IRODALMI EPRESKERT 5. SOKOLDALÚ VIRTUÁLIS MŐVÉSZETI FOLYÓIRAT BUDAPEST, 2011. I. évfolyam 3.szám ISSN 2063-1936 Alapítva: 2011. január 1. Tulajdonos: Bárdos László, Fetykó Judit MINDEN JOG FENNTARTVA A megjelentetett írásokat, képeket az alkotók mindennemő ellenszolgáltatás nélkül bocsátják a folyóirat rendelkezésére.
IRODALMI EPRESKERT 5. SOKOLDALÚ VIRTUÁLIS MŐVÉSZETI FOLYÓIRAT BUDAPEST, 2011. I. évfolyam 3. szám SZERKESZTİSÉG CÍME: 1144 Budapest, Csertı park 2. IV/43 Tel: 06 30 448 99 06 FİSZERKESZTİ: FETYKÓ JUDIT LEKTOR-KORREKTOR: BÁRDOS LÁSZLÓ PhD TECHNIKAI MUNKATÁRS: NAGY ZOLTÁN SÁROSI JÓZSEF ISSN 2063-1936 Alapítva: 2011. január 1. Tulajdonos: Bárdos László, Fetykó Judit MINDEN JOG FENNTARTVA A megjelentetett írásokat, képeket az alkotók mindennemő ellenszolgáltatás nélkül bocsátják a folyóirat rendelkezésére 2
Ajánlott lapok Ambroozia www.ambroozia.hu Barátok Verslista http://portal.verslista.hu Börzsönyi Helikon http://www.retsag.net/helikon/lap.htm CanadaHun http://canadahun.com/ FullExra http://www.fullextra.hu/ GRAMOFON http://www.gramofon.hu/ HETEDHÉTHATÁR http://hetedhethatar.hu/ Irodalmi Rádió http://irodalmiradio.hu/ Kaláka http://www.kalaka.com/ Magyar Elektronikus Könyvtár http://mek.oszk.hu/ Mercator Stúdió http://www.akonyv.hu/ Országos Széchényi Könyvtár http://www.oszk.hu/ Szívtárs http://www.szivtars.hu/ Versmondó http://www.versmondo.hu/afolyoiratrol Kamarás Klára honlapja http://sidaversei.homestead.com/ Kenyeres Zoltán honlapja http://sites.google.com/site/kenyereszoltan/ Kotaszek Hedvig honlapja www.kotaszekhedvig.5mp.eu Péter Erika honlapja http://petererika.mindenkilapja.hu/ 3
TARTALOMJEGYZÉK BALKAY LÁSZLÓ... 39 BALOGH ÖRSE... 19, 20, 30, 55 BARANYI FERENC... 13 BÁRDOS LÁSZLÓ... 85 FETYKÓ JUDIT... 92 FÖLDESDY GABRIELLA... 62 GYÖRGYPÁL KATALIN... 31, 32 HORVÁTH-HOITSY EDIT... 53 JELENITS ISTVÁN... 80 JENEY ANDRÁS... 27, 28 KAMARÁS KLÁRA... 67 KARAFFA GYULA... 69 KASKÖTİ ISTVÁN... 33 KEGLOVICH T. MILÁN... 26 KOTASZEK HEDVIG... 5 KÖRMENDI JUDIT... 47 LÁNG EL PÉTER... 42, 44 MÁNDY GÁBOR... 56 MESTER GYÖRGYI... 21 MILLEI ILONA... 14 NAGY BANDÓ ANDRÁS... 66 NAGY ZOLTÁN... 17 NYERGES GÁBOR... 70, 71 NYIRI PÉTER... 15 ÓDOR GYÖRGY... 57 PÁVEL COLTON ISTVÁN... 41 PAYER IMRE... 90, 91 PÉTER ERIKA... 64, 65 PROSSZER GABRIELLA JÚLIA... 61 REGÉNYI ILDIKÓ... 58 RÓNAY GYÖRGY... 76 RÓNAY LÁSZLÓ... 77 SÁRKÖZI LÁSZLÓ... 38 SZ. PİRDY MÁRIA... 50 SZABÓ AIDA (Jampa drolma)... 46 SZÉKELY LINDA... 54 SZENDY CSABA... 13, 43, 94 TVERDOTA GYÖRGY... 6 UMHAUSER FERENC... 49 V. HEGEDŐS ZSUZSA... 75 VASADI PÉTER... 29 VERASZTÓ ANTAL... 18, 19 VIHAR BÉLA... 74 VIHAR JUDIT... 72 4
KOTASZEK HEDVIG: Karácsony este-christmas eve elektrografika www.kotaszekhedvig.5mp.eu 5
TVERDOTA GYÖRGY A fájdalom zsenije A címet keretezı idézıjel figyelmeztet arra, hogy a József Attilára olyannyira illı kifejezés nem az én leleményem. Bálint György jelentette meg az összegyőjtött versek elsı kiadása alkalmából írott kritikáját ilyen cím alatt, az életmővet átitató szenvedést téve meg az érett költészet egyik legfıbb ihletıjévé. József Attila életében és költészetében megtalálunk minden korszerő és örök csapást, a legkietlenebb proletársorstól az elme összeroskadásának kivédhetetlen rémségéig. Felölel mindenfajta szenvedést, társadalmit és egyénit, gazdaságit és szerelmit, tudatost és tudattalant. olvassuk a gondolatmenet kezdetén, amely késıbb visszakanyarodik a szenvedés témájához: Bővös, hipnotizáló és gyakran ijesztı ez a költészet. És elejétıl végig fájdalmas.»nagyon fáj«ez volt utolsó kötetének címe. Nemcsak a költészet zsenije volt, hanem a fájdalomé is. Bizonyos, hogy minden sokkal jobban fájt neki, mint másnak Harminckétéves élete alkonyán már csak a fájdalomban látta a lét lényegét Fáj ez, mint ahogy fáj minden egyéb. A szegénység fájdalma már régen az övé, nemcsak elvi alapon, meggyızıdésbıl, hanem szüntelen gyakorlatból is. A magyar szegénységnek legnagyobb költıje volt, a szociális fájdalom egy költınél sem olyan tépı és égetı, mint nála. Majd a szenvedés költıjérıl készített leltár így fejezıdik be: Most poszthumusz kötetében olvasom a többit, a szaggatott, fojtott nyögéseket, az utolsó világos pillanatok töredékeit. Ekkor már csak a tiszta, elvont kikristályosodott fájdalom maradt meg abból, akit valaha József Attilának hívtak. 1 A kor aligha véletlenül volt oly érzékeny a fájdalom, a szenvedés szavára. Rossz elıérzetek gyötörték az írástudókat, s ezért tudatában voltak annak, hogy a nagy mővészek szavának súlya van. A költık nem csak azzal vívták ki a kritika elismerését, hogy nyelvüket ördögi ügyességgel forgatták. Sokkal inkább azzal, hogy birtokában voltak olyan belátásoknak, amelyekhez mi magunktól nem tudnánk eljutni. Nemcsak Bálint György tudta, hogy József Attila titkok tudója volt, amelyek egyike a szenvedés misztériuma. Szerb Antal is felismerte, hogy a költı a szenvedés tapasztalatának beavatottja volt: Szenvedése örök rejtély marad; a patológiának valamely úttalan területére vezet írja róla német nyelvő esszéjében Talán csak orvos tudná megmagyarázni, miért szenvedett, és az sem mondaná meg az igazat.»normális«ember egyáltalán nem képes ennyi szenvedésre. Nincs is rá semmi oka. Egy ember sorsa túl kevés ahhoz, hogy ennyi fájdalmat okozzon. Csak annak kell ilyen rettenetesen szenvednie, aki valami titokzatos módon mindenkiért szenved. Talán nem puszta frázis, hogy a hivatott költı a közösségért szenved. 