13. Melléklet. A mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés csökkentését célzó intézkedések megalapozása

13. Melléklet A mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés csökkentését célzó intézkedések megalapozása ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS

A mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés csökkentését célzó intézkedések megalapozása Készítette Dr. Sisák István Pannon Egyetem, Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszék ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS

A mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés csökkentését célzó intézkedések megalapozása A mezőgazdasági eredetű diffúz terhelést többféle, a mezőgazdaságból származó anyag is kiválthat, különösen a nitrogén és foszfor műtrágyák, a szerves trágyák és hígtrágyák, valamint a szennyvíztisztító kapacitásnövekedéssel összefüggésben a szennyvíziszapok, továbbá a peszticidek. Mindezen anyagok a talaj tulajdonságaitól (szerves és ásványi kolloidok mennyisége és minősége, vízgazdálkodási tulajdonságok) függően eltérően viselkednek a talajokban, eltérő módon léphet fel az általuk okozott környezeti terhelés is. Ennyiféle eltérő anyag vizsgálatára nincs lehetőség egy rövid tanulmányban, de szükség sincs rá, mivel a két ásványi makrotápanyag, a nitrogén és a foszfor a lehetséges terhelési utaknak éppen a két szélsőséges esetét képviselik. A nitrogén gyorsan nitrát ionná alakul át bármilyen formában is juttatják ki a műtrágyát. Léteznek ugyan lassú hatású nitrogén műtrágyák, de ezeknek a szabadföldi termesztésben nincs jelentőségük. A nitrát ion a döntően negatív töltésű talajkolloidok felszínétől elektrosztatikus taszítás révén viszonylag távol, a talajoldatban helyezkedik el, és kizárólag az oldat fázisban mozog. A foszfát ionok specifikus adszorpció révén nagymértékben és erősen kötődnek a talajszemcsékhez, és az oldatban való elmozdulásuk legtöbbször alárendelt jelentőségű. A különböző molekulaméretű és szerkezetű szerves anyagok (szerves trágyák, hígtrágyák, szennyvíziszapok, peszticidek) valahol e két szélsőség között helyezkednek el, azaz a talajkolloidokon való adszorpciójuk kisebb, mint a foszfát ionoké, de a vízoldhatóságuk nem éri el a nitrát ionokét, és az általuk képviselt terhelés megelőzésére a két szélsőséges esetre kidolgozott eszközök ésszerű kombinációja alkalmazható. Persze minden esetben fel lehet, és fel kell tenni a kérdést, hogy mely eszközök, milyen kombinációja a legcélravezetőbb az adott terhelés esetében. Az Európai Bizottság 2006. szeptember 22-én fogadta el a Talaj Keretirányelvre vonatkozó előterjesztést. Ebben megállapítják, hogy a talajdegradációs folyamatok a környezet más elemeinek, a víznek és a levegőnek a minőségére is hatással vannak és ilyen módon a talajdegradációból adódó károk a probléma forrásától távol, nem ritkán nemzetközi kihatással jelentkeznek. Az új direktíva megalkotásának az indoka, hogy a meglévő szabályozási eszközök mindegyikének a felhasználása esetén sem látszik biztosítottnak a talajvédelem megnyugtató megoldása, önálló szabályozás nélkül a káros folyamatok tovább folytatódhatnak. A javasolt direktíva előírja a tagállamoknak, hogy határozzanak meg az erózió, a szerves anyag tartalom csökkenése, a szikesedés, a talajtömörödés és földcsuszamlás által veszélyeztetett területeket az előírt közös szempontok szerint, és dolgozzanak ki programokat a káros folyamatok megelőzésére. A veszélyeztetett területek meghatározásánál lehetőleg támaszkodni kell a meglévő monitoring rendszerekre. Idővel egy európai szinten összehangolt monitoring rendszert fognak kidolgozni az Európai Talaj Iroda Hálózata (European Soil Bureau Network) segítségével. Az elfogadható kockázati szint változó lehet a degradációs folyamat erősségétől, a helyi körülményektől és a gazdaági-társadalmi környezettől függően. A programokat a már folyó közösségi és nemzeti kezdeményezésekre lehet építeni, úgy mint az agrár-környezetvédelmi programok, a közös mezőgazdasági politika, a nitrát direktíva betartására irányuló jó mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó előírások, jövőbeli intézkedések a víz keretirányelv végrehajtására vízgyűjtő rendezési tervek útján, árvízvédelmi tervek, nemzeti erdőprogramok, és erdőtűz megelőzési programok. A talaj szerves anyag csökkenése ellensúlyozására nem minden szerves anyag alkalmas. A komposzt és az almos istállótrágya stabil szerves anyagot tartalmaz, de a szennyvíziszap és a hígtrágya sokkal kevésbé, és csak a 1

stabil szerves anyag járul hozzá a talaj humusztartalmának a növeléséhez, így a talajtulajdonságok javításához. A nitrátterhelés kockázata A felszíni és talajvizek nitrát terhelése kockázatának a felmérésében, a nitrátérzékeny területek lehatárolásában a magyar szabályozás megfelelő. A 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről rögzíti a különböző szempontból érzékeny területek tekinthető települések listáját és kilátásba helyezi a Mezőgazdasági Parcella-azonosító Rendszer (MEPAR) fejlesztését abban a tekintetben, hogy nem csak a települések szintjén, hanem a MEPAR rendszerben rögzített fizikai blokkok szintjén is lehatárolják majd az érzékeny területeket, így világos lesz, hogy kiket érintenek a vonatkozó rendeletekben rögzített, és a nemzetközi tendenciákkal összhangban álló korlátozások (4/2004. (I. 13.) FVM rendelet az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról, valamint a négy módosítása, legutóbb a 67/2006. (IX. 15.) FVM rendelettel) A nitrátterhelés forrásainak alakulása Magyarországon 1. táblázat A nitrátterhelés mezőgazdasági forrásai Műtrágya felhasználás A szerves trágya termelésében jelentős állatállomány alakulása Időszak nitrát-n Időszak szarvasm. sertés juh baromfi kg/ha/év ezer db 1966-1970 80 1990 1571 8000 1865 50011 1971-1975 110 2000 805 4834 1129 37016 1976-1980 190 2001 783 4822 1136 43279 1981-1985 210 2002 770 5082 1103 40909 1986-1990 180 2003 739 4913 1296 47268 1991-1995 50 2004 723 4059 1397 41330 1996-2000 30 2005 708 3853 1405 41076 2000-2004 60 2. táblázat Fontosabb háziállat csoportok szerves trágya termelése Szarvasmarha Sertés Juh Felnőtt baromfi (100 db) 100 q/év 6 q/év 4 q/év 7 kg/év A mezőgazdaság nitrogén műtrágya felhasználása és az állatállomány is jelentős mértékben visszaesett a rendszerváltás körüli gazdasági válság következtében (1. táblázat). A műtrágyázás szintje az utóbbi években ismét növekszik, az állatállomány viszont tovább csökken (sertés és szarvasmarha). Az istállótrágya egy tonna mennyiségében átlagosan 5 kg nitrogén van. A keletkező szerves trágyában (2. táblázat) lévő nitrogént átszámítva a mezőgazdaságilag művelt területre és a szántóra (5,846 illetve 4,513 millió hektár 2005-ben) egy hektárra 8,8 illetve 11,3 kg nitrogén jut egy évben. Megállapítható, hogy sem a szerves 2

