Az iparjogvédelem piaci előnyei és az egyes jogintézmények keretei Készítette: Dr. Fekete László 2011
1. Bevezetés A szellemi alkotások védelmének joga a magyar polgári jog önálló részterülete. Az alkotás, a teremtő emberi természet, mint az emberiség alapvető jellemvonása, az ember személyiségének meghatározó alkotóeleme. A szellemi alkotások a jelentősen megváltozott gazdasági, társadalmi környezetben fokozott védelmet igényelnek. Az iparjogvédelem által alkalmazott alkotások szabályozási területe az alkotások fogalmát fogja át, de ennél a kategóriánál szélesebb fogalmi kört jelent. Az iparjogvédelem által oltalmazott alkotás nem művészeti, esztétikai megközelítést igénylő alkotásfajták, hanem tudományos-műszaki jellegű alkotások, melynek tekintetében az alkotóhoz való kapcsolódás kevésbé szoros, tapasztalati tudáson alapuló értékelést igényel, hangsúlyozottan gyakorlat orientált, gazdasági vagyoni vonzatai erősebbek. Mindezek alapján különbség mutatható ki a szerzői jogi védelem és az iparjogvédelem között abban a vonatkozásban, hogy a szerzői jog által védett alkotások esetén az individualitás, a szubjektív mozzanatok fokozottabban jelentkeznek. A szerzői jog védelme homogénebb, következetesen tükrözi a szabályozott jogviszonyoknak valódi szellemi alkotásokhoz való kötődését, a szerzői jogi oltalom szabályozása átfogja a szerzői tevékenységgel rokon vagy azzal szomszédos tevékenységekhez fűződő bizonyos érdekek oltalmát is. A szellemi alkotások területén előtérbe kerültek a vagyoni viszonyok 1, a gazdaság erősödésével előtérbe kerültek az alkotó ember által létrehozott szellemi alkotások, művek gazdasági forgalomban való részvételének jogi szabályozása. Ezzel felerősödtek a szellemi alkotások forgalomképességére, hathatós védelmére irányuló igények, a hasznosítás jogi szabályozásának biztosítására helyeződött a védelem indoka. Az iparjogvédelem jogi szabályozása tekintetében is meg kell felelnünk a nemzetközi elvárásoknak, a közösségi jognak, valamint a modern információs követelményeknek, illetve a modern kutatás-fejlesztés eredményeinek. A rendszerváltást követően a jogterület 1 Az iparjogvédelem területén csak a vagyoni jogok átruházása lehetséges, a vagyoni jogok esetében forgalomképességről beszélhetünk.
újraszabályozása befejeződött, a minél teljesebb jogharmonizáció megteremtése a cél. Viszont a szellemi alkotások dinamikusan fejlődő világában gyakran szükséges a korszerűsítő változások érvényesítése, bevezetése. A piacgazdaságra áttért kereskedelem elvárásai jelentősen megváltoztak a szellemi alkotásokkal szemben. A feléledt piaci verseny miatt felértékelődtek az egyes jogintézmények vagyoni vonzatai, a hangsúly a szellemi alkotások forgalomképességére, hatékony védelmére, hasznosításuk jogi szabályozására helyeződött. 2. Az iparjogvédelem jogterülete Az iparjogvédelem a szerzői jog mellett a szellemi alkotások joga védelmi eszközeinek sajátos csoportját jelenti. Az iparjogvédelem területe a szerzői joghoz képest heterogénebb. Ezen jogterületen is hasonlóan a szellemi alkotások jogának egyéb területeihez a polgári jogi intézmények domináns szerepet játszanak. A szabályanyagot tekintve elsősorban a Polgári Törvénykönyv szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alapul venni, mint lex generale. A Ptk. 86. (1) bekezdése rögzíti, hogy a szellemi alkotások a törvény védelme alatt állnak, azaz a Ptk. ezen rendelkezései körében a személyiségvédelem vonatkozásában az alkotó ember védelme jut kifejezésre. Ezen generális védelmen túl a szellemi alkotások fajtáira vonatkozóan a speciális védelmet külön jogszabályok rendelkezései határozzák meg. 2.1. Az iparjogvédelmi jogviszony Az iparjogvédelmi jogviszony az oltalom megszerzésével, hatósági nyilvántartásba vétellel, illetve azon aktusok útján jön létre, amely az adott szellemi alkotás titokban tartását szolgálják.
Az iparjogvédelem jogviszonyai tekintetében különböző létszakaszokat különböztethetünk meg. Az alkotás létrehozásáig terjedő szakaszban a jogi szabályozás a kutatási szerződés és más megbízások útján színvonalas, társadalmilag hasznos alkotások létrehozását ösztönzi, így a szellemi alkotások létrehozásának ezen szakaszában a jogviszonyok relatív szerkezetűek. A második szakaszt a jogi oltalom biztosítása képezi, melyet alapjogviszonynak tekintünk. Ezen jogviszonyok abszolút szerkezetűek, valamint negatív tartalmúak, s a jogosult részére kizárólagos jogot biztosítanak, továbbá a jogosulton kívül mindenki köteles tiszteletben tartani az alkotáshoz fűződő érdekeket. A harmadik szakaszt a felhasználás jogviszonyai jelentik, melyek relatív szerkezetű, pozitív tartalmú szerződéses viszonyok, és céljuk, hogy az alkotások gyakorlati felhasználásra kerüljenek. Az iparjogvédelem nemzetközi rendelkezései a jogterület magyarországi kialakulására nagy hatással voltak, itt gondolni kell a nemzetközi szerződésekre, valamint a közösségi jogra. A szellemi alkotások jogának nemzetközi vonatkozásairól, a magyar jogalkotás előtt követelményként feszülő harmonizációs kötelezettségekről alább szólunk. 3. Az iparjogvédelem történeti áttekintése Az iparjogvédelem szabályanyagát nem egy törvény tartalmazza, hiszen különböző jogintézményekről beszélhetünk, melyek szabályozása kezdetektől elkülönült. Az iparjogvédelem intézményeit elkülönülten szükséges kezelni, melyet a jogintézmények önálló szabályozást igénylő jellege indokol. A jogintézmények szabályozásában felfedezhetünk hasonló megoldásokat és vonásokat, viszont valamennyi jogintézmény szabályozásának megvan az önálló jellege.
