Ökológia I. A növényökológia története
A növényökológia története Mottók:,,Csak az lehet tudományának mestere, aki tanulmányozta tudományának történetét. August Comte (1798 1857) Tudománytörténettel azok az emberek foglalkoznak, akiknek már a saját tudományterületükön nincsenek ekjó ötleteik (nyugalmazott professzorok) Közhely
A növényökológia története A tudományok története mindig érdekelt. Meggyőződésem, hogy az elért eredmények csak akkor állnak egészen tisztán előttünk, ha ismerjük azokat az utakat, melyeken haladva eljutottunk hozzájuk. Új feladatok kitűzésekor elengedhetetlen a múlt ismerete és sok felesleges probléma felállítás munkáját takaríthatjuk meg vele. Gombocz Endre (1936)
A botanika története 1. Ösztönös korszak (korai ókor) 2. Praktikus k korszak k (görög római kor és kora középkor) k 3. Florisztika kora (12 17. 17. század) 4. Rendszerezés kora (18 19 sz.) 5. Térképezés kora (18 19 sz.) 6. Funkcionális korszak (19 20 sz.) 7. Modern korszak (20 sz. )
Mezopotámia Nem sok írásos emlék Praktikus megközelítés Babilóniai birodalom Talaj előkészítés Növényvédelem Kézi megporzás (1694) Növényi mérgek
Ókori Egyiptom Főként papirusz tekercseken és sírfeliratok formájában maradtak fent az információk iók Főként kultúrnövények Oliva, papirusz, tavaszi búza, lótusz. ************************************ BOR, SÖR!!! ************************************
Görög városállamok Theophrastos (ie. 371 287) A,,botanika atyja De historia plantarum De causis plantarum Abiotikus tényezők növényekre gyak. hatásai, termesztett növények, megporzás, csírázás. Szervezettani terminológia megalkotója (gyökér, szár)
Ókori Róma Gaius Plinius Secundus (i sz. 23 79) Historia naturalis (i.sz. 77) Számos tudományágban munkálkodott, munkáinak többsége elveszett Főművében főleg a haszonnövényeket tárgyalja
Korai középkor Visszalépés a görög római ög korhoz képest Számos technikai úíá újítás: nehézeke, kétnyomásos gazdálkodás, frank oktatási rendszer, vízimalom újrafeltalálása.
Korai középkor Keresztes hadjáratok, keleti utazók (Marco Polo) számos haszonnövény: bambusz, fokhagyma, indigó, rebarbara, kámfor, bors, szerecsendió, de hiányzik a tudás és a felkészültség Az arab tudományos eredmények eljutnak Európába, de 1. számos arisztotelészi elvet tagadnak, 2. eretnekségek, így kevés hatást gyakorolnak.
Korai középkor Albertus Magnus (1193? 1280) 1280),,A tudományos botanika újrafelfedezője Görög római munkák újrafeldolgozása Első egész Európára kiterjedő flóraleírás 1280 megboldogult 1622 boldog 1931 szent 1941 Természettudósok védőszentje
A reneszánsz: A florisztika kora A 14. század kezdetén induló új szellemi irányzat. Észak Itáliából indulva létrehozták az első egyetemeket, majd az első botanikus kerteket (Pádua 1543, Pisa 1545, Bologna 1567). A flóra feltárására irányuló kutatások (Füveskönyvek <=) idegen országokból származó növények líá leírása (Botanikus kertek <=)
Füveskönyvek Füveskönyvek (Növényjegyzékek elterjedési adatok nélkül) illetve flóra kismonográfiák. 1532: BRUNFELS, 800 faj 1551: LONICER, 879 faj 1552: BOCK, 240 faj 1552: DODONAEUS, 884 faj 1586: DALECHAMP, több mint 3,000 faj 1623: BAUHIN, több mint 6,000 faj Méliusz Juhász Péter, 1578 Debrecen: Füveskönyv Az első ő herbárium: Luca Ghini i (1490 1556) 1556) és Cibo (1532)
A rendszerezés előfutárai Bővülő ismeretanyag rendszerezés szükségessége Svájci orvos botanikus, zürichi üihi botanikus kert alapítója Stirpium historia Növényi szervek rendszerezésben betöltött szerepe: virág és termésmorfológia. K. Gesner (1516 1565) Bibliotheca Universalis Első bibliográfia
A rendszerezés előfutárai Francia orvos botanikus. Az első, aki magasabb rendszerezési kategóriákat használ (család, rend, genusz) Lobelius (1538 1616) Ma is érvényes morfológiai kategóriák: füvek, liliomfélék, sások, ajakosok, pillangósok. Az egyszikűek külön csoportot alkotnak a növényvilágon belül. Emellett ő volt I. Jakab angol király háziorvosa.