trágya, sem a műtrágya átlagos mennyisége nem jelent nagy kockázatot, átlagosan meg sem közelíti a rendeletben rögzített határértékeket (3. táblázat). 3. táblázat Hektáronként kiadható maximális nitrogén (N) hatóanyag mértékei különböző adottságú és érzékenységű területeken (Mértékegység: kg/ha) Kedvezőtlen Adottságú Térségekben Nem Kedvezőtlen Adottságú Térségekben nitrátérzékeny területen Nem nitrátérzékeny nitrátérzékeny területen nem nitrátérzékeny területen kiadható maximális N (kg/ha) ebből: kiadható maximális szerves eredetű N (kg/ha) kiadható maximális N (kg/ha) területen ebből: kiadható maximális szerves eredetű N (kg/ha) kiadható maximális N (kg/ha) ebből: kiadható maximális szerves eredetű N (kg/ha) kiadható maximális N (kg/ha) ebből: kiadható maximális szerves eredetű N (kg/ha) 170 170 200 200 220 170 300 300 Megjegyzés: Ha az előírt talajvizsgálatokon alapuló tápanyag-gazdálkodási terv az adott területre vonatkozóan a fenti határértékeket meghaladó mennyiségben határozná meg a hektáronként kiadható nitrogén hatóanyag mennyiséget, akkor is a táblázatban megadott mértékig lehet nitrogén hatóanyagot kijuttatni a termőföldre. Ebből azonban nem következik, hogy ne lennének lokális kockázatok. Elsősorban a hígtrágya képződése során, de részben az almos istállótrágya képződése során is pontszerű, vagy legalábbis lokális szennyeződés keletkezhet, a mezőgazdasági területen való felhasználása során pedig diffúz terhelési kockázat léphet fel. Az utóbbi megállapítás igaz a szennyvíziszap kijuttatásra is. A 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet és a 33/2006. (V. 2.) FVM rendelet a hígtrágya termelődésével és tárolásával kapcsolatos korábbi előírásokat enyhítette, a feltételek teljesítésének határidőit későbbre tolta, de a nitrátérzékeny területekre vonatkozó felhasználási korlátok nem változtak. A környezeti kockázat elkerülésének a biztosítéka, hogy a hígtrágya és a szennyvíziszapok felhasználására csak talajtani szakértői vélemény alapján van lehetőség (29/2006. (IV. 10.) FVM rendelet a talajtani szakvélemény készítésének részletes szabályairól). Várhatóan a szennyvíziszapok mezőgazdasági célú felhasználása egyre nagyobb mértéket fog ölteni a jövőben. A jelentősen csökkenő állattarás mellett a maradék állomány koncentrációja is megfigyelhető (1. ábra). A gazdasági racionalitás miatt a kis létszámú háztáji állattartás drasztikusan csökken, a szakosított, nagy létszámú telepek száma és az ott tartott állatok száma ugyanakkor nőhet is. Az itt termelődött trágya az állattartó telep környékén pontszerű, lokális terhelési kockázatot jelent, a kijuttatás után a környező területeken pedig a határértékeket meghaladó felhasználásból adódó diffúz terhelési kockázatokat növeli. Ez a probléma az állattartó telepeknek csak viszonylag szűk körzetében jelentkezik, ugyanis a szerves trágya szállítása csak kis távolságra gazdaságos. Mivel ezek a telepek gazdasági társaság formában működnek, a szabályozásuk a törvényi előírásokkal és az ellenőrzés rendszerének működtetésével megoldható. Összességében megállapítható, hogy a nemzetközi és a hazai szabályozás is egy irányba mutat, azaz a nitrátterhelés megelőzésére elsősorban a források kontrollálása az elsődlegesen járható út. A nitrogén lényegében nem akkumulálódik a talajban, csak hosszú évtizedek alatt, nagy mértékű szerves anyag visszapótlással, a szerves anyaghoz kötötten lehet növelni a mennyiségét. A mezőgazdaság jelenlegi és a közeljövőben várható helyzetét, valamint a szabályozás eszközrendszerét tekintve megállapítható, hogy a nem-pontszerű mezőgazdasági eredetű nitrátterhelés megelőzésére megvannak a megfelelő és hatékony eszközök. 3