3.1. A szabadalmi jog szabályozásának története Az első törvények a XVIII. században jelentek meg Amerikában és Nyugat-Európában. Hazánkban a szabadalmi jogot szabályozó első jogszabályok az 1810. január 10., és 1820. december 8. napján kihirdetett osztrák nyílt parancsok voltak, mely rendelkezéseket a helytartótanács 1822. augusztus 21-én terjesztette ki Magyarországra. Ezt követte az 1832. augusztus 13-án megjelent Privilegion Patent Gesetz, mely érvényesülését ugyancsak kiterjesztették Magyarországra. Az 1867-es kiegyezés kapcsán kötött osztrák-magyar vám és kereskedelmi szövetség a szabadalmak ügyét a két ország vonatkozásában egységesen rendezte oly módon, hogy ahhoz, hogy valaki a bejelentett szabadalmára oltalmat szerezzen, mindkét ország illetékes miniszterének hozzájárulása volt szükséges. Az 1875. évi XXXVII. törvényczikkben a szolgálati találmány alapjaira vonatkozó rendelkezések találhatóak meg. Ezt a törvényt számos módosítás követte. A gyakori újraszabályozások a munkaviszonyban való létrehozást támogatták. A jogalkotó igyekezett kizárni minden más létrehozásra vonatkozó módozatot. A jogintézmény története hosszú ideig összefonódott az újítással, mint alacsonyabb szintű alkotások szabályozásának jogi szabályozásával. A következő állomást az 1969. évi II. törvény jelentette, mely tetemes előrelépést jelentett az eddigi szabályozáshoz képest, mivel a szabadalmi jog szabályai külön törvényben kaptak helyet. A gazdaság működéséhez elengedhetetlenül szükséges szabadalom ismét a gazdaság szerves része lett. Viszont továbbra is a tervgazdálkodási rendszer keretei között volt kénytelen érvényesülni. A törvényi meghatározás szerint szabadalmi találmány minden új, haladást jelentő, műszaki jellegű megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. Ezen fogalom körében a jogalkotó kialakította a gyakorlat számára kapaszkodót jelentő főbb ismérveket. A törvény azonban az adott gazdasági, társadalmi viszonyok között felemásan viselkedett. Ezt követően hazánk részese lett számos nemzetközi egyezménynek, így szükségessé vált a hazai és nemzetközi jog kollíziójának megteremtése, a nemzetközi standardeknek
megfelelő hazai szabadalmi joganyag megalkotása. A szabadalmi oltalom gazdasági rendeltetését csak egy, a nemzetközi elvárásoknak megfelelő modern szabályozás alapján tölthette be eredményesen. 3.2. A használati mintaoltalom történeti vetületei Magyarországon a,,kis találmány, a használati mintaoltalom szabályozása rövid múltra tekint vissza. Az iparjogvédelmi szakirodalomban már többen felvetették a használati mintaoltalomra vonatkozó szabályozás szükségességét. A Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság tagjai 1943 folyamán megalkották a használati mintatoltalomról szóló rendelettervezetet. A rendelettervezet szerint,,az új és eredeti műszaki megoldások tekintélyes csoportja esetében a megoldás találmányi színvonala vagy közgazdasági jelentősége vagy mindkettő nem elég nagy arra, hogy a megoldásnak hosszan tartó, tág oltalmi körű, de aránylag drága és elég hosszadalmas eljárással megszerezhető szabadalmi oltalom megfelelhessen. 2 Ezen szabályozás a történelmi okoknál fogva törvényerőre nem emelkedhetett. Ezt követően viszonylag későn, 1991. szeptember 2.-i ülésnapján fogadta el az Országgyűlés a jelenleg is hatályos törvényünket. 3.3. A formatervezési mintaoltalom történeti vetületei Az 1858-ban kiadott császári pátens angol minta alapján született meg. Ennek alapján adták ki a 107/709. számú kereskedelmi ügyi miniszteri rendeletet. A miniszteri rendelet kifejezetten az ornamentális kialakításokat részesítette oltalomban, a technikai fejlődés folyamán a fogalom hiányosságait a bírói gyakorlat pótolta. A legfontosabb nemzetközi jogalkotási produktum a Párizsi Uniós Egyezmény 1883-ból és a német mintaoltalmi törvény 2 A találmányi szabadalmakról szóló törvény és a használati minták oltalmáról szóló rendelet tervezete; szerkesztették: Schilling Zoltán, Mayer Géza, Szmertnik István: Magyar Szabadalmi Bíróság, 1943.,; a rendelet 1. - sához fűzött indokolás
(Geshmarkgesetz, 1886). A második világháborút követően a tervezés erősen kettévált a funkcionális és a kifejezetten eladást célzó ál-formatervezett termékekre. A szocialista jogelmélet hatására, a szocreál igényeket kielégítő használhatósági kritérium került a törvényekbe. Az 53/1965. MT számú rendelet a,,műszakilag is korszerű megoldásokat részesítette oltalomban. Ez jelentette az alapját az 1978. évi 28. törvényerejű rendelet rendeltetésszerű használatot nem akadályozó kialakításokra vonatkozó előírásnak. Azaz oltalomban részesülhet az ipari termék külső formája, ha új és a törvényi feltételeknek megfelel. Akkor nem részesülhetett oltalomban a termék ha a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolta, kizárólag a termék műszaki megoldásának vagy rendeltetésének a következménye volt, korábbi elsőbbségű mintaoltalom tárgyával egyezik, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlított, hasznosítása jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközött., kivéve ha a jogszabály csak a termék forgalmát korlátozta. A mintaoltalmat a törvényerejű rendelet alapján öt évre adta meg az illetékes hatóság, melyet egy alkalomra további öt évre lehetett meghosszabbítani. Az EK irányelve és rendelete új definíciót adott az összetett termékre, a molekuláris termékre és kizárta a kapcsolódó elemeket. A mintaoltalom feltételei szubjektivizálódtak, a mintaoltalom tárgya vonatkozásában az indokolás utal a kézműipar beleértettségére. Az új fogalomrendszer teret enged a formán túli sajátosságok figyelembevételére. 4. Az iparjogvédelem nemzetközi vonatkozásai Az iparjogvédelmi jogok alapvető sajátossága, hogy területileg meghatározott (territoriális) jogok, vagyis csak azokban az országokban érvényesek, ahol az alkotás oltalomban részesült. Így a Magyarországon engedélyezett oltalmak csak Magyarország területén tekinthetők érvényesnek, de a nemzetközi szerződések keretei között adott a lehetőség a hazai jogosultak számára, hogy külföldön is oltalmat szerezzenek. Ezt megtehetik úgy, hogy az adott országok iparjogvédelmi hatóságaihoz nyújtanak be bejelentést, de úgy is, hogy nemzetközi egyezmények alapján kérnek oltalmat saját
