Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.31.052/2015/12. számú ítélete

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.31.052/2015/12. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2016/42 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2016.04.13. Iktatószám: 4012/2016 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.31.052/2015/12. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Bányai Dávid jogtanácsos által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.) I.r. felperesnek a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) II.r. felperesnek a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) I.r. alperes, a dr. Bányai Dávid jogtanácsos által képviselt Pécsi Tudományegyetem (7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.) II.r. alperes és Szokodi Ágnes ügyvezető által képviselt Hoszplant Kft. (1126 Budapest, Böszörményi út 30-32.) III.r. alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott D.894/12/2014. számú határozat felülvizsgálata, valamint a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti indított egyesített perben meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság II.r. felperes és egyben I.r. alperes D.894/12/2014. számú határozatát megváltoztatja és a kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A II.r. felperes, egyben I.r. alperes keresetét elutasítja. 1

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket a Magyar Állam fizeti. Kötelezi a bíróság a II.r. felperest, egyben I.r. alperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg az I.r. felperes, egyben II.r. alperesnek 10.000.-Ft (tízezer forint) perköltséget. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kell írásban, 4 példányban benyújtani. Indokolás: Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) 2014. november 10-én a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 104. (1) bekezdés b) pontja alapján az I. rendű felperes egyben II. rendű alperes (a továbbiakban: I. rendű felperes) Egészségügyi szakmai anyagok beszerzése (Hoszplant Kft.) 2012. évben - Kbt. mellőzése miatt" tárgyú (a továbbiakban: tárgyi beszerzés) eljárásai ellen hivatalbóli jogorvoslati eljárást kezdeményezett. A II. rendű felperes egyben I. rendű alperes (a továbbiakban: I. rendű alperes) a jogorvoslati eljárást D.617/2014. számon megindította, az eljárás adatait a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács (a továbbiakban: Tanács) honlapján 2014. november 10-én közzétette; abban szerepelt az érintett intézményként az I. rendű felperes; a tárgyi beszerzés tárgyának megnevezése a Kbt. mellőzésének ténye. Az ÁSZ által kezdeményezett jogorvoslati eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottság a D.617/12/2014. számú végzésével megszüntette, döntését a Tanács honlapján 2014. december 8. napján közzétette. Ilyen előzmények után a Közbeszerzési Hatóság alelnöke (a továbbiakban: kezdeményező) a Kbt. 104.. (1) bekezdés a) pontja alapján, a Kbt. 5. -ában előírt közbeszerzési eljárás lefolytatása kötelezettségének vélelmezett sérelme miatt 2014 december 23-án hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezett az I. rendű felperes tárgyi beszerzési eljárása ellen. A kezdeményezés a jogsértésről való tudomásszerzés időpontjaként 2014. december 8. napját, a D.617/12/2014. számú végzés közzétételének időpontját jelölte meg, és rögzítette az abban feltárt tényállást. Az I. rendű alperes a jogorvoslati eljárást megindította; a D.894/12/2014. számú határozatában megállapította, hogy az 2