A rendszerezés előfutárai Toszkán (olasz) orvos botanikus. Pisai egyetem professzora 1583 De Plantis főműve közel két évszázadra növényrendszerezési referencia Cesalpino (1519 1603) A növénymorfológia, növényfiziológia és biológia elméleti megalapozása a
A modern tudományos felfogás (Carolus Linnaeus) Carl Linné (1707 1778) 1778) Legfontosabb munkái 1735 Systema naturae 1737 Flora Lapponica 1745 Flora Suecica 1749 Oeconomia Naturae 1751 Philosophia botanica 1753 Species Plantarum 1754 Stationes Plantarum 1737 54 Genera Plantarum 1760 Politia Naturae.
A modern tudományos felfogás A,,modern ökológia atyja A Skandináv félsziget növényföldrajzi leírása Leírta a magassági zonációt és a klimatikus zonációt. Leírta a fontosabb tó, mocsár és láptípusokat p Vizsgálta a tavak és vizes élőhelyek tápanyagforgalmát. vizsgálta a lápok szukcesszióját. Felismerte a növényi indikációt. Tanulmányozta a táplálékhálózatokat Terepi kísérletekben idegenhonos növények nevelését é tanulmányozta Számos növényfaj szezonális fejlődésmenetét tanulmányozta. Bevezette e ette a természeti eti egyensúly úly fogalmát.
A növényökológia gyökerei Alexander von Humboldt (1769 1859) német/porosz természettudós Carl Ludwig Wildenow tanítványa Megalapozta a növényföldrajz tudományát, bejárta Közép és Dél Amerikát, Ázsiát. Közel 3000 faj leírása, 30 kötetes munka (14 kötet botanikai) Ő használta először a növénytársulás fogalmat, értelmezte a regionális és klimatikus zonációt.
A növényökológia gyökerei Bonpland (1773 1858) De Candolle (1778 1841) Schouw (1789 1852) Humboldt botanikusa, a 14 kötetből 4 et ő írt Allelopátia felismerése, víz limitáló szerepe, immigráció és emigráció Bevezette a társulások etum végződését, leírta a xero és hydrofita fogalmakat
Az ökológia bölcsője Ernst Haeckel (1834 1919) Német fiziológus polihisztor 1866 bevezette az ökológia fogalmát. Generelle Morphologie der Organismen c. munkájában.
