamok általi kijelölésnek megfelelően, az (1) bekezdés szerinti számítástól függetlenül a kötelezett felek a végső felhasználók körében, illetve, ha a tagállamok úgy döntenek, a (7) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a harmadik felektől származó tanúsított energiamegtakarításon keresztül érik el. (7) Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretén belül a tagállamok: b) engedélyezhetik a kötelezett felek számára, hogy a kötelezettségük terhére elszámolják azt a tanúsított energiamegtakarítást, amelyet energiahatékonysági szolgáltatók vagy más harmadik felek értek el, beleértve azt is, amikor a kötelezett felek más, az állam által jóváhagyott szerveken vagy állami hatóságokon keresztül támogatnak intézkedéseket, ami adott esetben formális partnerségek kialakítását is jelentheti és kombinálható egyéb finanszírozási forrásokkal. Ha a tagállamok ezt engedélyezik, biztosítják, hogy egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő jóváhagyási folyamatot alkalmaznak. Ennek megfelelően kötelezettek lehetnek: Villamosenergia-kereskedők és egyetemes szolgáltatók vagy elosztóhálózati engedélyesek Földgázkereskedők és egyetemes szolgáltatók vagy elosztóhálózati engedélyesek Távhőszolgáltató vállalatok Közlekedési célú üzemanyag-kereskedők Folyékonyenergiahordozó-kereskedők közlekedés nélkül Szilárdtüzelőanyag-értékesítők PB-gáz-értékesítők Felhasználásukat saját importból fedező végső fogyasztók Abban az esetben, ha a kötelezettek nem energetikai célú felhasználást végző vállalatoknak is értékesítenek energiát, akkor álláspontunk szerint lehetővé kell tenni, hogy kötelezettségük vetítési alapját ezzel az energiamennyiséggel csökkenthessék. Döntési pont: Kik legyenek a kötelezettek, illetve kik vegyenek részt az energiahatékonysági beruházások finanszírozásában? Villamos energia- és földgázszolgáltatás: A vezetékes energiahordozókat szolgáltató vállalatok mindenképpen a kötelezettek közé fognak tartozni. Kérdés azonban, hogy az elosztóhálózati társaságok vagy pedig a kereskedő és egyetemes szolgáltató vállalatok legyenek a kötelezettek. Az érintett vállalatok visszajelzései alapján konszenzus van abban, hogy a kereskedők és egyetemes szolgáltatók kellene, hogy a kötelezettség alanyai legyenek. Ennek oka, hogy 20

a kereskedők és egyetemes szolgáltatók vannak közvetlen kapcsolatban a végső fogyasztókkal; jobban ismerik a fogyasztási szokásaikat; megfelelő termékfejlesztési és marketingcsoporttal rendelkeznek; jobban ki tudják aknázni a kötelezettségi rendszerben rejlő üzleti lehetőségeket. A hazai üzleti környezetet rontaná, ha egyes vállalatok költségei jelentősen meghaladnák teherviselő képességüket. Az energiacégek terheinek minél nagyobb mértékű szétterítése érdekében javasoljuk, hogy a villamosenergia- és gázelosztó társaságok is vegyenek részt az energiahatékonysági beruházások finanszírozásában. Az elosztótársaságokat nem terhelné megtakarítási kötelezettség, passzív finanszírozóként az energiakereskedők költségeihez lennének kötelesek hozzájárulni. Közlekedési szektor: A végső fogyasztókra rakódó terhek minimalizálása érdekében azokban a szektorokban célszerű energiahatékonyság-növelési beruházásokba pénzt fektetni, melyekben annak fajlagos költsége alacsonyabb. A közlekedési energiahatékonyság növelésének leghatékonyabb módját a belső égésű motorok alternatív hajtásláncúra való cserélése jelenti, de ennek hatékonysága is jelentősen elmarad az épületenergetikai és ipari korszerűsítésekétől. Ezért nem látszik célszerűnek, hogy a kötelezetteket arra motiválja a szabályozó, hogy a közlekedési szektorban érjenek el energiamegtakarítást a lakossági, ipari vagy éppen a tercier szektorral szemben (lásd a mellékletben közölt elemzést). A közlekedési szektorban történő energiamegtakarítás ösztönzése ellen szól továbbá, hogy az új technológiák és hajtásláncok bevezetésének támogatása a magyar vállalkozások helyett többnyire a külföldi tulajdonú, külföldön termelő multinacionális vállalatoknak kedvezne, hiszen Magyarországon nem folyik alternatív hajtásláncú gépjárművek gyártása. Így a gépjárműcsere támogatása nem szolgálná a hazai munkahelyteremtést, illetve erősítené a hazánkból kifelé történő pénzáramlást. A nem közlekedési célú beruházások támogatása lényegesen nagyobb hatással lenne a magyar kkv-k (pl. építőipari vállalkozások) fejlődésére és a magyar gazdaság növekedésére. A közlekedési szektorban energiafelhasználáscsökkenést hatékonyan elérni elsősorban a fogyasztói szokások megváltoztatásával, az energiatakarékosabb életmódra való ösztönzés révén lehetne. Ennek legkézenfekvőbb módja a tömegközlekedés népszerűsítése és előtérbe helyezése a közúti közlekedéssel szemben. Ezt elsősorban a közúti közlekedést és a tömegközlekedést érintő adók és transzferek megfelelő beállításával, a tömegközlekedési tarifák megfelelő szinten tartásával és a tömegközlekedés fejlesztésével lehetne elérni. Ez egyértelműen állami feladat, ebben az olajipari vállalatok aktívan részt venni nem tudnak. A közlekedési célú üzemanyagot értékesítők kötelezettek körébe történő bevonása ellen szól 21

továbbá, hogy ez az üzemanyagárak emelkedéséhez vezetne. Ezzel Magyarország versenyhátrányba kerülhet a környező országokhoz képest. Mivel a közlekedési célú üzemanyagok árrugalmassága jellemzően 0,3/ 0,4 7 (szemben pl. a vezetékes energiahordozókkal, melyek fogyasztása rövid távon meglehetősen érzéketlen az árakra), ezért az árak kismértékű növekedése is azt eredményezheti, hogy a hazai üzemanyagértékesítés visszaesik. Ennek részben az az oka, hogy a fuvarozók és szállítmányozók, a relatíve magas hazai árak következtében, a környező országokban fognak üzemanyagot vásárolni. Az értékesítés csökkenését fokozza a határ mentén élők külföldi üzemanyagvásárlása is. A fogyasztás csökkenése jelentős jövedékiadó- és áfakiesést eredményezhet az államnak, emeli a fogyasztói terheket és az inflációt, valamint kedvezőtlenül hat a magyarországi, részben állami tulajdonú olajipar jövedelmezőségére. Távfűtés, szilárdtüzelőanyag-kereskedők, PB-gáz-értékesítők, és nem közlekedési célú folyékony energiahordozót értékesítők: A 4. ábra mutatja az energiahordozók hőmennyiség szerinti megoszlását a végsőenergiafogyasztásban. A villamosenergia- és a földgázszolgáltatás a végsőenergia-felhasználás közel háromnegyedét lefedi. Versenysemlegességi szempontból kívánatosnak látszik, hogy minden energiahordozót egyforma mértékben terheljen a kötelezettség. Ez ellen hat, hogy a földgázés villamosenergia-szektoron kívüli energiakereskedelem elaprózódott, a többi szektor ellenőrzése jelentős adminisztratív terhet jelentene. Ebből következően javasoljuk, hogy a többi energiafajtát a kötelezettség ne érintse. Szükséges megjegyezni, hogy ebben az esetben a távhőtermelők is végső energiafogyasztónak fognak minősülni, ami a lefedettségi szintet 84 százalékosra emeli. 7 Forrás: Az üzemanyagárak inflációs hatásai. GKI, Budapest, 2012. 22

4. ÁBRA: VÉGSŐE NERGIA-FOGYA SZTÁ S ENE RG IAHORDOZÓK SZE RINT I MEG O SZ LÁ SA, KÖZLEKE DÉS ÉS NEM EN E RGETIKAI CÉ LÚ FELHA SZNÁLÁ S NÉ LKÜ L (2008) 5,00% 5,28% 2,60% 4,29% 9,38% Olajtermékek Földgáz Villamosenergia Távhő 49,05% Szilárd (tűzifa nélkül) Tűzifa 24,41% Megújuló Forrás: Energia Központ Nonprofit Kft., Egyszerűsített energiamérleg 2009 Külön szükséges megvizsgálni azokat a szereplőket, akik az energiaellátásukhoz szükséges primerenergia-hordozót közvetlenül külföldről szerzik be. Ez villamos energia és földgáz esetében is előfordulhat. Célszerű a kötelezettséget rájuk is kiterjeszteni. Javaslat: Javasoljuk, hogy a villamosenergia- és gázkereskedők (beleértve az egyetemes szolgáltatókat) legyenek a kötelezettek. A terhek szétterítése érdekében javasoljuk, hogy a finanszírozásba a villamosenergia- és gázelosztó társaságok is legyenek bevonva. A közlekedési szektor vállalatai, valamint a távhőszolgáltatók és szilárdtüzelőanyagértékesítők mentesüljenek az energiamegtakarítási kötelezettség alól. A kötelezettségi rendszer keretében elfogadott intézkedések meghatározása (7) Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretén belül a tagállamok: a) a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is, többek között annak előírásával, hogy az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban kell végrehajtani; A direktíva előírása értelmében bármely szektorban végrehajtott intézkedés korlátozás nélkül elfogadható, amely a végső energiafelhasználás mértékét csökkenti. Ebbe értelemszerűen nem tartozik bele az energiaátalakítás, -szállítás és -elosztás területén elért megtakarítás. Egyik oldalról célszerű lenne az elfogadott intézkedéseket minél bővebbre szabni. Ezzel ugyanis nő az esélye annak, hogy a leginkább gazdaságos és hatékony beruházások 23

valósulnak meg, csökkentve ezzel a kötelezettség teljesítésének költségét. A költséghatékonyság optimuma azonban gyakran nem esik egybe a nemzetgazdasági és össztársadalmi érdekekkel. Ebből kifolyólag a szociális szempontok érvényesítése érdekében célszerű lehet limitálni az elfogadott tevékenységek körét, illetve kvótákat meghatározni az egyes tevékenységek révén elérendő energiamagtakarítás arányaira. A kötelezettek által alkalmazható tevékenységek limitálása mellett szól továbbá, hogy a kötelezettek által elért megtakarításokat ellenőrizni kell, ezért az egyes intézkedéstípusokhoz külön-külön elszámolási/tanúsítási módszertant kell kidolgozni (kivéve azokat az eseteket, ahol már eleve létezik ilyen). Az elszámolási rendszer átláthatóvá és költséghatékonnyá tétele, valamint az össztársadalmi érdekek érvényesítése érdekében ezért limitálni szükséges az elfogadható intézkedések körét. Döntési pont: Milyen intézkedéseket fogadjunk el? Különböző szempontok (energetikai, gazdasági, szociális) hogyan és milyen mértékben érvényesüljenek az elfogadott intézkedések kijelölése során? Néhány lehetséges intézkedés (az egyes intézkedések több szektorban is alkalmazhatók): épületek hőtechnikai korszerűsítése (épületszerkezet + gépészet); világítás-korszerűsítés; háztartásigép-csere; technológiai fűtés, hűtés, hővisszanyerés; ipari-technológiai folyamatok korszerűsítése; irodai gépek, berendezések cseréje. Az egyes intézkedések kötelezettségi rendszer keretében történő alkalmazására vonatkozó javaslatainkat a 13. táblázat tartalmazza. Az egyes intézkedések alkalmazhatóságáról, valamint a javaslataink indoklásáról a táblázat utáni szövegrészben írunk részletesebben. Épületenergetika Az épületenergetikai beruházások (beleértve az épületszerkezeti, épületgépészeti és világítás-korszerűsítést egyaránt) minden bizonnyal jelentős súlyt fognak képviselni a kötelezettségi rendszeren belül, ezért ezzel kiemelten érdemes foglalkozni. A lakossági, az ipari, illetve az állami/önkormányzati szektorban megvalósított épületenergetikai beruházások egyaránt szóba jöhetnek. Az épületállomány energetikai állapota nemzetközi összehasonlításban átlag alatti, és ezekben a szektorokban a kiadásoknak jelentős részét teszik ki az energiaköltségek. Ebből kifolyólag mind a technikai, mind pedig a gazdasági potenciál jelentős. 24

13. TÁBLÁZAT: A KÖTELEZETTSÉGI RENDSZERBEN ALKALMAZHATÓ INTÉZKEDÉSEK Intézkedés Szektor Lakosság Épületenergetikai korszerűsítés + Világítás-korszerűsítés Háztartási gépek cseréje Állami, önkormányzati szektor Épületenergetikai korszerűsítés + Világítás-korszerűsítés + Ipar, szolgáltató szektor Épületenergetikai korszerűsítés + Technológiai fűtés, hűtés, hővisszanyerés + Világítás-korszerűsítés + Technológiai berendezések energiahatékonyságának növelése + Folyamatok átszervezése, optimalizálás Jelmagyarázat: A kötelezettségi rendszerbe javasolt bevonni: + A kötelezettségi rendszerbe nem javasolt bevonni: Forrás: Századvég Fontos kérdés, hogy milyen felújítási mélységet várjon el a szabályozó a kötelezettektől. Lehetővé tegye-e számukra, hogy kis megtakarítást eredményező, nem összetett beruházásokat hajtsanak végre, vagy inkább a nagy mélységű, komplex felújítás felé terelje a piacot. A nem komplex beruházások lehetővé tétele minden bizonnyal könnyebbséget jelentene a kötelezetteknek, hiszen kisebb költséggel járó beruházásokhoz könnyebb végső fogyasztókat találni. Hátránya azonban, hogy ebben az esetben olyan beruházások valósulnak meg, melyek figyelmen kívül hagyják az épületenergetikai rendszerek elemei közötti összefüggéseket, illetve azok egymásra hatását. Ennek két következménye lehet. Az egyik, hogy bizonyos megtakarítások csak papíron valósulnak meg (például ha a hőszigetelés vagy a nyílászárócsere fűtés-korszerűsítés nélkül valósul meg, vagy ha előbb valósul meg a kazáncsere és a fűtés-korszerűsítés, mint az épületszerkezetek energiahatékonnyá tétele). A másik következmény, hogy olyan beruházások (is) megvalósulnak, melyek nem szolgálják a hosszú távú épületenergetikai célkitűzéseket. Bezáródási hatás lép fel, vagy a többszörös beavatkozás (lépésekben történő felújítás esetén) növeli a tranzakciós költségeket. Komplex (pl. minimum C épületenergetikai kategóriát elérő) beruházások esetén ezek a problémák 25

nem állnak fenn, viszont a kötelezetteknek nehezebb lesz végső fogyasztókat találniuk a beruházásokhoz. Itt megjegyzendő, hogy a ZBR pályázati rendszer is kizárólag a mélyberuházásokat támogatta 40 60 százalékos vissza nem térítendő támogatással. A néhány milliárd forint keretösszeggel meghirdetett pályázati felhívások nemegyszer néhány napon belül lezárultak. Ebből arra lehet következtetni, hogy jelentős kereslet mutatkozik a mélyberuházások támogatására. A leírtak alapján olyan pályázati rendszer kialakítását javasoljuk, amely elsősorban a mélyfelújítások végrehajtását ösztönzi. A lakosság pénzügyi helyzetét figyelembe véve azonban javasoljuk lehetővé tenni, hogy a beruházások több ütemben valósulhassanak meg. Ez kivitelezhető úgy, ha a lakos vállalja, hogy kezdetben a gyorsabb megtérülésű fejlesztést (kazán-, nyílászárócsere) hajtja végre, majd következő ütemben az épület falazatának, tetejének szigetelését. Mindazonáltal méltánytalan lenne kizárni a támogatási rendszerből azokat, akik korábban már hajtottak végre energetikai beruházásokat, vagy akiknek nincs reményük arra, hogy komplett beruházást valósítsanak meg 2020-ig. Számukra azonban alacsonyabb intenzitású támogatást javasolunk. Lakosság A potenciálelemzés eredményei alapján a legnagyobb magtakarítási potenciál mind energiaegységben, mind százalékos arányát tekintve a lakossági energiafogyasztásban van. A lakossági szegmens rendkívül érzékeny a támogatási intenzitás nagyságára, emelésével a beruházási hajlandóság ugrásszerűen növekszik. A lakossági szegmensen belül a legnagyobb energiamegtakarítási potenciál a fűtésienergia-igény csökkentésében, azaz az épületek szigetelésében, nyílászáróinak cseréjében, illetve fűtési rendszerének korszerűsítésében van. A lakossági (és kisvállalati) épületállomány energetikai korszerűsítéséhez szükséges intézkedések végrehajtása érdekében decentralizált modell alkalmazását javasoljuk. A modell szerint az energiamegtakarítási kötelezettség a villamosenergia- és gázkereskedőket terheli, míg a finanszírozás a lakossági (kisvállalati) önrészből, a lakosságnak nyújtott állami támogatásból, valamint a villamosenergia- és gázkereskedők és -elosztók hozzájárulásából áll. Fontos, hogy a lakossági információhiány csökkenjen, aminek érdekében az energiaszolgáltatók kampány, illetve hírlevél formájában kötelesek értesíteni ügyfeleiket az energiahatékonyság jelentőségéről, a beruházási lehetőségekről, valamint az igénybe vehető állami támogatásról. A beruházások jó minőségben történő elvégzése érdekében javasoljuk, hogy az építőipari vállalkozások minősítése megtörténjen. Célszerű, ha a minősített vállalkozásokról nyilvános, interneten elérhető adatbázis készül, ahol a vállalkozó legfontosabb adatai mellett 26

referenciáit is közli. Javasoljuk, hogy támogatásban részesülő beruházást csak olyan vállalkozó végezhessen, aki az adatbázisban megtalálható. A tanulmány mellékletében részletesen elemeztük, hogy a lakossági épületállományon belül mely szegmensekben mutatkozik a legnagyobb megtakarítási potenciál a felhasznált energiamennyiséget, illetve ennek költségét illetően. Ennek során az épületek energetikai állapotát, az épületben élők anyagi helyzetét és fizetőképességét egyaránt vizsgáltuk. A lakossági épületállományon belül célszerű külön kezelni a családi házak és a társasházak csoportját. Ez már csak abból kifolyólag is indokolt, mert a társasházak döntő többsége városokban azon belül is jelentős részben a fővárosban, a családi házak azonban jellemzően vidéki, kisvárosi/falusi környezetben találhatók. Támogatáspolitikai szempontból ennek nagy jelentősége lehet. A vidékkel, illetve városokkal szembeni egyoldalú diszkrimináció elkerülése érdekében célszerű mindkét épülettípus támogatása, adott esetben kvóta előírása a felújítandó családi házak és társasházak arányára. A családi házak esetében leginkább az 1944 1990 között épült épületek jöhetnek számításba. Ebbe a kategóriába tartozik a magyarországi lakások körülbelül 37,5 százaléka. Ebben a kategóriában az épületek energetikai állapota, valamint a lakásokban élők anyagi helyzete egyaránt kedvez a hatékony támogatási programok lebonyolításának. A potenciálelemzés eredményei alapján, az épület életkorának növekedésével az épületben lakók átlagos jövedelmi viszonya és ezzel az energiahatékonysági beruházásra való mozgósíthatóságuk javul, az épületek fajlagos energiafogyasztása azonban nem változik jelentősen az életkoruk függvényében. Az 1944 előtt épült épületek energiafogyasztása ugyan átlag feletti, sok esetben azonban ezek az épületek nem mondhatók ideálisnak az épületenergetikai felújítások szempontjából. Ennek egyik oka, hogy ezen épületek egy részének az életkora már közelít az életciklusuk végéhez. Ilyen épületek esetében megfontolandó, hogy megtérül-e az életciklus végéig a felújításba beruházott összeg. A potenciálelemzésből az is kiderül, hogy az 1944 előtt épült családi házakban a lakosságnak egy rosszabb anyagi körülmények között élő rétege él. Az épületek kifűtöttsége kisebb (sok esetben nem minden helyiséget fűtenek és alacsonyabb hőmérsékletet tartanak), gyakoribb az olcsóbb, alternatív tüzelőanyagok, jellemzően a tűzifa használata, illetve az itt élők beruházási képessége is lényegesen alacsonyabb, ami a kiaknázható potenciál mértékét jelentősen csökkenti. Mindez nem jelentheti azt, hogy az 1944 előtt épült családi házak kizárásra kerüljenek a támogatások közül, azonban túltámogatásuk elkerülendő. Az 1990 után épült családi házaknál éppen ellentétes hatás figyelhető meg. Az ott élők anyagi helyzete és ezzel beruházási képessége ugyan nagyobb, azonban ezek az épületek viszonylag jó energetikai paraméterekkel rendelkeznek, ezért általában nem lenne költséghatékony a további modernizálásuk támogatása. 27

A társasházak épületenergetikai korszerűsítése több szempontból is vonzóbb lehet a kötelezettek számára a családi házak felújításához képest. Egyrészt a társasházak esetében egy beruházással nagyobb kötelezettség teljesíthető, mint több apró családi ház felújítása során, így a kötelezettek tranzakciós költségei jelentősen csökkenhetnek. Másrészt a társasházak esetében a valós, mérésekkel igazolt energiamegtakarítás nagyobb, mint a családi házaknál. Ennek oka, hogy a társasházak fűtése távhővel, illetve földgázzal történik, nem jellemző az alternatív vagy másodlagos (pl. tűzifa) tüzelőanyagok használata. Ezenkívül a távfűtött vagy épületközponti fűtéssel ellátott társasházi lakások általában teljes mértékben kifűtöttek, kevésbé jellemző, hogy a lakás egy része fűtetlen. A panelből, a középvagy nagyblokkból öntött, illetve a téglából, kőből vagy kézi falazóelemből készült társasházak energetikai felújítása kivétel nélkül indokolt, a bennük rejlő megtakarítási potenciál mindegyik esetben magas. A 2000 előtt épült épületek felújítását célszerű ösztönözni. Ez a társasházállománynak kb. 99 százalékát, a teljes hazai lakásállománynak pedig körülbelül a 34 százalékát fedi le. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a társasházak esetében is általánosan érvényes az a megállapítás, hogy az időben később épült épületekben az ott élők anyagi helyzete és ebből kifolyólag a beruházásfinanszírozó képességük jobb, mint a régebben épült társasházak esetében, míg az épületek életkorának függvényében a lakások átlagos energiafelhasználása és ezzel az energiamegtakarítási potenciál nem változik jelentősen. Továbbá az 1944 előtt épült épületcsoportnak egy jelentős részét a belvárosi környezetben található társasházak teszik ki. Ilyen épületek gyakran állnak műemlékvédelem alatt, felújításuk során gyakori, hogy speciális megoldásokat és egyedi termékeket kell alkalmazni, ami jelentősen megnöveli a felújítás költségeit. Ez azt eredményezheti, hogy a kötelezettek számára a később épült épületek válnak vonzóbb célponttá. Így a felújítási arányok kiegyenlítése érdekében a szabályozó részéről kvóták előírása válhat indokolttá. A potenciálelemzés fejezetből kiderül, hogy az elektromos készülékek (háztartási gépek és világítóberendezések) cseréje százalékosan hasonlóan magas megtakarítási potenciállal bír, viszont energiaegységben mérve elmarad a fűtés korszerűsítésében rejlő potenciáltól. A háztartási elektromos berendezések cseréje esetében azonban kérdéses, hogy a megtakarítás elszámolható-e a kötelezettségi rendszer keretében. Ennek oka, hogy a direktíva nem teszi lehetővé az olyan tevékenységek elszámolását, melyek egyéb, hatályban lévő EU-s előírások következtében vagy gazdasági alapon maguktól is megvalósulnának. Márpedig a háztartásigép- és világítótest-csere egységköltsége viszonylag alacsony, a háztartási gépek, valamint a világítótestek állománya támogatás nélkül is lecserélődik néhány éven belül, az európai uniós szabályozás következtében pedig az új berendezések fajlagos energiafogyasztása folyamatosan csökken. A világítótestek cseréje az uniós direktívák következtében automatikus folyamat. A hagyományos izzók betiltása következtében a felhalmozott készletek kimerülése után már csak energiatakarékos 28

világítótestek kaphatók. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy mivel a háztartási gépek döntő részét nem Magyarországon gyártják, így amennyiben a készülékcserét pénzügyileg ösztönözné az állam, azzal lényegesen kisebb mértékben segítené elő a hazai munkahelyteremtést és a kkv-k fejlődését, mint például az építőipari beruházások támogatásával. Az előzőekből kifolyólag célszerűbb a támogatásokat inkább olyan szegmensekre koncentrálni, ahol a hatékonyság növeléséhez elkerülhetetlen az ösztönzők alkalmazása, biztosabb az elért megtakarítás elszámolhatósága és a magyar kkv-szektor fejlődését is jobban elősegíti (pl. épületszigetelés, nyílászárócsere stb.). Ipar A direktíva nem tesz arra vonatkozó kikötést, hogy mely iparágakban elért megtakarítások számolhatók el. Még az ETS hatálya alá tartozó (energiaintenzív) iparágakban elért megtakarítások is elszámolhatók. Az ipari energiahatékonyság növelése azonban a gazdaság többi szektorához képest speciális kezelést igényel, mert az ipari folyamatok sok esetben egyediek, ezért kevésbé általánosíthatók, mint a lakossági, illetve közszféra felújításai. Az energetikai beruházások megtakarításai azonban jól mérhetők, ami elszámolásukat lehetővé teszi. Az ipar fontos költségtényezője az energiafogyasztás, így a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából is indokolt e szféra hatékonyságának növelése. Az ágazat specialitásai miatt nyugat-európai példák alapján célszerű lehet bevezetni az önkéntes megállapodások rendszerét. Ezen módszer szerint az energiahatékonysági beruházást vállaló társaságok adóés egyéb kedvezményekre jogosultak. A rendszer jól illeszthető a magyarországi beruházási ösztönzési rendszerekhez is, így bevezetése könnyen megvalósítható. Számos európai ország gyakorlatában külön kezelik a kkv-szektor ösztönzését. Ezek tevékenysége sok esetben nem tér el energiafelhasználási szempontból az intézményekétől, ezért számukra a támogatások rendszerét javasoljuk. Közlekedés A közlekedésben elérhető energiafelhasználás-csökkentés aránya jelentősen elmarad a lakossági, ipari vagy a szolgáltató szektorban elérhető megtakarítástól. A magyarországi közlekedési szektor 2000 és 2010 között a negyedik legnagyobb energiahatékonyság-javulást érte el az uniós országok körében a gépkocsiállomány lecserélődése következtében, kiaknázva ezzel a hatékonyságjavulás egy jelentős részét. A közlekedési szektor energiafelhasználása most már csak elsősorban a gépjárművek hajtásláncának cseréje, a gépjárművek méretének csökkentése, a mobilitási igények mérséklése, a közösségi közlekedés fejlesztése, a fogyasztók informáltságának és tudatosságának növelése révén csökkenthető. 29