1. ábra Állatállomány a Balaton vízgyűjtőre eső kistérségekben 2000-ben és megoszlása az egyéni gazdaságok és gazdasági társaságok között 20000 18000 16000 14000 egyéni gazdaság gazdasági társaság számosállat 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 Balatonalmádi Balatonfüredi Tapolcai Őriszentpéteri Keszthelyi Zalaegerszegi Zalaszentgróti Fonyódi Lengyeltóti Marcali Siófoki kistérségek A foszforterhelés kockázata Európában a foszforterhelés kockázatára széles körben alkalmazott módszer nincs, de egyre többen javasolják, hogy az USÁ-ban, Pennsylvania államban először kifejlesztett, de azóta már az USA sok más szövetségi államában is alkalmazott foszfor-index módszert kellene itt is bevezetni. Használatáról Dániában országos tapasztalatok, Angliában területi tapasztalatok vannak. A foszfor-index lényege, hogy néhány tényező kategorizálásával kialakítanak egy forrás indikátort és ezt kombinálják egy, szintén több tényezőből számított, transzport indikátorral. Ahol mindkét részindikátor magas értékű, ott jelentős a foszfor-index értéke, azaz a foszforterhelés kockázata. A vizsgált tényezők közül jó néhányat Magyarországon is rendszeresen mértek a múltban, vagy az agrártámogatások elnyeréséhez újra megkövetelik a mérését, de az eróziós kockázat megítélésének nincsenek meg egyelőre a feltételei. A foszfor-index tényezői (USA) Forrás indikátorok - a talaj felvehető foszfor tartalma (Mehlich-3 módszer) - foszfor műtrágya dózisa - foszfor műtrágya alkalmazási módja (talajba injektált: 0,2; fagyott talajra szórt:1,0) - műtrágya dózis X módszer = műtrágya index - szerves trágya dózisa - szerves trágya alkalmazási módja (talajba injektált: 0,2; fagyott talajra szórt:1,0) - szerves trágya P tartalmának a felvehetősége - szerves trágya dózis X módszer X felvehetőség = szerves trágya index - végső forrás indikátor = felvehető P X műtrágya index X szerves trágya index Transtzport indikátorok - erózió (USLE v. RUSLE alapján t/ha/év) - lefolyási potenciál (USDA SCS-CN alapján, nagyon kicsi: 0; nagyon nagy: 8) - felszín alatti drén (nincs: 0; öszefüggő: 2) 4

- elsődleges befogadótól mért távolság (> 500 láb: 0; <150 láb: 8) - transzport index = erózió + lefolyás + drén + távolság - módosító tényezők (puffer parti sáv növényzettel: 0,7; direkt ráfolyás: 1,1) - végső transzport indikátor = transzport index X módosító tényező/22 Foszfor index: 2 X végső forrás indikátor X végső transzport indikátor A terhelési kockázatok konfliktusa, optimalizálás A foszfor és a nitrát terhelés ellentétes módon reagál a terhelést csökkentő beavatkozásokra. Ennek az egyik magyarázata, hogy az eróziót, és ezzel a foszfor terhelés mértékét csökkentő beavatkozások a felszíni lefolyás koncentrációjának a növekedésével járnak. További magyarázatot jelent, hogy az erózió elleni védekezés leghatékonyabb módja (lásd később) a növénymaradványok mulcsként való felszíni alkalmazása, aminek következtében a szerves anyag a felszínen, és nem a talajban bomlik el, így a keletkező ásványi anyagok, például nitrátok, közvetlenül a felszínen lefolyó vízbe jutnak. Az ellentmondásos következmények közötti optimális választáshoz ki kell dolgozni a megóvandó környezeti elem, jelen esetben a befogadó vizeknek a kétféle szennyezőre vonatkozó határérték rendszerét, tolerancia tartományait. Ezek a vízminőségi kategóriák a vizek kémiai minősítési hazai rendszerében helyet kaptak (összes foszfor, foszfát foszfor, összes nitrogén, nitrát nitrogén), tehát az optimalizálás előfeltételei adottak. A nemzetközi trendek és a hazai szabályozás is afelé mutat, hogy a nitrát esetében elsősorban a források kontrollálása, míg a foszfor esetében a transzport folyamatok kontrollálása az elsődlegesen járható út. A nitrogén lényegében nem akkumulálódik, ezzel szemben a foszfor a hatvanas évek közepétől 1989-90-ig tartó intenzív műtrágyázási periódusban 600-1000 kg/ha P 2 O 5 mennyiségben halmozódott föl a talajban. Azóta a foszfor műtrágyázás olyan alacsony szintű, hogy az korábban felhalmozódott tartalék fölélése, a foszfor készlet kimerítése folyik még napjainkban is, de a gazdálkodók szerencséjére ezek a tartalékok és a kevés jelenleg is használt foszfor műtrágya együttesen még elegendőek a jó szintű termések eléréséhez. Ez azonban egyúttal a környezeti terhelés kockázatát is fönntartja. A foszfor eróziós lemosódásának útja a mezőgazdasági táblától a befogadó víztestig tart. Ebbe a szállítási folyamatba több ponton is be lehet avatkozni. Először a táblán, az erózió forrásának a megakadályozása a lehetséges eljárás, de a lemosódás során később is közbe lehet lépni különböző hordalékfogók, sankolók építésével. A társadalmilag is elfogadható megoldás minden esetben gondos mérlegelést, optimalizálást igényel, melynek során nem csak műszaki, hanem gazdasági és szociológiai szempontokat is figyelembe kell venni. 5

A helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályozórendszere és értékelése a foszforterhelés csökkentése szempontjából Az agrár-környezetgazdálkodás alapvető rendelkezése a többször módosított 4/2004 FVM rendelet: 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének meghatározásáról Módosította: 156/2004. (X. 27.) FVM rendelet Módosította: 16/2005. (III. 8.) FVM rendelet Módosította: 85/2005. (IX. 27.) FVM rendelet Módosította: 67/2006. (IX. 15.) FVM rendelet Az egyszerűsített, terület alapú támogatások elnyeréséhez a jelenleg hatályos rendelet három feltételt támaszt, amelyből az első az erózióvédelemre vonatkozik: A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai 1. Tizenkettő százaléknál nagyobb lejtésű területeken kapás kultúrák termesztése tilos. 2. Szántóterületek művelésben tartása, gyommentes állapot biztosítása mellett. 3. A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos lágy- és fásszárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni. A fizikai határokkal határolt, egy vagy több táblát tartalmazó területegységet fizikai blokknak nevezik a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszerben (MEPAR). A MEPAR-t a FÖMI készítette és tartja karban, az adatkezelő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), amely egyben az európai uniós támogatások folyósítója és ellenőrzője is. A gazdáknak eljuttatott blokktérképek 1:5000 méretarányú légifotó térképen tartalmazzák a 12 %-nál nagyobb lejtésű területeket is, tehát az 1. pont betartása és ellenőrzése könnyen kivitelezhető feladat. Ez mindenképpen fontos, de nem elégséges komponense a foszforterhelés megelőzésének. A vidékfejlesztési támogatások igénybevételéhez a fenti három pont teljesítésén túl szükséges a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszerének való megfelelés is, amit a rendelet másik melléklete tartalmaz. Ez egy tizenkét szempontot tartalmazó hetven előírásból álló rendszer, amelynek egyetlen, az erózió elleni védekezést érintő előírását kiemeltem a a 4. táblázatba, a teljes rendszer összehasonlító értékelését pedig az 5. táblázat tartalmazza. 4. táblázat "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" egy előírása és a teljesítés pontozása Ellenőrzési szempontok A szempont teljesítése esetén adandó pontérték Az előírástól való eltérés, illetve annak mértéke Első alkalom Második alkalom Többszöri alkalom Eróziónak kitett területeken, tavaszi vetésű növények vetéséig talajfedettség biztosítása 10 Az összterület kevesebb, mint 20%-án nem tartották be az előírást 9 8 7 6