I. rendű felperes a tárgyi beszerzéssel megsértette a Kbt. 119.. (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. -át, ezért 196.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A Kbt. 171. (1) bekezdése, a 172. (1) és (2) bekezdései, valamint a 140. (1) bekezdése alapján rögzítette a kezdeményező feladatát; mint a hivatalbóli kezdeményezésre saját jogon fennálló általános, önálló jogkört, amelynek gyakorlása - az I. rendű alperesi álláspont szerint - akkor vált szükségessé, amikor az Állami Számvevőszék kezdeményezésére megindult jogorvoslati eljárások érdemi vizsgálat nélkül lezárultak, melyről a Közbeszerzési Hatóság Elnöke 2014. december 8-án, az erről szóló megszüntető végzésekből szerzett tudomást, így ezt követően került abba a helyzetbe, hogy mérlegelje a hivatalbóli kezdeményezés megalapozottságát, indokoltságát. A Tanács és a Közbeszerzési Hatóság egymástól elkülönült szervezetek, - ezt a bíróság több eseti döntésében kimondta - a kezdeményező tudomásszerzése nem valósult meg csak az által, hogy a Tanács honlapján 2014. november 10-án közzétette az ÁSZ kezdeményezéseinek adatait. A kezdeményező jogsértésről való tudomás szerzésének időpontja 2014. december 8-a, ehhez képest a kezdeményezés a szubjektív határidőn belüli, ennélfogva az érdemi vizsgálatnak eljárásjogi akadálya nem volt. Az I. r. felperes az alperesi határozat bírósági hatályon kívül helyezése iránt keresetet terjesztett elő, perköltségigénnyel. Érvelése szerint a kezdeményező a jogorvoslati eljárás hivatalbóli kezdeményezését ugyanazon vélelmezett jogsértésre hivatkozással tette, mint korábban az ÁSZ a D.617/2014. számú jogorvoslati eljárásban. Az I. rendű alperesi határozat indokolásából az a következtetés adódik, hogy a kezdeményező 2014. december 8-án nem a vélelmezett jogsértésről, hanem arról szerzett tudomást, hogy a korábbi (ÁSZ) jogorvoslati eljárás érdemi vizsgálat nélkül megszűnt, ekként vált szükségessé a saját jogán" történő hivatalbóli kezdeményezés. Következésképpen a kezdeményező a keresettel támadott határozat tárgyát képező beszerzés kapcsán a Kbt. jogtalan mellőzésének gyanújáról nem az eljárást megszüntető 2014. december 8. napján közzétett végzésből, hanem az ÁSZ kezdeményezése folytán, az ennek nyomán 2014. november 10-én közzétett végzésből értesült. 3

Ehhez képest a kezdeményezés a Kbt. 140. (2) bekezdés a) pontjában előírt szubjektív jogorvoslati határidőn túl történt. Az I. rendű alperes eljárása és határozata, azzal hogy az érdemi vizsgálatot lefolytatta, a Kbt. 140. (1) bekezdés b) pontjába ütközik. Az I. rendű alperes a Kbt. 164. (1) bekezdése alapján polgári pert kezdeményezett, bírság kiszabását indítványozva. Kérte, hogy a bíróság elsődlegesen a Kbt. 164. (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 127. (1) bekezdés a) pontja alapján nyilvánítsa a II. rendű és a III. rendű alperesek 2013. évben kötött szerződéseit a Ptk. 6:89. -a alapján, annak keltére visszamenő hatállyal érvénytelenné. Másodlagos kereseti kérelme - ha a bíróság a Kbt. 127. (2) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi okot fennállónak találja - a II. és III. alperesek közti szerződés keltezési időpontjára történő visszamenőleges hatállyal történő érvényessé nyilvánítására irányult. Az I. rendű alperes a közigazgatási pert kezdeményező I. rendű felperes keresetére tett érdemi ellenkérelmében annak elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva. Az I. rendű felperes az I. r. alperes keresetének elutasítását kérte, perköltségigénnyel azt a jogalapja és az összegszerűsége tekintetében is vitatva A III. rendű alperes a polgári pert kezdeményező I. rendű alperes keresetére előterjesztett érdemi ellenkérelmében a II. felperes keresetének, mint alaptalannak az elutasítását kérte. Az I. r. felpereshez hasonlóan, mind a jogalapjában, mind a bírság kiszabására irányuló indítvány tekintetében azt vitatva. A bíróság per során a I. és II. r. felperesek kereseteit egyesítette a 28.K. 30.792/2015/2 szám alatt meghozott végzésében a Kbt. 164.. (6) bekezdése alapján. Az I. rendű felperes közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló keresete alapos; az I. rendű alperes szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti keresete alaptalan a következők miatt. A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. (1) bekezdése, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. 4

évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihat. A Pp. 206. (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. -ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az I. r. alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215. -a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kezdeményező az eljárás hivatalbóli kezdeményezésére számára nyitva álló, a Kbt. 140. (2) bekezdése szerinti 30 napos szubjektív határidőt megtartotta-e, lehetett-e helye ezért a kezdeményezés érdemi vizsgálatának. A bíróság ezt a vizsgálatot azon az elvi alapon tette, hogy a törvény célja a jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló 2007/66/EK irányelv rendelkezéseinek való maradéktalan megfelelés; a hatékony és gyors jogorvoslat, a jogbiztonság követelményeinek érvényesítése. A jogorvoslati eljárások - azok akár kérelemre, akár hivatalbóli kezdeményezésre indulnak - a törvény rendelkezését sértő eljárás kiküszöbölését, a jogellenes döntések megelőzését célozzák. Ennek a jogszabályi törekvésnek összeegyeztethetőnek kell lennie azzal a jogalkotói megfontolással is, hogy minél rövidebb ideig álljon fenn jogbizonytalanságot eredményező állapot. Éppen ezért egyértelműnek és kiszámíthatónak kell lennie annak, hogy a jogorvoslati kérelmet/kezdeményezést milyen (jogvesztő) határidőben, mely 5