A mobilitási igények csökkentésének, a szállítás és utazás optimalizálásának, illetve a tudatosság növelésének az energiafelhasználás csökkentése terén mutatott eredményessége, valamint ennek kötelezettségi rendszer keretében történő elszámolása azonban nehézkes és bizonytalan, így alkalmazása nem célszerű. A közlekedésben végrehajtott energiahatékonyság-növelő intézkedések kötelezettségi rendszerbe történő bevonása ellen szól, hogy a közlekedési szektorban elérhető energiamegtakarításban kulcsszerepet játszik a technológiai fejlődés és az alternatív technológiák olcsóbbá válása. Így, szemben az épületszigeteléssel vagy kazáncserével, ahol a technológia kiforrott, a közlekedés energiahatékonyságának növelése jelentős részben nem magyarországi folyamatok függvénye, így e téren minden célkitűzés és program eredménye bizonytalan. Ráadásul alternatív hajtású gépjárművek fejlesztése, illetve gyártása nem folyik Magyarországon. Ebből következően az ilyen járművek vásárlásának ösztönzése nem szolgálná a hazai ipar érdekeit, nem járulna hozzá a munkahelyteremtéshez, szemben például az építőipari beruházásokkal. A gépjárművek átlagos üzemideje jelentősen meghaladja a 10 évet. Így az új, alternatív hajtásláncok elterjedése még a technológiák rendelkezésre állása esetén is igen hosszú időt vehet igénybe (hosszú az átfutási idő). Így 2020-ig e folyamattól nem várható jelentős megtakarítás. Javaslat: Mindezek alapján azt javasoljuk, hogy az elfogadott energiahatékonysági intézkedések körébe a lakossági, kisvállalati, valamint az állam, illetve az önkormányzatok tulajdonában lévő épületek energetikai korszerűsítését, valamint az ipari és egyéb nagyvállalatok által végrehajtott energiahatékonysági 0 Ugyanakkor a háztartásigép-csere, a lakossági világítás-korszerűsítés, illetve a közlekedés bevonását az energiahatékonysági intézkedésekbe nem javasoljuk. A kötelezettségek elszámolása (6) A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1), (2) és (9) bekezdésében, valamint a 20. cikk (6) bekezdésében foglaltakból származó megtakarítások az V. melléklet 1. és 2. pontjával összhangban kerüljenek kiszámításra. A tagállamok olyan mérési, irányítási és ellenőrzési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a kötelezett felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részét és reprezentatív mintáját ellenőrzik. Ezt a mérést, irányítást és ellenőrzést a kötelezett felektől függetlenül kell lefolytatni. V. melléklet: A kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek vagy a végrehajtó közigazgatási szervek az alábbi módszerek egyikét vagy mindegyikét használhatják az energiamegtakarítás kiszámításához: várható megtakarítás mért megtakarítás nagyságrendi megtakarítás felmérésen alapuló megtakarítás 30

Az energiahatékonysági intézkedési területek kijelölése során fontos figyelembe venni többek között azt is, hogy az intézkedések hatásának mérése és ellenőrzése megbízható, viszonylag könnyen megoldható legyen, és ne járjon túlságosan magas költséggel. Vannak olyan területek, ahol már kifejlett energiacímkézési, -tanúsítási, illetve energiaauditrendszer működik. Ilyen esetekben a megtakarítások számszerűsítése és ellenőrzése is lényegesen egyszerűbb. Ilyen például az épületek energetikai korszerűsítésének a területe. Az épületek energetikai teljesítményének számításához jogszabályban rögzített módszertan áll rendelkezésre. Az elmúlt években kamarai jogosítvánnyal rendelkező, független energiatanúsító szakembereket képeztek ki, akik nagy számban képesek elvégezni a felújítandó épületek tanúsítását. Ezt az energiatanúsító hálózatot vették igénybe a támogatási rendszerek keretében elvégzett beruházások verifikálásánál is, így egy kipróbált és működőképes intézményről beszélhetünk. Az épületenergetikai tanúsítvány épület-korszerűsítés előtti és utáni elkészítése révén az elért energiamegtakarítás számszerűsíthető. A tanúsítási rendszer létrehozását az EU kezdeményezte, illetve felépítésének kereteit uniós direktíva szabályozza, ebből kifolyólag az EU-nak történő elszámolás szempontjából ideális eszközről van szó. További előnye, hogy nem korlátozza a beruházót az energiahatékonyságot eredményező eszközök megválasztásában. Ebből kifolyólag arra ösztönzi a beruházókat, hogy minden esetben olyan intézkedéseket válasszanak, melyekkel a leginkább költséghatékony módon képesek a kívánt energiamegtakarítást elérni. Hátránya, hogy a tanúsítvány elkészítésének néhány tízezer forintos költsége van. Ez a költség kizárólag abban az esetben marad alacsony a beruházás összköltségéhez viszonyítva, ha komplex épületenergetikai beruházások valósulnak meg (pl. 1 db nyílászáró cseréje miatt nem ésszerű 2 db energiatanúsítványt elkészíteni). Egyes nyugat-európai országokban azonban nem az épületenergetikai tanúsításon alapuló elszámolást alkalmazzák, hanem az eladott szigetelőanyag, nyílászáró stb. mennyisége alapján készítenek becslést az elért és elszámolható energiamegtakarításról. Ennek előnye, hogy az elszámolás lényegesen egyszerűbb, kevésbé költséges, ugyanis nincs szükség az épületszerkezetek és az épületgépészeti berendezések felmérésére és az épületenergetikai számítások elkészítésére. Hátránya azonban, hogy a becslés jelentősen eltérhet a valós megtakarítástól, és nem ösztönzi a beruházókat a valós megtakarítást eredményező, komplex felújítások elvégzésére. Ezenkívül nehezen ellenőrizhető, hogy az elszámolt építőanyagokat, épületgépészeti berendezéseket valóban energiahatékonysági célra használták-e fel, eredményeztek-e valós energiamegtakarítást, nem értékesítették-e tovább, egyáltalán Magyarországon építették-e be azokat. Az előzőekben ismertetett, épületenergetikai beruházások esetében alkalmazható elszámolási megoldások eltérő mélységű beruházások megvalósítására ösztönzik a 31

kötelezetteket. Ha a különböző építőanyagok és gépészeti berendezések révén elérhető fajlagos megtakarítás használható az elszámoláshoz, akkor a kötelezettek nem feltétlenül motiváltak abban, hogy komplex, épületenergetikai szempontból hatékony és valós energiamegtakarítást eredményező beruházásokat támogassanak. Egy ilyen elszámolási rendszer esetében ugyanis egyenértékű, ha például egy épület hőszigetelése fűtéskorszerűsítéssel (a fűtés szabályozhatóvá tételével és az új hőigényekhez történő illesztésével) vagy a nélkül valósul meg. Márpedig valós (nemcsak számítással kimutatott, hanem egyértelműen mérhető) energiamegtakarításra többnyire csak az utóbbi esetben lehet számítani. Az ipari-technológiai folyamatok korszerűsítése esetében, a jellemzően egyedi értékek miatt, elsősorban a valós értékek mérésével történő meghatározás javasolt. Kötelezettségteljesítés előre hozásának vagy későbbre halasztásának lehetősége (7) Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretén belül a tagállamok: c) engedélyezik a kötelezett feleknek, hogy az egy adott évben elért megtakarítást a négy megelőző vagy a három következő évben elért megtakarításként vegyék figyelembe. (A direktíva magyar fordítása ugyan kijelentő módot használ, de az eredeti angol szövegben feltételes mód szerepel.) Döntési pont: Javasoljuk-e, és ha igen, akkor milyen formában a kötelezettségteljesítés előre hozásának vagy későbbre halasztásának lehetővé tételét? Javaslat: A kötelezettségteljesítés előbbre hozatalát elfogadható intézkedésnek tartjuk, az energiahatékonyság-növelés nemzetgazdasági hasznaira tekintettel azonban nem tartjuk célszerűnek, hogy lehetőség legyen a kötelezettségteljesítés későbbre halasztására. A közintézmények példamutató szerepe (5. cikk) (1) Az egyes tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-jétől a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületének 3%-át évente oly módon felújítják, hogy az megfeleljen legalább az általuk a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A kötelezettségi rendszer (7. cikk) keretében célszerű lenne minél nagyobb részben olyan beruházásokat támogatni, melyek egyben az 5. cikk előírásainak teljesítéséhez is hozzájárulnak. A központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő épületek felújítása döntően EU-s források igénybevétele révén valósulhat meg. 32

A fogyasztók tájékoztatására és pozíciójának erősítésére irányuló program (12. cikk) (1) A tagállamok a kis energiafelhasználók, többek között a háztartások hatékony energiafelhasználásának ösztönzését és elősegítését célzó megfelelő intézkedéseket hoznak. Ezek az intézkedések a nemzeti stratégia részét képezhetik. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában ezek az intézkedések magukban foglalhatnak az a) vagy b) pontban felsorolt egy vagy több elemet: a) a fogyasztási szokások megváltozásának elősegítését célzó eszközök és politikák, többek között: i. pénzügyi ösztönzők; ii. finanszírozáshoz, támogatásokhoz való hozzáférés; iii. információszolgáltatás; iv. mintaprojektek; v. munkahelyi tevékenységek; b) az okos mérők esetleges üzembe helyezése idején a fogyasztók és a fogyasztói szervezetek bevonására irányuló módszerek és eszközök az alábbiak kommunikációja révén: i. költséghatékonyságot célzó és könnyen megvalósítható változtatások az energiafelhasználás terén; ii. tájékoztatás az energiahatékonysági intézkedésekről. Célszerű a 7. és a 12. cikk teljesítésének kombinálása. A vezetékes energiahordozókat szolgáltató vállalatok közvetlen kapcsolatban vannak a háztartásokkal. A kötelezettségi rendszer teljesítése érdekében intenzív kommunikációt kell majd folytatniuk, illetve adott esetben pénzügyi ösztönzőket kell kínálniuk ahhoz, hogy a háztartásokat rávegyék az energiamegtakarításra. 33

Az irányelv átültetése A tanulmány előző részében bemutattuk az új energiahatékonysági irányelvből fakadó kötelezettségi rendszert, illetve több megvalósítási lehetőséget is felvázoltunk. Javaslataink alapul szolgálhatnak egy modell kidolgozásához, azonban a nemzeti prioritások érvényre juttatása érdekében a modell felépítésekor a közpolitikai célok figyelembevétele is elengedhetetlenül szükséges. Közpolitikai célrendszer 1. Az energiahatékonyság növekedését a leghatékonyabb pénzügyi eszközök alkalmazása révén szükséges elősegíteni. Azokat az intézkedéseket célszerű tehát szubvenció révén ösztönözni, amelyek e nélkül nem vagy nem megfelelő mértékben valósulnának meg. Szintén elengedhetetlenül fontos, hogy az intézkedés ésszerű költségek mellett legyen megvalósítható, és reális (a beruházás élettartamánál jelentősen rövidebb) megtérülési idővel rendelkezzen. E szempontokat figyelembe véve a támogatási rendszer fókuszába az épületenergetikai beruházásokat, valamint az ipari technológiák korszerűsítését célszerű állítani. E beruházások a magas költség, az épülettulajdonosok tőkehiánya, illetve az elvártnál hosszabb megtérülési idő következtében támogatás nélkül nagy volumenben nem valósulnak meg. Másrészről a fejlesztések megtérülési ideje az épület, illetve a berendezés élettartamának mindössze a töredékét jelenti. A közlekedési energiahatékonysági beruházások pénzügyi támogatása a technológiaváltás magas megtérülési ideje miatt nem javasolt. A világítás korszerűsítése, illetve a nagy háztartási gépek cseréje ellenben piaci alapon is rövid idő alatt megtérülő beruházás, ebből kifolyólag támogatás nélkül is ciklikusan megvalósul, nem igényel pénzügyi ösztönzést. Kulcsfontosságú a beruházások költséghatékonyságának maximalizálása. Ezt meghatározza a piaci verseny, a projektek méretgazdaságossága, a beruházások mélysége, a pályázati és egyéb adminisztrációs költségek mértéke, az egységes elbírálás lehetősége, valamint az, hogy milyen mértékben érvényesülnek a nem gazdasági (például szociális, kulturális) célok. 2. A költségvetést a lehető legkisebb mértékben terheljék az intézkedések. Ebből következően javasolt, hogy az állam és az önkormányzatok uniós források, illetve egyéb, költségvetést nem terhelő tételek (például kvótaeladásból származó pénzek) révén vegyenek részt a projektek finanszírozásában. Az intézkedések nyomán az adóbevételek ne vagy csak olyan mértékben csökkenjenek, amilyen mértékben ez 34

más közpolitikai cél teljesüléséhez hozzájárul. Bizonyos intézkedések esetében állami garancia nyújtása szükséges, ugyanakkor a kezességvállalás kiterjedését és mértékét is csak optimalizálást követően lehet meghatározni. Mindez nem zárja ki olyan konstrukciók alkalmazását, amelyek oly módon segítik a beruházások létrejöttét, hogy a felújításból keletkező energiamegtakarítás nyújt fedezetet a pénzügyi finanszírozáshoz. 3. A fogyasztói terhek az energiahatékonyság növekedését elősegítő intézkedések következtében nem emelkedhetnek. Azaz a beruházások megvalósítása kizárólag olyan finanszírozás mellett javasolt, amely a fogyasztók számára rövid távon sem okoz többletterhet, illetve amely hosszú távon pénzügyi mérlegükben pozitív változást eredményez. Ennek megfelelően a szolgáltatók, illetve a kereskedők által az energiaárakba beépített költségek rövid távon sem növekedhetnek nagyobb mértékben, mint amennyit a fogyasztó az energiahatékonyság növekedése révén megtakarított, hosszú távon pedig a lecsökkent energiafogyasztásból származó megtakarításnak meg kell haladnia a beruházásból eredő költségeket. 4. Az energiahatékonysági projekteknek, illetve az intézkedések végrehajtásának minden esetben illeszkednie kell a nemzetgazdaság más célkitűzéseihez is. Ezek közül kiemelendő a munkahelyteremtés, a nemzetgazdaság versenyképességének növelése, illetve szociális szempontok figyelembevétele. A tanulmányban leírtaknak megfelelően a legnagyobb munkahelyteremtő potenciállal az épületenergiahatékonysági beruházások rendelkeznek, míg a közlekedés, a világítás és a nagy háztartási gépek állományának korszerűsítése jóval kisebb mértékben járul csak hozzá a hazai foglalkoztatottság növeléséhez. Az energiahatékonyság növekedése jelentős mértékben növeli a vállalatok versenyképességét, hiszen a csökkenő energiaköltség következtében a vállalatok versenyképessége nő. A költségcsökkentésből eredően munkahelyek őrizhetőek meg, valamint a magasabb versenyképesség következtében növekvő termelési volumen új munkaerő alkalmazását is lehetővé teheti. Ma már a régiós villamosenergia-piacon az árak közel egységesnek tekinthetőek, a beszerzési ár tekintetében jelentős előnyre nem tudnak szert tenni a vállalatok. Így az energiaköltségeket tekintve az energiahatékonyság növelése révén szerezhetnek versenyelőnyt. Különösen nagy szerepe lehet ebben az ETS-rendszer által érintett nagyvállalatoknak, amelyek energiahatékonysági beruházásaik révén a kvótavásárlási kötelezettségüket is csökkenteni tudják. 5. A felújítandó állami és önkormányzati épületállomány kijelölésének illeszkednie kell az ágazat stratégiájához. Tehát azokat az épületeket javasolt korszerűsíteni, amelyek fenntartása hosszú távon is szükséges. Ebből következően a bezárás, illetve intézményi összevonás miatt használaton kívülre került épületek felújítása 35

indokolatlan. Emellett olyan egyéb közpolitikai szempontok figyelembevétele is szükséges, mint az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények fejlesztése. Az irányelv több lehetőséget biztosít a kötelezettség teljesítéséhez: 1. A kötelezettség az energiaelosztókra vagy energiakereskedőkre terhelhető. Ebben az esetben az energiaszolgáltatóknak kell igazolniuk, hogy a szükséges energiamegtakarítási beruházásokat fogyasztóik végrehajtották. 2. A kötelezettség nemzeti energiamegtakarítási programok keretében is végrehajthatók. 3. Lehetőség van a bizottság által jóváhagyott alternatív intézkedések elfogadására is. Ezek közé tartozhatnak például az energiamegtakarítást ösztönző adózási szabályok bevezetése, adókedvezmények alkalmazása, a már elfogadotthoz képest szigorúbb energiamegtakarítási szabványok kötelezővé tétele stb. A háromféle eszközt a tagállamok szabadon kombinálhatják. Az irányelv legfontosabb szabályainak átültetését 2014. június 5-ig kell a tagállamoknak megtenniük, de már 2013. december 5-ig értesíteniük kell a bizottságot azokról a szakpolitikai intézkedésekről, amelyek alapján el kívánják érni az előírt energiamegtakarításokat. Az intézkedések végrehajtásához olyan modellt kell kidolgozni, amelyhez szükséges jogszabályi és intézményi rendszer a megadott határidőig felépíthető. A modell felépítésekor annak a szempontnak is érvényesülnie kell, hogy az a későbbiekben a tapasztalatok felhasználásával fejleszthető, továbbépíthető legyen. Az energiahatékonysági irányelv honosításának javasolt modellje Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a kötelezettségi rendszer alternatívájaként más szakpolitikai intézkedéseket hajtsanak végre a megtakarítási kötelezettségük teljesítése érdekében. (9) Az (1) bekezdés szerinti energiahatékonysági kötelezettségi rendszer alternatívájaként a tagállamok dönthetnek úgy, hogy más szakpolitikai intézkedéseket hajtanak végre az energiamegtakarítás eléréséhez a végső felhasználók körében, feltéve, hogy az ilyen szakpolitikai intézkedések megfelelnek a (10) és (11) bekezdésben meghatározott kritériumoknak. Az alternatív eszközzel elért éves új energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1), (2) és (3) bekezdésben előírt új energiamegtakarítási mennyiséggel. Amennyiben az egyenértékűség fennmarad, a tagállamok a kötelezettségi rendszereket kombinálhatják az alternatív szakpolitikai intézkedésekkel, ideértve a nemzeti energiahatékonysági programokat is. Az első albekezdésben említett szakpolitikai intézkedések a teljesség igénye nélkül a következő szakpolitikai intézkedéseket vagy azok kombinációját tartalmazhatják: a) az energiára vagy a szén-dioxidra kivetett adók, amelyek az energia végfelhasználói fogyasztásának csökkentését eredményezik; 36

b) olyan finanszírozási rendszerek és eszközök vagy pénzügyi ösztönzők, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása; c) olyan szabályozások vagy önkéntes megállapodások, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása; d) olyan szabványok és normák, amelyek a termékek és a szolgáltatások energiahatékonyságának javítását tűzik ki célul, beleértve az épületeket és a járműveket is, kivéve, ha ez egyébként is kötelező és alkalmazandó a tagállamokban az uniós jog alapján; e) energiacímkézési rendszerek, kivéve azokat, amelyek egyébként is kötelezőek és alkalmazandók a tagállamokban az uniós jog alapján; f) olyan oktatás és képzés, beleértve az energia-tanácsadási programokat is, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása. Tanulmányunkban három modellváltozatot vizsgálunk, amelyeket az energiahatékonysági irányelv honosításakor javaslunk alkalmazni. Decentralizált modell Decentralizált modell esetében a kötelezettségek teljesítése érdekében szükséges intézkedések végrehajtása a piaci szereplők (a továbbiakban kötelezettek) feladata. A kötelezettnek részt kell vennie az energiahatékonysági beruházások finanszírozásában, de javasolt, hogy a költségek viselésében a beruházás tulajdonosa és az állam is vegyen részt. Az állam legfontosabb feladata a keretek meghatározása és a folyamatos ellenőrzés. Ugyanakkor a végrehajtás felelőssége és az adminisztratív költségek a kötelezettet terhelik. A decentralizált modell versenyhelyzetet teremt a kötelezettek, illetve a kivitelező vállalkozások között, ami elősegíti a beruházások költséghatékony megvalósítását. A kötelezettnek az általa forgalmazott energiamennyiség arányában szükséges energiamegtakarítási igazolásokat gyűjtenie. A modell kiteljesedéséhez szükséges az energiamegtakarítási bizonyítványok kereskedelmi rendszerének kialakítása. Ez esetben, ha a kötelezett egy adott évben több igazolást gyűjt össze, mint amennyit köteles lett volna, akkor azt eladhatja egy másik kötelezettnek, illetve ő is szabadon vásárolhat, amennyiben az adott évben nem sikerült beruházások révén teljesítenie a kötelezettségét. Centralizált modell Centralizált modellben a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, azaz a projektek lebonyolítását és adminisztrációját, valamint a szükséges beruházások finanszírozását egyaránt az államnak kell biztosítania. Mindez nagy állami apparátus fenntartását teszi szükségessé. Az energiamegtakarítási bizonyítványok kereskedelme ebben 37

a modellben értelmezhetetlen, hiszen az energiahatékonysági fejlesztéseket az állam által kijelölt szervezet végzi. Önkéntes megállapodások Az önkéntes megállapodások rendszere Nyugat-Európa több országában is hatékonyan működik, elsősorban nagyvállalatok vesznek részt ezekben a programokban. Az Európai Bizottság az energiahatékonyságot szolgáló önkéntes megállapodásokat tágabb értelmezésben olyan szakpolitikai portfóliónak tekinti, amely legalább a következő elemeket tartalmazza: A csatlakozó felek (elsősorban vállalatok) kötelező érvényű vállalásokat tesznek, amelyekben mennyiségi célokat határoznak meg az energiahatékonyság növelésére vagy az energiamegtakarításra vonatkozóan. A csatlakozó felek rendszeresen beszámolót készítenek a vállalásaik tartásáról, nyomon követéséről, illetve az eredmények értékeléséről. A csatlakozó felek pénzügyi vagy szabályozási kedvezményekben részesülnek, ami lehet: adókedvezmény, pénzügyi támogatás nyújtása energiaauditok végzéséhez vagy energiahatékonysági beruházásokhoz, egyszerűsített környezetvédelmi és egyéb engedélyek kiadása stb. A vállalati energiahatékonyság önkéntes megállapodások révén történő növelésének számos előnye van a direkt, jogi szabályozással szemben. Az önkéntességből következően az energiahatékonyság bevezetése rugalmasabb és gyorsabb, mintha az hatósági kényszer következtében valósul meg. Önkéntes vállalás esetén a jogi szabályozással szemben a technológiai fejlődés aktualizálása könnyebben és gyorsabban megvalósulhat, a beruházások során a legkorszerűbb technológiákat lehet alkalmazni. Az önkéntes megállapodások hozzájárulhatnak a hatóságok végrehajtási költségének csökkentéséhez, valamint mérsékelhetik az állami hatóságok és a vállalatok közötti információs aszimmetriát. Mivel az önkéntes megállapodások támogatásokat és adókedvezményeket/adómentességeket tartalmaznak, illetve a vállalások és kötelezettségek egyértelműek és rögzítettek, így a vállalások nem teljesítése könnyen kimutatható és szankcionálható (például a támogatások visszafizetése révén). Az irányelv 8. cikkének 4. bekezdése a nagyvállalatok részére kötelező auditálást ír elő: A tagállamok biztosítják, hogy a kkv-nek nem minősülő vállalkozások 2015 december 5-ig, majd azt követően a megelőző energetikai audit napjától számítva legalább négyévenként energetikai auditokra kerüljön sor, amelyeket képesített és/vagy akkreditált szakemberek végeznek független és hatékony módon, vagy amelyeket a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek. Így megfelelő ütemezés és egyeztetés esetén a hatósági ellenőrzést kiválthatja az irányelv által előírt vállalati audit. 38