2 Amikor e méltatást leírta, sem Bálint György, sem Szerb Antal nem tudhatta, hogy hamarosan ık is ahhoz a közösséghez fognak tartozni, amelynek értelmetlen és elfogadhatatlan szenvedését a tragikus halálú költı már jó elıre szavakba öntötte. Bálint és Szerb ihletett mondatai mindannyiunk meghökkenését tolmácsolják, akik szembesülünk a költı verseiben elénk táruló gazdag szenvedéssel. József Attila költészetét nem érthetjük meg anélkül, hogy ne próbálnánk megfejteni szenvedése örök rejtélyét, hogy ne merítenénk abból a forrásból, amelyhez a Nagyon fáj költıje kalauzolt el bennünket. A szenvedésnek megvannak a nagy hısei. A keresztény mártírok sokasága, élükön Jézus Krisztussal. A korábbi hagyományból ide tartozik Jób története. A fájdalom tapasztalata ölt 1 Bálint György: A fájdalom zsenije, Pesti Napló, 1938, július 17. 34. Kortársak József Attiláról, [szerk. Bokor László, s.a.r. és jegyzetek Tverdota György], Akadémiai, Bp. 1987. 1153-1155. 2 Szerb Antal: Attila József, Pester Lloyd, 1938. jún. 16. (reggeli kiadás), 15-16. Kortársak József Attiláról, [szerk. Bokor László, s.a.r. és jegyzetek Tverdota György], Akadémiai, Bp. 1987. 1516. 6
formát Prométheusz halhatatlan kínjában, Sziszüphosz és Tantalosz szenvedésében, a Danaidák végeérhetetlen gyötrelmeiben, Philoktétész sebében. Az Isteni színjáték elsı könyve igencsak elkényezteti a téma iránt érdeklıdı olvasót. A kis magyar szenvedéstörténetben azonban József Attilának is helye van, amint erre az idézett Szerb Antal figyelmeztet: A költı mindig arról beszélt, hogy szenved,»nagyon fáj«, nem lehet elviselni most bebizonyult, hogy valóban nem tudta elviselni. A költészetet nemcsak a költemények teszik. A verseken kívül talán még sokkal inkább hozzátartozik az ember, aki a versek mögött áll, és a sors, amelyet az ember hordoz, vagy amelyik összezúzza ıt Költészete és sorsa tragikus módon összefonódott A halál hitelesítette minden leírt sorát. 3 Bármilyen nagy szenvedı volt is József Attila, a költészetet mégis elsısorban a költemények teszik. A döntı kérdés: mi a viszony a gyötrelmes élettapasztalatok és a költıi mőalkotás között? Hogyan artikulálja a megpróbáltatások emberi viszontagságait a líra nyelve? A költı ezzel kapcsolatos felfogására nézve, ha közvetetten is, figyelemre méltó tanúságtétellel rendelkezünk Fejtı Ferenc jóvoltából:»aki dudás akar lenni«recitálta egyszer elrévedezve, mikor megírtam róla, hogy»jobb mottót, igazabbat s jellemzıbbet nem választhatott volnapokolra kell annak menni«félrehajtotta fejét s jobbkeze mutatóujját az ajkára tette:»mintha én írtam volna; de mit is jelent tulajdonképpen?«tőnıdtünk a zuglói estében; mit jelent e»pokol«, miféle sorsot, igézetet, balvégzetet, hiányt; a proletáréletet-e s az éhséget, az elnyomatást-e, a szegénységet, a külvárosi éjszakák nehéz és tömör ürességét, miféle tömény tüzet, a léleknek mely járatlan tájait és sivár világát?»a vers papírpénz mondta váratlanul s a szenvedés az aranyfedezete«. Homályban gubbasztottunk, abban a barna, langyos, alkonyi homályban, ahol a lélek ágyában érezheti magát s kinyújtózik.»nekem van fedezetem«mondta aztán büszkélkedve, komolykodva, kedvesen.»színarany.«s ennek örült. 4 A Medvetánc kötet mottóján tőnıdı költı ezek szerint a remekmő szükséges feltételének tartotta a szöveg mögött meghúzódó élettapasztalatot értékességét, fajsúlyosságát. Meglepı, hogy ami az emberi életben inkább hiánynak, vagy ha pozitívumként tartjuk számon, akkor meg inkább tehernek számít, ebben az összefüggésben a legmagasabbrendő értékkel, a nemesfémmel válik egyenrangúvá. Nagyon érdekes és jellemzı továbbá a Marxot olvasó szocialista költıre, hogy a pénzforgalom világából választott hasonlatot az összefüggés szemléltetésére. Feltehetıleg A tıke megfelelı részlete szolgált számára kiindulópontként: A papírpénz aranyjel vagy pénzjel. Viszonya az áruértékekhez csak abban áll, hogy ezek eszmeileg ugyanazokban az aranymennyiségekben fejezıdnek ki, amelyeket a papír jelképesen érzékileg képvisel. A papírpénz csak annyiban értékjel, amennyiben aranymennyiségeket képvisel, amelyek, mint minden egyéb árumennyiség, egyszersmind értékmennyiségek. miért lehet az aranyat önmaga puszta értéktelen jeleivel helyettesíteni? kérdezi a könyv egy késıbbi helyén Marx ez a helyettesítés csak annyiban lehetséges, amennyiben az arany érme vagy forgalmi eszköz funkciójában elszigetelıdik vagy önállósul válaszolja. 5 A papír-változatnak, legyen szó pénzrıl vagy költészetrıl, csak az ad értéket, hogy mögötte, láthatatlanul nemes és önmagában értékes tapasztalat rejlik, amelyet az elolvasható és megszámolható papírjel csupán képvisel. Olyan esztétika ez, amely határozottan különbözik mindenféle formalizmustól, az esztétikai átformálás, a poétikai megfogalmazás jelentıségének egyoldalú hangsúlyozásától. A költı barátja, Németh Andor ellenben a formalizmus álláspontjáról közelített a korpuszhoz, amelyben a fájdalom elve a legtöményebben érvényesült, a Nagyon fáj kötet verseihez, különös tekintettel a címadó versre: A kielégületlenségnek állati üvöltéssé dagadó 3 Uo. 1516-1517. 4 Fejtı Ferenc: József Attila költészete, Szép Szó, 1938. jan.-febr. 68-89. Kortársak József Attiláról, [szerk. Bokor László, s.a.r. és jegyzetek Tverdota György], Akadémiai, Bp. 1987. 983-984. 5 Karl Marx: A tıke, I. Szikra, Bp. 1948. 139-140. 7