időpontig lehet előterjeszteni, ez felel meg ugyanis a közbeszerzési jog zsinórmértékéül is szolgáló jogbiztonság követelményének. A jogalkotó éppen a jogbiztonság követelményének szem előtt tartásával, megfontoltan kötötte a kezdeményezést a Kbt. 140. (2) bekezdésének a) szerinti kogens jogszabályi határidőkhöz, nem kívánva ezen határidőket egymásra épülő kezdeményezésekkel felülírni", a jogvesztő határidőt ily módon kitolni". Amennyiben egy eredménytelen kezdeményezés, a sikertelenség tényénél fogva jogalapot teremthetne újabb jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, az éppen ilyen, a Kbt. jogorvoslati eljárásra vonatkozó szabályaiba ütköző állapotot eredményezne. A törvénynek számos, az I. Fejezetében megfogalmazott - az I. rendű alperes által is hivatkozott -jogpolitikai célja van, amelyeket a konkrét törvényi tényállást tartalmazó normák juttatnak érvényre; jogot (jogsértést) alapítani kizárólag e rendelkezésekre lehet, jogpolitikai célra nem. A Kbt. 137. (1) bekezdése értelmében a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása, kérelemre vagy hivatalból indul. Hivatalból indul az eljárás, ha a Kbt. 140. (1) bekezdése értelmében az ott meghatározott szervezetek vagy személyek - a Kbt. 140. (1) bekezdés a) pontja alapján a Közbeszerzési Hatóság elnöke - a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból indított eljárását kezdeményezik akkor, ha feladatkörük ellátása során az e törvénybe ütköző magatartás, vagy mulasztás jut tudomásukra. A Közbeszerzési Hatóság elnöke által ellátandó feladatokat a Kbt. 171. (1) bekezdése tételesen felsorolja, ezek egyike a Hatóság, az annak keretében működő Tanács képviselete. Ebből a képviseleti jogosultságból adódóan - a bíróság megítélése szerint - a Kbt. 140. (1) bekezdése szerinti feladatkörük ellátása során" kitétel alatt, minden olyan tudomásszerzést érteni lehet, amelyről a kezdeményező a Közbeszerzési Hatóság elnökeként (feladatellátása során) értesül. Maga a kezdeményező, és a határozatában foglaltakból kitűnően az I. rendű alperes hozta a tudomásszerzés szempontjából összefüggésbe az elnöki kezdeményezést a Tanács által közzétett tartalommal, amikor arra hivatkozott, hogy a honlapról szerzett információt. Ekként az értesülés módját a 6