Az összterület több, mint 20%- án nem tartották be az előírást 8 7 5 7

5. táblázat A "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" értékelési rendszerének összehasonlító táblázata Maximális pont az Értékelési szempont értékelési szempont alapján b Pontveszteség c Pontveszteség % d Kritikus előírások száma 1. e Kritikus előírások száma 2. f 01. Szántóföldi növénytermesztés 50 6 12 - - 02. Gyepgazdálkodás 60 9 15 - - 03. Tápanyag-gazdálkodás 130 33 25.38 1-04. Növényvédelem 50 15 30 1-05. Természet- és tájvédelem a 140 g 25 17.86-1 06. Állattartás 40 9 22.5 - - 07. Talajerózió 60 6 10 - - 08. Talaj szervesanyag tartalma 20 3 15 - - 09. Talajszerkezet 30 5 16.67 - - 10. Művelés minimális szintje 60 6 10 - - 11. A gazdaság területének rendben tartása 20 h 4 20 - - 12. Kötelező nyilvántartások 40 9 22.5-2 Összes adható pont 700 a Természet- és tájvédelem (a védett természeti területeken és a meghirdetett Érzékeny Természeti Területek célprogramoknál) b Maximális pont az értékelési szempont alapján = előírások száma x 10 c Pontveszteség, ha a szempont összes előírását első alkalommal az enyhébb fokozatban sértik meg d Százalékos pontveszteség, ha a szempont összes előírását első alkalommal az enyhébb fokozatban sértik meg 100 % = maximális pont az értékelési szempont alapján e Előírások száma, amelyek második megsértése esetén az összes területet egy évre kizárják a programból, újabb megsértése esetén pedig a gazdálkodót teljesen kizárják a programból f Előírások száma, amelyek súlyosabb fokozatú második megsértése esetén az összes területet egy évre kizárják a programból, újabb megsértése esetén pedig a gazdálkodót teljesen kizárják a programból g Az oszlopon belül a legnagyobb érték narancssárga színnel jelölve h Az oszlopon belül a legkisebb érték zöld színnel jelölve 8

6. táblázat Kritikus előírások és szankcióik A szempont teljesítése esetén adandó Ellenőrzési szempontok pontérték A nitrátérzékeny területeken az akcióprogram előírásait kötelező betartani (49/2001. (IV. 3.) Korm. r.) 10 Az előírástól való eltérés, illetve annak mértéke Első alkalom Második alkalom Többszöri alkalom Nem tartották be az akcióprogram előírásait 6 P2 P3 A mezőgazdasági tevékenység során kizárólag hatóságilag engedélyezett növényvédő szert és termésnövelő anyagot lehet felhasználni a technológiai és a felhasználásra való jogosultsági előírások maradéktalan betartása mellett 10 Nem tartották be az előírást 6 P2 P3 A gazdálkodónak kerülni kell a természetes vagy természet közeli élőhelyek károsítását a mezőgazdasági tevékenység (kiszántás, trágyázás vagy vegyszerezés, tájelemek elmozdítása stb.) során is 10 A gazdálkodónak a mezőgazdasági parcellán végzett tevékenységeiről gazdálkodási naplót kell vezetni, amely tartalmazza a tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó részleteket is 10 A gazdálkodónak a gazdálkodása során felhasznált növényvédő szerekről, valamint azokkal kapcsolatos tevékenységéről permetezési naplót kell vezetnie 10 A természetes vagy természet közeli élőhelyek a tevékenységek során minimális mértékben károsodtak, de károsodás csak a gazdálkodással összefüggő indokolt esetben következett be 7 5 4 A természetes vagy természet közeli élőhelyek a tevékenységek során indokolatlan esetekben is károsodtak 6 P2 P3 A meglévő gazdálkodási napló tartalmaz apróbb pontatlanságokat, de azok a gazdálkodás egészének a szakmai nyomon követését és megítélhetőségét nem akadályozzák 7 5 4 A gazdálkodó nem vezet gazdálkodási naplót 6 P2 P3 A meglévő permetezési napló tartalmaz apróbb pontatlanságokat, de azok a növényvédő szerek felhasználásának szakmai nyomon követését és megítélhetőségét nem akadályozzák 7 5 4 A gazdálkodó nem vezet permetezési naplót 6 P2 P3 A táblázatban megjelölt egyes esetekben az elért pontszámtól függetlenül a mezőgazdasági termelő az adott gazdálkodási évben az érintett (P1), vagy valamennyi (P2) parcella után nem jogosult támogatásra, illetve a mezőgazdasági termelőt a programból ki kell zárni (P3) 9

