TARTALOM MAGYAR DJ MAGAZIN AZ UTOLSÓ SZÁM

TARTALOM MAGYAR DJ MAGAZIN AZ UTOLSÓ SZÁM 06 THE END... VÉGE! 38 FUTURE Mateo & Spirit 10 10 FOCUSON Max Cooper 40 MDJ HAZAI Edo Denova 25 11 FUTURE Nick Bounche 42 MDJ TREND Fatto di Italia 12 IN MEMORIAM Fankie Knuckles 44 MDJ TREND Bass Up! 14 CÍMLAPSZTORI Chriss Ronson 46 GANGBRAND Kollektíva 12 18 MDJ SPECIAL Nagy rádiós kaland 50 RESIDENTS Big Bill 46 25 MDJ EXCLUSIVE Pete Tong 52 LEGENDS Csillagfény Disco 28 MDJ EXTRA Hyperspace 55 SOUL SESSION A solar hangzás 32 MDJ HAZAI Stadiumx 56 JOGI KÉRDÉSEK Szűts László 14 34 MDJ EXTRA Slam Jr. 58 TECHNIKA Hírek, érdekességek 34 23 46

IMPRESSZUM MAGYAR DJ MAGAZIN AZ UTOLSÓ SZÁM MUNKATÁRSAINK VOLTAK: Bárány Attila, Benyeda László, Berta Sándor, Bogyó Tamás, Bozóki János, Erdősi Gábor (Statik), Farkas Gábor, Fedor Péter, Gulics Norbert, Hajdu András, Haranghy Orsi, Horváth Judit, Janka Tamás, Jankovics Árpád, Juba-Nagy Ágnes, Mihály Ágnes, Kécskefalvi László (L.A.S.), Kincses Szabolcs, Király Emese, Király István, Kotroczó Dávid, Kőrösi Liza, Leczkési Lénárd, Lipták Claudia Boglárka, Mezei Klára, Murvai Magdolna, Orbán Péter, Preyer György, Prieger Zsolt, Sárosi Zoltán, Sipos Roland, Soós Bertalan, Szabó Krisztián, Szabó Viktor, Tóth Norbert, Trimmel Tímea, Varga Ákos (cop), Várkonyi Attila BRASIL SAMBA 4 CL BALLANTINE S BRASIL LIMONÁDÉ (7UP, SPRITE,..) LIME JÉG ELÉRHETŐSÉGEINK: 6000 Kecskemét, Katona József u. 7. II/4. Webcím: www.mdj.hu E-mail cím: info@mdj.hu Telefonszám: + 36 30 626 29 28 e-mail: info@mdj.hu HU ISSN 2063-9325 A Magyar DJ Magazin és az mdj.hu bejegyzett márkanév. A név és a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Magyar DJ Magazin Kft. írásos engedélyével történhet. A Magyar DJ Magazinban megjelenő cikkek, tudósítások, fotók néhány kivételtől eltekintve a Magyar DJ Magazin Kft. tulajdonát képezik, azok bármilyen közléséhez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. FOGYASZD LONGDRINKKÉNT! Az engedély nélküli felhasználás jogi következményeket von maga után! HTTP://WWW.FACEBOOK.COM/BALLIFACE FOGYASZD MÉRTÉKKEL!

ENDVÉGE Megszűnik a Magyar DJ Magazin mint print médium! THE

Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Arany örök érvényű elégiájának szavai minden írástudó számára olyan kapaszkodót nyújtanak, mely a 21. században is képes megfogalmazni mindazt, amit egy költő, író, újságíró, szerkesztő él meg egy-egy olyan élethelyzetben, amikor el-, vagy megtörik benne valami. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a megtorlást és a kilátástalan jövőt megélt Arany elveszti hitét, lelkesedését, inspirációját mindenben, amiért érdemes volt korábban írnia, tennie és élnie is és megírja minden idők egyik leggyönyörűbb vallomását. Történészként nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az ő és generációjának tragédiája nem mérhető össze azzal a helyzettel, mint amivel jómagam, a magazin munkatársai, a tágabb szakma, az olvasóink, és a közönség kell hogy szembenézzen: nevezetesen, hogy MEG- VÁLTOZOTT AZ A KÖZEG, ha úgy tetszik, az E-ZENEI KULTÚRA és annak koordinátái, melyhez alkalmazkodnunk kell, és ez sokaknak felér egy tragédiával A KEZDETEK Egyrészt tartozunk magunknak, a munkatársaknak, a szakmának és természetesen olvasóinknak is azzal, hogy őszintén szembenézünk az elmúlt egy évvel és döntésünk okaival, másrészt személyesen is le kell zárnunk egy korszakot az életünkben és a szakma életében is. Ezt igyekszem összefoglalni az alábbiakban. Alapvetően egy ideális cél volt az, amiért a három tulajdonos (Bárány Attila, Várkonyi Attila és jómagam) belefogott egy havonta megjelenő print magazin létrehozásába. Ez pedig, hogy változtassunk a szakma külső és belső megítélésén, értékelésén, a hanyatló piacon szakmai eszközökkel hozzunk valami újat, indukáljunk általa egy konjunktúrát, mindezt pedig úgy, hogy hidat verünk a különböző stílusok között. Ha úgy tetszik, egy presztízs magazint