honlapon való megjelenéshez társította. Így nincs különbség, a 2014. november 10-ei és a 2014. december 8-ai végzések között annyiban, hogy azok a honlapra felkerültek. Az a kezdeményezői állítás, hogy a 2014. december 8-ai közzétételről értesült, egyben annak az elismerését is jelenti, hogy 2014. november 10-ei jogorvoslati közzétételről is tudomást szerzett, ezt a tényt az I. rendű alperes sem cáfolta. Ennélfogva annak - az egyébként a szervezeti felépítést tekintve helytálló - az I. rendű alperesi érvelésének, hogy a Tanács és a Közbeszerzési Döntőbizottság önálló szervezeti egységek, a kezdeményező tudomásra jutása szempontjából, a perbeli esetben nem volt relevanciája. A Kbt. jogorvoslati rendszere szubjektív és objektív jogorvoslati határidő között differenciál. A szubjektív határidő jogi természete szerint olyan belső, az egyén (a szervezet) tulajdonságaitól, képzettségétől (a szervezet feladatkörétől) függő folyamat, amely nehezen megragadható. A Kbt. szubjektív határidőről is rendelkező 140. (2) bekezdésének a) pontja a Közbeszerzési Hatóság elnökének kezdeményezését a jogsértés tudomásra jutásától, közbeszerzési eljárás mellőzése esetén a szerződés megkötéséről, vagy - ha ez nem állapítható meg - teljesítésének bármelyik fél általi megkezdéséről történő tudomásszerzéstől számított 30 napon belül teszi lehetővé. A közbeszerzési eljárás mellőzését egyfajta látencia jellemzi, sajátossága éppen abban áll, hogy a vélt jogsértés mindaddig rejtve maradhat, ameddig a felek szerződés nem kötnek, vagy a teljesítést meg nem kezdik. Logikus ezért, hogy a Kbt. 140. (2) bekezdésének a) pontja - valóban nem taxatív módon meghatározott - két magatartásformát emeli ki, mint a külső szemlélő számára megjelenő olyan mozzanatot, amelytől tipikusan a szubjektív határidő számítható. Alapvetés, hogy a kezdeményezőnek nem szabad addig várnia, amíg a jogsértésről minden kétséget kizáró bizonyosságot szerez, hanem általában már a valószínűségnek egy viszonylag magas foka életbe lépteti a kezdeményezés jogát. Alapvetés az is, hogy a kezdeményezőnek kell jelölnie [a Kbt. 140. (3) bekezdése szerint felhívott 138. (1) bekezdés c) pontja] a jogsértésről való tudomásszerzés időpontját, ennek alapján döntheti el az I. rendű alperes, 7

hogy jogszerűen bocsátkozhat-e a kezdeményezés érdemi vizsgálatába. Amennyiben tévesen ítéli meg a kezdeményes határidőben történő előterjesztettségét, és a jogorvoslati kezdeményezés érdemi vizsgálatát elvégzi, az jogellenes döntést eredményez. A jogsértő esemény a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése volt. Ehhez képest kellett azt megítélni, hogy a kezdeményező mikor, mely dokumentum [Kbt. 172. (2) bekezdés i) pontja értelmében a 2014. november 10-án vagy a 2014. december 8. napján közzétett végzésekből] alapján jutott olyan információ birtokába, amelyből feltételezhette, hogy a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt sérültek a Kbt. szabályai. A tudomásra jutás ténykérdés, az első" tudomásra jutás időpontja megindítja a szubjektív határidő számítását. A 2014. november 10-ei végzésben szerepelt az érintett intézményként az I. rendű felperes; a beszerzés tárgyának megnevezése és még egy információ, a Kbt. mellőzése. A közzététel minden olyan adatot hordozott, amely alapján a kezdeményező észlelhette a vélt jogsértést. Hiszen nemcsak azt tudhatta meg, hogy milyen szerződéssel/beszerzéssel összefüggésben, kivel szemben merült fel a jogsértés gyanúja, hanem azt is, hogy a vélt jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése. Ezt támasztja alá az a jogorvoslati eljárásban tett kezdeményezői nyilatkozat, amely szerint 2014. november 10-i publikálásból tudomást szerzett az alapadatokról, úgymint az eljárás megnevezéséről, tárgyáról, az érintett felekről és a kezdeményezések megérkezéséről. Ekként a bíróság az I. rendű felperes jogi álláspontját osztotta; a jogsértő eseményről a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzéséről való tudomásszerzés időpontja 2014. november 10-e. A továbbiakban a bíróság az I. rendű alperesnek az elkésettség hiányára nézve kialakított jogi álláspontját vizsgálta: A Kbt. 140. (1) bekezdése több személy és szervezet számára biztosítja a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének lehetőségét. Mindegyik esetében a feladatkörök ellátása során feltételezi a Kbt.-be ütköző magatartás vagy mulasztás tudomásra jutásának lehetőségét. Ez okból a kezdeményező szervezetek, személyek e jogosultsága önálló, egymástól függetlenül - akár párhuzamosan is - gyakorolható, a Kbt. által meghatározott eljárásjogi határidő megtartásával. Éppen ezért a Kbt.-ből nem levezethető, és 8

