Változó munkajog Dr. Jakab Nóra Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 2013/2014 II. félév Oktatási segédanyag A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c. kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Irodalom A változó munkajogi szabályok széles szakirodalmi bázissal rendelkeznek: Simon Deakin Gillian S. Morris: Labour Law. Sixth Edition. Hart Publishing. Oxford and Portland, Oregon, 2012. pp. 30-37. 131-190., Mark Freedland Nicola Kountouris: The legal construction of personal work relations. Oxford University Press, Oxford, 2011. pp. 88. 89.94. 104. 221-ig 269-390., ILO (1997) Contract Labour Fifth item on the agenda Report V (1) to the International Labour Conference 86th Session 1998, Geneva. Simon Deakin Frank Wilkinson: The Law of the Labour Market. Industrialisation. Employment and Legal Evolution. Oxford University Press, Oxford, 2005. pp. 4-18.. 105-109. 275-353. Employment policy: Roger Blainpain: European Labour Law. Kluwer Law International Bv, The Netherlands, 2010. pp. 203-274. Bruno Veneziani: The Employment Relationship. In: Bob Hepple Bruno Veneziani (eds.): The Transformation of Labour Law in Europe. A Comparative Study of 15 Countries 1945-2004. Hart Publishing. Oxford and Portland, Oregon. 2009. pp. 99-128. Simon Deakin: The Contribution of Labour Law to Economic and Human Development. In: Guy Davidov Brian Langille (eds.): The Idea of Labour law. Oxford University Press, Oxford, 2011. pp. 156-178. Mark Freedand Nicola Kountouris: The Legal Characterization of Personal Work Relations and the Idea of Labour Law. In: Guy Davidov Brian Langille (eds.): The Idea of Labour law. Oxford University Press, Oxford, 2011. pp. 190-208. Az oktatási segédanyag alapja: Gyulavári Tamás: Munkaviszony, önfoglalkoztatás és a közöttük lévő szürke zóna című cikke, amely az Esély, 2009/6. 76-107. o.
Menekülés Az utóbbi években megkérdőjeleződött a munkajog tradicionális fogalmi rendszere. Különbséget teszünk az alárendeltségben munkát végzők és önfoglalkoztatók között. Az alárendeltségben munkát végzők védelme azonban pusztán a munkaviszonyban állók védelmére koncentrálódott, ez pedig nem egyezik meg a foglalkoztatás védelmével. Erre már rávilágított a rugalmasság és biztonság dilemmájában az egyéb foglalkoztatási formák problematikája is. Elindult egy menekülés a munkajog szigorúságából az egyéb foglalkoztatási jogviszonyok felé. Ebben az elmozdulásban koncentrálhatunk a rugalmasság és a biztonság kérdéseire is. Mindez az Unióban a gazdaságilag függő munkával kapcsolatos strukturális kérdések körüli szakpolitikai vitát generált. KISS, GYÖRGY (2006): Alapjogok kollíziója a munkajogban, Akadémiai Doktori Értekezés, Pécs, 249., 253., 258.; KISS, GYÖRGY (2005): Munkajog. Osiris, Budapest, 104. BANKÓ, ZOLTÁN (2010): Az atipikus munkajogviszonyok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 182.
A biztonság és rugalmasság kérdésével kapcsolatban a Delors féle Bizottság 1993-ban kiadta a Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás című Fehér Könyvet. Az Európai Bizottság 1997-ben megjelentetett Zöld Könyve arra kereste a választ, hogy a munkavégzés megszervezésének új formáival miként lehet egyidejűleg bővíteni a foglalkoztatatást és javítani az európai vállalkozások versenyképességét. A munkaszervezés új formáit a munkaidő rugalmas megszervezésével lehet illusztrálni, ezáltal hangsúlyozva a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások szerepét.
Mark Freedland az uniós szakpolitikában három, egymással a dominanciáért vetélkedő koncepciót különböztet meg: a) a szociális párbeszéden és a szociális partnerek kiemelt szerepén alapuló szociálpolitikai irányt, b) a versenyképességet erősítő, a foglalkoztatási szint növelését célzó foglalkoztatáspolitikát, illetve c) az emberi és különösen az egyenlőségi jogok koncepcióját, amely ellensúlyt képezhet a gazdasági szempontokat preferáló foglalkoztatás-politikával szemben.
Supiot-jelentés A Supiot-jelentés alapvető kérdése az volt, hogy miként lehet a munkaviszony szabályozását hozzáigazítani a változásokhoz. Az elemzés kiindulópontja az a feltételezés volt, hogy válságban van a munkajog alapját képező társadalmi, gazdasági szabályozási modell.