Az önkéntes megállapodások rendszere általában ágazati és egyedi megállapodásokat egyaránt tartalmaz, így a megállapodó felek ágazatok és egyes vállalatok egyaránt lehetnek. Az ágazati szintű megállapodások esetében jelentősen lecsökken a szerződő felek száma, ami egyszerűbb végrehajtást és ellenőrzést tesz lehetővé, jelentősen csökkentve az adminisztratív költségeket. A rendszer működtetéséhez kulcsfontosságú egy állami intézmény kijelölése, amely a szerződések tartalmának kialakítását, illetve a vállalt energiamegtakarítás teljesülésének ellenőrzését végzi. Amennyiben kialakul Magyarországon az önkéntes megállapodások rendszere, akkor célszerű lenne, ha ezt a tevékenységet ugyanaz a szerv végezné, mely felelős a kötelezettségi rendszer keretében megvalósuló beruházások ellenőrzéséért, bizonyítványrendszer esetében a bizonyítványok kiállításáért, ezenkívül kedvező esetben a hazai energiahatékonysági és megújulóenergia-felhasználási programok összehangolásáért. A korábbi fejezetek alapján megállapítható, hogy egyetlen, homogén modell alkalmazása nem megfelelően hatékony, ezért vegyes modell alkalmazását javasoljuk. Míg az állami és önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése esetében centralizált modell, a lakossági és kisvállalati épületek energetikai korszerűsítésekor decentralizált modell alkalmazását tartjuk a leghatékonyabbnak, a nagyvállalatok esetében pedig az önkéntes megállapodások rendszerének alkalmazása javasolt. Állami épületek korszerűsítése centralizált mod ellben Az állami és önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése esetében legcélszerűbb a beruházások centralizált végrehajtása. A modell akkor költséghatékony, ha a méretgazdaságosságból fakadó előnyök meghaladják az adminisztrációs költségeket. Ez az állami és önkormányzati épületállomány esetében teljesül, míg a lakossági beruházások a projektek méretéből és területi diverzifikációjából kifolyólag nem kezelhetőek centralizáltan. A középületek esetében a központosított végrehajtás költséghatékony, hiszen: A nagy rendelésállomány következtében kisebbek a fajlagos költségek. Az állam élhet a kijelölés lehetőségével, azaz nincs szükség pályázatokra, hanem központilag határozzák meg a korszerűsíteni kívánt épületeket, valamint a munkálatok sorrendjét. A beruházások centralizált végrehajtása során lehetőség van egy egyszeri, központosított közbeszerzés lebonyolítására, ami további időmegtakarítást jelent. Kijelöléskor a költséghatékonyságon túl más közpolitikai szempontok is érvényesülhetnek, például oktatás- és egészségstratégiai, illetve szociális célok. Így a modell jól illeszkedik az állami és önkormányzati stratégiához. 39

A centralizált modell finanszírozásának alapjai a 2014 2020-as időszak európai uniós forrásai lehetnek, amit kisebb mértékben kiegészíthet kedvezményes kamatozású refinanszírozott hitel. A modell peremfeltétele, hogy a kormányzati épületállomány energetikai állapotát felmérjék Az energiahatékonysági irányelv 5. cikk (5) bekezdése szerint: Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2013. december 31-ig elkészítik és nyilvánosságra hozzák a (2) bekezdés alapján mentességben részesülő épületek kivételével azoknak a fűtött és/vagy hűtött központi kormányzati épületeknek a nyilvántartását, amelyek hasznos alapterülete meghaladja az 500 m 2 -t, illetve 2015. július 9-től kezdve a 250 m 2 -t. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: a) a négyzetméterben kifejezett alapterület; valamint b) az egyes épületek energiahatékonysága vagy a vonatkozó energetikai adatok. Az energetikai korszerűsítésre kijelölt épületek közül kizárhatják azokat, amelyeket az állam a jövőben nem kíván tartósan használni, azaz amelyeket várhatóan bezárják vagy értékesítik, illetve amelyeket intézményi összevonások következtében nem kíván tovább fenntartani. Bizonyos, mint például rendészeti vagy műemléki épületek mentességet kaphatnak az energetikai korszerűsítési kötelezettség alól, illetve ezen épületeknek az energetikai felmérése sem kötelező. Javasolunk egy állami intézmény kijelölését, amely felelős lesz a központi kormányzat épületeinek energetikai korszerűsítéséért. Az energetikai felmérés alapján az intézménynek fel kell állítania az épületek felújításának sorrendjét, illetve minden évben előterjesztést kell benyújtania a kormánynak a következő évben esedékes felújítandó épületeket illetően. A sorrend kialakításának elsődleges tényezője a beruházások költséghatékonysága, megtérülési ideje. Prioritást kell élveznie a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek felújításának, amennyiben ez költséghatékonyan és technikailag kivitelezhető. Ugyanakkor egyéb tényezők is tekintetbe vehetőek, például előnyben részesíthetőek a nagy ügyfélforgalmú épületek vagy olyan beruházások, amelyek reprezentációs célt szolgálnak. A sorrend kialakításakor egyéb stratégiai vagy szociális szempontok is érvényesíthetők. 40

5. ÁBRA: AZ Á LLAMI ÉS AZ ÖNKOR MÁNYZATI ÉPÜLETÁLLOM ÁNY E NERGET IKA I KORSZERŰ SÍTÉSE CENT R A LIZÁ LT M ODELL A LKAL MAZÁSÁVAL Forrás: Századvég-szerkesztés A beruházások lezárultát követően ez az állami intézmény lehet felelős a karbantartási munkálatokért, illetve esetlegesen az energiabeszerzés optimalizálásáért. Az irányelv a tagállamok számára nem írja elő kötelező módon az önkormányzati tulajdonban lévő épületek energetikai korszerűsítését, a tagállamok döntése, hogy az 5. cikkben foglaltakat kiterjesztik-e az önkormányzati épületekre. Amennyiben kiterjesztik, akkor a fent ismertetett centralizált modellt ki kell egészíteni. Ez esetben a felújítandó épületek kijelölése központilag nem végezhető el, hanem objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szükséges kiválasztani a korszerűsítendő önkormányzati épületeket, illetve a beruházások sorrendjét, éves menetrendjét. Az önkormányzati épületek felújításához önerő biztosításának előírását javasoljuk. A gyenge tőkeellátottságú önkormányzatok épület-korszerűsítései esetében problémát jelenthet a támogatás lehívásához szükséges önerő előteremtése. Az önkormányzatok számára előnyös konstrukció, ha nem közvetlenül ők veszik fel a szükséges hitelt, hanem az előbbieknek megfelelően a végrehajtásért felelős állami intézményen keresztül jutnak forráshoz. 41

A lakossági és kisvállalati épületállomány energetikai korszerűsítése decentralizált modell alkalmazásával A lakosság és a kisvállalatok pénzügyi helyzetében a válság folyamán hasonló változások mentek végbe. A hitelezési környezet romlása, illetve a drasztikusan visszaesett kockázatvállalás következtében jelenleg mérlegalkalmazkodás, illetve kivárás jellemzi a két szegmenst, számos energiahatékonysági beruházást elhalasztottak. Az irányelv végrehajtása érdekében olyan szabályozási és finanszírozási rendszer kidolgozására van szükség, amely kellően ösztönző a lakosság és a kisvállalatok számára. A decentralizált modellben az állam feladata a szabályok felállítása és azok betartásának ellenőrzése, viszont az évente várható több tízezer projekt kezelésének adminisztratív terhétől mentesül. A kötelezett energiakereskedők részben finanszírozzák a beruházásokat, és kezelik az épülettulajdonos állami támogatásért benyújtott pályázatát. Az energiakereskedők a felújítás elkészültét és az auditálást követően kiállított energiamegtakarítási tanúsítványok révén tudják le a kötelezettségüket. A beruházások finanszírozása három részből történik: a fogyasztó önrésze, az állami támogatás, valamint a villamosenergia- és gázkereskedők és -elosztók hozzájárulása. Az állami támogatás forrását az ETS-kvótaeladásból származó bevételek és a 2014 2020-as uniós programozási időszak operatív programjainak forrásai adhatják. Az energiakereskedőnek az általa forgalmazott energiamennyiség arányában szükséges energiamegtakarítási igazolásokat összegyűjteni. Az elfogadott felújítási típusokat és az hozzájuk kapcsolódó állami támogatásokat az energiahatékonysági programokért felelős állami szervezet állítja össze. A szolgáltató és az állami szervezet keretmegállapodást köt, amelyben a szolgáltató vállalja, hogy a vele szerződő fogyasztó bizományosaként eljár az állami támogatás lehívásában. A területileg illetékes villamosenergia-, illetve földgázelosztó jogszabályi kötelezettség alapján szintén szerződik a kereskedővel. A szerződés értelmében a kereskedő az általa finanszírozott összeg felét az elosztóra terhelheti. A felújításokat kezdeményezhetik a fogyasztók, de a kereskedő is megkeresheti őket. A felújításokat a minőség biztosítása érdekében csak minősített vállalkozók végezhetik. A fogyasztó, a kereskedő és a beruházást végrehajtó vállalkozó háromoldalú szerződést kötnek. A vállalkozó munkáját a beruházás után a fogyasztó leigazolja, és az önrészt kifizeti. A kereskedő hozzájárulásának felét továbbszámlázza a területileg illetékes elosztónak. Az igazolás alapján az energiakereskedő az államtól lehívja a támogatást, és azt saját hozzájárulásával együtt eljuttatja a vállalkozónak. A felújításokról szóló igazolásokat összegyűjti és elszámol velük az államnak. Abban az esetben, ha egy kereskedő egy adott évben több igazolást gyűjtött össze, mint amennyire kötelezett volt, a többletet más kereskedőnek értékesítheti, vagy a következő évre átviheti. Ha a kereskedő nem gyűjt össze 42

elegendő igazolást, akkor más kereskedőtől vásárolhat, ha erre sem képes, akkor büntetést köteles fizetni. Opcionális lehetőség, hogy az épület tulajdonosa amennyiben lakóházat újítottak fel az önrész finanszírozásához lakás-takarékpénztári szolgáltatást is igénybe vehet. Az energiakereskedő és az épülettulajdonos kamatterhei is csökkenthetőek, ha a beruházás önrészének fedezéséhez kedvezményes EBRD- vagy EIB-hitelt használtak fel. Az energiakereskedő cégek combo hitelt is nyújthatnak, amelyben lakossági és kisvállalati ügyfeleik számára a támogatás mellett kedvezményes hitelt is elérhetővé tesznek. A lakosság és a kisvállalati szegmens is ösztönözhető a tulajdonában lévő épületének korszerűsítésére, ha a beruházás fejében adókedvezményben részesül. 6. ÁBRA: A LAKOSSÁGI ÉS KISVÁ LL ALATI ÉPÜ LETÁLLOMÁNY ENE RGETIKAI KORSZERŰ SÍTÉSE DECENTRA LIZÁLT M ODE L L ALKALMAZÁSÁVA L Forrás: Századvég-szerkesztés A lakossági és kisvállalati épületállomány energetikai korszerűsítésekor a decentralizált modellnek számos előnye van a teljes nemzetgazdaság számára: Az állam a keretek felállításakor érvényesíteni tudja a nemzetgazdasági érdekeket, a program közpolitikai céloknak való megfelelését. 43

Mivel a villamosenergia- és gázkereskedőket kötelezettség terheli, amelyet a lehető legalacsonyabb költségek mellett hajtanak végre, ezért a kötelezettek között verseny alakul ki a fogyasztókért. A legköltséghatékonyabban kivitelezhető projekteket igyekeznek végrehajtani, illetve ezek legalacsonyabb költségek mellett való végrehajtására törekednek. Így biztosítható a beruházások nemzetgazdasági, illetve fogyasztói szintű költséghatékonysága. A fogyasztónak és az energiakereskedőnek közös érdeke a beruházási költségek minimalizálása, így mindkét fél a legköltséghatékonyabb megoldásra fog törekedni ( win-win helyzet). Ennek jegyében a minősített, kivitelezést végző vállalkozásokat versenyeztetik, közülük a fogyasztó saját érdekét szem előtt tartva választhat. Illetve a fogyasztói terhek csökkentése érdekében harmadik feleket is bevonhat, például kereskedelmi bankokkal szerződve az ügyfél számára legkedvezőbb hitelkonstrukció alakítható ki. A fogyasztók számára előnyös, hogy az állami támogatás érdekében benyújtott pályázatok adminisztratív terhei alól mentesülnek, a pályázatkezelés az energiakereskedők feladata. A költségvetés számára előnyt jelent, hogy mivel a pályázatkezelést az energiakereskedők végzik, így ennek érdekében nem szükséges nagy állami apparátust fenntartani. A decentralizált modell a kivitelezést végző vállalkozás számára is előnyös. A 2007 2013-as időszakban a hosszú és bonyolult elszámolás következtében a teljesítés és a kifizetés időpontja között hosszú idő telhetett el. Viszont a decentralizált modellben a kifizetés felgyorsulhat, hiszen a vállalkozás az energiakereskedővel áll kapcsolatban, a kereskedő fizeti ki. Ez hozzájárul a hazai tulajdonú kkv-szektor tőkeellátottságának javulásához. A kereskedők számára is előnyös a modell, hiszen a keretszabályok teljesítése mellett a projektek kiválasztása során minimalizálhatják költségeiket, illetve a fogyasztókkal való erősebb kapcsolat piaci lehetőségeket nyújthat számukra, hiszen az energetikai korszerűsítést összekapcsolhatják más szolgáltatásaikkal. 44

Nagyvállalati megtakarítások önkéntes megállapodások rendszere segítségével Számos nemzetközi példa igazolja, hogy nagyvállalatok (illetve egyes ágazatok középvállalatai) esetében az energiahatékonyság növelésének leghatékonyabb eszköze az önkéntes megállapodások rendszere. A vállalatok önkéntes vállalásaik végrehajtásakor elemi érdeküknek megfelelően ezt a legkisebb költségek mellett igyekszenek végrehajtani. A beruházások esetükben nem kötelezettséget jelentenek, hanem saját versenyképességük növelése érdekében elvégzett fejlesztéseket, ami kényszer helyett ösztönzést jelent. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az állam adókedvezményekkel és beruházási támogatásokkal ösztönözheti a vállalatokat az önkéntes alapon elvégzett beruházásokra. Így a költségvetés számára csak az adókedvezmények és a beruházási támogatások jelentenének kiesést, ami a beruházások által generált adóbevételek révén többszörösen megtérül. Az önkéntes megállapodások rendszere jól összeilleszthető más közpolitikai célkitűzésekkel, hiszen például a nehéz helyzetben lévő ágazatoknak magasabb adókedvezmény, illetve beruházási támogatás nyújtható. Szintén magasabb támogatással honorálható, ha a beruházás révén megfelelő számú új munkahely jön létre. A vállalatok az energiahatékonysági beruházásaik révén jelentősen csökkenteni tudják energiaköltségeiket, ami hozzájárul a versenyképességük növeléséhez. Különösen igaz ez azon vállalatok esetében, amelyek az ETS-rendszer által érintettek, hiszen ezek energiamegtakarításukkal egyetemben kvótavásárlási kötelezettségüket is csökkenteni tudják. A vállalások teljesítésének monitorozása érdekében az államnak hatékony ellenőrző rendszert szükséges működtetnie. Az intézményrendszer felépítése, illetve a megállapodások megkötése azonban szigorú határidők alkalmazását igényli. A nagyvállalati szektor esetében az önkéntes megállapodások rendszerét javasoljuk alkalmazni. 45

7. ÁBRA: AZ ÖNKÉNTES MEGÁLLAP O DÁ SOK M ODELL JE Forrás: Századvég-szerkesztés A kötelezettség allokációja a modell egyes elemeire A kötelezettségcsökkentési lehetőségek teljes kihasználása esetén Magyarországnak 2020-ig 41,6 PJ/év új végsőenergia-megtakarítást kell elérnie. Ahhoz, hogy a megtakarítási kötelezettséget a három említett szegmens között megfelelően allokáljuk, elsődlegesen a MURE-modell által számított energiamegtakarítási potenciál értékeit vesszük alapul, továbbá figyelembe vesszük az irányelv 5. cikkében foglaltakat, illetve az egyes szegmensek tőkeellátottságát, terhelhetőségét. A MURE-modell szerint (a közlekedési szektort nem tekintve) 2020-ig magas támogatási intenzitás mellett a felhasznált energiamennyiség 16 17 százaléka az iparban, 54 55 százaléka a háztartásoknál, 29 30 százaléka pedig a tercier szektorban takarítható meg. A MURE-modell és a tanulmányunk az egyes energiafelhasználási területeket eltérő módon osztályozta. A különbségek a 7. ábrán láthatók. 46

8. ÁBRA: A MURE-MODELL ÉS A JAVA SOLT VEGYES M ODELLBE N SZE REPLŐ MEGTAKARÍTÁ SI P OTENCIÁL MURE modell Javasolt vegyes modell Ipar 16 17% Ipari kis- és nagyvállalatok Tercier szektor 29 30% Szolgáltató kis- és nagyvállalatok, állami és önkormányzati intézmények Háztartások 54 55% Háztartások Nagyvállalatok 15 20% Ipari és szolgáltató nagyvállalatok Állami és önkormányzati intézmények 20 25% Állami és önkormányzati intézmények Háztartások és kisvállalatok 50 60% Háztartások és kisvállalatok Forrás: Századvég-szerkesztés Vegyes modellünkben az energiamegtakarítási kötelezettség 55 százalékát (22,9 PJ) a lakossági és kisvállalati épületállomány energetikai korszerűsítése révén lehet megtakarítani, míg a MURE-modellben a háztartások teljes hő- és villamosenergiamegtakarítási potenciálja a teljes energiamegtakarítási potenciál 54 55 százaléka volt. A vegyes modell nem számol a háztartások villamosenergia-megtakarításával, ugyanakkor a kisvállalatok épületállományát a lakosságéval egy kategóriába sorolja. A két modell közti különbséget figyelembe véve megfelelő allokációnak tűnik, hogy a kötelezettség 55 százaléka a két szegmensben elvégzett épületfelújítások révén legyen végrehajtva. A vegyes modellben az állami és önkormányzati épületállomány energetikai korszerűsítése a teljes kötelezettség 25 százalékának felel meg. A MURE-modell a teljes tercier szektor megtakarítási potenciálját a megtakarítható energiamennyiség 29 30 százalékára becsüli, amiből, ha levonnánk a szolgáltató ágazat vállalatait, akkor bizonyosan kevesebb adódna mint 25 százalék. Ezt viszont kellőképpen ellensúlyozza, hogy az irányelv a központi kormányzat tulajdonában lévő épületek esetében az általános energiamegtakarítási kötelezettség kétszeresét írja elő. 47

A vegyes modell a teljes kötelezettség 20 százalékát a nagyvállalatok energiamegtakarításai révén javasolja végrehajtani. Ez az érték gyakorlatilag megegyezik a MURE-modell ipari energiamegtakarítási potenciáljának értékével. Mivel az ipari nagyvállalatok jelentősen nagyobb mennyiségű energiát használnak fel, mint a szolgáltató szektor nagyvállalatai, ily módon a MURE-modell ipari, illetve a vegyes modell nagyvállalati szegmensének energiafogyasztása között nem várható nagy különbség. Fontos kiemelni, hogy a magyarországi energiahatékonysági potenciál meghatározásához, illetve az energiahatékonysági irányelv honosításához szükséges modell adekvát kidolgozásához még több pontosítás szükséges. 2013 szeptemberében jelenik meg a Nemzeti Épületenergetikai Stratégia, amely bemutatja a teljes hazai épületállomány energetikai állapotát. A hazai ipari energiahatékonysági potenciál felmérése pedig 2014 első fél évében fejeződik be. Így a Századvég által felállított modell tartalmaz bizonyos feltételezéseket, amelyeket az említett felmérések nyilvánosságra hozatalát követően pontosítani kell. Az energiahatékonysági irányelv honosításának várható nemzetgazdasági hatásai Magyarországnak 2020-ig összesen 41,6 PJ új energiamegtakarítást szükséges elérnie. Mivel a beruházások döntő részét teszik ki az épületenergetikai beruházások (valamint a hőhasznosítás javítását célzó technológiai fejlesztések), továbbá a villamosenergia-termelés számottevő része is földgázalapon történik, így feltételezve, hogy a megtakarított energia földgáz égetésével lett előállítva, közelítő becslés adható az intézkedések révén megtakarított földgáz mennyiségére vonatkozóan. A 2020-as évben összesen 1,2 milliárd köbméternyi földgáz energiatartalmával egyenértékű energiamennyiség lesz megtakarítható, ami a 2012. évi magyar földgázimport 8 15 százaléka. Ez a jelenlegi földgázárak mellett 9 közel 100 milliárd forint kiadástól kíméli meg az országot. Az irányelv alapján 2014 2020 között 2495 Mrd Ft beruházás valósul meg. Az ismertetett arányoknak megfelelően 2014 és 2020 között a lakossági és kisvállalati szegmensben 1372 milliárd forint, az állami és önkormányzati szektorban 624 milliárd forint, a nagyvállalati szegmensben 499 milliárd forintnyi beruházás jön létre. Az energiahatékonysági beruházások főleg az építőipari beruházások jelentős munkahelyteremtő potenciállal rendelkeznek. A beruházások munkahelyteremtő képességének meghatározása érdekében éltünk néhány feltételezéssel: 8 34 MJ/m 3 földgáz fűtőértékkel számolva. 9 350 USD/1000 m 3 -es földgázár; 255 Ft/USD árfolyam. 48

1 millió forintnyi beruházás eredményeként 170 munkaóra jön létre az építőiparban. 10 Feltételezzük, hogy az időjárási viszonyok következtében az építőiparban évente átlagosan 10 hónap munkavégzés lehetséges. Egységnyi beruházási költség hatására az épület-energiahatékonysági és az ipari energiahatékonysági projektek során azonos számú munkaóra jön létre. 2014 és 2020 között közel 2500 milliárd forint értékű beruházás valósul meg, ami 7 év alatt összesen 250.000 munkaév létrehozását eredményezi. Tehát az energiahatékonysági beruházások 2014 és 2020 között évente átlagosan 35-36 ezer fő foglalkoztatását biztosítják. 10 Dr. Habuda Judit, Cserneczky Tamás, Saád Tamás: KÉK Program Várható hatások a nemzetgazdaság szintjén, 2010. 49

Az energiahatékonysági irányelv végrehajtásának pénzügyi modellje Az alábbiakban a tanulmányban bemutatott javaslat egy lehetséges, vázlatos pénzügyi modelljét mutatjuk be. A finanszírozás kialakításához számos állami döntést kell meghozni (pl. az EU-források allokálására vonatkozóan), amelyek a pénzügyi modellt alapvetően befolyásolhatják, így hangsúlyozottan csak a feltételezett premisszák mellett érvényesek az eredmények. 11 Kiindulási feltételek A modellben leírtaknak megfelelően az éves megtakarítások az alábbiak szerint alakulnak: 14. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG SZEKTORONKÉNT (2014 2020) Év Éves megtakarítás, TJ összesen lakosság állam ipar 2014 3 565 1 961 891 713 2015 4 753 2 614 1 188 951 2016 5 941 3 268 1 485 1 188 2017 5 941 3 268 1 485 1 188 2018 7 129 3 921 1 782 1 426 2019 7 130 3 922 1 783 1 426 2020 7 129 3 921 1 782 1 426 Forrás: Századvég-számítás A beruházások költségeiként és forrásainak meghatározásához az alábbi tényezőket vettük figyelembe: 1. Átlagos beruházási egységköltség. A korábbi pályázatok tapasztalatai alapján 1 GJ/év energiamegtakarításhoz 60 000 Ft beruházási költséget tételezünk fel. 2. Európai uniós források. A 2014 2020-as tervezési időszakban rendelkezésre álló 7000 Mrd Ft 20 százalékát tételeztük fel klímavédelmi célokra fordítani, az így 11 Még nem zárult le a 2014 2020-as uniós programozási időszak operatív programjainak tervezése, így egyelőre még nem mondható meg biztosan, mekkora összeg áll majd rendelkezésre az energiahatékonysági intézkedések részfinanszírozására. Valószínűsíthető azonban, hogy lesz lehetőség lakossági beruházások támogatására ( housing láb ). Nem látható előre, hogyan fognak alakulni a CO 2 -kvóta-bevételek. 50

