A PESTI ÁGOST. HITV. EYANG. GYMNASIUM !63.

A PESTI ÁGOST. HITV. EYANG. GYMNASIUM I 1 8 62!63. P E S T. H O R N Y Á N S Z K Y é s H U M M E L K Ö N Y V N Y O M D Á J A. 1 8 6 3.

A görög* dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti szempontból. *) A görög nyelvnek iradalomelőtti állapotáról és a pelasgok nyelvéhez való viszonyáról mit sem tudunk. Az irodalom által reánk hagyományozott nyelv kuyvixi] ipiavíj)-, a melyen nemcsak Görögországban, hanem Kisázsia, Alsó-Olaszországban, Sicilia szigetén és más tájakon is beszéltek az ó-korban, mindjárt első felmerülésekor több tájszólást (ßtfäexroö) mutat fel, a melyek ismét több alsóbb osztályú, kisebb tájakhoz kötött tájszólásokra oszlottak. Valamennyi tájszólás azomban a görögök két főtörzsének, a dórok és ionok, nyelvezetére, a dór és ió n tájszólásra őatph xdi ij tág) vezethető vissza. A dór törzs számra nézve a legerősebb vala és ennélfogva a legtöbb gyarmat tőlük erede. Az a e o 1 alous) tájszólás a dór nyelv mellékágának tekinthető és a költők által már korán kimívelve a görög nyelvnek s kiváltképen a dórságnak legrégibb képviselője. Az ió n törzshöz tartozók számra nézve sokkal kevesebben valának. Ezen törzs nyelvezetéből keletkezett később mint önálló tájszólás az attikai dialektus ár&é$)- Midőn tehát az athenaei szónoklat fénye, az attikai nyelvezet tökélye és azon mély bölcseség, mely a fővárosból mindenfelé elterjede könnyen megmagyarázhatóvá teszi azon körülményt, hogy Nagy Sándor után ezen dialektus lett, kevés, koronként történt változástól eltekintve, a görögök általános nyelvévé, épen az aeoldór törzsnek az ionattikaihoz álló számbeli arányából magyarázható meg, hogy miért lelhető fel az irói nyelvtől minden időben külömbözött és még manap is élő népnyelvezetben ^uloxodtoptxi) dcájiexrog), több aeol-dór, mint ion elem. Az aeol tájnyelven leginkább Thessália, Boeotiában, Lesbos szigetén és a kis-ázsiai aeol gyarmatokon beszéltek. Kimüveltetését leginkább a lesbosi Alkaeos és Sapphó és boeotiai Korinna költői működésének köszöné. Alakgazdagságánál fogva, a nélkül hogy túlságos lágyságba esnék, kiváltképen erotikus érzelmek kifejezésére volt alkalmazható. Részletes ismeretével e tájszólásnak, miután csak árva töredékek maradtak reánk, nem bírunk, annyit azomban mégis tudunk, hogy a mai köznyelvvel igen sok közös sajátsága volt, ilyen a lihenetlenítés {<píx(dai<i) vagyis a spiritus lenis-nek használása az asper helyett. Az újgörög népnyelv aeolismusaihoz tartoznak továbbá azon esetek, a melyekben a d igám ma jelentkezik**). Azonkívül ide számíthatók még nevezetes maradványai a ^-igéknek. A grammatikai hagyomány ***) szerint t. i. az aeol dia- *) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. Giese, Über den aeolischen Dialekt, Berlin 1837. De Graecae linguae dialectis, Ahrens tib. I. et II. Gotting. 1838 et 1843. Sturz, Letronne sat. '**) L. Mult évi programm. Az aeol digamma az új-görög nyelv világánál. ***) Becker. Anecd. pag. 1045 és Cramer. Anecd. Oxoniensia IV, 340, 6. Apollonius de syntaxi pag. 92.

4 lektusban az összevont igék ^«-igék alakjában szerepeltek, mint: <piua) <pih}p.i, yelácu yé/íaipi. Ezen körülménynél fogva a népnyelvben Xeyopevos, ép^ópevos és helyett előforduló /.eyápevoq, ép/á/ievos és ds^ápevo^ alakokat a jtn-igék aeol maradványainak tekinthetjük. A dór tájnyelvet, a melyen Peloponnesuson, a dór Tetrapolisban, a dór gyarmatokon Alsó-Olaszországban (p. Tarentum) és Sicilia szigetén, mint Syrakusae, Agrigentumban és Kis- Ázsiában beszéltek, mint eredetileg hegylakók nyelvét, bizonyos keménység, zordonság és lapos kiejtés (jzlareíaapói;) jellemzék, a nélkül hogy erő és fenség hiányoznék benne. Alkalmasnak találtatott e tájnyelv épen úgy a pásztori természetélet (aiőálha) mint a lyrai ünnepélyes felemelkedés festésére; ezért adának az attikai irók is drámáik karjeleneteinek dór színezetet. A görög nyelvtudósok a dór tájszólást ó- és új-dórra oszták. Az előbbi nyelvezettel Epicharmos és Sóphron (ez kiválóan syrakúsaei altájszólásban), az utóbbi lágyabbal kivált Theokritos élének. Dórul irának még az első pythagorasi bölcselők is. A reánk maradt töredékek részint hamisítottaknak bizonyulnak, részint a leirók által nagyon elferdítettek és ezért az itáliai dór dialektusról igen keveset tudhatunk. Archimedes irataiból, a melyek a leirók által szintén nagyon szenvedtek, csak részlegesen ismerhetjük a sicilai dorismust. Pindaros, a kiről Gregorios Korinthios azt véleményezi (pag. 17 ed. Schaefer.), hogy köznyelven rfj xocvfj diakexrcu, Qxoivt] ők fj navres xpwpefta xac f é^píjaazo Tlivdapos, yyouv ij éx zwv Teoaápwv ouveotwoa) írt, a többi lyrikussal együtt a lágyabb dorismust használta, úgy azomban, hogy egy népnyelvezethez sem csatlakozék közvetlenül. Altalán megjegyzendő, hogy a költőknél a nép nyelvének hű képe fel nem található, mivel többé-kevésbé bizonyos meghatározott költői szabályzathoz tárták magukat. Jobban megismerhetők a helyhez kötött dialektusok Aristophanesből pl. alakón tájszólás alysistratában (vs. 1 2 6 2 1265 és 1297 1302), a megarai tájszólás az Acharn. (vs. 729 734). A dór tájszólás megismerésére legfontosabbak a dór feliratok, egyes államhatározatok és szerződések a történetírók, szónokok és mások műveiben. *) Nagy Sándor kora után a dórok közé is eljutott az attikai dialektus. Egyébiránt a Peloponnésuson nemcsak Strabon idejében Augustus alatt, de még a Kr. utáni második században, Pausanias korában is beszélőnek dórul **). Hogy a rhodosiak még Tiberius idejében dórul beszélőnek, bizonyítja Suetonius (vita Tib. cap. 56.) A feliratok után Ítélve a Krisztus utáni 3-ik században a dórságnak kevés nyomai lehettek. Eltekintve ez utóbbiaktól, a dórságnak tekintetre méltó maradványaira akadunk az újgörög népnyelvben, kivált a Sparta táján lakó, már kis számú, czakónak nyelvezetében ***). A görög dialektusok között a leglágyabb az ión, a miért leginkább hősköltészeti előadásra használtatott, míg későbbi fejlődése és megállapodása folytán kiváltképen a történetíróknak vala kedves nyelvezete, úgy annyira, hogy a dór eredetű Herodotos és az orvosok atyja, a szintén dór Hippokrates ezen nyelvjárást választák előadásuk közegéül. E dialektust főképen az Attikából származott kisázsiai telepitményeken és néhány szigeten, nevezetesen Samos és Chioson, beszélék és művelék. Az ión tájszólás ó- és új-iónra osztatik. Az előbbin, mely az ó-attikaitól nagyon keveset vagy épen *) Nevezetes okmány e tekintetben a spártaiak egy határozata a miletosi Timotheus ellen 1. Boéthius de musica 1, 1 pag 1372 ed. Basil. 1570. Mullach Gramm. pag. 6 sqq. **) Strabo lib. VIII p. 513; Pausanias IV cap. 27. ***) L. e dialektus ismert. Mullach Gramm. p. 94. sqq. Thiersch Abh. d. Münchner Acad. 1835. Mullach Beurth. d. Abh. v. Thiersch in Jahrb. f. w. Kritik Juni 1837 Nro. 107 et 108.

