Méhészeti füzetek 1. Méhek rendszerezése
Fajok, fajta, Krajnai fajta Méhek rendszerezése Minthogy az evolúció lefolyását senki sem ismeri, számos rendszert alkottak a kutatók különböző elképzelések szerint törzsfejlődés során az elmúlt mintegy 3,5-4 milliárd évre alapozva. A genetikai, morfológiai, anatómiai, élettani, ökológiai, viselkedésbeli stb. szempontok szerint elkülöníthető csoportokat nevezik fajoknak (species). A faj a legfontosabb rendszertani kategória (taxon). Napjainkra már igen sok állatfajt írtak le. Az ismert fajok száma 1,3-1,8 millió között lehet, de a pontos értéket senki sem ismeri. A fajokat tudományosan kettős latin névvel illetik, ez a binominális nómenklatúra. Az első név a nem (genus) neve, amelybe az adott faj tartozik. A második név a faj (species, rövidítése sp.) saját megkülönböztető neve, hiszen egy nembe több faj is tartozhat. A mezőgazdasági szakemberek alfaj vagy változat helyett a fajta fogalmát használják A méhészek szempontjából a VI. osztály (classis), a rovarok (insecta) osztálya a legfontosabb. Az insecta latin elnevezés. Szó szerint "bevágott"-at jelent, vagyis arra utal, hogy a testet bevágások, fej, tor, potroh, különítik el. A méhészekhez legközelebb a 3. nem (genus) áll, a 8 legismertebb méhfajjal (species). XVII. Törzs (phylum) Arthropoda (izeltlábúak) Altörzs (sub phylum) Tracheata (légcsövesek) Osztály (classis) Insecta (rovarok) Alosztály (sub classis) Pterygota (felsőrendűek) Rend (ordo) Hymenoptera (hártyásszárnyúak) Alrend (subordo) Acuelata (fullánkosok) Öregcsalád (subsectio) Apoidea (méhfélék) 2
Család (familia) Apidae (méhek) Alcsalád (subfamilia) Apinae (szociális méhek) Nemzetség (tribus) Apini (mézelő méh) Nem (genus) Apis (házi méh) Faj (species) mellifera (mézgyűjtő) Alfaj (subspecies) carnica (krajnai=fajta) Változat (varietas) pannonica (pannon) A mindennapi életben a faj és fajta fogalmát morfológiai és biológiai értelemben kell megismerni. A faj az élőlények rendszerezésének alapegysége. A morfológiai fajfogalom klasszikus rendszertani szempontból ezt jelenti, hogy az élőlények közötti tulajdonságok nem folyamatosak, vagyis az egyes alakok között megszakítottságok (hiátusok) vannak. APIS nemen belüli fajok - Leírásuk, felfedezésük sorrendjében 1. APIS mellifera nyugati mézelő méh (Linnaeus 1758) 2. APIS florea törpe méh (Fabricius 1787) 3. APIS cerana keleti (indiai) mézelő méh (Fabricius 1793) 4. APIS dorsata óriás méh (Fabricius 1798) 5. APIS andreniformis bokorlakó méh (F Smith 1858) 6. APIS laboriosa szirti (himalájai) méh (F Smith 1871) 7. APIS koschevnikovi vörös (borneói) méh (v. Buttel-Reepen 1906) 8. APIS nuluensis borneói (hegyi) méh (Tingek-Koeniger & Koeniger 1996) A fajok összehasonlítása röviden Az Apis nem egy kicsi monofiletikus csoport mely a régi világban (amikor Európa, Afrika Ázsia még egy kontinens voltak) őshonos volt. Amíg az Apis nemen belüli genetikai fejlődés vitatott, addig az alábbi 3 különböző "egymással szoros rokonságban lévő" taxonómiai egység jellemzése általánosan elfogadott. 3
A kis szabad fészket készítő méhek az Apis florea Fabricus 1787 és az Apis andreniformis Smith 1858 fajok azzal jellemezhetők, hogy fészküket nem az ág vagy bármi más támaszték alá hanem köré építik. Szalainé: Méh 28oldal/2kép (Otis, 1992) A nagy szabad fészkű méhek, ahová az óriás méh az Apis dorsata Fabricus 1793 és a himalájai kövi méh az Apis laboriosa Smith 1857 is tartozik, egyetlen lépüket egy kő vagy egy ág alá építik. Szalainé: Méh 27oldal/1kép (Ruttner, 1992) Az üreg lakó méhek több párhuzamos lépet rögzítenek az üreg felső falához. Azokat a próbálkozásokat melyek korábban ennek a csoportnak egyes fajokra való felosztására irányultak elvetették, és ma általánosan négy elismert üreglakó méhfaj van. Keresni kell egy nyitott kaptárt, később küldök képet kérni A nyugati Apis mellifera Linnaeus 1758 természetes elterjedése nyugat Ázsia sztyeppjeitől kezdődik és Európán át Norvégia déli részéig tart ill. egész Afrikában. Az Apis mellifera fajnak 25 különböző fajtáját írták le (Ruttner, 1998). A keleti Apis cerana egész Ázsiban előfordul beleértve a szigeteket, így Japánt Taiwan-t, Fülöp-szigeteket, Borneo-t, Szumatra-t és az Indonéziai-szigetvilág legnagyobb részét. Apis koschevnikovi-t a Sabah-ból származó kaptárlakó méhfajt 1988-ban újra értékelték. Az Apis koschevnikovi vörös kaptárlakó méhet Borneóban és Szumátrában találták meg. Nemrégiben Malaj Peninsulá-ban jegyezték fel. Apis nuluensis a legújabban leírt méh Borneo-ról. Nemrégiben Sabah hegyvidéki régió virágairól gyűjtötték ezeket a méheket, amelyek olyan morfológiai jellemzőket mutattak, amelyek az Apis cerana-tól (és minden egyéb fajtól) egyértelműen eltértek. Apis mellifera (nyugati mézelő) méhfajon belüli alfajok Klasszifikáció (csoportosítás) földrajzi elhelyezkedések és morfológiai jellegzetességek szerint (RUTTNER 1992) A fajta (alfaj) fogalmat a háziállatok fajon belüli alak- és élettani eltérést mutató csoportok megjelölésére használják. A fajták egymással keresztezve termékeny utódokat hoznak létre. A nyugati mézelő méh fajait alkotó alábbi 25 fajta többségben természetes úton jött létre. 1. Balkáni és Appenini méhek (vagy Krajnai méhek) csoportja Kárpát-medence, Bulgária, Görögország, Olaszország, Szicília 4
1. Apis mellifera carnica (Pollmann, 1879) - krajnai méh 2. Apis mellifera macedonica (Ruttner, 1988) - macedon méh 3. Apis mellifera cecropia (Kiesenwetter, 1860) - görög méh 4. Apis mellifera ligustica (Spinola, 1806) - olasz méh 5. Apis mellifera sicula (Montagano, 1911) - szicíliai méh 2. Észak és Nyugat-Európai méhek (vagy sötét méhek) csoportja, Spanyolország, Portugália ill. Marokkó 1. Apis mellifera mellifera (Linnaeus, 1758) - sötét európai méh 2. Apis mellifera iberica (Goetze, 1964) - ibériai méh 3. Apis mellifera major (Ruttner, 1975) - nagy marokkói méh 4. Apis mellifera intermissa (v. Buttel-Reepen, 1906) - észak-afrikai méh 5. Apis mellifera sahariensis (Baldensperger, 1922) - szaharai méh 3. A Közel - Keleti méhek csoportja Kaukázus, egykori Szovjetúnió, Perzsia, Szíria, Ciprus, Kréta 1. Apis mellifera caucasica (Gorbatchew, 1916) - kaukázusi méh 2. Apis mellifera armeniaca (Skorikov, 1929) - örmény méh 3. Apis mellifera meda (Skorikov, 1929) - perzsa méh 4. Apis mellifera anatoliaca (Maa, 1953) - anatóliai méh 5. Apis mellifera syriaca (v.buttel-reepen, 1906) - szíriai méh 6. Apis mellifera cypria (Pollmann, 1979) - ciprusi méh 7. Apis mellifera adami (Ruttner, 1975) - krétai méh 4. Trópusi méhek csoportja Egyiptom, Arab félsziget, Kelet, Nyugat és Dél Afrika 1. Apis mellifera lamarckii (Cockerell, 1906) - egyiptomi méh 5
2. Apis mellifera jemenitica (Ruttner, 1975) - arab méh 3. Apis mellifera litorea (Smith, 1961) - kelet-afrikai parti méh 4. Apis mellifera scutellata (Lepeletier, 1836) -kelet-afrikai magasföldi 5. Apis mellifera monticola (Smith, 1961) - kelet-afrikai hegyi méh 6. Apis mellifera adansonii (Latreille, 1804) - nyugat-afrikai méh 7. Apis mellifera unicolor ( Latreille, 1804) - madagaszkári méh 8. Apis mellifera capensis (Escholtz, 1821) - fokföldi méh A krajnai fajta származása, eredete A krajnai méh a Karavankák hegyláncától, az osztrák-szlovén határ területén őshonos. A vidéken még hagyományos méhészkedést folytatnak. A név az azonos nevű Karnika Alpok területéről származik. Megtalálható a Dunavölgy Bécstől a Kárpátokig, az Alpok Ausztria déli részén, Szlovénia és Horvátországon át egészen a dalmát partokig. Az alfaj jellegeit mutatják még a szlovák, dél-lengyel és a Kárpátokban a hegyi méhek, ill. a Kárpát-medence méhe is. Jó termelő tulajdonságai és kezelhetősége miatt elterjedését nem kellett megakadályozni. Ma a krajnai terület magában foglal száraz sztyeppéket úgy, mint nedves erdőket. Minden esetben a kontinentális klíma a jellemző, hosszú, hideg téllel és gyors átmenettel a meleg száraz nyárba. Noha az eredeti krajnai terület nem terjedt északabbra az 50 szélességnél, az itt kialakult tájfajta azonban legjobban áttelelő. Megszokta a hosszú és nagyon hideg teleket az Alpokban, a Balkánon és a Kárpátokban, de előfordul a Duna völgyben is akár a mínusz 30 C fokon. Ez az alfaj elterjedt méh Norvégiában, Oroszországban és Kanadában is. Krajnai méhfajta Megjelenése Ez a méhfajta külső megjelenésére nézve szürke, barnás ill. világosszürke széles szőrövekkel, szőrözete a toron barnás, kitinpáncéljának színe sötét. Fontosabb fajtabélyegeit tekintve a szipóka hossza legalább 6,5 mm, a cubitalis index (kubitális index) értéke 2,3-3,0, a tergitek sötétek, a második torszelvényen kétoldalt néhány %-ban sárga folt lehet. Viselkedése 6
A krajnai méh nem támadó hajlamú, a kaptár felbontásakor a család védőeszközök (arcvédő, kesztyű, méhészöltöny) nélkül kezelhető. A méhek az ellenőrzésre kiemelt kereten nyugodtan dolgoznak tovább, nem futnak le a lépről. Közepesen rajzó hajlamú. Tavasszal jól induló és gyorsan fejlődő. Viszonylag kis népességgel és mérsékelt fogyasztással telel át. Szorgalmasan gyűjtő, nem eltájoló típus. 7