nemzeti hatóságukon keresztül több másik ország területére. A külföldön történő oltalomszerzés feltétlenül szükséges, amennyiben a vállalkozás termékeit más országokban is gyártani vagy forgalmazni kívánja. Az oltalom nélkül ugyanis nem lehet alappal fellépni a terméket másoló jogsértőkkel szemben. Az iparjogvédelem nemzetközi feladatiban a legfontosabb feladatokat a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), az ENSZ genfi székhelyű szakosított szervezete látja el. A WIPO-nak jelenleg 184 ország a tagja. Fő feladata az államközi együttműködés előmozdítása és koordinálása a szellemi tulajdon védelmének területén. 4.1. Szabadalmi jogunkat meghatározó Eu normák A szabadalmi jogunk szabályozása körében a technika és a tudomány kihívásainak megfelelően szükség volt a növényfajták, valamint a biotechnológiai találmányok oltalmának szabályozására. Meg kellett teremteni az összhangot az európai szabadalommal is. Az Európai Parlament és a Tanács98/44/EK irányelve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról A biotechnológia és a génmanipuláció számos iparágban játszanak kiemelkedő szerepet. A biotechnológia szabályozása kiemelkedő jelentőséggel bír a közösség iparának fejlődése szempontjából. A tagállamok jogszabályai és gyakorlata terén fennálló különbségek akadályozták a kereskedelmet, megnehezítve ezáltal a belső piac működését is. Az Irányelv alapvető elvként szögezi le, hogy a biotechnológiai találmányok jogi oltalma nem teszi szükségessé az egyes tagállamok szabadalmi jogszabályai helyébe lépő önálló jogszabály megalkotását, mivel a biotechnológiai találmányok jogi oltalmának alapját továbbra is a tagállamok szabadalmi jogszabályai képezik, azzal, hogy azokat szükség esetén ki kell egészíteni annak érdekében, hogy megfelelő módon tudjanak eljárni az olyan technológiai fejlesztések tekintetében, melyek megfelelnek a szabadalmazhatóság feltételeinek. A
Müncheni Egyezményben nincs olyan tilalom, amely eleve kizárná a biológiai anyag szabadalmazhatóságát., ezért a szabadalmazhatóságot tagállamoknak állampolgáraik részére biztosítani szükséges. Valamint leszögezi az irányelv, hogy a biológiai anyag szabadalmazhatósága nem teheti legálissá az általánosan tilalmazott közrendbe és közerkölcsbe ütköző genetikai kísérleteket, mint pl. a klónozást. Az Irányelv alapján biológiai anyag bármely olyan genetikai információt tartalmazó anyag, amely önmagában képes a szaporodásra vagy biológiai rendszerben szaporítható. A jogszabály értelmében az új, feltalálói lépésen alapuló és iparilag hasznosítható találmány szabadalmazható akkor is, ha biológiai anyagból álló vagy azt tartalmazó termékre, vagy olyan eljárásra vonatkozik, amelynek révén biológiai anyagot állítanak elő, dolgoznak fel vagy alkalmaznak. Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban a növény- és állatfajták, a növények vagy állatok előállítására szolgáló eljárások. Kialakulásának és fejlődésének egyetlen szakaszában sem lehet szabadalmazható találmány tárgya az emberi test, sem pedig az emberi test bármely részének puszta felfedezése, ideértve valamely gén szekvenciájának vagy részszekvenciájának felfedezését is. Az emberi testből izolált vagy valamely műszaki eljárással más módon előállított rész, illetve génszekvenciáját vagy részszekvenciáját is, szabadalmazható találmány tárgya lehet akkor is, ha az ilyen rész szerkezete megegyezik valamely természetben előforduló rész szerkezetével. A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha kereskedelmi célból történő hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. Ha a nemesítő nem tudja megszerezni vagy hasznosítani a növényfajta-oltalom tárgyát egy már korábban bejegyzett szabadalom sérelme nélkül, kérelmére a szabadalmazott találmány hasznosítására az oltalom alatt álló növényfajta hasznosításához szükséges terjedelemben kizárólagosságot nem biztosító kényszerengedélyt kell kiadni.
Az Európai Parlament és Tanács 1768/92/EGK Rendelete a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről A gyógyszerek kifejlesztése a Közösségben csak úgy folytatható, ha az ilyen kutatások ösztönzése érdekében megfelelő védelmet biztosító, kedvező szabályozást biztosítanak. A kutatásra fordított befektetés megtérüléséhez nem elegendő a tényleges szabadalmi oltalom időtartama tekintettel az új gyógyszerre vonatkozó szabadalma benyújtása és a gyógyszer forgalomba hozatala engedélyezése közötti időszak hosszúságára. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a kutatóközpontok az erősebb védelmet biztosító országokba települnek át. Ezen probléma megoldásaként olyan egységes közösségi szabályozás vált szükségessé, amely megakadályozza a nemzeti szabályozásból adódó eltérő fejlődési irányokat, amely akadályozza a gyógyszerek Közösségen belüli szabad mozgását. Kiegészítő oltalmi tanúsítvány bevezetésére volt szükség, amelyet valamennyi tagállam azonos feltételekkel ad ki a gyógyszerre vonatkozó nemzeti vagy európai szabadalom jogosultjának kérelmére, amelyek forgalomba hozatalát engedélyezték. A gyógyszeripar összetett és bonyolult, így a jogalkotó valamennyi szereplő érdekeire tekintettel kell lennie, mint a közegészségügyi érdeket, így a tanúsítvány kiadásának időtartama nem haladhatja meg az öt évet. A Rendelet fogalmi meghatározása szerint gyógyszernek mindazon anyag vagy anyagok kombinációja, amelyet emberek vagy állatok betegségének kezelésére vagy megelőzésére szolgáló anyagként vagy kombinációjaként jelöltek meg, valamint minden olyan anyag vagy olyan anyagok kombinációja, amelyeket diagnosztikai eljárásban, illetve emberek és állatok élettani működésének helyreállítására, javítására, vagy módosítására embereken vagy állatokon alkalmaznak. A termék egy gyógyszer hatóanyaga vagy hatóanyagainak kombinációja. Az alapszabadalom olyan szabadalom, amely magát a terméket, a termék előállítására szolgáló eljárást vagy a termék alkalmazását oltalmazza, és amelyet jogosultja a tanúsítvány megszerzésére irányuló eljárás céljaira megjelöl. Tanúsítvány minden olyan termékre adható, amely szabadalmi oltalom alatt áll valamely tagállam területén. A termékre tanúsítványt kell adni, ha abban a tagállamban, amelyben a bejelentést benyújtották, a bejelentés napján a termékre még nem adtak tanúsítványt, a termék