semmit sem külömbözhetett, egészben véve csak Homeros és Hesiodos költöttek. Az újabb és lágyabb akkor keletkezett. a mikor az iónok kereskedelmük terjedésének folytán más népekkel érintkeznek és telepítvényeznek vala. Ez utóbbin Anakreon, Herodotos és Hippokrates irának. Reánk nézve Herodotos az újabb ionismus tekintélye és szabálya. (Dionys. Ilalic. tom. II p. 130,20 mondja: 'Hpodozoq rijjs '/ádos aptoros xavtóv). Herodotos irálya, közelebbről megtekintve, Ilippokratesétől sokban külömbözik. Azon bölcsészek közül, a kik iónul Írtak, a kevés töredék után Ítélve, Melissos Herodot irályát, Demokritos pedig Ilippokratesét közelíti meg; Heraklitos és apolloniai Diogenes irályáról a töredékek igen csekély volta miatt, bajos Ítéletet hozni. Hippokratesnek a számos reánk maradt kéziratok után összeállított kritikai kiadása, a mi mind eddig csak óhajtás., az ión irály és tájszólás közelebbi meghatározására sok lényt deríthetne, annál is inkább, mivel igen kevés ión felirat őriztetett meg és a grammatikusok is e tekintetben a legkevesebb adatot szolgáltatják. Az ión dialektus négy alosztályát, a melyről Herodotos megemlékezik*), épen az utóbbi adatok hiányában, alig lehet valaha közelebbről meghatározni. Xenophanes, Parmenides és Empedokles tanköltők töredékeiből, mivel műveiket az eposi nyelvezet lengi át, az említett négyféle al-ionisinusra jóformán mitsem lehet következtetni. Bár a régi eposi ión nyelvezet hasonló költői művek megírására a következő időszakokban is megtartatott, az ión prósa Nagy Sándor után általán véve az irodalomból mégis elmaradt, s csak azok írtak még iónul, a kik az ión tájszólást tanulmányaik tárgyává tevék; pl. a 2-ik században Lukianos irt egy könyvet a syriai istennőről: Ttep'c rijq lupiys üeoü, az első században Aretaeus orvos utánozta Hippokrates irályát, Arrianos indiai történetét szintén iónul irta, hogy Herodotost utánozhassa, de Anabasisát már, Xenophon utánozhatásáért, attikai dialektusban. Eusebius, bölcselő a 3-ik században Krisztus után, a Stobaeusnál megőrzött mondatok után Ítélve, Demokritost utánzá. Hogy a sophisták és szónokok iskoláiban az ión tájnyelv gyakorlatokra használtatott, kétséget nem szenved és a hamisan Hippokrates és Demokritosnak tulajdonított ión levelek, melyek legbizonyosabban a Krisztus után való 3-ik században Írattak, ily iskolákból eredhettek. Bár mennyire ügyesek valának az utánzásban, mégis felismerhető bennük a későbbi századok nyelvszokása, pl. midőn Herodotos és Hippokrates mindig rá 'Aßdypa-t mond, e levelekben $ vaßdrjpa találtatik. A byzanti korban sok jeles ismerői és gyakorlói valának az ionismusnak, legyen elég megemlíteni Eustathiost és Tzetzest, de a prósa iránt ezek is közönyösséggel viselteiének. Ezért Cassianus Bassus, a ki a 10-ik században Constantinus Porphyrogenitus császár parancsára külömböző Írókból a rswnovixá-kát állitá össze, az eredeti ión darabokat is attikai nyelvezetre forditá, a mi épen oly jellemző reá nézve, mint Herodotos és Hippokrates leíróira azon körülmény, hogy ezeknek ión irályába attikai és köznyelvi (xocv/j ylwaaa) alakokat csúsztatának be. Mikor szűntek meg az ión tájejtések létezni, források hiánya miatt meg nem mondható. Az új-görögbe nem sok ionismus ment által; a chiosiak azomban még manap is élnek a homéroszi xé partikulával /ív helyett és a mai k ö z n é p i nyelvben való használhatása és elhagyatása az augmentumnak nagyon emlékeztet az ó-ión nyelvjárás hasonló szabadságára és ingadozására; továbbá a Homérosz énekei és a későbbi költészetben is oly nevezetes synizesis a közember szájában mostanában is mindennapi dolog. pl. emaasv aöráv (megfogá őt, 3-tagú), jroed? tó sitté (ki inondá azt, 4-tagú) sat. Megemlíthetők még végre a köznép száján forgó ionismus maradványaiként az adjektivumok nőnemű ^-ás végzetei a purum helyett pl. ptxprj, TTixpr;. 5 *) Herod. I, 142. Geogr. Corinth, ed. Schaefer pag. 629.