Mrd Ft rendelkezésre 1400 Mrd Ft 55 százalékát energiahatékonysági célokra (770 Mrd Ft), 15 százalékát megújuló energiaforrások támogatásaként feltételeztük. 3. Kvótabevételek. A jelenlegi alacsony kvótaárakból kiindulva 2014-ben 12 Mrd Ft, majd ezt követően évenként 1 Mrd Ft-tal magasabb bevétellel számoltunk. Az energiahatékonysági beruházások támogatásának növeléséhez szükséges lenne, hogy a jelenlegi 50 százalék helyett a kvótaeladásból származó bevételek 100 százaléka klímavédelmi projektek támogatására legyen fordítva. 4. ESCO-finanszírozás. Feltételeztük, hogy az állami felújítások során évi 20 Mrd Ft ESCO-finanszírozás keretében is rendelkezésre áll. Ennek törlesztőrészletére az állami intézmények enegiamegtakarításai bőségesen fedezetet nyújtanak. 160 9. ÁBRA: A RE NDELKEZÉSRE ÁLLÓ Á LLAM I PÉ NZESZKÖZÖK 140 120 20 20 20 20 20 20 20 12 13 14 15 16 17 18 100 80 60 110 110 110 110 110 110 110 40 20 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 év EU forrás kvóta bevétel ESCO Forrás: Századvég-számítás 5. A villamosenergia- és földgázkereskedők és -elosztók minimálisan évi 20 Mrd Ft-tal finanszírozzák az energiamegtakarításokat. Ez az összeg árbevételük 1 százaléka körül van. Abban az esetben, ha az állami bevételek nem elégségesek, az energiaipari engedélyesek hozzájárulása megnő, addig a szintig, hogy a lakossági fogyasztók önerő-hozzájárulása a beruházás felét ne haladja meg. 6. A lakosság esetében 50 százalékos önrészt vettünk figyelembe. 7. Az állami intézményeknek önrészt nem kell finanszírozni, de az ESCO részére energiamegtakarításaikból törleszteni kell. 51

Mrd Ft 8. Az önkéntes megállapodásban részt vevő vállalatok igénybe vehetik az EU-források 12 százalékát, valamint beruházásaik önrészének 10-10 százalékát adójukból levonhatják a beruházást követő három évben. Az adókedvezményt is figyelembe véve beruházásaik mintegy 65 százalékát kell önerőből finanszírozniuk. Eredmények A kezdeti beruházási volumenek 2020-ra három lépcsőben a kétszeresükre növekednek. A lépcsőzetes felhasználásra tekintettel az állami források felhasználása sem egyenletes. 10. ÁBRA: BERUHÁZÁ SI KÖLTSÉGE K ÉS ÖSSZETÉTELÜ K 450 400 86 86 86 350 300 71 71 107 107 107 250 57 89 89 200 43 71 150 100 50 53 118 157 196 196 235 235 235 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 lakosság és kisvállalat állam és ömkormányzat nagyvállalat Forrás: Századvég-számítás Az állami források 76 százaléka európai uniós forrásokból, 10 százaléka kvótabevételből származik, és mintegy 14 százaléka ESCO-finanszírozásból. 52

15. TÁBLÁZAT: AZ ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG FORRÁSAI ÉS FELHASZNÁLÁSA (2014 2020) Forrás/felhasználás Állami Lakosság és Nagyvállalat Összesen szektor kisvállalkozás Állami támogatás 624 272 119 1015 Ebből: EU-forrás 770 Kvótabevétel 105 ESCO-forrás 140 Energiaszektor 0 414 0 414 Ebből: Földgáz- és villamosenergiakereskedők 0 207 0 207 Földgáz- és villamosenergiaelosztók 0 207 0 207 Önerő 0 686 380 1066 Ebből: Adókedvezményként 0 0 114 114 visszaigényelhető Összesen 624 1372 499 2495 Forrás: Századvég-számítás 53

Mrd Ft Mrd Ft 11. ÁBRA: ÁLLAMI FORRÁ SOK FE LHA SZNÁ LÁ SA 200 180 160 140 120 100 183 142 143 143 144 145 145 146 146 147 147 148 148 102 80 60 40 20 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 egyenletes ütemű felhasználás tényleges felhasználás Forrás: Századvég-számítás 250 12. ÁBRA: A LAKOSSÁGI BERUHÁZÁ SOK FI NANSZÍROZÁSA 200 150 100 20 20 58 21 77 59 39 99 98 97 19 20 21 50 39 59 78 98 98 118 118 118 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 év önerő állami támogatás villamosenergia- és földgázszektor hozzájárulása Forrás: Századvég-számítás 54

Mrd Ft A lakossági beruházások finanszírozásának kritikus pontja az energiaszolgáltatók hozzájárulásának növekedése. Míg 2014 és 2016 között a hozzájárulás alacsony szinten marad, 2017-től közel háromszorosa, 2018-tól ötszöröse nő az eredetihez képest. Ennek oka, hogy 2018-ra a beruházások elérik csúcspontjukat, 2018-tól a hozzájárulás finanszírozását vagy be kell építeni az energiaárakba, vagy az energetikai társaságokat sújtó különadókat kell csökkenteni, vagy egyéb forrásokat kell bevonni. Erről 2017-ben kell döntést hozni, az akkori makrogazdasági környezet figyelembevételével. Az önkéntes beruházások után elszámolható adókedvezmények időben elnyújtva jelennek meg. 13. ÁBRA: V ÁLLA LATI BE RUHÁZÁSOK ÉS AD ÓKEDVEZM ÉNYEK 90 86 86 86 80 70 71 71 60 57 50 40 43 30 20 10 0 17 18 20 15 13 13 8 7 3 0 0 0 0 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 beruházások adókedvezmény Forrás: Századvég-számítás Az energiahatékonysági irányelv végrehajtása generálja 2014 és 2020 között a legtöbb beruházást, összesen 2495 Mrd Ft-ot. Ennek eredményeképpen élénkül a gazdaság, megújul a magyar köz- és lakóépületek nagy része, versenyképesebbé válik a magyar ipar. A megtakarítások révén földgázimport 15 százalékkal csökken, ami növeli az energiaellátás biztonságát, a környezetterhelése csökken, és a jelenlegi földgázimportárak mellett 96 milliárd forinttal csökkenti az importkiadásokat. Az energiahatékonysági beruházások évente átlagosan 35.600 fő közvetlen foglalkoztatását biztosítják. A költségvetés 350 Mrd Ft áfa- és 80-120 Mrd Ft szja-bevételi többlethez jut hét év alatt, kiadásai az 55

állami intézmények energiafelhasználásának csökkenése miatt fokozatosan mérséklődnek. A csökkenés 2020-ban a 2013-as szinthez képest 30 Mrd Ft. A kidolgozott pénzügyi modell alapján 2014-ben az energiaszektor költségei teljes árbevételük mintegy 1 százaléka kezelhetők. A költségek szétosztása a kereskedők és az elosztói engedélyesek között biztosítja a működési feltételek fenntartását. A költségvetésnek ebben az évben adóbevétel-kiesése nincs. A beruházások hatására azonban az áfa- és szja-bevételek emelkednek. 2015 és 2017 között az energiaszektor költségei kezelhetők maradnak, az adókedvezmény mértéke a három év alatt összesen 24 Mrd Ft. 2018-tól az energiaszektor költségei a 2014-es szint ötszörösére növekednek, amely már nem kezelhető a szektoron belül. A költségemelkedés mintegy öt százalékos árnyomást okoz, amelyet vagy a végfogyasztói árakban kell érvényesíteni, vagy az energiaszektor adóterheit kell csökkenteni. Alternatív megoldást jelenthet, ha az állam a növekvő terhek egy részét vagy egészét átveszi. Erre fedezetet biztosíthat a beruházásokból származó szjaés áfabevétel növekménye. A meghozandó intézkedésekről jelenleg nem, csak 2017-ben kell dönteni, az akkori makrogazdasági környezet, energiaárak ismeretében. 56

16. TÁBLÁZAT: AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI IRÁNYELV HONOSÍTÁSÁNAK JAVASOLT MODELLJE ÉS VÁRHATÓ NEMZETGAZDASÁGI HATÁSAI Centralizált Decentralizált modell Önkéntes Összesen modell megállapodások Kedvezményezett állam és önkormányzat lakosság és kisvállalatok nagyvállalatok Beruházás típusa épületenergetik épületenergetikai technológia, ai korszerűsítés, korszerűsítés épületenergetika stb. közvilágítás Stratégiaalkotás ellenőrzés és állam állam állam A végrehajtást bonyolító állam villamosenergia- és földgázkereskedők nagyvállalatok szerződés keretében hatósági Finanszírozó állam (uniós támogatás, kvótapénz, ESCO) állami támogatás (uniós támogatás, kvótapénz), energiaszektor hozzájárulása, önrész állami támogatás, nagyvállalati önrész (ennek egy része adókedvezmény) Részaránya a teljes kötelezettségből Éves energiamegtakarítás 2020-ban (bázisidőszak: 2009 2011 átlaga) Földgázimportköltség megtakarítása 2020-ban Földgázimport-csökkenés 2020-ban (bázisév: 2012) 25% 55% 20% 10,4 PJ 22,9 PJ 8,3 PJ 41,6 PJ 96 Mrd Ft 14,9% Beruházási összeg 624 Mrd Ft 1372 Mrd Ft 499 Mrd Ft 3327 Mrd Ft Éves átlagos közvetlen munkahelyteremtő hatás 35 600 fő Forrás: Századvég 57

Melléklet A magyarországi energiahatékonysági potenciál A Nemzeti Energiastratégia 2030 célul tűzte ki, hogy a 2010-es 1085 PJ hazai primerenergiafelhasználás lehetőleg csökkenjen, és negatív forgatókönyv esetében se haladja meg 2030-ra az 1150 PJ-t. A stratégia prioritásként kezeli a magyar gazdaság energiaintenzitásának csökkentését, hogy a növekedő nemzeti össztermék egységéhez stagnáló vagy csökkenő energiafogyasztás társuljon. Ennek köszönhetően mérséklődhet az ország importfüggősége és az ebből származó kiszolgáltatottsága. A stratégia szerint a legnagyobb energiamegtakarítási potenciál az épületenergetikai fejlesztésekben, az erőműállomány hatékonyságának növelésében, valamint a hálózati veszteségek csökkentésében van. 2010-ben a hazánkban felhasznált összes energia 40 százalékát az épületekben használták fel, amelynek kétharmad részét a fűtés-hűtés energiaigénye jelentette. A stratégia 2030-ra az épületállomány fűtési energiaigényének 30 százalékos csökkentését tűzte ki célul, aminek révén a hazai összes primerenergia-felhasználásban több mint 10 százalékos megtakarítást is lehetségesnek tart. A dokumentum az erőműpark hatékonyságának javítása és a hálózati veszteségek csökkentése révén a hazai primerenergia-felhasználásban 6 9 százalékos csökkenéssel számol. A stratégia a háztartási villamosenergia-fogyasztás terén nem számol jelentős megtakarítással, amelyet azzal indokol, hogy a háztartások készülékellátottsága a jövőben várhatóan növekedni fog. Fontos kiemelni, hogy a Nemzeti Energiastratégia 2010-ben íródott. Az elmúlt három évben azonban jelentős változások mentek végbe az energiahatékonyság terén, így 2013-ban már az energiamegtakarítási potenciál más értékeivel számolhatunk. Az új energiahatékonysági irányelv a Nemzeti Energiastratégiánál jelentősebb energiamegtakarítást ír elő a tagállamok számára, hiszen 2014 január 1-jétől a 2013-at megelőző hároméves időszak átlagfogyasztásához viszonyítva az évente értékesített energiavolumen 1,5 százalékának megfelelő új megtakarítást kell elérniük. 58

A magyar gazdaság energiafelhasználása és energiamegtakarítási potenciálja ágazati bontásban 14. ÁBRA: A MAGYAR GAZDA SÁG V ÉG S ŐE NERGIA-FELHASZNÁLÁSÁNA K MEG OSZ LÁSA (2010) 2,9% 18,7% 17,2% Ipar * Közlekedés Lakosság 26,7% Kereskedelem és szolgáltatás + 41+60 34,4% Mezőgazdaság Forrás: Energia Központ Nonprofit Kft. 2010-ben 12 a hazai 697 500 TJ végsőenergia-felhasználás több mint egyharmadát, 240 000 TJ-t a lakossági fogyasztás adta, ezzel a legnagyobb energiafogyasztó szegmens a háztartási szektor volt. A második legnagyobb energiafelhasználó a maga közel 27 százalékos részarányával a közlekedés volt, míg a végső villamosenergia-fogyasztásban 17 18 százalékos súllyal szerepelt a kereskedelem-szolgáltatás, valamint az ipari szektor, a mezőgazdaság pedig a teljes gazdaság végsőenergia-felhasználásának nem egészen 3 százalékát adta. A következőkben bemutatjuk, hogy az egyes nemzetgazdasági szektorokban rövid, illetve hosszú távon milyen energiamegtakarítási potenciál érhető el különböző támogatási intenzitású politika alkalmazása mellett. A potenciálok becsléséhez a MURE-modellt és - adatbázist használtuk fel. 12 A tanulmányban döntően 2010-es energiafogyasztási adatokat használtunk, mivel a teljes hazai energiafelhasználásra vonatkozóan utoljára 2010-ben készült átfogó felmérés, amelyet az Energia Központ Nonprofit Kft. készített el. Ebből kifolyólag a társadalmi háttér vizsgálatakor a KSH 2010-es adatokat tartalmazó Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételét (HKÉF) használtuk. 59

A MURE-modell kapcsán meg kell jegyezni, hogy az 2004-es bázisadatok alapján készült, illetve peremfeltételei között nem szerepelt a világgazdasági válság és az ezzel járó óriási dekonjunktúra, fogyasztási és hitelezési sokk. Emellett a technológiai fejlődés üteme is más pályán haladt 2004-ben, mint 2013-ban. Ebből kifolyólag a modell eredményeit és következtetéseit fenntartással kell kezelni, figyelembe véve a 2004 2013 közötti időszak eseményeit. A MURE-modell a következő forgatókönyvek teljesülése esetén ad becslést az elérhető megtakarítási potenciálra: Alacsony intenzitású támogatáspolitikai forgatókönyv esetén a legmagasabb energiahatékonyságú technológiák elterjedése (BAT) az uniós tagállamok által eddig is alkalmazott, jellemzően alacsony intenzitású energiahatékonysági intézkedések, valamint a piaci árak emelkedésének indikatív hatása következtében valósul meg. Az adminisztratív akadályokból és az információhiányból eredő korlátok továbbra is fennállnak. Magas intenzitású támogatáspolitikai forgatókönyv esetén a legnagyobb energiahatékonyságú technológiák gyorsabb elterjedése valósul meg. A gazdaságpolitikai intézkedések révén csökkennek a beruházások vállalati költségei, illetve célzott intézkedések hatására megszűnnek az adminisztratív akadályok. Technológiai forgatókönyv esetén a legenergiatakarékosabb technológiák elterjedése gyors, nem ütközik akadályokba, így a technológiailag elérhető legmagasabb energiamegtakarítás áll elő. Ez az eset azonban hipotetikus, a valóságban nem érhető el. A modell számításai alapján az ipari energiafelhasználás 2020-ra alacsony támogatási intenzitás esetében 5,3, magas támogatási intenzitás esetén 6,2, a technológiai forgatókönyv teljesülésekor pedig 8,2 százalékkal csökkenthető. 60

17. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL AZ IPARI SZEKTORBAN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Ipar összesen 6 405 3,9 9 251 5,3 11 679 6,4 13 730 7,2 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Ipar összesen 7 493 4,6 10 800 6,2 13 563 7,4 15 823 8,3 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Ipar összesen 9 544 5,8 14 316 8,2 18 544 10,1 22 604 11,9 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás 2030-ra alacsony támogatási intenzitás mellett az ipari energiafelhasználás csökkenése 7,2 százalék lehet, a technológiai szcenárió esetén pedig megközelítheti a 12 százalékot. Szembetűnő, hogy az ipari energiahatékonyság növekedése alacsony és magas támogatási intenzitás esetén nem tér el jelentősen egymástól. Ennek vélhetően az lehet az oka, hogy az ipari szereplőknek elemi érdeke versenyképességük, jövedelmezőségük megtartása, növelése, így e vállalatok állandóan javítják folyamataik és berendezéseik energiahatékonyságát, optimalizálják folyamataikat, aminek köszönhetően kevesebb tér van a fejlődésre, mint a lakossági szegmensben. 2010-ben a teljes végsőenergia-fogyasztás több mint egyharmad része a háztartási szektorból származott. 2020-ra alacsony támogatási intenzitás mellett a 2004-es fogyasztáshoz viszonyítva 7,3 százalékos megtakarítás érhető el, a technológiai forgatókönyv esetén viszont az energiafelhasználás csökkenésének értéke elérheti a 25 százalékot. 18. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL A LAKOSSÁGI SZEKTORBAN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Lakosság összesen 55 442 2,2 17 288 7,3 25 660 11,3 35 874 16,8 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Lakosság összesen 18 837 7,6 37 925 16,0 58 395 25,8 84 348 39,5 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Lakosság összesen 30 097 12,1 59 357 25,0 95 566 42,2 143 915 67,4 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás 61

A lakossági szegmensben az energiahatékonyságot növelő lakossági beruházások jellemzően csak magasabb támogatási intenzitás mellett aknázhatók ki, hiszen például 2030-ra alacsony intenzitás esetén összesen 16,8 százalékos, a technológiai szcenárió teljesülésekor viszont 67,4 százalékos energiafelhasználás-csökkenés is elérhető. 19. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL A KÖZLEKEDÉSI SZEKTORBAN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Közlekedés összesen 15 363 9,4 20 260 11,3 23 358 11,8 26 497 12,3 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Közlekedés összesen 22 772 14,0 28 423 15,8 36 083 18,3 44 455 20,6 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Közlekedés összesen 28 507 17,5 34 786 19,4 45 418 23,0 56 888 26,4 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás A MURE-modell számításai alapján a közlekedési szegmens számottevő, de a háztartási szektort jelentősen alulmúló energiamegtakarítási potenciállal rendelkezik. 2020-ra alacsony támogatási intenzitás esetén 11,3, magas támogatási intenzitás esetén 15,8, a technológiai forgatókönyv teljesülésekor pedig 19,4 százalékos energiafelhasználáscsökkenés érhető el. 2030-ra alacsony támogatáspolitikai szcenárió esetén mindössze 12,3 százalékkal mérséklődhet a közlekedés energiafogyasztása, míg technológiai forgatókönyv esetén ez az érték 26,4 százalék. Ez alapján az a következtetés vonható le, hogy a közlekedési szektorban végrehajtott energiahatékonyság-növelő intézkedések a támogatáspolitika intenzitására kevésbé érzékenyek, mint a lakossági szegmensben megvalósuló beruházások. A magyarországi közlekedési szektor energiafelhasználásának mérése, egyáltalán a figyelembe vett fogyasztóegységek behatárolása is rendkívül nehézkes, mivel jelentős az országon keresztülhaladó nem magyar tranzitforgalom. Mindenképpen szólni kell arról, hogy amennyiben a közlekedés vagy más szektorok energiahatékonyság-növelő intézkedéseinek fedezetét az üzemanyagárak növekedése adná, akkor a magyar állam jelentős adóbevételtől esne el. Ez két tényező együttes eredője. Az egyik, hogy az üzemanyagok keresletének árrugalmassága ( 0,3/ 0,4) 13 meghaladja a villamos energia és a földgáz árrugalmasságát. A másik, hogy az áremelkedés miatti 13 Forrás: GKI 62

fogyasztáscsökkenésből eredő adókiesés a jövedékiadó-tartalom miatt üzemanyagok esetében a legnagyobb, ami pedig a költségvetésnek jelentene problémát. A 2004-es gazdasági folyamatok a magyarországi autóállomány folyamatos növekedését, intenzív cseréjét vetítették előre. Ezzel szemben Magyarországon a személygépkocsik száma 2008-ban érte el a csúcsát, majd 2009-re csökkenésbe váltott át, 2011-ben pedig már a 2007-es szint alá esett. Az üzemanyag-fogyasztás a gépjárműállomány és az éves futásmennyiség csökkenése következtében 2009 óta esik. Így ma az üzemanyag-fogyasztás értéke kisebb, mintha a 2004-es tendenciák lennének érvényesek 2013-ban is. A személygépjárművek átlagos életkora 2006 óta folyamatosan nő. Mivel a hitelezési környezet, illetve a lakossági és vállalati finanszírozóképesség gyenge, így a folyamatban előreláthatóan évekig nem lesz trendforduló. Ily módon viszont a régebbi, nagyobb fogyasztású és környezetszennyező autók lecserélésének üteme is lassú, tehát az elérhető energiamegtakarítás a finanszírozási gát következtében alacsony. A közlekedés elektrifikációja pedig statisztikailag is alig mutatható ki, például 2012-ben hazánkban mindössze 17 darab villanyautót helyeztek üzembe. A technológia elterjedése a tehetős országokban is lassú, olcsóbbá válása pedig egyelőre nincs kilátásban. Az újautó-eladások számának és az üzemanyag-fogyasztásnak a visszaesése révén tehát 2009 és 2012 között vélhetően csökkent a közlekedés energiafelhasználása, ugyanakkor a géppark öregedése jelentősen lassítja e folyamatot. Fontos kiemelni, hogy a közlekedési szektorban elérhető energiamegtakarításban kulcsszerepet játszik a technológiai fejlődés és az alternatív technológiák olcsóbbá válása. Így szemben az épületszigeteléssel vagy a kazáncserével, ahol a technológia kiforrott, a közlekedés energiahatékonyságának növelése jelentős részben nem magyarországi folyamatok függvénye, így e téren minden célkitűzés és program eredménye bizonytalan. 2020-ra a tercier szektorban alacsony támogatási intenzitású forgatókönyv teljesülésekor 10, magas támogatási intenzitás mellett 16,9, a technológiai szcenárió esetén viszont már 27,6 százalékos energiafelhasználás-csökkenés érhető el. 2030-ra alacsony támogatás mellett közelítőleg 16 százalékos, a technológiai forgatókönyv esetén viszont már 40 százalékot megközelítő megtakarítás is elérhető. Így a tercier szektorban megvalósítható energiamegtakarítás értéke a lakossági szegmenshez hasonlóan szintén rendkívül érzékeny a támogatáspolitika intenzitására. Az is megállapítható, hogy a modell a tercier szektorban a hasonló energiafelhasználású iparhoz képest jelentősen nagyobb megtakarítási potenciált tart lehetségesnek. Ennek egyik oka az lehet, hogy az ipari vállalatok tevékenységének nagyobb részét képezik az energiaköltségek, mint a tercier szektor vállalkozásainak, így a veszteségek feltárása, a folyamatok optimalizálása sokkal nagyobb költségmegtakarítást eredményez, a vállalat vezetése is nagyobb figyelmet fordít rá. 63

20. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL A SZOLGÁLTATÓ SZEKTORBAN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Szolgáltató szektor 6,0 10,0 13,2 16,1 6 321 11 135 15 572 20 009 összesen Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Szolgáltató szektor 11,1 16,9 22,5 29,3 11 679 18 795 26 456 36 293 összesen Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Szolgáltató szektor 18,9 27,6 33,9 38,8 19 758 30 725 39 809 48 097 összesen Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás Tehát a modellből kitűnik, hogy legnagyobb magtakarítási potenciál mind energiaegységben, mind százalékosan a lakossági energiafogyasztásban van. A közlekedési szektor a végsőenergia-fogyasztásnak több mint negyedéért felelős, ugyanakkor a MURE-modell szerint 2020-ig még magas támogatási intenzitás mellett sem érhető el 16 százalékos megtakarítás. A tercier és az ipari szektor szintén jelentős energiafelhasználó, előbbi esetében a modell a közlekedésnél magasabb, utóbbi esetében lényegesen alacsonyabb megtakarítási potenciált tart elérhetőnek. A modell arra is rávilágít, hogy míg a lakossági és szolgáltatói szegmens igen érzékeny a támogatáspolitika intenzitására, addig az ipar és a közlekedés ennél jelentősen kisebb mértékben. A MURE-modell, ahogyan azt korábban jeleztük, 2004-es adatok, illetve az akkor érvényes tendenciák figyelembevétele alapján készült. Az azóta eltelt 8 év folyamán azonban olyan változások mentek végbe, amelyek jelentősen módosítják a modell alapján számított energiamegtakarítási potenciál értékét. A legnagyobb változás a közlekedési szektorban volt tapasztalható. 2000 és 2010 között a magyarországi közlekedési szektor energiahatékonysága több mint 15 százalékkal növekedett, ami a negyedik legmagasabb érték volt az egész unióban. Ezzel szemben az utóbbi években a közlekedés energiahatékonyságának javulása lelassult, gyors eredmények ezen a területen nem várhatóak. 64