hozzunk létre, hogy nimbuszt kölcsönözzünk általa a szakmának is. Az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtésekor azzal tisztában voltunk, hogy egy magazint olvasói csak a legritkább esetben tudnak eltartani, így a hirdetéseknek kell a bevételt jelenteniük. Nem voltunk idealisták ezen a téren és tudtuk, hogy önmagukban a szakmai szereplők (klubok, rendezvények, promoterek, technikai cégek, stb.) erre nem képesek jelenlegi helyzetükben és az adott hirdetési piacon, de az úgynevezett multik körét bevonva sem lehet hosszú távon rentábilisan fenntartani egy ilyen magazint. Ehhez aránytalanul nagy befektetési kockázattal és hosszú megtérülési idővel kellene kalkulálnia bárkinek, így a racionális megoldást a DJ Szövetség és a MAHASZ partnersége jelentette, akik komoly anyagi támogatást és 1000 körüli alap olvasót biztosítottak nekünk. Ezért indult el a magazin azzal az anyagi céllal, hogy profitot ugyan nem fog termelni, de minimális veszteséggel fenntartható lesz, és megéri bele energiát, munkát és pénzt fektetni. évértékelő Az induláskor úgy tűnt, hogy megvan ez a kényes egyensúly az anyagi alapokat illetően, a szakmai kihívásokat tekintve pedig bizakodóak voltunk. Már megint az under-over vita E tekintetben azt gondoltuk, egy olyan magazin lehet csak életképes, mely nem köteleződik el sem kizárólag az underground, sem a mainstream irányába. Egyrészt a prekoncepciónk szerint egyik vonal sem képes önállóan eltartani egy print magazint, másrészt nemzetközi szinten nincs ilyen fokú szembenállás vagy megvetés a másik irányába, a DJ Mag és a Mixmag is integrálja a különböző műfajokat. Így a nemzetközi szcénát vagy a hazai monstre fesztiválok példáját is követve minden minőségi produktumnak teret kívántunk adni, ezen belül pedig kiemelten a hazai vonatkozásokra koncentrálni. Ahogy egy Ultrán vagy egy Balaton Sound-on megfér egymással az EDM, a techno, az electro, a trance, a d n b vagy a deep house, úgy a magazin hasábjain is e sokszínűséget szerettük volna reprezentálni a szcénának. Azt gondoltuk, nem olyan súlyosak ezek a szakadékok, és hogy az under-over vita jó húsz évvel kirobbanása után teljesen idejétmúlt. Abból indultunk ki, hogy hozzánk hasonlóan mindenki tisztában van vele, hogy egy esztétikai megítélés relativitásánál fogva mindig lesz még undergroundabb és onnan nézve gagyibb, szarabb és legszarabb kategória, amit egymásra aggathatunk. Így lehet, hogy egy Jay Lumen nem underground egy Coldfish-hez képest, akiktől a Belocca mainstreamnek tűnik, a Crazibiza meg slágernek, a StadiumX vagy a Myon & Shane54 meg egyenesen kommersznek Holott a maga nemében mind értéket képvisel az adott stíluson belül és ezt sajnos a világban jobban elismerik, mint nálunk! Arról nem is beszélve, hogy meg is fizetik! Azt hittük, a kölcsönös RESPEKT megvan a szcéna egyes szereplői közt, és az olvasók, a közönség is toleráns más stílusok irányába, és többen vannak a mindenevők, vagy legalábbis azok, akik ha valami nem jön be nekik, ellapoznak, vagy elkapcsolnak róla. A hitünket ezzel kapcsolatban nem adtuk fel és nem is fogjuk, viszont tévedtünk abban, hogy erre mennyire érzékeny a szakma vagy az olvasóközönség és annak hangosabb, aktívabb része. Augusztusban a Guetta-címlap negatív eladási csúcsot döntött. Az under olvasókat határozottan nem érdekelte, hogy külföldön egy ilyen nyitóoldal senkit nem zavar, és Guettával együtt kidobták Loco Dice-t, tini-t, Robert Dietz-et, Tensnake-et, Paco Osunát, a Boys Noize-t, Finebassent, Nicolas Jaart, Cassyt, Carl Craig-et vagy a hazai Hi!Fly-t mint témát és a 70-80%-ban under tartalmat, ami abban a számban volt! Ez volt az első jele annak, hogy ugyan a világban működik ez az integráló szerep és stiláris sokszínűség, amit a magazinnak szántunk, de itthon az impossible mission kategóriája lehet. Tudom, kint is van akár negatív megkülönböztetés is, de az inkább cinkelődés, mint véresen komoly kultúrharc és nyílt fikázás mert egy Hawtin ugyanúgy 100.000 eurós gázsit kér már, mint az Avicii, a Luciano ugyanúgy private jettel hajlandó repülni, mint a Guetta, és a zöldhasú közös nevezőjén egyik szereplő sem olyan hülye, hogy szétszakítsa az e-zenei megabizniszt! Hogy a fenti mentalitásbeli különbségnek mi az oka, az egy külön tanulmányt is megérne, de egy biztos: az e-zene hazai printmédiás hagyományában a Freee magazin tudatosan underground szubkulturális kiadványként formálta éveken keresztül a szcénát. A Check magazin (melyben jómagam és szerkesztőtársam, Farkas Gabi ténykedtünk) ugyan próbált nyitni minél több műfaj felé, a lényeget tekintve szintén földalatti olvasótábort formált maga köré. Ez a hagyomány pedig kialakított egy olyan felsőbbrendűségi tudatot az olvasókban és szakmai körökben egyaránt, mely kirekesztett minden általa fősodrúnak, kommersznek, slágernek vagy egyenesen gagyinak titulált produkciót. Ez az adott korban egy természetes folyamat, egy önmeghatározás része volt, ami megteremtette ezt a szubkultúrát a fősodortól való elhatárolódás által nagyon is helyesen. Ugyanakkor az azóta eltelt időszakban a fenti üzleti alapokon végbement egyfajta integrációt globálisan nem követte a hazai média, a szakma, a közönség vagy az olvasók egy jó része sem. A máig meglévő underground-overground szembenállás ezért inkább méregként kíséri hát napjaink hazai e-zenei kultúráját, mint ahogy a politikát a népi-urbánus, jobbos-balos háború, mely fasisztázásba és kommunistázásba csap át. A választások légkörében mindenkinek megvan a véleménye mindenről, ellenséget lát a saját családjában is, csak a józan ész halk hangja, és persze a társadalom kóros állapotának jobbító szándéka veszik el, valahogy úgy, mint az egymással veszekedő szülők mellett a gyermek lelkében valami A társadalom, a politika, a gazdaság és így a szcéna kóros állapotáról Nemzetkarakterológiánk és a hazai társadalomgazdaság beteg volta vetül ki erre a szcénára is. Ezért lehet Bárány Attila StadiumX világsikeréről szóló felhívásából a torrentezős botrány, miközben a szakma 90%-a (aki vádol) szintén torrentezik és tizedannyit nem költ zenére, mint a vádlott, aki ráadásul pont ebbe a magazinba is milliókat fektetett bele! Ezért kérhetnek minket számon szakmai alapon olyan producerek (arról, hogy miért nem írunk róluk), akiknek a legnagyobb sikerük az, hogy ellopnak egy világslágert és arra készítenek egy nem hivatalos corós-minimal verziót, majd ezzel haknizzák körbe a diszkókat, vagy emiatt gyűlölheti a DJ Szövetséget a szakma egyik fele ahelyett, hogy alakított volna magának egy másikat! Mind olyan téma, melyről igyekeztünk írni, a különböző blogokban és pl. a Soundhead konferencián érdemben diskurálni is, de hogy őszinték legyünk: én személyesen belefáradtam. Ha csak az utóbbi témát veszem alapul, melyről mindenkinek megvan a véleménye, és amelyen a MAHASZ és a DJ Szövetség például ennek a magazinnak a hasábjain megjelent cikksorozatával igyekezett objektívebb tájékoztatást nyújtani, azt látom, hogy a sorozat minimális eredményeket ért csak el. Sokan még mindig nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek, és nincsenek tisztában a jogi környezetével a DJ-zésnek, és ugyanazokat a köröket futják. Persze van néhány olyan kérdéskör, ami egy plurális demokráciában kell is hogy vitaalapot képezzen, és nem kell feltétlenül az egy a tábor, egy a zászó politikai ideológiáját sem elfogadni a szakmán belül. Azonban a DJ Szövetség alternatívájaként az őket kritizálóknak 20 éve nem sikerült létrehozniuk egy másik érdekszövetséget, vagy legalább egy jogászt megkérdezni az általuk vitára okot adó szabályozás pro és kontra érveit illetően. Ahogy a hazai társadalmi-gazdasági helyzet és vele a média is a betegség tüneteit mutatja, úgy a szcénán belül is ebbe láttunk bele azzal, hogy kinyitottuk Pandora szelencéjét, és megpróbáltunk egy hiteles presztízs médiumot létrehozni, ahol a szakma legtöbb szereplőjével természetszerűleg valamilyen kapcsolatba kerültünk. A tanulsága számunkra és számomra ezen időszaknak az volt, hogy nagyon sok tehetség él, alkot a honi szcénában stílusoktól függetlenül, a legtöbbjükben ott az elkötelezettség a szakma iránt, ugyanakkor a beszűkülő, sokak számára haldokló piac vagy emigrálásra kényszeríti őket, vagy arra, hogy felhagyjanak hivatásukkal. Érdektelenség, a lehetőségek, fellépések hiányában a másikkal foglalkozás, a kritika, a káröröm, és sorolhatnám tovább, mi az, ami megy sokszor a háttérben, miközben minden önmagába fordul, és alig van kapcsolat, kommunikáció egymás között. A Ballantine s Awards mutatta meg, hogy lehet még komoly tartalommal megtölteni egy szavazást is! Soha ennyi szakmabelit együtt nem láttam, és jó érzés volt, hogy ennek segítő részei lehettünk. Köszönet érte ezúton is! Az elhatározás Bár a díjkiosztó pozitív töltete vagy a szakma egy részének a támogatása és jó szándéka mind-mind biztatólag jelezte, többségben van az elhivatottság, az egymás iránti respekt és megbecsülés a szcénát illetően, de úgy érzem, elfáradtam, megöregedtem. A negyedik x-en túl már nem érzem magam Don Quijoténak, akinek szélmalomharcot kellene folytatnia a szakma presztízséért, és azt is látom, hogy megváltozott a világ. Ha feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is csinálom a magazint még, csakis a Munkatársaimért! volt rá a válasz! Önmagunkért nem, mert nem rakhattuk bele magunkat a saját magazinunkba, maximum évente egyszer, mert hiteltelen lett volna és túlzott önreklámozás, ez nem is volt célunk A szakma és pl. a DJ Szövetség vagy a MAHASZ közti közeledésért? Független médiumként az egymásra lövő háborús felek közt találtuk sokszor magunkat, és az ő céljaik sem értek el komoly eredményt, így egy év után értelmetlen lett volna tovább hirdetni a magazinban a már oly sokszor és sok helyen közölt jogi információkat. Ha pedig a nullszaldóhoz képest folyamatosan növekvő anyagi mínuszt is ide veszem, és az irrealitását annak, hogy a magyar piacon egy print médium életképes legyen (a hollandoknál nincs is ilyen, ki is fejezték elismerésüket irántunk), akkor egyértelmű volt, hogy le kell zárni. Ráadásul Don Quijotéval ellentétben én nagyon is reálisan érzékeltem folyamatosan azt, hogy megváltozott a világ! Most nem kizárólag az olvasási szokásokra gondolok, ahol a print médiumok globálisan komoly veszteséget könyvelhettek el a net- vagy egyéb médiumokkal szemben. Inkább egy újabb fordulatra, mely a bakelitek után jött CDJ-forradalom, majd a laptopok forradalma, a DJ-k primátusából a producerek kora után egy újabb jelenséggel gyarapodott itthon. A nagy fesztiválok világszínvonalú line upokat prezentálnak, és erre gyűjt mindenki, miközben vidéken Jolly, Suzy, Kisgrófó vagy Csóró Lali és a celebsimogató bulik hoznak számokat. Már a playmate DJ-k sem menők, vagy ők is integrálódtak a szakmába... Eközben a főváros felszabadult a Vizo-éra egyoldalú választékából, és soha nem látott mértékben túlkínálatot mutat. Londonban nincs ennyi külhoni fellépő, mint itthon amit kárhoztat ugyan mindenki, de ez nyújtja szinte az egyetlen fellépési lehetőséget nagyon sok lemezlovasnak vagy csapatnak! Ha nem szerveznék meg maguknak ezeket a bulikat, szinte sehol nem játszanának, mert vidéken egy-egy fellegvárat tekintve az úgynevezett under-térfélen óriási pangás van. Sokszor érzi (nem csak a civil életben) azt az ember, hogy Budapest egy külön ország de a Balaton Sound vagy a B My Lake is ilyen, és hogy évekkel előbbre tart, mint a vidék. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a fővárosban az úgynevezett romkocsma jelenséggel a helyszín, azaz a környék, a bulinegyed az, amely a fő vonzerőt jelenti a turisták mellett a hazai arcoknak is, nem pedig a sztárvendég, azaz a DJ az éjszakában, akkor látjuk, hogy egy újabb fronton kell a szakmának és benne a lemezlovászoknak újragondolniuk a jövőt. Ezt kell tegyem én is, és arra fókuszálni, amiben hiszek, ami fontos a számomra és nem a világ, a szakma megváltásra. A saját környezetemre, barátaimra, kollégáimra, családomra szeretném fordítani az amúgy is kevés időt, alulról a kis szigetekben építkezni és folytatni a szakma iránti elkötelezettségemet, elkötelezettségünket, mert ezt üzeni számomra az új világ új kihívása. A Badgirls, a DTD Kiskunhalason, egy új nyári szórakozóhely, a Laguna Beach vagy a KTN Feszt épp elég inspirációt és elfoglaltságot jelent a DJ-zés mellett a szervezés tekintetében is. Büszkék lehetünk a monstre fesztiválokra, melyek világszínvonalúak, és nemcsak nekünk vannak meg ezek a csemetéink, hanem nagyon sok innovatív csapatnak, és ez az, ami tovább viszi a szakmaiságot és a szcénát! Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk mindenkit bemutatni és jóval nagyobb terjedelemben, ugyanakkor büszkén vállalom és a munkatársaink is az elmúlt egy év kísérletét, mert hiszem, hogy meg kellett próbálnunk. Felnyitottuk legalább a saját szemünket, beleláttunk, beleláttatok a szcéna problémáiba, sikereibe, a piac, a zene változásaiba. Ezután is teszi majd a dolgát a Magyar DJ Magazin nélkül is minden hiteles lemezlovas, producer, szervező vagy klubtulajdonos. Mi is a saját házunk táján. Lehetett volna még több pénzt invesztálni a magazinba, egy profi sales-est alkalmazni, és biztos a tartalmon, vagy a koncepción, vagy akár a küllemen javítani, de az egésznek a létalapja kérdőjeleződött meg bennem a fenti hosszas elmélkedés nyomán. Áprilisban már csak digitálisan jelenünk meg ingyenesen, e számban például Zsazsa is hasonlóan búcsúzik egy korábbi világtól, és a www.mdj.hu az, ahol tovább él majd kezdeményezésünk. Ez az új site is be tudja tölteni azt a funkciót, amit szánunk neki: sokkal naprakészebben, aktuálisabban követni a szcéna történéseit. Ez is hoz majd olyan új energiát számunkra és a tágabb környezetünk számára, amivel alkalmazkodhatunk a folyamatos változáshoz és hitelesen tudunk információt közvetíteni. MINDEN OLVASÓNKNAK, SZAKMABELI- NEK, PARTERÜNKNEK, MUNKATÁRSNAK ÉS SZÜLŐTÁRSAIMNAK NAGY-NAGY KÖSZÖNETTEL ÉS HÁLÁVAL tartozom és tartozunk az elmúlt egy évért! BÜSZKÉN és NYUGODTAN gondolok majd évek múlva is arra, hogy megpróbáltunk ebben az időszakban is adni valamit, vagy megírni pl. egy Birodalmi történetet, amit vállalni tudunk. Bozóki János (főszerkesztő) 8 www.m dj.hu www.m dj.hu 9

Focuson HUMAN [FIELDS] SZÖVEG: JANKOVICS ÁRPÁD Rengeteg, minialbumokkal is felérő EP után végre itt a debütáló LP. Már a hazai fesztiválokon is tapasztalhattuk rendkívül hatásos előadásait, itt az ideje, hogy az otthonunkban is magával ragadjon egy órás utazásra az észak-ír fiatalember. Ez a Human. A kristálytisztán csobogó patakra emlékeztető intro, a Woven Ancestry egyfajta kellemes, felemelő utazást predesztinál az albumnak nekiülő, kíváncsi hallgatóban. A második trackben felcsendül Kathrin deboer egészen különleges (persze tudjuk, hogy ezer szűrőn átküldött) hangja. Az Adrift ritmusképlete már kusza és pergős, mégis tökéletesen beillik a kezdéssel megágyazott, fokozódó hangulatunk következő lépcsőfokának. Innentől érkeznek a Max Cooperre oly jellemző absztrakt ritmusok, cafatokra szabdalt énekhangok és ezek kontrasztjai, az andalító dallamok ( Automaton, Numb és a Suphine ). A kísérletezgetést persze egy egész estés albumon egy olyan friss hangzású producer, mint Max, nem engedheti el. A Seething például a végletekig kicsavart effektejeivel a nyitott fülekkel rendelkező hallgatók számára felér egy jó értelemben vett zsibbasztó, hipnotikus agytornával, míg a lemez második felében található nyugis, ellazító zenék közé csempészett Potency bizony súrolja a határokat. Aki képes befogadni az elektronikának ezt a hajtását, az bizony ebben a trackben is maradandó élményekre lel. Bátran mondhatjuk, hogy aki csípi Max Cooper eddigi munkásságát, az nem fog csalódni a lemezben, ez a dallamokkal csurig átitatott, szokatlan mintákat tartalmazó elektronika talán a legizgalmasabb ága jelenleg az elektronikus zenének. Ne tévesszen meg senkit, hogy a nemzetközi sajtó (valamint a zeneáruházak is) a legtöbb helyen valamiféle technónak próbálja eladni a lemezt. MAX COOPER EMBERI ÁLLAPOT A megszokott produceri életpálya-sablon szerint Max Coopernek tinédzserként el kellett volna hagynia az iskolát, minden zsebpénzét lemezekre kellett volna költenie és valamelyik helyi diszkóban kellett volna gyakorolnia a mixelést. Nos, a mi Max-ünk molekuláris biológiából szerzett diplomát a London University-n és sokáig úgy tűnt, hogy genetikus lesz belőle. Ehhez képest végre megérkezett az első szerzői albuma, fesztiválról fesztiválra járja a világot, és nem utolsó sorban komoly pezsgést hozott az unalomba fulladó klubzenék színpadára. Volt a belfasti születésű kis Maxnek zenei múltja is: a szülei ráerőltettek egy hegedűtanárt, de őt a zöld szemesostoros sokkal jobban izgatta, mint Chopin, és hamar elengedte ezt a vonalat. Aztán persze az egyetemi tanulmányai alatt felfedezte a tudományok és a művészet közötti kapocs izgalmát. 2007- ben kezdett komolyabban is a zenéléssel foglalkozni, első még szárnypróbálgató trackjei ekkor jelentek meg. A rá jellemző dinamikus, táncparkettre termett, felemelő elektronikát csak évekkel később kezdte magáévá tenni. Nagyjából ezzel egy időben fedezték fel egymást a Traum labellel, és egy azóta is tartó csodás együttműködés vette kezdetét. 2010 környékén billen át a mérleg nyelve és ekkortól foglalkozik teljes erőbedobással a zenével, mégis, egészen különleges természettudományos alapjai egy teljesen más dimenzióba helyezik a látásmódját. Ebben az évben már rögtön egy háromrészes különböző tudományos koncepció által inspirált EP-sorozata (Serie) jelenik a német kiadónál. Rengeteg számához készítenek a művész barátai vagy egyszerű rajongói meditatív hatású videoklipet is. A rendkívül termékeny éveknek köszönhetően már hosszú órákra képes a hibrid live act / DJszettjeit megtölteni saját szerzeményeivel, amelyek közül tucatnyi vált klubslágerré. Persze nem ő lenne, ha nem dolgozna folyamatosan valami egészen új (picit talán tudományos alapú) projekten. Ez a 4D sound, amely tulajdonképpen egy klubokra tervezett térhangzású rendszer, amellyel egy egészen újfajta zenei élményt tudnak a zenészek átadni a közönségnek (viszlát, sztereó hangzás). Mivel stílusa tökéletesen egyedi és felismerhető, így a remixei is kivétel nélkül élményszámba mennek: a Hot Chip, Dominik Eulberg, Agoria vagy éppen elektronikában utazó kortársai (Fairmont, Ricardo Tobar) számára készített feldolgozások mellett olyan hatalmas klasszikusokra is létezik Max Cooper remix, mint FC Kahuna Hayling -je, vagy Sasha Xpander -je. FUTURE: A JÖVŐ REMÉNYSÉGEI! NICK BOUNCE Név: Dóra Bence Születési év, hely: 1994, Nagykanizsa Start: 2011 Zenei stílus: progressive, electro Kiadók: Elephant House / Magneoton, MJOY Records, Tune Records Dóra Bence, mindösszesen 20 éves, mégis rengeteget tett már le az asztalra. Eddigi pályafutása során diadalmaskodott már egy remixversenyen, melynek eredményeként zenélt a Balaton Sound-on. Ezen kívül januártól saját rádióműsorral is rendelkezik egy angol online csatornán, mely mindenképpen mérföldkőnek számít a fiatal tehetség életében. Noha eddig főleg feldolgozásokkal és bootlegekkel tűnt ki a tömegből, jelenleg rengeteg saját zenén dolgozik, melyek egytől-egyig napvilágot látnak majd a 2014-es esztendőben. Hogyan született meg a Nick Bounce projekt? Általános iskolás koromban kezdődött. Már akkor is érdekelt a zene, és ami mögötte van. Osztálytársaknak vágtam össze trekkeket, általában valamilyen sulis műsorra. Aztán eltelt pár év, és jobban megértettem, hogy mit is hívunk zenének. 2011 tavaszán kezdtem el a zeneírást, azelőtt inkább csak hallgató voltam. Szépen lassan beletanultam, s októberre már össze tudtam rakni komplett zenéket, az más kérdés, hogy nem volt valami fantasztikus a hangzásuk. 2011 decemberében készítettem el a Phaedra című zenémet, akkor még benceee néven. Ez 2012. február 8-án jelent meg a Beatporton. Ez idő tájt sok remixen is dolgoztam ennél a kiadónál. Aztán 2012 májusában a névváltás mellett döntöttem. Így született meg Nick Bounce. Nick Bounce Identity (Vocal Mix) [Mjoy Records] 2012 novemberében jelent meg egy kicsi svájci kiadó gondozásában, egy ukrán énekes hangjával. Dave Jr ft. Kvaka Andrea Music Is The Remedy (Nick Bounce Remix) [FLD Records] Dave Jr. felkérésére készült ez a remix, melyet egyből megszeretett a közönség. LOTFI BEGI Eddigi karrierednek mik voltak a legnagyobb mérföldkövei (élmények, elismerések, sikerek)? Az első megjelenés mindenképpen ide sorolandó. Továbbá nagyon nagy mérföldkőnek tartom azt, hogy sikerült megnyerni a Strongbow remixversenyét. Ezzel sikerült kijutnom a Balaton Soundra, ahol egy másfél órás szettel szórakoztathattam a nagyérdeműt. Nagyon jó érzés volt. Itt egyébként találkoztam és beszéltem Axwellel, aki elmondott nekem pár tanácsot arról, hogy is keverjük le a zenéinket. Nagyon nagy arc az öreg! Visszatérve a Strongbow által szervezett megmérettetésre, ott ismertem meg Lotfi Begit, Julia Carpentert és még sok más előadót. Ez a verseny egy elég nagy mérföldkő volt a karrieremben. Mostanában sokat foglalkoztatnak remixekkel és közös zenékkel. Ezekről mit érdemes tudni? Igen, ez így van. Volt egy remixem a Compact Disco egyik számára, illetve nemrég publikáltuk a New Level Empire The Last One című dalára készült átiratomat is. Szeretek egyedül dolgozni, de néha jobb, ha ketten vagy többen ülünk neki egy zenének. Most egyébként egy olasz sráccal dolgozom, aki irtó tehetséges, s már többször került a zenéje a Beatport Top 100-as listájára. Ezen kívül pedig készítettem már közös zenét Roger Slatóval is. Mi várható tőled a közeljövőben? Szeretném, ha megismerné a nevemet a közönség, ezen dolgozok leginkább. Szeretnék kialakítani egy olyan hangzást, amiről tudnak azonosítani az emberek. Kiadásra készen áll öt saját zene, de ez nem elég, mindig új hangzást kell kitalálni, és igyekezni kell, hogy minél több saját produkcióban hasznosíthassam. Az volt az újévi fogadalmam, hogy még több saját zenét készítek. Hamarosan jönnek is, úgyhogy készüljetek fel! Szöveg: Orbán Péter EZT HALLGASD MEG!TOP5 Compact Disco We Will Not Go Down (Nick Bounce Remix) Ezzel a zenével azonosítanak a legtöbben, a 89.5 Music FM-en rendszeresen pörög. A.C.N vs. Double Amp ft. Veela I m A Liar (Nick Bounce Remix) [Tune Records] Az egyik legsikeresebb release-em, a megjelenés után egy nappal már első volt a kiadó eladási listáján, azóta is őrzi a vezető helyét. Nick Bounce-ra egy remixversenyen figyeltem fel, ahol többek közt én zsűriztem. Természetesen megnyerte a versenyt és felajánlottam neki egy remixlehetőséget a Compact Disco friss kislemezére. A dal a nyár nagy slágere lett és máig pörög a Music FM-en! Azóta felajánlottam Nicknek egy lemezszerződést az Elephant House / Magneoton kiadóhoz. Azt gondolom, hogy ő lesz 2014 nagy felfedezettje. facebook.com/nickbouncemusic New Level Empire The Last One (Nick Bounce Remix) [Rebeat] Az eredeti dal hetek alatt sláger lett, s az általam készült átirat is nagyon pozitív reakciókat váltott ki. 10 www.m dj.hu www.m dj.hu 11

SZÖVEG: F A R K A S G Á B O R IN MEMORIAM Frankie Knuckles Elment Frankie Knuckles. 59 éves korában végleg letette a kulcsokat a Házmester. Azokat a kulcsokat, amelyekkel kizárólag ő rendelkezett ezen a világon, s amelyekkel kinyitotta a house zene vaskos bejárati ajtaját. A house muzsika legnagyobbja hosszú idők óta hősies harcot vívott betegségével szemben, de március 31-én sajnos elvesztette a csatát. Most rá emlékezünk. Frankie Knuckles legendája a modern elektronikus tánczene egyik első, vastagon szedett sztorija. Bár sokan vitatkoznak azon, hogy tőle származik-e a klasszikus 4/4, vagy sem, de az tény, hogy vele indult el világhódító útjára a house sound. Az a hangzás, ami fenekestül felforgatta a táncparkettet. Így nem túlzás azt állítani, hogy ha nincs Frankie, akkor most nincs semmi. Vagy legalábbis a dolgok másként alakulnak Ama pár úttörő közül, - akiknek köszönhetünk szinte mindent, amire jelenleg is épül a DJ széna, ő volt az egyik. Frankie fektette le az alapokat olyan legendás pályatársak mellett, mint Juan Atkins, Derrick May vagy éppen Kevin Saunderson. Míg az előbb említett három kolléga a techno sound határait feszegette, addig Frankie Knuckles a klasszikus, bár addigra már kissé átalakult disco számára alkotott új, minden addiginál előremutatóbb öltözéket. Az új költemények Chicago nevét öregbítették a klubkultúrában, annak ellenére, hogy Frankie eredetileg New Yorkban született. A Nagy Almát azonban abban az időszakban Larry Levan uralta, aki nem mellesleg hősünk jó barátjaként sok-sok inspirációval látta el őt és tulajdonképpen az általa képviselt zenei felfogás szolgáltatta az alapot Frankie Knuckles számára, hogy valami nagyon előremutatót és meghatározót alkosson. Apropó, alkotó Itt van az a pont, amikor sokan elkezdik firtatni, hogy tulajdonképpen ő nem alkotott, csak játszott. Nem szeretnénk vitatkozni senkivel, mert lehet, hogy így történt, de ami biztos, hogy Frankie Knuckles munkássága és a DJ-pultban hétről hétre elkövetett muzikális kísérletei nélkül egyetlen zenész sem tudta volna megalkotni azt, amit house-nak hívunk. Knuckles ugyanis Chicagóba költözését követően a Warehouse rezidense lett, és ezen időszakának (1977-1982) vége felé már olyat művelt a DJ-pultban, ami később fenekestül felforgatta a szcénát. Picit felgyorsítva az addigi soul-, rnb- és diszkószámokat, hozzáadott dobgépekkel, ütemekkel, loopolt dalrészekkel megbolondítva szórakoztatta a nagyérdeműt. 82 után folytatta a kultúrmissziót, de már saját, PowerPlant nevű klubjában, és igazán innen számíthatjuk a house zene születését. Ekkor kapta meg a mára már legendás The Godfather of House Music elnevezést is. Érdekesség, hogy a Warehouse Knuckles távozása után átalakult, de Robin Williams tulajdonos már Muzic Box néven folytatta a modernizációt és egy Ron Hardy nevű fiatal chicagói tehetséget állított a DJ-pultba, aki szintén történelmet írt, ugyanis neki köszönhetjük a house zene mai napig töretelen népszerűségnek örvendő alműfaját, a deep house-t. Eme rövid kis megemlékezés célja nem az volt, hogy részletesen taglaljuk Frankie Knuckles biográfiáját, még akkor sem, ha neve csak jóval az előbb említett időszak után vált világszerte ismertté. Nem. A megemlékezés mellett azt szerettük volna bemutatni, hogy miért is hivatkozási alap még 2014-ben is Frankie neve. Pedig lenne még mit írni róla. Többek között azt, hogy a 87-es nagy dance boom pont ő és társai, a nagy elődök újításainak köszönhetően következett be, hiszen addigra szellemiségüket és vízióikat rengetegen átvették már. Frankie Knuckles neve ezt követően több mint 20 éven keresztül nem hiányozhatott egyetlen magára valamit is adó house válogatás tracklistájáról. Többnyire remixerként tartották számon, de saját neve alatt is megannyi klasszikus klubhimnusz született. Ezek közül a legnépszerűbb, a máig érvényes Whistle Song. De Frankie Knuckles valójában DJ volt, a szó klasszikus és legprofesszionálisabb értelmében. A zene segítségével küldött üzenetei alapjaiban határozták meg több generáció számára a mai modern dance kultúrát. Életművéért Chicago városa akkor még Barack Obama szenátor támogatásával 2004-ben róla nevezte el a Jefferson Street azon utcaszakaszát, ahol egykoron a Warehouse működött. Sajnos azonban a cukorbetegsége nagyban meghatározta magánéletét annak ellenére, hogy folyamatosan küzdött és a szövődmények (pl. egyik lába elvesztése) ellenére sem adta fel. Egészen 2014 március 31-ig Köszi, Frankie! Nagy voltál! 12 www.mdj.hu www.mdj.hu 13