Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali Tagozat EU- Kapcsolatok Szakirány NŐK ÉS FÉRFIAK ESÉLYEGYENLŐSÉGE A MUNKAERŐ-PIACON AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Készítette: Török Adrienn Budapest, 2007
Tartalomjegyzék Bevezetés... 1 I. Fejezet: Nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség Magyarországon és az EU- ban... 3 1; Esélyegyenlőség... 3 2; Jogok... 4 2. 1 Munkabérek...7 3; Esélyegyenlőségi politika kialakulása az Európai Unióban és Magyarországon... 9 3. 1 Esélyegyenlőség az Európai Unióban... 9 3. 2. Az esélyegyenlőségi politika Magyarországon... 16 II. Fejezet: Nők munkaerő-piaci részvétele... 18 1; A nő és a munka világa... 18 1.2. A magyar munkaerő-piac... 18 2; Nők a gazdasági életben... 22 2. 1. A nők szerepe a magyar gazdasági életben... 23 2. 2. 1 Kereső nők az iparban Magyarországon a múlt század elején... 24 2. 2. Nők a döntéshozatalban... 26 2. 2. 1. Nők a politikai döntéshozatalban... 27 2. 2. 2. Nők a versenyszférában... 33 III. Fejezet: Nehézségek a munkaerőpiacon... 43 1;Speciális helyzetben lévő nők... 45 2;Távmunka és részmunka vállalás... 47 2. 1. Távmunka és részmunka lehetőségek Magyarországon és az Európai Unióban... 48 3; A munka és a családi élet összeegyeztethetősége... 51 IV. Fejezet: Nők és az Európai Uniós pályázatok... 53 1; Közösségi programok- Progress bemutatása... 54 2; Regionális politika forrásai... 57 2. 1. EQUAL... 57 2. 2. Az Európai Szociális Alap... 61 3; Nemzeti Fejlesztési Terv... 65 3. 1. Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program... 65 3. 1. 1. Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program három nyertes pályázatának bemutatása... 69 3. 1. 2. Projektek tapasztalatai, értékelés... 72 4; 2007 és 2013 közötti időszak Magyarországon és az Európai Unióban a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából... 73 V. Fejezet: Konklúzió... 77 Befejezés... 79 Ábrajegyzék... 80 Felhasznált irodalom... 81 Internetes források... 83 Mellékletek... 86 3
Bevezetés Dolgozatom témájául a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget választottam. Több éve mélyrehatóan foglalkozok a nemek közötti esélyegyenlőség témakörével, különös tekintettel nők munkaerő-piacon betöltött szerepére. Ezért is döntöttem úgy, hogy ebben a témában írom meg a szakdolgozatomat. A téma aktualitásául szolgált az is, hogy 2007. különösen fontos év az esélyegyenlőséggel kapcsolatban, hiszen ez az év az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év elnevezést kapta. Ebben az évben rengeteg új kezdeményezés, program veszi kezdetét annak érdekében, hogy az összes akadályt eltöröljék a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulásának útjából. Az új előremutató kezdeményezések csak akkor érhetik el a kívánt sikert, ha a múltbeli tapasztalatokra építkeznek. Éppen ezért dolgozatom célja, hogy a múltban elindult és lezajlott változások ismertetésével, alapot teremtsen a következő időszak kezdeményezéseinek eredményes megvalósulásához. A dolgozatomban azt a hipotézist vezetem végig, hogy a Magyarországon a fennálló női munkaerő-piaci problémák megoldásának eszközét jelentik az Európai Uniós pályázatok. Több okból is fontosak ezek a pályázatok, egyrészt kijelölik a fejlesztés irányvonalát, a prioritások mentén haladva közelebb kerülhet Magyarország ahhoz, hogy egységes esélyegyenlőségi koncepciót tudjon felállítani. A politika szempontjából eddig alapvetően hiányzott egy egységes koncepció, mely összefogta volna az intézkedéseket, programokat. Másrészről fontosak ezek a pályázatok azért is, mert a pályázatokból megszületett kezdeményezések továbbélnek és új ötleteket generálnak, és így kialakul egy önműködő mechanizmus, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a magyar esélyegyenlőségi koncepció építkezzen belőle. Az Európai Unióhoz való csatlakozás első két éve elegendő volt arra, hogy Magyarország beletanuljon a pályázatok rendszerébe, hatékony és célratörő terveket alakítson ki a nemek közötti esélyegyenlőség területén, melyek összhangban állnak az uniós prioritásokkal, annak érdekében, hogy egy olyan stabil, szilárd alapokon nyugvó munkaerő-piac jöjjön létre, mely nem tesz különbséget a női és férfi munkavállaló között. Véleményem szerint a stabil munkaerő-piac a kiindulópontja minden gazdasági fejlesztésnek, fejlődésnek, ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a munkaerő-piacon fennálló problémák minél előbb rendezésre kerüljenek.