Ennek a válságban lévő, fordista modellnek a lényege, hogy a munkajogi szabályozás az alárendeltség sztenderdizált modelljén, vagyis a klasszikus munkaviszonyon (munkaszerződésen) alapul. A munkaszerződés lényegében egy olyan irányítási mechanizmus, amely úgy kapcsolja össze a munkaszervezetet a munkaerő kínálattal, hogy ezáltal kezelni lehessen a hosszú távú gazdasági kockázatot
Deakin szerint a munkajog ideológiája: - piackorlátozó funkció: a függésben lévő alanyokat védő. -piackorrekciós funkció: a munkajog csak a piac súlyos torzulásait korrigálhatja. Átmenet a szociális és gazdasági jogi felfogás között. -piackreáló funkció: a munkajog célja a gazdasági fejlődés elősegítése, a versenyképesség növelése. Kiss György: a munkajog nem vállalhatja át a szociális jogba tartozó közjogi feladatokat.
A munkajog és a munkaszerződés fenti gazdasági és társadalmi alapja azonban változásnak indult. A fordista modell tömegtermelésre, hierarchikus szervezetre és alacsony fokú specializációra épül. Ezt idővel a technikai fejlődés, a széttagozódás, a szakképzettség szintjének emelkedése, a nők megjelenése és az európai integráció erodálja. A biztonságról a versenyképességre helyeződik a hangsúly. A jelentés alapvető megállapítása, hogy a munkaviszony jelenlegi formájában már nem képes betölteni korábbi egyeduralkodó szerepét, mert nagyon sok cég, vállalkozás a munkaviszony szabályainál rugalmasabb foglalkoztatási formát igényel. A tradicionális, védelemre épülő modellt az gyengíti, hogy a szabályozásból és az adózásból eredő közvetett költségek igen egyszerűen csökkenthetők a munkaviszony kikerülésével. Azoknak a száma, akik harmadik státusú személyek, folyamatosan nő. Ők a gazdaságilag függő munkavállalók és az önfoglalkoztatók között helyezkednek el. Mindez a munkajogi védelem csökkentésével járt.
Munkajogi szempontból a változások a következő három szinten azonosíthatók: az önfoglalkoztatás térhódítása a munkaviszonyban történő foglalkoztatás rovására, az alárendeltség elvének subordination) átalakulása, (principle of illetve kiszerződés (outsourcing) és alvállalkozói lánc (sub-contracting) olyan vállalkozások részvételével, amelyek gazdaságilag függenek a megbízótól.
Egyértelmű tehát, hogy a munkát végzők nem kezelhetők egységes masszaként. Szükséges a munkavállaló és vállalkozó között egy közbülső fogalom megalkotása és ahhoz megfelelő munka-és szociális jogi védelmet kapcsolni. Mindez arra is utal, hogy nemcsak a munkajog, hanem a társadalombiztosítás is éppúgy fogalmi problémákkal kell, szembenézzen.
A munkaviszony fogalmának továbbra is az alárendeltség az egyik markáns eleme. Ez azonban kitágult a munkáltató szervezetébe történő integrálással. Éppen ezért felmerült, hogy az alárendeltséggel szemben a gazdasági függőségnek kellene inkább megjelennie. Rolf Wank a munkaerő-piaci státus szempontjából különbséget tesz: a) személyi és gazdasági függőséggel jellemezhető munkavállaló (employee), b) személyi függetlenséggel, de gazdasági függőséggel leírható munkavállalóhoz hasonló (employee-like) személyek, valamint c) a személyi és gazdasági függetlenséggel rendelkező önfoglalkoztató (other self-employed) személyek között.
A Supiot-jelentés végkövetkeztetése szerint a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyoknak egyre több és színesebb típusa jelenik meg, amelyek alapvetően a következő három csoportba sorolhatók: a) alárendeltségen alapuló, tradicionális munkaviszonyok, b) munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, (szürke zóna, önfoglalkoztatás nem egyértelmű formái, quasi önfoglalkoztatás) c) önfoglalkoztató vállalkozók.
A foglalkoztatási státus (tágabb értelemben vett foglalkoztatási kérdés) és az azt megalapozó szerződés típusának definiálása azért lényeges, mert a munkavégzésre irányuló szerződés ruházza fel a munkát végző személyt számos alapvető joggal (pl. továbbképzéshez való jog), másként ebből ered számára a munkaerőpiaci, másként szakmai státus (état professionnel).
A fenti paradigmaváltásnak az a célja, hogy betemesse a szakadékot a munkavállalók (employees) és az annak nem minősülő dolgozók (workers) munkajogi védelme tekintetében. Be kell látni, hogy a teljes munkaidős, határozatlan idejű munkaviszonyban dolgozó kenyérkereső családapa egyre kevésbé az a reprezentatív munkavállaló, akit a munkajognak meg kell védenie, hiszen a kenyérkereső apa szerepe gyakorlatilag megszűnt a családon belüli munkamegosztás drámai mértékű változásával. A Supiot-jelentés volt az első magas színvonalú európai dokumentum, amely kísérletet tett a megváltozott munkajogi fogalmi rendszer elemzésére, a változás okainak és a lehetséges kitörési pontok feltárására
A munkavállalói a Supiot-jelentés terminológiájában szociális jogok kiterjesztésének elvi alapját az jelenti, hogy a felettes szervezettől, illetve személytől való gazdasági függőség feljogosítja őket a függő munkavégzésre irányuló jogviszonyokhoz kapcsolt szociális jogok élvezetére.