gyógyszerként történő forgalomba hozatalát engedélyezték a 65/65/EGK irányelv vagy a 81/851/EGK irányelv szerint, a termékre nem adtak még tanúsítványt, valamint a hivatkozott két irányelv alapján kiadott engedély a termék gyógyszerként történő forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély. Az alapszabadalom által biztosított oltalom keretein belül a tanúsítvány révén nyújtott oltalom csak a forgalomba hozatali engedély szerinti termékre, illetve a termék gyógyszerként történő olyan alkalmazásaira terjed ki, amelyeket a tanúsítvány megszűnése előtt engedélyeztek. A tanúsítvány az alapszabadalommal azonos jogokat biztosít, azonos kötelezettségekkel és korlátokkal. Tanúsítvány az alapszabadalom jogosultjának vagy jogutódjának adható. A tanúsítvány időtartama az alapszabadalom jogszabályban meghatározott oltalmi idejének lejártakor kezdődik, és az alapszabadalom iránti bejelentés benyújtásának napja és a termék Közösségen belüli forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély keltezésének napja között eltelt időszak öt évvel csökkentett időtartamával megegyező ideig tart. Nemzetközi szabadalmi bejelentés PCT A találmányi gondolat felmerülése esetén a hazai szabadalmi eljárás megindításával egyidejűleg célszerű tisztázni, hogy a találmány alkalmas lehet-e külföldi szabadalom megszerzésére. Amennyiben gazdaságilag és szakmailag is megalapozottan feltehető a nemzetközi szabadalom megszerzésének célszerűsége, a jövőbeni szabadalmasnak érdemes kihasználnia a Párizsi Uniós Egyezmény 3 által biztosított uniós elsőbbség előnyeit. Azokban az országokban ugyanis, ahol nem áll jogvédelem alatt a találmány, azt bárki szabadon hasznosíthatja. Az uniós elsőbbség intézménye arra nyújt lehetőséget, hogy miután a bejelentő szabadalmaztatás érdekében bejelentette találmányát, 12 hónapon belül szabadalmat igényelhet más államok területén, kérve, hogy a külföldi bejelentését tekintsék olyannak, mintha azt a hazai bejelentés napján nyújtotta volna be. Az uniós 3 A legfontosabb nemzetközi iparjogvédelmi egyezmény a már hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény, amely 1884 óta van hatályban, így megállapítható, hogy ezen jogforrás kibírta az idő próbáját, melynek jelenleg 173 tagja van, Magyarország 1909 óta részese az egyezménynek. Ezen egyezmény közvetít az egymástól független nemzeti iparjogvédelmi rendszerek között a külföldi jogszerzés és jogérvényesítés érdekében (egyenlő elbánás elve), lehetővé teszi a hazai iparjogvédelmi bejelentéssel szerzett versenyelőny megőrzését a többi tagállamban (uniós elsőbbség), valamint elemi szintű jogharmonizációt valósít meg (közös szabályok).
elsőbbség azt eredményezi, hogy a hazai és a külföldi bejelentés napja között nyilvánosságra jutott megoldások nem lesznek újdonságrontóak a találmányra nézve. Külföldi szabadalmi oltalmat lehet szerezni egyrészt úgy, hogy a bejelentő minden olyan országban szabadalmi bejelentést nyújt be, ahol oltalmat kíván szerezni. Az egyes országok hivatalai az adott nyelvre lefordított bejelentés alapján folytatják le az engedélyezési eljárást. Ha viszonylag nagyobb számú országban kér oltalmat a bejelentő, ez a megoldás igen nagy költségekkel járhat. A külföldi szabadalmi oltalom megszerzésének másik módja, hogy a bejelentők a Szabadalmi Együttműködési Szerződés keretein belül egyetlen nyelven, egyetlen helyen benyújtott bejelentéssel indíthatják meg a szabadalom megadására irányuló eljárást, akár a PCT valamennyi szerződő államában. Az így alkalmazott eljárás jóval egyszerűbb, mintha minden egyes ország területére külön-külön nemzeti úton kérnénk oltalmat, hiszen nem kell több bejelentést benyújtani, sőt gyorsabb és olcsóbb is. Fontos tudni, hogy magával a PCT-bejelentéssel még nem szerezhető végleges szabadalmi oltalom, hiszen a bejelentett találmány oltalomképességét meg kell vizsgálnia a nemzeti, illetve regionális hivataloknak. A PCT-bejelentés jelentősen egyszerűbbé teszi az oltalomszerzési folyamatot A PCT keretein belül az engedélyezési eljárás két szakaszban folyik. 1. Az első, nemzetközi szakaszban nemzetközi kutatási jelentés és külön kérelemre nemzetközi elővizsgálati jelentés készül, valamint sor kerül a bejelentés közzétételére. A nemzetközi kutatási jelentés és a nemzetközi elővizsgálati jelentés értékes információkkal szolgál a találmány szabadalmazhatóságának megítéléséhez és annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e a tetemes költséget igénylő nemzeti eljárásokat megindítani. 2. Az eljárás második szakasza, a nemzeti vagy regionális (pl. európai szabadalmazási) szakasz a bejelentő kezdeményezésére a nemzeti vagy regionális hivatalok előtt folyik, a nemzeti jogszabályok alapján. Ez a szakasz tekinthető a tényleges engedélyezési eljárásnak. Megállapítható, hogy a PCT egységes formai követelményrendszere egyértelműen elősegíti a nemzeti eljárások gyorsabb lefolytatását, és kedvezőbb döntési
helyzetbe hozza a bejelentőket az eljárás folytatásának kérdésében még azelőtt, hogy a nemzeti szakaszok megindításának magas költségei felmerülnének. Európai szabadalmi bejelentés A legfontosabb regionális azaz több országra kiterjedő szabadalmaztatási eljárás az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) előtt folyik. Ennek keretében az Európai Szabadalmi Egyezmény összes szerződő államában így Magyarországon is egyetlen bejelentés alapján lehet szabadalmat szerezni, amely a megadás után esik szét nemzeti szabadalmakra. Azokat az országokat érdemes megjelölni, ahol esély van a találmány gyártására, illetve forgalmazására. Az európai szabadalmi rendszer fő előnye, hogy egyetlen közös eljárásban lehet akár 36 országban érvényesíthető európai szabadalmat szerezni. Magyarország 2003. január 1-je óta tagja az Európai Szabadalmi Egyezménynek, ettől az időponttól kezdve Magyarország is megjelölhető a külföldön benyújtott európai szabadalmi bejelentésekben, és engedélyezés után a bejelentésekből érvényes magyarországi szabadalmak keletkezhetnek. Az európai szabadalmi bejelentést be lehet nyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), illetve a magyar hatóságnál is. Ha a bejelentő magyar állampolgár, illetve ha lakóhelye vagy székhelye belföldön van, akkor az illetékes magyar hatóságnál kell benyújtania az európai szabadalmi bejelentést, kivéve azt az esetet, ha korábban magyar elsőbbséget vett igénybe. A bejelentésben meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő mely államokban igényel szabadalmi oltalmat. A bejelentést és mellékleteit a hivatalos nyelvek valamelyikén: angol, francia vagy német nyelven kell benyújtani. Az európai szabadalmi bejelentést az ESZH az elsőbbség napjától számított 18 hónap elteltével közzéteszi. A közzétételt megelőzően elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát és lehetőség szerint az újdonságkutatást. A bejelentő a kutatási jelentés ismeretében dönthet arról, hogy kéri-e a bejelentés érdemi vizsgálatát. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei vonatkozásában. A testület pozitív döntése esetén az ESZH a
bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad. Az európai szabadalommal szemben pozitív döntés meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat. A felszólalási eljárás eredményeként az ESZH megvonhatja, illetve korlátozással vagy korlátozás nélkül fenntarthatja az európai szabadalmat. Az ESZH egyes határozataival szemben fellebbezésnek van helye az ún. fellebbezési tanácsokhoz. Az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt országokban a bejelentés közzétételével csak akkor keletkezik ideiglenes oltalom, illetve csak akkor válik hatályossá a megadott európai szabadalom, ha azokkal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik a nemzeti jogszabályokban előírt feltételeket. Az egyes országokban hatályosuló európai szabadalmak további sorsa lényegében azonos a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval. Fontos tudni, hogy európai szabadalmi bejelentéssel nem lehet az Európai Unió területére érvényes közösségi szabadalmat szerezni, a bejelentő az egyes nemzeti szabadalmak kötegét kapja. A PCT útján tett nemzetközi bejelentés és az európai szabadalmi bejelentés egymással kombinálható, hiszen lehetőség van arra, hogy a bejelentő a PCT-bejelentésben európai szabadalmi bejelentést (ún. euro-pct bejelentést) kezdeményezzen. A bejelentő megjelölheti az Európai Szabadalmi Egyezmény összes, illetve egy vagy több tagállamát is. Ebben az esetben a PCT engedélyezési eljárás nemzeti szakasza az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyik. 4.2. Közösségi formatervezési minta Az EK törekedett a gazdasági, szociális és jogi érvek alapján alátámasztottan is a formatervezési minta-oltalom egységes szabályozását megteremteni. Ezen munkafolyamatban a 80-as évek közepétől fajsúlyosan a Max Plane Intézet vett részt. Munkájának eredménye az 1991-ben megjelent Zöld Könyv, valamint az azt követően
kiadott Fehér Könyv. Ezeken alapult az 1997-ben elkészült ipari minta tervezet, mely végleges jogi formáját a 98/71 EK irányelvben nyerte el. Az irányelv az államok jogharmonizációs kötelezettségének végső dátumát 2001. október 28.-i dátummal jelölték meg. Az 1998/71 EC Directive egy tudományos és jogalkotási munkafolyamat fontos állomása volt, amelynek motorja a jogharmonizáció szükségszerűsége, a verseny szabadságának érvényre juttatása volt. A tagállamok jogalkotása a,,kumulatív oltalmakat -, amelyek a szerzői joggal való együttes engedélyezést teszik lehetővé - tekintve három kategóriába sorolhatók. Egyrészt,,a művészetek egységének elvéből kiindulva teljes terjedelemben engedélyezik, mint Franciaországban, vagy részben engedélyezik, mint Németországban, vagy elvetik a,,kumulatív oltalom engedélyezésének lehetőségét. A korlátozott tartalmú engedélyek esetében az engedély odaítélésének feltétele, hogy a minta kielégítse az objektív újdonság követelményét. és művészeti tartalommal rendelkezzen, amely révén, mint iparilag alkalmazható művészeti alkotások mintaoltalom tárgyai lehetnek. A közösségi jog ezen szabályaira több állam szabályozása gyakorolt hatást. A szerzői joggal teljes kumulációt engedő rendszer a francia jogból, a mintaoltalom tárgyainak tágan meghúzott köre, a technikai árukülsővel szembeni megengedőbb fogalmak használata, és a vizuálisan nem érzékelhető kialakításokra rugalmasan kiterjesztő meghatározás, a szubjektivizált újdonság fogalma, a hosszú, maximális 25 éves oltalmi idő a német jogból került beemelésre. Az irányelv bevezető rendelkezései leszögezik, hogy a jogközelítés követelménye elegendő, ha azokra a tagállami rendelkezésekre terjed ki, amelyek a leginkább közvetlenül befolyásolják a belső piac működését. A szankciók, a jogorvoslatok, a végrehajtás vonatkozásában a tagállami jogalkotás szabályai az irányadók. Továbbá az irányelv biztosítja a tagállami jogalkotás szabadságát a formatervezési mintákkal kapcsolatos jogok lajstromozása, megújítására, és megsemmisítésére vonatkozó eljárások szabályozása terén.
Az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használat során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amely az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók, vagy amelyek önmagukban nem felelnek meg az újdonság, az egyéni jelleg követelményeinek. Az irányelv szerint a formatervezési minta egyéni jellege azon alapszik, hogy a minta a már meglévő bármely mintához képest a tájékozott használóra nyilvánvalóan eltérő összbenyomást tesz e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, vagy amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparágazat sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen szabadságfokkal állíthatta ki a mintát. Az irányelv fogalmi meghatározása szerint formatervezési minta valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve díszítésének külső jellegzetességei különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei eredményeznek. (1. cikk a) bek). Termék bármely ipari vagy kézműipari árucikk, ideértve egyebek mellett azokat a részeket is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak, továbbá a csomagolást, a kikészítést, a grafikai jelzéseket, a nyomdai betűformákat, a számítógépes programok kivételével. (1. cikk b) bek) Továbbá az irányelv szerint az összetett termék az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeszerelhető. A tagállamok kötelesek a formatervezési mintákat lajstromozás útján oltalomban részesíteni, és azok jogosultjai számára kizárólagos jogosultságot biztosítani. A formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban ha új és egyéni jellegű. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a BPHH a lajstromozási eljárásban nem vizsgálja az újdonságot és az egyéni jelleget. A bejelentett mintát akkor is lajstromozza, ha az nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Az újdonság vagy az egyéni jelleg hiánya egy ellenérdekű fél által indított megsemmisítési eljárásban vizsgálható.