Azt a hipotézist viszem végig a dolgozatomon, mely azt feltételezi, hogy az uniós pályázatok által biztosított forrásból olyan kezdeményezések születtek, melyek továbbra is fenntarthatóak lesznek és hozzájárulnak ahhoz, hogy a még gyermekcipőben járó magyarországi esélyegyenlőségi politika olyan környezetet biztosítson a nők és férfiak számára egyaránt, melyben mindenki egyenlő lehetőségekkel és esélyekkel rendelkezik, és ezzel megoldódhatnak a munka világában a nők nehézségei. A dolgozatomban először az esélyegyenlőség és az ehhez kapcsolódó fogalmakat, mint a diszkrimináció, egyenlő bánásmód, tisztázom, majd bemutatom azt a jogi környezetet melybe az esélyegyenlőségi politika beágyazódott, hiszen a jogok megteremtése jelenti a kiindulást, az alapot az egyenlő esélyek megteremtése felé. A társadalom valamennyi aspektusára kiterjedő esélyegyenlőségi gondolkodásmód elterjedése tükrözi a politikai felkészültséget, érettséget, azt hogy a tagállamok már rendelkeznek olyan szintű jogi és politikai környezettel, melyben helyet kaphat egy ilyen szociális érzékenységgel bíró kérdés, mint az esélyegyenlőség. Annak érdekében, hogy ezt a politikai érettségi szintet mérni tudjuk világosan kell látnunk az Európai Uniós esélyegyenlőségi politika fejlődését, valamint az egyes tagállamok részvételét ebben a fejlődésben. A szakdolgozatomban különös figyelmet szentelek a nők munkaerő-piaci részvételének, az e kapcsán felmerülő problémáknak A dolgozat harmadik fejezetében ezeket a problémákat mutatom be, kiemelten foglalkozva a speciális helyzetű nők nehézségeivel, a magyar munkaerőpiac távmunka és részmunka lehetőségeivel, valamint a vállalkozó nőkkel. Majd az ezt követő fejezetben, e problémák megoldásának mintegy eszközeként bemutatom az esélyegyenlőség megteremtésének segítésére létrehozott uniós pályázatokat, a magyar részvételt ezekben a pályázatokban. A dolgozatom végén pedig bemutatom a következő 2007 és 2013 közötti programozási időszak esélyegyenlőségi iránymutatásait, prioritásait, összehasonlítva a magyar célokkal. 2
I. Fejezet: Nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség Magyarországon és az EU- ban 1; Esélyegyenlőség Esélyegyenlőség. Nap mint nap halljuk ezt a kifejezést, akarva akaratlanul is behálózza mindennapi életünket. De vajon mit is jelent valójában? Az esélyegyenlőség mindenféleképpen egy olyan helyzetre utal, melyben a társadalom tagjainak politikai, gazdasági és szociális életben való aktív ténykedése elől megszűnnek az akadályok. Mindenki ugyanazokkal a lehetőségekkel, esélyekkel indul az élet minden területén. Az esélyegyenlőség fogalmának tisztázásakor mindenféleképpen meg kell említeni olyan fogalmakat is, mint az egyenlő bánásmód, a diszkrimináció valamint a pozitív diszkrimináció. Sokszor összemosódik az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalma, azonban nagyon fontos különbséget tenni a kettő között. Semmiféleképpen nem felcserélhető fogalmakról van szó. Az esélyegyenlőség magában foglalja az egyenlő bánásmódot, ez az alapja az esélyegyenlőségnek. Nem valósulhat meg az egyenlő esélyeket biztosító társadalmi struktúra abban az esetben, ha nincs egy biztos alapokon nyugvó egyenlő bánásmódot tükröző szemlélet. A fennálló egyenlőtlenségeket nem szünteti meg a diszkrimináció tilalma. Határozott és céltudatos esélyegyenlőségi politikára van szükség, annak érdekében, hogy a nők és a férfiak között esélyegyenlőtlenségek megszűnjenek, semmiféleképpen nem elég csupán az egyenlő bánásmód biztosítása. Az esélyegyenlőségi politika mindazon jogi és nem jogi eszközöket magába foglalja, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet különböző területein-oktatás, egészségügy. 1 A modern jogrendszerek alapvető eleme az egyenlő jogok biztosítása. Mely jog azonban a nők tömeges munkába állásával már nem volt elegendő. Szükség volt egy összehangolt esélyegyenlőségi politikára, mely koordinálja, és irányítása alatt tartja az e területen született intézkedéseket. Összehangolt esélyegyenlőségi politika viszont csak akkor valósulhat meg, ha a megfelelő jogi háttér biztosítva van, melyet a tagállamok egyformán érvényesítenek. 1 Doblhofer, Doris-Küng, Zita: A társadalmi nemek egyenlősége, Ewiv, Salzburg, 2006, p.1-68 3
2; Jogok A nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt kapott, ennek megfelelően számos közösségi joganyag született ebben a témában. Az esélyegyenlőségi politika látványos fejlődése nyomon követhető a joganyag folyamatos bővülésében. Már 1957-ben a Római szerződés létrejöttekor a tagállamok fontosnak tartották azt, hogy jogilag is biztosítsák, hogy nők és a férfiak egyenlők legyenek a munkaerő-piacon. Az esélyegyenlőségi politika alapjai tehát a munkaerő-piacon való egyenlőség kezdeményezéséből származik. A munkaerő-piac alapvető fontossággal bír minden ország számára. A gazdaság fejlődése nagymértékben függ a munkaerő minőségétől. A munkaerő minőségét viszont nem az határozza meg, hogy az illető munkavállaló férfi vagy nő, sokkal inkább az, hogy milyen képzettséggel rendelkezik. A humánerő egy olyan hatalmas erővel bíró potenciál minden ország számára, amit az egyes kormányoknak nem szabad elvesztegetniük csupán azért, mert női vagy férfi munkavállalókban gondolkodik, nem tekint egységesen a munkaerő-piacra. Annak