panaszkodása, a versek személyi és tárgyi mezítelensége meghökkentı intenzitású. A próféták óta nem panaszkodott hiányérzés hevesebben és elepedtebben, mint ezekben a zsoltári felfokozottságú panaszdalokban. tett vallomást Németh a kötet darabjainak rá gyakorolt elementáris hatásáról, de a gondolatmenetet így folytatta: Meg kell azonban vallanunk, bármennyire csodáljuk a költı fölényét, mellyel a lelke mélyén zsibbadó indulatokat formába töri, hogy kötetének azok a darabjai fognak meg bennünket a legkevésbé, amelyekben a legközvetlenebbül tombolja ki ırjöngéseit. Emberi méltóságunk fellázad a kiszolgáltatottság szemérmetlen lírája ellen. A szenvedésnek ez az áradó gyönyöre még mővészi öltözékében is pongyolán hat, túl közvetlenül, még közvetítve is túlperzselı. E verseket olvasva önkéntelenül felszisszenünk. Mennyivel közelebb állanak hozzánk azok a versei, melyekben formáló mővészete közvetettebben kényszeríti ránk élményeit. 6 A polemikus mondatokhoz három megjegyzés kívánkozik. Egyrészt itt alighanem az a megszeppent pedagógia érhetı tetten, amellyel barátai a költıt ekkor már megpróbálták lebeszélni ún. alvilági kalandjainak folytatásáról, a fájdalom örvényeiben való elmerülésrıl, tehát félreértés lenne azt gondolni, hogy Németh tényleg kevésbé értékelte volna a Nagyon fáj típusú verseket a Ha a hold süt -höz hasonló kompozícióknál. Másrészt, noha a szöveg észlelni látszik a mővészi öltözék meglétét, nem bizonyos, hogy szerzıje tudatában volt annak, hogy például a Nagyon fájban a költı már-már matematikai precizitással tett eleget a maga elé állított legszigorúbb formai, prozódiai, nyelvtani, kompozicionális kötelmeknek, s a pongyolaság benyomását egy alaposabb formai vizsgálat megcáfolta volna. Legfontosabb azonban az, hogy József Attila Fejtı szerint nem állította, hogy a költemény a szenvedés kifejezése lenne, ahogy Németh Andornál látjuk. A fájdalom épp csak hitelesítı hatalomként mögötte áll a papírnak, s viszonyuk legalábbis az emlékezés alapján meglehetısen rejtélyes marad. Németh Andor esztétikai felfogása itt a korszak másik nagy szenvedıjével, A vad kovácsot, a Száz sor a testi szenvedésrıl címő darabot író Kosztolányiéval rokonítható aki az Esti Kornél énekében a mővész feladatául a szenvedés esztétikai legyızését, a brutálisan támadó fájdalom játékos feloldását jelölte ki: Ó szent bohóc üresség, / szíven a hetyke festék, / hogy a sebet nevessék, / mikor vérzı-heges még / ó hıs, kit a halál-arc / rémétıl elföd egy víg / álarc, / ó jó zene a hörgı / kínokra egy kalandor / csörgı, / mely zsongít, úgy csitít el, / tréfázva mímel, / s a jajra csap a legszebb / rímmel. Kosztolányit búcsúztató versében, úgy tőnik, József Attila is engedményt tett annak a költészetfelfogásnak, amely nem választja el a szenvedés tapasztalatát annak nyelvi megjelenítésétıl: Gyémánt szavaid nem méred karáton. Az Esti Kornél éneke szerzıje, a homo esztétikus schopenhaueri ihletéső esztétikáját azonban, amely szerint a fájdalom legyızésének egyetlen lehetısége, ha megszabadulva az akarat nyőgeitıl, képesekké válunk a tiszta szemlélıdésre, a fiatalabb költıtárs nem osztotta. Nem menekült a szenvedés elıl, fölénybe sem kívánt kerülni vele szemben, hanem farkasszemet nézett vele, sıt, költészetének aranyalapjaként, megbecsülte. A különbség a két költı között mindazonáltal csak viszonylagos, hiszen élete végén már Kosztolányi sem háríthatta el közvetlen érintettségét a szenvedéstıl, többé nem dacolhatott vele, amint errıl a Számadás ciklus szonettjei vallanak. Ha József Attila álláspontjaként elfogadjuk azt, amit Fejtı Ferenc idézett emlékezése tulajdonított neki, akkor ezzel nem kevesebbet állítunk róla, mint hogy a szenvedést minden költészet egyetemes alapjaként ismerte el. Egy ilyen felfogás nem merı képtelenség, amennyiben Kosztolányival (Schopenhauerrel) még a boldogságot is meghatározhatjuk a szenvedéstıl való megszabadulás élményeként. A lázadásról Szerb Antallal gondolhatjuk, hogy az a szenvedés megelégelése, rá adott reakció. A játék pedig fittyet hányás, Esti Kornél módján, a fájdalomnak. A szenvedésrıl, mint a költészet aranyfedezetérıl kifejtett véleményt 6 Németh Andor: József Attila verseirıl, Szép Szó, 1937. febr. 11-15. Kortársak József Attiláról, [szerk. Bokor László, s.a.r. és jegyzetek Tverdota György], Akadémiai, Bp. 1987. 477-478. 8
mégis inkább alkalom szülte ötletnek vagy legföljebb egy lelkiállapotból kibontakozó, inkább közép-, mint hosszú távú költıi programnak tekinthetjük, amely sokat elárul József Attila beállítottságáról, a szenvedésnek gondolkodásában játszott szerepérıl. A gondolat definitív megfogalmazásával az Eszméletben találkozhatunk: Im itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat. / Sebed a világ ég, hevül / s te lelkedet érzed, a lázat. Az idézett sorokban a külsı és a belsı éles elhatárolása, a külvilágból érkezı stimulus és a lélek erre adott közvetlen reakciója közötti viszony képlete, mint a költı érett korszakának verseiben általában, érvényesül. A szenvedés ezek szerint közvetlen belsı élmény, amely a lélekben jelentkezik. Bízvást nevezhetjük negatív érzésnek, érzelemnek. Elementáris, az evidencia erejével bíró, cáfolhatatlan tapasztalat. Valami, amitıl szívesen szabadulnánk, ha módunk lenne rá. Felmerülése feljogosítja az alanyt szükséges válaszlépések megtételére. A formula középpontját a sebláz tömör metaforája foglalja el. A kívülrıl érkezı ártalmas behatás sebet ejt az alanyon, a seb gyulladásba jön, s a lélek a gyulladás által elıidézett lázat érzékeli. Ez a láz a szenvedés. A kép végletes koncentráltságát az idézi elı, hogy a vers nem tesz különbséget ok és okozat, a világ és az általa az alanyon ejtett seb között, hanem a seb maga a világ. Ez az erıs azonosítás majdnem felszámolja a verset indító különválasztást külsı és belsı között. A világ nem mint az alanyt kívülrıl körülvevı közeg helyezkedik el, hanem ennek az alanynak mintegy a peremén, annak testfelületét képezi. A kívül így kettıs értelemben is