Wim-kok jelentés A Wim-kok jelentés, hasonlóan a Supiotjelentéshez, átértelmezi a biztonságot, továbbá konkretizálja azt: az új értelmezésű biztonsághoz a következőket kell biztosítani a munkát végzők számára: tisztességes bérezést, az életen át tartó tanulás lehetőségét, megfelelő munkakörülményeket, védelmet a diszkriminációval és a jogviszony jogellenes megszüntetésével szemben, támogatást az állás elvesztésekor, illetve a szerzett szociális jogok hordozhatóságát a munkahely (állás, jogviszony) váltásakor.
Zöld Könyv 2006-ban a Zöld Könyv foglalkozik a flexicurity koncepciójával. Wilthagen és Tros a holland modellen alapul meghatározása szerint a flexicurity egyrészt erősíti az állás, a foglakoztatás, a jövedelem biztonságát a hátrányos helyzetűek munkerő-piacesélyeinek javítása érdekében.
A dán flexicurity modell az úgynevezett arany háromszög a következő három elem érzékeny egyensúlyán nyugszik: a) a munkaviszony védelmének laza szabályozásán, különösen a munkaviszony megszüntetése körében, b) nagyvonalú, azaz magas színvonalon garantált munkanélküli ellátási rendszeren, valamint c) nagy intenzitású, aktív munkaerőpiaci politikán.
A Zöld Könyv talán leglényegesebb javaslata egy olyan minimális munkajogi katalógus (floor of rights) megalkotása, amely a munkajogi státustól (munkaviszony, megbízási jogviszony stb.) függetlenül, alanyi jogon illetné meg a munkát végzőket. Ez a katalógus a biztonságot teremthetné meg.
A munkaviszony bástyáin belül is megjelennek a tipikus teljes munkaidős, határozatlan időre létesített munkaviszonyhoz képest lényegesen lazább, atipikus munkaviszonyok (részmunkaidő, határozott idő, távmunka, munkaerő-kölcsönzés). Pontos fogalmak hiányában a klasszikus munkaviszonnyal szemben úgy általában hozzák fel a rugalmas jogviszonyok fogalmát.
A munkaviszonyon kívüli jogviszonyokban függő munkát végzők munkajogi helyzetével alapvetően két gond van. Az egyik a jogi státushoz kapcsolt (individuális) munkajogi jogosítványok hiánya, vagy jobb esetben rendkívül korlátozott köre. A másik, legalább ilyen problematikus, de talán kisebb szakmai nyilvánosságot kapott kérdés az, hogy ezek a munkát végző személyek szinte teljesen ki vannak rekesztve a kollektív munkajog gyümölcseinek élvezetéből.
A munkajog jövője A rugalmasság és biztonság kérdése ugyanakkor együtt jár sérülékeny csoportok problémáinak kezelésével. Ez alapvetően két kihívást jelent a munkajog számára szükség esetén foglalkoztatást védő szabályok megalkotását, s ezek érvényesülésének kikényszerítését.
A szociális kirekesztődés sok olyan csoportra vonatkozik, amelyek képtelenek részt venni a munkaerő-piac előnyeiből, éppen ezért cél a foglalkoztatási ráta növelése makrogazdasági politika révén. Új szabályozási technikákra is szükség van szemben a korábbi hierarchián és utasításon alapuló rendszerrel. Ilyennek minősül például a munkavállalók és önfoglalkoztatók adókedvezménye, a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek működtetése, a munkavállaló részvényesé tétele, átmeneti támogatások gazdálkodó szervezetek részére amennyiben tartós álláskeresőt foglalkoztatnak
Új tájékoztatási és konzultációs mechanizmusokra van szükség, amely a munkáltató és a munkavállalók közössége között a partneri kapcsolatot részesíti előnyben. Mindezeken túl a XX. század második felétől erősödő emberi jogi harcok és a globalizáció igen nagy hatással vannak a munkajogra. Az emberi jogi eredmények bástyaként emelkednek ki a munkajogi szabályozás egészéből, gondolunk itt az egyenlőség, a munkához és a foglakoztatás szabad megválasztásához való jogra. Hugh Collins K. D. Ewing Aileen McColgan: Labour Law. Camridge University Press, Cambridge, 2012, pp.. 38-44 Ralf Rogowski Robert Salais Noel Whiteside: Transforming European Employment Policy- Labour Market Transitions and the Promotion of Capability. Edward Elgar Publishing, Cheltenham, 2011 pp. 229-242 Nicola Countouris: The Chnaging Law of the Employment Relationship. Comparative Analyses in the European Context. Ashgate Publishing, Hampshire, pp. 57-86