6 Az attikai dialektus három változáson ment keresztül. Az ó-attikai az ó-ióntól csak csekélységekben kiilömbözhetett, * *) külömben is Attikában lakván hajdanta az iónok és az attikaiak már Homeros által is 7áoveg-nek neveztetvén. Ezért találtatnak Homeros müveiben szóalakok, a melyek később kizárólag az attikaiak sajátja valának. Ezen dialektusban irá Solon az ő törvényeit. Ezen ó-attikai tájnyelv a Boeotia és Megarában az aeolok és dórokkal történt sokszerű összeköttetés, továbbá a peloponnesosi dórokkal és más görög és idegen népekkel bekövetkezett érintkezés folytán mind inkább és inkább változék és nem-ión meg idegen szavakkal vegyítteték ##). így az attikai tájszólás hova - tovább elüte az ióntól, különösen a hosszú a-nak használása által p után, továbbá több magánhangzó összejövetelének az összehúzás által történt elkerülése és a lihenetesített magánhangzók használata által. Ily módon támada a közép-attikai tájszólás, a melyen állítólag először a leontiumi Gorgias írt. E nyelvezeten szerzék müveiket Thukydides, a szomorműirók, Aristophanes és mások. Az új-attikai Demosthenes és Aeschinestől számíttatik, bár Pláton, Xenophon, Aristophanes, Lysias és Isokrates az említettek irályának már sok sajátságaival bírnak. Különösen abban külömbözik az előbbitől, hogy a lágyabb alakokat kedveli vala pl. a 2-ilt aoristost: ouveaéyyv, ámjlláyrjv-i az ó-attikai és ión oovs),é-/$t)v és ánrjxxáy&xjv helyett; a kettős p - 1 a régibb po helyett, a mely az ó-attikai, ión, aeol, és dór tájszólások közös sajátja; végre a kettős z betűt a aa helyett. Az attikai dialektusban Íratván a prosai irásnem mintapéldányai, azonfelül Athenae sokáig maradván az irodalom és tudomány, különösen a bölcselet és szónoklat székhelye: nem csoda, hogy ezen tájszolás a többit túlsúlyozá. Tökéletes tisztasággal, eltekintve egyes irók sajátosságaitól, Nagy Sándor koráig irának rajta, a kinek hódításai következtében a görög nyelv Egyiptomban meghonosodván, majd Ázsia nagy részére kiterjedvén, lassanként változni kezdett. Ekkor támada az úgynevezett görög közös nyelvezet- (xoivij vagy éuxjvtxij deááexzog), a mely eltérvén a tiszta atticismustól, mind azt felvevé az Írott és beszélt nyelvbe, a mi az összes görögök nyelvtulajdona vala. Bár mily művelő befolyást gyakorolt légyen a görög nyelv elterjedése által a barbárokra, nem tagadható más részt, hogy sokat szenvedett eredeti tisztaságának rovására a makedónok, egyiptomiak, aethiopok, syrek, perzsák, indok és más népek nyelvbeli befolyása által és hogy e nemzetek irói a görög nyelvet elég idegen elem közbevegyítése mellett kezelék irodalmilag. Hogy mily viszonyban állott a makedón nyelv a göröggel és mennyire volt vele rokon vagy nem, arra a legújabb nyelvészeti kutatások is csak bizonytalansággal felelhetnek. Csak annyi bizonyos, hogy a makedón nyelv a görögtől nagyon különbözött *** *)*), de viszont, hogy Fülöp ésnagy Sándor udvaránál nem makedónul, hanem görögül irának és beszélének. ####) A makedón és a görög nyelv vegyülése folytán támada az úgynevezett makedon-dia 1 ek- tus, a mely a tudósok által kimíveltetvén, azon okból, mivel a makedón uralom alatt Alexandria vala a tudományosság székhelye, alexandriai dialektusnak neveztetett. *) Bentley Opusc. philol. p. 357 sqq. Koen. ad Greg. Cor. pag. 385. **) Xenoph. de Rep. Athen. 2,8 : é netza ipwvijv rijv naoav áxoóovzeq égexégavzo zoüzo pkv éx z^q, zouzo d éx zr/í, xa'i ol pkv ixárjveq Idea pavkov xae epeovfj xat dtaízrj xa't oyßjpaze ypeuvzae. Afhyvaéoe dk xsxpapévrj e~ dnóvziúv FAXijviov xa't ßapßapwv. ***) Curtius VI. cap. 30. ed. Zumpt. ****) Plutarch, in vita Alexandri. *****) Sturz : de dialecto Macedonica et Alexandrina. Lips. 1808.

A görög nyelv Aethiopia, Syria és más országokba kivált a makedón alakban terjedvén el, azon tájakon a honi nyelvekből is sok elem csúszott a görögségbe. Ezen idegen tartományi befolyás alatt álló makedon-köznyelvet és még a Nagy Sándor után élt íróknak sok nem-görög alak és keleti szólásmódokkal vegyített nyelvezetét az újabb időben, mivel a görögül beszélő azsiai embert éa Atjvcot^ 8-nek hívták, per abusum éááyvttrnxy őla Aex to s-nak nevezők el. E nyelvezeten t. i. vegyítve syr, chaldaei és héber sajátságokkal, jelent meg az ó-szövetségnek alexandriai fordítása és Íratott az új-szövetség, a mely könyvekből később ezen nyelvezet többé-kevésbé az egyházi atyák irataiba ment által. Leghelyesebben egyházi nyelvezetnek nevezhető.*) Mind a makedón mind az alexandriai nyelvezetnek sajátságos szavaikon kívül sajátságos nyelvtani alakjaik is vannak s bennünket kivált ez utóbbiak érdekelnek. Sajátja a makedónnak az ó-ión görögségben is szokásos a végzet helyett pl. v s <pe Ay y e p ér a vecpearjyepértjq helyett. Az alexandriai több nevezetes saját formával bír, így pl. Sextus Empiricus adversus Grammat.. 213 p. 261 ed. Fahr, ezt mondja : Aégts nap AAegavőpeüocv é Atj Aod av xa'c án e Ay Au d av t. i. éarjaódaacv és áneanaidamv helyett, a mely szavak folytán már azelőtt gyaníták, hogy a Lykophronnál v. 252 necppíxaoc helyett álló n é <pp ix av, mivel ezen iró Alexandriában élt vala, az alexandriai dialektus sajátságaihoz tartozik. Gazdagabb épen e formatio tekintetében az ó-testamentomi LXX fordítás, a melyben éwpaxav található kwpáxaoc helyett és sok hasonló**). Ide számíthatjuk a Septuaginta különféle helyein előforduló a a szótagot, mely az activum imperfectum többes harmadik személyének végső v-je elibe toldatott be pl. é x p cv o a av expcvov h. (Exod. 18,26), eaaußavooav eaapßavov (Ezech. 22,12); é<p a lv o a av ecpacvov h. (Maccab. 4.50) épen úgy mint Lykophronnál éa yá^oaav íayaqov helyett. Épen így használja Posidippus (Brunck Analect. T. II. p. 47 n. VI) ecyoaav alakot elyov helyett. Ehhez járulnak az összevonható (amacpoúpsva) igéknek a mai népnyelvben is használt hason alakjai pl. xarevooüaav xazevóoov h. (Exod. 33,8) ; én o c o o a av énoíoov h. (Job. 1,4); éytvvüaav éyévvwv h. (Gén. 6, 4). Ezen vulgaris alaknak használata a régi időben, nyelvtörténeti tekintetben igen nevezetes. Ezen analógia szerint képződék az aoristos is pl. Exod. 15, 27 és Ps. 47, 4 Aj Adó a av yadov helyett; Exod. 16, 24 xarsainoaav xazéacnov h.; Ps. 77, 29 é<p áy o a av itpayov helyett. Ide tartozik még éní/adoaav Fab. Aesop. 166, el c r) Ad o o av Eustath. Opusc. p. 83, 42. Ezen alakok eredeti hazája fölött a grammatikusok a legkülönfélébben nyilatkoznak, a legtöbben c h a 1 ki d i k e in e k, némelyek boeotiainak, mások euboeai és ázsiainak állítják, végre Antiatt. p. 91, 14 ezt olvassuk: éaéyooav, éypácpoaav xa'c rá őuoca A Ae av d p e i«aeyooac *** *). Hogy a bvzantiumiak később doaav-t mondának ecőov h. (Theophylact. epist. 19. T. V ili opp. Meursii p. 825 extr.) és naprjadooav-1 napíjadov helyett, ezzel összefüggésben van. Rokonképzetfiek a praesens és aoristus secundus optativusának ocirav és az aoristus primus opt. ataav alakjai ocev és acev helyett. Phavörinus ezen alakokat (Ecl. 172, 24) aeolnak tartja, mit azomban az aeolisuius maradványai után bebizonyítani nem lehet****). Annál gyakoriabbak az ó-szövetség alexandriai fordításában pl. Ps. 34. 25 e e n o c a av ; 7 *) Claud. Salmasii de Hellenistica Commentarius. Lugd. Bat. 1643. Ejusdem Funus linguae Hellenisticae sive confutatio exercitationis de Hellenistis et lingua Ilellenistiea Lugd. Bat. 1643. **) Lásd a helyeket Sturznál p. 85. ***) Sturz, de dial, et H. p. 58 sqq. Lebeck. ad Phrynichum p. 340. +***) Ahrens de dial. Aeol. I. p. 133.