szerepelhet. Egyrészt mint okozó, behatoló ártalmas erı, másrészt mint az alany felhámja, felülete, a rajta kívülinek közvetlenül kitett része. A kivételesen tömör kép még arról is tájékoztat, hogy égési sebrıl van szó. Az alany bıre, a világ maga az, ami ég, s ez az égés jelentkezik a belsı tapasztalatban láz gyanánt. A negatív érzés lázként való megnevezése az érzékelés, a fiziológiai szint felé tolja el a fájdalom, a negatív belsı tapasztalat jellegét. Az érzés helyének lélekként való megjelölése viszont pszichés, tehát a puszta idegi ingerület fölé emelkedı élményként való interpretációt enged meg. A szenvedés ilyen lélektani kategorizálását a tudatosítás folyamatának bekapcsolása is szükségessé teszi. A lélek történései sokkal inkább igényelnek magyarázatot, mint a puszta idegi folyamatok. A magyarázat pedig aszerint artikulálódik, hogy hogyan értelmezzük a kívül -t és a világ -ot. Ha aggálytalanul támaszkodunk az Eszmélet más strófáira, mint ugyanazon vers részleteire, akkor a világ meghatározását megkaphatjuk a negyedik versszak értelmezése révén: Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát. Azaz a világ a dolgok egyetemes összefüggése, amikor dolgokon minden fennálló entitást értünk. A világ ilyen meghatározását éppenséggel segítségül hívhatjuk a szenvedés gondolatának értelmezésére, de én az Eszméletet versciklusnak tekintem, s a többi strófák tanulságainak közvetlen átvitelére épülı magyarázattal szemben erıs fenntartásaim vannak. A kívül és a világ, tehát a szenvedés magyarázatának helyei szerintem az érett életmő egészének áttekintését teszik szükségessé. Ennek során érdemes ahhoz a latolgatáshoz visszatérni, amelyet a pokolra kell annak menni sor értelmezése során a költı Fejtıvel együtt folytatott: mit jelent e»pokol«, miféle sorsot, igézetet, balvégzetet, hiányt; a proletáréletet-e s az éhséget, az elnyomatást-e, a szegénységet, a külvárosi éjszakák nehéz és tömör ürességét, miféle tömény tüzet, a léleknek mely járatlan tájait és sivár világát? A test kínjairól van szó? a lélek gyötrelmeirıl? a jelen próbatételeirıl? a múltból, a gyerekkorból kísértı sérelmekrıl? a magányos, elszigetelt egyén fájdalmairól, vagy valamely közösséggel megosztott szenvedésrıl? Annyit már kezdetben is megállapíthatunk, hogy a szenvedés József Attila költészetében több volt esetleges témánál, sıt, több rendszeres motívumismétlésnél is. Az Eszméletben megfogalmazott képlet az életmőben a világmagyarázó elv szerepét töltötte be. Mint ilyen, a költıi világkép egyik legfontosabb építıeleme lett, és vegyi reakcióba lépett az érett korszak vezérfogalmaival: a boldogsággal, a lázadással, az autonómiával, a vággyal, a nélkülözéssel, a bőnnel, a 9
szolidaritással, a betegséggel és társaival. Miben állt tehát a József Attila-i szenvedés és milyen magyarázatokat találunk az életmőben a világ égésére, mi a lélek lázának külsı oka? A költı kezdettıl tisztában volt vele, hogy a fájdalmak világa a költészet legsajátabb birtokának tekinthetı, hogy a líra a szenvedés megfogalmazásának par excellence közege. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szenvedés miatti lamentáció lírai közhely, s amely költı száját panaszra nyitja árvasága, szerelmi csalódása, magánéleti kudarca, betegsége vagy bármely más ıt sújtó csapás miatt, járt utat választ. Akkor is, ha nem saját fájdalmát panaszolja, hanem mások szenvedése láttán fogalmazza meg mondandóját. József Attila költészetének kísérletezı szakaszában írott versei között akadnak szenvedés-elvő remekmővek, mint a Tiszta szívvel, de az adott keretek között csak azokat az általánosabb szenvedés-képleteket vehetjük sorra, amelyek tartósan és szilárdan jelen voltak József Attila érett korszakában, pályája utolsó tíz évében. Az elsı fájó pont, amelyhez hozzányúlunk, a szegénység, a nélkülözés köre, s mindazok a testi, tárgyi következmények, amelyek az alacsony származásból, az öröklött szőkölködésbıl adódtak: a több napos koplalások, az elégtelen táplálkozás, a hajléktalansággal határos hányattatások az otthon hiányában, a létbizonytalanság számos más megnyilvánulása, s ennek lelki vonatkozásai: a szeretetlenség, a rideg bánásmód, a kiszolgáltatottság érzése. E tapasztalatra olyan magyarázat kínálkozott, amely az egyéni szenvedés tüneteit a világ állapotára, a kapitalista társadalmi berendezkedésre vezette vissza. Nemcsak A tıkében olvashatott errıl a költı, hanem a Gazdasági-filozófiai kéziratokban is, amely már 1932-ben a szemhatárára került: Smith szerint írja itt Marx nem boldog az a társadalom, amelyben a többség szenved, minthogy pedig a társadalom leggazdagabb állapota a többség e szenvedéséhez, és minthogy a nemzetgazdaság (egyáltalán a magánérdek társadalma) e leggazdagabb állapothoz vezet, így tehát a társadalom boldogtalansága a nemzetgazdaság célja A társadalom hanyatló állapotában a munkás szenved a legsúlyosabban. 7 Feltehetı, hogy a költı olvasta Engels: A munkásosztály helyzete Angliában címő munkáját, amely nem más, mint megrendítı szociográfiai leírás az ipari forradalomnak a munkásság életszínvonalára gyakorolt pusztító hatásáról: És ha egyszer saját szemünkkel láttuk, hogyan szenvednek ezek a szerencsétlenek, ha megfigyeltük ıket szőkös étkezésük közben, és láttuk, hogyan roskadnak össze a betegségtıl és munkanélküliségtıl, olyan rettenetes elesettség és nyomor képe tárul fel elıttünk, hogy ennek a nemzetnek, a mi nemzetünknek szégyenkeznie kell, hogy ilyesmi lehetséges. idézi például Engels egy angol lelkész szavait. 