Tankönyvi hordalék ezt a kifejezést Csákány professzor gyakran használta a dolgozatról dolgozatra, tankönyvről tankönyvre öröklődő adatokra, amelyeknek fontossága, sőt valóságtartalma is erősen megkérdőjelezhető volt. Minden könyv, minden dolgozat szerzője kötelességének érzi, hogy idézze azt az adatot, amely szerint a Klinefelter-szindrómában szenvedő férfiak esélye arra, hogy emlőrákot kapjanak, a normálnépesség esélyének hússzorosa. Ugyanakkor azonban hiányoznak azok a konkrét esetek, amelyekben a férfi emlőrák valóban Klinefelter-szindróma alapján alakult ki. Bizonyítható-e ez az állítás? Klinefelter,nem kevésbé neves munkatársaival, Reifensteinnel és Albrighttal együtt 1942-ben közölte ezt a szindrómát, amelynek alaptüneteit a gynaecomastia, az aleydigismus nélküli aspermatogenezis és fokozott FSH-szint együttesen képezi (1). 1959-ben Jacobs és Strong leírták, hogy az elváltozás genetikai eredetű (2), és 1965-ben Jackson és munkatársai vetették fel először, hogy a Klinefelter-szindróma fokozott hajlamot jelent férfi emlőrák kialakulására (3). 1973-ban Scheike és munkatársai adták meg azt az arányt, hogy a hajlam az egészséges népesség hajlamának hússzorosa (4). Azóta öröklődik ez a megállapítás. A kórképpel kapcsolatos első magyar nyelvű, összefoglaló jellegű közlést 1956-ból találtam, Rényi és Indra tollából (5). Az utóbbi években Bellovits és munkatársai foglalkoztak behatóbban vele (6). A Klinefelter-szindróma genetikai háttere A Klinefelter-szindróma genetikai eredetű elváltozás, amely a nemi kromoszómák rendellenességének következménye. Lényege a számfeletti X-kromoszóma, amely a meioticus dysjunctio következtében jön létre. Így alakul ki a 47XXY kromoszóma, ami a kórforma lényege. A dysjunctio azonban tovább is folytatódhat, így újabb variációk is létrejöhetnek. Jelenleg a következő variációk ismeretesek (7): 47XXY ez a klasszikus változat, az esetek 80-90%-ában ezt lehet észlelni. A többi forma ritka: 48XXYY, 48XXXY, 49XXXXX, 49XXXXY, 49XXXYY. Minél bonyolultabb egy variáció, annál súlyosabb tüneteket okoz. A 49XXXXY formánál már komoly elváltozások vannak, de ezek sem specifikusak, számos egyéb betegségben is észlelhetők. Ilyenek: enyhe vagy mérsékelt szellemi retardáció, az IQ 20 és 60 között van, viselkedési zavarok, éretlen, gyermekes viselkedés, kis születési súly, hypertelorismus, epicanthus, prognathia, congenitalis szívfejlődési rendellenességek, csont- és ízületi elváltozások: radioulnaris synostosis, ízületi rendellenességek: genu valgum, pes planus, V. ujj clinodactyliája a felső és alsó végtagon, csípődysplasia, scoliosis, retardált csontfejlődés, korai ízületiporc-degeneráció, izomhypotonia, hypogenitalismus, micropenis, borsó nagyságú herék vagy cryptorchismus. Gynaecomastia azonban csak ritkán fordul elő. Hormonálisan jellemző rá a hypergonadotropismus. Egyes szerzők (8, 9) ezt a variációt külön betegségnek is tartják. Mozaikforma: többféle kromoszómavariáció együttes megjelenése, vagy normális és kóros kromoszómakép együttes előfordulása. Ezek között a leggyakoribb a 46XY és 47XXY együttese. Mozaicizmus az esetek 10%-ában fordul elő, már az ivarsejtekben is előfordulhat. A számfeletti kromoszóma mindkét szülőtől származhat, fele-fele arányban. Az öröklődésben a kromoszómákon kívül a gének is szerepet játszanak. Olyan adat is van, hogy idős szülők gyermekei között több a Klinefelter-szindrómás, és ilyen esetekben a szülők ivari kromoszómáiban is van számfeletti: 24XX vagy 24XY. Az öröklődés ritka. Testvérek között sem gyakori (10), de egypetéjű ikreknél is leírták (11). A Klinefelter-szindróma klinikuma Előre kell bocsátanunk, hogy a genetikai és a klinikai elváltozások nem párhuzamosak. Lehet egy férfi klinikailag Klinefelter-szindrómás, ezt nevezném klinefelteroid alkatnak, anélkül, hogy kromoszómaelváltozásai lennének, és gyakran Oldal 1/8
előfordul, hogy a kóros kromoszómakép csak véletlenül derül ki, anélkül, hogy erre a klinikai gyanú felmerülne. Az elváltozás meglétét csak kromoszómavizsgálattal lehet bizonyítani. Lanfranco és munkatársai (10) szerint a Klinefelter-szindrómák kétharmada véletlenül derül ki. A kórkép felismerése A jellegzetes tünetek a rendes időben jelentkező pubertás idején válnak kifejezetté.külső jelek: jellegzetes, nyakigláb testalkat, magas növés, hosszú alsó végtagok, astheniás izomzat, nőies zsíreloszlás, jellegzetes magas hang, gynaecomastia, kis genitáliák, mind a herék, mind a penis kisebb. A szőrzet mind az arcon, mind genitalisan, mind a test egyéb helyein csökkent vagy teljesen hiányzik. Lanfranco és munkatársai szerint (10) a legdöntőbb jel a kicsiny, kemény here (1. táblázat) (7, 12,19). A leggyakoribb tünetek (12, 19): Fokozott FSH- és LH-szint. Infertilitás. Kis herék. Csökkent tesztoszteronszint. Csökkent arcszőrzet. Gynaecomastia. Csökkent fanszőrzet. Kis penis. Ritkábban előforduló tünetek(7, 19) (általában az életkor előrehaladásával jelennek meg): Osteoporosis. Autoimmun betegségek. Keringési zavarok. Endokrin zavarok. Rák mindegyik, de különösen az emlőrák gyakoribb, a lymphomák gyakoribb előfordulását is leírták. Mentális retardáció, pszichiátriai, illetve pszichés zavarok. 1. táblázat. A Klinefelter-szindóma klinikai és laboratóriumi tünetei csökkenő gyakorisági sorrendben A betegek viselkedése is jellegzetes: szerények, visszahúzódóak, intellektusuk általában megtartott. Csökkent önértékelésükkel párosult jellegzetes küllemük szociális beilleszkedésüket is zavarja. Oldal 2/8
Az egyes tünetek megjelenésében az alábbi tényezők játszanak szerepet: Infertilitás: Oka a csökkent tesztoszteronszint. Csökkent arcszőrzet: Oka az alacsony androgénszint. Gynaecomastia: Az emlő megnagyobbodását nem a mirigyek és a kivezetőcsövek hyperplasiája, hanem a kötőszövet felszaporodása okozza, tehát álgynaecomastia. Chan (7), illetve Sharara (13) szerint csak a betegek 30-50%-ánál, Molnár és Szarvas (14) szerint a betegek kétharmadánál tapasztalható. Kis penis, kicsiny, kemény herék: Ugyancsak az alacsony androgénszinttel magyarázhatók. Jellegzetes magas hang: Oka, hogy ezek a betegek nem mutálnak (15). Keringési zavarok: A mitralis billentyű prolapsusát a betegek felénél figyelték meg. Varicosus vénákat a betegek 20-40%-ánál találtak, a vénás fekélyek kockázata is a normális hússzorosa. Fokozott a pulmonalis embolia veszélye is. Diabetes mellitus: Enyhe, rendszerint 50 éves kor előtt lép fel (13). Lanfrancoés munkatársai (10) említik az urológiai betegségek gyakoribb előfordulását, Klinefelter-szindrómás betegeik 27%-ánál találtak cryptorchismust. A laboratóriumi jelek (7, 13, 16) között említendő, hogy az androgének, a tesztoszteron szintje a pubertás után csökken, majd a normális alsó határán vagy az alatt állandósul. A folliculusstimuláló hormon (FSH), illetve a luteinizáló hormon (LH) értékei magasak, a normális érték ötszörösét is elérhetik. Az FSH-szint emelkedése már korán, a pubertás szokásos idején jelentkezik, míg az LH-szint emelkedése az esetek többségében csak később figyelhető meg. Patológiai szempontból(10, 13, 16)mikroszkóposan jellemző a herékben a tubuli seminiferi fokozódó hialinizációja és szklerózisa. A tubulusok elasztikus rostjainak megfogyatkozásával egyidejűleg relatíve fokozódik a Leydig-sejtek hyperplasiája, ez az életkor előrehaladásával kezd megjelenni, ezért a folyamat lassú előrehaladása miatt a tesztoszterontermelés kisfokú, de egy ideig még megmarad. Később tubulusok már nem is figyelhetők meg. Az elváltozások a két herén nem egyforma mértékűek, lehetséges az is, hogy csak az egyik here érintett (6). Különös, hogy a kórkép radiológiája nincs kidolgozva, összefoglaló közleményről nincs tudomásom, csak esetismertetéseket találtam. Specifikus radiológiai jel egyelőre nem ismeretes, a talált elváltozások más betegségekben is előfordulnak. Gyakoriság Az amerikai egyesült államokbeli statisztikák szerint (6, 7, 11, 16, 17) minden ottani 500-1000. férfi születik ezzel a kórképpel. Bellovits (6) szerint 600-1000 férfi között fordul elő egy Klinefelter-szindrómás. Kiss R. adata szerint Magyarországon minden 1000 férfi közül három-ötnek van Klinefelter-szindrómája (18). Lanfranco és munkatársai 25 év alatt 15600 férfi beteget vizsgáltak, ezek közül 276-nál fordult elő ez a betegség, ami 1,8%-nak felel meg (10). Pontos szám sehol sem ismeretes, mert nem minden beteg fordul orvoshoz, így a szindróma felismeretlen marad (19). Mint említettem, a betegség a jellemző klinikai elváltozások ellenére sem mindig bizonyítható citogenetikailag. Jellegzetes földrajzi vagy rasszbeli halmozódást eddig nem észleltek (7). Kezelés A kezelés (6, 7, 12, 15, 18, 19)elkezdésének legjobb ideje a pubertás, amikor a jeleket észreveszik. A hormonkezelést időben el kell kezdeni, a jellegzetes tünetek birtokában már a normális pubertás idejének megfelelő életkorban. Minthogy azonban a szindrómát nem diagnosztizálják idejében, így a kezelés elkezdése is késik, de még később elkezdve is jó eredményt adhat. A Oldal 3/8
kezelés sikerét a testalkat férfiasabbá válása, az izomzat fokozódása, a szőrzet gyarapodása, a határozottabb fellépés, a libido fokozódása jelzi, a herék nagysága, a gynaecomastia és a sterilitás azonban nem változik. A tesztoszteronkezelés javítja az immunfunkciókat is, az osteoporosis javulása azonban csak a 20 éves kor előtt elkezdett kezeléstől várható. Extrém gynaecomastia esetén műtét végezhető, amelyre tanácsos nagy gyakorlattal rendelkező plasztikai sebészt felkérni. A pszichés állapot javulásának megítélésekor kérdéses, hogy a kedélyállapot javulása, az önbecsülés fokozódása, a fokozottabb munkabírás a kezelés hatása, vagy csak a puszta ténye váltja-e ki. Újabban a pszichés zavarokkal kevésbé foglalkoznak. A Klinefelter-szindróma kapcsolata a férfi emlőrákkal A Klinefelter-problémakör két legfontosabb kérdése a betegség kapcsolata az emlőrákkal, valamint az infertilitással kapcsolatos kételyek. Az emlőrák kialakulásának okaként a számfeletti X-kromoszóma meglétét, mint a nőiesség hordozóját említik, de feltételezik a terápia hatását is: a nagy adag tesztoszteronnal kezelt beteg esetében a tesztoszteron ösztradiollá alakul át (20). Az irodalmi adatok ellentmondóak. Swerdlow és munkatársai (21) saját, Nagy-Britanniában végzett vizsgálataik alapján 43 év alatt összegyűjtött 3518, citogenetikailag bizonyított Klinefelter-szindrómás férfi emlőrák-morbiditását és -mortalitását hasonlították össze az átlagpopuláció adataival. Eredményeik meglepőek: tapasztalataik szerint az emlőrák-morbiditás 50-szer volt magasabb az átlagpopulációénál, míg a non-hodgkin-lymphomák kockázatának aránya csak háromszoros, a tüdőrák-morbiditás alig volt magasabb, a prosztatarák-morbiditás rizikója viszont az átlagosnál kisebb volt. Az emlőrák-morbiditás fokozódását főleg a 47XXY esetekben észlelték, konkrét esetet azonban nem közöltek. Van Geelés munkatársai (22) nyolc intézet 34 év alatt gyűjtött anyagában 104 férfi emlőrákot észleltek, ebből kettő volt Klinefelter-szindrómás. Minden 1000 Klinefelter-szindrómás férfi közül dán szerzők (4) szerint kilencnél, német szerzők (10) számításai alapján egy-két esetben alakul ki emlőrák. Evans és Crichlow (23) 1987-ig a világirodalomból összesen 27 esetet tudott összegyűjteni, amelyeknél Klinefelter-szindrómás betegnek emlőrákja is volt. Olyan irodalmi adat is van (24), amely szerint a Klinefelter-szindróma a férfi emlő lobularis carcinomájára hajlamosít. Eddig a világirodalomban 29 férfi emlőn kialakult lobularis carcinomát közöltek (24), ezek közül háromnak volt Klinefelter-szindrómája. Hasleés munkatársai (25) 696 dán Klinefelter-szindrómás férfi között 39 rákos beteget találtak, de ezek között egyetlen emlőrák és egyetlen hererák sem volt, valamint egyetlen leukaemiás és lymphomás beteget sem találtak. Hsing és munkatársai (26) 20000 elhunyt férfi közül 178-nál találtak emlőrákot (0,9%), de egyetlen beteg anamnézisében sem merült fel a Klinefelter-szindróma. Goss és munkatársai (27) 40 év alatt 229 férfi emlőrákos beteget észleltek, ezek között sem volt egyetlen Klinefelter-szindrómás sem. Lanfrancoés munkatársai (10) egyenesen ki is mondják: Klinefelter-szindróma esetén a rák kialakulásának veszélye nem fokozottabb a normálisnál. Ugyanők a hematológiai betegségek fokozódását sem tapasztalták. Evans és Crichlow (23) szerint a statisztikai következtetések spekulatívak. Klinefelter-szindróma és infertilitás A kérdés fontosságát az adja, hogy Bellovits (6) szerint az OSH adatait idézve Magyarországon ma minden hetedik házasság infertilis, és ennek 10-15%-áért a férfiak genetikai rendellenességei a felelősek. Az infertilis betegek 3-11%-ának volt Klinefelter-szindrómája. Itt az egyes szerzők szerint bizonyos szórás figyelhető meg (6). Oldal 4/8
Az újabb kutatási eredmények alapján (13, 16) az infertilitás már nem olyan lényeges része a szindrómának, ahogyan azt korábban tartották. A kórkép nem jelent egyértelműen infertilitást, mozaicizmus esetén az esetek 50%-ában a fertilitás megmaradhat, de a klasszikus 47XXY formában is az esetek 7%-ában létezhet termékenyítőképesség. Ma már egészen rendkívüli eljárások is segíthetik a Klinefelter-szindrómás férfitől való fogamzás lehetőségét. Alkalmazzák az intracitoplazmatikus spermiuminjekciót (ICSI), amelynek lényege az, hogy ha herebiopszia során akár csak egyetlen ép spermiumot találnak, azt az ovariumpunkcióval nyert petesejttel kapcsolatba hozzák, és in vitro tenyésztik. Ha az osztódás megindul, a petesejtből is biopsziát végeznek, így állapítják meg, hogy annak kromoszómarendszere normális-e, majd beültetik az uterusba. Ily módon tehát lehetőség van arra, hogy terhesség jöjjön létre. Lanfranco és munkatársai (10) 2004-ig 49 egészséges csecsemőről számoltak be, akik ICSI segítségével születtek. Már arra is van statisztika (13), hogy ha egy házaspárnak van egy Klinefelter-szindrómás gyermeke, a következő gyermek Klinefelter-kockázata nem éri el az 1%-ot. Lehetőség van a magzati sejtek vizsgálatára is, így a Klinefelter-szindróma diagnózisa már intrauterin korban megállapítható. A szülők elvileg tehát azt is eldönthetik, hogy vállalnak-e Klinefelter-szindrómás gyermeket Saját tapasztalatok Az Állami Egészségügyi Központ és jogelődjeinek mammográfiás anyagából az első 40 év adatait volt módom feldolgozni. Ebben 680 férfi beteg 873 vizsgálata szerepel. Ebben az anyagban 26, Klinefelter-szindrómával kapcsolatba hozható beteget találtam, a legtovább nyolc évig volt módom követni a betegeket. Ezek elemzése során csak fejtegetésekbe tudnék bocsátkozni, minthogy a klinikai vizsgálatok, amelyek a kórképet tisztázni tudták volna, az esetek körülbelül felében nem történtek meg. Kromoszómavizsgálatra például összesen egy esetben került sor. Bár a klinikai jelek és a kromoszómaeltérések nem mindig fordulnak elő együtt, bizonyítottnak csak azok az esetek tekinthetők, amelyekben az elváltozást citogenetikailag is igazolni lehet. Sajnos, a HIETE archívumának anyaga jelenleg csak igen korlátozott mértékben hozzáférhető. Itt csupán azt a megállapítást tehetem, hogy emlőrák kialakulását a Klinefelter-szindrómára gyanús betegek egyikén sem lehetett megfigyelni a nyolcéves időszak alatt. Ez az időszak kétségtelenül rövid, további követésre azonban nem volt módom. A fiatal betegek között esetleges rák kialakulása csak a későbbi életkorban várható. A 680 beteg közül 31nél figyeltem meg malignus emlőtumort, ezek közül egy lobularis carcinoma volt. Az anamnézisben egyetlen esetben sem merült fel Klinefelter-szindróma gyanúja, a betegek családos emberek voltak, gyermekekkel. Érdekesség, hogy négy beteg esetében a sorozáskor merült fel a Klinefelter-szindróma lehetősége. Ezt az alkalmat is felhasználom annak hangsúlyozására, hogy jó volna, ha manapság is mindenki átesne egy olyan általános vizsgálaton, mint amilyen a sorozás orvosi vizsgálata volt, valamint, hogy minden férfi fizikális vizsgálatához hozzá kellene, hogy tartozzék az emlők és a genitáliák vizsgálata. Megfontolások Ha eltekintünk saját, nem bizonyított megfigyeléseimtől, és csak az irodalomban közölt statisztikákat vesszük alapul, akkor is elgondolkodtató adatokat találunk. Ha a magyar statisztikát tekintjük(18), amely szerint 1000 férfi között három-öt Klinefelter-szindrómás fordul elő, ez durván számítva, ötmillió magyar férfit véve alapul (a KSH adatai szerint 2009. január l-jén pontosan 4763050 magyar férfi volt), 25000 beteget jelentene. Ismét kerekítve, ha ezeknek 1%-ánál alakul ki emlőrák, az 250 férfi emlőrákot jelentene a Klinefelter-szindrómás betegek között. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az Országos Rákregiszterben 400 emlőrákos férfit tartanak nyilván (Gaudi István személyes közlése), ez azt jelentené, hogy minden harmadik magyar emlőrákos férfinak Klinefelter-szindrómája is kellene, hogy legyen. Ez köztudottan nincs így. Oldal 5/8
Az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ Veleszületett Rendellenességek Országos Felügyeleti Osztályától (dr. Métneki Júlia személyes közlése) nyert információ alapján az utóbbi 10 év alatt 63 Klinefelter-szindrómát jelentettek be, ez az osztály azonban csak az egyéves korig bejelentett esetekkel foglalkozik, márpedig az is köztudott, hogy a betegséget általában a pubertáskorban kezdik észlelni, erre vonatkozólag azonban nincs bejelentési kötelezettség. Mivel a gynaecomastiák kétharmada álgynaecomastia, a rák kialakulásának a valószínűsége csekély. Sarcoma kialakulhatna ugyan, de ez a női emlőrákoknak sem éri el az 1%-át, férfi emlőben pedig irodalmi ritkaság, annak ellenére, hogy a férfi emlő malignus tumorainak 5,5%-át képezi (28). Azt az irodalmi adatot sem tudom megerősíteni, hogy a Klinefelter-szindróma fokozott hajlamot jelent a lymphomák kialakulásához is. A Hematológiai Intézetben töltött 12 évi működésem alatt egyetlen olyan lymphomás beteggel sem találkoztam, akinek Klinefelter-szindrómája lett volna, és egykori hematológus munkatársaimat megkérdezve, ők sem emlékeztek arra, hogy több évtized alatt a lymphomás betegek között egyetlen Klinefelter-szindrómás is előfordult volna. A fentieket figyelembe véve, az irodalom és kisszámú saját megfigyelésem alapján úgy vélem, hogy a Klinefelter-szindrómások fokozott rákhajlamának feltételezése spekulatív, elméleti statisztika eredménye, amelyet a gyakorlati tapasztalat nem erősít meg, éppen úgy, mint ahogyan már kiderült, hogy sem a gynaecomastia (10, 21, 24, 29), sem a mastopathia (30) nem tekinthető olyan mértékben praecancerosisnak, mint ahogyan ezt korábban állították. A fentebb összefoglalt adatok tehát arra utalnak, hogy a Klinefelter-szindróma és a férfi emlőrák egymással nem áll kauzális viszonyban, csupán koegzisztencia, együttes előfordulás észlelhető. Irodalom 1. Klinefelter HFj, Reifenstein EC, Albright F. Syndrome characterized by gynecomastia, aspermetogenesis without A-leydigism, and increased excretion of follicle stimulating hormone. J Clin Endocrinol 1942;2:615-27. 2. Jacobs PA, Strong JA. A case of human intersexuality having in possible XXY sex-determining mechanism. Nature 1959;183:302-3. 3. Jackson AW, Muldal S, Ockey CH, et al. Carcinoma of male breast in association with the Klinefelter syndrome. Brit Med J 1965;5429:223-5. 4. Scheike O, Visfeldt J, Petersen B. Male breast cancer: III. Breast carcinoma in association with the Klinefelter syndrome. Acta Pathol Microbiol Scand (A) 1973;81:352-8. 5. Rényi K, Indra O. Hypergonadotrop eunuchoidismus (Klinefelter syndroma). Orv Hetil 1956;97:552-4. 6. Bellovits O, Rusz A, Romics I, Csonka E, Hatlaczky Gy, Bujdosó Gy, et al. Az azoospermia hátterében meghúzódó kromoszómaelváltozások. Orv Hetil 2006;147(12):531-5. 7. Chan H. Klinefelter syndrome. emedicine. com. 2005. 8. Peet J, Weaver DD, Vance GH. 49XXXXY: a distinct phenotype. Three new cases and review. J Med Genet 1998;35(5):420-4. 9. Jia-Woei Hou. 49XXXXY syndrome. Chang Gung Med J 2004;27(7):551-3. 10. Lanfranco F, Kamischke A, Zitzmann M, Nieschlag E. Klinefelter syndrome. Lancet 2004;364:273-83. 11. Nicolis GL, Hsu LY, Sabethadam R. Klinefelter s syndrome in identical twins with the 46XX chromosome constitution. Oldal 6/8
Amer J Med 1972;52:482-91. 12. Smyth C, Bremner WJ. Klinefelter syndrome. Arch Intern Med 1998;158:1309. 13. Sharara FI. A Klinefelter-szindróma időszerű kérdései. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle 1999;1:159-62. 14. Molnár, J, Szarvas F. Andrologia. Budapest: Medicina; 1973. p. 97. 15. Brechwaldt M, Keck C. Störungen der Geschlechtdifferenzierung. Geburtsh Frauenheilk 2004;64:1029-36. 16. Ogawa Y, Yoshida H. Klinefelter syndrome. Nippon Rinsho 2004;62(2):327-32. 17. Jacobs PA. The incidence and etiology of sex chromosome abnormalities in man. Birth Defects 1979;15:3-14. 18. Kiss R. A férfi nemi mirigy (here). In: Kis R. Hormonháztartásunk. Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnöksége; 1997. p. 65. 19. Smyth CM. Diagnosis and treatment of Klinefelter syndrome. Hospital praxis. www.hosppract.com /1999/0915. 20. Mies R, Fischer H, Pfeiff B, Winkelmann W, Wurz H. Klinefelter s syndrome and breast cancer. Andrologia 1982;14:317-21. 21. Swerdlow AJ, Schoemaker MJ, Higgins CD, Wright AF, Jacobs PA, et al. Cancer incidence and mortality in men with Klinefelter syndrome: a cohort study. J Natl Canc Inst 2005;97(16):1204-10. 22. Van Geel AN, van Slooten EA, Mavrunac M, Hart AAM. A retrospective study of male breast cancer in Holland. Brit J Surg 1985;72:724-7. 23. Evans DB, Crichlow RW. Carcinoma of the male breast and Klinefelter s syndrome: Is there an association? CA-A-Cancer 1987;37(4):246-51. 24. Chandrashekaran S, Fasanya C, Macneill FA. Invasive lobular carcinoma of the male breast: do we need to think of Klinefelter s syndrome? Breast 2001;10(2):176-8. 25. Hasle H, Mellemgaard A, Nielsen J, Hansen J. Cancer incidence in men with Klinefelter syndrome. Brit J Cancer 1195;71(2).416-20. 26. Hsing AV, McLaughlin JK, Cocco P, CoChien HT, Fraumeni JF jr. Risk factors for male breast cancer (United States). Cancer Causes Control 1998;9(3)269-75. 27. Goss PE, Reid C, Pintilie M, Lim R, Miller N. Male breast carcinoma: a review of 229 patients who presented to the Princess Margaret Hospital during 40 years:1955-1996. Cancer 1999;85(3):629-39. 28. Hoeffken W, Lanyi M. Röntenguntersuchung der Brust. Stuttgart: Thieme; p. 1973. p. 223. 29. Adeniji KA, Adelusola KA, Odesammi WO. Benign disease of the breast in Ile-Ife: a 10 year experience and literature review. Centr Afr J Med 1997;43(5)140-3. 30. Göblyös P, Nemeskéri Cs, Lellei I, Szabó É. A mastopathiáról. Orv Hetil 2007;148:211-8. Absztrakt: Az irodalomban ismétlődő állítás, hogy a Klinefelter-szindróma fokozza a hajlamot férfi emlőrák megjelenésére, Oldal 7/8
ezeknek a betegeknek az esélye az emlőrákra a népesség esélyének 20-szorosa. Hiányoznak azonban azok a konkrét adatok, amelyek ezt bizonyítanák. Jelen dolgozat az irodalom alapján összefoglalja a kórkép lényegét (számfeletti, 47XXY kromoszóma), ismerteti a fizikális, laboratóriumi és patológiai jeleket, megállapítva, hogy összefoglaló jellegű radiológiai közlemény nem ismeretes. Minthogy az endokrin betegségekben tapasztalt gynaecomastia álgynaecomastia, így a rák kialakulásának lehetősége kevésbé valószínű. A fokozott rákhajlam a magyar hivatalos statisztikák adataival sem igazolható. Ha ez a statisztika beválna, minden harmadik emlőrákos férfi betegnek Klinefelter-szindrómája kellene, hogy legyen. Ez köztudottan nincs így. Nem igazolható, hogy a Klinefelter-szindrómának oki szerepe volna az emlőrák kialakulásában, csupán együttes előfordulás figyelhető meg, igen csekély létszámban: Klinefelter-szindrómás betegek körülbelül 1%-ában észlelhető emlőrák. A számítások tehát spekulatívak, a bizonyító esetek hiányoznak. Kulcsszavak: Klinefelter-szindróma,genetikai alap,férfi emlőrák,fertilitási zavarok Article Title: Klinefelter s syndrome and male breast cancer Abstract: There is a repeated notion in the medical field and its literature, that the Klinefelter's syndrome exhibits an inclination toward the development of male breast cancer. The statement is also followed up with another notion that the likelihood of breast cancer in males with Klienfelter is actually twenty times higher. There is no sufficient scientific proof however, which could verify this statement. This paper summarizes the essential features of this syndrome based on the available literature: i.e. the excess chromosome, the 47XXY chromosome; it also explains the physical, chemical, and pathological signs. In its conclusion it reveals that there is no study currently available, which gives a truthful account on the radiological features. As gynecomastia in endocrine patients is usually pseudogynecomastia, similarly cancer is not likely to develop in Klienfelter syndrome patients. Hungarian medical statistics confirm this. If the assumption were true one out of three male breast cancer patients would also carry the Klinefelter's syndrome. This is obviously false. It could not be proven that Klinefelter's syndrome may contribute in any way to the development of breast cancer. Only a sparse number of coexistencies could be seen: 1% of patients with Klinefelter's syndrome have been diagnosed with breast cancer. The myth has therefore been proven speculative with no supportive evidence. Keywords: Klinefelter's syndrome,genetical basis,male breast cancer,fertility problems Szerző e-mail címe: drgoblyos@invitel.hu Szerző levelezési címe: H-1117 Budapest, Bogdánfy u. 5/A. Oldal 8/8