A növényökológia bölcsője Johannes Eugenius Bülow Warming (1841 1924) Dán botanikus Megírta a világ első növényökológia könyvét: Plantesamefund Lehrbuch der Ökologischen Pflanzengeographie. 4000 új fajt gyűjtött Növekedési forma rendszer Szárazságadaptációk, fenológia, gyomközösségek fejlődése, old field szukcesszió
A növényökológia bölcsője Christian Raunkiaer (1860 1938) Warming utóda. Ökologische Grundformen (1907) Leírta a növényi életformák rendszerét, ami azóta széles körben elterjedt. Life forms of Plants and Statistical Plant Geography (1934)
Tendenciák a 20.sz. elején Az ökológia feltagolódik résztudományokra (autökológia, közösségi ökológia, ökofiziológia stb.) Definiálnak számos fogalmat: biotóp, niche, táplálékpiramis, i ökoszisztéma Szabályok, mechanizmusok leírása (Gause elv) Kutatási stratégiák kidolgozása (analitikus vs. szintetikus) Paradigmák kialakulása (vegetációdinamika) Háttér: Fejlett hírközlés, kommunikáció; intézetek létrehozása, specializáció iliáióés professzionalizmus
Növényökológiai iskolák,, A vegetációformák és vizsgálati objektumok divrzitása erőteljesen befolyásolja a vizsgáló (kutató) gondolkodásmódját. Whittaker 1962 Észak és Nyugat Európa: homogén, kevés fajos kriptogám közösségek és gyepek, hegységi, magas hegységi régiók Dél Európa: Diverz, fajgazdag g közösségek Közép Európa: Erősen mozaikos, kevert közösségek, sok endemizmus Észak Amerika, Egyesült Államok: Nagy kiterjedésű, füves közösségek, kiterjedt homogénebb fás állományok Oroszország: hasonló Amerikához
Növényökológiai iskolák Az amerikai iskola(ák) A szuperorganizmus elmélet 1916 Vegetációfejlődés determinisztikus elmélete, monoklimax elmélet, szerieszek, iniciális állapot > klimax állapot A vegetáció fejlődése egy élőlény fejlődéséhez hasonló. Igen nagy hatású elmélet F. E. Clements (1874 1945) 1945) (H.P. Odum, Hutchinson)
Növényökológiai iskolák H. A. Gleason (1882 1975) Az amerikai iskola(ák) Individualisztikus elmélet 1917 től 1 kezdve erős ő kritika k a szuperorganizmus elméletre (Tansley, Gleason). Nem végzetszerűen determinisztikus fejlődés Kezdetben fontos a faj/terület tviszonya Nem egy klimax Részben tagadja a társulások létét Nem kellően alátámasztott ellenhipotézis, csak később van hatása (Egler, Whittaker, Curtis).
Növényökológiai iskolák A közép európai vagy Zürich Montpellier iskola A rendszerező nézőpont Montpellier SIGMA Nem fontos a vita a vegetációfejlődésről az eredmény szempontjából, hiszen a közösségek, mint fajok kategorizálhatóak. J. Braun BlanquetBlanquet (1884 1980) Hatása főként a kontinentális Európában volt jelentős: (Tüxen, Soó, Troll)
Növényökológiai iskolák A brit iskola Sir A. G. Tansley (1871 1955) Hasonló a Gleason féle iskolához, csak európai szemléletű habitat és ökoszisztéma def. Populációs szintre helyezi a főbb kölcsönhatásokat redulcionista. Nagy hatású, főleg Európában Harper (Population Biology of Plants 1977)
Növényökológiai iskolák V. Ny. Szukacsev (1880 1967) Az orosz iskola Erdőökológia és Biogeocönózis Borodin és Morozov nyomdokain Dendrologia és pollenanalízis Talajtan és vegetáció összekapcsolása Biogeocönózis fogalma Fundamentals of Forest Biogeocoenology (1967)
Modern ökológia irányzatai 1988 Brit Ökológiai Társaság 75. évf. Alk. Rendezett összejövetelen 500 ökológust kérdeztek arról, hogy szerintük mik a modern ökológia kulcskérdései Evolúciós és populáció ökológia Életmenetek és életstratégiák Populáció dinamika Koevolúció r és K szelekció Optimális készletgazdálkodás Ökotípusok Rendszerökológia Energia áramlás Anyagáramlás és biogeokémiai ciklusok Stabilitás Trofikus kapcsolatok, táplálékláncok Heterogenitás, foltosság Produkció Közösségi össégi Ökológia Szukcesszió Kompetíció Niche Diverzitás Élőhely és limitáló tényezők Predáció Fajszám terület viszony Zavarás Indikátor szervezetek Konzervációbiológia és Környezetvédelem Erőforrás megőrzés Bioakkumuláció Helyreállítás Konzervációs kezelések