Energiamegtakarítási potenciál a magyar gazdaság főbb szektoraiban Az energiatermelés, -szállítás, -elosztás megtakarítási potenciálja Bár az irányelv 7. cikke, a kötelezettségi rendszer az erőműi termelést nem érinti, a teljes energetikai lánc hatékonyságának emelését tűzte ki célul. Hazánk energiastratégiája, a Nemzeti Energiastratégia 2030 is nagy hangsúlyt fektet az erőművek hatékonyságának növelésére, hiszen ezek az energiafelhasználási volumenükből kifolyólag kulcsfontosságúak a gazdaság energiahatékonyságának kialakulásában. A dokumentum szerint az üzemelő (2010- es állapot) rossz hatásfokú erőművek cseréjével 2030-ig 78 PJ primer energiát lehetne megtakarítani. 2011-ben a teljes hazai primerenergia-felhasználás 30,6 százalékát az 50 MW teljesítőképességet meghaladó erőművekben történő energiatermelés jelentette. A nagyerőművek által felhasznált 327,8 PJ primer energiának viszont mindössze a 28,4 százaléka jutott el a végfogyasztókhoz. A maradék 71,6 százalék (234,7 PJ) az energiaátalakítás, -szállítás és -elosztás során keletkező veszteségekből adódott, amelynek csökkentése elengedhetetlenül szükséges. Ezek alapján indokoltnak tartjuk a tanulmányban röviden bemutatni a hazai erőműpark energiahatékonyságának jellemzőit. Az energiaátalakítás során keletkező veszteség az erőművek hatásfokán keresztül jellemezhető. Az 50 MW-nál nagyobb kapacitású erőműveink átlagos villamosenergiahatásfoka 2012-ben mindössze 31,5 százalék, a hőtermeléssel együtt számított összhatásfok is csupán 37 százalék volt. Az erőművek hatékonyságának értékelésekor azonban szem előtt kell tartani, hogy bizonyos egységeknek így például az Ajkai Erőműnek vagy az ISD Power Erőműnek az elsődleges funkciója a hő-, és nem az áramtermelés, így ezen erőműveknek a villamos hatásfoka rendkívül alacsony. Korösszetétel és hatékonyság szempontjából a hazai erőműállomány rendkívül diverz. Az új, nagy hatékonyságú erőművek mellett számos elavult, leselejtezésre szoruló, alacsony hatásfokú egységet is tartalmaz. Általánosan megállapítható, hogy negatív korrelációs kapcsolat van az erőművek életkora és hatásfoka, ebből kifolyólag pedig az üzemeltetési költsége és kihasználtsága között. Ugyanakkor ez az elv számos esetben egyedi, régiós vagy globális piaci okokból kifolyólag nem érvényesül. Kiemelendő, hogy 2012-ben a villamosenergia-források 81 százaléka hazai termelésből származott, míg a villamosenergia-importszaldó közel 19 százalék volt (2013-ban ez az érték várhatóan tovább nő). A nagy és növekvő mennyiségű olcsó importáram következtében csökken a hazai erőművek termelése, kihasználtsága. Ez a hatás legnagyobb mértékben az elavult, kis hatékonyságú erőműveket érinti, amelyek közül több leállásra is kényszerült (lásd később). Ugyanakkor a villamos energia és a földgáz ára közti különbség csökkenése 65

következtében a magas hatásfokú, kombinált ciklusú gázerőművek is jelentős részben kiszorulnak a piacról. 21. TÁBLÁZAT: A NAGYERŐMŰVEK LEGFONTOSABB TERMELÉSI ADATAI (2012) Erőművek Paksi Atomerőmű Dunamenti Erőmű* BT, bruttó MW BT, nettó MW Villamosenergiatermelés, bruttó GWh Villamosenergiaértékesítés, nettó GWh Termelt hő, TJ Eladott hő, TJ Primerenergiafelhasználás, TJ CO 2- kibocsátás, et Kihasznál ás, % Villamos hatásfok, % Hőtermelés hatásfoka, % Összhatásfok 2 000 1 892 15 793 14 839 528 161 172 287 0 89,90 31,00 0,30 31,30 1 929 1 869 2 068 2 020 1 147 1 147 16 261 900 12,20 44,70 7,10 51-53 Mátrai Erőmű 950 838 6 124 5 395 178 113 62 436 6 310 73,40 31,10 0,30 31,40 Tisza II. Erőmű** 900 864 114,2 102,8 0 0 1 327 101 1,40 27,90 0 27,90 Gönyűi Erőmű 433 425 1 303 1 278 0 0 8 402 466 34,30 54,80 0 54,80 Csepeli Erőmű 410 403 1617 1 583 992 992 12 932 728 44,90 44,10 7,70 51,70 Oroszlányi Erőmű Tiszapalkonyai Erőmű*** Kelenföldi Erőmű Lőrinci GT Erőmű Borsodi Erőmű*** Pannon Hőerőmű 240 224 995 833 336 328 12 966 1 181 47,20 23,10 2,60 25,70 200 172 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 196 190 334 312 2 395 2 395 4 235 233 19,40 26,50 56,50 83,10 170 170 6,6 6,5 0 0 84 6,2 0,40 28,20 0 28,20 137 116 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 133 122 8,3 6,6 420 420 613 36 0,70 3,90 68,60 72,40 Litéri GT Erőmű 120 120 2,8 2,8 0 0 35 2,6 0,30 28,90 0 28,90 Sajószögedi GT Erőmű Bakonyi GT Erőmű 120 120 4,2 4,2 0 0 53 3,9 0,40 28,70 0 28,70 120 120 13,1 12,9 0 0 125 7,2 1,20 37,10 0 37,10 Kispesti Erőmű 114 106 359 342 1 814 1 814 3 882 209 35,80 31,70 46,70 78,40 Újpesti Erőmű 110 106 385 364 2 499 2 499 4 579 250 39,80 28,60 54,60 83,20 Ajkai Erőmű 102 88 84 31 2 406 2 406 4 062 305 9,40 2,80 59,20 62 Bánhidai Erőmű*** 100 93 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 DKCE Erőmű 95 93 218 212 597 597 1 838 102 26,10 41,60 32,50 74,10 ISD Power Erőmű 65 58 129 103 3 804 2 126 7 177 1 305 22,80 5,20 53 58,20 Összesen 8 644 8 189 29 558 27 448 17 114 14 998 313 295 12 146 38,90 31,50 5,50 37 Forrás: dr. Stróbl Alajos 14 * 2013. január 1-jén 860 MW-nyit leselejteztek. ** 2012. május óta állandó hiányban van. *** 2012 előtt is állandó hiányban lévő erőművek. 2012-ben a hazai villamosenergia-termelés 74 százalékát a Paksi Atomerőmű és a Mátrai Erőmű adta. A két alaperőmű hatásfoka mindössze 31 százalék, ami termelési részarányukból kifolyólag a teljes erőműpark hatásfokát is döntően meghatározza. A Paksi 14 Dr. Stróbl Alajos: A magyarországi villamosenergia-ellátás előző évi változásainak elemzése 66

Atomerőművet hatásfok szempontjából mindenképpen külön szükséges tárgyalni a fosszilisalapon termelő erőművektől, ugyanis az alacsony hatékonyság jelentős részben a szigorú biztonsági követelményeknek tudható be, ami atomerőművek esetében prioritás. A korszerűtlen Mátrai Erőmű kis hatásfoka ellenére tartósan a villamosenergia-rendszer része, mivel a tüzelőanyagként használt lignit kitermelési költsége alacsony, így az erőmű olcsón képes áramot előállítani. Az erőmű termelését a jelenleg hatályos az MVM csoporttal kötött jelenleg hatályos vásárlási szerződése is elősegíti. 15 Az elsődlegesen villamosenergia-termelésre szolgáló gáztüzelésű erőművekre különösen igaz az életkor és hatásfok közötti negatív korrelációs kapcsolat. Az 1970-es években épült Tisza II. Erőmű hatásfoka 2012-ben még a 28 százalékot sem érte el. Az 1990-es években elkészült Dunamenti G1 és G2 blokk hatásfoka már elérte a 40 százalékot. A 2011-ben üzembe álló Dunamenti G3 egység és a Gönyűi Erőmű nettó hatásfoka 53 55 százalék, azonban kihasználtságuk alacsonynak mondható. A perces tartalékként üzemelő, nyílt ciklusú gázturbinás erőművek kihasználtsága a rendszerirányításban betöltött szerepükből következően rendkívül alacsony. A nyílt ciklusú működés lehetővé teszi ezen erőművek gyors indítását, illetve leállítását, ugyanakkor ezáltal alacsonyabb hatásfokkal működnek, mint a kombinált ciklusú gázturbinás erőművek. Ez azonban a minimális kihasználtság következtében marginális befolyással van a hazai erőműállomány hatásfokára. Meg kell jegyezni, hogy a nyílt ciklusú gázturbinás erőművek esetében is igaz, hogy a később épített egységek hatásfoka magasabb, mint a régebbieké. Az 1990-es évek végén üzembe helyezett litéri, sajószögedi és lőrinci erőmű hatásfoka 29 31 százalék, a 2011-től termelő Bakonyi GT Erőműé már eléri 37 százalékot. Az erőműállomány hatásfokának növelése alapvetően három folyamat révén valósulhat meg. 1. A régi, korszerűtlen erőművek leállítása, kiselejtezése jelentősen növelheti az erőműállomány átlagos hatásfokát. Az ilyen erőművek változó költsége magas, drágán termelnek, így nem versenyképesek. Ebből fakadóan kihasználtságuk alacsony, így bezárásuk a tulajdonosok döntése alapján a gazdasági racionalitásnak megfelelően valósul meg. Így történt a 2012 áprilisában a Tisza II. Erőmű esetében, amelynek termelését gazdaságossági okokból felfüggesztették, valamint a Dunamenti Erőműnél, ahol azok kihasználatlansága miatt négy darab, egyenként 215 MW-os F-blokkot állítottak le végleg. Az egységek kiesése ugyan statisztikailag valóban növeli az átlagos erőműi hatásfokot, azonban pótlásuk elengedhetetlen. 2. Az átlagos erőműi hatásfok növekszik, amennyiben új, nagyobb hatékonyságú egységek lépnek be a villamosenergia-rendszerbe. 2011-ben állt üzembe a Gönyűi Erőmű és a Bakonyi GT Erőmű. Érdemes megvizsgálni, hogy az új, magasabb hatásfokú erőművek 15 A jelenlegi helyzetben változást okozhat a villamosenergia-vásárlási szerződés felülvizsgálata. 67

milyen beruházási költség mellett épültek meg, azaz az erőműállomány hatásfokának ily módon megvalósuló növekedése milyen költséggel járt. Az 55 százalékos nettó hatásfokú Gönyűi Erőmű beruházási költsége közelítőleg 100 milliárd forint volt. A Bakonyi GT megépítése, amelynek hatásfoka 6 7 százalékkal magasabb, mint a korábban épült, hasonló feladatot ellátó erőműveké, hozzávetőleg 19 milliárd forintba került. A két új erőmű, valamint a következő pontban említendő Dunamenti G3 rendszerbe lépésének köszönhetően a nagyerőművek összhatásfoka (hő- és villamos hatások együttesen) a 2010-es 36,7 százalékról 2011-re 37,1 százalékra nőtt a nagy hatásfokú, kapcsolt erőművek KÁTrendszerből való kikerülése így termelésük csökkenése ellenére. A 22. táblázatban bemutatjuk, hogy az európai átlagot tekintve milyen költséggel jár az egyes fossziliserőmű-típusok építése és üzemeltetése. 22. TÁBLÁZAT: ERŐMŰTÍPUSOK HATÁSFOKA ÉS ÁTLAGOS BERUHÁZÁSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÖLTSÉGE Beruházási költség Üzemeltetési költség Erőműtípus Nettó hatásfok (%) ( /MW) ( /kwh) Fluidágyas szénerőmű 41 43 2040 2490 0,04 0,048 Szénelgázosításos kombinált ciklusú erőmű 45 46 Kombinált ciklusú gázturbinás erőmű 60 61 Nyílt ciklusú gázturbinás erőmű 40 42 Forrás: European Commission 16 2320 2830 0,093 0,113 690 840 0,046 0,056 560 690 0,131 0,161 3. Az erőműállomány hatékonyságnövelésének harmadik lehetősége az, ha egy már üzemelő energiatermelő egységen hajtanak végre hatásfoknövelést (teljesítménynövelést). Jó példa erre a Dunamenti G3 egység, ahol egy hagyományos technológiájú blokkot alakítottak át kombinált ciklusú gázturbinássá, aminek köszönhetően az egység hatásfoka 38 százalékról névlegesen 57 százalékra nőtt. A beruházás költsége mintegy 50 milliárd forint volt, azaz a hatásfok minden egyes százalékkal való növelése 2,3 milliárd forintba került. Az elavult, veszteségesen termelő erőművek leselejtezése, új, modern erőművek építése és a meglévők hatásfokának növelése az erőmű-tulajdonos gazdasági érdekeinek megfelelően történik, elsősorban számára jelent megtakarítást vagy bevételnövekedést. Ebből kifolyólag, ha a tulajdonos számára a változtatás várható gazdasági mérlege pozitív, akkor végrehajtja azt, ha pedig nem, akkor nem hajtja végre. Általánosságban tehát megállapítható, hogy az energiahatékonyságnak, az erőműállomány hatásfokának emelését a piac kikényszeríti, 16 European Commission: 2011 Technology Map of the European Strategic Energy Technology Plan (SET-Plan) Technology Descriptions. 68

nem szükséges támogatással ösztönözni. Viszont az állam megfelelő ösztönzők alkalmazása révén elősegítheti a folyamatot, például oly módon, hogy K+F+I támogatást nyújt az erőműi hatásfok növelésére. Az irányelv az energiaátalakítás hatékonyságának előmozdítása érdekében növelni kívánja a kapcsolt hő-, illetve villamosenergia-termelés részarányát. Ugyanis előírja a tagállamoknak: átfogó értékelést kell készíteniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, valamint távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciálról; továbbá az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét naprakésszé teszik amennyiben a költség-haszon elemzés eredménye pozitív, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni. A hazai szabályozás jelenleg azonban nem kedvező a kapcsolt energiatermelés számára, hiszen, mint azt írtuk, a kapcsolt erőművek kikerültek a KÁT-rendszerből. Az uniós irányelv átültetése érdekében a kapcsolt energiatermelést érintő szabályozás átalakítását indokolt megvizsgálni. Az energetikai lánc energiahatékonysága a villamosenergia-hálózati veszteség csökkentése révén is növelhető. A hálózati veszteség két részből tevődik össze: műszaki (elosztási, illetve szállítási), valamint kereskedelmi (szabálytalan vételezés) veszteségből. Magyarország hálózati vesztesége európai összehasonlításban igen magas, így jelentős hatékonyságnövelési tartalék van a hazai villamosenergia-rendszerben. Az energiahatékonysági irányelv 15. cikke értelmében a tagállamoknak 2015. június 30-ig biztosítaniuk kell, hogy: értékelés készüljön gáz- és villamosenergia-infrastruktúrájuk energiahatékonysági potenciáljáról; meghatározzák a hálózati infrastruktúrát érintő költséghatékony energiahatékonysági fejlesztések megvalósításával összefüggő konkrét intézkedéseket és beruházásokat, azok bevezetésének ütemtervével. Az ipar energiamegtakarítási potenciálja A Nemzetközi Energiaügynökség felmérése szerint a világ energiafogyasztásának egyharmadát az ipari energiafogyasztás teszi ki. A hazai szekunder szektor 2010-ben több mint 120 PJ energiát fogyasztott, ami a teljes végsőenergia-felhasználás közelítőleg egyhatod része. Ily módon e jelentős mennyiségből fakadóan az ipari energiafelhasználás komoly megtakarítási potenciállal rendelkezik. 69

A magyar ipar energiahatékonysági potenciáljára vonatkozó felmérés és részletes elemzés tudomásunk szerint nem készült. 17 Egy ilyen felmérés elvégzését rendkívül megnehezíti a megfelelő statisztika hiánya, valamint az, hogy a cégek az energiahatékonysági ráfordításaikat és az ezek révén elért eredményeket gyakran üzleti titokként kezelik. Tanulmányunkban igyekszünk rámutatni, hogy az ipar egyes ágazataiban és energiafelhasználó folyamatai esetében milyen mértékű megtakarítás érhető el rövid, közép-, illetve hosszú távon. Továbbá megvizsgáljuk, hogy az energiahatékonyság növekedése az egyes folyamatokban, illetve ágazatokban milyen intenzitású támogatáspolitika révén ösztönözhető. Az ipar energiafogyasztása alapvetően két módon csökkenthető. Az egyik az ipar szerkezetének átalakítása, a másik az egyes technológiák, berendezések, folyamatok energiahatékonyságának növelése. a) Magyarországon az 1980-as években megindult, majd a rendszerváltást követően felgyorsult az ipar szerkezetének átalakulása. A nagy energiaintenzitású nehézipar folyamatosan visszaszorult, míg a megjelenő, teret hódító iparágak termelési értékükre vetítve jóval kevesebb energiát igényeltek. Az ipar átstrukturálódásának köszönhetően 1998 és 2007 között Magyarországon az energiahatékonyság 18,8, míg ugyanebben az időszakban az unió 27 országában átlagosan csak 10,2 százalékkal növekedett. A magyar ipari szerkezet átalakulása azonban 2010-ben lényegében befejeződött, ennek következtében az ipar energiafelhasználásának csökkentése ily módon már nem lehet jelentős. b) A hazai ipar két legnagyobb hozzáadott értékű ágazatának, a gépiparnak és a járműgyártásnak jellemzően igen alacsony az energiaintenzitása (lásd 14. ábra). A közepesnek mondható termelési értékű fémkohászatnak termelési értékre vetítve igen magas az energiafelhasználása, az ágazat energiaintenzitása 2010-ben megközelítette a 2500 GJ/milliárd forintos értéket. Az ábrán látható ágazatok közül több számos alágazatból áll, amelyeknek igencsak eltérőek a mutatóik. Például a vegyipar alágazatai közül a gyógyszeripar termelési értéke igen magas, míg energiaintenzitása viszonylag alacsony, addig a vegyi alapanyagok előállításának energiaigénye jóval magasabb. Részletes statisztikai adatok hiányában azonban mélyebb bontásban nem tudjuk elemezni a hazai ipar ágazatait. 17 Várhatóan 2014 első felében fog elkészülni. 70

Energiaintenzitás (GJ/milliárd Ft) 15. ÁBRA: AZ I PARI ÁGAZATOK TER ME LÉSI É RTÉKE ÉS E NE RG IAINTE NZITÁ SA 2010-3000 BEN 2500 Fémkohászat 2000 1500 1000 500 0 Nemfémes ásványi termékek Bányászat Vegyipar Élelmiszeripar Textil-, bőripar Fa-, papír- és nyomdaipar Járműgyártás Gépipar 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 Termelési érték (milliárd Ft) Forrás: KSH, Energia Központ Nonprofit Kft. c) Jelentős energiamegtakarítási potenciál van a berendezések, illetve technológiai folyamatok hő- és villamosenergia-igényének csökkentésében. A magyar ipar teljes energiamegtakarítási potenciáljára jó becslést nyújt a már ismertetett MURE-modell. A modell három részre bontja az ipari energiamegtakarítási potenciált: motorok és világítás típusú megtakarításokra (motorok, szivattyúk, világítótestek), a hőfelhasználásban rejlő (hőtermelő és -elosztó berendezések felújítása, épületek hőszigetelése, hulladék hő hasznosítása) és a technológiai folyamatok terén elért megtakarításokra. A következőkben azt elemezzük, hogy a különböző intenzitású támogatáspolitika alkalmazása esetében a MURE-modell milyen mértékű megtakarítást jelez előre az egyes ipari energiafelhasználási szegmensekben (23. táblázat). A táblázatból kiolvasható, az energiafogyasztási szegmensek közül mind rövid, mind hosszú távon a legnagyobb megtakarítási potenciál a motorok és a világítás területén érhető el. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a modell szerint az ilyen típusú megtakarítások viszonylag érzéketlenek a támogatás intenzitására, hiszen 2020-ban mindössze 0,2 százalékponttal alacsonyabb megtakarítás adódik alacsony intenzitású támogatás mellett, mint technológiai forgatókönyv esetében. Az ipari hőfelhasználásban elérhető megtakarítások értéke alacsony és magas támogatású szcenárió esetén azonosnak adódott, technológiai forgatókönyv esetében viszont ugrásszerűen megnövekedett. A technológiaváltásnak és a folyamatok átszervezésének energiamegtakarítási potenciálja viszont a támogatási intenzitással szemben szenzibilisnek mutatkozott. 71

23. TÁBLÁZAT: ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL ÉRTÉKEI AZ EGYES IPARI ENERGIAFELHASZNÁLÁSI SZEGMENSEKBEN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Hőfelhasználás 1 884 1,2 2 595 1,5 3 223 1,8 3 851 2,0 Motorok és világítás 3 977 2,4 5 902 3,4 7 451 4,1 8 581 4,5 Technológiai folyamatok 544 0,3 795 0,5 1 005 0,5 1 256 Összesen 6 405 3,9 9 292 5,3 11 679 6,4 13 688 7,2 0,7 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Hőfelhasználás 1 884 1,2 2 595 1,5 3 223 1,8 3 851 2,0 Motorok és világítás 4 060 2,5 6 070 3,5 7 702 4,2 8 874 4,7 Technológiai folyamatok 1 549 0,9 2 177 1,2 2 637 1,4 3 098 Összesen 7 493 4,6 10 842 6,2 13 562 7,4 15 823 8,3 1,6 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Hőfelhasználás 3 098 1,9 4 898 2,8 6 739 3,7 8 832 4,6 Motorok és világítás 4 186 2,6 6 237 3,6 7 912 4,3 9 084 4,8 Technológiai folyamatok 2 260 1,4 3 181 1,8 3 935 2,1 4 688 Összesen 9 544 5,8 14 316 8,2 18 586 10,1 22 604 11,9 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás 2,5 A 24. táblázat a különböző támogatási intenzitású szcenáriók teljesülése esetén elérhető ipari energiafelhasználás-csökkentést mutatja ágazati bontásban. 18 18 A különböző adatbázisok nem egységes ágazati bontást alkalmaznak, ami bizonyos alágazatok adatainak összevonását, illetve különválasztását követelte meg. A MURE-adatbázis a KSH-val szemben nem tesz különbséget a gép- és a járműgyártás között, illetve nem bontja alágazatokra a vegyipart, a kohászatot viszont a hazai statisztikai adatbázissal szemben vas- és acél-, valamint színesfémkohászatra osztja. 72