Közösség formatervezési minta-oltalmi bejelentést bármely természetes vagy jogi személy benyújthat, tekintet nélkül állampolgárságára, illetve székhelyére, így a magyar formatervezők, vállalkozások is. A bejelentést a BPHH-nál, illetve a nemzeti hatóságnál egyaránt be lehet nyújtani. A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha a bejelentés napját elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő benyomást tesz. Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal állíthatta ki a mintát. A lajstromozás alapján, azok a minták, amelyek megfelelnek az irányelvben támasztott követelményeknek, a bejelentés napjától számított egy vagy több ötéves időtartamra szóló mintaoltalomban részesülnek. A mintaoltalmat jogosultja egy vagy több ötéves időtartamra megújíthatja, de az oltalom legfeljebb a bejelentés napjától számított 25 éves időtartamra szólhat. A minta lajstromozása alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a minta hasznosítására, és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. A valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. A védelem terjedelmét és feltételeit az egyes tagállamok hatályos jogszabályai állapítják meg. A lajstromozott közösségi mintaoltalom előnye, hogy egyetlen bejelentéssel, egyetlen nyelven, egyetlen díj fejében, az Európai Unió mind a 27 tagállamának területére oltalmat lehet szerezni. Nem szükséges tehát minden egyes tagállamban eltérő nyelveken, díjakkal és jogszabályokkal megbirkózva időigényes, költséges eljárást indítani. Nincs akadálya azonban annak sem, hogy piaci megfontolások miatt csak egyes tagállamokban szerezzen oltalmat a bejelentő. Ezt nemzeti bejelentések megtételével érheti el a bejelentő. Sőt, ugyanarra a mintára nemzeti és közösségi oltalom egyidejűleg is fennállhat.
A lajstromozás nélküli mintaoltalom a gyors ütemben változó vagy avuló termékeket előállító iparágak (pl. ruha- vagy a cipőipar) számára kínál megoldást. Ugyanakkor egy jogvita során nehézségbe ütközhet az oltalom keletkezésének vagy annak bizonyítása, hogy a mintát a másik fél szándékosan másolta-e. Oltalmazható minta a közösségi formatervezési mintaoltalom vonatkozásában egy termék egészének vagy részének a megjelenése lehet, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei eredményeznek. A mintával szemben támasztott két alapvető követelmény az újdonság és az egyéni jelleg megléte, illetve, hogy a minta ne legyen kizárva az oltalomból. A mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására. Hasznosításnak minősül többek között a termék előállítása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele vagy használata. Másrészt a jogosult felléphet azokkal szemben, akik a mintát engedélye nélkül hasznosítják. A jogkimerülés szabálya alapján a jogosult nem tilthatja meg például, hogy az általa az egyik tagállamban forgalomba hozott minta szerinti terméket más személy egy másik tagállamba behozza, illetve azt belföldön forgalmazza. 4.3. A használati mintaoltalom Európai Uniós követelményei A közösségi használati minta Zöld könyvének kiadására 1995-ben került sor. A Zöld könyv véleményezésére ezután széles körben sor került, a közösségi szervek 1998-ban kidolgozták a használati-minta irányelv tervezetét. A Gazdasági és Szociális Bizottság még ebben az évben kiadta az irányelv-tervezetet. A tervezet indokolásából kirajzolódnak használati mintára vonatkozó közösségi elképzelések, melyek a versenyképesség növelését, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképességét segíti elő. A tagországok gyakorlatával összhangban a termékeket és az eljárásokat az irányelv nem részesíti oltalomban. A minták oltalmát nem terjesztik ki a kémiai, gyógyszeripari termékekre és eljárásokra, valamint a számítógépes programokra vonatkozó találmányokra.
Az újdonság és a feltalálói lépés vizsgálatát nem követelik meg. A bevezető indokolás 15. pontja jelentős súlyt fektet a versenyszabadságokra tekintettel arra is, hogy az oltalom terjedelme, valamint az oltalmi idő egységesen nyerjen szabályozást, illetve, hogy az oltalmi idő ne haladja meg a 10 évet. 5. A szabadalmi jog 5.1. A szabadalmi jogviszony tárgya és alanyai A szabadalom jogintézménye, mint a jogi oltalmak egy formája komoly hagyományokkal rendelkezik. A szabadalmi oltalom alapján a találmány megalkotója vagy más jogosult részére az oltalmi idő alatt kizárólagos jellegű jogosultságot nyújt a találmány feletti rendelkezésre, és biztosítja a találmány nyilvánosságra jutását. A szabadalmi jogviszony abszolút természetű és negatív tartalmú jogviszony. A jogviszony abszolút jellege szerint a jogviszony alanyai közül csak a szabadalom jogosultja vagy jogosultjai a személy szerint meghatározottak, a rajta/rajtuk kívül mindenki köteles tartózkodni a jogosult vagy jogosultak joggyakorlásának megzavarásától. Ezen kötelezettség képezi a jogviszony negatív tartalmát. A szabadalmi oltalom alatt álló találmány hasznosítása, felhasználása szerződéses jogviszony keretein belül realizálódik, így ezen jogviszonyok az alapjogviszonyokkal ellentétben relatív szerkezetűek és pozitív tartalmúak. Hazai jogalkotásunk koncepciója szerint a szabadalom intézménye megfelelően ösztönzi a műszaki fejlődést, így fenntartotta, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény megalkotásával új alapokra helyezte és korszerűsítette, az európai normákhoz igazította a szabadalom jogintézményt.