8 Kerek magyarázat volt ez, amely mindenek elıtt lehetıvé tette, hogy személyes szenvedésének terheit a költı ne egyedül hordozza, hanem megossza egy egész közösséggel, s azt is, hogy a fájdalom-elvet egy állásfoglalással, kritikával, jövıképpel, programmal rendelkezı világkép belsı áramkörébe kapcsolja be. Így születhetett meg az Elégiában a gazdag szenvedés paradoxona, így alakultak ki a fájdalom olyan alakváltozatai, amelyek aszketikus jelleget öltöttek, sıt, a mártírium, az önként vállalt kínok kategóriájába sorolhatók, mint a Külvárosi éj záró szakasza: Szegények éje! Légy szenem, / füstölögj itt, a szívemen, / olvaszd ki bennem a vasat. Markáns, határozott magyarázat volt ez, amely nemcsak a szenvedık közösségtudatát alapozta meg, de ellenséget is kijelölt: a kizsákmányolókat, elnyomókat, a többség szenvedésének felelıseit, akiket egyetlen általánosító gesztussal a boldogok, élvezkedık, a szenvedık munkáján élısködık közösségévé homogenizált. Ez a magyarázat, életrajzilag bármennyire is jól alátámasztható, bármennyire indokolható volt, korlátokat emelt a gondolkodás elé, sematikussá szikkaszthatta ki a világlátást. A 7 Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-bıl, in: Karl Marx és Friedrich Engels Mővei, 42. kötet 1844-1848, Kossuth, Bp. 1981. 49., 51. 8 Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában, in: Marx-Engels Mővei, 2. kötet 1844-1846, Kossuth, Bp. 1958. 246. 10
kollektív panasz mindvégig táplálta ugyan József Attila képzeletét, amint ezt az 1937-es Hazám szonettciklus Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemıhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár // bőn, öngyilkosság, lelki restség sorai bizonyítják. Ám a költı hamarosan szükségét érezte annak, hogy a lélek lázáról szóló magyarázat keresésében különbözı irányokban átlépje a társadalmi szenvedés sémájának határait. Az egyik irány a saját testbe vezet, amely a lélekhez képest maga is külsı instancia. A szenvedés forrását a testben lokalizálni a fájdalom tranzitív eredetének elmetszését, a világba vezetı okának felszámolását jelentené, s többnyire azzal a következménnyel járna, hogy a kín a maga meztelenségében, semmiféle értelemmel, céllal, rendeltetéssel nem ruházható fel: Éreztem, forgó, gyulladásos / gyomor a világ is és nyálkás, / gyomorbeteg szerelmünk, elménk / s a háború csak véres hányás olvassuk a gyomorbaj tüneteinek a világra vetítését a Végül címő versben. A redukcióban azonban a költı nem ment el a végsı határig. Itt is rámutatott a szenvedésnek a testhez képest is külsı, társadalmi okára: Két naponként csak egyszer ettem / és gyomorbajos lett belılem, s így találta meg a kivezetı utat a lázadás, mint végsı megoldás felé: köszörülöm a kasza élit. A pszichoanalitikus tájékozódás kialakulása és megerısödése a közvetlen társadalmi magyarázathoz való kötöttség további lazítását idézte elı. A Rapaport Samuval folytatott terápia során az oksági lánc megfordult: emésztıszervi betegségtüneteit, tehát a külsı, testi kínjait neurózisára, tehát lelki okokra vezette vissza, s így olyan képletet alakított ki, amelyet az Im ott a szenvedés kívül, ám itt belül a magyarázat formulájával fejezhetett volna ki. A lélek betegsége a testi szenvedés oka. Ez a megfordítás azonban részleges maradt, mert a költı a lélek betegségét freudomarxista logikával végsı soron a társadalom betegségére, a polgári társadalom hibás mőködésére vezette vissza: Egy beteg világ rámkényszerít egy vallhatatlan beteges világfölfogást és aztán azt mondja rám, hogy beteg vagyok írja a Rapaport-levelekben. 9 A parapatia, az idegesség bacillusa az áru és a magántulajdon olvassuk az egyik kéziratban maradt vitacikkében. 10 A mélylélektan közbeiktatása mégis a szenvedés elvének látványos elmélyítése irányában hatott. A testi szenvedésrıl nyújtott legmegrendítıbb látleletében, a [Szól a szája szólitatlan ] kezdető töredékben a fájdalmak forrásaként a zsigereit zsugorgató erkölcsöt interpellálta: csigolyáim ne csikorgasd / fürtöm tövét ki ne forgasd, a polgári morál ártalmas hatásának tudta be elviselhetetlen lázát: Mintha égnék, láng jár végig, / lábujjamról lobog égig / ne nyisd meg az oldalamat / kicsordul a forralt kınek / vasból való váladéka. A külsı magyarázat mozgásterét az a diszharmonikus szerelem tágította tovább, amely a költıt Gyömrıi Edithez, második terapeutájához láncolta. Utolsó kötetének címadó verse, a Nagyon fáj elsöprı erıvel tett a lélek szenvedéseinek külsı okává egy minden társadalmi összefüggéstıl független magánemberi sérelmet: a szerelmi vágy visszautasítását. A pszichoanalízis más irányokban is kiterjesztette a külsı magyarázat terét. Bekapcsolta az érzelmek, gondolatok körforgásába a távoli személyes múlt traumatikus élményeit, amelyek az anya és a család köré szervezıdtek. Az anya korai haláláért felelıssé tette ugyan a tıkét, amely a mosónı törékeny termetét megtörte. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek, megaláztatások közvetlen felelıseiként azonban a nekik kiszolgáltatott gyermeket verı, bántalmazó felnıtteket jelölte meg, legyenek azok idegenek, mint a Levegıt!-ben vagy a saját édesanyja. A makacsul ismétlıdı képzet mögött a személyes tapasztalaton túl magyarázatként éppúgy megtaláljuk Freudnak a költı által sajátosan értelmezett Gyereket vernek címő tanulmányát, mint Ivan Karamazov nevezetes monológját. Soha tragikusabb és 9 József Attila: Rapaport-levél, in: Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila, [szerk. Horváth Iván és Tverdota György], Balassi Kiadó, Bp. 1992. 371. 10 József Attila: Az ifjúság nemi problémái, in: József Attila Összes Mővei III. Cikkek tanulmányok vázlatok, [s.a.r. Szabolcsi Miklós], Akadémiai, Bp. 1958. 130. 11