103, 35 é x le in o e a av ; Job. 18, 9 e l t? o i a a v ; 18, 7 # rj p e ú a a i a a v ; 20, 25 nepinazvjaaiaav: Deut. 1, 44 no rqo aca av. Szintén az alexandriai dialektus sajátja, hogy a 2-ik aoristost az elsőnek végzetével képezi, a mire azomban a közönséges nyelvben sem hiányzanak példák, mint: ein ov és sittől 6s az ineaov h. Eurip. Alcest. 477 álló i n s a a. A hetven fordító sok ily nemű alakkal élt, pl. eldav eldov h. 2 Reg. 10, 14; eopav eopov ib. 17, 20; előszeretettel használók az yl&a alakot, a melynek nyomaira az ríj-szövetségben is akadunk. Ezen alexandriai alakok később a byzanti irók által is használtatnak, mig az újgörög népnyelvben teljes használ- tatási jogot élveznek. Az egyiptomi dialektust illetőleg megjegyzendő, hogy az nem vala a nép és az életnek, hanem az irodák és a hivatalnokok betanult technikai nyelve és épen azért a beszélésre ügyetlen, a szóképzésben merész és szókötési tekintetben nem nagyon szabatos. Feltalálható e dialektus a rosettei feliratban, Capito és Tib. Jul. Alexander edict urnáiban *) továbbá az adu 1 ei feliratban (I Euergetes királyt illetőleg) és kisebb-nagyobb papyrustekercseken, melyek nagyrészt még kiadatlanok. Ilynemű gyűjtemények találtatnak a b r i 11 museumban, Paris, Turin, Róma, Leyden, Berlin és Bécsben. Némely ide tartozók íöllelhetők Kosegarten nál: de prisca Aegyptiorum litteratura. Vimar. 1828 p. 61 70. A rosettei felirat egy hosszú, 54 sort számitó ügyetlen mondatból áll. Hasonló irályozási ügyetlenség bélyegzi Egyiptomnak legtöbb görög feliratait és papyrustekercseit. Biztos és részletes jellemzését e dialektusnak azomban csak akkor adhatni, ha az ide vágó okiratok mind kiadattak. A mit Sturz (pag. 117) az egyiptomi dialektusban a magán- és mássalhangzók tekintetében felhoz, egyrészt a septuaginta-fordítás és az oda mellékelt új-szövetségi nyelvsajátságokra vonatkozik, más részt a Krisztus utáni első századokból származó alexandriai és vaticani septuaginta - codexek Íróinak az egy- és rokoilhangzásu magán- és kettőshangzók hibás felcseréléseit cs sok a m ai görög népnyelv ben használt ragozási képzéseket illeti, a mely körülmény egészben véve csak annyit bizonyít, hogy a görög nyelvet minden időben, vagy legalább azon codexek keletkezésekor, úgy ejtették, mint a mai görögök és hogy a mai barbár vulgáris formatiók a népnyelvében már akkor is épen úgy megvoltak, mint manapjában. Jobban elvadult az Egyiptomból Aethiopiába átszármazott görög nyelv, a hol ez szintén mint államnyelv használtatott *#). Főokmánya ezen elfajult görögségnek Silko nubiai királynak felirata (Corp. Inscr. III. p. 486), mely a római időből származik, körülbelül Diocletianus és Maximianus korából ****); Helyesen jegyzi meg Franz, hogy e felirat szerzője ujoncz lehetett a görög nyelvben. 'Anag dúo, &nag dí<z h. áll benne, én o lé prj a a psrä z üv B lepóojv, xuza züv vagy npöq zoíj? Blepúue, helyett (Hasonló Joh. Apocalyps. 2, 16. 12, 4. Interp. Judic. 11, 4. 5, 20.) Az é x aft éoftrjv aoristuson, ha tudjuk, hogy ez Chariton, Longus és más későbbi Íróknál is előfordul, nem fogunk fennakadni *###). Feltűnők benne a zbpevnpüzov an «f és az év 8.nag *) Spangenb. Antiq. Rom. monum legal, p. 199. sqq. **) Letronne, Matérieaux pour l histoire du christianisme en Égypte p. 43 sqq. ***) Mullach Gramm. p. 23 sqq. ****) Lobeck. ad Phrynich. p. 269. Reisig, ad Soph. Oed. Col. p 212.

fordulatok, az első először, az utóbbi egyszer értelemben. Eltekintve szókötési rendellenességektől. feltűnik a 11 dik sorb. ávo.ytopíjftrjv, áveytópijaa és a 10-ikben a furcsa éyeyovépijv, éyevópijv helyett. A 21-ik sorb, oőxinmxav vrjpbv e a w elg zljv otxlav ttdzwv,^ helyett oő nenwxaot vagy oux íntov 3d top év rjy auzwv olxtrp. valóságos plebejieus fordulat (vrjpbv valamivel nemesebben vepbvvéw igétől 38 top helyett és dg az ev helyett használva m ai köz népi görög). A többi nubiai feliratokon különösen a következő sajátságok nevezetesek *): az c0 g nominativusi végzet, mint néha az egyiptomi feliratokon és papyrustekercseken is, tg-re olvad össze, a mely elváltozás a későbbi byzanti és köznépi nyelvezetnek is sajátja, így 'lóikig, Aőpíjltg, A oping olvasható 'loúhog, Aupíjhog és Aopiztog helyett, és genitivusuk <-ra végződik: 'lobit, Aöprjh. A második declinatio szavainak genitivusában az 00 helyett a dór (ü is található pl. ztö xopíou, Mápxto Koxxrjtto, Kptanm, sőt néha s is, mint: 1'opdtavé, I'opdtavoo helyett. A genitivus plurális néha wv helyett csak to-ba végződik pl. zéxvw zéxvtov h. mint a köznép még manap is ejti. A 3-ik declinatio accusativusa nominativussá válik és az első declinatio szerint ragoztatik, épen úgy mint a mai plebejusi beszédben. A casusok iránt való érzék annyira meglazult, hogy a genitivus helyett nominativus, dativus és accusativust is találni. ÍJ tív z tg, návzag h. és í v a ív helyett m ai vulgáris alakok. A praepositiók nem kívánnak meghatározott eseteket, hanem akár milyennel állhatnak. Az én áya&tp formula helyett az igazolatlan z b v én áytiilúv és máshol zoig én áya&otg található. Orthographia tekinteteben a m ai ejtés egyformaságai szerint cseréltetnek fel a magán- és kettőshangzók, így péld. p o po v ópo g, poepovópog h.; íxooe, etxotn h.; ápyétog, ápyaitog h.; p ijz p e i, prjzpi h.; eiepeóg, íepetíg h.; tp e tloo a e tv, tpiloboiv h.; 1'árjo g, ráiog h.; zéxzov, o bv adzó, zéxzwv és obv aöztö h.; zéxvug, zéxvotg helyett sat. Sokban hasonlít ezen idiom az Aristophanes Thesmophoriazusaiban fellépő seytha barbár nyelvezetéhez. A mi egyébiránt az ázsiai-görög dialektusokat és az egyes ázsiai nyelvekből a görög Íróknál feljegyzett szavakat illeti, e tekintetben a megmaradt anyag nagyon egyenlőtlen. Ezen irány érdekében megtekinthető: Jablonski de dialecto Lycaonia Traj. 1724 és újra kiadva Stephanus által Londonban; továbbá: Arica seripsit Paulus Boetticher. Halae 1 851, a melyben kariai, lykiai, pamphyliai, kilikiai, kappadokiai. pontusi, paphlagon, maryandin, bithyniai és a perzsa, phryg, lydiai, thrák, seytha glossák vannak összegyűjtve. A görögségnek Karthágóban történt elterjedése átalában ismeretes és egyes hadvezérek meg államférfiak, mint Hannibal, példája által be is bizonyítható **). Megemlítendő a következő tudósítás is Justinianusnál (X X., 5): facto Senatusconsulto, ne quis postea Carthaginiensis aut literis Graecis aut sertnoni studeret, ne aut loqui cum hoste aut seribere sine interprete posset. Diodoros XIV, 77-je is bizonyítja, hogy Karthágóban sok görög lakott nemzeti istentiszteletet tartva. Hanno ne ptnlou c czímíí müvét mint karthágói görög irodalmi emléket bírjuk, csakhogy bizonytalan vájjon maga Hanno szerzé-e ezt görögül, vagy pedig a pún eredetiben írt munka valamely karthágói görög által fordíttatott-e le e nyelvre. 9 *) Niebuhr s kleine hist. u. phil. Schriften. 2. Sammlung. Bonn 1843. **) Hemsterhuis. in Luciani D. Mortt. XII, 2.