24. TÁBLÁZAT: AZ IPAR ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁLJA ÁGAZATI BONTÁSBAN (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika esetén TJ % TJ % TJ % TJ % Vas- és acélipar 419 1,8 586 2,6 712 3,4 795 4,2 Színesfémkohászat 251 1,8 377 2,4 502 2,7 628 3,1 Vegyipar 1 674 5,5 2 302 7,0 2 805 7,9 3 181 8,5 Nemfémes ásványok 502 1,9 712 2,7 837 3,5 1 005 4,5 Papír- és nyomdaipar 419 5,6 628 7,8 753 9,1 879 9,8 Élelmiszeripar 1 005 4,1 1 549 5,5 2 051 6,5 2 512 7,3 Gépipar 1 381 5,8 2 093 7,8 2 721 9,1 3 265 9,9 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Vas- és acélipar 879 3,6 1 172 5,1 1 381 6,7 1 591 8,6 Színesfémkohászat 293 1,9 419 2,6 544 3,0 670 3,3 Vegyipar 1 716 5,5 2 344 7,1 2 846 8,0 3 223 8,6 Nemfémes ásványok 921 3,6 1 340 5,2 1 549 6,5 1 758 7,9 Papír- és nyomdaipar 544 7,0 795 9,9 963 11,5 1 088 12,3 Élelmiszeripar 1 047 4,2 1 591 5,7 2 135 6,8 2 595 7,5 Gépipar 1 423 5,9 2 135 7,9 2 805 9,2 3 307 10,1 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Vas- és acélipar 1 214 5,0 1 591 7,1 1 967 9,4 2 260 12,2 Színesfémkohászat 335 2,4 544 3,2 670 3,7 837 4,1 Vegyipar 2 344 7,5 3 140 9,5 3 684 10,4 4 060 10,8 Nemfémes ásványok 1 214 4,8 1 758 6,9 2 135 8,9 2 470 11,0 Papír- és nyomdaipar 628 8,0 963 12,1 1 256 14,9 1 507 17,0 Élelmiszeripar 1 340 5,5 2 344 8,3 3 433 10,8 4 521 13,1 Gépipar 1 674 6,9 2 721 10,0 3 767 12,5 4 814 14,6 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás A vaskohászat és a nemfémes ásványok mutatói között több hasonlóság is felfedezhető. Mindkét ágazat magas energiaintenzitású, azaz termelési értékre vetítve sok energiát fogyaszt, így kiadásainak jelentős részét az energiaköltségek teszik ki. Ebből következően rendkívül érzékenyen reagálnak a támogatás intenzitásának növekedésére. Például a vaskohászatban elérthető energiamegtakarítási potenciál alacsony támogatási intenzitás 73

mellett mindössze 4,2 százalék, technológiai forgatókönyv esetén viszont ennek háromszorosa, meghaladva a 2004-es bázisérték 12 százalékát. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a vaskohászat és a nemfémes ásványok feldolgozása során elérhető energiamegtakarítás mennyiségileg jelentősen elmarad a vegyiparétól, illetve a gépiparétól, noha előbbiek energiahatékonysága százalékosan hasonló mértékben javul magasabb támogatási intenzitások mellett. Ez azért lehet így, mert utóbbiak termelési értéke és volumene jóval nagyobb (lásd 14. ábra), így a felhasznált energia mennyiségének csökkenése hasonló hatékonyságjavulás mellett többnek adódik. A gépipar, illetve a vegyipar magas termelési értékű ágazatok, az ipari termelés összvolumenének jelentős részét adják, amiből következően energiamegtakarítási potenciáljuk kimondottan magas. A gépipar és a vegyipar energiaintenzitása alacsony (bár a vegyipar energiaigénye alágazatonként rendkívül változó), tehát termelési értékre vetítve energiafelhasználásuk főleg a gépiparé nem magas. Ebből következően költségszerkezetükben az energiacélú kiadások részaránya alacsony, e vállalatok vezetőinek fókuszában elsősorban nem az energiahatékonyság áll, amit mutat a többi iparághoz viszonyítva százalékosan magasnak mondható megtakarítási potenciál. Látható, hogy e szektor vállalatai már alacsony intenzitású támogatással is ösztönözhetőek energiahatékonyságuk növelésére. A következőkben bemutatjuk, hogy a vállalati mélyinterjúk, valamint a szekunder kutatás során feltárt információk szerint az egyes területen tevékenykedő néhány kiválasztott ipari vállalat milyen típusú energiamegtakarítási beruházást hajtott végre. A megtakarítások tipizálásánál a MURE-modell kategorizálását követtük. A hőfogyasztás csökkentése érdekében számos hőmegtakarítással járó intézkedés született, azonban ezek közt hatékonyság és megtérülés szempontjából nagy szórás mutatkozott. Leghatékonyabbnak a hőmérséklet szabályozhatóvá tétele és a hulladék hő hasznosítása bizonyult. Hatalmas potenciál van az épületek hőszigetelésében, azonban ezek megtérülése hosszú, 10 15 év is lehet. A hőfogyasztás csökkentése érdekében megvalósított egyéb, jelentős beruházások a következők voltak: nyílászárócserék, árnyékolók kiépítése, automatikus redőnymozgatás, a fűtési rendszer felújítása, központi légkondicionáló, külső hőmérséklet szerinti pontosabb hőmérséklet-szabályozás, időtábla szerinti működés, BMS-épületfelügyeleti rendszer, technológiai veszteséghő felhasználása hálózati meleg víz előállítására, épületfűtésre, fekete sugárzók kiépítése, amelyek optimalizálják az épületek fűtési és hűtési célú energiafelhasználását. Motorok, berendezések használata terén a legnagyobb megtakarítási lehetőséget a kiadott teljesítménynek a tényleges igényekhez való hozzáigazítása adja, amelyet leggyakrabban frekvenciaszabályozók segítségével oldanak meg. Jelentős 74

energiaigény-csökkentés érhető el a sűrített levegős rendszerek szivárgásának megszüntetése, illetve a berendezések rendszeres karbantartása, valamint a stand by állapot beépítése révén. A világítás energiaigényének csökkentése terén a két legnagyobb megtakarítási potenciálú intézkedés a világítótestek cseréje és a felesleges megvilágítás csökkentése lehet. A felesleges megvilágítás például a világításnak a munkafolyamatokhoz való igazításával, illetve a mozgásérzékelők, időkapcsolós megoldások révén csökkenthető. Emellett a teljes világítórendszerek felújításával és fényerősség-szabályozással is jelentős eredmények érhetőek el. A technikai folyamatokban a MURE-modell szerint csekélyebb energiamegtakarítási lehetőség van, ugyanakkor kis ráfordítással számottevő energiaigény-csökkenés lehetséges. Ilyen intézkedés a műszakrend illesztése a minél hosszabb egybefüggő üzemciklusok kialakítása érdekében, lekapcsolási tervek bevezetése, környezetvédelmi szabályzat kialakítása és az öltözködési kódex módosítása. Lakossági energiamegtakarítási potenciál 2010-ben a lakosság végsőenergia-felhasználásának öthatod része fűtési (és melegvízelőállítási) célra fordítódott, míg egyhatod részét a villamos energiával működő eszközök (háztartási gépek, világítás) fogyasztása jelentette. 16. ÁBRA: LA KOSSÁGI VÉG SŐENERG IA-FELHA SZNÁLÁ S ÖSSZETÉ TELE (2010) 2,6% 2,6% 2,3% 9,9% 9,4% szén, széntermék Olajtermék Földgáz 16,8% 56,3% Villamos Hő-energia Tüzifa Meg- újuló en. Forrás: Energia Központ Nonprofit Kft. Látható, hogy a legnagyobb mennyiségben alkalmazott energiahordozó a lakosság körében a földgáz volt, amely a végsőenergia-fogyasztásnak több mint 56 százalékát, a hőenergiafogyasztásnak pedig több mint kétharmad részét adta. A távhő és a tűzifa részaránya 75

valamivel 10 százalék alatt alakult, míg a szén, olaj, illetve az egyéb megújuló (a fa kivételével) energia aránya a végsőenergia-fogyasztásban nem volt számottevő. A MUREmodell számításai azt mutatják, hogy a lakossági szegmensben hő- és villamosenergiafogyasztás terén hasonló arányú megtakarítás érhető el, ugyanakkor a hőenergiafelhasználás ötszörös mennyiségéből fakadóan a lakossági energiahatékonysági beruházásoknak elsősorban a hőenergia-igény csökkentését kell szolgálnia. Természetesen ez nem zárja ki az áramfelhasználás csökkentésének ösztönzését támogató programok indítását. 25. TÁBLÁZAT: LAKOSSÁGI ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁL (BÁZISÉV: 2004) Megnevezés 2015 2020 2025 2030 Alacsony intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Fűtés 3 893 1,9 13 898 7,2 20 135 11,1 27 544 16,3 Vízmelegítés 963 6,2 1 674 11,3 2 009 14,8 2 470 19,7 Elektromos készülékek 586 2,2 1 716 5,6 3 474 11,0 5 902 18,6 Összesen 5 442 2,2 17 288 7,3 25 660 11,3 35 874 16,8 Magas intenzitású támogatáspolitika TJ % TJ % TJ % TJ % Fűtés 16 284 7,9 32 316 16,8 48 683 26,9 68 567 40,5 Vízmelegítés 1 465 9,4 2 595 17,6 3 391 24,9 4 353 35,1 Elektromos készülékek 1 130 4,0 3 014 10,0 6 279 19,9 11 428 36,2 Összesen 18 837 7,6 37 925 16,0 58 395 25,8 84 348 39,5 Technológiai potenciál TJ % TJ % TJ % TJ % Fűtés 24 697 12,1 48 558 25,3 78 069 43,1 116 748 68,9 Vízmelegítés 2 930 18,9 4 605 31,1 5 693 41,8 8 205 65,9 Elektromos készülékek 2 470 8,7 6 237 20,4 11 805 37,3 18 963 60,1 Összesen 30 097 12,1 59 357 25,0 95 566 42,2 143 915 67,4 Forrás: MURE-modell, Századvég-számítás A MURE-modell számításai alapján a lakossági szegmensben a legnagyobb energiamegtakarítási potenciál a fűtési energiaigény csökkentésében, azaz az épületek 76

szigetelésében, nyílászáróinak cseréjében, illetve fűtési rendszerének korszerűsítésében van. Ez összhangban van a Nemzeti Energiastratégia 2030 dokumentumban megfogalmazottakkal. Az épületek energiahatékonyságának növelése, illetve a fűtési rendszerek korszerűsítése révén alacsony támogatási intenzitású forgatókönyv esetén 2020- ra a fűtési célú energiafelhasználás terén 7,2 százalékos, magas támogatási intenzitás esetén 16,8, a technológiai forgatókönyv teljesülésekor pedig 25,3 százalékos megtakarítás érhető el. A vízmelegítés és az elektromos készülékek cseréje százalékosan hasonlóan magas megtakarítási potenciállal bír, viszont energiaegységben mérve elmarad az épületenergetikai fejlesztésekben rejlő potenciáltól. Épület-energiahatékonyság A Nemzeti Energiastratégia 2030 szerint a legnagyobb energiahatékonysági potenciál az épületenergetikai beruházásokban, azaz az épületek szigetelésében, nyílászáróinak cseréjében és a fűtési-hűtési rendszerek modernizálásában rejlik. A stratégia szerint egy komplex épületenergetikai program segítségével 2030-ra akár 111 PJ-os energiamegtakarítás is elérhető ahhoz az állapothoz képest, amely a jelenlegi tendenciák (a villamosenergiafogyasztás évi 2 százalékos változása, épületenergetikai programok lemaradása, minimális elektrifikáció a közlekedésben) folytatása esetén kialakulna. A stratégia kiemeli a felújítási mélység kérdésének fontosságát. A dokumentum a megtakarítási potenciál becslésekor 2030-ig átlagosan 60 százalékos, pontosabban 2020-ig 50, majd azt követően 2030-ig 70 százalékos átlagos felújítási mélységgel számolt. A lakóépületek energiahatékonyságáról, illetve energiahatékonysági potenciáljáról több felmérés is született, ezek közül az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ 2011-ben megjelent NEGAJOULE 2020 A magyar lakóépületekben rejlő energiahatékonysági potenciál című elemzését ismertetjük, illetve értékeljük. A tanulmányt egy 2000 fős reprezentatív mintavétel 19 előzte meg, amelyben felmérték: az épületek energetikai jellemzőit (falazat, nyílászárók, fűtési rendszer, fűtési mód), típusát (családi ház, panel, nem panel többlakásos ház), elhelyezkedését (településtípus, lakókörnyezet); az épületben élők jövedelmi helyzetét, energetikai és egyéb rezsiköltségét, megtakarításait, az energiahatékonysággal kapcsolatos attitűdjeit; a lakásban megtalálható háztartási gépeket. A felmérés alapján az épületeket 74 kategóriába sorolták, és az épületkategóriák mindegyikét az energiafogyasztás szempontjából elemezték. Ezt követően gazdasági vizsgálatok alapján kiszűrték a gazdaságosan megvalósítható beruházásokat. 19 http://www.negajoule.hu/sites/default/files/haztartasstatisztikai_elemzes.pdf. 77

A tanulmány főbb megállapításai: Magyarország teljes primerenergia-felhasználásának 33 százalékát (360 PJ) emészti fel a lakóépületek fűtési és melegvíz-igénye. Ennek döntő részét, 81 százalékát a családi házak energiafogyasztása teszi ki. A lakóépületek fűtéséhez, melegvíz-igényéhez köthető primerenergia-fogyasztás 68 százalékát a földgáz-, 28 százalékát a tűzifa-felhasználás teszi ki. Amennyiben a háztartások minden rendelkezésre álló energiahatékonysági korszerűsítést megtennének, a felhasznált energia hatalmas részét, több mint 42 százalékát (152 PJ-t) megtakaríthatnák. Elsősorban a családi házakban rejlenek hatalmas megtakarítási lehetőségek ennek oka, hogy a családi házak jellemzően jóval nagyobb alapterületűek, mint a társasházi lakások, arányaiban sokkal nagyobb felületen veszítenek hőt, továbbá hogy a háztartások kétharmada családi házakban él. Az elméletiműszaki potenciál 77 százaléka, 117 PJ gazdaságosan kiaknázható lenne a tanulmány szerint. A teljes műszaki-elméleti potenciál kiaknázása 2011-es árakon számítva közel 7400 milliárd forint értékű beruházást generálna, és ehhez a 2020-ig tartó időszakban évente kb. 330 ezer háztartásnak kellene valamilyen épület-korszerűsítést végrehajtania. Ha az állam ennek finanszírozásában részt kívánna vállalni, akkor ez a minimálisnak tekinthető 30 százalékos támogatási intenzitás mellett évente kb. 220 milliárd forint támogatást jelentene. Ha csak a gazdaságos potenciál valósul meg, akkor ez országos szinten kb. 2400 milliárd forintnyi összberuházást jelentene, amelyhez 2020-ig évente átlagosan 160 ezer háztartásban kellene, elsődlegesen hőszigetelésre és nyílászárócserére irányuló beruházást végrehajtani. Ez 30 százalékos támogatási intenzitás mellett az államnak évente 85 milliárd forintjába kerülne. A tanulmány erőssége: A tanulmány célzott nagymintás felmérésre alapozódott. Az összegyűjtött adatok hiánypótlóak voltak, a minta más tanulmányok készítéséhez is felhasználható. Az épületek kategóriába sorolása és az energiahatékonysági számítások elvégzése gyakorlatias megközelítést jelent. A tanulmány hiányosságai: Bár a tanulmányt megalapozó adatfelvétel során a háztartások energiaköltségeit felmérték, valószínűsíthető, hogy a winwatt programmal a 7/2006. TNM rendeletben rögzített módszertan szerinti számítások eredményei a tényleges fogyasztással nem lettek validálva. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a tanulmány a háztartások fűtési és használati melegvíz-igényét 360 PJ-ra teszi, míg a statisztika szerint a háztartási energiafogyasztás 235 PJ, amelyben benne van a háztartási gépek fogyasztása is, így a valós fűtési és melegvíz-előállításra használt háztartási energia országos szinten 200 210 PJ lehet. Ebből a hibából származhatnak a túlzott energiamegtakarítási mutatók. Pl. a téglaépítésű családi házak esetében 158 230 ezer Ft megtakarítást valószínűsít az anyag, míg a statisztikai felmérés szerint családi házak esetében a havi gázszámla 17 300 Ft. Ez éves szinten 207 600 Ft, vagyis a megtakarítás 76 110 százalék között van! 78

A tanulmány megtérülő beruházásnak azt tekinti, ahol az energiamegtakarítás fedezi a beruházás kamatköltségekkel növelt értékét, mondván, hogy az emberek választhatnak megtakarításaik bankban való kamatoztatása és épületenergetikai beruházások között, ezért az anyag a betéti kamatlábat (6 százalék) veszi alapul. A megalapozó felmérés szerint azonban a lakosságnak csak mintegy 25 százaléka rendelkezik megtakarításokkal, és azok mértéke sem túl magas. Tekintettel a pénz hiányára, a lakosság választási lehetősége nem az, hogy banki kamatot kap vagy energiahatékonysági beruházást végez, hanem a banktól felvehető hitelek kamatait kell összehasonlítania az energiahatékonysági beruházás eredményével. Ebben az esetben már nem a betéti, hanem a jóval magasabb hitelkamatokkal kell számolnia. Az így elvégzett számítás eredménye a hitelkamat mértékétől függ, de a jelenlegi magyar hitelezési kamatszintek alapján valószínűsíthető, hogy állami támogatás nélkül az energiahatékonysági projekteknek csak elenyésző töredéke térülne meg gazdaságosan. Ez összhangban van a MURE-modell segítségével elvégzett számítás eredményeivel, amely szerint a háztartások fűtési célú energiafelhasználásának jelentős mértékű csökkentése csak kimondottan magas támogatási intenzitás mellett valósítható meg. Nemzeti Épületenergetikai Stratégia Várhatóan 2013 szeptemberében társadalmi egyeztetés zajlik a Magyarország II. Nemzeti Cselekvési Tervében elvégzendő feladatként vállalt Nemzeti Épületenergetikai Stratégiáról. A stratégia 15 lakossági és 42 közintézménytípust vizsgál. Beruházási típusonként (szigetelés, nyílászárócsere, kazáncsere stb.) beruházási költséget, illetve megtakarítást számol. A hazai épületállomány pontos adatokkal alátámasztott energetikai állapota a stratégia nyilvánosságra hozatala után válik megismerhetővé, így a tanulmány a nyilvánosságra hozott adatok függvényében módosításra szorulhat. A társadalmi háttér vizsgálatának eredményei Az épület-energiahatékonysági potenciál elemzéséhez szükséges megismerni a meglévő épületállomány állapotát, a benne élők szociális helyzetét. Ehhez a KSH 2010-ben elkészített HKÉF adatbázisának adatait használtuk fel. A Központi Statisztikai Hivatal minden évben elkészíti a Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel -t (továbbiakban: HKÉF). A HKÉF-ben mintegy 10 ezer háztartást mérnek fel több mint 1500 kérdés alapján. (2010-ben 9907 háztartás adatait tartalmazza a felmérés.) A HKÉF nagy mennyiségű adatot tartalmaz, amelyek alapján képet kaphatunk a társadalom korösszetételéről, munkaerő-piaci státuszáról, fogyasztási szokásairól és lehetőségeiről, jövedelméről, kiadásairól, hiteleiről stb. Emellett jelen tanulmány szempontjából a leglényegesebb, hogy a társadalom energetikai körülményeiről, például a fűtés módjáról, a felhasznált energiáról, a lakóhely állapotáról, az energiaköltségekről stb. is képet ad. 79

A HKÉF adatbázis feldolgozása révén következtetések vonhatóak le az energetikai korszerűsítés épülettípusonkénti szükségességére, az egyes épülettípusokban élő lakosság beruházásfinanszírozási képességére vonatkozóan. 26. TÁBLÁZAT: AZ EGYES ÉPÜLETTÍPUSOKBAN ÉLŐ HÁZTARTÁSOK RÉSZARÁNYA Épülettípus Háztartások száma a súlyozatlan mintában Háztartások aránya Magyarországon 1. típus családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 413 3,9% 2. típus családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 461 4,5% 3. típus családi ház, <80 m 2, 1945 1979 804 7,7% 4. típus családi ház, >80 m 2, 1944 1979 2 019 20,9% 5. típus családi ház, 1980 1989 867 8,9% 6. típus családi ház, 1990 2000 401 4,1% 7. típus családi ház, 2001 után 226 2,3% 8. típus társasház <9 lakással, 2000-ig 356 3,8% 9. típus társasház <9 lakással, 2001-től 9 0,1% 10. típus társasház >10 lakással, 1944 előtt 491 5,2% 11. típus társasház >10 lakással, 1944 2000 813 7,9% 12. típus társasház >10 lakással, blokkból 426 4,2% 13. típus társasházi panel, 1979 előtt 783 7,8% 14. típus társasházi panel, 1980-tól 435 4,5% 15. típus társasház <10 lakással, 2001-től 15 0,2% Nem besorolhatók 1 388 13,9% Összesen 9 907 100% Forrás: KSH: HKÉF A tipológia megkülönböztet családi és társasházakat, majd ezeket méretük és építésük idejének függvényében tovább osztja, társasházak esetében a panellakásokból álló házakat külön kategóriának tekinti, így összesen 15 típust különböztet meg. A HKÉF összesen 9907 elemet tartalmazó mintavétellel készült, ahol a nem besorolható háztartások aránya magas, 14 százalék volt. Látható, hogy két épülettípus számossága rendkívül alacsonynak adódott, így a 9., illetve a 15. épülettípus esetében a mintavétel nem tekinthető reprezentatívnak. 80

27. TÁBLÁZAT: AZ EGYES ÉPÜLETTÍPUSOKBAN HASZNÁLT FŰTÉSMÓDOZATOK MEGOSZLÁSA Fűtésmódozatok Épülettípus távfűtés vagy egy épület több lakását fűtő kazán gázzal működő, egy lakást fűtő készülék ebből: csak gázt használ (másodlagos fűtési mód nincs) nem csak gázt használ (másodlagos fűtési mód van) villannyal működő, egy lakást fűtő készülék folyékony vagy szilárd tüzelőanyaggal működő, egy lakást fűtő készülék alternatív erőforrással működő, egy lakást fűtő készülék egyedi helyiségfűtés gázzal ebből: csak gázt használ (másodlagos fűtési mód nincs) nem csak gázt használ (másodlagos fűtési mód van) egyedi helyiségfűtés villannyal egyedi helyiségfűtés szilárd tüzelőanyaggal egyedi helyiségfűtés alternatív erőforrással Családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 1% 15% 83% 17% 1% 5% 34% 74% 26% 2% 43% 0% Családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 2% 32% 75% 25% 11% 0% 28% 67% 33% 0% 26% 1% Családi ház,<80 m 2, 1944 1979 1% 29% 81% 19% 7% 0% 30% 77% 23% 1% 33% 0% Családi ház, >80 m 2, 1944 1979 1% 43% 65% 35% 0% 16% 0% 25% 61% 39% 0% 14% 0% Családi ház, 1980 1989 1% 52% 56% 44% 0% 24% 0% 14% 68% 32% 9% Családi ház, 1990 2000 2% 57% 73% 27% 16% 0% 12% 69% 31% 13% Családi ház, 2001 után 59% 74% 26% 14% 10% 63% 37% 17% Társasház< 9 lakással, 2000-ig 11% 34% 99% 1% 0% 1% 0% 40% 92% 8% 2% 11% Társasház <9 lakással, 2001-től 90% 100% 0% 10% 100% 0% Társasház >10 lakással, 1944 előtt 9% 32% 100% 0% 0% 54% 99% 1% 4% 1% 0% Társasház >10 lakással, 1944 2000 34% 20% 99% 1% 0% 0% 43% 99% 1% 2% 1% Társasház >10 lakással, blokkból 64% 9% 96% 4% 0% 24% 99% 1% 1% 1% Társasházi panel,1979 előtt 93% 3% 100% 0% 4% 100% 0% 0% Társasházi panel, 1980-tól 94% 3% 100% 0% 2% 100% 0% 0% Társasház >10 lakással, 2001-től 35% 37% 100% 0% 28% 100% 0% Átlag 21% 31% 74% 26% 0% 9% 0% 25% 81% 19% 1% 12% 0% Forrás: KSH: HKÉF 81

A felmérésből kiderül, hogy hazánkban a háztartások legnagyobb arányban (közel 21 százalék) 1944 és 1979 között épült, 80 m 2 -nél nagyobb alapterületű családi házban laknak. Panellakásban összesen a háztartások 13,3 százaléka él. 2001 után épült társasházban viszont e felmérés szerint mindössze a háztartások 0,3 százaléka él. Az adatbázis szerint 2010-ben az háztartások 21 százalékában működött távfűtés, illetve egy épület több lakását fűtő kazán. A távfűtés elsősorban a panellakásokra jellemző, ahol aránya 93 94 százalék, családi házakban viszont csak marginális súllyal van jelen (0 2 százalék). Az épületek 56 százalékában elsődleges fűtésre gázt használtak (kisebb részben másodlagos tüzelőanyagként fát). Az elsődleges tüzelőként szilárd (és folyékony) tüzelőanyagot használó háztartások aránya 2010-ben 21 százalék volt. Kimutatható, hogy az emelkedő földgázárak következtében a szilárd tüzelőanyag használata növekszik, 2013-ban vélhetően meghaladja a 2010-ben tapasztalt értéket. A villamos fűtés részaránya gyakorlatilag elhanyagolható (1 százalék). A felmérés szerint 2010-ben azon háztartások éves átlagos gázfogyasztása, amelyek csak földgázt használtak, 1515 m 3 /év volt, ami havi szinten körülbelül 16 400 forint kiadást vont maga után. A felmérés szerint a lakások alapterületének átlaga pedig 80 m 2 volt. 82

28. TÁBLÁZAT: HÁZTARTÁSOK GÁZFOGYASZTÁSRA FORDÍTOTT HAVI KIADÁSA ÉS ÉVES GÁZFOGYASZTÁSA Épülettípus ÉPÜLETTÍPUSONKÉNT Gázfogyasztás egy átlagos hónapban a kifejezetten gázzal fűtőknél (Ft/hó) Számított gázfogyasztás (m 3 /év) 20 A lakás alapterülete (m 2 ) 1. típus Családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 13 415 Ft 1 238 60 2. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 19 137 Ft 1 767 101 3. típus Családi ház,<80 m 2, 1944 1979 15 902 Ft 1 468 63 4. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 1979 17 896 Ft 1 652 102 5. típus Családi ház, 1980 1989 19 998 Ft 1 846 109 6. típus Családi ház, 1990 2000 22 086 Ft 2 039 114 7. típus Családi ház, 2001 után 18 473 Ft 1 705 106 8. típus Társasház< 9 lakással, 2000-ig 13 456 Ft 1 242 64 9. típus Társasház <9 lakással, 2001-től 19 844 Ft 1 832 73 10. típus Társasház >10 lakással, 1944 előtt 11 040 Ft 1 019 57 11. típus Társasház >10 lakással, 1944 2000 12 526 Ft 1 156 55 12. típus Társasház >10 lakással, blokkból 12 193 Ft 1 126 55 13. típus Társasházi panel,1979 előtt 12 573 Ft 1 161 53 14. típus Társasházi panel, 1980-tól 12 202 Ft 1 126 56 15. típus Társasház >10 lakással, 2001-től 10 858 Ft 1 002 62 Átlagosan 16 407 Ft 1 515 80 Forrás: KSH: HKÉF Az egyes épülettípusok energiahatékonyságát, illetve energiahatékonysági potenciálját illetően iránymutató lehet azok gázfogyasztása, azonban a belmagasság ismerete nélkül, az átlagos alapterületüket számításba véve csak óvatos megállapításokat tehetünk. A gázfogyasztás, így az erre fordított kiadás értéke az 1980 1989, valamint az 1990 2000 között épült családi házakban volt a legmagasabb, ami viszont jelentős részben magyarázható ezen épületeknek a magas alapterületével (109 114 m 2 ). A legalacsonyabb gázfogyasztás pedig az 1944 előtt épült több mint 10 lakásos társasházakban, illetve a 2001- et követően épített, kevesebb mint 10 lakásból álló társasházakban volt. Viszont ezekben az épületekben a lakások alapterülete az előzőeknél jelentősebb alacsonyabbnak adódott (57 80 m 2 ). A gázfogyasztásról pontosabb, ugyanakkor korántsem adekvát képet ad a fajlagos (alapterület-egységre eső) gázfogyasztás értéke. Feltételezhető, hogy azoknak az 20 130 Ft/m 3 -es áron számolva 83