József Attilára jellemzıbb rímet, mint a gyermek -re felelı vernek igét! A kiszolgáltatott gyermek öncélú kínzásának legmegrázóbb feldolgozását az Iszonyat címő versben találjuk. A szenvedés teljesen új dimenziója nyílt azokban a részletekben, amelyekben a kényszereknek alávetett alany alig elviselhetı szadisztikus képzelgésekben kompenzálta a rajta esett sérelmeket: Segítsetek! Ti kisfiúk, a szemetek / pattanjon meg ott, ı ahol jár. // Ártatlanok, / csizmák alatt sikongjatok / és mondjátok neki: Nagyon fáj. A szenvedésnek az a válfaja volt ez, amelynek nem elszenvedıje, hanem oka az én. E válfaj nem korlátozódott a fantázia körére, hanem behatolt az emlékezés tartományába is. Megjelentek a felelısségérzet, a rossz lelkiismeret, sıt az önvád megnyilvánulásai, és nemcsak az anyával szemben elkövetett gyermekkori bőnök miatt, hanem tágabb körben is: Dacból sem fogtam föl soha / értelmét az anyai szónak. / Majd árva lettem, mostoha / s kiröhögtem az oktatómat. Itt és az ehhez hasonló helyeken maga az én vált mások szenvedésének külsı okává. A szenvedésrıl mint másoknak okozott fájdalomról szerzett tapasztalatból váratlan nyereségek származtak. Az önismeret felnövesztette az énben a felelısségtudatot, az önbírálat készségét és a képességet az elkövetett hibák vagy bőnök megbánására, a belátást és a megértést. A szenvedésrıl adott magyarázat ezen a ponton áttörte a társadalmat alkotó antagonisztikus osztályokról kialakított, a költı gondolkodását mélyen átható elıföltevést, s gondolkodása eljutott a szenvedés egyetemes uralmáról kifejtett schopenhaueri elmélethez. s a fájdalom ágai benned, mint mindenkiben, / elkövesednek fordult az általa korábban ádázul támadott, igazságtalanul megbántott Babitshoz, a közösen átélt fájdalom tudatában a társadalmi helyzetük ellentétességérıl való tudását is felfüggesztve: Így él a gazdag is, szegény is, / igy szenvedünk te is meg én is. Igazat kell tehát adnunk a tanulmány címét adó Bálint Györgynek és ugyanezt a felismerést megfogalmazó Szerb Antalnak. József Attila a huszadik századi magyar költészetben a szenvedés egyik legnagyobb költıje volt. Legintenzívebb a fájdalom átélésében, legtökéletesebb a gyötrelmek költıi megfogalmazásában és legösszetettebb, legelmélyültebb a szenvedésre adott magyarázatokban. Kortársai közül a kései Kosztolányi, Babits és utódai közül Pilinszky említhetı csupán vele együtt. 12
BARANYI FERENC Betlehemi csillag Mert jóllehet csak istállót talál, ki lépremegy a csillagot követve mindig lesz Gáspár, Menyhárt s Boldizsár, ki újra csak elindul Betlehembe. A csillag meg nem róható azért, hogy álmaink egén kétszeresen süt nem koronás, felkent királyt ígért, csak kisdedet, hogy királlyá növeljük. Ki a jászolnál megcsalatva áll, mert isten fia nem bíborpalástos: hozzásegíti tétlen is akár a férfikori töviskoronához. S nem adja már, csupán lerója önként az aranyat, a mirrhát és a tömjént. (1980) Betlehem zarándokok a Születés templomában Fotó: SZENDY CSABA 13
MILLEI ILONA Hullik a hó Komótosan hullik a hó, nem szitál, nem szitál. A december végi fagyban Egy gúnyos hang recitál: kinek írod még verset, ne bomolj, ne bomolj! Ma az ember álmában is pénzhegyeket ostromol. Boldog nem lesz, de szegény se senkiért, senkiért, azt gondolja, úgy van az jól, ha más fizet mindenért! De a dallam, s száz igaz szó arra vár, arra vár, hogy lejegyezve vigaszt nyújtson. Nem minden az aranyár! Télen Télen, amikor apró pihék szállnak, hidegek az esték, tüzesek a vágyak, s felöltik lilaszín fátylukat az árnyak, mi csendesen ülünk, fogjuk egymás kezét, a Hold is lehunyja fényes tekintetét. Két ártatlan gyermek, nézzük a hóesést. Apró gyémántjai az örök boldogságnak szikrázva, csillogva könnyő táncot járnak, szerelmünk léptei nesztelenné válnak. Nem is tudom Álom volt, vagy csoda? Fürgén szaladtam a tejboltba, oda, hol egykor három forintot adtam a tejért, s már épp indultam haza, te a sarkon álltál, kezedben sétabot, cinkosan intettél, behunytad a szemed, s megszólítottál. Ebben biztos vagyok. Nézd csak mondtad tiéd lesz a világ, az az, a Hold is, meg a csillagok, neked ígértem, most neked adom, édes kicsikém, többet se félj! A szépséget mind idevarázsolom! Fölemelted ujjad, s a fejem felett megelevenedett milliárd fény-gyerek. Táncot járt az ég, s a Földön sok virág ringatta fejét. A neonreklám eltőnt, elsüllyedt az autók csikorgó bánata, csak fény volt, lágyan örvénylı muzsika, a gyerekkort ırzı öröm édes illata, s te, drága fehérbajuszú nagypapa, a valóság, s a bolt közt a sarkon. Én álltam, lestem, füleltem a csodát, hallgattam bársonyos, csenddé foszló hangod. Tudtam, mert tudnom kellett az emberi törvényt, az el nem fogadhatót, szegény nagyapa harminc éve halott. Szomorúság Kék holdfényszálból vággyal szıtt szerelmünkre nem vigyáztál, összetört. 14