10 Mauretániában is honos vala a görög műveltség. Bizonyítékul elég legyen a tudományos Juba királyt felemlíteni, ki a pythagoras-bölcselők műveit gyűjti vala. #) A görög nyelvnek a baktriai és indiai királyságokban történt elterjedése bizonyítékául kétnyelvű érmekkel birunk. *)** *) E királyságokban sok görög művész telepedék meg pl. Kallimachos Tigranes mellett (Plutarch. Lucull. 32 vol. III. pag. 244. ed. Corais). Ismeretes azon tragoediai színész is, a ki a párthusi királyok udvaránál Euripides szomorműveit szavalá (Plutarch. Crassus 33 vol. III p. 336 ed. Corais); s Artavasdes armeniai királyról, az imént idézett helyen, ezt mondja Plutarchos : <5<T Apza.ouáadijg xa'c zpayepdiag énolec xa'c lóyoug íypaepe xa'c cozopcag, eúv svcac dcaaáicpvzac. Nevezetes még a következő hely Plutarchosnál (de Fortun. Alex. p. 328 D.): xa'c üspoeov xac Souacavüv xa'c redpeoaceov nacdeg rá? Edpcrccdou xa'c Soepoxléoog zpayeodcag rjdov. A mint érezhető, hogy a héber és ennek rokon nyelvágai a 70 forditó és az ujtestamentomi könyvek Íróinak nyelvezetére befolyást gyakoroltak, ügy másrészt nem tagadható, hogy a görög nyelv sem maradt hatás nélkül a zsidókra. Tudva levő, hogy sokan közűlök Nagy Sándor kora után és később Alexandriában, sőt Görögországban is laknak vala és tökéletesen görög Műveltségben részesülőnek. Azok között, kik mint Írók szerepeltek, a legnevezetesebb a jeruzsálemi Flavius Josephus, Vespasianus és Titus uralkodása alatt, ismeretes a zsidó háború és Jeruzsálem bevételéről írt müvéről; Ioudaixrj cozopca népe aleóaeeog, a 22. könyvben írt zsidó régiségtanárul Cloadaixij apyacoloyca), önéletírásáról ((Dlaßcou /warjnou ßiog) és a zsidó nép régiségéről Apion ellen írt művéről: nep'c áp-yacózvjzog Iouőaceov xazá ' Ancwvuq, két könyvben, míg a makkabaeusok vagy az ész uralmárul írott mű (elq Maxxußacoug y népe auzoxpázopog loycapou) alig származik tőle. Nem kevésbé nevezetes a zsidók között a Caligula alatt élt alexandriai születésű platonista Philo. A görög nyelv a római és. byzanti császárok alatt folyvást nagy befolyásnak örvendvén, nem csoda, hogy az újabb héber és aramaeus nyelv nagyon is megtelt görög szavakkal. Hogy az egyházi nyelvezet, a mint az az ó-testamentomi fordítás- és az űj-testamentomi könyvekben előfordul, részlegesen az egyházi atyák irataiba átment, már fentebb mondatott. Érdekes leszen ezen irályzatról némit elmondani. Már Pál apostol mondja (2 Cor. c. XI. vs. 6) : el de xa'c cdcwzyg zd> lóyep, áu oő zjj yveóoec, Justinus Martyr, dialog, cum Tryph. p. 200 a szónokok és grammatikusokkal ellentétben a keresztyéneket epclepyoc és epclalrjdelg-eknek nevezi. Ugyan ő mondja (Cohort, ad Graecos p. 33) : ou ydp év lóyocq, áll' év é'pyocg zu zrjq ijpezépag ßeuaeßecag npáypaza. Basilius mentegetőzik egy levélben (epist. CXLVI) Libanius egykori szónoklattanítója előtt irályának fogyatékossága miatt, mondván, hogy mivel ő Mózses, Éliás és más ilyen barbárul beszélő férfiakkal társalkodik és a tőlük hallottakat hirdeti, igaz értelmet hirdet ugyan de n e m-t udást mutató szavakat (deli' i/pecq pkv, w Hatjpáace, Meuaec xa'c Hlca xa'c zeng oőzai paxapcocg ávdpáac aúveapev, éx zrj g ßapßapoo cpeovfjg dcaleyopévocg iypcv zcc kauzdtv, xa'c zá ti aß éxecvwv cpdeyyóps'&a voüv pkv ábjuij, légcv dk ápadrp d/g aözá zauza drjloc). Ugyan ily módon ír Libaniushoz még a CXLIII-ik levélben: zc yáp äv ec nocpev Tipög ofjzeog ázzcxccouaav yldtaerav, nlrjv őze á hé orv écvac padrcjzljg óuoloyű xa'c cpclü. Ezen szavak daczára megmutató Basilius, hogy mennyire hatalmában van a nyelv- *) David. Comment, in Arist. Categ. p. 28, a scholl. Arist. **) Grotefend: Die Münzen der Könige von Baktrien. Hannover 1835. ***) Michael Sachs: Beiträge zur Sprach- und Alterthumsforschung aus jüdischen Quellen. 2 Hefte. Berlin 1852. u. 1854.

nek helyes és ízléses kezelése, a következő munkában : xpbq robs véous, a>7rco? av ég 'EMyvcxűv (ixpsxohto Áópojv. Általán véve a görög egyházatyák között a tudományosság és a szónoklat egész a 6-ik századig virágzó állapotban vala és derekabbjaik a sophistákkal barátságos viszonyban állának. Az egyházi atyák között a jobb irályozók a következők valának: Athanasius, jeruzsálemi Cyrillus, nazianczi Gergely, Nagy Basilius és aranyszájú János. Ezek mind a 4-ik század emberei valának. Az 5-ikbcn megemlítendők: mopsuestiai Theodorus és még inkább cyrcnei Synesius, a ki korának legtehetségesb szónoka és Chrysostomus után az egyházi atyák legékesebben szólója vala; ezeken kívül e században még felemlíthető Isidorus Pelusiota. A hatodik század kevésbé tűnik ki, de mégis meglehetős egyes írókra akadunk benne. E hanyatlási jelenség tökéletesen megfejtődik, ha a régi istentisztelet sorsát, a szónoklat és a régi bölcselet tanítóinak végzetét fontolóra vesszük. Azon körülmény, hogy Konstantinus a keresztyén vallást birodalmi vallássá emelé és fia Konstant e s a pogány istentiszteletet egészen megtiltá, a régi irodalomra, nevezetesen a szónoklat, bölcselet és költészet tanulmányozására csak rósz befolyást gyakorolhatott. Ámbár később Julianus ismét kedvez vala a pogányságnak, elvevén a keresztyének kezeiből a régi klassikusok magyarázását, mégis Valens uralkodása alatt a legtekintélyesb bölcselők száműzetése és kivégeztetése oly rósz hatású vala, hogy a bölcselkedés a keresztyének közt hanyatlott, a pogányok által pedig csak szegényesen ápoltatott és nagyrészt titokban űzetett. A mint azomban 529-ben Justinianus császár parancsára a pogány bölcselők tantermei bezáratának, a régi bölcselet megszüntetése által a régi miveltségnek egy hatalmas támasza dőlt meg, mivel az uralkodók akarata szerint, másnemű elemek eltávolításával az államnak csupán keresztyén államnak kellett lennie. Ehhez járúi még, hogy az tíj-r őm a (véa'pcópy) mint Konstantinus Byzantiumot elnevezteté név mellett a görögök között a Pwuaioe. elnevezés is lábra kapott, ellentétben a "A/Ujyvss-szel, a melylyel csak a pogányok illettetének. Ámbár tehát az egyházi irók között Johannes Damascenus az ő ix&smc, fixpeßi/s rrjs óp&oőógou nioreios müve által a 8-ik század elején nevezetes szereplő, kivált azon ügyessége folytán, a melynél fogva az aristotelesi dialektikát következetesen tudá alkalmazni a keresztyénségre, mégis a hatodik század képezi a nagy forduló pontot a görög nyelv és az egyházi irályozás történetében. A nyelvművészet valódi virágzása és a szónoklási ügyesség csak a 6-ik századig kerestessék. Később a' császárok növekedő fanatismusa és erőszakoskodásai következtében az ó-míveltség a papok között sietve hanyatlik és csak is a grammatikusok kezei között marad vala. Kivételt csupán egyes papok tesznek, mint például a hires thessalonikai püspök és Homeros költeményeinek tudós magyarázója, Eustathios, a 12-ik században. Maga Eustathios panaszkodik (De emend, vita monach. művében 128, 132, 144) a zárdái élet hanyatlása és tompulása, az apátok tudatlansága és barbársága, a barátok lustasága, a legszebb könyvek elhanyagolása és eladása fölött (rí fiíjnozs, u áypáppate, rrjv /wvarrzcxyv ßtßhod^xryx ríj a íj napsgcaá^ets <puyíj xat fin pyj oő xazéyscs yptíppaza, éxxsvoiq xac adzjjv zcüv ypappazoipópíov axeucbv;)- Hogy mennyire valának, nemcsak a zárdái de más viszonyok is kedvezőtlenek az irodalom fejlődésére, ezen kor története eléggé bizonyítja. Ezen mintegy történeti bevezetés után jövő programmunkban a görög nyelv történetéről Konstantinápoly bevétele után szólandunk és így az új-görög nyelv eltéréseit taglalandjuk aza ó-görögtől. V. H orváth Zsigmond. 11

Jelentés az 1862 3-diki tanévről. Visszapillantva az imént lefolyt iskolai évre, örömmel és hálás elismeréssel kell nyilvánítanunk, hogy a pesti egyház folyton növekedő részvéte és buzgósága ez év folytában több mint egy nyommal segítette előbbre ezen kebelbeli gymnasiumát, megszilárdítván a meglevőt, kitelhetőleg pótolván a hiányzót. A tanárok száma ugyan nem szaporodott, hanem hárman ű. m. Batizfalvi István, V. Horváth Zsigmond és Szénássy Sándor, kik eddig segédtanári minőségben voltak alkalmazva, rendes tanárokká egyhangúlag megválasztattak. Új osztályok sem n yíltak: ámde épül és gyorsan emelkedik az új gymnasiumi épület, s egy év múlva elesik azon korlát legalább, melyet eddig a helyszűke vont az iskola további fejlesztése elé. Egy segédtanári állomás megürülvén, ennek betöltésére Torkos László hitjelölt hívatott meg. Ez eset alkalmat szolgáltatott egyházunknak arra, hogy foganatot szerezzen egy óhajtásnak, mely újabb időben többszörösen kifejeztetett, midőn prot. tanügyünk rendezése szóba került: az illető ugyanis mielőtt segédtanárúl elválasztatott volna, tanári vizsgát tett le az egyház iskolai bizottságának tagjaiból s a tanárokból alakított választmány előtt. Gymnasiumi könyvtárunk ez idén a legörvendetesebb módon gyarapodott, mert azonkívül, hogy a tanúlók által muzeum- és könyvtár-illeték neve alatt fejenkint befizetett egy-egy forintból bejött összegnek mintegy negyede ó-klassikai, leginkább Teubner-féle magyarázatos kiadású könyvek megszerzésére fordíttatott, több folyóiratot és lapot is járatánk buzgó egyházunk szokásos pártolása folytán. Nem különben Zsigmondy Pál ügyvéd úr, lelkes iskolapártoló egyháztag fáradozása és áldozatkészsége folytán néhai Magyar Mihály könyvkereskedőnek hagyatékából 108 kötet könyvnek és 59 darab kéziratnak jutottunk birtokába, amelyek között sok incunabulum találtatik és a ritka könyvek száma meghaladja a kisebb könyvtárokban láthatók számát. Köszönettel tartozunk továbbá könyvtárunk gyarapodásának érdekében a m. t. akadémiának, a Kisfaludy-társaságnak s több egyes férfiaknak. A. m. t. akadémia folyamodásunk folytán kiadványaiból, 46 külön-külön munkával ajándékozott meg, melyeknek némelyike több kötetre rúg és melyek kivált magyar irodalmat képviselő becses művek. A Kisfaludy - társaság több példányban meglevő kiadványaiból Greguss Ágost titoknok űr közbenjárása folytán 11 kötetet ajándékozott intézetünknek. Hecken a st Gusztáv könyvkiadó úr nem kevesebb mint 102 munkát és 8 füzetet küldött át gyűjteményünk gyarapítására, melyek között sok igen használható munka találkozik. Greguss Ágost űr a maga részéről, nem különben G re g u ss G y u 1a tanárral együttesen mintegy 100 darabra rúgó könyvgyűjteményt adományozónak, melyben sok magyar-irodalmi és számos klassikus ezek között több ritkább kiadású műre akadunk. V. Horváth Zsigmond tanár mintegy 40 kötettel, leginkább ó-kori görög és latin Írók műveivel gyarapító könyvtárunkat. Köszönettel említendő végre Osterlamm Károly könyvkereskedő és Hunfa 1 vy János urak áldozatkészsége, kik több ( gyes munkát juttatónak hozzánk. Fájdalom, hogy ily gyarapodás mellett a könyvtár helyiség szűke miatt alig használható, min azonban a már emelkedő gymnasiumi épület a legközelebb jövőben segíteni fog. A tanűlók által fentartott ifjúsági könyvtár a bejött csekély olvasási díjakból és kivált Weiss Sándor, V-dik osztálybeli tanúló könyvajándékai által szaporodott. A Heckenast-féle külde

mény egyrésze szintén ezen könyvtárnak szolgáltatott által. A tanúlök adakozásai folytán egy új könyvszekrény megszerzése is lehetővé tétetett. Múzeumunk gyarapodásának mértéke sokkal szerényebb ugyan, egy eszköz mégis megszereztetett, mely a legszükségesebbek közé sorozható tekintetbe véve azt, hogy a csillagászati főbb tünemények s alaptanok előadására az algymnasiumban alig jut néhány órányi idő, s hogy tehát e magyarázatot legalább szemléltetés által lehetőleg támogatni, nagyon kívánatos: t. i. egy elég nagy átmérőjű planetárium. Az állatgytijtemény az I. és IV-dik osztálybeli tanulók által szerzett ritkább rovarokkal szaporodott. Vajda Pál IV-dik osztálybeli tanúlő egy a budai hegyekben fogott ritka nagyságú C o 1ui b é r flavescenst s egy csinos bogárgyűjteményt ajándékozott a múzeumnak. Mielőtt a tantárgyakhoz fordulnánk, két rendbeli díjazásokról kell megemlékeznünk. A D obren te y -féle 1 aranyos pályadíjat, mely vizsga alkalmával a legfelső osztály azon tanúlójának adatik, ki pályázó társai között a legjobb magyar munkát készíti, tavaly 5 pályatárs között Beliczay J ón ás nyerte meg. Az ez idén folyóvá lett Glosius-fcle 2 0 20 forintos ösztöndíj pedig, évenkint két jó erkölcsű, szorgalmas és szegény tanúlónak rendelve, a jelen iskolai évben két testvérnek, Sebestyén.Jenő V-dik és Sebestyén Gyula IV-dik osztálybeli tanúlőknak Ítéltetett. A tantárgyak beosztására s mértékére nézve nem sokban tértünk el a múlt évi rendtől; egykét tankönyvet czélszerübbekkel iparkodtunk pótolni. Mindez a következő részletes kimutatásból fog kitűnni. 1. osztály. 13 Vallás, hetenkint 2 óra. I. félévben az ó-szövetségi írók rövid ismertetése. K. k. Székács katekizmusa; ó-szövetségi történetek, egyházi énekek. II. félévben ó-szövetségi történetek folytatása, Palestina rövid földrajza s a tíz parancsolat. Latin nyelv, h. 6 óra. I. félévben a nomenekről szóló szabályok, az oda tartozó gyakorlatokkal együtt. II. félévben a nomenekhez tartozó kivételek, gyakorlataikkal együtt. K. k. Varga-Schultz. Magyar nyelv, h. 3 óra. Betűtan, fő-mellék- és számnevek, névutók s névmások ragozása, az igékről általános fogalmak; elemzések, költemények betanulása. K. k. Ihász nyelvtana, olvasókönyv Varga. Hetenkint egy-egy házi-dolgozat. Német nyelv, h. 2 óra. A fő- és melléknevek, az igék; rövid darabok fordítása s betanulása, egyszerű mondatok készítése. K. k. Hoffmann nyelvtana, Ballagi olvasókönyve. Földrajz, h. 3 óra. I. félévben a föld általános topographiai ismertetése, s különösebben Európáé; II. félévben az ausztriai császárság s különösen a magyar királyság földrajza. K. k. Batizfalvi. Természetrajz, h. 2 óra. Az emlősök, rovarok és pankányok ismertetése. K. k. Pokorny. Mennyiségtan, li. 3 óra. I. félévben az alapműveletek megnevezetlen s megnevezett egészekkel s közönséges törtekkel. K. k. Mocnik-Szász. II. félévben lapmértan, az egyenes vonalak, szögek, három- és négyszögek. K. k. Mocnik-Szabóky. Összesen 21 óra. \ /

\ 14 11. osztály. Vallás, h. 2 óra. I. félévben az új-szövetségi írók rövid ismertetése, új-szövetségi történetek. egyházi énekek. II. félévben az új-szövetségi történetek folytatása, a kér. hitczikkek, az úr imádsága s a szentségek. K. k. mint az I. osztályban. Latin nyelv, h. 5 óra. A rendes négy hajtogatás, rendtől eltérő gyökidők; rendhagyó, hiányos és személytelen igék s az I. osztályban tanítottak ism étlése; megfelelő gyakorlatok otthon és az iskolában. K. k. mint az I. osztályban. Magyar nyelv, h. 3 óra. Rendes és rendhagyó igék ragozása, határozók, indulat- és kötszók ; szóképzés: elemzések, költemények betanulása. K. k. mint az I. osztályban. Hetenkint egy házi dolgozat. Német nyelv, h. 2 óra. Az alaktan folytatása, összetett mondatok készítése, hosszabb darabok fordítása. K. k. mint az I. osztályban. Földrajz, h. 2 óra. Egyetemes földrajz, főtekintettel Európára. K. k. mint az I. osztályban. Történet, h. 2 óra. Az ó-kor története a római birodalom megdőléséig. K. k. Batizfalvi. Természetrajz, h. 2 óra. I. félévben a gerinczes állatok természetrajza fejeztetett be. II. félévben a növényi szervtan elemei s a hasznosabb növények ismertetése természetes családok szerint. K. k. Pokorny. Mennyiségtan, h. 3 óra. I. félévben a tizedes törtek, viszonyok és arányok, hármas szabály, mérték-isme. II. félévben a sokszögek, az egyenes vonalú idomok nagysága és hasonlósága. K. k. mint az I. osztályban. Összesen 21 óra. III. osztály. Vallás, h. 2 óra. A. kér. egyház-történet nevezetesebb eseményei, a reformatió története általában s hazánkban, rövid symbolika. K. k. Pálffy. Latin nyelv, h. 6 óra. A szókötésből az esettan fejeztetett be; idevágó latin-magyar s magyar-latin gyakorlatok. K. k. Varga-Schultz. Olvastatott Cornelius Neposból hét életrajz, Phaedrusból 18 mese. K. k. a Teubnerféle kiadás. Magyar nyelv, h. 3 óra. A mondattan elemei; szóegyeztetés, szóvonzat, szórend; elemzések, költemények betanulása. K. k. Imre Sándor, olvasókönyv Szvorényi (III-dik k.); hetenkint egy házi dolgozat. Német nyelv, h. 2 óra. Az alaktan befejeztetett; elemző olvasás és fordítás mellett költemények emlékeltettek. K. k. mint az I. osztályban. Történet, h. 4 óra. A közép és újkor története, az epochalis momentumok és kitünőbb jellemek vázlataiban előadva. K. k. Batizfalvi. Természetrajz, h. 2 óra. I. félévben az ásványok természetrajza. K. k. Dorner. II. félévben bevezetés a természettanba s a vegytan elemei. K. k. Pisko-Kühn. Mennyiségtan, h. 3 óra. I. félévben a betűvetés, hatványok és gyökök. K. k. Mocnik- Szász. II. félévben mértan, a körről s nehány nevezetesebb görbe vonalról. K. k. Mocnik-Szabóky. Összesen 2 2 óra. /

15 IV. osztály. Vallás, h. 2 óra. Kér. hit- és erkölcstan. K. k. Székács. Latin nyelv, h. 6 óra. A nyelvtan és a syntaxis ismétlése, időtan, módtan. K. k. Varga- Schultz. J. Caesarból (de bello gallico) lib. I. cap. 1 17; IV, 1 12; VI, 11 28 s ezekből 31 fejezet emlékéivé. Elemzések, írásbeli fordítások, syntaxisi példák. A prosodia elemei. Magyar nyelv, h. 2 óra. Bővített s összetett mondatok, körmondattan; rövid irály-és verstan elméletileg s gyakorlatilag. K. k. Imre Sándor, olvasókönyv Szvorényi (IV. k.) Irálygyakorlatok, szavalás. Német nyelv, h. 2 óra. Mondattan, remek irók olvasásával kapcsolatosan; válogatott költemények elszavalása; irálygyakorlatok. II. félévben irály- és verstan. K. k. Heyse, olvasókönyv Oltrogge. Földrajz, h. 2 óra. Magyarország részletes földrajzi ismertetése. K. k. Batizfalvi. Történet, h. 2 óra. Magyarország története. K. k. Batizfalvi. Természettan, h. 3 óra. Nyugalom és mozgás, hang- fény- és hőtan, delejesség és villanyosság; a csillagászat alaptanai. K. k. Pisko-Kiihn. Mennyiségtan, h. 3 óra. I. félévben összetett arányok, hármas-társasági-vegyitési szabály, kamatos kamat számítása, első fokú egyenletek egy ismeretlennel; az egybevetés elemei. II. félévben tömör-mértan. K. k. mint a III. osztályban. Összesen 22 óra. V. osztály. Vallás, h. 2 óra. Az ó-szövetségi könyvek részletesebb ismertetése; válogatott szakaszok olvasása ; a zsidó nép története. Latin nyelv, h. G óra. Liviusból az első könyv. Ovidius metamorph. a négy világkor, Phaethon, Jason és Medea. Kk. a Teubner-féle kiadás. Metrika. Hetenkínt házi dolgozat. Görög nyelv, h. 4 óra. A nyelvtan teljes átismétlése a szükséges chrestom. gyakorlatokkal. Kk. Curtius és Schenkl. Xenophon Anabasisának (Teubnerf.k.) I. könyvéből elemzés, fordítás, részleges emlékelés. Magyar nyelv, h. 2 óra. költészettan. Az előadási értelmesség, kétesség, szabályszerütlenség, szépség, hatályosság; szómértan, versmértan, versszak, rím (ez utóbbi röviden); a költői írásmódok fajai. Költemények olvasása, emlékelése. Irálygyakorlatok prósában és versben. K. k. Greguss Ágost verstana és Szász Károly költészet- és szavalástana. Német nyelv, h. 2 óra. Remekírók olvasása s fejtegetése. Költészettan. Történet, h. 3 óra. Ó-kori történelem, különösen a görög- és római történelem a népvándorlásig. K. k. Hunfalvy. Természettudomány, h. 2 óra. I. félévben ásványtan. K. k. Dorner. II. félévben a vegytan alapvonalai. K. k. Say Móricz. Mennyiségtan, h. 3 óra. I. félévben algebra; alapműveletek egészekkel, közönséges és tizedes 9 törtekkel. II. félévben lapmértan ; egyenes vonalú idomok s a kör. K. k. Mocnik-Arenstein. Összesen 24 óra.

16 Az I. és II. osztály növendékei a szépírásban is gyakoroltattak. Rajztanításban kiki csekély havidíj mellett részesülhetett. AIY-dik s V-dik osztály növendékei ez év folytában önkényt összeállottak oly czélból, hogy szavalva, dolgozgatva s egymás dolgozatait bírálgatva, a magyar nyelvben előadási jártasságot szerezhessenek magoknak úgy élő szóval mint Írásban, nem különben a magyar irodalom termékeivel inkábbinkább megbarátkozzanak. Hetenkínti összejöveteleiket Y. Horváth Zsigmond tanár vezérlete alatt tartották. A tantárgyak és órák következő módon oszlottak meg a tanárok között: Baúzfalvi István, a III-dik oszt. osztálytanára : vallástan a III. és V-dik, földrajz a II. és IV-dik, történelem a II. III. IY. és V-dik osztályokban; összesen 19 óra. Domer József, a II-dik oszt. osztálytanára ; természetrajz s illetőleg természettan, a IV-dik osztály kivételével valamennyi osztályban, német nyelv valamennyi osztályban; összesen 1 8 óra. Greguss Gyula, ez idő szerint igazgató; mennyiségtan valamennyi osztályban, természettan a IV-dik osztályban ; összesen 18 óra. V. Horváth Zsigmond, a IV-dik oszt. osztály tanára; latin nyelv a II. és IV-dik, görög nyelv és magyar nyelv az V-dik osztályban; összesen 17 óra. Szénássy Sándor, az V-dik oszt. osztálytanára; latin nyelv az I. III. és V-dik osztályban; összesen 18 óra. Torkos László, az I. oszt. osztálytanára; vallástan az I. II. és IV-dik, földrajz az I. osztályban és magyar nyelv az V-dik osztály kivételével valamennyi osztályban; összesen 20 óra. A gymnasium tanárainak működésére a tantermen kívül vessenek világot a következő adatok: Batizfalvi Istvántól megjelent ez év folytán,,magyarország története gymnasiumi kézi könyvül I. füzet. Kiadta Osterlamm Károly, Pest 1 8 6 3.,,A földrajz elemei algymnasiumi kézikönyv, ötödik kiadás. A magyar királyság földrajza, népiskolák számára, versekkel, második kiadás. Azonkívül szerkesztette s részben írta a Heckenast Gusztáv által kiadott Ismerettár VII. VIII. és IX. kötetét; segéd szerkesztője a Házi kincstár -nak s felelős szerkesztője a Magyar nép lapjá -nak. Dorner József a m. t. akadémia gyűlésében értekezett Budapest tölgyeiről (adatok a magyarországi tölgyek históriájához). Greguss Gyulától sajtó alatt van Természettani földrajz, a m. t. akadémiától hölgydíjjal koszorúzott pályamunka. Szénássy Sándortól megjelent: Latin nyelvtan, algymnasiumok számára és Latin gyakorlókönyv, kiadja Osterlamm Károly. Torkos Lászlótól megjelent (a Kisfaludy - társaság ajánlásával): Az ifjú küzdelmei, dramatizált allegória hat képben. A gymnasium öt osztályába bejegyeztetett összesen 178 növendék: közűlök az év folytában kilépett 13, magántanúló 4; marad tehát rendes tanúló 161, kik ekként oszlanak meg az öt osztályban:

17 Osztály V a 1 1 á s r a n é z v e ág. hitv. helv. hitv. gör. n. e. j Móz. hitv. Összesen I. 29 5 12 46 II. 21 3 1 18 43 III. 16 3 14 33 IV. 16 1 3-20 V. 10 1 8 19 Összesen 92 12 2 55 161 Érdekünkben van ezen adatokat egybevetni a tavalyi s harmadévi adatokkal, ugyanis az 186%-diki tanévben volt rendes tanúié összesen 126; köztök ág. hitv. 61; az l8 6 7 2-diki 158; 79; az 16b / 3-diki,,,,,,,, 161;,,,, 92; mely számok kitüntetik, hogy a tanítványok száma egészben véve folyton növekedett, de ennél még nagyobb mértékben az ág. hitv. tanítványoké, úgy hogy ezek száma harmadéve az összes tanúléság leiéig sem emelkedett, a múlt évben épen felényi volt, de ez idén már a felét is meghaladta. A nyelv szerint valé csoportosítás elmaradt, mert ezen adatok, valljuk meg őszintén, egyáltalában meg nem bízhatók; elég legyen e tekintetben megjegyezni, hogy gymnasiumunkban mindenik tanúié szabadon választhat, magyaréi akar-e felelni vagy sem (kivévén azon tant, melynek tárgya épen a magyar vagy német nyelv), mégis osztályonkint alig volt egy-kettő, ki legkivált a Il-ik félévben németül kivánt volna felelni. A jelen tanév nyári közvizsgálatai jun. 2 2. 26-dik napjain tartatnak, kezdve az I-ső osztálylyal. A jövő tanévre a beiratások sept. 1-jén kezdődnek. A gymnasium 1. osztályába csak azon növendékek vétetnek föl, kik a IV-dik elemi osztályból kielégítő bizonyítványnyal bocsáttattak el. vagy ilyennek nem létében az elrendelt magánvizsgálatot kellően megállják. Greg'uss Gyula, ez idő sze r in t igazgató.