logikailag is hibás az I. rendű alperesi határozatban kifejtett és az ellenkérelemben előadott azon jogi álláspontja, hogy szükségtelen lett volna, hogy a kezdeményező ugyanazon vélt jogsértés miatt hivatalbóli kezdeményezést nyújtson be, amelyet az ÁSZ már megtett. Az ellenkérelemben levezetésre került, hogy a kezdeményezőnek jogvédelmi okoknál fogva élnie kell a saját jogán fennálló kezdeményezés lehetőségével akkor, ha a jogvédelem valamilyen oknál fogva más úton nem valósul meg. A bíróság megítélése szerint a kezdeményezőnek e jogkörét nem azon indoknál fogva kell gyakorolnia, hogy más jogvédelmi eszközök nem vezettek eredményre, hanem azért, mert ez a törvényben rá testált feladata, amellyel - ismételten kiemelve - a jogszabály adta keretek között, a törvényi határidőt megtartva élhet. Az I. rendű alperes szerint a kezdeményezés akkor vált szükségessé, amikor az ÁSZ kezdeményezésére indult eljárás érdemi vizsgálat nélkül lezárult. Maga állítja, hogy a kezdeményező a megszüntető végzésből nem a jogsértő eseményről szerzett tudomást, hanem arról a tényről, hogy az ÁSZ jogorvoslati kezdeményezése érdemi vizsgálat nélkül zárult le. A kezdeményezést az tette - az I. rendű alperesi terminológia szerint - szükségessé, hogy az ÁSZ kezdeményezése sikertelen jogvédelmet eredményezett. Ezzel az I. rendű alperes nem állít mást mint azt, hogy a kezdeményező 2014. december 8-án az ÁSZ jogorvoslati kezdeményezésének érdemi vizsgálat nélküli lezárultának tényéről szerzett tudomást, és nem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzéséről. Ennek lényegi, a jogkérdést eldöntő jelentősége van, hiszen az ÁSZ sikertelen kezdeményezése ugyan ténykérdés, de nem azonos a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének tényével, márpedig csak az erről történő tudomásszerzés esetén lehetett volna a szubjektív jogorvoslati határidő számítását 2014. december 8-i időponthoz kötni. Következésképpen súlytalanok azok az érvek, amellyel az I. rendű alperes a határozatában a kezdeményezés határidőben történt előterjesztését, a 2014. december 8-ai tudomásszerzéssel indokolta. Mindezek alapján az I. rendű alperes eljárása és határozata a Kbt. 140. (2) bekezdés a) pontjába ütközik, mert a hivatalbóli kezdeményező határidőn túl előterjesztett kérelme alapján érdemi vizsgálatot folytatott le. Nem észlelve, hogy a Kbt. 134. (1) bekezdése folytán alkalmazandó a Ket. 30. d) 9

pontja alapján azt, hogy elkésettség miatt a kezdeményezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, és a Ket. 31. (1) bekezdés a) pontja alapján a jogorvoslati eljárás megszüntetésének lett volna helye. A bíróság e jogsértést a Kbt. 160. (3) bekezdésében biztosított megváltoztató jogkörével élve orvosolta; az II. rendű felperes egyben I. rendű alperes határozatát megváltoztatta, és a kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Marasztaló közigazgatási határozat hiányában a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset megalapozatlan, a bíróság ezért a Kbt. 163. (1) bekezdésre figyelemmel II. rendű felperes egyben I. rendű alperes keresetét elutasította. A bíróság a Pp. 78. -a alapján a pervesztes felet kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. (3) bekezdés alapján határozott meg, figyelemmel arra I. r. felperes által kifejtett munka színvonalára, időigényességére, és arra, hogy a per az első tárgyaláson befejeződött. Továbbá azon tényekre is tekintettel, hogy a III. alperest e perben az ügyvezetője képviselte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján le nem rótt kereseti illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. -a értelmében az állam viseli, figyelemmel arra is, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. (1) bekezdés b.) pontja alapján a II. felperes/i. r. alperest teljes személyes költségmentesség illeti meg. A Kbt. 164.. (1) bekezdése alapján az I. rendű alperes által indított polgári per teljes költségmentes. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 163. (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2015. év szeptember hó 18. napján dr. Hankó Ferenc s.k. bíró 10