érdekében, hogy az egység megvalósuljon, a nőknek speciális programokra van szükségük, hogy gyermekvállalás után zökkenőmentesen vissza tudjanak illeszkedni a munka világába, hiszen sok esetben ez a re- integráció nem megy problémamentesen, melynek okai lehetnek többek között, hogy nincs lehetőség rész- és távmunka vállalásra, az anyukák ismeretei esetleg megkophatnak addig, amíg távol vannak a munkahelyüktől, ezért szükséges a segítségnyújtás, hogy ezeket a problémákat orvosolni lehessen és egy olyan egységes humánerőforrásról beszélhessünk, amely kész arra, hogy a gazdasági növekedést megvalósítsa. Ez az egységes humánerőforrás nem különbözteti meg a női és a férfi munkavállalókat, hanem felismeri, hogy nemtől függetlenül csak a munkavállaló, mint a gazdaság motorja fontos és nem pedig az, hogy melyik nemhez tartozik Az esélyegyenlőség megvalósítása tehát egy fontos tényezője a gazdasági növekedésnek. 4
Az esélyegyenlőségi jog fejlődése szempontjából négy szakaszt különböztetünk meg egymástól: 2 1, szakasz: 1957-1975 közötti időszak Egyenlő munkáért egyenlő bért elve 1957-ben a Római Szerződés 119. cikkelye kimondta, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér illeti meg a női és a férfi munkavállalókat. Az egyenlő munkának egy új értelmezését vezetik be, hiszen korábban az ILO- egyezmény az egyenlő értékű munka kifejezést használta. 3 Majd az ezt követő évek jellemzője volt, hogy megpróbálták érvényre juttatni ezt az elvet, több-kevesebb sikerrel. Az 1970-es években a Közösség felismerte, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb fellépésre van szükség, annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci akadályok elgördüljenek a nők útjából. Fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott az egyenlő bánásmód biztosítása a közösségi jogalkotásban. Összehasonlítva ezt a magyar viszonyokkal, jól látszik, hogy a magyar jogrend általánosan tiltja, hogy a munkavállalók ugyanazon munkáért ne ugyanolyan bérben részesüljenek. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/B bekezdésének második paragrafusa kimondja, hogy Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.. Valamint a Munka Törvénykönyvének ötödik paragrafusa szerint tilos a diszkrimináció a munkaviszonnyal össze nem függő körülmények fennállásakor. 4 Vagyis a magyar jog nem foglalkozik kifejezetten a nők és a férfiak közötti egyenlő bérezés problémájával, ezt a kérdést megpróbálták a jogalkotók úgy megoldani, hogy általánosságban tiltanak mindenfajta megkülönböztetést a bérek tekintetében. Azonban véleményem szerint a túlzott általánosítás miatt sok probléma sikkad el, valamint esetleges joghézagokat eredményezhet. 2, szakasz: 1976 1980 közötti időszak Irányelv az egyenlő bánásmódról Az 1976-ban megszületett irányelv kimondja, hogy a munkaerőpiacon, valamint a szakképzés területén biztosítani kívánja a nemek közötti egyenlő bánásmódot. Erre az időszakra alapvetően jellemző volt, hogy célként szerepelt az ezen a területen meglévő tagállami szabályok harmonizálása, és az egység megteremtése. 2 http://mathom.dura.hu/mszosz/00/index/html/eu/eu-infopontok/01_eselyegyenloseg.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 10. 3 Gyulavári, Tamás: Egyenlő esélyek és jogharmonizáció, MÜM Egyenlő Esélyek Titkársága Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Budapest, 1997, p.13. 4 http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=600, Letöltés dátuma: 2007. április 2. 5
1979-ben megszületett a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód a társadalombiztosítás területén. Magyarországon 2003-ban született meg a CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, mely azonban nem kifejezetten csak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget tárgyalja, hanem a fogyatékosok és hátrányos helyzetű személyek problémáival is foglalkozik. 3. szakasz: 1980-2006 közötti időszak Ezt az időszakot erőteljes, dinamikusan fejlődő jogi szabályozással lehet jellemezni. Olyan irányelvek láttak napvilágot, mint az Önfoglalkoztató dolgozókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv, mely célként tűzte ki a női vállalkozók támogatását. Az önfoglalkoztatás egy olyan új lehetőséget biztosított, mellyel hatékonyabban tudták kezelni a munkaerő-piacon meglévő problémákat. A magyar jogban az önfoglalkoztatás, mint kifejezés sem jelenik meg, helyette a vállalkozó és a bedolgozó fogalmakat használja, melyek azonban nem azonosak az önfoglalkoztatóval. Tehát az elkövetkezendő időszak egy fontos jogalkotási aktusa lesz, hogy be kell vezetni ezt a fogalmat a magyar jogrendszerbe. Ebben az időszakban látványos fejlődésnek indult a közösségi esélyegyenlőségi politika fejlődése. 1993-ban a Maastrichti Szerződés megszületésekor a tagállamok még inkább összefogtak ezen a téren is, és tovább erősítették az együttműködéseket az esélyegyenlőség területén. Döntöttek arról is, hogy a továbbiakban a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtését pozitív akciókkal, pozitív diszkriminációkkal fogják támogatni. Ez a fajta nézet, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazzanak teljesen hiányzik a magyar jogi szabályozásból. Az Amszterdami Szerződés sok mindenben újat hozott az esélyegyenlőségi politika területén. Fontos, új elem, hogy az esélyegyenlőség a közösségi joganyag részévé vált, mely azt kívánja elősegíteni, hogy a tagállamok közötti harmonizáció végbemenjen. Ezt a folyamatot erősítette fel a Nizzai Szerződés, melynek 141. cikkelye kimondja, hogy a férfiakat és a nőket egyenlő lehetőségek illetik meg a munkaerőpiacon, ide sorolva az egyenlő bérezést is. A Nizzában elfogadott Alapjogi Charta 23. cikke kimondja a férfiak és nők közötti egyenlőséget. 5 5 Equality for women and men, European Community Acts, European Commission Empolyment and Social Affairs, Belgium, 2005, p.15. 6
