költészete
Ambivalencia félig imádattal és félig gyűlölettel hűtlenségéért, amiért nevelőszülőkhöz adta két évre Kapcsolataiban mindig az anya-képet kereste, szerelmes verseiben minduntalan visszatér az anyamotívum.
Korai szerelmes versei (Csókkérés tavasszal) 1927 Walles Luca Versek: Áldalak búval, vigalommal, Tedd a kezed
partner Márta a heidelbergi egyetemen egzisztencialista filozófiát hallgatott Házasságot terveztek, társadalmi felemelkedés 1929 London, levelezés Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem (Végül) Versek: Klárisok, Ringató, Mióta elmentél
Egyetlen szerelmes verset sem írt hozzá Az Óda című vers után öngyilkossági kísérlet (Marton Márta ) Judit tudta, hogy Attila nagy költő. És azt akarta, hogy nagyon nagy költő legyen. Mindent megtett érte. Kilincselt szerkesztőségekben. Sírt és könyörgött. Elhelyezte verseit, szóba állt gyűlölt emberekkel. Egész nap dolgozott, s munkája után otthon mosott és vasalt, hogy tiszta inge legyen másnap Attilának. (1940) József Jolán Búcsúvers: József Attila: Judit
szexualitással telítődött indulatáttétel terapeutája iránt Gyeremekkori élmények A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja az a szeretethiány. Versek: Gyermekké tettél, Nagyon fáj, Szeretni gyáva vagy, Majd megöregszel
Az orvosok nem tudtak a költőn segíteni Házasság gondolata Két héttel a szanatóriumból való távozás után halálhíre Flóra összetört, nem bírt elmenni a temetésre Egy évvel később Illés Gyula felesége lett Versek: Flóra, Flórának
Kötődés és elszakadás, szeretet és harag, veszteség bűntudat Folyamatos vágyakozás hiány csalódás harag Anya - gyerek kapcsolat szókincse Szürreális elemek, kozmikus és komplex költői képek Hasonlatok, metaforák sajátos képiség
Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled