Nagyüzemi baromfitartás gyakorlati problémái Fakultatív tárgy jegyzet Dr. Dobos András 2010.
Az állatorvos helyzete ma A baromfi egészségügyben dolgozók, a baromfitenyésztésből élő személyek Önökre bízzák a vagyonukat, a családjuk anyagi biztonságát. Ez akkor is igaz, ha egy kisvállalkozóról van szó, akkor is igaz, ha egy hatalmas rendszerben dolgozó állatorvosként végzik a munkájukat. Ezért tartom fontosnak, hogy erről a témáról beszéljünk, és kicsit más szemszögből is elmélyedjünk a témában. Az állatorvost, ezt a nagyszerű hívatást végző személyt Supermanként, Batmanként, Zorróként várják az emberek. Higgyék el, lehet jó tapasztalat, lehet rossz tapasztalat, mert a világ ilyen. Érezhetik úgy százszor, hogy Önöket bántani fogják igazságtalanok Önökkel szemben ez az emberi különbözőségből adódik. Mindenkinek nem lehet megfelelni, de a legrosszabb szándékú ember is úgy megy oda először Önökhöz, hogy segítséget akar kérni, tanácsot akar kérni. Senki máshoz nem mennek. Önök barátokká válnak, családtaggá válnak, illetve ha haszonállatokkal foglalkoznak, akkor a jövő zálogaként működnek egy családban, egy rendszerben. Az elkövetkező 15 órában, illetve hát amennyit megtartunk ebből, majd - mert ha unják, akkor ki kell dobogni, és ki kell tapsolni engem innen ezekről, az életben, a gyakorlati munka során megszerzett tapasztalatokról, tapasztalásokról fogok mesélni. Egy állatorvos, ha kikerül egy környezetbe, ha figyel, ha szemlél, itt az egyetemen megszerzett szellemi tudást rá tudja ültetni a gyakorlatra. Nagyon fontos azoknak az embereknek a tudása, tapasztalata, akik közé kikerülünk. Én, amikor azt mondom, hogy 22 éve dolgozom, a tapasztalat, amit Önöknek elmondok, az nem 22 év tapasztalata, hanem azoknak az állatorvosoknak, állattenyésztőknek, gazdáknak a tapasztalatai is benne vannak, akik körülvettek az elmúlt 22 év során. Egy baromfis példával élve: kikerül Önök közül bárki egy baromfitelepre - brojler telepítés. Vegyünk egy kicsit nehezebbet, vegyük a pulykatelepítést. Azzal keresik meg Önöket, hogy legyen szíves, jön ötezer kispulyka, akkor mondja már meg, hogy mit kell itt csinálnunk. Felteszem a kérdést, hogy valaki bele merne-e vágni, hogy felvállalja ennek az ötezer pulykatelepítésnek a levezénylését? És az ötezer pulyka értéke, amikor vágóhídra kerül, 5000 x 4000 = 20 millió Forint lesz. Takarmányban, élőállatban, stb. 20 millió Forint előneveléstől a végtermékig. Hatalmas a felelősség, de fel kell valakinek vállalnia ezt a felelőséget,el kell azt a telepet látni, rendben kell lennie ott az állatoknak. Amit én át tudok adni, az olyan állatorvosok tapasztalata, akik már előttem is 30-40 évig dolgoztak. Azok tapasztalatait, 1981-től kezdve, ahogy én bekerültem az Állatorvosi Egyetemre, rögtön három-négy állatorvos patronálása alá kerültem. Akkor még a sertéstelep, szarvasmarhatelep, takarmánykeverő üzem, baromfitelepek látogatása volt a fontos. Akkor még az állatorvos munkájának 90 %-át a járványvédelem, a járványos megbetegedések elleni védekezés töltötte ki. Most az állatorvosok 70 %-ának munkájának 90 %-át a kisállat praxis tölti be. De ez nem baj. Önök az élet során nagyon sokat fognak változtatni. 88-tól kezdve, illetve a 80-as évek végétől kedve egy állatorvosnak, aki akkor nagyüzemben, körzetekben dolgozott, és hozzá volt szokva a mindennapi nyugalomhoz, át
kellett esni azon a gazdasági folyamaton, amely az állatorvoslásban a mai napra már tulajdonképpen lezárult. A haszonállat létszám nem fog növekedni, a nagyüzemi telepek száma nem fog növekedni, de az állatorvosi rendelők száma viszont növekedni fog. Növekedni fog hála Istennek és az állatgyógyászatban lévő specialisták száma, akik egy-egy betegség specialistái lesznek. Akiket meg lehet keresni az országban, tudjuk, hogy ezzel a betegséggel hozzá kell irányítani, ezzel a betegséggel ő foglalkozik. A kisállat így tovább él, a kisállat vissza fog kerülni a kezelő állatorvoshoz, gazdájának még további örömöt fog szerezni, nem okozni mint sokan szokták mondani szerezni! Mi köze van ennek a baromfi egészségügyhöz? Nagyon sok! Majd meglátják, hogy nagyon-nagyon sok. Hiszen meg fogjuk beszélni, hogy hogyan alakultak ki integrációk, hogyan mi módon alakultak ki rendszerek, hogyan mi módon alakultak ki takarmánykeverők, stb-stb. Azok a tevékenységi körök, amelyek teljesen mindegy, hogy milyen állatról szólnak, amelyek egy állattenyésztési forma hatékonyságát, hasznosságát, rentabilitását előidézik, az minden állatfajra nézve egyetemleges. A gazdasági baromfitartásban dolgozó állatorvosnak ugyanis ugyan olyan szervezettel kell rendelkezni, mint egy kisállat praxisban dolgozó állatorvosnak, és ugyan olyan felkészült tudással kell rendelkeznie. De azt is jegyezzék meg, az állatorvos, ha nincsen baj, a legfeleslegesebb ember! Pénzt visz el, gyógyszert vásárol, fertőtlenít, rendeleteket tartat be, előírásokat hoz, továbbképzéseket tart az embereknek, HACCP oktatást, stb. Ezzel a kettősséggel kell Önöknek megbirkózni. Iszonyatos szükség van Önökre, ha baj van, de el kell hitetni, megint mindenkire igaz, prevenció, vakcinázás, kisállatoknál, hogy az Önök munkájára igazándiból úgy van szükség, hogy az megelőzés legyen. Sokkal jobb valamit megelőzni, mint betegséget kezelni. Önök legyenek nagyon rossz állatorvosok, olyanok, akik nem szeretik a betegségeket, a betegséget megelőzni szeressenek! El kell hitetni az állattartókkal megint mindegy hogy kicsoda hogy a legfontosabb dolog a betegség megelőzése. Sokkal nagyobb költsége kerül a betegség leküzdése, mint az egészség fenntartása. Szóval hihetetlen nagy szükség van az állatorvosra. Bevezetés a hazai nagyüzemi baromfitartás kialakulásának történeti, gazdasági hátterébe - Kialakulásának okai, termelési rendszerek a baromfitenyésztésben A nagyüzemi baromfitartás legelső gyakorlati problémája az, hogy baromfi kerül a telepre. Ennél nagyobb problémát el sem lehet képzelni. Addig ugyanis, amíg a telepen nincsen jószág, azon a telepen egy deka probléma sincs. Villany lekapcsolva, fűtés lekapcsolva, egyetlen egy éjjelőr, a vizet leengedte télen, hogy ne fagyjon el. Bár akkor is lehet probléma, ha nincs baromfi, mert ha a vizet fennhagyja a rendszerben és van -15 o C, szét fog fagyni a rendszer. Akkor fogalmazzunk úgy, hogy önmagában a nagyüzemmel van állandóan probléma. Azután, ha még baromfi is kerül rá, akkor meg sokkal-sokkal több probléma van, mint amit el is tudunk egyáltalán képzelni. A baromfi ahogy bekerül a telepre, már megjelenik a probléma. Már azzal kezdhetjük, hogy amíg odaér a keltetőből valószínűleg úti-hulla képződik, és ha úti-hulla képződik, azt
már az állatorvosnak fel kell boncolni. A nagyüzemi telepet létrehozásával tulajdonképpen kimerítik az állatorvos bosszantásának mindenféle lehetőségeit. De a nagyüzemekre mégis szükség van, mert azoknak ki kell szolgálniuk olyan célokat, amiket az egy-két csirkét tartó, néhány tyúkkal rendelkező gazdák széles rétege nem tudott volna véghezvinni. A nagyüzemi baromfitartás legfontosabb két célja: nagy mennyiségű, egyenleges minőségű olcsó hústermelés, tojástermelés, és az ezt előállítók, az ebben résztvevők részére a HASZON megtermelése. Vegyünk egy példát az életből: Ebédre sült csirkét akarunk enni. Ezt a csirkét most mi megvesszük nagyjából 1.400.- Ft-ért a boltban bruttó áron. Ebből az 1.400.- Ft-os csirkéből kik élnek meg? Hol vettük meg? Boltban kereskedelem. A boltba ki szállította fuvarozó. Fuvarozó honnan vitte daraboló üzem raktárából. Daraboló üzem raktárába honnan került vágóhídról. A vágóhídra honnan került telepről. Telepről vágóhíd fuvarozó. Keltető telep között fuvarozó. Keltetőbe a tojás honnan került? Szülőpártartó telepről. Szülőpártartó telep dolgozói, gondozói. Szülőpártartó telepre telepszik: állatorvos, takarmánykeverő, ugyan úgy a nevelőtelepre keverő, gépesítés, technológia. Ennek a csirkének, amit ott megettünk, ennek a rendszernek kell hasznos termelnie. Mi a szerepe ebben a láncban az állatorvosnak? Élelmiszerbiztonsági szempontból kifogástalan minőségű jószág kerüljön az asztalra, és a rendszerben résztvevő minden személy számára haszon is keletkezzen. Mikor tudja ez a csirke ezt a hasznot, biztonságot produkálni? Ha ez a jószág már a szülőpártól kezdve egészséges, a tojás egészséges, a keltetőben jó százalékkal kel, a nevelés során jó fajlagos súlygyarapodást, fajlagos takarmányértékesítést ér el, nem pusztul el csak a vágóhídon, és a húskihozatala tökéletes. Mi ebben a két legfontosabb tényező? Egyik az állatorvos és a másik is az állatorvos. Ha a szülőpártartó telepen szétnéz, megnézi a székletet, levegőt, vizet, takarmányfogyasztást, felbontja azt az egy-egy esetleges hullát - hiszen ha jól dolgozunk nincs hulla-, keltetőben megvizsgálja a befulladt tojást, kelés után megnézi a kelésgyenge egyedeket, bakteriológiai vizsgálatot végez, a telepen nézi a prevenció ellenére öngyilkos módon elhullott jószágok hulláját. Tökéletesen be tud avatkozni takarmányozásba, állattartásba, állattenyésztésbe, mindenbe, állatvédelembe és így tudja a gazdasági hasznot biztosítani mindenkinek. Az 1960-as évek elejétől jött létre a Bábolna Agrár ZRT telepein nyugati minta alapján kidolgozott iparszerű baromfitartás. Az első perctől kezdve komoly állategészségügyi hálózat állt mögötte, állategészségügyiigazgatóság. Bábolnán nem hoztak olyan döntést, amelybe állatorvosok hada tanácsadóként, patológusként, szerológusként, takarmányozásban, prevenciós állatorvosként nem vett volna részt. Nagyon sokszor Bábolna Agrár ZRT-nek az igazgatója is állatorvos volt. Bábolnán az állategészségügy erőteljes megerősítésével létre jött egy nagyon komoly rendszer. A világhír felé való nyitást, európai szinten való vezető szerep megszerzését egyébként az hozta, hogy volt egy Burgert Róbert. Az ő irányításával hoztak be Németországból tojástermelő ún. Hlokmann féle tyúkokat és tenyésztojást. Burgert Róbert hasonló szemlélettel építette fel a 90-es évek elejére tényleg világszínvonalon termelő, majd aztán egyéb gazdasági hatásra eltűnőbe kerülő Bábolna integrációs rendszerét. Tehát az 1960-as évekre tehetjük a kialakulását a nagy baromfi integrációknak. Az országban a sikeres bábolnai példát követve több helyen is elkezdődött az integrációknak a felépítése. Ugyanis rájöttek, hogy a szocialista tömbben kialakult helyzetünk, vagyis az, hogy
mi legyünk Közép-Európa élelmiszer előállító központja, ahhoz hőmérsékletünk, időjárásunk alkalmas. Ezt felismerve a pártvezetés is támogatta, hogy állítsunk elő az európai régió keleti tömbje számára nagy mennyiségben jó minőségű állati termékeket, és ehhez megfelelő technológiát, épületeket szerezzük be. A ma is üzemelő technológiák és vágóhídjaink egy része is ebben az időben épült fel, most ezekbe próbáljuk beleerőltetni az EU által előírtakat. Ez az, ami nem nagyon megy, és okoz a nagyüzemi baromfitartásban annyi problémát! Az 1960-as években 100 m x 10 m-es, 80 m x 15 m-es istállókat építettek a brojler tenyésztésre, pulykatenyésztésre. Amikor már nyitottabbá vált az ország, akkor már nem csak Nyugat-Németország, hanem a francia technológia is elérhetővé vált, bejött a Grönhild technológia a pulykáknál. Ez kiszolgálta a BIG-6os pulykákat, bejöttek az izraeli technológiák, amelyek kiszolgálták a még modernebb nagytestű pulykákat, de a magyar technológiai hozzáértés mindig kellett. Az import tenyészállatok olyan klimatikus viszonyok közül érkeztek, ami merőben eltért a hazai viszonyoktól. Pl. Izraelben lényegesen alacsonyabb a páratartalom, egyszerűbb volt megoldani az istállók szellőztetését, vagy nincsenek -20 o C, és + 40 o C közötti hőmérsékletingadozások. Ezekre a problémákra megoldást kellett találni, a tenyészállatok nem pusztulhattak el, ezt a problémát az állatorvos közreműködésével kellett megoldani. Az új istállók, az új technológiák beszerelése során mindig felléptek olyan tényezők, amik csökkentették a fajlagot, elhullást és ekkor jött az állatorvos. Tehát teljesen mindegy, hogy milyen rendszert hoztak létre, az állatorvos szerepe, ha prevencióba, ha megelőzésbe, ha előkészítésben nem volt ott, akkor sokkal fontosabb lett, hiszen egy olyan felmerült problémát kellett megoldani, ami addig nem szerepelt az ismeretanyagok között. 1973-ra kitenyésztett egy Tetra-B hús-hibridet, valamit egy Bábolnai Tetra tojóhibridet. És a világ három leghíresebb tyúkhibridjei között tartották számon még a 80-as években is. Nagyon jó fajlaggal, nagyon jó hozammal rendelkeztek. Az 1970-es évek elején tojásfogyasztásunk harmincadik volt valahol a világon, erős középmezőny. 1985-re olyan mennyiségű és minőségű tojást fogyasztottunk, hogy hazánk az 5. volt tojásfogyasztásban. Nem tojástermelésben, tojásfogyasztásban! Ehhez azért kellett a jó minőségű, hazai termelésű tojás. Illetve a húsfogyasztásunk is rendkívüli módon megnőtt. De hát mi kellett még? Beszéltünk a telepekről. Becsaptuk a párttitkárt, behoztuk a tyúkot, megépítettük a telepet. Mi kellett ehhez? Meg kellett etetni ezt a jószágot. Mi kell ahhoz, hogy megetessük? Nagyon jó takarmányozás. Mi kell a jó takarmányozáshoz? Nagyon jó keverők. Az úgynevezett a földtől az asztalig mozgalom, amiről most annyit beszélünk, hogy az Élelmiszerlánc Felügyeleti Törvény a földtől az asztalig vizsgálja az élelmiszer útját. Tulajdonképpen a földtől az asztalig nyomon követés bizony már akkor megvalósult. Egy rendszeren belül a tsz-ek, az állami gazdaságok előállították, betárazták, megkeverték a takarmányt, az élőállatot megnevelték, ha volt levágták, ha nem levágatták és bekerült a kereskedelmi rendszerbe. Ez, amit most megpróbálunk újra létrehozni, ez működött. Ennek a megvalósításához szükség van egy nagyon jó takarmánykeverőre. Az állatorvosnak a legjobb barátja, hogy ha baromfi integrációban dolgozik a takarmányozási üzletágban dolgozó szakmérnökök hada. Hosszú évek során a magyar takarmányozás világszínvonalúvá vált. A takarmányozást erős laborháttérre kell építeni, a takarmány analízisét követően különböző szoftverek segítségével optimalizálják a takarmány összetételét. A kész receptúrát azonban folyamatosan ellenőrizni és szükség esetén módosítani kell, és itt jön megint az állatorvos, tőle fogják megkérdezni, hogy van-e valami baj a
takarmánnyal? Az állatorvosnak kell felismernie, hogy például egy elhúzódó fertőzés mögött, az állomány gyengébb regenerációs képessége mögött, a csökkent súlygyarapodás mögött nem csak egy fertőzés, hanem takarmánytoxikózis is állhat. Illetve olyan kórokozók jelenhetnek meg, amelyre egyébként a tankönyvben le van írva, hogy klinikai megbetegedést nem okozhatnak, megjelennek, mert ez a madár a járványtan könyvet nem olvassa el. Példa: Itt most elmesélek egy negatív tapasztalatot, hogy mi az, amit nem szabad megtanulni és mi az, amit meg kell tanulni. 50 millió Forintos perről van szó. Az állatorvos kolléga, akit nagyon tisztelünk, idős kolléga, benne úgy élet egy kép, hogy gumboro csak az lehet, amikor vérzés van a bursába, izmokban, bágyadt az állat, 24-25 napos korában kezdődik a zöldes színű hasmenést, leteszi a csirke a fejét a lába közé, borzolja a tollát, 8-10 nap alatt akár naponta 1-2 %-os elhullás is lehet. 5-6. nap után elkezd az állomány ismét enni, de addigra megszóródott, rendkívül sokat veszített a súlyából. Boncolási tünetek: gennyes hashártyagyulladás, savós szívüreg, szívburokgyulladás, illetve a secunder mycoplasmás megbetegedés miatt. Csak így tudta elképzelni. Azt a kórképet, ami már vakcinázott állományban jelentkezik nem ismerte fel, mert 100 %-os vakcinázási eredmény nincs hiába hitt benne. Miért nincs 100 %-os vakcinázási eredmény? Mert ezer csirke egy turnusban soha nincs homogén immun állapotban, soha nem fog egyformán inni belőle, mindig van lemaradott, mindig van szórt, mindig van benne egy kicsit kelésgyenge, ezek az állatok ugyan nem fognak a vakcinából inni, illetve nem lesz megfelelő immunválasz. Jelen esetben ez történt szubklinikai gumboro volt. A vírus jelen volt, immunszupressziót idézett elő, egy kis bursakárosodás látszódott, egy kis duzzanat, enyhe timuszatrófia, semmi egyértelmű jel, csak érzi az ember, hogy valami nincs rendben a csirkével. Természetesen a baromfitermelés legnagyobb költsége a fűtés után a takarmány. Hát akkor biztosan a takarmány a hibás, a rossz! Hallott valamint, hogy takarmányban lehet toxin, biztos az a ludas. Orrba-szájba vizsgáltatják a takarmányt, a takarmány nem toxikus, nyomokban sincs benne toxin, a vitamin benne van. Hogy mégis csak a takarmány legyen a hibás (és valaki fizessen már kártérítésr), azt vallotta, hogy a zacskók zárópecsétje, az nem hogy nem sértetlen, hanem van olyan zacskó, amelyiken nincsen rajta és véleménye szerint ez az összes takarmány, amit kivittek a telepre, minőségileg befolyásolja a csirkék növekedését. Na most ezt úgy higgyék el, hogy szakértőnek kértek fel, a kolléga elmondta, hogy a gumboró az csak így zajlik le és mi ne magyarázzuk el neki, mert ő ezt látta. Ezt annak idején ő így tanulta. A legveszélyesebb az az állatorvos, aki azt mondja, hogy én ezt már 25 éve így csinálom, és ezt tudom, hogy így van. Sajnos van ilyen. Hiába hihetetlenül precíz cégek készítik el a takarmány, valami mindig beszaladhat. Saját magunkban is keresni kell a hibát, nem mindig a túloldalon van a hiba. Dart Vader után szabadon ugye a sötét oldal az mindig vonzó. A sötét út az mindig könnyebben járható. Ezt tudni kell a kollégáknak. A baromfifogyasztás a vörös-húsokkal szemben igen nagy teret nyert az elmúlt kb. 30 évben. A háztáji állományok megszűntek. Ha végig megyünk egy falun gyönyörű virágos kertek vannak, de a hátsó sertésudvarok, birkaudvarok eltűntek. Az emberek nagy része azt mondja, hogy nem éri meg háztájit tartani. Tudni kell, hogy a 90-es évekig ezek az úgynevezett háztáji udvarok valóban nagyon magas minőséget képviseltek tojástermelésben, baromfihús előállításban. A háztáji csirke szabad tartású volt, lassú növekedési intenzitással bírt, magas ízminőségű alapanyag előállítását biztosította. Ez 1990 után szépen lassan eltűnt. Ez adta kb. 30 %-át a piaci termelésnek, kisvágóhidakon, háztól elfogyasztott terméket jelentett. Ez volt az úgynevezett házi tyúk, amit mindenki mondott, hogy vasárnap ott volt az asztalon. Sajnos a tanyasi baromfitartás eltűnt, ennek újra megjelenő formája a biogazdálkodás. Hatalmas rés képződött a fogyasztás és az előállítás között. Nem maradtak
mások, csak a már lassan elavulttá váló, 1960-as években létrejött nagyüzemi technológiával termelő üzemek. Innen nem volt mindig megfelelő minőségű és mennyiségű áru a hazai piacra, így begyűrűzhetett a silány minőségű importáru is a kereskedőket nem érdekelte, hogy amit árul, az sokszor kutyaeledelnek sem lenne jó, csak a minél nagyobb haszonra hajtottak. A telepek száma megnövekedett az 1990-es évek elején ismételten. Üres telepek keletkeztek szarvasmarhából, sertéstelepből. Ezeket részben pulykával, részben brojlerrel tették tele. A liba és a kacsaállomány esetén nem volt növekedés az 1990-es évek elején, annak a száma inkább csökkent. A pecsenyekacsa állomány növekedése az utóbbi időben, annak export feltételei, illetve export lehetőségeinek javulásával lendült fel. Bár a háztájiban soha nem volt HACCP, mégis jó minőségű volt az ott előállított termék. Senki nem volt olyan buta, hogy saját magának rossz minőségű jószágot vágjon le, rossz minőségű beteg állatot állítson elő, várakozási időn belől vágjon disznót. Gondoljunk bele, valaki merte-e a jó hírét kockára tenni? Ott aztán meg volt a nyomonkövetés: Szabó Pistától vittem fel Pestre XY-nak a disznót, 6 éve neki hordom föl. Kockáztatta az, hogy egy antibiotikumos kezelés folytán oltáshely legyen a disznóban? Számára ez egy büszkeség volt! A nyomonkövetés akkor megvolt! A nagyüzemekkel kezdetben elveszett a nyomonkövetés, elszaporodtak a feketevágások, illetve a romániai állatcsempészet is gondokat okoz a déli országrészben. A szükségletek folyamatos kielégítéséhez nem volt elegendő a nagyüzemi tartás kialakítása, a nagy kapacitású vágóhidak megteremtése, azok működését össze kellett hangolni, szinkronizálni kellett. Így az élelmiszerlánc tagjai tevékenységüket soha nem egymástól függetlenül végzik. Ezt a vágóhíd rotációs, illetve darabszükségletének kiszolgálása határozza meg. A baromfivágóhíd mennyi darab baromfit tud levágni naponta? Kb. naponta 40 ezer darab baromfit. A környékemen van 17 telep, ezek 170 180 ezer csirkét tudnak évente vágásra átadni. A vágóhíd 200 munkanappal 8 millió csirkét kíván levágni. A 17 telep 200 ezres nevelés mellett 15 millió csirkét bocsát ki. Tehát ebből keletkezett egy többlet. Ekkor mit mond a vágóhíd? Ok, átveszem tőletek a többletet is, de kevesebbet fizetek érte, később veszem csak át. Így brojlerben évi 5 rotáció zajlik le, pulykából kettő. A vágóhíd megmondja mikor veszi át a csirkét, a termelő pedig a keltetőnek, mikor kell a napos állat neki, a keltető ennek alapján teszi gépbe a tojást, a szülőpár tartó telepről ennek alapján vásárolják fel a tojást. Vagyis egymástól nem működhetnek függetlenül az integráció tagjai. Tehát bármennyire is azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság az egy önálló üzletág NEM. Mindenki aki a mezőgazdaságban van, az egy szigorú feszített munkarend szerint dolgozik. A gépezet sok fogaskereke csak egymáshoz illeszkedve tud működni. A baromfiágazat ezért van, hogy megoldja önmagát, vagy egy betegséggel, vagy egy gazdasági helyzettel. Nagyon érdekes mondatot szeretnék felolvasni: Vass János a gazdasági válságból való kiutat a baromfitenyésztés jelentőségében látta. Kiemeli, hogy a baromfitenyésztésbe a bevitt tőke forduljon meg a legrövidebb időn belől. Javasolja, hogy az épületek és a felszerelések beszerzéséhez beruházási hitelt kellene juttatni a tenyésztőknek. A magyar mezőgazdaság korszerűsítése, belterjesebbé tétele a legkönnyebb jórészt ezen az úton elérhető. Ezt egyébként 1930-ban mondta ez a Vass János. Tehát tudták azt, hogy a baromfitenyésztésben a pénz nagyon gyorsan fordul meg, de abba invesztálni kell és egy rendszert kell felépíteni. Így fogalmazott pontosan: belterjessé kell tenni, és a gazdaság minden részét egy kézből kell irányítani. Itt beleértve az export cégeket is. Ez a nagy baromfiintegrációk megteremtését veti fel.
A baromfi integrációnak azonban haszna is van a háztáji termelés mellett. A haszna pedig abban jelentkezik, hogy egységes minőség, programozható termelési eredmény és a fajlagos hozamokat tudnak produkálni. Fajlagos hozamon azt értem, hogy csökkent a háztájihoz képest az l kg-ra számítható elfogyasztott takarmánymennyiség, illetve csökken az egy jószágra jutó általános költség. A nagyüzemi termelésben azonban akoncentráltabb, gyorsabb termeléssel megnövekedett az emberi felelősség mérete. Illetve a technológiát tűrő fajtákra van szükségünk. Hét hét alatt 1930-ban 600 grammos volt a csirke, 60-as években 1,20 kg-os volt a csirke, 70-es években 1,40 kg-os lett a csirke, most meg már 5 hét 2 nap alatt 2,40 kg-os a csirke. Ehhez felhasznált takarmány fajlag is iszonyatosan megváltozott. Itt most arról beszélünk, hogy 35-36 nap alatt a csirkének 1,70 kg tápból kell előállítania 1 kg húst, úgy hogy lesz 2 2,3 kg-os. Az integrációban nem csak a gondozók felelőssége nőtt meg, hanem az állatorvosé is. Nem engedheti meg, hogy a termelő haszonhajhászó elvei felülbírálják az állategészségügyi előírásokat. Nem hajolhat be annak az utasításnak,hogy növelje meg a vágóhídon a szalag sebességét, mert karácsony előtt pár száz darabbal több csirkét akarnak eladni, mert akkor meg fog nőni a bélsárszennyeződés mértéke, ha ez a bolti mintavételnél derül ki, akkor minden terméket visszahívnak, több milliós kártérítésről lesz szó, és a hibát az állatorvosra fogják hárítani, aki engedte, hogy gyorsabban menjen a szalag. Az állatorvosi hatalom az nem a visszaélések lehetősége, a jó állatorvos a hatalmával azért él, hogy az emberek egészségét védje. A hazai integrációk legújabb lépfenéje a Salmonella-mentesítés. Nem tagadhatjuk, hogy szükség van rá, de irdatlanul nehéz helyzetbe hozza a hazai termelőket. Irdatlan pézeket ölnek bele a Salmonella-mentesítésbe, ha ez nem sikerül tökéletesen, akkor termékét csak alacsonyabb áron veszik át, illetve ott virít a csomagolásán, hogy Salmonella-fertőző állományból származik. A kórokozó a konyhatechnológia, sütés-főzés során elpusztul, de a mai médián felvilágosult fogyasztó már nem fogja megvenni, mert ártalmas. Inkább megveszi a külföldről sokszor bizonytalan távol-keleti országokból származó csirkét, amire az vab ráírva, hogy mentes (bár nem az). Ezzel a hazai termelőket hozzák nehéz helyzetbe, akik igyekeznek betartani az előírásokat. Itt megint nagy az állatorvos szerepe, nem mondhatja egy nem mentes csirkére, hogy az mentes. A kisebb termelők nem fogják bírni ezt a harcot, csak a nagy integrációk lesznek képesek fennmaradni a maguk számtalan nyűgjével és gondjával. Tehát tudjuk, hogy a nagyüzemi rendszert ki kell a kereskedelem, a fogyasztás, gazdaságosság céljából alakítani. Kell hozzá azonban az a jószág, amely ebben a rendszerben megnő. Alkalmas legyen az állattartási rendszerre, mert azért ez csak úgy működik. Ne csak alkalmas legyen, hanem jól tűrje. Ehhez a fajtához legyen egy megfelelő technológiánk és ezt a fajtát mi állatorvosok tudjuk megfelelő módon preventálni. Ne gyógykezelni, megfelelő módon preventálni. Beszéltünk itt, hogy a telepeink milyenek. Szarvasmarhatelep, sertéstelep, német-telep, amerikai-telep, izraeli-telep. Mindenféle telep. Ezeknek a telepeknek mindnek vannak arra az adottságra, arra az országra vonatkozó saját adottságai. Ami északi országból jött vastagabb falszerkezetű, jobban szigetelt, ventillációt garantáltan csak óriási teljesítményű alagútszellőzéssel lehet megoldani. Nyáron be kell a levegőt juttatni, a klímásításnak iszonyatos az energiaigény. Ha csökken a jövedelmezősége a rendszernek, akkor a szellőzést egy kicsit csökkentünk a szellőztetésen. Majd fűt az a baromfi, kicsit magasabb lesz az ammóniatartalom, kicsit magasabb lesz a széndioxid tartalom. Meg fognak jelenni a
légzőszervi megbetegedések, hiszen nem steril baromfit kapunk. Vagy itt vannak az izraeli típusú pulykatelepek, amelyek egy rendkívül könnyűszerkezetes, enyhe energiaigényű telepek, oldalt felnyitós, átszellőznek az állat magasságában. Éppen ezért az előnevelés alatt ezek nem fűthetőek, tehát itt ismét be fog jönni az a probléma, fázós lesz a jószág, többször össze fog kuporodni, később fogják az előnevelő gyűrűből kiengedni a kismadarat. Megint egészségügyi problémák jönnek elő, lágyszervi megbetegedések, mycplasma. Tehát a technológia sajátosságaival, hibáival és azok kivédésével nem a telep tulajdonosának kell tisztában lenni, hanem az állatorvosnak. Nagyon sok időt kell eltölteni a telepen, megismerni mindent. Megismerni a telepnek az életét, az emberek mozgását, az emberek munkarendjét. Az állatorvos nem csak az állatokkal törődik, hanem az állatok életére ható minden körülménnyel kell, hogy törődjön. Nem elég az állatot vizsgálni. Hibás következtetéseket lehet levonni, külsősként becsöppenve okos tanácsokat lehet adni, de a telep ismerete nélkül nem lehet valós prevenciós, valós gyógyító tevékenységet folytatni a telepen. Példa: Tudni kell, hogy a telep dolgozóinak van-e a háztájiban jószága. Gumboró járvány volt hazánkban 1991-1997 közt. Mi a szokás egy telepen? A telepi dolgozók állatban is kapnak prémiumot, 10-15 csirkét hétvégén hazavihetnek. Az állományok átestek a megbetegedésen, élve maradtak, levágódtak, a kisebb növésűeket a dolgozók hazavitték, hogy majd felerősítik, levágják maguknak. Mit tudunk, hogy egy alapmadárban meddig él egy gumboró vírus? Úgy 4 hónapig. Termelőnél a vírust ürítik a madarak a fertőzést követően hosszú ideig. A termelő pláne, ha besötétedik, biztos nem fog bejutni a fertőtlenítőbe belépés előtt, az éjjeliőr biztos nem fog belépni a fertőtlenítőbe, nem fog kezet mosni. Ugyan abban a ruhában megy be, ebben szintén biztosak lehetünk. Tehát ahogy bejön a sötétedés, a járványvédelem megszűnik. Éjszaka ugyanis a vírusok és baktériumok nem látnak, tehát eszükben sincs befertőzni a telep dolgozó véleménye szerint a telepet. Ez nem így van. A telepet kifertőtlenítették, pihentették, égettek, alombogár mentesítettek, stb. Új 200 ezres állomány. 24. nap: bágyadtság, zöldes hasmenés, fej letéve, klinikailag gumboró egy ólban. Kétnapos intervallumban megy végig a telepen. Amikor mintegy 5 ólból álló telepen végigmegy 10 nap alatt, akkor az eleje az már megtette a maga elhullását, a vírus pedig passzálódik. A ventillációval nagy mennyiségű kórokozót juttatunk a levegőbe, átjárogatnak. Lehet itt már hypózni, lehet itt már minden búbánatot tenni. A gumboró rendkívül ragályozó, rendkívül nagy terjedési sebességgel bíró megbetegedés. Hogyan jutott be a megfelelő higiéniai intézkedések után mégis a telepre? Egyetlen egy dolgozónál volt otthon még az előző állományból, a betegségen átesett csirke. A csirke már nem mutatta betegség tüneteit. Eltelt 6 hét az előző turnus óta. Tehát 6 hét után még tudja üríteni a gumboró vírusát az állomány. Hordozza és tudja üríteni. Tehát sehonnan máshonnan nem juthatott be a telepre, és a telepen pedig nem maradhatott. Példa: Persze nem lehetünk mindig mindennel tisztában, de a telep életét folyamatosan figyelnünk kell, különben bekövetkezik az úgynevezett telepi vakság. Nem vesszük észre a hibákat. A kispulykák idegesek, nem isznak, magas az elhullás. Doktor bácsi előveszi a gyógyszert, ránéz, halál biztos ez jó lesz. Vérzéses hasmenés van, biztos coccidiosis okozza, adjunk nekik ebből az xy nevű gyógyszerből. Xy nevű gyógyszert odaadjuk, amiről nem konzultált, mert szombat vasárnap volt nem konzultált, hogy a telepvezető már ezt az xy nevű gyógyszert beletette a vízbe, mert úgy szoktuk, ugye 20 éve már pulykázunk, ilyenkor így szoktuk, ha piros a széklet, akkor azt a gyógyszert tesszük be. Xy gyógyszert beletették, a koncentrációja megnőtt. Csirke meggyógyult, kispulyka 10 ezer darab pusztult el néhány nap alatt. Sulfanamid és Trimetropin tartalmú gyógyszerről volt szó. A Trimetropin iszonyatosan keserű. Le lehet az írni a tankönyvekbe, hogy a baromfiak ízekre nem érzékenyek. Lehet, hogy nem érzékenyek és ezt leírjuk, habár a pulyka ezt nem tudja