5.2. A szabadalmazható találmány kritériumai A hatályos 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) nem magának a találmánynak, hanem az oltalmazható, szabadalmazható találmánynak a kritériumait határozza meg. Ennek indoka, hogy a találmány jog előtti kategória, a jogalkotó viszont a találmánynak jogi célokra redukált, a jogi módszerekkel megfogható befolyásolható fogalmára összpontosít. A találmány a műszaki alkotások egyik fontos fajtája és alkotó tevékenység eredménye, a gyakorlati életben megvalósítható, materializálódó, elsajátítható gondolat, mely a tudományt és technikát gazdagítja. Az Szt. 1. -a szerint szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. A törvény a szabadalmazható találmány fogalmi meghatározását követően magyarázatot nyújt minden egyes kritériumot illetően pozitív feltételeket megfogalmazva, illetve kizáró okokat felsorolva. A magyar szabadalmi jog szerint a találmánynak abszolút újdonsággal kell rendelkeznie. A találmány akkor új, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, amely az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Az újdonság követelményének abszolút jellege időbeli és térbeli korlátozás nélkül érvényesül, azaz az elsőbbségi időpont előtt bárhol a világon és bármikor nyilvánosságra jutott információt a technika állásához tartozóak, így újdonságrontó körülménynek kell minősíteni. Újdonságrontó körülmény bármi lehet, mivel a törvény szerint,,bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált körülmények tartoznak ide, mint a tömegkommunikációs eszközök útján nyilvánosságra hozott információ. Az információnak nem szükséges bárki számára hozzáférhetőnek lennie, csak elviekben. A technika állásához tartozónak kell tekinteni továbbá az olyan korábbi elsőbbségű belföldi vagy azzal azonos hatályú szabadalmi, használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek. Ez alól kivételt képez a nemzetközi szerződés alapján közzétett bejelentés, mert ez csak
akkor újdonságrontó, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. Ezen szabályok a termékszabadalomra vonatkoznak, amelytől meg kell különböztetnünk az eljárási szabadalmat. A termékszabadalom alapján a szabadalmas kizárólagos jogosultsága egy adott termékre vonatkozik, függetlenül attól, milyen eljárással, módszerrel állította azt elő. Az eljárási szabadalom egy meghatározott eljárást oltalmaz, s az ezzel előállított termékre az oltalom csak közvetetten érvényesül. A technika állásának részeként nem vehető figyelembe a találmánynak az elsőbbség napját legfeljebb hat hónappal megelőz nyilvánosságra jutása, ha az a bejelentővel vagy jogelődjével szemben elkövetett jogsértés következménye, vagy annak eredménye, hogy a bejelentő vagy jogelődje a találmányt az illetékes hatóság elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében megjelölt kiállításon bemutatta. Az Szt. 4. (1) bekezdése szerint feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Eszerint a találmánynak alkotó jellegűnek kell lennie, mert a szabadalmi oltalom ezen feltétele nem valósul meg, ha azt a szakember saját szakértelmével minden különösebb nehézség nélkül meg tudja valósítani. Ezen a ponton alapvető fogalomként kell meghatároznunk a szakember fogalmi elemeit. A szakismeretek állandó fejlődése a szakember fogalmának meghatározását nehezíti. szabadalmi törvényünk erre vonatkozóan nem ad útbaigazítást, a magyar joggyakorlat az újdonságrontó jelleg megítélésénél nem az átlagos, hanem a saját szakterületén jó szakember ismereteit tekintette kiindulási alapnak. Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. A törvény a találmány reprodukálhatóságát kívánja meg,
vagyis azt, hogy azonos eredménnyel megvalósítható legyen. Negatív oldalról szemlélve ez az ismérv azt jelenti, hogy az adott találmányt ne csak egyszeri alkalommal, megismételhetetlenül lehessen előállítani, mert ezn nem elégíti ki a használhatóság követelményeit. Ki kell emelnünk, hogy nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások. Kivételt képeznek ez alól az ilyen eljárásokban alkalmazott termékek, így különösen anyagok és keverékek. A magyar jog egyes megoldásokat, találmányokat kizár a szabadalmi oltalomból. A kizárások első csoportját az Szt. 1. (2) bekezdése állapítja meg. Ilyen találmány különsen: a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program, valamint az információk megjelenítése. További kizárással kapcsolatos szabályt tartalmaz az Szt. 6. (2) bekezdése, mely szerint a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne. Értelemszerűen kizárt az oltalomból az a találmány, melynek tárgya azonos korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával. Azonos találmányra csak egy személynek adható kizárólagos jellegű oltalom. Előfordulhat viszont az az eset, hogy párhuzamosan egymástól függetlenül hoznak létre azonos találmányt, de ezek tekintetében az időbeli elsőbbség fogja eldönteni, hogy ki lesz jogosult a szabadalmasi minőségre. A törvény a növény- és állatfajták szabadalmazhatóságát illetően sajátos, eltérő szabályokat állapít meg.
5.3. A feltaláló és a szabadalmas A szabadalom jogosultja elsősorban az a személy, aki a találmányt megalkotta, vagyis a feltaláló. Mint említettük, ugyanazt a találmányt egymástól függetlenül többen is megalkotják, ezért a törvény a feltaláló személyére nézve vélelmet állít fel, mely szerint amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltalálóként szerepel. A feltalálón kívül azonban a feltalálón kívül más is lehet. Ez abból a tényből fakad, hogy a szabadalom, valamint a szabadalmi igény, min forgalomképes, vagyoni természetű jogosultság átruházható, vagy öröklés következtében másra átszállhat. Az Szt. 8. (1) bekezdése szerint a szabadalmi igény a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A szabadalmi igény szempontjából igényjogosultnak azt a személyt kell tekinteni amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentett be. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a feltalálót bizonyos személyez fűződő jogosultságok megilletik már a szabadalom megadása előtt, illetve szabadalmi oltalom hiányában is. Ezen vonatkozásban a szabadalmi törvény a feltalálót megillető ezen jogosultságokat teljes körűen nem említi, így ezekben a kérdésben a Polgári Törvénykönyv általános, a személyiségvédelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Abban az esetben, ha az alkotást többen együttműködve dolgozzák ki, szerzőtársi kapcsolat jön létre. A törvény rendelkezései szerint amennyiben többen közösen alkották meg a találmányt, a feltalálók szerzőségi részarányait ellenkező megjelölés hiányában egyenlőnek kell tekinteni. A bejelentésben feltüntetett szerzőségi arány csak jogerős bírósági ítélet alapján módosítható. A bírósági gyakorlat alapján feltalálótársi kapcsolat csak akkor keletkezik, ha minden közreműködő személy esetleg eltérő arányban, de alkotó jellegű tevékenységgel vett részt a találmány létrehozásában. Valamint a szerzőségi arányokat is a közreműködés alkotó jellegű része dönti el.