A legfontosabb előírások mindenképpen azok, amelyek megsértéséért a legsúlyosabb szankciók járnak, ezeket a 6. táblázatban mutatjuk be. Röviden a következő elvárások jelentik a legkeményebb korlátot: 1. nitrátrendelet megsértése 2. nem engedélyezett növényvédelmi technológiák alkalmazása 3. indokolatlan természetkárosítás 4. gazdálkodási napló hiánya 5. permetezési napló hiánya Meg kell jegyezni, hogy P1 jelölés (az érintett tábla kizárása a támogatási programból) egyáltalán nem fordul elő a szankciók között, holott a rendelet szövege erre hivatkozik. Az 5. táblázatból is látszik, hogy a talajerózióval kapcsolatban nincsenek súlyosan szankcionált előírások. A fontos területek azok, ahol vannak ilyenek, tehát a tápanyaggazdálkodás, a növényvédelem, a természet-és tájvédelem, valamint a kötelező nyilvántartások vezetése. Az egyes területek súlyát az is megmutathatja, hány előírás vonatkozik rá. Ebből a szempontból a talajerózió közepesen súlyozottnak mondható. Tovább árnyalja a képet, ha figyelembe vesszük, mekkora pontlevonással sújtják az egyes előírások megsértését. Ebből a szempontból az erózió a legkevésbé fontos, a legfontosabb terület a növényvédelem. Általánosságban megállapítható, hogy az erózió összes előírásának a többszöri figyelmen kívül hagyása, azaz a talajvédelem teljes negligálása sem okoz csak 4.29 % csökkenést az összes pontszánban (700 pontból 30), tehát a talajvédelem a szabályozásban háttérbe szorult, így a foszforterhelés csökkenésében sem játszhat jelentős szerepet. A jelenlegi szabályozás alkalmatlan a foszforterhelés megelőzésére. A pontozásos értékelés szankciói a következők: százalékos pontlevonás szankció (támogatás-megvonás %) -10 % figyelmeztető levél 10-20 % 10 % 20-30 % 20 % 30-50 % 50 % 50-70 % 100% 70- % kizárás a programból A megadott pontszámok alapján 70 %-ot meghaladó pontveszteséget nem lehet elérni semmiféle módon, tehát a kizárás büntetését csak a kiemelten fontos előírások megsértése vonhatja maga után. A területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások közötti arány, az eredeti elképzelésektől eltérően, erősen a területalapú támogatás javára tolódott el, aminek csak három feltétele van, jóllehet az EU szabályozásában, elvben, az agrár-környezetvédelmi támogatásoknak kellene nagyobb súllyal szerepelni. Röviden megállapítható, hogy a 10

jelenlegi mezőgazdasági szabályozás széles körben nem mozdítja elő kellően az agrárkörnyezetvédelmi célok elérését, csak néhány kiemelt területen. A foszforterhelés csökkentése és a talajvédelem erősen diszpreferált. A jelenlegi szabályozás előírásainak az értékelése a foszforterhelés megelőzése szempontjából A szabályozás sok eleme összefüggésbe hozható a foszforterheléssel. A rendeleti előírást normál szövegmérettel, a hozzá fűzött értékelést kisebb, dőlt betűvel szedve adjuk meg. 1. Szántóföldi növénytermesztés 1.1. Monokultúrás termesztés alkalmazása nem lehetséges, kivéve az évelő takarmánynövényeknél, a méhlegelőnél és a zöldtrágyázás céljából vetett növények esetében. A kukorica monokultúra elkerülése helyes cél, mert késői vetésű, rossz talajtakarást biztosító növén, de ez az előírás csak puha korlátot jelent. 1.2. A vetésforgó kialakításában a következő irányelveket kell figyelembe venni: c) legalább ötévente egyszer pillangós vagy zöldtakarmány növényt kell termeszteni a vetésváltásban, beleértve a másodvetést is; i) a vetésforgóban a kalászosok és a kukorica együttes részaránya nem haladhatja meg a hetvenöt százalékot. A tömegtakarmányt fogyasztó állatok hiánya miatt illúzió a különben jó talajvédő hatású szálas takarmányok főnövényként való termesztése, másodvetésű zöldtrágya növényként valószínűleg beiktatják majd a vetésforgóba. A vetésváltást elsősorban a növény-egészségügyi szempontok, majd közvetlenül utána a gazdasági szempontok határozzák meg. Azt, hogy négyévente beillesztenek-e más növényt a vetésforgóba a kukoricán és a kalászosokon kívül, ezt csak gazdasági szempontok döntik majd el. A kalászosok nagy aránya az erózió szempontjából kedvező. 1.4. Évente eltérő mélységű talajművelés alkalmazása. Az eketalp réteg kialakulásának a megelőzése helyes cél, csökkenti az eróziót, de nehezen ellenőrizhető. 2. Gyepgazdálkodás 2.3. Gyepek égetése tilos. Pozitív értékelés a jó talajvédő hatás miatt. Kevés a tömegtakarmányt fogyasztó állat. 2.5. A téli legeltetés tilos. Pozitív értékelés. 2.6. Minden gépi munkát a gyepterület károsítása nélkül kell végezni. Pozitív értékelés. 3. Tápanyag-gazdálkodás 3.1. Ötévente szűkített talajvizsgálat (ph, humusztartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K20). A felvehető foszfor tartalom ismerete fontos tényezője a lemosódás becslésének. 3.2. Tisztított szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya kijuttatás és talajjavítás a talajvédelmi hatóság engedélye alapján végezhető, betartva a vonatkozó jogszabályban foglalt előírásokat. A körültekintő szakértői és hatósági munka elejét veheti a túlzott foszforkészletek felhalmozódásának, az erózióveszélyes területek ilyen célra való használatának. 11

3.5. A nem nitrátérzékeny területeken az alábbi előírásokat kell betartani: a) Meredekebb lejtésű területeken trágyát kijuttatni csak azonnali bedolgozás mellett lehet. Nincs meghatározva mi a meredekebb terület, ezt meg kellene tenni. b) Trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól tízméteres sávban, valamint hullámtereken, parti sávokban és vízjárta területeken. Pozitív értékelés. c) Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, trágyalé, hígtrágya betakarítás után csak akkor juttatható ki a szántóterületre még az adott évben, ha a trágyázás és a megfelelő talajfedettséget biztosító növény vetése közötti idő nem több mint tizennégy nap. A téli nitrát kimosódást előzi meg elsősorban. d) Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Nem juttatható ki trágya fagyott (a talaj öt centiméter vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott), vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. A csapadékkal és olvadékvízzel való felszíni lefolyás megelőzésére hatékony eszközök, valószínűleg be is tartatható, ha gazdasági érdekek nincsenek túlzottan ellene. e) A gazdálkodó istállótrágyát csak szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornával és aknával ellátott, legalább nyolchavi trágyamennyiség tárolására alkalmas trágyatelepen, hígtrágyát legalább négyhavi trágyamennyiség tárolására alkalmas szigetelt tartályban, medencében tárolhat. A nem nitrátérzékeny területen az állattartó gazdálkodónak a híg- és istállótrágya tárolókra vonatkozó előírásokat az alábbi határidőktől kezdődően kell teljesíteni az akcióprogram előírásainak megfelelően: - hígtrágya tároló 50 állategység/gazdaság felett 2006. január 1-jétől; - hígtrágya tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2010. január 1-jétől; - istállótrágya tároló 50 állategység/gazdaság felett 2010. január 1-jétől; - istállótrágya tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2014. január 1-jétől. Egy új rendelet későbbre tolta a határidőket. Fontos lenne a mielőbbi teljesítés a mezőgazdasági pontszerű terhelések megelőzésére. 4. Növényvédelem 4.2. Tilos növényvédő szert tárolni egy kilométeres távolságon belül a) a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó és a fürdőzésre kijelölt vizek partvonalának teljes hosszában, b) a vízművek, víznyerőhelyek védőterületén belül. A vízszennyezés megelőzése fontos feladat. Egyes növényvédő szerek foszfort is tartalmaznak. 5. Természet- és tájvédelem (a védett területeken és az Érzékeny Természeti Területek célprogramoknál) 5.3. A gazdálkodó nem változtathatja meg a kialakított parcellaméretet. A kisméretű táblák elhelyezkedése a legritkább esetben esik egybe az erózióvédelem követelményeivel, ésszerű módosítás elképzelhető lenne. 5.8. A meglévő fasorokat, erdősávokat, idős fákat meg kell őrizni. A lejtő hosszának a megszakítása és puffer sávként való szereplésük csökkenti az eróziót. 5.13. A tókák, belvizes foltok megőrzése kötelező. Természetes hordalékfogóként működhetnek ideális esetben. 7. Talajerózió 7.1. Eróziónak kitett területeken, tavaszi vetésű növények vetéséig talajfedettség biztosítása. Nem definiált az eróziónak kitett terület fogalma, meg kellene tenni. Nagyon pozitív hatású. 12