NYIRI PÉTER A Magyar Nyelv Múzeuma 2008 áprilisában Széphalmon, Kazinczy Ferenc sírjától és emlékcsarnokától nem messze megnyitotta kapuit A Magyar Nyelv Múzeuma. Az intézmény az eltelt idı alatt színvonalas kiállításaival és igényes rendezvényeivel bizonyította, hogy a térségnek és az egész országnak is egyik igen figyelemreméltó kulturális helyszíne. A Magyar Nyelv Múzeuma története 1994. március 19-én, a sátoraljaújhelyi székhelyő Kazinczy Ferenc Társaság közgyőlésén kezdıdött, ekkor mondta el ugyanis javaslatait dr. Pásztor Emil, az egri tanárképzı fıiskola tanára egy széphalmi magyar nyelvtörténeti múzeum létesítésérıl. Az ötlettıl a megvalósulásig tizennégy esztendı telt el; csak 2001- ben rakták le az alapkövet, és elkészült a nyelvmúzeum tématerve. Az építkezés Radványi György Ybl-díjas építész tervei alapján pedig csupán 2007-ben kezdıdhetett el, az Összefogás Tokaj Világörökségéért elnevezéső program egyik beruházásaként (az Európai Unió 400 millió forintos, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyőlés 300 millió forintos támogatásával). Az új intézményt 2088. április 23-án Sólyom László akkori köztársasági elnök nyitotta meg. Díszvendégként jelen volt és beszédet mondott dr. Kazinczy Ferenc kutatómérnök, a nagy nyelvújító ükunokája Svédországból. A Magyar Nyelv Múzeuma alapterülete 1500 négyzetméter. Az épületnek része egy kiemelhetı színpad és egy száz férıhelyes nézıtér. Az emeleten egy szemináriumi terem (kisebb konferenciák, tanácskozások, múzeumi órák helyszíne) áll rendelkezésre, itt helyeztük el a híres magyar nyelvészek, irodalomtörténészek hagyatékait (Lırincze Lajos, Zsirai Miklós, Czigány Lóránt, Deme László és mások emlékeit). A földszinten büfé üzemel. A felsorolt adottságok alapján A Magyar Nyelv Múzeuma alkalmas (és ezt már többször is bizonyította: az elmúlt három és fél évben mintegy 120 rendezvénynek adott helyet) konferenciák, elıadóestek, színi elıadások, hangversenyek, filmvetítések megrendezésére. A múzeum győjtıkörébe tartoznak az írott, a képi és a hangzó dokumentumok a nyelvtörténet különbözı korszakaiból, a magyar nyelven alkotók mővei, a nyelvváltozatok jellemzıi, a szép magyar beszéd kiváló mővelıinek megszólalásai; a magyar nyelvvel 15
foglalkozó alapmővek, kézikönyvek, folyóiratok, szótárak, a magyarországi többnyelvőség dokumentumai. Feladatunk továbbá a Kazinczy-kultusz ápolása; a nyelvészeti-irodalmi tudományos munka. Rendszeresen együttmőködünk a tudományterület intézményeivel, szakmai csoportjaival (a Magyar Tudományos Akadémiával, az Anyanyelvápolók Szövetségével, a Honismereti Szövetséggel, a Kazinczy Ferenc Társasággal, a Petıfi Irodalmi Múzeummal, az Országos Széchényi Könyvtárral, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárával). Az intézménynek saját honlapja van: www.nyelvmuzeum.hu A nyelvmúzeum 2008-ban három idıszakos kiállítással nyílt meg, azóta a látogatók összesen 11 kiállítást láthattak, jelenleg hat tárlat várja az érdeklıdıket. A magyar szó világa szókincsünk gazdagságát és játékosságát mutatja be színes házikókban. A Kívívánk a szép tusát A magyar nyelvújítás címő tárlat (mely 2009-ben, a Kazinczy-emlékévben nyílt meg) a felvilágosodás kori, Kazinczy-féle magyar nyelvújítás történetét, illetve elızményeit és következményeit mutatja be szemléletesen. 2009 októberében nyílt meg a beszédmővelési mozgalom történetét bemutató tárlat (Magyar Örökség: a Beszélni nehéz anyanyelvi mozgalom); Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján, 2009. október 27-én avattuk fel az Akadémiai Termet a Kazinczynak a Tudós Társaság tagjainak szánt kerekasztal-rajzáról mintázott épületrészben, mely a Magyar Tudós Társaság és a magyar tudományos élet és irodalom nagyjainak állít emléket, és idıszakos kiállítási térként is mőködik. A kutatók szakkönyvtárunkat, a Busa Margit Könyvtárat is használhatják. És természetesen továbbra is mindenki megtekintheti a Kazinczy Ferenc Emlékcsarnokban a Kazinczy korát és életmővét bemutató állandó tárlatot. Ezek mellett a látogatók táblaszövegek és az egyik mellvéden elhelyezett szemelvénysor révén megismerkedhetnek a magyar nyelvi humorral és a magyar szépirodalmi stílus fejlıdésével. 2010. szeptember 29-tıl fogadja az érdeklıdıket állandó kiállításunk, a múzeum legnagyobb egysége: a Titkok titka. A magyar nyelv múltja, jelene és jövıje címő tárlat, melynek alapcélja az, hogy a 21. század igényeinek megfelelıen, a kor technikai lehetıségeit felhasználva, gyerekeket és felnıtteket egyaránt megmozgató, ismeretterjesztı módon tudományos és kreatív, ösztönzı módon játékos formában mutassa be nemzeti kultúránk alapjának: anyanyelvünknek a titkait, szépségeit és történetét. Az Európa tér a magyar nyelv a világban témakört dolgozza fel. A tárlat felhívja a figyelmet világ nyelveinek sokszínőségére, ugyanakkor hangsúlyozza a nyelvek jogi és erkölcsi egyenlıségét. A látogató információkat kap a magyar nyelv rokonairól, illetve a magyar nyelv tulajdonságairól: az indoeurópai nyelvekétıl eltérı alaktani, mondattani és szemléletbeli sajátosságairól. A Hungária térben A magyar nyelv múltja szakasz bemutatja nyelvünk történelmét, fejlıdését, a magyar nyelvemlékeket, külön tárgyalja a rovásírást, és szól nyelvünk-irodalmunk nagyjairól, az elsı magyar nyelvő nyomtatott könyvekrıl, irodalmi mővekrıl. A térbe belépve egy középkori (a Halotti Beszéd korabeli) temetési jelenetet láthatnak a látogatók, miközben felvételrıl meghallgathatják az egykor a sír fölött elmondott beszédet; egy fal menti fülkében pedig egy kódexmásoló figuráját tekinthetik meg. A tájékozódást ismertetı, összefoglaló szövegek és fogalommagyarázatok, valamint az adott kort és kulturális környezetet idézı tárgyak segítik. Az anyanyelvünk életereje kiállításrész bemutatja a nyelv mint fı kultúrahordozó erejét, a magyar nyelv jelképes szövegeit hangban és képben (pl. Boldogasszony Anyánk, Himnusz, Szózat stb.). A magyar nyelv táji és társadalmi rétegek szerinti tagozódása egység elıtárja a tájnyelvek sajátosságait, a nyelvjárást stilisztikai céllal felhasználó szépirodalmat, valamint a népi névkultuszt és annak tárgyi vonatkozásait. A tárlat szemléletesen mutatja be az informatika korának nyelvét, az úgynevezett másodlagos szóbeliséget és írásbeliséget, az új beszéltnyelviséget: régi és újabb technikai eszközök rádiók, írógépek, mobiltelefonok, 16