Közös szabadalom esetén a szabadalmastársak közötti jogi kapcsolat vonatkozásában részletesebb szabályozást figyelhetünk meg. Ezen jogi rendelkezések körében a közös tulajdon körében alkalmazott megoldásokra támaszkodik a jogalkotó, azaz a tulajdonközösséghez hasonlóan itt is különbséget tehetünk a szabadalmastársak belső- és külső jogviszonyai között. Az alkotó jellegű közreműködés különbözősége folytán a szabadalmastársak hányadai eltérőek lehetnek, kétség esetén azonban a törvény szerint a részesedési hányadot egyenlőnek kell tekinteni. A találmányt bármelyik szabadalmastárs önállóan is hasznosíthatja, köteles azonban társainak részesedési hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. Továbbá bármelyik szabadalmastárs jogosult a szabadalom fenntartása és védelme érdekében önállóan is fellépni. A Polgári perrendtartás szabályai szerint ebben az esetben a szabadalmastárs eljárási cselekményei az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve arra a szabadalmastársra is kihatnak, akik valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy a mulasztását utóbb nem pótolta. A szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha valamelyik szabadalmastárs a rá eső költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselő szabadalmastárs a mulasztó hányadának átruházását igényelheti. A szabadalmastársak saját hányadukkal önállóan rendelkeznek, visszterhes elidegenítés esetén azonban a többi szabadalmastársat harmadik személyekkel szemben elővásárlási jog illeti meg. A szabadalmastársak a találmány egészének hasznosítására harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. Ha ehhez valamelyik szabadalmastárs nem járul hozzá, nyilatkozata bírói ítélettel pótolható. A szabadalmastárs saját hányadáról le is mondhat. A lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed. Ez a szabadalmi növedéki jognak.
5.4. A szabadalmi jogviszony tartalma 5.4.1. A feltaláló személyhez fűződő jogai Az iparjogvédelem körében általában a gazdasági vagyoni szempontok dominálnak, és csak másodsorban jutnak érvényre a személyiségi érdekek. A feltalálót megilleti a névjog, a feltalálói minőségének elismeréséhez való jog. A feltaláló a Polgári Törvénykönyv szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja. A feltalálót megilleti az a jog is, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék. Ez a jogosultság a feltalálót akkor is megilleti, ha nem ő a szabadalmas, mint a szolgálati találmányok esetében. A névjog negatív tartalma alapján a feltaláló rendelkezése szerint mellőzni kell nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon. A feltaláló joga szabadon dönteni abban a kérdésben, hogy nyilvánosságra hozza-e találmányát vagy titokban tartja. A titokban tartás leginkább akkor fordul elő, ha a feltaláló a találmányát azon megfontolásból nem hozza nyilvánosságra, mert azt gazdasági érdekeinek szolgálatában know-how-ként kívánja hasznosítani. A szabadalmi eljárásban a közzététellel a találmány mindenképpen nyilvánosságra kerül, ennek előtte azonban a találmányt csak a feltaláló hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni. A feltaláló a találmány módosítását, továbbfejlesztését nem gátolhatja meg. A feltaláló integritáshoz való joga alapján követelheti, hogy a találmány lényegét torzításmentesen közöljék. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és időbeli korlátok nélkül érvényesíthetők.
5.4.2. A szabadalmas vagyoni jogai Az Szt. 19. (1) bekezdése alapján a szabadalom jogosultjának kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A kizárólagos hasznosítási jog magában foglalja a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását és használatát, továbbá forgalomba hozatalát. A forgalomba hozatal mind a termékre, mind a jogra is vonatkozik. Ezen vagyoni jogokat a szabadalmi oltalom abszolút szerkezetéből adódóan más személy kizárólag a szabadalmas hozzájárulásával gyakorolhatja. A szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen céllal az országba hozza, vagy használja a találmány tárgyát képező eljárást, illetve másnak az eljárást használatra ajánlja, valamint előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja vagy ilyen célból az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül elállított terméket. Azzal szemben is felléphet a szabadalmas, aki engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot ad át vagy ajánl fel átadásra a találmány megvalósítása céljából. Kivételt képez ezen körben, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban szokásos áru. A kizárólagos hasznosítási jog feltétele, hogy a hasznosítás a szabadalmas rendszeres gazdasági tevékenysége keretében, vagyis iparszerűen történjék. Így a kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre, a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, valamint
orvos által rendelt gyógyszernek gyógyszertárban vény alapján történő alkalmi elkészítésére és az így elkészített gyógyzerrel kapcsolatos további cselekményekre. A szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog végül kiterjed a találmány tárgyát képező termék forgalmazására, értékesítésére is. A szabadalmas vagyoni érdekei mentén maga hasznosítja a találmányt vagy lehetősége van a szabadalom átruházására, illetve arra, hogy másnak a hasznosításra engedélyt adjon megfelelő ellenérték fejében. Ha nem a feltaláló a szabadalmas, a szabadalmi igényt ugyancsak átruházhatja még a szabadalom megadása előtt és az így kötött szerződés alapján járó ellenérték alkalmas vagyoni érdekei kielégítésére. A vagyoni jogok időben korlátozottak, hiszen a szabadalmas jogán csak az oltalmi idő alatt érvényesíthetők, valamint forgalomképesek, azaz átszállhatnak élők közötti ügyletek alapján és öröklés jogcímén is, illetve megterhelhetők. 5.4.3. A szabadalmas kötelezettségei A szabadalmas alapvető kötelezettségei a találmány feltárása, a megfelelő hasznosítása, valamint a szabadalmi oltalom fenntartása. A szabadalmas köteles a találmányi megoldást a szabadalom megszerzésére irányuló eljárásban olyan mértékben közzétenni, hogy annak alapján szakember a találmányt megvalósíthassa. A szabadalmasnak kötelezettsége továbbá, hogy a találmányt a nemzetgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítsa. Ez a szabadalom társadalmi rendeltetéséből fakad. Ha ezt a lehetőséget a szabadalmas nem aknázza ki, visszaél jogával. A szabadalmas a találmány megfelelő hasznosítását saját maga biztosíthatja, de ezen kötelezettségének úgy is eleget tehet, hogy másnak a hasznosításra engedélyt ad. A hasznosítási kötelezettség megsértését a törvény szankcionálja, azaz a hasznosítás hiánya, vagy nem megfelelő hasznosítása esetén kényszerengedély útján másnak biztosítja a találmány hasznosításának jogát. A szabadalmas kötelezettsége végül évenként, a szabadalmi oltalom időtartamára, külön jogszabályban