épületeknek magasabb az energiahatékonysága, amelyeknek kisebb a fajlagos gázfogyasztása. A gázfogyasztást ugyanakkor más tényezők is befolyásolhatják. Ezek közé tartozik az épület kifűtöttsége, az ott lakók életvitele stb. 29. TÁBLÁZAT: FAJLAGOS GÁZFOGYASZTÁS ÉRTÉKE AZ EGYES ÉPÜLETTÍPUSOKBAN Épülettípus Fajlagos gázfogyasztás (m 3 /év/m 2 ) 1. típus Családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 20,6 2. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 17,5 3. típus Családi ház,<80 m 2, 1944 1979 23,3 4. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 1979 16,2 5. típus Családi ház, 1980 1989 16,9 6. típus Családi ház, 1990 2000 17,9 7. típus Családi ház, 2001 után 16,1 8. típus Társasház< 9 lakással, 2000-ig 19,4 9. típus Társasház <9 lakással, 2001-től 25,1 10. típus Társasház >10 lakással, 1944 előtt 17,9 11. típus Társasház >10 lakással, 1944 2000 21,0 12. típus Társasház >10 lakással, blokkból 20,5 13. típus Társasházi panel,1979 előtt 21,9 14. típus Társasházi panel, 1980-tól 20,1 15. típus Társasház >10 lakással, 2001-től 16,2 Átlagosan 19* Az energiahatékonysági irányelv honosításának várható nemzetgazdasági hatásai Magyarországnak 2020-ig összesen 41,6 PJ új energiamegtakarítást szükséges elérnie. Mivel a beruházások döntő részét teszik ki az épületenergetikai beruházások (valamint a hőhasznosítás javítását célzó technológiai fejlesztések), továbbá a villamosenergia-termelés számottevő része is földgázalapon történik, így feltételezve, hogy a megtakarított energia földgáz égetésével lett előállítva, közelítő becslés adható az intézkedések révén megtakarított földgáz mennyiségére vonatkozóan. A 2020-as évben összesen 1,2 milliárd köbméternyi földgáz energiatartalmával egyenértékű energiamennyiség lesz megtakarítható, 84

ami a 2012. évi magyar földgázimport 21 15 százaléka. Ez a jelenlegi földgázárak mellett 22 közel 100 milliárd forint kiadástól kíméli meg az országot. Az irányelv alapján 2014 2020 között 2495 Mrd Ft beruházás valósul meg. Az ismertetett arányoknak megfelelően 2014 és 2020 között a lakossági és kisvállalati szegmensben 1372 milliárd forint, az állami és önkormányzati szektorban 624 milliárd forint, a nagyvállalati szegmensben 499 milliárd forintnyi beruházás jön létre. Az energiahatékonysági beruházások főleg az építőipari beruházások jelentős munkahelyteremtő potenciállal rendelkeznek. A beruházások munkahelyteremtő képességének meghatározása érdekében éltünk néhány feltételezéssel: 1 millió forintnyi beruházás eredményeként 170 munkaóra jön létre az építőiparban. 23 Feltételezzük, hogy az időjárási viszonyok következtében az építőiparban évente átlagosan 10 hónap munkavégzés lehetséges. Egységnyi beruházási költség hatására az épület-energiahatékonysági és az ipari energiahatékonysági projektek során azonos számú munkaóra jön létre. 2014 és 2020 között közel 2500 milliárd forint értékű beruházás valósul meg, ami 7 év alatt összesen 250.000 munkaév létrehozását eredményezi. Tehát az energiahatékonysági beruházások 2014 és 2020 között évente átlagosan 35-36 ezer fő foglalkoztatását biztosítják. * A lakások alapterületével súlyozott átlagfogyasztás. A fajlagos gázfogyasztás értékek alapján megállapítható (29. táblázat), hogy a 80 m 2 -nél nagyobb alapterületű családi házak az átlagosnál energiahatékonyabbnak bizonyultak, míg a kisebb területűek kevésbé energiahatékonynak. A legenergiahatékonyabb épülettípusnak a 2001 után épült családi házak, illetve a 2001 után épült, több mint 10 lakásból álló társasházak bizonyultak. A panelépületek fajlagos gázfogyasztása jelentősen az átlag fölött alakult (hozzátéve, hogy ráadásul ezen lakások belmagassága kimondottan alacsonynak számít). Ugyanakkor kiemelendő, hogy a panellakásoknak mindössze 5 7 százaléka gázfűtéses, a többi távfűtésű, így bár az eltérő fűtésmódú panelépületek energetikai sajátságai közel megegyeznek, statisztikailag a gázfűtéses panelépületek túl kis mintát jelentenek ahhoz, hogy a panelépületek állományát adekvát módon jellemezzék. 21 34 MJ/m 3 földgáz fűtőértékkel számolva. 22 350 USD/1000 m 3 -es földgázár; 255 Ft/USD árfolyam. 23 Dr. Habuda Judit, Cserneczky Tamás, Saád Tamás: KÉK Program Várható hatások a nemzetgazdaság szintjén, 2010. 85

30. TÁBLÁZAT: ÉPÜLETTÍPUSOK ÁLLAG SZERINTI BESOROLÁSA Épület állaga Épülettípus kiváló (frissen épített, felújított) jó kielégítő leromlott állapotú Összesen 1. típus Családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 4,3% 24,9% 48,2% 22,5% 100% 2. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 8,9% 49,6% 34,2% 7,4% 100% 3. típus Családi ház,<80 m 2, 1944 1979 5,1% 50,3% 34,2% 10,4% 100% 4. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 1979 13,2% 66,4% 18,0% 2,4% 100% 5. típus Családi ház, 1980 1989 21,6% 65,6% 11,9% 0,9% 100% 6. típus Családi ház, 1990 2000 39,2% 50,6% 8,3% 1,9% 100% 7. típus Családi ház, 2001 után 54,2% 32,4% 12,5% 1,0% 100% 8. típus Társasház< 9 lakással, 2000-ig 6,5% 47,6% 36,3% 9,7% 100% 9. típus Társasház <9 lakással, 2001-től 59,1% 40,9% 100% 10. típus Társasház >10 lakással, 1944 előtt 5,2% 29,3% 50,1% 15,3% 100% 11. típus Társasház >10 lakással, 1944 2000 9,7% 68,0% 20,9% 1,4% 100% 12. típus Társasház >10 lakással, blokkból 6,6% 68,3% 23,3% 1,8% 100% 13. típus Társasházi panel,1979 előtt 11,3% 65,9% 22,1% 0,8% 100% 14. típus Társasházi panel, 1980-tól 9,4% 73,5% 16,2% 0,8% 100% 15. típus Társasház >10 lakással, 2001-től 59,4% 40,6% 100% Összesen 13,4% 57,9% 24,0% 4,8% 100% Forrás: KSH: HKÉF Átlagosan (saját bevallása szerint) a háztartások 13,4 százaléka kiváló, 57,9 százaléka jó, 24 százaléka kielégítő, 4,8 százaléka pedig leromlott állapotú épületben lakik. A táblázat adataiból azt látjuk, hogy az új építésű (2001 után épített) épületeket a megkérdezettek 54 59 százaléka kiváló állagúnak minősítette, a panellakások esetében ugyanez az érték 9,4 11,3 százalék, ami kismértékben az átlag alatt marad. Kimondottan alacsony, 4 7 százalék a kiváló minőségű épületek aránya az 1979 előtt épített, 80 m 2 -nél kisebb alapterületű családi házak, az 1944 előtt épített, 10-nél több lakásos társasházak, illetve a 2000 előtt épített, 9- nél kevesebb lakásos és a blokk társasházak körében. Az épületek állaga és energiahatékonysága (energetikai felújításra való rászorultsága) között vélhetően pozitív, azaz a fajlagos gázfogyasztási értékek és az épületállag kiválósága között negatív korrelációs kapcsolat van. Tanulmányunkban energetikailag felújítandó épületnek azt az épülettípust tekintjük, amelynek állaga nem kiváló. 86

17. ÁBRA: A FA JLAG OS GÁ ZFOGYA SZTÁ S ÉS A NEM KI VÁLÓ Á LLAGÚ ÉPÜ LETEK ARÁNYA KÖZTI KAP CSOLAT 15 140% 120% 1 2 14 100% 80% 3 13 12 60% 40% 20% 0% 4 5 a fajlagos gázfogyasztás átlaghoz viszonyított értéke nem kiváló épületek részaránya 11 6 10 7 9 8 Forrás: KSH: HKÉF Az 16. ábrán a különböző épülettípusokban tapasztalt fajlagos gázfogyasztás átlaghoz viszonyított értékét és a nem kiváló állagú épületek arányát tüntettük fel. A grafikus ábrázolás nagymértékben igazolja a két említett paraméter szoros pozitív korrelációjára vonatkozó feltételezésünket. A két, energiahatékonyságot jellemző mutató közötti különbség egyedül a 9. épülettípus esetében kiugróan nagy, azonban, mint említettük, ezen épülettípus gyakorisága a mintában rendkívül alacsony volt (9 a 9907-ből), ily módon a 9. épülettípusra vonatkozóan a felmérés nem reprezentatív, és bizonyosan téves eredményekre utal. 87

31. TÁBLÁZAT: A HÁZTARTÁSTAGOK CSOPORTOSÍTÁSA A HÁZTARTÁS TAGJAINAK GAZDASÁGI AKTIVITÁSA SZERINT (MEGOSZLÁS ÉPÜLETTÍPUSONKÉNT) A háztartások csoportosítása a ht. tagok gazdasági aktivitása szerint Épülettípus Aktív háztartások Nyugdíjasháztartások Egyéb, nem aktív háztartások Összesen 1. típus Családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 35,20% 47,00% 17,80% 100,00% 2. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 előtt 52,70% 37,10% 10,20% 100,00% 3. típus Családi ház,<80 m 2, 1944 1979 41,50% 46,10% 12,50% 100,00% 4. típus Családi ház, >80 m 2, 1944 1979 60,90% 34,00% 5,10% 100,00% 5. típus Családi ház, 1980 1989 80,70% 13,20% 6,10% 100,00% 6. típus Családi ház, 1990 2000 86,00% 7,20% 6,80% 100,00% 7. típus Családi ház, 2001 után 84,50% 4,90% 10,60% 100,00% 8. típus Társasház< 9 lakással, 2000-ig 56,00% 33,70% 10,20% 100,00% 9. típus Társasház <9 lakással, 2001-től 78,70% 11,00% 10,30% 100,00% 10. típus Társasház >10 lakással, 1944 előtt 53,80% 34,10% 12,10% 100,00% 11. típus Társasház >10 lakással, 1944 2000 58,60% 34,30% 7,10% 100,00% 12. típus Társasház >10 lakással, blokkból 64,20% 27,70% 8,20% 100,00% 13. típus Társasházi panel,1979 előtt 61,50% 30,40% 8,10% 100,00% 14. típus Társasházi panel, 1980-tól 70,70% 19,90% 9,40% 100,00% 15. típus Társasház >10 lakással, 2001-től 87,50% 9,50% 3,00% 100,00% Összesen 61,40% 30,20% 8,40% 100,00% Forrás: KSH: HKÉF Épületenergetikai felújításra vélhetően elsősorban az aktív háztartások ösztönözhetőek, míg a gazdaságilag inaktív háztartások nem vagy sokkal kevésbé. A gazdaságilag aktívak aránya az energetikailag magas színvonalat képviselő, 2001 után épült családi és 10-nél több lakásból álló társasházakban a legmagasabb, míg az alacsonyabb energiahatékonyságú panellakásokban, valamint a 1944 és 2000 között épített, 10-nél több lakásos társasházakban jellemzően 61 71 százalék. Az aktív háztartások aránya az 1979 előtt épült, 80 m 2 -nél kisebb alapterületű családi házakban a legalacsonyabb. Az adatokból az a következtetés vonható le, hogy épületenergetikai programok az 1980 után épített panelépületek esetében lehetnek a hatékonyabbak, hiszen ezek esetében az energiahatékonyság növelésének szükségessége a háztartások viszonylag magas gazdasági aktivitásából fakadó jobb finanszírozási képességgel találkozik. A 1979 előtt épített panelépületekben, illetve az 1944 és 2000 között épült társasházakban élő háztartások esetében alacsony aktivitási arány adódott, így a korszerűsítések vélhetően csak magasabb 88

támogatási intenzitás mellett mozdíthatóak elő. A legalacsonyabb aktivitási rátával bíró, 1944 előtt épült családi házak esetében a háztartások várhatóan csak nagyon magas támogatási intenzitással lennének ösztönözhetők az energetikai beruházásokra, azonban ezen épületek életkorára és állapotára való tekintettel ezen beruházások racionalitása nem egyértelmű. A magyarországi átlagnál hatékonyabb és magasabb aktivitási rátájú, 1980 után épült családi házakban (jellemzően magasabb jövedelmű családok élnek itt) élő háztartások esetében amennyiben az épület-energiahatékonysági programokba bevonják őket alacsonyabb támogatási intenzitás is elegendően ösztönző lehet. 32. TÁBLÁZAT: HÁZTARTÁSOK RÉSZARÁNYA, AMELYEK MEGENGEDHETNEK MAGUKNAK ÉVI 1 HÉT NYARALÁST Háztartások részaránya, Épülettípus amelyek megengedhetnek maguknak évi 1 hét nyaralást 1. típus családi ház, 80 m 2 <, 1944 előtt 10,4% 2. típus családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 29,4% 3. típus családi ház, 80 m 2 <, 1945 1979 14,3% 4. típus családi ház, <80 m 2, 1944 1979 33,0% 5. típus családi ház, 1980 1989 38,7% 6. típus családi ház, 1990 2000 45,4% 7. típus családi ház, 2001 után 35,1% 8. típus társasház 9< lakással, 2000-ig 45,1% 9. típus társasház 9< lakással, 2001-től 71,7% 10. típus társasház 10> lakással, 1944 előtt 42,4% 11. típus társasház 10> lakással, 1944 2000 46,1% 12. típus társasház 10> lakással, blokkból 39,7% 13. típus társasházi panel, 1979 előtt 38,4% 14. típus társasházi panel, 1980-tól 46,2% 15. típus társasház 10> lakással, 2001-től 45,1% Átlagosan Forrás: KSH: HKÉF 35,2% Feltételezésünk szerint az épületenergetikai beruházásra való képességre és ösztönözhetőségre a háztartások nyaralási célú kiadásai alapján is következtethetünk. Az olyan épülettípusokban élő háztartások, amelyek megengedhetik maguknak, hogy évente legalább 1 hétre elmenjenek nyaralni, azok várhatóan nem magas támogatási intenzitás mellett is motiválhatóak épület-energiahatékonysági beruházásra, és képesek is annak 89

részleges finanszírozására. Amely háztartásoknak nincs lehetősége nyaralni, azoknak várhatóan a beruházási hajlandósága és képessége is alacsonyabb. A felmérés szerint a nem panellakásokból álló társasházak mindegyikében, az 1990 és 2000 között épült családi házakban, a társasházak gyakorlatilag mindegyikében, illetve az 1980 után épült panellakásokból álló társasházakban élő háztartások több mint 40 százaléka megengedheti magának, hogy évente több mint 1 hétre elmenjen nyaralni. Érdekes módon a nyaralási lehetőség a családi házakban élő lakosság körében alacsonynak mondható. Ez részben a vidéki családi házban, nehezebb anyagi körülmények között élő háztartások magas arányával magyarázható, a 2001 után épített családi házakban élő háztartások esetében pedig a hiteltörlesztés teheti ki a kiadások jelentős részét. Az előzőekben két paramétert is bemutattunk, amelyek az energiahatékonysági beruházások finanszírozására való képességet jellemzik. A 17. ábrán a két paramétert egymás mellett tüntettük fel. 18. ÁBRA: AZ A KTÍV ÉS A NYA RALÁ SI LE HETŐSÉGGE L BÍ RÓ HÁ ZTARTÁ SOK RÉSZA RÁNYA ÉPÜ LET TÍP U SONKÉ NT 12 13 14 15 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1 2 3 4 5 aktív háztartások részaránya Nyaralási lehetőséggel bíró háztartások részaránya 11 6 10 7 9 8 Forrás: KSH: HKÉF A grafikus ábrázolásból az látszik, hogy az aktív háztartások részaránya az egyes épülettípusokban, illetve a nyaralási lehetősséggel bíró háztartások épülettípusonkénti részaránya között magas, pozitív korreláció mutatkozik, így az előbbi objektív, illetve az utóbbi, inkább szubjektív indikátor is alkalmas lehet a beruházási képesség jellemzésére. 90

Összegzés Az előzőekben megvizsgáltuk az egyes épülettípusok részarányát, fűtésének módját, energiahatékonyságát, illetve a benne élő háztartások finanszírozási képességét. Ezek alapján következtetéseket vontunk le arra vonatkozóan, hogy mely épületek esetében indokolt az energetikai korszerűsítés, mely épülettípusokban élő háztartások számára lennének ezek a beruházások finanszírozhatóak. A finanszírozási források az épület-energiahatékonysági programok esetében is korlátozottak, így ezeknek a programoknak is koncentrált forrásallokációval kell rendelkeznie. Azaz meg kell találni azokat az épülettípusokat, amelyekben a legnagyobb energiamegtakarítás érhető el, a támogatási intenzitást pedig a benne élő háztartások finanszírozási képessége alapján érdemes meghatározni. 19. ÁBRA: AZ ÉPÜLET-ENERG IAHATÉ KONYSÁGI BERU HÁZÁSI PROG RAM OK FÓKU SZPONTJAINA K MEG HATÁROZÁ SA 1 15 140% 2 120% 14 100% 80% 60% 3 13 40% 4 12 20% 0% 5 adott épülettípusban élő háztartások részaránya fajlagos gázfogyasztás értéke aktív háztartások részaránya 11 6 10 7 9 8 Forrás: KSH: HKÉF Magyarországon a legtöbb háztartás 1944 és 1979 között épült családi házban (4. épülettípus) lakik. Ezeknek az épületeknek az energiahatékonysága jobb, mint a hazai átlag, ugyanakkor a benne élők finanszírozási képessége mérsékelt. Tekintettel az 91

épülettípus számosságára, az ilyen épületek korszerűsítése révén összességében jelentős mennyiségű energia lenne megtakarítható, ugyanakkor az épületek térbeli szétszórtsága, illetve sokszínűsége a tervezés és a kivitelezés során is magas költségeket eredményez. A mérsékelt finanszírozási képesség miatt a korszerűsítések ösztönzésére viszonylag magas támogatási intenzitás alkalmazására lehet szükség. A háztartások több mint 13 százaléka él panelépületben. Az ilyen épületek energiahatékonysága a hazai átlagérték közelében mozog, az itt élők finanszírozási képessége szintén az átlag közelében alakul. Kiemelendő, hogy a panelépületek átlagéletkora jelentősen elmarad a családi házakétól. A panelépületek egyértelműen alkalmasak arra, hogy az épület-energiahatékonysági programok fókuszában álljanak, hiszen nagy számban vannak jelen, ugyanakkor egy épületben jelentős mennyiségű lakás található (tömbökben vannak), illetve energiahatékonyságuk átlag alatti, így jelentős az energiamegtakarítási potenciáljuk. Mindezek pedig e fejlesztéseket költséghatékonnyá teszik. Nem beszélve arról, hogy a panelépületek felépítése és szerkezete rendkívül hasonló, így a korszerűsítések módja minimális egyedi tervezéssel, sablonszerűen történhet. Ezenkívül a panelépületek korszerűsítése hozzájárulhat a távfűtés versenyképesebbé tételéhez és a távhőleválások megelőzéséhez, ami pedig energiastratégiai szempontból bír nagy jelentőséggel. Az ilyen épületekben élő háztartások finanszírozási képessége átlagosnak mondható, így közepesen magas támogatási intenzitás is ösztönzőleg hathat. A háztartások közel 9 százaléka 1980 és 1989 között épített családi házban (5. épülettípus) lakik. Az ilyen épületek energiahatékonysága az átlagosnál lényegesen jobbnak mondható, az itt élők finanszírozási képessége pedig magasabb az átlagnál. Ezek az épületek hasonló adottságúak, mint a 4. épülettípusba tartozók (lásd előbb), azzal a különbséggel, hogy az 5. épülettípusban élő háztartások finanszírozási képessége magas. Az előbbiekből arra lehet következtetni, hogy kisebb támogatási intenzitás is elegendő lehet az energiahatékonysági beruházások előmozdítására. Szintén jelentősnek mondható, közel 8 százalékot tesz ki az 1944 és 2000 között épült, 10-nél több lakásos társasházakban (11. épülettípus) élő háztartások aránya. Az ilyen épületek energiahatékonysága gyengének, az itt élők finanszírozási képessége pedig közel átlagosnak mondható. Levonható tehát a következtetés, hogy a 11. épülettípus alkalmas arra, hogy az épület-energiahatékonysági programok fókuszában álljon, illetve az energiahatékonysági beruházások közepesen magas támogatási intenzitás mellett is megvalósulhatnak. Lakossági villamosenergia-megtakarítási potenciál A lakossági villamosenergia-fogyasztás a fűtési célú energiaráfordítással ellentétben nem az épületek állagától és energiahatékonyságától függ, hanem a háztartások villamosenergiafogyasztó egységekkel (háztartási gépek, világítótestek) való ellátottsága, illetve ezen fogyasztóegységek áramfogyasztása (energiahatékonysága és mérete) határozza meg, 92

valamint a háztartásban élők száma és attitűdje is befolyásolja. Szembetűnő, hogy az áramfogyasztás a 2001 után épült, 10-nél több lakásos társasházban élő háztartásokban a legalacsonyabb (bár, mint említettük, ezen háztartásokra nem reprezentatív a felmérés). 33. TÁBLÁZAT: HÁZTARTÁSOK VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁSA AZ EGYES ÉPÜLETTÍPUSOKBAN Épülettipológia Villamosenergiafogyasztás (Ft/hó) Villamosenergiafogyasztás (kwh/év)* 1. típus családi ház, 80 m 2 <, 1944 előtt 8 276 Ft 2 310 2. típus családi ház, <80 m 2, 1944 előtt 11 579 Ft 3 231 3. típus családi ház, 80 m 2 <, 1945 79 9 739 Ft 2 718 4. típus családi ház, <80 m 2, 1944 79 11 955 Ft 3 336 5. típus családi ház, 1980 1989 13 881 Ft 3 874 6. típus családi ház, 1990 2000 13 923 Ft 3 885 7. típus családi ház, 2001 után 12 453 Ft 3 475 8. típus társasház 9< lakással, 2000-ig 8 738 Ft 2 439 9. típus társasház 9< lakással, 2001-től 7 708 Ft 2 151 10. típus 11. típus társasház 10> lakással, 1944 előtt társasház 10> lakással, 1944 2000 8 674 Ft 2 421 7 127 Ft 1 989 12. típus társasház 10> lakással, blokkból 7 627 Ft 2 128 13. típus társasházi panel, 1979 előtt 7 040 Ft 1 965 14. típus társasházi panel, 1980-tól 7 579 Ft 2 115 15. típus társasház 10> lakással, 2001- től 6 419 Ft 1 791 Átlag 10 189 Ft 2 843 Forrás: KSH:HKÉF * 43 Ft/kWh-s villamosenergia-árral számolva. Szintén az átlagosnál alacsonyabb a villamosenergia-fogyasztás valamennyi társasházban. A társasházi lakások alapterülete rendre kisebb, a bennük lakók száma pedig vélhetően alacsonyabb, mint a családi házaké, így vélhetően a használt háztartási gépek száma és mérete, illetve a világítótestek száma elmarad a családi házakétól. Kimondottan magas, jelentősen átlag fölötti áramfogyasztás a családi házakban tapasztalható, az előzőekben említett okokból kifolyólag. Fontos kiemelni, hogy ezen háztarások közül csak az 1990 után épült házakban élők közt magas a gazdaságilag aktívak részaránya. 93

A háztartások nagy háztartási gépeik cseréje révén elérhető energiamegtakarítási potenciálja A háztartások villamosenergia-fogyasztásában jelentős részarányt képviselnek a nagy háztartási gépek. A CECED Magyarország Háztartásigép-gyártó és -forgalmazó Érdekérvényesítő és -képviselő Egyesülés megbízásából a GfK Hungária Kft. 2009-ben és 2013-ban felmérést készített a lakosság nagyháztartásigép-állományáról. Elemzésünk során a CECED 2013-ban készült tanulmányának módszertanát követjük, és számításaink során a felmérés adatait alkalmazzuk. Módszertan A GfK felmérését 1800 háztartás kérdőíves megkérdezésével, reprezentatív módon végezte el 2012. november és 2013. január között. A felmérés nagy háztartási gép alatt a hűtőgépeket, a fagyasztókat, a mosógépeket, illetve az elektromos tűzhelyeket értette. Az átlagfogyasztás-értékek kiszámításakor a hűtők és fagyasztók esetében folyamatos üzemelést, mosógépek esetén heti 2 használatot, elektromos tűzhelyeknél pedig hétköznap 1 2 kw-os főzőlap 1 2 órás használatát, hét végén 3 főzőlap és sütő 1 2 órás használatát feltételezte. A gépállomány összesített energiafogyasztásának, illetve a gépcseréből eredő energiamegtakarításnak a meghatározásához szükséges számítások egyik fontos komponense, hogy a háztartások hány százalékában találhatóak meg az egyes készüléktípusok. A GfK Hungária Kft. 2013-as felmérése szerint a magyar háztartások 96 97 százaléka rendelkezik hűtőgéppel és mosógéppel, fagyasztó a háztartások 48, elektromos tűzhely 15 százalékában található. A tanulmány ezen adatsornak, illetve a háztartások számának ismeretében kiszámította a készülékek típusonkénti számosságát, valamint felmérte az egyes készüléktípusok kor szerinti eloszlását. A különböző életkorú készülékek száma és átlagfogyasztása alapján pedig becslést adott a készülékcseréből fakadó villamosenergia-megtakarítás értékére vonatkozóan. Hozzá kell tenni, a lakossági háztartási gépek cseréjének fő mozgatója elsősorban nem az energiamegtakarítás, hanem a készülékek elöregedése, amortizálódása, tönkremenetele. Ebből kifolyólag bizonyos mértékű készülékmegújulás automatikus, háztartásonként időben ciklikus. 94