számítógépek tudatosítják a nyelvhasználatunkat befolyásoló tárgyi tényezıket. A kiállítás a Schola Ludussal zárul: a régi olvasókönyvek színes sorának megtekintése után a látogatók nyelvi játékok (pl. számítógépes játékok) kipróbálásával búcsúzhatnak a tárlattól, miközben a falakon képverseket és jeles magyarok anyanyelvünkrıl mondott és írt vallomásait olvashatják. A jeles magyar nyelvészek fala nyelvtudományunk kiemelkedı képviselıinek állít emléket. A Magyar Nyelv Múzeuma munkájának, nyelvmővelıdési programjának három fı tárgya van. 1. Az anyanyelvi ismeretterjesztés, az anyanyelvvel kapcsolatos ismeretek folyamatos gyarapítása, a nyelvhasználat tudatosítása, egyre hatékonyabbá tétele. 2. Az érzelmi nevelés: a magyar anyanyelvi kultúra nagy teljesítményeinek bemutatása, a nemzeti öntudat és a hazaszeretet erısítése, a nemzet iránti elkötelezettség erısítése. Ebben nagy segítségünkre van az a tény, hogy Széphalom Kazinczy életmőve és persze sírja okán már a reformkor óta zarándokhely, a magyarság kulturális szent helye. 3. Az erkölcsi nevelés: annak tudatosítása, hogy a nyelvhasználat cselekvés, ezért erkölcsi felelısséggel jár. Erkölcsi nevelés, a szeretet fontosságának tudatosítása nélkül hatékony anyanyelvi nevelés (nyelvmővelés) nem képzelhetı el. Mivel anyanyelvünk (nemzeti) létünk hajléka, fontos szempont számunkra a nyelvtudomány interdiszciplináris jellege: tárlatainkba és ismeretterjesztı munkánkba ezért nem csupán a nyelvészet, hanem a társtudományok (irodalom, történelem, néprajz, lélektan, szociológia, etika stb.) eredményeit is beépítjük. További kiállításaink, rendezvényeink és kiadványaink is ezt a célt szolgálják. A széphalmi nyelvmúzeum Európában egyedülálló intézmény; sokak szemében valódi zarándokhely a magyarság számára: az idelátogatás jelképes cselekedet: fıhajtás a magyar nyelv elıtt. Fotók: NAGY ZOLTÁN (a Magyar Nyelv Múzeumának munkatársa) 17
VERASZTÓ ANTAL Régi karácsonyok emléke Tartsd meg az ünnepet és az megtart téged! Álomgázlókon át karácsony közelít. Talpig sugárzó fényben, reggelre ott áll a kapuk elıtt. Életem karácsonyai sokféle emléket hordoznak. Legkedvesebb karácsony-élményeim gyermekkoromig vezetnek vissza. Ezek a karácsonyok fehérfalú, mestergerendás szobánkban teltek el, ahol szeretteim körében a kemence melegénél én legalább is úgy éreztem még a falak is szeretetet sugároztak. Nehéz karácsonyok is voltak, amelyeket elviselni a család melege segített. Az édesanyám készítette szaloncukrot nıvéremmel mi öltöztettük különbözı színő, ollóval rojtozott krepp papír ruhácskákba, s végül ragyogó sztaniolokba. Igazi kalácsos, szaloncukros, aranydiós ünnepek voltak ezek, szegénységünk gazdag ünnepei. Ezekrıl a hajdanvolt fenyıillatú ünnepekrıl egy régi népmonda is eszembe jut. A monda szerint: a karácsonyfa eredete arra az idıre nyúlik vissza, amikor Jézus a földön járt, s üldözıi elıl menekülnie kellett. Búvóhelyet keresett a fák között, de mind elutasította, egyedül a fenyı merte lombja nem lévén ágai között elrejteni ıt. Az Úr ezért megáldotta a fenyıfát: virulj és zöldülj szüntelen, légy az emberek öröme, és emlékezetemre gyújtsanak majd rajtad karácsonyi gyertyát. Ettıl a szép mesétıl a mi egykori fenyıfánk szemmel láthatóan, zöldebbnek és sudárabbnak látszott a sublót tetején. Sokigazságú mai világunkban, amikor a két ellenpólus, a jó meg a rossz erısebben mutatja magát, vajon megéljük-e ezt a fajta nagyszerő, tiszta lelki boldogságot? Jézus földi születésének napjára kíván: Áldott Karácsonyt! Karácsony üzenete Közeledik karácsony, meggyújtjuk a gyertyákat. Karácsony táján csillag indul Betlehembe, karácsony táján égbe száll a fenyıfák lelke. A fenyıfák, és talán kicsit önmagunk árnyékában felidézzük a Háromkirályokat, vagy inkább a napkeleti bölcseket lám, ebben sem vagyunk eléggé bizonyosak, a betlehemi jászolt a kis Jézussal. Mennybıl az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok. Ilyentájt a pásztorok sem állnak, karácsony napjára nagy földet bejárnak. Meggyújtjuk a gyertyákat. A fenyıágakon, az ünnepi asztalokon, a békesség fénye lobog. Szegény karácsonyokat is megértünk, amikor az volt a gond, mi húzza az ágat, mert az ág húzott minket. A szülı minden korban és körülmények között ha nem kap, akkor is adni szeretne: szeretetet, melegséget, karácsonyi mosolyt, karácsonyi fényességet. Mert az emberpár az élet örök letéteményese! S ha a lélek kulcsa is elvész, a szemek is kiüresednek. Míg kint vedlik a táj Isten keze alatt, az ünnepi asztalok mellett szép szavakat szemelgetünk, s a gyertyák fénykörébıl kis idıre a világot is kirekesszük. Megenyhülünk, szívünket megérinti a békesség, karácsony igazi üzenete. Vajon a ma is jelenlévı messzebbmutató bizonyosság: a szegények karácsonya, a szerényen terített asztalok bizonyossága, megérinti-e ünneplıbe öltözött lelkeinket? S az emberi lét pusztítására, az isteni és emberi törvények megszegésére mikor mondunk nemet? Meddig kell várnunk hittel, türelemmel, hogy karácsony után az egész világon megvirradjon! 18
VERASZTÓ ANTAL HÁROMKIRÁLYOK Jönnek a reggelek, kísérik a Napot Jönnek a királyok, egy se hord kalapot Csillag után mennek, sehol le nem térnek Karácsony napjára Betlehembe érnek BALOGH ÖRSE: Háromkirályok papír, filc, 21x15 cm 19
BALOGH ÖRSE Látomás Tarisznyám kopottas, akár a cipım talpa. Hosszú út áll mögöttem, az Idı fogságából jöttem. Ha kell, kopott köveken posztolok, vagy a karácsonyi csillagok alatt visszaálmodom a legfényesebb csillagot a Betlehembe igyekvıt, mert, Láttam İt! BALOGH ÖRSE: Adventi gyertyák papír, filc, 20,5x21 cm 20