4, szakasz: 2007-2013 közötti időszak Az új programozási időszak első éve az esélyegyenlőség jegyében zajlik, vagyis még nagyobb prioritást kapnak majd a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó programok. Remélhetőleg az ebben az évben összegyűjtött tapasztalatok, gyakorlatok, felismerések továbbélnek majd, és kitartanak az elkövetkezendő programozási időszakban is. Ez az év, mintegy lendületet ad a tagállamok számára, hogy az egész ciklusban hatékonyak lehessenek ezen a területen. Az esélyegyenlőségi politikát az Európai Unió alapjának tekintik, hatalmas fejlődésen ment keresztül ez a politika, rengeteg irányelv született meg annak érdekében, hogy a két nem közötti szakadék csökkenjen, mind a munkaerő-piac, mind a szociális biztonság, mind az önfoglalkoztatás terén. Azonban ennek ellenére, még mindig vannak olyan területek, melyek sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, ilyen például a nemek között fennálló bérkülönbségek. A probléma súlyát mutatja, hogy 1957-ben az Egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megfogalmazása óta is folyamatos problémát jelent. A következő részben bemutatom a munkabérek terén fennálló nehézségeket, elemezve az aktuális helyzetet 2. 1 Munkabérek Nők teszik ki a világ népességének felét, ők dolgozzák le az összmunkaidő közel kétharmadát, de a világ bevételének alig egytizedéből részesülnek, és a világ javainak csak kevesebb, mint egyszázada felett rendelkeznek. 6 Egy nőnek átlagosan 54 nappal kell többet dolgoznia ugyanannyi bérért, mint egy férfinak. A férfiak és a nők közötti bérkülönbség 15 százalékos, vagyis egy nő 15 százalékkal keres kevesebbet, mint férfitársa. A hagyományos családmodell kora már nem állja meg a helyét, már a kisgyermekekben is tudatosítani kell, hogy a férfi teljes mértékben egyenlő a nővel, az élet minden területén, de jure és de facto is. Ez azonban csak akkor tud megvalósulni, ha a nők is ugyanolyan bérezésben részesülnek, mint a férfiak. 6 Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p.5. 7
1. ábra: Munkabérek közötti különbség az EU- ban Forrás: Eurostat Az ábrán jól látszik, hogy egyes európai országokban a férfiak és a nők közötti különbségek a béreket illetően elérik a 25 százalékot is. Az EU átlag 15 százalék, mely átlag az elmúlt 5 évben csökkenő tendenciát mutatott. Még az olyan jóléti államok, mint Németország is, 20 százalék fölötti eredményt ért el a bérkülönbségeket illetően, vagyis annak ellenére, hogy az EU minden politikájában hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, mégis hatalmas szakadék tátong a férfiak és a nők közötti munkabéreket illetően. Jól látszik, hogy az egyenlő jogi feltételek megteremtése mellett nagyon fontos, hogy a bérek tekintetében is megmutatkozzon az egyenlő bánásmód. Világviszonylatban akadnak olyan országok is, ahol az azonos munkát végző nők és férfiak közötti fizetésbeli különbség elérheti akár a 40 százalékot is. A nők erkölcsi megbecsülése mellett nagyon fontos az anyagi megbecsülés is, vagyis, hogy egyenlő munkáért, egyenlő bért kapjanak. Természetesen nagyon nehéz definiálni, hogy mi tekinthető egyenlő bérnek, ennek definiálására a tagállamok különböző kísérleteket tettek. Franciaországban például az a munka tekinthető egyenlőnek, amihez azonos szakmai és gyakorlati ismeret szükséges, Dániában pedig, azt tekintik egyenlő munkának, amikor ugyanazon a munkahelyen történik a munkavégzés. Véleményem szerint a franciaországi 8
gyakorlat közelít leginkább a megfelelő megközelítésmódhoz, vagyis azokat a munkákat ismerik el egyenlő értékűnek, melynek betöltéséhez ugyanazokat a követelményeket támasztják a jelentkezők elé. 7 Magyarországon 11 százalékos a bérkülönbség a nemek között, mely az Európai Uniós átlag érték alatt helyezkedik el, azonban közel sem mondható jónak. Ha a budapesti viszonyokat, mint a gazdaságilag koncentrált központot nézzük, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a nők körülbelül havonta bruttó 32 000 forinttal keresnek kevesebbet ugyanazon teljes munkaidős foglalkoztatásért. Vagyis közel a minimálbér felével kevesebbet keresnek a nők havonta, mint a férfiak. Az esélyegyenlőség fogalma, a jogi helyzet bemutatása után a következőkben ismertetem az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájának kialakulását. Külön kitérve az egyes tagállamok esélyegyenlőségi politikájának fejlődésére, annak érdekében, hogy világos kép rajzolódjon ki arról, hogy az egyes tagállamok az esélyegyenlőség területén milyen fejlettséggel érkeztek az Európai Unióba. Majd ezután kitérek a magyarországi esélyegyenlőségi politika történetére. Az elemzés célja, hogy a szakdolgozat elején felállított feltételezés létjogosultságát igazoljam azzal, hogy bemutatom az elmúlt időszak esélyegyenlőségi törekvéseit. 3; Esélyegyenlőségi politika kialakulása az Európai Unióban és Magyarországon 3. 1 Esélyegyenlőség az Európai Unióban Az utóbbi években az Európai Unió rengeteget tett azért, hogy az összes tagállamban érvényre jussanak azok az intézkedések, melyek az esélyegyenlőséget, és az egyenlő bánásmódot hivatottak elősegíteni. Az elmúlt négy évtized jogalkotása, valamint közvélemény formáló munkája sokat javított a helyzeten, de még mindig komoly különbségek vannak a nők és férfiak munkaerő-piaci helyzete között. Az Európai Unió alapító tagállamai már az 1957-es években, a Római Szerződés létrejöttekor fontosnak tartották, hogy külön rendelkezzenek a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség 7 Civil nők- vállalkozó nők-civil vállalkozó nők program 3. konferencia, 2007. március 24. 9
kérdéséről. Az európai integráció megszületésekor a tagállamokat a gazdasági tevékenységek mentén akarták összefogni, ennek érdekében nem maradhatott el az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló törekvés sem. A Római Szerződés 119. cikkében arról rendelkeznek, hogy a tagállamok számára mindenféleképpen elérendő cél az, hogy a nők és a férfiak egyenlő munkavégzésért egyenlő munkabérben részesüljenek. Fontosnak tartották tisztázni a jogszabályban, hogy a két nemet minden körülmények között azonos versenyfeltételek illetik meg. Az egyenlő bánásmód elve garantálja a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jogot. Az Európai Unióhoz csatlakozó országok számára a közösségi joganyag kimondja, hogy a tagállamoknak tiltaniuk kell az egyenlőtlen bánásmódot, amely azt eredményezné, hogy a nők és a férfiak nem egyenlő esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon. A csatlakozni kívánó országok a csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy a közösségi joganyagban lefektettet joganyagot a saját nemzeti jogrendszerükbe átültetik, tehát, ha tisztán a jogi oldalt nézzük, akkor elmondhatjuk, elméletben Európában már van olyan huszonhét állam, ahol már megvalósult az, hogy a két nemet mind a munkaerőpiacon, mind a mindennapi életben egyenlő félként kezelik. Azonban, azt hiszem feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy ez csupán a jogi vonatkozás, hiszen, ha közelebbről megvizsgáljuk azt, hogy mit tettek eddig ezek az országok annak érdekében, hogy megszüntessenek minden olyan akadályt, ami a nők (valamint fontos megemlíteni, hogy néha a férfiakat is diszkriminálják, azonban jelen dolgozatomban, a nők elleni diszkriminációval szeretnék részletesebben foglakozni) elé gördül akkor, amikor belépnek, vagy visszatérnek a munkaerőpiacra, akkor rájövünk, hogy a huszonhét tagállamban közel sem beszélhetünk egységes jogszabályozásról, gyakorlatról. Rávilágítva arra a kérdésre, hogy hogyan valósulnak meg az egyenlő esélyek a különböző tagállamokban, a következőkben kiemelten kilenc tagállamot szeretnék vizsgálni, annak érdekében, hogy világos képet kapjunk arról, hogy milyen változások mentek végbe az évek folyamán az esélyegyenlőség kérdéskörét illetően. A vizsgált országok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az alapító tagállamok szerepeljenek a vizsgálatban, vagyis Franciaország, Olaszország, Németország és a Benelux államok(ezek közül csupán Hollandiát választottam ki), valamint, hogy az egyes csatlakozási körökből mindig szerepeljen egy ország, így került vizsgálat alá Nagy-Britannia (1973), a következő körből Spanyolország (1986), majd Finnország (1995), és végül Szlovénia és Magyarország(2004). Magyarország megemlítése 10
csak érintőleges, hiszen a dolgozat további részében részletsebben kitérek a magyarországi helyzet elemzésére. 8 1, Franciaország A nők a választáshoz és a választhatósághoz való jogukat 1944-ben vívták ki, így csaknem egy évszázadot kellett várniuk a férfiakhoz képest. Franciaországban az esélyegyenlőségre való törekvés nagy hagyományokkal rendelkezik, már az 1946-os alkotmányban megjelenik az arra irányuló törekvések, hogy megteremtsék a nemek közötti esélyegyenlőséget. Tehát a jogi szabályozás már nagyon korán megjelent az országban, ennek gyakorlati megvalósulása azonban sokáig váratott magára. Az 1946-os alkotmány után tizenkilenc évnek kellet eltelni ahhoz, hogy a francia nők kivívják azt a jogukat, hogy a férjük előzetes beleegyezése nélkül, szabadon vállalhassanak munkát, ugyanebben az időben váltak jogosulttá a munkanélküli segélyre is, mely akkoriban hatalmas áttörésnek számított. François Mitterand alatt megszületet az állam feminizmus gondolata (state feminism), annak érdekében, hogy leküzdjék a nőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmódot. 1974-ben Valérie Giscard d Estaing elnöksége alatt különösen előtérbe került az esélyegyenlőség kérdése. Megalakult a Secretariat for Women s Affairs, 1975-ben pedig elfogadták az abortusztörvényt. Fontos megemlíteni az Yvette Roudy, miniszter által folytatott kampány eredményeként megszületett törvényt, mely arra volt hivatott, hogy biztosítsa az egyenlő jogokat a munkavállalás terén a férfiak és a nők között, 1983-ban született meg az Egyenlő Esély a Munkában törvény. Ezt a törvényt később 2001-ben módosították, annak érdekében, hogy még hatékonyabb diszkriminációmentes környezetet hozzanak létre a női munkavállalók számára. A francia nők törekvése arra, hogy a szakmai, üzleti életben is egyenlők legyenek a férfiakkal, egyik fontos állmása volt 2000-ben, hogy bevezették a foglalkozásnevek, funkciók, rangok és tudományos fokozatok nyelvi nőneműsítését. Valamint 2000-ben került sor arra is, hogy bevezették azt a törvényt, mely szerint a politikai és helyhatósági választásokon a férfi és a női jelölteknek ugyanannyi helyet kell biztosítani. Általánosságban elmondható, hogy Franciaország sok mindent megvalósított már abból, amit az Európai Unió elvár az esélyegyenlőség területén, de még közel sem beszélhetünk arról, 8 Pécsi, Katalin: Egyenlő esélyek- Női Esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, 2003, p.22-34 11
hogy megvalósult volna a gender mainstreaming. Nem szűntek meg a nőket támogató intézkedésekkel és pozitív akciókkal szembeni ellenkezések. 2, Németország Az 1990-es újraegyesítésig a két országrész, NDK és NSZK hozzáállását az esélyegyenlőséghez külön kell vizsgálnunk. Kelet-Németországban az azonos munkáért egyenlő bért elvét már 1946-ban bevezették, valamint nem sokkal a háború után létrehozták az első esélyegyenlőségi irodát. Az NDK-ban a nők emancipációjának kommunista változata valósult meg, mely szerint a két nem között nincsen semmilyen különbség. Nyugat- Németországban az első olyan intézkedés, amely arra irányult, hogy a nőkkel szembeni diszkriminációt csökkentse, 1979-ben jelent meg, ekkor hozták létre az első nőpolitikával foglalkozó irodát. 1994-ben hozott törvény alapján, pozitív megkülönböztetést kell alkalmazni, a női vezetők kinevezésénél, annak érdekében, hogy minél több nő kerülhessen döntéshozói pozícióba. Németország tehát magas fokon intézményesítette a női jogok érvényesítését. Elsősorban az alábbi területekre fókuszál: a női munkavállalók segítése, oktatási, képzési rendszerekhez való hatékonyabb hozzáférés, valamint nagyobb szerepvállalása a politikai életben. Jó példa erre, hogy 2005- ben Angela Merkelt választották kancellárrá. Ezzel ő lett az első női kancellár, ezt a posztot előtte még soha nem töltötte be nő. A nőknek a politikai életben való minél jelentősebb képviseltetése már 1998. szeptemberében megkezdődött, amikor Schröder kancellár meghirdette az új kormány Neu Mitte (Új közép) elnevezésű programját, mely program elsődleges üzenete a korszerűsítési, haladási szándék volt, ennek egy kitűnő bizonyítéka, hogy az új kormány négy tagja is nő volt, a 16 kinevezett miniszterből. ( Összehasonlítva ezt az adatot az 1998-as Orbán-kormány minisztereinek arányával, azt látjuk, hogy míg a német kormányban a nők aránya 25 százalékos volt, addig Magyarországon csupán 5 százalékos.) 9 Ezelőtt soha ilyen nagy számban nem képviseltették magukat a nők a nagypolitikai porondon Németországban. Általánosságban tehát elmondható, hogy Németország nagyon jó úton halad annak érdekében, hogy teljes mértékben megvalósuljon az, hogy a nők és a férfiak teljesen egyenlő megítélés alá esnek. 9 http://hu.wikipedia.org/wiki/gerhard_schr%c3%b6der, Letöltés dátuma: 2007. április 12. 12
3, Olaszország Az olasz nőket a fasiszta rezsim alatt sok foglalkozás végzésétől eltiltották, valamint kihangsúlyozták, hogy az állami intézményekben sem vállalhatnak szerepet. 1963-ban eltörölték az eltiltási záradékot, ettől kezdődően a nők bármilyen munkát elvállalhattak, valamint ebben az évben szüntették meg a hajadonzáradékot. Mely arra vonatkozott, hogy azokat a nőket, akik férjhez mentek, azonnali hatállyal el kellet bocsátani az állásukból. 1977- ben elfogadták az Egyenlő bánásmód a dolgozó férfiak és dolgozó nők között törvényt. Olaszországban az esélyegyenlőség elvét csak viszonylag későn kezdték jogi normák közé terelni, az utóbbi időben jellemző az olasz esélyegyenlőségi politikára, hogy kiemelten támogatja a nőtudományt (women studies). 4, Hollandia Olaszországgal ellentétben, Hollandiában már 1957-ben eltörölték a hajadonzáradékot. Azonban a bérek tekintetében Hollandiában csak 1969-es törvény hozott változást, mely szerint megemelték a nők bérét, kiigazították a férfiakéhoz. Ez a törvény már nagyon sürgető volt, hiszen addig a nők havi fizetése csupán a férfitársaik bérének 60%-a volt. 1980-ban született meg a törvényrendelet a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról. A holland esélyegyenlőségi törekvés olyan emancipációs politikába ágyazódott, amely egyaránt erősen kötődik a nőmozgalmakhoz, a non-profit szervezetekhez és az alulról építkező szervezetekhez. 5, Egyesült Királyság 1975-ben született meg az első olyan törvény, amely arra irányult, hogy a nemek közötti diszkriminációt csökkentse. Ebben az időben született meg az egyenlő munkáért egyenlő bérek törvényrendelet is. 1997 óta a kormánynak nőügyi minisztere is van. Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Királyságban az 1970-es évek óta töretlenül fejlődik, alakul, formálódik az esélyegyenlőségi politika, számos fontos állomáson már túl van az ország, sok alapvetően fontos intézkedést már meghoztak annak érdekében, hogy az állam területén élő nők és férfiak egy és ugyanazon jogok birtokában élhessenek. Ennek az 13
útnak fontos állomása volt, hogy létrehozták az Esélyegyenlőségi Bizottságot, valamint a brit kormány kancelláriai hivatalának Nőpolitikai Osztályát. A szigetországban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden egyes munkáltató szigorúan betartsa az esélyegyenlőség területén kivívott rendelkezéseket. Azonban mindezek ellenére sem mondható még el, hogy az Egyesült Királyság rendelkezik egységes, mindenre kiterjedő, átfogó esélyegyenlőségi törvénnyel. 6, Spanyolország A spanyol nők helyzete nagyon sokszor, és sokat változott az elmúlt évszázad során, hiszen a Második Köztársaság idején (1931-1939) a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség alkotmányban rögzített volt. A Franco- diktatúra azonban sok tekintetben véget vetett ennek az ígéretes fejlődési ütemnek. Ebben az időben az összes addig a nők által kivívott jogot hatályon kívül helyezték. Az új törvények pedig egyértelműen az anyaságot állították a középpontba, minden intézkedésükkel azt támogatták, hogy minél több gyermek szülessen egy családban. Ugyanakkor a nőket teljes mértékben eltiltották a munkavállalástól. Nézetük szerint a nő számára csupán egyetlen szerep létezik, ez a szerep pedig az anyaság, a munka világában nem létezhet számukra semmilyen szerep. Ennek érdekében, hogy ezt a szigorú és teljes mértékben igazságtalan rendszert fenntartsák, eltérő oktatásban részesültek a fiúk és a lányok, úgy vélték, hogy a lányoknak egyáltalán nincsen szükségük arra a fajta ismeretanyagra, amire a fiúknak és fordítva. Az 1960-as években valamelyest enyhítettek a szigoron, és az új alkotmány elismerte a nők azon jogát, hogy pénzt kereshessenek, ugyanakkor a házasságban élő nőknek még mindig szükségük volt a férjük írásos beleegyezésére, ha munkát kívántak vállalni. 1978- ban, Franco halála után, az új alkotmány egyértelműen kimondta a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget, valamint azt, hogy mindennemű diszkrimináció tilos. A 80-as évek óta rengeteg pozitív változás történt az országban, nagyon sok kampány indult arra vonatkozóan, hogy két ugyanolyan kvalitással rendelkező munkavállaló közül a nőt válasszák a munkáltatók. 7, Finnország 14
A 60-as években jelent meg először az esélyegyenlőség kérdése Finnországban. 1987-ben születte meg a férfiak és a nők közötti egyenlőségéről szóló törvény. A törvény sajátossága, hogy kvótákat állapítottak meg, mely szerint törvényben meghatározták, hogy mindkét nem képviselőinek legalább negyven százalékot kell kitenniük a különböző testületekben, bizottságokban vagy hasonló csoportok munkáiban. A finn felfogás az esélyegyenlőségről alapvetően úgy határozható meg, hogy megpróbál a nemek közötti semlegességre koncentrálni, adottnak tekinti a két társadalmi nem közötti esélyegyenlőséget. A többi eddig vizsgált országtól abban is különbözik Finnország, hogy itt emancipáció alatt elsősorban a nők anyagi függetlenségének kivívását értették. 8, Magyarország A nemi diszkriminációt tiltó rendelkezés már az 1949-es alkotmányban megjelenik. A kommunista rendszerben a nők helyzete leginkább a keleti nőkéhez volt hasonló, vagyis sok tekintetben egyenlőnek tekintették a nőt és a férfit. A nők vállalhattak munkát, részt vehettek a politikai élet gyakorlásában. 2001-ben kísérlet történt arra, hogy bevezessék az esélyegyenlőségi törvényt (mely többek között kimondja a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget). Ez a törvény azonban nem kapott elégséges támogatást ahhoz, hogy be lehessen nyújtani az Országgyűlésnek. Majd 2003-ban került elfogadásra az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról rendelkező törvény, mely azonban nem kifejezetten csak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségéről rendelkezik. 9, Szlovénia Jugoszlávia háború utáni, 1946-ban bevezetett alkotmánya kimondja, hogy a nők teljes jogú állampolgárok, a férfiakéval azonos jogokat biztosít a munkavállalás és a bérezés terültén is a szlovén büntető törvénykönyv mindennemű diszkriminációt megtilt. Jelenleg nincs érvényben esélyegyenlőségi törvény. Összegezve az eddigieket, azt mondhatjuk, hogy Franciaországban és Németországban egy nagyon erőteljes esélyegyenlőségi mozgalom indult meg az 1950-es évektől kezdődően, vagyis a napjaink esélyegyenlőségi programjai és akciói biztos alapokból táplálkozhatnak. Ez a stabil háttér járulhatott hozzá ahhoz, hogy Németországban a jelenlegi kormány 15 tagjából 5 nő van, valamint az államfő is nő, ami a vizsgált országok közül egyedül Németországra 15
jellemző. Franciaországban például 17 miniszterből összesen csupán 2 nő van. Hollandiában későn kezdődtek meg az esélyegyenlőségi törekvések, azonban az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tettek a két nem közötti különbség felszámolásáért, jól bizonyítja ezt, hogy 2005- ben a nők foglalkoztatottsági rátája majdnem elérte a 65 százalékot, holott az Lisszaboni Stratégia 2010-re tűzte ki csupán célként a 60 százalékos női foglalkoztatottságot. Olaszországra és Spanyolországra jellemző, hogy az elmúlt időszak pozitív akciói kiterjesztették a nők munkaerő-piaci lehetőségeit. Megvizsgálva az egyes országokat jól látszik, hogy a sajátos történelmi fejlődés miatt az országokban jelentős különbségek mutatkoznak abban, hogy mennyire állnak készen az esélyegyenlőség megteremtésére. Nehézkes kialakítani egy olyan egységes jogi övezetet az Európai Unión belül, ahol az egyenlő esélyekkel és bánásmóddal foglalkozó jogszabályok egyformán érvényre jutnak. Vannak olyan országok, melyek már nem csak a munkavállalás területén hoztak létre egy diszkriminációmentes övezetet, hanem az otthoni teendők és feladatok megosztását is jogilag szabályozták, ilyen például Németország, vagy Spanyolország. 3. 2. Az esélyegyenlőségi politika Magyarországon Magyarországon a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségi politikának nincsen nagy hagyománya, általában családpolitikai és gyermekjóléti kérdésekkel szokták összekapcsolni. A szocializmus időszakára jellemző volt, hogy a nők ugyan részt vehettek a munkaerő-piacon, viszont csakis addig, amíg a gazdasági érdekek ezt megkívánták, vagyis valódi érdekérvényesítő politikáról nem beszélhetünk Ezt követően a rendszerváltás sem hozott változást a nemek közötti esélyegyenlőségi politika terén, jellemző volt a csupán formális egyenlőséget hirdető stratégia. Az első olyan kormányzati szerv, amely kifejezetten esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozott, csupán csak 1995 végén kezdte meg működését Magyarországon, Nőpolitikai Tanács néven, majd 1996-ban az Egyenlő Esélyek Titkársága néven felállított új intézmény vette át feladatait. Azonban mind a két szervezet csak korlátozott hatáskörrel rendelkezett, így jelentős változtatásokat nem tudtak véghez vinni. A 2002-es választások után az esélyegyenlőségi kérdést miniszteri szintre emelték, mely sokat lendített a magyar 16
esélyegyenlőségi politika fejlődésén. 2004-ben pedig létrehozták az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt, mely azonban nem csak nemek közötti egyenlőségért volt felelős, hanem a többi esélyegyenlőségi kérdésért is. 2004. májusa óta pedig Magyarországon is a közösségi joganyag van érvényben az esélyegyenlőség területén is. 10 A jogharmonizáció kötelezettségének eleget tett Magyarország, hiszen az Alkotmány, a Munka Törvénykönyve és más jogszabályok tartalmazzák a diszkrimináció különféle formáinak tilalmát, köztük a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Jól látszik, hogy Magyarországon még hiányzik az az egységes koncepció, amely összefogja az esélyegyenlőség intézkedéseket. Véleményem szerint nincsen egy közös irányvonal, ami mentén halad a nemek egyenlőségével foglalkozó politika, s ennek hiánya érezteti hatását. A nemek közötti egyenlőség tekintetében a jogi szabályozás megfelel az EU-konformnak, a jogérvényesítés terén azonban tapasztalhatók problémák. Magyarországon a nők helyezte hasonló a közösség tagállamainak női lakosaiéhoz, de az eltérő történelmi fejlődés miatt több területen is, különösen a munkaerő-piaci helyzetüket tekintve, különböznek attól. Ebből a jogérvényesítési problémából adódóan rengeteg nehézség merül fel, többek között a munkaerő-piacon. A jogok kivívása, és az egyenlő esélyeket biztosító politikai környezet megteremtése után a munka világához kötődő egyenlő esélyek megteremtése a legfontosabb, mely hozzájárul az intenzívebb gazdasági fejlődéshez. A következő fejezetben a munka világában fellépő, jellegzetes problémákat ismertetem. 10 Sáfrány, Réka: Nők és férfiak esélyegyenlősége: Az Európai Uniós normák érvényesülése Magyarországon, Magyarországi Női Alapítvány, 2006, Budapest, p. 74 17
II. Fejezet: Nők munkaerő-piaci részvétele 1; A nő és a munka világa A köztudatban általában az a nézet él, hogy a nők csupán az emancipáció kezdete óta dolgoznak. Azonban amióta világ a világ, a nők mindig is többet dolgoztak, mint a férfiak, csak ez a munka úgymond láthatatlan, az évtizedek során természetessé vált. A munkaerő-piaci részvétel nagyon fontos mind gazdasági, mind szociológiai aspektusait tekintve. Gazdaságilag jelentős, mert egy ország gazdasági versenyképessége szempontjából döntő fontossággal bír a munkaerő-piac. A munkaerő-piaci tényezők stabilitása elengedhetetlenül fontos akkor, amikor egy ország fejlettségi szintjét vizsgálunk. A humánerő szervezettsége befolyásolja a gazdasági versenyképességet, ezért nagy jelentősséggel az ország humánerőforrásának az összetétele. Mára persze sokat változott a világ, de a nők még mindig kétszer, háromszor annyi munkaórát dolgoznak le egy nap, mint a férfiak. Háztartást vezetnek, gyereket nevelnek, emellett még a saját munkájukat is elvégzik a munkahelyükön. A nők a történelem folyamán mindig az élet több területén is helyt álltak: dolgoztak, nevelték a gyerekeket, főztek, mostak, így egy sor munka aránytalanul nagy része hárult rájuk. Egyszerre voltak háziasszonyok, nők, orvosok, pedagógusok. Az élet minden területén kivették a részüket a munkából, annak ellenére, hogy ezt a fajta munkát becsülik meg a legkevésbé, sőt sok esetben maguk a nők is alábecsülik. Egy angol közmondás szerint: A férfi dolga a nappal véget ér, Az asszony dolga végére soha nem ér. 11 1.2. A magyar munkaerő-piac Az 1990-es években bekövetkezett politikai fordulat a nemi szerepek tekintetében azt eredményezte, hogy a korábbi szocialista nézőpontot teljes mértékben elvették, és a helyébe került egy nagyon konzervatív, erősen hagyományőrző, tradicionális gondolkodásmód a nemi szerepek megítélése kapcsán. A szocialista éra jellemzője volt a teljes foglalkoztatottság, még 11 Miles, Rosalind:Az idő leányai, Balassi Kiadó, Budapest, 2000, p. 174 18