A készülékcseréből eredő villamosenergia-megtakarítási potenciál meghatározása A CECED tanulmányához hasonlóan a 8 évnél idősebb készülékek újakra történő cseréjekor elérhető megtakarítás értékét vizsgáljuk. Az elemzés új hűtőnek a 2012-ben vásárolt A+ energetikai besorolású gépet tekintette. A 34. táblázatban a 8 évnél idősebb készülékek összes fogyasztását, ezek új készülékekre történő cseréje során bekövetkező energia- és költségmegtakarítást, a készülékcsere összköltségét és becsült megtérülési idejét mutatjuk be. 34. TÁBLÁZAT: A 8 ÉVNÉL MAGASABB ÉLETKORÚ NAGY HÁZTARTÁSI GÉPEK CSERÉJE RÉVÉN ELÉRHETŐ MEGTAKARÍTÁS 8 évnél A készülékcsere A készülékcsere A készülékcsere Elérthető idősebb készülékek során elérhető villamosenergia- során elérhető villamosenergia- során elérhető villamosenergia- költségmegtakarítás (milliárd Ft/év) 24 részaránya megtakarítás megtakarítás megtakarítás (%) (%) (GWh/év) (TJ/év) Hűtőgép 43,7 874 3146 69 39,3 Fagyasztó 65,2 850 3060 74 38,2 Mosógép 42,9 241 868 56 10,9 Elektromos tűzhely 33,9 124 446 73 5,56 Összesen Forrás: CECED, Századvég-számítás 2089 7520 69 93,9 Megállapítható, hogy a 8 évnél idősebb nagy háztartási készülékek újakra történő cserélése révén összesen majdnem 2100 GWh, azaz 7560 TJ villamos energia takarítható meg évente, ami, összehasonításképpen, meghaladja a Dunamenti Erőmű 2012. évi nettó villamosenergia-termelését. A lakosság a lecsökkent energiafogyasztás következtében 45 Ft/kWh ár mellett 94 milliárd forintot spórolhatna meg évente. A 2100 GWh-s villamosenergia-megtakarítás virtuálisan egy 240 MW teljesítőképességű, egész évben folyamatosan üzemelő erőmű kiváltására lenne alkalmas. A legnagyobb mennyiségű villamos energia a hűtőgépek cseréjével takarítható meg. A 8 évnél idősebb hűtőgépek állományának teljes lecserélésekor 874 GWh-val (3146 TJ) csökkenne az éves energiafogyasztás. A fagyasztók állománya kimondottan idősnek mondható, közel kétharmaduk életkora meghaladja a 8 évet. Ezek újakra cserélésével évi 850 GWh (3060 TJ) energia takarítható meg, noha a háztartásoknak mindössze a 24 45 Ft/kWh-s villamosenergia-árral számolva. 95

48 százaléka rendelkezik vele. Mosógép, a hűtőgépekhez hasonlóan, szinte az összes háztartásban megtalálható. Ezek újakra cserélése révén 241 GWh-val (868 TJ) csökkenthető az éves villamosenergia-fogyasztás. Elektromos tűzhely mindössze a háztartások 15 százalékában található, a 8 évesnél idősebb gépek cseréjekor így is évi 124 GWh-t (446 TJ) meghaladó megtakarítás érhető el. Az energiamegtakarítást százalékosan kifejezve megállapíthatjuk, hogy a 8 évnél idősebb nagy háztartási gépek újakra való cserélése révén átlagosan 69 százalékkal csökkenthető a készülékek áramfogyasztása. 35. TÁBLÁZAT: AZ EGYES NAGY HÁZTARTÁSI GÉPEK MEGTÉRÜLÉSE Átlagos beszerzési ár (Ft/db) Összköltség (Mrd Ft) Megtérülési idő (év) Hűtőgép 80 000* 143 3,6 Fagyasztó 70 000* 95 2,5 Mosógép 80 000* 136 12,5 Elektromos tűzhely 80 000* 17 3,1 Összesen 391 Forrás: CECED, Századvég-számítás * A+ energiaosztályú készülék átlagos kiskereskedelmi ára. A 8 évnél magasabb életkorú nagy háztartási gépek új, energiatakarékos készülékekre való cserélése a hűtőgépek, a fagyasztók és az elektromos tűzhelyek esetében is rövid idő (2 3 év) alatt megtérülő beruházás lehet. Mosógépek esetében pedig, bár az új készülékeknek lényegesen kisebb a fogyasztása, a kisebb üzemidőből következően a megtérülés a 12 évet is meghaladhatja, 25 ugyanakkor a gépcsere számos egyéb, nem feltétlenül energetikai előnnyel is jár (jobb minőségű mosás, csendesebb, többletfunkciók). A teljes 8 évnél idősebb nagyháztartásigép-állomány lecserélése összesen körülbelül 380 400 milliárd forintba kerülne. Tekintettel az alacsony megtérülési időre, az épületenergetikai korszerűsítéseknél jóval alacsonyabb beruházási költségekre, valamint a készülékek ciklikus, gyakran élettartamukhoz igazodó, közel automatikus lecserélésére, az a következtetés vonható le, hogy a nagyháztartásigép-cseréje érdekében nem szükséges magas keretű és támogatási intenzitású programokat indítani. A készülékek cseréje e nélkül is végbemegy, a támogatás ezt a folyamatot gyorsítaná fel. A pénzügyi támogatás helyett a nagy háztartási gépek cseréjét költséghatékony módon ösztönözné a megfelelő, energiatakarékosságra vonatkozó 25 A hosszú megtérülési idő részben abból ered, hogy a CECED tanulmányában mindössze heti 2 mosást, azaz rövid üzemidőt feltételez. 96

szemléletformálás. A Magyary Programhoz kapcsolódó Energia- és Klímatudatossági Szemléletformálási Cselekvési Terv célkitűzése között szerepel többek közt a lakosság energiatudatosságának a növelése. A hazai háztartások világítási célú energiafelhasználása és az előre jelzett megtakarítási potenciál Az Európai Unióban a világítás energiaigénye a lakossági villamosenergia-felhasználásnak akár a 20 százalékát is kiteheti, így belátható, hogy jelentős energia- és költségmegtakarítás érhető el a világítási rendszerek energiahatékonyságának növelése, illetve szabályozhatóságának javítása révén. Elemzésünkben a világítótestek cseréje révén elérhető energiamegtakarítási potenciált vizsgáljuk, mivel ehhez rendelkezésünkre áll megfelelő adatbázis, illetve előrejelzés. A világításszabályozás segítségével történő megtakarítást, annak pontatlan becsülhetősége miatt, tanulmányunkban nem tárgyaljuk. A világítási technológiák összehasonítása Az energiamegtakarítási potenciál becslésének kiindulópontjaként a Központi Statisztikai Hivatal és az Energia Központ Nonprofit Kft. 2008-ban készült felmérését alkalmazzuk. A 2013-as állapotot az European Lamp Companies Federation által közzétett értékesítési adatokból, illetve a világítótestek életkora alapján közelítettük, 2020-ra vonatkozóan pedig a jelenlegi piaci folyamatok előrevetítéséből, valamint a korszerű világítótestek várható árcsökkenése alapján adtunk prognózist. A megtakarítási potenciál kiszámítása érdekében első lépésben a hagyományos izzók helyettesítésére alkalmas világítótestek üzemeltetése során elérhető energiahatékonyságnövekedést, illetve az új világítótestek átlagos árait hasonlítottuk össze. Termékkör NÖVEKEDÉS, ILLETVE AZ EGYES ESZKÖZÖK ÁRA 97 36. TÁBLÁZAT: A MODERN VILÁGÍTÓESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA RÉVÉN ELÉRHETŐ ENERGIAHATÉKONYSÁG- Energiahatékonyságnövekedés Árszint (Ft) Energiatakarékos halogének 20 25% 150 800 Kompakt fénycsövek 75 80% 400 2500 LED-ek 80 90% 1000 20 000 Forrás: Századvég-adatgyűjtés Az energiatakarékos halogén izzók energiahatékonysága átlagosan 20 25, a kompakt fénycsöveké 75 80, a LED-izzóké pedig 80 90 százalékkal magasabb, mint a hagyományos izzóké. Ugyanakkor a hatékonyság javulásával a világítótestek ára is együtt változik. Az egyszerű hagyományos izzókat (10 W-nál nagyobb teljesítményűt már tilos forgalmazni) a kivonásuk előtt átlagosan 60 80 forintért lehetett megvásárolni. Ezzel szemben a halogén izzók ára 150 800, a kompakt fénycsöveké 400 2500, a LED-eké pedig 1000 20 000 forint.

A beszerzési költségek és az elérhető energiahatékonyság növekedése alapján kiszámítható az időegységre vonatkoztatott energia- és költségmegtakarítás értéke (lásd később), azonban a beruházás megtérülése, gazdaságossága szempontjából az egyes típusok életkora is döntő befolyással bír. A gyártók adatai szerint a hagyományos izzók átlagos élettartama 1 év, a halogén izzóké 2, a kompakt fénycsöveké 5 12 év, míg a LED-eké 10 25 év. Hozzá kell tennünk, hogy a kompakt fénycsövek esetében a gyakori kapcsolgatás jelentősen csökkenti az élettartamot, míg a LED-ek minősége erősen ingadozó, a magas élettartamuk pedig a technológia fiatal életkora miatt nem igazolható. A háztartások világítási célú energiafelhasználása 2008-ban, 2013-ban és 2020-ban 2008-ban a háztartásokban használt világítótestek közel kétharmadát adták a hagyományos izzók, negyedét a kompakt fénycsövek, míg a halogén- és a LED-technológia aránya együttesen 10 százalék volt. 2013-ra a világítótestek részaránya érezhetően, de nem kiugró mértékben változott. Ebben döntő szerepe volt az Európai Bizottság 244/2009/EK rendeletének, amely 2009. január 1-jétől fokozatosan betiltotta az izzószálas és más, magas energiaigényű világítótestek forgalmazását (hatékonysági követelményt írt elő, nem a konkrét technológiát tiltotta be). 2012. szeptember 1-jétől pedig nem lehet forgalmazni 10 W-nál nagyobb teljesítményű hagyományos izzót (kivéve egyes speciális felhasználási területeket). 2013-ban a becslések szerint a hagyományos izzók részaránya már csak 40 százalék, a halogén izzóké eléri a 25 százalékot, a kompakt fénycsöveké 5 százalékkal nő 2008-hoz képest, a LED-technológia részaránya azonban továbbra is alacsony, mindössze 5 százalék körül alakul. Az előrejelzések szerint 2020-ra a hagyományos izzók szinte teljesen el fognak tűnni, míg a világítótestek fele LED lesz. A halogén izzók részaránya 2013-hoz képest nem fog változni, a kompakt fénycsöveké kismértékben csökken. A LED-ek várható előretörésében fontos szerepe lesz a technológia jövőbeli feltételezett jelentős árcsökkenésének, illetve az uniós szabályozásnak, amely szerint 2016. szeptember 1-jétől az összes háztartási izzónak legalább a B energiaosztály kritériumait teljesítenie kell. A lakosság világítási célú villamosenergia-felhasználása 2008-ban 8028 TJ/év volt. 2013-ra ez az érték várhatóan 7308 TJ-ra csökken, amely 9 százalékkal alacsonyabb, mint a 2008-ban tapasztalt érték. Az előrejelzések szerint 2020-ban mindössze évi 3672 TJ energiát fognak a háztartások világításra felhasználni, ami 2013-hoz képest 50 százalékos megtakarítást jelent. Tekintettel arra, hogy ha a világítási szokások érdemi változásával nem számolunk vagyis továbbra is az átlagos napi háromórás felhasználást vesszük alapul, a felhasznált energia és a világítási berendezések beépített összteljesítménye is felére csökken, a jelenlegi mintegy 2000 MW-ról 1000 MW-ra. Feltételezve, hogy a világítóeszközök mintegy 25 30 százalékát használják egyidejűleg télen sötétedés után, így a jellemzően decemberi, hétköznap 98

délutáni, kora esti országos villamosenergia-csúcsigény mintegy 250 300 MW-tal csökkenhet. 37. TÁBLÁZAT: A HÁZTARTÁSOK ÖSSZES VILÁGÍTÁSI CÉLÚ ENERGIAFOGYASZTÁSA VILÁGÍTÓTEST-TÍPUSONKÉNT 2008-BAN (SZÁMÍTOTT), 2013-BAN (BECSÜLT) ÉS 2020-BAN (ELŐRE JELZETT) 2008 Részarány Felhasznált energia/év Felhasznált energia/év Villamos energia ára/év* % TWh TJ Mrd forint Hagyományos technológia 65 1,78 6 408 80,3 Kompaktfénycső-technológia 25 0,30 1 080 13,5 Halogéntechnológia 6 0,14 LED-technológia 4 0,01 Összesen 100 2,23 504 36 8 028 6,3 0,5 100,5 2013 Részarány Felhasznált energia/év Felhasznált energia/év Villamos energia ára/év* % TWh TJ Mrd forint Hagyományos technológia 40 1,09 3 924 49,2 Kompaktfénycső-technológia 30 0,37 1 332 16,7 Halogéntechnológia 25 0,55 1 980 24,6 LED-technológia 5 0,01 36 0,6 Összesen 100 2,03 7 308 91,2 2020 Részarány Felhasznált energia/év Felhasznált energia/év Villamos energia ára/év* % TWh TJ Mrd forint Hagyományos technológia 5 0,14 504 6,2 Kompaktfénycső-technológia 20 0,25 900 11,1 Halogéntechnológia 25 0,50 1 800 22,7 LED-technológia 50 0,14 504 6,2 Összesen 100 1,02 Forrás: Energia Központ Nonprofit Kft., Századvég-számítás * A 2013. január 1-jén érvényes 45 Ft/kWh-s villamosenergia-árral számolva 3 672 46,1 99

Középület-állomány A középület-állomány felmérése jelen tanulmány írásával egyidejűleg zajlik. Tájékoztatásul közöljük a CEU 2005-ben készült tanulmányának adatait, az épületállomány összetétele vélelmezhetően azonos maradt. 2005-ben 31 600 középület volt az országban. Az oktatási célú épületek száma meghaladta a 13 400-ot, a közigazgatási épületek száma 5400, az egészségügyi és a kulturális épületek száma közelítőleg 5000-5000, míg a szociális épületeké kicsivel több mint 2700 volt. A közigazgatási épületek felújítását az irányelv kiemelten kezeli, az 5. cikk ételmében a tagállamoknak a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületének 3 százalékát évente fel kell újítanunk. 100

38. TÁBLÁZAT: A HAZAI KÖZÉPÜLETEK SZÁMA ÉS ALAPTERÜLETE (2005) Épülettípus Épületek száma Alapterület (m 2 ) Oktatási épületek 13 409 Bölcsődék 4 450 Óvodák 513 501 Általános iskolák 6 072 Szakközépiskolák 523 Középiskolák 1 001 Alapfokú művészeti iskolák 164 Speciális iskolák 250 Oktatási intézmények speciális épületei 150 1 365 Egyetemek 286 5 500 Egészségügy 5 005 Épületek fekvő betegeknek 841 Szanatórium, kórház és otthon gyógyíthatatlan betegek számára 40 4 799 Orvosi rendelők 2 723 Mentőállomások 265 659 Egészségügyi központok 1 136 4 799 Közigazgatási hivatal épületei 5 403 Polgármesteri és kerületi jegyzői iroda 2 987 Kis közigazgatási épületek: 521 Közigazgatás 1 665 Nagy közigazgatási épületek: Kereskedelmi épületek 751 2 794 Szociális épületek 2 732 Idősek számára szolgáltatásokat nyújtó többfunkciós épületek Idős emberek ideiglenes elszállásolása Hajléktalanok ideiglenes elszállásolása 1 725 400 104 Árvaház 458 Egyéb szociális 49 Kulturális épületek 5 021 Kulturális központok 2 977 Könyvtárak és raktárhelyiségek 753 Múzeumok 683 Mozik 171 Többfunkciós kulturális és sportlétesítmények 211 Egyéb kulturális 226 ÖSSZESEN 31 572 Forrás: Prof. Ürge-Vorsatz, Novikova, Korytarova 1 329 679 101

A közlekedésben elérhető energiamegtakarítási potenciál Magyarországon A Nemzeti Energiastratégia 2030 szerint a közlekedés energiafogyasztásának és környezeti terhelésének csökkentésére számos lehetőség kínálkozik: 1. A mobilitási igények csökkentése, ami magába foglalja a közlekedési igények csökkentését és a megteendő távolságok rövidítését is. Ebben fontos szerepe lehet az infokommunikációs technológiák és digitális szolgáltatások terjedésének, illetve a fenntartható szemlélet felé való elmozdulásnak. 2. Hatékonyabb közlekedési módokra való áttérés: ez egyrészt a vasúti teherszállítás és személyközlekedés részarányának növelése révén valósítható meg, másrészt a közösségi közlekedés arányának növelése is jelentős megtakarítást tesz lehetővé. 3. A jelenlegi kapacitások jobb kihasználása, optimalizálás: ennek része a menetrendek összehangolása, az üresjáratok csökkentése, illetve a közlekedésirányítás optimalizálása intelligens rendszerek, illetve a mobilitás és a flották tervezése révén. 4. Fiskális eszközök: a környezetet kevésbé terhelő megoldások versenyképesebbé tétele pénzügyi eszközök segítségével. 5. Járműfejlesztés, alternatív technológiák: Jelentős fajlagos energiamegtakarítás érhető el a belső égésű motorok hatékonyságának növelése, illetve a hibrid járművek terjedése révén. A járműpark átalakulása azonban a stratégia szerint összességében nem fog energiamegtakarítást eredményezni, mivel az 1000 főre jutó gépkocsiállomány jelentősen növekedni fog. A stratégia az állam szerepét elsősorban a közösségi közlekedés fejlesztésében látja. A fent megnevezett 1 4. lépés szervezéssel, a szabályozás átalakítása, illetve ösztönző rendszerek kialakítása révén valósulhat meg. A közlekedési energiafelhasználás csökkentése érdekében alkalmazásuk mindenképpen szükséges. Viszont e lépések eredményességét nehéz megítélni. Az irányelv elvben nem zárja ki ezek alkalmazását és az eredmények elszámolását, ez viszont nehézkes és a tagállam számára bizonytalan. 2012-ben az Országgyűlés nemet mondott a belváros autómentesítését megcélzó fővárosi dugódíj bevezetésére, viszont 2013. július 1-jétől elindult a használatarányos elektronikus útdíjrendszer. Az e-útdíj a fuvarozókat szállításuk optimalizálására ösztönözheti, illetve csökkentheti a hazánkon keresztülhaladó tranzitforgalmat. Emellett a közútival szemben növelheti a magasabb energiahatékonyságú vasúti szállítás versenyképességét. A rendszer bevezetése hosszabb távon éreztetheti a hatását, másfél év múlva érdemes lehet értékelni a változásokat és felülvizsgálni a szabályozást. A közlekedés energiahatékonyságának növelésére az uniós szinten már létező sztenderdek, illetve ezek szigorítása, a Clean Transport irányelvtervezet, valamint adókedvezmények és állami támogatások szolgálnak. 102

Az autóiparban már bevezették a szén-dioxid-kibocsátásra, illetve energiafogyasztásra vonatkozó sztenderdeket, amelyek az irányelv 7. cikkétől eltérő eszközzel kényszerítik ki a gépjárművek energiahatékonyságának növelését. Mivel a szigorításokat uniós szinten bevezették, így az energiahatékonyságra és kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célkitűzések teljesítése érdekében nincsen szükség (kivéve, ha a tagállami egyéni körülmények indokolják) addicionális intézkedésekre. Az unió a Clean Transport irányelvtervezettel az alternatív hajtásláncok elterjedése egyik fő akadályának bizonyuló töltőállomás-infrastruktúra hiányán igyekszik segíteni. A Clean Transport irányelvtervezet Magyarországon 2016-ra 7000 nyilvános elektromos töltőállomás, valamint 150 kilométerenként CNG-kutak telepítését irányozza elő. Mivel egy elektromos töltőoszlop telepítésének költsége körülbelül 1,5 millió forint, így kiszámolható, hogy a 7000 oszlop összes költsége hozzávetőleg 10,5 milliárd forintba kerülne. Adókedvezmények és állami támogatások révén is ösztönözhető a környezetbarát közlekedési technológiák terjedése. Magyarországon az elektromos hajtású járművek mentesülnek a regisztrációs adó fizetése alól, míg a hasonló méretű, belső égésű motoros gépjárművekhez képest alacsonyabb regisztrációs adó megfizetésére kötelesek. Emellett a jobb környezetvédelmi besorolású autó estében kisebb a regisztrációs adó. Az elemzések rámutatnak arra, hogy a közlekedési szektor energiafelhasználása elsősorban a gépjárművek hajtásláncának cseréje, valamint a gépjárművek méretének csökkentése révén mérsékelhető. Szabályozás (sztenderdek alkalmazása), a közösségi közlekedés fejlesztése, a fogyasztók informáltsága és tudatossága, illetve az útburkolatok minőségének javítása egyaránt hozzájárul a szektor energiafelhasználásának csökkentéséhez. Energiamegtakarítás hajtáslánccserével 39. TÁBLÁZAT: AZ EGYES HAJTÁSLÁNCOK FŐBB JELLEMZŐI Motor Üzemanyag Energiatárolás Energia-visszanyerés Forrás: Mol Nyrt. Belső égésű motoros Hibrid járművek járművek belső égésű és elektromos belső égésű motor motor olajtermékek: benzin, dízel, LPG, LNG, CNG, bioetanol, biodízel, biogáz üzemanyagtartály és üzemanyagtartály akkumulátor vagy lendkerék nincs vagy minimális szükséges Elektromos járművek elektromos motor villamos energia akkumulátor vagy hidrogén és üzemanyagcella nem szükséges, de praktikus 103

A hibrid és elektromos autók hazai elterjedését azok rendkívül magas beszerzési költsége is gátolja. 20. ÁBRA: AZ EGYES HA JTÁSLÁNCOK ÁRA, I LLETVE Á RÖSSZETÉTEL E Rövidítések: ICE G: belső égésű, benzinmotoros hajtáslánc, ICE D: belső égésű, dízelmotoros hajtáslánc, HEV G: hibrid hajtáslánc benzinmotorral, HEV D: hibrid motor dízelmotorral, PHEV G: Plug-in hibrid hajtáslánc dízelmotorral, PHEV D: Plug-in hibrid hajtáslánc benzinmotorral, BEV: elektromos hajtáslánc Míg a hagyományos (belső égésű motorú) hajtáslánc ára 2000 4000 euró, addig a hibrid hajtásláncé technológiától függően 7000 12 000 euró. Az elektromos hajtáslánc költsége kiemelkedően magas, 17 000 18 000 euró, azaz a villanyhajtású gépjárművek ára közelítőleg hatszorosan meghaladja a hagyományos gépjárművekét. Az elektromos hajtáslánc esetén a legnagyobb költséget az ár közel 80 százalékát az akkumulátor jelenti, tehát a technológia elterjedésének sebességmeghatározó tényezője az akkumulátor árának alakulása. A hajtáslánccserére ösztönzőleg hathat a kőolaj, illetve egyéb primer energiaforrások árának a növekedése, a piaci igények változása és a szabályozás hatása is. 104

21. ÁBRA: AZ E LEKT ROM OS AUTÓBA N HA SZNÁLT AKKU MULÁTOR ÁRÁ NAK VÁ RHATÓ CSÖKKENÉSI ÜTEME 2010-ben az elektromos autókban használt akkumulátorok átlagos ára 550 euró/kwh volt. A feltételezések szerint azonban csak 10 15 éven belül következhet be a technológia árának jelentős esése. 2015-re 20, 2020-ra 45, 2025-re pedig 54 százalékkal alacsonyabb lehet az akkumulátorok ára, mint 2010-ben volt. Így 2020 előtt optimista szcenárió esetén sem várható az elektromos hajtású autók árának radikális csökkenése, a technológia magas ára főleg az alacsony magyar vásárlóerő mellett az évtized végéig nem teszi lehetővé az elterjedést. 105