7.2. Erózióval veszélyeztetett területeken szintvonalas talajművelés alkalmazása. Minden gazdasági megfontolás ellene hat (darabsorok, speciális gépigény, többlet energia és idő), puha korlát. 7.3. Erózió ellen kialakított teraszok megőrzése. Teraszok csak kevés helyen vannak. Megőrzésüket nem az erózió elleni védelem fogja biztosítani, hanem az, hogy ezt a drága műszaki talajvédelmi beruházást csak nagyon értékes kultúráknál (magasra értékelt borvidékek) érdemes megtenni, és a tulajdonos nem akarja veszi hagyni a befektetett pénzét. 7.4. Tizenkét százaléknál nagyobb lejtésű területen kapás kultúrák termesztése tilos. Pozitív, de redundáns, mivel a területalapú támogatások egyik feltétele. Jól ellenőrizhető. 7.5. Természetes talajvédelmet szolgáló meglévő zöld sávok (sövények, táblaszegélyek stb.) megőrzése. Pozitív, de alacsony hatékonyságú az erózióvédelem szempontjából. A koncentrált lefolyás széles sávokon is áthatol barázdákat, vízmosásokat vájva. Növényvédelmi problémákat vet föl 7.6. Talaj megnyitását eredményező művelést követően talajlezáró művelet alkalmazása. Nehezen érthető, mit takar. Az érdes talajfelszín a felszíni tározódást és a beszivárgást előmozdítja, így csökkenti az eróziót. A szántás túl finom elmunkálása, esetleges hengerezés növeli az erózió kockázatát. 8. Talaj szervesanyag-tartalma 8.1. Betakarítást követő tarlóhántás, illetve tarlóápolás alkalmazása. A szervesanyag megőrzésben ez a művelet nem játszik nagy szerepet. Az erózió szempontjából pozitív, bár az extrém nagy záporok a sekélyen megmunkált felszíni talajréteget akár jelentős mértékben is lemoshatják. 8.2. A tarló égetése tilos. Pozitív, mivel a felszínen nem keletkezik nagy foszfortartalmú, vízzel könnyel elmozduló hamu, és a felszín érdességét biztosító tarló sem tűnik el. 9. Talajszerkezet 9.1. Termőföld hasznosításának megfelelő gépek, eszközök alkalmazása. Valószínűleg inplicit módon a túlzott talajművelés (rotátor) elkerülését jelenti, de szerencsére a túlzott művelés gazdaságossági szempontok miatt sem kívánatos. 9.2. A termőföld művelése a nedvességtartalomnak megfelelő művelet- és menetszám mellett úgy történjen, hogy a talajszerkezet romlása, tömörödése elkerülhető legyen. A felszíni és felszín alatti tömörödés elkerülése az eróziónak is fontos tényezője. Sajnos nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető. A gazdaságossági szempontok is ellen hatnak a nagy tapadású, nedves talajok művelésének. 9.3. Periodikus (ötévente egyszer) mélyművelés alkalmazása. Az 1.4 előírással rokon. Pozitív hatása van a beszivárgásra, ezért csökkenti az eróziót. Költséges és nem biztos, hogy mindig szükség van rá. 10. A művelés minimális szintje 10.3. Biztosítani kell a természetes gyepterületek megőrzését. A 2.6 előírással rokon. Támogatandó. 11. A gazdaság területének rendben tartása 11.2. A gazdálkodónak gondoskodni kell a használatában lévő gazdasági utak jó állapotának fenntartásáról, valamint a csapadékos idő okozta úthibák kijavításáról. Az utak gyakran nem a gazdálkodók tulajdonában vannak, ezért nem szívesen tartják karban, pedig az eróziónak fontos szállítási útvonalai lehetnek a kimélyült traktornyomok (v.ö. P index transzport indikátorok). 12. Kötelező nyilvántartások 12.1. A gazdálkodónak a mezőgazdasági parcellán végzett tevékenységeiről naprakész nyilvántartást kell vezetni az FVM által rendszeresített formanyomtatványon, a gazdálkodási naplóban, amely tartalmazza a tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó részleteket is. A gazdálkodási napló tartalmazza a műtrágyázás és szerves trágyázás mennyiségét és a betakarított fő- és melléktermés mennyiségét is, ezért tápanyagmérleg számítására alkalmas. Tartalmazza a talajvizsgálati 13

adatokat is. Fontos alapbizonylata lehet a későbbi szabályozásnak pl. tápanyaggazdélkodási terv készítésének, amivel a megfelelően megfogalmazott célok esetén el lehet érni a foszforterhelés csökkentését. Összefoglalóan megállapítható, hogy sok előírás összefüggésben van az erózióval és a foszforterheléssel is, de egyes előírások nehezen értelmezhetők, egyesek pedig, úgy tűnik, részben ellentmondanak az erózióvédelem követelményeinek. Gazdasági megfontolások egyes előírások végrehajtását bizonyosan megakadályozzák, másokat pedig nehezen végrehajthatóvá tesznek. Az előírások végrehajtása költségeinek és hasznának a mérlegelése teljesen hiányzik a rendszer mögül, így egyelőre csak hozzávetőlegesen becsülhető az, hogy egyáltalán megfontolják-e a gazdálkodók az előírás betartását, illetve melyiket tartják be és melyiket nem. Nyilván a súlyosabban szankcionált előírások betartására jobban ügyelnek majd (lásd az előző alcím alatt). Az erózió és a foszforterhelés csökkentésének lehetőségei, a végrehajthatóság mérlegelése A talajvédelem technikailag a talajveszteségi egyenlet egyes tényezőinek a csökkentését takarja. A módosított tényező lehet a lejtő hossza (L), a felszínborítás (C) és a talajvédő művelés tényezője (P). Az utóbbi kettő módosítása a gyakoribb. A bemutatandó számítások forrásai: Renard, K.G., G.R. Foster, G.A. Weesies, D.A. McCool, and D.C. Yoder (1997): Predicting soil erosion by water: A guide to conservation planning with the Revised Universal Soil Loss Equation (RUSLE). Agric. Handb 703. US Gov. Print Office, Washington, D.C. Novotny, V., H. Olem (1994): Water quality: prevention, identification, and management of diffuse pollution. Van Nostrand Reinhold. New York A lejtő hosszának a változtatása (L) Nagy táblák a lejtő irányában kisebb táblákká szabdalhatók fel utakkal, árkokkal és füvesített sávokkal. Hátrányai a következők lehetnek: A létesítés költsége a gazdálkodót sújtaná, a terület egy része kiesik a termelésből, a maradék területen belül pedig a gépkihasználás romlik. Ez a módszer nem túl hatékony az eróziócsökkentés szempontjából sem akkor, ha nagy igen nagy táblákat csak mérsékelten nagy táblákká alakítunk át, ahogy a tényező egyenletéből is kitűnik: LS = L 1/2 (0.0138 + 0.00974*S + 0.00138*S 2 ) LS: lejtő topográfiai (lejtő hossz és meredekség) tényezője L : lejtő hossza (m) S: lejtő meredeksége (%) 14

A gyökös összefüggés miatt a lejtő hosszának a csökkentése csak igen rövid lejtők esetén csökkenti jelentősen az eróziót, de ilyen lejtőkön a fentebb említett gazdasági veszteségek már túl nagyok. Meglévő ültetvények esetében ez a tényező nem változtatható. A felszínborítási tényező változtatása (C) A C tényezőt mind az általános talajveszteségi egyenletben (USLE), mind annak felfrissített változatában (RUSLE) kiemelten használják a növényborítottság és egyéb felszínborítási tényezők erózióra gyakorolt hatásának megítélésére, illetve talajvédelmi tervek hatékonyságának összehasonlítására. A C tényező azt mutatja meg, hogyan változik az éves átlagos talajveszteség a különböző felszínborítási variációk mellett, és milyen e talajveszteség időbeli változása a különböző vetésforgókban és felszínborítási beavatkozások után. Mint a legtöbb tényező az általános talajveszteségi egyenletben, a C tényező is egy standard állapottól való átlagos eltérést jelöl, ebben az esetben a lejtő irányában művelt fekete ugartól (folyamatosan gyommentesen tartott) való átlagos eltérésről van szó. A talajveszteségi hányados (soil loss ratio: SLR) a referencia állapot talajveszteségéhez viszonyított arányt jelenti. A tényező általános hatása résztényezőkre bontható: előzetes talajhasználat (prior-landuse subfactor: PLU), növényállomány borítottság (canopy-cover subfactor: CC), felszínborítás (surface-cover subfactor: SC), felszín érdesség (surfaceroughness subfactor: SR) és talajnedvesség (soil-moisture subfactor: SM). A talajvédelem elsősorban a CC, SC és SR résztényezők módosításán keresztül érhető el. A növényállomány borítottság tényezője (CC) az élő növények talajvédő hatását fejezi ki, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a növények megakadályozzák, hogy a csapadékcseppek közvetlenül a talajfelszínre hulljanak, és ott csepperóziót váltsanak ki. A felfogott csapadék jelentős része természetesen eléri a talajt, de kisebb energiával. A csapadékcseppek kisebb cseppekké porladnak és a növények levelein és szárán lecsepegnek, lefolynak a talajra. A CC tényező hatását leíró egyenlet: CC = 1 F c *exp (-0.1*H) ahol a CC értéke 0 és 1 között változik, F c a felszínborítási arány (képelemzéssel meghatározható pl. légifotókról) és H az a magasság, ahonnan a felfogott csapadék cseppjei a földre hullnak. Ez a tényező az éves átlagos hatást jellemzi, de valójában csak az év egy részében, a szántóföldi növények vegetációs periódusától függően van növényborítás, más időszakban a talaj fedetlen. Ültetvényekben a sortávolság nagy, a sorközök egy része (szőlőkben pl. minden második sor), vagy minden sorköz egész évben növényborítás nélküli. A felszínborítási tényező (SC) azáltal fejti ki a hatását, hogy a felszínt borító anyagok csökkentik a lefolyó víz sebességét, és ezáltal a szállítási kapacitását, a mikromélyedésekben kiülepedést okoznak, és csökkentik a csapadék közvetlen hatásának kitett felület nagyságát. Az egyik leghatékonyabb módja az erózió csökkentésének. A 15

felszínborítást növénymaradványok, kőtörmelék, és egyéb, nem erodálódó anyagok adhatják. A hatását leíró egyenlet: SC = exp (-b*s p *(0.24/R u ) 0.08 ) ahol b egy 0.024 és 0.07 között változó tapasztalati tényező, S p a százalékos felszínborítási aránya, (becsült vagy mintavétellel meghatározott), és R u a felszín érdessége, ami 0.24 a simára elmunkált felszín esetében és 2.15 a frissen szántott, rögös felszín esetében (becsülhető a felszínre lefektetett lánc hosszának a mérésével). A nagy hatékonyságú talajvédelem mellett az ilyen talajvédelmi technológia speciális gépeket igényel (szármaradványok apróra szecskázása betakarításkor, speciális mulcsvetőgép beszerzése). Alkalmazása esetén új növényvédelmi problémák merülnek fel. Ültevények esetében gondoskodni kell a helyben nem megtermelődő talajtakaró anyagról is. A nagyobb felszíni érdesség (SR) egyrészt közvetlenül csökkenti az eróziót, és indirekt módon is, a felszínborítási résztényezőre gyakorolt hatáson keresztül. A hatás a random felszíni egyenetlenségből származik, ebben nem játszanak szerepet a barázdák és gépnyomok, amelyek inkább növelik az erózió kockázatát. Az érdes felszínen sok mikromélyedés és kiemelkedés van, ahol a víz és a hordalék is megreked, ezért azonos feltételek mellett az érdes felszín sokkal kevésbé erodálódik. A felszíni érdesség a lefolyó víz sebességének csökkentése révén a talajrészecskék elmozdítására és szállítására rendelkezésre álló energiát csökkenti. A felszín érdessége a csapadékcseppek ütő hatására bekövetkező felszíni eliszapolódásra is hatással van. Az rögös felszínen a beszivárgási sebesség lényegesen nagyobb, míg a finoman elmunkált, elporosodott felszín gyorsan eliszapolódik, és a beszivárgási sebesség jelentősen csökken. A kevésbé elmunkált felszín mind a szántóföldi művelésben, mind az ültetvényekben megvalósítható a jelenlegi gépesítettség mellett is, de az apró magvú kultúrák termesztése finomabb elmunkálást igényel. A talajvédő művelés tényezője (P) A (P) tényező azt mutatja meg, hogy a talajvédő művelés milyen arányban csökkenti az éves átlagos eróziót a lejtő irányú műveléshez képest. Ezek a műveletek alapvetően a lefolyás irányát, relatív és abszolút mennyiségét módosítják. A lehetőségek: szintvonal menti művelés, sávos művelés, sáncolás, teraszolás és felszín alatti drénezés. A P tényező nem tartalmazza a csökkentett és no-tillage művelési módokat és más talajvédő művelési eljárásokat, vetésforgók hatását, talajtermékenységre ható beavatkozásokat és a növénymaradványok kezelését, ezek a C tényezőben kaptak helyet. A bemutatott értékek kísérleti adatokból, és bizonyított ok-okozati összefüggéseken nyugvó fizikai modellekből származnak (CREAMS). 16

A végső P tényező résztényezőkből tevődik össze, ezeket rendszerint a gyakorlatban is kombináltan alkalmazzák. Például a szintvonalas művelés csaknem mindig együtt jár a sávos műveléssel és a sáncolással. A P tényezőt általában nem számítják, hanem táblázatos értékeket használnak: lejtő (%) szintv. műv. P értéke sávos műv. P értéke (legelőn) 0-2 0.6 0.3 2.1-7 0.5 0.25 7.1-12 0.6 0.3 12.1-18 0.8 0.4 18.1-24 0.9 0.45 24-1 (hatástalan) 1 (hatástalan) Az ültetvényekben nincs jelentősége, hiszen azok művelésiránya szabott. A hazai alkalmazhatóságra az előző alcím pontjainál utaltam: a szintvonalas művelésnek minden gazdasági megfontolás ellene hat (darabsorok, speciális gépigény, többlet energia és idő), a sáncolás pedig drága. Anyagi és technikai támogatással (műholdas navigáció) a GALILEO rendszer támogathatná a terjedését. További lehetőségek 1. Országos eróziós kockázati térkép létrehozása Az Európai Unióban az utóbbi években új lendületet vettek az USÁ-val szemben lemaradásban lévő, átfogó eróziós kutatások, pl. eróziós kockázati térkép készült (Pan- Eurpean Soil Erosion Risk Assessment: the PESERA Map - JRC IES 2004). A PESERA eróziós térképet kritika is érte, de az nem tagadható, hogy össz-európai szinten úttörő vállalkozás volt. Kisebb területre, mint amilyen Magyarország, sokkal részletesebb adatbázison alapuló becslést kell adni, hiszen a kontinensnyi területet áttekintő térképek sok olyan részletkérdést figyelmen kívül hagynak, amelyek az erózió tényleges mértékét jelentősen befolyásolják, de kis léptékben egyszerűen eltűnnek a térképről. A sokkal részletesebb becslésnek az adatbázis oldaláról Magyarországon megvannak a feltételei. Az általános talajveszteségi egyenlet R (csapadék) tényezője az OMSZ adatbázisából számítható lenne, hiszen ez korrekt módon, az egész országra kiterjedően eddig nem történt meg, csak a Balaton vízgyűjtőjére. A talaj erózióval szembeni ellenállásának a tényezője (K tényező) az egész országot lefedő, 1:25.00 méretarányú Géczy-féle talajtérképekből levezethető lenne, amit kiegészíthetne a hasonló léptékű, de régebbi Kreybig-térképek felhasználása. A togográfiai (LS) tényező a FÖMI domborzati adatállományából előállítható lenne a megfelelő részletességgel, kezdetben durvább, később (tábla szinten) finomabb felbontással. A felszínborítási (C) tényező a CORINE 50.000-es adatbázisból (FÖMI), a Géczy talajtérképekből és az egyes tájak átlagos vetésfogó adataiból (KSH) levezethető lenne. A térképet nem kellene elkészíteni az egész országra, hiszen az alföldek jelentős része nem veszélyeztetett. 17

További lehetőségek 2. A barázdás erózió megelőzése Több országban (Olaszország, Szlovákia) az eróziós folyamatok törvényi szabályozásának azt a módját fontolgatják, hogy a barázdás erózió megelőzésére kötelezik a gazdákat. A barázdás erózió nagyobb talajveszteséget eredményez, mint a felszíni rétegerózió és a táblán jól ellenőrizhető. Ezt a megközelítésmódot akkor lehet eredményesen alkalmazni, ha mind a gazdáknak, mind az agrár-szakigazgatásnak rendelkezésre állnak olyan eszközök (modellek), amelyekkel a barázdás erózió kialakulásának a kockázatát értékelni tudják, és a meglévő védekezési lehetőségeket is értékelni tudják abból a szempontból, hogy a számba jöhető csapadékintenzitások mellett melyik alkalmas arra, hogy a barázdaképződést jó eséllyel megelőzze. A barázdás erózió kialakulása kockázatának az értékelésére az előző alcímnél bemutatott országos eróziós kockázati térkép továbbfejlesztett változata alkalmas lenne. 18